Ellenőr, 1873. október (5. évfolyam, 225-255. szám)

1873-10-10 / 234. szám

Előfizetési árak Egész évre . . 20 frt. — kr. Évnegyedre . . . írt. — kr. Félévre . . . 10 „ — „ Egy hónapra . 1 „ 80 „ Egyes szám ára 10 krajczár* Szerkesztési iroda: Budapesten, nádor-utcza 6. mzs. Semmit sem közlünk, ha nem tudjuk, kitől jön. — Kéziratok visszaküldésére nem vállalkozunk. Minden értesítés a szerkesztőséghez intézendő. Levelek csak bérmentesen fogadtatnak el. 234. szám. A lapot illető reclamátiók Légrády testvérek irodájába (nádor-utcza 6. sz.) intézendők. Kiadóhivatal és hirdetések felvétele: Budapesten, nádor-utcza 6. sas. (Légrády testvérek Irodájában). POLITIKAI NAPILAP. Az előfizetési pénzek helyben és vidékről Pest, bálvány-utcza 9. sz. alá intézendők. Budapest, péntek, október 10. 1873. V. évfolyam. Értesité­s. Az „Ellenér­r“ októbertől kezdve hétfőn is megjelenik! Ez újabb nagyobbodást tisztelt közönsé­gü­nk folytonosan növekedő­ támogatása tette lehetsé­gessé s így tartozásszerűvé. A hétfői szám este adatik ki f­é­l­­­v­e­n, a reggeli főlaphoz hasonló alak­ban és rovatokkal. Az „Ellenőr44 ára marad az eddigi p etry évre.........................................20 forint — ki félévre.........................................10 ,, — „ negyedévre......................................5­0 ,, egy hóra................................ * 80 ,, Az előfizetést — postai utón vagy személyesen — nyugtázza az „Ellenőr“ kiadó­hivatala (Pesten, bálvány-utcza 9. sz.). Százalék a könyvárusi utón történő megren­delések után az „Ellenőr“ részéről nem adatik. Kérjük a t. közönséget, méltóztassék megrendeléseit, s illetőleg ezeknek megújí­tását, minél korábban tenni meg, nehogy a lap vételében fennakadást vagy késedelmet tapasztaljon. TÁVIRATOK. Bécs, okt. 9. A „Presse“ nek Párisn­él sür­­gönyözik. Gambetta a legszélsőbal egyik nagy ízyielekezetében kijelentette hogy a nemzetgyűlés­ben a restauratió többségre nem jut. Bécs, okt. 9. Egy párisi sürgöny szerint a I .N. fr. Pressernek jelentik, hogy Mariones tábor­nok a karlistákat Navara és Alava mellett meg­verte. ."– Bécs, okt. 9. Mária Terézia főherczegasszony Lajos Károly főherczeg neje­ holnapután fogadja a diplomatiai testületet. Az „Öster. Corr.“ szerint a német császár f. hó 17-én pétenken­ érkezik Pécsbe a badeni nagyherczeg és nagyherczegasszony kí­séretében. Bécs, okt. 9. A „N. fr. Presse“ jelentése sze­rint a császárt Buelow államtitkár kísére­di Pécsbe, Bismarck egyenesen utazik Pécsbe, s a császárt Pécs előtt bevárja; a császár tartózkodása az osz­trák fővárosban egyelőre 4 napra terveztetik. Bécs, okt. 9. A kereskedelmi kamaragyű­lés állandó bizottsága elkészíti a kamaragyűlés alap­­szabály-javaslatát. A javaslat a keresk. kamaragyű­-­­­lés czéljául kitűzi a kereskedelem és iparra vonat-­­­kozó jelentékeny kérdések tárgyalását; minden osztrák kereskedelmi és ipar­kamara három kép­viselőt küldhet a kamaragyű­lésbe; a kamaragyülés gyülekezetei legalább egyszer évenkint tartatnak Pécsben és az állandó bizottság 2 rendes és 4 póttagból fog állani, kiket a kamaragyülés sza­badon választ, és a választottak közül kettőnél több soha sem lehet ugyanazon kamarából. A ja­vaslat a kereskedelmi és iparkamarákkal jóváha­­gyás végett közeltetni fognak, és esetleges változási javaslatok és indítványok október végéig külden­dők be az állandó bizottsághoz, mely azok felett november elején tanácskozand; a kamaragyűlés egybehivása deczember hó első napjaira helyeztet­hető kilátásba. Zágráb, okt. 9. A hivatalos lap és a „Narodne Novine“ jelentik . A határőrvidéki erdőüzleti con­sortium az 1872. okt. 4-iki szerződést, melynek értelmében a bródi és péterváradi ezred kerületé­ben lévő 30,000 holdat 33 millió frtért kibérelt, nyilvános jegyző által alaptalan ürügyek alatt föl­mondatta. Prága, okt. 9. A választók meg­választása nagyobb részt befejeztetett; a német kerületekben majdnem valamennyi választás az alkotmány hí­vekre esett. Lemberg, okt. 9. A választók megválasztásá­ról még mindig jó hírek érkeznek. A foederalista congressuson, mely november 2-án lesz, egyedül Smolka fog részt venni, miután a többi lengyel foederalista föltétlenül a reichstáb­ba való küldetés mellett áll. Zara, okt. 9. Az itteni foederalisták a ,,Na­­tionale“-ban kinyilatkoztatják, hogy a birodalmi gyűlésben részt veendenek, és kárhoztatják a tar­tózkodó politikát. Berlin, okt. 9. A Gristopfer-féle egyesületi bank bukása elkerü­lhetlennek mondatik. Berlin, okt. 9. A „Nordd. Zeit.“ a „Secolo“ mailandi hírlap koholmányai ellenében megjegyzi: Bismarck távol van attól, hogy Lamarmora könyve által láhangoltassék, sőt Lamarmora a Németor­szág és Ausztria közti jó viszonyokra nézve, me­lyek különben is a két uralkodó és nem a miniszte­rek közti érzületeken alapulnak, jó szolgálatot tett. — Ugyanezen lap értesülése szerint Aumale herczeg a német kormánytól engedélyt kért Metz és a csataterek meglátogatására, mi azonban — mint a lap megjegyzéseiből kitűnik — megtagad­­tatott. Bécs, okt. 9. (Zárlat.) Hitelrészvények 2­0.— Magyar földhitelintézet —.—. Angol-magyar —.—. Anglo-austria 158 — Magyar hitelrészvény 222.—. Franco-magyar — Váltóbank —Napoleondor 904.50 Államvasut 332.— Lombardok 161.—. Galicziai 215.—. Tramway 187.— Magyar sorsjegyek1860 dik 101.—. 1864­ diki 135.75 Magyar jutalomjegy —. Hitelsorsjegy 167.-. Arany 5.43.— 107.35 London 112.80 Török sorsjegy 61.— Municipális bank —.—. Bécs, okt. 9. (Hivat. zárlat.) Magyar földteherm. köt- I­vény 75.—. Sa­g -Tarján 106—. Magyar hitel 123.50. Ma­gyar záloglevél 80 25. Erdélyi —.—. Magyar keleti vasút 64.-. Magyar sorsjegy 79.50. Tiszai vasút 192.—. Magyar kölcsön 94.50 Angol-magyar 45.50. Franco-magyar 35 — Alföld 146. — . Magyar északkeleti vasút 111.50 Keleti vas­úti elsőbbségi kötvény 65.50. Porosz pénztári utalvány —. Magyar gőzhajó elsőbbségi kötvény —. Magyar földhitelintézet —.-.Török -.-.Municipális —. - . Berlin, okt. 9. (hirdet.) Galicziai 95 50 Lombardo­k 94.75 Ezüst jöved. 65.—. 1860-as —.—. Bécs — — Romániai 36.50, Államvsapálya 198 50 Papirjövedék 61.1 g­­ Hitelsorsjegyek.—.—. 1864-ki —. Hitelrészvény 131.— . Magyar sorsjegy —.—. Berlin, okt. 9. (Zárlat) Galicziai 49.75. Lombard 96 —. Ezüst jöved. 64.— 1860-iki 90.-. Bécs 87.25 Romániai 36-25 Államvaspálya 201.25. Papirjövedék 60 — Hitelsorsjegyek 106.—. 1864-diki 83.—. Hitelrészvények 133.—. Magyar sorsjegy 48.75. Boroszló, okt. 9. Bura 260., rozs 215.—. zab 146.--. Olaj 20.45, tavaszi 20.45, szesz 25.50. 25,25 23.50 28.40 Uj-York, okt 9. Liszt 7.35. Frankfurt, okt. 9. (Zárlat.) Váltóárfolyam 103— 1859- ik E. metaliques —.—. Uj ezüst kölcsön —.—. Nem­zeti kölcsön —.—. Régi metalliques —. Uj adómente­s kölcsön—.—.Amerikai 1882-re 96 50, Osztrák hitelrészvény 240.—. Osztrák államvasut 352.50. 1864-ki sorsjegy 146.50 1860- ik 90.75 Ferencz-Józsefvasut —.—. Lombardok 179.50 Galicziai 225.—. Papirjáradék 61.75. Ezüstjáradék 66.24 Osztrák bankrészvény 1024.—. Magyar sorsjegyek —.58 Német-osztrák bank —. Győri .— Gömöri —.-. Stettin, okt. 9. Búza 88.— —/ 8’­.75.—. rozs I 49.55.5 28—.25. —.—. olaj 20—, 20.-. szesz 21—, 23.— Amsterdam, okt. 9. Búza 350. —. Rozs —.— 397.50. —.—. repczeolaj 38—, 38‘/4, 39'/.­ B n .110. p­esti szinlapo­k. Pénteken, október 10-én, 1873. N­E­M­Z­T­I SZÍNHÁZ. A krakói barátok. Színmű 4 felvonásban. Irta Rákosi Jenő. A bevonulási indulót és zenét szerzette Böhm Gusztáv. Kezdete 7 órakor. MIKLÓSI SZÍNHÁZ. Kicsapott diákok. Vigj 3 felvonásban. Kezdete 7 órakor. Budapest, október 9.­ ­ Minél inkább közeleg az újra meg­indítandó törvényhozási actió pillanata Fran­­cziaországban, minél rövidebb idő választ el azon napoktól, melyeknek meg kell hozni az ország legfontosabb kérdésének eldönté­sét, annál gyakrabban változik a helyzet képe és annál nehezebb csak hozzávetőleg is combinatiókba bocsátkozni a bekövetke­zendő események felett. A franczia nép rendkívüli fogékonysága a pillanat hatása és a tetszetősen rendezett conps de theatre-k iránt elvégre is azoknak kezébe fogja adni a sikert, kik a döntő pil­lanatban leginkább lesznek képesek nem el­méjére és józan belátására, hanem kedé­lyére és képzelmére hatni; addig pedig a restaurálandó monarchia­­ és köztársaság esé­lyei felváltva majd emelkedni majd csökkenni fognak, szóval még néhány hétig bizonyára szünet nélkül ismétlődik azon bizonytalan helyzet, mely ma uralkodik s mely azt okozza, hogy mindenki más és más hatást tulajdonit egyes nagyobb fontosságú esemé­nyeknek és mindenki különböző követ­keztetéseket von ki belőlük. Ily fontos esemény Thiers levele Nancy város polgármesteréhez. A régóta hallgató, csak néhány szónyi kijelentésekre szorít­kozó ősz államférfi e terjedelmesebb és tar­­talomdús nyilatkozatát némelyek a respu­blika elburkolt abdicatiójául és a történen­­dőkbe való csöndes belenyugvás kijelenté­séül tekintik, mások ellenben vérmes remé­nyeket kötnek azon eredményekhez, melye­ket előidézni képes leend. Ha a francziaországi legújabb híreket a fusionista lapok egyes nyilatkozataival egybevetjük, lehetetlen ez utóbbi vélemény­től némi jogosultságot elvitatni. Míg néhány nappal ezelőtt minden monarchista hírlap nagy tüntetéssel híresztelte, hogy minden kérdésre nézve úgy monarchikus pártok különböző árnyalatai, mint praetendens és a pártok közt teljes és tökéletes egyetértés jött létre, ma már legorthodoxabb lapjuk, az „Union“, azzal áll elő, hogy bizony a lobogókérdés most is csak ép oly megoldatlan mint azelőtt volt. Ez a lo­bogó sok mindent kénytelen eltakarni redői alá: félrerántják mint a színpadi füg­gönyt, midőn a jövő látképe rózsaszínben mutatkozik és ismét gyorsan lebocsátják, midőn a színpadon a rendezők hajba kap­tak, vagy azt látják, hogy a gépezet nem eléggé összevágólag működik, szóval midőn a színpadon be-beköszönt azon zűrzavar és fejetlenség, melyet az illusió érdekében el kell takarni a tisztelt publikum elől. Mind­ezek mellett legszánandóbb szerepet játszik Charabord gróf, kinek majd az őseitől örö­költ elvek kérlelhetlen paladiájának, majd az elfogultságából kivetkőzött és a korszel­lem vívmányai előtt meghajló szabadelvű trónkövetelőnek jelmezében és álarczával kell magát mutogatnia — persze egyelőre még csak a színfalak közt. Őse, IV. Hen­rik, azt tartotta, hogy Parisért nem túlsá­gosan nagy ár egy mise, de nagy kérdés, váljon a jelen körülmények közt a Bour­bonok trónjáért nem túlságosan magas ár-e a nevetségesség, melytől a leendő „Roy“-t a­ monarchikus faiseurök bizony nem igen kí­mélik. Thiers a nagy szellemek bámulatos ta­pintatával pár szóban jelezte a monarchis­­mus és republikanismus közt folytatott küz­delmek sarkpontját: az új Francziaország helyére a régi Francziaországot akarják visz­­szaállítani. E szókat nem volt képes eddig r­egc­áfolni semmiféle rabulistika. Az isten­­kegyelméből való királyság és az 1789-iki forradalom nagy elvei, melyek Francziaor­­szág minden lakosának vérévé váltak, me­rőben összeférhetlenek. Azon király, kit a csa­­latkozhatlansági dogma és a syllabus készítői­nek és fanatisált vagy elámított híveinek intri­­gái ültetnek a trónra és ki jogait nem a nem­zettel kötött kétoldalú szerződésből, hanem az isteni jogból származtatja, nem tűrheti el tovább, mint épen kénytelen, a lelkiisme­reti és politikai szabadság gyakorlatát, ha­nem létalapjánál fogva végzetszerűleg kény­szerülve van megtámadni a modern franczia társadalom e két legerősebb alapkövét és trónralépésével elvetni csiráit újabb meg­rázkódtatásoknak, újabb polgár vérontásnak, melyeknek kimenetele kiszámithatlan. Érzi ezt ma Francziaországban min­denki s ezért ejtette rémületbe a monar­chista töredékeket és ezért csoportosította teljes egyetértésre és elkeseredett védelemre a köztársaság híveit azon világosság, melyet a volt kormányelnök szavai a helyzetre ve­tettek. A legutóbbi napok eseményeinek ered­ménye tehát egyelőre az, hogy a köztár­saság barátai ismét jogosultabb remények­kel mehetnek a­ novemberben kezdődő tör­vényhozási időszak elé. A koczka még nincs elvetve és ma még mindig kedvezőbbek azoknak esélyei, kik a szabadelvű eszmék diadalában, a köztársaság fen­maradásában és ezzel együtt Francziaország megerősödé­sében bíznak.­­ A magyar kölcsön tárgyában a „P. N." szerint f. hó 13 án a consortium értekezletet tart Londonban s ettől függ a végleges határozat­­hozatal.­­ A törvényhatóságok jelen és ujóbbi fölosztásáról készült térrajzot a miniszterelnök ma juttatja ő felsége kezeihez. Apróságok. Egy sajtóhiba, mely tegnapi soraim befeje­zését ferdén adta, alkalmat szolgáltat nekem arra, hogy a helyreigazítás által vegyem fel észrevéte­leim megszakított fonalszálát. Csávolszky Lajos urat ügyelm­eztettem a tényre, miszerint ő „még nem állott ki semmi­féle próbát arra, hogy Csernátony Lajos elvhű­sé­g­é­t a saját elvhű­ségéh­e­z mért hasonlítgatások által kétségbe vonhassa“. Hogy erre nem igényelhet magának a leg­parányibb jogosultságot is, arra elég bizo­­nyíték már maga a — sok más tekintetben irigy­lendő, de az elvhű­s­ég feletti bíráskodásra épen nem elégséges — körülmény is, miszerint politikai pályafutásának kezdetén van. De ha ezen kez­detről sem állíthatni egészen, hogy valami ret­tenetesen elvhűt és tájékozott lett volna, akkor bizony nagyon nevetségessé válik azon kezdő politikus, aki Ghyczy Kálmánnak, Tisza Kálmánnak és Csernátony Lajosnak elvhű­ség­­r­ő­l és helyes eljárásról tart dörgedelmes lec­két, rendkívüli komolysággal. Már­pedig a Csávolszky Lajos úr politikai kezdetleges pályafutásán is történt már két­ lé­p­és, a­melyekből én — mint eléggé bebizonyí­tottam a múltban s őszintén kijelentem jelenleg is — nem vontam ki soha a legkisebb jogot is arra, hogy elvhűségének szilárdsági képessége és kitartási tántoríthatlansága iránt kételyeket táplál­jak ; de kivonhattam igenis és ki is vontam a teljesen jogosult következtetést, miszerint Csávolszky Lajos —­ki megtette azon habozó két lépést, mielőtt a politikai küzdelmek terén az út fárasztó nehézségeit és tornyosuló akadályait elérni ideje is lett volna — nincs tisztában magával. És kivonva ezen jogosult következtetést, ebből bi­zony önkényt foly a tanúság is, hogy annak, a­ki nincs tisztában magával és nem bír a kellő tájékozottsággal sem a pályatérről, melyen elindult, sem az irányzatról, melyet követni jónak lát, tartózkodni kellene attól, hogy palctát törögessen a Ghyczy Kálmán, Tisza Kálmán és Csernátony Lajos el­hagyottsága, ki­merültsége, idiótasága felett; mert hát ezek az egyéniségek, bármily elpuhult, hitévesztett és czél­­tévesztő embereknek tartsa is őket a kezdő politi­kus tántoríthatatlan bölcsesége, utóljára sem ma­radtak el a nemzet viharvert jogainak becsületes védelmében, szemébe néztek elég veszélynek, nem hökkentek vissza a borzalmak utjain sem s elég jelét adták a keserves évek hosszú során át, hogy tisztában vannak magokkal s kellő tájékozottsággal birnak mind a ki­tűzött czélról, mind a követendő irányról. Milyen volt azon két lépés, elmondom. Sajnálom, hogy ezt tennem kell, de Csávolszky Lajos úr röpiratára nem hallgathatom el azon fe­leletet, amely magában is elégséges válasz volna illetlen és idétlen támadásaira. * A­ki 1873 ban feljogosítva érzi magát arra, hogy hű­tlenségi vádat emeljen pártjának két vezére és egyik csekély, de a haza szolgálatában nem kevésbé megpróbált tagja ellen, arról fel kell tenni, hogy 1867 ben, a koronázás után, midőn a baloldali kör programmja már megállapítva és közölve volt, nem lehetet­t ism­eretlen sem a pártok állásával, sem a pártközlönyök ellentétes irányza­taival, sem pedig saját elvi álláspontjának ter­mészetével és követelményeivel. S ezt annyival in­kább feltehetni, mert 1867-ben a politikai hely­zet sokkal egyszerűbb volt, mint a­milyen most 1873-ban, midőn a pártok politikájának számba kell venni nem csak a hat év előtti sorakozás egyetlen kérdését, hanem a hat év óta felgyűlt bajok és fenyegető veszedelmek tömeges botyo- talatát is. És hol találjuk mégis ama relatíve tisz­tább légkörű egyszerűbb alakulattal biró s igy az öntájékoz­á­sra kedvezőbb évben és körülmé-­­ nyek közt, azon Csávolszky Lajos urat, ki most Ghyczy Kálmán, Tisza Kálmán és Csernátony La­jos politikai jelleme felett biró akar lenni és hűt­­lenségi ítéletet mond ki, mint valami Rhada­­mantus? Ő bizony tagja volt azon szerkesztőségnek, mely a „H­o­n“-tól elpártolt P­ál­­­fy Albert veze­tése alatt állította össze a kormány által párt­fogolt, eléggé hírhedtté vált és aztán megbukott „Esti La­p“-ot. Ne értsen félre egy olvasóm sem. Csá­volszky Lajos menekült ama laptól mihelyt lehetett. Én tudom legjobban, mily roszul érezte magát ama szerkesztőségben, mert én voltam az — ki egy véletlen találkozásunk alkalmával előadott fájdalmai és kérése folytán — a „Hon“ szerkesz­tőségébe felvételét ajánlottam a segélyre mindég kész Jókai szívességébe. Nem azért hoztam én­­ fel e tényt, hogy azt e­l­v h­ű­s­é­g­e ellen fordítsam s távol van tőlem azon rigor­izmus, mely a szegény, kezdő íróktól megvárná, hogy a nem p­o­l­i­t­i­k­a­i rovatokra vonatkozólag is c­s­a­k a pártjuk közlönyeinél fogadhassanak el foglalkozást. Ismerem én a kezdő írók szomorú helyzetét s el tudom képzelni mennyire fáj az önérzeteseknek, midőn olyan lapnál kell dolgozniok, melytől sóvárog­nak szabadulhatni. Felhoztam ama tényt csupán a­z­é­r­t, mert bizonyságot tesz Csávolszky Lajos politikai természetének azon hibájáról, melyet tá­jékozatlanságnak neveznek. Ő elment Pálffy Albert lapjához a nélkül, hogy tudta volna hova megy. S midőn észlelni kezdte, hogy hol van, akkor elszörnyedt. Az „Esti Lap“ keletkezésé­nek módja, feladata és vezérlete nyilvános értesí­tések és határozott figyelmeztetések tárgyát képezte, mielőtt ama lap megindulhatott volna. Csávolszky Lajos azonban nem tudott tisztába jönni a dolog­ról csak akkor, midőn látta, hogy egy igen kelle­metlen helyzetbe jutott. Az ilyen ártatlanság igen kedves saját­ság lehet, de nem képesít senkit arra, hogy a Ghyczy Kálmán, Tisza Kálmán és Csernátony Laj­o politikai jelleme és belátása felett bírás­kodjék. Ez volt az első lépés a Csávolszky Lajos úr politikai pályafutásának kezdetén. Lássuk most a másikat, mely még sokkal jelentékenyebb.* Tudva van, hogy 1868 kezdetén a balol­dali kör tagjai megoszlottak a delegatióba menetel kérdése felett. A válság megszűnt ugyan, néhány hét alatt, az árnyalatok kibékülése által, de tartama alatt létrejött egy lap, a „Hazánk,“ előbb dr. Podmaniczky Frigyes később Szathmáry Ká­roly lévén szerkesztője. A balközép ezen közlönyét G­h­yc­z­y Kálmán, Tisza Kálmán vezérlete alatt azon árnyalat alapította, mely a delegá­­tióban részt venni helyesnek ítélte és al­kotmányos kötelességnek tartotta. A másik árnyalat ellenkező nézeten volt, a delegá­tióba menetelt nem helyeselte s a H­o­n terén fejtette ki álláspontját. Nem bocsátkozva most már a meghaladott pártkérdés érdemébe nem szenved kétséget, hogy a Ghyczy-Tisza árnyalat képezte a mérsékelt pártot, s hogy a má­sik árnyalat képezte az erélyesebb pártot. Én ez utóbbihoz tartoztam, s a Hon mun­katársa voltam. Ennek szerkesztőségében dolgozott már ek­or Csávolszky Lajos is. És mi történt ? Azt hihetné az ember, hogy a H­o­n kielégítette akkor még az ő politikai határozottságának fogal­mait is. Nem elégítette ki. Vágyott másfelé. — Hogyan! hát már akkor is a Magyar Újság politikájának tántoríthatlan merevsége felé vonzotta elvhűsége ? — Meglehet de oda mégsem ké­szült. — De hát hová készült? — A „Hazánk“ szerkesztőségébe! — Lehetetlen ! — Ez bizony „furcsa egy történet“, hanem megesett s a h­a­vidíj iránti alkudozásokról alkalmasint léteznek a jegyzetek az illetőknél maiglan is. * Na már, kérem szépen, ez nem járja. Ghy­czy és Tisza politikai jelleme és eljárása fe­lett ítélhetnek mások, sokan, jobbról is, balról is, kivéve Csávolszky Lajos urat, aki a Ghyczy és Tisza politikájának közlönyénél, mely­et mérsékelt árnyalat lapja volt s a delegatióba menetel alapjára fekteté létokát, alkalmazást keresett s kész lett volna megválni a H­o­n-tól, mely a radikálisabb ellenzék közlönye gyanánt volt elismerve. Mert még hagyján, ha Csávolszky úr azon időben nem tar­tozott volna bármely szerkesztőség tagjai közé s a helykeresésre lett volna utalva akár viszonyai, akár kedve által. Ez esetben s ha a Hon nem fogadhatta volna, a H­a­z­á­n­k felé fordu­lás némileg érthető lenne. De a Hon szerkesztő­ségéhez tartozni s a Hazánkhoz készülni, me­lyet az az ellágyult, el­hagyott Ghyczy-Tisza politika alapított, ezt már értse aki tudja, egy olyan embernél, ki 1873 ban Gyczy és Tisza po­litikája felett akar bíráskodni. Én nem értem. Igaz hogy az átköltözés nem történt meg, de biztosítha­tom az olvasót, hogy annak nem volt elvi, hanem­­ egy igen prózai oka, melyet felesleges elmondani .­­ Ez volt a második lépés, ítélje meg az olvasó, hogy ezen két lépés embere minő quali­ficatióval bírhat arra, hogy Ghyczy Kálmán és , Tisza Kálmán elvhűsége és politikai eljárása felet­t magát bírónak mutathassa be a t. ez. közönség­­ előtt. Hiszen soha sem látszik tudni, hogy hovl­­ akar menni, hol akar maradni s miként jut, oda ,­­ honnan távozni sóvárog. Én meghiszem, hogy ezer­­ „tántoríthatlan“ tájékozatlanság nála „elv- , hűség“, hanem tán jobb lenne ha nem ítélne el má­■ sokat, kik tudják, hogy mit akarnak, és nem tartják a politikát a hebehurgyaság ötleteinek, ha­nem az exigeniták tudományának. * Holnap közlöm az ellenem fordított idézete­ket, megadom ezekre vonatkozólag a választ s remény­em, hogy megtehetem a befejező észrevétele­ket is.­­ A bécsi „Presse“ mai számában egy furcsa vezérczikk van. Először elmondja, hogy Bécs után Magyarország szolgáltatta a közkiállítás látogatóinak számához a legnagyobb contingenst, s milyen szép az, hogy a magyarok így tanulni igyekeznek. Szóval, megdicsér a „Presse“ bennün­ket nagyon, de ezután jön a meglepő fordulat. Ma­gyarország a kiállítás látogatására sok milliót for­dított. Honnan vette ezt a roppant pénzt ? Szép lenne, ha megtakarított pénzből utaztak volna fel, de az is lehet, hogy csak „puff“-ra, azaz adós­ságra, s ez esetben kénytelen lenne a czikk ele­jén foglalt dicséretekbe­ sokat visszavenni. A kér­désre a „Presse“ szerint majd az adja meg a vá­laszt, hogy az adópénztárak az őszszel megtelnek vagy üresen maradnak. Úgy látszik, a jó „Presse“ meg volt győződve, hogy ők már mindent kiszívtak Magyarországból, s midőn látja, hogy költünk, bámulva kérdi: hát maradt még nálatok valami ? [ Még az is gondot ad nekik, hogy micsoda pénzből utaztunk fel Bécsbe ! A póttartalék. Még egyszer — és egy időre talán utolszor — veszszük igénybe az „Ellenőr“ becses hasábjait, hogy egyrészről t. olva­sóink, másrészről a t. honvédelmi mi­niszter ur figyelmét a m. k. honvédség érdekeire — illetőleg egyik sérelmére fel­fújjuk. A véderőről rendelkező 1868-i XL. törv. czikk a rendes ujoncz-illetéken felül póttartalékosokat is rendel állíttatni. —­­(13. §.) Ezek rendeltetése és száma felett azon­ban nem intézkedik szabatosan. Számukra nézve csak azt mondja, hogy a tíz évi összes póttartalék nem le­het nagyobb egy évi ujoncz-jutaléknál. De mennyinek kell lennie , azt sehol se találjuk megmondva. Ennélfogva minden évben az illető já­rás ujoncz-jutalékának 10 százaléka vette­tik ki a póttartalékosokra ; vagyis amely járásra például ki van vetve 100 főnyi újoncz­ pótlék, az­­ezen 100-on felül még 10 alkalmas egyént tartozik állítani a póttartalékba, és csak azután kezdődik a sorozás a honvédség részére. Ezen póttartalékosok fel sem eskettet­­nek, betanításra sem hivatnak be, — kivé­ve : ha a rendes ujoncz-illetékbe valaki tör­vényellenesen vagy nyilván alkalmatlan léte daczára soroztatván be, az ujonczozás bevégeztétől 4 hónap alatt el­bocsáttatott és ezáltal a rendes hadjutaléknak hiánya támad: az ilyen elbocsátott ujoncz helyett azon póttartalékos hivatik be, a­ki legki­sebb sors­számot húzott. A­kik az előadott módon a sorozás alkalmával osztatnak be a póttartalékba, ideiglenesen vannak beosztva. Ezek, ha a III-ik korosztályból osztattak be, midőn e korosztályból a IV-ikbe lépnek, — állan­dóan a póttartalékban maradnak hadkötele­zettségük egész idejére. Ha ellenben az I. vagy a II. korosztályból állíttattak a póttartalékba, — csak a legközelebb következő ujonezozásig­­ maradnak abban, és ekkor, saját korosztá­­l­­yukban épen úgy esnek ismét ujonczozás­­ alá, mintha a múlt sorozáskor „a lajstromba­­visszahelyez­tettek“ — azaz ideiglenesen alkalmatlanoknak találtattak volna. — Az állandó póttartalékba osztatnak továbbá, a kiknek a III-ik korosztályban az ideiglenes , szolgálatr mentesség — felszólamlás útján,­­ családi körülményeiknél fogva — megada- - tott, — és az utó-egyének, ha az illető hadköteles, aki helyett besoroztattak, 4­0 hónap alatt előállittatott. (32. és 40. §.)­­ A törvény idézett rendeleteinek alap­i­­ján az 1870. évtől kezdve minden ujonezó­­­­zásnál a rendes ujonez-jutalék 10 százaléko­t állíttatott a póttartalékba, és azonfelül a még csak annyi, előbbi évben állított pót­­tartalékos helyett állíttatott ki a „pótlék“­­■ — vagyis egy-egy új egyén, a­hány közülök a törvénytelen besorozás folytán elbocsátott­­ ujoncz helyett hivatott be az illető csapat­­hoz, ami az első években tehetett talán 1 százalékot, — szabatos ujonezozási l' törvényeink mellett — évről évre ritkábban ? fordul elő. Ellenben azok helyett, kik a II. vagy III-ik korosztályba lépés által szűntek meg ez az ideiglenes póttartalékhoz tartozni s az lg ujonezozás többé-kevésbbé kedvező folyama­­tj­­ához é­s sorsszámukhoz képest vagy a hon­­g­védséghez, vagy ismét az ideigl. póttarta­­a­lékhoz, vagy a sorbadhoz osztattak be, — * uj egyén nem állíttatott. *) *) így járt el nevezé*/-“ azon vegyes sorozó bi­zottság négy éven át, lencsés voltam tör­vény-é­s hatósági elnöke lenni. M. E.

Next