Ellenőr, 1874. február (6. évfolyam, 32-58. szám)

1874-02-01 / 32. szám

külföldi pénzember, ki pénzét befektette, azt látja, hogy ki van fosztva. Ez teszi tönkre hitelünket s nem az, hogy e prioritások dobra kerülnek. Igaz, hogy a kormány tetteinek következését az államnak viselnie kell, de csak bizonyos határok közt. Önámitás azt hinni, hogy e törvényjavaslat megmenti a részvényesek pénzét. Attól nem tart, hogy a kötvények ki nem váltás esetén eladatnak, mert ily kétes értékű papír senkinek sem kell. Ha a társulat csődbe jut, ítéljen a bíróság tettei fölött, de e csőd hazánk hitelét nem fogja lenyomni, ha átvállalt kötelezettségünket a magunk részéről megtettük. Tartózkodik most véleménymondástól a társulat eljárása fölött, hiteles adatok nincsenek előtte, de különben is, ez a bíró feladata lesz. Nem fogadná el különben sem a törvényjavaslatot, mert ha a társulat rovására köttetnék bár ez üzlet, a kamatok magassága az államot terheli, s e 9%-os pénz is elég már hitelünk megrontására. Ghyczy határozati javaslatát pártolja, az nyújt módot azon feltevés megsemmisítésére, hogy Magyarország elősegíti a keleti vasút részvényeseinek kifosztását. Amint a dolog áll, legjobb a bizottsághoz utasítani, mely négy hét alatt végleges megoldáshoz segíthet. (Helyeslés balról és középről. Szeniczey Ödön pártolja a törvényjavaslatot, az ellenvetést, hogy pénzügyi helyzetünk nem engedi a javaslat elfogadását, nem veheti figyelembe, mert e teher elvállalására már moraliter kényszerítve vagyunk, mert a kormány megígérte. Ha a kormány ígérete beváltatlanul marad, senki sem fog többé velünk szóba állani. De nem is olyan sok ez a pénz, mint gondolják, mindent egybevetve, nem kerül többe 300.000 forintnál. Az elsőbbségi kötvények jogi értéke kétséges, — mondják. Nem hiszi. De ha az lenne is, biztosítékot képez a vasút maga, vagy az a záradék, melyet 8 osztály ajánlott. Aztán meg fő előtte a keleti vasút jövője, ezt csődbe jutni nem hagyhatjuk, másfelől kiszámíthatlan a zavar, mely a javaslat elvetéséből száműznék. Mi iparunk és kereskedelemünk gyermek éveit éljük, áldoznunk kell a jövőre számítva. Ismeri a javaslat árnyoldalait, terhes voltát, de látja a chaosz és hitelünk bukását, mely annak elvetése által előállana s két rész közül a kisebbet választja. Szlávy József miniszterelnök és pénzügyminiszter: T. ház! A keleti vasút története, úgy hiszem, részint a kormány által tett előterjesztések, részint hírlapi czikkek és röpiratokból a t. ház előtt ismeretes, de fölmentett t. Zsedényi képviselő úr előadásával az alól, hogy a keleti vasútügy különböző phasisait felemlítsem, mert hiszen ő azt már előttem tette. Ezen Zsedényi tisztelt képviselőtársam által előadott phasisokból kiderült, hogy a keleti vasút pénzügyi bonyodalmai és nehézségei már ezelőtt harmadfél évvel vették kezdetüket és folyton fokozódtak oly mérvben, hogy szükségessé tették a t. ház beavatkozását, s az előbbi pénz és közlekedési miniszter urak két előterjesztést tettek ez irányban a háznak. A t. ház kiküldötte a pénzügyi és vasúti bizottságokat az ügy megvizsgálására s kiderítésére. Ennek eredményét be kell várnunk, s ahoz képest fog a t. ház bölcsessége határozni. Előre bocsátom, hogy e vizsgálatokeredményének elébe vágni, praejudicálni egyáltalán nem szándékom, s a szerint, mint a vizsgáló bizottság ki fogja deríteni a tényállást, s mint a t. ház bölcsessége el fogja határozni az ezentúl teendő lépéseket, részemről abba bele fogok nyugodni. De időközben e bajok s pénzügyi zavarok oda fejlődtek, hogy ma január 31-én előttünk áll az eshetőség, hogy a keleti vasúttársulat fizetésképtelen lesz, amenyiben pénzügyi bonyodalmai következtében szemben áll a keleti vasúttársaság egy 17 milliónál többre menő lebegő adóssággal, melyet az illető consortium, mely az összeget a vasútnak kölcsönözte, tovább prolongálni nem akar, de meg lehet, hogy prolongálni nem is bír. Ezen kérdés az, mely a t. házat ma foglalkoztatja. Ha a t. ház azon meggyőződésre jut, hogy azon eshetőség, t. i. ha az előleget nyújtott consortium a prolongatiót megadni nem akarja, vagy nem bírja, a keleti vasúttársaságra kárt nem von, s a magyar állam érdekeit nem sérti, akkor természetesnek találom. Hogy a t. ház félredobván a kormány előterjesztését, egész lelki nyugalommal és meggyőződéssel fog szavazni Ghyczy Kálmán határozati javaslatára, amely ellen részemről szintén nincs semmi kifogásom, s mely határozatot a kormány már régóta teljesíteni akarja, s teljesítené már ma, ha ennek oly akadályok nem állanának útjába, melyek teljesítését épen lehetetlenné teszik. Ghyczy Kálmán J. képviselőtársam ugyanezt mondja, — ha jól fogtam fel egyszeri hallásra — határozati javaslatában, hogy utasítas ék a kormány, hogy a keleti vasút ügyének általános rendezése iránt adjon be törvényjavaslatot, melyet a t. ház készséggel tárgyalni, és esetleg megszavazni fog. Ez ellen részemről semmi kifogást nem teszek, és ha ismétlem — a t. ház azon meggyőződésben van, hogy a társaságnak ma beálló fizetésképtelensége e határozati javaslatnak hetek múlva tárgyalását nem fogja akadályozni, akkor részemről igen megérthetőnek tartom, ha a t. ház ezt fogadja el. De a tárgyalás alatt lévő törvényjavaslat ennek, úgy hiszem, egyátalán nem praejudical. Lehetővé teszi, hogy a keleti vasút ügye egészben rendeztessék, biztosítja, hogy rendeztethessék. Én nem osztom azon optimismust, melyet különben igen ritkán van szerencsénk Ghyczy képviselőtársunknál tapasztalni, mely szerint ő azt mondja, hogy hiszen a keleti vasúttársaságnak elzálogosított másodrendű prioritásait nem fogják az illető bankok vásárra dobni. Nem kell attól félni, fognak ők várni továbbra is. Én ezen optimismust nem tudom osztani. De ő csak az osztr. nemzeti bankról beszél; az osztr. nemzeti bank azonban csak másod kézből bírja ezen prioritásokat elsősorban egy consortium az, melynek kezei közt vannak és a mely consortium nem csak azon millió s néhány száz ezer irtot előlegezte, melyet ő viszont a nemzeti banktól kapott, hanem előlegezetten felül oly pénzeket is, melyeket sajátjából adott. Nagy kérdés, hogy ezen pénzintézetek oly helyzetben vannak-e ma, hogy ezen összegekre várjanak talán hetekig, de valószínűleg hónapokig. E mi történik akkor, ha ezen pénzintézetek a prolongatlot a legjobb akarat mellett sem képesek megadni? Ezen eshetőség az, ami engemet és a kormányt arra bízta, hogy ezen törvényjavaslatot adjam be, mely a társulatot megmenti ezen veszélyből és mely lehetővé teszi a rendezést. A másik ok, melyet 1. barátom Ghyczy Kálmán méltóztatott felhozni, hogy ő együtt szeretné a vasút kérdését rendezni, de a másik ok volt azon aggodalom, hogy augustus 31-én az ország szemben fog állani azon lehetőséggel, sőt azon valószínűséggel, hogy azon összeget, melyet most egy másik consortium fog ezen prioritásokra előlegezni, az ország kénytelen lesz készpénzzel beváltani. Ez kétségtelenül igen súlyos érv és e tekintetben én is osztom Zsedényit, barátom azon nézetét, hogy az ország alig lesz azon helyzetben, hogy azon esetben a maga jövedelméből, vagy a contrahált összegekből fizethesse. De ennek ellenében bátor vagyok, nem mondhatom, hogy meggyőződésemet, nem állhatok érte jót, de azon erős hitemet nyilvánítani, hogy ezen eshetőség bekövetkezni nem fog. (Zaj.) Méltóztassék megengedni, ha egy consortium, amely aranyban 50°/0-ot ad előlegül bizonyos papírra, ha tehát azon consortium azt oly jónak tartja, hogy most arra annyit ad, akkor 7 hónap múlva bizonyosan fogja annak értékét 61 T/a°/o ra becsülni. Nem mondok újságot, — mindnyájunk előtt ismeretes, hogy a bankintézetek hitelpapírokra nem csak az egész nominális értéket nem adják, de még a napi cursus szerinti értéket sem szokták megadni, hanem a kölcsönt mindig azon alól adják. Ha tehát az előlegező consortium ma ötvenet előlegez, azt hiszem hét hónap múlva 61112-ért megtartja majd ő, vagy ha az nem fogná megtartani, lesz bizonyosan más consortium, mely azt megtartja. Erős hitem és meggyőződésem ez azért is, mert az a consortium, mely viszonyba lépett a magyar állammal, amelylyel contraháltuk az utolsó kölcsönt, a magyar államhitelben némileg érdekelve is van. Másodsorban épen úgy érdekében fekszik a consortiumnak Magyarország hitelének fentartása, mint elsősorban magának az országnak. Ezen nehézség, ezen aggodalom tehát engem nem bánt s bátran fejezem ki azon hitemet és meggyőződésemet, hogy a consortium vagy maga fogja azon áron ezen részvényeket azon időben megtartani, vagy ha maga nem tartja meg, kétségen kívül elő fog állani annak lehetősége, hogy azt a magyar állam vagy consortium prolongáltasa vagy máskép elárusítsa. Azt annál inkább hiszem, mert nem egyszerre lesz szükséges az egész öszszeg, hanem hat hónapi részletekben, mi az egész üzletet könnyebbé teszi. Azt mondja Mátyus Aristid képv. ur, hogy ez ismét oly üzlet, amely— bocsánatot kérek nem emlékezem vissza szavaira — súlyos, lealázó a magyar hitelre, mert ez 9% üzlet. Erre azt válaszolom, az, képv urnák, hogy az ilyen előlegeknél a kamatláb nem szokott alacsony lenni, és megfelel azon kamatlábnak, amelyen a keleti vasúttársulat bírja az előleget most a másik consortiumtól. Volnának még több megjegyzéseim azokra nézve, miket részint Zsedényi Ede, részint Mátyus Aristid képv. ur mondott, s miket nem lehet szó nélkül hagyni. (Felkiáltások : Halljuk!) Nem fogom a t. ház figyelmét sokáig igénybe venni s fárasztani. Mátyus Aristid t. képv. ur azt mondja, hogy a legnagyobb botrány a keleti vasútnál az, hogy a jóhiszemű hitelezők, illetőleg jóhiszemű részvényesek, akik pénzüket nem valami nagy, hanem csekély s általuk biztosnak hitt kamatra helyezték el Magyarországban, azon vették magukat észre, hogy részvényeik érvénytelenek, hogy nem kapnak utánuk semmit. Ebbentalálja Mátyus Arisztid t. képviselő úr a legnagyobb botrányt (Mátyus Arisztid közbeszól : Igenis ebben találom !) Kétségtelen tehát, hogy botrány ez s mindenek előtt a legbotrányosabb és legszomorítóbb ez magukra a részvényesekre nézve. Hogy mennyiben oka ennek a magyar állam, s hogy van-e ebben része a magyar kormánynak vagy sem , ki fog derülni annak idejében a vizsgálóbizottság előterjesztéséből. De hogy J. barátom azt hiszi, hogy ezen botrány nem fogna inkább megtetéztetni az által, ha most a magyar törvényhozás módot nyújt arra, hogy azon bank consortium, amely szintén a legjobb hiszemben adta kölcsön a milliókat a magyar keleti vasúti társulatnak ezen pénzét vissza nem kapja, ezt a logikát megvallom egyáltalában nem látom át, daczára annak, hogy Mattyus Arisztid t. képviselő úr oly sokat vesződött a logikával és hogy oly illogikusnak mondta a pénzügyi bizottság jelentését. Én azt a logikát őszintén megállom, nem értem, sőt ennek ellenében azt merem állítani, hogy azon törvényjavaslat elfogadása, melyet a kormány beterjesztett, nemcsak hogy nem áll útjában annak, hogy a Máttyus Arisztid által jelzett botrány reparáltassék, sőt inkább módot nyújt arra, hogy az lehetőleg reparáltassék ; mert ismétlem, teljesen osztom Máttyus képviselő úr azon nézetét, hogy itt nem fogunk megállani, hogy előbb-utóbb módot kellene találni arra, hogy ezen botrány legalább némileg reparáltassék, hogy ezen jóhiszemű hitelezők, a részvényesek pénzükhöz jussanak, ha nem is az egész öszszeghez, legalább egy részéhez. Arra be kell várni a kiküldött bizottságok jelentését, abból fog kiderülni , ha ki fog derülni, váljon vannak olyanok, kiket ez ügyben mulasztás, vigyázatlanság vagy roszhiszeműség terhel, vannak-e olyanok,kik a történt kárnak megtérítésére kötelezhetők, van-e vagyonuk, melyből az történhetik. Mindez mondom, ki fog derülni. Ki fog végre derülni az is, hogy a magyar állam bizonyos méltányossági tekintetekből bizonyos öszszegig szinte fog e ezen kár megtérítéséhez járulni. De ezen lehetőség tehát egyáltalában nem mozdíttathatik elő az által, ha most ezen törvényjavaslatot elméltóztatik vetni. Mert ha elméltóztatik vetni, én nem vagyok oly optimista, mint azon. képviselő urak, kik ettől bajt nem várnak, én félek azon eshetőségtől, hogy azon intézetek, melyek ezen előleget adták a keleti vasútnak, s amelyek meg lehet alig jobb szándékkal sem hosszabbíttathatják meg, kénytelenek lesznek megtenni a legvégső lépést és megtörténhetik, hogy mikorra a vasúti és pénzügyibizottság jelentését a t. képviselőház elé fogja terjeszteni, s amikorra a t. háza fölött tanácskozni fog a 30 millió másod kibocsátású prioritás, a keleti vasúttársaságnak egyetlen vagyona el fog tűnni, és a keleti vasúttársaság még mindig 10 mlb millió írttal marad adós. Méltóztassék aztán az Országgyűlést azon helyzetbe gondolni, hogy ha tárgyalván ezen Ghyczy képviselő úr által beadott határozati javaslatot, a t. ház szemben fog állani azzal, hogy elfogyva a másod kibocsátású prioritások is, szemben fog állani a társaság 15 millió frtnyi lebegő adóssággal és hogy mindazon összegek, melyek netalán az illető bűnösökön vagy vétkeseken (Több hang a szélső balon. De igenis a bűnösökön) megvehetők, mindazon, összegek melyeket netalán jogi, netalán méltányossági szempontból az országgyűlés hajlandó lenne a részvényesek számára megadni, hogy nem lennének elégségesek arra, hogy a társaságnak lebegő adósságát fedezzék. Mert tehát, hiába állanak nekem elő akármily finom jogi okokkal és distinctiókkal, melyekkel demonstrálni kívánják, hogy kétes a másodkibocsátású prioritások jogi természete, kétes azoknak érvénye. Nem kétes azt, hát, hogy a keleti vasúttársaság 17 millió adóssággal bír, nem kétes az, hogy azon consortium, mely ezen összeget kölcsön adta, s legjobb hiszemben adta, adta a kormány biztatására . (Nagy zaj. Felkiáltások balfelől. Hát azért? Fizesse tehát a kormány! Zaj) igenis azért adta, (Zaj) igenis azért és én annak idejében meg fogok felelni arról, hogy helyesen járt-e el a kormány. (Zaj.) Nem félek, igenis adta azért, adta, hogy segítsen a keleti vasút ügyén. Tény az, hogy midőn ezen 80 mfrnyi vasútnak 36 mfde volt kiépítve, pénze elfogyott, akkor ezen consortium volt az, amely lehetővé tette, hogy ezen vasút kiépüljön, mely lehetővé tette hogy Erdély legszélsőbb részéről ide a központig vasúton jöhessünk. (Helyeslés jobbfelől.) És méltóztassanak elhinni, hogy ha akkor magára hagyta volna a kormány a keleti vasúttársaságot, bizonyosan szintúgy rászalták volna úgy azon képviselő urak a kormány tettét, kik most szemrehányást csinálnak a kormánynak az ellenkezésért. (Helyeslés a jobboldalon.) Az a kérdés t.hát, honnan ered az a 17 millió frt deficit, az a kérdés ide nem tartozik,és még kevésbbé tartozik azon consortium megítéléséremely az összeget kölcsön adta. Az a kérdés meg fog vitatni, mi annak idejében a házban, meg fog vitattatni talán a bíró előtt is. De ennek a kérdésnek eldöntése semmi esetre nem folyhat be azon kérdés megítélésére: tartozik-e a keleti vasút társaság ezen consortiumnak, igen vagy nem? És én, akármily jogi subtilitásokkal méltóztassanak elő állam , nem képzelek bírót a világon, aki azt fogná ítélni, hogy a keleti vasút társaság ezen 17 milliót, amelyet a legjobb hiszemben adott kölcsön egy consortium, és amelyről be lehet bizonyítani, hogy az utolsó garasig a vasútba beleépíttetett, azért, mert ezáltal a részvényesek jogaiktól megfosztottak, visszafizetni nem tartozik. (Élénk helyeslés jobbfelől.) Akár mi lenne az eredmény a részvényeseknek, akár így, akár úgy nincs mindaddig, teljes meggyőződésem szerint, reményük, bármi kárpótlásra, míg a keleti vasutat ily lebegő adósság fogja terhelni. Ezen lebegő adósság teljes megszüntetését vagy a lehetőség legkisebb mértékre leszállítását tervezi a jelen törvényjavaslat. Azt mondja Máttyus képviselő úr, hogy hiába fognák a bankok vagy az illető consortium ezen papírokat a vásárra dobni, mert hiszen nincs aki megvegye, kétes természetűek s ennélfogva nem fogják megvenni. Annál sajnosabb, hogy ha nem fogják megvenni s hogyha átalában nem lesz keretük s ha ennek következtében a consortium, mely a kölcsönt adta, netalán a bukás széléhez vezéreltetik ; mert ez által bizonyosan szaporittatni fognak a botrányok, melyek ezen vasút körül már is előfordultak. Szaporítani fogja félek egy másikkal, hogy t. i. azt fogják mondani, hogy Magyarországon pénzt sem lehet kölcsön kiadni, mert az nagyon kétes, hogy vissza lehet-e kapni. (Helyeslés jobb felől.) Volnának még több észrevételeim. (Halljuk!) Zsedényi képviselő úr pl. ezen másodsorozatú prioritások jogi természete ellen felhozta, hogy ezeknek kibocsátása az alapszabályokba ütközik, mert ez alapszabályok szerint csak részben szabad prioritásokat kibocsátani, részben pedig részvényeket. Ez pedig már azon túl megy, mert az egész építési tőkére terjed ki. Ily okoskodások után természetesen lehet mindenféle jogi kételyeket támasztani, mert t. barátom építi ezen okoskodását az alapszabályok egyik §-ára, mely mit mond? Azt mondja, hogy ha a keleti vasúttársaság engedélyezett vonalain kívül, még többeket építene, melyek — ha jól emlékszem — a második pontban vannak elősorolva, t. i. Brassótól tovább, Marosvásárhelytől tovább, egy szóval, ha hálózatát kiterjesztené, azon esetben szabad az építési tőkét növelni és ezen növelendő építési tőkét szabad és kell csak azon módon beszerezni, mint az eredetit, t. i. % részben prioritásokban és % részben részvényekben. Erről szól az a paragraphus, de ez a paragraphus a jelen esetre egyáltalán nem alkalmazható (Ellenmondás a szélső bal felül. Halljuk!) Arról, hogy mi módon és mikép szabad a társaságnak kölcsönöket felvenni üzleti vagy egyébb költségei fedezésére, arról az alapszabályokban határozat tudtomra nincs. Szabad, tudtomra, nem csak ennek, hanem szabad, természet szerint, minden társulatnak kölcsönöket kötni, amennyiben ilyenekre egyik vagy másik oknál fogva szüksége van. És én kérdem a t. házat, vájjon nem minden kölcsön, melyet egy részvénytársulat köt, elsőbbségi kölcsöne? (Helyeslés jobbfelől.) Vájjon nem minden adósság előzi-e meg a részvényeket. (ügy van jobbfelől.) Igen természetes, mert hiszen különben senki sem adna a részvénytársulatoknak kölcsönt; tehát a maga természeténél fogva elsőbbségi kötvény minden ily kölcsön. De többet mondok, vájjon ha a keleti vasúttársulat nem ezen módhoz nyúlt volna, hanem ily kötvények helyett pl. váltókra fogott volna kölcsönt venni, nem lett volna-e az elsőbbségi kölcsön? Sőt nagyon nagy mértékben, mert nemcsak a részvényeket előzte volna meg, hanem megelőzte volna még az első kibocsátású prioritásokat is, amennyiben ma még betáblázva nincsenek. Ezen ellenvetés tehát nézetem szerint, alig szólhat a törvényjavaslat ellen. Azt mondja Zsedényi képv. ur, hogy a méltányosságnak is megvannak a maga határai és kérdi: méltányos-e, hogy a magyar állam Waringék helyett fizesse a keleti vasút társulatnak adóságát a franco bankoknak? Én t. hát, ezen ügy tárgyalásánál egyik főbajnak tartom azt, hogy a t. képv. urakban, tán tudtokon és akaratokon kívül ezen ügynél nincs meg a kellő objectivitás. (Helyeslés jobb felől. Ellenmondás bal felől) Mikor a keleti vasút ügye emlittetik, a t. képviselők egyikének a kifosztott részvényes forog szeme előtt , másiknak Waringék, a kik állítólag vagy valóban — nem akarok praejudicálni, — megcsalták a társaságot; az anglo-osztrák bank, mely így vagy amúgy járt el, egy harmadik előtt, a franko bankok, melyek iránt némi ellenszenv uralkodik, egy negyedik előtt pedig a végleges rendezés, mely talán úgy történhetik, hogy ezen vasút öszszekapcsoltassék egy másikkal. (Derültség jobbfelől) egy szóval nem a kellő objectivitással szólnak az ügyhöz (Ellenmondás balfelől) Nem arról van szó, képviselőház, hogy Waring helyett az állam fizesse ki a franko bankoknak az adósságot ; sem nem Waring helyett az állam. Méltóztassék megnézni ajavaslatot: az állam fizeti ugyan, hanem a keleti vasúttársaság rovására és annak contójára. (Zaj balfelől.) Igenis nem az állam a maga, hanem a társaság rovására. Igenis lehet kételye valakinek az iránt, hogy azon törvény úgy , mint van, végrehajtható lesz? Kételye lehet az iránt , mint Ghyczy I. képv. ur mondotta, hogy váljon augusztus 30 án fog-e tudni fizetni a társaság ; de ha akkor nem, valamikor kétség kívül meglesz azon lehetőség, hogy az állam a keleti vasúttársaságon megvegye azon összeget, ha másképen nem, úgyhogy ezen másodprioritásokat az állam akár maga megtartja, akár másféle pénzügyi művelet által értékesíti mert mindig biztosítva lesz az állam azon másfél milliónyi összegig, mely azok után jár. Azt mondta még Zsedényi J. képviselő úr némi gúnynyal, hogy nem hiszi, hogy azon consortium, mely az államnak ezen összeget előlegezte, ajánlatát komolyan vegye, mert a mint ő állítja legelőször 50%-ot ígért s azután felszólításomra egyszerre felugrott 61 x/2 ° C-re; oly consortiumnak pedig, a mely egyszerre i10n %-al megy fel, komoly szándéka nem lehet. A t. képv. ur nagyon szigorúan szokta mások tetteit bírálni és nagyon szigorúan és lelkiismeretesen szokott búvárkodni az actókban, de ez alkalommal mégis elkerülte figyelmét az, hogy nem 50°/0-ot, hanem eredetileg 60°/0ot ígért a consortium és felszólításomra felment 61 és 1/10/1-ra, amiből, úgy látszik, hogy a consortium mégis nem olyan nagyon könnyedén veszi a dolgot, mert ismételt szóbeli és írásbeli felszólításom után is csak másfél százalékkal ment feljebb. (Helyeslés jobbfelől.) Azt mondja továbbá Zsedényi képviselő úr, hogy abból nem lehet semmi baj, ha csőd alá jön a vasút, és azt állítja, hogy ezen esetben azért nem lesz baj, mert az állam örököse a vasútnak és az állam egyszerűen confiscálja a vasutat. Te hát! Én igen jól tudom, hogy van egy §-a az engedélyokmánynak, mely intézkedik azon esetről, mikor az engedély megszűnik és mikor a vasút az állam tulajdonába megy, de bármily szegény legyen is jelenleg a magyar állam, bármily nehezek pénzviszonyai, engedje meg, hogy ne kívánjuk, hogy a magyar állam felhasználja azon alkalmat, hogy mikor egy társaság fizetésképtelenné lesz, hogy ő annak örökségét confiscálja. (Közbeszólás: A haza az első!) Legyen hát, — és ezzel végzem szakadozott előadásomat, —legyen, mint Csanády képviselő úr mondotta, igen, a haza legyen az első, de a mellett, hogy a haza legyen az első legyen az a haza olyan, hogy annak neve tündököljön kifelé. (Tetszés és helyeslés jobbról.) Zsedényi Ede azt tapasztalja, hogy a miniszterelnök nem olvasta az engedélyokmány 21. §-át, mely ekép szól: „Az elsőbbségi kötvények mindazáltal csak oly összeg erejéig lesznek kibocsáthatók, melyek kamatai a biztosított tiszta jövedelemnek, legfölebb %-ét igénylik.“ A második állításra felolvassa a mellékletekből e sorokat: „ellenben nagyméltóságodnak rövid uton hozzánk jutott, és az e tárgyban folyt tanácskozások alkalmával is nyilvánított kívánságához képest van szerencsém nagyméltóságodat tisztelettel értesíteni, miszerint a consortium összes tagjai — előterjesztéseink folytán — beleegyeznek abba, hogy a fent idézett ajánlat 4-ik pontjában foglalt és a zálogbavételi árfolyamon felül 10°/0-al kifejezett optionális árfolyam 111/*%-ra javíttassék, és igy az optio árfolyama 61 és % % aranyba fejeztessék ki.“ Tehát az előlegezési árfolyam 50% volt és a mostani 61%%. (Mozgás és derültség.) Mátyus Arisztid tiltakodk a miniszterelnök feltevése ellen, mely a szóló és társai objectivitását kétségbe vonja s érdekeltséggel vádolja. Elnök az ülést ezután bezárta, holnap folytattatik a tárgyalás. Ülés vége 2 és4 órakor. KÜLFÖLD. Január 31-én. Franczia köztársaság. Az új kormányválság, — melyről az „Agence Havas“ a világért sem emlékeznék meg egy szóval is — egészen komoly alakot kezd ölteni. A kormányt egy részről a baloldal szorongatja sarokba Gambetta interpellációjával, hogy a septennalis köztársaságról a belügyéri körrendeletben kimondott nézeteket az assemble előtt is vallja be; másrészről pedig a szélsőjobb — s legújabban a jobboldal nagyrésze is terrorizálni kezdi, minden kitelhető módon értésére adván, hogy ha ama nézeteket nem módosítja, megvonja tőle támogatását. A kormány tehát, amint látjuk tűz és víz közé jutott, ott megég, itt összecsap fölötte az ár. Csak erély s őszinte elhatározás mentheti meg: az akarat erélye megmaradni a kitűzött után, s az elhatározás: őszinte frigyre lépni a balközéppel a köztársaság elismerése alapján. Sokan azt hiszik, hogy Broglie elvégre is megadja magát e kényszerűségnek s egy határozott nyilatkozattal rázza le nyakáról a szélsőjobb jármát, s hódítja meg a balközépet. Mások ismét, Broglie eddigi pályafutását tekintve, nem teszik fel róla e fordulatot, s azt hiszik, hogy készebb lesz visszafordítani azt is, amit ő részben tett. Ez eshetőségre Thiers actióba lépését várják, s azt gondolják, hogy ennek ez esetben volna sikere. Spanyolország. A karlisták szerencsecsillaga ismét elborulóban van. Bilbao bevételéből nem lett semmi: a szárazföld és a tenger felől felmentették e várost a kormány csapatai. Santandertől is elestek, s pedig úgy látszik, egyik vezérük hanyagsága miatt, ki addig vesztegelt tétlen a falak alatt, mig az ostromlottak 4000 emberre gyarapithatták haderejüket s most már nem egy könnyen lehet velük beszélni. S a m e г e n, Figueras s a kortes azon része, mely balgatag szavazatával az államcsínynek utat nyitott, most perbe akarják fogni az államcsíny embereit. Szegény idióták. A büntetőtörvénykönyv 242. §-ával akarják tönkre tenni azt a hatalmat, melynek szuronyai elől hanyathomlok menekültek ama nevezetes éjjelen. Tiltakoznak tehát, s e mellett követelik, hogy az államcsíny elkövetői bűnvádi perbe fogassanak; csak azt nem mondják meg, hogy ki legyen az, aki a követelésüknek eleget tegyen; most olyan törvényszék —az ő elméletük birodalmát kivéve —nincs a világon, a mely Paviát, Lagastát s Serranot most mindjárt elcsipesse, elitélje s főbe lövesse, amint ők óhajtanák. Németország. Sajátságos metamorphosison ment át a berlini félhivatalos sajtó hangulata egyrészrőlFranczia- másrészről Olaszország irányában. A zordon szél, mely Berlin felől Francziaország felé fuvalt, bámulatos módon megenyhült s valóságos tavaszi olvadást idézett elő a félhivatalos keblekben Broglie és kormánya iránt. Szó kezd lenni Broglie tapintatos eljárásáról, eszes politikájáról — már t. i. Németország irányában, s félig meddig kilátásba helyeztetik, hogy a franczia püspökök ellen szándékolt perbeli fellépés esetleg el is maradhat, amennyiben a Broglie által adott elégtétel a vett sérelemért kielégítőnek mutatkozik. E lágyulás indokaira ráakadnak a „Daily Telegraph“ egy berlini táviratában, mely szerint a német kormány befolyása alatt álló lapok utasítást vettek, hogy Francziaország irányában gyöngéd húrokat hangoljanak fel, amennyiben a durvákra esetleg Olaszország irányában lehet szükség. Az olasz kormány magatartása a Lamarmora-Bismarck féle huzakodásban igen kellemetlenül érinti a berlini kormányférfiak érzelmeit, s emiatt némi feszültség állott be Berlin és Róma között, amit táviratilag megcáfoltak ugyan, de hogy létezik, legjobban bizonyítja a,,Spenersche Ztg.“ táviratilag jelzett legújabb czikke. Ebben már a vastagabb hurok pengését hallani. Elégtételt követel Olaszországtól azon ellenségeskedésekért, melyeket Lamarmora a könyvében közlött hamisított okmányokkal Németország ellen elkövetett. A czikk így végződik: „Ha Olaszország vonakodik Németországnak ez elégtételt megadni, akkor sajnálkozva fogunk azon belátásra jutni, hogy családjunk Olaszország azon rokonszenvének ereje és valódisága iránt, amelylyel Németország irányában viseltetik. Anglia. A jelölés és választás napja már majdnem minden képviselőválasztó kerületben ki van tűzve, s a pártok legjelesbjei már mindnyájan programmot adtak levélben vagy élő szóval: Gladstone zászlója köré sorakozva, s a liberális kormányzat gazdag belügyi eredményeire utalva, a liberálisok, és Disraeli külpolitikai vesszőparipáján lovagolva a conservativek. Disraelire minden felől csak úgy hullnak az erélyesebbnél erélyesebb czáfolatok nyilai, s valóságos szent Sebestyént csinálnak belőle. Lowe, Forster,s Henry James beszédei a legjelentékenyebbek Gladstone replicája után. Bright igen rövidre szorítja egyelőre programos nyilatkozatát; birminghami választóihoz intézett levelében egyszerűen hivatkozik múltkori nagy beszédére, s kijelenti, hogy Gladstone programmját magáénak vallja. Megígéri azonban, hogy a jelölés vagy a választás idejében megjelenik választói előtt s akkor bővebben kifejti nézeteit. A hivatalos lapból. A közoktatásügyi miniszter megengedte, hogy Rochlitz Bála a budapesti kir. egyetemen az angol nyelv- és irodalomból magántanítói minőségben előadásokat tarthasson. A közoktatásügyi miniszter Hoffmann Sándor nt. kir. miniszteri titkárnak az erdészetből műegyetemi magántanárrá lett képesíttetését jóváhagyta, s őt ezen minőségben megerősítette. A m. kir. pénzügyminisztérium vezetésével megbízott miniszterelnök Cziegler József és Látzló Alajos pénzügyőri szemlészeket pénzügyőri biztosokká nevezte ki. Az igazságügyminiszter Csia Lázár algyógyi járásbírósági végrehajtót hason minőségben a gyulafehérvári törvényszék mellé helyezte át. Kocsis Miklós nagyenyedi törvényszéki joggyakornokot a gyulafehérvári kir törvényszékhez írnokká, az igazságügyminisztérium számvevőségéhez III. osztályú számtisztekké Tóth Imre s Lengyel Vilmos ugyanottani bijnokokat, a czeglédi kir. járásbírósághoz írnokká Pápái Lajos járásbírósági bijnokot, bírósági végrehajtóvá pedig Losonczy Gyula ügyvédjelöltet nevezte ki. A földmivelés-, ipar- és kereskedelemügyi miniszter Luger Mór pozsonyi postafelügyelőt ugyanezen postaigazgatósághoz titkárrá nevezte ki. Laios Rezső budapesti lakos vezetéknevének „Gruber”-re kért átváltoztatása megengedtetett. A fiumei magyar kiályi tengerészeti hatóság a kereskedelmi tengerészethez a következőket nevezte ki, hajókapitánynyá: Malatek Ferenczet Fiuméból, hajóhadnagygyá pedig: Pakurich Gergelyt Costrenából. A földmivelés-, ipar- és kereskedelmi magyar kir. minisztérium 19.488. sz. altt kelt rendeletével megengedte, hogy Küküllő megyébe kebelezett Dicső-Szt.-Márton községben a már létező egy országos vásáron felül évenkint márcz. 1-én, jul. 24-én és október 15-én baromvásárral összekötött országos vásárok tartassanak, mi ezennel közhírré tétetik. A magyar királyi pénzügyminisztérium vezetésével megbízott miniszterelnök Vaskó Ferencz pénzügyőri szemlészi pénzügyőri biztossá, és Wiesel Zsigmond II. osztályú számtisztet ellenőrré nevezte ki. A pécsi kir. pénzügyigazgatóság Héregi Gézát VI. osztályú, Győrfy Jánost pedig VII. oszt. adótisztekké nevezte ki. A nagyszebeni magyar királyi pénzügyigazgatóság Dobai Gyula számtisztet, Benedek Sombor pénzügyőrségi szemlészt, Nagy Lázár, Gut Róbert adóhivatali gyakornokokat, végül Mátyás Dénes és Nagy Áron, jelölteket, VIII oszt. adótisztekké nevezte ki. A telekkönyvi hatósággal felruházott bánff-hunyadi kir. járásbíróság mint telekkönyvi hatóság működését az 1874-ik évi jan. 27-ikén 39,167/1878. sz. a. kelt igazságügyminiszteri rendelet szerint, folyó évi márcz. 1. kezdi meg. Az apahidai, koloskarai, virágosvölgyi, gyéresi, héjasfalvai, erkedi, bennei, kaczai, homoródi, alsórákosi, ágostfalvai, apáczai, földvári, botfalui és brassói vasút távírdaállomások a magyar-keleti vasútvonalon magánsürgönyök felvételére is felhatalmaztattak. HÍREK. Január 31 — Hétfő ünnep lévén, az „Ellenőr“ közelebbi lapjának kedden este kellene megjelenni féléven, de a képviselőház jelenlegi tárgyalásai olyan válságos természetűek s a kabinet bukásának lehetősége annyira képezi a közbeszéd tárgyát, hogy olvasóink várakozásának vélünk megfelelni, ha kedden reggel és egész idén adjuk ki a legközelebbi számot. — A királyné holnap d. e. 10 órakor külön vonattal Bécsbe utazik. — A magyar tudományos akadémia I-fő (nyelv és néptudományi) osztálya febr. 3-án (kedden) ülést tart, melynek tárgyai a’következők : I. Szilágyi István 1. t. Az állítólagos Rákóczi-codexről.“ Olvassa Szilády Áron levelező tag. II. dr. Ring Mihály „A Catull-kéziratokról különös tekintettel a nemzeti múzeum Catullkézirataira.“ III. Hunfalvy Pál p. t. „A nyelvtudományi közlemények legújabb füzetének ismertetése.“ — A kecskeméti választás febr. 26- ikára van kitűzve. Eddig Mocsáry Lajosnak nincs ellenjelöltje. — Magyarországi főhadparancsnok nő , báró Edelsheim-Gyulai már ki van nevezve, s elődje, gr. Huyn a legfőbb katonai törvényszék elnöke lett, a minek valószinüleg örülnek a tiszti kaszinók, mert Huyn gróf ezekben nem engedte meg a mulatságokat nagyböjtben és adventkor. — Hírlapirodalmunk jelenlegi állásáról Szinnyei József részletes kimutatást közöl a „Vasárnapi Újság“ legutolsó számában. A jelenlegi évben mindössze csak 7 hírlappal és folyóirattal van több, mint a múlt év elején. Akkor volt 201, most van 208. Politikai napilap van 15, hetilap 26; vegyes tartalmú képes lap 2; egyház és iskolai lap 22; szépirodalmi és vegyes tartalmú 10; humorisztikus 4; szaklap 36, vidéki lap 41; hirdetési lap 5; folyóirat 32, vegyes melléklapok 15. -- A honvéd menház részére Sárkány János ur Kis-Kőrösről tiz forintot küldött szerkesztőségünkhöz. Át fogjuk szolgáltatni illető helyére. A svájezi gyűjtések magyar szűköködők számára jó eredménnyel folynak, kivált Winterthurban, hol e hó közepéig 3660 frank gyűlt össze. Keller úr, a budapesti svájczi konzul a gyűjtésekre adatok közlésével is fölhívta a figyelmet, elmondva egy levélben, hogy az elemi csapás és járvány után támadt szükség, még ezután fog nagyobb mérvben mutatkozni. Keller a cholerában elhunytak után hátramaradt segélyre szorultak számát 40.000-re teszi. Az eddig begyűlt összegek egy részét a magyar gazdasszony s kisdedvédő egylet által alapított országos kholera-árvaház s gyermekkort javára adtak át. — K Kisfaludy-Társaságba az idén csak külső tagot választanak. Belső tag számára nincs hely. — Színházi hírek. A nemzeti színházban tegnap este középszámú közönség előtt mutatták be a „Primet öröksége“ czímű vígjátékot, igen , jó előadás mellett, de nem valami gyújtó hatással. — Az operánál Richter több játékdalmű- ívet óhajtana szinte hozni, hogy a játékrend annál változatosb legyen, nevezetesen Boieldiontől és Aubertől, előbb azonban Mosonyi „Álmos“-át fogjuk hallani. — Színészeink Bécsbe hívása, s I a Carl színházbeli szereplésük csak a népszínműi személyzetre vonatkozik. Ha a terv sikerül, a nyári szünidők alatt mint külön társaság fognak működni Bécsben, egészen függetlenül a nemzeti színháztól. I — Rossi, a kitűnő olasz tragikus, társulatával együtt lejön Bécsből Budapestre, s az itteni német színházban már kedden föllépnek. Először „Othello“-t adják elő, melynek czímszerepében Rossit nagyon dicsérik. — A szini képezde drámai növendékei febr. 3-án, az opera növendékei pedig febr. 6-án lépnek föl a várbeli színházban.—Paulai Ede, a sziniképezde tanára, nehány napra Kolozsvárra utazott, honnan felszólítást kapván a színház művezetésére, most ez ügyben személyesen értekezik. — Gyöngyösi-Mátrai Laura asszony jelenleg Szathmáron vendégszerepel, nagy tetszés közt. — Az istvántéri Miklósi féle színházat, mely a tűz által megrongálva és elhagyatva áll, a tavasztól kezdődő idényre több vidéki társulat szeretné megnyerni. — Egy színbirálat, mely a nemzeti színház újdonságát, a „Plumet öröksége“ czimű vígjátékot, ismerteti, következetlenséggel vádolja a sajtót azért, mert közelebb felszólalt, hogy oly kitűnő művésznőnek, mint Prielle Kornelia asszony, több szerepet kellene adni, s e végből elővenni a társalgási darabokat. A következetlenség abból áll, hogy régebben a sajtó éppen ezeket az úgynevezett társalgási darabokat üldözte, s a nemzeti színháztól követelte, hogy az eredeti művekre s klaszszikus darabokra fektesse a fősulyt. Most már ez a kivánsásrabekövetkezett, s ime most az üldözött darabodat látni akarják, holott egykor azokat franczia ürességeknek, erkölcsbetegítő trágárságoknak stb. nevezték. Ha így nevezték, sokra rá is illett.