Ellenőr, 1873. szeptember (5. évfolyam, 201-224. szám)

1873-09-17 / 213. szám

Előfizetési árak Egész évre . . 20 frt. — kr. I Évnegyedre . . 6 frt. — kr. Félévre . . . 10 „ — „­­ Egy hónapra . 1 „ 80 ( Egyes szám­­ra 10 krajczár. Szerkesztési iroda:' Budapesten, nádor-utcza 6. ez. Semmit sem közlünk, ha nem tudjuk, kitől jön. — Kéziratok visszaküldésére nem villat­kozunk Minden értesítés a szerkesztőséghez intézendő. Levelek csak bérmentesíti fogadtatnak el. 213. szám. Megjelenik minden reggel, kivéve hétfőn s ünnepre következő napon. Budapest, szerda, szeptember 17. 1873. A lapot illető reclamátiók Légrády testvérek irodájába (nádor-utcza 6. sz.) intézendők. Kiadóhivatal és hirdetések felvétele: Budapest*»n, nádor’-u­teza 6. sz. (Légrády testvérek irodájában). Az előfizetési pénzek helyben és vidékről Pest, bálvány-utcza 9. g*. alá intézendők. . . _n ■' ■■ mn i » ■ -V. évfolyam. Az „Ellenőr* ára: egy évre.....................................20 forint — hz félévre.........................................10 „ — „ negyedévre......................................5 „ — „ egy hóra................................ 1 „ 80 „ Az előfizetést — postai utón vagy személyesen — nyugtázza az „Ellenőr“ kiadó­hivatala (Pesten, bálvány-utcza 9. sz.). Százalék a könyvárusi utón történő­ megren­delések után az „Ellenőr“ részéről nem adatik. Kérjük a t. közönséget, méltóztassék megrendeléseit, s illetőleg ezeknek megújí­tását minél korábban tenni meg, nehogy a lap vételében fennakadást vagy késedelmet tapasztaljon. TÁVIRATOK. Zágráb, szept. 16. A bródi ezred községi kép­viselete egyhangúlag elhatározta a főparancsnok­sághoz kérelemmel járulni, miszerint a horvát őrvi­­déknek engedtessék meg a horvát országgyűlésen való képviseltetése, a magyar őrvidék is a magyar országgyűlésen képviseltetvén. Páris, szept. 15. Az „Agence Havas“ jelenti, hogy nem rég tett lépések folytán és mivel a fran­­czia terület már teljesen felszabadult azt hiszik, miszerint Chambord gróf még szeptember hó lefo­lyása előtt szándékai felől nyilatkozni fog. — A cholera nem bír aggasztó jelleggel, naponkint kö­­rülbelől 10 choleraeset fordul elő. Paris, szept. 16. A „Journé des Debats“ kö­zöl egy czikket Lemoinnetól, melyben ez, Chambord híveinek nyilatkozatai által meg nem nyugtatva, ismétli, miszerint az országnak jogai és szabadsá­gai vannak, melyek iránt biztosítékot kell nyúj­tani. A helyzet felőli felvilágosításokat kíván. Madrid, szept. 16. A cortes elfogadta a halál­büntetés hadiszabályzatának visszaállítására vonat­kozó javaslatot. Bern, szept. 16. A 69 renitens lelkészre a fe­­lebbezési törvényszék által kimondott hivataltóli felfü­ggesztés Jura vidékén nagy elégedettlenséget keltett, komolyabb rendzavarások azonban eddig még nem fordultak elő. Bécs, szept. 16. (Zárlat.­­ Hitelrészvények 233,50 Magyar földhitelintézet —. Angol-magyar —.—. Anglo-austria 174.— Magyar hitelrészvény —. Franco-magyar — Voltobank —.—. Napoleondor 8.98.— Államvasút 337.50 Lombardok 174.50. Galicziai 217.—. Tramway 212.— Magyar sorsjegyek —.—. 1860 dik 101.50. 1864­ dik­ 132.50 Magyar jutalomjegy —. Hitelsorsjegy 172.75. Arany 5.44 106.40 London 112.30. Török sorsjegy 62.80 Municipális bank —.—. Bécs, szept. 16. (Hivat, zárlat.) Magyar földteherm. köt­vény 76.75. Sa­g-Tarján­ 114.—. Magyar hitel 130.—. Ma­gyar záloglevél 81. — . Erdélyi 149.—. Magyar keleti vasut 60.—. Magyar sorsjegy 80.75. Hazai vasút 200. -. Magyar­­kölcsön 96.50 Angol-magyar 52—. Franco-magyar 79.— Alföld 153.—. Magyar északkeleti vasút 110.— . Keleti vas­úti elsőbbségi kötvény 69.—. Porosz pénztári utalvány —.—. Magyar gőzhajó elsőbbségi kötvény —. Magyar földhitelintézet 56.—. Török —.—. Municipals 36. - . Berlin, szept. 16. (Zárlat) Galicziai 97.50. Lombard 103.25. Ezüst jöved. 65.25 1860-iki 91.-. Bécs 88.50 Romániai 39.25. Államvaspálya 208.25. Papirjövedék 62 — Hitelsorajegyek 113.75. 1864-diki 83.50. Hitelrészvények 139.75- Magyar sorsjegy 50.12. Budapesti szinlapok. NEMZETI SZÍNHÁZ. Szerda szept. 17-én. Ármány és szerelem. Szomo­rujáték 5 felvonásban. Irta Schiller F. Fordította Szenvey J. Semélyek. Walter, német kisfejedelemségi elnök — Feleki Ferdinand, fia, őrnagy — — — — — Nagy Imre Kalb, udvarnagy — — — — — — Vizváry Lady Milford, a herczeg kegyencze — — K. Jászay M. Wurm az elnök titoknoka­­ — — — Bercsényi Mülle­r, zenész — — — — — — — Szigeti József Neje­­ — — — — — — — — Szathmári L-né Lujza, leányuk — — — — — — Helvey L. Zsófi, a lady komornája — — — — Dulka S. Szolga a ladynál — — — — — — Leövei Komornok az elnöknél — — — — Karikás Kezdete 7 órakor. MIKLÓSI SZÍNKÖR. Az ördög pilulái. Nagyszerű tüneményes bohózat 3 felvonásban. Kezdete fél 6 órakor. Közlekedés. B (reggel) jelenti az időt éjféltől délig, E (este) déltől éjfélig. siélTsgyorsv. ind.“s7l5 El 11.—E. IFest gyors.ind. 7.SO E. 8.25 » Pest érk.io. 6 E. 6.85R. jBécs érfc. 2.12 R. ».2» Futárvonatok a­gyonhajózás alatt. Hátra, csitt., szomb. Hétffi, Szerda, Péntek. Rám ind. 1.40 E. Bázlas ind. 3.10 R. I’est érk. 8.31 E. Pest érk. 13.83 E. „ ind. 8.41 E. „ ind. 1.30 B. Bázlas érk. 6.60 R. Bécs érk. 7.83 R._____________ Bécs ind. 8.45 R. 8.30 E. Bázlas ind. 6.05 E. 8.80 R Pozsony 11.18 „ 11.08 „ Temesvár „ 10.07 „ 8.17 R Pest érk. 5.66 E. 6.06 R. Szeged „ 1.61 R. 1.16 R „ ind. 6.67 , 7.06 „ Czegléd , 5.49 „ 6.33 „ Czegléd „ 9.83 „ 9.86 , Pest érk. 8.13 „ 7.49 „ Szeged „ 1.81 R. 1.41 E. „ ind. 8.15 „ 9.35 „ Temesvár ind. 6.19 „ 6.80 érk. Pozsony „ 4.23 E. 4.30 R. Bázias érk. 8.46 „ 10.29____ Bécs __érk. 6.09 „ 6.03 , Valkány ind. 8.21 E.­­PeriAmos ind. 8.25 R. Peri Amos érk. 6­ 96 „__________[Valkány érk. 11.10 , _______ Bécs ind. 7.4 B. 6.60 B. ISz.-Fehérv.ind. 10.18 H. 12.23 R. Győr „ 11.64 „ 10.06 „ I/t­j-Szöny „ 2.42 E. 8.66 „ Uj-Szüny . 1.22 E. 11.18 „ Győr , 4.19, 6.13, Kz.-Feh­érv. érk. 6.53 „ 2.60 R. Bécs­i érk. 7.60 , 8.44 , Ends ind.7.15 R. 10.58 R. 9.46 E [Triest ind. 7.—E. 17.10 R. — 8z.-Fehérv.érk.9.17 „ 2.33 E. 11.64 R [Kanizsa „ 1.48 „ 10.48 E. 6.18 R. Kanizsa 1.47 E. 11.39 „ 4.43 „ Sz.-Fehér e., 6.17 „ 8.68 R. 1.60 E. Triest érk. 8.26 R. — 7.61 E Hilda érk. 8.17 , 6.06 R­ 4.56 , Kanizsa ind.10.55 E. 48 R 2.15 E. IBécs ind. 7.16 R. 11.16 E 7.45 E. Sopron „ 5.38 R 1.45 E 7.40 R. Sopron „ 11.63 , 3.40 R. 11.19,, Bécs érk. 9.8 R 4.50 „ 11.14 , Kanizsa érk. — 10.18 R. 4.37 B. Sz.-Feh­ér v. ind. 9.37 R. 3.18 E |Gyanafalva ind. 5.20 R. 12.66 E. Kis-Czell , 8.12 E. 9.30 .. Szombathely „ 8.51­­ 6.31 , Szombathely „ 6.86 „ 3.01 „ Kis-Czell „ 11.25 „ 9.07 „ Gyanafalva érk. 9.30 „ 6.35 E. Sz.f­ehár v. érk. 6.07 E. 3.10 B­Győr ind. 7.24 R. 12.13 E |Szo­mbathely ind. 8­61 R. 12.09E Kis-Czell , 1145, 3.12E jKitl-Czell , 11.81, 3.30, Szombathely érk. 2.10 R. 6.02, Gy­örr érk. 2.00 E. 6.61 „ Zákány ind. 3.53 E. 6.80 E. jKároly vÁr. ind. 6.18 R. 6.18 E. Zágráb érk. 7.20 „ 11.58 E. Zágráb érk. 7.7 , 7.40, „ ind. 8.28 , 8.33 R. I , ind. 8.17 „ 9.20 , Károly vAr. érk. 10.17 E. 10.19 B Zákány__ érk. 11.44 R. 2.37 E. Szigreth érk. 1.56 E 7.12 E G.—­liebreczen érk. 11.50 ,, 9.38 E Sziszek ind. 6.68 R. 6.48 E. Steinbrürk ind. 4.— R. 4.40 E. Zágráb „ 8.10 R. 7.50 E. Zágráb , 7.63 R. 8.18 E. Steinbrü­ck érk. 10.64 R. 11.03 E. Sziszek érk. 9.50 R. 9.41 E. Zákány ind. 60 R. 4.13 E IBAttaszék Ind. 8.37 R 8.25 E Bált »szék érk. 12.32 E. 6.15 R. Zákány érk. 11.36 . 2.27 R. Hasissá­h*d7~ 5.1a B. jIssTin­ohán i«a. e.ro R a.oo E Zákány „ 6.21 . 4.03 . Zákány „ 13.86 E. 8 07 R. Mohács érk. 13.30 E. 13 *9 R. Kanizsa érk. 131 , 1.19 . Villány ind. 11.32 R 12.E IV.-Várad ind. 9.11 R5­6 E Eszék érk. 1.14 E 2.19 E Szeged , 7.35 E 12.3 E , ind. 5.00 E 8.00 R Eszék érk. 11.20 E 10.23 B Szeged ind. 3.34R5.15E ) , ind. 5.35 RIO.55 R X.-Várad érk. 9.10 R 7.15 E____Villány érk. 7.17 R 1.11 E________ Fest ind 7.80 R. 8.26 E. Kassa ind. 4.20 R. 6.34 R 6.00 E Czegléd „ 10.18 , 8.65 , Mirkoicz „ 7.49 , 1.66 E9.60 , Szolnok „ 11.22 , 9.68 „ Febrecz., 12.47 E 10.34 , P.-Eadány „ 2.01 É. 12.66 R. P.-Ladány „ 2.25 , 12.87 R Bebrecz., 3.12 „ 2.62 , Szsinok , 4.45 , 4.44 „ Miskolcz , 10.40 , 7.55 _ 2.06 E Czfgléd „ 6.04, 6.19, Kassa érk. 3.22 R 12.18 E 5.52 ,­­Pest érk. 8.31 „ 8.45,________ Szolnok ind. 11 .12~R. 10.87 B. ITemesVár ind. 8.66 R. 6.29 E. Arad , 4.35 E. 6.23 B. ,Arad , 12.25 E. 9.04 , Temesvár érk. 7.01 , 8.49 „ Szolnok „ 4.64 , 4.17 B. P.-I.ndány ind. 2.36 E. 1.26 B. IBJ.-Várad ind. 11.22 R. 9.05 B. N.,Várad érk. 4.47 , 4.06 ,­­P.-I.ndány érk. 1.33 B. 11.44, Arasd ind. 4.20 E. 8.44 R. IM.-Vásárhely ind. 7.16 R. 10.02 B Piaki „ 10.39 , 2.80 B. Tun­is , 1.30 E. 2.50R Gy.-Fehér­vár érk. 9.45 R. I.66 E. .Gy.-Fehérvár érk. 2.20 , 8.29 „ , , ind. 1.05, 11.32R „ „ ind. 10.20 R. 4.00, Tövis , 2.34, 1.12E. Pllki _ 1.1SE. 6.10, M.­Vásárhely érk.6.16 , 6.53,­­Arad érk. 8.20 , 11.46 , Piski ind. 2.60 E. IPetrozsény ind. 7.20 R. Petrozsény érk. 7.40 , IPiski_________érk. 12.7 I ___________ THvti ind. 2.14 R. 1.45 E. [Swsresvár ind. 9.47 E. 6.30 R. Segesvár érk. 6^29 „ 7^89^ Tövis ______érk. 2.20 R. 6001B. KI ».Kapus Ind. 6fK6 R. 9.46 E. |R eben ind. 6.40 R. 3.40 E. Szeben érk. 9.6 „ 11.40 , jKis-Kapus érk. 7.60 , 5.85 , X.-Várad ind. 5.17 E.~57—R. |Kolozsvár Ind. 4.20 R. 10.30 R Kolozsvár érk. 10.56 , I.'O , IX.-Várad érk. 10.55 „ 8.32 E. Fest ind. 12.89 R. 11.00 E. 2^02E. IHatka ind. 1.18 R. 3.52 E. Hatvan „ 2.48 , 1.60 R. 6.86 E. S.­Tarján „ 9.02„ 1.36 R.9.05 R. 8.­Tarján „ 4.32 „ 4.00 „ 8.60 érk. Hatvan „ 10.53,, 4.00 „ 5.40,, Rntka „ 12.82 ,, 2.05 E. I Fest^ érk. 12.51 E. 6.43„ 8.60 „ Fest-" ind. 7.32 R. 10.35E 5.88 F. plUkoles ind. 7.S5 B 10.20 E 9 00 R Hatvan érk. 8 33., Hl (van érk. 4.35 E „ ind. 9 50 „ 1.85 R. 11 02R I „ ind. 11.07 „ 3.21 R 7.65 K 1*1 iskolai érk. 1.26 E 6.30 „ 6 42 E Pest érk. 1.07 E 6.10„ 9.05,, Vilasos-Gy­örk ind. 2.40 R10.42B Gyöngyös ind­­.21E 9.28B Gyöngyös érk. 3.15 ,, 11.12 ,, Vámon-Györk érk. 1.50 ,, 9.53 ,, F.­Abony ind. 9.30 R 12.06E4 21B IF|fer ind. 10.62 R 11.29 E 3.03R Eger érk. 10.00 ,, 12.30 ,, 6.01 „ |F. • Abony érk. 8.62 „ 12.08 R 3.42 , Milskolcz ind. 7.45 R. ind. 6.19 E.­­Bánréve Ind. 3.46 R. ind. 6.60 E. Bánréve érk. 10.39 „érk. 7.62 , Miskolcy érk. 6.16 „ érk. 9.44 Kassa ind. 6­00 R. B.30 E. |Osterberer ind. 8.25 E. 7.00 R. Rutka „ 8.28 E. 8.00 R. IRutka „ 2.12 R. 4.00 E. Oderberg­ érk. 7.30 „ 3.00 E.J Hassa_______érk. 6.00 E. 8.00 R. Abos ind. 7.00 R 3.00R7.0ÓE. |K|>er|es Ind. 1.25 R B.3ŐR2.47 E. Eperjes érk. 7.45 „ 3 45 „ 8.15 ,, ! A!i»ns érk. 2.10 „ 8.16 „ 8.22 „ Szeresse» ind. 8.65 R. 3.59 E. IKIrályháza Ind. 12.47 E. 9.43 R. P.-A.-Ujhely „ 10.61 „ 6.32 „ I csap „ 4.15 „ 1.36 Csap „ 12.66 E. 8.28 „ S.-A.-Ujhely „ 6.03 „ 8.60 „ Királyháza érk. 4.13 ,, 12.10 R. Szerencs érk. 7.45 „ 5.36 ,, S.-A.-lTihely ind. 4.42 R. IHomanna ind. 1.26 E. Holud­ina érk. 11.10 E. ^S.-A.-Ujhely érk. 5.33 ,, V­árvár ind. 11.18 R. 2.2­7 E. I Xyiregryháza ind. 6.00 R Csap „ 1.06 E. 3.15 „ [Csíp „ 12.48 E' 4.35 E Syiregryháza érk 6.26 Illusgrvár _ érk. 2.04 „ * 5.53 , Bátyn ind. 8.40 E. I Mu­nkács ind. 12.06 E. Munkács érk. 4.51 ,, Bátyn érk. 1.17 ,, tiebreczen ind. 3.12 R 4.18 E. I Szigreth ind. 1.09 R. 9.81 R, Királyháza ind.10.47 R4.13 E 9.43 Srk. Királyháza ,, 4.35 ,, 4.23 E, Budapest, szept. 16. A Az „Ellenőr“ mai számában a horvátországi báni méltóság közelebbi be­töltése alkalmából irt czikkünk végén ígér­tük, hogy elmondjuk nézeteinket azon fontos politikai és cultusmissióról, mely az imént létrejött kiegyezés barátainak és a volt uniópárt, mint a Magyar- és Horvátország közti szoros szövetség eszméje híveinek, osztályrészekül jutott s melynek érdekében az utóbbiaknak, véleményünk szerint, kétsze­res kötelességekké lett az uj kiegyezés alapján álló kormányt és pártot egész te­hetségükből támogatni és gyámolítani, hacsak az önérdek és hivatal vadászat vádját méltán magukra vonni nem akarják. Horvátország déli és délkeleti határ­vidékén, valamint Magyarország déli részein lakik tömegesen azon testvér nemzetiség, melynek kebelében 1848 óta a magyar állameszme, a magyar nemzet és magyar alkotmányosság ellen a leglelkiismeretlenebb de egyszersmind legszervezettebb és legügye­sebb agitatio folytattatik. Ma független Délszlávia, holnap szláv foederatio, holnap­után muszka protectoratus alatt álló panszla­­vismus, e jelszók alatt zsákmányolják ki erkölcsileg a könnyen felizgatható tömeget a hírhedt agitátorok, kik csak két szenve­délyt ismernek, a kérlelhetlen fajgyűlöletet és a legmértéktelenebb ambitiót. Kevés köz­tök a vakbuzgó rajongó, mert utóvégre is a rajongás őszinte, mélyen gyökerezett meg­győződést feltételez, erről pedig szó se lehet oly embereknél kikről tudva van, hogy be­folyásukat és politikai szolgálatukat már igen sok helyen iparkodtak értékesíteni jó kongó érezért. Nem kívánjuk hosszasabban részletezni ezen agitatio eredetét. Mindenki tudja, hogy annak bölcsőjét a bécsi Ballplatzon ringatta azon államférfi, kit hosszú évek során át a diplomatia és az országkormányzati tu­domány nagymesterének tartottak és ki a szabadelvű eszmék fejlődését a nemzetiségi ellentétek élesítése és a nemzetiségi verseny­­gések felbőszítése által iparkodott ellensú­lyozni. E politika volt az, mely egy telhe­tetlen nagyravágyás, de a horvát nemzet előtt nagy népszerűséggel bíró ember befo­lyása következtében megindította a testvér­­harc­ot Horvátország részéről Magyarország ellen és előkészítette a szláv ajkú nemzeti­ségeknél a talajt azon üzelmeknek, melyek a sz. István koronája alá tartozó országok anyagi és szellemi fejlődésének útjába mind e napig oly nagy akadályokat gördí­tettek. Hogy az 1849-iki szabadságharc­ le­­győzetése után a szolgálatkész szláv nem­zetiségek ugyanazt nyerték jutalmul , amit a magyar nemzetre büntetéské­pen mértek, az csak végzetszerű és logikai következménye volt ama politikának, mely a népeket csupán eszközül tekintette saját uralma biztosítására és kénytelen volt a győzőket egyenlő sorsban részesíteni a­ le­győzöttekkel, nehogy az előbbiek a szolgála­taikkal méltán megérdemelt befolyás elnye­rése által oly túlsúlyra vergődjenek, melyet nem lett volna képes ellensúlyozni azon elem, melynek érdekében e lelketlen és gyalázatos politika hosszú éveken át követtetett. Nem titok, hogy van ma is befolyá­sos vagy legalább befolyást segélyző párt, mely ma is e magát remélhetőleg örök idők­re túlélt politika hagyományaihoz ragasz­kodik és a szerb agitátorok működése egé­szen arra látszik mutatni, hogy a régi tra­­ditióknak gyökerei még nem pusztultak ki azon ismeretes népámitók lelkéből, kiknek befolyását csakis a szerb nép fokonkint emelkedő művelődése és az ennek nyomán fakadó józanabb meggyőződés fogja vég­kép tönkretenni. A Szerémség, Újvidék és Pancsova ama tűzhelyek hol a hamu alatt folyvást szitják az omladina párt hívei az üszköt, élesztik az ellenséges indulatot azon állam fennállhatása ellen, melyen kívül a mai Európában csakugyan nincs számukra hely. Kétségtelen, hogy a volt horvát nem­zeti párt igen élénk összeköttetésben állt ezen üzelmekkel, melyek a valódi és való­ban bevallhatatlan czélok elpalástolása miatt a „szláv eszme“ hangzatos jelszavát tűz­ték lobogójukra. Azonban ma már máskép áll a dolog. Ama párt vezetői belátták, hogy csak a Magyarországgal való őszinte, becsületes kiegyezkedés biztosíthatja a hor­­vát-szlavón királyság népeinek fejlődését úgy anyagi mint politikai tekintetben. Ha ama jelszóra szükségök volt, hogy többséget szerezhessenek maguknak az akkori kor­mány tényleges hatalma és pressiója elle­nében, e szándékuk sikerült, Horvátország belügyeinek intézése ma az ő kezeik közt van és ők az új kiegyezési mű létrehozásában való közreműködésök és a kiegyezési tör­vény megszavazása által szakítottak ünne­pélyesen a túlzókkal, kik máig is a régi ábrándképek után futnak és nem tudják vagy nem akarják belátni, hogy a muszka protectorátus alatt álló szláv birodalomban a hatalmas protector ép oly kevéssé tűrne el holmi apró szerb vagy horvát vagy tót nemzetiségeket, mint nem tűrte el sőt ellenkezőleg tűzzel és vassal igyekezett ki­­pusztítani a szintén faj rokon lengyel nemze­tiséget, mely pedig valamennyi közül leginkább hivatkozhatott a szláv ajkú nem­zetiségek által oly kiváló előszeretettel em­legetett létjogra, a történelmi jogra. Midőn tehát a volt horvát nemzeti párt az elmaradhatatlan megsemmisülésre vezető utópiákról lemondván Horvátország és a horvát nemzet fenmaradásának bizto­sítékát a Magyarországgal való őszinte ki­egyezkedésben és szövetkezésben keresi, mi­dőn válaszfalul oda áll Magyarország és a ma­gyar államiság engesztelhetetlen ellenségei közé, politikai és culturmissiót vállal ma­gára s joga van követelni, hogy minden igaz horvát hazafi, a magyar szövetség minden őszinte barátja, a körülményekkel számolni tudó minden politikus, félretéve a személyes sérelmeket vagy érzékenykedése­­seket, egész erélyével támogassa azon poli­tikát, melyet a magyar kormánynyal és törvényhozással egyetértőig mindkét ország érdekében követni akar. És e politika nem lehet más mint nyílt és határozott horvát nemzeti poli­tika — ismételjük nem nemzetiségi, hanem horvát nemzeti politika, mely a horvát nép érdekeit nem mint a nagy szláv faj egy tö­­redékéét, hanem mint a történelmi múltja és a Magyarországgal való szövetsége folytán önálló elemi létre jogosított nemzet érde­keit tartja folyvást szem előtt. Meggyőző­désünk szerint azonban ezt nem csupán a horvát hazafiaknak, hanem a magyar kor­mánynak is szem előtt kell tartania. Azon nemzet, mely az erőszakos germanisatiónak oly szívósan ellenállt, nem vetemedhetik azon őrültségre, hogy ugyanazon merényt kövesse el más nemzet ellenében, de bará­tokra, őszinte megbízható barátokra van szükségünk minden oldalon és leginkább azok körében, kik szt. István koronájának határai közt egyedül bírnak ez államiság kellékeivel. E czért, mely saját specializer magyar nemzeti érdekeinkre nézve is oly nagy fon­tosságú, a társkirályságokban csak úgy ér­hetjük el, ha kormányunk valamint itthon határozott és erélyes nemzeti politikát űz, úgy a szomszéd országban is a tisztán hor­vát nemzeti politikát támogatja őszintén, mint legbiztosabb védbástyát azon törekvé­sek ellenében, melyek a szláv faj egyéb kien­­gesztelhetlen töredékei részéről hazánkat és államiságunkat fenyegetik. Ebben rejlik a magyar-horvát ki­egyezés legfőbb súlypontja, ez azon jelszó melyet Dráván innét nyíltan és fen­tartás Honvéd-tiszti előléptetések. Minapi czikkünkben a m. kir. honvéd­ség érdekében az 1868. XL. törvény egyik rendelkezésének megváltoztatását — mint égető szükséget követeltük, — most szeré­nyebb kívánsággal állunk elő; csak azt kívánjuk honvédelmi miniszterünktől, hogy oly szabályokhoz ragaszkodjék szigorral és erélylyel, a­melyeket — mint a törvény végrehajtója — a törvény alapján és an­nak szellemében úgy­szólván önmaga sza­bott maga elé. Mert talán nem járunk tévúton, ha az elődei által alkotott szabá­lyokat — míg meg nem változtattatnak — sajátjául tekintjük. A tiszti kinevezések, vagy inkább elő­léptetések kérdésére czélozunk. És habár e részben kifejtendő észrevételeink még a ta­vaszi előléptetések alkalmából merültek fel — jobbnak láttuk azokat mostanra ha­lasztani, és most — midőn talán épen elő­készíttetnek az őszi előléptetések — kérni fel azokra az illetők figyelmét. Az előléptetési szabályzat akként in­tézkedik a tényleges állományban a had­nagyitól az ezredesi fokozatig támadó üre­sedésekre nézve, hogy minden hat betöl­tendő állomás közül négy rendes előléptetéssel — a sorban — (tour­­szerént) egy pedig soron kívüli elő­léptetéssel töltessék be, (tehát vilá­gosan a tényleges állománybeli magy. kir. honvédek közül) egy végre — tehát csak minden hatodik — áthelyezés által a cs. k. sor had­tól vagy a szabadsá­golt állományból. Így van ez az ő Felsége által Salz­burgban 1871. dec. hó 12-én szentesített előléptetési szabályzatban, és megtalálható a Rendeletek-tára 1872. XII. füzetében. És ez nagyon helyesen is van igy. He­lyes, hogy hat előléptetés közt öt helynek magából a honvédség állományából kell be­töltetnie, mert különben a honvédtiszteknek (és illetőleg altiszteknek) legnagyobb inge­­rek vétetnék el a szorgalomra a kiképezte­­tésben, serénységre a kiképzésben és szolgálat­ban, kitüntetésre a viseletben és e helyett elked­vetlenednének, ha nem tudnák, hogy az ürese­désbe jövő felsőbb rangra nekik több kilátásuk van, még­pedig sokkal több mint bárki másnak. Ezen érvünket a túlságra is lehetne ugyan hajtani és azt vetni ellenünk­be, hogy akkor hát követeljük teljesen kizárni a többi elemeket, és különösen a közös hadseregbeli tiszteket. — De mi nem járunk a szélső­ségeken, és azt, hogy mérsékelt számú kö­zös hadseregbeli tiszt a honvédséghez is át­helyeztethessék — helyeseljük egyrészről azon tisztek egyéni érdekéből, akik családi viszonyok, hajlamaik, vagy egyéb körül­ményeknél fogva óhajtanak áthelyeztetni; másrészről a honvédség érdekében is, a­mely — kivált most az első időkben — azok által oly egyéneket nyer, a­kikről legalább feltehető, hogy képzettség és gya­korlottság tekintetében nyereséget képez­nek; — végre harmadrészről helyeseljük azért, mert ezen áthelyezések is egyik kap­csát képezhetik a közös hadsereg és hon­védség közt — mindenkor, de kivált egy netaláni háború esetében annyira kívánatos bizalomnak és barátságnak. Csak bizonyos korlátok közt engedhe­tők meg azonban az ily áthelyezések, nem csak azért, mert az oly eljárás, amely mellett a betöltendő tiszti állomások ma­gukból az illető csapatokból ki nem telné­nek, de felében, vagy csak harmadában is egy idegen testületből kellene átvétetniök — igen szomorú színben tüntetné fel ezen csapatokat és valóságos szegénységi bizo­nyítványt képezne azokra nézve, a­me­lyet már csak talán honvédelmi miniszte­rünk sem lesz hajlandó aláírni, kivált mióta Ludovica Akadémiánkat is felállítottuk. De azért is szükséges volt korlátozni a kö­zös hadseregbeli tisztek átvételét, mert bár­mennyire hajlandók is vagyunk róluk már előre feltenni, hogy tulajdonképeni katonai képzettség és gyakorlottság szempontjából a honvédség nyer általuk, az igazi alkotmá­nyos és magyar nemzeti szellem fentartói gyanánt mégis csak a honvédség saját so­raiból kinevezett és előléptetett, főleg pedig az 1848­9-iki honvéd­tiszteket kell és lehet tekintenünk. Nem szeretnénk félreértetni. Korántsem akarjuk mi ezzel azt mondani, hogy minden közös hadseregbeli tiszttől féltjük a honvéd­ség magyar és alkotmányos szellemét,­­ sem tagadni, hogy egyről sem tudjuk feltenni, hogy szabadelvű magyar hazafi lehet, de ha őszinték akarnak lenni, maguk sem tagad­hatják, hogy tömeges áttételük veszélyez­tetné a honvédség szellemét. Továbbá ugyanazon szabályzat egy másik §-a az iránt intézkedik, hogy a hon­védtisztek az egyes tiszti fokozatokon t­ú­l gyorsan át ne csúszhassanak, de kinek­­kinek alkalom nyujtassék jelen és közvetve a legközelebb következő állásában szükséges tájékozottságot tapasztalás útján mentül jobban sajátjává tenni,­­ még a soron kivül előléptetteket sem véve ki e szabály alól. E nézetből rendeli,hogy: „béke ide­jén a fő- és törzstiszti helyekre az illetők csak a honvédségnél (vagy álló hadseregben) kitöltött következő tettleges szolgálat után nevezhetők ki: hadnagygyá egy évi összes szolgálat után, századossá négy évi tiszti szolgá­lat után, őrnagygyá négy évi szá­zadosi szolgálat után, ezredessé három évi törzstiszti szolgálat után. “ És ez ismét oly rendelkezés, a melyet a tisztek mentül jobb kiképeztetések szem­pontjából helyeselnünk kell. Mert ámbár 1848- és 49-ben tisztek szűkében lévén, némelyikünk a közlegénységből a századosi rangig emelkedett egy évi rövid hadjárat alatt, — mások közvetlenül tiszti rangba léptek vagy — si licet exemplis in parvo grandibus uti — Washington György őr­nagyságon kezdette a katonáskodást: kiváló körülmények vagy kiváló egyéniségek iga­zolhatják ezt, de az csak kivétel lehet, nem szabály. Már most — ha azt kérdezzük: miként alkalmaztattak és tartottak szem előtt ezen általunk is helyeselt, maga a honvédelmi minisztérium által alkotott szabályok a­z. évi tavaszi előléptetéseknél — a válasz tel­jességgel nem lesz kielégítő. Mellőzve ugyanis egy részről azt, mi a szabályzatokból általunk idézett sorokban nem érintetik, hogy az áthelyezettek közt állítólag olyanok is vannak, a­kik aligha értik hazánk nyelvét ; mellőzve azt is, hogy némely előléptetések az utóbb idézett sza­bály ellenére, a tiszti fokozatok túl gyors áthaladásával eszközöltettek, ami azután mindig arra ad alkalmat, hogy a többi tisztek, ha szinte tényleges mellőzést vagy hátratételt nem is szenvedtek, mégis kutat­ják, valljon mivel tették magukat ama­zok hozzájuk képest annyival érdemeseb­bekké , hogy még a szabályzat elle­nére is gyorsan léptessenek elő, — ami­kor aztán a helyes okot természetesen meg nem találván — elkedvetlenednek, és a hon­védelmi minisztérium igazságérzetét helye­zik kérdésbe , — mellőzve — mondjuk mind­ezeket : lehetetlen fel nem szólalnunk a leg­elől említett szabály meg nem tartása miatt, mert ennél a megc­áfolhatatlan számok be­szélnek. A folyó évi tavaszi előléptetéseknél a m. k. honvéd-gyalogságnál —a kezelő tiszti kart és szabadságolt állományt ide nem értve — 76 kinevezés, illetőleg előlépte­tés történt. Az idézett szabályzat szerint csak minden hatodiknak lett volna szabad a közös hadseregtől vétetni át, és így csak 124/6, tehát legfeljebb 13-nak , ellenben a többi 63% — tehát legyen csak — 63- nak a honvédség saját soraiból kellett elő­­léptettetnie! Már­pedig előléptettetett a honvédség soraiból 63 helyett csak 48, még pedig erre nézve is megjegyzendő, hogy ezek közt 1848-i honvéd csak 3, — mostani m. k. honvéd — (aki t. i. elejétől a honvédségnél szolgál) csak 10 van, a többi 35 nem ugyan ez alkalommal, de a közös hadseregtől jött­­át, — amelytől ez alkalommal a 12 vagy 13 helyett, a­hánynak lett volna legfeljebb szabad átvétetnie — áthelyez­tetett 28, tehát a kétszer annyinál is több! Mi szerencsének tartjuk, hogy van kü­lön honvédelmi miniszterünk — mint ezt előbbi czikkünkben is kijelentettük — és nem kételkedünk a m. k. honvédség iránti legjobb szándékaiban, amelyeket már ismé­telten tanúsított is , de a fenntebbiek után igen kérjük őt, tartsa meg az előléptetési szabályzatot, nehogy vagy bennünk megren­dítse az imént érintett bizalmat, vagy azon vegye magát észre, hogy nem találja — idegennek érzi magát m. k. honvédelmi mi­niszter létére a ra. k. honvédségben. Ma­to­lay Etele­ nélkül elfogadnunk kell és mely közül Hor­vátországban sorakozni kötelesek mindazok, kik a horvát népnek mint önálló nemzet­nek fenmaradását szivükön viselik. " Az országgyűlés egybehivásá­­ról hozott hírünkre a „P. N.“ a következőket jegyzi meg: „Mi valószínűnek tartjuk, hogy az or­­szággyűlés a jövő hónapban összehivatik.“

Next