Ellenőr, 1874. május (6. évfolyam, 119-148. szám)
1874-05-23 / 141. szám
Az ünnepély fénypontjául a rotundabeli montetre-hangverseny ígérkezett. Most tehát mindenki a körcsarnok felé tartott. Az ülőhelyek, amelyek a körcsarnok mérgezetes öblében voltak alkalmazva, lassanként megteltek, az állóhelyeken, a körcsarnok körfolyosóján meg tíz-, egész húszsoros réteget képeztek a hallgatók. A hangverseny kezdete előtt fél órával már ülőhely nem volt kapható. A zenekari állvány, hangot visszaverő öblös hátsófallal ellátva, a főbejárattal szemben volt felállítva. Ez emelvénytől balra volt az udvari páholy, jobbra a meghívott vendégek számára föntartott s az előbbihez hasonlóan, vörös szövettel bevont emelvény. A virágokkal díszített zenekari emelvény gyönyörű látványt nyújtott, a csarnok közepén levő nagy fontaine pedig, a magasba lövelt vízsugarai által okozott morajjal igyekezett túltenni ama zajon, amelyet az elhelyezkedők idéztek elő. Három és fél órakor a vízsugarak megszüntették a magasban tett meddő tánczukat és a karmester megadta a jelt a Tannhäuser-nyitány megkezdéséhez. A zenekar a legáltalánosabb érdeklődés mellett kezdett játszani, mindenki kiváncsi volt a hatásra, amelyet a termekez óriásában 500 zenész, mert ennyi játszott, előidézni képes. A nézetek az első piéce elhangzása után a közönség közt megoszlottak. Voltak olyanok, akik 500 zenész együttes játékának még a körcsarnokban is nagyobb erőt tulajdonítottak; voltak meg másrészt olyanok, kik a hatást meglepőnek mondták. Mind a kettő alanyi vélemény. A tárgyias igazság az, hogy a hatás nagyon hiányos; a zenedarab ama helyei, amelyekben nem a fúvó hangszerek a túlnyomók, egészen elmosódnak és a zenei élvezet a csarnok egy helyén sem tökéletes. A Tannhauser-nyitány fortéi pianok gyanánt hangzottak, az Oberon-piéce pianoi meg teljesen elmosódtak. Különösen az első hegedű soroi hangzottak szunyogdongásoknak. Még legjobb az iparpalota keleti és nyugati csarnokához vezető bejárás előtti hely, ahol az udvari páholy és a meghívott vendégek páholya volt alkalmazva. A hangversenyben 11 zenekar vett részt, amelyek közül 10 katonai és egy polgári zenekar volt. Ez utóbbi a Zimmermann-féle elite-zenekar ; a katonai zenekarok a következők: Hess, Deutschmeister, Huyn, Thun-Hohenstein, Mecklenburg- Schwerin, Kellner, Benedek, továbbá a bajor királyról és Alexis herczegről nevezett ezredek. A már említett Tannhauser-nyitányon kívül még a következő pieceket játszották : Mendelssohn menyegzős indulója, Oberon-nyitány Webertől, „Bécsi vér“ keringő Strausstól és Lohengrin első felvonásának fináléja, Westermanger császárnyitánya, Meyerbeer fáklyatáncza, sextett „Don Sebastian“-ból és Eugen herczeg indulója Leonhardtól. A monstre-hangverseny vége után a közönség még vagy egy óráig maradt a parkban, megtekintve, mennyire haladtak a lebontási munkálatokkal? Úgy tapasztalta azonban mindenki, hogy néhány pavilion kivételével (amelyekről egy régebbi levelemben megemlékeztem volt) még minden in fade loci áll s még úgyszólva az egész kiállítás látható. Esti 7 óra tájban a közönség, a melyet hozzávetőleg 35 ezerre becsülök, elhagyta a kiállítási tért s a Práter főfasorán át a városba hullámzott. A fényesen sikerült ünnepélyen, mely pünkösd napján tán ismételtetni fog, az udvar részéről Károly Lajos főherczeg is jelen volt, szép nejével Reflexiók a Protestantismus köréből. E patina alatt indult meg még a múlt év utolsó felében e lapokban egy czns.Kodozat, most lehetett egymásután következhető czikkek lánczolata, — de nem maradhat tollba rekedt erőlködés gyanánt sem végképen el — A szándék tisztasága, — melyből eredt e czikksorozat; — s a figyelemnek élénksége, melylyel találkozni szerencsés volt — sarkalnak egyaránt a megkezdett, de egy kis időre megszakadt- czikkek folytatására. A középtanodai törvényjavaslat előkészítő tárgyalásai a bizottságban végbementek ; — a megkeresett kath. klérus szavát hallatta. A Protestantismus, — mely pedig szinte érdekelt fél, s egynéhány gymnasium fenntartásával szinte szolgál az államnak is — nem tesz semmit, vagy csak igen keveset. — A tiszántúli ref. e. kerület január hóban már gyűlésileg tárgyalta a törvényjavaslatot .... a többi kerület idő előttinek tartja még az eszmecserét, mert hiszen azt mondják, még nem tudjuk , mi lesz a törvény, csak majd a megalkotott törvénynyel szemben intézkedhetünk a teendők felől . . . Szomorú dolog az, hogy mi rendesen elkésünk eszméink rendezésével, vágyaink nyilvánításával, nézetünk megismertetésével. — Nem is nyilatkozhatik a Protestantismus egyhamar, mert 8- 9 rész nyilatkozata hirtelen nem összehangoztatható — mondják sokan . . . Volna csak egy központi orgánum! majd az elvégezné gyorsan a teendőket, mik most sokszor végkép elmaradnak, néha későn végeztetnek el . . . Lehet, hogy egy központi kormányzat gyorsabban működnek, mint a mostani szétszórt erők, de szabatosabban alig. Nem egyedül az a mi bajunk, hogy nincs egy központ, mely a kör sugárait magába fogadja, hogy 4—5 féle rendszert követve nem bírunk egységre jutni, van ezenkívül más hibánk is elég. . . Lesz alkalmunk részletesebben szólani e tárgy felől e czikkek folyamában, most ezt nem is feszegetem, és megyek a középtanodai törvényjavaslat letárgyalása s a főpapi memorandum által csinált utón reflexióimmal. A klérus készített egy memorandumot, megajánlt egy csomó pénzt a tanulmányi alap fedezéséül, azután „re bene gesta“, s úgy hiszem, vidám kedélylyel szétment. Az előjelekből ítélve, bizonyosak lehetünk afelől, hogy a megalkotandó törvény nem fogja háborgatni egyik felekezetet sem iskoláinak békés birtokában . . . csak maga a felekezet ne rogygyanjon össze a vállain levő tehernek egy ügyes csúsztatás általi megszaporodása miatt. Az állam — mostani helyzetében kivált — örülni fog, ha nem kell iskolák felállításával is növelni a deficitet. A kormány igyekezni fog állásának biztosítása végett továbbra is megtartani a vagyonos kath. főpapság támogató kegyét, és el lehetünk készülve a megalkotandó törvény szabadelvűségének papiroson maradó ragyogására, mint azt már némely megalkotott törvénynél tapasztalhattuk. A klérus már tudja, hogy 40 és illetőleg 50 ezer forint lesz a váltságdíja az állami felügyelet alvó szenderének lapított pislogatása előtt tilosba törő boczikáinak. — Ők igen ügyesen kivattáztatták a reverenda hátulját, hogy a törvény pálczája ne sújthasson fájón érzékeny hátukra. — A klérus ezen előrelátó ügyessége nem ítélhető el ... de a törvény pálczáját kezeikben tartó államőröket lehet sajnálni, a törvényt megalkotott nemzetet pedig — a végrehajtás élhetetlenségének elnézéséért mélyen szánni. Mi protestánsokul semmit nem aggódva, gondtalanul állunk a jövő várótermében. . . pedig a közeledő vonat számunkra is hoz valamit. — A klérus számára már a visált teherhez aránylag képzelve a megérkezendő új czikk súlyát, én nem tartanám azt elviselhetetlennek, ha rendes körülmények közt találna bennünket az új teher megérkezése. Mikor a haragos bécsi égből leütött hozzánk a Thun-féle „Entwurf“ czikkázó villáma, — nem sok kárt tett iskoláinkban. — Egyszerre készen volt a buzgalom felállítani a villámhárítókat iskoláinkra. — Egy értelem, és egy érzelem volt akkor a magyar protestantismsban. — Most kitörő vihar nem fenyeget bennünket, a légkör nem oly nyomott, az ég nem oly sötét: hazai párákból összesűrüsödött szelíd bárányfelhők mutatkoznak csak a láthatáron, s mégis több kárt vallhatunk tanügyünkben, mint akkor, azon időben. — Hisz most széjjel vagyunk szórva, eszünk nem ért egyet; szívünk nem érez együtt . . . félünk egymással találkozni is, tábort járunk egymás ellen orthodox, és modern feliratú zászlókkal; a régit elavultnak tartva, új eszméket kergetünk; a theoriák röpke szárnyát öltve fel, az életre nem is gondolunk; a földet — mely legbiztosabb alapja lábainknak — elhagyjuk, s a levegőben sétálgatunk üveg lábakkal ; — a talajt, melyet művelnünk kellene — nem ismerve, idegen égalj kényes növényeinek meghonositásán törjük magunkat . . . s ha munkánk, után nem látunk gyümölcsöt, sőt itt ott szelid figyelmeztetést kell hallanunk : haragba jövünk, gyalázzuk egymást . . . ultramontánnak hívjuk azt, kinek agya nem kering a mienkkel együtt . . . Fokokra osztjuk a protestantismust, s e fokok mutatására saját hiúságunk gyárában jelességmét gyártunk— Idétlopja'-omi iddikről, idomla kapkodó czikkek özönével árasztva el prof. irodalmunkat ... Az egész nagyságától várunk mindent, a részek erejében nem bízunk. Egyetemes conventet óhajtunk, s a részletekben sem conveniálunk. — De minek fessem tovább is e képet, elismeri ezt így is már minden figyelmes néző a mai protestantismus hű képének. Czélom ezúttal csak az, hogy felhívjam az illetők figyelmét arra, hogy a részenkénti tevékenység is többet ér az egész pangásánál, s ha lesz is némi különbség nézeteink közt, de egyek lehetünk akaratban. — Ne odázzunk azért mindent a conventre, s ne sopánkozzunk azért oly igen, hogy nem lehet öszpontosítani erőinket . . . Soha meguntabb és élvezhetetlenebb valamit nem olvasott még olvasni szerető ember, mint a prot. lapok convent után sápitozó czikkei — melyekben egy valaki már sirtásat a magyar protestantismusnak, mint a mely convent nélküliségelgyengülésben fog kimúlni, az istentelen, conventet nem akaró nagy többség lelkére! Általánosan óhajtandó lenne ha a sopánkodó vénasszonyi hangulatot — mely a prot. lapok íróinál oly modern kezd lenni — férfiasabb hang, és irály váltaná fel. Itt van egy nagy és korszerű kérdés! A középtanodai törvényjavaslat. — Talán akad azok közt a számtalan jelesek közt — kiket a Prot. lapok szerkesztősége az év elején maga körül látott — csak egy is, ki ezen javaslatra vonatkozó nézeteit előadni szives lett volna ? Arra nem akadt senki, — hanem ugyancsak akad ember haszontalanságok firkálására, mások lerántására . . . Legelső teendőnek vélem azért a prot. irodalom irányváltoztatását. Alapítsunk egy — hetenként kétszer megjelenő lapban — oly közlönyt, mely gyakori megjelenésével az egyháztársadalmi és e igazgatási kérdéseket tárgyalja csupán, s csak is tárczájában hozhatna valami hittani tételt. — És a lapot aztán támogassuk egyesülten, és tegyük erőssé, tegyük tiszteletreméltóvá. Azután lehet egy — a mostani „Figyelmezőnek“ nyomán — havonként kétszer megjelenő füzetünk, mely hozná a tudományos kérdéseket, a hittan, erkölcstan, exegezis, stb. újabb eszméit ismertetné, — s történeti okmánytárában közölné a múlt emlékeit. S végre — azok számára, és kedvéért — kik szeretik a „különlegességeket", tartanánk fenn egy az újabb irányban indult havi közlönyt is .... hol az új reformeszmék jönének el hozzánk. Meglehet, csalódom, midőn azt hiszem, hogy egy erős és tiszteletreméltó sajtóközeg nélkül — a magyar protestantismus nehezebben felelhet meg nagy feladatának . — én úgy érzem, hogy határozatlan irányú, s az életre nem eléggé figyelmes theológiai intézeteinkben nem is nőhetnek határozott, férfias jellemű lelkészek . . . s tetszik, nem tetszik — de kimondom, hogy a mostani szállítmány a lelkészképző intézetek gyárából — oly haszontalan semmiséggé kezd lenni — melyet ugyan nem érdemes kiváltani, sőt sansgene retouroztatni kellene . . Nem egyedül a theologiai intézetek hibásak itt, de hibásak már az alsóbb iskolák is , s általában az egész nevelési rendszer. . Csak egyoldalúlag az ész kiképezésére fordítunk gondot a jellemalkotásra nem is figyelünk. . . sőt tanáraink közül legtöbben a növendék jellemét maguk rontják meg öntudatlanul ugyan, de kárhoztatás érdemlő eljárásuk által. Részletekre terjedő reflexiónk messze vezetne bennünket, azért visszatérve azon eszmére, mely előttünk állt e cikk kezdetén, csak azon óhajtást nyilvánítjuk, hogy a középtanodai törvényjavaslat felől halljunk valami hangot a protestantizmus köréből! Amint a debreczeni kerület már tárgyalta, s közzétette tárgyalása eredményét, azon módon megtehetnék a pesti, pataki, pápai kerületek is nézeteik ismertetését. Addig tegyünk valamit, mig idő van rá . . . s ha semmit nem teszünk, ne cántálgassunk majd post festa. Dömény József. TÁRCZA. HOLT FELIX A RADICALIS. IIU GEORGES ELIOT. Angolból fordította DOMINKOVICS MÁRIA. II-ik kötet ÖTÖDIK FEJEZET. (Folytatás.) Így történt, hogy Keresztély oly falragaszt tartott kezében, melyben Jermyn tréfás czélzatossággal Germán Cozen sógorának mondatott, a ki ügyes kártya keveréssel s nemtelen fogásokkal nyert meg játszmákat, s megvédelmezé Durrey bölcsőjét Rycliffe ellen, — melyben továbbá ügyesen tudtul volt adva, hogy az úgynevezett, „Transomok feje tulajdonképen csak a Durfeyk farka“, s hogy néhány ember azt állítá, hogy „a Durfeyk kihaltak volna, s üresen hagyták volna fészküket, ha German sógor nem gondoskodott volna egy firól.“ Johnson csak oly célzásokat mert alkalmazni, melyek valószínűleg már mások eszében is megfordultak. Igazság szerint csak neki volt kulcsa e régen elfeledett botrányos történetekhez, hanem meglehetős biztossággal lehetett várni, hogy a Riasztási harcz hősége a feledés iszapjából oly „ őröket fog felszívni, hogy Johnson minden keresztélvezzetlen ■ gúnyból s e durva tréfákból csak igen keveset értett meg ; egy azonban világos lett előtte : igaza volt, midőn gyanúsító, fiogy Jermyn érdekeltségét Rycliffe iránt, ez utóbbinak a Transome jószágokra való joga okozta. S aztán ismét az öreg czédulahordó története, mely ha fenekére nézett az ember, azt jelenté, hogy a mostani Transomok joga mások életének tartósságától függ, vagy legalább függött. Keresztély tudott annyit előbbeni időkből a jogból, hogy valakinek birtoka gyakran egy másik életétől függ, hogy valaki saját és utódainak birtok igényét eladhatja, míg viszont más valaki, mint vevő megtartja jogát a birtokhoz, mint például, ha az utódok kihalnának s az igény, melyet eladtak, ezáltal elenyészik. De hogy az ismét felerelenedő jog mily föltételek mellett lehet érvényes, vagy semmis, tökéletesen homályos volt előtte. Elfogadva, hogy Rycliffenek ily joga lett volna a Transome jószágokra, hogyan tudhatta Keresztély, hogy az e peretben többet ér-e mint egy darab pergament, melyről az Írás régen elenyészett. — Az öreg Transome azt mondta neki, hogy Johnson az egész dologról fontos értesítést tud adni. De ha még Johnson életben volna is, mert minden Johnson halandó, úgy talán mégis Jermyn szolgálatában volt, mely esetben nála Scaddon Henry czéljaira nézve nem az igazi emberhez jutna. Legközelebbi gondjainak kellett lenni, lehető pontos tudomást szerezni Johnsont illetőleg. Szemrehányásokat tett magának amiatt, hogy Jermynt nem kérdezte ki jobban, míg rendelkezése alatt volt, de ezen pontban bajosan adhatott" volna a czédularagasztó több felvilágosítást, mint a trebyi tisztes polgárok. Történt azonban, hogy épen e hetekben,"mialatt Keresztély Jermyn érdeklődésének rejtélyét megfejteni igyekezett Johnsont is gyanakodó sejtelmek szállták meg a régi Rycliffe igényekre vonatkozó informatiók miatt, melyeket előre Jermyn nyilván elrejteni törekedett. A levél, melyet Jermyn Keresztélyek találkozása után, tökéletesen bízva hűséges szövetségese megbízhatóságában Johnsonnak írt. egy oly Johnsonhoz volt intézve, a mint tudjuk, aki önszeretét össze nem egyeztetőnek találá, épen ezen hűséggel, melynek Jermyn véleménye szerint amaz önszeretetre kellett volna alapítva lenni. Mindent, mit a mester alkalmasnak tartott lekötelezett barátja s szolgájára bízni, ez előtt épen ezért különös kíváncsiság tárgyává lett. A lekötelezett barát és szolga titokban számítgatott már mestere kellemetlenségeire,feltéve,hogy csak neki ne legyen abban része , s természetesen élénk conjecturák foglalkoztatták. Johnson jogi fogalmak dolgában egészen másképen lévén ellátva mint Keresztély, igen könynyen el tudta magának képzelni a körülményeket, melyek között egy új igénykör keletkezhetik a Transome birtokokat illetőleg. Előtte volt a birtokot illető intézkedések egész története, amint azok száz évvel ezelőtt Transome John által elhatároztattak, ki a birtokokat (azon kikötéssel, hogy Transome John Justus férfi utódainak kihaltával azok Rycliffelére szálljanak) Tamás fiára s annak utódaira hagyta. Tudta, hogy Tamás, Justus John fia, aki tékozló volt, atyja az akkori tulajdonos tudta nélkül, saját s utódjai jogát egy ügyvéd unokaöcsnek, valami Durrey nevezetűnek adta el, hogy emiatt daczára a fogásoknak, melyekkel az öreg Durfey az ellenkezőt igyekezett bebizonyítani, a a Durfey-Transomok jogi czime egyedül ezen, Transome Tamás által igy eszközölt eladáson s az ezen eladás által megalapított korlátolt tulajdonjogon nyugszik, s hogy a Rycliffek ennél fogva, folyton várhatták ez eshetőséget, s a Durfey Transomokat kikergethetnék a birtokból, mihelyt egyszer Tamás tékozló utódai egészen kihaltak s megszűntek, egy oly jogot képviselni, melyet amaz cserebelés által utódaira nézve eljátszott. Mint Jermyn segédje pontos ismeretével birt Johnson a Rycliffe utódok által — kik közül Mauric Keresztély volt az utolsó — ezen alapra fektetett régen húzódó perek részleteiről tudta, hogy a Transome-Tamás ág tényleg kihalt, s tudta azt is, hogy e perek két család vagyonát emésztették fel s csak az ügyvédeket hizlalta meg. Az utolsó per Rycliffe Keresztély Mauricenak a tömlöczben történt halála miatt ért véget, de még halála előtt Jermyn fáradozásai, hogy Durrey jogczim biztosítására a kimutatást megszerezze, azon felfedezésre vezettek, hogy Transome Tamásnak még egy utódja létezik Stonyshireban Littleshawban, egy Transome Tamás , szintén, aki képviselője volt amaz előbbeni eladás által örökségéből megfosztott Transomoknak. Maurice halála hasznavehetlenné tette ezen felfedezést, sőt inkább tanácsosnak tette egészen hallgatni arról, h igy a tény csak Jermyn és Johnson által ismert titoknak maradt. Nem tudhattak semmi más Biclifferől s nem hitték, hogy még egy utód létezik s a Durfey Transomok biztosnak tarthattak birtokukban, hacsak igen volt egy „hacsak", melynek bekövetkezését Johnson lehetőnek gondolhatta. A Rycliffek örököse, vagy örökösnője, — ha kitudódnék, hogy egy ily egyéniség létezik — egy napon új és érvényes igényt emelhetne, mihelyt az megtudná, hogy az elsenyvedt öreg Trousem Tommy a czédularagasztó, aki részegségében a sír felé botorkált, az utolsó élő utódja ama tékozló Tamásnak, aki egy századdal ezelőtt elsőszülött jogát egy tál lencséért eladta. Addig, míg az öreg czédularagasztó életben volt, a Durrey-Transomok vagyonukat jogosan biztosítottnak tekinthették, ha egy Bycliffe létezése valóban bebizonyulna is. De nem többé azon pereztől fogva, mikor az öreg Tommyt örök nyugalomra teszik. De persze két dolog : következménydús körülményeket lehetőnek képzelni és létezésük bebizonyítására kilátással bírni. E perezben még csak árnyékával sem bírt Johnson egy ily kilátásnak, s ha egy napon mutatkoznék is olyan mégsem volt biztos abban, hogy valahára hasznára lehetne. Tudakozódása Medwinnél Jermyn levele szerint, Rycliffe megnősülése és utódra való kilátása iránt csak negatív eredményt hozott. De azért Johnson nem kevesebbé érzi magát a kíváncsiságtól ösztönöztetve, kisütni, hogy mily új nyomot talált fel Jermyn. Hogy egy ilyet egy létezhető Byclifitről feltalált meglehetősen biztos volt Johnson előtt s megelégedéssel gondolható magában, hogy Jermyn már nem enyésztetheti el a Transome Tamás utódja felől szerzett tudását. Sokféle történhetett, ami politikájának más irányt adhatott s a tényeknek ij árt, becset kölcsönözhetett. Bizonyos volt-e vájjon, hogy mindig Jermyn legyen addig szerencsés ? Ha kapzsiság s lelkiismeretlenség nagy történeti színtéren lép föl s ha háború vagy béke, vagy barátságos kiegyezkedésről van szó, gyakran megtörténik, hogy nagy diplomatikus tehetséggel bíró férfiak különböző szempontokból, ugyanazon czélra törekszenek. Mindenik közülök talán egy biztos herczegség, vagy tartományra gondol azon szándékkal, azoknak birtokviszonyait oly módon rendezni, mely a férfiú czéljainak, ki iránt mindenikük legjobban érdeklődik leginkább megfelel. De magas állású férfiak különböző szándékai sohasem téveszthetik el czéljaikat kölcsönös létük s tartózkodási helyük nem ismerése miatt. Magas czimjeik szükség esetében mindenki által minden zsebalmanachból kikereshetők. De csekélyebb diplomatáknak, kik kölcsönösen használhatnának egymásnak, gyakran az az akadály, hogy kölcsönösen nem ismerik egymást. Johnson John úr és Keresztély úr, recitus Scaddon Henry, czéljai s ravasz terveire nézve oly módon egyesültek volna, mely képessé tette vala őket, Európa felosztásánál szerepet játszani s még is lehetséges lett volna, hogy sohasem találkoztak volna egymással, egyszerűen azon oknál fogva, mert Johnson semmit sem tudott Keresztélyről s mert Keresztély nem tudta, hogy Johnsont hol lehet megtalálni. (Folyt. köv.) Végszó a Teleki könyvtár ügyéhez. Száva Farkas urnak alábbi hozzánk is beküldött nyilatkozatából adjuk a következő részeket : Szabadjon e sorok írójának, ki a Teleki könyvtár ügyét az újabb időkben ismételten szót hoztam egy végszót, illetőleg ez ügyhez tartozó némi dolgokban véleményt mondanom, s javaslatokat tennem. Az erdélyi ev. ref. egyházkerület igazgatótanácsának kezén lévő gróf Teleki Sámuel korlátnok végrendelete, melyet a végrendelkező sajátkezűig irt le végig, saját kezével irt alá s használni szokott pecsétével látott el, s melyben napfénynél tisztábban, világosabban kimondja, hogy az általa alapított Teleki könyvtár a hozzá rendelt minden m.-vásárhelyi szerzeményekkel együtt a nemzet kincse, vagyona s a hitbizományosok azt ott lévő jövedelmeiből gyarapítani tartoznak, s évenkint mindenről számadást tenni szorosan kötni fonó , minősén a szerzemény javainak kitagadása terhével sújtva a végrendelet bármelyik pontjának megszegőit . . . Ez a végrendelet s illetőleg fiók-végrendelet 1811. nov. 14-én kelt, a praesentáta pedig 1811. decz. 8-ról van reá felírva. És e végrendelet híven, szóról szóra megegyez azzal, a melyet már ez ideig négy nagy napilapban egész terjedelmében közöltem, s kivonatilag már eddig tizenegy lap átvett. . . Ki van bizony itt mondva, hogy a könyvtár és annak hozzárendelt javai a nemzeté, s s hogy a hitbizományosok évenként számadással tartoznak . . . így fogta fel az erdélyi ev. ref. egyházkerület közgyűlése által kiküldött nagy tekintélyű törvénytudósokból álló bizottsága; . . . igy fogta fel s tette magáévá később maga az erdélyi ev. ref. egyházkerület két rendbeli közgyűlése, melynek későbbi intézkedéseiből is ez mintegy elismerőleg kitűn, s ezt az erdélyi ev. ref. egyházkerület igazgatótanácsa is ekként tette magáévá . . . . Így fogta fel ezt a végrendeletet az országos közgyűjtemények megvizgálására kiküldött országgyűlési bizottság; ... így fogta fel az egész hazai nagy olvasó közönség. E felfogás, e nézet és ezen irányban kell a végén is ezen ügynek kibonyolódni, megoldódni akármennyit csűrjük, csavarjuk is ezt, ami a dolog természetéből kifolyólag is önként jó, mert másképen nincs értelme az egész Teleki könyvtár alapításának. . . így, amint most van és amint eddig kezeltetett: egy mortum capitale, nesze semmi, fogd meg jól. . . Egy csomó könyv átadva a molyoknak, bezárt ajtókkal, hozzáférhetetlenséggel megnyársalva, hogy a közönség irtódzik még rá is gondolni, nem hogy odamenni vágyna a kezelés és elfogadások miatt! . . Nem, nem igy tervezete, nem igy intézkedett a nagy sörökre oly dicső alapító bizonynyal nem igy ! Itt, e nagy s országos fontosságú kérdésnél hát mintegy önkéntesen az a kérdés merül fel, hogy az erdélyi ev. ref. egyházkerület igazgatótanácsa kezén lévő végrendezen kivül nincs-e egy újabb, egy frissebb keletű végrendelet ? . . Ha van , annak állunk elébe, s hogy a részakarat is később szót ne emelhessen, s hogy másfelül a részakarat is, ha menni akarna, meghiúsuljon s mielőbb tisztába legyünk azon ügygyel: mi megkívánjuk, illetőleg az ország érdeke megkívánja, hogy ez az újabb keletű végrendelet az ev. ref. egyházkerület igazgatótanácsa kezén lévő végrendelettel, ha valósággal van, vagy ha mondjuk lenne ilyen, s ha az netalán merőben, homlokegyenest ellenkeznék ezzel, mely, amint fennebb is ismételten mondom az erdélyi ev. ref. egyházkerület igazgatótanácsa kezén van, megkívánjuk, megköveteljük az ország érdekében, hogy az egyik fél, a felperes ügyvédétől azt, hogy az ellenkező végrendeletet az illetékes közoktatási miniszter útján egyfelől, és az illető törvényszék útján másfelől: kérje, követelje meg, hogy a miniszter rendelje, a törvényszék, terjeszsze fel a pesti s később a bécsi ily végrendeleteket át-és megvizsgáló, hitelesítő szakbizottság elé, mely szakbizottságok mondják ki az ily végrendelet felett szabad, független döntő véleményüket. Mi teljes lehetetlennek képzelünk s nagyon hihetetlennek egy ellenkező végrendeletet, melyről országszerte annyit beszélnek, suttognak az emberek! . .. És másfelől: az erdélyi ev. ref. egyházkerület igazgatótanácsa kezén levő gr. Teleki Sámuel korlátnoknak a Teleki könyvtárról szóló végrendelete felett, amint fennebb is mondom, s amint közönségesen tudva is van a múlt év november 2-ik és következő napjain Marosvásárhelytt tartott erdélyi ev. ref. egyházkerület közgyűlése által kinevezett nagy tekintélyű bizottság, melyben nagy hirű, tekintélyes kir. táblai elnökök, jogtudósok voltak felkérve , kimondotta a végrendelet felett szabad, önálló véleményét, mely szerint a Teleki könyvtár a nemzet kincse, s a hozzá rendelt vagyonok: a nemzet vagyona. . . Mi azt hiszszük : nincs nem lehet biró és törvényszék, a ki, s a mely másképen ítélhessen ; — de az érdekek, a befolyások, a nepotismus s más tekintetek, összeköttetések mindkét peres félnek, tudniillik az erdélyi ev. ref. egyházkerület igazgatótanácsának s a hitbizományosnak azt tanácsolják, hogy e nagy fontosságú országos peres ügy egész folyamat menete alatt delegált ássék egy távol, túl a Királyságon lévő részben első és egy szintén oda való másod bíróság elé, hogy mind a nemzet, mind a hitbizományos és utódai teljes megnyugvására legyen annak idejében az ítélet, az ügy végeredménye eldőlve! . . . Itt hát csak az a kérdés merülhet fel s lehetséges, hogy a Teleki könyvtár és annak javai vagy a nemzeté, vagy a családé ? Ha a nemzeté legyen szentül teljesítve, legyen sérthetetlenül a végrendelet minden pontja végrehajtva ! . . És azért az erdélyi ev. ref. egyházkerület s annak igazgatótanácsának e tárgyban tett jóakaró békés kiegyenlítési törekvéseit bár méltányolni tudjuk, de kimondjuk, hogy azok csak olyan természetű kísérletek lehetnek, melyek a UIUHItt V UUatKvuó J U V vd vl -- 1 L J. _ r i L lásból, s igy a számadás megtétele után, egy krajczárt sem engedhetnek el, mert ez csak is a nemzet megkárosítására, rovására történhetnek! már pedig a dicső s oly nagy alapitó által az erdélyi ev. ref. egykori consistorium csak is a szoros ellenőrködés, felvigyázás és számadás tételekre volt az alapitó néhai gróf Teleki Sámuel korlátnok által felhatalmazva, nem pedig alku, kérés, egyezkedések, engedélyek megtételére . . És igy igen természetesen csak is e jog, e hatalom ment és mehetett át a mostani igazgatótanácsra . . . Engedni e szerint a múlt mulasztásaiból csak a képviselőház, az országgyűlés illetékes és senki más, annál kevésbé az erdélyi ev. ref. egyházkerület igazgatótanácsa, vagy a közoktatási minister, kinek a közhír szerint egy az erdélyi ev. ref. egyházkerület igazgatótanácsa kezén lévő végrendelettel egészen ellenkező, eddig ismeretlen végrendelet lett bemutatva. Ami pedig a könyvtár jövő kezelését illeti: a legszigorúbban kell a végrendeletnek minden pontját annak idejében teljesedésben venni, máskülönben a közoktatási miniszernek, mint a közmivelődési alapok őrének kell ezt múlhatatlanul átvenni, kezelni , tovább fejleszteni s mindenekben a végrendelet értelmében eljárni. Mióta csak ez az ügy köztudomásra jött, valljuk be az igazat, hogy itt nem történt egyéb mint az annyit zaklatott reclamatió megtétele egyfelől, másfelől az alázatos instantiák, könyörgések, küldöttségek alázatos kiküldetése, szóval a nagy igazsággal szemben kunezurálás, instálom, Erdély féle megszokott hunyászkodások. Ezért itt ismételten hangsúlyozzuk, hogy ezen ügynek a delegálása egyedül eszközölhet részrehajthatatlan, igazságos kiszolgáltatást és teljes megnyugvást. Ami ama Orbán Balázs képviselő úr ellen kiadott, hírhedt röpiv latin idézetét illeti: Haeredes mei legitimi et tastamento scripti ad quos proprietatem pertinere volo, etc , így és csak ennyit idézve“belőle nagyon jól, kedvesen s csiklandólag hangzik, hanem tudnunk kell róla azt, hogy e mondat a Teleki könyvtár catalogusának második kötetéből van idézve, mely 1798-ban s igy a végrendeletnél 13 évvel kelt előbb, s melynek csak idáig idézett s itt etczeterával egy ketté szakított szavai, amint mondom nagyon kedvezően hangzanak; azonban ha azt a latin idézetnek szavait kiegészítjük , annak utóbbi szavai egészen mást is mondanak, az állítmány a végén van, ott csattan az ostor is . . . Erről az igazságról bárki is meggyőződhetik, ha az egész mondatot végig olvassa, amely az eredeti latin írás megtartásával közölve igy hangzik: Haeredes mei legitimi et testamento scripti ad quos propietatem pertinere volo, filius nempe, extinctis quinque natu majoribus, supertes Franciscus, et post hunc Successionis ordine ex Nepotibus posterisque meis, primum quidem Sexus Virilis, deinde etiam, foeminei, Senior, veisi hic idoneus non fuat, aetate proximus, aut tutor agnatorum consensu supremique Senatus Ecclesiastici Helveticae Confessioni Addletorum auctoritate, constituendes, bibliothecae, hujus, lege fidei commissi, in perpetuum Curatores sunto. Ao. MDCCXCIIX. A magyar delegáczió ülései máj. 22-én. Elnök: Szögyényi László. Jegyzők: Széll Kálmán, Bujanovics Sándor. A kormány részéről jelen vannak: Holzgethan miniszter, Benedek, Orczy osztályfőnökök, Mérey osztálytanácsos. Ülés kezdete délelőtt 10 órakor. Elnök bemutatja a birodalmi tanács delegatiójának átiratát a két delegatió határozatai közt fennforgó eltérések tárgyában hozott határozataira vonatkozólag. Zichy Ferraris Viktor háznagy a delegatió ülésezésének időtartama alatt felmerült költségekről szóló jelentést terjeszti elő. Ezután a közös hadügyminiszter költségvetése végleg megszavaztatik s az arra vonatkozólag hozott határozatok közöltétnek a birodalmi tanács delegatiójával. Majthényi László előterjeszti a hadügyi albizottság jelentését Löw Mór ajánlatáról egy tér átengedése iránt katonai czélokra. A kérvény e jelentés szerint a hadügyminiszterhez teendő át. Elfogadtatott. Beterjeszti továbbá az összeegyeztető bizottság jelentését a két delegáció megállapodásai közt levő különbségek iránt, az előterjesztés azonnal tárgyalás alá vétetik. Mindenekelőtt Bujanovics hadügyi albizottsági előadó adja elő a hadügyi budget rendes kiadásában foglalt különbözeteket. Az osztrák delegáczió 72,566 frttal többet indítványoz töröltetni, mint a magyar. A hetes albizottság e törlések elfogadását ajánlja. Elfogadtatnak. Következnek a rendkívüli költségek. Ezek közt a 2-ik czim alatt a magyar delegáczió 1.025.000 frtot törölt, az osztrák csak 50 ezret; a magyar delegáczió hetes bizottsága ajánlja a magyar .i-ix : * ín a °«int.Unak. fen tartását, az olmützi erőd 85 ezer frtnyi torleset az u»zu. ucligaczió javaslatba hozza; a 7-es bizottság elfogadását ajánlja. (Elfogadtatik.) A 3-ik czimben a sátorok költségeinél az osztrák del. 25 ezer forintot törölt; a hetes bizottság a m. del. határozatának fentartását ajánlja. Az V. czimnél az osztr. del 40.000 forintnyi törlése elfogadtatott, szintúgy a VI. czimnél 134 forintnyi többlet törlése. A rendkívüli szükséglet egyéb (építési) tételeiben a különbözetek szintén kiegyenlíttettek, és pedig a terézvárosi erődre az osztrák, a strassira nézve szintén az osztrák, a prágaira nézve a magyar, a gráczira nézve a magyar, az érsekújvárira nézve szintén a magyar, az olmüczire azonban az osztrák delegáczió határozatai fogadtattak el. Jelenti továbbá előadó, hogy a virementra vonatkozó reducziót, az osztrák delegáczió is elfogadta, így a két delegáczió határozatai közt a hadügyi budgetben mi különbség sincs. A tengerészeti budgetben elfogadtatott az eltérésekben a magyar álláspont; csak az extraordinárium egy tételében (hajóépítések) czímén fogadtatott el az osztr. delegáczió 39.000 frtnyi több törlése. Szögyényi László jelenti, hogy a külügyminiszteri budget iránt nem volt eltérés. A magyar delegáczió ide vonatkozó határoatait is elfogadta az osztr. delegáczió. Prileszky Tádé jelentést tesz ezután a közös pénzügyminisztériumi eltérések iránt. Leg-