Ellenőr, 1873. december (5. évfolyam, 285-313. szám)

1873-12-02 / 286. szám

Előfizetési árak Egész évre . . 20 frt. — kr.­­ Évnegyedre . . 5 Ért.­­— kr. Félévre . . 10 „ — „ Egy hónapra . I « j Egyes szám ára 10 Krajczár-Szerkesztési iroda: Budapesten, nédor-utcza 0. az. Semmit sem közlünk, l.a nem tudjuk, kitől jön. — Kéziratok visszaküldésére nem vállalkozunk. — Posta által csak bémentes lev­e­leket fogadunk el. POLITIKAI NAPILAP, Hirdetések felvétele: Budapesten, nádor-utcza 0. sz. (Légrády testvérel­ irodájában). Kiadó hivatal: Előfizethetni helyben és posta utján: két sas-utcza 14 sz. a. A lap szétküldésére vonatkozó reclamátiók Légrády testvérek irodájába (nádor-utcza 6. sz.) intézendők. 286. szám. Budapest, kedd, deczember 2. 1873. V. évfolyam. TÁVIRATOK. Bécs, dec­.. 1. (Az .,Ellenőr“ távirata.) A Rudolf pesti jótékonysági egylet küldöttsége ma tisztelgett a koronaherczegnél, ki most először fo­gadott küldöttséget. A küldöttség, mely Falk, Pich­ler és dr. Morgenstern urakból állott, átnyújtván az üdvözlő feliratot, a korona­herczeg felelt magyarul : Örömömre fog szolgálni ő felségének édes atyámnak ezen hű­ségi nyilatkozatukat alázatosan bemutatni. Ezután a koronaherczeg a küldöttség minden tag­jával szívélyesen folyékony magyar nyelven tár­salgott. Bécs, decz. 1. A ma történendő kivilágítás­hoz nagymérvű előkészületek léteznek. A császár­­58 küldöttséget fogadand. Bécs, decz. 1. A küldöttségek foga­dása a császár által 10 órakor vette kezdetét. Legelőbb fogadta ő felsége a elem­i küldöttségét, azután az urakházát, a képviselőházat, a dános vitézrendet, a bécsi községtanács a tudományos akadémia kül­döttségeit, 50 hölgyet az aristokratia köréből, az egyenru­hás prágai polgári őrcsapatot, a kereske­delmi kamara összküldöttségét, a bécsi tudományos és műegyetem küldöttségeit stb. Ferdinand császár főkamarásat Bergen grófot kü­ldé a császár üdvöz­lésére. Ő felsége a körben felállított képviselőket a legszivélyesebben fogadta és minden egyes kül­döttséghez néhány nyájas szót intézet ; különösen örvendeni látszott a császár a reichsrath két háza és a bécsi közönség ovátióinak, — az üdvözlő beszéd befejezése után Felder polgármester át­­nyújta a császárnak az ünnepi adományt: egy díszes szekrénykében levő 80 arany súly érmet.. A kereskedelmi kamara fogadtatásánál örömét fejezte ki a császár a fölött, hogy a világkiállítá­son a bécsi ipar oly nagy mértékben képviselve volt; egyidejűleg fogadó Albrecht főherczeg a tisz­tikart, mely a hadsereg szerencsekívonatait tolmá­csolta. A városi helytartóságnál számos községi küldöttség jelent meg szerencsekivánatukat ki­fejezni. Bécs, decz. 1. A császár válasza a bécsi községtanács küldöttségének : Mélyen meg vagyok hatva a szerencsekivánatok által, melyekkel fő- és székvárosom Bécsnek, kedves szülővárosomnak községi képviselete trónralépésem 25 éves ünne­pélyének alkalmából elém járul. Bécs községe szi­vem vágyait teljesité, midőn ezen napot jótékony­sággal­ ünnepelni elhatározta és nagylelkű határo­zattal oly vállalat élére állott, melynek eredménye a társadalom minden köréből való nemes ember­barátok élénk és bőkezű részvéte által már most is biztosítottnak tekinthető: a nevem után neve­zett alapítvány a kisipar támogatására és előmoz­dít­ására, melytől áldásos hatást reménytek, Ma­gamnak is ezen ünnepnap egyik legkedvesebb és legs­­tékesebb emléke leend. Engedjék meg ezen a hárommal kimondanom, mily örömteli büszkeség­gel tekintek vissza­ Bécsnek ezen 25 év alatti fé­nyes és szerencsés fejlődésére és hogy a városnak a községi képviselet által annyi hazafisággal, ta­pintatossággal és szépségi érzékkel létesített ki­­szélesítését uralkodásom legszebb emlékének tekin­tem . Bécs öszes lakossága mint mindig, úgy a jelen alkalomból is Hozzám és házamhoz való ragaszkodásának a szeretett és hűség számta­lan bizonyítékai által adott kifejezést: fejezze ki ezért Bécs öszes polgárainak és lakóinak legben­sőbb köszönetemet és mondja nekik, hogy népem szeretete életem boldogságát képezi. A császár válasza a püspökök üdvözlő kép­viseletéhez : Az élénk érdeklődés, melyet a biro­dalom püspökei és az általok vezetett papság uralkodásom egy eseménydús időszakának befejező ünnepél­yének alkalmából tanúsítanak, különös elégt­ételemre szolgál és a bebizonyult hűség és ragaszkodás érzületeit, melyeknek előttem Emin, ékesszólóan kifejezést adott szívesen elismerem. Remény­em, hogy az egyházi és világi hatalom egyetértő közreműködésének sikerülni fog legyő­zése azon akadályoknak, melyeket a jelenkor áram­lata ezen egyetértő működés elé gördít. Élénken óhajtom, hogy isten áldása kisértse a papság hi­vatásszerű tevékenységét, melynek czélja a vallás­­ban gyökerező békét a nép szivébe ültetni. Biro­dalmam püspökei — arról meg vagyok győződve — nem fogják magukat elvonni a befolyásos közremű­ködés alól ezen magas czél elérésére. Az urakháza küldöttségének válaszolt a csá­szár: Különös elégtétellel és élénk köszönettel fo­gadom szerencsekívánataikat. Az urak házának, hi­vatva a képviselőszervezetben az első helyet elfog­­lalni, a jog szilárd támaszaként nagy feladatot kell teljesítenie. Hozzám és házamhoz való hű ra­gaszkodásukban és a kor igényeinek államférfim felfogásában jövőre is — meg vagyok győződve — kifejtendik azon hasznos tevékenységét, mely önöknek már több ízben biztosította teljes császári elismerésemet és hazánk történelmében dicsteltes emléket. A képviselőház küldöttségének a császár kö­szönetének kifejezésével válaszolt, mire folytatá: Nem rég fejeztem ki, mily várakozásokat kötök az önök értelemdús tevékenyégéhez és hazafiai zára­­dozásaihoz. Vajha sikerülne, a pártok em­esztelé­­kenysége és egyértelmű közreműködése által meg­szilárdítani a kapcsot,­ mely a birodalom részeit egy nagy egészszé összefűzi. Bízom ha ragaszko­dásuk, hazafiságukban és kötelességérzetükben, miszerint törekedni fognak. Engem czéljaim kivi­telében támogatni, melyek odairányulnak, hogy birodalmam általam egyenlően szeretett minden népének a békét és üdvöt és az összhazának az ál­talános jólétet biztosítsam. Bécs, decz. 1. A város valamint, a külváro­sok fényesen ki vannak világítva; a császár, a császárné és a koronaherczeg az utczákon keresz­tül kocsiztak és óriási népsokaság által a legélén­kebb lelkesedéssel üdvözöltettek. — Császári ha­diparancs emlékérmet alapit mindazok számára, kik 1848 óta valamely hadjáratban részt vettek.— Egy császári irat megkegyelmez minden felségsér­­tés vagy a császári család tagja megsértése miatt elítélteket, valamint a folyamatban levő bű­n­­perek beszüntetését és megbízza az igazságügymi­­nisztert, minél hamarább jelentést tenni e büntetés el­engedésére nézve oly személyeknél, kik azelőtt még sohasem voltak elitélve, és kiknek fölmentése ártatlan h­ozzátartozóik iránti tekintetből különösen kívánatosnak mutatkozik. Versailles, nov. 30. A mai republikánus vá­­lasztógyűlésen Carmon jelölt a köztársaság föntartása is a nemzetgyűlés feloszlatása iránt nyilatkozott, vo­natkozván Laboulaye eszméire. Albert Joly mondja : a gyűlés, midőn Carmon jelöltségét elfogadja, saját elveit, melyek a balközép elvei, a balközép politi­kájának föláldozni nem akarja, hogy azonban op­­potunitási valamint fegyelmi szempontoktól Thiers politikájának képviselőjét elfogadja. Caimon je­löltsége ezután egyhangúlag elfogadtatik. Róma, nov. 30. A király ünnepélyes audiencián fogadta ma Szászország küldöttét, Nedda Krug főhadsegédet, ki Albert király trónralépését noti­­ficálta. Este diszebéd tartatik, melyen a tzász küldött, Kendell báró és több más államhivatalnok részt veend. London, decz. 1. November 11-től jelentik Cap-Coast-Castleből, hogy ugyane hó 3 án Dau­­kara mellett ütközet volt, melyben az angolok, va­lamint benszülött szövetségeseik részéről 40 ember esett el. November 5 én Abbu­crempe mellett az assanik megtámadták az angolokat, három órai ütközet után azonban visszanyorhattak Az assantik Béachin felé vonultak vissza. London, decz. 1. Folyó hó 27 én a protestán­sok itt nagy meetinget fognak tartani, melyen a német császár és német nép iránti rokonszenvnek szándékoznak kifejezést adni az ultramontanismus­­sal szemben folytatott h­arcza fölött. Boroszló, decz. 1. Búza változatlan, rozs 122Va, repereolaj 19Vs› szesz 202/., hiányzik. IS n­ ›i n .‡ «* * r! s Vj I n 1 h |› o k. Kedden, decz. 2-án. N­E­M­ZETI SZÍNHÁ­Z. Az afrikai nő. Opera 5 felvonásban. Irta Seribe. Fordították : Böhm Gus­­táv és Ormai F. Zenéjét szerzette Meyerbeer. MIKLÓSI SZÍNHÁZ. Először: Pater Jezsuita, vagy: egy éj a bastille-ban. Eredeti vígjáték 3 felvonásban. Irta Éjszaky K. Budapest, deczember 1. A Don Ranudo de Colibrados a tönk­vpunt.f'hfd­*- upQnszí­l O 'Lo'- ban, lyukas fekete selyem harisnyáinak gyarlóságát azáltal iparkodik elpalástolni a világ szemei elöl, hogy lábikráit az illető helyeken a festéseknek és hasadásoknak meg­felelő sem bekeni tintával. Ilyen operatiót vitt véghez tegnap a Deák-párt is saját egyön­tetűségén és a kebeléből kikerült kormá­nyon. Megszavazta a bizalmat Szlávy kor­­mányelnöknek, s ezzel szent lett a béke ma reggelig, melynek legelső órái már megint csak olyan h­aosban találtak mindent, a­milyen tegnapelőtt este létezett, midőn a provisorium el­kerül­­etlen fenntartása, már tudva volt és legfelebb csak az ennek élére állni kárhoztatott egyénekről lehetett szó. Amilyen kényszerű volt a helyzet- és oly kényszerű volt a bizalom megszavazása is. A kormánypárt valamennyi szónoka el­mondta, mennyire másforma kormányra lenne szüksége az országnak, de mert a jelen vi­szonyok követelményeinek megfelelő kor­­mányférfiak e peretben nem találkoznak, hogy egy a saját kebeléből kikerült kormány létezését egyátalában lehetővé tegye, kije­lenti bizalmát a mostani miniszterelnök iránt, ki a pártnak ily nyilatkozata nélkül múlhatlanul kényszerülve lenne megválni állásától. A cabinet tagjai azonban —­ leg­alább a compte a rende­k értesítése szerint — nem lettek a bizalmi szavazatba befog­lalva. A helyzetet legkimerítőbben Csengery Antal fejtette ki, az indítvány is tőle szár­mazott, ki ezúttal a vezérszerepet vitte. Csengery Antal beszéde több tekintet­ben érdekes és tanulságos. Deá­kpárti érte­kezleten még nem lett ily határozottsággal kimondva, hogy közös működés lehetséges ,,a­nélkül, hogy egyik vagy másik párt le­mondjon elveiről.“ Ez mindenesetre igen nagy előlépés a helyesebb fogalmak terén, mely remélnünk engedi, hogy a mai többség sok­kal rövidebb idő alatt belezökken az igazi kerékvágásba, mint mennyit Csengery néhány nap előtt a szélsőbaliakra nézve hasonló czélból kilátásba helyezett. Ellenben telje­sen hamis és sajnos elfogultságot eláruló dolog az, mit Csengery az ellenzékről mon­­­dott, vonatkozva a 153 milliós kölcsönnek a legutóbbi napokban történt tárgyalására. Oly félremagyarázása vagy félreértése ez az ellenzék helyzetének és azon kérdéssel szemben elfoglalt álláspontjának, melyet helyreigazítás nélkül hagyni nem lehet s ennélfogva kénytelenek leszünk a különben is igen figyelemreméltó beszéd e részére közelebb visszatérni ; mai czikkünk tárgya csakis a tegnapi pártértekezlet vég­eredménye lévén. Mi teljesen értjük a Deák-párt helyze­tét. Egy párt, mely noha egy nagy név kö­penye alatt a legvégletesebb elemekből van összealkotva, de nagy többséggel rendelke­zik, és kétségbe nem vont uralmában 7 éves múlttal bír, nem vallhatja egy köny­­nyen, hogy többsége voltaképen nem többség, mert csak­is egy a jelenben senki által meg nem támadott alap megvédésében ért egyet, de minden többi kérdésre nézve annyira szét­ágazik, hogy tényleg nem képes kebeléből oly kormányt alkotni, mely e nagy parla­menti majoritás egyhangú támogatásában annyira biztassék, hogy magát erélyes és határozott működésre minden körülmények közt hivatva és bátorítva érezhesse. Ez ál­lapot hű kinyomata e tegnapi határozat, melyben a kormánypárti többség mintegy személyizette saját helyzetét és Szlávy kor­mány­elnök megm­arasz­tásával időt akart nyerni a politikai helyzetnek a pártviszo­nyok tisztulásával járó javítására, valamint néhány nap előtt a 153 milliós kölcsön megszavazásával időt akart nyerni pénz­ügyei viszonyaink jobb karba helyezésére és hi­telünk emelésére. Ily értelemben nem sok kifogásunk le­het a hozott határozatok ellen, sőt talán minden tekintetben czélszerűbb volt a mos­tani provisoriumot Szlávy miniszterelnök úr k­ezei közt hagyni, kinek egyénisége és jel­leme köztiszteletben és rokonszenvben ré­szesül, és ki sokkal eszesebb ember, h­ogy­­sem a tegnapi bizalmi szavazat hordereje iránt tévedésben lehetne, mint olyas­vala­kire bízni, kinél a kellő tapasztalat mellett talán még ezen tulajdonságok is hiányoz­nának. Azonban nagyon tévesen fogná fel helyzetét az újonnan alakulandó kabinet, ha a tegnap megszavazott agyaglábú biza­lomra támaszkodva, a maradandóság allóre­­jeit kezdené fitogtatni. Az ő létoka a több­ség meggyőződése egy lehető rövid ideig tartó provisorium szükségéről ; alapja a faute de mieux; feladata vezetni a folyó ügyeket és melegen tartani a helyet egy erős és a közvélemény túlnyomó részére szá­mítható kormány megalakulásáig ----------^ um ^-.’«1. -',—, - A. A«.» gery Antal azon nyilatkozatával sem, hogy a mostani provisorius kormány fenntartása a refomikérdések tekintetében is szükséges lenne. A Szlávy-kabinet, mely már megala­kulásakor is az ideiglenesség jellegével bírt, és a mostani krízis által legkevésbbé se lett qualifikálva arra, hogy e jelleget az állandó­ságéval váltsa fel, — egy évi fennállása alatt megmutatta, hogy a reformkérdések megoldására sem elég bátorsággal, sem elég képességgel, sem a kellő érzékkel nem bír. Elég nagy baj, hogy ez így van, de épen, mert így van, és mert pénzügyi hely­zetünkön gyökeresen csakis úgy segíthetünk, ha az államélet minden irányában az eddigi alkotások hibáit kijavítjuk, és reformkérdé­­seinket a kor követelményeinek és nemze­tünk szellemének megfelelőleg oldjuk meg, erre pedig a jelen kabinet, ha mindjárt részben újra alakul is, nemcsak egyéb gyarlóságainál, de ideiglenes voltánál fogva is képtelen; ez csak egy okkal több arra, hogy lehetővé tétessék mielőbb egy oly kor­mány létrejötte, mely mint Csengery Antal is kiemelte, anyagi és szellemi haladásun­kat biztosítani képes. Szlávy kormányelnök úr és leendő kabinetje számolhat reá, hogy figyelemmel kísérendjük működését és az elismerés nyil­vánítása se fog részünkről hiányozni mind­addig, míg létjogáról meg nem feledkezik, fennállásának czélját szemeiés nem téveszti és nem iparkodik magát kerékkötő talpul felhasználtatni a tegnapi értekezleten is jel­zett egészségesebb irányú alakulások út­jában. Tenni­valója így is lesz elég, s ha ezen hivatását jól betölti, méltóbb önelégültséggel fog visszatekinthetni ezutáni pályájára, bár­mily rövid legyen is ez, mint eddigi tespe­­désére, melyben az akarat mellől mindig hiányzott a képesség. A baloldali­­kör kedden, f. tabf 2-Ahi­gyenek a monopólium mees/Accsétek kikerülhetetlen­­sége iránti nézetekhez , akkor ám legyen p a­v­i­llon, pour couvrir la marchandise. De ha azon indokolás komolyan volt használva, akkor bi­zony nem ismerjük el tarthatóságát. Mert boszy azon kölcsönt — mely sem az insolventia veszedel­mének isméti előfordulása ellen biztosit­ékot nem nyújtott, sem a segedelem egyedüli mód­­jának tekinthető nem volt —a világ minden par­lamentjében elvetendőnek ítélte volna minden a tl­kotmányos ellenzék, arról ugyan nem lehet kétsége jöhh­eznül­e senkinek. Nem másként cse­lekedett volna a jobboldal sem, ha ama köl­csönt egy baloldali kormány merte volna elő­terjeszteni. S hogy ez mennyire alapos feltevés, azt eléggé bebizonyíto­­a azon tény, miszerint gróf Lónyay Menyhért alig lett némileg ellenzékivé s azonnal elitélte az egész kölcsönt. * Párbeszéd „Na hát ki lesz a bizalom minisztériumá­nak pénzügyére — Széll Kálmán ? — Ah dehogy! érezte kár volna. „Hát ki? — Hát Korizmics.* Másik párbeszéd. Baloldali: Igaz, hogy a tegnapi confe­­rentiákon nem sokan voltatok? J o b b o­­ d­­ i: Sokan voltunk, de nem vol­tak ott sokan.* Monolog. Kautz. Uj pénzügyért keresnek, hogy ren­dezze az ország financziáját s állítsa helyre a kor­mány hitelét , engemet még sem szólít fel senki, hogy mondjam meg végre titkomat. Vak hálátlan­ság, a te neved Deák-párt! d. n. 5 órakor értekezletet tart. Buffet.» A Deák-klív tegnapi értekezlete szavazha­tott bizalmat Szlávy kormányelnök úr iránt, de nem állíthatta vissza kabinetjének fennmaradhatása iránt a megtört hitet. Sőt azon bizalom is oly kom­or képet vágott már ma reggel a tegnapi nyilatkoza­tának történetéhez, mintha bánná, miért nem hall­gatott s töprenkednék váljon hihet-e magának vagy sem. Legnevezetesebb egyébiránt az egész confe­­rencziában Csengery azon nyilatkozata, mely egy coalitionális kormány létjogát és­­­hetőségét körvonalazza s ennek közelsége iránti sejtelmeiből sem csinált titkot. Csengery szerint azonban „fájdalom, hogy erre meg a jelen pillanatot nem mondhatni alkalmatosnak“. S miért nem? Azért, mert a balközép nem szavazta meg a kölcsönt ! Na már, kérem szépen, ha ezen indokolás csak azért lett használva, hogy a kormányegyedáruság minden árom­ fenntartását követelő emberek is megszoktatva le­? Sajátságos fordulat. A­míg Deák egészséges volt és Csengery hallgatott, mindig a volt a hir, hogy az „öreg ur“ mindent a Csengery tanácsára tesz; most pedig, a mióta Deák beteges és Csengery beszélni kezd, az a hir jár, hogy Csengery mindent az „öreg ur“ tanácsára tesz.* Az „U n g. L1 o y d“ következőt mond: „Ő felsége tegnapelőtt, mint tudva van, hosszú beszélgetés által különböztette meg — eléggé feltűnőleg a „halott“ báró Sennyey Pált. Megje­­gyeztetett az is, hogy S­apáry gróf és Wenckheim báró sokáig keresték Tisza Kálmánt, kit látni írt­némelyek,ak­ik minden fejedelmi kegyjelnek po­­litikai fontosságot tulajdonítanak — az elitéltek tartoznak, more japanico, kivégezni saját magukat.“ Az „U­n­g. Lloyd“-ot biztosí­thatjuk, hogy a keresés nem tartott sokáig, s hogy a nevezett urak nagy szívélyességgel teljesítették azt. Azon beszélgetésre nézve, mely ő felsége a király és Sim­nyi Lajos báró közt volt a tegnap­előtti fogadtatás alkalmával, több versi­ót hoztak a lapok s igy még kíváncsibb lett a közönség. Mi tehát adjuk hiteles értesülés szerint — a mint történt, előre bocsátva, hogy ő felsége ismeri b. Simonyi Lajost, mint rendes rókavadászt i­s. „Örvendek, hogy önt itt is láthatom.“ — Felséges uram, megragadok minden alkal­mat, hogy felséged iránt mély hódolatomat nyilvá­nítsam. „Örömmel látom azt is, hogy irányomban mindenki hűséggel viseltetik, pártkülönbség nélkül. — Meg lehet győződve felséged, hogy a fel­séged iránti hűség tekintetében nincs párt­különbség. A „Reform“ ma esti lapjában jelent meg egy értesítés, mely szerint Horváth Elek képviselő úr kilépett a baloldali körből s csatlakozott a Csávolszky árnyalathoz. E hir teljesen valót­lan s a c­áfolatot alkalmasint már megkapta rá­­, laptársunk is. Ezen alkalommal merjük állítani azt is, hogy b. Simonyi Lajosnak semmi köze azon üzlethez, mely „központi ellenzéki kör“ ez ég alatt figurái s­t, barátunkat megválasztotta egyik alelnöke gyanánt, persze tudtán kívül. Tost Gyula képviselő úrtól adjuk — egy tévedésünk c­áfolatára — a következő nyilatko­zatot : S­z­e­r­k. Tisztelt szerkesztő úr! Az „Ellenőr“ mai esti lapjában megütközés­sel olvasom abbeli magánértesülését, mintha én a tegnapi Deák párt értekezletének határozata folytán a körből kilépni szándékoznám. Minthogy csekélységem azok közé tartozik, kik a tegnapi értekezlet határozatát teljes megelé­gedéssel fogadták s igy a kilépésről nemcsak hogy senkinek nem szóltam, de arra nem is gondoltam, tisztelettel felkérem szerkesztő urat, hogy jelen nyilatkozatomnak becses lapjában helyt adni szí­veskedjék. Tisztelt szerkesztő urnak stb. Pesten, deczember 1. 1873. Tost Gyula, képviselő. A képviselőház IX. osztálya i. é. deczember hó 2-án d. e. 10 órakor ülést tart. Tárgy: 306 sz. tör­vényjavaslat a tanuló ifjúság katonai és fegyver­­gyakorlatairól ; a 366. sz.­­javaslat a horvát zász­lóaljak szaporításáról; a 367. sz. tjavaslat a ha­tárőrvidékre eső hadjutalék megállapitásáról; a 368 sz. tjavaslat a magyar sorhadi csapatokhoz 1874. évre kiállítandó ujoncz és póttartaléki juta­lék megajánlásáról; a 369. sz. tjavaslat az erdélyi katonai kórházak bértöbbleti fedezésére szükséges póthitelről, és végre a 354. sz.­­javaslat a belvizek levezetése körüli eljárásról. A „Reform“ fekete pontocskának nevezi a horvátok azon követelését, hogy a horvát minisz­ter ne ellenjegyezzen semmit. Pedig az ellen a „Reforménak van legkeve­sebb joga írni, miután még néhány hét előtt is sür­gette­­persze előre puskázva a gróf Lónyay köny­v Diákkör vasárnapi értekezlete. Az értekezletről jobboldali lap­ok, s neveze­tesen a „Pesti Napló“ után közöljük az alábbi tudósítást. Az értekezleten a kör tagjai nagy számmal jelen­tek meg (mi úgy halottuk, h­ogy azért a tá­­vollevők száma is elég tekintélyesn­é mondható), s a 27-es bizottságban történt kijelölés után az értekezlet napirendre tért. Percz­el Béla elnök megemlítvén, hogy né­hány nap óta azon hír szárnyal, hogy a minisz­­térium és Szlávy József miniszterelnök lemondani szándékozik, azt hiszi, hogy különben is bőségben levő bajainkat csak növelné e hir valósulta s a jelen viszonyok lgkevésbbé sem alkalmasak mi­­nisztervá­ságra. Elérkezettnek véli az illet arra, hogy a Daskplrt, mely a többséget képezi, a hely­zettel foglalkozzék ; felhívja tehát a pártot, hogy azon higgadtsággal, mely a párt tanácskozásait jellemzi, a helyzetre és a teendőkre nézve minden tartózkodás nélkül nyilatkozzék. Erre szót emelt Bánó József. A helyzet­ komoly, a legközelebbi időkben történendő­től függ az ország jó vagy rész sorsa, s ha az bizonyulna be, hogy Magyarország nem tud alkotmányosan kormányozni, bizonynyal a monarchia másik felé­nek sorsa is koc­kán állana. Szónok véleménye szerint jelenleg 3 szempontot kell szem előtt tar­tani : 1-et készen kell lépni minden ál­dozatra, az országot meg kell ment­ni; — 2­ or tárgyilig ked sine ira et studio minden szenvedély nélkül vitatni p, kérdést; — 3 or legyünk teljesen őszinték, hogy tudjuk, hol a baj. Mindenekelőtt visszauta­sítja azon vádat, mintha a párt nem támogatta volna eléggé a kormányt — m­t a visszalépés okául felhoznak, a párt e tekintetben példátlan lojalitással járt el, s compacte támogatta a kor­mányt mindig. Azt is mondják, hogy mihelyt az ellenzék azon meggyőződésre jut, hogy fel kell hagyni a kö­zegi kérdés feszegetésével, s azzal fel is hagy, nálunk felbomlás processusának kell vég­bemennie. De én ezt — úgymond — combinálni nem tudom, s nem tartom h­lyes okoskodásnak, mert ha a baloldal egy része átlátja, hogy fel kell hagyni a közjogi ellenzékkel, azért hogy az ország ügyei jól folyjanak , tekü­nk erre nem lehet azzal felelnünk. A baj onnan keletkezett, hogy mikor ezen minisztérium megalakult, első alakulási története is olyan volt, mely a párt egy részében visszatetszést szült, és már ezen szempontból is bajos volt a kormány helyzete; hozzájárult ehhez az ország pénzügyi helyzetének rész volta, a termésre való kedvezőtlen kilátások. A mostani nehéz viszonyok közt nem veheti rész néven tőlünk senki, ha mi az országra közeledő veszély elhárításán tanács­kozunk, sőt én ezt is természetesnek tartom, mi ha nem lenne így, igen fájdalmas volna, mert annak volna jele, hogy azok, kik első­sorban hivatják a haza ügyeiről gondoskodni, azt semmibe sem veszik, nem törődnek vele. Mi felelősek vagyunk az országnak, felelősek saját lelkiismeretünknek, ha látjuk hogy az ország ügyei nem mennek úgy, mint óhajtanak, magunk­­nak kell arról gondoskodni. A kormánynak ezt nem lehet rész néven vennie, mert az annak a jele, hogy a párt, mely tud gondolkozni, tud érezni, tudni fogja azon kormányt támogatni, mely az országot a veszélyből kiveheti. Hogy a bajon se­gítsünk, támogatnunk kell a jelen kabinetet, mert én megvallom őszint­e, más kormányt, mint Scávy-kabinetet lehetőnek ezúttal nem tartok és én ezt támogatni kívánom, de megkívánom aztán azt is, hogy férfias kézzel f­gja kezébe a gyeplőt, mond­j meg mit akar tenni, ha fogjuk látni, hogy ezen eszmék olyanok, mely­k az orszá­got lábra segíthetik, tántori,katlan fogja követni a párt. Ezelőtt 7 évvel azon kegyelmet kértem az istentől, hogy adjon békét, mely alatt az alak­ulás művét bevégezhessük, a gondviselés megadta; ha ezen párt, ezen kormány nem fogja felhasználni a kedvező időt, megérdemli sorsát és elpusztul ok­vetlenül. E beszéd után szót emelt Csengery Antal. Maga is azt hiszi, hogy mint Bánó monda, magunk irányában az őszin­teség kötelességünk, de kötelességünk az őszinte­ség a ko­rmány irányáb­aa is. Azonban azt hiszi, hogy egy távozó kormányt reorim natiókkal akarni visszatartani, nem a legjobb mód. Alig keltek szárnyra a hírek az átalm­os kormányválságról, mely bennünket fenyeget, máris feltárult erőt­­tok a veszély, mely a jelen körü­lmények közt ily vál­ság folytán első­sorban a Deák-pártot, utána az országot fenyegeti. Az a párt, mely a kiegyezést létesítvén, visz­­szaszerezte a nemzetnek alkotmányát, kivívta az alapot, a­melyen tovább fejlődhetik, amely békés uton létesítette, amit 48 fegyverrel nem tudott kivívni; a nemzet e tekintélyes pártja, mely az ország oly szép tehetségeit, foglalja magában, oly helyzetbe jutott, melyben, ha a mostani miniszté­rium visszalép, bármely kitűnő tehetségek vannak e párt kebelében, új kormány alakításának lehető­sége nem mutatkozik. S ha e párt nem képes erős és tartós kor­mányt alkotni saját kebeléből, vállalkozhatnak-e arra a parlament többi pártjai? Már csak annál­­fogva se vállalkozhatnak, mert kisebbségben vannak. Szükségesnek tartom, hogy pártunk kebelé­ben földeríttessenek e válságos állapot okai, mert ha az indokok, melyek a válságos helyzetet elő­idézik, nem ismertetnek, nem hán­ttathatnak el azok, s míg el nem háríttatnak, a válságos hely­zetből nincs menekvés. Nem vizsgálom, mennyi része van a bajnak azon nagy szerencsétlenségben, hogy pártunk vezé­rét betegsége akadályozza résztvenni a párt érte­kezéseiben. Tudjuk, hogy az ő megjelenése, föllépése válságos perc­ekben hányszor volt képes az egy­séget pártunkban visszaállítani. Részemről egy perczig sem kétkedem, hogy vében javasolt megtakarítások fojtásából­ a hor­vát minisztérium egyszeri­ eltörlését, melyre nézve ped­g csak a­t lehet go­nlo­ni, ki nem töröl­ik el egyszersmind a miniszterre bízott j­ogokat.

Next