Ellenőr, 1873. október (5. évfolyam, 225-255. szám)

1873-10-19 / 243. szám

Előfizetési árak Egész évre . . 20 frt. — kr. Évnegyedre . . 5 frt — kr. Félévre ... 10 „ — „ Egy hónapra . 1 „ 80 „ Egyes szám ára 1ó krajczár. Szerkesztési iroda: Budapesten, nádor-utcza 6. sz. Semmit sem közlünk, ha nem tudjuk, kitől jön. — Kéziratok visszaküldésére nem Vállalkozunk. Minden értesítés a szerkesztőséghez intézendő. Levelek csak bérmentesen fogadtatnak el. 243. szám. POLITIKAI NAPILAP. n mm mm mmiiw i IIHN'IWMIN iih.•_■».?-n jt-~-•a-ra n-rms'1 -wr Budapest, vasárnap, október 19. 1873. A lapot illető reclamátiók Légrády testvérek irodáidba (nádor-utcza 6. sz.) intézendők. Kiadóhivatal és hirdetések felvétele: Budapesten, nádor-utcza 0. sz. (Légrády testvérek irodájában). Az előfizetési pénzek helyben és vidékről Pest, két sas-utcza 14. sz. alá intézendők. V. évfolyam. TÁVIRATOK. Bécs okt. 17. Ma délután Bismarck herczeg Andrássy úr kiséretében meglátogatta a magyar osztályzatot, látható érdekeltséggel hosszasabb ideig szemlélt meg mindent; a szakbiztos Posner teljesíté a tisztelgő szolgálatot. Bécs, okt. 17. A „N. Fremdenblatt“ jelenti, hogy az alsó-ausztriai nagybirtokosok részéről az alkotmánypárthoz tartozó 8 képviselőnek megválasztatása bizonyos; azon esetre, ha Helferstorfer apát a birodalmi gyűlésben megválasztatnék az omágmarsall állomásáról, lemond, helyébe Felder polgármester lépne. Trieszt, okt. 18. „Jupiter“ Lloyd-gőzös a keletindia-chinai postával ma reggel 7 órakor érkezett ide. Prága, okt. 18. Eule kerületben Brzorad, a limburgi kerületben Vavra választatott országgyűlési képviselővé. Lemberg, okt. 17. A Lemberg községi választókerületben Szwedzicki választatott meg Krzeczunow’cz ellenében. Tarnopol és Stryjből érkező hink Naumowicz és Kowalskira nézve kedvezőek. Klagenfurt, okt. 17. A városkerületek Karinthiában három alkotmánybtt követet választottak: Jesening Ritter és Egger képviselőket. Versailles, okt. 17. A jobbpárti bizottság egyességre jutott a pártgyülekezet elé terjesztendő javaslatok iránt, mely szerint minden fontos kérdés a király és nemzetgyűlés közti egyetértéssel szabályozandó és az alkotmányjavaslatban a szükséges szabadságok fentartása biztosítandó. Páris, okt. 17 (este). Azt hiszik, hogy az állandó bizottság csütörtökön fogja a nemzetgyűlés azonnali egybehívását kívánni. A jobbpárti bureank holnap fontos gyülekezet tartanak. Trianon, okt. 17. Az elnök constatálja, hogy Bazaine a nemezeti védkormánynak sürgönyöket csak szeptember 15. és október 21-én küldött. Bazaine tagadja, hogy a kormánytól bárminemű értesítvényt kapott volna, s elősorolja az okokat, ezek közt a sebesültek nagy számát, ami akadályozta, komolyabb harcba szállni, nehogy ezáltal a Felrerési alkudozások nehezítessenek. Kérdezi tovább az elnök : Minek voltak ajánlatai, hogy katonai becsülettel capituláljon. Erre azt feleli, hogy ily rendkivüli esetben a parancsnok közvetlen kötelessége megszűnik, egy felkelő kormánynyal szemben s önnön magának kormányává vált már akkor midőn már semmi más nem létezett. Eszerint már nem létezett akkor Francziaország velé közbe Aumale herczeg. Továbbá megjegyzi az elnök hogy Bazaine ajánlata : a hazának rendjét fentartani — a polgárháborúvá fejlődött. Erre Bazaine szabadkozva állítja, hogy gondolata félremagyaráztatik. Az ülés nagy izgatottság közt felfüggesztetik. Az ülésnek második része a Bayer közbenjárásával eszközlött alkudozások körül forog, s az elnök azon kérdésében culminál, hogy hiszi-e a vádlott, hogy azon alkotmány szerkezetében melyhez ő hű marad, létezik oly czikk, amely őt arra felhatalmazhatta volna, hogy az ellenséggel úgy járjon el ,— amint azt csakugyan tette — Bazaine ezen kérdésre tagadólag válaszol és azt mondja, hogy ellenállt, míg csak egy darab kenyere volt. London, okt. 17. Az angol bank a discontot újólag egy százalékkal felemelte, vagyis 6-ról 7°/o ia Róma, okt. 17. A „Diritto“-ban közzétett Adenből szept. 28-án érkezett közlemény jelenti: Azt hiszik, hogy az angol diplomatia Berberának az egyptomiak által történendő megszállását ellenezni fogja. Szintén Adenből okt. 4-éről jelentik: A makaliai szultán felerészét országának, melynek egynegyedét már az előbbi szultán az angoloknak adta el, a gahetai rayának adta el. Az adeni parancsnok egyik hivatalnokát hadi gőzössel küldé Makallába, hogy ezen eladásnak érvénytelenítését vagy jelentékeny kárpótlást követeljen. Konstantinápoly, okt. 17. A külügyminisztériumnak a porta képviselőihez intézett körlevele értesíti ezeket a pénzügyi helyzet javítására a szultán által elrendelt és beható tanulmányozás után életbeléptetendő reformokról, melyek a következők : 1) a másék saecularisatiója a tulajdonjog megsértése nélkül; 2) a dohányjövedék szabályozása, adóreform és az ipar emelése, melyek mind megannyian bő segédforrásai leendőnek a kincstárnak. A szultán szentesíté azon törvényt, mely szerint csak a költségvetésbe fölvett összegek erejéig történhetnek kiadások. A bizottság által a nagyvezér elnöklete alatt kidolgozott költségvetés a jövő évi márcziussal kezdődő pénzügyi évben lép érvényre és az államháztartás s bevételfölösleg közti egyensúly mindig közzé fog tétetni. Lissabon, okt. 17. Rio Janeiroból szept. 28-áról jelentik . A kormány el van határozva a valláskérdésben az elfoglalt állásponthoz szorosan ragaszkodni, elrendelő a pernambucói püspök ellen, engedetlenség miatt, a törvénykezési eljárást foganatosítani. Kopenhagen, okt. 18. A Folksthing ülésében a tanács elnöke felolvas egy királyi iratot, mely a budgetnek a második felolvasásnál történt el nem fogadása folytán a folksthingot feloszlatja, s az uj választásokat november 14-ére rendeli el. Az ülés a királyt s az alaptörvényeket éltetve berekesztetett. Bécs, okt. 18. ^Zárlat: Hitelrészvények 217.— Magyar földhitelintézet —.—. Angol-magyar —.—. Anglo-austria 147. Magyar hitelrészvény 222. — . Franco-magyar —.— Váltóbank —. —. Napoleondor 908.— Államvasut 327.50 Lombardok 160.50. Galicziai 211.50. Tramway 166.— Magyar sorsjegyek—.— . 1860 dik 100 50. 1864 diki 132.50 Magyar jutalomjegy —.Hitelsorsjegy 162.-. Arany 5.52.— 107.35 London 112.90 Töltik sorsjegy 53.— Municipális bank —. —. Bécs, okt. 18. (Hivat. zárlat.) Magyar földteherm. kötvény 73.—. Sag.-Tarján 106—. Magyar hitel 113.50. Magyar záloglevél 8025. Erdélyi 140.—. Magyar keleti vasút 62.50. Magyar sorsjegy 76.75. Hazai vasút 191.50. Magyar kölcsön 93.25. Angol-magyar 42.50. Franco-magyar 35.50 Alföld 141. — . Magyar északkeleti vasút 110.—. Keleti vasúti elsőbbségi kötvény 65.50. Porosz pénztári utalvány —. Magyar gőzhajó elsőbbségi kötvény —. Magyar földhitelintézet 50.— . Török —. —. Municipális — Berlin, okt. 18. (Küzdet.) Galicziai 95 50.Lombardok 94. Ezüst jöved. 65.—. 1860-as . Bécs — Romániai 34.50. Államvízpálya 193— Papirjövedék 61.10 . Hitelsorsjegyek —.—. 1864-ki —. Hitelrészvény 128.— Magyar sorsjegy —.—. Frankfurt, okt. 18. (Kezdet) Váltóárfolyam Bécs —.—. Amerikai 1882-re —. 1854-iki —.—. 1864-es —.— Lombardok 182. . Évjáruléki papír —.—. Osztrák hitelrészv. 236 25 Osztrák államvaspálya részvény 35, 50 860-as —.—. Ferencz Józsefvaspálya —. Galicziai 241. . Évjáruléki ezüst 65./s. Győr-Gráczi —.— Emléspenír m? in I íi p . k. Budapest, vasárnap, október 19-én 1873. NEMZETI SZÍNHÁZ. L i I i o m f i. Eredeti vígjáték 3 szakaszban, dalokkal és tánczczal. Irta Szigligeti. Zenéjét Szerdahelyi. Kezdete 7 órakor. MIKLÓSI SZÍNHÁZ. Délután 4 órakor: Mátyás diák vagy: A czinkotai nagy szere. Eredeti énekes népszínmű 3 szakaszban. Este 7 órakor: A peleskei nótárius. Eredeti énekes bohózat 3 szakaszban, 4 felvonásban. VÁRSZÍNHÁZ. A betyár kendője. Népszínmű, dalokkal 4 szakaszban. Irta Abonyi Lajos. Kezdete 7 órakor. Budapest, október 18. (–) Bezzeg csak kedvelik nálunk a kibuvóajtókat. Persze, hogy ami alól kibújni kell, az a törvény. Nincs kibuvóajtó valamely törvényen erőszakkal ütnek rést rajta, hadd legyen szabad járás-kelése bizonyos egyszerű szegénylegény-seregnek, mely a börzétől kezdve lefelé mindenütt ott idétlenkedik. De hát minek is hozta volna meg a magyar törvényhozás a főváros rendezését tárgyazó törvényben azon pontot, hogy a hatóság tanácskozási és hivatalos nyelve a magyar, ha nem azért, hogy legyen, amit ki lehessen játszani. Csakugyan a patkány természet kizárólagossága az, hogy a legéberebb vigyázat daczára is befúrja magát a lisztes hombárba, mert hát szereti a lisztet mindenek fölött. Hogy a fővárosi képviselőség városatyai tisztje után is epednek sokan azok közül, kik éveken át sem tartották érdemesnek a hazai nyelvet elsajátítani, az természetes, mert hát a magyar kenyérnek mindig meg volt zamatos íze és tápláló ereje, még ha hitványul fizettek is az alföldi Kánaán gabnatermő rónái. De már természetesség ide, természetesség oda, a törvény szent s ez a magyar nyelv leírásához köti a képviselői jogosultságot. Azaz hogy kötné, ha a finom furfangosságnak is nem volna sajátságos eszejárása, mely hegyes fúró gyanánt lyuggatja át hol a törvény szellemét, hol pedig betűjét. Már az igazoló bizottság csütörtöki ülésében csak egy kiforgatott paragraphust láthatott a törvényhozók intenziója abban a 89-ik szakaszban, mely a magyar nyelv „tanácskozási“ képességéhez köti a képviselői állást. Az álokoskodók vesszőparipán nyargalódzó bölcsészete ugyanis kisütő, hogy a törvény szellemének teljesen megfelelő, ha valaki magyarul szavazni tud. Na szegény törvény, neked ugyan kaczajraméltó furcsasággal tekerték ki nyakad. Tehát csak két szón fordul meg a fővárosi tanácskozás menete. Rövid két szó: „igen“, „nem“. Könnyen magolja be ember, szajkó és papagály. Kár, hogy maga a jogképesség akarathoz van kötve, mert így az állatország e lisztes fajait nem lehet a képviselőtestület tagjaiként tisztelnünk. Szőrszálhasogatás! Hisz az akarat bizonyos fokával bírnak a barmok is. Darwin legalább erősen vitatja. Miért volna az agyarkodás a kokók és mátyások kedvencz szárnyasai iránt a jogképesség tekintetében, midőn megtanulják ám azok is a tanácskozási igent és nemet. Be velők Magyarország fővárosának tanácskozási termeibe. Ügyvédi fogásoknak elcsépelt eszközével számtalan ostobaságot lehet egyedül üdvözitő igazság gyanánt felállítani. De egy városnak méltósága és a polgárok közérdeke mégis komolyabb ügy, hogysem gyermekes és nevetséges határozatokkal kockáztassék. A nép nem bábokat és szajkókat akar látni a képviselő gyűlések vitaasztalánál igent és nemet hadarni, hanem önérzetes férfiakat, kik értelemmel és higgadtsággal követik a tanácskozás folyamát, hogy lelkiismeretesen szavazhassanak. Ha nem értelemre fektette volna a választóközönség szavazatának súlyát, rendeltetett volna ugyanannyi beszélő gépet, — mert most már ilyen is van, — a hány képviselője van a városnak és katonás rendben felállította volna őket a redout termében, hadd ’ szavazzanak a tanács előterjesztéseire egy mozgatásra átalános igent, olykor meg változatosság kedvéért nemet is. Hogyan kísérhetné természetadta józan eszével figyelmesen a kérdések vitamenetét egy oly ember, ki csak szavazni tud magyarul, többet annál egy kukkot sem. Különben hiábavaló trécselés volna részünkről behatóbb fejtegetésébe bocsátkozni oly kérdésnek, melyet a törvény hírne- ,zés-hámozás nélkül eldöntött. Minek vitatnék komolyabb érveléssel absurdumát oly állításnak, melyet belát mindenki, kinek agyállományából nem hiányzik semmi sem. Azt a bizonyos cotteriát, mely a börse temploma körül egyeleg napok hosszán át, este meg petéit a „Pester Lloyd“-ba rakja, úgysem győzhetnék meg az egyenes okoskodások természetességével, még kevésbé a hazafias gondolkozás őszinte szavaival Mert a mi „Pester és Ungarischer Lloyd“-jaink mondvacsinált nemzeti szellemének tekervényes utjain ítéletnapig is elmaradhat mindazok megmagyarosodása, kik Magyarország terményei közül csak a zsírt és kenyeret ismerik és inkább befutnak a boldogult énjeket elárasztó jólétbe, hogysem megtanuljanak egy hangot abból, ami magyar. Átalában a magyarországi német lapok nem érdemlik sem a tekintélyt, sem a kíméletet, melyben részesülnek. Működésök szakadatlan farizeuskodás. Egy sületlen mosolylyal főzik le hiszékenységünket mindazon lassú partmosásért, melyet Magyarországnak úgy szellemi mint anyagi érdekein ütnek. Nem elég, hogy a szédelgéseket legyezgető ízetlenséggelszolgálták, hanem még dédelgető előszeretettel kapaszkodtak mindazon idegen érdekek uszályába, melyek Magyarországot megfojtani igyekeznek. Nekik nincs szavuk a magyar nemzet védelmére. A legaljasabb megtámadásokat és vádakat hidegen hallgatják el, mert hát szilire ugyan magyar érzelmeket vallanak, de valójában testestől-lelkestől németek. Itt is szédelgős porhintés náluk minden. Míg a külföld bármely nemzetének idegen nyelvek szerkesztett lapjai, ha egyszer a nemzeti ideákhoz szegődtek, minden ízükben azok és ők egyengetik utolsó leheletig az elnemzetiesedés útjait. Csak Csehország nemzeti törekvéseinek német ajkú lapjait kell megtekintenünk, hogy meglássuk minő különbség van az igazi és a tettetett hazafiság között. Mikor történt, hogy a mi híres német Lloydjaink valamelyike lelkesedő erélyességgel karolta volna fel a nagyobb szabású nemzeti ügyeket? Igen, ők gyűjtenek adakozásokat egyik-másik nemzeti czélra, de tovább nincs egy meleg szavuk sem a magyarosodás fontos kérdéseiben. Ám azonnal talpon vannak, mihelyest a kancsal ember módjaként egyet lendíthetnek ott, hova nem is látszanak tekinteni. A kétszínűség ilyféle játékát sokáig nyugodtan el nem szívelhetjük az oly férfiaktól, kik magyaroknak vallják magukat és e magyarságuknak köszönhetik törvényhozói állásukat. Az oly fajta eljárás, minőt a „Pester Lloyd“ mai számában is a törvény nyelvszakaszának elferdítésében kifejt, soha sem válik sem egyeneslelkűsége, sem nemzeti érzelmeinek díszére. A horvát országgyűlés mai ülésén, a robotváltságról szóló javaslat feletti átalános vitában Magenheim tetszés által kísérve szólalt föl a javaslat mellett. Spun a szélsőbal eljárását hazafiatlannak mondja; szóló korholja azt, hogy a robotváltság kérdéséből socialista kérdést csinálnak. Makonecz erre válaszolni akar, azt mondván, hogy ezzel ő volt illetve; elnök csak többszörös fölszólítás és zaj után bírja hallgatásra a szónokot. Posilovics a javaslat ellen szól. Rogujics másodszor akar szólni, ami azonban nem engedtetett meg. Lehpamer kijelenti, hogy nem tudja, mint szavazzon. Előadó újra ajánlja a javaslatot, mire az a részletes vita alapjául elfogadtatik. Moltmáry tábornok ma a határőrvidéki erdőségek ügyében Bécsbe utazott. A horvát ügyekre vonatkozólag az „Agr. Correspondenz“ czimű kőnyomatú lap a következő híreket hozza: A horvát országgyűlés szorgalmasan dolgozik s teendőit, az 1874-i budgetet kivéve, csakhamar be is végzi. Az 1874-i előirányzat, mely alig valamiben tér el a 73 -tól, szintén nem sok időt venne igénybe, ha maga a kormány meg lenne elégedve ez előirányzattal. Azonban nincs megelégedve. Midőn a kormány az ügyeket átvette, az 1874 ki budget már ki volt dolgozva, a bán nem helyeselte az előirányzat minden egyes tételét s azért a kormány kebelében tárgyalások is kezdettek erre vonatkozólag. Csakhamar azonban azon eredményre vezettek ezek, hogy a javaslatot egészen át kell dolgozni, hogy egységessé tétessék. Ez igen sok időt vett volna igénybe, úgy hogy miután ő felsége elébe is kellett jóváhagyás végett terjeszteni, az idén nem is lett volna a javaslat tárgyalható. Hogy ez eshetőség minden esetre elkerültessék, a kész javaslat csak némi változásokkal terjesztetett be. Most azonban maga a kormány szándékozik a pénzügyi bizottságban jelentékeny törléseket indítványozni, mert azon meggyőzőződésre jutott,hogy a rendes bevételeknek a rendes kiadásokat, vegyük bár bevételül a 2.200,000 frtnyi pausáiét vagy a revisio szentesítése után 2.500,000 frtnál magasabbra semmiesetre sem rugó 45°/0-ot, nem szabad fölülmúlniok, mint az eddig történt. E javaslatok a tárgyalásokat nagyon el fogják nyújtani s a kormányt is igénybe veendik. Ezért nem is szándékozik a kormány ezen ülésszak alatt többet, mint egy javaslatot előterjeszteni még, éspedig a határőrvidékre vonatkozó királyi kibocsátványok törvénybe iktatására vonatkozólag. Remélhető tehát, hogy az országgyűlés minden teendőjét még a magyar országgyűlés öszszejövetele előtt bevégzi. Vilmos császár Bécsben. Tegnap jelentettük, hogy Bécs legnevezeteseb fejedelmi vendége megérkezett. Az osztrák főváros falai közt felharsanó egységes német birodalmi induló : „Heil dir im Siegeskranz“, betölti a jó bécsi németek fülét, szemeket kápráztatja a fényes porosz egyenruha, melyben a németek császára, a mindenható miniszter s a nagyszámú katonai kíséret Bécs utczáin végigrobog. Jön-e, nem jön-e, találgatás tárgya volt hetek óta; vele jön-e a „gyengélkedő“ kanczellár, nem tudták az utolsó óráig, s midőn végre minden bizonyosra vált, lázasan törte magát mindenki, aki él és mozog, hogy minél közelebbről, színről-szinte láthassa azt a két férfiút, kik rövid pár év alatt Európa legtöbbször emlegetett s legtovább megemlegetett nevezetességévé tették magát. Végre megérkezett. Előkészületekben lehetőleg előzékeny fogadására nem volt hátramaradás. Szent-Pösten, Penczing pályaudvarát a sebenbrunni várkastély udvarát díszcsapatok járták elfoglalva, lobogók, szalagok, koszorúk és szőnyegek bobták a falakat, kapukat, beláthatlan néptömeg a közel utczákat, tereket. Vilmos császár tegnap reggel 3 órakor indult meg Regensburg felé, hol Bismarck herczeg várakozott rá s innét pár percznyi tartózkodás után megpihenés nélkül folytatta útját Passau felé, s itt találkozott az elsővel, ki fogadására elébe jött: Schweinitz-czel, bécsi nagykövetével s katonai meghatalmazottjával a bécsi udvarnál, Finkelstein gróffal. A császár szívélyességgel üdvözlő a két férfiút s azután polgári öltözékét, melyet eddig viselt, osztrák ezredesi egyenruhával cserélte fel. Ferencz József császár Sz. -Pöltenig ment magas vendége elé. Amint Vilmos a vagyonból kilépett, Ferencz József császár porosz testőr-ezredesi egyenruhában, mellén fekete sas rend szalagával, elébe ment, megölelte és megcsókolta. Azután Bismarck felé lépett s élénken megszokta jobbját. Ezután a felállított díszcsapat megtekintése, majd a jelenlevő katonai és polgári s egyházi előkelőségek bemutatása következett, mely után a két császár és kíséreteik a váróterembe léptek, reggelizés végett. A várótermet a szentpösteri püspök, Binder, gazdagon és fejedelmileg feldiszité ez alkalomra. Körülbelől egy órahosszat időztek itt s azután tovább folytatták útjukat Penzingbe. Négy órakor érkeztek ide, itt várták már Károly Lajos és Albrecht főherczegek, Rudolf koronaherczeg, Rajner Lajos, Viktor Lipót, Vilmos és Frigyes főherczegek s Lipót bajor herczeg. Amint a vonat berobogott a pályaudvarba, a katonazenekar a porosz indulót játszó s a disz-század lobogóját lebocsátva tisztelgett. Előbb Ferencz József császár ugrott ki a kocsiból s utána Vilmos, elfogadva az előbbinek segélyre nyújtott jobbját. Azután Bismarck alakja tűnt elé, s úgy a többiek. Vilmos előbb az osztrák koronaherczeg felé lépett, s barátsággal szorított vele kezet, azután Albrechtet üdvözlé, s végül a többi főherczeget, szívélyesen. Pár perczig időztek itt, s azután udvari kocsikba léptek. Vilmos és Ferencz József négy fogatú, a többiek két fogatú kocsikba, s a néptömeg viharos eljenzései közt hajtattak a schönbrunni várkastély felé, hol a ministerek: Andrássy, Holzgethan, Kuhn, Auersperg, Lasser, Banhaus, Stremayr, Chlamezky, Unger, Ziemialkowsky, — a magyar kormányból Wenckheim, továbbá az udvari méltóságok várták érkezésöket s kiknek bemutatása után a német császár lakosztályába vonult s nem sokára veje és lánya, a badeni nagyherczeg és nagyherczegnő, látogatását fogadta. A sokaság úgy a penzingeni pályaudvarban, mint a schönbrunni várkastély előtt nagy érdeklődéssel kereste szemével Bismarck alakját a kíséret között. A nevezetes férfiú porosz vértes ezredesi egyenruhájában elvegyült a többi főtisztek közt, de mégis egy fővel kimagaslott tollas kalapjával azok közül; arcza, már amennyire ez aczél-idegzetű arcznak kedélyes kifejezése lehet, nyugodt és kedélyes kifejezést öltött s épen nem látszott meg rajta a betegeskedés nyoma, mely sok ideig kétessé téve, váljon eljön ő is? Ritka kék szemben van annyi él és erő, mint az övében, ajka erősen zárt, vonásai edzettek, egész tartásában erély és kitartás. Tegnap este hat órakor családi ebéd volt, a Programm szerint, ma délelőttre a közkiállítás megtekintése tűzetett ki, 1 órakor reggeli a császári pavillonban, fél hatkor családi és marchal táblaebéd Schönbrunnban, fél nyolckor díszelőadás az udvari operában. Holnap öt órakor ebéd a német nagykövetnél, hétkor színház, azután vacsora Schönbrunnban, hétfőn díszszemle, táblaebéd Schönbrunnban s színház-látogatás a kitűnő vendég választása szerint. Kedden vadászat lesz s ezután diszebéd a burgban, majd színház, ismét a melyiket Vilmos császár választja, végül thea en is famille Schönbrunnban; szerdán a német császár még egyszer megtekinti a közkiállitást s azután búcsut vesz és visszautazik Berlinbe, Konstantinápolyba. 2. A vasúton Várnába érkezők nem vettetnek többé alá vesztegzárnak. 3. A Balkánhegysoron alkalmazott egészségügyi vesztegzárak megszüntettetnek. 4. A Romániából és a felső Dunáról jövő utazók addig, míg e vidékeken a járvány teljesen el nem tűnik, a Dunán és Fekete tengeren levő ottomán kikötőkben rendes vesztegzárnak vettetnek alá. A budapesti török főconsulatus a következő sorokat teszi közzé : „A Magyarországon levő török főconsulatus a következő módosításokat adja tudomásul, melyek az eddig érvényben volt egészségügyi szabványokban eszközöltettek: 1. A Varna, Baltschik és Küstendjéből jözök ezentúl szabadon mehetnek A szomszéd háztájéka. — Krajnának vidéki kerületeiben is megtörténtek az izgalmasan várt választások. A gottscheetreiffen-ratschachi kerületben Deschmann Károly laibachi polgármester győzött nagy szótöbbséggel. Az adelsberg planinai kerületben dr. Razság választatott meg. Ellenjelöltje Hohenwarth volt. Hohenwarth bukása nagy vereség lett volna a foederal-ultramontan pártra. Azonban a párt vezérei csakhamar észrevették magukat, midőn látták, hogy a Hohenwarth név tekintélye nem igen imponál Bazlag ellenében. Az utolsó pillanatokban tehát lemondásra bírták Felső-Krajna kerületének egy foederal-ultramontan jelöltjét, dr. Poklukart, s így aztán Hohenwarth mégis csak keresztül ment. Persze, hogy ez kissé borsos találékonyság a centralista alkotmányhű pártkörökre, mindamellett vigasztalják magukat , hogy legalább Razlag ellenében az adelsberg-planinai kerületben megbukott. Vigasztalásnak ugyan ez sovány vigasztalás, de mégis jobb a semminél. A laibach-littai kerületben gr. Barbo- Warenstein federalista jelölt esett keresztül győzelmesen a választáson. Alsó-Krajnában pedig Pfeifer győzött. Összegezve a választások eredményét kitűnik, hogy az öt választókerületből nagy győzelem jut a slovénekre. Kettő ezek közül az a slovéneké, kető ismét a fiataloké. Az ötödik kerületet az alkományhű párt halászta el. Érdekesek most Ausztriában a napirenden levő választóértekezletek, már amennyiben érdekes lehet az a sok piszok és gyalázat, amelylyel egymást arezon öntik. Egyébiránt nem a választók szenvedélyessége oka az ily jeleneteknek, hanem egy állam afféle corrumpált viszonyai, mint Ausztriáéi vagy hogy önmagunkat se feledjük ki — Magyarországéi is. A wiedeni kerületben (Bécs) Held tanár oly kemény igazságokkal ostorozta végesvégig az államsatnyulást okozó „vén“ bűnösöket, hogy ma a „Presse“ nem átalja kimondani, hogy ily fegyver nincs helyén „becsületes“ ellenfelek közt. Igazsága van. Hisz ép azért használta a tisztelt professor úr, mert meg volt győződve az ellenfeleknek csak egyike érdemli meg e tekintélyes titulust. — Brünnben is megtartották a szokásos választó gyűlést. E gyűlés menetének sorsát tragikomikus fordulatok teszik nevezetessé. Két borzasztó becsületes ember szeretne itt a képviselőség útján zöld ágra vergődni. Azaz, hogy már nem is zöld ágra, hanem valóságos zöld erdőkre. Mindkét ember nagyon ismeretes fényes speculatióinak tág lelkiismeretességéről. Hogy is ne lettek volna hát ezek testű pajtások. Hanem bezzeg, ha két ily becsületes embert valahogy a végzet egymás útjába hoz, van egetverdeső komédia, természetesen vastag tálalással. Skene meg nem állhatta, hogy beszédjében erős tőrdöfésekkel és szenvedélyes kifakadásokkal ne illesse régi barátját. Giskra sem maradt aztán adós. A vitának java majd még csak jönni fog. Mulatságos, hogy a vén „Presse“ Giskrának hű csatlósa. Ellenben a fiatal „Presse“ Skene húsfazekasárt rajong. Melyik lehet büszkébb emberére? Pompás volna, ha e kérdést eldöntenék. Annyi bizonyos, hogy egy kis döngetésbe kerülne. Bukarest, október elején. VII. Kedves barátom! A„Persalevelek“ írója az ozmán birodalomról szólva azt mondja: „Maguk képtelenek lévén kereskedést űzni, alig szívelik el azt is, hogy munkás és vállalkozó európaiak űzzék, kegyelmet vélnek cselekedni megengedvén az idegeneknek, hogy őket gazdagítsák.“ Nem tudom, illette-e ez annak idején, vagy sem az ozmán birodalomra, de hogy ebben a jelenlegi Románia a leghűbben van festve, az kétségbevonhatlan tény. Eltűrik az oláhurak, hogy Romániában az ipar és kereskedés csaknem kizárólag idegenek kezében legyen ; mert másképen ez idő szerint nem tehetnek, hacsak — a szó teljes értelmében — ősi állapotukba visszaesni nem akarnak, de semmit sem mulasztanak el, hogy az idegen iparost és kereskedőt lehetőleg nyomják, annak existentiáját lehetőleg megnehezítsék. Magánál a mezőgazdaságnál, ahol az őstermő erő, minden trágya, öntözés stb. nélkül is meghozza a magáét, nem lévén kénytelenek az idegeneket megtűrni, az ősi, patriarchális eljárás, azt lehet mondani, mit sem változott. A földmiveléshez megkívántató eszközök a legtöbb esetben — hogy ne mondjuk minden kivétel nélkül — nagyon kezdetlegesek, ugyanazok, ugyanoly alakban használtatnak, mint ezredévvel ezelőtt. Igaz ugyan, hogy a földmivelés emelésére állítottak fel Bukarestben egy földmíves oskolát, Jassy-négy technikát, egy minta gazdaságot Jassy mellett, hat eper és gyümöcsfa oskolát, egy speciális juhtenyésztő intézetet, de mindezeknek vagy nem sok a lázatjuk, vagy pedig csak is az „idegenek“ által háramlik ezekből az országra haszon, miután legfőleg csak az idegenek igyekeznek a szükséges újításokat behozni. Az oláh földész egész életmódja évek hosszú során át változatlanul maradt s igy az oláh patrióták ellenkező állításai daczára is a földmivelés évről évre ugyanazon ősi állapotban marad. Igaz ugyan, hogy erre némi átalános állami intézetek is befolynak, mint pl. az állam által roppant terjedelmű földbirtoknak egy kézbeni öszpontosítása, azon szabályelv, hogy valamely község fekvősége csakis azon községbelinek árusíttathatik el, s végre a bevándorlók elleni megszorító eljárás, mindazonáltal a főbaj, a főakadály magának a nemzetnek jellemében, tunyaságában, alanti értelmiségében fekszik.