Ellenőr, 1873. november (5. évfolyam, 256-284. szám)
1873-11-08 / 262. szám
delmi ügyletekre támaszkodik. Hosszú s részben ingerült vita után az indítvány elvehetett s a 4. §. tárgyalása kezdetett meg ; itt különösen három pont iránt keletkezett vita: a) szorittassék az állam is a kereskedelmi törvény határozmányai alá, ha kereskedelmi válalatot űz; b) tekintessenek a részvénytársulatok magukban már kereskedelmi társulatoknak, s végül c) hagyattassék-e meg a czikk azon határozata, mely az engedélyezett bankokról szól. E kérdések hosszabban megvitattak, de miután az idő már nagyon előrehaladt, az ülés határozat nélkül oszlott el. Következő ülés szombaton délután 4 órakor. Újonezozás. A honvédelmi miniszter az 1874-ik évi ujonczozási előmunkálatok foganatosítása tárgyában a következő körrendeletét bocsátotta ki: Miután az 1854-ik évi születésű hadkötelesekre vonatkozó anyakönyvi kivonatok elkészítése iránt folyó hó 3-áról 38,350 szám alatt kelt körrendeletemnél fogva már előlegesen megtettem az intézkedést, miután továbbá a hadkötelesek összeírásának módozatát, a teljesen ismeretlen egyéneknek külön lajstromokba elrendelt fölvételével, szintén folyó hó 3-áról 37,131.szám alatt kiadott közintézvényem értelmében újonnan szabályoztam : nem késem felhívni a . . . közönséget hogy a jövő 1874-ik évi ujonczállitás tekinteté el a szükséges összes előmunkálatokat, az 1868-ik évi 40-ik törvényezik a 42-ik, és az 1870-ik évi 42-ik törvénycikk 17-ik szakaszához képest hajtsa végre. Ezen előmunkálatok, s az ezek foganatosítására nézve fennálló szabályos rendeletek múlt 1872-ik évi 35.500. számú közintézményemben közelebbről elő vannak sorolva. S azt hiszem, hogy most már elég lesz hivatkoznom ezekre, és a védtörvény végrehajtása tárgyában kiadott utasításra, azon czélból, hogy az ujonczozási előmunkálatoknak szabályszerű teljesítését mindinkább várhassam. Jelenleg tehát csakis a következő pontokra szorítkozom rendelkezéseimmel, úgymint: 1. Az 1874 ik évi hadjutalék födözésére, a védtörvény 32 ik szakaszához képest, az 1854-ik, 1853-ik és 1852 ik években született hadkötelesekből alakuló korosztályok hivatnak fel. 2. Az •■/. alatt idejemellékelt, s a hadkötelesek kötelességeire és igényeire való figyelmeztetést tartalmazó „felhívás“, amely mindegyik törvényhatóság számára a saját területén divó nyelveken szerkesztett, s elegendő számú példányokban küldetik meg, — egyfelől a járásbeli tistviselő által, a sorshúzási határnap előleges bejegyzésével kiegészítendő, másfelől pedig a községi elöljáróknak azonnal kiadandó, s ezek által a hézagok kellő betöltése után, aláírandó, és községenként nyilvános helyen kifüggesztendő. 3. Az anyakönyvi lajstromkivonatok alapján, úgyszintén az önkéntes jelentkezések, és más módon eszközlött összeírások folytán, az összeírási sorshúzási és állítási lajstromok, részint a korábbi szabályokhoz képest, részint pedig, amennyiben azok folyó évi 37.131. számú közintézményem által módosítottak és bővítettek volna, ezen utóbbi közintézményem értelemben készítendők és állapítandók meg. 4. A sorshúzásra vonatkozólag, a netán lehetséges panaszok elháríthatása végett, különösen utasíttatni rendelem a járásokbeli tisztviselőket, hogy azt a legszigorúbb pontossággal és a legnagyobb nyilvánossággal, s az egyes hadkötelesek részére húzott sorsszámoknak azonnali bejegyzése mellett eszközöljék, és a sorshúzási lajstromokat a községek elöljárói által a helyszínen rögtön írassák alá. 5. Múlt évi 35.500 számú körrendeletem 11-ik pontjának, s különösen ezen pont d) alatti bekezdésének, a had népességi kimutatások kérdésében beérkezett jelentések szerint, számosabb sorozó járásban nem lévén elég téve , a sorozástól távolmaradott, és még a felhívott második avagy harmadik korosztályba tartozó hadköteleseknek, akik az állítási lajstrom A. vagy B. alatti osztályába vétetnek föl, az illető D. vagy E. lajstromokba is leendő befoglalására és jegyzékbe-vételére, s átalában az állítási lajstromoknak az említett ponthoz képest való szerkesztésére nézve a járásokbeli tisztviselőket kiválólag felelősekké teszem. 6. A felhívott három korosztályban összeírt hadkötelesek számáról, és a közelebbi három évben mutatkozott átlagos ujonszállítási képességről szóló kimutatások fölterjesztését, sorozó járásonként elkülönítve, a .//’ alatt ide csatolt rovatos mintának betöltésével, folyó évi december 20-áig várom el. S e helyen főkép arra figyelmeztetem a járásokbeli tisztviselőket és a törvényhatóságok elnökeit, hogy az összeírt hadköteleseknek az újonczkivetés alapjául szolgáló számai a .//• alatti kimutatások illető rovataiba, a teljesen ismeretleneknek bebizonyult egyének kihagyásával, folyó évi 37,131. számú körrendeletem 5-ik és 14 ik pontjainak értelmében iktatandók be , hogy az ideiglen fölmentett hadköteleseknek, és az ujonczállitási képességnek az 1871-ik, és 1873-ik évi ujonczozási adatok folytán mutatkozott korosztályonkinti, illetőleg átlagos százalékai, ugyanezen .//• alatti kimutatások rovataiba akként jegyzendők be, amiként azok az illető hadkiegészítési kerületi parancsnoksággal egyetértőig megállapíttattak, és a folyó évi 33.550. számú közintézményemmel megküldött F. minta szerinti kimutatásokba bevezettettek , hogy a korosztályonkint felhívott hadkötelesek számából, az átlagos fölmentési százalékok levonása után „maradt előállítandók“ összege, és az átlagos útonszállítási képességi százalékok alapján korostályonkint előálló „hadképesek összege“, ugyancsak a .//• alatti kimutatásban, a múlt évi 35.500. számú közintézményemhez .//’ alatt mellékelt útmutatás illető pontjaihoz képest dolgozandó ki és veendő fel. Azon szabály, mely szerint a sorozó bizottságokhoz kiküldött és úti átalánynyal el nem látott polgári tagok iránt hozzám indokolt jelentés teendő, és jóváhagyásom bevárandó, ezúttal is érvényben maradván, felhívom a törvényhatóságokat, hogy a sorozó bizottságok utazási és működési tervezetét, sorozó járások szerint, és az újonszállítás törvényszerű időszakára nézve, a hadkiegészítési kerületek és honvédzászlóaljak parancsnokságaival egyetértőleg állapítsák meg és hozzám, a kiküldött polgári elnökök, orvosok és közigazgatási tisztviselők névjegyzékeinek kíséretében, szintén folyó évi december 20-ik napjáig terjeszszék föl. 8. Mind a hadkötelezettség alól való ideiglenes fölmentésekre vonatkozó felszólamlási kérvényeknek, mint a tényleges szolgálat alól való mentességet tárgyazó folyamodványoknak fölszerelése és előkészítése tekintetében, 1871-ik évi 32,300. sz. körrendeletem 11-ik és 1872. évi 35,500. számú közintézményem 15 ik és 16 ik pontjaihoz leendő alkalmazkodásra a felek, úgyszintén"a községek elöljárói és a járásokbeli tisztviselők is újabban utasítandók. 9. Addig is, míg alkalmam lenne ezen ügyben részletesebben intézkedni, elkerülhetlenül szükségesnek tartom, hogy azon községi bizottságok, amelyeknek alakítása múlt 1870 ik évi 80.000. számú közintézményem 23-ik pontjában rendeltetett el, és azóta minden évben megúyittatott, a törvényellenesen távollévő és 16 év óta előjegyzésben tartott hadkötelesek kipuhatolását erélyesen folytassák , s e végett a törvényhatóságok ezen bizottságoknak községenként leendő újabb szervezését eszközölni, és arról, vájjon befejezték-e ezek a maguk munkálataikat, a vizsgálati jegyzőkönyveknek a járásokbeli tisztviselők őrizete alatt hagyása mellet, folyó évi deczember 31-ik napjáig jelentést tenni ne késsenek. Különösen szervezendők és a megszabott módon való eljárásra utasítandók pedig eme községenkénti bizottságok azon sorozó járásokban, amelyek, a bánsági határőrvidéknek és a titeli zászlóalj területének polgárosítása folytán, részint önálló törvényhatóságokká alakultak, részint a szomszédos megyékbe kebeleztettek be. S ezen előmunkálatok szabályszerű foganatosítását és a jelentések tételére kitűzött határidők pontos megtartását a törvényhatóságok részéről annál inkább elvárom, mivel egyfelől a védtörvény végrehajtásában épen a törvényhatóságoknak és tisztviselőiknek jutott a legközvetlenebb feladat, másfelől pedig a legátalánosabb érdekű és legigazságosabb törvény is csak akként és csak annyiban nyer életet, amiként és amennyiben végrehajtazik. Kelt Budapesten, 1873-ik évi október hó 20-ik napján. A honvédelmi miniszter Szende Béla, s. k. magyar nemzeti érdekeket is méltóan képviselő fővárost óhajtott teremteni; lelkesült buzgalommal fogok azért minden alkalmat megragadni, hogy drága kincsünk, az édesen hangzó magyar nyelv, az őt megillető poleton virágzásra emelkedjék, hogy a törvénynek e részbeni rendelete ne csak egyszerűen hajtassák végre, hanem tapintatos erélylyel mielőbb eléressék az, hogy Budapest Magyarországnak szívben-lélekben, de egyúttal nyelvben is valódi magyar fővárosa legyen.“ Azután a főváros pénzügyi viszonyaira térve át kijelenté, hogy azon lesz, hogy a főváros háztartása a józan gazdálkodás elvei szerint rendeztessék el. Nincs elcsüggedve, de vérmes reményei sincsenek, ha a főváros anyagi helyzetét tekinti, s a gazdálkodásban ehhez képest a középutat fogja tartani s rajta lesz, hogy a kiadások és bevételek közt egyensúly legyen. A közegészségügy érdekében éber és buzgó elöljáró lesz, és költséget, fáradságot kímélni nem fog, hogy az utóbbi időben annyiszor veszélyeztetett egészségügy megőrizve legyen. A tanügy előmozdítását legfontosabb kötelességei közé számítja, az ipar, kereskedelem ügyét szivén viseli, így remélvén, hogy Budapest csakugyan főváros lesz. Végül ajánlja, magát választói szives jóindulatába, támogatásába s a főváros polgárságát éltetve végzi beszédét. Zajos viharos éljenzés viszhangozó szavait, s ezzel a mai czeremónia is véget ért. Napirenden a Turn-féle lovaskaszárnya bérletének meghosszabbítása volt. Nem akart a közgyűlés sokat vesződni a kérdéssel , egyszerűen megszavazá a félévi meghosszabbítást. Tavaszinak ezzel kapcsolatban a katonai elszállásolás ügyének rendezése iránt volt indítványa, melyhez azonban a közgyűlés nem akart hozzászólni . Tavaszit utasítá, hogy adja be írásban. Ezután a holnap megválasztandók névsorát mutatta be a kijelölő bizottság. Első helyen ajánltatnak : Békey Imre, Petrovics Szilárd, Kasenczky József, Hamza Máté, Funk Kálmán, Alker Gusztáv, Andreánszky Zsigmond, Havas Pál. Második helyen : Lechner Gyula, Rupp Imre, Sántha Gábor, Röszler Adolf, Enyedi Miklós, Kozáry Kálmán, Szabó János, Peregriny Elek. Harmadik helyen: Székely József, Bilkey Papp Mihály, Polgár Károly, Mega Sándor, Török Sándor, Greifencg Vilmos, Heinrich Ödön, Pétery Antal. Soknak feltűnt, hogy Barna Zsigmond neve nincs az ajánlottak között, pedig tudvalevőleg ő is folyamodott. A bizottság részéről azonban felvilágosításul tudomásra hozatott, hogy Barna saját kérelmére nem ajánltatott megválasztás végett, sőt folyamodását is visszavette, azon állást óhajtván inkább jövőre is megtartani, melyet eddig Pest városa tisztikarában közmegelégedésre elfoglalt. A közgyűlés meghatottsággal fogadta Barna Zsigmond ez önzéstelenségét s zajos éljenzéssel üdvözölte. Tavaszi pedig most már azon közodajnak adott kifejezést, hogy a főjegyzői állásra ne is jelöltessék ki más csak Barna Zsigmond, jóllehet ezt a törvény ellenzi. Nem is lehetett tehát eltérni a törvénytől, kétségtelen azonban, hogy minden szavazat Barna Zsigmondot fogja főjegyzővé tenni. Egyéb tárgya nem volt a közgyűlésnek: holnap csak a tanácsnokokat választják meg, a főjegyző, főmérnök, főügyész, főlevéltárnok, statistika főigazgatója, főszámvevő, főorvos, továbbá az igazoló és bíráló választmány tagjainak megválasztása keddre marad. Szerdán s azután a többi tisztviselők választatnak meg. TÁRCZA. -4L vidéki lapokról. Ha a magyar irodalom mai napjaiban a megjelent könyvek és megjelenő lapok mennyiségére vagy — boldog isten — azok számára tekintünk, kik a legutóbbi népszámlálás alkalmával írónak jegyezték be magukat, akkor pangásról, hanyatlásról vád és panasz nem lehet. Hiszen oly tekintélyes az a mennyiség, s oly jelentékeny az a szám, hogy a legelevenebb termelésről besz élő tanúvallomást. Ha mégis felhangzik olykor-olykor a zaj szava, hogy az irodalom süélyed, nincs minden alap nélkül, legalább szinleg, mert belterjiségben, tartalomban, kincsben alig gyarapodik. Ám azért jajveszékelés helyett többet ér, ha vizsgálódunk, mert a természet örök következetessége az ok és okozat szükségszerű törvénye mutatkozik itt is. Mi a jelen állapottal nem vagyunk megelégedve, de nem is csapunk kétségbeesett jeremiádokat a felett. Mert azt tapasztaljuk, hogy nemcsak nálunk, de más nemzetek irodalmában is a középszerűségek uralma áll mostan. A németek folyvást panaszkodnak, hogy a kor méhe meddő, hogy nem születik egy új Goethe és Schiller, Herder és Lessing, hogy a vezérszerepet másodrendű tehetségek viszik. Az angolok is hiába várnak, hogy Burns, Moore, Byron, Walter Scott, Bulwer és Dickens helyére méltó utódok kerüljenek. Ama mozgalmas és nagy napok, melyek a múlt század végén és a jelennek elején folytak, nem ismétlődnek, míg akkor a XIX-ik század uralkodó eszméi, mikép Eötvös egy név alatt összefoglalta, európaszerte forró elragadtatással üdvözöltettek, ma nagyobbára mindenütt csak figyelő érdeklődést keltenek. Akkor egymásra következtek az újabb és újabb függetlenségi harcrok, s a népek az új eszmék üdvözlésében és kivihetőségében új bizalommal hittek: máig sok keserű leveretés, fájó bukás megmutatta, hogy még nincs itt az idő. A lelkesülés bizony megfogyott, már pedig a szépirodalomban az érzelem melege csak oly éltető nap, mint az ész világa, vele gyújt, emel és ragad el Nagy idő ad rendesen nagy embereket. S nem a lángész emeli kinyúló magasságba a kort, hanem a kor teremti azt: az gyújtja lángra. Az első lökés a kortól ered, úgy támad a hatás, mely azután sokneműt visszahatást ébreszt és láthatatlan szövevénybe bonyolódik. Ki kételkedik, forgassa a nemzetek művelődése és irodalma történetének lapjait, megbizonyítva, tényekkel írva találja. A német nemzetre nézve a csak pár éve lefolyt nemzeti harcra, egyesülési sikere nagy idő volt, de tehetségeket a szépirodalomban nem adott. Pedig ha valami, úgy bizonyos a hazafias lyra vehetett volna náluk lendületet, s hazafiságuk mind a történetírásban, mind a költészetben elég bőven nyilatkozott, mert Gottschall „Blätter für literarische Unterhaltung“-ja szerint a százat meghaladja az idevágó történeti munka, mely 1872- ben, egy év alatt, megjelent, s a költeményes kötet is felmegy legalább felényire; azonban hazafiságuk, szinte kivétel nélkül, kérkedő dicsekvés, rikoltó hang; valódi meleget, benső lelkességet egy költő is alig áraszt, mert nem kapott, s a küzdeleminkább hideg számítással, mint hazafias lelkesedéssel vitatott.A mámor darabig tartott,aztán szétfoszlott, a kijózanulás nagyon hirtelen bekövetkezett s azóta csak olyan kalmár napokat élnek, mint mi. Nálunk is elmúltak azok az idők, melyek az előbbi század utolsó negyedétől különféle hullámzatokon által, különféle irányokkal egészen az ötvenes évekig tartottak. A nemzeti újraszületés megfogant és teljesült, egymás munkájához sorakozott a három iskola, majd az ifjabb nemzedék elvetve a merev előítéletet, elszigetelő válaszfalakat, egyesült. S az ifjabb nemzedékből egyszerre kimagasodott Kazinczy Ferencz s megindította a nyelvújítást, mely a nemzetet újra pártokra szakasztottá s a legelkeseredettebb tusákra hívta, mig a megtisztított nyelv segélyével a legmagasabb, legkristályosabb classicismus fejlődött ki. A classicismus nyomában uj irány fakadt,mely azzal mintegy összefonódva haladott: a romanticismus , de egyes epigonokban, kik csak a külsőséghez ragaszkodtak, a szellemet felfogni, azt örököideségében megtartani nem bírták, tökéletesen elhalványodott, beteges, színtelen költészetet nyújtott, melyből a lélek hiányzott. Megint új áramlat következett, egészségesebb vér forrott a költői erekben, — a népiesség. Erdélyi e nemű buzdításai, Vörösmarty, Czuezor, kivált Petőfi, Arany, Tompa e nemű munkái megfrisült életet keltettek az irodalomban. Ez egyes feltűnő irányzatok, s lezajló időszakok mind lelkes igyekezettől buzogtak; mindegyikéről az irodalom életkérdése függött, kiki úgy lángolt és úgy működött miatta. Az irodalmi mozgalmakkal egy időben, egymás mellett kölcsönös támogatást nyerve és adva, forrtak a politikai harczok, melyek a 48 iki forradalomban érték el a csúcspontot. Az irodalom teljes virágzásban állott, midőn egyszerre a szabadság is felvirágzott. A szikra gyújtott, s a lelkesedés csodákat mivelt. Az idő nagysága nagy embereket termett minden téren, s a magyar nemzet Pantheonja egyszerre meggazdagodott. A szomorú elnyomás idejében az elbusult hazafiság, mivel minden közélet megszűnt, csak a szellemi munkában kereshetett és keresett is szórakozást és vigasztalást, Így még ez az idő is jobban kedvezett az irodalomnak, mint a mai. Ma a felocsúdott politikai és társadalmi közélet, a hivatal, vállalkozás, gazdasági üzlet sokféle irányban veszi igénybe az erőket, s nem egy régi s újabb tehetséget nyelt el. Mindez pedig nem is lehet máskép. A magyar irodalom — mint tudjuk, hisz oly sokszor elmondatott, — sem elegendő biztosítékot, sem elegendő tisztességet nem ad, s kiki örömest fordul a kedvezőbb álláshoz. És fájdalommal látjuk, hogy oly emberek teszik le a tollat kezükből, mint Csengery, Északi, Salamon Ferencz, ki mint legszellemdúsabb műitész s legépebb érzékű aesthetikus elhagyva a szépirodalmat a „Budapesti Közlöny“ szellemtelen, de jövedelmező szerkesztőségébe ült. S nem hárman vannak, kik igy hirtelenek lettek, de vajmi számosan. S az a hiba, hogy még csak követ dobni sem lehet rájuk, hogy lépésük igazolt, az irodalom vesztesége megérdemelt és elkerülhetlen; s az a hiba, hogy nincs ki helyükbe lépjen és helyök kétszeresen üresnek tetszik. Nevezetesen a hírlapok fölötte megszaporodtak. A kiélesztlt pártálét, a mindenütt felburjánzott üzleti nyerészkedés, a tehetetlen tekintélykeresés egyiránt alapításra vezettek. S hiába van korunk az irodalomtörténetben átalános virágzás korának nevezve, még oly előítéletesek vagyunk, hogy nálunk magában a szerkesztői állás irodalmi tekintélyre emel. Ha a példák annyira gyűlöletesek nem volnának, a fővárosi lapok szerkesztőségeiből nevezhetnénk meg embereket, kiknek művei, sikerei és érdemei után minden fáradság mellett is haszontalanul bivárlanánk. Magában véve is csapás, hát még különösen azon körülmény miatt, hogy minden hírlap bizonyos támogatást igényel, holott az írói erő az amúgy is megtizedelt írói világban igen kevés; s ez az oka, hogy minden munkabíró két és jóravalóbb tehetség a hírlapirodalommal foglalkozik, hogy ezek hiányában egyik-másik lap alkalmatlan munkásokra is szorul. Egy része a közélettől elvonva, más része a lapirással elfoglalva, harmadik része tehetségtelenekből állva, ilyen a mai írói világ; mi természetesebb, mint hogy magasabb ambitióval, tisztább ihlettel s nagyobb műgonddal kivitt alkotás minél ritkább tünemény. Ki egész napon szokványban dolgozik, bizony rideg az a múzsák csókjai iránt, s inkább keres szórakozást és megfrissülést egye abütt, mint újabb szellemi munkában. Ha vágya föl is ébred, mielőtt valóra érhetne, ismét lehiggad, elsimul az idő hiánya miatt; s ha belefog valamibe, műve szakadozott, egységtelen, mert csak mellékesen, mintegy lelki hajlama kielégítése végett termelte; a pillanatok átka és szerencséje fekszik rajta. Itt az oka, hogy irodalmunk belterjiségben, kincsben alig gyarapodik. Mindez jobbra fordul-e hamarjában? Alig hiszszük. Mostanában a kilátás kevés. Mivel a haladás fő emeltyűje az író idődíjazása, ennek következtében a gondosabb alkotás nem létezik, s jó ideig nem is létezhetik. Mert sajnos, a lap, a szó szoros értelmében jobban nem igen honorálhatnak. Pedig csak nagyobb díj, kevesebb munka adhatna lendületet. Igaz, az olvasóközönség évről-évre gyarapodik, de sokkal erősebb dimensióban növekszik a lapok száma, s az nem hogy tömörülne, de megoszlik, így ezek pénzalapja alig emelkedik, enélkül pedig semmi sem várható, mert hiába, elmúlt az a boldog idő, mikor a szerkesztő vagy kiadó merőhazafiságból áldozott és fizetett. A közönség rohamos növekedésében nem remélhettünk, mert hiszen művelődésünk, népnevelésünk nagyon ólomlábon megy előre, mert egy-egy népkör, olvasókör folyvást commassáló hatást gyakorol, s a társasulás eszméje épen az alkotmányos aera, a megélénkült pártmozgalmak hullámzása óta virágzik és érvényesül mindjobban; Így ami a polgári értelmesség terjedésének tekintetében teljesen örvendetes, az irodalom tartalmasodása szempontjából csak bizonyos határokig kívánatos. Tagadatlanul fejlődik az értelmiség, az irodalom élvező közönség, de lelki szükséglet csak az ily körökben keres és talál kielégülést, minek bizonyítéka az, hogy kötetes munka kevesebb előfizetőre vagy vevőre számíthat, mint az ötvenes években, hogy az író — s itt megint akaratlanul belefutunk a circulus vitiosusba — a hirlapírásra szorul. Legelőször is itt kellene tehát az orvoslás, itt volna szükség a magvasodás, és mindenesetre, minthogy a szellemi élet, irodalmi világ gócza a főváros, — a fővárosi lapokban. Az orvosság, a jobb fizetés, egyetlen biztos elérhető módja — a vidéki lapok megfelezése. Mi elismeréssel vagyunk a vidéki lapok hivatása iránt, hasznosnak tartjuk azokat s úgy tekintjük, mint az ereket, melyek a szívből elviszik és visszavezetik az éltető nedvet az ország fővárosába, a politikai és kereskedelmi, társadalmi és irodalmi élet gyypontjába. De nem bírjuk eleget kárhoztatni fölöttébb való elszaporodásukat. Legyátalában nincsenek tisztában hazánk művelődési viszonyaival, szellemi szükségleteivel, fejlődésünk menetével, akik minden áron vidéki lapokat teremtenek. Egészen különböző Németország és Angolország helyzete, főleg az előbbié, hol minden Budapest főváros közgyűlése. — November 7 én. — Első dolog, ami a mai ülésen történt, a két alpolgármester megválasztásának kihirdetése volt. A közgyűlés megéljenzé mind a kettőt s amint az eddigi választottakkal tették, azonnal küldöttséget bíztak meg, hogy a két férfiút az ülésbe meghívják eskütételre. Az egyik, Gerlóczy, el is jött, Kada Mihály második alpolgármestert lábbaja gátolta a megjelenésben. Gerlóczyt megérkezésekor a főpolgármester szokott módon üdvözlé, mire az válaszolt. Mindenekelőtt köszönetét fejezé ki a kitüntetésért, mely érte, igéri, hogy mindenkor hálásanfog ráemlékezni s iparkodni fog, hogy a bizalmat kiérdemelje. Miután a törvény az alpolgármester hatáskörébe nevezetes intézkedéseket rendelt, szükségesnek tartja előadni az irányelveket, melyeket minden körülmények közt követni fog. Mindenekelőtt gyors és lelkiismeretes közigazgatást tart legszükségesebbnek s ennek biztosítására minden erejéből fáradozni fog. „Teljesen átérzem — így folytatja tovább — a törvényhozásnak azon magasztos szándékát, mely a fővárosoknak egyesítése által szeretett hazánknak nemcsak egy hatalmas központot, hanem egyúttal a KÜLFÖLD. November 7-én, Franczia Köztársaság. Mac-Mahun elnökségének tíz évre meghosszabbítása most már bizonyosnak látszik, s ez által sikerült a royalistáknak a hatalmat kezeik közt tartani és ez, miután monarchiájuknak kártyaháza halomra dőlt, mindenesetre elég fontos vivmány. A köztársaságiak, daczára annak, hogy a bonapartisták mellettük szavaztak, kisebbségben maradtak és Changarnier indítványa, Mac-Mahon meghatalmazásának meghoszabbitása iránt, tizennégy szavazattal elfogadtatott s most már a külön bizottság dolgozik rajta, hogy pár nap múlva végleges megszavazás alá bocsáttassák. Mac-Mahon mint tíz évig a köztársaság feje, a jobboldal kezében, épen alkalmas elnök lesz további üzelmeik biztosítására s a republikánusok csaknem oly boldog időknek nézhetnek elébe, mint Chambord kormány palotája alatt várt volna rájuk. Az ellenzék el lehet kedvetlenitve s talán ez okból vonult vissza az elnökválasztástól, a jobboldalnak engedve át a tért és Say Leó, a balközép jelöltje szóba sem jött s Buffet a volt elnök 398 szavazat közül 384-et kapott. Természetesen, hogy alelnökök is a jobboldal sorából teltek ki, s Benoist d’Azy 377, Goulard 365, Martel 404 Chabaud-Latour 360 szavazatot kaptak. Egy párisi távirat szerint már az osztályok is megalakultak, mégpedig oly módon, hogy kilenczben a jobboldaliak, hatban a köztársaságiak vannak rajt ? Soffo 1 tagadólag int. Elnök. Gondolja meg jól, ezredes úr, hogy a közvádlót gyalázta meg. Ha szavait nem vonja vissza jegyzőkönyvet vétetek föl és pert indítok ön ellen. E jegyzőkönyv a haditeszékhez tétetik át, mely annak alapján fog eljárni. Ezután fölvétetik a jegyzőkönyv. Elnök: még egyszer kérdezem öntől, viszsza akarja-e venni szavait, vagy megakarja-e azokat magyarázni. Stoffel: Visszavonni nem, de megmagyarázni igen. Elnök: Legyen, de csak azon föltétel alatt, hogy a magyarázattal a sértést nem élesbíti Stoffel ismét azon akarja kezdeni, hogy a háború alatt követett eljárást igazolja. Elnök (félbeszakítja őt): Még egyszer mondom, ezredes úr, önnek csak annak bizonyítására kell szorítkoznia, hogy szavai Riviére ellen nem tartalmaznak sértést. Stoffel erre magyarázatot ad, melyet az elnök nem talál kielégítőnek. A Stoffel elleni vád forma szerint fogalmaztatik és a haditörvényszéknek fog kézbesittetni. Lach aud védő engedelmet kér, hogy közbejárhasson. Elnök udvariasan, de határozottan arra kéri, hogy tartózkodjék minden beavatkozástól. Lachaud Stoffelhez fordul és arra kéri, hogy szavait vonja vissza. Elnök Stoffelhez : Ha szavait visszavonja, még most is megsemmisítem a jegyzőkönyvet, de föltétlen visszavonást követelek. Stoffel habozik, és azután tagadólag válaszol. Elnök ezzel ez incidenst befejezettnek nyilvánítja. Ezen epizód igen mély hatást gyakorolt . Stoffel hideg, mozdulatlan marad, bár szavaiért, két—öt évi fogságot várhat. Az ülés többi része a tegnap megidézett ügynökök kihallgatásával telik el. Rabbasse és Mies ügynökök, kik azt állítják, hogy Stoffelnek sürgönyöket adtak át, újra kihallgattattak. Stoffel ezredes ismételten kijelenti, hogy megkapta a sürgönyöket, de félre tette azokat, anélkül, hogy figyelembe vette volna. Erre a kormánybiztos kijelenti, hogy fenntartja magának Stoffel ezredes ellen sürgönyök elsikkasztása miatt a törvényes lépéseket megtenni. A bosznyák ügyhöz. A zágrábi „Obzor“ (X XI. 254 sz.) Gróf „Andrássy győzelme“ föliratu csikkében Assim boszniai váli visszahívását az osztrák-magyar diplomatia jelentőségteljes erkölcsi győzedelmének tartja, mely azonban mind addig nem teljes, mig a gradiskai és bangalukai keresztények, kik kifizettek és bezárattak, családi tűzhelyeiket vissza nem bocsáttatnak; ha tehát Andrássy valódi győzőként kiván a bosnyák viszályból kivonulni, eszközölje ki a portánál, hogy Aki pasa- az uj váli- a száműzötteket visszahivja, az elzárt keresztényeket pedig szabad lábra állítsa. Czikkiró a szerbiai kormányváltozást is megérinti, és hinni véli, hogy az a bosnyák viszálylyal s azon barátsággal, melyet Risztics Andrássyval kötött, összefüggésben van. Czikkiró szerint már akkor, midőn Risztics a nyáron a Bécsbe való menetelt elhatározta, felállították Belgrádban az alternatívát, vagy Marinovics, kit orosz politikusnak tartanak, vagy Risztics ki Bésbe készült. Bécset megjárta Risztics is, Milán fejedelem is. Ennek következménye a bosnyák viszály lett. * A Jura-Canon számára választandó 28 plébános közül a berni kormány eddig kilencet nevezett ki. Egy a Canton községi elöljáróságaihoz intézett kormányrendelet arra emlékeztet, hogy nyugtalankodások kitörése esetére a községek fizetik a katonai megszállás költségeit és azt rendeli, hogy nyittassanak meg ívek, melyeken a békeszerető polgárok aláírják magukat, hogy ezáltal fölszabaduljanak az e költségekhez való hozzájárulástól. * Egy belgrádi távirat november 6-dikáról ezeket jelent: Ma több társulat a vasút építése iránt ajánlatokat nyújtott be, melyek külön bizottsághoz fognak utasíttatni. A külügyminiszter ma az itteni külföldi képviselőknek köriratban tudtára adta az új kormány megalakultak . A „G oo s“ feltétlenül helyesli Assim bosniai pasának elbocsátását. Nézte szerint az európai diplomatia nem lehet süket a bosznyák keresztény fájdalom zajánál, s ha a porta nem siet véget vetni keresztény alattvalói kínzásának, biztosan várható, hogy az összes nagyhatalmak képviselői együttes jegyzéket fognak hozzá intézni. * Ugyanezen lap 23/11 - 292-ik számában az „Uralskija Vojskovyja Viedomosti“ (Uralvidéki katonai lapok) után azt írja, hogy a turkomán főnökök, kikeket az oroszok mint a turkománokra kivetett hadisarc teljes megfizetésének kezesett Kaufmann tábornok rendelete folytán vittek magukkal az őket kisérő katonai fedezet elöl mind megszöktek, háromnak kivételével, kik futás közben agyonlövettek. Ennek következtében a khivai bánságban rendzavarások történtek a turkománok Kungrad városát s szomszédságában kóborló karakalpakok és kirgizek vagyonát kezdtékrabolni, s a felszabadított perzsa rabokat öldösni. * Az orosz hajóműveket folyvást érik szerencsétlenségek. Nem régen a „R*u s s k y Mir“ közleménye szerint Ladoga taván a „Czárj“ és „Czaricza“ gőzösök összecsaptak. A Czárj elmerült, s ezen szerencsétlenségnek, melyet a kapitányok tudatlanságának s könnyelműségének tulajdonítanak 85 emberélet esett áldozatul. * Ledoczbowski poseni érsek diszfogatát és lovait Posenben nov. 6-án az általunk is közlött foglalás folytán nyilvánosan elárverezték 652 tallérért. A vevő egy lengyel pinczér volt. A hivatalos lapból, Horváth Géza 4. zászlóaljbeli honvédet, a letett vizsga eredménye alapján, folyó évi november hó 1-től számítandó ranggal a m. kir. honvédgyalogság szabadságolt állományában hadapróddá kinevezem. Kelt . Budapesten, 1873-ik évi november 2-án. A honvédelmi miniszter Szende Béla, s. k. A közoktatásügyi miniszter dr. Sloch Frigyes nagyszebeni kir. jogakadémiai helyettes tanárt a kereskedelmi jogból egyetemi magántanárrá lett képesítése folytán, ezen minőségben megerősítette, túlnyomó számban. Azon vereségek azonban, melyeket a köztársaságiak a nemzetgyűlésben szenvedtek, s melyre egyébiránt mindnyájan el lehettek készülve, sokkal csekélyebb fontosságúak ama hatalmas oldalba döfésnél, mely a monarchistákat Chambord levele által épen akkor érte, midőn diadalérzetökben mellöket legjobban kidüleszték, s a köztársaságiak nem is hagynak fel a küzdelemmel s Thierssel élükön nagyban készülnek a kemény tusára, mely Changarnier indítványának végleges tárgyalásakor kifejlődni fog, másrészről pedig Say Lee, a balközép elnöke erős interpellálóra készül az iránt, hogy azon megyékben, hol a képviselő ülések megürültek, mért nem rendeltetett el a választás? Ez interpelláló csütörtökön fog tárgyaltatni s érdekes vitát ígér. Másrészről a kormány sem késik javaslataival, melyeket a nemzetgyűlés elé terjeszteni szándékozik, s melyek legkevesebb bizonytalanságot nem hagynak fenn az iránt, mi jövő vár a franczia köztársaságra Mac-Mahon tíz évre meghosszabbítandó elnöksége alatt. E javaslatok az 1852-iki sajtótörvény behozatalát, a maireknek a kormány által leendő kineveztetését, a hatósági rendőrségnek a prefet-k fennhatósága alá rendelését, a meg sem történt választások elhalasztását új választási törvény hozataláig végre a gyülekezési jog megszorítását czélozzák. Ha a kormány mindezeket keresztülviszi , a republikánusoknak nem lesz okuk örülni a fölött, hogy Chambord nem fogadta el a koronát. Végül megemlítjük még, hogy egy távirat szerint Staffel ezredes, a Bazaine-per tárgyalásánál közelebb előfordultak miatt befogatott. Anglia. Az Angolország és Atsin közti viszonyokra vonatkozó levelezés közzé van téve. Enfildnek jul. 15-től kelt levele tagadja, hogy Angolország kötelezettséget vállalt volna Atsinnak segítségére menni, ha szomszédainak elégületlenségét vonná magára. Atsin különben számíthat arra, hogy Angolország a béke helyreállítására fogja irányítni törekvését. Németország: Berlinből jelenti egy távirat, hogy a szövetségi tanácsban a birodalmi kanczellár azt indítványozta, fogadtassák el az unió kormányának meghívása az 1876-ban Philadelphiában tartandó nemzetközi kiállításra és nevezetessék ki egy kiállítási bizottság, továbbá küldessék ki Philadelphiába egy bizottsági meghatalmazott. — Bazaine per. Az eddigi tárgyalások közt kétségkívül a legérdekesebb volt a november 4-iki. E napon hallgatták ki Stoffel ezredest; kijelentései oly jelenetet idéztek elő, amilyen e per folyamában még elő nem fordult. Ami a tanú tárgyilagos kijelentéseit illeti, azok rosz benyomást tesznek és nélkülöznek minden szabatosságot. Állmaié hg. ismételten figyelmeztet azon ellenmondásokra, melyekbe az ezredes bonyolódik. Miután fejtegetéseit befejezte, még személyes igazolásra kér szót. Az elnök megvonja tőle azt. Az ezredes azonban mindazonáltal is elkezdi személyes kijelentését előadni. Az elnök élénken félbeszakítja. Stoffel ezzel nem törődik, hanem csak tovább beszél és így szól: „A hadi tanács előadói a Riviére tlenok, az egész hadseregben megvetést és kicsinylést kelt.“ Miután Stoffel ezredes halkan beszél, az elnök pedig nagy buzgósággal iparkodik őt elhallgattatni, figyelmét Stoffel e szavai elkerülik. Az ülés hosszabb időre felfüggesztetik , azután az elnök újra előidézteti Stoffel ezredest, mire a következő párbeszéd fejlődött ki: Elnök: Kollégáim a haditanácsból most értesítenek a Riviere tábornokra vonatkozólag tett nyilatkozatáról. Valóban mondta el ezen szavakat ? Stoffel ezredes igenlőleg int. Elnök: Vissza akarja ön vonni e szó