Ellenőr, 1874. február (6. évfolyam, 32-58. szám)

1874-02-04 / 34. szám

A kormány erélyes eljárását ez irányban, né­hány pánszláv kivételével, az egész felvidék haza­fias tőt lakossága örömmel fogadná s a legnagyobb elismeréssel és hálával viseltetnék azon kormány iránt, mely az állam által rá ruházott nagy­hatal­mat a haza érdekeinek megóvására használja fel. ORSZÁGGYŰLÉS: A keleti vasút adósságának ügye fölött há­rom napi hosszas vita után ma döntött a képvise­­lőház. A kérdésnek már magában is nagy fontos­ságát növelő a miniszterelnök azon nyilatkozata, melylyel kijelenté, hogy kabinet-kérdésnek tekinti. Az érdekeltség nagy volt, a karzatok szorongásig megteltek, mindenki kiváncsi volt látni, hogyan szoktak megbukni a miniszterek, mert hogy a mu­mus az ajtó előtt van, azt mindenki tudta. Nos, láttak szavazó minisztereket, s szavazás elöl ki­­menekülő jobboldali képviselőket s látták a kor­mánynak két bukással felérő győzelmét. A nehezebb munka után játék volt a napirend többi tárgya. Egy határozati javaslatot fogadtak el, mely szerint a ma elfogadott törvényjavaslatnak a keleti vasút ügyében megindított vizsgálatra semmi befolyása sincs, azután a kérvényeket tárgyalták Ezek közt kisebb vitát keltettek a szerb képviselők az újvi­déki főispán ellen beadott kérvény tárgyalásakor, nagyobb vita eredt meg két békés megyei pusztának községgé emelése miatt, — a vitába bele­folyt a jobboldal és az ellenzék több tagja, végre is ki­fogytak az időből s folytatása holnap következik. * A képviselőház ülése február 3-án. Elnök: Bittó István. Jegyzők: Huszár Imre, Mihályi Péter. Jelen van az összes minisztérium. Az ülés kezdete délelőtt tíz órakor. Elnök benyújtja Tolna megye kérvényét, melyben az adó behajtását a törvényhatóságokra kéri ruháztatni. Zaránd megye kérvényét, melyben az országos iparegyesületnek, a hadi felszerelvé­nyek mikénti előállítása iránti kérvényét pártolja. Győr város kérvényét a tervezett Győr-Mosony me­gye székhelyévé kitüzetése, esetleg Győr megyének, mint törvényhatóságnak továbbra is fentartása iránt. Küküllő megye kérvényét a törvényhatóságok új területi felosztásáról szóló törvényjavaslat mel­lőzése iránt. Schmaus­z Endre benyújtja a bu­dapesti honvédegyletek kérvényét, a tisztviselők és honvédtisztek fizetésének le nem foglalhatása iránt. Dániel Pál Torontál megye több községé­nek kérvényét nyújtja be az uj megyerendezés ellen. — E kérvények az illető bizottsághoz uta­­sitottnak. Somssich Pál az inség enyhítése ügyében interpellátiót intéz a belügyminiszterhez. Tudva van, hogy több megye intézkedést kíván tenni e tekintetben, hogy piaczaik el legyenek látva, s kérdi a minisztertől, hajlandó lesz-e megerősíteni ez intézkedéseket, s ha igen, késznek mutatkozik-e ezen hozzájárulásáról a hozzá forduló törvényható­ságokat előre is biztosítani, s azokat a kellő intéz­kedések megtételére felhívni? Szapáry belügyminiszter örömmel járul beleegyezésével a megyék ily c­élú intézkedéséhez, azonban az előleges felhívást és biztatást fölösle­gesnek tartja. Somssich a miniszter e nyilatkozatával megelégszik. — A ház tudomásul veszi. Tisza Kálmán ez alkalomból figyelmezteti a házat логуя.A­­z ügyben még doclomber hóban tolt indítványára. Szapáry miniszter reményt nyújt, hogy az indítvány a pénzügyi bizottság által leg­közelebb tárgyaltatni fog. Ezután következik a napirend, vagyis a név szerinti szavazás a keleti vasút függő adósságai rendezése tárgyában beadott törvényjavaslat fölött. Előbb azonban az elnök kérdést intézett a házhoz az iránt, hogy akar-e határozni Csiky Sándor azon indítványa fölött, mely szerint többen a képviselők közül a szavazásból kizárandók lennének? A maga részéről kijelenté, hogy ez indítvány szavazás alá kerüljön. Ez a ház helyeslésével találkozott. Azután megállapítatott a kérdések sorrendje, mely a szava­zásnál követendő lesz. Első a központi bizottság szövegezése lesz, második amaz elvetése esetén Ghyczy indítványa. Simonyi indítványa azért nem vétetett fel a sorrendbe, mivel az indítványozó­s Tisza Kálmán is azon nézetben volt, hogy ez indítvány napirendre tűzendő. Ezután kezdetét vette a szavazás. Első szavazó Radócza János volt. A szavazatok következőkép oszlottak. Igennel szavaztak: Radó Kálmán, Rannicher Jakab, Ráday Gede­on gr., Rudics József b., Sachsenheim Albert, Schmausz Endre, Schreib­er Frigyes, Sennyey Pál b., Somssich Pál, Stoll Károly, Strom Lipót, Steko­­nics János, Szabó Imre, Szapáry Gyula gr., Szen­de Béla, Szemicrey Ödön, Szentpály Jenő, Széll Kálmán, Szilágyi Dezső, Szirmay Ödön, Szitányi Bernát, Szlávy József, Smrecsányi László, Szögyény László, Taray Endre, Tisza Lajos, Tolnay Károly, Torma Károly, Tormássy Mihály, Tóth Vilmos, Trefort Ágoston, Francsik Alajos, Tombor Iván, Urbanovszky Ernő, Ujváry Lajos, Vizsolyi Gusztáv, Wächter Frigyes, Wodianer Béla, Verbancsics Ede, Voncsina Iván, Zeyk Károly, Zichy Antal, Zichy József gr., Zichy Manó gr., Zivkovics János, Bar­­tsay Ákos, Bartal György, Bánffy György gr. Beöthy Ákos, Berchtold Arthur gr. Berényi Ferencz gr., Bésán Mihály, Bittó Béni, Bittó Kálmán, Bogdán Vincze, Bohus Zsigmond, Bömb­es Gyula, Bren­nerberg Mór, Brezovay László, Buday Sándor, Bu­­zinkay Pál, Boltizár József, Bohi Ignácz, Bróz Mór, Csemeghy Károly, Csengery Antal, Csillag László, Csiky István, Czóbel Albert, Dániel Béla, Dániel Ernő, Dániel Pál, Decany Gusztáv, Dedinszky Jó­zsef, Dimitrievics Milos Divald Adolf, Deőry Jó­zsef, Eitel Frigyes, Eőry Jenő, Eötvös Károly, Er­­nuszt Sándor, Éber Nándor, Érkövy Adolf, Fest Imre, Festetich Pál gr. Forgách Antal gr. Fröhlich Gusztáv, Gidófalvy Albert, Gorove István, Ger­­csics Pál, Hajós János, Harkányi Frigyes, Har­kányi Károly, Havas Sándor, Hedry Ernő, Hor­váth Döme, Horváth Lajos, Horváth Mihály, Hradszky Antal, Horvát Mirko, Horvát Péter, Ivánka Zsigmond, Janicsáry Sándor, Joannovics György, Jurka Bázil, Juszt József, Jakics Antal, Jurkovich János, Karuch József­, Kap Gusztáv, Ka­rácsony, Guidó gr., Kasper Mihály, Kantz Gyula, Kemény István b., Kemény Kálmán b., Kendeffy Árpád, Kerkápoly Károly, Kégl György, Királyi Pál, Kondorossy György, Korizmics László, Kovách László, Kubinyi Árpád, Kvassay László, Késmárky Károly, Kiss Gábor, Kraljevics Béni, Krestics Mik­lós, Krsnjavics Mirko, Koiring Ferencz, Lejthényi György, Lészay Lajos, Lipovniczky Sándor, Lipthay Béla b., Lónyay János, Lukács Béla, Lőw Vilmos, Lábas Antal, Major Pál, Majthényi Bálint, Mandits Tivadar, Marx Antal, Matioka Péter, Máday La­jos, Mihályi Péter, Molnár Aladár, Molnár István, Muzslay Sándor, Mihajlovics Dragutin, Miskatovich József, Mrazovich Mátyás, Muzler József, Nedeczky István, Nehrebeczky Sándor, Palkovics Károly, Pauler Tivadar, Péchy Manó gr., Percei Béla, Pe­­trik Gyula, Pissuth István, Podmaniczky Frigyes­­, Popescu­­Elek, Popovich Jenő, Prileszki Thádé, Pulszky Ágost, Pulszky Ferencz, Pejachevics Péter gr., Pnoza Dragutin. Nemmel szavaztak: Radocza János, Ragályi Gyula, Rátonyi János, Remete Géza, Salamon Lajos, Schwarz Gyula, Simon­­csics Béla, Sim­onffy Kálmán, Simonyi Ernő, Simonyi Lajos b., Sipos Orbán, Sréter Lajos, Solymossy Bálint, Szakál Antal, P. Szathmáry Károly, Szathmáry Miklós, Szentimrey Elek, Szepesy Gyula, Szilády Áron, Szombathelyi Győző, Szomjas József, Szeder­kényi Nándor, Takács Lajos, Tarnóczy Béla, Tar­­nóczy Gusztáv, Tisza Kálmán, Tisza László, Tóth József, Tóth Kálmán, Trifunácz Sándor, Ugrón Gá­bor, Uhlarik János, Vajda János, Varga Károly, Varró Sámuel, Vályi János, Vécsey József­­, Vé­­csey Tamás, Vidliczkay József, Zichy Imre, gr. Ameskal Mihály, Zsedényi Ede, Zsitvay József, Almássy Sándor, Bakcsi Ferencz, Baranyi Ágoston, Batta Andor, Battyányi Zsigmond gr. Bánó József, Bárczay József, Biczó Antal, Beliczey Rudolf, Be­­niczky Gyula, Beniczky Ödön, Beöthy Algernon, Beöthy Lajos, Bobory Károly, Bocsánczy Adolf, Boér Antal, Bogyó Sándor, Babes Vince, Csanády Sándor, Csáky Gyula gr., Csáky Tivadar gr. Csá­­volszky Lajos, Cseh Károly, Csernátony Lajos, Csiky Sándor, Dalnoky Barna, Deáky Lajos, Dé­­genfeld Lajos, gr. Degré Alajos, Dobsa Lajos, Szomahídy Ferencz, Duka Ferencz, Elek Gábor, Eördögh Frigyes,Wit­der Ferencz, Farkas Elek, Földváry Mihály, Földváry Miklós, Gaál Mihály, Galgóczy Sándor, Gáspár András, Giczey Samu, Ghyczy Dénes, Ghyczy Kálmán, Goda Béla, Gu­­body Sándor, Gullner Gyula, Győrffy Gyula, Ham­mersberg Jenő, Házmán Ferencz, Helfy Ignácz, Hete Károly, Horánszky Nándor, Horn Ede, Hor­váth Elek, Horváth Sándor, Houchard Ferencz, Huszár Imre, Irányi Dániel, Istóczy Győző, Jani­csáry Szilárd, Jankovics Miklós, Jókay Mór, Kabos Elek, Karassiay­ István, Kardos Kálmán, Kazinczy István, Kállay Ákos, Kállay Ödön, Kármán Lajos, Kemény Mihály, Keresztes István, Kiss Lajos, Kozma Parthén, Kostich Lázár, László Imre, Lá­zár Ádám, Lehoczky Egyed, Lónyay József, Luk­­sics Bódog, Madarász József, Madas Károly, Majo­ros István, Majthényi Dezső, Makray László, Ma­­tolay Etele, Máriássy Béla, Máriássy Endre, Máriássy Kálmán, Máttyus Aristid, Mednyánszky Sándor, Miletics Szvetozár, Malkovics Zsigmond, Mocsonyi Antal, Mocsonyi Sándor, Molnár György, Móricz Pál, Mukics Ernő, Nagy György, Németh Albert, Nikolics Sándor, Oláh Gyula, Orbán Balázs, Ottlik Géza, Paczolay János, Papp Lajos, Patay István, Péchy Jenő, Péchy Tamás, Perényi Zsigmond b., Pólya József, Prónay Dezső. Távol voltak: Radvánszky Károly, Ragályi István, Román Sándor, Rogulicz János, Saáry Miklós, Schafer Frigyes, Schuller József, Siskovics Tamás, Stau­­csen Imre, Steiger Gyula, Szabadhegyi Antal, Sza­­kácsy Dániel, Szaplonczay Miklós, Szemző János, Szentmiklósy Pál, Szilágyi István, Szilágyi Ká­roly, Szluha Benedek, Tavaszy Endre, Teleky Sán­dor gr., Toszt Gyula, Tóth Bálint, Trauschenfels Emil, Ürményi Miksa, Vargits Imre, Vass Sámuel gr., Várady Gábor, Vécsey Oláh Károly, Vladár Ervin, Vojnics Barnabás, Wahrmann Mór, Wodianer Albert b., Zámory Kálmán, Zmeskál Zsigmond, Apponyi Albert gr., Baldácsy Antal b., Balogh János, Bartha Miklós, Benedikty Albert, Benes Döme, Borb­a Zsigmond, Bothos Kálmán, Brogyá­­nyi Vincze, Buda Sándor, Bujanovich Sándor, Csá­­szár Bálint, Csernovics Péter, Cséry Lajos, Csip­kés Lajos, Deák Ferencz, Decany Károly, Dobay Antal, Doer Soma, Domahidy István, Dulovics Ernő, Doda Traján, Derencsin Márián, Éder István, Erdődy Rudolf gróf, Fabricius Károly Falk Miksa, Farkas Gyula, Földváry Já­­­nos, Gozman János, Groisz Guszáv, Gull József, Hajdú Ignácz, Halassy Gyula, Haller Ferencz gróf, Hegedűs János, Hodosy Imre, Hodossin József, Hoffman Pál, Hollán Ernő, Horváth Boldizsár, Horváth Károly, Hunkár Mihály, Hunyady László gr, Ibrányi Lajos, Ivánka Imre, Jendrassik Miksa, Jeney József, Juszt Kálmán, Jellacsics Gyula, Ivannovics Brankó, Kassay Ignácz, Kálnoky Pál gr, Károlyi Ede gr, Károlyi Gyula gr, Keglevics Károly gr, Kemény, Gábor b., Kiss János, Kiss Miklós, Körmendy Sándor, Khuen Henrik gróf, Lónyay Béla gr, Lónyay Menyhért gr, Lukács Béla, Lükő Géza, Mangesius Károly, Matkovics Tivadar, Matics János, Maximovics Miklós, Máday Sándor, Molnár Antal, Molnár Pál, Murcsianu Joachi­m, Modics László, Nemes Nándor gr, Nemes Péter, Nugent Arthur gr, Ocskay István, Oláh Mi­klós, Onossy Mátyás, Pap György, Patrubány Ger­gely, Petrovay Ákos, Pogány Károly, Prandau Gusztáv b. Eredmény: Igazolt képviselők száma 443. Igen­nel szavazott 166. N­e­m­mel szavazott 155. Távol volt 121. Többség 11. szavazat. Elnök kimondja a határozatot: a ház 11 szavazattöbbséggel elfogadja a törvényjavaslatot. Szünet után a részletes tárgyalás következik. Az első és második §. észrevétel nélkül elfogadta­­tik. A 3-ra nézve a 8. osztály különvéleményt adott be. E­r­n­u­s­z­t Sándor ez osztály részéről indo­kolja a külön­véleményt. Czélja ennek az államot minden eshetőség ellen biztosítani, miután a 4. és 5. §§-ok a lejárhatási jogot csak bizonyos ese­tekre tartják fen, második czélja a takarékosság által elérendő előny s a közvéleményre is tekintet­tel akart lenni az osztály. Eötvös Károly: Már Ghyczy kimutatta, hogy az egyik szerződő fél a másik beleegyezése nélkül külön jogot nem vindk­álhat magának. Fon­tos érveket hozott fel Ernuszt, ha a biztosítás szüksége valamikor fenforoghatna, s nem akar ez ügyben további lépést tenni, mig az teljesen nem rendeztetik. Simonyi Lajos báró nem akar praejudi­­kálni a vizsgálatnak, de a vizsgálat nélkül is tudva van, hogy e vasút helyzete a legroszabb s most, midőn az állam segít rajta, nem bizhatja az ügyet továbbra is azon igazgatótanácsra, mely ez állapotot teremté. A lezárolás bírói ítéleten kívül történhet, miután a most adandó 17 millióért ke­zességül köttetik az ki, tehát egyezségiig. Be­következik e vagy nem a lezárolás szüksége, nem jonet szoba, midőn a­, állam kisegíti a vasutat a hínárból. Pártolja a különvéleményt. Helfy Ignácz a maga részéről más m­ódo­­sítványt ajánl, mely szerint a' 3­0 végéről e szavak „ha a tiszta jövedelem e czélra elégséges nem vol­na, a hiányzó részt az állam a vasútnak törvénye­sen biztosított tiszta jövedelem fejében fizetendő összegből visszatarthassa. Máttyás Arisztid szegénynek tartja a köz­ponti bizottság előadójának a külön­vélemény ellen tett érvelését, miszerint ez a bírói eljárás elébe vágna. Nem lehet törvényben kimondani a zárla­tot, elég arra egy határozati javaslat. Törvénybe ütköző lenne e vasutat 90 éven át zár alatt tartani. Máriássy Béla az ország erkölcsi köteles­ségének tartja az igazgatótanács kezéből elvenni az üzletet, ez okból pártolja a különvéleményt. Simonyi Ernő azt hitte, hogy a kormány a szavazattöbbség parányisága következtében vissza­veszi a törvényjavaslatot, ha nem tette, kénytelen hozzászólni. A 3. §. legsérelmesebb, mert a rész­vényesek eshető megkárosítását foglalj­a magában. A zárlat nem a törvénybe való, administratíve kell azt teljesíteni, ha szükség lesz rá. Egyébiránt a kormány, mely magára vállalta a terhet, viselje is, és lássa, hogyan segít a bajon, ha előfordul. Popovics Jenő szerint a különvélemény túl szigorú, a Hellyé túl enyhe. Egyiket sem fogadja el, s leghelyesebbnek tartja a javaslat eredeti szö­vegezését. Szlávy miniszterelnök osztja Máttyás néze­tét s igazat ad azoknak, kik a zár alá vételt tör­vényhozási után nem tartják teljesíthetőnek, s prae­­judijudikálna is a birónak, ami nem lehet a ház akarata. Rész ugyan a vasút kezelése, de az üzlet ellen panasz nem forog fen. — Helfy módosítványát elfogadhatná, de nem azon indokokból, melyeket Helfy és Simonyi felhozott. Annyira nem megy az ő áldozatkészsége, hogy az állambiztosítékból szükség esetén ne legyen levonható a 17 millió kamata. A keleti vasútnak van egy 21 millió adóssága, s ha ezt az állam kifizeti, hitelező jogába lép. Simonyi­­nak azt feleli, hogy nem vonja a kis többség da­czára sem a javaslatot vissza, mert nagyobb lenne a kormányra nehezedő felelősség ez által, mint elfo­gadása által.­­ Végül a többség mindkét módosítványt el­vétő­s 3. §. változatlanul meghagyatott. A 4. §. e szavai helyett: keleti vasuttársulat, Simonyi csak azt óhajtja tétetni: „vasút“, — mert társulat nem existál. Szlávy azt feleli, hogy a vas­útnak adni semmit sem lehet, hanem a társu­latnak. Helly rá­olvassa Szlávyra épen a javas­latból, hogy két helyen szerepel a „vasút“ szó „vasúttársulat“ helyett. — A §. változatlanul elfogadtatik. Steiger a 4. és 5. §§. közé új §-t ajánl, mely szerint a törvényjavaslathoz mellékelt szerző­dés beczikkelyeztetik. Ellene szólt annak Szilágyi Dezső. Nem fogadtatott el, Steiger egy­maga sza­vazott rá. Ezzel a törvényjavaslat részleteiben is elfo­gadtatott. Ezután azon határozati javaslat tárgyalása következett, melyet a központi bizottság a vasúti és pénzügyi bizottságok jelentése alapján elfoga­dásra ajánlott. A határozati javaslat a következő: A képvi­selőház hatalmazza fel a minisztériumot, hogy a a keleti vasúti társulatot előlegezési üzlete rende­zésében támogathassa, oly módon azonban, hogy ezen támogatás az államkincstárra nézve semmi­nemű újabb terheltetéssel ne járjon. A ház azonban kijelenti, hogy ezen felhatalmazás a keleti vasút kérdésének bármely irányban eldöntésére nézve elvi határozatot nem képez, úgy az eddig követett eljárás felett semmi irányban véleményt nem tar­talmaz s az addig történtekre nézve senkit a fele­lősség alól fel nem ment. Tisza Kálmán rövid ajánlása után elfogad­tatik. Végül a kérvények tárgyalása következett. Az 1922. számú kérvények iránt a bizottság vé­leménye észrevételek nélkül elfogadtatik. A 23. számú kérvényt Újvidék város terjeszte be a városi főispánnak f. évi jan. 3-án tanúsított eljárása ellen. A bizottság véleménye ez: a városi főispánnak a városi közönség által sérelmesnek talált eljárása azon hibából eredvén, hogy a köz­gyűlés tárgysorozatába a városház építésére kikül­dött bizottság jelentése is felvétetett, mely még be nem lévén terjesztve, nem is tárgyaltatott, miután azonban ezáltal a városi bizottságnak az 1870. XLII. t. czikk által biztosított hatáskörén belül, azon joga, hogy a városház építésre kiküldött al­bizottságnak is jelentése beterjesztésére határidőt tűzhet ki, és ezt akár rendes, akár e czélra össze­hívandó rendkívüli közgyűlésben tárgyalhassa, két­ségbe nem vonatik; ugyanazért a kérvényi bizott­­ság ez ügyben további intézkedés tételének szük­ségét nem látja. A kérvény felolvasása után K­o­s­z­t­i­c­s Lázár következő ellenindítványt nyújtja be: „Miután, mint a panasz értelme, mint az ahhoz mellékelt jegyzőkönyvi kivonat tartalma folytán alaposan feltehető, miszerint a jelen esetben egyrészről a közgyűlési jog megszorítása, másrészről pedig a főispáni hatáskör túllépése forog fen; miután to­vábbá a bizottsági indítványból ki nem vehető, hogy érintett bizottság a belügyminiszter vélemé­nyét kikérte volna, a ház Újvidék sz. kir. város indokolt kérvényét jelentéstétel végett a kormány­­hoz átteszi.“ Szapáry miniszter helytelennek tartja az ellenindítványt, Miletics ellenben nagyon helyes­nek tartja, mert a főispán törvényellenes módon járt el s a belügyminiszter roszul értesült. Ha a láz meg akarja erősíteni a főispánok visszaéléseit, ám fogadja el a bizottság véleményét, hanem le­­hetlen Kosztics különvéleményét el nem fogadni. — A ház a bizottság véleményét fogadta el. Békésmegye Gerla és Postelek pusztáknak községekké alakítása következtében szenvedett, sé­relmei orvoslása iránt beadott kérvényre adott bi­zottsági vélemény igy hangzik: „A békés-gyulai m. k. adóhivatalnak az iratodhoz mellékelt kimuta­tása szerint, nevezett puszták az önnálló független község alakításához megkivántató szellemi és anyagi erőkkel bőven rendelkezvén a belügyminiszternek az 1871. évi XVIII. t. sz. 135§-ra alapított intézke­dése ellen támasztott felirat kérelmének hely nem adatbazik.“ Beliczay Rezső a törvénybe ütközőnek tart­ja a miniszter intézkedését , elég terjedelmesen fejtegette, hogy a törvények ily figyelmen kivül hagyása mennyire káros az országra s kéri a há­zat, hogy mentse fel a megyét ez erkölcsi vere­ség alól. Szapáry a törvényre hivatkozik s el­járását korrektnek nyilvánítja. A kérvény mellett felszólalt Kemény Mihály is fejtegetve, melyek a feltételek, a­melyek a hivatkozott törvény alkal­mazását megengedik. Tisza Kálmán fontosnak tartja e kérdést mert a törvény értelmezésére jövőre nézve befolyás­sal lesz. A törvény megszabja a feltételeket, a me­lyek mellett pusztából község lehet, de nem, a me­lyek mellett pusztákból lehet község,­­ se meg­különböztetés nem oly nevetséges, mint az előbb némelyek gondolták. Mert ha több pusztát fogunk össze, szétszórt volta miatt nem lehet majd egy község. Véleménye szerint utasítandó a belügymi­niszter részletes jelentést tenni, mely a kérdés áta­­lános oldalát is megvilágítja. Pulszky Ágost ellene nyilatkozott Tisza Kálmán indítványának, mert nem találja abban kifejezését a törvényhozás intenziójának. G­u­­­n­e­r Tisza Kálmán indítványát pártolja, míg másfelől Csengery Antal a jelen esetben elfogadja a bizottság véleményét, jövőre való tekintetből azon­ban helyesli Tisza Kálmán inditvását s magáévá teszi azt. Az idő előhaladt volta miatt a kérdés ma el­döntetlen maradt; a holnapi ülésben fog fölötte a ház határozni. Ülés vége: 2 és V* órakor. TÁRCZA: HOLT FELIX A RADICALIS. Irta QEORGES ELIOT. Angolból fordította DOMINKOVICS MÁRIA. HETEDIK FEJEZET. (Folytatás.) „Ez a szegény teremtés nem boldog“ mondá lady Debarry hazafelé kocsizva. „Valami baja van fiával. Remélem nem jellemét illeti az. Vagy ti­tokban tartotta előtte nősülését, vagy szégyenlette azt. Harold most legalább harminc­négy éves. Oly sokáig élvén keleten, Harold darabos egyéni­séggé fejlődhetett, s e szilaj kölyök nem úgy néz, ki mint úri asszony gyermeke.“ „Éj, kincsem“ — mondá sir Maximus, „a nők túlságos nagy súlyt fektetnek ily kicsinysé­gekre. Az ország mostani állapotában legfőbb kö­telességünk a férfiú helyzetére s politikájára te­kinteni. Fül­öp és testvérem mindketten így véle­kednek, s én azt gondolom, ha valaki tudja, mi a helyes, ők bizonyára tudják. Pártunkban minden egyes embert úgy kell tekintenünk, mint a közjó eszközét, s vállvetve kell cselekednünk. A Tran­­some család mindig jó tory család volt, de az utóbbi időben nem nyomott semmit a latban. Ez a fiatal ember vagyonnal térvén haza, hogy a csa­ládjának főt és politikai állást adjon, valóságos nyereség a grófságra nézve, s Fülöpnél jó ke­zekbe jut. Természetesen vezetésre van szüksége, miután oly sokáig élt külföldön. Mind­az, mit most egy fiatal embertől kérdeznünk kell, az, hogy a toryakhoz tartozik-e, s a haza javát elő akarja-e mozdítani. Ez a dologt veleje. S nagyon kérlek kincsem, hagyj fel a pletykázással s légy rajta mint okos, eszélyes nőhöz illik, hogy az egymáshoz illő embereket összehozzuk.“ E szavak után sir Maximus nagyot köhin­­tett, kivette burnótszelenczéjét, megütögette s ko­moly házassági predikátiót tartott, a mire ritkán indithatta lelkiismeretben járó dolognál csekélyebb valami. S a tory ember összes kötelességeinek ezen körvonalazása lelkiismeretben járó dolog volt előtte; jóllehet a „Duffieldi őr“ többek között különösen sir Debarry Maximusra czélzott, midőn a toryak összeműködését „öntudatos önzésnek“ s „alávaló erkölcstelenségnek“ bélyegezte, mely mindazonáltal a szabadság s igazság minden ba­rátjának összeműködése folytán meghiúsul, a­kik — mint az „Úr“ bizton reményié — mellőzni fognak minden nem politikai egyenetlenséget, hogy oly képviselőket válaszszanak, kik a jelenlegi kormány támogatására adták szavukat. „Remélem sir Maximus“ viszonza lady De­barry, „hogy nincs semmi kifogása magamvise­­lete ellen mrs Transome irányában.“ „Nincs, kincsem, nincs, csak elővigyázatké­­pen mondom. Ne törődjünk azzal, a­mi Smyrná­­ban történt, s hogy Transome megszokta a ke­resztbe tett lábakkal ülni. A közjóért elnézhetünk, némely csekélységeket, miként a mindenható is teszi, s ha nem tenné, valóban nem tudnám, hogy mi lett volna az országból. A kormányt nem lehe­tett volna zaklatni s sok derék ütközet elveszett volna, így hozza ezt magával a dolog bölcsészete, s a józan ész is.“ Jó­sir Maximus ismét köhintett, s ismét burnót szelenczéjére ütött, kérdvén önmagától, hogy ha annak idejében nem lett volna oly rost, épen úgy kiállhatott volna a küzdtérre, mint most Fü­­löp fia. De e perezben a kocsi, mely épen a Nagy Trebybe vezető keresztútra fordult, egy jó öltö­zetű út mellett haladt el, a ki levette kalap­ját sir Maximus előtt, s a kocsit megállitá. „Bocsásson meg, sir Maximus,“ mondá ez em­ber fedetlen fővel, a kocsi ajtóhoz lépve, „de épen igen fontos hírt hallottam Trebyben, melyet mi­előbb megtudni önnek, a mint gondolám, kelle­mes lesz.“ „Ah,“ mondá „ez, mi az? Valami Garstinről vagy Clementről ? szólt sir Maximus látván, hogy amaz egy plakátot húzott ki zsebéből. „Nem, azt hiszem még rosszabbnak fogja ön találni. Egy új radicális jelölt. Itt van a falraga­szok egy példánya, melyek még nincsenek felta­pasztva, a csel által nyomdász inastól szereztem meg magamnak.“ „Radikális“­­ kiáltó sir Maximus, hihetetlen megvető hangon átvéve az összehajtott papirost, „ki az a bolond? Semmi kilátása sem lesz. „A mint mondják gazdagabb, mint Garstin.“ „Transome Harold!“ tört ki sir Maximus, midőn a három hüvelykes betűket olvasó: „Nem hiszem, rész élet, gyermekség, hogyan — mi ? ! Épen tőle jövünk? —Tud még többet? Beszéljen, beszél­jen, ne titkolódzzék úgy történetével, mint egy át­kozott vásáros komédiás, a­ki a bámulókat le akarja kötni.“ „Kérlek Maximus, mérsékeld magad,m­int­ lady Debarry. „Félek, hogy a dolog igaz, nagyságos úr,“ viszonzó Keresztély. „Miután megszereztem magamnak e nyomtatványt, Labron ur Írnokával találkoztam, aki azt beszélte nekem, hogy az egész dolgot épen Jermyn ur Írnokától hallotta. A „kosban“ már szobák vannak megrendelve s vá­lasztmány is megalakult. Azt mondja, hogy Jermyn gőzerővel dolgozik, ha egyszer valami dolog ér­dekli, bár oly csavargós beszédeket tart.“ „Akaszszák fel Jermynt, ez alakoskodó gaz­embert! Mondja Mitchellnek, hogy hajthat. Mit ér itt állni s elcsevegni az időt. Üljön fel a bakra s jöjjön velünk haza. Talán szükségem lesz rá.“ „Nos nem volt igazam?“ jegyzé meg lady Debarry, „bizonyos sejtelmem­­volt, hogy nem fogunk szeretetreméltó egyéniséget találni benne.“ „Bolondság! Ha ily finom sejtelmei vannak, miért enged látogatást tennünk Transome Courtban , bolondot csinálni magunkból. „Hallgatott is volna rám! De most csak nem kíván vele ebédelni?“ „Vele ebédelni? Ez kellene csak! Inkább, ő egyék meg engem. Most egészen világos előttem a dolog. Valóságos bajom lett muzulmánjai között. Nincs sem vallása, sem morálja többé. Természe­tesen fogalma sincs az angol politikáról. Bele­má­szik s felmetszi a saját földesúri torkát, hogy észre sem veszi. De nem megy keresztül, hiában dobja ki pénzét“ „Azt hiszem nagyon féktelen ember lehet“ — téve hozzá lady Debarry. „Most már tudjuk miért volt anyja olyan kelletlen. A szegény asszony bizo­nyosan szívére veszi a dolgot.“ „Átkozott dolog,­hogy Keresztélylyel nem oda menet találkoztunk, de jobb most mint később. Ez a Keresztély derék ügyes egy legény, jóravaló mindenes. Bár átvenné Idil az én emberemet, cserébe nekem adná Keresztélyt. Udvarmesterré tenném. Talán kissé alább szállítaná a ház­tartást. “ Talán nem gondolkozott volna sir Maximus Keresztély gazdászati erényeiről, ha ez urat ugyan­azon estve, szabad ideje alatt a család többi cse­lédei s emberei közt az udvarmester szobájában látta volna. De a sir Maximus rangjabeli emberek olyanok, mint ama özönvíz előtti óriás állatok, melyek test­alkatuk óriási volta miatt való­ban nem voltak képesek, végtagjaikat meglátni s fogalmuk sem volt micsoda fark lóg utánok. Elősdjeiknek kétségkívül jó napjai voltak s gyak­ran nagyon jól érezték magukat, ha a méltóságos ichthyosaurus beteg volt s boszus. A trebyi kas­tély egész kiterjedésében az előoldalon lévő nagy étteremtől fogva, a legtávolabbi színig a hátulsó oldalon volt olyan nagy, mint egy középszerű falu s bizonyára több gyertya égett ott el esténként, több bor, pálinka és sör fogyott el és na­gyobb pazarlás és bolondság folyt, mint sok nagy faluban. Az udvarmester szobájában nagyban ment a dorbézolás, nem épen ily nagyban az is­pánnál; a kulcsárnál whistjátszmák rendezt­ettek s álarczozások kötelezett szerelmeskedéssel, és ugyanaz kisebb mértékben a cselédszobákban; egy válogatott olympiai ünnepély tartatott a sza­kácsnő magány­szobájában, ki sokkal nagyobb személyiség volt, mint lady Debarry, s kinek a pecsenye eladása módot nyújtott sok értékes ék­szer s ezüstféle megszerzésére. Az istálókban a lovak ápolásával foglalkozó személyzet koczka já­tékban gyönyörködött, s a kocsis talán a szolgá­lattévő testület legártatlanabb tagja fönséges ma­gányban ivogatá pálinkáját a szerszámos kamará­ban. Mert sir Maximus, amint mindenki örömest bi­­zonyító, olyan nagy úr volt, amilyennek lenni kell; nem foglalkozott kicsinyes fürkészésekkel, szívélyes jó estét mondott cselédeinek, ha a parkban talál­kozott velük, s csak foga között morgott valamit, ha a számadásokat átnézte. Mert el volt határozva némely egyéni alkalmatlanságokat elnézni, hogy az ország institutióit fentartsa, örökölt vagyonát meg­óvja s minden tekintetben a hosszú farkú Ichthyo­saurus élet­helyzetében, melyre a gondviselésnek őt rendelni tetszett, kötelességét teljesiteni. A ragyo­gás központja Nagy-Trébiben ez esetre semmi esetre sem az az étterem volt, hol sir Maximus ebéd után némileg lehangolva port borát szürcsöl­gető s fivérével e tiszteletreméltó Ágostonnal, azon szomorú tény felett beszélgetett, hogy egyike a grófság legrégibb neveinek a választási küzdelem­nél a rosz érzelmű oldalon leend; és nem is az a szalon, hol a két Debarry kisasszony nyugodt ele­ganciával úgy az öltözéket, mint modort illetőleg szívből unatkoztak, miután épen Bulwer „Eugene Aram“ át végezték be, s most Southey nagy utolsó prózai munkájára voltak szorítva, míg mamájuk délutáni álmát aludta. Nem; az élénk mulatság és csevegés középpontja az udvarmester szobája volt, hol Scales úr, az udvarmester és főfő pincemester egy oly férfiú, a ki a legnagyobb gondot fordí­totta czipői, kézelői s pofa szakásénak alakjára, s egy gentleman más kellékeire, — épen szivart cognakot s whiskyt osztott kü kőlönböző társai köztt, kik a felett tanakodtak a találgatás azon szabadságával, mely nálunk britteknél az elide­geníthetetlen jogok közé tartozik — hogy Tran­some Harold vagyona, a melyen a fáma, már ele­gendőig gyakorlá hatalmát, — hogy hát voltaképen mekkora lehet­. (W- köy.) A fővárosi közmunkák tanácsából. Alelnök báró Podmaniczky Frigyes az ülést megnyitván, tudomására hozza a tanácsnak, misze­rint a municzipális hitelintézet s érdektársaival szerződésünknek két évre kérelmezett meghosszb­­bítása iránt megindított tárgyalások befejezvék, s hogy az illető szerződés a folyamatban levő leszá­mítolások bevégzése után fog bemutattatni. — Tu­domásul vétetett/ Bemutattatik továbbá Budapest főváros ré­szére készített új középítési rendszabályzat, mely­nek egyes példányai a jelenlévő tanácsosok között kiosztatván, ennek tárgyalása a jövő gyűlések egyikén fog eszközöltetni. Budapest főváros hatóságának azon határo­zatát, mely Pest és Buda városok által annak idejében a fővárosi közmunkák tanácsába beválasz­tott tagjainak képviseletét megszűntnek s erre nézve uj választás megejtését nyilvánítja, a fővá­rosi közmunkák tanácsa törvényellenesnek tekint­vén, elhatározza érveinek tüzetes indokolása mel­lett ez érdemben a belügyminisztériumhoz föliratot intézni. A fővárosi hatóságnak átirata, melyben a nagy körúton fekvő Mendl, Szabó és Hebert házak előtti térnek saját költségein leendő befásítását tudatja,­­ köszönettel tudomásul vétetik. Báró Eötvös Józsefnek emelendő emlék­szobor iránt kiirt pályázat folytán beérkezett pályaművek megbirálására alakítandó bizottságba­n) a fővárosi közmunkák tanácsa a maga részéről báró Lipthay Béla tanácstagot küldi ki. Halácsy Sándor mérnök bemutatja az álta­lános szabályozási terv vonalainak és sarkpontjai­nak trigonometriai meghatározására vonatkozó terveket, kiszámításokat és jegyzőkönyveket. Ezen ritka szakértelemmel és kitűnő szorgalommal, vala­mint a legpontosabb felmérések alapján elkészült munkálatnak hitelesítésére egy Szumrák, Preuss­­ner és Varasdy tanácstagokból, Kruspér tanár — mint szakértőből — álló bizottság küldetvén ki, fel fog szólíttatni a fővárosi hatóság, hogy ezen bizottságba magát, kiküldendő három tagja által szintén képviseltetni szíveskedjék. A budai közúti vaspálya-társaság által szán­dékba vett kitérő vágánynak átfektetése az ó­budai határban , valamint a Hirsch-féle olajgyár épület leégett házfedelének és tűzfalának újbóli felépítése,­­ végre a II. kerület hattyú- és kórház-utczák csatorna tervezete is, a hozott hatósági határoza­tok és feltételeknek fenntartása mellett, helyben hagyatott. A nemzeti színház tulajdonát képező az or­szágút és Kerepesi út sarkán fekvő telekre kért épí­tési engedély tárgyalásával egyetemben felmerült újból ezen útrésznek szabályozási kérdése is; a Kerepesi útnak boulevardirozása alkalmával ugyan­is ezen útnak gyalog járdája 3°3“ szélességgel lön megállapítva, s a megállapodáshoz képest nem csa­k az átellenes oldalon a járda immár lefektetve, de magának az útnak közepe is tekintettel ezen ki­szélesítésre meghatározva van. A nemzeti színház által bemutatott építési tervek ugyan­ezen megál­lapodáshoz képest készíttetvén el, ennek ellenére a fővárosi középítési bizottság azon nézetének ad ki­fejezést, miszerint a szándékolt építkezés a jelen­legi vonalon eszközöltessék azzal indokolván ezen *) Szóról szóra közöltük a beküldött jegyzőkönyvi kivonatból. S­z­e­r­k.

Next