Ellenőr, 1873. december (5. évfolyam, 285-313. szám)
1873-12-03 / 287. szám
Előfizetési árak Egész évre . . 20 frt. — kr. I Évnegyedre . . 5 frt. — kr. Félévre . . . 10 . — „ I Egy hónapra . 1 „ 80 „ Egyes szám ára 10 krajczár. Szerkesztési iroda: Budapesten, nádor-utcza 6. sas. Semmit sem közlünk, ha nem tudjuk, kitől jön. — Kéziratok visszaküldésére nem vállalkozunk. — Posta által csak bérmentes leveleket fogadunk el. POLITIKAI NAPILAP. Hirdetések felvétele: Budapesten, nádor-utcza 6. ax. (Léffrády testvérek Irodájában). Kiadó hivatal: Előfizethetni helyben és posta utján: két sas-utcza 14 az. a. A lap szétküldésére vonatkozó reclamátiók Légrády testvérek irodájába (nádor-utcza 6. sz.) intézendők. 287. szám. Budapest, szerda, deczember 3. 1873. V. évfolyam. TÁVIRATOK. Bécs, decz. 2. A császár-jubileum alkalmából a Szent István-templomban ma ünnepélyes nagymise tartatott, melyen Rauscher bibornok celebrált, jelen voltak : Schwarzenberg bibornok, az olmützi és salzburgi érsekek, gróf Andrásy birodalmi miniszter és Holzgethan, az összes ciszlaszbán minisztérium, a birodalmi tanács mindkét házának és a legfőbb törvényszék elnökei, az országnagy, a városi helytartó, a rendőrség elnöke, a polgármester stb. a bécsi garnison valamennyi laktanyáján szintén tartottak ünnepélyes istentiszteletek ; az alser laktanyán tartatott istentiszteletnél jelen voltak: valamennyi főherczeg, a birodalmi miniszter, a hadsereg tábornagyjai és törzstisztjei, valamint a hajóhad és honvédség törzstisztjei. Bécs decz. 2. A hadsereg Albrecht főherczeg által vezetett küldöttségének a császár következőleg válaszolt: Köszönöm a 25 évi időszak alkalmából nyilvánított szerencse-kivonataikat; köszönöm mindenekelőtt a ma élükön álló győzelmes hadvezér a Nekem és a hazának ezen időszak alatt tett odaadó és kitűnő szolgálatokat, köszönöm mindnyájuknak, köszönöm egész hadseregemnek és a tengerészeti hadaknak az irányomban jó és rosz napokon egyaránt tanúsított hűséget és ragaszkodást. Kemény sorscsapások daczára, sok meg nem érdemelt ellenségeskedés daczára, a szükséges átváltójálások daczára a régi, szilárd, jó szellem megingatlanul fenntartá magát. Élénk bátorsággal és föláldozó kitartással dolgoztak valamennyien s befejezem azon, legbensőbb szivemből jövő óhajjal : isten áldja és oltalmazza derék hadseregeimet, isten a győzelmet csatolja zászlóikhoz. — A császár ezután fogadá az összes minisztériumot és a legfőbirodalmi törvényszék, a felső törvényszék és a felső számvevőszék elnökeit a miniszterelnök vezetése alatt, kinek beszédére következőleg válaszolt: Fogadják köszönetemet jó kívánságaikért, valamint a sok hű és jó szolgálatért, melyeket nekem tettek ; reményem s óhajtom, hogy még sokáig fogom önöket közelemben tartani, és ez bizonnyal megtörténhetik, ha a minisztérium, mint eddig, helyes értelemmel és finom tapintattal fog eljárni és illő helyen a szükséges erély kifejtését nem fogja elmulasztani. Fogadáson voltak még a császárnál , a birodalmi miniszterek, a bécsi jótékonysági egyletek valamint a cseh, galicziai, morva, alsó- és felső-ausztriai tartományi gyűlések küldöttségei. Bécs, decz. 2. A császár a tartományi gyűlések küldöttségei után a „Concordia“ journalista-egylet küldöttségét fogadá, melynek üdvözletére adott válaszában azon reményét fejezé ki, miszerint a sajtó, hivatását mindig szem előtt tartva, méltóságát luínden ilében meg fogja orizni és az állam állapotaival, tartózkodva a magán- és családi élet megsértésétől, méltó tárgyilagossággal és hazafiui szellemmel foglalkozand. Bécs, decz. 2. A urak háza elfogadta a kölcsöntörvényt úgy, amint az az alsóházból kikerült, csupán e két módosítást ajánlja: különösen tekintetbe veendő esetekben, más, nemcsak papiláris értékpaprok is zálogul elfogadhatók legyenek; továbbá, hogy a kölcsön kamatosítása ne a nemzeti bank 2% es Lombard kamatlába, hanem a nemzeti bank időszerinti kamatlába szerint volna eszközlendő, miáltal a kölcsön-előlegeknél a banküzleteknél fenálló kamatláb különbzetek jönnének szokásba A jelentés elismeri ugyan ama sajnos akadályt, mely eme törvény létrejöttét odább halasztaná, reméli azonban, hogy ezen hátrányt a törvényjavaslat fokozott czélszerűsége kiegyenlítendő. Pozsony, decz. 2. Az uralkodási jubileum itt rendkívüli ünnepélyességgel tartatott meg: tegnap este önkénytes kivilágítás volt. Ma a város díszesen fel van lobogózva, reggel 7 órakor 101 ágyulövés létetett, mire a katonai zenekarok zenével vonultak a városon keresztül. Valamennyi egyházban szónoklattal összekötött ünnepélyes isteni tisztelet tartatott. A város szegényei adományokban részesültek. Belgrád, decz. 2. Az osztrák consul ünnepélyes isteni tisztelet után számosak üdvkivonatait fogadta a császári jubileum alkalmából. Berlin, decz. 2. A császár ma fogadta az osztrák követet, kit az osztrák császár 25 éves jubileuma alkalmára szóbelileg kifejezendő üdvkivánataival bizott meg. Az osztrák követet ma látogatták meg a korona és a többi herczegek, és a diplomatiai testületek ugyanaz ügyben. A „Norddeutsche Zeitung“ szerint a német császár üdvözlő levelet küldött az osztrák császárnak; nevezett lap hozzáteszi, hogy ha az üdvözletben különösen kiemeltetett a két uralkodó közti barátságos érzület, azon esetben az mintegy a nép szivéből van merítve. Washington, decz. 2. A congressus megnyitá az államtitkár és a spanyol képviselő által aláírt jegyzéket, melyben ki van mondva, hogy a „Virginius“ és a foglyok Amerikának kiszolgáltatandók, az amerikai lobogó Üdvözöltetik,mihelyt ki lesz mutatva, hogy a „Virginius“ amerikai hajó , ellenkező esetben az utasok a semlegességi törvények megszegése miatt amerikai törvényszék elé állíttatnak. Utolsó posta. — AB az a i ne-per vége felé jár. A tanúkihallgatások tegnap voltak befejezendők s azután még a vádlott utolsó vallatásának kellett következni. Ma (kedden) a tárgyalás szünetelt, hogy ideje legyen a köztársasági biztosnak a vád formulázására. Egyébiránt még Aumale herczeg is készült a tárgyalás adatait még egyszer összegezni. A köztársasági biztos vádemelése után még a vádlott védbeszéde, a biztos válasza s a zárszók következnek. A per folyamát nem fogják többé megszakítani s ha szükséges lesz, még vasárnapon is ülést tartanak. Ily módon a pert a jövő hét végéig lejáratni reményük. Manteuffel tábornagy és Gröben báró közt múlt szombaton pisztolypárbaj ment végbe, mely Gröben sebesülésével végződött. A controversia már régibb keletű, s elintézését csak a franczia occupatio halasztotta mostanig. Manteuffel állítólag az egész Gröben-családot megsértette, s ez családi tanácsot tartott s elhatározta, hogy minden tagja kihívja a sértőt mindaddig, míg elégtétele nem lesz a sérelemért. NEMZETI SZÍNHÁZ. Szerdán, decz. 3-án. A jó barátok. Szinmű 4 felvonásban. Sardou után francziából fordította Szerdahelyi Kálmán. Budapest, deczember 2. (—) Kezdhetjük újra és hordhatjuk a vizet abba a feneketlen hordóba, mit magyar-horvát kiegyezésnek hínak. Nem sikerül már e kormánynak semmi a világon, még a becsületes kimúlás sem. Csak támolyog jobbra-balra és vonszolja hideglelős életét. Paffá teszik nemcsak financziális tervezeteit, hanem egyéb magas röptű törekvéseit is. Az újabb magyar-horvát kiegyezés még csak ige, s hogy testté váljon, sok más életföltételen kívül, a szentesítés és kihirdetés kenetjére is van szüksége, és ime már megtapintották ama gyöngéd pontot, hol egy mérges nyíl halálra sebezheti. Hétfői lapunkban körülírtuk e pontot. A horvát miniszterre, a zágrábi felfogás szerint, nem háromolna egyéb teendő, mint, ha vallásos érzületű, pergetni a szent olvasót, a kiegyezés üdvéért; ha pedig nem igen szereti naphosszat morzsolni a miatyánkat, kémkedni, leskelődni nem forralnak-e valami ármányt itt Budán valamely horvát autonóm érdek ellenében. Akár az egyik, akár a másik furcsa hivatás egy miniszter számára, ki az 1868. évi XXX. t. sz. értelmében felelős a közös országgyűlésnek. Még pedig az átalános politikai irányra nézve megosztja e felelősséget a magyar miniszterelnökkel, a horvát részleges politikájáért pedig egymaga viseli a felelősséggel járó terheket. Ép ezen felelősség tette a horvát miniszteri állást közjogilag szükségessé, mert a magyar parlamentarismusnak mind rendszere, mind természete megkívánta, hogy legyen közeg, mely a kiegyezésben nyújtott törvényes intézkedések végrehajtásáért a felelősséget képviselje; hogy legyen közeg, mely a horvát autonóm közélet törvényes menetéért a magyar állam és törvényhozásnak felelősséggel tartozzék. A bán, ki az autonóm kormányzat élén áll, felelős a horvát országgyűlésnek, az alkotmányos élet minden phasisában; a horvát miniszter, ki a két ország között az államjogi kapocs sérthetetlensége fölött őrködik, felelős ismét a magyar képviselőháznak. Ily felelősség nélkül képtelenség nemcsak a Parlamentarismus, mint rendszer, hanem képtelenség maga a kiegyezés magyar szempontból, mely csak az előnyöket iktatja a kiegyezési törvénybe, de nincs, kit a velük járó kötelezettségek meg nem tartásáért egyenesen felelősségre vonhasson. Azok tehát, kik szőrszálhasogatva vitatják, hogy a horvát miniszter az újabb kiegyezés által nem nyer jogot a horvát autonóm törvények szentesítését alájegyezni, sem többet, sem kevesebbet nem akarnak, mint illusóriussá tenni a magyar állam jogait a felelősségre vonhatás sarkalatos jogának gyakorlata tekintetében. Ha csakugyan érvényre juthatna a zágrábi felfogás és a horvát miniszter nem jegyezhetné alá a szentesítéseket, úgy ki lenne hát a magyar országgyűlésnek felelős a horvát dolgok menetéért. A bán? Hisz ennek a magyar képviselőházban nincs széke, és semmiféle törvény sem kötelezi, hogy az autonóm horvát országgyűlésen kívül, bármely testületnek a világon számot adjon tetteiért és politikájáért. Talán a horvát miniszter ? Hisz ez nem jegyzett alá semmit, azért meg csak nem lehet felelős, sem a parlamentáris szokás, sem a magyar felelősségi törvények szempontjából, amiért nem is volt joga névaláírással a felelősségvállalást elismerni. Az, hogy a törvény szentesítés előtt az ő kezén ment át, nem vonhatja őt is bele a felelősségbe, nem akkor sem, ha élt azon jogával, mely megengedi, hogy külön véleményt csatoljon a fölterjesztés mellé. Már tisztelet-becsület a horvát felfogásnak, de az ő barátságuk kedvéért áldoztunk eleget és semmi kedvet sem érezünk tovább, hogy a felelős miniszteri rendszerbe egy olyan se hús se hal féle intézményt igtassunk, mely eléktelenítse az egész parlamentaristmust. Igaz, hogy költségkímélés szempontjából pengetik, innen is, onnan is, a horvát miniszteri állás megszüntetését. Magunk is a mondók vagyunk. Csakhogy nem pure et simple óhajtjuk ez eltörlést, hanem fentartásával azon biztosítékoknak, melyeket a felelősség tekintetéből a horvát miniszteri állás nyújt. Két ágra szakad azon csekély, bár részben nagyon is fontos teendő, melyet a horvát miniszternek az újabb kiegyezés szerint be kell töltenie. Először részt vesz a miniszteri tanácsban és itt képviseli a horvát érdekeket, őrködik a közös ügyeknek a horvátokat illető érdekei fölött. Ezen ágát a munkakörnek bízvást teljesítheti a horvát bán is, mégpedig annál tökéletesebben, mert direct összeköttetésénél fogva jobban érzi és tudja a horvát nép szükségleteit és mindennapi érdekeit. Nem úgy a hatalmi kör azon ágában, mely a felelősségbe játszik bele, s melynél fogva a horvát miniszter ellenjegyzi a törvényeket és rendelteket; ezen ellenjegyzés által a magyar országgyűlésnek felelős. A bán itt nem veheti át a horvát miniszter szerepét, miután egyszerre két urnák nem szolgálhat, és külön a horvát országgyűlésnek, külön a magyar képviselőháznak felelősséggel tartozni annyi, mint esetleg nevetségessé és a legszenvedélyesebb összeütközések kútfejévé tenni a rendszert. De különben is képtelenség két házban ülni, s a mellett a napi teendőket, mérföldnyi távolságban a színhelytől fennakadás nélkül végezni, eltekintve azon jogoktól és kötelezettségektől, melyekkel a báni állást szabályozta a törvény. Száz szónak is egy a vége, s így a horvát miniszter ez ágbeli teendői, a parlamentáris követelményeknek megfelelőleg, egyedül valamely magyar miniszterre háromolhatnak, s ezek között is legczélszerűbben a magyar miniszterelnökre, ki a kabinet politikáját minden irányban képviseli és azért egyetemleg és részleg is felelős. Ámde itt sem lehet álmodni a horvát uraknak azon felfogás érvényesüléséről, mely a kiegyezés szövegéből nagytudákosan azt böngészi ki, hogy a horvát miniszter csak felterjeszti a bán által hozzá áttett ügyiratokat, sőt kötelessége is megtenni e felterjesztést, ellenjegyezni azonban nincs joga. A? filkntmányna l ír.mérhiált, pffféle fajtájáhozz sem érzékünk, sem kedvünk. Gazdálkodásból óhajtjuk megtakarítani a horvát miniszter budget-jét, de jogait megnyirbálni sem addig, míg fenáll, sem azontúl, midőn a miniszterelnökre átháramlik, nem engedjük. A baloldali kör mai értekezletén tárgyalás alatt voltak a mentelmi bizottság jelentései. A megállapodás az, hogy a vizsgálat engedélyezése megtagadandó mind a Becze mind gr. Haller képviselő urakra vonatkozólag, amannál a zaklatás, emennél formahiány szempontjából. — Olvastatott egy levél, Nagy Károlyból, több száz választópolgár aláírásával, kit tudatják bizalmukat képviselőjük Domahidy István iránt a „Magyar Újság“ által közölt koholmány és rágalom ellenében. E levelet, valamint két más hasonló értelműt is, az értekezlet szíves tudomásul vette. A pénzügyi bizottság mai ülésében először is a fedezetről általában tanácskozott. A fedezet előirányzatából 19 milliót vont le, a deficit ezáltal 472 millióra emelkedett. A kiadási tételek revisiója általában megkezdetvén, a horvát miniszter 9 ezerért levonást ajánlott. A honvédelmi másfél millió levonást helyezett kilátásba. A min. elnök levonatni ajánlá a cod ficationalis költségeket (35.000 fitot) s személyes tiszti pótlékát (12 ezer frt.) Ez utóbbit azonban, mint az ország repraesentationális költségét, a bizottság több tagja nem tarta elfogadhatónak. Végül abban állapodtak meg, hogy a kormány egyöntetű előterjesztést tegyen az általa javasolható levonásokról s a bizottság majd ezen munkálat alapján fog hozzá a részletek revisiójához. A földadó szabályozásáról szóló törvényjavaslat ügyében kiküldött bizottság ma délelőtt 10 órakor összeült a képviselőház könyvtártermében. Minthogy azonban a pénzügyminisztérium részéről senki sem jelent meg, a bizottság időnyerés tekintetéből abban állapodott meg, hoggy albizottságot küld ki, mely a pénzügyminisztériummal érintkezésbe lépjen annak felderítése czéljából, miben rejik és hol vannak okai azon különbözetnek, mely a szabályozási költségekben újabban felmerült és arról a bizottságnak jelentést tegyen. Az egész szabályozási munkálat költségei ugyanis jelentékenyen eltérnek a minisztérium újabb tervezete szerint az előbb megállapított tervezetétől, úgy hogy a különbség ezúttal 6 millióra megy. Az albizottság tagjaivá a következők választottak: Bittó Béni, Paczolay és Péchy Tamás. A bizottság erre eloszlott. Kevéssel ezután megjelent Andre osztálytanácsos és Debner titkár, mint a pénzügyminisztérium képviselői, s az albizottság rögtön megkezdé a tanácskozást. Apróságok. Halljuk, hogy Széll Kálmán megadta magát s pénzügyér lesz. Sajnáljuk, mert jobb sorsra volt érdemes. Hanem hát torkára tették a kést s a „Pester Lloyd“ rákiáltott: la bourse ou la vie — tárcza vagy halál.*) Egy szóval a kényszerhelyzetek társulata rábeszélte Széll Kálmánt, hogy álljon be a nélkülözhetetlen embernek. Vasárnap elhatározta a Deákkör, hogy nem képes új kabinetet alkotni, ha erre Szlávyt meg nem tartja. Tegnap aztán Szlávy határozta el, hogy a *) Az a bourse jelent tőzsdét is. Egy dolgozótárs, kormányelnökségre csak azon esetben vállalkozik, ha Széll Kálmán elfogadja a pénzügyőrséget. Hogy Séll Kálmán holnap mit határoz a nélkülözhetlenség további lánczszeme gyanánt, azt nem tudjuk. Tán csak nem Harkányi Frigyest? ámbár — követem alásan 4- már 5 is combinatióban van. * Hanem imádkozzunk mindnyájan, hogy valami baj ne élje ezen urakat, kik nélkül Magyarországnak vége lenne.* Ami bizonyos, hogy egy nemzet nyomorával és veszedelmeivel ily könnyelmű játékot alig űzött valaha a kormányzási tehetetlenség kapkodása. Hanem hit csak csinálják meg azt a kabinetet. Majd meglátjuk, mi lesz belőle. Ha nem tudtak okulni a romlásból, melyet mostanáig előidéztek, majd fognak okulni a pusztulásból, amelyet előidézhetnek. Mert a ki tudja, hogy mit tartoznék tenni a közügy szempontjából és nm teszi, annak működése a hazára nézve nem lehet üdvös. Márpedig a jobboldal fas e urjei tudják, hogy a minisztérium, melyet összetákolni erőlködnek, nem lehet életképes, s mégis ezt mondják az egyedül lehetségesnek. Mit vár tőle maga a jobboldal nagy része is, arról elég tanúságot tesznek a lapjaikból — odább — idézett ítéletek. Hogy mit tartunk róla mi, azt megmondjuk annak idejében, csak lássuk előbb, mi lesz a vajúdások vége. Hogy semmi esetben sem, de egér lehet — halvaszüdlötten. * A Deák-kör nem élhetvén Szlávy nélkül, Szlávy nem élhetvén Széll nélkül, most már az a kérdés, hogy ki nem élhet Korizmics nélkül, aki — mint mondják —most már a közlekedési vagy kereskedelmi tárcát kapná. * Nota bene, ha az ember a Deákkör tagjaival egyenként beszél, még kisül, hogy a vasárnapi értekezleten senki se volt, annyira irtedzik mindenik annak gondolatától, hogy a jelen voltak közé számittassék. Hátha kisértetek táncza volt az egész a jobboldali temetőben. A képviselőház II. osztálya decz. 3-kán orsz. ülés után és a VII ik osztály ugyanaznap d. u. 5 órakor ülést tart. Tárgyai: A belvizek levezetése körüli eljárásról szóló 354. sz. a. A tanuló ifjúság katonai és fegyvergyakorlatáról szóló 306. sz. a. A horvát zászlóaljak szaporításáról szóló 366. sz. a. A magyar naui utalóknak a határőrvidék polgárosítása folytáni megállapításáról szóló 367. sz. a. A magy. sorhadi csapatok és haditengerészethez 1874 ben kiállítandó ujonczok megajánlásáról szóló 368. sz. a. Az erdélyi katonai kórházak 1873—74 évi bértöbblet pótlásáról szóló 369. sz. a. törvényjavaslat. A „Reform“ mai vezérczikkéből közöljük a következőket : A Szlávyhoz való görcsös ragaszkodás azt mutatja, hogy azok, akik személyesen hivatva érzik magukat a szereplésre, még idejöket elérkezettnek nem vélik, tartják tehát az ideiglenesség kabinetjét, amíg az idő elérkezik, s az uralom azok kezében marad, akik nem személyesen, haanem mások által szeretik gyakorolni a hatalmat. Ebből áll a bizalmi szavazat. Szlávy József és kormánya kisebb emberek, mint minőket a súlyos helyzet követel. Megmarasztásuk alig több egy sikerült eprigammnál, mely a múlt napok vitáit gúnyolja ki, a midőn minden úgy a jobb-, mint a baloldalon tiltakozott az ellen, hogy szavazata a kormány iránt bizalomnak vétessék. Szlávy visszavonulása positiv kár nélkül jár, megmaradása positív haszon nélkül marad. Mindenik, amenniiben radikálisabb intézkedésektől félünk, egyszerűen közönyös. (Itt a „Reform" arról szól, hogy ha már Csepszery nem vállal tárczát a Szlávy-kabinetben, támogatná azt egész tekintélyével, észbeli és erkölcsi hatalmával.) Ha ő (Csengery) magát föltehetni véli az oly kártyára, amilyen a Szlávy-kabinet, de nyílt föllépéssel, világos beszéddel, lehetetlen, hogy az 5 jelentősége előtt sok, ami most fönbéjázva jár, meg ne hajoljon, sok, ami illetéktelenül beszél, el ne némuljon. És ez esetben remélhetnők, hogy a Szlávy-kabinet túltehet a várakozásokon, melyekre eddigi existenciája jogosít, s talán megközelítené a helyzet nagy igényeit. ) Ha azonban Csengery ily elhatározó szerepre nem vállalkozik, akkor — attól kell tartanunk — tegnapi föllépését, melylyel egy katasztrófát természetes kifejlődése útjából egy zsenterába terelt, nem fogja szerencsés emlékű cselekedetei közé számíthatni. Attól tartunk, hogy ez eseten csak a cselszövőknek tett jó szolgálatot, akik a békés külszín alatt tovább folytatják erjesztő munkásságukat a pártban. A manőver nem állítja helyre a fegyelmet, hanem a nyílt, becsületes csata. Fájdalom, azt kell hinnünk, hogy ettől nem a legénység fél, hanem a tisztek rettegnek, erre mutatnak a „Napló“ következő szavai is, melyeket mai esti lapjából czikkünk befejezésein veszünk ki: „Báró Sennyey szintúgy, mint mindazok, kiknek skrupulusaik vannak, nézetünk szerint akkor járnának el a leghelyesebben és leglegálisabban, ha bevárnák a Deák-kör további eljárását, s e szerint maguk ítélhetnék meg, vájjon teljesíthetik-e ama kötelezettségeket, melyekkel a párttagság jár, vagy nem?“ Nincs-e az embernek ezzel szemben oka kérdezni, hogy ki hát az a Deák-kör, akinek „további eljárását“ tartozzanak „bevárni.“ Ezek száma tudtunkkal nem csekély, s ők egyelőre a párt tagjai. Hol és ki által fog az ő pártjuk „további eljárása“ szabályoztatni, ha nem az ő hozzájárulásukkal a Deák körben? Vagy titkos toborzást? Titkos szervezkedést? Összeesküvést jelent ez ?Szlávypártról vagy Urváry-pártról lehet, de Deák-pártról igy nem lehet beszélni, s ez kevés bizalmat árul el a vasárnapi bizalmi szavazat iránt. — Az „ü n g. L1 o y d“ mai vezérczikkéből átvesszük a következőket: A körülmény, melybe a képviselőház az által jutott, hogy vagy bizalmat kellett szavazni Szlávynak vagy a kormánynak rögtöni lemondása által az országot a legnagyobb zavarba juttatni, m oly pressiót gyakorolt a jobboldalra s oly kényszerhelyzetet idézett elő, mely méltó párja a kölcsön megszavaztatásakor a ház előtt álló kényszerhelyzetnek. A kölcsönt meg kellett szavazni, nehogy az ország pénzügyi bukásnak legyen kitéve. Szlávynak bizalmat kellett szavazni, mert Szlávy lemondása az fenyegetett, hogy administrationális bankeretre fog beállani. Azok, kik e tervet kifőzték, nem roszul számítottak. Jól ismerték a jelenlegi többséget s jól tudák, hogy legtanácsosabb lesz annak gyengéjére tapintani s szémitásuk kitünően beütött. A színjáték sikerült, a cagne megtette kötelességét. Szlávy miniszter nagy ember, megvan írva a Deák-párt évkönyvében, Szlávy miniszternőt szerencséje volt ezen erkölcsileg kierőszakolt lelkesedés körülvételekor magát meghatottnak érezhetni. Különös azonban, hogy a Szlávy iránti lelkesedés nem mer a parlamenti nyilvánosság napfényére lépni, és csak a párttanácskozás zárt körében mer nyilvánulni; különös, hogy a parlamentárismus ezen írástudói nem vetették még fel a kérdést, váljon Magyarországon a Deák-kör, vagy pedig a képviselőház képviseli e a nemzetet ? Hogy üdvös és tanácsos-e a kormányokat a parlamenti kamarilla egy nemével buktatni meg, vagy tartani fenn. Hogy eszélyes-e előzetes esetet alkotni arra, hogy egy kormány, melynek épen nincsenek érdemei, melytől a közviszonyok regenerátióját s rekonstruktióját senki sem várja, nem is várhatja, bizalmi szavazatot csak azáltal kierőszakolhasson, hogy megengedhetőnek véli, legelső két kötelezettségeinek rögtöni megszegése által az ország szerencsétlenségeit s zavarát még jobban szaporítani. A parlamenti rendszer a Deákkör tegnapi eseményei által érzékenyen megsértetett. A Parlamentarismus egyszerűen ad absurdum vitetett. Ki adhat még valamit szón politikusok bizalmatlansági szavazatára, akik bizalmi szavazatukat arra vesztegetik, hogy Szlávy notóriusan gyönge minisztériumát bukásában kiengeszteljék?! A parlamenti s a kormányválságoknak a parlamentben kell végbemenniök. Amíg a minisztérium a többségre támaszkodhatik, bízvást megmaradhat helyén, s ha komoly hire terjed, hogy a kormány le akar köszönni, a miniszterelnök interpellálandó, s ha aztán a ház többsége azon véleményben van, hogy a minisztériumnak a kormányon maradása a közérdeknek javára van, a minisztériumot marasztalni fogja. Ez a helyes eljárás s nem egy pártértekezlet szűk körének azon kicsinált, kicsalt bizalmi nyilatkozata, melyet már másnap mindenki megbánt, melynek igaz voltában senki sem hisz s melyből senki semmit sem remél. — A keleti vasút tárgyában a kormány pótjelentést adott azon bizottságnak, mely a kérdés előzetes megvizsgálására a pénzügyi s vasúti bizottság által kiküldetett. Ezen irományok kiterjednek azon utóbbi pénzbeszerzésre, melyre a társulat önfenntartása a munkálatainak bevégzése czéljából szorult; vonatkoznak továbbá azon ajánlatra, melyet a társulat igazgatósága újabb 78 mildnyi csatlakozási vonalak engedélyezése iránt fölterjesztett, amely ajánlatot a kormány azonban nem fogadta el. _________ — A ,,Reforméból veszszük át a következőt minden megjegyzés nélkül részünkről: „Pártválság a szélső balon. Quot capita tot sensus: az átalános pártvalúdás a mi szélső balunkat sem hagyta érintetlen. Ezen fractióban is három árnyalat van : az, mely a Csávolszky-fractióhoz szól, Simonyi Ernk övei élén, régi Madarász-Irányi árnyalat és egy uj árnyalat, mely még küd a létért s a tiszta Kossuth-politikát akarja hirdetni. A dunapataji választás a három árnyalatot zászlóbontásra kényszerité. A „mérsékelt“ szélső bal Mocsáry Lajost, az orthodox szélső bal Szederkényi Nándort, a kossuthpárti a váczi mártiromságból kiszabadult Tóvölgyi Titust pártolja Szederkényi Nándor megválasztásától valami nagyot remél a Madarász-árnyalat s a „Magyar Újság“ ezen főmunkatársa képviselőségétől uj virulását várja. Ellenben Tóvölgyi Titus a „Népzászlója“ legújabb számában egy heves czikkben nekiront a szélső balnak s „elvtagadással“ vádolja a 48 asokat; kiírja, hogy Kossuth maga „legjobban kárhoztatja“ őket. Mutatványkép a „Népzászlója“ czikkéből álljon itt a következő: „Ezek akarták tehát — úgymond — megmenteni a hazát? Ezek a trónt nyalogatók és kormányozhatnámság után libegő hideglelősök ? vagy azok a Péterek, kik a kakas szávára mesterüket tagadják ? Igen, igen! a 48-as pártot is értem itt, vagyis e pártnak azon tagjait, kik a Kossuth Lajos elvét és tanát megtagadták, kik kormányképességi viszketegből azonnal tiltakoznak, amint Ausztria iránti hűségüket kétségbe meri vonni valaki; mert hát ők legálisak, ők azon kolompoknak rázói, melyek a nemzet elaltatására, s gyávaságában való fetrengésére szólnak. Ők, akik nyíltan bevallják, miként lehet velünk bánni úgy, mint egy önérzetet és bátorságot vesztett nemzettel csak bánni lehet, hogy akik azt hirdetik, miként mi, ha csak le nem veszik rólunk, hát bizony nem fogjuk a lánczot letépni soha. Na hiszen, aki így beszél, hát csak azt várja, hogy leveszik róla valamikor! Bizony mondjuk ki nyíltan, hogy ily eljárással megelégedve nem lehetünk, de aki azt legjobban kárhoztatja, az maga: Kossuth. Ámde kárhoztatja ezen eljárást magának a 48 as pártnak sok tagja, s midőn azt mondjuk, hogy : a „Magyar Újság“ sem az összes 48-as pártnak, sem Kossuthnak nézetét nem tolmácsolja, csak az igazságot derítjük föl. A „Magyar Újság“ a 48-as pártnak nem orgánuma, csak egy töredékének, annak a töredéknek, mely szintén az „önbizalmatlanság“ politikáját vallja.“ Egy Tóvölgyi Titus, ki Kossuthtól levelet.