Ellenőr, 1874. január (6. évfolyam, 1-31. szám)
1874-01-26 / 26. szám
Előfizetési árak: Egész évre . . 20 frt. — kr. Évnegyedre . . 5 frt. — kr Félévre . . . 10 „ — „ Egy hónapra . 1 „ 80 „ Egyes szám ára 10 krajczár. Szerkesztési iroda: Budapesten, и á dor- u t e z a 6. ea. Semmit sem közlünk, ha nem tudjuk, kitől jön. — Kéziratok visszaküldésére nem vállalkozunk. — Posta által csak bérmentes leveleket fogadunk el. 26. szám. Budapest, hétfő, január 26. 1874. POLITIKAI NAPILAP, Hirdetések felvétele: Budapesten, nádor-uteza 6. mat. (Légrády testvérek irodájában). Kiadó-hivatal: Előfizethetni helyben és posta utján, két sas-uteza 14. ez. s. A lap szétküldésére vonatkozó reclamációk Légrády testvérek irodájába (nádor-utcza 6. ez.) intézendők. II. évfolyam- TÁVIRATOK. Bécs, jan. 26. A nemzeti bank tegnapi közgyűlésén a már jelentetteken kívül még Knefferle Ágost és Wagemann Gusztáv választottak a bankválasztmányba. Bukarest, jan. 25. A kamara mai ülésén Ionescu képviselő interpellációt nyújtott be Románia politikájáról a portával szemben. Bocrega külügyminiszer a választ megtagadta, hivatkozván ezt illető korábbi nyilatkozataira. A kamara ezután a kabinetnek külügyi politikájáért bizalmat szavazott. Brüssel, jan. 26. Az „Etoile" és más belga lapok jelentik : Bismarck kérdést intézett Brüsselbe a katholikus clerus magatartása és a lapok hangja iránt. Az „Echo du Parlament“ ehhez megjegyzi hogy a helyzet, szemben a német kormány kihívásával súlyosabb, mint gondolják. Budapest, január 26. A meglepetéscsinálás sora e napokban Angliára került, már amennyiben annak vehető a vasárnapi számunk londoni táviratában foglalt nagy fontosságú hír, mely az angol parlament feloszlatását, új választások elrendelését s a parlamentnek márczius 5-ikére tett összehívását jelenti. A parlament feloszlatása nem váratlan ugyan; rég meg volt vetve alapja a bomladozó parlameti állapotokban, s pár hónappal, sőt még csak pár héttel is ezelőtt majdnem bizonyosnak volt tekinthető. Egy időben azonban — úgy látszott — a kormány lemondott e szándékáról, s általánossá kezdett válni a vélemény, hogy a parlament ez utolsó ülésszakot, mely után úgyis új választások következnek — a jelenlegi pártviszonyok között fogja kihúzni. Hogy e részben nézetét megváltoztatta, annak az utóbbi napokban egyátalán semmi előpostája nem volt. A január 23-ikán kelt angol lapoknak még sejtelmük sincs a nagy horderejű tényről, mely másnapra bekövetkezett, és így van vele a Reuter-féle bureau is, mely a külföldet látja el távirati tudósításokkal. A feloszlató rendelet különösen a toryakra nézve lehet kissé kellemetlen, kik meggyarapodott erejük érzetében már anticzipálni kezdték azon paczkázó s kihívó szereplés örömeit, melyet az ülésszak megnyíltával játszani szándékoznak. De Angliának nincs ideje ily időfecsérlő, erőpazarló s czéltalan huzavonára, ott radicálisan fogják fel a dolgokat s az antant kérdését határozottan helyezik a pártok s az ország elé: igy kívánja ezt a parlamenti kormányzat méltósága és hathatóssága. Gladstonenak volt többsége, olyan, melyet egyebütt igen kielégítőnek tartottak volna, de az angol parlamentáris érzék nem elégedhetett meg vele, mert nem minden irányban biztosította a kormánynak azon erélyes, tömör támogatást, mely nélkül a parlamentáris kormány nagyobb horderejű l áthatóbb törvényhozási működés helyett, aprólékos toldás-foldásra, örökös lavirozásra és a százfelé ágazó magán és csoportérdekek simogatására van kárhoztatva, hogy tovább tengődhessék. Ilyen tojás tánczot járni egy Gladstonenak nem lehetett kedve, s emlékezetében tartván, hogy c’est le ridicule, qui tue , inkább akar a választások nagy csata terén, magasan lobogtatván zászlaját, dicsőséggel elesni, mint a tehetetlenség görcsös vonaglásaiban izenként válni éktelen holt tetemmé, vagy a végkimerültség halálos ágyára hajtani minden babértól megfosztott fejét, s aztán elkallódni, mint az ócska zsák. A Gladstonenak greenwichi választóihoz intézett levelében kifejtett nézeteit körülbelül ez az alaphang bongja át. A parlament feloszlatását azzal motiválja, hogy a minisztérium nem részesül elegendő támogatásban az alsóház részéről, és motiválja a toryak választási győzelmeivel, mit a kabinet közönyösen nem vénez. A parlament azonnal való feloszlatása — úgymond — szükséges azért, hogy a kormány haladéktalanul foglalkozhassék azon főfontosságú országos ügyekkel, melyek a jelenlegi parlament mellett csak további halogatásra lennének kárhoztatva. Azután kitűzi a kabinet elvi lobogóját, melyen elsősorban a falusi választó kerületeknek a városiakkal való egyenrangra helyezése van felírva. Van e levélben végül egy kis korteskedés is azon ígéret képében, hogy a budget azonnal be fog az új parlamentnek terjesztetni, s a mérleg 5 millió font felesleget mutatván, kilátás nyílik a helyi adó leszállítására s több czikket illetőleg a jövedelmi adónak eltörlésére. — A választási küzdelem szívós lesz s részben elkeseredett is. Egy felül a toryak, más felül a forrongó home-ralerek, s az ultramontan ármánykodók állanak a liberális párttal szemben, s egyik sem fogja egykönnyen letenni fegyverét. Francziaországban Broglie herczegnek legújabb körrendelete vonja magára a figyelmet. A körrendelet a megyefőnökökhöz van intézve, s a maire törvény végrehajtására ad utasítást. Ebben mondja ki Broglie először határozottan és félremagyarázhatatlanul, hogy Mac-Mahon septeriális hatalma semmi módon meg nem támadható s a mairek mindent kövessenek el a hatalom megszilárdítására. Egyébiránt felhívja a megyefőrököket, hogy lehetőleg kevés változást eszközöljenek a maireket illetőleg, s azt hiszi, hogy legtöbb esetben megtarthatók állomásaikon a mostaniak. A republikánus mairek azonban a mairetörvény kihirdetése után — mely táviratilag történt meg — tömegesen kezdik beadni lemondásaikat s a tegnapi „Journ. off.“ már 250 új maire kinevezését volt tartalmazandó. A Breglie körrendeletének Mac Mahon hatalmára vonatkozó passusa igen kellemetlenül érinti a legitimistákat, s az „Union“ érzékenyen oda vág a belügyérnek, hogy midőn a kabinet megmentésére megkivántató bizalmi szavazat kicsikarásáról volt szó, akkor korántsem praecizírozta ily határozottan a septenatus hatalmáról és sérthetetlenségéről való nézeteit. És ebben az „Union“-nak nagy igaza van. E lap egyébiránt még mindig fentartja a „jog“ híveinek azon jogát, hogy az alkotmánytörvények meghozataláig még mindig követelhetik a monarchia proklamálását. Mac-Mahon hatalmának körülbelül ilyenforma megtámadásáért a kormány épen most tiltott be egy vidéki bonapartista lapot. Az alkotmánytörvények egyik ízületét a választó törvényt illetőleg, a bizottság elfogadta a szavazati jog megszorítását, a 3 éves domicilium feltétele által. A cartagenai menekültek között több communardot fedezett fel a franczia hatóság, s ezeket most Versaillesba szállítják s haditörvényszék elé állíttatnak. Bismarcknak, ugy látszik, megesett, a szive Broglie herczegen, s ki akarja huzni a hínárból, melybe clericalis velleitásai miatt a német kormány pressiója juttatá, a mennyiben legalább a pressio ódiumát el akarja tőle fordítani. A „Nordd. Alig. Ztg.“ nyilván ily czélból közli a következő sugalmazott jegyzetet: „A sajtóban, nevezetesen az angolban, oly felfogással találkozunk, mintha a franczia kormányt legújabb rendszabályaira külföldi nyomás ösztönözte volna. E felfogás nem felel meg a dolgok valódi állásának. A franczia kormány tényei saját ösztönéből származtak, csakis önméltóságának érzete vezérelte s Francziaország érdekeinek érett megfontolásával cselekedett. A német kormány részéről a foganatba vett rendszabályok egyike sem tétetett követelés tárgyává. Ilyen beavatkozás a szomszéd állam belügyeibe, nem felel meg politikai szokásainknak. A franczia püspökökkel szemben kénytelen volt a császári kormány magának fenntartani, a franczia törvények értelmében való eljárást hogy a felségsértésért elégtételt nyerjen."De merőben téves az állítás, hogy a franczia kormánytól bármit is követelt volna , ennek rendszabályai egyátalán önszántuak. Részünkről bevárandó lesz, vájjon az adandó elégtétel feloldja-e Németországot a franczia törvényhozás és igazságszolgáltatás igénybe vételétől. — Ebből még ha betűről betűre áll is, ami benne van, csak az látszik ki, hogy a német kormány nem élt hivatalos alakú pressióval. De, hogy mégis élt pressióval, azt épen a „Nordd. Ztg.“ minapi intő czikke, s egyéb észrevételei bizonyítják legvilágosabban. Spanyolországból ismét arról szól egy — mindenesetre utólagos megerősítésre szoruló hír , hogy a karlisták bevették Portugaletét s Bilbao kikötő külvárosát. Ha e hir valósul akkor Bilbao eleste csak igen rövid idő kérdése lehet, s a karlisták eddig elért legnagyobb sikereik egyikét fogják ünnepelhetni. Más részről azonban arról értesülünk, hogy Santander körülzárolásával fel kellett hagyni a karlistáknak a kormánycsapatok közeledtére. Roque Barcia republikánus képviselő felhívja a federalistákat, adják fel egy időre elveiket ,támogassák a kormányt a karlisták elleni harczában. Ez, úgymond, egyedüli mód dan Alfonzó trónraléptének megakadályozására. A kormány különben egyelőre ép oly kíméletlenül bánik az alfonzistákkal, mint a karlisták és radicálisokkal. E két utóbbi pártnak több lapját betiltotta, az alfonzistáknak pedig három clubját oszlatta fel Madridban. Különös esetről értesítik Bécsből a berlini lapokat. Az értesítés szerint egy Rómába a „Stefani“ agencziának czimzett távirat adatott fel Bécsben, mely a „Nordd. Alig. Ztg.* Lamarmora adatait helyreigazító czikkénete kivonatát képezi. E táviratot a római távirdahivatal nem kézbesítette czimzettnek. A berlini lapok ez eljárást igen meglepőnek találják és magyarázatot sürgetnek, kiváncsiak lévén, hogy miként történhetik Olaszországban ilyesmi, hol — amint mondják — sem a távirda nincs a jezsuiták kezében, sem Lamarmora nem miniszterelnök— tudtokra. A svájczi szövetségtanács meghívást küldött szét a szeptember 15-ikén Bernben tartandó európai posta congressusra. A miniszterelnök tegnap mutatta be a Deákkör értekezletén és ma a képviselőházban a keleti vasút-előöbbségek elhelyezésére vonatkozó törvényjavaslatot, mely a Rothschild-consortiummal kötött szerződésen alapszik. Az elsőbbségeket az említett consortium 6 hónapra veszi zálogba, s a megállapított terv szerint 6 hónap múlva havonkénti részletekben fognának azok kiváltatni, amint eladásukat a pénzpiac helyzete lehetővé teszi. Az eladásnál 70°/0 árfolyam van kilátásba helyezve. A törvényjavaslat az elsőbbségek kamatját biztosítja a keleti vasútnak eddig biztosított garancia-összegéből, és pedig úgy, hogy az elsőbbségek kamatjait közvetlenül a kormány fogná kifizetni. E törvényjavaslat sorsának febr. 15-ig kell eldőlnie, addigra terjedvén a mostani elzálogosítás végső határideje. Magát a törvényjavaslatot alább közöljük. Törvényjavaslat. A magyar keleti vasút függő adósságának rendezéséről. I. §. A minisztérium felhatalmaztatik, hogy a magyar keleti vasútnak 17.051,539 frt 44 kért elzálogosított, 30 millió frt névértékű másod sorozatú elsőbbségi kötvényeit kiváltsa. II. §. Felhatalmaztatik a minisztérium arra is, hogy ezen kiváltandó elsőbbségi kötvények kamatainak és törlesztésének fizetését, a magy. államot, mint kezest és kész fizetőt a 3. szakaszban meghatározott biztosítékok mellett lekösse. III. §. A II. § ban említett kötelezettség elvállalása esetében az állam részére kikötendő, hogy e másod sorozatú elsőbbségi kötvények kibocsátása és elhelyezése fölötti rendelkezés, s a kamatok és a törlesztési járadék kifizetésének kezelése az államot illesse; valamint az is, hogy a kamatok és a törlesztés fizetésére megkívántató évi járadék az államnak a vasút tiszta jövedelmeiből kiszolgáltassák, s ha a tiszta jövedelem a czélra elégséges nem volna, a hiányzó részt az állam a vasútnak törvényesen biztosított tiszta jövedelem fejében fizetendő összegből visszatarthassa. IV.§. Felhatalmaztatik a minisztérium, hogy a keleti vasúttársulatnak a már megnyitott vonalak teljes kiépítésére, valamint az e vonalak építéséből származó tartozások kifizetésére 1.700.000 frtot kölcsönképen előlegezzen. V. §. Ezen törvény végrehajtásával a pénzügy és a közmunka és közlekedési miniszterek bízatnak meg. — A „kedvencz eszmék“ czimmel egy röpirat jelene meg Rakovszky Istvántól. Fogunk róla szólani. Még egyszer az ügyvéd-rendtartásról. .. A már kifejtett azon fontosabb észrevételeink után — amelyekre kiváló súlyt fektetünk — legyen szabad még néhány csekélyebb, de azért nem kevésbé elvi megjegyzéseket tennünk. Ilyen a fellebbezés kérdése. A 31. §: az ügyvédi választmány határozatai ellen megengedi a fellebbezést, de csakis egyenesen a legfőbb ítélőszékhez. Az indokolásban az mondatik erre, hogy „a közgyűlés épen nem volna (talán lenne?) alkalmas fellebbviteli hatóság.“ — de miért nem lenne alkalmas — erre nem találunk feleletet. Mi ellenkezőleg azt hisszük, hogy egyrészről kívánatos, hogy a közgyűlésnek az által, ha másodfolyamodású hatóság lesz a saját maga által alkotott választmány felett, azzal folytonos érintkezése is legyen ; másrészről az itten fenforgó ügyekre nézve is épen oly kívánatos, mint másokra, hogy három fokú hatóság által láttathassanak el; — és végre, hogy ha ezen ügyeknek ellátásától a legfőbb ítélőszék a közgyűlés által legalább egy részben megkiméltetnék — azt is nyereségnek tartanák. Mi tehát a 31. §-t oda óhajtjuk módosíttatni, hogy a választmány határozatai ellen a kamara közgyűléséhez, és ennek határozatai ellen a legfőbb ítélőszékhez lehessen fellebbezni. Midőn a fegyelmi eljárásra vonatkozólag a 88. §-ra teszünk látszólag csekély nyomatéki megjegyzést , figyelembe kérjük vétetni, hogy itt az ügyvédnek nem csak néhány forintnyi kártérítés, de jó hírneve és becsülete is kérdésben forog. E §-ban az mondatik, hogy ha az ügyvéd ellen vádhatározat hozatott , ő jogosítva van ezen határozat után is, de csak a tárgyalás a ra kitűzött határidő első felében, új tanúk megidéztetését kérni. Ha van arra eset, hogy az igazság kideríttetése a nyomozás ekkénti kiegészíttetését — új tanúk megidéztetését teszi szükségessé, — akkor ezen jog használhatását biztosítani is kell úgy a vádlók mint a vádlott részére, és nem szabad a törvényben oly tökéletlen rendelkezést tenni, amely ezen jog használatát nem csak részakaratból, de csupa hanyagság vagy gondatlanságból meghiúsíthatja. Röviden: vagy ki kell azon megszorítást hagyni, miszerint új tanúk megidéztetése csak a határidő első felében kérhető, vagy meg kell határozni, mennyi időköznek kell a kézbesítéstől a tárgyalásig okvetlenül felhagyatni — amelynek nézetünk szerint 8 napnál rövidebbre szabatnia nem szabad. * Végezetül arra teszünk megjegyzést , mi nincsen a javaslatban. Köztudomású dolog, — és ezt az indokolás világosan is kimondja — hogy e javaslat fő czélja az ügyvédi kamaráknak módot és hatalmat adni arra, hogy az ügyvédi kar becsületét, tekintélyét fentartsa és megvédje, különösen épen az oly ügyvédek ellen, akik azt viseletekkel, tetteikkel csorbítanák. Az egyes e nemű tetteket könnyű megtorolni, s a fegyelmi büntetések által oda hatni, hogy azok mentül ritkábban forduljanak elő. De a viselet nehezebben orvosolható. Szóljunk világosabban „in concreto.“ A tapasztalás bizonyítja, hogy emberek — akik ifjabb korukban pályájukon tisztességgel megállják helyöket — elöregedvén másoknak csak gúny és nevetség tárgyául szolgálnak ; — míg másoknál ezt a szeszes ital használata idő előtt is előidézi. Megtörténik ez ügyvédeinél is, — és természetes, hogy az ilyenek ártanak az ügyvédi kar tekintélyének, de kárt okoznak gyakran saját feleiknek is. Ezeket egyszerűen eltiltani az ügyvédségtől — kenyér keresetektől megfosztani — se igazságos, se méltányos nem lehet; és azért azt óhajtjuk, hogy az ügyvédi kamaráknál képeztessék egy oly pénzalap, amelyből az ily testileg vagy szellemileg elaggott ügyvédek mérsékelt nyugdíjat kaphassanak, amelynek élvezete mellett a kamara határozatának alapján az ügyvédkedéssel felhagyni köteleztethessenek. Igaz, hogy a javaslat ezt világosan nem tiltja, — de miután már annyira ki van belőlünk a saját kezdeményezésünkből eredő tevékenység — a „self-help“ — irtva, hogy minden kezdeményezést a kormánytól vagy törvényhozástól várunk ; miután e törvényjavaslat 29. §-a, amely a kamarát felhatalmazza, hogy a tagoktól díjakat szedhet be, nyilván csak a kezelési kiadásokra céloz; miután a 111. §. a bírságot jótékony czélokra rendeli fordíttatni, nem várhatjuk a kamaráktól, hogy maguk felelősségére kezdeményezzék a nyugdíjalap megalkottatását. Mi tehát óhajtjuk, hogy az ezen javaslat alapján hozandó törvény tegye meg kezdeményezést, hatalmazza fel a kamarákat a nyugdíjalap létesíttetésére, amelyre minden ügyvédi bírság fordíttassék, és amelyhez az ügyvédi kar minden tagja évenként mérsékelt illetménynyel járulni tartozzék. Gyéczy Kálmán képviselő úr a „Középpárt“ tegnapi számában az alábbi nyilatkozatot teszi közzé, s annak közlésére lapunkat is fölkérte : Budapest, január 24. A debreczeni m. k. gazdasági felsőbb tanintézet tanár kara, saját intézetének szempontjából fölszólal az „Ellenőr“ mai számában a 21-es bizottság 3k ülésében általam azon értelemben mondottak ellen, hogy a továbbá is kérdésen kívül föntartandó gazdasági tanintézetek kezelése igen költséges, mert egyrészről az épületek azokban nagy fényűzéssel emeltetnek, más részről pedig ezen tanintézetek egy része nagy mezőgazdaságokkal van összekötve, melyek nagy fölszerelést igényelnek, s nem jövedelmezők, ami rész illustrácziójául szolgál azon tanrendszernek, mely ezen tanintézetekben követtetik, és évenként kárt, költséget okoz az államnak, és azért ezen nagy gazdaságoknak egy részét másképen kellene értékesíteni. Előre bocsátom, hogy a debreczeni tanintézetet, és épületeit magam nem ismervén, azok után, amiket e tekintetben a t. tanári kar az említett hírlapi czikkben előad, az általam mondottakat a debreczeni tanintézet épületeire alkalmazhatóknak nem állíthatom, egyébiránt föntebbi állításaim igazolására szolgáljanak a következők: A földmivelési minisztérium 1873-ik esztendei költségvetésének indokolásában ezek foglaltatnak : A kassai gazdasági tanintézet tanügyi és gazdasági épületei fölállításának költségei, az építkezési tervezetek és költségvetések alapján tekintettel azon körülményre, hogy Kassa városa a szükséges építkezési faanyagot a város erdeiből ingyen szolgáltatja, a következő összletekkel hozhatók előirányzatba: I. Az intézet egyemeletű főépületének fölállítási költsége . 82,000 frt IL Az intézeti igazgató és a vegytanár lakházainak fölállítási költsége..................... 24,000 frt 10. Az intézeti majorság épületinek költségei, nevezetesen: 1) A növénytermelési tanár, egyúttal gazdasági intéző és segédje lakházának fölállítási költsége................................ 12,000 frt 5) Iakiszálló száz darabra számítva bonczhelyiséggel .... 3,200 frt 9) Egy majoros és 8 ifjú béres lakháza......................... 5,200 frt 10) Négy családos segéd lakása 5,000 frt 11) Tehenész, egyúttal sajtos lakháza és sajtoda..................... 5,800 frt Hozzáadatván a helyszűke miatt kihagyott tételek, a tanintézeti és gazdasági építkezésekre előirányzott 47,200 frt összes költsége:............................... 185,000 frt Ezen összegből a gazdasági épületekre esik 79,000 frt, megjegyzi azonban az említett miniszteri indokolás, hogy a tettleges kiadás az eszközlendő nyilvános árverés útján lesz ugyan közelebbről meghatározható, de köztapasztalat szerint jelentékenyebb építkezéseknél a tettleges szükséglet az előirányzottat rendszerint túlhaladja, s azért részint ezen építkezési czélokra, részint a gazdaságnak igavonó állatokkal és cselédséggel ellátására, a föntebbi összegen fölül még 25.000 főt vétetett a miniszter által előirányzatba; megszavaztatott pedig 1873-ban, az előző évben már megszavazott százezer forintból maradott hatvanezer forinton fölül ismét százezer forint. A kassai intézeti gazdaság áll 200 kát. hold erdőből, 16 hold legelőből, 14 hold rétből, 245 hold szántóföldből. Ugyanazon 1873 dik esztendes költségvetés indokolása szerint a kolozsmonostori gazdasági tanintézet főépülete 163.000 írtba került. Lehet hogy lesznek, kik ezen építkezési költségeket indokoltaknak találandják; én az ország pénzügyeinek állapotát tekintve, túlságosaknak tartom. Ami továbbá a debreczeni tanintézettel öszszekötött gazdaságnak jövedelmezését illeti, erre nézve legyen szabd a földmivelési minisztérium 1873-dik évi költségvetéséből, mely a debreczeni tanintézetet illetőleg valószínűleg magának az intézetnek fölterjesztése folytán állíttatott egybe, a következőket kivonnám: Debreczeni országos gazdasági tanintézet. Kiadás. Ügyviteli költség a gazdaságnál. Kovács- és bognár - műhely anyagszükséglete, asztalos- és lakatos-munka . . . Marhasó, szekér- és gépkenőcs és istállók világítása Fűtés, világítás és gyógyszerelés a cselédség részére . Árkok tisztítása és faültetés Póttakarmány-félék beszerzése ..................................... Napszám a gazdaságban és intézeti kertben 2100 frt, ebből a kertre 600 frtot leszámítván, marad a gazdaságra ............................... Cselédség és kisegítő szolgák bére. Majoros gazda . . A gazdasági cselédség bére és terménybeli kárpótlása 3,580 frt Az élelmezési konyha-cselédség bére.......................... 564 frt 640 frt. 380 frt. 260 frt. 150 frt. 520 frt. 240 frt A gazdasági gépek, eszközök és tűzmentes pénzszekrény beszerzésére fölszámított 2700 frtot számításon kivül hagyván, a kisorolandó négy pár igás ökör és egypár ló helyébe újak vételére 2,100 frt, Haszonbér és adó .... 1,624 frt, összes gazdasági kiadás : 11,658 frt, Bevétel: Tehenészetből . . . 1,840 frt Juhászatból .... 2,250 frt Sertés tenyésztésből . 450 frt Lótenyésztésből . . . 160 frt Mustra ökrök eladásából 800 frt A mezei gazdaság terményeiből .... 6,150 frt összesen : 11,650 frt Marad e szerint tiszta jövedelem 92 frt, mely azonban azon esetben, ha a haszonbér, és adó egy része talán nem magát a gazdaságot terhelné, vagy a kertészetre eső napszámok költsége a valónál kevesebbre számittatot volna, némi összeggel öregbittethetnék ; de viszont a gazdasági intézőnek és segédjének, mint ilyeneknek, netaláni javadalmazásával apasztható is lenne. A földmivelési minisztérium 1871-ik esztendei statistikai kimutatása szerint az intézeti birtok 609 cat. holdból áll, mely között 201 hold bérlegelő van; állat létszáma pedig volt igás kancza 8 db. — csikó 16 — vonó ökör 24 — fejős tehén 20 — növendék marha 30 — mag kocza és kan 20 — juh 400 db. Felvilágosításul meg kell még említenem, hogy az 1873. észt. költségvetési törvényben a bevételek rovatába foglalt azon 17.500 frt, melyet a t. tanári kar a gazdaság bevételeként látszik az említett czikkben feltüntetni, a következő tételekből alakul: Tandíjak: 50 tanoncz után 30 frttal . 1,500 frt Élelmezési díj: 37 fizető tanoncztal . 3,400 frt Az intézeti kertből ....... 750 frt A kísérleti tér jövedelme.................... 200 frt Úgy, hogy gazdasági bevételek fejében ezen 17,500 frtban csak a följebb tételenkint részletezett 11,650 frt foglaltatik; a tanonczoktól befolyó fölebb említett összegek pedig nem számíthatók a gazdaság javára, mert a költségvetés más helyén a tanonczok, és egy segéd élelmezési költségeire kiadásképen 7,280 frt, az oda tartozó élelmezési konyha cselédség részére 720 frt, összesen 800 frt külön van felszámítva. Nem veszem kétségbe, hogy a debreczeni tanintézeti gazdaságnak fölőbb kiszámított csekély jövedelmezése nem a t. tanári karnak, hanem már az ily tanintézeti gazdaságoktól elválaszthatatlan akadályoknak és körülményeknek tulajdonítandó; de mindemellett mégis áll, hogy az ily gazdaságoknak csekély jövedelmezése, bármely okból eredjen is, nem szolgál jó illustratiójául a tanintézetben folytatott elméleti oktatásnak. Egyátalában nem teszek észrevételt az ellen, hogy a t. tanári kar nyilvánosan elmondott elől említett állításaim ellen a nyilvánosság terén felszólalt, de részemről mindamellett, hogy nem helyeslem azon legújabb irányt, mely szerint a gazdasági felsőbb tanintézetek mezőgazdasággal nem kötendők össze, mégis föntartom azon véleményemet, hogy a gazdasági tanintézetek egy részének mostaniaknál kisebb gazdaságokkal összekötése, a tanügyek kárára nem lenne, az állampénztárnak pedig javára szolgálna. Ghyczy Kálmán, 1,950 frt. 1,500 frt, 4,384 frt. — A magyar nyelvű közlekedési vállalatoknál. A közmunka- és közlekedési magy. kir. minisztériumnak 23,535 sz. a kelt rendelete a Magyarország területén közforgalomban lévő vasúti és gőzhajózási vállalatok ügykezelési nyelve tárgyában. Az állam hivatalos nyelvének használata iránt 1872. évi márczius hó 7-ről 19.672/1871. sz. a az összes hazai vasúti és gözhajózási vállalatokhoz, mint az állam közvetlen vagy közvetett támogatása mellett létesült s bizonyos rendőri hatósággal is felruházott közintézményekhez kibocsátott körrendeletben az országos kormánynyal és hatóságokkal, a magyar ajkú közönséggel és az országban székelő társ-igazgatóságokkal, szóval a külső érintkezésekben a magyar s illetőleg a hivatalos nyelv használata részint azonnal, részint pedig záros határidők alatt, melyek végseje f. é. január hó elsejével járt le, kötelezőleg szabatván elő, már akkor kijelentetett, hogy ezen intézkedés csak átmenetesnek tekintendő, s hogy végezél gyanánt tartandó szem előtt az, miszerint a nevezett vállalatok ne csak külső, de saját közegeikkel való érintkezéseikben is, szóval összes ügykezelésük terén, az állam hivatalos nyelvét kell, hogy használatba vegyék. Ezen rendelet a most említett végczélra való ismért figyelmeztetéssel múlt évi május hó 20-ról 4464. sz. alatt is megnyittatott. Miután az e részben eddigelé tett elhaladásról a m. királyi vasúti és hajózási főfelügyelőségtől vett jelentésből arról értesültem, hogy több vaspályavállalat már is azon helyzetben van, hogy az állam hivatalos nyelvét a szolgálat minden ágazatában ügykezelési nyelv gyanánt már 1874. év kezdetével akadály nélkül életbe léptetheti, s miután elérkezettnek látom idejét annak, hogy a többször emlitett végczél elérhetése érdekea többi magyarországi vaspályák és gőzhajózási vállalatoknál is a magyar ügykezelési nyelvnek a szolgálat minden ágában leendő behozatalára záros határidő tűzessék ki, ennélfogva az idézett rendeletekben előszabott átmenetes intézkedések kiegészítéséül rendelem, amint következik: 1-szer. Az 1875-év január hó elsejétől kezdve a Magyarország területén székelő vasúti és gőzhajózási igazgatóságok, felügyelőségek, képviselőségek s bármi más néven nevezett központi közegek, valamint összes, Magyarország területén működő alárendelt hivatalaik belső ügykezelési és egymásközti érintkezési nyelve kivétel nélkül a magyar leend. Azon esetben, ha egyik vagy másik vasútnál a szolgálat egyik vagy másik ágában, avagy különösen megjelölt saját hivatalokkal való érintkezésben a kitűzött határidő a forgalom biztonságának