Ellenőr, 1873. december (5. évfolyam, 285-313. szám)
1873-12-03 / 287. szám
kapuit. Ez az ember czikkében Simonyi Ernőt személyesen is megtámadja, mint a ki „kész abból is engedni, a mit eddig vallott." A szélső bal embereire s a „Magyar Újságra“ kell hagynunk, hogy ezen pártválságról a közönséget fölvilágosítsák s megtámadott reputácziójukat védelmezzék. — A „Wiener Zeitung" mai száma közli ő felségének a hadsereghez intézett parancsát, melyben emlékérmet alapít mindazok számára, rang és állás különbsége nélkül, kik az 1848, 1849, 1859, 1864, 1866 és 1869-ki hadjáratokban részt vettek. Az érem — a szintén közlött alapszabályok szerint — bronzból készül, előlapján 5 felsége képével, hátlapján babér és tölgykoszorúban „1873 deczember 3.“ felirattal ellátva. Viselendő a mell baloldalán fekete sárga szalagon. Az érem nem nyújt igényt semmi előjogra, s az illetőnek halála után örököseinél hagyható. Páris, nov. 29. (Saját levelezőnktől.) A győztes pártban uralgó zavarokról tudósítottam önöket tegnap, a baj pedig nem csekélység; ma minden oldalról hallott hírek oda mutatnak, miként az újonnan kinevezett minisztérium el van szánva — mégpedig úgy Mac-Mahon, mint a jobbközép kívonatára — fenntartani a békét, nyugalmat, azaz a status quo-t vagy még másként a 7 éves provisoriumot, azért kellett a tegnap említett 4 tagnak kilépni s innen a szélsőjobb desperatiója. Nagyon kétséges, a 30-as alkotmány-revideáló bizottság megválasztása befejeztetik-e ma, hát még hol van a munka kezdete s vége? A franczia bizottságok úgy látszik működésükben nagyon hasonlítanak a magyarokhoz s azért nem egy lap jegyzi meg gúnyosan: bizottságot választani annyit tesz, mint a munka haladását gátolni. Az opera leégése alkalmából is bizottság küldetett ki tanakodás végett, miként lehetne lehető gyorsan és czélszerűen az uj operát létesíteni. S íme, e bizottság hetek óta működik, majd mindennap új terv merül fel s ismét elmerül. Az uj opera befejezéséhez 6 millió kellene s akkor is csak egy év múlva lenne kész; az országot kímélni akarván 3 társulat tett ajánlatot azt saját költségén felépíteni, részint a régi opera telkeinek részint az új opera felett néhány évre szóló rendelkezés fejében. Az opera-bizottság tanakodik s az idő múlik. Hogy a személyzet sokáig ne szüneteljen, már csaknem bizonyosnak tartottuk, hogy jövő hó 1-től az Odeonban fognak előadást tartani, de a bizottság újabb megfontolás után elveti a tervet s tovább tanakodik. Működésükben nem akarjuk háborgatni s vegyük szemlére a többi színházat, megkönnyítő az utat e tekintetben Pázmándy úr, ki már több új darabot mutatott be önöknek, azonban nem mindenben egyezem meg vele s különösen nem hagyhatom említés nélkül a „Chef de Division“-t, melyről P. ur elégségesnek tartja a sorban a következőkép megemlíteni: „A darab minden kritikán alól áll s egészen érthetetlen, hogy ily élet és szerző ily minden ész, vicc s cselekvény nélküli művet írhatott.“ Nem akarom állítani, hogy e darab Ed. Goudinet legsikerültebb művei közé volna számítható, de megítélésénél azt hiszem nem szabad felednünk, hogy szerző azt a Palais Royal, nem pedig a Theátre français számára írta. A Palais Royalnak fő czélja a közönséget megnevettetni, s hogy azt e darab által eléri, mutatja hogy már 12 szer telt házat csinált s a közönség mindig jól mulat. S ha azon lapok véleményét sem osztom, melyek e művet kitűnőnek tartják, röviden összefoglalva a „Chef de Division“-t mégis élezes, mulattató darabnak tartom, melyben egypár igen comicus alakkal ismerkedünk meg, természetesen nem is keresünk benne valami nagyszerű jellemvonásokat. A darab története röviden: Picaud de Picaudiéres osztályfőnök nemcsak rendkívül büszke hivatalára, hanem őseire; nem emlékezem már melyik, herczegi vagy fejedelmi vérből származtatván le rendkívül nagyravágyó s azért fennhéjázó lefelé, alázatos felfelé; azon türekszik, hogy egy szép nőt vehessen el s így salonjában minél több minisztert és nagy urat fogadhasson s azért el is határozza magát, hogy de Pouterson ur egyik leányát elvegye, ki viszont kész hozzá menni, nem ugyan szerelemből, hanem lágy adósságait, melyeket öltözéke és ékszerei okoztak, kifizethesse s természetesen, hogy azontúl még többet költhessen. Picaud ur meg ss tartja a polgári házasságot két tanú előtt s másnap kell a nagy szertartásoknak megtartatni, melyre jónak véli Paul Bourgeuilt is meghívni, (hajdani iskolabarátja, azóta azonban nem látta) miután azt hiszi, hogy ez az újonnan kinevezett Bourgeuil miniszter testvére. A vőlegény és Paul Bourgeuil ur viszont látván egymást roppant nagy az öröm, ez utóbbi a szó teljes értelmében bonvivant s beszélgetés folyamában elmondja, hogy mily kellemes órákat töltött ő a fürdőben Pontorson ur leányával s igyekszik is lebeszélni barátját a házassági tervről. Azonban már minden késő; Picaud ur már férj, ez nyilvános; oda tehát a szép remények, hivatal, s nem marad egyéb hátra, P. ur szerelmes is lévén, készebb lemondani mindenről s megy Amerikába; a vendégség gyűl s nem érti a zavart, a cselédség előtt megfoghatatlanok az ur elutazási rendeletei; ekkor lép be Déndonelle k. a, illetőleg már most herczegnő. P. Bourgeuil rá ismer s minden kiderül. Déndonelle k. a. Pontorson urat fürdőbe kisérte s itt mint ez utóbbi leánya mutattatott be Bourgeuil urnak, az igazi leány tehát e tekintetben ártatlan s Picaudur boldog házas. Purat Geoffroy „a Palais Royal lelke, kitűnően személyesítő. Jól játsztak Gil Péres mint bonvivant; L’Héritier, mint családapa, ki jó férj akar lenni, de a nőket is szereti; Baronné mint Dendonelle s a többi színész sem rontott. Csaknem minden egyes játszó más más nevetséges alakot személyesített s a szövegbe az egész darab folyama alatt más apró vig mellékesemények vannak szőve, pl. csak kettőt említek föl: Dondonelle k. a. színésznő volt Párisban, itt elunván magát, elmegy a kairói színházba, hol férjhez megy egy perzsa vagy chinai herczeghez, kivel Párisba viszszatér s hogy a salonok előttük megnyíljanak, a herczeget reáveszi, hogy magával hozzon egy láda kék nap rendjelet. Dondonelle k a. már most herczegnő, feljegyzi azok névsorát, kiknek rendjel küldendő s ismét azon régi barátokét, kikkel per tu volt; ez utóbbiakhoz e szándékozván személyesen menni s felkérni, hogy a társaságban ne compromittálják. Azonban véletlenül felcseréli a névlajstromokat s épen e régi barátjai köztük, Prccand és Bourgeuil urak kapják e rendjeleket. Jól jegyzi meg egy lap e mellékeseményre, hogy ez maga elég egy darab tartalmára. Továbbá a Chef de Division hivatalos szobája, melyben látják, az elsőtől az utolsóig mint nem dolgoznak semmit, mint fogadja Pontorson ur hivatalnokait, a hivatalos látogatókat s viszont a nem hivatalosokat, (Pontorson ur leányai, kikkel mulat, pezsgőzik s midőn a miniszter jő, nem tudja hamarjában hová tenni a babát, melyet az egyik k. a. a szobában felejtett. Egy szóval számos érdekes jelenet, egészben véve mulatságos és alkalmam volt szintén jelen lenni a premieren s úgy találtam, a közönség is e véleményhez csatlakozott. Tegnapelőtt volt Dumas Mr. Alphonse-jának első előadása a közönség rendkívül jól fogadta, nem hiányzott taps és nevetés, s a jegyek most már napokra el vannak foglalva. Láttam már a művet s ha politikai hírek ismét nem gátolnak, írok róla holnap bővebben. * Legújabb hírek: a mai szavazásnál ismét csak 6-an nyertek általános többséget, mind jobboldali, holnap folytattatik. Broglie új törvényjavaslatot olvas fel, mely szerint a maireket és segédeiket a köztársaság elnöke nevezi ki a területi tanácsosokból. Lemondás vagy elmozdítás esetén, miniszteri határozat folytán a megyei tanácson kívül is választhatók ; a baloldal több ízben félbeszakita az olvasást. Mint hallatszik, Mac-Mahonnak 2 millió évi költséget szándékoznak megszavazni. gr. TÁRCZA. PERZSA LEVELEK. Irta MONTESQUIEU. XCI. Üzbek levele ugyanahhoz Szmyrnában. Azon általános érzületből, mely a franczia nemzetet a dicsőségért hevíti, az egreseknél valami izé keletkezett, a mit point d’honneurnek neveznek; általán véve minden pályán feltalálható, hanem a harczosoknál leginkább kifejlett, az ő point d'honneurjtie, point d’honneur par excellnce. Nehéz volna megértetnem veled, hogy hát mi legyen az, mert nekünk épenséggel nincs rá illő fogalmunk. Hajdan a francziák, főleg a nemesek, nem is követtek egyéb törvényt, mint a point, d’honneur törvényét: ez szabályozta egész életüket, és oly szigorú volt, hogy nem lehetett halálnál kegyetlenebb bűnhődés nélkül, legcsekélyebb rendeleteit is megsérteni. Ha vitás ügy kiegyenlítése vetődött fel, a megoldásnak csak egy módja volt : a párbaj, ez mindent kiegyenltett; a baj csak az volt, hogy gyakran nem az érdekelt felek közt ment véghez az isteni ítélet. A bíráskodás ezen módja elég hiányos volt bizony, mert abból, hogy valamely ember erősebb vagy ügyesebb a másiknál, míg nem következik, hogy igazsága van. Azért is a királyok szigorú büntetés terhe alatt megtiltották a bajvívást, de hasztalanul: a becsület uralkodni akar mindig s nem ismer más törvényt. És igy a francziák meglehetősen ferde helyzetbe jutottak: mert egyrészről a becsület törvénye boszút követel, ha megsértetett, másrészről pedig az igazság keze sújtja kegyetlenül, ki a becsületsértést megboszulja. Ha, ki a becsület törvényszéknek enged , vízpadon ballg; ha ki a polgári törvény előtt meghajlik, száműzetik örökre a társaságból ; meghalni, vagy méltatlannak lenni az életre: ez a kegyetlen alternatíva. Páris, Dzsemmadi második hava 18. 1715 XCII. Üzbek levele Ruszlánhoz. Iszpahanban Perzsa követ képében jelent meg egy egyéniség s játékot űz a világ két legnagyobb királyával. Ajándékokat hoz a franczia királynak, minőket a mienk még a georgiai királynak is átallana adni, s rut zsugoriságával két birodalom méltóságát alázza meg. Nevetségessé lett a nemzet előtt, mely a legműveltebbnek tartja magát, s azt a feltevést keltette fel a nyugaton, hogy a királyok királya csak barbárok felett uralkodik. Oly méltóságot nyert, melyet — úgy látszik — maga is sajnál magától; úgy hogy maga a franczia udvar vette oltalmába a persa nagyságot. Ne szólj erről Iszpahanban, kiméld a szerencsétlen fejét. Nem akarom, hogy minisztereink benne büntessék meg a saját oktalanságukat s méltatlan választásukat. Pánis Dzsemmadi második hava utolsó napján 3715. XCIII. Üzbek levele Rhedihez Velenczében. A fejedelem, ki oly sokáig uralkodott, nincs többé. Sokat beszélt róla a világ életében, holta után hallgat a világ. Végperczéig szilárd és bátor maradt, mintha csak a végzet előtt hajlanék meg, így halt meg a nagy Abas sah is, miután betöltötte hírnevével az egész földet. Ne gondod, hogy e nagy esemény itt csupán erkölcsi reflexiókat keltett. aki a maga ügyére gondolt s hasznát kereste a változásban. A király, déd-unokája az elhunytnak, csak 5 éves lévén, az ország kormányzójává egyik herczegi nagybátyja neveztetett ki. *) A király végrendelete megszorította a kormányzó hatalmát. De az ügyes herczeg a parla, Orleans Fülöp, XII. Lajos unokája, ment elé lépett, kifejtette születésével járó jogait, s eltörültette a király végrendelkezését, melylyel még holta után is uralkodni akart. A parlamentek hasonlók a romokhoz, melyeket lábbal taposunk, de melyek mindenkor valamely régi népek előtt nagy tiszteletben állott templomra emlékeztetnek. Most már csak az igazságszolgáltatással foglalkoznak; hatalmuk fogyó félben van, hacsak valami váratlan fordulat nem ad nekik uj erőt, uj életet. E nagy testületek az emberi dolgok sorsának osztályosai: meghajlottak az idő előtt, mely mindent leront az erkölcsi romlottság előtt, mely mindent meggyöngit a nagyobb hatalom előtt, mely mindent letipor. De a kormányzó, népszerűségre akarván szert tenni, eleinte, tisztelni látszott a szabadság szentélyét, hogy a birodalom támaszául tekintsék. Paris, Rhedzseb hava 4 én. 1715. XCIV. Üzbek levele testvéréhez, A Kaszbáni monostorban. Meghajlom előtted, szent férfin, és arezra borulok ; őrzöm tiszteletemet saraid iránt, mint a szemem világát. Nagy a te szentséged, szinte ugy látszik, mintha te benned honolna a nagy próféta szive, égre szóló a te hírneved, és az angyalok a dicsőség ormáról tekintvén le reád, felkiáltanak: Hogyan lehet e földön, mikor lelke már mivelünk van s röpkéd felbetartott a trón körül ? Hogyne tisztelnélek én ki megtanultam tudósainktól, hogy a dervis, még a hitetlenje is, mindig bir a szentség jellegével, mely tiszteletreméltóvá teszi az igazhivők előtt; és hogy isten a föld minden zugában kiválasztott magának a többinél tisztább lelkeket, elszigetelte őket a hillen világtól, hogy testük sanyargatásával és buzgó imájokkal feltartóztassák a rosz világra lesújtani kész haragját? Mesés dolgokat beszélnek a keresztyének is első hittérítőikről, akik ezerszámra vonultak vissza sivatag pusztaságokra, s főnökük, Pál és Antonius vola. Ha igaz, amit róluk mondanak, életük ép oly csodateljes, mint a mi szent imámjainké. Noha teljes tiz évig sem láttak emberi lényt, éjt napot daemonok társaságában töltöttek , mely rész szellemek folyton zaklatták ők“*- ’ 0,r““ ’ tájuknál, nem volt előlük menekvés. Ha mindez igaz, be kell vallani, hogy soha senki nem él még ennél roszabb társaságban. Az értelmes keresztyének, mindezt nagyon természetes allegóriának tekintik, melyből megérthetjük az emberi lét balvégzetét. Hasztalan keresnek nyugalmat a pusztában ; a kisértés mindig nyomukban van, szenvedélyeinek daemonok képében példázva, ott sem hagynak el; a szív rémei, a lélek káprázatai, a tévely és hazugság fantomjai, mindig előállnak kisértésükre s még a bojt és vezeklés idejében is ránk rontanak. A mi engem illet, én tudom, hogy istenküldötte lelánczolta a sátánt s a mélységbe vetette, megtisztította uralmától a földet, s méltóvá tette azt, hogy tartózkodási helye legyen a prófétáknak és angyaloknak. Páris, Seriban hava 9-én 1715. xcv. Üzbek levele Rhedihez• Velenczében. Soha se hallottam a közjogról beszélni anélkül, hogy gondosan ne kutatták volna a társadalom eredetét. Ezt nevetségesnek találom. Ha az emberek nem alakítanának társadalmat, ha külön volnának s kerülnék egymást, akkor igenis helyén volna okát keresni, miért élnek elszigetelve , de már születésük egymáshoz köti az embereket, a fiú apja mellett születik, s hozzá van fűzve; ime a társadalom és indoka. A közjog ismeretesebb Európában, mint minálunk , de elmondható, hogy a fejedelmek szenvedélyei, a népek türelmessége s az írók hízelgései megrontották minden elvét. E jog, úgy a mint ma létezik, oly tudomány, milyből megtanulják a fejedelmek, mely határig sérthetik meg az igazságot érdekeik hátránya nélkül. A lelkiismeret elhallgattatására rendszerbe ütik a gyarlóságot, ebből vonják le a szabályokat, az elveket és következtetéseket. Micsoda jogérzék ez, Rhédi ?! Szultánjaink korlátlan hatalma, mely önmaga a törvény, nem idéz elő több szörnyeteget, mint e méltatlan művészet, mely csűrni-csavarni akarja Azt lehet mondani: két egymástól különböző igazság van : az egyik a magánügyeket rendezi s uralkodik a polgári törvényben ; a másik a nép és nép közti dolgokat rendezi, s a közjogban zsarnokoskodik : mintha maga a közjog is nem magánjog volna, nem egyes országé, az igaz, hanem az egész világé. Valamely más levelemben bővebben kifejtem gondolataimat. Páris, Zilhadzsé hava 1. 1730. XCVI. Üzbek levele ugyanahhoz. A hatóság polgár és polgár között tesz igazságot; minden nép maga tesz igazságot maga és más nép között. Az igazságosztás e második esetében sem alkalmazhatók más elvek, mint az elsőben. Nép és nép között ritkán van szükség harmadik személyre az igazság kiderítésére, mert a vitás ügy , majdnem mindig világos és könnyen meghatározható. Két nemzet érdeke rendszerint annyira el van egymástól választva, hogy csak szeretni kell az igazságot és megtaláljuk azt. Nem így a magárosok vitás ügyeiben. Minthogy társaságban élnek, érdekeik úgy összevegyülnek, összebonyolódnak, s annyifélék s oly különbözők, hogy egy harmadikra van szükség, aki megvilágítsa, amit a felek kapzsisága homályosságba burkol. A háborúnak csak két igazságos neme van : az egyik a támadó ellenség visszaverésére, a másik a megtámadott szövetséges segítségére. Nem volna igazságos hadat viselni a fejedelem magánviszályáért, ha csak nem oly súlyos eset forog fenn, hogy halált érdemel a fejedelem vagy a nép, mely elkövette. A fejedelem tehát nem viselnt hadat a miatt, ha valamely megillető tisztességet megtagadnak tőle, vagy ha követei irányában illetlen eljárást tanúsítottak s más hasonló esetben. Nem pedig azért, mert a hadszenet igazságos cselekmény kell, hogy legyen, amelyben a büntetésnek arányban kell lenni a vétséggel, megvizsgálandó tehát érdemes-e halálra, akinek hadat izén ütik, mert hadat izenni annyi, mint halálra ítélni. A közjogban a legszigorúbb bíráskodási tény — Errata. Lapunk tegnapi számában tévedésből áll: ,,központi ellenzéki kör“ e helyett : országos ellenzéki kör “. Az utóbbira, az úgynevezett „országos"-ra vonatkozott megjegyzésünk. A tanügyi bizottság tegnap tartott ülésében mindenek előtt a görög nyelv felett, — melynek discussiója már a múlt ülésben befejeztetett — végleg határozott és pedig az által, hogy azt mint kötelező tantárgyat vette fel a törvényjavaslatba. Ezután a hit- és erkölcstan kérdése igen élénk vitát keltett, melyben a bizottságnak majdnem minden tagja vett részt; végül az által dőlt el e fontos kérdés, hogy a bizottság Tisza Kálmán és Molnár Aladár azon közvetítő indítványát fogadta, mely szerint a miniszter e tekintetben az illető vallásfelekezetek meghallgatásával intézkedik. Az érdekes ülés utolsó tárgyát képezték az előkészítő osztályra vonatkozó 11, 12. és 13. §§; erre nézve Schwarcz Gyula indítványa fogadtatott el, mely szerint a bizottság az előkészítő osztályt elvetette. ____ — Egy svájczi lap „Der Landbote und Tagblatt der Stadt Winterthur", melynek illető számát ma este kaptuk meg, közölvén az „Ellenőr" után a cholera áldozatairól Magyarországon közzétett kimutatást, vezdezikkében appellál honfitársainak áldozatkészségére, hogy segítsenek a magyarországi özvegyeken és árvákon, kiknek javára már Francziaországban is adakozások indíttattak meg. Az úgynevezett birodalmi hivatalnokegylet magyar hitelintézete. Alig tudunk társadalmi osztályt, mely a családi és egyéni követelmények érdekében annyira rászorulna a társulási szellem támogatására, mint a hivatalnokok osztálya, melynek munka és hatásköre kívül esik a kor azon vívmányain, melyek a tőke és a munkaerő közti harcrot ha nem is megszünteti, de legalább némileg szabályozni hivatják. Már maga azon körülmény, hogy a hivatalnok, midőn az állammal bizonyos szerződési viszonyba lépett, és minden szolgálati évnek letelte után saját munkájával való szabad rendelkezési lehetőségét csökkentve látja, arra kényszeríti a hivatalnokot, hogy tekintet nélkül az időviszonyokra, csupán saját helyzetét, bárminő mostoha legyen is az, használja fel jövőjének biztosítására és miután a rendelkezésére álló tényezők nagyon is szerények, önkényt értetődik, hogy az egyéni fogyatkozást a társulásnak kell pótolnia. És mégis sajnosan kell tapasztalnunk, hogy daczára az e tekintetben több ízben felmerült dicsérretes törekvéseknek, Magyarországon a hivatalnoki testületnél nem tapasztaltuk azon nemét a társulás-nak, amely a testületet egy hatalmas tömbbé tömörítvén, ellent bírjon állani az idő azon hullámzásának, amely a hivatalnokok érdekeit a végenyészet örvényébe sodorni fenyegeti. Szomorú tünemény, melynek kulcsát részint társadalmi, nagyrészt pedig politikai és államéleti viszonyainkban könnyen megtalálhatjuk. Mindamellett nagy megnyugtatásunkra szolgálhat azon körülmény, hogy a magyar hivatalnokok testülete, mint társadalmunk egyik jelentékeny része, teljes tudatában van feladatának fontosságáról és habár eddigi törekvései még nem dicsekedhetnek az óhajtott sikerrel, lankadni nem tudó buzgalma zálogul szolgálhat arra nézve, hogy a mostoha viszonyokkal való harcot tovább folytatni is kész. Merítjük pedig ezen meggyőződésünket a következőkből. Amint tudjuk, az osztrák-magyar birodalmi tiszti egylet, melynek székhelye Bécs — nemcsak Budapesten, de a szt. István korona területének különböző városaiban is alakított úgynevezett előlegezési társulatokat és ezek között a budapesti, Vanicek Vincze tapintatos és buzgó vezetése mellett, oly jelentékeny intézetté fejlődött, hogy 1871- ben mint magyar hitelintézet alakult ugyan, de mint ilyen nem érhette el az önállóság azon fokát, melyet a magyar hivatalnokok érdekei igényeltek , mert a kicsi anyaintézet mindent elkövetett, hogy a kicsi és szerény előlegezési társulatból keletkezett hitelintézet külön ne váljék vagy ne válhassék, miután a bécsi urak azt igen jól tudták, hogy amint a jól szervezett hite intézet különválik, akkor egy önálló és minden magyarországi hivatalnokot átölelő, magyar szellemű és magyar irányú általános tiszti egylet rég táplált eszméje okvetlenül valósul. Hogy miért nem akarták, azt taglalni messze vezetne, de azért alább mégis némileg érinteni fogjuk, hacsak általános vonásokban is. Amit a bécsiek oly gondosan kerültek, mégis bekövetkezett, mert egy önálló életbztosítási üzlet életbehozása ötletéből, mit a bécsiek élethalálra elleneztek, a magyar hitelintézet igazgatótanácsa elfogadta az „általános élet és járadékbiztosító-intézet" fasiorális ajánlatát és ezen merénylet elég volt arra, hogy a bécsi „beamtenverein" be nem várja az e kchulleitjen muttidiouuisszükséges közgyűlési határozatot, megvonta a pesti hitelintézettől az eddigelé használt céget, és az életbiztosítási ügynökséget Ezúttal is bebizonyult, hogy a düh és a szenvedély a legroszabb tanácsadó. Az alapszabályok egyik §-a világosan rendeli, hogy a hitelintézet csak az anyaintézet beleegyezésével válhatik el ettől és a beamtenverein első felhevülésében egészen megfeledkezvén ezen előjogáról, önkényt dobta el magától azon fiókját, amely eddigelé csak életbiztosítási díjakban évenként 100.000 lrtot szállított Bécsbe, az előlegezési üzletből pedig 8% tiszta hasznot fizetett a beamtenvereinnak, holott a körülbelül 2 milliónyi alaptőkéből 1 4 millió a magyarországi betevőkre esik. Ezen baklövést most a beamtenverein azzal kívánja indokolni az érdeklettek előtt, hogy a magyar hitelintézet vezetőit saját lapjában gyanúsítja és a vezértitkárt, mivel ez mint az intézet lelke a magyar hivatalnokok érdekeit védelmezi és megóvni törekszik, invectivákkal és kicsinyes rágalmakkal, szitkokkal halmozza el. Sőt, hogy kofáskodásainak Magyarországon is hitelt szerezzen, hat magának mondva csinált philippikákat azon vonzó czim alat: „Eine Stimme aus Ungarn“ aláírva Redlich Adolf a m. k. főszámvevőszék egyik tanácsosa által, aki többek között azt igyekszik bebizonyítani, hogy noha a magyarországi hivatalnokok a bécsi beamtenverein alaptőkéjéből 11/* milliót leírnak, míg a birodalom többi consortiumai csak 700,000 írttal participiálnak és noha azon 5 százalékból, mely a tiszta jövedelem után humanistikus czélokra fordíttatik, a magyar hivatalnokok soha egy fillérben sem részesülnek ; noha továbbá a magyar hivatalnokok a beamteverein közgyűlésein csak küldöttségileg képviseltetik magukat, hol aztán con amore majorizáltatnak, mégis nagyon czélszerű sőt üdvös lesz, ha a magyar hivatalnokok továbbra is megmaradnak a beamtenverein vásátjai és csendesen contribuálnak a bécsi urak törekvéseihez stb. stb. S ezen badarságokat egy magyar államhivatalnok írja a beamtenverein saját orgánumába, azon orgánumba, mely nem átallotta hasábjain gúnyosan megjegyezni, hogy aki a magyar hazafiságot annyira pengeti, nem is magyar, hanem bevándorolt magyar (!! !) Rég elmúltak ám azon patriarchális idők, midőn a név hangzása nálunk mérvadó volt! Ma már a tények után ítélünk és nem tartunk mindent redlichnek, ami annak kürtöli magát. Ne féltsenek bennünket annyira a bécsi urak, pardon Redlich úr, hogy az ön „magyar" hangját, a kiejtés után ítélve, bécsinek tartjuk! majd tudjuk mi, hogy mi tevők legyünk az önök tanácsa nélkül is. Mindenekelőtt egyesülnünk kell, hogy erős testté váljunk és ha ez megtörtént, akkor fogják önök csak megkülönböztetni az igazi magyar hangot a hamistól! Viszontlátásra! ______7—*) — Barsmegye felirata a megye földarabolása ellen, melyet a megbízott küldöttség nov. 17-dikén nyújtott át a belügyminiszternek, következőleg hangzik : „Nagyméltóságu belügyminiszter ur! Midőn nagyméltóságodnak hírlapok utján köztudomásra jött ama tervezetet, mely szerint a törvényhatóságok területeinek új beosztásánál Bars vármegye feldaraboltatni s ekkép más megyékbe bekebeleztetni terveztetik, mai közgyűlésünkben fájdalmas tudomásul vettük s annak folytán megyénk integritása érdekében nagyméltóságodhoz a jelen felirattal járulni elhatároztuk, csak is a megyében uralgó közhangulatnak adtunk hű kifejezést. Nem ismerjük az említett felsőbb tervezetet részleteiben és nem az indokokat, melyek annak alapjául szolgáltak s így nem vagyunk azon helyzetben, hogy ismert érvek ellenében megfelelő ellenérveket állíthatnánk fel; de nem is tartjuk ezt szükségesnek, mert csak egy beható tekintetet kell, hogy vessünk megyénk számbaveendő viszonyaira, hogy ezekben keressük és találjuk fel amaz érveket, melyek megyénk integritásának országos és helyi érdekekből egyaránt kívánatos fentartása mellett bizonyítanak. Ugyanis, hogy az oly kisebb törvényhatóságok, melyek az önkormányzat költségeinek viselésére, a lakosság túlterheltetése nélkül nem képesek tehát kiterjedési, népességi és adóképességi, vagy esetleg helyrajzi s egyéb viszonyaiknál fogva, az állami közigazgatás és az önkormányzat érdekeinek veszélyeztetése nélkül fenn nem tarthatók, más törvényhatósággal egyesíttessenek vagy a fennforgó viszonyok és körülményekhez képest, több szomszéd törvényhatóságba bekebeleztessenek, azt az újból szervezendő állami közigazgatás és a helyhatósági önkormányzat érdekében részünkről is szükségesnek és czélszerűnek tartjuk. I> Vv tctvlui r v * iuií’1 p• hogy Bars vármegye, Körmöcz és Uj-Bánya sz. kir. városokon kívül, 47 □ mértföldnyi területen, 214 községben és ezek közt többb különösen gazdászati ipar- és kereskedelmi tekintetekből jelentékeny mezővárosban, a legutóbbi népösszeirás szerint 124.480 lakost számlál; tekintve, hogy Bars vármegyének egyenes államadója az 500.000 forintot jóval meghaladja, s e szerint ez oly adómennyiséget képez, melynek a megye szükségleteihez képest megállapítandó százalékából az önkormányzati költségeit fedezhetni fogja; tekintve, hogy a megye területét szélességében átszelő az úgynevezett nagy-szombat-krakói állomáson, továbbá az egész megye hosszában s ennek két legnagyobb járása a lévai és garami járások közepén végig vonuló s a bányavárosokat az esztergom-nánai vasúti állomással összekötő úgynevezett beszterczabánya-esztergomi országos útvonalon, valamint az ebből kiágazó komáromi or*) Megkeresés folytán helyet adtunk e czikknek. Mondanánk sem kell, hogy részünkről az úgynevezett osztrák-magyar vagy birodalmi hivatalnokegylet kettészakadásának, s illetőleg a magyar rész függetlenitésének csak örvendünk. Szerk.száguton, melyek mind jókarban vannak s a megyebeli legjelentékenyebb piaczokat érintik, nemkülönben a Garam folyón, Bars vármegye a lehető legélénkebb közforgalmat mutathatja fel; tekintve, hogy Bars vármegye elősorolt kiterjedési, népességi, adóképességi és közforgalmi kedvező viszonyai mellett , egy jól berendezett s a megye minden oldaláról kényelmesen megközelíthető székhellyel bir Aranyos-Maróthon, mely székhelye egyszersmind a minden megkivántató helyiséggel ellátott, királyi törvényszéknek, az egyik járásbíróságnak, közigazgatási járásnak és adóhivatalnak, tekintve, hogy a megyének öt közigazgatási járása közül három t. i. az ar.-marohi, verebélyi és lévai az illető járásbirósági és adóhivatali kerületekkel csekély, könnyen kiegyenlíthető különbséggel megegyez— s hogy ha annak idején több ízben tett s kellőleg indokolt felterjesztéseink daczára, ami mai napság is Bars vármegye egyik felejthetlen sérelmét képezi, az oszlányi járás egészben, a garami pedig részben más törvényszéki kerületekhez nem csatoltatnak, a pénzügyi kerületek némi módosításával Bars vármegye már is a legczélszerűbben beosztott megyék egyike lehetett volna, mely katonai tekintetből is csak egy hadkiegészítő kerülethez tartozik s honvédeket legnagyobb részben kebelében Léván székelő barsi 61-ik honvédzászlóaljhoz szolgáltat; tekintve, mondjuk mindezeket, hihető-e nagyméltóságú belügyminiszter úr, hogy Bars vármegye, mely elősorolt viszonyainál fogva, úgy az állami közigazgatás, valamint a helyhatósági önkormányzat érdekeinek megfelelő s czélszerűleg beossztható törvényhatósági területetet képez, hogy Bars vármegye, mely mindamellett, hogy lakosságának 2/3 része tót ajkú, mai napig híven megőrzött nemzeti hazafias közszelleménél fogva a nemzetiségi törvényt egyszerűen tudomásul vehette s e tekintetekből jelen integritásában a magyar államiság egyik kiváló védbástyája, hogy Bars vármegye, mely a magyar történelmet annyi fényes lappal gazdagította, mely e történelem szerint a magyar nemzet ujabbkori alkotmányos küzdelmeiben a legkitűnőbb szerepet játszotta, — hihető e, hogy ez a megye, a históriai kegyelet, a családi érdekek és az együvé tartozóság érzetének mély megsértésével feldaraboltatni és más megyékbe bekebeleztetni terveztetik ?............ Mi így vagyunk értesülve nagyméltóságú miniszter úr, de hajlandók vagyunk értesülésünk alapos voltát kétségbe vonni, mert az általunk elősorolt megyénk integritása mellett szóló vizonyokkal szemben, nem találunk oly országos érdeket, melynek azt alárendelni s melyben hazafias resignatióval megnyugodni tudnánk. Mindazonáltal, ha a Bars va megye közönségét oly fájdalmasan érintett hit mégis való lenne, ha nagyméltóságod országos gondjai közepette, rólunk nélkülünk nyert tévé véleményezések alapján, a megyénk integritása ellen irányuló tervezetet magáévá tette volna, teljes tisztelettel felkérjük nagyméltóságodat, hogy fennebb előadott viszonyainkat s ezekre alapított indokainkat beható figyelmére méltatni s azokhoz képest a részünkről anyagi jogosultsággal neheztelt felsőbb tervezetet, — melyben mi soha, és semmikép megnyugodni nem tudnánk — elejteni s a törvényhatóságok területeinek uj beosztásánál Bars vármegyét jelen épségében fenntartva javaslatba hozni kegyeskedjék Fogadja egyébiránt nagyméltóságod kiváló tiszteletünk és hazafius üdvözletünk nyilvánítását. Kelt Aranyos Maróthon, 1873-ik évi október hó 21-én tartott közgyűlésünkből. Bars vármegye közönsége nevében: Simonyi Simon s. k. alispán. # Részünkről nem tartjuk tapintatos politikának a finisis mivét se.Jon -Szervezetéi, hol VillaiJiL Mined eddig semmi okulni panaszra a felső megyék nemzeti maguktartása ellen, a ép a bolygatás idézhetne elő nem óhajtott viszonyokat. Kivált Bars vármegye hazafiság szempontjából mindig megtette kötelességét, s nem érdemli, hogy eltöröltessék. Több virágzó várost mutat fel, s ha a székhely Aranyos-Maróthról Lévára tétetik át, mely utóbbi leginkább képes a fejlődésre, Bars vármegye megmaradhat továbbra is önálló törvényhatóságnak. KÜLFÖLD. December 2 án. Franczia köztársaság. Az erkölcsi sülyedésnek tán legkiáltóbb jele az a törvényjavaslat, melyet az új franczia kabinet a decentalizatió egykori bajnokaiból alakult többségre támaszkodva, a legmerevebb centralisatio érdekében terjesztett az assemblée elé. A municzipalis törvényjavaslatról beszélünk, melyet alább egész terjedelmében adunk át a nyilvánosságnak. Érdemes elolvasni: a franczia nemzetgyűlés önmagában s uralma egyedül üdvözítő voltába bolondult többségnek aberratióját ennél jobban nem documentálhatja semmi Az a párt, mely a császárság idejében minden kö