Ellenőr, 1874. január (6. évfolyam, 1-31. szám)

1874-01-26 / 26. szám

Előfizetési árak: Egész évre . . 20 frt. — kr.­­ Évnegyedre . . 5 frt. — kr Félévre . . . 10 „ — „ Egy hónapra . 1 „ 80 „ Egyes szám ára 10 krajczár. Szerkesztési iroda: Budapesten, и á dor- u t e z a 6. ea. Semmit sem közlünk, ha nem tudjuk, kitől jön. — Kéziratok visszaküldésére nem vállalkozunk. — Posta által csak bérmentes leveleket fogadunk el. 26. szám. Budapest, hétfő, január 26. 1874. POLITIKAI NAPILAP, Hirdetések felvétele: Budapesten, nádor-uteza 6. mat. (Légrády testvérek irodájában). Kiadó-hivatal: Előfizethetni h­el­y­ben és posta utján, két sas-uteza 14. ez. s. A lap szétküldésére vonatkozó reclamációk Légrády testvérek irodájába (nádor-utcza 6. ez.) intézendők. II. évfolyam- TÁVIRATOK. Bécs, jan. 26. A nemzeti bank tegnapi köz­gyűlésén a már jelentetteken kívül még Knefferle Ágost és Wagemann Gusztáv választottak a bank­választmányba. Bukarest, jan. 25. A kamara mai ülésén Io­­nescu képviselő interpellációt nyújtott be Romá­nia politikájáról a portával szemben. Bocrega kü­lügyminiszer a választ megtagadta, hivatkozván ezt illető korábbi nyilatkozataira. A kamara ez­után a kabinetnek külügyi politikájáért bizalmat szavazott. Brüssel, jan. 26. Az „Etoile" és más belga lapok jelentik : Bismarck kérdést intézett Brü­sselbe a katholikus clerus magatartása és a lapok hang­ja iránt. Az „Echo du Parlament“ ehhez megjegyzi hogy a helyzet, szemben a német kormány kihívá­sával súlyosabb, mint gondolják. Budapest, január 26. A meglepetés­csinálás sora e napokban Angliára került, már a­mennyiben annak vehető a vasárnapi szá­munk londoni táviratában foglalt nagy fontosságú hír, mely az angol parlament feloszlatását, új válasz­tások elrendelését s a parlamentnek márczius 5-ikére tett összehívását jelenti.­­ A parlament feloszla­tása nem váratlan ugyan; rég meg volt vetve alapja a bomladozó parlameti állapotokban, s pár hónappal, sőt még csak pár héttel is ezelőtt majd­nem bizonyosnak volt tekinthető. Egy időben azon­ban — úgy látszott — a kormány lemondott e szándékáról, s általánossá kezdett válni a vélemény, hogy a parlament ez utolsó ülésszakot, mely után úgyis új választások következnek — a jelenlegi pártviszonyok között fogja kihúzni. Hogy e rész­ben nézetét megváltoztatta, annak az utóbbi napokban­­ egyátalán semmi előpostája nem volt. A január 23-ikán kelt angol lapok­nak még sejtelmük sincs a nagy horderejű tényről, mely másnapra bekövetkezett, és így van vele a Reuter-féle bureau is, mely a külföldet látja el távirati tudósításokkal. A feloszlató rendelet különösen a toryakra nézve lehet kissé kelle­metlen, kik meggyarapodott erejük érzetében már anticzipálni kezdték azon paczkázó s kihívó sze­replés örömeit, melyet az ülésszak megnyíltával játszani szándékoznak. De Angliának nincs ideje ily időfecsérlő, erőpazarló s czéltalan huzavonára, ott radicálisan fogják fel a dolgokat s az ant­ant kér­dését határozottan helyezik a pártok s az ország elé: igy kívánja ezt a parlamenti kormányzat méltósága és hathatóssága. Gladstonenak volt többsége, olyan, melyet egyebütt igen kielégítőnek tartottak volna, de az angol parlamentáris érzék nem elégedhetett meg vele, mert nem minden irány­ban biztosította a kormánynak azon erélyes, tömör támogatást, mely nélkül a parlamentáris kor­mány nagyobb horderejű l áthatóbb törvényho­zási működés helyett, aprólékos toldás-foldásra, örökös lavirozásra és a százfelé ágazó ma­gán és csoportérdekek simogatására van kár­hoztatva, hogy tovább tengődhessék. Ilyen to­jás tánczot járni egy Gladstonenak nem lehe­tett kedve, s emlékezetében tartván, hogy c’est le ridicule, qui tue , inkább akar a választások nagy csata terén, magasan lobogtatván zászlaját, dicső­séggel elesni, mint a tehetetlenség görcsös vonag­­lásaiban izenként válni éktelen holt tetemmé, vagy a végkimerültség halálos ágyára hajtani minden babértól megfosztott fejét, s aztán elkal­lódni, mint az ócska zsák. A Gladstonenak green­wichi választóihoz intézett levelében kifejtett néze­teit körülbelül ez az alaphang bongja át. A parla­ment feloszlatását azzal motiválja, hogy a mi­nisztérium nem részesül elegendő támogatás­ban az alsóház részéről, és motiválja a toryak választási győzelmeivel, mit a kabinet közönyösen nem vénez. A parlament azonnal való feloszlatása — úgy­mond — szükséges azért, hogy a kormány haladéktalanul foglalkozhassék azon főfontosságú országos ügyekkel, melyek a jelenlegi parlament mellett csak további halogatásra lennének kárhoz­tatva. Azután kitűzi a kabinet elvi lobogóját, me­lyen első­sorban a falusi választó kerületeknek a városiakkal való egyenrangra helyezése van felírva. Van e levélben végül egy kis korteskedés is azon ígéret képében, hogy a budget azonnal be fog az új parlamentnek terjesztetni, s a mérleg 5 millió font felesleget mutatván, kilátás nyílik a helyi adó leszállítására s több czikket illetőleg a jövedelmi adónak eltörlésére. — A választási küzdelem szí­vós lesz s részben elkeseredett is. Egy felül a toryak, más felül a forrongó home-rale­rek, s az ultramontan ármánykodók állanak a liberális párt­tal szemben, s egyik sem fogja egykönnyen leten­ni fegyverét. Francziaországban Broglie herczegnek legújabb körrendelete vonja magára a figyelmet. A körrendelet a megyefőnökökhöz van intézve, s a maire törvény végrehajtására ad utasítást. Ebben mondja ki Broglie először határozottan és félremagyarázhatatlanul, hogy Mac-Mahon sep­­teriális hatalma semmi módon meg nem támad­ható s a mairek mindent kövessenek el a hatalom megszilárdítására. Egyébiránt felhívja a megyefő­­r­ököket, hogy lehetőleg kevés változást eszközöl­jenek a maireket illetőleg, s azt hiszi, hogy leg­több esetben megtarthatók állomásaikon a mosta­niak. A republikánus mairek azonban a maire­­törvény kihirdetése után — mely táviratilag történt meg — tömegesen kezdik beadni lemondásaikat s a tegnapi „Journ. off.“ már 250 új maire ki­nevezését volt tartalmazandó. A Breglie körrende­letének Mac Mahon hatalmára vonatkozó passusa igen kellemetlenül érinti a legitimistákat, s az „Union“ érzékenyen oda vág a belügyérnek, hogy midőn a kabinet megmentésére megkivántató bi­zalmi szavazat kicsikarásáról volt szó, akkor ko­rántsem praecizírozta ily határozottan a septen­a­­tus hatalmáról és sérthetetlenségéről való nézeteit. És ebben az „Union“-nak nagy igaza van. E lap egyébiránt még mindig fentartja a „jog“ híveinek azon jogát, hogy az alkotmánytörvények megho­zataláig még mindig követelhetik a monarchia proklamálását. Mac-Mahon hatalmának körülbelül ilyenforma megtámadásáért a kormány épen most tiltott be egy vidéki bonapartista lapot. Az alkot­mánytörvények egyik ízületét a választó törvényt illetőleg, a bizottság elfogadta a szavazati jog meg­szorítását, a 3 éves domic­ilium feltétele által. A cartagenai menekültek között több communardot fe­dezett fel a franczia hatóság, s ezeket most Ver­­saillesba szállítják s haditörvényszék elé állíttatnak. Bismarcknak, ugy látszik, megesett, a szive Broglie herczegen, s ki akarja huzni a hínárból, melybe clericalis velleitásai miatt a német kor­mány pressiója juttatá, a mennyiben legalább a pressio ódiumát el akarja tőle fordítani. A „Nordd. Alig. Ztg.“ nyilván ily czélból közli a következő sugalmazott jegyzetet: „A sajtóban, nevezetesen az angolban, oly felfogással találkozunk, mintha a franczia kormányt legújabb rendszabályaira kül­földi nyomás ösztönözte volna. E felfogás nem fe­lel meg a dolgok valódi állásának. A franczia kormány tényei saját ösztönéből származtak, csakis önméltóságának érzete vezérelte s Francziaország érdekeinek érett megfontolásával cselekedett. A német kormány részéről a foganatba vett rendszabályok egyike sem tétetett követelés tárgyává. Ilyen beavatkozás a szomszéd állam belü­gyeibe, nem felel meg politikai szokásainknak. A franczia püspökökkel szemben kénytelen volt a császári kormány magának fenntartani, a franczia törvé­nyek értelmében való eljárást hogy a felségsérté­­sért elégtételt nyerjen."De merőben téves az állítás, hogy a franczia kormánytól bármit is követelt volna , ennek rendszabályai egyátalán önszántuak. Részünkről bevárandó lesz, vájjon az adandó elég­tétel feloldja-e Németországot a franczia törvény­­hozás és igazságszolgáltatás igénybe vételétől. — Ebből még ha betűről betűre áll is, a­mi benne van, csak az látszik ki, hogy a német kormány nem élt hivatalos alakú pressióval. De, hogy mégis élt pressióval, azt épen a „Nordd. Ztg.“ minapi intő czikke, s egyéb észrevételei bizonyítják leg­­világosabban. Spanyolországból ismét arról szól egy — mindenesetre utólagos megerősítésre szoruló hír , hogy a karlisták bevették Portugaletét s Bilbao ki­kötő külvárosát. Ha e hir valósul akkor Bilbao eleste csak igen rövid idő kérdése lehet, s a karlisták eddig elért legnagyobb sikereik egyikét fogják ünnepel­hetni. Más részről azonban arról értesülünk, hogy San­tander körülzárolásával fel kellett hagyni a karlisták­nak a kormánycsapatok közeledtére. Roque Barcia republikánus képviselő felhívja a f­ederalistákat, ad­ják fel egy időre elveiket ,támogassák a kormányt a karlisták elleni harczában. Ez, úgymond, egyedüli mód dan Alfonzó trónraléptének megakadályozásá­ra. A kormány különben egyelőre ép oly kímélet­lenül bánik az alfonzistákkal, mint a karlisták és radicálisokkal. E két utóbbi pártnak több lapját betiltotta, az alfonzistáknak pedig három clubját oszlatta fel Madridban. Különös esetről értesítik Bécsből a berlini la­pokat. Az értesítés szerint egy Rómába a „Stefani“ agencziának czimzett távirat adatott fel Bécsben, mely a „Nordd. Alig. Ztg.* Lamarmora adatait helyreigazító czikkénete kivonatát képezi. E táv­iratot a római távirdahivatal nem kézbesítette czimzettnek. A berlini lapok ez eljárást igen meg­lepőnek találják és magyarázatot sürgetnek, kiván­csiak lévén, hogy miként történhetik Olaszországban ilyesmi, hol — amint mondják — sem a távirda nincs a jezsuiták kezében, sem Lamarmora nem miniszterelnök­­— tudtokra. A svájczi szövetségtanács meghívást kül­dött szét a szeptember 15-ikén Bernben tartandó európai posta congressusra.­­ A miniszterelnök tegnap mutatta be a Deákkör értekezletén és ma a képviselőházban a keleti vasú­t-elő­öbbsége­k elhelyezésére vonatkozó törvényjavaslatot, mely a Rothschild-con­­sortiummal kötött szerződésen alapszik. Az elsőbb­ségeket az említett consortium 6 hónapra veszi zá­logba, s a megállapított terv szerint 6 hónap múlva havonkénti részletekben fognának azok kiváltatni, a­mint eladásukat a pénzpiac­ helyzete lehetővé te­szi. Az eladásnál 70°/0 árfolyam van kilátásba helyezve. A törvényjavaslat az elsőbbségek kamat­ját biztosítja a keleti vasútnak eddig biztosított garancia-összegéből, és pedig úgy, hogy az elsőbb­ségek kamatjait közvetlenül a kormány fogná kifi­zetni. E törvényjavaslat sorsának febr. 15-ig kell eldőlnie, addigra terjedvén a mostani elzálogosítás végső határideje. Magát a törvényjavaslatot alább közöljük. Törvényjavaslat. A magyar keleti vasút függő adósságának ren­dezéséről. I. §. A minisztérium felhatalmaztatik, hogy a magyar keleti vasútnak 17.051,539 frt 44 kért elzálogosított, 30 millió frt névértékű másod sorozatú elsőbbségi kötvényeit kiváltsa. II. §. Felhatalmaztatik a minisztérium arra is, hogy ezen kiváltandó elsőbbségi kötvények ka­matainak és törlesztésének fizetését, a magy. álla­mot, mint kezest és kész fizetőt a 3. szakaszban meghatározott biztosítékok mellett lekösse. III. §. A II. § ban említett kötelezettség el­vállalása esetében az állam részére kikötendő, hogy e másod sorozatú elsőbbségi kötvények kibocsátása és elhelyezése fölötti rendelkezés, s a kamatok és a törlesztési járadék kifizetésének kezelése az ál­lamot illesse; valamint az is, hogy a kamatok és a törlesztés fizetésére megkívántató évi járadék az államnak a vasút tiszta jövedelmeiből kiszolgáltas­sák, s ha a tiszta jövedelem a czélra elégséges nem volna, a hiányzó részt az állam a vasútnak törvényesen biztosított tiszta jövedelem fejében fize­tendő összegből visszatarthassa. IV.­­§. Felhatalmaztatik a minisztérium, hogy a keleti vasúttársulatnak a már megnyitott vona­lak teljes kiépítésére, valamint az e vonalak épí­téséből származó tartozások kifizetésére 1.700.000 frtot kölcsönképen előlegezzen. V. §. Ezen törvény végrehajtásával a pénz­ügy é­s a közmunka és közlekedési miniszterek bízatnak meg. — A „kedvencz eszmék“ czimmel egy röpirat jelene meg Rakovszky Istvántól. Fo­gunk róla szólani. Még egyszer az ügyvéd-rendtartásról. .. A már kifejtett azon fontosabb észre­vételeink után — a­melyekre kiváló súlyt fektetünk — legyen szabad még néhány csekélyebb, de azért nem kevésbé elvi meg­jegyzéseket tennünk. Ilyen a fellebbezés kérdése. A 31. §: az ügyvédi választmány határozatai ellen megengedi a fellebbezést, de csak­is egye­nesen a legfőbb ítélőszékhez. Az indokolásban az mondatik erre, hogy „a közgyűlés épen nem volna (talán lenne?) alkalmas fellebbviteli hatóság.“ — de miért nem lenne alkalmas — erre nem találunk feleletet. Mi ellenkezőleg azt hisszük, hogy egy­részről kívánatos, hogy a közgyűlésnek az által, ha másod­folyamodású hatóság lesz a saját maga által alkotott választmány fe­lett, azzal folytonos érintkezése is legyen ; másrészről az itten fenforgó ügyekre nézve is épen oly kívánatos, mint másokra, hogy három fokú hatóság által láttathassanak el; — és végre, hogy ha ezen ügyeknek ellátásától a legfőbb ítélőszék a közgyűlés által legalább egy részben megkiméltetnék — azt is nyereségnek tartanák. Mi tehát a 31. §-t oda óhajtjuk módo­síttatni, hogy a választmány határozatai ellen a kamara közgyűléséhez, és ennek ha­tározatai ellen a legfőbb ítélőszékhez lehes­sen fellebbezni. Midőn a fegyelmi eljárásra vonatkozó­lag a 88. §-ra teszünk látszólag csekély nyomatéki megjegyzést , figyelembe kér­jük vétetni, hogy itt az ügyvédnek nem csak néhány forintnyi kártérítés, de jó hír­neve és becsülete is kérdésben forog. E §-ban az mondatik, hogy ha az ügyvéd ellen vádhatározat hozatott , ő jogosítva van ezen határozat után is, d­e c­sa­k a tár­gyalás a ra kit­űzött határidő első felé­ben, új tanúk megidéztetését kérni. Ha van arra eset, hogy az igazság kideríttetése a nyomozás ekkénti kiegészít­tetését — új tanúk megidéztetését teszi szükségessé, — akkor ezen jog használha­­tását biztosítani is kell úgy a vádlók mint a vádlott részére, és nem szabad a tör­vényben oly tökéletlen rendelkezést tenni, a­mely ezen jog használatát nem csak részakaratból, de csupa hanyagság vagy gon­datlanságból meghiúsíthatja. Röviden: vagy ki kell azon megszorítást hagyni, miszerint új tanúk megidéztetése csak a határidő első felében kérhető, vagy meg kell hatá­rozni, mennyi időköznek kell a kézbesítéstől a tárgyalásig ok­vetlenül felhagyatni — amelynek nézetünk szerint 8 napnál rövidebbre szabat­­nia nem szabad. * Végezetül arra teszünk megjegyzést , mi nincsen a javaslatban. Köztudomású dolog, — és ezt az in­dokolás világosan is kimondja — hogy e javaslat fő czélja az ügyvédi kamaráknak módot és hatalmat adni arra, hogy az ügyvédi kar becsületét, tekintélyét fentartsa és megvédje, különösen épen az oly ügyvé­dek ellen, a­kik azt viseletekkel, tetteikkel csorbítanák. Az egyes e nemű tetteket könnyű meg­torolni, s a fegyelmi büntetések által oda hatni, hogy azok mentül ritkábban fordul­janak elő. De a viselet nehezebben orvo­solható. Szóljunk világosabban „in concreto.“ A tapasztalás bizonyítja, hogy emberek — a­kik ifjabb korukban pályájukon tisztesség­gel megállják helyöket — elöregedvén má­soknak csak gúny és nevetség tárgyául szolgálnak ; — míg másoknál ezt a szeszes ital használata idő előtt is előidézi. Megtör­ténik ez ügy­védeinél is, — és természetes, hogy az ilyenek ártanak az ügyvédi kar te­kintélyének, de kárt okoznak gyakran saját feleiknek is. Ezeket egyszerűen eltil­tani az ügyvédségtől — kenyér keresetek­­től megfosztani — se igazságos, se méltá­nyos nem lehet; és azért azt óhajtjuk, hogy az ügyvédi kamaráknál képeztessék egy oly pénzalap, a­melyből az ily testileg vagy szellemileg elaggott ügyvédek mérsékelt nyugdíjat kaphassanak, a­melynek élvezete mellett a kamara határozatának alapján az ügyvédkedéssel felhagyni köteleztethessenek. Igaz, hogy a javaslat ezt világosan nem tiltja, — de miután már annyira ki van belőlünk a saját kezdeményezésünkből eredő tevékenység — a „self-help“ — irtva, hogy minden kezdeményezést a kormánytól vagy törvényhozástól várunk ; miután e tör­vényjavaslat 29. §-a, amely a kamarát fel­hatalmazza, hogy a tagoktól díjakat szed­het be, nyilván csak a kezelési kiadásokra c­éloz; miután a 111. §. a bírságot jóté­kony czélokra rendeli fordíttatni, nem vár­hatjuk a kamaráktól, hogy maguk felelőssé­gére kezdeményezzék a nyugdíjalap megal­­kottatását. Mi tehát óhajtjuk, hogy az ezen ja­vaslat alapján hozandó törvény tegye meg kezdeményezést,­­ hatalmazza fel a kama­rákat a nyugdíjalap létesíttetésére, amelyre minden ügyvédi bírság fordíttassék, és a­melyhez az ügyvédi kar minden tagja éven­­ként mérsékelt illetménynyel járulni tar­tozzék. Gyéczy Kálmán képviselő úr a „Közép­párt“ tegnapi számában az alábbi nyilatkozatot teszi közzé, s annak közlésére lapunkat is föl­kérte : Budapest, január 24. A debreczeni m. k. gazdasági felsőbb tanin­tézet tanár­ kara, saját intézetének szempontjából fölszólal az „Ellenőr“ mai számában a 21-es bi­zottság 3­­k ülésében általam azon értelemben mon­dottak ellen, hogy a továbbá is kérdésen kívül föntartandó gazdasági­ tanintézetek kezelése igen költséges, mert egyrészről az épületek azokban nagy fényűzéssel emeltetnek, más részről pedig ezen tanintézetek egy része nagy mező­gazdaságok­kal van összekötve, melyek nagy fölszerelést igé­nyelnek, s nem jövedelmezők, ami rész illustráczi­­ójául szolgál azon tanrendszernek, mely ezen tan­intézetekben követtetik, és évenként kárt, költséget okoz az államnak, és azért ezen nagy gazdaságok­nak egy részét másképen kellene értékesíteni. Előre bocsátom, hogy a debreczeni taninté­zetet, és épületeit magam nem ismervén, azok után, amiket e tekintetben a t. tanári kar az em­lített hírlapi czikkben előad, az általam mondotta­kat a debreczeni tanintézet épületeire alkalmazha­­tóknak nem állíthatom, egyébiránt föntebbi állítá­saim igazolására szolgáljanak a következők: A földmivelési minisztérium 1873-ik eszten­dei költségvetésének indokolásában ezek foglal­tatnak : A kassai gazdasági tanintézet tanügyi és gazdasági épületei fölállításának költségei, az épít­kezési tervezetek és költségvetések alapján te­kintettel azon körülményre, hogy Kassa városa a szükséges építkezési faanyagot a város erdeiből in­gyen szolgáltatja, a következő összletekkel hoz­hatók előirányzatba: I. Az intézet egyemeletű főépü­letének fölállítási költsége . 82,000 frt IL Az intézeti igazgató és a vegytanár lakházainak fölál­lítási költsége..................... 24,000 frt 10. Az intézeti majorság épületi­nek költségei, nevezetesen: 1) A növénytermelési tanár, egy­úttal gazdasági intéző és se­gédje lakházának fölállítási költsége................................ 12,000 frt 5) Iakiszálló száz darabra számít­va bonczhelyiséggel .... 3,200 frt 9) Egy majoros és 8 ifjú béres lakháza......................... 5,200 frt 10) Négy családos segéd lakása 5,000 frt 11) Tehenész, egyúttal sajtos lak­háza és sajtoda..................... 5,800 frt Hozzáadatván a helyszűke mi­att kihagyott tételek, a tanintézeti és gazdasági építkezésekre előirányzott 47,200 frt összes költsége:............................... 185,000 frt Ezen összegből a gazdasági épületekre esik 79,000 frt, megjegyzi azonban az említett minisz­teri indokolás, hogy a tettleges kiadás az eszköz­­lendő nyilvános árverés útján lesz ugyan közelebb­ről meghatározható, de köztapasztalat szerint je­lentékenyebb építkezéseknél a tettleges szükséglet az előirányzottat rendszerint túlhaladja, s azért ré­szint ezen építkezési czélokra, részint a gazdaság­nak igavonó állatokkal és cselédséggel ellátására, a föntebbi összegen fölül még 25.000 főt vétetett a miniszter által előirányzatba; megszavaztatott pedig 1873-ban, az előző évben már megszavazott százezer forintból maradott hatvanezer forinton fö­­lül ismét százezer forint. A kassai intézeti gazdaság áll 200 kát. hold erdőből, 16 hold legelőből, 14 hold rétből, 245 hold szántóföldből. Ugyanazon 1873 dik esztendes költségvetés indokolása szerint a kolozsmonostori gazdasági tanintézet főépülete 163.000 írtba került. Lehet hogy lesznek, kik ezen építkezési költ­ségeket indokoltaknak találandják; én az ország pénzügyeinek állapotát tekintve, túlságosaknak tartom. Ami továbbá a debreczeni tanintézettel ösz­­szekötött gazdaságnak jövedelmezését illeti, erre nézve legyen szabd a földmivelési minisztérium 1873-dik évi költségvetéséből, mely a debreczeni tanintézetet illetőleg valószínűleg magának az in­tézetnek fölterjesztése folytán állíttatott egybe, a következőket kivonnám: Debreczeni országos gazdasági tanintézet. Kiadás. Ügyviteli költség a gazdaságnál. Kovács- és bognár - műhely anyagszükséglete, asztalos- és lakatos-munka . . . Marhasó, szekér- és gépke­nőcs és istállók világítása Fűtés, világítás és gyógysze­relés a cselédség részére . Árkok tisztítása és faültetés Póttakarmány-félék beszer­zése ..................................... Napszám a gazdaságban és intézeti kertben 2100 frt, ebből a kertre 600 frtot le­számítván, marad a gazda­ságra ............................... Cselédség és kisegítő szolgák bére. Majoros gazda . . A gazdasági cselédség bére és terménybeli kárpótlása 3,580 frt Az élelmezési konyha-cseléd­ség bére.......................... 564 frt 640 frt. 380 frt. 260 frt. 150 frt. 520 frt. 240 frt A gazdasági gépek, eszközök és tű­zmentes pénzszekrény beszerzésére fölszámított 2700 frtot számításon ki­vül hagyván, a kisorolan­­dó négy pár igás­ ökör és egypár ló helyébe újak vételére 2,100 frt, Haszonbér és adó .... 1,624 frt, összes gazdasági kiadás : 11,658 frt, Bevétel: Tehenészetből . . . 1,840 frt Juhászatból .... 2,250 frt Sertés tenyésztésből . 450 frt Lótenyésztésből . . . 160 frt Mustra ökrök eladásából 800 frt A mezei gazdaság ter­ményeiből .... 6,150 frt összesen : 11,650 frt Marad e szerint tiszta jövedelem 92 frt, mely azonban azon esetben, ha a haszonbér, és adó egy része talán nem magát a gazdaságot terhelné, vagy a kertészetre eső napszámok költsége a való­nál kevesebbre számittatot volna, némi összeggel öregbittethetnék ; de viszont a gazdasági intézőnek és segédjének, mint ilyeneknek, netaláni javadalma­zásával apasztható is lenne. A földmivelési minisztérium 1871-ik esztendei statistikai kimutatása szerint az intézeti birtok 609 cat. holdból áll, mely között 201 hold bérle­gelő van; állat létszáma pedig volt igás kancza 8 db. — csikó 16 — vonó ökör 24 — fejős tehén 20 — növendék marha 30 — mag­ kocza és kan 20 — juh 400 db. Felvilágosításul meg kell még említenem, hogy az 1873. észt. költségvetési törvényben a be­vételek rovatába foglalt azon 17.500 frt, melyet a t. tanári kar a gazdaság bevételeként látszik az említett czikkben feltüntetni, a következő tételekből alakul: Tandíjak: 50 tanoncz után 30 frttal . 1,500 frt Élelmezési díj: 37 fizető tanoncztal . 3,400 frt Az intézeti kertből ....... 750 frt A kísérleti tér jövedelme.................... 200 frt Úgy, hogy gazdasági bevételek fejében ezen 17,500 frtban csak a följebb tételenkint részlete­zett 11,650 frt foglaltatik; a tanonczoktól befolyó fölebb említett összegek pedig nem számíthatók a gazdaság javára, mert a költségvetés más helyén a tanonczok, és egy segéd élelmezési költségeire kiadásképen 7,280 frt, az oda tartozó élelmezési konyha cselédség részére 720 frt, összesen 8­00 frt külön van felszámítva. Nem veszem kétségbe, hogy a debreczeni tanintézeti gazdaságnak fölőbb kiszámított csekély jövedelmezése nem a t. tanári karnak, hanem már az ily tanintézeti gazdaságoktól elválaszthatatlan akadályoknak és körülményeknek tulajdonítandó; de mindemellett mégis áll, hogy az ily gazdasá­goknak csekély jövedelmezése, bár­mely okból eredjen is, nem szolgál jó illustratiójául a taninté­zetben folytatott elméleti oktatásnak. Egyátalában nem teszek észrevételt az el­len, hogy a t. tanári kar nyilvánosan elmondott elől említett állításaim ellen a nyilvánosság terén felszólalt, de részemről mindamellett, hogy nem he­lyeslem azon legújabb irányt, mely szerint a gaz­dasági felsőbb tanintézetek mezőgazdasággal nem kötendők össze, mégis föntartom azon véleménye­met, hogy a gazdasági tanintézetek egy részének mostaniaknál kisebb gazdaságokkal összekötése, a tanügyek kárára nem lenne, az állampénztárnak pedig javára szolgálna. Ghyczy Kálmán, 1,950 frt. 1,500 frt, 4,384 frt. — A magyar nyelv­ű közlekedési vállalatoknál. A közmunka- és közlekedési magy. kir. minisztériumnak 23,535 sz. a kelt rendelete a Magyarország területén közforgalomban lévő vasúti és gőzhajózási vállalatok ügykezelési nyelve tárgyában. Az állam hivatalos nyelvének használata iránt 1872. évi márczius hó 7-ről 19.672/1871. sz. a az összes hazai vasúti és gözhajózási vállalatok­hoz, mint az állam közvetlen vagy közvetett támo­gatása mellett létesült s bizonyos rendőri hatóság­gal is felruházott közintézményekhez kibocsátott körrendeletben az országos kormánynyal és ható­ságokkal, a magyar ajkú közönséggel és az or­szágban székelő társ-igazgatóságokkal, szóval a külső érintkezésekben a magyar s illetőleg a hi­vatalos nyelv használata részint azonnal, részint pedig záros határidők alatt, melyek végseje f. é. január hó elsejével járt le, kötelezőleg szabatván elő, már akkor ki­jelentetett, hogy ezen intézkedés csak átmenetesnek tekintendő, s hogy végezél gyanánt tartandó szem előtt az, miszerint a ne­vezett vállalatok ne csak külső, de saját közegeik­kel való érintkezéseikben is, szóval összes ügy­kezelésük terén, az állam hivatalos nyelvét kell, hogy használatba vegyék. Ezen rendelet a most említett végczélra való ismért figyelmeztetéssel múlt évi május hó 20-ról 4464. sz. alatt is megnyittatott. Miután az e részben eddigelé tett elhaladás­ról a m. királyi vasúti és hajózási főfelügyelőségtől vett jelentésből arról értesültem, hogy több vas­pályavállalat már is azon helyzetben van, hogy az állam hivatalos nyelvét a szolgálat minden ágazatában ügykezelési nyelv gyanánt már 1874. év kezdetével akadály nélkül életbe léptetheti, s miután elérkezettnek látom idejét annak, hogy a többször emlitett végczél elérhetése érdeke­­a többi magyarországi vaspályák és gőzhajózási vállalatoknál is a magyar ügykezelési nyelvnek a szolgálat minden ágában leendő behozatalára záros határidő tűzessék ki, ennélfogva az idézett rende­letekben előszabott átmenetes intézkedések kiegé­szítéséül rendelem, a­mint következik: 1-szer. Az 1875-év január hó elsejétől kezdve a Magyarország területén székelő vasúti és gőzha­józási igazgatóságok, felügyelőségek, képviselősé­gek s bármi más néven nevezett központi közegek, valamint összes, Magyarország területén működő alárendelt hivatalaik belső ügykezelési és egymásközti érintkezési nyelve kivétel nélkül a magyar leend. Azon esetben, ha egyik vagy másik vasútnál a szolgálat egyik vagy másik ágában, avagy kü­lönösen megjelölt saját hivatalokkal való érintkezés­ben a kitűzött határidő a forgalom biztonságának

Next