Ellenőr, 1874. március (6. évfolyam, 59-89. szám)
1874-03-01 / 59. szám
lapok a legnagyobb részében soha sem történik említés, én mint levelező már ex officio mindenfelé elnézek s még jóformán nem voltam oly apró színházban, melyben egy vagy más figyelemreméltó dologra nem akadtam volna. Eddig mintegy 20 nevezetesebb párisi színházról emlékezem meg az „Ellenőr“ hasábjain, hosszasabban azonban a tárgy koránt sincs kimerítve, annál inkább, mert jóformán a legtöbb ily színhelynek meg van a maga eredeti típusa és a saját közönsége. Ily egészen sajátságos jellegű a Chateau- D’ean-i színház, mely egy izraelitáktól lakott városrész teljes közepén fekszik. Nálunk Magyarországon szokás mondani, hogy külföldön a zsidóság és kereszténység között levő különbség elenyészőleg csekély vagy semmi. Én részemről azt még sehol sem tapasztaltam, sőt ellenkezőleg bárhol is voltam eddig, azt találtam, hogy a zsidó hitfelekezetüek, tudja az Isten hogyan, miként, de hát azt a bizonyos sajátságos eredeti jelleget megtartják mindenütt s a különbség tényleg csak akkor enyészik el, ha az említett hitfelekezetüek szellemileg és testileg egyesülnek másokkal. Miként az utolsó magyarországi faluban a zsidók pénteken este ünnepi küntöst vesznek fel, úgy van az Francziaország fővárosában is, és talán sehol sem lehet egy csoportban annyi szép Jerichói rózsát látni, mint épen Chateau D’eau-ban péntek este, még azon keleti szokást is megtartva, hogy szeretnek ékszertárakból a lehető legtöbbet egyszerre bemutatni a közönségnek. Említett színházban most néhány hét óta „Forte en gueule“ czímű művet adják, mely nem egyéb mint egy hosszú szemle Páris egy évi legnevezetesebb látványai felett. Madame Angot játsza benne a főszerepet és igen jól van kiparódiázva, miként most Párisban csakugyan alig lehet valahova fordulni, hogy a ,,La file de madame Angot“ csinos, de már csakugyan boszantóvá váló dallamait ne hallja az ember. Ott látjuk azután a „Merveilleuseket“ „Oncle Sam“ salon jelenetét a „Jolie Parfumeuse-t istennőket, tánczosnőket, a „Figaro“ szemtelen reporterét a Milly-Christine kisasszonyt, avagy kisasszonyokat, Demonicot 7 oroszlánjával, melyek igen jól vannak ábrázolva mint az iskolás gyermekek marchíroznak hátsó lábaikon, sétálnak, ordítanak és néha oly találóan, hogy nem csak a színpadon levő Madame Angot, hanem a nézőtér közönsége is megijed tőle. Előadást tart a bécsi hölgyzenekar, hanem egészen nevetséges szép színes selyem ruhákban és atlasz dolmányokban; az igazgató csak azt a bakot lövi vele, hogy a pártatlan hallgató azon meggyőződésre juthat, miként a bécsi hölgy zenekar jobban játszik, mint a Chateau d’eaui férfi zene. Ezenkívül számtalan más bolondság fordul elő ez évi szemlében, melyben a legnagyobb hatással bír kétségkívül a következő gyönyörűen kiállított két jelenet. Az egyik a perzsa sah bevonulása Párisba, elől a nagy közönség, hátul Francziaország nevezetességei, a kivilágítás s középen megjelenik schah előcsapata. Poble tábornok, képviselő államférfi igen hűen van találva s a gyorsan lefolyó fényes jelenet számos látványa közepette részemről hamarjában észre sem vettem, ez alakok a madár távlatban viaszból vannak-e készítve, álarczok-e vagy csak vászon képek. A legtöbb lelkesedést idézi elő azonban a 2-ik felv végjelenete; nem tudni a múltra akar-e vonatkozni avagy a jövőre. Egy falu van ábrázolva nagy csendben szomorúságban, midőn távoli zene hangzik fel, a lakosság kezd hallgatózni, szemlélni, s rövid idő múlva minden ház, minden ablak megtelik nézőkkel; zászlók lobognak mindenfelől s bevonul a katonai és a rendes zenekar indulója mellett a franczia nemzetőrség. A hatás mindenkor óriási, a közönség taps és bravókban tör ki s a hangos bis-ekre e jelenetet mindig ismételni kell. Mint magyar ember, aki, bár nem vehettem részt 48-ban, de akinek úgy ezen, mint más hasonló történelmi nevezetességű napok élénk emlékembe vannak vésve a leírásokból, talán ép annyira meg voltam indulva, mint a francziák, daczára annak, hogy az egész jelenetben a hurrah-kon kívül egyetlen egy szót sem ejtenek ki. A díszes és számos bolondsággal összekötött látványokon kívül Chateau D’eau-ban, mely külö ,lönösen lekötötte figyelmemet a nézőtér felette czélszerű berendezése. Zártszékek, páholyok, a nagy félkörben elterülő karzatok teljesen színházilag vannak berendezve hason árakkal is, de hátul igen czélszerűen és nagy kényelemmel van berendezve a tágas promenoire, melybe 2 frankért lehet jutni, rendesen mindent igen jól látni ezenfelül séttálni, szivarozni, beszélgetni a szomszéd folyosókban, kényelmes kávéházban. Egy szóval Chateau D’eau, miként a „Foliés Bergères“ elől színház, Café Chantant, csakhogy nagyobb és czélszerűbb, mint aminőt eddig bárhol láttunk. Mac Mahon nem rég szintén megnézte egész családjával az előbb leírt darabot, kétségkívül a benne előforduló hazafias jelenet miatt. A „Bouffes Parisiens“-ben a „Branche Cassée“ operette csinál néhány hét óta telt házakat. Az „Ellenőr“ bécsi levelezője hja, hogy ott is elő akarják adni e művet, amit igen csodálnék, mert ennél akárhány jobbat választhattak volna ki a párisi új operettek közül, akár „La fille de Madame Angot“, akár a „Jolie Parfumeuse“ akár „Jean d’ Arc“; ez utóbbi ugyan dráma, de a zenekíséret igen gyakori benne, és számos más még mind jobb mint a „Branche Cassée“, melynek zenéje Serpette-től csak megjárja, hanem az egész szöveg ugyan csak üres. Valami herczegnőt keresnek, ki már 3-szor szökött meg onnan hazulról, a várparancsnok azt hiszi, megtalálta őt egy paraszt lányban, Margotteban, ki épen czifra ruhába öltözött, melyet egy átvonuló comédiástól kapott ajándékba. Margotte hiába tagad mindent, herczegi ruhába öltöztetik s mindent rendelkezésére bocsátanak ; ő azonban folyton ügyetlen parasztleány marad s pásztor szeretőjével szerelmeskedik; családi körülmények folytán kívánatos, hogy a herczegnő férjhez menjen s a várparancsnok siet reábeszélni a tapasztalatlan leányt, menjen hozzá férjhez, ezzel úgyis semmi sincs mondva, a férj csak a világ miatt van. Az esküvő megtörténik, a fiatal pásztor azonban álruhában összelő Margotteal, ki női kötelességéről mit sem akar tudni s a várkormányzó csak akkor látja mennyire van megcsalva, midőn a herczegi család feje az igazi herczegnővel megjelenik s ezzel a függöny legördül a nélkül, hogy a darabban más értelmet tudtunk volna feltalálni, mint hogy egy összeszoritott és erőltetett bolondság. Hogy Bécsben mégis elő akarják adni, ennek egyik oka lehet, hogy a „Bouffes Parisiens“ Offenbach ama színháza, melyből legnevezetesebb művei „Fortunio“ „Házasság lámpafénynél“ „Orpheus“ s. t. b. előkerültek, amelyek a maestro hírnevét megállapították Offenbach a Bouffies-el még mai napig is szerződésben áll. Másik oka a Branche sikerének Judic, Margotte képviselője és a csinos kiállítás, melyek feledtetik magának a műnek ürességét. Judic egész alakja, játéka, hangja oly kellemes és szép, hogy népszerűségét nem fejezhetjük ki talán jobban, mit állítva, hogy Judit az Párisban, ami volt Markovits Ilka Pesten, midőn a „Fortunio“ és más operettekben az egész közönséget, de kivált a fiatalságot oly nagyon elragadta. _____ y- r- TÁRCZA. HOLT FELIX A RADICALIS. Irta GEORGES ELIOT. Angolból fordította DOMINKOVICS MÁRIA. TIZEDIK FEJEZET. (Folytatás) Chubb fejtegetéseit a történelmi elem jelentőségéről a társadalomban új vendégek érkezte zavarta meg, kik két csoportban közeledtek. Az első csapat jól ismert bányamunkásokból állt, vasárnapi kalappal fejükön s tarka zsebkendőkkel, melyeket lobogó nyakravalóul viseltek. A második csapat, kevésbbé ismert alakokból állt, s arra indítá Ckubbot, hogy száját összeszorítsa, s a körülötte levő izmokat egy izgatottságra mutató módon reszkettesse. Először egy nyalka öltözetű úr jelent meg lóháton fényes dudoros ingelővel s tarka selyem nyakkendővel. Jó húsban lévő férfiú volt, s a „kékbeli“ osztály erős kinyomata. Merész gondolat villant meg Chubb agyában, hát ha e derék kinézésű vendég maga Transome Harold volna ? A tévedés menthető volt: unokaöcscse onnan a távoli választó központból, úgy értesítő, hogy egy radicális jelölt elvakított leereszkedésében annyira ment, hogy egy tisztességes kisbirtokos gyermekeivel syrupgombóczot evett, s azt nyilvánító, hogy kitűnően ízlik neki ez étel. Chubb fogalma a radikálisról abban állt, hogy egy új s kellemesebb fajtájú csúszó-mászó az, aki a gazdagok helyett a szegények előtt csúszik, s kitől ugyanazért várható, hogy vendégeket szerez korcsmájának, s Chubb már előre is a legjobb következményekre számított. A posztóruhás lovas urat több kopott kinézésű sproxtoni férfi s minden nagyságú fiatalság követé, kiknek kíváncsiságát váratlan bőkezűség reménye ingerlé. Egy idegen, aki lóházról és vasárnap rézpénzt szór a tömeg közé, valami oly hallatlan volt, hogy méltán várakozással teltek el az iránt, mit fog még ezentúl mivelni, s a legapróbb fiúk ott leghátul is azon reményben ringaták magukat, hogy a dolgok tökéletesen uj állapotának napja bekövetkezett. Mindnyájan kint álltak, hogy az idegent a lóról leszállni lássák s Chubb előre lépett, hogy a kantárt megfogja. „Nos Chubb úr“ voltak a nagy férfiú első szavai, miután baj nélkül leszállt a nyeregből — „sokat hallottam beszélni jó söréről, s azért jöttem, hogy megkóstoljam.“ „Lépjen be, kérem, lépjen be, viszontá Chubb, átadva a lovat a kis kocsisnak. „Büszke leszek rá, hogy egy fris hordót üthetek csapra az ön számára. Ha valaki dicsért, úgy remélhetőleg söröm meg fogja mutatni, hogy igaza volt az illetőnek“. Mindnyájan beléptek az idegen kíséretében, kivéve a gyermekeket, kiknek azzal kellett megelégedniük, hogy az ablakon leskelődtek. „Nem akar kérem a lakószobába menni?“ jegyzi meg Chubb buzgó udvariassággal. „Nem, nem, itt ülök le. Ez az épen, amit szeretek, viszonzá az idegen, tekintetével a bányamunkásokat vizsgálva, kik némi félelemmel tekintettek rá. „Vidám tűzhely, melynél a munkás jól érezheti magát. Azbfitban néhány perczre a másik szobába akarok menni önnel, néhány szót váltani.“ Chubb felszakíta a lakszoba ajtaját, aztán ismét visszalépett , felhasználta ez alkalmat, hogy Felixtől megkérdezze „Ismeri ez urat?“, „Nem“. É perettől fogva jelentékenyen alább szállt Felix Chubb tiszteletében, aki ez idegent a lakszobába követé s az ajtót betette maga után, de nem ült le és nem kért sört senki. „Mit gondol, uram“ kérdé Mike Brindle, a,Szeplő.“ Félixhez lépve „nem valamely kortes vezér ez ?‘ „Nagyon valószínűleg az.“ „Hallottam valakitől, hogy most nagyon járnak kelnek“ folytató Szeplő, „smost van az ingyen sörivás ideje, a mint mondják.“ úgy van a Reform óta*– szólt közbe egy nagy vörös szakállas ember, a kit a Dredgenek, a ,,rőt“-nek hívtak. „Ez hozta a választásokat meg az ivást ide , mert ezelőtt az Isten tudja, hol csinálták el az egész dolgot.“ „Igen de Sproxtonnak nem volt semmi haszna a Reformból“ mondá egy szürke hajú markos öreg, akit Old Sleek az „öreg lappangó“ névvel neveztek, „én semmit sem hiszek belőle, semmit. „Te nem?“ kérdé Sreplő egy bizonyos kicsinyléssel, „no én igen. Vannak emberek kik semmit sem hisznek, a mi orruk előtt nincs. Semmit sem lehet belőjök verni, ha széthasítanák is koponyájukat. Én tudom bizonyosan, hogy egy fuvaros pénzt, sört kapott csak azért, hogy kiabáljon. Nos, uram mit mond ön?“ végre Szeplős bizonyos tisztelettel fordult Felixhez. „Szeretnének mindent tudni a Reformról? kérdé Félix megragadva az alkalmat. „Ha akarják, elmondhatom.“ „Igen, igen, beszélje el nekünk, ön tudja, fogadom“ kiáltó több hang össze vissza. „Igen, de ehhez idő s kellő csönd kell. A clubb legügyesebb és tekintélyesebb tagjai jöjjenek össze jövő szombaton este hét órakor Button Peggy lakására, hol várni fogom őket. S Brindle, önnek el kell hozni kis csepűhajú fiát, s akinek még közülök fia van, ha oly kicsiny is, hogy még semmit sem ért, elhozhatja. De ezt titokban kell tartani, tudják. Bolondokra nincs ott szükség. De aki hallani akar, eljöhet, biztosan ott leszek.“ „Az az a hely az, hol a szerdai prédikácziókat tartják“– mondá Dregde „feleségemet kékre kellett vernem, hogy ne fusson mindig a prédikáczióra. Terringettét, azt képzeli, hogy mindent jobban tud mint én, s összevissza beszél, amiből én semmit sem értek.“ „Miért nem hagyod az asszonyt magára ?“ mondá Brindle kedvtelenül „Szégyelném magam ily szegény teremtményt megverni, azért mert szereti a prédikácziót hallgatni.“ „Nem is vertem különben, ha karczolt is“ igazolá magát Dredge, „de ha elkezd nekem bolondokat beszélni, nem tudom megtartóztatni magamat. De szombaton mindenesetre elviszem, Jackomat Button Beggyhez. A ficzkó még csak négy éves de ha neki biztatom, úgy káromkodik s verekedik, mint egy nagy kamasz.“ „Na ezzel ne igen dicsekedjél“, mondá Brindle szelíd intésül. E párbeszéd, mely már már személyeskedéssé kezdett válni, félbe szakadt, midőn a lakszoba ajtaja ismét felnyílt, s a fontos idegen Chubbal együtt belépett, kinek arcza szokatlan udvariasságtól sugárzott. „Kérem foglaljon helyet, Johnson úr,“ mondá Chubb egy karosszéket tolva oda. „Ez az úr szíves lesz a jelenlevőket megvendégelni“ tévé hozzá körültekintve ,,s mi több, egy pohár sört akar veletek inni, s azt hiszem, egy sincs köztetek, aki ezt megtiszteltetésnek ne tartaná.“ A társaságnak nem állt rendelkezésére semmi a „halljuk halljuk“-nak megfelelő, de talán annál is többet éreztek tagjai, midőn semmi szó által nem zavart, feszült várakozással leültek. Általános elégültség érzete foglala el a kedélyeket, annak tudatában, hogy ez eddigelé rájuk nézve árnyékszerű Reform végre, valósággal megjelent Sproxtonban, takaros dombom alakban, posztó ruhában és zsebbel. Felixnek nem volt szándéka magát is megvendégeltetni, hanem ott maradt, hogy hallja, mit fognak beszélni s megitta pint sörét mint rendesen. „Pompás sör, pompás“ mondá Johnson, midőn letette poharát, sebes, sima diskant hangon „Nagyon örülök — folytató némi pathoszszal, Chubbra tekintve, ki szemben ált vele, — nagyon örülök, hogy egy ily jeles helyiséget találtam e bányákon mint ez itt. Mert mit ér a munkásoknak a magasabb bér, ha nem kaphat pénzéért jó portékát? Mert uraim, — s ezzel körültekintett, voltam sörházakban, ahol a derék bányamunkás vagy kővágó, oly sörért adta ki pénzét, melyet disznóimmal sem itatnék.“ E szavaknál Johnson úr, kifeszített kezei térdére támasztva, kihívó főrázással előre hajolt. „Igen, mint a „kék tehénben“ vágott közbe a meg nem tartózkodható Dredge, mély bassusával, de Brindle egy erélyes csípéssel rendreutasító. „Igen, igen, barátom, ön ért engem“ mondá Johnson, oly tekintetet vetve Dredgere, hogy az ismét visszanyerte léleknyugalmát. De már nem fog sokáig tartani s ez jó. Rosz ital és egyéb rosz czikkek elsöpörtetnek a földszinéről. A kereskedelem virágozni fog, s mi a kereskedelem gőz nélkül, s mi a gőz szén nélkül? S jegyezzék meg uraim jól, hogy semmiféle ember és semmiféle kormány nem tud szenet gyártani.“ Rövid, de hangos helyeslés bizonyítá, hogy e tény kiemelését a hallgatók kellőleg méltányolják. „S faragott köveket sem, kiáltá egy széles szájú sovány ember, kit Gills, nyeldeklő néven ismert a társaság s ki kőfaragó létére tüzetes megbeszélés alá vonatni óhajtotta e tárgyat. „S faragott köveket sem, amint ön helyesen megjegyzé. Mert ha a földszinen szenet lehetne találni, úgy nem kellene a derék embereknek, kik népességünk velejét képezik hetenkint hat napot görnyedt háttal izzadni. Nem, nem. Én azt állítom, hogy ép oly mértékben, amint ez ország virágzása gyarapszik, szüksége van annak önökre uraim. Az ország nagyon jól fennállhat egy csomó henye lord s lady nélkül, de nem állhat fenn derék bányamunkások nélkül. S az ország virágozni fog. Szavamat adom zálogul önöknek uraim. Ez ország minden rétegeiben a legmagasabbat fogja elérni s mindenkinek az országban legyen része az ország nyereségében, s pengő pénzben tehesse zsebébe megtakargatott keresményét, csak minden erőnkből oda törekedjünk, hogy derék embereket küldjünk a parlamentbe. Oly férfiakat, kiknek van érzésük a bányamunkás, kőfaragó és földmivelő iránt (e szavaknál egy leereszkedő kézmozdulatot tett Johnson) s nem fognak tűrni dőreségeket. Most van a válság s össze kell magunkat szednünk. A reformot megkaptuk uraim, de most arról van szó, hogy azt gyakorlatilag czélszerűvé tegyük. Itt a válság, szavamra mondom, válság.“ (Folyt. köv.) Kossuth és a szélbalok. A Szombati Lapok mai számából idézzük a következő véleményzést: Mi már rég éreztük és hetek előtt felszólaltunk azon nevek ügyetlensége ellen, melyekkel jeleztetik hazánkban azon politikai párt, mely az 1867- ki közjogi törvényeket fentartani nem kívánja, hanem az ország önállásának és függetlenségének visszaszerzésére törekszik. Mi nem tulajdonítunk nagy fontosságot a pártok elnevezésének, ha ezek nem olyanok, melyek fogalomzavart képesek előidézni és ezáltal ártalmára lenni a pártnak talán épen a siker, a diadal pillanatában. Azért nem fogadjuk mi el sem a „baloldal“, sem az „ellenzék“ elnevezéseket. De nem ragaszkodunk a „negyvennyolczas“ ellenzékhez sem. Ez igen helyes elnevezés volt akkor, midőn arról volt szó, vájjon Magyarország alkotmánya a jogfolytonosság alapján állíttassék-e vissza vagy nem. Akkor igenis igazuk volt azoknak, kik a jogfolytonosságot sürgetvén, az 1848-ki alkotmány csonkítlan visszaállítását követelték. Most ez már meghaladott pont. Mi megtartjuk most is az 1848-ai törvények szellemét és alapelveit, az egyenlőséget, a népképviseletet, a vallásszabadságot, az önkormányzatot, szóval az újabb kor demokratikus elveit. De az egy negyedszázaddal előrehaladt kor igényeihez képest, azokat már most terjedtebb és fejlettebb alakban akarjuk. A pártok oly elnevezései, melyek azok törekvéseit jelzik, természetesen csak addig tarthatók fenn, míg a czél fennáll, mely felé törekedtek. Azontúl önmaguktól elesnek. Kérdjük: volt e Magyarországon valaha hatalmasabb párt, mint például 1861-ben a határozati párt ? De ugyan nem tartaná minden ember nevetségesnek, ha valakinek eszébe jutna most egy határozati pártot alakítani, midőn annak semmi értelme nincs? Ez nagy és népszerű párt volt annak idejében. De mi nem tudunk esetet, hogy a választók nehezteléssel fogadták vagy elvtagadásnak tekintették volna, miszerint képviselőjük e névről lemondott, midőn annak valódi értelme megszűnt. És mi nem tudunk egy esetet sem, hogy az 1865-iki választásoknál csak egy képviselő is mint határozati párti lett volna megválasztva. 1 ! A párt nevét illetőleg fontosságot nem anynyira abba helyezünk, hogy épen a törekvést fejezze ki, sőt részünkről hajlandók volnánk az amerikaiak példáját követni és magunkat akár „know nothings“-oknak (semmit tudóknak) vagy „locofoco“ (gyufa) pártnak nevezni. Csak azt ellenezzük, hogy oly név használtassék, mely a parlamentáris változásoknál fogalomzavart idézhetne elő. S ezért nem fogadhatjuk el a „Magyar Újság“ által ajánlott „egyesült közjogi ellenzék“ elnevezést. A „függetlenség, önállóság vagy államiság pártja“ elnevezések közül bármelyiket elfogadjuk. A főfontosságot azonban nem a névben, hanem abban látjuk, hogy Magyarországon mindazok egyesüljenek egy párttá bármi név alatt is, kik az 1867-ki közjogi törvényeket fenntartani nem akarják és az önálló független magyar államiság viszszaszerzésére törekesztnek. E pártban helye lehetne az „Ellenőrinek is, ha ugyan igaz, amit annyiszor ismételve mondott, hogy a november 7-ei határozat után is előbb vallott elveihez hű maradt s azoknak érvényesítésére törekszik. S higyje el nekünk az „Ellenőr“, hogy ez alapon inkább fogna czélhoz jutni mint coalitionalis vágyakozása és ajánlgatása által, melyekből végre is csúf kosárral fog visszautasíttatni és még hamisabb állásba jut, mint amelyben már most van. * * * A „Szombati Lapok“ szívességét teljesen viszonozza az „Ellenőr“, s hidje el nekünk a „Szombati Lapok“ szerkesztője is, hogy — ha ugyan igaz, amit annyiszor ismételve mondott elvei érvényesítésére fordított törekvésének parlamentáris és nem forradalmi természetéről — a balközép november 7-iki határozatainak alapján inkább fogna czélhoz jutni, mint a passiv resistentia tehetetlensége és ajánlgatása által, melyekből végre is csúf vereséggel fog visszatérni az átalános választások alkalmával és még tarthatatlanabb állásba jut, mint amelyben már most van. Egyébiránt járjunk csak saját becsületes meggyőződéseink útján mindketten, advienne que voudra. ORSZÁGGYŰLÉS. A képviselőház február 28-iki ülése. Elnök: Bittó István. Jegyzők: Szeniczey Ödön, Beöthy Algernon. A kormány részéről jelen vannak: Szapáry, Zichy, Szende, Pauler miniszterek. Ülés kezdete d. e. 10 órakor. Elnök tudatja, hogy I. Ferencz császárért martins másodikén szentmise-áldozat tartatik a budavári főtemplomban. Bemutatja azután Győr város kérvényét, melyben az országos iparegyesületnek a hadi felszerelvények iránti kérvényét pártolja; Csanádmegye kérvényét, melyben az adóbehajtást a törvényhatóságokra kéri ruháztatni. — Jelenti továbbá, hogy Vécsey Tamás lemondása következtében a könyvtári bizottság egy taggal megfogyott. Helyébe a közelebbi ülésben választatik uj tag. Berényi Ferencz gróf bemutat egy kérvényt az izr. alap szétosztása tárgyában. Matuska Liptómegye több ezer lakosának kérvényét nyújtja be a megyék tervezett kikerekitése ellen. Lukács Béla Szamos-Ujvár kérvényét nyújtja be ugyan e tárgyban. Karuch a „Minerva“ nyomda kérvényét az iránt, hogy a képviselőház irományai nála nyomassanak. Házmán Ferencz a budai tanyó-egylet kérvényét nyújtja be Rill Józsefnek tanári állomásába visszahelyezése iránt. A kérvények az illető bizottsághoz utasíttatnak. Borea Zsigmond a következő indítványt teszi: „A képviselőház elnöke felszólittatik, hogy a 21-es bizottságnak adandó utasítás ügyében Borlea Zsigmond s több elvtársai által f. hó 14- dikén beadott hat javaslat tárgyalását a legközelebbi ülésben napirendre tűzze ki. A többség nem fogadja el. Tiszt Gyula a központi bizottság jelentését nyújtja be a közjegyzőségről szólójavaslat tárgyában. Következik a napirend: a Svéd- és Norvégországgal kötött kereskedelmi szerződésről, a Portugállal kötött consulári egyezményről s az Oroszországgal 1873. május 17-én kötött postaszerződésről szóló törvényjavaslatok harmadik felolvasása. Ajavaslatok végleg elfogadtatnak. Következik a napirend második tárgya: kérvények. A bizottság véleménye valamenyi tárgyalt kérvényre vonatkozólag elfogadtatok. Ezzel a napirend ki van meritve. Leközelebbi ülés hétfőn lesz. Ülés vége 10 és 3/4 órakor. Ország Sándor m. kir. osztálytanácsos által szerkesztett, a fővárosi közmunkák tanácsának 1873 évi működésére vonatkozó évi jelentése. Ezen munkálat egész terjedelmében helybenhagyatván, kinyomattatni, a magy. országgyűlés , a városi képviselő testület, és a közmunkák tanácsa tagjai között kiosztatni, úgy az egyes ministériumoknak és hírlap szerkesztőségeknek megküldetni rendeltetik. Ez évi jelentés a következő 9 főrészre oszlik, nevezetesen: I. Budapest általános szabályozása. II. Sugárút. III. Belső körút. (Váczi út, országút, mészáros utcza) IV. Nagy körút. V. Fővárosi középítési rendszabályzat, VI. Egyes intézkedések és rendszabályok, VII. Pénzügy, VIII. Személyi ügyek IX. Statisztikai adatok. A nagy közönségrelttnézve különös érdekkel birand a Vl ik rész, a mennyiben ennek tartalma oly nagy fontosságú tárgyalások és intézkedésekről tesz említést, melyek közérdekű természetüknél fogva, az egész fővárosra kihatnak; ilyenek: a dalmaház és a magyar népszínház építése, — a budai királyi várkert szabályozása, a budai elipse rendezése, a várból a Krisztinavárosba és Tabánba levezető főkocsi utak, és evvel kapcsolatban a királyi palota környékének rendezése, — a Gellérthegy befásítása, — a Svábhegyre vezető fogaskerekű vasút, — az ördögárok beboltoztatása, — az államvasút társulattal történt kiegyezkedés és ebből kifolyólag egy új pályaudvar létesítése, valamint a 2 szív utczának áthidalása, — a városliget rendezése, — a lóversenytér áthelyezése a lőportorony telkekre, — emlékszobrok felállítása (Eötvös, Petőfy) — a budai Kelenföld szabályozása — templomok díszítése stb. stb. A fővárosi hatóságnak a Kerepesi út szabályozási vonalának megtartása, valamint a városligetnek kibővítse tárgyában felolvasott átiratai örvendetes tudomásul vétetnek, az utóbbira nézve elhatároztatott egyszersmind, hogy a munkálatoknak mielőbbi megindíthatása czéljából az illető tervek a fővárosi közönségnek, mint amely ezen munkálatokra 25.000 frtnyi költséget szavazott meg, mihamarább átküldettessenek. A Haas palota előtt elterülő régi színháztérnek szabályozására vonatkozólag a fővárosi hatóság és közmunkák tanácsa között eltérő nézetek forogván fenn, amennyiben ez utóbbinak nézete oda irányult, hogy eme térnek azon része, melyen jelenleg az ideiglenes Bazárépület áll, beépíttettessék, míg ellenben a fővárosi hatóság azt szabadon megtartatni kívánta. Miután a fővárosi hatóság daczára az e tekintetben folytatott huzamosabb tárgyalásoknak saját nézetét — mely részben a közvélemény helyeslésével is találkozott — továbbra is fenntartja, a közmunkák tanácsa indíttatva érezte magát a kérdéses tér szabályozására, illetőleg annak szabadon tartására nézve, egy ujabbi tervezet kidolgoztatását elrendelni. Ezen ujabbi tervezet értelmében, a Haas palotával szemben álló épületek egy egyenes vonalba hozatnának, miáltal az egész tér egy rendes négyszögű alakot nyerne, melynek közepén egy kis parkkal környezett szökőkút helyeztetnék el; — ezen diszitmény a kocsiúttól egy magasabbra fektetett járda által fogna elválasztatni. Az ily formán kidolgozott terv a fővárosi hatóságoknak lészen kiadandó. A Rombach utczának kikövezésére vonatkozó tervezet, valamint a gróf Lónyay féle lépcsőzet és a hídfő előtti két légszesz kandeláber visszahelyezésére, végre az e helyütt létesített két rendű lépcsőzeti munkálatoknak felülvizsgálatára vonatkozó jegyzőkönyvek kifogástalanul helybenhagyottak Volkmann H-nak 2 szív utczai telkéhez az uj erdősor megnyitása idejéig egy 69 □ ölet képező térmennyiség 80 frt haszonbérj mellett engedtetett át. Sárkány József felső dunasori építkezéséiül alkalmazott kiszökellékek ára 500 frtban állapíttatott meg. Sólymossy hitestársakkal, a józsefvárosi templomtéren szabályozási szempontból elfoglalt 43° 3‘ nagyságú terület megváltása tárgyában kötött szerződés helybenhagyatott. Következő szabályozási és telekfelosztási ügyek csekély módosítás mellett helybenhagyattak: Göttlicher Vincze, Kőbánya 136, Ráday-Pergen Filipin, hermina mező 12, Botlik Lajos, herminamező 11. 14, Ramazetter János, külső váczi út 428. Következő épitési engedélyek akadálytalanul kiadhatók: Mendl Istvánnak, terézváros akáczfa utcza 51 sz. a. II. emeletre. .. Auerbach Mórnak, teréz város kis mező ut. 223. sz. a. I. emeletre. — Sivák Ferencznek, Víziváros, horvát ut. 337. átalakítására. — Alber Mátyásnak, terézváros, király ut. 811. II. emeletre. Schwager Nándornak terézváros rózsa ut. 49. I. emeletre. Rausch Györgynek, Víziváros, János utcza 382. földszintre. Dr. Kauser Jánosnének, Józsefváros vasutcza 5. III. emeletre. Molinári Lajosnak terézv. Eötvös ut. 37. II. emeletre. Ecker Lipótnak újlaki, Pálvölgyben átalakításra. A jegyzőkönyv hitelesítésével Preussner és Sebastiani tanácstagok bízattak meg. KÜLFÖLD. Február 28-án. Franczia Köztársaság. A nemzetgyűlés vizsgáló bizottsága, mint már említettük, elkészítés beadta jelentését a szeptember 4-diki kormány működéséről. Katonai szempontból bírálja a kormány tetteit s különösen a toursi delegatio és Gambetta működésében talál sok kivetni valót, sőt olyat is, amiért Gambettát feleletre kellene vonni. Ezt ugyan nem indítványozza világosan, de szíveghajtása igen kitetszik, különösen a jelentés befejező részéből, mely „Conclusion de la Campagne de la Loire“ feliratot visel, és fő részében így szól: „Kétségtelen, hogy Gambetta a vidéki hadviselést egyedül ellenőrzés nélkül és diktátori hatalommal vitte, mely hatalommal nemcsak arra élt, hogy mint hadügyér a hadsereget szervezze, de élt arra is, hogy a hadsereg operátióinak legfőbb szervezését magához ragadja, vagy azt küldöttjének Freydinet, annak adja át, ki ép oly járatlan volt a hadtudományokban, mint jó maga. Világos továbbá, hogy a loirei hadjáratban a fővezér és minden tábornok actióját a miniszter és tanácsadóinak befolyása folytonosan korlátozta, sőt absorbeálta, s gyakran jutottak oly helyzetbe, hogy roszul tervezett és roszul előkészített hadivállalatokba hajtottak, meggyőződésük ellenére, hazafias önmegtagadással engedelmeskedvén a hatalmas miniszter, parancsának. S végre az orleansi ütközetet, a hadjárat és gyászos befejezését illetőleg már a tények puszta analysiséből is, bebizonyítottnak tekinthető, hogy a szerepek ezen felcserélésében nagy hibák követtettek el, és hogy e hibák, — végzetes következményei a fővezér cselekvését megbénító miniszteri befolyásnak — valónak legdöntőbb okai vereségeinknek. — Francziaországnak tehát az volt kegyetlen végzete, hogy szeptember 4-ike után is ép úgy, mint az előtt, kormányzóinak politikai számításai, ügyetlensége és magatúlbecsülése, az ország minden áldozata, fiainak feláldozó hősiessége daczára a tönkre juttatók hadseregeit. Kétség kívül, a két kormány viszonyai nem voltak azonosak, s felelősségük is különböző, ha azonban a császárság mindenek szemében első és bűnös okozója szerencsétlenségeiknek : a szeptember 4-iki forradalomból eredt kormány, melynek eljárása bukásunkat befejező, nem kevésbé felelős a saját hibáiért, s az ország annyival is inkább szigorú számadást követelhet tőle, mivel e kormány tettei egy bitorolt hatalom visszaélései voltak, oly hatalomé, melyet öt hónapig ellenőrzés nélkül s a nemzeti souvrailitás minden jogainak megvetésével gyakoroltak. — Amint látjuk, a jelentés nem fukarkodik bombasztok dolgában, s nem kimél sem epét, sem kormot Gambetta ellen. De a császárságnak is kiadja a magáét s ez igen erélyes elitélés sajátságos vonatkozásban látszik lenni, egy ma érkezett távirati hírrel, mely szerint a Broglie kormány, ez időszerűnt a Bonaparte család száműzésének kérdésével foglalkozik. Nem tudjuk hamarjában, mi volt a nagyobb ügyetlenség: Gambetta perbefogatása-e, vagy pedig a Bonaparte család száműzése, melyet 1848-ban is csak a politikai martiromság helyezett vissza a nemzet rokonszenvébe. Jövőben is valószínűleg, meglenne ez a hatása a martiromságnak. — Thiers levelének azt a hatást jósolják, hogy a septennatus állandó jellegének hivatalos proclamátióját fogja maga után vonni a kormány részéről, melyre nézve életkérdés, hogy állandó jellegű állapotuk felmutatásában szegje nyakát a tannak, hogy csak az assemblée feloszlatása után lehet állandó kormányzatra kilátás. Angolország. Az új tory-kabinet kiválóbb tagjairól —az általánosan ismert elnökminiszter kivételével — következő ismertetést olvasunk a „H. C.“-ban: „Derby gróf, külügyér, a hasonnevű hires államférfinak fia, 1826. jul. 21-én született 1850 ben, mialatt Nyugatindiában utazást tett, az alsóházba választatott képviselőnek Lynn Regus részéről, melyet addig képviselt, míg pairi méltóságra emeltetett. 1852 ben atyja kormányában külügyi államtitkár lett. Sir Molesworth halála után Palmerston felajánlotta neki a gyarmatügyi tárczát, de ő ellene állott a kecsegtető ajánlatnak és a conservativ párt hive maradt. A második Derbyminiszteriumban (1858—59.) indiai államtitkár lett; alatta ment át a keletindiai társulat kormányhatalma az angol kormányra. Atyjának utolsó conservativ kormányában, (1866—68.) külügyi államtitkár lett, s ez állásában nagy politikai tapintatról tett tanúságot. 1869-ben a glasgowi egyetem lord rectora lett, mely méltóságot most Disraeli visel Ugyanezen évben halt meg atyja , ő a felsőházban foglala el helyet, hol mint a tory párt tagja többszörösen kitüntette magát. Lord Cairus (lord kanczellár) Izlandban 1819-ben született és a Trinity Collegeben nyerte kiképeztetését. 1852-ben Belfastban a conservativek képviselőjüknek választották meg és szakadatlanul képviselte a várost 1867-ig, midőn pairi méltóságra emeltetett. Cairus Derby alatt 1866-ban solicitor ge- A fővárosi közmunkák tanácsából. Budapest 1874. február hó 26-án.^ Az ülés b. Podmaniczky Frigyes alelnök délutáni 4 órakor megnyitván, felolvastatik mindenek előtt