Ellenőr, 1873. október (5. évfolyam, 225-255. szám)
1873-10-10 / 234. szám
Előfizetési árak Egész évre . . 20 frt. — kr. Évnegyedre . . . írt. — kr. Félévre . . . 10 „ — „ Egy hónapra . 1 „ 80 „ Egyes szám ára 10 krajczár* Szerkesztési iroda: Budapesten, nádor-utcza 6. mzs. Semmit sem közlünk, ha nem tudjuk, kitől jön. — Kéziratok visszaküldésére nem vállalkozunk. Minden értesítés a szerkesztőséghez intézendő. Levelek csak bérmentesen fogadtatnak el. 234. szám. A lapot illető reclamátiók Légrády testvérek irodájába (nádor-utcza 6. sz.) intézendők. Kiadóhivatal és hirdetések felvétele: Budapesten, nádor-utcza 6. sas. (Légrády testvérek Irodájában). POLITIKAI NAPILAP. Az előfizetési pénzek helyben és vidékről Pest, bálvány-utcza 9. sz. alá intézendők. Budapest, péntek, október 10. 1873. V. évfolyam. Értesités. Az „Ellenérr“ októbertől kezdve hétfőn is megjelenik! Ez újabb nagyobbodást tisztelt közönségünk folytonosan növekedő támogatása tette lehetségessé s így tartozásszerűvé. A hétfői szám este adatik ki félven, a reggeli főlaphoz hasonló alakban és rovatokkal. Az „Ellenőr44 ára marad az eddigi p etry évre.........................................20 forint — ki félévre.........................................10 ,, — „ negyedévre......................................50 ,, egy hóra................................ * 80 ,, Az előfizetést — postai utón vagy személyesen — nyugtázza az „Ellenőr“ kiadóhivatala (Pesten, bálvány-utcza 9. sz.). Százalék a könyvárusi utón történő megrendelések után az „Ellenőr“ részéről nem adatik. Kérjük a t. közönséget, méltóztassék megrendeléseit, s illetőleg ezeknek megújítását, minél korábban tenni meg, nehogy a lap vételében fennakadást vagy késedelmet tapasztaljon. TÁVIRATOK. Bécs, okt. 9. A „Presse“ nek Párisnél sürgönyözik. Gambetta a legszélsőbal egyik nagy ízyielekezetében kijelentette hogy a nemzetgyűlésben a restauratió többségre nem jut. Bécs, okt. 9. Egy párisi sürgöny szerint a I .N. fr. Pressernek jelentik, hogy Mariones tábornok a karlistákat Navara és Alava mellett megverte. ."– Bécs, okt. 9. Mária Terézia főherczegasszony Lajos Károly főherczeg neje holnapután fogadja a diplomatiai testületet. Az „Öster. Corr.“ szerint a német császár f. hó 17-én pétenken érkezik Pécsbe a badeni nagyherczeg és nagyherczegasszony kíséretében. Bécs, okt. 9. A „N. fr. Presse“ jelentése szerint a császárt Buelow államtitkár kíséredi Pécsbe, Bismarck egyenesen utazik Pécsbe, s a császárt Pécs előtt bevárja; a császár tartózkodása az osztrák fővárosban egyelőre 4 napra terveztetik. Bécs, okt. 9. A kereskedelmi kamaragyűlés állandó bizottsága elkészíti a kamaragyűlés alapszabály-javaslatát. A javaslat a keresk. kamaragyű-lés czéljául kitűzi a kereskedelem és iparra vonat-kozó jelentékeny kérdések tárgyalását; minden osztrák kereskedelmi és iparkamara három képviselőt küldhet a kamaragyűlésbe; a kamaragyülés gyülekezetei legalább egyszer évenkint tartatnak Pécsben és az állandó bizottság 2 rendes és 4 póttagból fog állani, kiket a kamaragyülés szabadon választ, és a választottak közül kettőnél több soha sem lehet ugyanazon kamarából. A javaslat a kereskedelmi és iparkamarákkal jóváhagyás végett közeltetni fognak, és esetleges változási javaslatok és indítványok október végéig küldendők be az állandó bizottsághoz, mely azok felett november elején tanácskozand; a kamaragyűlés egybehivása deczember hó első napjaira helyeztethető kilátásba. Zágráb, okt. 9. A hivatalos lap és a „Narodne Novine“ jelentik . A határőrvidéki erdőüzleti consortium az 1872. okt. 4-iki szerződést, melynek értelmében a bródi és péterváradi ezred kerületében lévő 30,000 holdat 33 millió frtért kibérelt, nyilvános jegyző által alaptalan ürügyek alatt fölmondatta. Prága, okt. 9. A választók megválasztása nagyobb részt befejeztetett; a német kerületekben majdnem valamennyi választás az alkotmány hívekre esett. Lemberg, okt. 9. A választók megválasztásáról még mindig jó hírek érkeznek. A foederalista congressuson, mely november 2-án lesz, egyedül Smolka fog részt venni, miután a többi lengyel foederalista föltétlenül a reichstábba való küldetés mellett áll. Zara, okt. 9. Az itteni foederalisták a ,,Nationale“-ban kinyilatkoztatják, hogy a birodalmi gyűlésben részt veendenek, és kárhoztatják a tartózkodó politikát. Berlin, okt. 9. A Gristopfer-féle egyesületi bank bukása elkerülhetlennek mondatik. Berlin, okt. 9. A „Nordd. Zeit.“ a „Secolo“ mailandi hírlap koholmányai ellenében megjegyzi: Bismarck távol van attól, hogy Lamarmora könyve által láhangoltassék, sőt Lamarmora a Németország és Ausztria közti jó viszonyokra nézve, melyek különben is a két uralkodó és nem a miniszterek közti érzületeken alapulnak, jó szolgálatot tett. — Ugyanezen lap értesülése szerint Aumale herczeg a német kormánytól engedélyt kért Metz és a csataterek meglátogatására, mi azonban — mint a lap megjegyzéseiből kitűnik — megtagadtatott. Bécs, okt. 9. (Zárlat.) Hitelrészvények 20.— Magyar földhitelintézet —.—. Angol-magyar —.—. Anglo-austria 158 — Magyar hitelrészvény 222.—. Franco-magyar — Váltóbank —Napoleondor 904.50 Államvasut 332.— Lombardok 161.—. Galicziai 215.—. Tramway 187.— Magyar sorsjegyek1860 dik 101.—. 1864 diki 135.75 Magyar jutalomjegy —. Hitelsorsjegy 167.-. Arany 5.43.— 107.35 London 112.80 Török sorsjegy 61.— Municipális bank —.—. Bécs, okt. 9. (Hivat. zárlat.) Magyar földteherm. köt- Ivény 75.—. Sag -Tarján 106—. Magyar hitel 123.50. Magyar záloglevél 80 25. Erdélyi —.—. Magyar keleti vasút 64.-. Magyar sorsjegy 79.50. Tiszai vasút 192.—. Magyar kölcsön 94.50 Angol-magyar 45.50. Franco-magyar 35 — Alföld 146. — . Magyar északkeleti vasút 111.50 Keleti vasúti elsőbbségi kötvény 65.50. Porosz pénztári utalvány —. Magyar gőzhajó elsőbbségi kötvény —. Magyar földhitelintézet —.-.Török -.-.Municipális —. - . Berlin, okt. 9. (hirdet.) Galicziai 95 50 Lombardok 94.75 Ezüst jöved. 65.—. 1860-as —.—. Bécs — — Romániai 36.50, Államvsapálya 198 50 Papirjövedék 61.1 g Hitelsorsjegyek.—.—. 1864-ki —. Hitelrészvény 131.— . Magyar sorsjegy —.—. Berlin, okt. 9. (Zárlat) Galicziai 49.75. Lombard 96 —. Ezüst jöved. 64.— 1860-iki 90.-. Bécs 87.25 Romániai 36-25 Államvaspálya 201.25. Papirjövedék 60 — Hitelsorsjegyek 106.—. 1864-diki 83.—. Hitelrészvények 133.—. Magyar sorsjegy 48.75. Boroszló, okt. 9. Bura 260., rozs 215.—. zab 146.--. Olaj 20.45, tavaszi 20.45, szesz 25.50. 25,25 23.50 28.40 Uj-York, okt 9. Liszt 7.35. Frankfurt, okt. 9. (Zárlat.) Váltóárfolyam 103— 1859- ik E. metaliques —.—. Uj ezüst kölcsön —.—. Nemzeti kölcsön —.—. Régi metalliques —. Uj adómentes kölcsön—.—.Amerikai 1882-re 96 50, Osztrák hitelrészvény 240.—. Osztrák államvasut 352.50. 1864-ki sorsjegy 146.50 1860- ik 90.75 Ferencz-Józsefvasut —.—. Lombardok 179.50 Galicziai 225.—. Papirjáradék 61.75. Ezüstjáradék 66.24 Osztrák bankrészvény 1024.—. Magyar sorsjegyek —.58 Német-osztrák bank —. Győri .— Gömöri —.-. Stettin, okt. 9. Búza 88.— —/ 8’.75.—. rozs I 49.55.5 28—.25. —.—. olaj 20—, 20.-. szesz 21—, 23.— Amsterdam, okt. 9. Búza 350. —. Rozs —.— 397.50. —.—. repczeolaj 38—, 38‘/4, 39'/. B n .110. pesti szinlapok. Pénteken, október 10-én, 1873. NEMZTI SZÍNHÁZ. A krakói barátok. Színmű 4 felvonásban. Irta Rákosi Jenő. A bevonulási indulót és zenét szerzette Böhm Gusztáv. Kezdete 7 órakor. MIKLÓSI SZÍNHÁZ. Kicsapott diákok. Vigj 3 felvonásban. Kezdete 7 órakor. Budapest, október 9. Minél inkább közeleg az újra megindítandó törvényhozási actió pillanata Francziaországban, minél rövidebb idő választ el azon napoktól, melyeknek meg kell hozni az ország legfontosabb kérdésének eldöntését, annál gyakrabban változik a helyzet képe és annál nehezebb csak hozzávetőleg is combinatiókba bocsátkozni a bekövetkezendő események felett. A franczia nép rendkívüli fogékonysága a pillanat hatása és a tetszetősen rendezett conps de theatre-k iránt elvégre is azoknak kezébe fogja adni a sikert, kik a döntő pillanatban leginkább lesznek képesek nem elméjére és józan belátására, hanem kedélyére és képzelmére hatni; addig pedig a restaurálandó monarchia és köztársaság esélyei felváltva majd emelkedni majd csökkenni fognak, szóval még néhány hétig bizonyára szünet nélkül ismétlődik azon bizonytalan helyzet, mely ma uralkodik s mely azt okozza, hogy mindenki más és más hatást tulajdonit egyes nagyobb fontosságú eseményeknek és mindenki különböző következtetéseket von ki belőlük. Ily fontos esemény Thiers levele Nancy város polgármesteréhez. A régóta hallgató, csak néhány szónyi kijelentésekre szorítkozó ősz államférfi e terjedelmesebb és tartalomdús nyilatkozatát némelyek a respublika elburkolt abdicatiójául és a történendőkbe való csöndes belenyugvás kijelentéséül tekintik, mások ellenben vérmes reményeket kötnek azon eredményekhez, melyeket előidézni képes leend. Ha a francziaországi legújabb híreket a fusionista lapok egyes nyilatkozataival egybevetjük, lehetetlen ez utóbbi véleménytől némi jogosultságot elvitatni. Míg néhány nappal ezelőtt minden monarchista hírlap nagy tüntetéssel híresztelte, hogy minden kérdésre nézve úgy monarchikus pártok különböző árnyalatai, mint praetendens és a pártok közt teljes és tökéletes egyetértés jött létre, ma már legorthodoxabb lapjuk, az „Union“, azzal áll elő, hogy bizony a lobogókérdés most is csak ép oly megoldatlan mint azelőtt volt. Ez a lobogó sok mindent kénytelen eltakarni redői alá: félrerántják mint a színpadi függönyt, midőn a jövő látképe rózsaszínben mutatkozik és ismét gyorsan lebocsátják, midőn a színpadon a rendezők hajba kaptak, vagy azt látják, hogy a gépezet nem eléggé összevágólag működik, szóval midőn a színpadon be-beköszönt azon zűrzavar és fejetlenség, melyet az illusió érdekében el kell takarni a tisztelt publikum elől. Mindezek mellett legszánandóbb szerepet játszik Charabord gróf, kinek majd az őseitől örökölt elvek kérlelhetlen paladiájának, majd az elfogultságából kivetkőzött és a korszellem vívmányai előtt meghajló szabadelvű trónkövetelőnek jelmezében és álarczával kell magát mutogatnia — persze egyelőre még csak a színfalak közt. Őse, IV. Henrik, azt tartotta, hogy Parisért nem túlságosan nagy ár egy mise, de nagy kérdés, váljon a jelen körülmények közt a Bourbonok trónjáért nem túlságosan magas ár-e a nevetségesség, melytől a leendő „Roy“-t a monarchikus faiseurök bizony nem igen kímélik. Thiers a nagy szellemek bámulatos tapintatával pár szóban jelezte a monarchismus és republikanismus közt folytatott küzdelmek sarkpontját: az új Francziaország helyére a régi Francziaországot akarják viszszaállítani. E szókat nem volt képes eddig regcáfolni semmiféle rabulistika. Az istenkegyelméből való királyság és az 1789-iki forradalom nagy elvei, melyek Francziaország minden lakosának vérévé váltak, merőben összeférhetlenek. Azon király, kit a csalatkozhatlansági dogma és a syllabus készítőinek és fanatisált vagy elámított híveinek intrigái ültetnek a trónra és ki jogait nem a nemzettel kötött kétoldalú szerződésből, hanem az isteni jogból származtatja, nem tűrheti el tovább, mint épen kénytelen, a lelkiismereti és politikai szabadság gyakorlatát, hanem létalapjánál fogva végzetszerűleg kényszerülve van megtámadni a modern franczia társadalom e két legerősebb alapkövét és trónralépésével elvetni csiráit újabb megrázkódtatásoknak, újabb polgár vérontásnak, melyeknek kimenetele kiszámithatlan. Érzi ezt ma Francziaországban mindenki s ezért ejtette rémületbe a monarchista töredékeket és ezért csoportosította teljes egyetértésre és elkeseredett védelemre a köztársaság híveit azon világosság, melyet a volt kormányelnök szavai a helyzetre vetettek. A legutóbbi napok eseményeinek eredménye tehát egyelőre az, hogy a köztársaság barátai ismét jogosultabb reményekkel mehetnek a novemberben kezdődő törvényhozási időszak elé. A koczka még nincs elvetve és ma még mindig kedvezőbbek azoknak esélyei, kik a szabadelvű eszmék diadalában, a köztársaság fenmaradásában és ezzel együtt Francziaország megerősödésében bíznak. A magyar kölcsön tárgyában a „P. N." szerint f. hó 13 án a consortium értekezletet tart Londonban s ettől függ a végleges határozathozatal. A törvényhatóságok jelen és ujóbbi fölosztásáról készült térrajzot a miniszterelnök ma juttatja ő felsége kezeihez. Apróságok. Egy sajtóhiba, mely tegnapi soraim befejezését ferdén adta, alkalmat szolgáltat nekem arra, hogy a helyreigazítás által vegyem fel észrevételeim megszakított fonalszálát. Csávolszky Lajos urat ügyelmeztettem a tényre, miszerint ő „még nem állott ki semmiféle próbát arra, hogy Csernátony Lajos elvhűségét a saját elvhűségéhez mért hasonlítgatások által kétségbe vonhassa“. Hogy erre nem igényelhet magának a legparányibb jogosultságot is, arra elég bizonyíték már maga a — sok más tekintetben irigylendő, de az elvhűség feletti bíráskodásra épen nem elégséges — körülmény is, miszerint politikai pályafutásának kezdetén van. De ha ezen kezdetről sem állíthatni egészen, hogy valami rettenetesen elvhűt és tájékozott lett volna, akkor bizony nagyon nevetségessé válik azon kezdő politikus, aki Ghyczy Kálmánnak, Tisza Kálmánnak és Csernátony Lajosnak elvhűségről és helyes eljárásról tart dörgedelmes leckét, rendkívüli komolysággal. Márpedig a Csávolszky Lajos úr politikai kezdetleges pályafutásán is történt már két lépés, amelyekből én — mint eléggé bebizonyítottam a múltban s őszintén kijelentem jelenleg is — nem vontam ki soha a legkisebb jogot is arra, hogy elvhűségének szilárdsági képessége és kitartási tántoríthatlansága iránt kételyeket tápláljak ; de kivonhattam igenis és ki is vontam a teljesen jogosult következtetést, miszerint Csávolszky Lajos —ki megtette azon habozó két lépést, mielőtt a politikai küzdelmek terén az út fárasztó nehézségeit és tornyosuló akadályait elérni ideje is lett volna — nincs tisztában magával. És kivonva ezen jogosult következtetést, ebből bizony önkényt foly a tanúság is, hogy annak, aki nincs tisztában magával és nem bír a kellő tájékozottsággal sem a pályatérről, melyen elindult, sem az irányzatról, melyet követni jónak lát, tartózkodni kellene attól, hogy palctát törögessen a Ghyczy Kálmán, Tisza Kálmán és Csernátony Lajos elhagyottsága, kimerültsége, idiótasága felett; mert hát ezek az egyéniségek, bármily elpuhult, hitévesztett és czéltévesztő embereknek tartsa is őket a kezdő politikus tántoríthatatlan bölcsesége, utóljára sem maradtak el a nemzet viharvert jogainak becsületes védelmében, szemébe néztek elég veszélynek, nem hökkentek vissza a borzalmak utjain sem s elég jelét adták a keserves évek hosszú során át, hogy tisztában vannak magokkal s kellő tájékozottsággal birnak mind a kitűzött czélról, mind a követendő irányról. Milyen volt azon két lépés, elmondom. Sajnálom, hogy ezt tennem kell, de Csávolszky Lajos úr röpiratára nem hallgathatom el azon feleletet, amely magában is elégséges válasz volna illetlen és idétlen támadásaira. * Aki 1873 ban feljogosítva érzi magát arra, hogy hűtlenségi vádat emeljen pártjának két vezére és egyik csekély, de a haza szolgálatában nem kevésbé megpróbált tagja ellen, arról fel kell tenni, hogy 1867 ben, a koronázás után, midőn a baloldali kör programmja már megállapítva és közölve volt, nem lehetett ismeretlen sem a pártok állásával, sem a pártközlönyök ellentétes irányzataival, sem pedig saját elvi álláspontjának természetével és követelményeivel. S ezt annyival inkább feltehetni, mert 1867-ben a politikai helyzet sokkal egyszerűbb volt, mint amilyen most 1873-ban, midőn a pártok politikájának számba kell venni nem csak a hat év előtti sorakozás egyetlen kérdését, hanem a hat év óta felgyűlt bajok és fenyegető veszedelmek tömeges botyo- talatát is. És hol találjuk mégis ama relatíve tisztább légkörű egyszerűbb alakulattal biró s igy az öntájékozásra kedvezőbb évben és körülmé- nyek közt, azon Csávolszky Lajos urat, ki most Ghyczy Kálmán, Tisza Kálmán és Csernátony Lajos politikai jelleme felett biró akar lenni és hűtlenségi ítéletet mond ki, mint valami Rhadamantus? Ő bizony tagja volt azon szerkesztőségnek, mely a „Hon“-tól elpártolt Pálfy Albert vezetése alatt állította össze a kormány által pártfogolt, eléggé hírhedtté vált és aztán megbukott „Esti Lap“-ot. Ne értsen félre egy olvasóm sem. Csávolszky Lajos menekült ama laptól mihelyt lehetett. Én tudom legjobban, mily roszul érezte magát ama szerkesztőségben, mert én voltam az — ki egy véletlen találkozásunk alkalmával előadott fájdalmai és kérése folytán — a „Hon“ szerkesztőségébe felvételét ajánlottam a segélyre mindég kész Jókai szívességébe. Nem azért hoztam én fel e tényt, hogy azt elv hűsége ellen fordítsam s távol van tőlem azon rigorizmus, mely a szegény, kezdő íróktól megvárná, hogy a nem politikai rovatokra vonatkozólag is csak a pártjuk közlönyeinél fogadhassanak el foglalkozást. Ismerem én a kezdő írók szomorú helyzetét s el tudom képzelni mennyire fáj az önérzeteseknek, midőn olyan lapnál kell dolgozniok, melytől sóvárognak szabadulhatni. Felhoztam ama tényt csupán azért, mert bizonyságot tesz Csávolszky Lajos politikai természetének azon hibájáról, melyet tájékozatlanságnak neveznek. Ő elment Pálffy Albert lapjához a nélkül, hogy tudta volna hova megy. S midőn észlelni kezdte, hogy hol van, akkor elszörnyedt. Az „Esti Lap“ keletkezésének módja, feladata és vezérlete nyilvános értesítések és határozott figyelmeztetések tárgyát képezte, mielőtt ama lap megindulhatott volna. Csávolszky Lajos azonban nem tudott tisztába jönni a dologról csak akkor, midőn látta, hogy egy igen kellemetlen helyzetbe jutott. Az ilyen ártatlanság igen kedves sajátság lehet, de nem képesít senkit arra, hogy a Ghyczy Kálmán, Tisza Kálmán és Csernátony Lajo politikai jelleme és belátása felett bíráskodjék. Ez volt az első lépés a Csávolszky Lajos úr politikai pályafutásának kezdetén. Lássuk most a másikat, mely még sokkal jelentékenyebb.* Tudva van, hogy 1868 kezdetén a baloldali kör tagjai megoszlottak a delegatióba menetel kérdése felett. A válság megszűnt ugyan, néhány hét alatt, az árnyalatok kibékülése által, de tartama alatt létrejött egy lap, a „Hazánk,“ előbb dr. Podmaniczky Frigyes később Szathmáry Károly lévén szerkesztője. A balközép ezen közlönyét Ghyczy Kálmán, Tisza Kálmán vezérlete alatt azon árnyalat alapította, mely a delegátióban részt venni helyesnek ítélte és alkotmányos kötelességnek tartotta. A másik árnyalat ellenkező nézeten volt, a delegátióba menetelt nem helyeselte s a Hon terén fejtette ki álláspontját. Nem bocsátkozva most már a meghaladott pártkérdés érdemébe nem szenved kétséget, hogy a Ghyczy-Tisza árnyalat képezte a mérsékelt pártot, s hogy a másik árnyalat képezte az erélyesebb pártot. Én ez utóbbihoz tartoztam, s a Hon munkatársa voltam. Ennek szerkesztőségében dolgozott már ekor Csávolszky Lajos is. És mi történt ? Azt hihetné az ember, hogy a Hon kielégítette akkor még az ő politikai határozottságának fogalmait is. Nem elégítette ki. Vágyott másfelé. — Hogyan! hát már akkor is a Magyar Újság politikájának tántoríthatlan merevsége felé vonzotta elvhűsége ? — Meglehet de oda mégsem készült. — De hát hová készült? — A „Hazánk“ szerkesztőségébe! — Lehetetlen ! — Ez bizony „furcsa egy történet“, hanem megesett s a havidíj iránti alkudozásokról alkalmasint léteznek a jegyzetek az illetőknél maiglan is. * Na már, kérem szépen, ez nem járja. Ghyczy és Tisza politikai jelleme és eljárása felett ítélhetnek mások, sokan, jobbról is, balról is, kivéve Csávolszky Lajos urat, aki a Ghyczy és Tisza politikájának közlönyénél, melyet mérsékelt árnyalat lapja volt s a delegatióba menetel alapjára fekteté létokát, alkalmazást keresett s kész lett volna megválni a Hon-tól, mely a radikálisabb ellenzék közlönye gyanánt volt elismerve. Mert még hagyján, ha Csávolszky úr azon időben nem tartozott volna bármely szerkesztőség tagjai közé s a helykeresésre lett volna utalva akár viszonyai, akár kedve által. Ez esetben s ha a Hon nem fogadhatta volna, a Hazánk felé fordulás némileg érthető lenne. De a Hon szerkesztőségéhez tartozni s a Hazánkhoz készülni, melyet az az ellágyult, elhagyott Ghyczy-Tisza politika alapított, ezt már értse aki tudja, egy olyan embernél, ki 1873 ban Gyczy és Tisza politikája felett akar bíráskodni. Én nem értem. Igaz hogy az átköltözés nem történt meg, de biztosíthatom az olvasót, hogy annak nem volt elvi, hanem egy igen prózai oka, melyet felesleges elmondani . Ez volt a második lépés, ítélje meg az olvasó, hogy ezen két lépés embere minő qualificatióval bírhat arra, hogy Ghyczy Kálmán és , Tisza Kálmán elvhűsége és politikai eljárása felett magát bírónak mutathassa be a t. ez. közönség előtt. Hiszen soha sem látszik tudni, hogy hovl akar menni, hol akar maradni s miként jut, oda , honnan távozni sóvárog. Én meghiszem, hogy ezer „tántoríthatlan“ tájékozatlanság nála „elv- , hűség“, hanem tán jobb lenne ha nem ítélne el má■ sokat, kik tudják, hogy mit akarnak, és nem tartják a politikát a hebehurgyaság ötleteinek, hanem az exigeniták tudományának. * Holnap közlöm az ellenem fordított idézeteket, megadom ezekre vonatkozólag a választ s reményem, hogy megtehetem a befejező észrevételeket is. A bécsi „Presse“ mai számában egy furcsa vezérczikk van. Először elmondja, hogy Bécs után Magyarország szolgáltatta a közkiállítás látogatóinak számához a legnagyobb contingenst, s milyen szép az, hogy a magyarok így tanulni igyekeznek. Szóval, megdicsér a „Presse“ bennünket nagyon, de ezután jön a meglepő fordulat. Magyarország a kiállítás látogatására sok milliót fordított. Honnan vette ezt a roppant pénzt ? Szép lenne, ha megtakarított pénzből utaztak volna fel, de az is lehet, hogy csak „puff“-ra, azaz adósságra, s ez esetben kénytelen lenne a czikk elején foglalt dicséretekbe sokat visszavenni. A kérdésre a „Presse“ szerint majd az adja meg a választ, hogy az adópénztárak az őszszel megtelnek vagy üresen maradnak. Úgy látszik, a jó „Presse“ meg volt győződve, hogy ők már mindent kiszívtak Magyarországból, s midőn látja, hogy költünk, bámulva kérdi: hát maradt még nálatok valami ? [ Még az is gondot ad nekik, hogy micsoda pénzből utaztunk fel Bécsbe ! A póttartalék. Még egyszer — és egy időre talán utolszor — veszszük igénybe az „Ellenőr“ becses hasábjait, hogy egyrészről t. olvasóink, másrészről a t. honvédelmi miniszter ur figyelmét a m. k. honvédség érdekeire — illetőleg egyik sérelmére felfújjuk. A véderőről rendelkező 1868-i XL. törv. czikk a rendes ujoncz-illetéken felül póttartalékosokat is rendel állíttatni. —(13. §.) Ezek rendeltetése és száma felett azonban nem intézkedik szabatosan. Számukra nézve csak azt mondja, hogy a tíz évi összes póttartalék nem lehet nagyobb egy évi ujoncz-jutaléknál. De mennyinek kell lennie , azt sehol se találjuk megmondva. Ennélfogva minden évben az illető járás ujoncz-jutalékának 10 százaléka vettetik ki a póttartalékosokra ; vagyis amely járásra például ki van vetve 100 főnyi újoncz pótlék, azezen 100-on felül még 10 alkalmas egyént tartozik állítani a póttartalékba, és csak azután kezdődik a sorozás a honvédség részére. Ezen póttartalékosok fel sem eskettetnek, betanításra sem hivatnak be, — kivéve : ha a rendes ujoncz-illetékbe valaki törvényellenesen vagy nyilván alkalmatlan léte daczára soroztatván be, az ujonczozás bevégeztétől 4 hónap alatt elbocsáttatott és ezáltal a rendes hadjutaléknak hiánya támad: az ilyen elbocsátott ujoncz helyett azon póttartalékos hivatik be, aki legkisebb sorsszámot húzott. Akik az előadott módon a sorozás alkalmával osztatnak be a póttartalékba, ideiglenesen vannak beosztva. Ezek, ha a III-ik korosztályból osztattak be, midőn e korosztályból a IV-ikbe lépnek, — állandóan a póttartalékban maradnak hadkötelezettségük egész idejére. Ha ellenben az I. vagy a II. korosztályból állíttattak a póttartalékba, — csak a legközelebb következő ujonezozásig maradnak abban, és ekkor, saját korosztályukban épen úgy esnek ismét ujonczozás alá, mintha a múlt sorozáskor „a lajstrombavisszahelyeztettek“ — azaz ideiglenesen alkalmatlanoknak találtattak volna. — Az állandó póttartalékba osztatnak továbbá, a kiknek a III-ik korosztályban az ideiglenes , szolgálatr mentesség — felszólamlás útján, családi körülményeiknél fogva — megada- - tott, — és az utó-egyének, ha az illető hadköteles, aki helyett besoroztattak, 40 hónap alatt előállittatott. (32. és 40. §.) A törvény idézett rendeleteinek alapiján az 1870. évtől kezdve minden ujonezózásnál a rendes ujonez-jutalék 10 százalékot állíttatott a póttartalékba, és azonfelül a még csak annyi, előbbi évben állított póttartalékos helyett állíttatott ki a „pótlék“■ — vagyis egy-egy új egyén, ahány közülök a törvénytelen besorozás folytán elbocsátott ujoncz helyett hivatott be az illető csapathoz, ami az első években tehetett talán 1 százalékot, — szabatos ujonezozási l' törvényeink mellett — évről évre ritkábban ? fordul elő. Ellenben azok helyett, kik a II. vagy III-ik korosztályba lépés által szűntek meg ez az ideiglenes póttartalékhoz tartozni s az lg ujonezozás többé-kevésbbé kedvező folyamatjához és sorsszámukhoz képest vagy a hongvédséghez, vagy ismét az ideigl. póttartaalékhoz, vagy a sorbadhoz osztattak be, — * uj egyén nem állíttatott. *) *) így járt el nevezé*/-“ azon vegyes sorozó bizottság négy éven át, lencsés voltam törvény-és hatósági elnöke lenni. M. E.