Ellenőr, 1874. május (6. évfolyam, 119-148. szám)
1874-05-01 / 119. szám
elnapolja az őszi ülésszakig. Az elnapolást, a jövő hó 8 - 9-én hirdetik ki, de csak az esetre, ha a csendőrség, honvédség, katonai nyugdíj szabályzat, s a vasúti törvények letárgyaltalak. A képviselőháznak, hogy a várva várt vakácziót elnyerje, igen szorgalmasnak kell lennie. — A képviselőház delegaczionális pénzügyi bizottsága ma ülést tartott, s azon a külügyminiszter előterjesztései vétettek tanácskozás alá. mm mm. Vallás-erkölcsi és társadalmi élet 1848 óta Magyarországon. A magyarországi protestáns-egylet által 800 forinttal jutalmazott pákamurika. Irta Szeremlei Sámuel. Budapest, 1874 Kiadja a magyarországi protesztans-egylet. I. Kinek az ország önállása és hatalma, a nemzet művelődése és gyarapodása, a magyarság terjedése és jogos általánosulása szivén fekszik kinek lelke a nemzet erkölcsi, szellemi és anyagi virágzásáért forró óhajjal sóvárog, annak a társadalmi kérdések vizsgálására is ki kell terjeszkednie. Mert társadalmi utón hathatunk egész közvetlenül a népre; társadalmi utón világosíthatjuk fel idegen ajkú honosainkat, hogy a hon mindenkinek egyiránt anyja, hogy törvényei mindenkit egyenlő áldásokkal árasztanak el, s egyenlő kötelességekre szorítanak; társadalmi uton szüntethetjük meg a kiskoruságot, melyben a vallási ultramontanismus az alsó osztályt lenyügzi, s az ismeretektől érdek sugallta hamis gondoskodásával megóvja; társadalmi úton közölhetjük a józan vagyonosodás, az ipari, kereskedelmi, gazdasági emelkedés szükséges alaptételeit. A nemzetiségi törvény hiába, ha a nemzetiségek ellenszenvvel, előítélettel viselkeznek irányában, ha az igazságot elferdítik, a méltányosságot megvetik vagy kinevetik. A népoktatási törvény hiába, ha az egyház, mely még mai napság a kedélyeken legerősebben uralkodik, alakomban és nyíltan ellene működik; s az anyagi jólét valósítására irányuló törvények hiába vannak, ha a nép nem érti s nem viszi gyakorlatba azokat. Mert nálunk a végrehajtói hatalom szelíd és gyenge, sokszor közönyös és hanyag. Azonban a társadalmi kérdések vizsgálása megköveteli, hogy ismerjük társadalmi állapotainkat. Sokszor kifejezett mondás, hogy nálunk voltakép társadalom nincsen; hogy még ezután szükséges azt megalapítani, hogy az előbb dívó osztályok máig is érezhető élességet tüntetnek elő, hogy a középosztály, mely minden modern államban az erőnek alapja, a társadalomnak gyypontja volna, itt teljesen hiányzik. Annál tanácslatosabb, sőt parancsolóbb, hogy a figyelem a társadalmi térre forduljon. S dicséret a magyarországi protestáns-egyletnek, hogy pályázatot hirdetett annak megírására, mint a vallás-erkölcsi és társadalmi élet 1848-óta Magyarországon. A díjat Szeremlei Sámuel nyerte el. Munkája előttünk fekszik. Ha a pályabírók ítélete szerint alkotnánk nézetet róla, akkor a nézet feltétlenül elismerő enne , mert az elmondja, hogy a munka mindazt felöleli, mi a kérdésben foglaltatik, vagy azzal összefügg, s érintetlenül hagyja az oda nem tartozókat, hogy a jelenségeket gyakorlott psychológiával viszi vissza eredeti okaikra, biztosan mutatja ki a hanyatlás és fejlődé, tényezőit a politikai, társadalmi és egyházi viszonyokban s az egyén jellemében. Adatai kimerítők s arra mutatnak, hogy szerző e tárgygyal évek óta foglalkozik, az elmondja, hogy szerető gonddal szedi össze, ami vigasztalót constatálhat, a sebeket ismét a gyógyítani akaró hűség bátorságával és lejalitásával s egyszersmind gyöngédségével mutatja ki, hogy sehol sem túloz, mindenütt a művészet nyugalmával színez, hogy stylja nemes, emelkedett, gyakorlott kezet sejtet. Szóval a hivatalos kritika kimondja, miszerint a munka tökéletes. Eszerint ítéletet nem alkothatunk. Lássuk magunk, mennyit ér ? Szeremlei Samu munkája általánosságban szólva : se jó, se rész. Vannak részei, melyek dicséretre méltóak, s vannak helyei, melyek megrovást, egyenes kárhoztatást érdemelnek. Mint egésznek két fő baja van, a hiányosság és felületesség. Nem öleli fel egész kiterjedésében a kérdést, ennek következtében sok jelenség kivül esik láthatárán, mi 1848 óta a vallás-erkölcsi és társadalmi téren felmerült. A magyar nép jellemei a lehető sötét és határozatlan színben festi. A magyar népnek, mely szerinte már kétezer év óta él Európában, lelkületén az érzékenységnek és képzelemnek még nagy uralma vagyon, s ezért indulataiban hirtelen lobbanó és hamar elalvó. A lelki természet bizonyos határozatlansága és jellegnélkülisége ez, mely az emberiség lánczolatában mutatja mintegy azt a vonalat, hol nyűgat kelettel összefolyva érintkezik. A kedület, a jellem, az ész legkitűnőbb és legalacsonyabb tulajdonai egymást semlegesítve észlelhetők nála, s az egyhangú szintelenség uralkodik egész lelkületén. S ha valóban igy van, mi a mélyebb oka, nem vizsgálja, mi az alapja, nem fejti ki. Enged egyszerűen azon közszokásnak, mely szinte axiómai magasságra emelkedett, mely abban áll , hogy a magyar nép jellemének meghatározásában utalunk keletre, utalunk nyugatra, s mivel most mintegy középütt élünk, kijelentjük, hogy a kelet és nyugat egyesül bennünk, Szeremlei szerint egyhangú színtelenséggel. Mi nemcsak az egyesek szórványos tetteiből, hanem a nemzet történeti cselekvéséből is kívánjuk körvonalaztatni a magyar népjellemet, tekintettel azon befolyásra, melyet az idegen ajkú, velünk élő nemzetiségek gyakoroltak és gyakorlanak reá. Mert kétségtelen ugyan, hogy az öröklött vérmérsékletnek, az új haza égaljának jellemző tulajdonsága van, de a társadalmi állapotok fejlődései és alakításai szerint idomulhat a népjellem. És Szeremlei ép ez állapotokat, és a föltűnt jelenségeket nem veszi kellő figyelembe. Arra kiterjeszkedik, hogy a családi tűzhely szentélyének megfertőztetésére alkalmat nyitott, kényszerűséget keltett a kényuralmi kormány ama rendelete, hogy a volt honvédek a függetlenségi harcz leveretése után pár évig a házasságtól eltiltottak, állami és nemzetgazdasági tekintetből végtelenül károsan, de az nem ötlik szemébe, ami a népjellem és a családi élet aláásására még károsabb, értjük a városszerte kaszárnyákon kívül elhelyezett, különböző nyelvű és lelkű katonaságot. Pedig szomorúan meggyőződhetik kiki, ha a katonament és katonatartó helységekben a statisztika közerkölcsiségre vonatkozó adataiba belemélyedési különbséget szül e tényező. Hasonlókép nem méltányolja elegendőleg a nemzetiségi gyűlöletet szító, államrobbantó üzelmeket, mik igen sokszor a családot is megmételyezik; nem vizsgálja hatásuk szerint a szaporodó nép- és olvasóköröket, az ultramontanismus magja nevelésére alapított katholikus kaszinókat; nincs éles ítélete a rögtöni vagyonosodásra törekvő irány megbírálására, sőt a takarékpénztárak és népbankok gyors terjedéséről szólva egyenesen oda nyilatkozik : azon üdvös mozgalom kifolyása mindez, mely országos vagyonosodásunk tekintetében az utóbbi évek óta átalában tapasztalható. Ez optimista hitet és felületes nézetet a tönk lesujtólag megczálulta. Sőt a miket Szeremlei tárgyalása körébe beölelt, s a miket tüzetesebben érint is , nem vizsgálja meg minden oldalról. A középosztályról megírja, hogy vallás-erkölcsi ürességénél fogva, az aristokratiát majmoló fényűzésével, rangkórságával, hinem dánomozó életmódjával s a földi boldogságnak és hazafiságnak „a kulacsban, makrapipában, sallangos küszökben“ és a szájaskodásban helyezésével, nemcsak saját anyagi viszonyait rontotta meg, hanem lassanként befolyását is elvesztette, melyet a régibb táblabirák korszakából örökölt. Higgje meg a szerző, hogy mind e jogosan ostorozott hibák ép oly mérvben, sőt nagyobb kiterjedésben a táblabirák idejében is megvoltak, s a kapatos ember befolyása főleg nem e miatt veszett el Akkor az alsó osztály jobbágyi helyzetéből származó függőséggel, s bizonyos köteles tisztelettel adózott, s értelmi fejlődése alacsonyabb fokon állott, most ismerete szélesebb, s emberi méltóságának érzete elevenebb. Ellenben a középosztály egészében alig emelkedett, tudományban alig gyarapodott, és sorolhatnánk fel, különösen az alföldről, városokat, hol a közügyeket féligvégzett, az iskolákból elillant és elillantott emberek vezetik, kik a tudás hiányában a tudákosság héjjázó gőgjével, s parlagi nyerseséggel követelnek tiszteletet, melyet egy derék iparos, szorgalmas gazda alaposabban és megilletőbben igényelhetne tőlük. Mi természetesebb, hogy a nép soraiból az értelmesebbek nem mutatnak becsülést, nem tanúsítanak bizalmat irántuk, minek számos helyen beteges következményei származnak, majd megvonatik a tisztelet és elismerés az érdemes tekintélytől is, majd a közügyek élére a télig tanultak helyett a tanulatlanok kerülnek, mi az alföldön megtörtént. Egyébiránt ez a betegség még nem harapózott el, a nép még általában az igaz érdemet becsüli . A középosztály szellemi pangása mellett az előbbi befolyás elvesztésében hasonló csapással hatott a „kapatos emberek“ jó részének anyagi szegénysége, mi sokat arra kényszerített, hogy a népet bálványozza, gyengeségeinek hódoljon; sokat oda sodort, hogy hivatalos dolgában hűtelenül sáfárkodott, s a megvesztegetéstől nem óvakodott. S a megcsalódott község az egyest felcserélte az egészszel, nemcsak attól fordult el undorral, ettől is szembetűnő módon idegenkedett. Szórványos vonásokat megjegyezni, egy képbe összefoglalni, egyes jelenségeket megragadni, nem könnyü feladat s nem minden rendű tehetségnek sikerül. Az iró semmitmondásba és meghamisításba esketik. Szeremlei Sámuel mind a két bajba bele Az első esetet kimutatja e czikkünk. A másodikat illusztrálja a következő. Závodszky Károly esett. A hivatalos lapból. C ap d e bo János földbirtokos kir. tanácsosi crmet nyert. — Metz György hivatalszolga negyven évi szolgálat után koronás ezüst érdemkereszttel diszittetett fel. Az igazságügyminiszter aljárásbiróvá a komáromi járásbírósághoz , Molnár Sándor semmitőszéki fogalmazó-segédet, továbbá alügyészekké és pedig a homonnai törvényszék mellé Heffner Armánd homonnai törvényszéki egyzőt és a nagykikindai törvényszék mellé Karesz Kálmán jegyzőt nevezte ki. Az igazságügyminiszter a szatmárnémeti királyi járásbíróság mellé bírósági végrehajtóvá Décse Károlyt nevezte ki, Berthóty Marczel szvidniki járásbirósági írnokot a bártfai kir. járásbirósághoz helyezte át, Schlesinger Dávid alsó-kubini törvényszéki birnokot a namesztói járásbirósághoz bírósági végrehajtóvá nevezte ki, Reviczky-Matejecz János alsó-kubini törvényszéki végrehajtót a trsztenai járásbírósághoz helyezte át, a gyöngyösi királyi törvényszék mellé bírósági végrehajtóvá Mattyasovszki Imre gyöngyösi Ügyvédsegédet nevezte ki. Tarnay Lajos tettleges állományú honvéd-lovashadnagy a magyar királyi honvédségben viselt tiszti rangjáról s cziméről önként leköszönvén, lemondása elfogadtatott. Nevezett még honvéd-köteles lévén, a törvényszabta szolgálati idő tartamára, mint őrmester, a 20-ik lovas-századhoz osztatott be. Tarnóczy Ernő tettleges állományú honvédhadnagy a magyar királyi honvédségben viselt tiszti rangjáról és cziméről önként leköszönvén, lemondása elfogadtatott. Nevezett még honvéd-köteles lévén, a törvényszabta szolgálati idő tartamára, mint közhonvéd, az 53. zászlóalj szabadságolt állománybeli nyilvántartásába osztatott be. A budapesti kir. főügyész Lástzky Mihály budapesti kir. kereskedelmi és váltótörvényszéki dijnokot a huszti kir. ügyészséghez írnokká és Bartus Imre magyar kir. gazságügyminiszteri dijnokot a miskolczi királyi ügyészséghez írnokká nevezte ki. Somogymegyébe kebelezett Sellye község kérvénye nyomán megengedtetett, hogy ott hetenkint szombaton egy második hetivásár tartathassák. HÍREK. Április .30 — Az idő még egyre zord, s aligha nyájasan köszönt be holnap május első napja. A téli öltöny és a meleg kályha nagyon fölfér. Az éjjel ismét hideg volt, s a hévmérő egy fokon állt a fagypont alatt, de mivel az ég borult, és szél futt, a fagy nem jelentkezett a főváros környékén. A tegnap éjjeli fagyot országosnak tüntetik föl a ma érkezett táviratok, melyeket most mohón vár és olvas mindenki. A károkra nézve még mindig nem lehet eligazodni, de a szüreti kilátásokat kevés remény támogatja, s a szegény nép, melynek tavaszra már nem maradt semmi élelmi készlete, a gyümölcstermés elfagyása által a lehető érzékeny csapást szenvedi. Az eddig érkezett tudósításokat közöljük alább. A m kir. meteorológiai intézethez tegnap reggeli 7 óráról érkezett tudósítások szerint a hőmérséklet mindenütt nagyot csökkent. Az említett órában Debreczenben és Trencsénben fagyponton volt a hévmérő, Budapesten 2, Beszterczebányán 3, N.-Szebenben 1, Ungváron 3- Csáktornyán 1, Zágrábban 2 foknyi volt a melegség, mig Fiuméban 6, Durazzoban 8. Ugyane följegyzések szerint: Fiúméban esőzött, Zágrábban hópelyhek mutatkoztak, Orsován dér volt, Trencsénben dér és hó, Szebenben hó, Ungváron fagy. — Gr. Zichy kereskedelmi miniszter körutat szándékozik tenni az országban, a gazdasági intézetek megtekintése végett. — Születések és halálozások. A budapesti statisztikai hivatal kimutatása szerint a lefolyt héten (ápr. 19—25.) élve született 286 gyermek, elhalt 260 személy; a születések tehát 26 esettel múlják felül a halálozásokat. Az élve szülöttek közt volt 206 törvényes, 80 törvénytelen ; nemre nézve 151 fiú, 135 leány. Halva született 14 gyermek, köztük 11 törvényes, 3 törvénytelen. A halottak közt volt 159 férfi, 101 nő, egy éven aluli gyermek 69. A leggyakoribb halálokok voltak: tüdőgümő 58, himlő 19, veleszületett gyöngeség 13, tüdő és mellhártyaláb 17, typhus 10 esetben, stb. Roncsoló torokláb egy sem volt halálos kimenetelű, s a vörheny 3 esetben okozott halált. — Az „Irodalmi Értesítő“ - dik száma Zichy Péter gróf emlékét eleveníti fel születése 200 évfordulója alkalmából. Zichy Péter Homonnai Drugeth Klárához irt egy lírai beszély-töredéket. Nyomtatásban nem jelent meg; kézirata a budapesti tudományegyetem könyvtárában van, és 9 beírott és 47 üresen hagyott lapra terjed. Toldy Ferencz fedezte föl és mutatta be az „Új Magyar múzeumban, 22 évvel ezelőtt. — A képviselőház elnökénél ma az ülés előtt a képviselőházban Szörénmegye egy nagy küldöttsége tisztelgett a megyei főjegyző vezetése alatt, mely Szörénmegyének azon kívánságát tolmácsolta, hogy a megye cvuigi hagyassék meg. Szörénmegyét tudvalevőleg alig félév előtt alakították a határvidéken. — Megszűnt lap. A „Hunnia“ czimű napilap mai száma jelenti, hogy holnaptól kezdve beolvad a „Magyar Újságba“, mely ezentúl ily czim alatt jelenik meg: „Magyar Ujság-Hunnia.‘‘ — Halálozások. Kovách László képviselő neje született Mocsáry Rozália asszony, elhunyt tegnap s temetése holnap lesz VámosGyörkön — Tárkányi Béla kanonok és ismert nevű iró pedig elveszté édes anyját, ki e hó 25-én hunyt el Egerben. — Dánielik Ignácz, cs. kir. nyugalmazott kapitány, elhunyt 47 éves korában, a krisztina városi katonai kórházban. — Színházi hírek. Rákosi Jenőnek „Ripacsos Pista dolmánya“ czímű népszínműve holnap pénteken kerül először színpadra. — Az istvántéri színház kijavítására a városi tanács engedélyt adott Banisch József vállalkozónak. — Prielle Kornélia asszony nagy kitüntetések közt vendégszerepel Kolozsvárit. E hó 27-én az ottani tűzoltó-egylet javára lépett föl Feuilletnek „Kisértés“ czímű színművében, s ez alkalommal a tűzoltók fáklyás menettel is megtisztelték. Előadás után már a színház körül nagy közönség várt, s mikor tűzoltók főparancsnokának, Minorits Kálmán urnák karján megjelent, hogy kocsiba üljön nagy éljenzéssel fogadták. Lakása előtt szintén sokan gyűltek össze már ekkor és a művésznőt hasonló szívességgel üdvözölték. A fáklyás menet Salamon zenekarával a tanácsházból indult ki, s Barabás Ferencz mondott üdvözlő beszédet, mire a kitüntetett művésznő nevében Minorits úr válaszolt. — A nemzeti színházban ma este Örmény Laura k. a. lépett föl, ki pesti születésű, s a szinlapon mint a florenczi Pergola-színház énekesnője volt jelentve. E föllépés nem színpadi kísérlet gyanánt történt. Azon túl van a kisasszony. Mutatja azt routinja az éneklésben, a hangnál pedig az a körülmény, hogy már nem üde. Elég mélyült hang ez, de nincs erőteljessége és kellemes csöngése. A „Sevillai borbélyban “-ban Rozinát énekelte, e vidor pajzár szerepet, melyehez azonban a kisasszony nem járult valami sok kedélylyel, és alakja sem való ily fürge, eleven szerephez. Mindössze csak elég folyékonysággal énekelt arra, hogy a középszámú közönségtől mérsékelt tapsokat nyerhessen most, mikor csak középszerű énekesnőknek is oly hiányában vagyunk, de fölléptetése aligha szerződtetési czélból történt. Az énekszöveget olaszul, a prózai kevés részeket pedig kissé tördelt magyarsággal mondta a vendég kisasszony. Az egész előadás Rossi e kedves dalművének vidám szelleméből nem sokat tüntetett föl, ezt csak a zenekar tudta visszatükrözni. — Életmentés. Amint tegnap ebéd után 1/2 órakor a „Torontál“ nevű vonható gőzös a rudasfürdőnél uszályhajóival lefelé fordulóban volt, az egyik uszályhajón a kormányrúd henyélője eltört, és az ott álló rendező Farkas Mihály hajós kapitányt a kormányrúd a folyamba sodorta. Az plébánia tér és rudasfürdő közt közlekedő csavargőzösnek hajó vezetője a szerencsétlen segedelmére sietett, de az alatt Krammer pénztárnok a csavargőzös vállalat két hajós legényével a budai részről egy csolnakkal előbb elérték és kifogták. Ez évben ez már a kilenczedik eset, hogy a csavargőzös átkelési vállalat hajó személyzete, mint életmentő tett szolgálatot. Az orsz. magyar gazdasszonyegylet árvaleányházát, melyben jelenleg 50 árvaleány talál menhelyet, 100 árvaleány számára kiépíteni határozta. Ezen tetemes költségek fedezésére szombaton május 16-án a kis Margitszigeten nagy majálist rendez. — Irodalmunk ez év első negyedében 253 művel gyarapodott és pedig 199 eredetivel és 54 fordítottal. Tekintve, hogy e kiadványok összesen 2580 évre terjednek, egy mű átlag mintegy 10 ívből áll, mi elég tekintélyes kötetet alkot. Eredeti munkát 189 egyén irt, fordítást pedig 41 személy eszközölt. A 253 könyvnek ára összesen 254 frt. — Kisajátítási ügyek. A közlekedési miniszter arról értesítette a várost, hogy a budapesti összekötő vasúti híd és a svábhegyi fogas vasút vonalába eső házakra nézve a kisajátítási eljárás megindíttatott s az előbbi ügyben eljáró bizottság elnökévé Haller Ferenczet, a második ügyben eljáró bizottságévá pedig Házmán Ferencz neveztetett ki. E bizottságok május 6 ától június 4-ig fognak ülésezni az új városház első emeletén naponkint reggeli 8 órától déli 1 óráig; az illető háztulajdonosok, hitelezők és egyéb érdekeltek beadványaikkal ide tartoznak fordulni. A királyutczai Schneider-féle házra nézve a közgyűlés azt határozta, hogy az többé nem adatik bérbe, hanem május 8-án elárvereztetik ; az illető vevő június végéig lebontani tartozik a házat, melynek telke üresen fog hagyatni, míg azt jobb idők beálltával előnyösen el lehet adni. Addigra az üres telket bekerítik, monumentális sövénynyel. A jelenlegi bérlő szintén azt az ajánlatot tette, hogy a ház előreszökő részét lebontja, a többi házakkal egy sorba, részben saját költségén tisztességes falat emel, a ház megmaradó részeiért pedig 1500 frt bért fizet. A puszta deszkakerítést azonban díszesebbnek találták a falnál és így az ajánlat elvettetett. — A „nőképzőegylet“ május 17-kén délelőtt 10 órakor Budapesten, a megyeház termében évi közgyűlést tart. Tárgyai: 1. Elnök megnyitó beszéde. 2. Jelentés az igazgató választmány évi működéséről. 3. Pénztári kimutatás. 4. A nőnevelés érdekében előadások, vagy netáni indítványok. 5. Tisztujitás. 6. Az igazgató választmány megválasztása. — A debreczeni nőegylet részéről fölkérettünk annak ismételt kijelentésére, hogy az egylet javára rendezett sorsjáték húzása elhalasztatott deczember első napjáig. — Álszerződés. Még 1868-ban történt, hogy a csőd alá került Ulics Lőrincz a hitelezők kijátszására szerződésre lépett öcscsével, Ulics Andrással, mely szerint az ő— közelebb meg nem nevezhető — üzletében a bútorok mind András testvére tulajdonai, s azért ő hetenkint bért fizet Ulics Lőrincz később ismét felszedte magát, s midőn 1871-ben meghalt, csinos vagyont hagyott feleségére. De ekkor előállt Ulics András a hamis szerződés, és egy hasonló természetű, 610 írtról szóló váltóval. Ulics Lőrincz özvegye nem akart róla tudni semmit, de csak akkor tett jelentést a törvényszéknél, mikor Ulics András az általa megindított pert a királyi táblánál is megnyerte. Ulics András ma állt a törvényszék előtt, s csalás bűnténye miatt egy évi börtönre ítéltetett. — Komáromy Bayer Lujza asszony Fröbel-féle gyermekkertjében a beiratások holnap kezdődnek meg reáltanoda utcza 4-ik szám alatt. — A „Magyar Themis“ 1874. évi 18-dik száma következő változatos tartalommal megjelent: A magyar váltótörvényjavaslat. Dr. Herich Károly kereskedelmi miniszteri titkártól. IV. — Szemle (A közjegyzőségi törvényjavaslat a képviselőházban.) A német általános polgári törvénykönyv szerkesztési módozatai.) — Vasúti üzlet és törvénykezés. Engert Tivadar ügyvédtől. — Az ötödik magyar jogászgyűlés indítványai. Ráth György semmitőszéki biró véleményes indítványa a szóbeli és közvetlen eljárásban megengedendő jogorvoslatok tárgyában. — Általános indokolás a magyar csődtörvény tervezetéhez. Dr. Apáthy István egyetemi jogtanártól. (Folytatás.) — Könyvészet. (Gneist — ---------------- - ----------------- „ , Lászlótól. II. (Az esküdtek kötelességei és jogai.) — Vegyes közlemények. — Különfélék. — Kivonat a „Budapesti Közlöny“ ből - Külön melléklet: a „Döntvények gyűjteményének“ egy ive, és a „magyar váltótörvénykönyvi tervezet“ egy ive. — A tiszti főorvos jelentése a főváros közegészségi viszonyairól: Budapest főváros tiszti főorvosi hivatalának az 1874-ik évi február hóban észlelt közegészségi viszonyokról tett hivatalos jelentéséből következőket közöljük: Közegészségi állapot. E hóban a főváros közkórházaiban s gyógyintézeteiben orvosi kezelésben részesült 7204 fekvő s járó beteg. A beteglétszám tehát — összehasonlítva a múlt havival — 315-el csökkent. Az összes kórházakban e hóban gyógykezelt 2685 beteg közül gyógyult 44.0°/0, meghalt 5.5°/0. Leginkább a légzőszervi bántalmak (16.9°/0) és húgyszervi bántalmak (14.8°/0) léptek előtérbe, mely utóbbiak feltűnő nagy számáról kiemeli a 1. főorvosi hivatal, hogy az a titkos kéjelgésben leli egyik magyarázatát. Halálozás. Először van a fővárosi hivatal azon helyzetben, hogy a főváros területén előfordult halálozások összes képét feltüntetheti. A katonai főhadparancsnokság egész készséggel bocsátá rendelkezésére az idevágó adatokat, az egyetemi kórodákon elhaltak kimutatását azonban csakis a statisztikai hivatal szívességének köszönheti. —E hóban a gyógyintézetek s a kerületekben elhalt összesen 1000 egyén. Vájjon a halálozások száma menynyivel nagyobb vagy kisebb a január havinál, nem deríthető ki a 1. főorvosi hivatal, minthogy a január havi adatok a többször említett körülménynél fogva még hiányosak voltak. A fentebbi halálozások közül esik az I. kerületre 74, II. k. 72, III. k. 70, IV. k. 39, V. k. 51, VI. k. 85, VII. k. 109, VIII. 130, IX. k. 66, X. k. 21, összesen a kerületekre 717, az egyetemi s polgári kórházakra pedig 330, a katonai kórházakra 38, míg a városi bonctterembe holtan bevitetett 15. Holtan született 56, ezek közül a VI. kerületben 9, a VIII ban 15. Leggyakoribb halálos kimenetelű kórok voltak : tüdővész 183, himlő 86. (I. kerületben 6, II. k. 5, III. k. 9, IV. k. 0, V k. 8, VI k. 11, VII k. 14, VIII k. 14, XI és X. kerületben, kórházakban 19), tüdőlob 61, bélhurut 46, agykéjláb 41, hagymáz 38 (I. k. 2, H. k. 1, III. k. 4, IV. k. 3, V. k 1, VI. k. 2, VII k. 2, VIII. k. 2, IX. k. 2, X. k. 1, kórházakban 18) vörheny 22 (IV. k. 2, V. k. 2, VI. k. 4, VII. k. 6, VIII. 4, IX. k. 3, X. k. 1). A meghaltak közül orvosi ápolásban részesült 781. A kerületekben e hóban 20 halálesettel kevesebb fordult elő, mint januárban. A főváros lakosságát 300,000 emberre téve, a halandósági évi arány e hóban 4.0°/0. — A fővárosban az összes halálozások között a tüdővészben elhaltak száma lévén a legnagyobb, a t. főorvosi jelentésben ez különös gondban részesült és sok táblázattal illustrált adatok állíttattak össze. Tüdővészben elhalt a kerületekben: 60 férfi, 46 nő; életkort tekintve legtöbb 51—55 évig , 13, 36— 40 évig 12, 26—30-ig 12, míg 1 hó előtti korban egy sem. Tüdővészben elhaltak közül vagyonossági állapotra nézve volt gazdag 0, középosztályu 29, szegény 66, ínséges 11; lakviszonyukat tekintve : pinczehelyiségben lakott 12, földszint 68, I. emeleten 16, II. emeleten 6, ii-én 3, IV-en 1. A tüdővészben elhaltak közül orvosi segélyben részesült 89, nem részesült 17. Születések: Február hó négy hetében élve született 1088 gyermek (123-al több, mint januárban), halva született 56 (10-el kevesebb mint januárban). Az élveszülöttek közül törvényes volt 744 (79-el több mint januárban), törvénytelen 344 (44 el több mint januárban.) — Házasságra lépett 361 pár, tehát 147-el több, mint múlt hóban. Orvosrendőri s törvényszéki eljárás. A főkapitányi hivatalnál orvosrendőrileg megvizsgáltatott 1048 férfi, 308 nő, összesen 1356; a lipótvárosi alkapitányságnál 109 férfi, 47 nő, összesen 156. A Rókus kórház berettermében 21 orvosrendőri s 2 törvényszéki bonczolat hajtatott végre. Kerületi orvosok működése a szegény betegek gyógykezelésén kívül az egészségtelen lakások, iskolák, heti vásárok, különösen a tej rendszerinti vizsgálatára terjedt ki; elintéztetett általuk 47 ügy darab; e hóban 229 kéjnő volt orvosi felügyelet alatt. A fővárosi vegyészi hivatal működése. A február havi vegyvizsgálatok főpontját azon munkálatok képezik, melyek a 1. főorvosi hivatal felszólítására Balló Mátyás fővárosi vegyész által a vízvezeték érdekében megkezdettek. Ezen vizsgálatok ezóta két irányban haladnak: 1) Miután először is már a lefolyt években, mióta a vízvezeték fenáll, szükségesnek mutatkozott a vízvezeték vizét időről időre rendszeresített modorban, a kártékony valamint általában jóságát feltételező alkatrészeire nézve megvizsgálni, elhatároztatott, miszerint az ilyféle vizsgálatok télen havonként legalább egyszer, nyáron pedig kétszer szükség esetén többször is eszközöltessenek. A vizsgálat alá vett víz a vízvezeték oly pontján (jelenleg a belv. főreáltanoda vegyműhelyében) meríttetik, hol az aránylag a legnagyobb mennyiségben fogyasztatik, s közvetlenül a főesőből származik. Azon nézet, hogy a vizsgálandó vizet közvetlenül a kutakból és reservoirokból kellene meríteni, absolut s gyakorlati értékkel nem bírhat, miután a víz alkatrésze, míg a nevezett helyekről a fogyasztás helyére kerül, megváltozhatik. 2) Miután valószínű, hogy a végleges vízvezeték vízforrásául ismét a Duna vize fog használtatni, szükségesnek mutatkozott ezen víz alkotásáról egészségügyi tekintetben már jó eleve adatokat gyűjteni, miért a vízvezetéki vízzel párhuzamosan, illetőleg egyidejűleg a Duna vize is elemeztetik. Az így hosszabb időn át nyert adatok alapján megítélhetni, mily átalakulást szenved a Dunaviz a különböző időszakokban s míg a kutakba érkezik, valamint mily mértékben függ annak alkotása a vízállástól s egyéb befolyástól. A nyert eredményeket feltüntető táblázat számaiból kitűnik, hogy a vizvezetéki viz e hóban kevesebb ammóniákot és szerves anyagokat, ellenben több szilárd alkatrészt tartalmaz feloldva mint a Dunavíz, és határozottan kevesebbet azon határértékeknél, melyeket jó ivóvíznek túlhaladni nem szabad. E hó folyamában azonban gyakrabban Dunaviz közvetlenül is meríttetett. A víz azért gyakran igen zavaros volt, olyannyira, hogy pl. febr. 23-án súly részében 32 súlyrész iszap találtatott. S habár ezen alkatrész a téli időszakban a vízre kártékony befolyást észreveheőleg nem gyakorolt is, igen valószínű, hogy a meleg nyári időszakban a Duna iszapjában foglalt szerves anyagok a víznek megromlását fogják okozni. Ezen kivül mákonynyal mérgezett gyermek hullarészei, több kávé és pálinkapróba s a köztemetőből két kutból merített viz vegyelemeztetett. Állategészségi viszonyok. A házi állatok egészségi állapota e hóban elég kedvező volt. Járvány-ragályos betegség a szarvasmarhák közt nem mutatkozott, de előfordult a lovak közt. Állatorvosrendőri intézkedések a viszonyokhoz képest alkalmaztattak. Hivatalos tárgy. Febr. 1-től 28-ig öszszesen 337 ügydarab fordult elő s intéztetett el, melyek közül a tanácstól érkezett 34, a tanácshoz felterjesztetett 24, kér.orvosoktól érkezett 36, halottkémektől 72, kórházakra vonatkozott 41, té- CSARNOK, A gyáva. — Irta Legouvé. — II. Másnap reggel Savigny otthon volt, szomorúan és nehéz gondolatokba merülve, midőn egy hang, melyet rögtön megismert azt kérdezte az inasától, hogy be lehet-e hozzá menni; néhány pillanat múlva az ajtó megnyílt és Lascourt bejelentették. Lascour majdnem bizalmas és otthonias könnyedséggel lépett be, s miután Savigny illedelmes, de hideg udvariassággal kérte, hogy foglaljon helyet, Lascour így kezdte meg a beszédet: „Uram, volt szerencsém önnel Merville aszszonyságnál találkozni, — azért jöttem önhöz, hogy egy nagy szolgálatot tegyek önnek. — Kérem, szíveskedjék megmondani, mit akar? — Uram, ön gyáva! — Uram, elégtételt kérek e sérelmért, s bebizonyítom önnek, hogy . . . — Ugyan ne nehezteljen. Kérem, csendesebben beszéljen, hiszen ön nem haragszik; ön nem jött indulatba; ön fél — ennyi az egész. . . De én nem azért jöttem önhöz, hogy megsértsem; tehát ne erőlködjék, kímélje meg magát a bátorságmutatástól, mert engem úgy sem fog vele megcsalni. — Tehát folytatom ... és azt mondom, hogy ön gyáva. — Uram! — Hagyjon békét, had végezzem be . . . — Nem uram, nem fogom tűrni. — Ah! minő ember! ... de mikor mondom, hogy nem azért jöttem . . . — Ilyen megbántás itt nálam ! — De kérem, hallgasson végig már; én is olyan gyáva vagyok mint ön, meg sokkal gyávább, ezerszerte gyávább , tehát csillapítsa le a nyugtalanságát, s mint okos emberekhez illik, beszélgessünk nyugodtan a dolgainkról. — Miután látom, hogy ön oly túlságos érzékeny, és a gyáva név sérti, e szót el fogom kerülni, azt mondom helyette, hogy ön nem bátor. — És ismétlem, amit az előbb mondtam, hogy én sem vagyok bátor, — ezért jöttem ide . . . Nemde, ön még most sem értette meg? — Nem, uram, egy szót sem értek. — Hiszem , egy kis türelmet kérek. Emlékezik ön, hogy néhány nappal ezelőtt az Ermenonville pavillonban reggelizett, a Boulognei erdőben, és egy bajuszos férfi . . .“ E szavakra Savigny egészen elhalványult, arczát a két keze közé rejtette, s fojtott hangon mondta : Oh ! kegyelem, uram! kegyelem ! kíméljen meg! ,,Ne féljen semmit — folytató Lascour hidegvérűségével; az ön által eltűrt meggyaláztatást, mely önt annyira megbecsteleníti, nem juttatom többé eszébe, mert úgy jöttem önhöz, mint jó barátja; csak azt akarom önnek tudtára adni, hogy én voltam az a férfi, aki a becsületsértést látta, hogy ön a sérelmet miképen tűrte el, .... ön még most sem érti látogatásom czélját ? . . . úgy veszem észre, hogy nem. Nem értem uram. Úgy hát folytatom: Ön Merville kisasszonynak a jegyese; nem sokára nőül veszi; a lány szép , kedves, ötszázezer forint hozománya van, s a házasságba mind a két család beleegyezett, de tegnap délután az ön távozása után én megmondtam a családnak, hogy ön az a férfi, kit az Ermenonvillei pavillonban meggyaláztak s az ifjú leány hangosan nyilvánította, hogy megbecstelenített férfinak soha sem lesz a neje. Az alkalom szép, a hozomány nem megvetendő, kár volna elszalasztani, önnek most okvetlenül szüksége van egy fényes becsületbeli ügyre, önnek vissza kell szereznie a jó hírnevét, de természetesen olyeszélyességgel, hogy azért semmi komoly veszélynek ne legyen kitéve. Érti már . . . hogy semmi veszélynek ne legyen kitéve . . . Már most a látogatásom czéljára térek ..." Lascour egy perczre elhallgatott. Savigny úr, halványan, mozdulatlanul, szemeit a földre meresztve hallgatta; időnként egy-egy nagy könycsepp gördült le az arczára. Lascour vidám arczkifejezéssel hintálta magát egy széken, fesztelen könnyedséggel és gúnyos mosolylyal vizsgálta a megtört szerencsétlen ifjat . . . Lascour folytatta: „Nekem is éppen, mint önnek szükségem van valami bátor tettre, ami egy kis zajt csináljon; — megmondom, hogy miért: én újságíró vagyok, ön tudhatja . . . hogy az irodalmi téren élezésnek — csípősnek kell lenni, hogy mindig érdekesek, élesek és piquantok legyünk, néha egy kissé eltérünk az igazságtól; személyeskedésre és botrányra van szükségünk ; de én nagyon félek az olyan emberektől, akik komolyan megharagusznak: egy fényes párbajra van szükségem, mely pajzsom legyen; e párbaj lenne az én menhelyem, az én erősségem, ennek az árnyékában bátran megtámadhatnám később az én kissé nyúlszívó ismerőseimet; e párbaj biztos oltalmam lenne, mert ha megtudják, hogy egyszer hősiesen viseltem magam, nem fognak elégtételt kérni, úgy tesznek, mintha sértő czikkeimet nem is olvasták volna.“ „Midőn az Ermenonville pavillonban szemtanúja voltam a sérelemnek, feltettem magamban, hogy önt minden társaságban követni fogom, és a legelső kedvező alkalmat felhasználom, hogy nyilvánosan megsértsem, és ezáltal saját bátorságomat az ön gyávaságára építsem; de én magam sem tudom, hogy miért, dacára ama meggyaláztatásnak, mit ön eltűrt, én önt meg is becsülöm ; ama számorú találkozáskor figyelemmel kísértem önt, és meggyőződtem, hogy ön becsületérzéssel bíró ember ; láttam, hogy ön mennyire bosszankodott önmagára; ön mindent elkövetett, hogy az elégtétel követelésre felbátorítsa magát, de a természete, az idegei, az egész életmiszere nem engedte.“ „Bizonyos vagyok benne, hogy ama meggyaláztatásra gondolva, ön azóta gyakran sírt! — Ez okból le is mondtam arról az első tervemről, hogy önt nyilvános helyen megsértem, s egy olyan közvetítő módszert találtam, mely mindent szépen kiegyenlít, az ön becsületét is helyrehozza, az én híremet megalapítja, az ön házasságát mielőbb létrehozza, és az én állásomat biztosítja, s ez a módszer a következő:“ (Folyt. köv.) 48 ügydarab, hullaszállítási engedély adatott 4, hullaáthelyezés engedélyeztetett 14, nem volt engedélyezhető 1, közegészségügy tárgyában magánosoktól tett panasz elintéztetett 2, vegyészi vizsgát eszközöltetett 3 esetben, orvosi illetőleg sebészi gyakorlat érvényesíthetése végett okmányait 3 orvos és két sebész mutatá be; egy gyógyszerészsegéd képesítési vizsgát tett. KÖZGAZDASÁG. A fagy által okozott károkról az ország számosvidékéről érkeztek már tudósítások hozzánk és laptársainkhoz, s azokat alább közöljük összefoglalva : Tata, április 29. Két napi éles szél után az