Ellenőr, 1874. május (6. évfolyam, 119-148. szám)
1874-05-01 / 119. szám
1) biztosok, kiküldöttek, akik a kormánytól csak ideiglenes megbízást nyertek és rendszeres fizetést nem várnak, ha a megbízás egy évnél hoszszabb időre terjed2) a kormány által segélyezett nyereséges ,állatok engedélyesei s a haszonhajtó műveletre vála ikOZOk. 3) az állammal szerződés alapján állandó üzletviszonyban álló intézetek, társulatok igazgatói, jog- és igazgató tanácsosai; — azt, vajon e viszony állandó vagy ideiglenes jelleggel bír-e, kétség esetében a képviselőháznak e czélra választott állandó bizottsága dönti el. 4) a községi és köztörvényhatósági tisztviselők ; 5) a szerzetesrendek tagjai; 6) akik kegydíjt húznak. Ezzel a kategóriák ki vannak merítve. A bizottság jövő ülésében csupán a mellékkérdésekkel fog foglalkozni és azután jelentését törvényjavaslat alakjában fogja a képviselőház elé terjeszteni, melynek szövege azonban előbb bizottságilag állapittatik meg. — A dolog természetéből foly, írja a ,,P. N.“ hogy ezen leendő törvénynek visszaható ereje nem lehet s az csak a jövő képviselőkre jó alkalmazásba. — A honvédelmi miniszter által a minisztérium hivatalai részére emelendő épületről szóló törvényjavaslat tárgyában az állandó pénzügyi bizottság jelentése a következő: A honvédelmi miniszter jelentése, melylyel ezen előterjesztést kíséri, eléggé indokolja azt, mennyire kívánatos az, hogy a minisztérium saját helyiségekkel bírjon. A minisztérium hivatalai és raktárai különféle részben, kevéssé kielégíthető helyiségben vannak elhelyezve. Kétséget nem szenved, hogy ezen körülmény folytán az ügykezelés gyorsasága és egyszerűsége érzékenyen szenved, sőt az sokkal költségesebb, mintha a hivatalok öszpontosítva lennének. A lakbér, melyet az állam a jelenleg bérelt helyiségekért fizet, 22.562 hrtot tesz és semmi biztosíték sincs az iránt, hogy egyik vagy másik épület lakbére emeltetni nem fog, miután az állami hivatalok általában az átköltözködésnek nagy nehézségei miatt a lakbér emelésének könnyebben ki vannak téve, mint a magánlakások. A minisztériumnak állandó elhelyezése és e czélból egy állami épület emelése tehát kétségtelenül úgy pénzügyi tekintetben, mint az ügykezelés szempontjából nagyon szükséges. E kérdést csak az képezi, a jelen körülmények között eszközöltessék e ezen építkezés? A 400.000 írtban előirányzott építési költségek a Ludovica-alapból fognak fedeztetni és igy az állam egyenes terheltetésével nem járnak, a kamat- és tőketörlesztési részlet pedig alig tesz pár ezer forinttal többet, mint az eddigi lakbér összege, mely a miniszter és államtitkár lakbérével együtt 25,562 írtra rúg, sőt alaposan remélhető, hogy magánál a központi igazgatásnál ennek folytán a fentebbi többletnél jelentékenyen nagyobb megtakarítás lesz a dologi kiadásokban, sőt némely személyes illetménynél is eszközölhető, úgy hogy az eddig fizetett lakbért csak néhány ezer frttal meghaladó költség-többlet által 32 év alatt az állam birtokába jut azon épületnek, melybe a honvédelmi minsztérium minden hivatalai és összes raktárai elhelyezhetők lesznek. A bizottság az államra nézve újabb jelentékeny terheltetést tehát nem lát ezen törvényjavaslat elfogadása által és azért azt elfogadja annál inkább, mert a jelen pillanat az építésre csakugyan kedvezőnek mondható annyiban, amennyiben az építkezési anyag árának jelentékeny esése által az építés tetemesen olcsóbbá vállott, mint az a múlt években volt és előreláthatólag a jövőben talán lesz. A miniszter bemutatta a részletes költségvetést, mely szerint az épület a telekkel együtt 400.000 írtba kerülne. A bizottság felhívta a minisztert, hogy oly szerződést kössön, amely az utólagos reáfizetéseket és költségtöbbleteket határozottan kizárja, hogy az épület az előirányzott összegnél semmi esetre többe ne kerüljön. A bizottság azon figyelmeztetést intézte ezen kívül a miniszterhez, hogy az értékpapírok jelen kedvezőtlen árfolyama miatt azok értékesítésénél óvatossággal járjon el és jelenleg csak annyit árusítson el, amennyire elkerülhetlenül szüksége van. A hivatalos lap mai számának nemhivatalos része közli: Az „Ellenőr“ vasárnapi számában „gróf Zichy József miniszter úrnak“ czimezve egy czikk jelent meg, melyre nézve a közmunka- és közlekedési minisztériumból a következő helyreigazitó adatokat vettük: Az „Ellenőr is idézi ugyan az 1868. 44. t. ez. 23. §-át, — de szükségét látjuk, hogy e pontot a czikk írójára ráolvassuk, mert ez szóról szóra így hangzik: „Az ország minden polgára saját községéhez, egyházi hatóságához és törvényhatóságához, annak közegei s az államkormányhoz intézett beadványait anyanyelvén nyújthatja be.” Ebből világosan következik, hogy a közmunka- és közlekedési minisztérium által magyar nyelvű beadványokon kívül az ország lakosságának különféle nyelvein, tehát horvát, német, oláh, szerb, tót, ruthén, stb. nyelven szerkesztett beadványok mindaddig elfogadandók, mig az 1868. 44. t. sz. hatályban van. A déli s minden más vr.sut mely a magyar szent korona területén van, csakis magyar beadványokat intéz a minisztériumhoz, mert más nyelven irt beadványok tőlük el sem fogadtatnak. Aéli pályatársulatnak engedélyokmányszemte, Bécsben tartott üléseiről szóló jegyzőkönyvnek nem magyar nyelven való szövegezése miatt törvényes kifogásnak nem lehet helye. Bachstein Árminnal, mint a gömöri iparvasutak vállalkozójával, a minisztérium egyáltalában nem correspondeál, hanem a vele való érintkezés csakis a m. k. államvasutak útján történik. Ha pedig külföldiek egy vagy más esetben a miniszter személyéhez saját nyelvükön, tehát angol vagy franczia, német vagy olasz stb nyelven terjesztik elő ügyeiket, ily iratok el nem fogadása törvényeink szellemének legszigorúbb értelmezése esetén is alig volna indokolható. A segédhivatalok igazgatója a beadványokat az 1868. 44. t. sz. értelmében részére fennálló utasítások szerint tartozik elfogadni és kezeltetni. Az „Ellenőriben ugyancsak a segédhivatali igazgató személye iránt foglaltakra nézve csak annyit jegyzünk meg, hogy a segédhivatali igazgató született magyar; 1848-49- ben honvéd volt, később pedig a hivatalos kezelés minden ágazatait alaposan megtanulván, a magyar kormány részéről történt alkalmaztatása után a reá bízott teendőket híven, értelemmel és pontosan teljesiti. Ha czikkírónak e tárgyban még több felvilágosításra volna szüksége, fáradjon fel a minisztériumba, hol készséggel meg fognak adatni; de oly kifejezésekkel szemben, minőkkel ama czikkben egyebek közt találkozunk, pl. „rákfene", „dobos-káplár,“ „ménykő“, „bastard elemek“, „szedett-vetett közeg“ stb., az illem szabályainál fogva sem most nincs több válaszunk sem czikkiót ezentúl e térre követni nem lehet hajlamunk. Honvédségi előléptetés. Ő felsége Bécsben 2874. évi ápril hs 25 én kelt legfelsőbb elhatározásával a magyar honvédségnél folyó évi május 1-től számítandó ranggal kinevezni méltóztatott: A tettleges állományban: A gyalogságnál ezredessé : karstenfelsi Pacor Albert, honvéd-alezredest, a honvédelmi minisztérium első ügycsoport-főnökét ; jelen alalmazásábani megmaradás mellett; őrnagyokká: a következő első osztályú honvéd-századosokat : galanthai Balogh Sándort, egyúttal a gradiskai 91. zászlóalj parancsnokává, Pintér Antalt, egyúttal a péterváradi 92-dik zászlóalj parancsnokává, dreznicki lovag Durst Antalt, egyúttal az otto csáczi 87. zászlóalj parancsnokává ; továbbá Maximovics Sándor honvéd-százados számára való rangfentartással. kassai Farkas Dánielt, egyúttal a hunyadi 10-ik zászlóalj parancsnokává; Szvetics Józsefet, egyúttal a zalai 76-ik zászlóalj parancsnokává, és Memlaur Károlyt, a honvédelmi minisztérium első ügyosztályába való beosztással. I. osztályú századosokká: Kürthy Ferenc, szabadságolt állományú honvédszázadost, Nagel Arnold, a Vilmos főhg nevét viselő 12-ik számú sorgyalogezredbeli második osztályú századost, Wachtel Zsigmond, szabadságolt állományú honvédszázadost, továbbá a következő másod osztályú tettleges állománybeli honvédszázadosokat : Glatz Ödönt, Kovács Jánost, Orbok Istvánt, Janassevics Lukácsot, Gunesch Gusztávot, pázmándi Kempelen Bélát, Markovics Györgyöt, Stöger Henriket, Angeli Miklóst, Skorics Mihályt, Schenzel Károlyt, Tóth Bélát, Zsoldos Ferenczet és phauenthali Pavic Károlyt. II. osztályú századosokká a következő tettleges állománybeli honvéd-főhadnagyokat: Kiczei Antalt, Budimirovic Kuzmánt, ippi Bydeskuthy Sándort, karstenfelsi Pacor Vilmost, Mandic Pált, Markovic Imrét, Hernyák Miksát, Habrovszky Frigyest, Schneider Nándort, Györgypál Ferenczet, Kónya Lajost, Sian Györgyöt, Jekelfalussy Lajost, Pervulesco Sándort, soóvári Soós Elemért, Kekessovics Gyulát, Chemerlich Pétert, Jellic Józsefet, báró Siber Győzőt és szerdmartoni és mmacskási Löchey Károlyt; főhadnagyokká : Zubovic Mihály, a III. Vilmos németalföldi király nevét viselő 63. számú sorgyalogezredbeli főhadnagyot, Schreiner Imre, 23. vadászzászlóaljbeli főhadnagyot, Seidl Gyula, a báró Ramming nevét viselő 72. számú sorgyalogezredbeli főhadnagyot, Csáky Károly Henrik, a gróf Jelincic nevét viselő 69 számú sorgyalogezredbeli főhadnagyot, Prchner Szilárd, a báró Mamula nevét viselő 25. sz. sorgyalogezredbeli főhadnagyot; továbbá a következő tettleges állománybeli honvédhadnagyokat : Saric Mihályt, Bolun Jánost, Vukovic Jánost, Pajor Gáspárt, Tarczaly Dávidot, Ferric Mátyást, Roth Jánost Laposán Jánost, Lesic Andrást, Zigic Illést, Svillokos Szilárdot Ortic Györgyöt Dragoevic Mihályt, Matanic Miklóst, esik delnei Csathó Lajost, Mikulás Károlyt, Ratkovic Gábort, Semsey Dénest, Vasdinyei Gyulát, Zsolnai Józsefet, Calmann Rezsőt, Dobos Kálmánt, Radvánszky Andort, Pap Mihályt és Hoffiger Károlyt; hadnagyokká: Feszti Rajmund és Wache József, a Ferencz Károly főherczeg nevét viselő 52 számú sorgyalogezredbeli hadnagyokat ; továbbá következő szabadságolt állománybeli honvédhadnagyokat, úgymint: Szűcs Albertet, Toczauer Hugót, Sinkovics Mihályt és Mihucz Györgyöt. A lovasságnál, őrnagygyá: Czerljen Márk honvédlovas-századost, a VII honvéd kerületi parancsnokságnál segédtiszti minőségben való megmaradása mellett, századosokká : gróf Schlippenbach István szab. áll. honvédlovas-századost, és Juhász János, a Frigyes Vilmos hessen-kasseli választófejedelem nevét viselő 8. számú huszár-ezredbeli századost; továbbá következő tettleges állománybeli honvédlovas-főhadnagyokat: lovag Wolczinsky Emilt, Kopácsy Ipolyt, és Pócs Jánost. főhadnagyokká: Kedves József szabáll. honvédlovas-főhadnagyot; továbbá következő tettleges állománybeli honvédlovas-hadnagyokat: Galgóczy Gusztávot, a számára fenntartott ranggal; Farkas Mózest, Molnár Ákost, és bodóhiri Balka Gézát; hadnagyokká: következő tett. áll. honvédlovas-hadapródokat: Nagy Pált, Streicher Lajos, Gyökér Istvánt, Bignió Gyulát, és Ercsey Gyulát. II. A szabadságolt állományban: a gyalogságnál: II. osztályú századosokká : következő szab. áll. honvéd-főhadnagyokat : Rukavina Györgyöt, Stanic Sárát, Rendybe Józsefet, Karaszek Árpádot, nemes-tacskándi Cserghő Gézát, Leitner Izidort és Jurie Miklóst; főhadnagyokká ; következő szak áll. honvéd-hadnagyokat : Pap Adolfot, Pavikovic Miklóst, Weber Ignáczot, nemes Koller Jánost, Séra Tamást, Schrodt Gyulát, Stoki Nándort Winkler Sándort, Mance Józsefet, szendrői Brankovics Györgyöt, Lavatka Józsefet, Schultz Frigyes Ágostont, primóczi Szentmiklósy Györgyöt, Vukovic Rajmundot, Filkér Ferenczet, Sere Dánielt, Bogdanovic Márkot, Mazár Tamást, Zasztavnikovic Mihályt, Reisch Antalt, Kramaric Gézát, Várjon Lajost, Házy Zsigmondot és Kubinyi Dezsőt; hadnagyokká a következő szab.állományú honvédhadapródokat: Horváth Györgyöt, Gralovics Antalt, Sztyiaszny Jánost, Grosz Gusztávot, Eggenhoffer Ferenczet, Nécsey Kálmánt és Bumberle Jánost. A lovasságnál: századosokká, következő szab. áll. honvéd-lovas főhadnagyokat: waltersthali Walther Richárdot, malomvizi Kendeffy Árpádot, Stankovic Milánt, gróf Teleki Samut, báró Bornemissza Tivadart és Füzesséry Gézát; főhadnagyokká, következő szab. áll. honvéd-lovashadnagyokat: báró Wimpfen Ivánt, Ferenczy Emilt, Kugler Lajost, kisjási Szeles Józsefet, Site Gyulát, gróf Laszánszky Bélát Nikola Pált, Molnár Józsefet, szendrei Kovács Kálmánt, Vladár Emilt, Hőgyészy Pált, Szabó Károlyt, Lieszkovszky Gézát és Ottovai Károlyt; hadnagygyá: Wist Sándort szab. áll. honvéd-lovas hadapródet. III. A kezelési ágban: szab. áll hadnagy-kezelő-tisztekké Krenedics Elek honvéd számvivősírmestert, Kun Sándor honvédet és Padala Pál honvéd szakasz vezetőt. Végre a honvédelmi minisztérium első ügyosztályába beosztott tarpai Szánky Nándor honvéd-őrnagyot a szepesi 38. zászlóalj parancsnokává kinevezni és Janik Rezső őrnagyot és a 38. zászlóalj ez idei parancsnokát, hasonló minőségben a barsi 61. zászlóaljhoz áthelyezte méltóztatott. ORSZÁGGYŰLÉS. A képviselőház ülése április 30-án. Elnök: Perczel Béla. Jegyzők: Beöthy Algernon, Szeniczey Ödön. A kormány részéről jelen vannak: Bittó István, Palner Tivadar, Zichy József gr., Szende Béla, Ghyczy Kálmán miniszterek. Ülés kezdete délelőtt 10 órakor. Elnök bemutatja Kassa szabad királyi város kérvényét a törvényhatóságok hatáskörének kiterjesztése iránt; továbbá Szörény megye kérvényét önálló törvényhatóságának fentartása iránt; Aranyosszék közönségének kérvényét a törvényhatóságok új területi felosztása, végül Sáros megye kérvényét az uzsora korlátozása tárgyában. Mindezen kérvények a kérvényi bizottsághoz tétetnek át. Bemutatja még Barta György Kis-Nyires kerületi képviselő megbízó levelét. Ki fog adatni az állandó igazoló bizottságnak. Jelenti, hogy a főrendiház elnöke megküldi az igazoló elismervényt két rendbeli szentesített törvény eredeti példányainak az országos levéltárba tett elhelyezéséről. Megőrzés végett le fog tétetni a képviselőház levéltárába. Nikolics Sándor előrebocsátva, hogy a terjengő hitek szerint a salonikai vasútnak a szerb vasutakkal leendő összekötése Bosznia felé eszközöltetnék, mi tetemes kárt okozna kereskedelmünknek, a következő interpellácziót intézi a közlekedési miniszterhez: „Minthogy Magyarország érdeke azt kívánja, hogy nemcsak Konstantinápolyból kiinduló, és Sophián átvezetendő európai fontosságú vasútvonal,de a Salosikibból kiinduló világforgalmi vasútvonal is, mely a suezi csatornák közvetítésével legrövidebb úton kötendi össze Indiát Európával, további folytatásában Nissán át, Belgrádnak és Budapestnek vezettessék: kész-e a t. közlekedési miniszter úr a megkívántató lépéseket arra nézve megtenni, hogy a török kormány a Salonikiból kiinduló vasútnak csatlakozását a szerbiai vasúttal Nissánál megengedje? Esetleg kész-e a török vasutaknak bosniai csatlakozását a magyar korona országai vasutaival mindaddig megtagadni, mig a nissai csatlakozás a Saloniki vasútvonalra nézve a török kormány részéről megmásithatlanul biztosítva nem leend.“ Zichy József gr. azt feleli, hogy e fontos ügy jelenleg a tárgyalás stádiumában van s igy nincs azon helyzetben, hogy most már kielégítő választ adhasson. Annak idején nem fog késni a kívánt felvilágosítások megadásával. Nikolics egyelőre tudomásul véve a miniszter válaszát. Lükő Géza nem tartja szükségtelennek megújítani az igazságügyminiszterhez a rozsnyói törvényszékre vonatkozólag múltkor intézett interpellációját s kérdi, mikor szándékozik a tornai járásbíróságnál fennálló azon botrányos esetet megszüntetni, hogy ott az apa a járásbíró, ennek veje ügyvéd, testvére pedig végrehajtó. Ezek együtt hónapok óta végrehajtásokat folytatnak, melyek által sok család a törvényesség köpenye alatt tönkre tétetik. Elég komoly kérdés arra, hogy a miniszter figyelmét magára vonja. Pauer igazságügyminiszter azt feleli e megsürgető interpellatióra, hogy feleletével azért maradt eddig adós, mert nem látta az interpellare a KépViselőházban. Ami a korábbi interpellációban foglalt azon panaszt illeti, hogy az ottani járásbíróságok a kimutatásokat az árvaszéknek be nem nyújtják, s a hagyatéki ügyek összehalmozódnak, e tekintetben a törvényszék elnökét jelentéstételre szólította fel. Továbbá szükségesnek tartja megjegyezni, hogy épen ez ülésben fog egy törvényjavaslat a ház által tárgyaltatni, mely ha elfogadtatik, ötven aljárásbíró válik nélkülözhetővé, s akkor az ottani járásbírósághoz is fog egy albíró kineveztetni; előbb ezt tenni pénzügyi szempontokból nem volna tanácsos. Ami a felhozott rokonsági viszonyt illeti, az tényleg létezik, s miután a semmitőszék egyik döntvényében kimondotta, hogy a bíró eljárása illetéktelen, ha az ügyvéddel szoros rokonsági viszonyban áll, intézkedett, hogy minden egyes előforduló esetben, hol ennek szüksége forog fenn, addig is, mig az albiró kinevezése által e bajon is segíteni lehet, biróküldés keressék. Megjegyzi, hogy intézkedés csak a napokban létetett s ha sikere nem lenne, az interpellálót felkéri, hogy informálja őt. A miniszter válasza tudomásul vétetett. Bittó miniszterelnök bemutatja kihirdetés végett a belvizek levezetéséről szóló királyi szentesítést nyert törvényt. Kihirdettetik, s hasonló czélból a főrendiházhoz átküldetik. Toszt Gyula a központi bizottság nevében benyújtja ennek jelentését a közjegyzőségről szóló törvényjavaslat némely szakaszainak módosítása tárgyában. Kinyomatik s napirendre kerül. Schmausz Endre a központi bizottság részéről benyújtja jelentését a vaspályák által okozott halál, vagy testi sértés iránti felelősségről és kártérítésről szóló törvényjavaslat tárgyában. Matonay Etele a központi bizottság részéről benyújtja jelentését a váltóhamisítás eseteiben követendő eljárásról szóló 495. sz. törvényjavaslat tárgyában. Bésán Mihály benyújtja a mentelmi bizottság jelentését Haller Ferencz gróf kiadása tárgyában. Következik a napirend: az 1871. XXXI. t. sz. 24. §-ának módosításáról szóló törvényjavaslat tárgyalása. Schmausz Endre előadó ajánlja elfogadásra, mert a bírósági eljárásnak a telekkönyvi ügyekre vonatkozó egyszerűsítése czéloztatik álta anélkül, hogy ezáltal a jogbiztonság és jogszolgáltatás a legkevésbé zavartatnék, s mert ezáltal a jogszolgáltatás olcsóbbá tétetik. Vidliczkay József nem osztván az előadó nézetét, szükségesnek tartja szót emelni. A 21-es bizottságban Sennyey Pál báró azt mondá, hogy Magyarországon a szegény ember számára nincs igazságszolgáltatás. Ő úgy érti azt, hogy szegény ember számára nálunk meg van nehezítve az igazságszolgáltatás. A szóban forgó törvényjavaslat ime egyik megnehezítés. Megmondja miért az. A telekkönyvet Bach hozta be hozzánk, sebtiben, nem azért, hogy az állampolgárokon segítsen, hanem hogy a kormány gyors jövedelemforráshoz jusson. Ekkor előbb behozták, mint a kérdés megérett, behozták tökéletlenül, tele hibákkal, hiányokkal. A magyar kormány átvette a nemzettől a hogy volt, azon nyomorékon, bénán, ahogy találta s most toldozással, foldozással akar siralmas kinézésén segíteni. Ez nem ér semmit. Alapos, gyökeres javítás kell itt, nem tatarozás. Példákra utal, mily nyomorék a telekkönyv mostani állapotában s ez a törvényjavaslat nem hogy javtaná, de sőt rontja. Eddig két fórumon 8 biró ítélt telekkönyvi ügyekben, semmiségi panasznak nincs helye. Az új javaslat szerint, a semmiség kizárásával a két fórumon csak négy bíró fog ítélni. Ez tehát fontás javítás helyett. Amit tehát e téren óhajt, az a gyökeres reform, addig pedig hagyni kell a dolgot úgy ,mint van, ez a legjobb. Ha a létező tényleges viszonyoknak egyelőre meghagyása mellett léptettettek volna időről időre gyökeres reformok az igazságszolgáltatás terén életbe, ma nem lennének oly zavart törvénykezési viszonyaink. Ez a javaslat nem egyéb, mint folytatása az eddigi eljárásnak, mely nem vezet czélhoz. Mondja ki az igazságügy miniszter, hogy gyökeresen kívánja a telekkönyvi intézményt reformálni, akkor azt mondja, hogy jó úton jár. Részéről megelégednék, ha a ház elfogadná a közp.bizottság által tett határozati javaslatot, bár ebbe is lesz annak idején egy kis szólója. Pauler miniszter nyíltan beismeri, hogy a telekkönyvi rendszer egyszerűsítésére, némely hiányának orvoslására szükségesek törvényes intézkedések, és épen azért azon határozati javaslat, melyet a központi bizottság indítványozott, elfogadja, erre nézve már tett is intézkedéseket és megbízott egy szakférfiút azzal, hogy a telekkönyvi rendtartást átvizsgálván mindazon hiányokat, melyek abban tapasztaltattak és a tapasztalás által kijelöltettek, javítsa ki, és így új javaslatot készítve , azt az orvoslás eszközlése végett a lehető legrövidebb idő alatt nyújtsa be. A gyökeres reform mellett azonban nem lehet és nem szabad elhanyagolni a kisebb hiányok időnkénti javítását; a nagy reform nem akadályozhat azon hiányok kiigazításában, melyek égetők és melyeket azonnal kiigazítani lehet, és ily hiányok közé tartozik azon intézkedés, hogy a legegyszerűbb telekkönyvi ügyek hármas tanácsban tárgyaltatnak. Amiket Vidlicskay felhozott, nem bírnak sulylyal, főleg nem legfőbb argumentuma, hogy az igazságtalanság könnyen átsiklik, ha csak két fórum van; átsiklik az akkor is, ha három fórum előtt kell elléptetnie. Többen nem szóltak a tárgyhoz, s ajavaslat átalánosságban elfogadtatott a központi bizottság egy-két módosítványa szerint. Következett azon határozati javaslat, melyet a központi bizottság a letárgyaltjavaslat mellett beterjesztett. A határozati javaslat így szól: , Hívja fel a ház az igazságügyminisztert, hogy a telekkönyvi eljárás egyszerűsítése czéljából, a bírói teendőknek a telekkönyvek vezetésétől lehető elválasztása és az egyes bírósági rendszernek szembentartása mellett, mielőbb és mindenesetre oly időben terjesszen be törvényjavaslatot, hogy az még ezen országgyűlés folyama alatt tárgyalás alá kerülhessen.“ Schmausz előadó röviden ajánlja elfogadását. Vidliczkay ígéretéhez képest szót emel s nem elég határozottnak találva a közp.bizottság javaslatát, a maga részéről a következőt ajánlja elfogadásra: „A ház utasítja az igazságügyminisztert, hogy a telekkönyvi intézmény czélszerű gyökeres reformja tárgyában mielőbb és minden esetre egy időben terjeszszen be törvényjavaslatot, hogy ez még az országgyűlés folyama alatt tárgyalás alá vétethessék.“ Vargits Imre úgy látja, hogy a közp.bizottság javaslatának czélja a decentralizatio, s e tekintetben teljesen megnyugtató s correctebb is, mint a Vidliczkayé, melynek nem adhat elsőséget ama fölött. Lázár Ádám ellenben a Vidliczkayét találta határozottabbnak, azért arra szavaz. A többség a központi bizottság javaslatát fogadta el. Következett a fővárosi telekkönyv átalakításáról szóló törvényjavaslat, melyet Steiger Gyula előadó pár szóval ajánlt, azután úgy átalánosságban, mint részleteiben — a központi bizottság csekély módosítása szerint — elfogadtatott. Következett a keleti marhavész elleni intézkedésekről szóló törvényjavaslat. Harkányi Frigyes előadó utalt hazánk gazdaságára, melyben jelentékeny szerepet visz a marhaállomány s felemlíté a veszélyt, melynek ez kitéve volt már évtizedek óta. A törvényjavaslat ennek eltávolítását czélozza, ajánlja elfogadásra. Cseh Károly nem fogadja el a törvényjavaslatot, mert amennyire szükségesnek tartja, hogy a lehető intézkedések megtétessenek a keleti marhavész megakadályozására, annyira kívánatosnak tartja, hogy ezen intézkedések célszerűek, a mai tudomány színvonalán állók és nemzetgazdasági érdekeinkben megfelelők legyenek. Nem mondhatni ezt e törvényjavaslatról. Egész tömegét mutatja fel a törvényjavaslat az oly intézkedéseknek, melyek azt bizonyítják, hogy maga a törvényjavaslat szerkesztője és annak előterjesztője a marhavészt a legnagyobb fokú ragálynak tartja, s mégsem nyújt semmi garanciát annak megakadályozására. Egyébiránt maga ezen törvényjavaslat azon alapelvet, hogy ezen vész a legnagyobb fokban ragályos, nemcsak hogy szigorúan keresztül nem viszi, de igen sokszor mintegy a legnagyobb mértékben arcul csapja. Ami az óvintézkedéseket illeti, ezek már évek óta megtétettek, de siker nélkül, törvényben elrendelése nem fog azoknak nagyobb hatályt szerezni, mint az indokolás hiszi. Maga a javaslat nem egyéb, mint copiája a németországi hasonló tartalmú törvényeknek, melyeket nem lehet oly szigorral végrehajtani, mint ott. A ragály átültetése iránt a legnevetségesebb meséket költenek, ő részéről nem hisz azoknak Szóló tapasztalta, hogy a ragály nem terjed minden csekélység által, háborúk, egészségtelen évek szülik azt, s terjedését a quarantainerek nem gátolják meg, a légáramlat viszi azt tovább, nem a széna, zab. Átalában a quarantaine-rendszer sikertelen és fölösleges voltáról már minden államban kezdenek meggyőződni, példák vannak rá. Az argumentumok, melyek a quarantaine mellett felhozatnak, nélkülözik a kellő alapot, a statistikai adatok határozatlanok. Mindezekről meggyőződve lévén s arról is, hogy a tárgyalás alatt levőjavaslat czélhoz nem vezet, a következő határozati javaslatot terjeszti elő . Tekintetbe véve, hogy a marhavész elleni intézkedések eddig is csaknem oly módon tétettek meg, voltak életben, mint azt az előttünk fekvő törvényjavaslat czélozza; tekintetbe véve, hogy legújabb időben külföldi előhaladott államok is lépéseket tettek, hogy az eddigi marhavész elleni eljárás átvizsgáltassék, illetőleg a tudomány és elfogulatlan tapasztalok alapján, azok követelményei szerint módosíttassék; tekintetbe véve, hogy Bécsben 1873-ban tartott nemzetközi orvosi congressus főleg a szárazföldi quarantaint megszüntetendőnek nyilvánította. Kimondja a ház, hogy a marhavészre vonatkozó törvényjavaslatot jelenleg nem tárgyalja, hanem utasíttassék a kereskedelmi miniszter, miszerint tanulmányoztassa ezen tárgyat szakférfiak által és igyekezzék magának a küföldön ez irányban legújabban tett és teendő intézkedésekről kellő tudomást szerezni s ezek alapján aztán, annak idejében a ház elé javaslatot terjeszteni. Bartal György miniszter csak azt kívánja megjegyezni, hogy lehetnek e tárgyra nézve eltérő nézetek, lehetnek tudósok és oly kitűnő egyéniségek, kik a marhavésznek ragályosságát tagadják. De azt vette észre, hogy amit Cseh Károly a szárazföldi quarantain rendszernek czélszerűtlenségéről mondott, csakis cholerára vonatkozik. Márpedig ezen törvényjóslat a cholerajárvány megszüntetésével semmi legkisebb összefüggésben sincs. Másfelől lehetetlen elvitatni, hogy a tudósok a marhavész ragályos és beszállítható voltát igenis elismerik. A törvényhozásnak gondoskodni kell óvintézkedésekről, továbbá ránk nézve fontossággal bír az, hogy közvetlen szomszédunk, Szerbia és Rumánia, már e tekintetben oly erélyes intézkedéseket tesznek, hogy a veszteg intézeteket, melyeket eddig ezen két fejedelemség határain fenntartani kénytelenek voltunk, és amelyek mindenesetre sok financiális terheltetéssel is jártak az esetre, ha a tapasztalás azt fogja bebizonyítani, hogy a két fejedelemségnek kormányai az általuk elfogadott rendszabályokat ép oly erélylyel fogják keresztülvinni, amint elismerték elvi helyességüket, akkor képesítve leszünk a határőrzést minél kevésbé megszorító rendszabályokkal és csupán csak a vész kiütésekor alkalmazni. — Kéri ajavaslat elfogadását. Többen nem szóltak a kérdéshez s a többség Cseh Károly hat. javaslatának elvetésével a törvényjavaslatot a részletes vita alapjául elfogadta. A részletes tárgyalás megkezdettén, 1—16. §§. a központi bizottság szövegezése szerint fogadtatott el. A 17. §.-nál szót emel Tisza Kálmán. Ezen §-ban — úgymond — az mondatik, hogy az egészségi bizonyítványt a helyi hatóság rész idején csak orvosi, ha lehet, állatorvosi vizsgálat alapján állíthatja ki. Nem tudja, hogy ez, hogy értelmeztetik, mert ha ez úgy értelmeztetik, hogy ha az országnak egyik szélén van marhavész, akkor az egész országban minden darab marhánál orvosi vizsgálatra legyen szükség, hogy azt vásárra lehessen hajtani, azt túlságosnak és a forgalmat nehezítőnek tartaná. Mert utoljára roppant bajjal fog járni és nem szükséges, hogy ha talán 40—50 mfldnyire van marhavész, minden egyes marhánál orvosi bizonyítványt kiállítani, akkor szerinte elég lenne oly bizonyítvány, hogy amely vidékről jött, nincs-e marhavész, nem pedig a marháknak egyenkénti megvizsgálása. Ezt tisztábban szeretné kifejezve látni. Nem tudja, a miniszter úr hogy gondolkodik felőle. Nem hiheti, hogy az intenció más legyen, mint az, hogy e rendelkezés csak a nem egészséges vidékekre vonatkozzék, mert ahol az egész vidék egészséges, ott ezen intézkedés az egyeseknek nagy terheltetésével járna, az orvosi bizonyítvány megszerzése is nehezítené a forgalmat és egyátalán nem is szükséges. Csanády Sándor legjobbnak taláná ha kimondatnék átalánosságban, hogy ha pl. 10—12 mértföldnyi területen nem mutatkozik ily ragályos marhavész, a marhák minden orvosi bizonyítvány nélkül tovább bocsáthatók. Bartal miniszter ajavaslatot úgy érzi, hogy az csak a vész uralgása idejére és helyére vonatkozik, tüzetesebben megszabni a határvonalat esetenként talán a miniszter feladatává kellene tenni. Szomjas ugyanő véleményben van szónak látná, ha a szakasz ily értelemben leendő szövegezés végett a központi bizottsághoz utasítattnék vissza. Harkányi előadó a §. elfogadását ajánlja. Péchy Tamás azt kívánja, hogy a 18. §. szintén visszautasíttassék a közp. bizottsághoz a végből, hogy a kettő közt öszhangzat jöjjön létre. A ház mindkét § ra vonatkozólag elfogadta az indítványt, e szerint a 17 és 18 §§ a közp. bizottsághoz visszautasíttatnak. A 19-21 §§. elfogadtatnak. A 22. § t Csanády kihagyatni indítványozza, mit Harkányi Frigyes előadó ellenez. Simonyi Lajos báró a központi bizottsághoz kívánja visszautasíttatni e szaaszt oly szempontból, hogy ezen szigorú rendszabályokat csak azon vidékekre terjeszsze, ki a melyeken a rész uralkodik. Tisza Kálmán részint azért, mert nincs distinguálva, hogy a vidéken vész uralkodik e vagy nem, részint mert ez intézkedést túlhajtottnak tartja hozzájárul ahhoz, hogy ezt újra szövegeztessék. Hogy mennyire túlcsap a határon a javaslat, még inkább kitűnik a következő 24. §-ból, kívánatosnak tartaná tehát mindkettő visszautasítását a közp. bizottsághoz. Bartal miniszter maga is osztja Simonyi és Tisza véleményét s e két §. visszautasíttatik. A 24. §. Simonyi Lajos báró szintén újra szövegezendőnek tartja. Csiky Sándor pedig egyszerűen kihagyni szeretné, mig Péchy Tamás Simonyi nézetét pártolja. A ház e §§-ok újra szövegezését is elhatározza. A 25. §-hoz Balog János némi módositvány ad be, mely elfogadtatik. Azután még a 26 - 30. §§. fogadtatnak el s az ülést elnök az idő előhaladt volta miatt bezárta. Ülés vége délután 2 órakor KÜLFÖLD. Április 30-án, Párisból egy mai távirat jelenti, hogy Arnim gróf német nagykövet tegnap Mac Mahonnak átnyújtotta visszahivatási okmányát. Spanyolország. Egy ma érkezett barcelonai távirat következő nemes lelkészi tettről értesít. A pradesi és flizi plébánosok 1500 követővel hirtelen megrontották Alforia városát Parragoniában és itt a polgármestert és 26 önkénytest főbelövettek. A főkapitány erre elendelte, hogy minden carlista, kit harczolva találnak, főbelövetik. A harcz megkezdését ennyi- sennyedikszer ismét jelentik hivatalosan. Két hadsereg támadja meg a carktták állásait. Az első az északi hadsereg, melynek parancsnoka aga Serrano tábornagy, a táborkar főnöke Lopez Dominguez, a tüzérség főparancsnoka Blengne tábornok, a mérnökkari Montenegro tábornok A hadsereg két hadtestre az egyiket Latona, a másikat Palacio tábornok vezényli; minden hadtestben két-két dandárból oszlik, álló két hadosztály van s összesen husz zászlóaljból áll. A tüzérséget 56 ágyú képezi. Lovasság a helyi viszonyok folytán nem alkalmaztathatik. A második hadsereg neve: „Keleti hadserege, melynek főparancsnoka Concha marquez di Duero tábornagy; táborkari főnök Vegade Vuklan tábornagy; tüzérségi főparancsnok Sonni ezredes. A hadsereg egy hadtestet képez s három szakosztályra szakad; az elsőt Echagne, a másodikat Martinez Campos, a harmadikat Reyes tábornok vezényli. A tüzérség 36 ágyúval rendelkezik, így a Bilbao körül álló összes spanyol haderő 42.000 harcosból és 92 ágyúból áll. E sereg nem igen nagy s még ha sikerülene isBilbaot felszabaditania a háborúnak nem lesz vége, mert don Carlosnak sok pénze van s különösen az Olaszországból elűzött roppant gazdag fejedelmektől támogattatik. Amíg pedig a lázadóknak pénzük van, a navarrai béretek között sokáig folytathatják az ellenállást. Angolország: Az angol közönséget élénken foglalkoztatja egy választási diadal, melyet a szabadelvű párt Londonban kivívott. A főváros Hackney nevű része a múlt választásokban conservatív jelölteket választott. Csakhogy a választást valami formahiba miatt a parlament megsemmisítette. A legközelebb tartott új választásban pedig a szabadelvűek 11.00 szóval 9.000 ellen visszahódították a kerületet. A két megválasztott közt van az ismert Fawcett tanár is, ki Anglia egyik legkiválóbb nemzetgazdái közé tartozik. Az angol lapok ez eseményt, mint a „korszellem újjáébredését“ ünnepelik. Athénból tudatják, hogy Zaimis a kabinetalakításra felszólíttatván, Kumunduros javára visszautasítólag válaszolt; a király az utóbbit tegnap megbízta a kabinetalakítással. — Ausztria. A képviselőház a kolostortörvény részletes tárgyalását befejezte. Indítványban a vita zárnapján sem volt hiány, bár ez indítványok távolról sem költik fel az érdek ingerét annyira, mint a tegnapelőttiek. Ami a részletes vita folyamát illeti, a 16-ik §-nál dr. Fuchs képv. indítványt nyújt be a kolostorok fegyelmi eljárásának hatalmára vonatkozólag. Az indítvány eszencziája abban kulminál, hogy a kolostori fegyelmi eljárás soha sem alkalmazható, legkevésbé pedig akkor, ha az az állampolgári jogok gyakorlatának akadályozásával jár. Bazlag előadó ez ellen azt a kifogást teszi, hogy az a szerzetes társulatoknak oly belügyi kérdése, melybe a képviselőház nem igen avatkozhatik. A képviselőház azonban már annyira bent van a dicsérendő reformok hozatalában, hogy Fux indítványát elfogadja. A kolostori szemlék kérdése hasonlókép liberális megoldást nyert. A bizottsági javaslat azt mondja, ha valamely szerzetes társulat kebelében törvényellenes eljárás gyanúja mutatkozik, ott nyomozásnak van helye. Tinti le a törvény e határozatát, a házi jog védelme alá óhajtja vonni, s ily értelmű módosítást nyújt be. Hoffer képviselő ez ellenében oly szerzetes társulatokra utal, melyek a külvilágtól egészen izoláltan állanak, s ezekre vonatkozólag minden évben egy felügyelő szemle behozatalát tartja szükségesnek. E kérdésre vonatkozólag Kopp indítványát fogadják el, mely a politikai államhatóság koronként való szemléit rendeli el a zárdák belügyei fölött. S ezzel az indítványok sora ki van merítve. A képviselőház ezután a rakonitzi pálya kiépítéséről szóló törvényjavaslatot tárgyalja, melynél az építkezések rögtöni megkezdésére utasíttatott a kormány. Az ülés végén Wilhoff és társai interpellácziót nyújtanak be a pénzügyminiszterhez azon kérdéssel, hogy mily rendszabályok alkalmazásával szándékozik a kormány az átalános szűkölködésen segíteni, s tervezi e a szalmajegyek kamatlábának lejebb való szállítását. A miniszter válaszát kíváncsian várják. Legközelebbi ülés holnap. — Az osztrák kormány a képviselők közóhajának engedve, a képviselőházat május első felében