Ellenőr, 1874. április (6. évfolyam, 90-118. szám)
1874-04-20 / 108. szám
Előfizetési árak: Egén* évre . . 20 frt. — kr. Évnegyedre . . 5 frt. — kr Félévre . . . 10 „ — „ Egy hónapra . 1 „ 80 „ Egyet szám ára 10 krajzzár. Szerkesztési iroda: Budapesten, nád*r-utcza 6. az. Semmit sem közlünk, ha nem tudjuk, kitől jön. — Kéziratok visszaküldésére nem vállalkozunk. — Posta által csak bérmerites leveleket fogadunk el. 108. szám. POLITIKAI NAPILAP. Budapest, hétfő, április 20. 1874. Hirdetések felvétele: Budapesten, cádor-utcza 6. sz. (Légrády testvérek irodájában). Kiadó-hivatal: Előfizethetni helyben és posta utján , cádor-utcza 6. sz. a. A lap szétküldésére vonatkozó reclamátiók Légrády testvérek irodájába (nádor-utcza 6. sz.) intézendők, VI. évfolyam TÁVIRATOK, Bécs, ápr. 20. A „Monfagsrevue“ jelenti : Az urakháza felekezeti bizottsága a kath. egyház külső jogviszonyairól szóló törvényt most már a képviselőház szerkezete szerint fogadta el. Haag, apr. 18. Aisinból f. hó 14-dikéről jelentik hivatalosan. Endgoeng az éjszaki parton elismerte a németalföldi souverainitást. 200 assini f. hó 11-én megtámadta táborunkat, de erélyesen visszaverettek. Bukarest, apr. 18. A kabinet Majeresse képviselő cuktus és oktatási miniszterré kineveztetése által magát kiegészítette. Páris, ápr. 19. A saari német törvényszéknek a nancyi püspök elleni perében, a Lotharingia bekeblezett részében közzétett múlt júliusi pásztorlevél miatt, az államügyész háromhavi várfogságot indítványozott; az ítélet kimondása elnapoltatok. Páris, apr. 19. Figueras jelenti, hogy Saballs törzskara Vichnél fogságba ejtetett; Saballs és a többi carlista vezérek átmentek a határon; a hajóhad ismét megkezdheti az operatiokat a Nervion torkolatában. Basel, apr. 19. A szavazás az új szövetségi alkotmány felett nagy részvétek mellett esti 9 óráig tartott s 257,000 szavazott igennel és 133,000 nemmel. Bern, apr. 20. Amennyire itt tudva van, a szövetségi alkotmány revisioja 280,000 szóval 141,800 szó és 13 rendi szavazat ellenében, elfogadtatott. Bécs, ápril. 20. (Megnyitás) Hitelintézeti részvény 210 —. Magyar földhitelintézet — —. Angol-magyar —. Angol Ausztriai 128.75 Magyar hitelrészvény 157.—. Franco-magyar —. Váltóbank —. Napoleondor —Allanavas pálya 315.—. Lombardok 146.50. Galicziai —.—.Tramway —.—. Magyar sorsjegy —.—. 1860-as —.— 1864-es —.— Municipalank —.—. Bécs, 20 ápril.. (Zárlat.) Hitelrészvények 212.—. Galicziai 243.—. Államvasut 311.—. Járadék 69 25. 1860-dik 103.50.1864-diki 183.— Ezüst 105.40. London 111.90. Unicbank 101.—. Általános épitőbank 71.75. Angol-ausztria 13150. Lombardok 146.50 Tramway 144.—. Hitelsorsjegy 129.25. Napoleonder 898.50. Arany 529.—. Frankfurt 94 20 Porosz pénzutalvány 166.50. Török sorsjegy 43.75. Angol épitőbank 67 Budapesti szinlapok. Hétfőn, ápr. 20-án. Bérlet NEMZETI SZÍNHÁZ 14. szám. Először: A nők iskolája. Vígjáték 5 felvonásban. Irta Moliére; fordította Szász K. Személyek: Arnolphe, máskép De la Soucheur Szigeti J. Agnes, fiatal ártatlan, Arnolphe neveltje — — Molnárné Horace, Ágnes kedvese — Halmy Bangó, paraszt ) Arnolphe szül- Szántha Krizsa, parasztnőgálatában — Patakiné Chrysalde, Arnolphe barátja — Komáromy Enrique, Chrysalde sógora — Karikás Oronte, Horace atyja, Arnolphe jó barátja — — Pintér Jegyző — — Leövey VÁR -SZÍNHÁZ. Nagy bérlet 108. sz. — Kis bérlet 11. szám. A sevillai borbély, Víg opera 2 felvonásban. Zenéjét szerzette Rossini. Személyek: Gróf Almaviva — — Pauli Bartolo, orvos — — Ormai Rosina, gyámleánya, — Balázsné B. V. Bazilio, zenemester — — Kőszeghy Figaro, borbély — — Láng Bertha, Rosina nevelője — Korcsek L. Őrtiszt — — Széphegyi Fiorillo, Almavivin inasa —■ Szalai Jegyző — — Fichtner Budapest, április 20. Diplomácziai leleplezésekre igen kedvező hónap ez az április. A Bismarck-Amim-féle zsinati politikát illetőleg már a negyedik fogás fekszik előttünk s még pedig egészen új körítéssel és sajátságosan megfűszerezve. A bécsi „Presse* publikatiója, melynek kiegészítéséül s mintegy meghitelesitésére még a múilt szombaton is egy jegyzéket közölt, nyilván nem történt egyéb czélból, mint Arnim grófnak egyházpolitikai nézeteit előnyös világításban mutatni be. A „Nordd. Alig. Ztg.“ nem késett Bismarck herczeg zsinati politikájából is egy kis mutatványt közölni, s ezzel mintegy felhívni a politikai köröket és a sajtót, hogy a mester és tanítványa között összehasonlítást tegyenek. Tettek is. S az első benyomás az voti, hogy Bismarck herczeg utasításai valóságos diplocziai mesterművek s Arnim gróf iratai e tekintetben nem állják ki velük a versenyt; lévén ez utóbbiak nagyon is nyíltak s megkötők, mig amazok teljesen szabad kezet biztosítanak. De tovább menvén az összehasonlításban, némely lap, például „Spener. Ztg.“ úgy találja, hogy a zsinat idejében, mint a két seres okmány mutatja, elvi ellentéteken nyugvó meghasonlás forgott fenn Bismarck és Arnim között, s hogy mint a következés megmutatta, az Arnim álláspontja volt helyes, s ha a német kormány az általa ajánlott eljárást követi, el lehetett volna fojtani az egyházi viszály kitörését. A „Nord 1. Alig. Ztg.“ az összehasonlítás ezen fordulatát igen természetesen nem hagyhatja megjegyzés nélkül, s hosszú vezérczikkben fejtegeti ez állítás tarthatatlanságát. „Elvi különbség — úgymond — csak egy alárendelt kérdésben forgott fenn a két államférfi között, t. i. az „oratores“ küldése iránt. Arim gróf indítványozta, hogy meg kell kísérteni helyet szerezni a zsinatban a német kormány orátorainak. Bismarck nem tartotta ezt czélra vezetőnek. Egyéb pozitív javaslatot Amim nem tett, s így meg nem ítélhető egyáltalán, mi haszonnal lett volna az ő zsinati politikájának követése — de még az sem, hogy miből állott az. Mondják ugyan, hogy Amim a curia embereihez mért nem igen válogatós eszközöket akart volna alkalmazni, de hogy mik lettek volna ez eszközök, az a kötött irományokból ki sem tűnik s a lapok sem mondják meg. Van azonban — folytatja e lap — tagadhatlanul nagy különbség a kanczellár instructiói s az Arnimféle promemoria között az élesség és keserűség mértékére nézve, melylyel a római egyházról nyilatkoznak. Az álitólagos Árnimféle memorandum a mai katholikus egyházat egyes egyedül csak az olasz papság javára szolgálónak jelzi. Ilyen sértő nyilatkozatnak természetesen nem lehet helye a német kormány hivatalos instrukcióiban. A kanczellár egész magatartása elárulja, hogy nem félt ugyan a curria elleni harcztól, de amennyire lehet, kerülni akarta ezt is, mint minden más háborút , s ezért tartózkodásra intette a római követet, hogy világi részről semmi ok ne adassék a viszályra. Az egyház ha lehet, küzdje át a saját kebelében a harczot. A zsinat belső viszályát csak a német, osztrák, franczia és magyar püspökök összetartása fojthatta volna el. Bismarck némi joggal várhatta és várta is a műveit német püspöki cártól, hogy nem hajtja nyakát a zsinati többség jármába. Ez nagyjában a „Nrdd. Ztg.“ vezérczikkének tartalma s állításait egy újabb leleplezéssel igazolja, írván amint következik : „Bismarck herczeg és Arnim gróf között nem forgott fenn nézeteltérés a kérdés kezelése iránt, en gros, e a discursio tisztán az oratorok kérdésére rá szorítkozott. Arnim grófnak 1869 május 14-iki keletű jelentése megbizonyítja ezt, de egyszers mindigen kétségessé teszi, váljon a bécsi „Presse“ által e hórikán közölt irományok valóban Arnim gróftól erednek-e? Sőt inkább részben vagy egészen apokriphnak látszanak.“ A „Nordd. Ztg.“ által ilyen bizonyságtételre felhivott okmány kivonatos tartalma ez: „Róma, május 14. 1869. „Vettem excellencziád folyó hó 2 ikán kelt rendeletét Hohenlohe herczeg április 9-iki körsürgönyével együtt. Nem bizonyul valónak a feltevés, hogy a bajor jegyzék itt is közöltetett volna. Sigmund urnak nem volt utasítása a sürgöny értelmében nyilatkozni a Vatican előtt, s tagadja, hogy jelentései által a sürgönyt ő idézte volna elő. Hohenlohe herczeget e lépésre valószínűleg Döllinger apát ösztönözte. Természetes, hogy Döllinger a világi kormányokban keres szövetséget elnyomott theológiai tendencziái érvényesítésére. De bármint legyen is, bizonyára helyes, hogy a kormányok minden eventualitásra előkészülnek, hogy jogaikat megóvják. Hohenlohe herczeg attól tart, hogy a pápa infallibilitása dogmává tétetik. De épen ez a kérdés nem olyan, hogy megoldása ez vagy amaz értelemben lényeges jelentőségű lenne az államra. Ha lehető volna a baseli zsinat azon elméletét, hogy a zsinat a pápa fölött áll, elismerésre juttatni, a kormányok által képviselt laicus elemnek érdekében állhatna a dogma ily értelmű definícziójáért komoly harcot kezdeni. De a baseli conciliumot Róma soha nem ismerte el. S a kérdés most csak az, hogy a pápa a zsinat nélkül magában is csalhatatlan-e, vagy pedig csak a zsinattal együtt. Ez a világi kormányokra nézve nem lesz befolyással. Sajnos volna, ha ezen theologiai tanvélemények viszályába a kormányok beleelegyednének. Lényegesen másként áll a dolog azon határozatokra nézve, melyeket az egyház-politikai bizottság készít. Oly veszélyesek ugyan nem lesznek ezek, mint az „internationale“ rendszabályai és iránya, de mind a mellett is joga és kötelessége a kormányoknak ideje korán állást foglalni azon lehető szándék irányában, hogy dogmaticus tekintélylyel elvek proclamáltassanak az állam és egyház viszonyait illetőleg s felforgattassék a törvényes állapot. Első pillanatra ez „állás foglalás“ elodázhatnak látszik, mig a conflictusra alkalmat adható határozatok meghozatnak. De ennél egy végtelen fontosságú factor marad figyelmen kívül. Mert jóllehet a kormányokra nézve nincs egyéb jelentősége a zsinati határozatoknál mint valamely tudományos egylet thesiseinek, de tagadhatatlan, hogy a meghozott zsinati határozat milliók lelkiismeretét kötelezi, s ha a kormányok elleneszegtdlnek, ferde helyzetbe jutnak alattvalóikkal szemben, miből hosszas kellemetlenségek származhatnak. Az a kérdés, hogyan lehetne e kellemetlenségektől megmenekülni. Hohenlohe herczeg az európai kormányok összetartásában látja az óvszert. A bajor miniszter czélja kissé magas. Általános összetartás érdekalapját keresvén,ha könnyebben elérhetőt, tudniillik a német államok összetartását nehezíti meg. Hohenlohe herczeg czélszerűnek hiszi, hogy a kormányok képviselői már most tiltakozzanak a zsinat egyoldalúlag hozott határozatai ellen. De erre semmi tekintetben nem érett a dolog. Teljes lehetetlen a tanácskozások eredményeiről tudomást szerezni, s ha lehetne is , a tiltakozásnak helye nem volna, mert bizottsági javaslat még nem határozat. A bizottság tagjai eltérő nézeteket vallanak, s nem lehet tudni, mi lesz a határzat. Egy tény azonban már ma is meg van állapítva, az t. 1. hogy Rómában az állam és egyház viszonyait tárgyalják azon szándékkal, hogy kötelező határozatokat hozzanak, anélkül, hogy az államot, mint érdeklett s egyenjogú félt, megkérdeznek. Ezen tény ellen tiltakozhatnak a kormányok. De a tiltakozás egymagában nem elegendő, de egyúttal nem fog követeltetni, hogy a zsinat tágyalásain egy vagy több világi orator részt vehessen. Csak így lehet pontos tudomással bírni a zsinat tárgyalásairól és elejét venni a politikai machinatióknak, melyeket az egyházi tanácskozás köpenye alatt megkísérthetnek. Az iránt kellene tehát egyetértésre jutni a német kormányoknak, hogy esetleg követelés tétessék Rómában, hogy egy vagy több német követ részt vehessen a zsinat tárgyalásain. „Esetleg“ mondom, mert a franczia kormány magatartása iránt előbb minden esetre tisztába kellene jönni. S addig e tére titokban volna tartandó. Aláírva: Arnim. A jelentés Bismarckhoz van intézve. — A magyar delegátió, ma délután 2 órakor tartja alakuló gyűlését. Jön képviselője, valamint Hoffmann osztálytanácsost és Krause udvari tanácsost. Andrássy Gyula gróf felhívta Burg bárót, mint legidősebbet a delegáczió tagjai között, a korelnöki tiszt teljesítésére. Ki is elfoglalván helyét, elnök választásra hívta fel a delegácziót. A szavazatok beadattak s a kosár urnából Rechbauer neve került ki, 52 szavazat esvén rá a beadott 53 közül. Egy szavazatot Gróf Coronini kapott. A megválasztott elnök rövid köszönő beszéddel foglalta el székét, kiemelvén, hogy politikai véleményéhez az elnöki széken is hű fog maradni, s ha buzgalom és jóakarat sikeressé teheti az elnöki működést, ebben nála nem lesz hiány, de kéri a delegáczió szíves támogatását is. A delegácziók — úgymond — most 8-adszor ülnek össze, s bebizonyították eddigi működésükkel ez intézmény életképességét, s szóló nem kétkedik, hogy a jelenlegi nehéz viszonyok között is sikerülni fog e bizonyítást megerősíteni. A delegáczió helyesen fogja feladatát megoldani. Áldozni fog a hol és amennyiben az állam méltósága s a közjó érdeke megkívánja, de takarékos is lesz, mert ezt viszont az ország financziális és közgazdasági érdekei kívánják meg. Szolé egyébiránt bízik a béke áldásaiban, mi a nehéz feladatok megoldását megkönnyíti. Ezután a szokásos háromszoros „hoch“-ot indítványozza az uralkodó tiszteletére , s a delegáczió feláll és háromszoros hochot kiállt. Ezután az alelnök választására került s sor s Potocky Alfréd gróf választatott meg szintén 52 szavazattal 1 ellen, mely ismét Coroninira esett. Jegyzőkké pedig Kübeck báró Schaffer, Franceschi és Braun választattak meg; a két első 52—52 a két utolsó 51—51 szavazatot nyervén. Végre 4 rendező (Ordner) és 4 verificator választatott meg. S ezzel a választások sora véget ért. Andrássy Gyula gróf emel ezután szót s felsorolja a közös kormány előterjesztéseit. Herbst indítványozza, hogy választassák egy 9 tagú kérvényi bizottság, és egy 21 tagú pénzügyi bizottság a közös kormány előterjesztéseinek megvizsgálására. Az indítvány elfogadtatott s a bizottságok azonnal megválasztattak. Elnök ezután alakulásra hívja a megválasztott bizottságokat. Ezek a melléktermekbe vonulnak s az ülés felfüggesztetik. (Tudósításunk befejezésekor 1 4 órakor, a bizottságok még nem alakultak meg.) Osztrák delegáczió. A tudományos akadémia kistermében ma 12 órakor tartotta első, alakuló ülését az osztrák delegáczió. A közös kormány teljes számban jelent meg az ülésen, s Andrássy Gyula gróf, von Holzgethan és Kuhn báró miniszterek mellett ott láttuk Pöckh altengernagyot is, aki a tengerészeti ressort kü— Szertartás a delegatiók fogadtatásakor Budapesten 1874. ápril 21-én. A fogadtatásra kitűzött órában a delegátiók tagjai a királyi várpalota felső négyszögében levő nagy fogadó terem második előszobájában gyűlnek össze. Mihelyt mindnyájan megjelentek, a fogadó terembe vezettetnek, hol a kir. trón előtt félkörben felállnak. A fogadó teremben már megelőzőleg gyűltek öszsze a közös miniszterek, a miniszterelnök, úgyszintén a cs. kir. főkamarás, m. kir. testőrsereg kapitánya és Ő felsége főhadsegéde. Most a főkamarás jelentést tesz Ő Felségének. „ Ő felsége a főkarvarás kíséretében a fogadó terembe lép, s a trónszék előtt a lépcsőzetre áll. A főkamarás, a testőrkapitány és a főhadsegéd a trón mellett szokásos helyeikre állnak; a közös miniszterek és a miniszterelnök a lépcsőzet mellett balról foglalnak állást; a magyar királyi főajtónálló pedig és a szolgálaton levő szárnysegéd az ajtónál visszamaradnak. A delegatio elnöke erre beszédet intéz (3 csász. és apostoli kir. Felségéhez, ki arra válaszolni méltóztatik. Ő felsége válasza után a miniszterelnök a delegatio egyes tagjait bemutatja. Ezután Ő felsége kegyesen elbocsátja a delegátiot és belső szobáiba visszavonul. Az 1875-i közös költségvetés. A költségvetés fő tételeit közöltük már néhány nap előtt. Ma délben megkaptuk az előterjesztéseket, s közöljük azokból mindenek előtt az összehasonlító táblázatok eredményét, tekintettel az 1874-re megszavazott költségvetésre. I. Fejezet. Közös külügyminisztérium Az 1875-ik évre 4.237,660 írttal előirányzott rendes nyers szükséglet az 1874-ik évre engedélyezett 4.333,380 forinttal, nyers szükséglethez hasonlítva 95.720 írttal. Az 1875-ik évi fedezet 689,500 írttal előirányoztatván, a tavakhoz képest nem változott. Ennélfogva az 1875-ik évi rendes tiszta szükséglet tesz 3.548,160 frtot, mely az 1874-ik évre engedélyezett 3.643,880 frt. összegnél 95,720 frttal csekélyebb. Az 1875-ik évre 72,800 frttal előirányzott rendkívüli szükséglet az 1874-ik évre engedélyezett 89,500 frtnyi szükséglethez hasonlítva 16,700 írttal csekélyebb. Ennek következtében az 1875-ik évi összes tiszta szükséglet lesz 3,620,960 frtot, mely az 1874-ik évre engedélyezett 3,733,380 frtnyi összegnél 112,420 írttal csekélyebb. II. Fejezet. Közös hadügyminisztérium. A. Hadsereg. Az álló hadsereg 1875-ik évi rendes nyers szükséglete 93,432,973 frttal irányoztatott elő, s igy az 1874. évre 90,688,883 frttal engedélyezett rendes nyers szükségletnél 2,794,090 frttal több vétetik igénybe. A hadseregnek saját bevételeiből származó fedezete az 1875-ik évre 4,700.113 frtban irányoztatott elő, mely tehát az 1874. évre felvett 4,935.161 frtnyi fedezetnél 235.048 frttal csekélyebb. Ennélfogva az 1875-ik évi rendes tiszta szükséglet tesz 88,732.860 frtot és igy az 1874. évre engedélyezett 85,703.722 frt rendes tiszta szükségletnél 3,029,138 frttal több vétetik igénybe. Az álló hadsereg 1875-ik évi rendkívüli szükséglete 6,000,000 frttal irányoztatott elő, tehát az 1874-ik évre engedélyezett 8,371,107 frtnyi öszszegnél 2,371,107 frttal csekélyebb. Ennélfogva az álló hadseregnek összes tiszta szükséglete az 1875-ik évre 94.732.860 frtban irányoztatott elő, mely összeg az 1874-ik évre engedélyezett 94.074.829 frt szükségletet 658 031 írttal haladja felül. B. Haditengerészet. A tengerészetnek 1875-ik évi rendes nyers szükséglete 9.002.780 frttal irányoztatott elő, hasonlítva tehát az 1874-ik évre engedélyezett 8.729,740 frt. összeghez 273,040 frttal több vétetik igénybe. A tengerészeinek saját bevételeiből származó fedezete az 1875-ik évre 84,000 frtban irányoztatott elő, mely tehát az 1874-ik évre számításba vett fedezetnél 100.000 frttal csekélyebb. A tengerészetnek rendes tiszta szükséglete tehát az 1875 ik évre 8.918.780 frttal van előirányozva, mely az 1874 ik évre engedélyezett 8.545.740 frtnyi összeget 373.050 frttal haladja felül. A tengerészetnek 1875. évi rendkívüli szükséglete 2.212.184 frttal irányoztatott elő, s igy az 1874- ik évre engedélyezett 2.219.320 frtnyi összegnél 7.136 frttal csekélyebb. A hadi tengerészet 1875-ik évi összes tiszta szükséglete tesz 11.130,964 frtot 1874-re engedélyezve volt 10.765,060 frt, és igy az 1875-ik évre 365,904 frttal több irányoztatott elő. Ezeknél fogva a közös hadügyminisztérium összes nyers szükséglete az 1875-ik évre 110.647,937 frttal irányoztatott elő, tehát az 1874-ik évre engedélyezett 109.959,050 frt. összegnél 688,887 frttal több vétetik igénybe. A közös hadügyminisztérium összes fedezete 1875- re 4.784,113 frttal irányoztatik elő, az 1874- diki fedezethez képest tehát, mely 5.119,161 frttal vétetett fel, 335,048 frttal kevesebb irányoztatott elő. Ezen minisztérium előirányzott összes tiszta szükséglete tesz 1875-ben 105,863.824 frtot, 1874- re engedélyezve volt 104,839.889 frt. és igy az 1875. évre 1,023.935 frttal több kívántatik. III. Fejezet. Közös pénzügyminisztérium. A. Központi vezetés, központi pénztár és számosztály. Ha ezen minisztérium központi vezetésére, a központi pénztár — s a közös pénzügyminisztérium s a központi pénztár számvevőségi osztályára 1., 2., 3. czim előirányzott 1875-ik évi rendes nyers szükséglet, mely összesen tesz 174.218 frtot, összehasonlittatik az e czimen az 1874-ik évre engedélyezett 175.417 frtnyi összeggel — az 1875-ik évre 1,199 frttal csekélyebb szükséglet mutatkozik. Az 1875-ik évre az említett három czim fedezetéül előirányoztatik 229 frt, tehát az 1874-ik évre felvett 2,664 frtnyi összegnél 2,435 frttal csekélyebb. Ennélfogva az érintett három czim 1875-ik évi rendes tiszta szükséglete tesz 173,989 frtot, mely az 1874 ik évre engedélyezett 172,753 frtnyi összegnél 1236 frttal több. B. Közös nyugdijak. A közös nyugdijakra az 1875-ik évre 1.682,470 frt rendes nyers szükséglet irányoztatott elő és igy az 1874-ik évre engedélyezett 1.679,350 frtnyi összegnél 3.120 frttal több kívántatik. Az 1875-ik évre fedezetül előirányoztatik 2.051 frt, tehát az 1874-ik évre felvett 1.800 frtnyi öszszegnél 251 frttal több. Ennélfogva az 1875-ik évre e czimen a rendes tiszta szükséglet tesz 1.680,419 frtot, mely az 1874- ik évre engedélyezett 1.677,550 frtnyi öszszegnél 2.869 frttal több. A közös nyugdijak 1875-ik évi rendkívüli szükségletére előirányzott 1050 frt teljesen megegyezik azon összeggel, mely 1874-re engedélyeztetett. A közös nyugdijak 1875-ik évi összes tiszta szükséglete tehát tesz 1.681,469 frtot, igy az 1874- dik évre engedélyezett 1.678,600 frtnyi összegnél 2,869 frttal több kívántatik. Ha a közös pénzügyminisztérium (1.—9. czim) 1875- ik évi összes nyers szükséglete, mely tesz 1.857.738 frtot, összehasonlíttatik az e czimen az 1874 ik évre engedélyezett 1.855.817 frtnyi összeggel, az 1875-ik évre 1.921 frttal nagyobb szükséglet mutatkozik. Az 1875-ik évre felvett összes fedezet tesz 2.280 frtot, tehát 1874 ik évre felvett 4.464 frtnyi összegnél 2.184 frttal csekélyebb. Ennek folytán a közös pénzügyminisztérium 1875-ik évi összes tiszta szükséglete tesz 1,855.458 frtot, és igy az 1874-ik évre engedélyezett 1,851.353 frtnyi összegnél 4,105 frttal nagyobb. IV. Fejezet. Számellenőrzés. A közös főszámszék 1875-ik évi nyers szükséglete 126, 919 frtat irányoztatott elő, tehát az 1874-ik évre 126,755 frtal engedélyezett összeggel szemben 164 frtal több kívántatik. Az 1875-ik évre felvett fedezet tesz 519 frtot, tehát az 1874-ik évre felvett 207 frtnyi összegnél 1481 frtal csekélyebb. Ennek folytán a főszámszék 1875-ik évi rendes tiszta szükséglete tesz 126,400 frtot s igy az 1874-ik évre megszavazott 124,755 frtnyi összegnél 1645 frttal nagyobb. Az 1875-ik évi előirányzat sommázata összesen 116.943,054 frt. — kr. nyers szükségletet mutat, és az 5.476,412 frt. —kr. fedezetnek levonása után marad 111.466,642 frt — kr. tiszta szükséglet. Ezen tiszta szükséglet fedezésére szánvák mindenekelőtt az 1875-ik évre előirányzott határ - vám-feleslegek, melyek az 1874-ik évvel szemben 2.000.000 frt. csekélyebb összegben vagy is 15.500.000 frt. — kr. irányoztattak elő. Ennélfogva a szükséglet tesz 95.966,642 frt. — kr. Ha ezen összegből a magyar kincstár terhére egyelőre lehúzandó 2 százalék 1.919,332 frt. 84 kr. levonatik, a járulékok által fedezendő szükséglet 94.047,309 frt. 16 krt tesz. Ebből esik a birodalmi tanácsban képviselt királyságok és országokra 70°/<,, vagyis 65,833,116 frt 41 kr., a magyar korona országaira pedig 30°/O, vagyis 28,214.192 frt 75 kr. A legfelsőbb helybenhagyást nyert bizottsági határozatok szerint a közös államháztartás 1874-ik évi tiszta szükséglete, a határvám tiszta jövedelme fejében előirányzott 17.500.000 frt levonás mellett. 93.049,377 frt állapíttatott meg, mely összegből a magyar kincstár terhére egyelőre levonandó 2 százalék 1.860,987 frt 54 kr és a 91.188,389 frt 46 kr maradékból a törvény értelmében a birodalmi tanácsban képviselt királyságok és országok által fedezendő 70 százalék 63.831,872 frt 62 kr és a magyar korona országai által fedezendő 30 százalék 27.356.516 frt 84 krt tett. E szerint tehát a járulékok által fedezendő szükséglet az 1875-ik évben, mely tesz 94.047.309 frt 16 kr. a múlt évihez hasonlítva, mely 91.188.389 frt 46 kr. nagyobb 2.858.919 frt 70 kr. és ennek folytán az 1875-ik évben a birodalmi tanácsban képviselt királyságok és országok járulékbeli tartozása 2.001.243 frt 79 kr. a magyar koronához tartozó országokéi pedig 857.675 frt 91 kr. nagyobb. A magyar kincstár részéről 1875-ben fedezendő 2 százalék tesz 1.919,332 frt 84 krt, mely összehasonlítva a tavallyal 1.860,987 frt 54 krral, 58,345 frt 30 krral nagyobb. Folyt. köv. Az iparműmuzeum gyűjteményeinek ünnepélyes bemutatása. Tegnap egész délután eleven volt a nemzeti múzeum nagylépcsőzete; a máskor egészen csendes kettős előcsarnokban most hullámzott a nézőközönség; a dísztermet pedig jó hosszú félórára egészen megszállva tartotta, s a méltóságos főrendek helyei, és a karzatok megteltek minden rangból és rendből valókkal. A miniszterek közül megjelentek: gr. Zichy, Bartal és Trefort, továbbá a törvényhozás két házának elnökei: Perczel Béla és Majláth György; ott volt Budapest főpolgármestere Ráth Károly, ezeken kívül többféle egylet (az orsz. iparegyesület, képzőművészeti társulat, iparosok köre, stb.) elöljárósága. A közönségnek csak egy része fért be a terembe, másik része az előcsarnokokban maradt, hol az iparmúzeum gyűjteményei vannak ideiglenesen elhelyezve. Keleti Károly, az orsz. statistikai hivatal főnöke, s egyszersmind elnöke azon országos bizottságnak, melyre az iparmúzeum ügyeinek kibontása volt bízva, tartotta a megnyitó beszédet, számot adva a bizottság sáfárkodásáról s elmondva röviden mindazt, ami eddig az iparmúzeum érdekében történt. Ezek eredménye most már a közönség előtt van, megszemlélhetőleg. Nem kész, nem befejezett az, amit bemutathatnak, hanem jó talajba ültetett termő fa, mely csak ápolásra vár, hogy gyümölcsözővé legyen. Pedig alig volt hazánkban még vállalat, mely szerényebben indult volna, és alig van, mely oly rövid idő alatt máris ennyi eredményt mutathatna föl. Pár év előtt az orsz. iparegyesület körében pendült meg a terv, aztán a képzőművészeti társulat is mellé csatlakozott s csakhamar átalános körbe is kihatva országos bizottság alakult, mely aztán hozzá is fogott feladata teljesítéséhez. Volt szó külön iparmuzeum építéséről is, de a közbejött mostoha viszonyok miatt egyelőre le kellett erről mondani. Az alapgyűjtemények beszerzésére a múlt évi bécsi nemzetközi kiállítás fölötte kedvező lévén, a kormány 50.000 frtot eszközlött ki a törvényhozástól vásárlásokra. Ez összegből a bizottság mind oly tárgyakat vásárolt, melyek az ipar terén a nemes ízlést képviselik, és pedig vásárolt az ipar majd minden műágából, hogy a gyűjtemények eredeti jellege jó eleve visszatükröződjék. Ez összegből fedezte a csomagolási, szállítási és kezelési költségeket is. Szintén a bécsi kiállítás által jutott az iparmúzeum sok és díszes szekrényhez, olcsó árért kapván meg ezeket a magyar osztályból, úgy hogy a tetemes költségeket igénylő czikkeknek hosszabb időre is bővében lesz. A gyűjteményhez egyesek is jelentékeny tárgyakkal járultak, s e mellett Xántus keletázsiai gyűjteményeinek legnagyobb része, a szintén Xántus és Römer által az ország különböző vidékén kormány útján eszközölt házi ipar nagy gyűjteménye szintén az iparmúzeumhoz tartoznak. Végül ajánlja a közönség meleg részvétébe az intézetet, s megköszöni a kormány hathatós pártfogását. Bartal György kereskedelmi és iparügyi miniszter szólt ezután az iparmúzeum fontosságáról, melynek megnyitását, mint a hazai ipar fejlődésére szolgáló hatalmas tényezőt említi. Az érdekeltség, mely az iparmúzeum iránt minden oldalról mutatkozott, eléggé mutatja, hogy pótolni törekszünk hosszas idők mulasztásait. Kétszeresen mostoha idők oda utalnak bennünket, hogy hazai iparunk emeltyűjét társadalmi téren keressük. Egyesek hangya-munkássága rövid időn elérheti azt, mire a kormány hosszabb idő alatt is képtelen volna; a társadalmi működés és a kormány támogatása együtt pedig máris nevezetes eredményeket mutathat föl. Az iparmúzeum jelenlegi gyűjteményét úgy tekinti, mint a bécsi közkiállítás maradandó emlékét, azon nemzetközi versenyét, melyben Magyarország oly jelentékeny eredményekkel vett részt. Ismétli az egyéni buzgólkodás és a társadalmi verseny szükségét, annak jelentőségét. Majd elismeréssel emliti föl mindazokat, kik az iparmúzeum ügyében oly fáradhatlanul működtek s mindazokat,kik az eszme megtestesititéséhez hozzájárultak. Legelőször is a bizottságot s annak elnökét, Keleti Károlyt, továbbá gr. Zichy József volt kereskedelmi minisztert, mint az ügy legbuzgóbb pártfogóját, ki az anyagi segélyt is megszerezte. Vele egyidejűleg az orsz. iparegyesület és képzőművészeti társulatot, melyek a kezdeményezés pálmájáért versenyeztek. Továbbá Fulszky Ferenczet, ki saját rokongyűjteményeiből is számos műdarabot ajándékozott, s ki fiával Károlylyal a gyűjteményt rendezte, sőt az eszmének egész családja által minél több hívet is igyekezett megnyerni. Említi Németh Imrét, a bécsi kiállítás magyar kir. biztosát, Xántust, és Rémért. De köszönet illeti azokat is, kik nem az egyéni működés, hanem a közreműködés terén buzgolkodtak. Eddig az első nehézségek szerencsés leküzdése történt meg, de a bizottság ügyszeretete és tevékenysége, a közönség részvéte és érdeklődése a társadalmi közreműködéssel egyesültek, a további győzelmes eredményeket is kivívják. Reményét fejezte ki, hogy főuraink és gazdagaink támogatása sem marad el. Az ő birtokukban sok műkincs van, s bizonyára ide kölcsönzik azt kiállításokra, az iparosok okulására. Buzdításul említi meg, hogy oly másodrendű város is, mint Nürnberg, 150,000 frtot ajánlott meg iparmúzeumnak. Budapest is kimutatta itt áldozatkészségét, s továbbra is bizonyára megmarad érdeklődése. Az intézet jövője biztosítva leend, ha a haza nélszázai követik Tjei««»»