Ellenőr, 1873. október (5. évfolyam, 225-255. szám)
1873-10-18 / 242. szám
— mint mondom — a Dunán történik; jövőre nézve azonban a legfőbb közlekedési eszköz kétségkívül Romániában is a vasút fog lenni. Jelenleg Romániának a következő vasutai vannak : a Suczava-burdujeni vonal Bukovenia határától — délkeletnek haladva — egész Románig a liteni-botusán, — paskány-lassi-i szárnyvonallal (224 kilométer), továbbá Románból kiinduló s Galaczig szintén délkelet felé haladó román, bacu,- tekucs,- galacz, braila,- buzen-plojestbukuresti és bukurest- giurgevo, illetőleg smardai vonal, a tekucs-berládi szárnyvonallal; ezen vonalak összes hosszúsága 464 kilométert tesz ki, s ha az építés alatt levő pitest, szlatina, craiova,severin, verderovai vonal befejeztetik, az összes vonalak hosszúsága 919 kilométert fog kitenni. Ezekből láthatni, hogy Románia vasutakkal egész terjedelmében máris meglehetősen át van — és rövid időn még nagyobb mértékben át lesz vágva, — és be kell azt is vallanunk, hogy itt a vasutak építésénél nem igen látjuk sem a magánérdeket, sem a boszu politikáját, mint azt fájdalom hazánkban elég alkalmunk van tapasztalni, szerepelni, hanem ezen vasutak építésénél a legfőbb irányadó a köz, a haza érdeke volt. De ha elismerőleg kell is szólanunk a vasutakat illetőleg a kőutakra vonatkozólag annál több megróvni valónk van. „Ezek — mondja szóról szóra Haan bukaresti osztrák-magyar consul — még mindig igen elhanyagolt állapotban vannak, és rendkívül primitív teherkocsik, minden vas nélkül a kerek talpán — döczögnek rajtok tova.“ úgy látszik egyetlen kivételt képez a plojest-sinacai út, a menynyiben ezen it roppant költséggel elég jó karban tartatik, — nem tudom azért-e, hogy a fejedelem kényelmesen juthasson Sincába, a Plojestről 4 óra alatt kocsizik ide, vagy hogy a bukaresti urak ne kénytelenittessenek tova döczögni. A vasutak csatlakozási pontja a Dunafejedelemségekre is épen oly fontos, mint reánk nézve és igy ott is a napi discussió tárgyát képezi, hogy minő nézetek fognak erre vonatkozólag érvényre emelkedni, még bizonyosan tudni nem lehet ; annyi azonban valószínűnek látszik, hogy bizonyos, újabb időben nálunk fölmerült eszme a többség által nem igen pártoltatik, és aligha ez nem volt egyik oka annak is, hogy a már csaknem elfogadott csatlakozási pontokat az oláh kamara egészben elvetette. Igaz ugyan, hogy az oláhok a nemzetgazdasági tényezőket még ma is — azt lehet mondani — semmibe sem veszik, előttük a legfőbb — csaknem egyedüli tényező — a nemzetiségi szempont, úgy hogy mondja Haan.“— ennek következtében minden nemzetgazdasági természetű kérdés mindig politikai szempontból tárgyaltatik, a belügyekben a pártérdek, kifelé pedig chauvinisticus tényezők határoznak.“ Hogy ily eszmékkel, ily irányelvekkel Románia soha sem fog nemcsak fölvirágozni, de még a megsemmisüléstől sem védheti meg magát, az alig szenved kétséget. Romániának egyedüli gazdagsága — legalább ez időszerint — nyers terményeiben van. Igen, de ennek elszállítása a jó és olcsó közlekedési eszközöket a legnagyobb mértékben igényli. Tehát Románia, midőn a vasúti csatlakozásokat ellenzi, azok elé akadályokat gördít, midőn a vaskapu hajózhatóvá tételét igyekezett lehetetlenné tenni, s minden más hasonló eljárásánál mindig saját életerének kettémetszésére feszítette ki a kést. Sőt nemcsak idáig van a dolog. Általánosan tudva van, hogy: a romániai paraszt munkaképessége a más nemzetiségiek munkaképességét mégcsak meg sem közelíti — a szó teljes értelmében nemcsak rest, tunya, de képtelen is — nagyon is korlátolt elmetehetségénél fogva a más szomszédnépekkel versenyezni. Tehát még a nyerstermények előállítását sem képesek egymaguk — idegenek segítsége nélkül eszközölni, mindamellett is, hogy egész mezőgazdaságuk a talaj természetes őstermékenységén nyugszik. Ily körülmények között minden értelmes, józan politikát űző nemzet arra törekednék — még nagy áldozatok árán is, hogy idegen munkaképes kezeket nyerjen meg saját fölvirágoztatására. Ezt parancsolná a józan ész, ezt a nemzet érdeke. Oláh atyánkfiai pedig igen ellenkezőleg járnak el: ők még az egyszerű mezei munkáskezeket is nemcsak hogy magukhoz nem akarják édesgetni, de mindent megtesznek, hogy az ily idegen munkásokat maguktól távoltartsák. Sőt többet mondok : a gazdag bojárok, midőn látják, hogy mezei munkájuk elvégzésére a saját erejük épenséggel nem elégséges, idegen munkásokat is fogadnak fel, hanem aztán ezeket a szó teljes értelmében kifosztják, kiérdemlett munkabérüknek rendesen csak bizonyos százalékait fizetik ki. Az illető aztán ok nélkül keres a romániai hatóságoknál, törvényszékeknél elégtételt, kielégíttetést. Kinevetik. Az idegenek ily kifosztogatására maga az oláh kormány adja a legfőbb ágit, mintegy szentesíti azokat. És miért? Mert fél, hogy a munka szerető és értelmes idegen nép, a tunya és korlátolt elméjű olahnépet háttérbe szoríthatná, rövid időn a fölé emelkednék. Hogy ily módon azonban ezért nem érnek? az világos. Nem úgy teszik Romániát nagggyá, ha saját népük tudatlansága, és hanyagságának folyton bő tápot igyekeznek nyújtani, hanem ha versenyre hívják fel őket, ha versenyre kényszerítik. Dr. Cseh Károly Ha az árvának gyámja még nem volna, a községi elöljáróság közbejöttével gyámot választassanak részére, erről a már ismert minta szerint jegyzőkönyvet vétessenek fel és a tartási szerződést későbbi gyámhatósági kinevezés reményében a javaslatba hozott gyámmal írassák alá. A szerződésben kikötött tartási dijat a községi törvény 131. §-a és a m kir. belügyminiszter urnak a szegényügyben 1872. julius 6-án 8803. sz. a. kiadott rendelete alapján a község viseli, és pedig vagy a szegény alapból vagy a községi házi pénztárból azon összeg felhasználásával, melyet a község a költségvetésben a szegények ellátására évenként előirányozni köteles. Ha a község oly szegény, hogy ebbeli kötelességének megfelelni nem képes, a szolgabíró ajánlatára a közp árvaszék fogja a tartási díjat utalványozni a megyei apátián és anyátlan árvák alapjának kamataiból, mely alap növelése czéljából az árvaszék a megyei bizottság tagjaihoz közvetlen megkereséseket intézett. De e czélra szükséges kimutatni, hogy a segélyezendő árva apátián és anyátlan, hogy zsenge soránál vagy testi és lelki fogyatkozásainál fogva keresetre és önfentartásra nem képes és teljesen vagyontalan, hogy sem helyben, sem más községben ismételt kísérletek után is ingyen senkinél elhelyezhető nem volt, hogy a község sem a szegényalapból, sem a házipénztárból a tartási költséget fizetni nem képes, vagy annak csak egy részét viselheti, és így a másik részére nézve pótlásra van szükség. Oly vagyontalan árvák, kik 12 éves korukat már elérték és testileg úgy mint szellemileg épek, tartási díj mellett csak rendkívüli esetekben helyezhetők el, mert ilyen árvákat szolgálatba vagy hajlamaiknak és képességeiknek megfelelő mesterségre kell adni, hogy kenyerüket a saját szorgalmuk és munkájuk által keressék meg. Arra is ügyeljenek fel a szolgabirák, hogy a 6—12 éves árvák a mindennapi, a 13—15 éves árvák pedig az ismétlő elemi népiskolába gyámjaik által rendesen feljárattassanak, és pedig a népiskolai törvény 31. és 51. §§-ainak alkalmazása mellett, melyek szerint szegény sorsú gyermekek iskolai könyveket ingyen kapnak és tandíjt nem fizetnek. Intézkedjenek a szolgabirák, hogy a járványban elhalt s maguk után kiskorú árvákat hátrahagyó lakosok halálesetei a községi elöljáróságok által a polg. törv. rendt. 561. és 562. §§-ai értelmében azonnal minden községben vétessenek fel, a kir. járásbíróságokhoz terjesztessenek fel, és ha az elhunyt után valami vagyon maradt, mely foglalásnak, elrejtésnek vagy az eltékozlásnak van kitéve, a polg. törv. rendt. 563. §-ában körülirt előleges biztosítás azonnal alkalmaztassák, vagyis a vagyon összeirassék, zár alá vétessék, a körülmények szerint hagyatéki gondnok kezelésére adassák és minderről az összeírás egy példányának kapcsában a kir. járásbíróság is értesittessék. Ha a biztosítás csak sürgős eladás által történhetik meg, az eladásra a községi elöljáróságok a kir. jbiróságtól kérjenek felhatalmazást, mint a kinek barósága alá a hagyatéki vagyon tartozik és a vételárról is a bíróságnak számoljanak be. Végül megkerestetnek a megye területén illetékes kir. járásbíróságok, szíveskedjenek a halál eseti felvételek és a hagyaték előleges biztosítása czéljából hozzájuk megküldött összeírások átvétele után a nem tartható ingók eladása, a hagyaték leltározása és egyéb bírói teendők iránt haladéktalanul intézkedni, a hagyatékban talált készpénzt, értékeket és az eladott ingóságok vételárát a községi elöljáróságtól vagy az elöljáróság által kirendelt hagyatéki gondnoktól számadás mellett átvenni, és a hagyatéki eljárást a polg. törv. rendt. 582. §-a értelmében mielőbb megindítani. A megyei alispán úr pedig felkéretik, szíveskedjék a járványban elhunytak özvegyeinek és árváinak jegyzékét, mihelyt azt a szolgabirák felterjesztik, másolatban az árvaszékkel is közölni. Bazaine-per. (Eredeti t u d ó s i tá s.) Trianon, okt. 13 án. A valóságos per úgyszólván csak ma vette kezdetét, s ez mindjárt meglátszik a nagy számú közönségen, mely ma egész pompában ragyog. Az eső nem riasztotta vissza sem Broglie herczeget, sem a szép Troubetzkoi herczegnét. Laisset tengernagy, mint rendesen most is helyet foglalt a maréchal háta mögött, a különösen családja s barátainak visszatartott bársonyszékeken. Ugyan ott ül Walther kapitány is, Páris legismertebb katonai írója, ki most a Gaulois szerkesztőségében dolgozik, s ki a journalistikában Bazaine leghívebb védője. A két Rothschild testvér (Alphonse és Edmond) is jelen van az auditóriumban , ezeken kívül látom még Dumas tanácsnokot, Viel-Castel grófot, marquis de Flers-et stb. A journalistika teljes számmal van képviselve; úgyszólván minden nagy lap főszerkesztője jelen van. A maréchal most szemben ül a haditanácscsal. Magaviselete egészen nyugodt. Hangja vékony, de érthető. Igen gyorsan beszél, s sokszor az elnök szavába vág. Aumale hg. ritka jó elnök. A vitát nagy ügyességgel s egész részrehajlatlanul vezeti. Kérdéseiből" kiviláglik, hogy a pert tökéletesen áttanulmányozta. A közönség szent áhítattal hallgatódzik. Az ember azt hinné, templomban van, oly nagy a csendesség. , Levelem a mai postáról lekésvén, az „Ellenőr“ olvasóit a mai részletes tárgyalásról a franczia lapokból már bizonyára értesítette, így tehát inkább azon nézeteknek fogok most tolmácsolója lenni, melyek itt Párisban, a Bazaine - féle perre nézve uralkodnak. Majdnem átalános a vélemény, hogy a pert így egyedül Bazaine ellen irányozva, nagyon kár volt elkezdeni. Amint a per folyamából kilátszik, a hibásak száma nagy, s egyátalában érthetetlen, hogy Jarrass Soleille tánokok, valamint Stoffels Magnan és Régnier mért nincsenek törvényszék elé állítva ? Riviére tbk. jelentése a conservativeknél azon benyomást szüli, hogy felette erős hangon van írva. Nem kell feledni, hogy Riviére a radicálisok követe. A tisztek közül némelyek igen komolyan veszik a tábornok vádjait: mondják, hogy Riviére már négy kihivást kapott volna. Bizonyos, hogy a hadseregben sok párbaj fog a Bazaine per következménye lenni. Ami a per kimenetelét illeti, úgy a combinátióknak tág terük van. Körülbelül átalános azonban a hit, hogy a maréchalt halálra ítélni nem lehet. Hogy ambitio volt benne s talán magát Francziaország urává akarta tenni, az valószinű. De árulást Bazaine nem követett el, sem gyávaságnak jelét nem adta. Mi a katonai kötelesség s becsület? — a felett különféleképen lehet vélekedni. Ha Bazainet a haditanács elmarasztalja, úgy egyszerűen restituálni fogják. * Trianon, okt. 14-én. Aumale hg 1 óra 5 perczkor nyitja meg a tanácsot. — Közönség nagy számmal, minden hely el van foglalva. Az első sorban ül Léonie Leblanc az Odeonból, kinek viszonya Aumale herczeggel tudva van. A maréchal bevezettetik. Az elnök tudatos vele, hogy a tegnapi kikérdezést folytatni fogja. Az első kérdés, mit hozzá intéz, a 142-ik sürgönyre vonatkozik, melyet Bazaine 17 én a császárhoz intézett s melyben nem tesz említést a munitió-hiányról. A maréchal feleletéből azt veszem ki, hogy ő előnyösebbnek tartotta ezt levélben írni meg, melyet egy diplomatiai személylyel a franczia követségi titkárral küldött Napóleonnak. A császár, mint tudjuk, 18-án azt táviratozta Bazainenek, hogy adjon határozott választ a sereg állásáról Metz alatt. A maréchal erre egy hadsegédet küldött Napóleonhoz, Magnan parancsnokot, kinek missiója titokszerű, valamint egész magaviselete gyanút ébresztő. A vádlóiratban hosszasan volt fejtegetve, hogy Magnan, daczára hogy a közlekedés Metzczel egész 21-ig nyitva volt, nem ment vissza Metzbe ő felsége instructióival. Bazaine a parancsnok küldetésére nézve azt mondja, hogy ő azért küldte Magnant a császárhoz, hogy ez neki utolsó rendeleteit közölje. Magnan föl volt hatalmazva szóbelileg előadni a rajnai hadsereg helyzetét; hogy a parancsnok nem jött vissza, arról nem tehet. Azután a munitió kérdése jön ismét elő. A maréchal egy sürgönyt olvas föl, az elnök egy másikat, mely utóbbi alighanem az volt, melyet Magnan a császárhoz vitt. Ebben egy kimutatás foglaltatik a lőszerek mennyiségére nézve. Bazaine nem emlékszik, hogy a kimutatást valami különös czélra küldte volna. Soleille tb. állította azt bizonyosan össze s ő aláírta, mint sok egyéb mellékletet, melyeknek nem tulajdonított különös fontosságot. Különben a császár jól tudta, hogy mi van Mezben. Elnök: Nem bízta ő ön meg különösen Magnan parancsnokot, hogy ő tudtul adja, miszerint ön Montmedynél fog kitörni. Maréchal. De igen, csupán a directióra nézve azt mondtam: északnak! Ez volt az egyedüli lehető. Egy helyet szigorún meghatározni, azt nem tehettem. A maréchal határozottan állítja, hogy Wolf hadi rifferánsnak semmi parancsot sem adott arra nézve, hogy az élelmiszereket Verdunból Montmédybe szállítsa. Az elnök ismét egy táviratra ugrik, melyet Failly tábornok Tonlból Bazainehez intézett, s melyben parancsot kér. Továbbá a császár hratára, melyben Leboeuf lemondása elfogadtatik. — Aumaleig azt látszik bebizonyítani akarni, hogy Bazaine már 12 én főparancsnoknak neveztetett volna ki, habár ez csak későbben lett hivatalos. Bazaine tagadja, hogy Failly vagy Mac-Mahon az ő parancsa alá rendeltetett volna már akkor. A maréchal igen energikusan kikel amellett, hogy ő mindent megtett elejétől végig kitörés lehetősítése végett, s ha mégis siker nélül maradt fáradozása, úgy az a gyors események s a különös körülményekben lel olták A hadsereg morálja nem volt a legjobb: az új fegyverekhez nem volt a katona hozzászokva, s a főtisztek nem mutattak kellő vigyázatot s szakismeretet. Egy fővezér nem tehet mindent és nem lehet mindenütt: ha nincs kellőleg secundálva alárendeltje által, úgy a győzelem lehetetlen! Elnök 1113 után az ülést 20 perczre fölfüggeszti. Az ilyen kis szünet igen kedves. Az ember egy sétát tehet a százados fák árnyában, vagy akár a rögtönzött vendéglőben valamit magához vehet. Egy igénytelen kérdés s felelet után, mely egy távirat vételére vonatkozik, Aumale hg visszatér Magnanra Bazaine határozott választ ad, hogy a parancsnoknak meghagyta volt, miszerint azonnal térjen vissza, amint a császár rendeleteit közölni fogja vele. Magnannak nem volt semmi megbízatása Mac-Mahonhoz, miután ez a császártól függött , ha ő mégis beszélt vele, úgy az csak magánbeszélgetés lehetett. Elnök: Azon emissáriusok közül, kiket Magnan önhöz küldött, egy sem jött ön elé ? Ma rédi a 1: Egy sem . Elnök: Volt önnek tudomása azon sürgönyről, melyet Turnier ezredes Coffiniéres tbhoz intézett ? (Magnan: Hadászati hírek.) Maréchal: Nem emlékszem reá Elnök: Emlékszik ön a hadügyminiszternek 20-án intézett levelére, mely a charrevillei vasútra vonatkozik? Maréchal. Nem emlékszem. Én azt hiszem, hogy egyátalában nem lehet azon csodálkozni, ha Bazaine ily apróságokra nem emlékszik. Az elnök tehát fontosabb tárgyra tér át s egy ellentétre hivatkozik. Ugyanis a maréchaltól egy Mac-Mahonhoz intézett sürgönyben azt írta, hogy még mindig reményi, hogy északra kitörhet, miről értesíteni fogja még azonban. táig a császár és hadügyminiszternek czímzett sürgönyben ez hiányzik. A maréchal azon fölvilágosítást adja, hogy Mac Mahon azon időben egyenesen parancsa alatt állván, ő instructiót küldetett neki, amit Napoleon és Palikaoval nem tehetett. Bazaine minden felelősséget visszautasít a metzi újságokban megjelent félhivatalos közleményekre nézve, miután ő a hírlapok vezetésével soha sem foglalkozott. Egy nő roszul érezvén magát, a közönség közt egy kis zavar áll be. Az elnök kénytelen pár pillanatig várakozni. Most a különféle titkos küldetésekre jön a sor. Tudva van ugyanis, hogy Thionville parancsnoka, a hadügyminiszter, a császár, Mac-Mahon, egy rakás emissáriust küldtek Metzbe. Bazaine állítása szerint csak kevés érkezett hozzá, emlékszik azonban, hogy 29-én és 30-án egy-egy sürgönyt kapott. Vadkor erre az ülés fölfüggesztetik. Pázmándy: A szerbegyház-javak és alapítványok. A vallás- és közoktatási m. kir. miniszternek a karloviczi g. kel. érsekség és szerb metropolia administratorához 1873. évi október 9-én 27,786. sz. a. kibocsátott rendelete a gör. kel. szerb egyház nemzeti javak és alapítványok kezelése és elszámolása tárgyában. A g. kel. szerb egyház nemzeti alapok és javak érdekeinek megóvására szintúgy, mint az e hitfelekezethez tartozó szerb ajkú honpolgárok egyház-nemzeti ügyeinek önkormányzati utón továbbfejlesztésére mellőzhetlenül megkivántatván, hogy az 1868. august. 10-én kelt 1. k. kir. rendeletnek a püspökségek javadalmazásáról, egyház-nemzeti javat és alapítványokról, valamint ezen javak és alapok igazgatóságáról szóló és vagy még egyátalán nem, vagy csak hiányosan foganatosított szabványai haladéktalanul végrehajtassanak: e végett ő császári és apósi, királyi felségének i. é. október 4-én kelt legfelsőbb elhatározása alapján az alább érdekelt metropolita-érseki és egyházmegyei hatóságoknak, valamint az egyház-nemzeti alapok igazgatóságának elnökét és összes tagjait terhelő személyes felelősségre utalva a következőket rendelem: I. Minden g. kel. szerb egyházmegyei administrativ bizottmány köteles e rendelet kibocsátásától számítandó 15 nap alatt intézkedéseket tenni az iránt, hogy az egyház-nemzeti alapok igazgatósága által 1869-ben a szerb metropolia egész területére összesen 24,491 frt 24 kv. évenkénti állandó összeggel kivetett vallási járulék mind a már letelt évekre, mind a f. évre vonatkozólag az egyházközségekben legfeljebb f. é. november 1-ig egyénileg kirovassék s kirovás után azonnal úgy a hátralékos, mint a f. évre járó összegek, a horvát slavon határőrvidéken az eddigi mód szerint az illetékes politikai hatóságok, más helyeken pedig az egyházközségek által, szükség esetén az 1868. XXI. sz. értelmében közigazgatási hatóságok utján eszközlendő végrehajtás mellett is beszedessenek és az elidegenithetlen alapba szolgáltassanak ; jövőre pedig e vallási járulék egyénenkinti kivetése minden év január 1-je napját megelőzőleg, beszedése pedig az év első felében a fenn előadott módon megtörténjék. Az egyházmegyei administratív bizottmányok ez intézkedések pontos végrehajtásáról folytonosan gondoskodni köteleztetvén, e járulék községenkénti kivetését és befizetését feltüntető kimutatásaikat minden év végén az egyház-nemzeti alapok igazgatóságához beküldeni kötelesek, mely azokat az elidegenithetlen alapróli számadásaihoz mellékelve hozzám évenkint felterjeszti. II. Míg a püspökök javadalmazásának végleges és számszerinti megállapítása az egyház nemzeti congressus befolyásával eszközöltethetnék, az 1868. augusztus 10. legk. kir. rendelet I. C. 27. §. h. pontjában meghatározott s jelenleg 10,567 frt 50 krban felszámított javadalmazás minden egyes püspök részére, a birtokukban hagyott fekvőségek és kisebb kir. haszonvételek jövedelmének szabályszerű beszámításával kiadandó, amennyiben ebből valamely részletet a sziregi pusztán lévő épületek kijavítására és hasznos beruházásokra közmegegyezéssel fel nem ajánlanának. Jövőre nézve a püspöki javadalmazás bármelyik alkatrészében (kir. rend. I. C. 27. §. c.h.) beállható változás, mely a javadalmazás nagyságára befolyással lehetne, az egyház-nemzeti alapok igazgatósága által hozzám azonnal bejelentendő. III. Addig is, mig a metropolita érseket, mint az összes nemzeti egyházjavak és alapítványok főgondnokát és képviselőjét, s a püspököket, mint ezeknek saját egyházmegyéjükbeni gondnokát és felügyelőjét megillető jogok és kötelességek, gyakorlásuknak tüzetes módozatával együtt, az egyház-nemzeti congressus közbenjöttével szabatosan körülhalni fognak, a metropolita érsek vagy ennek helyettese e teendők gyakorlása végett: 1) az egyház-nemzeti alapok igazgatóságának tevékenységét s az annak kezelése alatti alapok és alapítványok állagát, 2) a metropolitai tanácsnak a zárda-számadások felülvizsgálata körül kifejtett tevékenységét, minden egyes zárda szerzeteseinek személyzetét a bevétele és kiadásának összegét, 3) az egyházi, egyházközségi, iskolai és alapítványi számadásoknak az egyes egyházmegyéknél eszközölt vizsgálatát, ezek püspöki hivatalától, az illető bevételek és kiadások összegének megjelölése mellett beadandó kimutatások alapján — folytonosan figyelemmel kisérni s mindezek felől saját észrevételei és intézkedései felsorolásával hozzám évenkint deczember hó végéig jelentést tenni köteles. IV. Az 1868. augusztus 10. 1. k. kir. rendelet V. A. 4. § ban megjelölt egyház-nemzeti javakról szerkesztett összes leltárak f. é. november 1-ig, az újon szerkesztendők pedig elkészülésük után 15 nap alatt mindaddig, mig az egyház-nemzeti congressus befolyásával más intézkedés nem jö létre, — az egyház-nemzeti alapok igazgatósága által hozzám hiteles másolatban felterjesztendők. V. A metropolita-érseki hivatal főnöke köteles a zárdajavak czélszerű ellenőrködés és számvitel melletti kezelésmódjáról az egyház-nemzeti alapok igazgatósága által oly kimerítő utasítást kidolgoztatni és hozzám f. év végéig betekintés és átvizsgálás végett felterjeszteni, mely egyrészt ideiglenes szabványképen azonnal foganatosítható, másrészt mint tervezet végeldöntés végett az egyház nemzeti congressus elébe terjesztető legyen. VI. A zárdajavak kezelése körül felmerült rendellenességek s az egyház-nemzeti alapokra ebből háramló hátrányok orvoslása végett addig is, mig az ügy az egyház-nemzeti congressus utján szabályoztatnék, a metropolita-érseki hivatal főnökének kötelességévé teszem, hogy 1) minden zárdafőnöknek hagyja meg, miszerint 1872. év végéig hátralévő számadásait az egyházmegyei administrativ bizottmányhoz azonnal adja be, s a mennyiben ezt f. é. novemb. hó végéig nem teljesítené, hivatala és fizetésétől az illető püspök vagy helyettese által mindaddig függesztesnék fel, míg ebbeli kötelességének meg nem felelt; 2) a zárda számadások minden év lefolyta utáni beadására, az első pontban érintett következmények alatt, három havi határidőt tűzzön ki; 3) a püspököket vagy helyetteseiket kötelezze az első pontban érintett számadásokat folyó év végéig, a 2-ik pontban említetteket pedig minden évben június hó végéig az egyházmegyei administratív bizottmány által megvizsgáltatni és a metropolitai egyháztanácshoz felterjeszteni, minek elmulasztása esetén a nemzeti alapból húzott fizetésük a foganatosítás idejéig beszüntetendő , csak különös engedélyem folytán tehető ismét folyóvá ; 4) a metropolitai egyházi tanács a fennebb is kimondott személyes felelősség terhe alatt az 1. pontban említett számadásokat jövő 1874. évi julius 1. napjáig, a 2. pontban említetteket pedig minden év végéig felülvizsgálat és véglegezés alá vegye, s előbbiekre nézve a kimutatást jövő évi auguszt. 1-ső napjáig, utóbbiakra nézve pedig minden év február havának 1-ső napjáig hozzám terjeszsze fel; 5) a zárdafőnökök értesittessenek arról, miszerint csak azon kellőleg ellenőrzött feltétel alatt lesznek a zsinat által megürült püspöki székekre kijelölhetők, ha a zárda számadásbeli kötelezettségüknek pontosan megfeleltek, e számadásaik minden tekintetben rendeseknek és hűségeseknek találtattak ; 6) a congressusi bizottság által beküldött felesleg-jövedelmekből a bezdini zárdának az alapok igazgatósága által szabályellenesen visszaszolgáltatott 2000 frt nevezett zárdától azonnal beszedessék, s arról az egyház-nemzeti alapok igazgatósága, különben reá háramló pótlási kötelezettség terhe mellett, hozzám folyó év végéig jelentést tegyen; 7) a congressusi bizottmányok által befizetett és a nemzeti alapban ideiglenesen feljegyzett zárdabeli jövedelem-feleslegek fele részben a clericális alapnak, fele részben pedig a zárdaalapnak bevételébe azonnal beiktattassanak, utóbbi alapba az 1869. évi január 1-ét megelőzőleg befolyt és tüzetesen kimutatandó letétemények is áttétessenek, és ezen zárdaalapról külön számvitel nyittatván, számadásai a többi alapokéval egyidejűleg vizsgálat végett hozzám évenkint fölterjesztessenek. VII. Az egyház-nemzeti congressus utján eszközlendő végleges szabályozásig az egyház-nemzeti alapok igazgatósága minden, kezelése alatt álló alapok és alapítványokról jövő 1874. évre i. é. deczember 1-ig, azután pedig évenkint október 1-je napjáig előirányzatot dolgozott ki, és azt jóváhagyás végett hozzám felterjesztvén és jóváhagyásom után visszaszármaztatván, magát ahhoz szorosan alkalmazza. Ugyanez igazgatóság az assistensek utasításának 19. pontja értelmében, tárgyalási jegyzőkönyveit hozzám évnegyedenként felterjeszteni köteles. VIII. Az egyh.-nemzeti alapokbal előlegezett 147,581 frt 805/10 kr. congressusi költségek, az eddig teljesített lerovások betudásával, az egyháznemzeti alapok igazgatósága által az egyházmegyékre, ezeknek administrativ bizottmánya által pedig az egyes egyházközségekre, utóbbiak által pedig egyénenkint legfeljebb i. év végéig kivettetvén, azok jövő 1874. év végéig az I. czikkben előirt módon és ugyanott elrendelt nyilvántartás mellett felszedessenek és az előleget nyújtott egyház-nemzeti alapokba beszolgáltassanak. IX. Az egyház nemzeti alapok igazgatására, ez alapok peres és rendkivüli jogügyeinek központi értelmes vezetése és felügyelete végett, e rendelet kihirdetése után azonnal kiírandó pályázat alapján köteles az ügyvédi minősitvénynyel biró alkalmas ügyészt f. é. deczember első napjáig kinevezni s erről hozzám jelentést tenni, a számvevőségi és irodai személyzet megfelelő alkalmazásáról pedig saját hatáskörében intézkedni. X. Az előbbi czikkben megszabott határnapig ugyanez igazgatóság köteles az ügyész, számvevőség és irodai személyzet részére példákkal ellátott részletes utasításokat kidolgozni és nekem bemutatni. XI Az ügyész a peres ügyek mibenlétéről félévenkint jelentést teend az egyház-nemzeti alapok igazgatóságának, mely azt minden év január és július hó elején hozzám felterjeszti. XII. Az egyház-nemzeti alapok igazgatósága az általa kezelt alapok és alapítványok állását és a számadások átnézetét 1869. évben kezdve mindazon évekről, melyekben eddig elmulasztatott, e rendelet kibocsátása után 3 hó alatt, a jövőre nézve pedig minden számadási év lejárta után 3 hó alatt, valamelyik hazai szerb hírlapban közölni s e lapnak ezen kimutatásokat tartalmazó számait egy példányban hozzám haladéktalanul felterjeszteni köteles. Mely rendeletemet midőn szoros megtartás végett ezennel megküldöm, egyszersmind fölkérem nagyméltóságodat, hogy azt a metropolita-érseki és egyházmegyei hatóságokkal, az egyház-nemzeti alapok igazgatóságával, a g. kel. szerb püspökök vagy azok helyetteseivel és a zárda elöljárókkal a szokott utón haladéktalanul közölni szíveskedjék. Budapest, 1873. évi október 9-én. Trefort Ágoston s. k. KÜLFÖLD. Október 17-én. Franczia köztársaság. Azt hiszszük ugyan, miszerint legjobb volna az ellentétes hírek sokaságával nem fárasztani a közönség figyelmét — s bevárni míg a „Francais“ által megigért teljes világosság sugara kihasad és áthat a restaurationális üzelmek ködén, de hát ez ember utóvégre is nem tudja, hogy azok hóbortosai közül nem-e talál vagy egy megvalósulni s hátha épen az maradna ki, — így kénytelenek vagyunk vele, hogy valamennyit regisztráljuk. Tegnap azon szakadt meg registrálásunk, hogy a salzburgi küldöttség visszaérkezett Versaillesbe — az alkudozások sikertelensége hírével Ma reggeli táviratunk szerint ugyanezen küldöttek jelentékeny engedményeket hoztak magukkal, s ma délig e hér annyira felvette magát — mindig a táviratok szerint, — hogy már most a „Soir“ azt is tudja, miszerint Chambord gróf oly combinatiót fogadott el, hogy a nemzetgyűlés fenntartás nélkül proclamálja a monarchiát a király elfogadja a koronát és megbízza a nemzetgyűlést az alkotmánynak kidolgozásával a király és Francziaország közötti új viszonylatok alapján.Este 7 órakor tehát a dolog ennyiben maradna de nagyon valószínű,hogy reggelig még fordít rajta néhányat a távirda. A franczia közvélemény előtt azonközben meglehetetősen másodrendűvé sülyed az egész Chambord féle kompedia s előtérbe lép ismét az a küzdelem egész tömörségében, mely a monarchisták és republikánusok között a személykérdésre való tekintet nélkül — maga az elv körül fennáll. Kezd újra nem az lenni a kérdés, hogy kicsoda és hogyan legyen a monarcha, hanem az, hogy egyátalán legyen-e ilyen, vagy nem? Mind a két pártcsoportozat e nagy elvi állásponton kezd kibontakozni és szilárd lábat vetni. A republikánusokat egy győzelem — a választások eredménye — lelkesít s buzdít kitartó szívós cselekvésre: a monarchistákat ugyaneze győzelem látszik szétröppenteni — gyengíteni. Alább tüzetesen ismertetjük az okt. 12-iki választások eredményét s a hangulatot, melyet a monarchisták táborában előidéztek. Itt a közvélemény egyéb nyilatkozatait fogjuk felemlíteni. Mac-Mahon elnököt Saine-et Oise-ból egy küldöttség kereste fel 17-én és sürgette, hogy a megyének üresedésben levő képviselői széke betöltessék. Az elnök azt válaszolta, hogy méltányolja ugyan a küldöttség kívánságát azonban e tárgyban egyedül a minisztertanács van hivatva dönteni. Nyilatkozatokat a köztársaság mellett újabban a következő képviselők tettek: Laboulaye Szajna megyei, Besnard eurei, és Krautz szajnai képviselők. Figyelemre méltó különösen ez utóbbié, mely a királyságnak sátamában a monarchiának igen találó kritikája. Nyilatkozik még Billot tábornok és Simiot girondéi képviselő hasonlólag a köztársaság mellett. A „Journal de Debats“ azon nézetének ad kifejezést, hogy az október 12-iki választások eredménye kötelességévé teszi a kormánynak a még üresedésben levő 12 képviselőiszék betöltése iránt azonnal intézkedni. Valószínű azonban, hogy a kormány nem így fogja fel kötelességét, s ha lehetne örömest visszaváltaná a lefolyt négy választást is. Spanyolország. Mint egy mai táviratunk jelenti: az „Union“-nak tegnap az a híre érkezett a spanyol karlista táborból, hogy a karlisták átlépték az Ebrót, így pure et simple ugyan módtalanul keveset mond ez a hír, de úgy látszik, hogy a karlisták előnyomulását akarná jelenteni. Nagyon roszul rémlik azonban az ilyetén hirlelés a másuton érkező hírekkel, melyek a karlismus tökéletes deroute-ját jelentik, így például Catalóniában többek közt az a szerencsétlenség is érte őket, ami egykor a nagyidai czigányokon is megesett: elfogyott a puskaporuk, ez sőt nemcsak, de maguk is annyira fogyatékán vannak önmaguknak is, hogy csak nagy keresésre lehet még itt-ott a nemrég még annyira híres karlista bandák némi foszlányaira akadni. Jelentik azt is, hogy Don Alfonsóval együtt Pelpas és Freixes da Cecillos urak is elpusztultak a spanyol földről. Cartagena alól kevés az uj hir. Azt mondják, hogy az ostromlottaknak már alig van pár napra való eleségük s az ostromzás most már oly szűkre van vonva, hogy teljes lehetetlen fészkükből kimozdulások. Castelárhoz már beérkezett Mariones hivatalos jelentése a Puento-la-Reina mellett kivívott győzelemről, dicsérvén egyszersmind a kormánycsapatok kitűnő szellemét, bátorságát és csüggedetlenségét. Utólag a Pest megye központi árvaszéke az alábbi végzést hozta a járvány által kibocsátott belügyminiszteri rendeletre, mely a járványban elhaltak keresetképtelen és vagyontalan özvegyeinek és árváinak ellátására, nevelésére és összeírására vonatkozik. Közöljük egész terjedelmében, minthogy oly részletek is vannak benne, melyek a miniszter rendeletében nem érintvék, s kiegészítő részét képezik az árvaszék azon intézkedésének, mely szerint a megyei bizottság tagjait a megyei apátián és anyátlan árvák alapjának növelésére még szeptember elején felszólította. A belügyminiszter felhívására hozott árvaszéki határozat igy szól: A megyei alispán úr a járványban elhunytak keresetre nem képes és segélyre szorult vagyontalan özvegyeinek és árváinak összeírását már elrendelvén, az árvaszék ezúttal csupán a következőkre szorítkozik: Utasittatnak a járási szolgabirák, hogy a járvány folytán apátlanul és anyátlanul maradt és 12 éves korukat még el nem ért, tehát keresetre és önfentartásra még nem képes vagyontalan árvákat, amennyiben eddig kellőkép elhelyezve nem volnának a vagyontalan árvákra nézve fennálló szabályok értelmében rokonaiknál, keresztszüleiknél vagy egyes emberbarátoknál, akár helyben, akár más községben amennyire lehet díjtalanul tartásra és nevelésre az illető községi elöljáróság közbenjöttével helyezzék el, ott ahol helyben vagy a községhez közel árvaházak vagy más szegényintézetek vannak, ezen intézetekbe hasonlókép díjtalanul vetessék fel, ha pedig ingyen sem helyben, sem más községben senkinél elhelyezhetők nem volnának, hanem fizetni kellene érettek, ez esetben a felfogadó fél és az árva gyámja közt a tartási idő és a tartási díj meghatározása mellett rendes tartási szerződést köttessenek és azt egy másolattal az árvaszéknek jóváhagyás végett mutassák be.