Ellenőr, 1873. október (5. évfolyam, 225-255. szám)

1873-10-18 / 242. szám

— mint mondom — a Dunán történik; jövőre nézve azonban a legfőbb közlekedési eszköz két­ségkívül Romániában is a vasút fog lenni. Jelenleg Romániának a következő vasutai vannak : a Suczava-burdujeni vonal Bukovenia határától — dél­keletnek haladva — egész Ro­mánig a liteni-botusán, — paskány-lassi-i szárny­vonallal (224 kilométer), továbbá Románból kiin­duló s Galaczig szintén délkelet felé haladó ro­mán, bacu,- tekucs,- galacz­, braila,- buzen-plojest­­bukuresti és bukurest- giurgevo, illetőleg smardai vonal, a tekucs-berládi szárnyvonallal; ezen vo­nalak összes hosszúsága 464 kilométert tesz ki, s ha az építés alatt levő pitest, szlatina,­ craiova,­­severin,­ verd­erovai vonal befejeztetik, az összes vonalak hosszúsága 919 kilométert fog kitenni. Ezekből láthatni, hogy Románia vasutakkal egész terjedelmében máris meglehetősen át van — és rövid időn még nagyobb mértékben át lesz vágva, — és be kell azt is vallanunk, hogy itt a vasutak építésénél nem igen látjuk sem a magán­érdeket, sem a boszu politikáját, mint azt fájda­lom hazánkban elég alkalmunk van tapasztalni, szerepelni, hanem ezen vasutak építésénél a leg­főbb irányadó a köz, a haza érdeke volt. De ha elismerőleg kell is szólanunk a vasutakat illetőleg a kőutakra vonatkozólag annál több megróvni va­lónk van. „Ezek — mondja szóról szóra Haan bukaresti osztrák-magyar consul —­ még mindig igen elhanyagolt állapotban vannak, és rendkívül primitív teherkocsik, minden vas nélkül a kerek talpán — döczögnek rajtok tova.“ úgy látszik egyetlen kivételt képez a plojest-sinacai út, a meny­nyiben ezen it roppant költséggel elég jó karban tartatik, — nem tudom azért-e, hogy a fejedelem kényelmesen juthasson Sincába, a Plojestről 4 óra alatt kocsizik ide, vagy hogy a bukaresti urak ne kénytelenittessenek tova döczögni. A vasutak csatlakozási pontja a Dunafeje­­delemségekre is épen oly fontos, mint reánk nézve és igy ott is a napi discussió tárgyát képezi, hogy minő nézetek fognak erre vonatkozólag ér­vényre emelkedni, még bizonyosan tudni nem le­het ; annyi azonban valószínűnek látszik, h­ogy bi­zonyos, újabb időben nálunk fölmerült eszme a többség által nem igen pártoltatik, é­s aligha ez nem volt egyik oka annak is, hogy a már csak­nem elfogadott csatlakozási pontokat az oláh ka­mara egészben elvetette. Igaz ugyan, hogy az oláhok a nemzetgazdasági tényezőket még ma is — azt lehet mondani — semmibe sem veszik, előttük a legfőbb — csaknem egyedüli tényező — a nemzetiségi szempont, úgy hogy mondja Haan.“— ennek következtében minden nemzet­gaz­dasági természetű kérdés mindig politikai szem­pontból tárgyaltatik, a belügyekben a pártérdek, kifelé pedig chauvinisticus tényezők határoznak.“ Hogy ily eszmékkel, ily irányelvekkel Ro­mánia soha sem fog nemcsak fölvirágozni, de még a megsemmisüléstől sem védheti meg magát, az alig szenved kétséget. Romániának egyedüli gazdagsága — legalább ez időszerint — nyers terményeiben van. Igen, de ennek elszállítása a jó és olcsó közlekedési esz­közöket a legnagyobb mértékben igényli. Tehát Románia, midőn a vasúti csatlakozásokat ellenzi, azok elé akadályokat gördít, midőn a vaskapu hajózhatóvá tételét igyekezett lehetetlenné tenni, s minden más hasonló eljárásánál mindig saját életerének kettémetszésére feszítette ki a kést. Sőt nemcsak idáig van a dolog. Általánosan tudva van, hogy: a romániai paraszt munkaké­pessége a más nemzetiségiek munkaképességét még­­csak meg sem közelíti — a szó teljes értelmében nemcsak rest, tunya, de képtelen is — nagyon is korlátolt elmetehetségénél fogva­­ a más szom­szédnépekkel versenyezni. Tehát még a nyerster­mények előállítását sem képesek egy­maguk — idegenek segítsége nélkül eszközölni, mindamel­lett is, hogy egész mezőgazdaságuk a talaj természetes őstermékenységén nyugszik. Ily körülmények között minden értelmes, jó­zan politikát űző nemzet arra törekednék — még nagy áldozatok árán is,­­ hogy idegen munka­képes kezeket nyerjen meg saját fölvirágoztatására. Ezt parancsolná a józan ész, ezt a nemzet érdeke. Oláh atyánkfiai pedig igen ellenkezőleg járnak el: ők még az egyszerű mezei munkáskezeket is nemcsak hogy magukhoz nem akarják édesgetni, de mindent megtesznek, hogy az ily idegen mun­kásokat maguktól távoltartsák. Sőt többet mon­dok : a gazdag bojárok, midőn látják, hogy mezei munkájuk elvégzésére a saját erejük épenséggel nem elégséges, idegen munkásokat is fogadnak fel, hanem aztán ezeket a szó teljes értelmében kifosztják, kiérdemlett munkabérüknek rende­sen csak bizonyos százalékait fizetik ki. Az illető aztán ok nélkül keres a romániai hatóságok­nál, törvényszékeknél elégtételt, kielégíttetést. Ki­nevetik. Az idegenek ily kifosztogatására maga az oláh kormány adja a legfőbb ágit, mintegy szen­tesíti azokat. És miért? Mert fél, hogy a munka szerető és értelmes idegen nép, a tunya és korlá­tolt elméjű olahnépet háttérbe szoríthatná, rövid időn a fölé emelkednék. Hogy ily módon azonban ezért nem érnek? az világos. Nem úgy teszik Ro­mániát nagggyá, ha saját népük tudatlansága, és hanyagságának folyton bő tápot igyekeznek nyúj­tani, hanem ha versenyre hívják fel őket, ha ver­senyre kényszerítik. Dr. Cseh Károly Ha az árvának gyámja még nem volna, a községi elöljáróság közbejöttével gyámot választas­sanak részére, erről a már ismert minta szerint jegyzőkönyvet vétessenek fel és a tartási szerződést későbbi gyámhatósági kinevezés reményében a ja­vaslatba hozott gyámmal írassák alá. A szerződésben kikötött tartási dijat a köz­ségi törvény 131. §-a és a m kir. belügyminiszter urnak a szegényügyben 1872. julius 6-án 8803. sz. a. kiadott rendelete alapján a község viseli, és pedig vagy a szegény alapból vagy a községi házi pénztárból azon összeg felhasználásával, melyet a község a költségvetésben a szegények ellátására évenként előirányozni köteles. Ha a község oly szegény, hogy ebbeli kö­telességének megfelelni nem képes, a szolgabíró ajánlatára a közp­ árvaszék fogja a tartási díjat utalványozni a megyei apátián és anyát­lan árvák alapjának kamataiból, mely alap növelése czéljából az árvaszék a megyei bi­zottság tagjaihoz közvetlen megkereséseket intézett. De e czélra szükséges kimutatni, hogy a segélye­zendő árva apátián és anyátlan, hogy zsenge so­ránál vagy testi és lelki fogyatkozásainál fogva keresetre és önfentartásra nem képes és teljesen vagyontalan, hogy sem helyben, sem más község­ben ismételt kísérletek után is ingyen senkinél elhelyezhető nem volt, hogy a község sem a sze­gényalapból, sem a házipénztárból a tartási költ­séget fizetni nem képes, vagy annak csak egy részét viselheti, és így a másik részére nézve pótlásra van szükség. Oly vagyontalan árvák, kik 12 éves korukat már elérték és testileg úgy mint szellemileg épek, tartási díj mellett csak rendkívüli esetekben helyez­hetők el, mert ilyen árvákat szolgálatba vagy haj­lamaiknak és képességeiknek megfelelő mesterségre kell adni, hogy kenyerüket a saját szorgalmuk és munkájuk által keressék meg. Arra is ügyeljenek fel a szolgabirák, hogy a 6—12 éves árvák a mindennapi, a 13—15 éves árvák pedig az ismétlő elemi népiskolába gyámjaik által rendesen feljárattassanak, és pedig a népiskolai törvény 31. és 51. §§-ainak alkalma­zása mellett, melyek szerint szegény sorsú gyerme­kek iskolai könyveket ingyen kapnak és tandíjt nem fizetnek. Intézkedjenek a szolgabirák, hogy a járványban elhalt s maguk után kiskorú árvákat hátrahagyó la­kosok halálesetei a községi elöljáróságok által a polg. törv. rendt. 561. és 562. §§-ai értel­mében azonnal minden községben vétessenek fel, a kir. járásbíróságokhoz terjesztessenek fel, és ha az elhunyt után valami vagyon maradt, mely fog­lalásnak, elrejtésnek vagy az eltékozlásnak van kitéve, a polg. törv. rendt. 563. §-ában körülirt előleges biztosítás azonnal alkalmaztassák, vagyis a vagyon összeirassék, zár alá vétessék, a körülmények szerint hagyatéki gondnok kezelésére adassák és minderről az összeírás egy példányának kapcsában a kir. járásbíróság is értesittessék. Ha a biztosítás csak sürgős eladás által történhetik meg, az eladásra a községi elöljáróságok a kir. jbiróságtól kérjenek felhatalmazást, mint a kinek barósága alá a hagyatéki vagyon tartozik és a vételárról is a bíróságnak számoljanak be. Végül megkerestetnek a megye területén ille­tékes kir. járásbíróságok, szíveskedjenek a halál eseti felvételek és a hagyaték előleges biztosítása czéljából hozzájuk megküldött összeírások átvétele után a nem tartható ingók eladása, a hagyaték leltározása és egyéb bírói teendők iránt haladék­talanul intézkedni, a hagyatékban talált készpénzt, értékeket és az eladott ingóságok vételárát a köz­ségi elöljáróságtól vagy az elöljáróság által kiren­delt hagyatéki gondnoktól számadás mellett átven­ni, és a hagyatéki eljárást a polg. törv. rendt. 582. §-a értelmében mielőbb megindítani. A megyei alispán úr pedig felkéretik, szíves­kedjék a járványban elhunytak özvegyeinek és árváinak jegyzékét, mihelyt azt a szolgabirák fel­terjesztik, másolatban az árvaszékkel is közölni. Bazaine-per. (Eredeti t u d ó s i tá s.) Trianon, okt. 13 án. A valóságos per úgyszólván csak ma vette kezdetét, s ez mindjárt meglátszik a nagy számú közönségen, mely ma egész pompában ragyog. Az eső nem riasztotta vissza sem Broglie herczeget, sem a szép Troubetzkoi herczegnét. Laisset tenger­nagy, mint rendesen most is helyet foglalt a maréchal háta mögött, a különösen családja s barátainak visszatartott bársony­székeken. Ugyan ott ül Walther kapitány is, Páris legismertebb katonai írója, ki most a Gaulois szerkesztőségében dolgozik, s ki a journalistikában Bazaine leghívebb védője. A két Rothschild testvér (Alphonse és Edmond) is jelen van az auditóriumban , ezeken kívül látom még Dumas tanácsnokot, Viel-Castel grófot, marquis de Flers-et stb. A journalistika teljes számmal van képviselve; úgyszólván minden nagy lap főszerkesztője jelen van. A maréchal most szemben ül a haditanács­csal. Magaviselete egészen nyugodt. Hangja vé­kony, de érthető. Igen gyorsan beszél, s sokszor az elnök szavába vág. Aumale hg. ritka jó elnök. A vitát nagy ügyességgel s egész részrehajlatlanul vezeti. Kér­déseiből" kiviláglik, hogy a pert tökéletesen át­tanulmányozta. A közönség szent áhítattal hallgatódzik. Az ember azt hinné, templomban van, oly nagy a csendesség. , Levelem a mai postáról lekésvén, az „Ellen­őr“ olvasóit a mai részletes tárgyalásról a franczia lapokból már bizonyára értesítette, így tehát inkább azon nézeteknek fogok most tolmácsolója lenni, melyek itt Párisban, a Bazaine - féle perre nézve ural­kodnak. Majdnem átalános a vélemény, hogy a pert így egyedül Bazaine ellen irányozva, nagyon kár volt elkezdeni. A­mint a per folyamából kilátszik, a hibásak száma nagy, s egyátalában érthetetlen, hogy Jarras­s Soleille tánokok, valamint Stoffel­s Magnan és Régnier mért nincsenek törvényszék elé állítva ? Riviére tbk. jelentése a conservativeknél azon benyomást szüli, hogy felette erős hangon van írva. Nem kell feledni, hogy Riviére a radicálisok követe. A tisztek közül némelyek igen komolyan veszik a tábornok vádjait: mondják, hogy Riviére már négy kihivást kapott volna. Bizonyos, hogy a hadseregben sok párbaj fog a Bazaine per követ­kezménye lenni. A­mi a per kimenetelét illeti, úgy a combi­­nátióknak tág terük van. Körülbelül átalános azon­ban a hit, hogy a maréchalt halálra ítélni nem lehet. Hogy ambitio volt benne s talán magát Fran­­cziaország urává akarta tenni, az valószinű­. De árulást Bazaine nem követett el, sem gyávaságnak jelét nem adta. Mi a katonai kötelesség s be­csület? — a felett különféleképen lehet vé­lekedni. Ha Bazainet a haditanács elmarasztalja, úgy egyszerűen restituálni fogják. * Trianon, okt. 14-én. Aumale hg 1 óra 5 perczkor nyitja meg a tanácsot. — Közönség nagy számmal, minden hely el van foglalva. Az első sorban ül Léonie Leblanc az Odeonból, kinek viszonya Aumale herczeggel tudva van. A maréchal bevezettetik. Az elnök tudatos vele, hogy a tegnapi kikérdezést folytatni fogja. Az első kérdés, mit hozzá intéz, a 142-ik sürgöny­re vonatkozik, melyet Bazaine 17 én a császárhoz intézett s melyben nem tesz említést a munitió-hi­­ányról. A maréchal feleletéből azt veszem ki, hogy ő előnyösebbnek tartotta ezt levélben írni meg, melyet egy diplomatiai személylyel a franczia kö­­vetségi titkárral küldött Napóleonnak. A császár, mint tudjuk, 18-án azt táviratozta Bazainenek, hogy adjon határozott választ a sereg állásáról Metz alatt. A maréchal erre egy hadse­gédet küldött Napóleonhoz, Magnan parancsnokot, kinek missiója titokszerű, valamint egész magavi­selete gyanút ébresztő. A vádló­iratban hosszasan volt fejtegetve, hogy Magnan, daczára hogy a köz­lekedés Metzczel egész 21-ig nyitva volt, nem ment vissza Metzbe ő felsége instructióival. Bazaine a parancsnok küldetésére nézve azt mondja, hogy ő azért küldte Magnant a császár­hoz, hogy ez neki utolsó rendeleteit közölje. Ma­gnan föl volt hatalmazva szóbelileg előadni a raj­nai hadsereg helyzetét; hogy a parancsnok nem jött vissza, arról­­ nem tehet. Azután a munitió kérdése jön ismét elő. A maréchal egy sürgönyt olvas föl, az elnök egy másikat, mely utóbbi alighanem az volt, melyet Magnan a császárhoz vitt. Ebben egy kimutatás foglaltatik a lőszerek mennyiségére nézve. Bazaine nem emlékszik, hogy a kimutatást valami különös czélra küldte volna. Soleille tb. állította azt bizo­nyosan össze s ő aláírta, mint sok egyéb mellék­letet, melyeknek nem tulajdonított különös fontos­ságot. Különben a császár jól tudta, hogy mi van M­ezben. Elnök: Nem bízta ő ön meg különösen Ma­gnan parancsnokot, hogy ő tudtul adja, miszerint ön Montmedynél fog kitörni. Maréchal. De igen, csupán a directióra nézve azt mondtam: északnak! Ez volt az egye­düli lehető. Egy helyet szigorún meghatározni, azt nem tehettem. A maréchal határozottan állítja, hogy Wolf hadi rifferánsnak semmi parancsot sem adott arra nézve, hogy az élelmi­szereket Verdunból Mont­­médybe szállítsa. Az elnök ismét egy táviratra ugrik, melyet Failly tábornok Tonlból Bazainehez intézett, s mely­ben parancsot kér. Továbbá a császár hratára, melyben Leboeuf lemondása elfogadtatik. — Au­male­ig azt látszik bebizonyítani akarni, hogy Bazaine már 12 én főparancsnoknak neveztetett volna ki, habár ez csak későbben lett hivatalos.­­ Bazaine tagadja, hogy Failly vagy Mac-Mahon az ő parancsa alá rendeltetett volna már akkor. A maréchal igen energikusan kikel amellett, hogy ő mindent megtett elejétől végig kitörés lehe­­tősítése végett, s ha mégis siker nél­ül maradt fáradozása, úgy az a gyors események s a külö­nös körülményekben lel­ olták­ A hadsereg morálja nem volt a legjobb: az új fegyverekhez nem volt a katona hozzászokva, s a főtisztek nem mutat­tak kellő vigyázatot s szakismeretet. Egy fővezér nem tehet mindent és nem lehet mindenütt: ha nincs kellőleg secundálva alárendeltje által, úgy a győzelem lehetetlen! Elnök 1113 után az ülést 20 perczre fölfüg­geszti. Az ilyen kis szünet igen kedves. Az ember egy sétát tehet a százados fák árnyában, vagy akár a rögtönzött vendéglőben valamit magá­hoz vehet. Egy igénytelen kérdés s felelet után, mely egy távirat vételére vonatkozik, Aumale hg vissza­tér Magnanra Bazaine határozott választ ad, hogy a parancsnoknak meghagyta volt, miszerint azon­nal térjen vissza, amint a császár rendeleteit kö­zölni fogja vele. Magnannak nem volt semmi meg­bízatása Mac-Mahonhoz, miután ez a császártól függött , ha ő mégis beszélt vele, úgy az csak ma­gán­beszélgetés lehetett. Elnök: Azon emissáriusok közül, kiket Magnan önhöz küldött, egy sem jött ön elé ? Ma rédi a 1: Egy sem . Elnök: Volt önnek tudomása azon sürgöny­ről, melyet Turnier ezredes Coffiniéres tbhoz inté­zett ? (Magnan: Hadászati hírek.) Maréchal: Nem emlékszem reá Elnök: Emlékszik ön a hadügyminiszternek 20-án intézett levelére, mely a charreville­i vas­útra vonatkozik? Maréchal. Nem emlékszem. Én azt hiszem, hogy egyátalában nem lehet azon csodálkozni, ha Bazaine ily apróságokra nem emlékszik. Az elnök tehát fontosabb tárgyra tér át s egy ellentétre hivatkozik. Ugyanis a maréchaltól egy Mac-Mahonhoz intézett sürgönyben azt írta, hogy még min­dig reményi­­, hogy északra kitörhet, miről értesíteni fogja még azonban. táig a császár és hadügyminiszternek czímzett sür­gönyben ez hiányzik. A maréchal azon fölvilágosí­­tást adja, hogy Mac Mahon azon időben egyene­sen parancsa alatt állván, ő instructiót külde­tett neki, a­mit Napoleon és Palikaoval nem te­hetett. Bazaine minden felelősséget visszautasít a metzi újságokban megjelent félhivatalos köz­leményekre nézve, miután ő a hírlapok vezetésé­vel soha sem foglalkozott. Egy nő roszul érezvén magát, a közönség közt egy kis zavar áll be. Az elnök kénytelen pár pillanatig várakozni. Most a különféle titkos kü­ldetésekre jön a sor. Tudva van ugyanis, hogy Thionville parancs­noka, a hadügyminiszter, a császár, Mac-Mahon, egy rakás emissáriust küldtek Metzbe. Bazaine állítása szerint csak kevés érkezett hozzá, emlék­szik azonban, hogy 29-én és 30-án egy-egy sür­gönyt kapott. Vad­kor erre az ülés fölfüggesztetik. Pázmándy: A szerbegyház-javak és alapítványok. A vallás- és közoktatási m. kir. miniszternek a karloviczi g. kel. érsekség és szerb metropolia administratorához 1873. évi október 9-én 27,786. sz. a. kibocsátott rendelete a gör. kel. szerb egy­ház nemzeti javak és alapítványok kezelése és el­számolása tárgyában. A g. kel. szerb egyház­ nemzeti alapok és ja­­vak érdekeinek megóvására szintúgy, mint az e hitfelekezethez tartozó szerb ajkú honpolgárok egy­ház-nemzeti ügyeinek önkormányzati utón tovább­fejlesztésére mellőzhetlenül megkivántatván, hogy az 1868. august. 10-én kelt 1. k. kir. rendeletnek a püspökségek javadalmazásáról, egyház-nemzeti javat és alapítványokról, valamint ezen javak és alapok igazgatóságáról szóló és vagy még egy­­átalán nem, vagy csak hiányosan foganatosított szabványai haladéktalanul végrehajtassanak: e végett ő császári és apósi, királyi felségének i. é. október 4-én kelt legfelsőbb elhatározása alap­ján az alább érdekelt metropolita-érseki és egy­házmegyei hatóságoknak, valamint az egyház-nem­zeti alapok igazgatóságának elnökét és összes tag­jait terhelő személyes felelősségre utalva a követ­kezőket rendelem: I. Minden g. kel. szerb egyházmegyei admi­nistrativ bizottmány köteles e rendelet kibocsátá­sától számítandó 15 nap alatt intézkedéseket tenni az iránt, hogy az egyház-nemzeti alapok igazgató­sága által 1869-ben a szerb metropolia egész terü­letére összesen 24,491 frt 24 kv. évenkénti állandó összeggel kivetett vallási járulék mind a már le­telt évekre, mind a f. évre vonatkozólag az egy­házközségekben legfeljebb f. é. november 1-ig egyénileg kirovassék s kirovás után azonnal úgy a hátralékos, mint a f. évre járó összegek, a hor­­vát slavon határ­őrvidéken az eddigi mód szerint az illetékes politikai hatóságok, más helyeken pe­dig az egyházközségek által, szükség esetén az 1868. XXI­­. sz. értelmében közigazgatási hatósá­gok utján eszközlendő végrehajtás mellett is besze­dessenek és az elidegenithetlen alapba szolgáltas­sanak ; jövőre pedig e vallási járulék egyénen­­kinti kivetése minden év január 1-je napját megelő­zőleg, beszedése pedig az év első felében a fenn elő­adott módon megtörténjék. Az egyházmegyei administratív bizottmányok ez intézkedések pontos végrehajtásáról folytonosan gondoskodni köteleztetvén, e járulék községenkénti kivetését és befizetését feltüntető kimutatásaikat minden év végén az egyház-nemzeti alapok igazga­tóságához beküldeni kötelesek, mely azokat az elidegenithetlen alapróli számadásaihoz mellékelve hozzám évenkint felterjeszti. II. Míg a püspökök javadalmazásának végle­ges és számszerinti megállapítása az egyház nem­zeti congressus befolyásával eszközöltethetnék, az 1868. augusztus 10. legk. kir. rendelet I. C. 27. §. h. pontjában meghatározott s jelenleg 10,567 frt 50 krban felszámított javadalmazás minden egyes püspök részére, a birtokukban hagyott fek­­vőségek és kisebb kir. haszonvételek jövedelmének szabályszerű beszámításával kiadandó, amennyiben ebből valamely részletet a sziregi pusztán lévő épületek kijavítására és hasznos beruházásokra közmegegyezéssel fel nem ajánlanának. Jövőre nézve a püspöki javadalmazás bármelyik alkatré­szében (kir. rend. I. C. 27. §. c.h.) beállható vál­tozás, mely a javadalmazás nagyságára befolyás­sal lehetne, az egyház-nemzeti alapok igazgatósága által hozzám azonnal bejelentendő. III. Addig is, mig a metropolita­ érseket, mint az összes nemzeti egyházjavak és alapítványok főgondnokát és képviselőjét, s a püspököket, mint ezeknek saját egyházmegy­éj­ü­kbeni gondnokát és felügyelőjét megillető jogok és kötelességek, gya­korlásuknak tüzetes módozatával együtt, az egy­ház-nemzeti congressus közbenjöttével szabatosan körü­lh­alni fognak, a metropolita­ érsek vagy en­nek helyettese e teendők gyakorlása végett: 1) az egyház-nemzeti alapok igazgatóságának tevékenységét s az annak kezelése alatti alapok és alapítványok állagát, 2) a metropolitai tanácsnak a zárda-számadá­sok felülvizsgálata körül kifejtett tevékenységét, minden egyes zárda szerzeteseinek személyzetét a bevétele és kiadásának összegét, 3) az egyházi, egyházközségi, iskolai és ala­pítványi számadásoknak az egyes egyházmegyék­nél eszközölt vizsgálatát, ezek püspöki hivatalától, az illető bevételek és kiadások összegének megje­lölése mellett beadandó kimutatások alapján — folytonosan figyelemmel kisérni s mindezek felől saját észrevételei és intézkedései felsorolásával hozzám évenkint deczember hó végéig jelentést tenni köteles. IV. Az 1868. augusztus 10. 1. k. kir. rende­let V. A. 4. § ban megjelölt egyház-nemzeti javak­ról szerkesztett összes leltárak f. é. november 1-ig, az újon szerkesztendők pedig elkészülésük után 15 nap alatt mindaddig, mig az egyház-nem­zeti congressus befolyásával más intézkedés nem jö létre, — az egyház-nemzeti alapok igazgatósága által hozzám hiteles másolatban felterjesztendők. V. A metropolita-érseki hivatal főnöke köte­les a zárdajavak czélszerű ellenőrködés és számvi­tel melletti kezelésmódjáról az egyház-nemzeti ala­pok igazgatósága által oly kimerítő utasítást ki­dolgoztatni és hozzám f. év végéig betekintés és átvizsgálás végett felterjeszteni, mely egyrészt ideiglenes szabványképen azonnal foganatosít­ható, másrészt mint tervezet végeldöntés végett az egyház nemzeti congressus elébe terjesztető legyen. VI. A zárdajavak kezelése körül felmerült rendellenességek s az egyház-nemzeti alapokra ebből háramló hátrányok orvoslása végett addig is, mig az ügy az egyház-nemzeti congressus utján szabá­­lyoztatnék, a metropolita-érseki hivatal főnökének kötelességévé teszem, hogy 1) minden zárdafőnöknek hagyja meg, mi­szerint 1872. év végéig hátralévő számadásait az egyházmegyei administrativ bizottmányhoz azon­nal adja be, s a mennyiben ezt f. é. novemb. hó végéig nem teljesítené, hivatala és fizetésétől az illető püspök vagy helyettese által mindaddig függesztesnék fel, míg ebbeli kötelességének meg nem felelt; 2) a zárda számadások minden év lefolyta utáni beadására, az első pontban érintett kö­vetkezmények alatt, három havi határidőt tűzzön ki; 3) a püspököket vagy helyetteseiket köte­lezze az első pontban érintett számadásokat folyó év végéig, a 2-ik pontban említetteket pedig min­den évben június hó végéig az egyházmegyei administratív bizottmány által megvizsgáltatni és a metropolitai egyháztanácshoz felterjeszteni, mi­nek elmulasztása esetén a nemzeti alapból húzott fizetésük a foganatosítás idejéig beszüntetendő , csak különös engedélyem folytán tehető ismét folyóvá ; 4) a metropolitai egyházi tanács a fennebb is kimondott személyes felelősség terhe alatt az 1. pontban említett számadásokat jövő 1874. évi julius 1. napjáig, a 2. pontban említetteket pedig minden év végéig felülvizsgálat és véglegezés alá vegye, s előbbiekre nézve a kimutatást jövő évi auguszt. 1-ső napjáig, utóbbiakra nézve pedig minden év február havának 1-ső napjáig hozzám terjeszsze fel; 5) a zárdafőnökök értesittessenek arról, mi­szerint csak azon kellőleg ellenőrzött feltétel alatt lesznek a zsinat által megürült püspöki székekre kijelölhetők, ha a zárda számadásbeli kötelezettsé­güknek pontosan megfeleltek, e számadásaik min­den tekintetben rendeseknek és hűségeseknek ta­láltattak ; 6) a congressusi bizottság által beküldött feles­leg-jövedelmekből a bezdini zárdának az alapok igazgatósága által szabályellenesen visszaszolgálta­tott 2000 frt nevezett zárdától azonnal beszedessék, s arról az egyház-nemzeti alapok igazgatósága, különben reá háramló pótlási kötelezettség terhe mellett, hozzám folyó év végéig jelentést tegyen; 7) a congressusi bizottmányok által befizetett és a nemzeti alapban ideiglenesen feljegyzett zárda­­beli jövedelem-feleslegek fele részben a clericális alapnak, fele részben pedig a zárdaalapnak bevéte­lébe azonnal beiktattassanak, utóbbi alapba az 1869. évi január 1-ét megelőzőleg befolyt és tüzetesen ki­mutatandó letétemények is áttétessenek, és ezen zárdaalapról külön számvitel nyittatván, számadásai a többi alapokéval egyidejűleg vizsgálat végett hoz­zám évenkint fölterjesztessenek. VII. Az egyház-nemzeti congressus utján esz­közlendő végleges szabályozásig az egyház-nemzeti alapok igazgatósága minden, kezelése alatt álló alapok és alapítványokról jövő 1874. évre i. é. deczember 1-ig, azután pedig évenkint október 1-je napjáig előirányzatot dolgozott ki, és azt jóváha­gyás végett hozzám felterjesztvén és jóváha­gyásom után visszaszármaztatván, magát ahhoz szo­rosan alkalmazza. Ugyanez igazgatóság az assis­­tensek utasításának 19. pontja értelmében, tárgya­lási jegyzőkönyveit hozzám évnegyedenként felter­­jeszteni köteles. VIII. Az egyh.-nemzeti alapokbal előlegezett 147,581 frt 805/10 kr. congressusi költségek, az eddig teljesített lerovások betudásával, az egyház­nemzeti alapok igazgatósága által az egyházme­gyékre, ezeknek administrativ bizottmánya által pedig az egyes egyházközségekre, utóbbiak által pedig egyénenkint legfeljebb i. év végéig kivettetvén, azok jövő 1874. év végéig az I. czikkben előirt módon és ugyanott elrendelt nyilvántartás mellett felszedessenek és az előleget nyújtott egyház-nem­zeti alapokba beszolgáltassanak. IX. Az egyház nemzeti alapok igazgatására, ez alapok peres és rendkivüli jogügyeinek központi értelmes vezetése és felügyelete végett, e rendelet kihirdetése után azonnal kiírandó pályázat alapján köteles az ügyvédi minősitvénynyel biró alkalmas ügyészt f. é. deczember első napjáig kinevezni s erről hozzám jelentést tenni, a számvevőségi és iro­dai személyzet megfelelő alkalmazásáról pedig sa­ját hatáskörében intézkedni. X. Az előbbi czikkben megszabott határnapig ugyanez igazgatóság köteles az ügyész, számve­vőség és irodai személyzet részére példákkal el­látott részletes utasításokat kidolgozni és nekem bemutatni. XI Az ügyész a peres ügyek mibenlétéről félévenkint jelentést teend az egyház-nemzeti alapok igazgatóságának, mely azt minden év ja­nuár és július hó elején hozzám felterjeszti. XII. Az egyház-nemzeti alapok igazgatósága az általa kezelt alapok és alapítványok állását és a számadások átnézetét 1869. évben kezdve mind­azon évekről, melyekben eddig elmulasztatott, e rendelet kibocsátása után 3 hó alatt, a jövőre nézve pedig minden számadási év lejárta után 3 hó alatt, valamelyik hazai szerb hírlapban közölni s e lapnak ezen kimutatásokat tartalmazó számait egy példányban hozzám haladéktalanul felterjesz­teni köteles. Mely rendeletemet midőn szoros megtartás végett ezennel megküldöm, egyszersmind fölkérem nagyméltóságodat, hogy azt a metropolita-érseki és egyházmegyei hatóságokkal, az egyház-nemzeti alapok igazgatóságával, a g. kel. szerb püspö­kök vagy azok helyetteseivel és a zárda elöljárók­kal a szokott utón haladéktalanul közölni szíves­kedjék. Budapest, 1873. évi október 9-én. Trefort Ágoston s. k. KÜLFÖLD. Október 17-én. Franczia köztársaság. Azt hiszszük ugyan, mi­szerint legjobb volna az ellentétes hírek sokaságá­val nem fárasztani a közönség figyelmét — s be­várni míg a „Francais“ által megigért teljes vilá­gosság sugara kihasad és áthat a restaurationális üzelmek ködén, de hát ez ember utóvégre is nem tudja, hogy azok hóbortos­ai­ közül nem-e talál vagy egy megvalósulni s hátha épen az maradna ki, — így kénytelenek vagyunk vele, hogy vala­mennyit regisztráljuk. Tegnap azon szakadt meg registrálásunk, hogy a salzburgi küldöttség vissza­érkezett Versaillesbe — az alkudozások sikertelen­sége hírével Ma reggeli táviratunk szerint ugyan­ezen küldöttek jelentékeny engedményeket hoztak magukkal, s ma délig e hér annyira felvette ma­gát — mindig a táviratok szerint, — hogy már most a „Soir“ azt is tudja, miszerint Chambord gróf oly combinatiót fogadott el, hogy a nemzet­gyűlés fenntartás nélkül proclamálja a monarchiát a király elfogadja a koronát és megbízza a nem­zetgyűlést az alkotmánynak kidolgozásával a ki­rály és Francziaország közötti új viszonylatok alapján.Este 7 órakor tehát a dolog ennyiben maradna de nagyon valószín­ű­,hogy reggelig még fordít rajta né­hányat a távirda. A franczia közvélemény előtt azon­­közben meglehetetősen másodrendűvé sülyed az egész Chambord féle kompedia s előtérbe lép ismét az a küz­delem egész tömörségében, mely a monarchisták és re­publikánusok között a személykérdésre való tekin­tet nélkül — maga az elv körül fenn­áll. Kezd újra nem az lenni a kérdés, hogy kicsoda és ho­gyan legyen a monarcha, hanem az, hogy egyáta­­lán legyen-e ilyen, vagy nem? Mind a két pártcso­­portozat e nagy elvi állásponton kezd kibontakozni és szilárd lábat vetni. A republikánusokat egy győzelem — a választások eredménye — lelkesít s buzdít kitartó szívós cselekvésre: a monarchis­tákat ugyaneze győzelem látszik szétröppenteni — gyengíteni. Alább tüzetesen ismertetjük az okt. 12-iki választások eredményét s a hangulatot, me­lyet a monarchisták táborában előidéztek. Itt a közvélemény egyéb nyilatkozatait fogjuk felemlí­teni. Mac-Mahon elnököt Saine-et Oise-ból egy küldöttség kereste fel 17-én és sürgette, hogy a megyének üresedésben levő képviselői széke be­töltessék. Az elnök azt válaszolta, hogy méltányol­ja ugyan a küldöttség kívánságát azonban e tárgy­ban egyedül a minisztertanács van hivatva dönte­ni. Nyilatkozatokat a köztársaság mellett újabban a következő képviselők tettek: Laboulaye Szajna megyei, Besnard eurei, és Krautz szajnai képviselők. Figyelemre méltó különösen ez utóbbié, mely a királyságnak s­átamában a monarchiának igen találó kritikája. Nyilatkozik még Billot tá­bornok és Simiot girondéi képviselő hasonlólag a köztársaság mellett. A „Journal de Debats“ azon nézetének ad kifejezést, hogy az október 12-iki választások eredménye kötelességévé teszi a kor­mánynak a még üresedésben levő 12 képviselői­­szék betöltése iránt azonnal intézkedni. Valószínű azonban, hogy a kormány nem így fogja fel köte­lességét, s ha lehetne örömest vissza­váltaná a lefolyt négy választást is. Spanyolország. Mint egy mai­ táviratunk je­lenti: az „Union“-nak tegnap az a híre érkezett a spanyol karlista táborból, hogy a karlisták át­lépték az Ebrót, így pure et simple ugyan m­ódta­­lanul keveset mond ez a hír, de úgy látszik, hogy a karlisták előnyomulását akarná jelenteni. Nagyon roszul rémlik azonban az ilyetén hirlelés a másuton érkező hírekkel, melyek a karlismus tökéletes deroute-ját jelentik, így például Cataló­­niában többek közt az a szerencsétlenség is érte őket, ami egykor a nagy­idai czigányokon is meg­esett: elfogyott a puskaporuk, ez sőt nemcsak, de maguk is annyira fogyatékán vannak önmaguknak is, hogy csak nagy keresésre lehet még itt-ott a nemrég még annyira híres karlista bandák némi foszlá­­nyaira akadni. Jelentik azt is, hogy Don Alfonsóval együtt Pelpas és Freixes da Cecillos urak is elpusz­tultak a spanyol földről. Cartagena alól ke­vés az uj hir. Azt mondják, hogy az ostromlottak­­nak már alig van pár napra való eleségük s az ostromzás most már oly szűkre van vonva, hogy teljes lehetetlen fészkükből kimozdulások. Castelár­­hoz már beérkezett Mariones hivatalos jelentése a Puento-la-Reina mellett kivívott győzelemről, di­csérvén egyszersmind a kormány­csapatok kitűnő szellemét, bátorságát és csü­ggedetlenségét. Utólag a Pest megye központi árvaszéke az alábbi végzést hozta a járvány által kibocsátott belügyminiszteri rendeletre, mely a járványban elhaltak keresetképtelen és vagyontalan özvegyei­nek és árváinak ellátására, nevelésére és össze­­írására vonatkozik. Közöljük egész terjedelmében, minthogy oly részletek is vannak benne, melyek a miniszter rendeletében nem érintvék, s kiegészítő részét képezik az árvaszék azon intézkedésének, mely szerint a megyei bizottság tagjait a megyei apátián és anyátlan árvák alapjának növelésére még szeptember elején felszólította. A belügymi­niszter felhívására hozott árvaszéki határozat igy szól: A megyei alispán úr a járványban elhunytak keresetre nem képes és segélyre szorult vagyonta­lan özvegyeinek és árváinak összeírását már el­rendelvén, az árvaszék ezúttal csupán a követke­zőkre szorítkozik: Utasittatnak a járási szolgabirák, hogy a jár­vány folytán apátlanul és anyátlanul maradt és 12 éves korukat még el nem ért, tehát keresetre és önfentartásra még nem képes vagyontalan árvákat, amennyiben eddig kellőkép elhelyezve nem volnának a vagyontalan árvákra nézve fennálló sza­bályok értelmében rokonaiknál, keresztszüleiknél vagy egyes emberbarátoknál, akár helyben, akár más községben amennyire lehet díjtalanul tar­tásra és nevelésre az illető községi elöljáró­ság közbenjöttével helyezzék el, ott a­hol helyben vagy a községhez közel árvaházak vagy más sze­gényintézetek vannak, ezen intézetekbe hasonló­kép díjtalanul vetessék fel, ha pedig ingyen sem helyben, sem más községben senkinél elhelyez­hetők nem volnának, hanem fizetni kellene érettek, ez esetben a felfogadó fél és az árva gyámja közt a tartási idő és a tartási díj meghatározása mel­lett rendes tartási szerződést köttessenek és azt egy másolattal az árvaszéknek jóváhagyás vé­gett mutassák be.

Next