Ellenőr, 1873. október (5. évfolyam, 225-255. szám)
1873-10-10 / 234. szám
Már akkor hallottuk azonban hírét más ujonczozási járásokból, hogy a törvényt másképen értelmezik, és most már biztos tudomásunk szerint eme másik, kétségtelenül hibás értelmezés alkalmaztatik átalánosan.Ezen értelmezés pedig abban áll, hogy miután az I. és II. korosztályból állított ideiglenes póttartalékosok a következő évi ujonczállitással kilépnek a póttartalék kötelékéből: ezen következő ujonczállitás alkalmával a 10 új póttartalékoson felül „pótlék“ czimén ezek helyett is újak állíttatnak. — Hogy példával érthetőbbé tegyük: azon járás, melynek rendes ujonczilletéke 100 fő, állitott 1869- ben ezen felül még 10 főnyi póttartalékot — tegyük fel a II-ik korosztályból. Ezek az 1870-ki ujonczozás alkalmával kilépvén az ideiglenes póttartalék kötelékéből s a honvédséghez soroztatván — az 1870- iki ujonczozáskor a 10 főnyi póttartalékon felül ezen múlt évi 10 póttartalékos helyett is új 10, összesen tehát most már 20 ember állíttatott, 1871-ben már 30 és így tovább annyira, hogy a legtöbb ujonczozási járásban már alig állíthatnak honvédeket, mert a póttartalékkal ekként felszaporodott jutalék is alig telik ki. Példa erre Komárom városa, amelynek 1873-iki újonczjutaléka, mint ezt annak igen tisztelt képviselője egy interpellátióban előadta, 67 fő volt, az ideiglenes póttartalékba tehát kellett volna állítania 7-et és követeltetett 19 póttartalékos, aminek következése az lett, hogy nem csak egyetlenegy honvédet sem állított, de még a póttartalékra is néhánynyal hátralékban maradt. Képzelhető, hogy lesz még a jövő évben. A törvény ilyetén magyarázata és alkalmaztatása ellenkezik a törvény betűjével, ellenkezik a törvény szellemével, meg nem egyeztethető az átalános védkötelezettség elvével, s ennélfogva az igazsággal, végre ellenkezik a magyar k. honvédség érdekével. Kezdjük ez utóbbin. Hogy az a honvédség érdekét mélyen sérti, mutatja az imént felhozott komáromi példa. Mert világosan látható ebből, hogy ha a törvénynek továbbra is ezen téves magyarázata vétetik foganatba — a következő években már csak itt-ott lesz egyegy járás oly szerencsés, hogy a rendes újoncz-illeték és felszaporított póttartalék összes három korosztálybeli fel nem mentett és alkalmas hadköteleseit el ne nyelje, — de még maradjon fel egynéhány a honvédség sorai részére is. — Tiszteink nem lesznek az egy éves önkénytesi intézménynél fogva, közhonvédeink nem lesznek a póttartalék intézményeinél fogva ; — és igy annyi örömmel üdvözölt, annyi előszeretettel ápolt honvédségünk sorvadásban enyészik el. Hogy ezen magyarázat az igazságra alapított átalános hadkötelezettség elveivel sem egyez meg, azonnal átlátjuk, ha meggondoljuk, hogy a rendes illetékbe állított újoncz 3 évig kénytelen ténylegesen szolgálni, és azután is még 7 évig mint tartalékos — sa mi megkülönböztetendő a póttartalékostól) — minden 2-ik évben egyszer fegyvergyakorlatra megjelenni; — a honvéd 1-ső évben 8 heti betanításra, azontúl, mint a sorhadi tartalékos, minden 2-dik évben egyszer gyakorlatra megjelenni, míg a póttartalékos — háború esetén kívül — még csak betanításra sem hivatik be. Ekként tehát, míg a sorhadi katona és honvéd — (habár sajátságos viszonyainknál fogva ezek sem egyenlőn) — viselik a hadkötelezettség terhét, a póttartalékosok tényleg a szó teljes értelmében minden terheléstől mentek maradnak. És miután a véderőről szóló törvényeink az átalános hadkötelezettség elvére fektették, már az imént felhozott érvelés is oda vág, hogy ezen magyarázat a törvény szellemével ellenkezik. De a törvény szellemével ellenkezik azért is, mert épen az átalános hadkötelezettségre alapított törvény szelleme azt hozza magával, hogy a hadkötelezettség teljesítése alól — a lelkileg vagy testileg alkalmatlanokat kivéve — senki sem bújhassák ki; hogy a vészidejére lehetőleg minden hadkötelezett korú alkalmas egyén arra elő is készítve, azaz lehetőleg betanítva és begyakorolva legyen. — Az ily törvény szellemével, a törvényhozó szándékával tehát meg nem egyeztethető, hogy a hadkötelezettek egy tetemes része — éspedig akik a honvédeknél kisebb sorsszámot húztak — a hadkötelezettség minden terhe alól kibújjanak béke idején, a vész ideje pedig betanulatlanul, tehát használhatlanul találja őket. Ellenkezik végre a törvény ezen értelmezése a törvény betűjével is, mert ha meggondoljuk, hogy az állandó póttartalékba osztatnak be : a) a lll-ik korosztályból állított ideiglenes póttartalékosok midőn a IV-ik korosztályba lépnek ; b) akiknek a III-ik korosztályban az ideiglenes mentesség megadatott; (40. §.) c) az utó-egyének, mihelyt azoknak előállítása által, akik helyett besoroztalak, elbocsáttatnak; (40. §.), ha még mindezek mellett d) a törvény hibás magyarázatánál fogva mindazok helyett is újak állíttatnak, akik a II-dik vagy III-dik korosztályba lépés által szűnnek meg ideiglenes póttartalékosok lenni, még akkor is, ha azok például nem a honvédséghez, de a sorhadhoz vagy ismét magához a póttartalékhoz jutnak: világos, hogy a tízévi összes póttartalék sokkal nagyobb lesz az egy évi ujonczjutaléknál, aminek pedig a törvény betűje szerint nem szabad lennie. Kérjük tehát a 1. honvédelmi minisztert, intézkedjék akként, hogy a legközelebbi 1874-i ujonczozáskor a véderőről szóló törvény ne többé a honvédség sérelmére — és pedig a törvénynek úgy szelleme, mint betűjével ellenkezőleg alkalmaztassák; — vagy ha netalán a törvényt nem tanálná e részben oly kétségtelennek, mint mi véljük, eszközölje annak magyarázatát a törvényhozó hatalom által, mert a valóban kétes értelmű törvényt magyarázni csakis ennek áll jogában. Mi azonban ezen esetre, ha már törvényjavaslat előterjesztéséről van szó, azt tanácsolnák a t. miniszter úrnak, terjeszszen elő oly törvényjavaslatot, mely szerint az egész póttartalékos intézmény egyszerűen megszüntettessék. Igaz ugyan, hogy ha nem lesznek ideiglenes póttartalékosok, nem lesz kit behini az ezredhez azon újoncz helyett, aki a sorozás befejeztétől számított 4 hó alatt elbocsáttatik vagy azért, hogy törvényellenesen soroztatott be, vagy mert teljesen alkalmatlan volt. De igaz az is, hogy az ily esetek most már szabatos törvényeink és utasításaink mellett alig fordulnak elő, s azokra nem 10 — de 1%-ot is számítani felesleges. Sőt — ha fordulnának is elő ily esetek — miután a helyett aki már 4 hónapon túl bocsáttatik el, többé nem póttartalékos hivatik be, de a támadt hiány csak a legközelebbi rendszeres ujonczozásnál pótoltatik — (1. 4. §.) — nem látszik az, hogy ha nem szenved csorbát a monarchia védképessége az által, hogy a nyárutó (aug. hó) 16-án elbocsátott ujoncz helye már csak a jövő évi ujonczozáskor pótoltatik: mi csorbát szenvedne a hadsereg védképessége az által, ha a nyárutó 15-én elbocsátott ujoncz helye is csak a legközelebbi sorozáskor pótoltatik! És igaz, hogy nem hever és vár otthon készen tíz póttartalékos, hogy közülök egyet be lehessen hini, de a helyett már ekkor betanítás alatt lesz a honvédségnél. Igaz — más részről az is, hogy igy nem lesz háború idején egy nagy sereg állandó póttartalékos, a kiket ő ige — a 32. §. értelmében — a hadsereg vagy honvédség kiegészítésére berendelhessen ; — (a honvédségnek létszáma meghatározva úgy sem lévén — kiegészítésének sincs értelme) — de azért nem lesz, mert ezek a helyett, hogy betanílatlanul hevernének otthon, már ott lesznek betanítva a honvédseregben. Igazság és czélszerűség tehát egyaránt követelik a póttartalék eltörültetését. **) Matolai Etele. TÁRCZA. PERZSA LEVELEK. Irta MONTESQUIEU. XXV. Üzbek levele Ibbenhez. Szmyrnában Levelet kaptam Rhédi öcsédtől; értesít, hogy elhagyja Szmyrnát s Italiát látogatja meg, hogy utazásának egyedüli czélja okulni s az által hozzád méltóbbá tenni magát. Rika hoszti levelet írt hozzád ; azt mondta, sokat beszélt neked ez országról itt. Élénk szelleme hirtelen s biztosan fog fel mindent; én lassabban gondolkozom, s nem értem még oda, hogy valamit mondhassak neked. Te vagy leggyöngédebb beszélgetéseink tárgya: nem bírunk eleget beszélni azon szives fogadtatásról, melyben bennünket Szmyrnában részesítettél s barátságod mindennapos szolgálatkéliségéről. Bár mindig ilyen hű és hálás barátokat találnál, nemes szivübben, mint mi vagyunk ! Bár minél előbb viszontláthatnálak, s újra élvezhetném a barátság édes, boldog napjait. Paris, Reblab második hava 7-én 1872. XXVI. Üzbek levele Roxánához. Az iszpahani szerál, ban. Mi boldog vagy t, Roxána, hogy ott vagy Perzsia édes földén, s nem itt e megmérgezett éghajlat alatt, hol nem ismernek sem erényt, sem szemérmet! Mi boldog vagy te! Ott élsz szerályamban, mint az ártatlanság tartózkodási helyén, hova nem férhet a világ orvtámadása; örömmel élvezed a nem hibáztatás boldog tehetetlenségét; soha még nem fertőztetek meg férfiak élvsavár tekintete ; maga apósod, s még az ünnepi szabadság idején sem láthatta szépséges ajkadat: soha nem mulasztottad el felkötni ajkaid eltakarására a szentelt lepleket. Boldog Roxána, ha mezőre mentél, volt mindig emnek nép veled, mely előtted járjon, halált adjon a vakmerőnek, aki nem fnt el szemed ügyéből. S én magam, kinek boldogítására téged adott az ég, mennyit nem szenvedtem, miglen ura lehettem az annyi kitartással védelmezted kincsnek ! Mennyi bubánatot okozott;házasságunk első napjaiban téged nem láthatnám. És mekkorra lett izgatottságom mikor megláthattalak! De te nem csilapitottad le, de sőt ingerled ijjedt szemérmed makacs ellenszegülésével, összetévesztél engem a többi férfiakkal, kik elől folyton rejtőznöd kell. Emlékszel-e, midőn egyszer nyomodat vesztem a rabszolgák között, akik kijátszottak kutatásomat s elrejtének téged ? Emlékszel-e, mikor tehetetlennek látván könyeidet, anyád tekintélyét vetetted közbe szerelmem zaklatásait megfékezendő ? Emlékszel-e, midőn minden segélyből kifogyva, bátorságodban találtál menedéket. Tőrt ragadtál, s szerető férjedbe akartad döfni, hanem hagy fel követelésével annak, mit te jobban szerettél nálánál is. Két hó telt le, az erény és szerelem eme harczában. Végletekig vitted szűzies akaratosságodat, még legyőzetésed után sem adtad meg magadat ; a haldokló szüzességet a legvégsőbb szélsőségig védelmezed, bántalmazó ellenségül tekintettél engem, s nem úgy mint szerető férjedet; három hónap telt bele, hogy pirulás nélkül nem nézhettél reám; zavart arczed, mintha szemrehányás lett volna vívmányaimért. De még nyugodt birtoklásom se volt, elvontál tőlem bájaidból, kecseidből, amenyit csak elvonhatál, s a legnagyobb kegyektől ittasultam anélkül, hogy megnyertem volna a csekélyebbeket. Ha itt ebben az országban növekedtél volna, nem csigáztad volna magadat oly nagyon. Itt az asszonyok már minden tartózkodást elveszítettek, fedetlen arccal mutatkoznak a férfiak előtt, mintha csak legyőzetést kérnének, szemeik folyton rajtuk járnak ; összejönnek velök templomban, sétatéreken, sőt otthon szobájukban is; az eunukok által való kiszolgálat szokása ismeretlen előttük. Ama nemes egyszerűség, szeretetreméltó szemérmetesség helyett, mely köztünk uralkodik, itt állatias szemtelenség látható, melyhez lehetetlen hozzászokni. Igenis, Roxána, ha itt volnál, sértve éreznéd magad azon undok gyalázatosság által, melybe németek sülyedt. Futnál ez utálatos helyről és sóhajtoznál ama csendes menhely után, hol ártatlanságot találsz, hol biztos vagy önmagad felől, hol nem remegtet semmi veszély és hol szerethetsz engem annak félelme nélkül, hogy valaha irántam köteles szerelmedet elveszítsd. Midőn areted ékességét a legszebb színekkel kendőzöd; midőn testedet drága illatokban megfürösztöd; midőn legszebb ruháiddal felczifrálkodol; midőn társaid közül ki akarsz tűnni bájoló tánczczal, lágy szavad dalával; midőn kecses tusára kelsz velek bájakban, szelídségben s megnyerő gyönyörködtetésben, nem képzelhetem ennek más okát, mint azt, hogy nekem akarsz tetszeni , s ha látom illedelmes pirulásodat, látom, mint keresi tekinteted az enyémet,mint hizelgedj be magad lágykálható szóval szívembe: Roxána! nem tudnék kétkedni szerelmedben. De mit képzeljek az európai nőkről ? Az arczszin alkotás művészete, a czifrálkodó ékesség, a személyükre fordított gond és a tetszvágy mely folyton emészti őket: mind megannyi folt erényükön, mind megannyi bántalmazása férjeiknek. Nem mintha azt gondolnám, Roxána, hogy oly messzire mennek, mint ily viselet mellett hinni lehetne, és hogy ami iszonyú, rettenetes kihágásra vetemednének, mely végkép megtöri a házastársi hitet. Kevés annyira magára hagyatott nő van, aki idáig vihesse a bűnt: mindnyájok szivében vésve az erénynek bizonyos jellemvonása, mely velők születik, s a nevelés meggyögiti ugyan, de ki nem törüli. Feloldhatják magukat a szemérem követelte külső kötelmek alól; de ha az utolsó lépésre kerül a sor, fellázad a természet. És ha mi szoros zár alatt tartunk titeket, ha annyi rabszolgával őriztetünk, ha úgy korlátozzuk messze törekvő vágyaitokat ; nem azért van ez, mintha a végső hűtlenségtől tartanánk, de van azért, mert tudjuk, hogy a tisztaság nem lehet soha eléggé nagy, és hogy a legcsekélyebb folt is megronthatja. Sajnállak Roxána. Hosszú próbára tett tisztaságod olyan férjet érdemelne, aki soha nem hagyott volna el, s maga olthatná el a vágyakat, melyeket csak is a te erényed fojthat el. Paris. Redzseb hava 7 én 1712. XXVII Üzbek levele Nesszrhez Iszpahanban. Párisban, a nap városának de büszke vetélytársában vagyunk most. Szmyrnából elutazván, ebben barátomat bíztam meg, hogy kezeidhez juttasson egy dobozt, melyben némely neked szánt ajándék van : ugyan ez után veszed e levelemet is. Jóllehet öt-hat száz mértföldnyire vagyok hozzá, hirt adok neki magamról, s hirt veszek tőle ép oly könnyű szerivel, mintha csak Iszpahanban volna és Komban én. Leveleimet Marsaille-be küldöm, honnan folytonosan indulnak Szmyrnába hajók; onnan aztán Perzsiába szóló leveleket ő küldi tovább a naponta Iszpahanba induló örmény karavánokkal. Rika a legjobb egészségnek örvend; erős testalkata, ifjúsága s természetes vidámsága, minden megpróbáltatással daczolnak. De én, én bizony nem igen jól vagyok: testem, lelkem, levert; napról napra szomorúbb gondolatokba mélyedek, hanyatló egészségem elhagyott hazámra int, s e földet még idegenebbé teszi. De kérlek, kényszerítelek, kedves Nesszi, légy rajta, hogy feleségeim ne tudják meg állapotomat. Ha szeretnek, meg akarom kímélni a sírástól , és ha nem szeretnek, nem akarom vakmerőségüket növelni. Ha veszélyben tudnának rabszolgáim, gyáva szivességük büntetenségében bizakodnának, megszűnnének csakhamar süketek lenni hízelgő hangja iránt ama nemnek, mely a sziklákon hallatván szavát , a lelketlen tárgyakat is meginditja. Isten veled, Nesszi. Örömemre szolgál jelet adnom irántad való bizodalmamnak. Páris, Sahban hava 5-én 1712. ’) Ispahan. Fővárosi közös közgyűlés. Október 9-én. Az utolsó. Tulajdonkép csak azért hívták össze, hogy bezárják vele a többit. Egyéb teendő nem volt, mint tudomásul venni, hogy a miniszter a főváros új czímerét jóváhagyta (amit különben már mindenki tudott) s meghallgatni a belügyminiszter fölhívását az iránt, hogy a már teljesen kész szervezési munkájat terjesztessék föl. Két külön miniszteri leirat alá ezt a közgyűlés értésére, melyek felolvastattak s tudomásul vétettek. Ami a főváros pecsétjét illeti, Havas Ignácz tudatta, hogy már intézkedett is az iránt, hogy az új pecsét a polgármester választására készen legyen. A szervezési munkálatra vonatkozólag pedig elhatároztatott, hogy ezer példányban kinyomatják s közük a törvényhatóságokkal s egyéb testületekkel. Ezután Széher Mihály szólalt fel, kinek indítványára közelebb tájékozó bizottságot küldött ki a közgyűlés. Széher most e bizottság nevében azt a javaslatot terjeszti elő, hogy az óbudai kir. haszonvételek ügyében, melyeket a törvény értelmében a kincstár a tettleges egyesítés napján kárpótlás nélkül a főváros birtokába tartozik átbocsátani, a belügyminisztériumhoz küldöttség menesztessék, mely ez ügynek a törvény szoros értelmében való lebonyolítását sürgesse. Tavaszi: Egy napig sem szabad késlekedni oly ügyben, mely a főváros jövedelmét illeti ; ez okból, mihelyt meg lesz választva a polgármester, e haszonvételek a főváros javára jövedelmezzenek. Széher : Leghelyesebb lesz a jövedelmek átvételét „a főváros egyesítésének napjától számítani. Azután kilátásba helyezi, hogy az új törvényhatóság már a jövő hó 15-én életbe lép. A közgyűlés elfogadta Széher indítványát. Ismét Széher emelt szót. A bizottságok tagjai nem igen buzgólkodnak, ülései gyéren látogatjak. Indítványozza tehát, hogy ez urak jegyzőkönyvileg hivassanak fel nagyobb ügybuzgalomra. — Az indítvány nem tetszik, meg is magyarázzák Széhernek, hogy a nógatás nem közös közgyűlés dolga. Széher megnyugszik. Ezután Királyi Pál emelkedik fel székéről s miután ez az utolsó közgyűlés, alkalmat vesz magának visszatekinteni azon néhány hónapra, mely alatt a három város képviselői az egységes főváros szervezetét megalkották. Szóló meg van vele elégedve s úgy találja, hogy a fölmutatott eredmény főkép Havas Ignácznak, a közös közgyűléseket vezető kormánybiztosnak, köszönhető, ki példátlan buzgalommal és kitartással működött a nagy munka véghezvitelén s ki legfőképen nagy elismerést vívott ki magának fáradozásáért, melylyel a képviselőket szorgalomra ösztönző. Elismerést szavaz Barna Zsigmond főjegyzőnek is. A közgyűlés mindkét férfit élénken megéljenzi. Havas Ignácz szerénysége megilletődve hárítja el magától az érdem koszorúját. Tóth Vilmost illeti az. (A jelenlevők egymásra néznek.) Nem az övé az érdem, folytató, hanem a 34-es küldöttségé mely a szervezési munkálatot előkészítő, Széher Mihályé, ki a küldöttség tapintatos elnöke volt. Szóló ezeket élteti s élteti a jelenlevőket, a három város képviselőit s a három város lakosságát, s magát a közgyűlés szives emlékezetébe ajánlva a közgyűléseket befejezettnek nyilvánitá. A jelenlevők hosszas éljenzések közt oszoltak szét. Az újvidéki kir. magyar főgymnasium megnyitása okt. 4 én. Az újvidéki magyar kir. főgymnasium f. hó 4-én nyilt meg! így egyszerűen hallva a dolgot, inkább helyi érdekű eseménynek tűnik fel e tudósítás, mely a nagy közönséget kevésbbé látszik érdekelni; ámde ha tudjuk, mily végtelenül fontos feladat vár e zsenge intézetre, úgy az, ki művelődésünk és nemzetiségünk szent érdekei iránt nem közönyös, örömteljes megelégedéssel fogja e hirt tudomásul venni. E főgymnasium felállításával nemzetünk klipja műveltségtörténelmünkbe egy a déli vidékekre nézve epochális fontosságú tényt jegyez be. Ez intézet ugyanis hivatva lesz nemcsak a valódi műveltség és polgárosodás fejlesztésében és terjesztésében tevékeny részt venni, hanem — és kivált — a magyar nemzetiséget a más nemzetiségűek jogainak és érdekeinek csorbitása nélkül e déli határokon védeni s fentartani; a felséges uralkodóház iránti lojalitást , törhetlen ragaszkodást élénken ápolni ; a magyar államiság eszméjét oltalmazni s állandóan meggyökereztetni ; végre az országos törvények iránti őszinte tiszteletet terjeszteni, így tekintve a dolgot, az összes hazára és főleg a déli határon**) Igaz , hogy ugyane tárgyban interpellate is intéztem a t. honvédminiszter úrhoz, de annál hűvösebbnek látom e tárgyat ezután is a nyilvánosság elé hozni, mert interpellatiómra feleletet nem kaptam. Matolai Etele, dékre nézve szellemi, anyagi, társadalmi és politikai tekintetben felette momentuosos eseménynek jelezhetni a főgymnasium megnyitását. Hogy ez intézet fontos feladatának kellő méltatása a délvidéki hazafias nagyközönségnél átalános volt, az leginkább azon élénk tevékenységből tűnik ki, melynél fogva az intézet felállításának kérvényezésében, a különböző nehézségek daczára is, igen számos és vegyes nemzetiségű község lelkesedve vett részt. Hogy továbbá egy magyar főgymnasium mennyire szükséges volt, kitűnik a beiratások alkalmával jelenkezett ifjaknak a legvérmesebb reményeket túlhaladó számából. Hogy a főgymnasium megnyitásával a rég idők óta hőn táplált óhajok a legteljesebb mértékben ki vannak elégítve, ez azon legbensőbb ragaszkodásból derül ki, melyet ő felsége apostoli királyunk iránt a lelkesült közönség az intézet szentesítése miatt vetélkedve tanúsít; kiderül azon szintetlen házai nyilatkozatokból, melyekkel a haza hálájára magát máris olyannyira érdemessé tett Trefort Ágoston közoktatásügyi miniszter úr ő nagyméltóságát jóakaró részvétéért elhalmozza; tanúsítja ezt azon őszinte tisztelet, melynek átalános tárgyai Fiakt Endre főispán és Bende Imre apát urak, kiket a kezdeményezés, a kitartás érdemkoszorujával a hazafias közönség feldiszitett; tanúsítja azon közelismerés és népszerűség, melylyel Mészáros Nándor h. főigazgató és igazgató fáradhatlan munkásságát, kitűnő szervezési képességét méltányolja, tanúsítja végre azon előzékeny, szívélyes jóakarat, mely a tanári kart folytonosan környezi. Ezek után nem lesz tán érdektelen az intézet eddigi rövid múltjának fontosabb mozzanatait is köztudomásra hozni, úgy amiként az adatokat hiteles kútfőkből mentettük. Az intézet felállítását ő felsége apostoli királyunk f. é. január hóban szentesítette ; ugyane hóban neveztetett ki Mészáros Nándor, budai kir. főgymnasiumi tanár, igazgatójává, kiben a hazai tudományosság és nevelésügy egy régi edzett bajnokát tisztelik a tanügyi körök. Az új igazgató azonnal városunkba sietett, hol őt az intézet helyiségeinek megszerzése, a berendezés előmunkálatai azóta szakadatlanul elfoglalták, s az ő tetterejének veszélyességének, tapintatosságának s kitartásának köszönhető, hogy daczára az akadályoknak, daczára, hogy nyolcz héten át mint kormánybiztos Erdélyben is sikerdúsan működött, — oly helyiségekben, habár egyelőre bérházban, nyilt meg az intézet, melyek— tekintve az épület egészséges helyen fekvését, világosságát, a helyes beosztást, a belső berendezés ízlését, a bútorok kiváló czélszerűségét, sőt csinosságát, a legszigorúbb igényeknek is minden tekintetben olyannyira megfelelnek, hogy a tanintézetnek úgy érdekelt, valamint csak kiváncsi látogatói is meglepetéssel vegyes megelégedéssel távoztunk. Az intézet szép jövőjének biztos zálogául tekinthetjük a jeles képzettségű fiatal, munkabíró erőkből álló tanári testületet, melynek szerencsés összeállítása a derék igazgató kiváló tapintatosságának és tervező ügyességének elvitázhatlan bizonyítékául szolgál. Az új tanév kezdetének közeledtével aztán szept. 27-én az igazgató a legelső értekezletre gyűjtötte maga köré a tanári testületet, melyet, hallomásunk szerint, meleg szavakkal üdvözölvén, örömtől meghatott hangon emeli ki az intézetnek kiválólag fontos feladatát. Emelkedett szellemű megnyitó beszédének fonalán nyíltan mutatott azon nehézségekre, melyekkel a tanári állás Újvidéken jár, hol az akadályok elhárítása, a nagyközönség bizalmának kivivása önmegtagadást, kitartást és forró hazaszeretet aczélszta tetterőt igényelnek. Majd magasabb álláspontról biztos kézből kijelölő az irányt, melyen haladva hivatását az uj főgymnasium teljesítheti: a tudomány, vallás és erkölcsiség hirdetése s a valódi hazaszeretet ápolása által az uj nemzedéket vallás és nemzetiség különbsége nélkül, a királyt és hazát szerető, a törvényt tisztelő és csak a józan haladás utján előretörő hazafias polgárokká nevelni. — Az értekezleten a szervező munkálatokat bevégezvén — okt. első napjaiban a tanárok testületileg mentek tisztelgő bemutatásokra a főispánhoz és az apáthoz, mint kikben a főgymnasium leglelkesebb pártolóit, legrészvevőbb jóakaróit tisztelik. E tisztelgések alkalmával, miként halljuk, Mészáros Nándor kitűnő ékesszólással a főispánnál körülbelül a következőket mondá : „Az újvidéki kir. magyar főgymnasium tanári testülete várva várta azon pillanatot, melyben méltóságod kegyes színe előtt megjelenve a felséges uralkodóház s a magas kormány iránti tántorithatlan ragaszkodásának és méltóságod személye iránti benső tiszteletének kifejezést adhasson ; fogadja azért méltóságod a testület hódoló üdvözletét. Tanintézetünk jelenleg a hatalmassá leendő nagy folyó szerény forrását képezi ugyan, de hivatva van a tudomány s valódi műveltség világával hazánk alsó vidékein a különféle vallásfelekezetek s nemzetiségek között a békés egyetértést és kölcsönös szeretetet ápolni s megszilárdítani, mi hogy megtörténhessék a tanári testület maga részéről teljes erejével fog törekedni az eléje kitűzött magasztos czél elérésére. Minthogy azonban a benső, szellemi törekvés a nyilvánosság előtt csak külső támogatás mellett juthat érvényre: méltóságodnak hathatós közreműködéséért esedezünk és kívánjuk, hogy a Mindenható méltóságodat szeretett hazánk díszére, Újvidék városa jólétének előmozdítására s tanintézetünk felvirágoztatására sokára éltesse!“ — Mire a classicus műveltségű főispán ur meghatott hangon köszöné meg a tanári kar üdvözletét s biztositá állandó jóakaratáról s barátságos támogatásáról. Tartalomdús beszéde a rövidség daczára is a tántorithatlan hazafit, az eszélyespolitikust és az öntudatos államférfiút árulá el. Ezután a tanári kar a szelidlelkű, derék apát urnál tisztelgett Az igazgató üdvözlő beszédére, melyben az intézetet jóakaró pártfogásába ajánló, szívélyes és sziveket hódító ékesszólással biztositá úgy az intézetet részvevő támogatásáról, mint a tanári kart folytonos barátságáról. A testület ezek után hivatalosan megkezdte működését szept. 29., 30. és okt. 1., 2., 3-án a beírásokkal. Ha valami, úgy a beiratások rendkívüli eredménye a legékesszólóbban tanúskodik a magyar főgymnasium szükségessége és fontossága mellett. Ott, hol alig mertünk a megnyitandó négy alsó osztályban 40-50 tanulót jósolni, az ünnepélyes megnyitás napján 95-re ment a bejegyzett tanulók száma ; oly szám, mely mintegy 20 ezer lelket számláló városunkban egy szerb főgymnasium s egy városi főreáltanoda mellett valóban minden várakozáson felül áll. Az ifjúság, az újvidéki hazafias közönség szemfénye, okt. 4-én ő felségének, mint koronás királyunk és mint a magyar főgymnasium kegyelmes szentesitőjének legmagasb névünnepén isteni tiszteletre vonult a nemzeti-lobogós tornyu kath. templomba. A különféle felekezetű díszes közönség lélekemelő látványt nyújtott, midőn részvétet intézetünk iránt ily kegyeleten alkalomkor kimutatni igyekezett. Az ifjúság isteni tisztelete után a tanári testület az apát úr által teljes díszben tartott ünnepélyes misére is visszamaradt a többi hatóságokhoz csatlakozván. A szertartás végeztével a szives magyar vendégszeretetéről híres apát a főispánt, a sorhadi, honvédelmi, törvénykezési és városi hatóságok felivel együtt a magyar főgymnasium tanári testületét is barátságos ebédre hizta meg, melyen a felköszöntések sorát maga a szép lelkű háziúr kezdé meg ő felségére, mit a jelenlevők állva s háromszoros lelkesült éljennel fogadtak; utána ugyancsak a hazafias apát köszönté fel Trefort minisztert, majd a főispán Mészáros Nándort s a tanári testületet, mit előbbi ékes nyelven megköszönvén, Újvidék közönségének jólétére viszonzott. Az átalános lelkesedés közben jelen sorok szerény írójának indítványára közhelyesléssel fogadott következő táviratok menesztettek ő felségéhez és Trefort miniszterhez: „Báró Wenckheim Béla miniszter urnak Bécsben. 6 cs. és kir. ap. felségének legmagasb névünnepe alkalmából az újvidéki hazafias közönség legmélyebb jobbágyi hódolatát és legbensőbb ragaszkodását siet kifejezni. Egyszersmind legalázatosb köszönetét és legforróbb háláját nyilvánítja az ő felsége által legkegyelmesebben alapított, s épen ezért a mai kegyeletes napon ünnepélyesen megnyitott kir. magyar főgymnasiumért. Kérjük nagyméltóságodat, méltóztassék ezeket legmagasb tudomásra hozni.“ „Trefort miniszter urnak Budapesten. Az újvidéki hazafias közönség hálatolt szivvel mond nagyméltóságodnak benső köszönetet, hogy ő cs. és kir. apóst, felségétől a legfelsőbb szentesitést kieszközölni kegyeskedett az itthelyi kir. magyar főgymnasium felállitására, mely mai napon ünnepélyesen megnyittatott.“ Soká maradt aztán még együtt a díszes vendégkoszoru, magát egy szép és boldog jövő biztos reményeinek adva át, midőn hazánk nemzője a felvilágosultság, polgárisodás és anyagi vagyonosodás utján előrehaladt alsó vidékek lakóiban, vallás és nemzetiség különbsége nélkül — egymást becsülő, egyetértő, királyért s hazáért mindent áldozni kész alkotmányos honpolgároknak fog örvendeni , és mely szép jövőnek létesítésében a magyar főgymnasiumra a legelső szerepek egyike vár. Adjon isten erőt és kitartást a tanári testületnek, hogy lankadatlan buzgósággal haladhasson kitűzött magasztos czélja felé! KÜLFÖLD. Október 9 — Franczia kztársaság. A monarchisták utóbbi gyűléséből a restauratio alaptervezetének kidolgozására kiküldött négyes bizottság, mint hírük, Darut választotta előadójául. Mint mondják lázas tevékenységet fejt ki e bizottság, hogy munkálatát október 21 éig — mikorra küldőinek jelentést kell tenniök — okvetlenül bevégezzék. Teendőik tekintetében egyébiránt igen fontos körvonalazott sőt részletezett utasítást vehettek a múlt szombati gyűlésből, mert hiszen, mint „Páris Journal“ tudni akarja, áma gyűlésen egész a miniszteri lista összeállításáig tisztába hozták a dolgokat. Olyanforma tűnik ki ebből, mintha Chambord grófra csakugyan parlamentáris kormányt akarnának oktroguálni, mert hiszen a miniszter kinevezési jogot, e lényeges prarogativáját a koronának — már előlegesen is magának vindikálja ezzel a parlamenti többség. Hir szerint azzal is tisztában volnának már, hogy a javaslatba hozandó alkotmány a módosított 1814-iki kára lesz. A királyság első minisztériuma fuzionális jellegű lenne s állana a következőkből: az épen londoni követté kinevezett Decazes herczeg külügy, Bocher belügy, Chesnelong pénzügy.