Ellenőr, 1874. június (6. évfolyam, 149-176. szám)

1874-06-02 / 150. szám

Előfizetési árak: Egész évre . . 20 frt. - kr. Évnegyedre . . 5 M. kr Félévre . . . 10 .­­ , Egy hónapra . 1­9­80 „ Egyes szám ár» 10 krajerár. szerkesztési iroda: Budapesten, n A ti­o­r­­­n t­o as a 6. m a-Semmit sem közlünk, ha nem tudjuk, kitől jön. - Kéziratok visszaküldésére nem vállalkozunk. — Posta által csak bérmentes leveleket fogadunk el. 150. szám. Budapest, kedd, június 2. 1874. 71. évfolyam. Hirdetések felvétele: Budapesten, nádor-utcza 6. sas. (Légrády testvérek Irodájában). Kiadó-hivatal: Előfizethetni helyben és posta utján, nádor-utcza 6. es. a. A lap szétküldésére vonatkozó reclamációk Légrády testvérek irodájába (nádor-utcza 6. sz.) intézendők. Az „Ellenőr“ ára mint eddig: Egy évre.......................... 20 forint kr. Félévre.....................................» ^r* Negyedévre.................................® » “ “r* Egy hóra......................................1 »» *r* Az előfizetést — postai utón vagy sze­mélyesen — nyugtázza az „Ellenőr“ kiadó­hivatala (Pesten, nádor-utcza, 6. sz.) Százalék a könyvárusi utón történő megrendelések után az „Ellenőr“ részéről nem adatik. __________ TÁVIRATOK. Bécs, jún. 1. Utólagosan jelentjük, hogy az 1864-iki sorsjegyek mai húzásában a 21. sorozat is kisorsoltatott. Trieszt, jun. 1. „Jupiter“ nevű floydgőzös a china-nyugatindiai postával érkezett meg ma délután 3 órakor Alexandrából. Páris, jun. 1. Ama ma elterjedt hír, mintha Magne pénzügyér lemondott volna, alaptalan. Sartander, jun. 1. Lizzaraga bandái a Her­­nani és San Sclpian közti közlekedést félbeszakí­tották. A hernani-i helyőrséggel élénk ütközet volt, mely alkalommal mindkét részről sokan elestek Berlin, jun. 1. A nemzetközi hadi jog tárgyá­­bani congressus jul. 2- én fog Brüsselben össze­gyűlni az európai kormányoknak, Gortsakoff pro­­grammja szerinti részvétele mellett. Bukarest, jun. 1. A Románia és az osztrák­magyar monarchia közt kötött egyesség az orsova­­brassói vasúti csatlakozás tárgyában, ma terjesz­tetett a kamara elé. Bukarest, jun. 11. A kamarában a külügyér felolvasta az osztrák-magyar monarchiával kötött egyességhez mellékelt indokolást; — a kamara beleegyezett a sürgős tárgyalásban. Prága, jun. 1. Ma kezdettek meg a cseh fő­papok tanácskozásai a felekezeti törvényekkel szem­ben követendő maguk tartására nézve. Frankfurt, jun. 1. A német molnárok gyüleke­zetében 2900 molnár 24 fiókegylet által volt kép­viselve, miután Leinkauff, a bécsi gabnatőzsde kül­döttje, a veteményi piaczoknak a molnárokra vo­natkozólag előnyös voltát kiemelő és Sting, a stutt­garti tőzsde elnöke, az utolsó évi­ veteményi piacz jótékony hatását hangsúlyozó, elhatároztatott, hogy a molnár-egyesület bizottsága a bécsi piacz láto­gatását fiókegyesületei által előmozdítandja és ma­gát hivatalos küldöttek által képviselteti. Belgrád, jun. 1. Milan fejedelem ma tért visz­­sza, és a nép által élénk lelkesedéssel fogadtatott. Potsdam, jun. 1. A koronaörökös legidősb fiának confirmatiója az eddigi határozatok szerint szeptember­­­re tűzetett. Viktória királynőnek ez alkalomból történendő látogatásáról eddig még nem tudnak semmit. Darmstadt, jun. 1. Az orosz császár az emsi gyógyfürdői használat után Ingenheimba utazik, hova az orosz császárné f. hó 14 én szintén meg­érkezik, és az edinburghi herczegnő is váratik. Bécs, június. 1. (Hivat, zárlat.) Magy. földteherm. köt­vény 74.— Salg.-Tarján —.—. Magyar hitel. 144.25. Ma­gyar záloglevél 85.25. Erdélyi 134.—. Magyar keleti vasút 49.—. Magyar sorsjegy 73.75. Tiszai vasút 210.—. Magyar vasúti kölcsön 95.— Angol-magyar 32.50. Franco-magyar 58.—. Alföld 139.—.Magy. északkeleti vasút 104.— . Keleti vasúti elsőbbségi kötvény 63.50. Porosz pénztári utalvány —.—. Magyar gőzhajó elsőbbségi kötvény —.—. Magyar földhitelntézet 56 50 Török —. Municipális —.—. Bécs, június 1. (Zárlat) Hitelrészvények 216.— Galicziai 244.50. Államvasut 316.—. Járadék 69.40.1860-dik 106.10. 1864-diki 134.50 Ezüst 105.80. London 111.40. Unic­­bank —.—. Általános épitőbank 44.75. Angol-ausztria 125—. Lombardok 138.— Tramway —.—. Hitelsorsjegy 159.—. Napoleondor 894.—. Arany 531.—. Frankfurt 93.85 Porosz pénzutalvány 165.75. Török sorsjegy 61.25. Angol épi­tő­bank 53.25. Berlin, junius 1. (Kezdet.) Galicziai —. . Lombar­dok 83.— . Ezüst-jöved. ~ . 1860-as —Bécs—.— Romániai 44.87. Államvaspálya 187.75. Papirjövedék-----­Hitelsorsjegyek —1864-ki . Hitelrészvény 127 — Magyar sorsjegy —. —. Berlin, junius 1. (.Zárlat.) .Galicziai 110.—. Lombar­dok 83 25. Ezüst-jöv. 67.25. 1800-iki 99 25. Bécs 9110 Romániai 45 13. Államvaspálya 189.—. Papirjövedék 62.75 Hitelsorsjegyek 107.20 1864-iki 90.14 Hitelrészvények 128.25. Magyar sorsjegy 46.—. Frankfurt, junius 1. (Kezdet.) Váltóárfolyam Bécsre —.—. Amerikai 1882-re —. 1864-ki —. 1864-es — .— Lombardok­­ 45.—. Évjáruléki papír —.—. Osztr.bankrészv —Osztrák hitelrészvény 222.75. Osztrák államvaspá­ly részvény 328.50. 1860-as —.—. Ferencz­ Józsefvaspálya — . Galicziai 263.75. Évjáradéki ezüst —.—. Osto­bánk részv. —.—. Frankfurt, junius 1. (Zárlat.) Váltóárfolyam 105.55 1860 ik 98.16 metalique —. Uj ezüst kölcsön — — Nemzeti kölcsön —.—. Régi metalliques —.—. Új adó­mentes kölcsön —. Amerikai 1882-re —Osztrák hitelrészvény 225.25. Osztrák államvasut 328.—. 1864-ik5 158.75. 1860-diki 98 16. Ferencz-Józsefvasut —.—. Lom­bardok 145.— Galicziai 252.—. Papirjáradék 62.25. Ezüst­­járadék 67.88. Osztrák bankrészvény 1018. Magyar sors­jegyek —. Német osztrák bank —. Győri — Gömöri —.—. Boroszló junius 1. Búza —. rozs — — . Olaj 18.60. tavaszi 18.25. szesz 23.75. 24.­ Berlin, junius 1. Búza 92.—. 81.—. —. rozs 59.75. 59 25. 57.75. 57.75 Zab 62.75. 54.25. Árpa helyben —. Olaj 19.16. 18.75. 20.—. 20.25. Szesz 23.28 24.—. Nemzeti színház. A mai est két fordított színpadi újdonsága igazán megérdemelt volna teltebb há­zat, mint a melyet ismeretlen hite összehozott; de a kevesen kik ma tán csak puszta unalomból néz­ték meg ez ügyes kis dramolette-párt, bizonyára megnézik jövőre érdeklődésből is. Az egyik „Mar­cel“ tulajdonképen a dráma jelentősebb nevére tart igényt s a situatióban meg is van a drámaiság minden feltétele, de maga a tárgy pathologiai ta­nulmánynál nem egyéb s a cselekmény egy cura, egy őrült meggyógyittatása. Hanem mint ilyen igen szépen van gondolva s megírva s kis keretében arányos méretekben mozog s lélektani törvények alapján fejlődik, s gazdag igazán megkapó moz­zanatokban. Felekynek van benne legjelentéke­nyebb szerepe, melyből sokat lehet csinálni, ha nagyobb gon­dot fordít az őrültség és ébredező esz­mélet határain vergődő lélek visszatü­krözésére. Ma különösen a vissza-visszaesés sötétebb árnyalatait nem mindig találta el. Lendvayné asszonya szegény őrült feleségét egyszerűen igaz vonásokkal állíta elénk, szinte sajnálta az ember, hogy szerző több tért nem nyi­tott számára.­­ A második, helyesebben az első újdon­ság Meilhac egyfelvonásos dramoletteje, a „Másoló“, mely nem oly kerek dad és arányos beosztású, mint „Marcel“, de e felett az az előnye van, hogy valódi cse­lekmény mellett külső cselekménynyel, úgy nevezett „mozgással“ is bír, a­mi élénkebbé teszi aman­nál, hol az egységes mozdulatlan hangulat nyo­mása alatt szinte kifárad a néző. A „Másoló“-ban Ujházyé a főszerep, s bizonyára legjobb alakításai között foglal helyett a­gyermeteg Pernet papa, a­ki szerény ember létére nem meri megmondani megtalált leányának, hogy ő az apja. Molnárné asszonynak is hálás szerepe van, ki azonban mintha nem játszott volna szokott kedvével. Náday ellen­ben igen jó kedvvel s élénken játszta csekély tartalmú szerepét, s a zajos tapsból, melylyel a közönség a dramolette sikerét elismerte, méltán ki­­vehette részét ő is. — Mindkét újdonság csinosan van fordítva, csak azt nem értjük egészen, hogy a „Másoló“ személyei mért „kívülről“ (auswendig) tudnak, vagy nem tudnak valamit, és nem „könyv­­nélkül“ vagy, istenneki, hát „betéve“, holott még a franczia nyelv se csábíthatta a fordítót e ger­­m­anizmusra, a­mennyiben a francziák „par coeur“, „szív szerint“ szoktak valamit tudni. Hanem ez egyen kívül aztán nem is fér szó a minden tekintetben sikerült fordításhoz, mely itt-ott önálló átdolgozás nyomait is mutatja. A „Másoló“-t Ábrányi Emil, „Marcel“-t Sandeau eredetijéből Paulay ültette át nyelvünkre. Budapesti szinlapok. Kedden, június 2. Bérlet NEMZETI SZÍNHÁZ. 50. szám. Egészen új kiállítással: BRANKOVICS, Szerbia despotája. Eredeti uj dalmű 4 felvonásban. Irta Erkel Ferencz. A szöveget Obernyik tragoediája után szerkesztették: Odri Lehel és Ormai Ferencz. Személyek: Brankovics György, Szerbia despo­tája, magyar főúr és a magyar korona hűbérese — — Odri L. Gerő­­ fiai — — Paoli István­ — — Ellinger Jozefa Lázár, Brankovics nevelője és ta­nácsosa — — Tallián Egy tanácsom — — Kaczvinszky Egy a népből — — Gonda Székely György, a magyar keresz­tes hadak kapitánya — Kőszegi Hunyadi László — — Szabó Magyar hírnök — — Malecky Magyar főúr — — Traversz István II. Murad, török szultán — Ellinger Kiszlár aga, kísérője — — Ormay­­ szerb szolga ~ — Szügyi Hárem­ őr — — — Vitkovszki J. Apród — — — Vidmár Erzsi Mara, Brankovics leánya — Tannerné Fruzina, dajkája — — Bacsó Lujza, BUDAI SZÍNKÖR Másodszor: A kis apácza. Eredeti vígjáték 2 felvonásban. Irta N. N. Ezt követi: Tulipatan szigete. Víg Operette 1 felv. Irta Chivu. Fordította Folinus Emil Zenéje Offenbach­tól. Budapest, jun. 1. □ A választási törvény kiegészítését és módosítását tárgyazó belügyminiszteri javaslat eltagadhatatlan fontosságánál fogva nemcsak hazai sajtónkat foglalkoztatja, de még a bécsi „Neue freie Presse“ is szentel annak egy vezérczikket, a­melyben nem annyira érd­ekes a bírálat, a­melyet reá mond, és a jóslat, a­melyet annak hatásá­ról koc­kázt­at — mint mulatságos a kép­zelet, a­melyet eddigi választásainkról ma­gának alkot. Egyébként nem szándékunk se vele, se hazai különféle lapjainkkal ez alkalommal vitába ereszkedni, — habár az „Ung. Lt.“ nem legújabb, de előbbi czikke nagyon ki­­hivólag szólt az ellenzékhez, — csak né­mely átalános elvekről akarjuk nézetünket elmondani. A miniszter azt mondja indokolásában, hogy egységes adócensust azért nem hozott javaslatba, mert összes adózási viszonyaink gyökeres átalakítást igényelnek, és ez nem sokára várható is. — Tanácsosabbnak látta tehát az 1848-iki törv. által kitűzött kü­lönféle jogalapokat megtartani, és csak azok alkalmazását szabatosabban meghatá­rozni. Ezt némely laptársaink rászólják , mondván, hogy a miniszter nem volt elég következetes, elég radicális, mert nem al­kalmazza ezen „egyetlen igazságos alapot“. Nem tagadjuk, hogy — (ha kérdésen kívül hagyjuk az átalános szavazatjogot) legegyszerűbb és annálfogva, legalább lát­szólag, legigazságosabb is az egységes adó census. — De hát ha csak látszó-­­­lag? . . . Ugyanegy községben, — nagyobb ki­terjedésben egész oly .n vidéken is, a­hol a nemzetgazdasági, azaz a földművelési, ipari, kereskedelmi állapotok és másrészről a közművelődési viszonyok teljesen ugyanazok — feltéve, hogy az adókivetés is lehetőleg egyenlő és igazságos ,- az egységes adó­­census nem csak látszólag, de valóban a viszonylag legigazság­abb,­­ a legczél­­szerűbb. De így van-e ez nálunk is? A minisz­tert, indokolása szerint, a felhozottak közül csak azon egy körülmény határozta el arra, hogy még most az egységes adócensust ja­vaslatba ne hozza, miszerint az adókivetés nálunk még nem mondható lehetőleg egyen­lőnek és igazságosnak. — Mi azonban a többi felhozott körülményeket is legalább nagyon megfontolandónak tartjuk. Nem akarjuk mi már most lekötni szavunkat akkorra is, ha majdan lesz — ha lesz — egyenlő és igazságos adókiveté­sünk. Nem akarjuk azt mondani, hogy a tiszta adócensust soha semmi körülmények közt el nem fogadjuk. Sőt már jelenleg is, ha nem a meglevőnek megváltoztatásáról volna szó, de arról, hogy most először csi­náljunk választási törvényt, magunk is arra szavaznánk.­­ így azonban jónak látnók egy kissé meggondolni, váljon oly axioma-e az, hogy a választói jognak épen az adófi­zetés képezi alapját ? Mi azt hiszszük, hogy ez csak addig tekinthető ily alapnak, míg az általános szavazatjog behozatala nem lehetséges, nem szükséges, és nem tanácsos, — és addig is csak azért, mert még a világ nem találta fel a szavazatjog megadhatásának jobb alap­ját, biztosabb kritériumát. Eszményileg a szavazatjog csak azoktól lenne megtagadható, akiknek vagy nincs hazájuk,­­ vagy a­kik jogukkal hazájuk javára élni vagy nem tudnak, vagy az­zal visszaélni képesek. Az elsők alatt értjük nem a száműzöt­­teket, mert hisz ezek sokszor épen a leg­jobb és legbölcsebb hazafiak; de értjük a kiknek „ibi patria ubi bene“ ; értjük a cos­­mopolitákat, és az ötvenes években ismert azon „Beamten-Kind“ eket, a­kik születtek Tirolban, gyermekéveiket töltötték­ Morva­országban, ifjúságukat élték Bukovinában, kenyereket megtalálták Magyarországban, és azért maguk is bevallották, hogy a „h­a­­z­a“ előttük egy fogalom- és értelemnélküli puszta hang. Értjük végre azokat, kik hazát cserélvén, új hazájukat talán őszintén gon­dolják szeretni, de ez náluk még csak aka­rat és nem érzelem, és akik annak al­kotmányáról még fogalommal sem bírnak. Második sorába azoknak, kiktől a sza­vazatjogot megtagadnék, helyettük, a­kik azzal hazájuk javára élni nem képesek, nem tudnak. Tehát az éretlenek, a gyenge elmé­­jűek, az önálló akarattal nem bíró, de tel­jesen másoktól függő egyéneket. A harmadik sorba végre, a­kik a sza­­vazatjoggal visszaélni képesek , tehát a­kik magukat anyagilag vagy szellemileg meg­vesztegette­­k. Nem azért szavaznak Péterre vagy Pálra, mert azt becsületes, okos ha­zafinak ismerik, de mert szavazatukért pénzt, ételt-italt, hivatalt legelőt, erdőt adott vagy ígért. Ha mi ezekre szorítjuk, a szavazatjog megtagadtatásának eseteit eszményileg,­­ azért nem tétovázunk bevallani, hogy mi sem találtuk fel azon átalános ismertető jelt vagy kritériumot, a­melylyel ezt min­den egyes egyénnél meghatározni képesek lennénk, — és azért el kell fogadnunk azt, hogy a törvény határozzon meg bizo­nyos „qualificatió“-kat, a­melyekkel azon eszményi feladatot lehetőleg megközelíthetni véli. Az 1848. törvényhozásnak nyilván ez volt a czé­lja, midőn felállitá: 1- ör. A régi jogot, — mert semmi oka se lehetett épen azokat fosztani meg ezen legfőbb alkotmányos jog gyakorlatától, a kik az ősi alkotmányt addig fentartották és megvédték. 2- ér. A földbirtokot — (városokban a házakat is) — azon lélektanilag is helyes nézetből indulva ki, hogy a kinek az állam ingatlan birtokát is biztosítja, annál inkább van a rend, az állam fentartásában érde­kelve. 3- or. Kereskedők és gyárosokra nézve, hogy saját telepök legyen — kézművesekre, hogy legalább egy segéddel folytonosan dolgozzanak, — azért, nehogy ezek közt olyanok is gyakorolhassák a szavazatjogot, a­kik csak máról-holnapra tartózkodnak az illető kerületben, vagy épen a hazában. 4- er. A kiknek bármi czimen 100 p. frt jövedelmük kimutatható. 5-ör. Műveltség bizonyos fokát azokra nézve, kiknél ez külső jelekből is megállapít­ható, — mint az oklevél, az alkalmazás stb. Alig hiszszük, hogy a józan democratia és szabadelvűség szempontjából helyesen tennénk, ha mindezeket eltörölve, az egyet­len adócensussal akarnék pótolni. Sőt azt — honosítási törvény nélkül — egyenesen veszélyesnek is tartanék. Kizárólag az adóra fektetni a politikai jogok gyakorlatát — ha a census — a mérték — nem szabatik magasra — nem baj ugyan, mert azon után is kevés kivé­tellel ismét bejön a választói névjegyzékbe, a­ki a 48-i törvény alapján bejött. Mi pe­dig még a jelen körülmények közt ezen eredménynyel beérjük. „In abstracto“ azonban mégis csak annyit tesz az, mint a hazafiság ismertető jellegévé a vagyont tenni — a­mit már nem tudnánk aláírni. Példákkal nem támogatjuk nézetünket, mert „exempla sunt odiosa“ , és mert nem aka­runk azon hibába esni, a­mit az angol így fejezi ki: „defending what no one attacks.“ Mi tehát nem egyedül azért, mert in­kább tartjuk feladatunknak az 1848-i tör­vényeket ugyanazon alapon fejleszteni, mint­sem átváltoztatni; de az általunk imént kifejtett nézetből is — mert demokraticu­­sabbnak, szabadabbelvűnek tartjuk az 1848-i t­örvényt, mintsem a csupa arló alapját: — helyeseljük a kormány azon elhatározását, miszerint ő részben még most legalább az 1848-i alapról le nem tért. — A romániai vasúti csatlakozá­sok tárgyában esti lapunk azt a fontos bu­­karesti táviratot közölte, hogy úgy az orsovai mint a brassói csatlakozásra nézve Magyarország és Románia között kötött egyezmény aláíratott. Az egyezmény pontozataitól függesztjük fel ítéletünket. A távirat csak annyit mond, hogy mindkét csatlakozásnak négy év alatt kell kiépít­tetnie, s viszont a magyar kormány elejtette a tarifa­kérdésre vonatkozó feltételt. A képv. ház jogügyi bizottsága ma d. e. 9 órakor tartott ülésében a nők teljes­­korúságáról az igazságügyminiszter által be­mutatott 552. sz. törv. javaslatot, általánosságban, minden vita nélkül elfogadta. A részletes tárgyalás alatt az 1. §-nál Matold E. a 24 éves kor helyett a 20 évet indítványozta elfogadni, a mi azonban egyhangúlag mellőztetvén — az eredeti szerkezet fogadtatott el. A 2. és 3. §§. némi irályváltoztatással egy §-ba foglaltatni határoztatott. A 4. §. változatlanul elfogadtatván — Ham­mersberg Jenő előadó megbizatott, hogy a képr.­háznak teendő jelentésben fejezze ki a bizottság azon nézetét, miszerint ezen törvény az ország azon részeire is kiterjed, a­melyekben különben nem a magyar, de az osztrák polg. tv.-könyv bír hatálylyal, hogy azonban az „Unió“ eszméjéből folyólag ezt a törvényben világosan kifejezendő­­nek nem tartja. ______ A képviselőház IX. osztálya az or­szágos ülés után ma délben, 9 tag részvétével tar­tott ülésében, tárgyalta: I. A főrendiház módosítványait „a keleti mar­havész elleni intézkedésekről“ szóló törvényja­vaslatot. A 25. § nál kívánt módosítás eszméjét az osztály elfogadván, szerkezetét a­helyett, hogy „A vágóhidak lehetőleg a községen kívül és a jelenté­kenyebb közlekedési utaktól távol úgy helyezendők el“ . . stb a „lehetőleg“ szó áttételével következő­leg állapította meg: „A vágóhidak a községen kí­vül, és lehetőleg a jelentékenyebb közlekedési utaktól távol.“ . . . stb. A 27. §-nál az osztály, azon nézetből, mert vész idejére a jelen javaslat különben is tartalmaz még szigorúbb intézkedéseket, nem vélte a jelen §. intézkedését csupán a vész idejére szórítan­­dónak, s azért a főrendiház módosításához nem járul. Ellenben a 28. és 43. §§- oknál kívánt módosí­tásokat minden vita nélkül elfogadja. — Előadó Dániel Ernő. II. A főrendi­ház módosítványa „a vaspá­lyák által okozott halál- vagy testi sér­tések iránti felelősségről“ — hosszabb vitára adott alkalmat. Egy rész ugyanis azon né­zetben, hogy a kívánt közbeszúrás az egész tör­vényt meghiúsíthatná, s a vaspálya vállalatoknak állandó kibúvó ajtót tárna, annak elfogadtatását ellenzi. Mások ellenben azon nézetben voltak, hogy a §-ban a kívánt közbeszúrás előtt idézett „vis major“ kifejezés annak értelmét nagyon megszo­rítja, vagy legalább is különböző értelmezésre ad­hat alkalmat — a főrendi­ház módosítványát el­­fogadandónak vélék. Szavazás útján ez utóbbi né­zet egy szó többséget nyervén, a főrendiház módo­­sítványa lényegében elfogadtatott; szerkezete azon­ban következőleg állapíttatott meg: „vagy végre egy harmadik személynek oly tette, a melyet a vaspálya vállalat elhárítani képes nem volt.“ Előadó Schmausz Endre. III. „A Budapesti kereskedelmi és v­ál­t­ó t­ö­r­vé­ny­szék kereskedői ülnökei számának szaporításáról“ — az igazság­ügyminiszter által bemutatott 551. sz. törv. javas­latot az osztály, úgy átalánosságban mint részle­teiben minden vita nélkül elfogadta. Előadó Daniel Ernő. — A 153 milliós kölcsön második fe­lének realizálásáról azt írja az „Ung. Actionär“, hogy Weningertől külföldről azon tudósítás érkezett ide, hogy Hansemann nem hajlandó a kölcsön em­lített része érdekében Londonba menni. A kölcsön második felének átvétele az eddigi 761/1 millióra vállalkozott consortium részéről — úgymond a ne­vezett lap — e szerint legalább is kétséges. A „P. N.“ értesülése szerint, a dolog a legutóbbi időben másképen alakult.­­ — A képviselőház munkapro­gramja­j­át illetőleg a „P. N.“ újabb tervről ér­tesült. Azt hallja, hogy a választási törvény befe­jezése után a képviselőház a jelen ülésszak alatt még csak a ház szabályainak módosításáról szóló bizottsági jelentést venné tanácskozás alá, még­pedig olyképen, hogy míg a főrendiház a válasz­tási törvényt tárgyalná, a képviselőházban a ház­szabályok vétetnének fel. (1) A bud­apesti kere­ske­de­lem ha­nyatlásának okait fürkészi most egy fővárosi en­­quéte. Komoly nagy feladat, melyen mindjárt föl is hevül Steiger Gyula képviselő és meg nem állhatja, hogy tanácsadó szerepét egyszerre két lapban ne értékesítse, még pedig hogy isme­retes magyar érzelmei mellett culturképességét se vonják kétségbe, közlönyül a chauvinisticus „Re­form“ ázsiai sujtásos dolmánya hegyibe fölhúzza a „II. Pester Journal“ gála frakkját és ezzel meg­van a dualisticus parádé teljesen, a magyar kö­zönség pedig elmélkedhetik, mirevaló e tüntetés, midőn a „Journal“ csak ép úgy átvehette volna a czikket másnap, mint átszokták a magyar lapok a jelentékenyebb német közleményeket. Itt azonban nincs vége a culturláznak. Né­meth Imre miniszteri osztálytanácsosnak és az en­­quéte kormány képviselőjének alkalmasint besúgta valaki a kiválóan magyar Steiger ez ötletét, mire persze ez meg nem állhatja, hogy tiszta ékes né­metséggel czikket ne penderítsen a „Pester Lloyd“­­ban ; a hivatalos színezet és a teljes kulturképes­­ség kedvéért még csak érdemesnek sem tartván, hogy magyar érdekben magyarul is szóljon a köz­véleményhez. Még itt sincs vége a culturláznak. Az osz­tálytanácsos szereplése féltékenynyé teszi Bartal György minisztert és Némethet ugyancsak kemé­nyen megszapulja még ékesebb németséggel a „Pester Lloyd“ mai esti lapjában, be akarván bi­­zonyítani, hogy kereskedelmi miniszter létére csak azért is van olyan német, mint „Németh“ osztály­­tanácsosa. És így aztán mégis van vitatva, el is van döntve egy fontos országos kérdés hivatal­osan a magyar közvélemény kikerülésével a német saj­tóban. Te meg szegény magyar sajtó csak papolt tovább is a germanisajtó ellen és az erős nemzeti politika mellett.­­ A budapesti kereskedelem ha­nyatlása tárgyában kiküldött bizottság múlt alkalommal kiküldött választmánya tegnap tartott ülést Kammermeyer polgármester elnöklete alatt a főbb kereskedelmi ágak képviselőinek ki­hallgatása tárgyában. Horn Ede fölemlíti Németh Imrének a „P. Lloyd“-ban megjelent nyilatkozatát. Jó volna tudni — úgymond — hogy mennyiben való az, mi a „P. Lloyd“-ban a kormánybiztos neve alatt el­mondatott; mert ha a közraktárak és vasutak ügye csakugyan annyira előhaladt, akkor e vá­lasztmány feladata nagyon meg lenne könnyítve. Németh Imre kormánybiztos : A „Pester Lloyd“-ban megjelent czikk nem a kormánybiz­tosnak, hanem szólónak egyéni nézeteit adja elő. Sajnálja, hogy czikke — mint a több lapban megjelent támadásokból látja — félreértetett, mintha ő, a kereskedelmi miniszter képviselője, kereskedőket vagy bárki mást sérteni, vagy pe­dig a bizottságnak szemrehányást tenni szándé­kozott volna. Szóló a czikkben azon egyéni néze­tét, melyet a kereskedelmi miniszter is helyesel, kívánta elmondani, miszerint a kihallgatás hosz­­szadalmas útja ott, ahol a bizottság kebelében annyi kitűnő szakember ül, elhibázott irány, és ezt hírlapban mondotta el azért, mert nem vélte magát jogosítottnak részt venni a bizottság eljá­rási módozatai iránt folyt tanácskozásban. Körösi József: A kormánybiztos kijelen­tette, hogy a miniszter helyesli részben a „P. LI.-­­ban megjelent czikket. Szóló tudni kívánja min­denekelőtt, hogy az entrepol-k és a vasutak ügye csakugyan oly előrehaladt stádiumban van-e már a kormánynál, mint az illető czikk állítja? Mert ha e részben bizonyos kérdések be vannak már fejezve, akkor a főváros nem fogja már bevégzett feladatokra pazarolni az időt és erejét, hanem azon lesz, hogy a kormánynyal együtt a még hátralevő teendők végrehajtására összpontosítsa tevékeny­ségét. V­é c s e­y: Az nagyon közönyös, hogy a kormánynak mi a szándéka, miután nincs hozzá pénze. Hagyjuk a dolgot és lássunk a munkához. Horn megjegyzi Németh ellenében, hogy ő a czikk irányára nézve egy szóval sem tett meg­jegyzést: csak az abban említett pozitív kormányi intézkedésekre nézve kér fölvilágosítást, és sajnálja, hogy ezekre nem reflektált a kormánybiztos előbbi válaszában. Németh Imre kormánybiztos: A közraktá­rak kérdése a kereskedelmi minisztériumnál any­­nyiban van előkészítve, a­mennyiben azoknak helyes szervezéséről s berendezéséről elméleti s gyakorlati szempontból be vannak fejezve a ta­nulmányozások. Ha ezen megállapodásokhoz hoz­zájárul a város, akkor a harmadik factor van még hátra, t. i. a kellő pénzerő. Erről pedig nincs egyelőre tájékozva sem a kormány, sem — úgy látszik — a főváros. A vasutak iránt tett kér­désre nézve szóló, mint csupán a kereskedelmi miniszter képviselője, nincs hivatva nyilatkozni. E nyilatkozat tudomásul vétetik. Elnök a választmány megegyezésével ki­mondja ezután, hogy a választmány a kihallgatá­sokat teljes ülésben fogja tartani s azokat szerdán d. e. kezdi meg. Né­meth Imre kérdi, hogy a kihallgatan­­dók az entrepol-k és a vasutak iránt is meg fog­nak-e kérdeztetni. Vécsey ezt nem tartja szükségesnek. Ráth Károly nem tartja e kérdéseket a ke­reskedelem hanyatlásainak okairól folytatandó ku­tatásnál a többi kérdéstől elválaszthatóknak. Elnök kimondja, hogy ez a fölteendő kér­dések alkalmára tartozik. Ezután Körösi előterjesztése alapján a

Next