Ellenőr, 1873. december (5. évfolyam, 285-313. szám)
1873-12-02 / 286. szám
a válság, mely kitöréssel fenyeget, ha nem is ily alakban, mint mutatkozik, előbb-utóbb be fog következni. Az alap kivívásának nagy feladata hozta össze; ez alap megőrzésének szüksége tartotta egybe mindeddig pártunk különböző elemeit. E különböző elemek közt a reformkérdésekben csak folytonos transactiók közt volt lehetséges előhaladni. S ha alkotásainkban lassabban haladtunk, mint talán az annyira hátramaradt ország érdeke kívánta volna; s ha ez alkotásokban hiányzott olykor az egység a kellő összhangzat, épen ez érintett eljárásnak volt tulajdonítható, amelyet a reformkérdésekre nézve különböző elemekből alakult pártban szükségkép követnünk kell. Előrelátható, hogy ily pártban az egység örökké nem tarthat. Minél nagyobb reformkérdések megoldásának szüksége forog fenn, minél inkább előtérbe lépnek oly kérdések, amelyekre nézve nem csak nálunk, hanem világszerte különböző nézetek uralkodnak az államférfiak közt, annál inkább várható volt az elvi differenciákt feltűnése oly párt kebelében, mely nem elvi programm alapján jött egybe. S hogy ez idő közel van, ha már el nem érkezett, mutatják azon zászlóbontogatási kísérletek, melyeknek a napokban tanúi voltunk. A párt különböző töredékeinek ezen szárnypróbálgatási kísérleteiben, s azon körülményben, hogy egyes elemek, és nem vonom kétségbe jogos ambitiók, a pártban eérkezettnek vélték az időt önálló szereplésre, keresem én a válság egyik okát. A másik ok bizonyos személyes tekintetekre vihető vissza, amelyeknek én se jogosult, se jogosulatlan voltát nem keresem, csak létezését constatálom. Annyi kétségtelen, hogy e személyes tekintetek, bárhonnan származzanak, azok a Deák partban levő elvi töredékek egyikével vagy másikával szövetkezve, magában a pártban oly ellenzést képesek kifejteni, amely mellett a kormány fennállása, a párt többségének támogatása mellett is, nehézzé válik. Nem is említem azt a körülményt, hogy az elvi és személyes ellenzés eme töredékei, együtt szavazva a baloldal két töredékével, a házban is képesek lehetnek válságot idézni elő, anélkül, hogy akár maguk közt, akár a közjogi ellenzék elemeivel egyesülve, kormányt volnának képesek alakítani. Hogy ily körülmények között erős kormány nem képzelhető, hogy ily körülmények közt nemcsak a jelen kormánynak, hanem általában egy kormánynak sem lehet kedve működni, nem szükség mondanom. Pedig, ha általában erős kormányra van szükségük a nemzeteknek, hogy boldoguljanak, kétszeresen áll az róunk, nemzetünkről. Erős kormányra van szükségünk, mely kellő tekintélylyel lépjen föl a korona tanácsában s nemzetközi egyezkedéseiben s az államunkat fenyegető ármányok fékezésére. Ilyen kormány csak nagy párt compact támogatása mellett lehetséges. De ha föltártam a baj, a válságos helyzet okait, önkényt felmerül minden honfi előtt a kérdés : mi segíthet ki bennünket e nehéz helyzetből ? Őszintén bevallom, hogy gyökeres orvoslást csak viszonyainknak, nem csupán a Deák-párt viszonyainak, hanem átalában a pártviszonyainknak javulásától várok, amely lehetővé teszi, hogy a parlament pártjai nem közjogi, hanem elvi programimucik alapján alakuljanak. S én részemről nem tartom szükségesnek, hogy e végett egyik vagy másik párt teljesen lemondjon elveiről. Elég politikájukat változtatják , ha félretevén azon kérdéseket, amelyekre nézve nem értenek egyet, egyesülnek azon nagy feladatok megoldására, amelyek közelebbről a közelebbi ülésszak, vagy parlamenti időszak alatt, előttük állanak, amelyeknek sikeres megoldása csak egyesített erővel várható. Az angol kormány egy tiszteletreméltó tagja, 1872. évi augusztus 2-kán, a parlamemben a kormány nézetei iránt általában interpelláltatván, azt felelte „Senkinek sincs jogában, hogy a Kormány véleményét általában vagy bármely kérdésre nézve tudakolja. A minisztériumok bizonyos fontos politikai kérdésekben alakulnak. Azokra nézve a kormány minden tagja egyetért. Azokon kívül nincs kötelezve hivatalosan véleménynyel bírni; minden tagja más véleményben lehet.“ Íme a gyakorlati, angol államférfiak eljárása, annál gyakorlatibb, mert az eszmék azon nagy forrongása mellett, amelynek napjainkban tanúi vagyunk, csak ezúton biztosíthatni koronként önálló véleményű jeles férfiak közreműködését az állam érdekei előmozdítására. A múlt nyáron s ez ülésszak kezdetén is történtek némi dolgok, amelyek azon kilátásra jogosíthattak minden elfogulatlan hazafit, hogy a pártviszonyok kedvezőbb alakulása nálunk is lehetséges már a közeljövőben. Fájdalom, hogy erre még a jelen pillanatot nem mondhatni alkalmatosnak. Mert egyfelől elismerni, hogy lehetnek fontos feladatok, amelyekre nézve a pártok, eltérő nézetüknek félretételével, az állam érdekében szövetkeznek, s ilyen fontos feladatnak az állam fizetési képességének habár nagy áron is, vagy bármily áron fentartását nem ismerni el, olyatén eljárás, amely szintoly kevéssé alkalmas az együttműködést bármily alakban előmozdítani, mint azon folytonos reemminsztiók, amelyeknek kíséretében az együttműködés lehetősége a másik oldalról hangsúlyoztatok Nem úgy tünik-e fel e pillanatban a kéznyujtás részünkről a mely mentő kar után nyújtatik és nem frigyet keres? Nem úgy tünnék-e föl, mint abdicatio a Deákpárt részéről? Bármennyire óhajtja valaki közöttünk a pártok egyesülését, azon nagy feladatok megoldása végett, a mlyek előttünk állanak s a melyek a nemzet összes erejét igenjtik, el kell ismernie, hogy erre az alkalom nem kedvező e peretben, se az eljárás nem alkalmas, a melyet közelebbről tapasztaltunk. Mit kell tehát tennünk jelenleg? Mindenekelőtt óhajtanunk kell, hogy azon külön elvi töredékek, amelyek pártunkban vannak, a közelebbi napok tanulságaiból győződjenek meg arról, hogy önálló föllépésük legföljebb zavart, válságot okozhat, de az ország érdekeit nem mozdítja elő. Óhajtanunk kell továbbá, hogy ha vannak közöttünk, akiket személyes indokok, ellenszenvek vezérelnek, fontolják meg, hogy olyan a helyzet, amelyben kétszeresen áll hogy a szenvedély a legroszabb tanácsadó. Kövessük mesterünk, vezérünk szavait, ki annyiszor intett bennünket, hogy jobban szeressük hazánkat, hogy sem gyűlöljük azokat, akiket ellenünknek tartunk. A Deák-párt — tekintettel a párt különböző elemeire — soha sem követelte tagjaitól azt a szigorú fegyelmet, amely a közjogi ellenzék soraiban uralkodott. Mindemellett hányszor megtörtént, hogy nézeteinket alárendelek a párt megállapodásátrak. Elmondotta mindenki eltérő nézetét, s aztán számot vetett magával: miből származhatnék a hazára nézve nagyobb baj, abból-e, ha egy időre a párt egyik és másik tagjának nézete nem jut érvényre, vagy abból, ha válságot idézünk elő, és aszerint határozta el magát, hogy mit tegyen. Soha sem volt inkább szükség, hogy ez eljárást kövessük, mint a jelen perezben, amidőn nem arról van szó, hogy válság idéztessék elő a párt kebelében, hanem hogy oly válság idéztessék elő, amely folytonossággal fenyeget, amely az országot sokkal inkább fenyegeti azzal, hogy a keleti államok sorába jutunk, mint bármilyen drága kölcsön így állván a dolog, 1. értekezlet, miután én azt látom, hogy azon bajok elhárítására, amelyek parlamenti pártjaink pártviszonyaiból folynak, az idő még nem érkezett el; miután ennélfogva a baj gyökeres orvoslását meg sem kísérelhetjük, miután úgy állunk, hogy ha a jelen kormány lemond, a pártnak ugyanazon indoknál fogva, amelyek a jelen kormányt lemondásra bírják, egyetlen más töredéke sem alkothat tartós és erős kormányt. Nincs egyéb mód a hazát a permanens miniszteri válságtól megmenteni, mint felkérni a jelen kormányt, tartsa meg helyét, bármily áldozatába kerüljön is a jelen súlyos körülmények közt. Előttünk áll a költségvetés tárgyalása. Hozzá kell fognunk mielőbb pénzügyeink rendezéséhez. — Több reform kérdés is van előttünk. Feltéve, hogy új kormány alakítása pártunk kebeléből a jelen viszonyok közt lehető volna is, helyes volna-e új kormány alakításával foglalkoznunk, hogy az új kormány hetekig, sőt hónapokig tanulmányozzon, amidőn cselekednie kell. Ismétlem tehát, hogy én egész bizalommal felhívandónak vélem Szlávy miniszterelnököt, tartsa meg helyét továbbra is. De hogy ezt tehesse : viszont szükséges, hogy a párt minden tagja kövessen el mindent, ami lehetővé teszi elhárítani hazánkról a válságot, mely minket fenyeget, nem azzal, hogy erős, hogy tartós, de azzal, hogy semmi kormányunk nem lesz, s példát mutassunk a világnak, hogy juthat tönkre egy nagy többséggel rendelkező párt élhetetlensége és meghasonlása miatt a Parlamentarismus. Horváth Boldizsár kijelenti, hogy csatlakozik Csengery nézetéhez, bár némileg meggyőződése árán alárendeli az elveket a legfőbb elvnek : a Parlamentarismus megmentéséért. Nem tartózkodik azonban kimondani, hogy nézete szerint a baj ez által gyökeresen orvosolva nincs, hanem csak elnapolva. A Deák-pártnak két feladata van : egyik, hogy megvédje a közjogi alapot, másik, hogy az országot reorganizálja. Azon kormány, mely ezen elveket megvédi, alakuljon bárhonnan, az a Deák párt compact egységét meg fogja teremteni. — Most nincs más mód a Parlamentarismus kockáztatásának elkerülése czéljából, mint felkérni a kabinetet, hogy tartsa meg a kormányt. Steiger Gyula nem hiszi, hogy a pártból ne lenne mód más minisztériumot alakítni, kívánja tudni azon programtant, melyen a kormány haladni fog. Gondolkodási tehetségéről nem mondhat le semmiféle kormány javára; eddig az volt a legnagyobb baj, hogy a miniszterek soha sem mondták meg, hogy mit akarnak? Szónok e tekintetben különösen a közktatási, közlekedési s a pénzügyminisztert említi fel. A cabnet minden tagja iránt így nem mondhatja ki általában a bizalmat. Csengery Antal Steigernek felelvén, megjegyzi, hogy adta önállóságának annyi jeleit, hogy nem tehetni fel róla, hogy vakon követ valakit, nem is hívn,Ha nem,emelte volna ki a párt kebelében levő különféle nézetek jogosultságát. A párt kebelében a megállapodások a transactiók útján létesülnek; mondja ki mindenki szabadon nézeteit s meggyőződését, de ha a párt megállapodásra jutott, s ha az elfogadtatott, ez elfogadott megállapodás ellen azok, kik azt elfogadták, ne szavazzanak. (Zajos, általános helyeslés.) Ezen fegyelmet óhajtja szónak fenntartani. (Élénk helyeslés.) Egyébiránt programmot adott több miniszter, adott népnevelési törvényben a cirkuszminiszter, a közlekedési, a pénzügyminiszter stb., programmot csak miniszteri aspiránstól lehet kérni. Szilágyi Dezső: Ha a párt a kormányt kiadja kezéből, ezzel azt bizonyítja be, hogy nem képes az uralomra. Angliában és általában mindenütt azt értik a bizalmi szavazat alatt, hogy a kabinet fejének, de nem az egyes személyeknek szavaznak bizalmat. A pártnak nem szabad kezéből kibocsátania a tározókat, nem szabad erkölcsi bukását előidézni, pedig azt jelenteni: azon nyilatkozat, hogy nem képes kormányát a pénzügyi zavarokból kivezetni. Szónok végül azokhoz fordul, kik a fusiót akarják. Kérdi, hogy e czélra is nem első lépés-e a párt szilárd tömörülése ? Bukó párttal, düledező kormánynyal ki óhajtana szövetkezni ? Tóth Vilmos szintén nem kiván programmol a kormánytól, mert hiszen mikor egy kormányt bizalmával tisztel meg valamely párt, ebben benne van azon feltevés, hogy nézeteivel megfelelő irányban halad, hogy oly törvényjavaslatokat terjeszt elő, melyek a párt irányával egyeznek; egyébiránt módjában van a pártnak minden egyes törvényjavaslat előterjesztése alkalmával bírálatot tartani a programm felett, mert hisz mindenki a programm kifolyása. Gróf Forgách Antal kijelenti, hogy a párt kebelében heterogén elemek vannak, de az időt nem tarja elérkezettnek a szétválásra. Pártolja Szlávy min. elnökségét. Zsivkovics a horvátok nevében, minden indokolás nélkül, Szlávy min. elnöksége mellett nyilatkozik. Ezután még Juszth szólt a kérdéshez, Tarnóczy Gusztáv a zajban alig hallhatólag ugyan ehhez, s az elnök kimondá a határozatot, mely szerint a párt bizalmát nyilvánítván, felkéri Szlávy miniszterelnököt, hogy állásán maradjon. A kör fölkéri az elnököt, hogy erről tudósítsa a miniszterelnököt. A párt esti értekezletén Perczel elnök arról tudósítá a megjelenteket, hogy megbízatásában eljárt és Szlávy mint elnök meghatva fogadá a párt bizalomnyilatkozatát. A miniszterelnök közelebb fog nyilatkozni e tárgyban a pártértekezleten. Az a beszéd, mely a „P. N szerint alig volt hallható a zajban, hozzánk beküldetett, s így hangzik: Tarnóczy Gusztáv. Az elnök úr által őszinte nyilatkozatra hivatván fel a párt tagjai, amint mindig úgy most is egész őszinteséggel kívánok nyilatkoznizal.) Csengery J. képviselőtársam a válság orvoslásának czéljából azt indítványozza, hogy a Szlávy-kabinet a kör által megmaradásra szólíttassék fel. Az előttem szólott képviselő urak a válság létezését mind beismerték, ezen válság Csengery úr szerint oly mérvet öltött, hogy a leköszönt kabinet helyett mást alkotni ezen pártból képesek nem vagyunk. Én nem hiszem, hogy az általa tett indítvány segítene a bajon, mert valamint az ilyen válságot decretálni, úgy azt beszédekkel beszüntetni sem lehet, a válság oly mélyen, a múltban gyökerezik, hogy azt már kiirtani nem lehet, mert a megtörtént hibákat, melyek azt előidézték, meg nem történtekké tenni lehetetlen. (Zaj.) Ez parlamentéri s életünk visszásságainak és fejlődésének természetes processusa, melynek gyümölcseit, legyenek azok jók vagy roszak, el kell fogadnunk. (Nagy zaj, halljuk.) Ha a t. párt többsége azt hiszi, hogy a válság áthidalására (zaj) a Szlávy-kormány szükséges, én ígérem, hogy ellene személyes oppositiót csinálni nem fogok, mert én az egyének támogatására se azok buktatására nem jöttem ide, — de én csak azon kormányt fogom támogatni, melynek programmja az enyimmel meg lesz egyeztethető, (zaj) mert reám nézve az én programomra szent és kötelező. (Nagy zaj, halljuk! Zaj.) Előmutatom programmomat (zaj). Ivánka Zs. közbekiált: Fogadjuk el Tarnóczy programmját. (Tarnóczy felel — talán jobb lesz Ivánkáét, mivel annak nincs. — (Ivánka felel: az én programmom a Szlávy programmja (valaki közbe kiáltja: igen a kártyaasztalnál). — Tarnóczy folytatólag, ha programmom módosítását, szükségesnek látnám, úgy letenném mandátumomat, és választóimat új programmom elfogadására hinám fel*; (zaj) de minthogy én a körbe csak a közjogi alapon jöttem, pártunk halhatatlan vezérének magasan lengő liberális zászlója alá, — ugy én minden kormányt, támogatni fogok, mely ez irányt követi, (zaj) de olyant soha, mely a programmomtól eltér. (Folytonos zaj.) E szerint itt nyilatkozni nem lehet. (Zaj.) Önök azt mondják, hogy mi zavarjuk az egyetértést, — az nem áll, — azok zavarják azt, kik az igazságot, az őszinte szót meghallgatni nem akarják. (Zaj.) Csengery képviselő is beismeri, hogy mi kényszerűségből — mivel más kormányt pártunkból alakítani nem tudunk — szólítsuk fel csak azt, mely leköszönt, — de mivel lesz az jobb holnap, mint volt tegnap. — (Zaj). — Ugyanakkor beismeri Csengeri, hogy vannak esetek még Angliában is, midőn eltérő nézetű pártok is alkotnak kormányt egy közös ezés elérésére, — s ő ezt remélte a fusio vagy coalitio utján; de most ezt lehetetlennek tartja, mióta a baloldal a kölcsönt, mint az állam föntartásának postulátumát megtagadta. (Zaj.) Más részről beismere Csengery, hogy egy kormány az egyes tárgyak elintézésére szolgáló expedienseket előre kimondani nem tartozik, ha ez állítás áll a kormányra nézve, úgy még inkább kell állania a kölcsönt megtagadó baloldalra is, (zaj) melynek szavazatait egygyel én is szaporítottam ; (zaj) mert abból, hogy nem mondták ki, nem következik, hogy nem tudtak expedienst, (zaj) és még kevésbbé az, hogy e miatt lenne lehetetlen a fusio vagy coalitio. (Zaj.) Kik nem akarnak hallgatni, menjenek ki, — vagy én megyek! végtelen (Zaj. Halljuk ! Zaj. Halljuk! Ne halljuk ! Zaj. Végül Forgách kezd szólni, Tarnóczy kimegy.) Nagy Károly, november 29. Tisztelt szerkesztő úr! A „Magyar Újságának november hó 21-ik napjáról keltezett 268. számában „A Köpeny forgatók első mártirja“ czím alatt Domahidy István országgyűlési képviselőnk ellen egy valódi részakaratból származott goromba czikk jelent meg, mely csupa valótlanságokat, tartalmazván, úgy a magunk, mint képviselőnk nevében azt puszta rágalomnak nyilvánítjuk, s hogy erről a tisztelt olvasóközönség is meggyőződhessék, elmondjuk a tényt, úgy, amint megtörtént. Régóta nem látott képviselőnk összes választóit folyó hó 16 ik napjára Nagy Károlyba összehíván a választóközönség, mint mindig, úgy most is, felette nagy számmal öreglettek össze A zsúfolásig telt tanácsteremben harsogó éljenzések közt stta 610 az uiH/.aggynieserungi működését, s midőn a múlt politikai helyzetét a jelennel összehasonlítva, álláspontját körvonalazta, a közönség óriás többsége ez álláspontot kitörő lelkesedéssel fogadta és tette magáévá, azonban itt sem hiányzott a konkoly, mert a józan közönség nagy meglepetésére, botránkozására Novák Gusztáv a n.Károlyi 48-as kör elnöke, az önsegélyző népbank vezérigazgatója, s mellesleg mondva Domahidy Istvánnak a képviselőválasztás alkalmával bukott vetélytársa felállott, de beszédjéből a méltó boszankodás szülte „le vele!“ „ki vele!“ kifakadások miatt alig lehetett egyebet érteni, minthogy ő lelkesedéssel fogadott képviselőnknek bizalmatlanságot szavaz; természetesen indítványával maga maradt, sőt a tettlegességektől is alig menekült meg. Nem igaz tehát, hogy a választóközönség képviselőnk iránt bizalmatlanságot szavazott volna, s valóban elbámul az ember lelke e merész szemtelenségen, mely a megtörtént ténynek épen homlokegyenest ellenkezőjével a nyilvánosság terére is kilépni elég vakmerő. Mi választókerületünk nagy többségével politikai elvünknek hű képviselőjét választottuk meg Domahidy István személyében országgyűlési követté s teljesen meg vagyunk nyugodva jelenben is; mert ha maradt is egy kis törpe töredék, mely képviselőnk ellen minden absurdum valótlanságot felhasználni nem átail, azért teljesen meg vagyunk győződve, hogy ez által legkevésbbé sem fogja képviselőnk iránt a bizalmat megingatni, sőt a ragaszkodást annál többé, annál erősebbé teszi, míg ellenben e néhány zavargó — a közvélemény által elítélve — mint most is már megvetés tárgya lesz. Végül azt is megsúgjuk az említett czikk írójának, hogy ha czikkének rész akarata sugalmazója lármájával a mennydörgést túl harsogná is, választókerületünkben országgyűlési képviselő nem leend soha, mert mi egy szívvel és szájjal mindenkor Domahidy Istvánt éltetjük. Melyebbeli nyilatkozatunknak becses lapjába leendő felvételére a midőn felkérnek, vagyunk N.Károlyban november 29 én 1873. A tiszteit szerkesztő urnák honfiui üdvözlettel tsztelői Papp József, s. k. polgármester, Péterffy Farkas rendőri főkapitány, Csipkés András, Kovács Ferencz, f5- pénztárnok, Haliczky János, városi számvevő, Bidermann József, Papp János v. aljegyző, Cservenyák Antal, Janiczky György, Schek Jakab, Kajdi József, Juhász József, Hack György és Pauser György választópolgárok. ORSZÁGGYŰLÉS. A képviselőház ülése deczember 1-én. Éső lapunk tudósításának folytatása. Napirenden van: az önálló magyar jegybank felállítása iránt benyújtott kérvények tárgyalása. A kérvényi bizottság „használat végett“ a pénzügyminiszternek véli kiadatni. Horn Ede: *) Tisztelt ház! Jól tudom, hogy csak néhány nappal ezelőtt hasontartalmú kérvények alkalmával felszólalás történt a bankügyben, és eredménytelenül hangzott el, ámbár a t. ház egyik legkitűnőbb tagjáról eredt a felszólalás. Annak daczára, tekintve az ügy elvárhatlan fontosságát és sürgősségét, tekintve a napról napra nagyobb számban beérkező kérvényeket, bátor vagyok a t. ház becses figyelmét kikérni néhány igénytelen és szigorúan tárgyilagos megjegyzésre. *) Beszédét esti lapunkban csak rövid kivonatban közölhetvén, jónak láttuk szó szerint ismételni: T. hát! Minden reeriminációt és a vitának szenvedélyességét ki akarván kerülni, nem fogok a tárgy meritumához szólani, vagy arról, vájjon független magyar bank alkottassék-e, vagy pedig az ország a bécsi nemzeti bankkal kössön-e szerződést? még kevésbbé fogok bocsátkozni annak megvizsgálásába: az egyik vagy másik esetben, melyik volna a modus procedendi? de egyet nem szabad szem elől téveszteni, s ez az, hogy az ügy halasztást nem szenvedhet. Tudvalévő dolog, hogy az 1862-ki bankadó értelmében a bécsi nemzeti bank köteles még ezen év lefolyta előtt kinyilatkoztatni: várjon kívánja-e szabadalmának meghosszabbítását vagy megújítását, és mily feltételek alatt? E kérdés megfelelésére a bécsi nemzeti bank igazgatósága e hólökére rendkívüli közgyűlést hívott össze, melynek ez lesz egyedüli feladata. Meglehet tehát, hogy a rendkívüli közgyűlés már fog határozott és részletes feleletet tudni; meglehet az is, hogy az igazgatótanácsnak, vagy valamely bizottságnak teljhatalmat ad ezen ügy elintézésére ; de bármi történjék, annyi áll, hogy egy nagyszerű és oly óriási üzlettel bíró intézet mint a nemzeti bank, nem lquidálhat, mától holnapra , annál kevésbbé, minthogy ezen esetleges 1quidatióval szoros összefüggésben áll az államjegyek beváltása és a 80 milliónyi államadósság. Ennek következtében bármi legyen a határozata e rendkívüli közgyűlésnek, a bécsi nemzeti bank kényszerítve lesz azonnal a közgyűlés után előállani az ő tervei és ajánlataival, a cislajbán kormány vagy esetleg a két kormányyal közölni az ő kívánalmait és ezeknek minél gyorsabb elintézését sürgetni. Mi lesz tehát, ezen tényálladékkal szemben a mi helyzetünk ? Az előzmények után, fájdalom e kérdésre könnyű a felelet. Ezen hó végnapjaiban vagy talán január folytán elő fogja adni a t. kormány a bécsi nemzeti bankkal kötött szerződést, azon hozzáadással: „ez az, amit kieszközöltem Bécsben, ezt 8 nap alatt változatlanul el kell fogadni, mert a bécsi nemzeti bank csak 8 napig áll szóba, mert a bécsi nemzeti bank semmi változást nem enged,és el kell fogadni mindazt, azért, mert semmi más ajánlat, semmi más terv nem fekszik a ház előtt, szóval, egy két hónap múlva a bankkérdéssel szemben ott fogunk állani, ahol állunk 8 nappl ezelőtt a kölcsön ügyében. T.hát, e kölcsön tárgyalása alkalmával még a jobboldal szónokai között nem akadt egyetlenegy, ki sajnálatát, rosszalását nem kifejezte volna ki azon kényszer felett, melybe hozatott a ház, ki be nem ismerte volna, hogy a ház méltósága és a haza érdeke parancsolóan követelik azt, hogy kikerülessék jövőre ezen kényszerhelyzetnek ismétlése. T.hát, ha már a múlt héten oly általános ok, a sajnálat s a rosszalás, az azóta bekövetkezett tények ezen sajnálatát még emelék, ezen rosszulást még jogosultabbá teszik. A tárgyalás alkalmával elismerte mindenki, hogy a kölcsön méregdrága, de azt azzal indokolta, hogy az európai pénzügyi helyzetben máskép nem is lehet. Azt mondták, midőn Európa első pénzpiacán, Londonban, 9°/0 a bankkamatláb, Magyarország nem tarthat igényt 10— 10'/a°/6 nél olcsóbb pénzre. Mi történt t. hát? A gőzerővel keresztül hajtott törvényjavaslat még nem is volt megzavarva, midőn Londonban 6°/#-re leszállott a bankkamatláb, Páriában 5%-re. Én nem hiszem, hogy legyen valaki e házban, ki tagadja a következőt: azon bank-consortium, mely azon perezben midőn a bankkamatláb 9°/0 volt Londonban, nekünk 101/2°/0-ért adott pénzt ezen consortium, midőn 30/0-al alább szólt a kamatláb "• ,”“7' adott volna legalább 1 vagy 2%-e olcsóbban pénzt; más szóval t. hát, ha a t. többség kegyeskedett volna elfogadni azot különvéleményt, melyet a második és negyedik osztály nevében volt szerencsém a ház elé terjeszteni (Felkiáltások jobb felől :a tárgyhoz!) a tárgyhoz tartozik nagyon — ismétlem, ha azon különvéleményt elfogadta volna a ház, s kimondta volna, hogy elfogadjuk a kölcsönt, el az összeget, a tartamat, a mellékfeltételeket, de olcsóbban kívánjuk a pént, a háztank ezen felelete ugyanazon napon érkezett volna a bankconsortiumhoz, midőn már 3000-el leszállt a pénznek az ára s mindenesetre 1,2- el olcsóbban kaptuk volna a kölcsönt, és megkíméltük volna az országnak egy néhány millióját. Lehetetlen tisztelt ház, egy más, még megdöbbentőbb tényre fel nem hívnom a t. ház figyelmét. Átalános volt itt azon mondat, hogy a 10 kölcsönt csak egy nagy európai bankháznál szívességből kaptuk, mert máshol még ezen az áron sem adtak volna kölcsönt. És mit látunk ? Ugyanazon napon, midőn itt kihirdettetett a 101/2°/0 kölcsön, Londonban közrebocsáthatott ugyanazon első angol bankház Rothschild által egy 150 milliónyi orosz kölcsön 5% és 93 ért. Tisztelt ház! Ha eltekintek a mellékfeltételektől, melyek a mi kölcsönünket oly nagyon megdrágítják, ha csak a saját képem kamatlábét veszem tekintetbe, azt látom, hogy 111 írt 60 krajczár úgy áll a 6°/0-hoz, mint 93 az 5 hoz, azaz ha 2 forint évi járulékért adnak 93 hoz, nekünk a 6 ftért, hacsak Oroszországgal egy színvonalon állunk is, pedig Oroszország nem a legelső helyet foglalja el hitel tekintetében a világ pénzpiaczán, akkor jogunk lett volna 111 ft 60 krhoz , pedig ezer ár közt és a közt, amit mi valóban kapunk 27 frínyi a különbség minden 100 ftos kötvény után, vagyis 20.665.000 frtot a 761/2 millió után, melyet most felveszünk. (Mozgás jobbfelől. Felkiáltások : Napirendre !) Vagy ha még azt megengedem is, t. ház. . . . Elnök: Kérem a t. képviselő urat, méltóztassék magát a szőnyegen levő tárgyhoz tartani. (Nagy zaj balfelől.) A szőnyegen levő kérdés az : mi történjék ezen kérvényekkel, melyek egy önálló magyar jegybank felállítása iránt intéztettek a t. házhoz? Méltóztassék tehát szorosan e kérdéshez tartani magát. (Helyeslés jobbfelől. Zajos ellenmondások balfelől.) Horn Ede: Ámbár utasítás teljes helyességét el nem ismerhetem, mégis elfogadom és ezennel átmegyek tárgyamra (Zaj jobbfelől). T. hát! A tények, melyeket felsoroltam, azt gondolom, elég érthetően szólnak és nem szorulnak commentárra. Ha már néhány nap múlva a kényszerhelyzetnek elfogadása, az elhamarkodás oly szörnyűen megboszulja magát, ha azt látjuk, hogy az ország néhány nap alatt oly drágán fizeti a kényszerhelyzetet, kérdem lesz-e valaki elég hazafiatlan, elég lelkiismeretlen, de nem vallani, hogy mindent el kell követni, hogy egy másik esetben kényszerhelyzetbe ne jöjjünk. (Nagy zaj jobbfelől.) Én, t. ház, olyasmit sem a t. kormányról, sem a t. házról fel nem tehetek. Pedig kimutattam már, hogy az előzmények után s a tényálladék következtében a mostani eljárást követve, azaz, ha a bank tárgyában előforduló kérvényeket mindig az egyszerű kormányhoz való utasítással temetjük el, néhány hét múlva a bankkérdést illetőleg okvetlenül azon kényszerhelyzetben leszünk, melyet a múlt héten mindnyájan oly mélyen sajnáltunk a kölcsön ügyében; pedig azon drága leczkék után, melyeket a tények adnak, ezen kényszerhelyzetnek ismétlése nem lenne egyszerű vigyázatlanság, vétek lenne a haza iránt, majdnem hazaárulás. (Élénk helyeslés balfelé!) ha az ország érdekét ismét igy feláldoznék, ha az ország millióit talán egy elhamarkodás által ismét elvesztenék. S mit kivánok én ennek elkerülése végett? A legegyszerűbb dolgot, t. ház, csak azt, hogy alkalom adassék a t. háznak ezen nagy herdereji kérdéshez nem a 12-dik órának utolsó 2 percéhez hozzászólni, hanem a megelőző negyedóráben : ez bizony nem sok Tegyük fel, hogy a t. kormány — minthogy a t. kormány 2 év óta legalább foglalkozik az illető alkudozások és tanulmányozásokkal — egykét hét múlva a ház elébe lép és nézeteit, terveit, kilátásait előterjeszti. Meglehet, hogy ekkor a ház határozottan a független magyar bank mellett nyilatkozik , és akkor ideje és alkalma lesz a kormánynak azonnal az illető előkészületekhez fogni és megkíméljük őt szintén azon kellemetlenségtől, hogy heteken át, hiába bíbelődjék , tanácskoitányokkal és alkudozásokkal Bécsben ; vagy talán sikerülni fog a t. kormánynak a t. házat, meggyőzni arról, hogy a független magyar bank keresztüülvihetően, hogy a bécsi bankkal kell egyezkednünk, és akkor a tisztelt ház nagyban és egészben megállapítja ezen egyezkedés alapvonalait, mely a kormánynak utasításul szolgáland, és ha talán egykét hónap aylra a ház elébe hozza a már megkötött egyezkedést, akkor a ház igenis egy-két nap alatt elintézheti a dolgot, minthogy akkor legfeljebb néhány részlet, vagy alárendelt módosítás felett kellene intézkednünk. Az elmondottak kifolyásaként, a következő indítványt vagyok bátor a t. ház elé terjeszteni: (Halljuk!) A kérvények 29. sorjegyzékének 3449 számú az önálló magyar jegybank felállítására vonatkozó kérvények a kormánynak kiadatnak azon meghagyással, hogy még a folyó év vége előtt terjezszen a ház elébe indokolt jelentést nevezett kévények szintúgy a többi hasonlattaton kérvények felett melyek ez országgyűlés folyama alatt hozzáutasíttattak. Tehát csak egy szám van még. Ismeri mindenki a szörnyű csapásokat, melyek szegény hazánkat a közel lefolyt hónapok alatt érték: a járvány, a rész aratás, a rendkívüli szárazság, a pénz- és hitelválság vetekedve pusztítottak az országban. Várva várta az ország a mi összejövetelünket, azon biztos reményben, hogy az országgyűlé első feladatának tekintendi azt, hogy ezen bajokkal foglalkozzék és tehetség szerint ezen bajok orvoslásáról gondoskodjék. Eddigelé semmit sem tettünk ezen irányban, még csak szó sem volt erről, mintha a mi választóink csak a kormány és nem az ország érdekében küldtek volna minket ide. Nagyon kérem a t. házat, ne tetézzük ezen súlyos mulasztást még egy oly mulasztás és halasztás által, melynek következtében kényszerítve legyünk néhány hét vagy néhány hónap múlva a legnagyobb horderejű bankkérdést ezen nyomasztó és megszégyenítő kényszerhelyzet nyomása alatt elintézni, melynek nyomása alatt elintéztük néhány nap előtt a kölcsön ügyét. Ajánlom indítványomat elfogadás végett. (Élénk helyeslés balfelől) Móricz Pál: T.képviselőház ! Én is azon kerdem beszédemet, amit a t. barátom Horn mondott, hogy t. i. nem kívánok a bankügy-kérdéshez érdemileg hozzászólani, hanem szigorúan szorítkozom a kérdésre. Midőn Horn indítványát pártolom, teszem ezt azért, mert a nemzet, az egész ország türelmetlenül várja a kormánynak e tárgyban teendő nyilatkozatát. Érezte a miniszterelnök úr maga is, hogy elérkezett az idő, hogy e tekintetben mondjon valamit, s azért kétszer tett már e tárgyban nyilatkozatot, egyszer a képviselőházban, másszor pedig — ha a hírlapi közleményeknek hitelt lehet adni — a Deákpárt kebelében. A képviselőházban azt nyilatkoztatta ki, hogy ha higgadtan tárgyaljuk a kérdést, czélféren (Ilink. Engedőlmet kérek, hig-' nl a m- számot tarthat), de z nem nyilatkozat, ez tehát nem is egyéb, mint az olyan ibis redibis-féle semmit jelentő mondás ezzel az országot most már kielégíteni csakugyan lehetetlen. Egy másik nyilatkozata, amit a Deákpárt kezelében tett, már valamivel többet mondó. Ott ugyanis azt mondá, hogy a kormánynak határozoti programmja van, a kormány is akarja az önállósítást. Nem tudom, helyesen intézhettek e szavai de így voltak közölve. Az önállósítás sokat is jelez, de semmit is jelenthet. Az önállósítás oly valamit is jelenthet csupán a gyöngébbek megnyugtatására, de ha komolyan meggondoljuk, ez sajátképen semmit sem jelent. Méltóztassanak megengedni, azt kell hinnem, hogy a jelen kritikus perezben, ha a kormánynak komoly szándéka lett volna a.-, önálló bankot felállítani, kirukkol volna vele, mert ezzel ingadozó állását nagyon megcémtette volna, mert mindnyájan mint egy ember állottunk volna fel mellette, ha a magy. bankügyben helyes állást foglal el. De épen hallgataggá,ha e kérdésben az ellenkezőt gyaníttatja. Ez nem maradhat tovább így. Itt az idő, hogy határozzunk, mert alig képzelhető nagyobb türelem, mint milyennel mi voltunk e kérdésben. Én hivatkozom a pénzügyminiszter úrra, midőn neki ezelőtt egy pár évvel mondá, hogy hallgassunk e kérdésről, hagyjuk arra az időre, mmikor ő akarja, nem mikor az osztr. nemzeti bank. Én megértettem a dolgot, megszűntem sürgetni és maga Simoryi Ernő discreticusabban nem járhatott volna el e kérdésben, mint midőn azt mondá, hogy a pénzügyminiszternek időt kell engedni, s nem kívánta tárgyaltatni indítványát. De most már az idő lejárt, követeljük, hogy nyilatkozzanak. (Élénk helyeslés balfelől) Én Horn Ede indítványát póttolom. (Helyeslés balfelől.) Szlávy miniszterelnök nem akar cáfolatokba és rectificsttióba bocsátkozni, mert a tárgy, amit, Horn szőnyegre hozott, nincs napirenden; megjegyzi mégis, hogy kényszerhelyzet, amtől Horn tart, nem fog fenforogni, mert a nemzeti bank szabadalma még két esztendeig tart s a deczemberi közgyűlés azt fogja eldönteni, meghosszabbítandó-e a privilégium a mondott határidőn túl. A kormány annak idejében megteszi előterjesztését, egyébiránt a bankkérdésben már határozott a ház Simonéi indítványának tárgyalásakor, ezt újra tárgyalni nem lehet. Tisza Kálmán: Igen röviden kívánok ezen tárgyhoz szólani, szökni pedig azért, mert azt, lehetetlenség tagadni, és nagyon természetes, hogy ezen bankkérdés felett mind e házban, mind az országban bizonyos nyugtalanság uralkodik, miután már oly rég idő óta fel volt vetve; minduntalan nyertünk ígéreteket, hogy a kormány előterjesztendő álláspontját és teendő lépéseit, és mindeddig semmit sem tett, mert minden eddig tett kormánynyilatkozat lényegileg nem tartalmazott semmit sem. A bankkérdést, hogy ma itt megoldani nem lehet, kétséget sem szöved, sőt még azt is tárgyalni igen nehéz volna, hogy mi történjék a bankkal. Ezt azonban Horn képvislő úr nem is kívánta, ő nem kíván egyebet, mint hogy már egyszer azon helyzetben tegyünk, hogy tudja a képviselőház és az ország, minő állást foglal fel a kormány e fontos kérdésben. Ezen kívánságának jogosultságát, legalább meggyőződésem szerint, megtagadni nem lehet. Én tehát anélkül, hogy vitatásába bocsátkoznék annak, hogy meddig kell és mikor kell okvetleül a mi részünkről is ezen kérdésnek eldöntetni, ha csak a bank is az, melynek ezen évben nyilatkoznia kell saját kívánságaiés vágyai iránt, de mégis szükségesnek tartom, akár egy évig tartson méga hazükpnvilégium, mint én hiszem, akár két évig, mint a miniszter úr