Ellenőr, 1874. április (6. évfolyam, 90-118. szám)

1874-04-20 / 108. szám

Előfizetési árak: Egén* évre . . 20 frt. — kr. Évnegyedre . . 5 frt. — kr Félévre . . . 10 „ — „ Egy hónapra . 1 „ 80 „ Egyet szám ára 10 krajzzár. Szerkesztési iroda: Budapesten, nád*r-utcza 6. az. Semmit sem közlünk, ha nem tudjuk, kitől jön. — Kéziratok visszaküldésére nem vállalkozunk. — Posta által csak bérmerites leveleket fogadunk el. 108. szám. POLITIKAI NAPILAP. Budapest, hétfő, április 20. 1874. Hirdetések felvétele: Budapesten, cádor-utcza 6. sz. (Légrády testvérek irodájában). Kiadó-hivatal: Előfizethetni h­elyben és posta utján , cádor-utcza 6. sz. a. A lap szétküldésére vonatkozó reclamátiók Légrády testvérek irodájába (nádor-utcza 6. sz.) intézendők, VI. évfolyam TÁVIRATOK, Bécs, ápr. 20. A „Monfagsrevue“ jelenti : Az urakháza felekezeti bizottsága a kath. egyház külső jogviszonyairól szóló törvényt most már a képviselőház szerkezete szerint fogadta el. Haag, apr. 18. Aisinból f. hó 14-dikéről je­lentik hivatalosan. Endgoeng az éjszaki parton elismerte a németalföldi souverainitást. 200 assini f. hó 11-én megtámadta táborunkat, de erélyesen visszaverettek. Bukarest, apr. 18. A kabinet Majeresse kép­viselő cuktus és oktatási miniszterré kineveztetése által magát kiegészítette. Páris, ápr. 19. A saari német törvényszéknek a nancyi püspök elleni perében, a Lotharingia be­­keblezett részében közzétett múlt júliusi pásztor­levél miatt, az államügyész háromhavi várfogságot indítványozott; az ítélet kimondása elnapoltatok. Páris, apr. 19. Figueras jelenti, hogy Saballs törzskara Vichnél fogságba ejtetett; Saballs és a többi carlista vezérek átmentek a határon; a hajó­had ismét megkezdheti az operatiokat a Nervion torkolatában. Basel, apr. 19. A szavazás az új szövetségi alkotmány felett nagy részvétek mellett esti 9 óráig tartott s 257,000 szavazott igen­nel és 133,000 nem­mel. Bern, apr. 20. Amennyire itt tudva van, a szö­vetségi alkotmány revisioja 280,000 szóval 141,800 szó és 13 rendi szavazat ellenében, elfogadtatott. Bécs, ápril. 20. (Megnyitás) Hitelintézeti részvény 210 —. Magyar földhitelintézet — —. Angol-magyar —. Angol Ausztriai 128.75 Magyar hitelrészvény 157.—. Franco-ma­gyar —. Váltóbank —. Napoleondor —Allanavas pálya 315.—. Lombardok 146.50. Galicziai —.—.Tramway —.—. Magyar sorsjegy —.—. 1860-as —.— 1864-es —.— Municipalank —.—. Bécs, 20 ápril.. (Zárlat.) Hitelrészvények 212.—. Gali­cziai 243.—. Államvasut 311.—. Járadék 69 25. 1860-dik 103.50.1864-diki 183.— Ezüst 105.40. London 111.90. Unic­­bank 101.—. Általános épitőbank 71.75. Angol-ausztria 13150. Lombardok 146.50 Tramway 144.—. Hitelsorsjegy 129.25. Napoleonder 898.50. Arany 529.—. Frankfurt 94 20 Porosz pénzutalvány 166.50. Török sorsjegy 43.75. Angol épitő­bank 67 Budapesti szinlapok. Hétfőn, ápr. 20-án. Bérlet NE­MZ­ETI SZÍNHÁZ 14. szám. Először: A nők iskolája. Vígjáték 5 felvonásban. Irta Moliére; fordította Szász K. Személyek: Arnolphe, máskép De la Souche­ur Szigeti J. Agnes, fiatal ártatlan, Arnolphe neveltje — — Molnárné Horace, Ágnes kedvese — Halmy Bangó, paraszt ) Arnolphe szül- Szántha Krizsa, parasztnő­­gálatában — Patakiné Chrysalde, Arnolphe barátja — Komárom­y Enrique, Chrysalde sógora — Karikás Oronte, Horace atyja, Arnolphe jó barátja — — Pintér Jegyző — — Leövey VÁR -­SZÍNHÁZ. Nagy bérlet 108. sz. — Kis bérlet 11. szám. A sevillai borbély, Víg opera 2 felvonásban. Zenéjét szerzette Rossini. Személyek: Gróf Almaviva — — Pauli Bartolo, orvos — — Ormai Rosina, gyámleánya, — Balázsné B. V. Bazilio, zenemester — — Kőszeghy Figaro, borbély — — Láng Bertha, Rosina nevelője — Korcsek L. Őrtiszt — — Széphegyi Fiorillo, Almavivin inasa —■ Szalai Jegyző — — Fichtner Budapest, április 20. Diplomácziai leleplezésekre igen kedvező hó­nap ez az április. A Bismarck-Amim-féle zsinati politikát illetőleg már a negyedik fogás fekszik előttünk s még pedig egészen új körítéssel és sa­játságosan megfűszerezve. A bécsi „Presse­* pub­­likatiója, melynek kiegészítéséül s mintegy meg­­hitelesitésére még a múilt szombaton is egy jegy­zéket közölt, nyilván nem történt egyéb czélból, mint Arnim grófnak egyházpolitikai nézeteit előnyös világításban mutatni be. A „Nordd. Alig. Ztg.“ nem késett Bismarck herczeg zsinati politikájából is egy kis mutatványt közölni, s ezzel mintegy felhívni a politikai köröket és a sajtót, hogy a mester és tanítványa között összehasonlítást te­gyenek. Tettek is. S az első benyomás az voti, hogy Bismarck herczeg utasításai valóságos diplo­­cziai mesterművek s Arnim gróf iratai e tekintet­­ben nem állják ki velük a versenyt; lévén ez utóbbiak nagyon is nyíltak s megkötők, mig ama­zok teljesen szabad kezet biztosítanak. De tovább menvén az összehasonlításban, némely lap, példáu­l „Spener. Ztg.“ úgy találja, hogy a zsinat idejé­ben, mint a két ser­es okmány mutatja, elvi el­lentéteken nyugvó meghasonlás forgott fenn Bis­marck és Arnim között, s hogy mint a következés megmutatta, az Arnim álláspontja volt helyes, s ha a német kormány az általa ajánlott eljárást követi, el lehetett volna fojtani az egyházi viszály kitörését. A „Nord 1. Alig. Ztg.“ az összehasonlítás ezen fordulatát igen természetesen nem hagyhatja megjegyzés nélkül, s hosszú vezérczikkben fejte­geti ez állítás tarthatatlanságát. „Elvi különbség — úgy­mond — csak egy alárendelt kérdésben forgott fenn a két államférfi között, t. i. az „ora­­tores“ küldése iránt. Ar­im gróf indítványozta, hogy meg kell kísérteni helyet szerezni a zsinatban a német kormány orátorainak. Bismarck nem tar­totta ezt czélra vezetőnek. Egyéb pozitív javasla­tot Amim nem tett, s így meg nem ítélhető egyál­talán, mi haszonnal lett volna az ő zsinati poli­tikájának követése — de még az sem, hogy miből állott az. Mondják ugyan, hogy Am­im a curia embe­reihez mért nem igen válogatós eszközöket akart volna alkalmazni, de hogy mik lettek volna ez eszközök, az a köt­ött irományokból ki sem tűnik s a lapok sem mondják meg. Van azonban — foly­tatja e lap — tagadhatlanul nagy különbség a kanczellár instructiói s az Arnimféle promemoria között az élesség és keserűség mértékére nézve, melylyel a római egyházról nyilatkoznak. Az ál­­it­ól­ago­s Árnimféle memorandum a mai ka­­tholikus egyházat egyes egyedül csak az olasz papság javára szolgálónak jelzi. Ilyen sértő nyilatkozatnak természetesen nem lehet helye a német kormány hivatalos instrukc­ióiban. A kan­­czellár egész magatartása elárulja, hogy nem félt ugyan a curria elleni harcztól, de a­mennyire le­het, kerülni akarta ezt is, mint minden más hábo­rút , s ezért tartózkodásra intette a római követet, hogy világi részről semmi ok ne adassék a vi­szályra. Az egyház ha lehet, küzdje át a saját ke­belében a harczot. A zsinat belső viszályát csak a német, osztrák, franczia és magyar püspökök összetartása fojthatta volna el. Bismarck némi jog­gal várhatta és várta is a műveit német püspöki cártól, hogy nem hajtja nyakát a zsinati több­ség jármába. Ez nagyjában a „Nrdd. Ztg.“ vezér­­czikkének tartalma­ s állításait egy újabb lelep­lezéssel igazolja, írván a­mint következik : „Bis­marck herczeg és Arnim gróf között nem forgott fenn nézeteltérés a kérdés kezelése iránt, en gros, e a discursio tisztán az oratorok kérdésére rá szo­rítkozott. Arnim grófnak 1869 május 14-iki keletű jelentése megbizonyítja ezt, de egyszers mindigen kétségessé teszi, váljon a bécsi „Presse“ által e hó­r­ikán k­ö­­zölt irományok valóban Arnim gróftól er­e­dn­ek-e? Sőt inkább részben vagy egészen apokriphnak látszanak.“ A „Nordd. Ztg.“ által ilyen bizonyságtételre f­elhivott okmány kivonatos tartalma ez: „Róma, május 14. 1869. „Vettem excellencziád folyó hó 2­ ikán kelt rendeletét Hohenlohe herczeg április 9-iki kör­­sürgönyével együtt. Nem bizonyul valónak a fel­tevés, hogy a bajor jegyzék itt is közöltetett vol­na. Sigmund urnak nem volt utasítása a sürgöny értelmében nyilatkozni a Vatican előtt, s tagadja, hogy jelentései által a sürgönyt ő idézte volna elő. Hohenlohe herczeget e lépésre valószínűleg Döllin­­ger apát ösztönözte. Természetes, hogy Döllinger a világi kormányokban keres szövetséget elnyo­mott theológiai tendencziái érvényesítésére. De bármint legyen is, bizonyára helyes, hogy a kor­mányok minden eventualitásra előkészü­lnek, hogy jogaikat megóvják. Hohenlohe herczeg attól tart, hogy a pápa infallibilitása dogmává tétetik. De épen ez a kérdés nem olyan, hogy megoldása ez vagy amaz értelemben lényeges jelentőségű lenne az államra. Ha lehető volna a baseli zsinat azon elméletét, hogy a zsinat a pápa fölött áll, elismerésre juttatni, a kormányok által képviselt laicus elemnek érdekében állhatna a dogma ily értelmű definíczi­­ójáért komoly harc­ot kezdeni. De a baseli conci­­lium­ot Róma soha nem ismerte el. S a kérdés most csak az, hogy a pápa a zsinat nélkül magában is csalhatatlan-e, vagy pedig csak a zsinattal együtt. Ez a világi kormányokra nézve nem lesz befolyás­sal. Sajnos volna, ha ezen theologiai tanvélemények viszályába a kormányok bele­elegyednének. Lénye­gesen másként áll a dolog azon határozatokra néz­ve, melyeket az egyház-politikai bizottság készít. Oly veszélyesek ugyan nem lesznek ezek, mint az „internationale“ rendszabályai és iránya, de mind a mellett is joga és kötelessége a kormányoknak ideje korán állást foglalni azon lehető szándék irányában, hogy dogmaticus tekintélylyel elvek proc­­lamáltassanak az állam és egyház viszonyait ille­tőleg s felforgattassék a törvényes állapot. Első pilla­natra ez „állás foglalás“ elodázhatnak látszik, mig a conflictusra alkalmat adható határozatok meg­hozatnak. De ennél egy végtelen fontosságú factor marad figyelmen kívül. Mert jóllehet a kormányokra nézve nincs egyéb jelentősége a zsinati határoza­toknál mint valamely tudományos egylet thesisei­­nek, de tagadhatatlan, hogy a meghozott zsinati határozat milliók lelkiismeretét kötelezi, s ha a kormányok elleneszegtdlnek, ferde helyzetbe jutnak alattvalóikkal szemben, miből hosszas kellemetlen­ségek származhatnak. Az a kérdés, hogyan lehetne e kellemetlenségektől megmenekülni. Hohenlohe herczeg az európai kormányok összetartásában látja az­­ óvszert. A bajor miniszter czélja kissé magas. Általános összetartás érdekalapját keres­vén,ha könnyebben elérhetőt, tudniillik a né­met államok összetartását nehezíti meg. Ho­henlohe herczeg czélszerűnek hiszi, hogy a kor­mányok képviselői már most tiltakozzanak a zsinat egyoldalúlag hozott határozatai ellen. De erre sem­mi tekintetben nem érett a dolog. Teljes lehetetlen a tanácskozások eredményeiről tudomást szerezni, s ha lehetne is , a tiltakozásnak helye nem volna, mert bizottsági javaslat még nem határozat. A bizottság tagjai eltérő nézeteket vallanak, s nem lehet tudni, mi lesz a határzat. Egy tény azonban már ma is meg van állapítva, az t. 1. hogy Rómában az állam és egyház viszonyait tárgyalják azon szándékkal, hogy kötelező határozatokat hozzanak, anélkül, hogy az államot, mint érdeklett s egyenjogú félt, megkér­deznek. Ezen tény ellen tiltakozhatnak a kormá­nyok. De a tiltakozás egymagában nem elegendő, de egyúttal nem fog követeltetni, hogy a zsinat tágyalásain egy vagy több világi orator részt ve­hessen. Csak így lehet pontos tudomással bírni a zsinat tárgyalásairól és elejét venni a politikai machinatióknak, melyeket az egyházi tanácskozás köpenye alatt megkísérthetnek. Az iránt kel­lene tehát egyetértésre jutni a német kormányok­nak, hogy esetleg követelés tétessék Rómában, hogy egy vagy több német követ részt vehessen a zsi­nat tárgyalásain. „Esetleg“ mondom, mert a fran­czia kormány magatartása iránt előbb minden esetre tisztába kellene jönni. S addig e tér­e­ titokban volna tartandó. Aláírva: Arnim. A jelentés Bis­marckhoz van intézve. — A magyar d­ele­gáti­ó, ma délután 2 órakor tartja alakuló gyűlését. Jön képviselője, valamint Hoffmann osztálytaná­csost és Krause udvari tanácsost. Andrássy Gyula gróf felhívta Burg bárót, mint legidősebbet a delegáczió tagjai között, a korelnöki tiszt teljesítésére. Ki is elfoglalván he­lyét, elnök választásra hívta fel a delegácziót. A szavazatok beadattak s a kosár urnából Rech­­b­a­u­e­r neve került ki, 52 szavazat esvén rá a beadott 53 közül. Egy szavazatot Gróf Coronini kapott. A megválasztott elnök rövid köszönő beszéd­del foglalta el székét, kiemelvén, hogy politikai vé­leményéhez az elnöki széken is hű fog maradni, s ha buzgalom és jóakarat sikeressé teheti az elnöki működést, ebben nála nem lesz hiány, de kéri a delegáczió szíves támogatását is. A delegácziók — úgymond — most 8-adszor ülnek össze, s bebizo­nyították eddigi működésükkel ez intézmény élet­­képességét, s szóló nem kétkedik, hogy a jelen­legi nehéz viszonyok között is sikerülni fog e bizonyítást megerősíteni. A delegáczió helye­sen fogja feladatát megoldani. Áldozni fog a hol és a­mennyiben az állam méltósága s a közjó érdeke megkívánja, de takarékos is lesz, mert ezt viszont az ország financziális és közgaz­dasági érdekei kívánják meg. Szolé egyébiránt bí­zik a béke áldásaiban, mi a nehéz feladatok meg­oldását megkönnyíti. Ezután a szokásos háromszo­ros „hoch“-ot indítványozza az uralkodó tisztele­tére , s a delegáczió feláll és háromszoros hochot kiállt. Ezután az alelnök választására került s sor s Potocky Alfréd gróf választatott meg szintén 52 szavazattal 1 ellen, mely ismét Coroninira esett. Jegyzőkké pedig Kübeck báró Schaffer, Franceschi és Braun választattak meg; a két első 52—52 a két utolsó 51—51 szavazatot nyervén. Végre 4 rendező (Ordner) és 4 verificator választatott meg. S ezzel a választások sora véget ért. Andrássy Gyula gróf emel ezután szót s felsorolja a közös kormány előterjesztéseit. Herbst indítványozza, hogy választassák egy 9 tagú kér­­vényi bizottság, és egy 21 tagú pénzügyi bizottság a közös kormány előterjesztéseinek megvizsgálá­sára. Az indítvány elfogadtatott s a bizottságok azon­nal megválasztattak. Elnök ezután alakulásra hívja a megválasztott bizottságokat. Ezek a mellék­termekbe vonulnak s az ülés felfü­ggesztetik. (Tu­dósításunk befejezésekor 1­­ 4 órakor, a bizottságok még nem alakultak meg.) Osztrák delegáczió. A tudományos akadémia kistermében ma 12 órakor tartotta első, alakuló ülését az osztrák de­legáczió. A közös kormány teljes számban jelent meg az ülésen, s Andrássy Gyula gróf, von Holzgethan és Kuhn báró miniszterek mellett ott láttuk Pöckh altengernagyot is, a­ki a tengerészeti ressort kü­— Szertartás a delegatiók fogadta­tásakor Budapesten 1874. ápril 21-én. A fogadtatásra kitűzött órában a delegátiók tagjai a királyi várpalota felső négyszögében levő nagy fogadó terem második előszobájában gyűl­nek össze. Mihelyt mindnyájan megjelentek, a fogadó te­rembe vezettetnek, hol a kir. trón előtt félkörben felállnak. A fogadó teremben már megelőzőleg gyűltek öszsze a közös miniszterek, a miniszterelnök, úgy­szintén a cs. kir. főkamarás, m. kir. testőrsereg kapitánya és Ő felsége főhadsegéde. Most a főkamarás jelentést tesz Ő Felsé­gének. „ Ő felsége a főkarvarás kíséretében a fogadó terembe lép, s a trónszék előtt a lépcsőzetre áll. A főkamarás, a testőrkapitány és a főhad­segéd a trón mellett szokásos helyeikre állnak; a közös miniszterek és a miniszterelnök a lépcsőzet mellett balról foglalnak állást; a magyar királyi főajtónálló pedig és a szolgálaton levő szárnyse­géd az ajtónál visszamaradnak. A delegatio elnöke erre beszédet intéz (3 csász. és apostoli kir. Felségéhez, ki arra válaszolni méltóztatik. Ő felsége válasza után a miniszterelnök a delegatio egyes tagjait bemutatja. Ezután Ő felsége kegyesen elbocsátja a de­­legátiot és belső szobáiba visszavonul. Az 1875-i közös költségvetés. A költségvetés fő tételeit közöltük már néhány nap előtt. Ma délben megkaptuk az előterjesztése­ket, s közöljük azokból mindenek előtt az össze­hasonlító táblázatok eredményét, tekintettel az 1874-re megszavazott költségvetésre. I. Fejezet. Közös külügyminisztérium Az 1875-ik évre 4.237,660 írttal előirányzott rendes nyers szükséglet az 1874-ik évre engedélye­zett 4.333,380 forinttal, nyers szükséglethez hason­lítva 95.720 írttal. Az 1875-ik évi fedezet 689,500 írttal előirá­­nyoztatván, a tavak­hoz képest nem változott. Ennélfogva az 1875-ik évi rendes tiszta szük­séglet tesz 3.548,160 frtot, mely az 1874-ik évre engedélyezett 3.643,880 frt. összegnél 95,720 frttal csekélyebb. Az 1875-ik évre 72,800 frttal előirányzott rendkívüli szükséglet az 1874-ik évre engedélye­zett 89,500 frtnyi szükséglethez hasonlítva 16,700 írttal csekélyebb. Ennek következtében az 1875-ik évi összes tiszta szükséglet lesz 3,620,960 frtot, mely az 1874-ik évre engedélyezett 3,733,380 frtnyi összeg­nél 112,420 írttal csekélyebb. II. Fejezet. Közös hadügyminisztérium. A. Hadsereg. Az álló hadsereg 1875-ik évi rendes nyers szükséglete 93,432,973 frttal irányoztatott elő, s igy az 1874. évre 90,688,883 frttal engedélyezett rendes nyers szükségletnél 2,794,090 frttal több vétetik igénybe. A hadseregnek saját bevételeiből származó fedezete az 1875-ik évre 4,700.113 frtban irányoz­tatott elő, mely tehát az 1874. évre felvett 4,935.161 frtnyi fedezetnél 235.048 frttal csekélyebb. Ennélfogva az 1875-ik évi rendes tiszta szük­séglet tesz 88,732.860 frtot és igy az 1874. évre engedélyezett 85,703.722 frt rendes tiszta szük­ségletnél 3,029,138 frttal több vétetik igénybe. Az álló hadsereg 1875-ik évi rendkívüli szük­séglete 6,000,000 frttal irányoztatott elő, tehát az 1874-ik évre engedélyezett 8,371,107 frtnyi ösz­­szegnél 2,371,107 frttal csekélyebb. Ennélfogva az álló hadseregnek összes tiszta szükséglete az 1875-ik évre 94.732.860 frtban irányoztatott elő, mely összeg az 1874-ik évre en­gedélyezett 94.074.829 frt szükségletet 658­ 031 írttal haladja felül. B. Haditengerészet. A tengerészetnek 1875-ik évi rendes nyers szükséglete 9.002.780 frttal irányoztatott elő, hasonlítva tehát az 1874-ik évre engedélyezett 8.729,740 frt. összeghez 273,040 frttal több vétetik igénybe. A tengerészeinek saját bevételeiből származó fedezete az 1875-ik évre 84,000 frtban irányozta­tott elő, mely tehát az 1874-ik évre számításba vett fedezetnél 100.000 frttal csekélyebb. A tengerészetnek rendes tiszta szükséglete tehát az 1875 ik évre 8.918.780 frttal van előirá­nyozva, mely az 1874 ik évre engedélyezett 8.545.740 frtnyi összeget 373.050 frttal haladja felül. A tengerészetnek 1875. évi rendkívüli szük­séglete 2.212.184 frttal irányoztatott elő, s igy az 1874- ik évre engedélyezett 2.219.320 frtnyi összeg­nél 7.136 frttal csekélyebb. A hadi tengerészet 1875-ik évi összes tiszta szükséglete tesz 11.130,964 frtot 1874-re engedé­lyezve volt 10.765,060 frt, és igy az 1875-ik évre 365,904 frttal több irányoztatott elő. Ezeknél fogva a közös hadügyminisztérium összes nyers szükséglete az 1875-ik évre 110.647,937 frttal irányoztatott elő, tehát az 1874-ik évre en­gedélyezett 109.959,050 frt. összegnél 688,887 frttal több vétetik igénybe. A közös hadügyminisztérium összes fedezete 1875- re 4.784,113 frttal irányoztatik elő, az 1874- diki fedezethez képest tehát, mely 5.119,161 frttal vétetett fel, 335,048 frttal kevesebb irányozta­­tott elő. Ezen minisztérium előirányzott összes tiszta szükséglete tesz 1875-ben 105,863.824 frtot, 1874- re engedélyezve volt 104,839.889 frt. és igy az 1875. évre 1,023.935 frttal több kívántatik. III. Fejezet. Közös pénzügyminisztérium. A. Központi vezetés, központi pénztár és számosztály. Ha ezen minisz­térium központi vezetésére, a központi pénztár — s a közös pénzügyminisztérium s a központi pénz­tár számvevőségi osztályára 1., 2., 3. czim előirány­zott 1875-ik évi rendes nyers szükséglet, mely összesen tesz 174.218 frtot, összehasonlittatik az e czimen az 1874-ik évre engedélyezett 175.417 frtnyi összeggel — az 1875-ik évre 1,199 frttal csekélyebb szükséglet mutatkozik. Az 1875-ik évre az említett három czim fe­dezetéül előirányoztatik 229 frt, tehát az 1874-ik évre felvett 2,664 frtnyi összegnél 2,435 frttal cse­kélyebb. Ennélfogva az érintett három czim 1875-ik évi rendes tiszta szükséglete tesz 173,989 frtot, mely az 1874 ik évre engedélyezett 172,753 frtnyi összegnél 1236 frttal több. B. Közös nyugdijak. A közös nyugdi­jakra az 1875-ik évre 1.682,470 frt rendes nyers szükséglet irányoztatott elő és igy az 1874-ik évre engedélyezett 1.679,350 frtnyi összegnél 3.120 frttal több kívántatik. Az 1875-ik évre fedezetül előirányoztatik 2.051 frt, tehát az 1874-ik évre felvett 1.800 frtnyi ösz­­szegnél 251 frttal több. Ennélfogva az 1875-ik évre e czimen a ren­des tiszta szükséglet tesz 1.680,419 frtot, mely az 1874- ik évre engedélyezett 1.677,550 frtnyi ösz­­szegnél 2.869 frttal több. A közös nyugdijak 1875-ik évi rendkívüli szükségletére előirányzott 1050 frt teljesen meg­egyezik azon összeggel, mely 1874-re engedélyez­tetett. A közös nyugdijak 1875-ik évi összes tiszta szükséglete tehát tesz 1.681,469 frtot, igy az 1874- dik évre engedélyezett 1.678,600 frtnyi összegnél 2,869 frttal több kívántatik. Ha a közös pénzügyminisztérium (1.—9. czim) 1875- ik évi összes nyers szükséglete, mely tesz 1.857.738 frtot, összehasonlíttatik az e czimen az 1874 ik évre engedélyezett 1.855.817 frtnyi összeg­gel, az 1875-ik évre 1.921 frttal nagyobb szükséglet mutatkozik. Az 1875-ik évre felvett összes fedezet tesz 2.280 frtot, tehát 1874 ik évre felvett 4.464 frtnyi összegnél 2.184 frttal csekélyebb. Ennek folytán a közös pénzügyminisztérium 1875-ik évi összes tiszta szükséglete tesz 1,855.458 frtot, és igy az 1874-ik évre engedélyezett 1,851.353 frtnyi összegnél 4,105 frttal nagyobb. IV. Fejezet. Számellenőrzés. A közös főszámszék 1875-ik évi nyers szük­séglete 126, 919 frtat irányoztatott elő, tehát az 1874-ik évre 126,755 frtal engedélyezett összeggel szemben 164 frtal több kívántatik. Az 1875-ik évre felvett fedezet tesz 519 frtot, tehát az 1874-ik évre felvett 207 frtnyi összegnél 1481 frtal csekélyebb. Ennek folytán a főszámszék 1875-ik évi ren­des tiszta szükséglete tesz 126,400 frtot s igy az 1874-ik évre megszavazott 124,755 frtnyi összeg­nél 1645 frttal nagyobb. Az 1875-ik évi előirányzat sommázata össze­sen 116.943,054 frt. — kr. nyers szükségletet mu­tat, és az 5.476,412 frt. —kr. fedezetnek levonása után marad 111.466,642 frt — kr. tiszta szük­séglet. Ezen tiszta szükséglet fedezésére szánvák mindenekelőtt az 1875-ik évre előirányzott határ - vám-feleslegek, melyek az 1874-ik évvel szem­ben 2.000.000 frt. csekélyebb összegben vagy is 15.500.000 frt. — kr. irányoztattak elő. Ennél­fogva a szükséglet tesz 95.966,642 frt. — kr. Ha ezen összegből a magyar kincstár terhére egyelőre lehúzandó 2 százalék 1.919,332 frt. 84 kr. levonatik, a járulékok által fedezendő szükség­let 94.047,309 frt. 16 krt tesz. Ebből esik a birodalmi tanácsban képviselt királyságok és országokra 70°/<,, vagyis 65,833,116 frt 41 kr., a magyar korona országaira pedig 30°/O, vagyis 28,214.192 frt 75 kr. A legfelsőbb helyben­hagyást nyert bizottsági határozatok szerint a kö­zös államháztartás 1874-ik évi tiszta szükséglete, a határvám tiszta jövedelme fejében előirányzott 17.500.000 frt levonás mellett. 93.049,377 frt ál­lapíttatott meg, mely összegből a magyar kincstár terhére egyelőre levonandó 2 százalék 1.860,987 frt 54 kr és a 91.188,389 frt 46 kr maradékból a törvény értelmében a birodalmi tanácsban képviselt királyságok és országok által fedezendő 70 száza­­lék 63.831,872 frt 62 kr és a magyar korona or­­szágai által fedezendő 30 százalék 27.356.516 frt 84 krt tett. E szerint tehát a járulékok által fedezendő szükséglet az 1875-ik évben, mely tesz 94.047.309 frt 16 kr. a múlt évihez hasonlítva, mely 91.188.389 frt 46 kr. nagyobb 2.858.919 frt 70 kr. és ennek folytán az 1875-ik évben a birodalmi tanácsban képviselt királyságok és országok járulékbeli tar­tozása 2.001.243 frt 79 kr. a magyar koronához tartozó országokéi pedig 857.675 frt 91 kr. nagyobb. A magyar kincstár részéről 1875-ben fede­zendő 2 százalék tesz 1.919,332 frt 84 krt, mely összehasonlítva a tavallyal 1.860,987 frt 54 krral, 58,345 frt 30 krral nagyobb. Folyt. köv. Az ipar­műmuzeum gyűjteményeinek ünnepélyes bemutatása. Tegnap egész délután eleven volt a nemzeti mú­zeum nagylépcsőzete; a máskor egészen csendes kettős előcsarnokban most hullámzott a néző­közönség; a dísztermet pedig jó hosszú félórára egészen meg­szállva tartotta, s a méltóságos főrendek helyei, és a karzatok megteltek minden rangból és rendből valókkal. A miniszterek közül megjelentek: gr. Zichy, Bartal és Trefort, továbbá a törvényhozás két há­zának elnökei: Perczel Béla és Majláth György; ott volt Budapest főpolgármestere Ráth Károly, ezeken kívül többféle egylet (az orsz. iparegyesü­let, képzőművészeti társulat, iparosok köre, stb.) elöljárósága. A közönségnek csak egy része fért be a terembe, másik része az előcsarnokokban maradt, hol az iparmúzeum gyűjteményei vannak ideiglenesen elhelyezve. Keleti Károly, az orsz. statistikai hi­vatal főnöke, s egyszersmind elnöke azon országos bizottságnak, melyre az iparmúzeum ügyeinek ki­bontása volt bízva, tartotta a megnyitó beszédet, számot adva a bizottság sáfárkodásáról s elmondva röviden mindazt, a­mi eddig az iparmúzeum érde­kében történt. Ezek eredménye most már a közön­ség előtt van, megszemlélhetőleg. Nem kész, nem befejezett az, a­mit bemutathatnak, hanem jó ta­lajba ültetett termő fa, mely csak ápolásra vár, hogy gyümölcsözővé legyen. Pedig alig volt ha­zánkban még vállalat, mely szerényebben indult volna, és alig van, mely oly rövid idő alatt máris ennyi ered­ményt mutathatna föl. Pár év előtt az orsz. ipare­gyesület körében pendült meg a terv, aztán a kép­zőművészeti társulat is mellé csatlakozott s csakha­mar átalános­ körbe is kihatva országos bizottság alakult, mely az­tán hozzá is fogott feladata teljesíté­séhez. Volt szó külön iparmuzeum építéséről is, de a közbejött mostoha viszonyok miatt egyelőre le kellett erről mondani. Az alapgyűjtemények beszerzésére a múlt évi bécsi nemzetközi kiállítás fölötte ked­vező lévén, a kormány 50.000 frtot eszközlött ki a törvényhozástól vásárlásokra. Ez összegből a bizottság mind oly tárgyakat vásárolt, melyek az ipar terén a nemes ízlést képviselik, és pedig vá­sárolt az ipar majd minden műágából, hogy a gyűjtemények eredeti jellege jó eleve visszatükrö­ződjék. Ez összegből fedezte a csomagolási, szállí­tási és kezelési költségeket is. Szintén a bécsi ki­állítás által jutott az iparmúzeum sok és díszes szekrényhez, olcsó árért kapván meg ezeket a magyar osztályból, úgy hogy a tetemes költségeket igénylő czikkeknek hosszabb időre is bővében lesz. A gyűjteményhez egyesek is jelentékeny tárgyak­kal járultak, s e mellett Xántus keletázsiai gyűj­teményeinek legnagyobb része, a szintén Xántus és Römer által az ország különböző vidékén kormány útján eszközölt házi ipar nagy gyűjteménye szin­tén az iparmúzeumhoz tartoznak. Végül ajánlja a közönség meleg részvétébe az intézetet, s megkö­szöni a kormány hathatós pártfogását. Bartal György kereskedelmi és iparügyi miniszter szólt ezután az iparmúzeum fontosságá­ról, melynek megnyitását, mint a hazai ipar fejlő­désére szolgáló hatalmas tényezőt említi. Az érde­keltség, mely az iparmúzeum iránt minden oldal­ról mutatkozott, eléggé mutatja, hogy pótolni tö­rekszünk hosszas idők mulasztásait. Kétszeresen mostoha idők oda utalnak bennünket, hogy hazai iparunk emeltyűjét társadalmi téren keressük. Egye­sek hangya-munkássága rövid időn elérheti azt, mire a kormány hosszabb idő alatt is képtelen vol­na; a társadalmi működés és a kormány támoga­tása együtt pedig máris nevezetes eredményeket mutathat föl. Az iparmúzeum jelenlegi gyűjtemé­nyét úgy tekinti, mint a bécsi közkiállítás mara­dandó emlékét, azon nemzetközi versenyét, melyben Magyarország oly jelentékeny eredményekkel vett részt. Ismétli az egyéni buzgólkodás és a társa­dalmi verseny szükségét, annak jelentőségét. Majd elismeréssel emliti föl mindazokat, kik az iparmúzeum ügyében oly fáradhatlanul működtek s mindazokat,kik az eszme megtestesititéséhez hozzájárultak. Leg­először is a bizottságot s annak elnökét, Keleti Károlyt, továbbá gr. Zichy József volt kereske­delmi minisztert, mint az ügy legbuzgóbb pártfo­góját, ki az anyagi segélyt is megszerezte. Vele egyidejűleg az orsz. iparegyesület és képzőművé­szeti társulatot, melyek a kezdeményezés pálmájá­ért versenyeztek. Továbbá Fulszky Ferenczet, ki saját rokongyűjteményeiből is számos mű­darabot ajándékozott, s ki fiával Károlylyal a gyűjteményt rendezte, sőt az eszmének egész családja által mi­nél több hívet is igyekezett megnyerni. Említi Né­meth Imrét, a bécsi kiállítás magyar kir. biztosát, Xántust, és Rémért. De köszönet illeti azokat is, kik nem az egyéni működés, hanem a közreműkö­dés terén buzgolkodtak. Eddig az első nehézségek szerencsés leküzdése történt meg, de a bizottság ügyszeretete és tevékenysége, a közönség rész­véte és érdeklődése a társadalmi közreműködés­sel egyesültek, a további győzelmes eredményeket is kivívják.­ Reményét fejezte ki, hogy főura­ink és gazdagaink támogatása sem marad el. Az ő birtokukban sok műkincs van, s bizonyára ide kölcsönzik azt kiállításokra, az iparosok okulására. Buzdításul említi meg, hogy oly má­sodrendű város is, mint Nürnberg, 150,000 frtot ajánlott meg iparmúzeumnak. Budapest is kimu­tatta itt áldozatkészségét, s továbbra is bizonyára megmarad érdeklődése. Az intézet jövője bizto­sítva leend, ha a haza nélszázai követik Tjei««»»

Next