Ellenőr, 1874. június (6. évfolyam, 149-176. szám)
1874-06-02 / 150. szám
Előfizetési árak: Egész évre . . 20 frt. - kr. Évnegyedre . . 5 M. kr Félévre . . . 10 . , Egy hónapra . 1980 „ Egyes szám ár» 10 krajerár. szerkesztési iroda: Budapesten, n A tiorn to as a 6. m a-Semmit sem közlünk, ha nem tudjuk, kitől jön. - Kéziratok visszaküldésére nem vállalkozunk. — Posta által csak bérmentes leveleket fogadunk el. 150. szám. Budapest, kedd, június 2. 1874. 71. évfolyam. Hirdetések felvétele: Budapesten, nádor-utcza 6. sas. (Légrády testvérek Irodájában). Kiadó-hivatal: Előfizethetni helyben és posta utján, nádor-utcza 6. es. a. A lap szétküldésére vonatkozó reclamációk Légrády testvérek irodájába (nádor-utcza 6. sz.) intézendők. Az „Ellenőr“ ára mint eddig: Egy évre.......................... 20 forint kr. Félévre.....................................» ^r* Negyedévre.................................® » “ “r* Egy hóra......................................1 »» *r* Az előfizetést — postai utón vagy személyesen — nyugtázza az „Ellenőr“ kiadóhivatala (Pesten, nádor-utcza, 6. sz.) Százalék a könyvárusi utón történő megrendelések után az „Ellenőr“ részéről nem adatik. __________ TÁVIRATOK. Bécs, jún. 1. Utólagosan jelentjük, hogy az 1864-iki sorsjegyek mai húzásában a 21. sorozat is kisorsoltatott. Trieszt, jun. 1. „Jupiter“ nevű floydgőzös a china-nyugatindiai postával érkezett meg ma délután 3 órakor Alexandrából. Páris, jun. 1. Ama ma elterjedt hír, mintha Magne pénzügyér lemondott volna, alaptalan. Sartander, jun. 1. Lizzaraga bandái a Hernani és San Sclpian közti közlekedést félbeszakították. A hernani-i helyőrséggel élénk ütközet volt, mely alkalommal mindkét részről sokan elestek Berlin, jun. 1. A nemzetközi hadi jog tárgyábani congressus jul. 2- én fog Brüsselben összegyűlni az európai kormányoknak, Gortsakoff programmja szerinti részvétele mellett. Bukarest, jun. 1. A Románia és az osztrákmagyar monarchia közt kötött egyesség az orsovabrassói vasúti csatlakozás tárgyában, ma terjesztetett a kamara elé. Bukarest, jun. 11. A kamarában a külügyér felolvasta az osztrák-magyar monarchiával kötött egyességhez mellékelt indokolást; — a kamara beleegyezett a sürgős tárgyalásban. Prága, jun. 1. Ma kezdettek meg a cseh főpapok tanácskozásai a felekezeti törvényekkel szemben követendő maguk tartására nézve. Frankfurt, jun. 1. A német molnárok gyülekezetében 2900 molnár 24 fiókegylet által volt képviselve, miután Leinkauff, a bécsi gabnatőzsde küldöttje, a veteményi piaczoknak a molnárokra vonatkozólag előnyös voltát kiemelő és Sting, a stuttgarti tőzsde elnöke, az utolsó évi veteményi piacz jótékony hatását hangsúlyozó, elhatároztatott, hogy a molnár-egyesület bizottsága a bécsi piacz látogatását fiókegyesületei által előmozdítandja és magát hivatalos küldöttek által képviselteti. Belgrád, jun. 1. Milan fejedelem ma tért viszsza, és a nép által élénk lelkesedéssel fogadtatott. Potsdam, jun. 1. A koronaörökös legidősb fiának confirmatiója az eddigi határozatok szerint szeptemberre tűzetett. Viktória királynőnek ez alkalomból történendő látogatásáról eddig még nem tudnak semmit. Darmstadt, jun. 1. Az orosz császár az emsi gyógyfürdői használat után Ingenheimba utazik, hova az orosz császárné f. hó 14 én szintén megérkezik, és az edinburghi herczegnő is váratik. Bécs, június. 1. (Hivat, zárlat.) Magy. földteherm. kötvény 74.— Salg.-Tarján —.—. Magyar hitel. 144.25. Magyar záloglevél 85.25. Erdélyi 134.—. Magyar keleti vasút 49.—. Magyar sorsjegy 73.75. Tiszai vasút 210.—. Magyar vasúti kölcsön 95.— Angol-magyar 32.50. Franco-magyar 58.—. Alföld 139.—.Magy. északkeleti vasút 104.— . Keleti vasúti elsőbbségi kötvény 63.50. Porosz pénztári utalvány —.—. Magyar gőzhajó elsőbbségi kötvény —.—. Magyar földhitelntézet 56 50 Török —. Municipális —.—. Bécs, június 1. (Zárlat) Hitelrészvények 216.— Galicziai 244.50. Államvasut 316.—. Járadék 69.40.1860-dik 106.10. 1864-diki 134.50 Ezüst 105.80. London 111.40. Unicbank —.—. Általános épitőbank 44.75. Angol-ausztria 125—. Lombardok 138.— Tramway —.—. Hitelsorsjegy 159.—. Napoleondor 894.—. Arany 531.—. Frankfurt 93.85 Porosz pénzutalvány 165.75. Török sorsjegy 61.25. Angol épitőbank 53.25. Berlin, junius 1. (Kezdet.) Galicziai —. . Lombardok 83.— . Ezüst-jöved. ~ . 1860-as —Bécs—.— Romániai 44.87. Államvaspálya 187.75. Papirjövedék-----Hitelsorsjegyek —1864-ki . Hitelrészvény 127 — Magyar sorsjegy —. —. Berlin, junius 1. (.Zárlat.) .Galicziai 110.—. Lombardok 83 25. Ezüst-jöv. 67.25. 1800-iki 99 25. Bécs 9110 Romániai 45 13. Államvaspálya 189.—. Papirjövedék 62.75 Hitelsorsjegyek 107.20 1864-iki 90.14 Hitelrészvények 128.25. Magyar sorsjegy 46.—. Frankfurt, junius 1. (Kezdet.) Váltóárfolyam Bécsre —.—. Amerikai 1882-re —. 1864-ki —. 1864-es — .— Lombardok 45.—. Évjáruléki papír —.—. Osztr.bankrészv —Osztrák hitelrészvény 222.75. Osztrák államvaspály részvény 328.50. 1860-as —.—. Ferencz Józsefvaspálya — . Galicziai 263.75. Évjáradéki ezüst —.—. Ostobánk részv. —.—. Frankfurt, junius 1. (Zárlat.) Váltóárfolyam 105.55 1860 ik 98.16 metalique —. Uj ezüst kölcsön — — Nemzeti kölcsön —.—. Régi metalliques —.—. Új adómentes kölcsön —. Amerikai 1882-re —Osztrák hitelrészvény 225.25. Osztrák államvasut 328.—. 1864-ik5 158.75. 1860-diki 98 16. Ferencz-Józsefvasut —.—. Lombardok 145.— Galicziai 252.—. Papirjáradék 62.25. Ezüstjáradék 67.88. Osztrák bankrészvény 1018. Magyar sorsjegyek —. Német osztrák bank —. Győri — Gömöri —.—. Boroszló junius 1. Búza —. rozs — — . Olaj 18.60. tavaszi 18.25. szesz 23.75. 24. Berlin, junius 1. Búza 92.—. 81.—. —. rozs 59.75. 59 25. 57.75. 57.75 Zab 62.75. 54.25. Árpa helyben —. Olaj 19.16. 18.75. 20.—. 20.25. Szesz 23.28 24.—. Nemzeti színház. A mai est két fordított színpadi újdonsága igazán megérdemelt volna teltebb házat, mint a melyet ismeretlen hite összehozott; de a kevesen kik ma tán csak puszta unalomból nézték meg ez ügyes kis dramolette-párt, bizonyára megnézik jövőre érdeklődésből is. Az egyik „Marcel“ tulajdonképen a dráma jelentősebb nevére tart igényt s a situatióban meg is van a drámaiság minden feltétele, de maga a tárgy pathologiai tanulmánynál nem egyéb s a cselekmény egy cura, egy őrült meggyógyittatása. Hanem mint ilyen igen szépen van gondolva s megírva s kis keretében arányos méretekben mozog s lélektani törvények alapján fejlődik, s gazdag igazán megkapó mozzanatokban. Felekynek van benne legjelentékenyebb szerepe, melyből sokat lehet csinálni, ha nagyobb gondot fordít az őrültség és ébredező eszmélet határain vergődő lélek visszatükrözésére. Ma különösen a vissza-visszaesés sötétebb árnyalatait nem mindig találta el. Lendvayné asszonya szegény őrült feleségét egyszerűen igaz vonásokkal állíta elénk, szinte sajnálta az ember, hogy szerző több tért nem nyitott számára. A második, helyesebben az első újdonság Meilhac egyfelvonásos dramoletteje, a „Másoló“, mely nem oly kerek dad és arányos beosztású, mint „Marcel“, de e felett az az előnye van, hogy valódi cselekmény mellett külső cselekménynyel, úgy nevezett „mozgással“ is bír, ami élénkebbé teszi amannál, hol az egységes mozdulatlan hangulat nyomása alatt szinte kifárad a néző. A „Másoló“-ban Ujházyé a főszerep, s bizonyára legjobb alakításai között foglal helyett agyermeteg Pernet papa, aki szerény ember létére nem meri megmondani megtalált leányának, hogy ő az apja. Molnárné asszonynak is hálás szerepe van, ki azonban mintha nem játszott volna szokott kedvével. Náday ellenben igen jó kedvvel s élénken játszta csekély tartalmú szerepét, s a zajos tapsból, melylyel a közönség a dramolette sikerét elismerte, méltán kivehette részét ő is. — Mindkét újdonság csinosan van fordítva, csak azt nem értjük egészen, hogy a „Másoló“ személyei mért „kívülről“ (auswendig) tudnak, vagy nem tudnak valamit, és nem „könyvnélkül“ vagy, istenneki, hát „betéve“, holott még a franczia nyelv se csábíthatta a fordítót e germanizmusra, amennyiben a francziák „par coeur“, „szív szerint“ szoktak valamit tudni. Hanem ez egyen kívül aztán nem is fér szó a minden tekintetben sikerült fordításhoz, mely itt-ott önálló átdolgozás nyomait is mutatja. A „Másoló“-t Ábrányi Emil, „Marcel“-t Sandeau eredetijéből Paulay ültette át nyelvünkre. Budapesti szinlapok. Kedden, június 2. Bérlet NEMZETI SZÍNHÁZ. 50. szám. Egészen új kiállítással: BRANKOVICS, Szerbia despotája. Eredeti uj dalmű 4 felvonásban. Irta Erkel Ferencz. A szöveget Obernyik tragoediája után szerkesztették: Odri Lehel és Ormai Ferencz. Személyek: Brankovics György, Szerbia despotája, magyar főúr és a magyar korona hűbérese — — Odri L. Gerő fiai — — Paoli István — — Ellinger Jozefa Lázár, Brankovics nevelője és tanácsosa — — Tallián Egy tanácsom — — Kaczvinszky Egy a népből — — Gonda Székely György, a magyar keresztes hadak kapitánya — Kőszegi Hunyadi László — — Szabó Magyar hírnök — — Malecky Magyar főúr — — Traversz István II. Murad, török szultán — Ellinger Kiszlár aga, kísérője — — Ormay szerb szolga ~ — Szügyi Hárem őr — — — Vitkovszki J. Apród — — — Vidmár Erzsi Mara, Brankovics leánya — Tannerné Fruzina, dajkája — — Bacsó Lujza, BUDAI SZÍNKÖR Másodszor: A kis apácza. Eredeti vígjáték 2 felvonásban. Irta N. N. Ezt követi: Tulipatan szigete. Víg Operette 1 felv. Irta Chivu. Fordította Folinus Emil Zenéje Offenbachtól. Budapest, jun. 1. □ A választási törvény kiegészítését és módosítását tárgyazó belügyminiszteri javaslat eltagadhatatlan fontosságánál fogva nemcsak hazai sajtónkat foglalkoztatja, de még a bécsi „Neue freie Presse“ is szentel annak egy vezérczikket, amelyben nem annyira érdekes a bírálat, amelyet reá mond, és a jóslat, amelyet annak hatásáról kockáztat — mint mulatságos a képzelet, amelyet eddigi választásainkról magának alkot. Egyébként nem szándékunk se vele, se hazai különféle lapjainkkal ez alkalommal vitába ereszkedni, — habár az „Ung. Lt.“ nem legújabb, de előbbi czikke nagyon kihivólag szólt az ellenzékhez, — csak némely átalános elvekről akarjuk nézetünket elmondani. A miniszter azt mondja indokolásában, hogy egységes adócensust azért nem hozott javaslatba, mert összes adózási viszonyaink gyökeres átalakítást igényelnek, és ez nem sokára várható is. — Tanácsosabbnak látta tehát az 1848-iki törv. által kitűzött különféle jogalapokat megtartani, és csak azok alkalmazását szabatosabban meghatározni. Ezt némely laptársaink rászólják , mondván, hogy a miniszter nem volt elég következetes, elég radicális, mert nem alkalmazza ezen „egyetlen igazságos alapot“. Nem tagadjuk, hogy — (ha kérdésen kívül hagyjuk az átalános szavazatjogot) legegyszerűbb és annálfogva, legalább látszólag, legigazságosabb is az egységes adó census. — De hát ha csak látszó-lag? . . . Ugyanegy községben, — nagyobb kiterjedésben egész oly .n vidéken is, ahol a nemzetgazdasági, azaz a földművelési, ipari, kereskedelmi állapotok és másrészről a közművelődési viszonyok teljesen ugyanazok — feltéve, hogy az adókivetés is lehetőleg egyenlő és igazságos ,- az egységes adócensus nem csak látszólag, de valóban a viszonylag legigazságabb, a legczélszerűbb. De így van-e ez nálunk is? A minisztert, indokolása szerint, a felhozottak közül csak azon egy körülmény határozta el arra, hogy még most az egységes adócensust javaslatba ne hozza, miszerint az adókivetés nálunk még nem mondható lehetőleg egyenlőnek és igazságosnak. — Mi azonban a többi felhozott körülményeket is legalább nagyon megfontolandónak tartjuk. Nem akarjuk mi már most lekötni szavunkat akkorra is, ha majdan lesz — ha lesz — egyenlő és igazságos adókivetésünk. Nem akarjuk azt mondani, hogy a tiszta adócensust soha semmi körülmények közt el nem fogadjuk. Sőt már jelenleg is, ha nem a meglevőnek megváltoztatásáról volna szó, de arról, hogy most először csináljunk választási törvényt, magunk is arra szavaznánk. így azonban jónak látnók egy kissé meggondolni, váljon oly axioma-e az, hogy a választói jognak épen az adófizetés képezi alapját ? Mi azt hiszszük, hogy ez csak addig tekinthető ily alapnak, míg az általános szavazatjog behozatala nem lehetséges, nem szükséges, és nem tanácsos, — és addig is csak azért, mert még a világ nem találta fel a szavazatjog megadhatásának jobb alapját, biztosabb kritériumát. Eszményileg a szavazatjog csak azoktól lenne megtagadható, akiknek vagy nincs hazájuk, vagy akik jogukkal hazájuk javára élni vagy nem tudnak, vagy azzal visszaélni képesek. Az elsők alatt értjük nem a száműzötteket, mert hisz ezek sokszor épen a legjobb és legbölcsebb hazafiak; de értjük a kiknek „ibi patria ubi bene“ ; értjük a cosmopolitákat, és az ötvenes években ismert azon „Beamten-Kind“ eket, akik születtek Tirolban, gyermekéveiket töltötték Morvaországban, ifjúságukat élték Bukovinában, kenyereket megtalálták Magyarországban, és azért maguk is bevallották, hogy a „haza“ előttük egy fogalom- és értelemnélküli puszta hang. Értjük végre azokat, kik hazát cserélvén, új hazájukat talán őszintén gondolják szeretni, de ez náluk még csak akarat és nem érzelem, és akik annak alkotmányáról még fogalommal sem bírnak. Második sorába azoknak, kiktől a szavazatjogot megtagadnék, helyettük, akik azzal hazájuk javára élni nem képesek, nem tudnak. Tehát az éretlenek, a gyenge elméjűek, az önálló akarattal nem bíró, de teljesen másoktól függő egyéneket. A harmadik sorba végre, akik a szavazatjoggal visszaélni képesek , tehát akik magukat anyagilag vagy szellemileg megvesztegettek. Nem azért szavaznak Péterre vagy Pálra, mert azt becsületes, okos hazafinak ismerik, de mert szavazatukért pénzt, ételt-italt, hivatalt legelőt, erdőt adott vagy ígért. Ha mi ezekre szorítjuk, a szavazatjog megtagadtatásának eseteit eszményileg, azért nem tétovázunk bevallani, hogy mi sem találtuk fel azon átalános ismertető jelt vagy kritériumot, amelylyel ezt minden egyes egyénnél meghatározni képesek lennénk, — és azért el kell fogadnunk azt, hogy a törvény határozzon meg bizonyos „qualificatió“-kat, amelyekkel azon eszményi feladatot lehetőleg megközelíthetni véli. Az 1848. törvényhozásnak nyilván ez volt a czélja, midőn felállitá: 1- ör. A régi jogot, — mert semmi oka se lehetett épen azokat fosztani meg ezen legfőbb alkotmányos jog gyakorlatától, a kik az ősi alkotmányt addig fentartották és megvédték. 2- ér. A földbirtokot — (városokban a házakat is) — azon lélektanilag is helyes nézetből indulva ki, hogy a kinek az állam ingatlan birtokát is biztosítja, annál inkább van a rend, az állam fentartásában érdekelve. 3- or. Kereskedők és gyárosokra nézve, hogy saját telepök legyen — kézművesekre, hogy legalább egy segéddel folytonosan dolgozzanak, — azért, nehogy ezek közt olyanok is gyakorolhassák a szavazatjogot, akik csak máról-holnapra tartózkodnak az illető kerületben, vagy épen a hazában. 4- er. A kiknek bármi czimen 100 p. frt jövedelmük kimutatható. 5-ör. Műveltség bizonyos fokát azokra nézve, kiknél ez külső jelekből is megállapítható, — mint az oklevél, az alkalmazás stb. Alig hiszszük, hogy a józan democratia és szabadelvűség szempontjából helyesen tennénk, ha mindezeket eltörölve, az egyetlen adócensussal akarnék pótolni. Sőt azt — honosítási törvény nélkül — egyenesen veszélyesnek is tartanék. Kizárólag az adóra fektetni a politikai jogok gyakorlatát — ha a census — a mérték — nem szabatik magasra — nem baj ugyan, mert azon után is kevés kivétellel ismét bejön a választói névjegyzékbe, aki a 48-i törvény alapján bejött. Mi pedig még a jelen körülmények közt ezen eredménynyel beérjük. „In abstracto“ azonban mégis csak annyit tesz az, mint a hazafiság ismertető jellegévé a vagyont tenni — amit már nem tudnánk aláírni. Példákkal nem támogatjuk nézetünket, mert „exempla sunt odiosa“ , és mert nem akarunk azon hibába esni, amit az angol így fejezi ki: „defending what no one attacks.“ Mi tehát nem egyedül azért, mert inkább tartjuk feladatunknak az 1848-i törvényeket ugyanazon alapon fejleszteni, mintsem átváltoztatni; de az általunk imént kifejtett nézetből is — mert demokraticusabbnak, szabadabbelvűnek tartjuk az 1848-i törvényt, mintsem a csupa arló alapját: — helyeseljük a kormány azon elhatározását, miszerint ő részben még most legalább az 1848-i alapról le nem tért. — A romániai vasúti csatlakozások tárgyában esti lapunk azt a fontos bukaresti táviratot közölte, hogy úgy az orsovai mint a brassói csatlakozásra nézve Magyarország és Románia között kötött egyezmény aláíratott. Az egyezmény pontozataitól függesztjük fel ítéletünket. A távirat csak annyit mond, hogy mindkét csatlakozásnak négy év alatt kell kiépíttetnie, s viszont a magyar kormány elejtette a tarifakérdésre vonatkozó feltételt. A képv. ház jogügyi bizottsága ma d. e. 9 órakor tartott ülésében a nők teljeskorúságáról az igazságügyminiszter által bemutatott 552. sz. törv. javaslatot, általánosságban, minden vita nélkül elfogadta. A részletes tárgyalás alatt az 1. §-nál Matold E. a 24 éves kor helyett a 20 évet indítványozta elfogadni, a mi azonban egyhangúlag mellőztetvén — az eredeti szerkezet fogadtatott el. A 2. és 3. §§. némi irályváltoztatással egy §-ba foglaltatni határoztatott. A 4. §. változatlanul elfogadtatván — Hammersberg Jenő előadó megbizatott, hogy a képr.háznak teendő jelentésben fejezze ki a bizottság azon nézetét, miszerint ezen törvény az ország azon részeire is kiterjed, amelyekben különben nem a magyar, de az osztrák polg. tv.-könyv bír hatálylyal, hogy azonban az „Unió“ eszméjéből folyólag ezt a törvényben világosan kifejezendőnek nem tartja. ______ A képviselőház IX. osztálya az országos ülés után ma délben, 9 tag részvétével tartott ülésében, tárgyalta: I. A főrendiház módosítványait „a keleti marhavész elleni intézkedésekről“ szóló törvényjavaslatot. A 25. § nál kívánt módosítás eszméjét az osztály elfogadván, szerkezetét ahelyett, hogy „A vágóhidak lehetőleg a községen kívül és a jelentékenyebb közlekedési utaktól távol úgy helyezendők el“ . . stb a „lehetőleg“ szó áttételével következőleg állapította meg: „A vágóhidak a községen kívül, és lehetőleg a jelentékenyebb közlekedési utaktól távol.“ . . . stb. A 27. §-nál az osztály, azon nézetből, mert vész idejére a jelen javaslat különben is tartalmaz még szigorúbb intézkedéseket, nem vélte a jelen §. intézkedését csupán a vész idejére szórítandónak, s azért a főrendiház módosításához nem járul. Ellenben a 28. és 43. §§- oknál kívánt módosításokat minden vita nélkül elfogadja. — Előadó Dániel Ernő. II. A főrendiház módosítványa „a vaspályák által okozott halál- vagy testi sértések iránti felelősségről“ — hosszabb vitára adott alkalmat. Egy rész ugyanis azon nézetben, hogy a kívánt közbeszúrás az egész törvényt meghiúsíthatná, s a vaspálya vállalatoknak állandó kibúvó ajtót tárna, annak elfogadtatását ellenzi. Mások ellenben azon nézetben voltak, hogy a §-ban a kívánt közbeszúrás előtt idézett „vis major“ kifejezés annak értelmét nagyon megszorítja, vagy legalább is különböző értelmezésre adhat alkalmat — a főrendiház módosítványát elfogadandónak vélék. Szavazás útján ez utóbbi nézet egy szó többséget nyervén, a főrendiház módosítványa lényegében elfogadtatott; szerkezete azonban következőleg állapíttatott meg: „vagy végre egy harmadik személynek oly tette, a melyet a vaspálya vállalat elhárítani képes nem volt.“ Előadó Schmausz Endre. III. „A Budapesti kereskedelmi és váltó törvényszék kereskedői ülnökei számának szaporításáról“ — az igazságügyminiszter által bemutatott 551. sz. törv. javaslatot az osztály, úgy átalánosságban mint részleteiben minden vita nélkül elfogadta. Előadó Daniel Ernő. — A 153 milliós kölcsön második felének realizálásáról azt írja az „Ung. Actionär“, hogy Weningertől külföldről azon tudósítás érkezett ide, hogy Hansemann nem hajlandó a kölcsön említett része érdekében Londonba menni. A kölcsön második felének átvétele az eddigi 761/1 millióra vállalkozott consortium részéről — úgymond a nevezett lap — e szerint legalább is kétséges. A „P. N.“ értesülése szerint, a dolog a legutóbbi időben másképen alakult. — A képviselőház munkaprogramjaját illetőleg a „P. N.“ újabb tervről értesült. Azt hallja, hogy a választási törvény befejezése után a képviselőház a jelen ülésszak alatt még csak a ház szabályainak módosításáról szóló bizottsági jelentést venné tanácskozás alá, mégpedig olyképen, hogy míg a főrendiház a választási törvényt tárgyalná, a képviselőházban a házszabályok vétetnének fel. (1) A budapesti kereskedelem hanyatlásának okait fürkészi most egy fővárosi enquéte. Komoly nagy feladat, melyen mindjárt föl is hevül Steiger Gyula képviselő és meg nem állhatja, hogy tanácsadó szerepét egyszerre két lapban ne értékesítse, még pedig hogy ismeretes magyar érzelmei mellett culturképességét se vonják kétségbe, közlönyül a chauvinisticus „Reform“ ázsiai sujtásos dolmánya hegyibe fölhúzza a „II. Pester Journal“ gála frakkját és ezzel megvan a dualisticus parádé teljesen, a magyar közönség pedig elmélkedhetik, mirevaló e tüntetés, midőn a „Journal“ csak ép úgy átvehette volna a czikket másnap, mint átszokták a magyar lapok a jelentékenyebb német közleményeket. Itt azonban nincs vége a culturláznak. Németh Imre miniszteri osztálytanácsosnak és az enquéte kormány képviselőjének alkalmasint besúgta valaki a kiválóan magyar Steiger ez ötletét, mire persze ez meg nem állhatja, hogy tiszta ékes németséggel czikket ne penderítsen a „Pester Lloyd“ban ; a hivatalos színezet és a teljes kulturképesség kedvéért még csak érdemesnek sem tartván, hogy magyar érdekben magyarul is szóljon a közvéleményhez. Még itt sincs vége a culturláznak. Az osztálytanácsos szereplése féltékenynyé teszi Bartal György minisztert és Némethet ugyancsak keményen megszapulja még ékesebb németséggel a „Pester Lloyd“ mai esti lapjában, be akarván bizonyítani, hogy kereskedelmi miniszter létére csak azért is van olyan német, mint „Németh“ osztálytanácsosa. És így aztán mégis van vitatva, el is van döntve egy fontos országos kérdés hivatalosan a magyar közvélemény kikerülésével a német sajtóban. Te meg szegény magyar sajtó csak papolt tovább is a germanisajtó ellen és az erős nemzeti politika mellett. A budapesti kereskedelem hanyatlása tárgyában kiküldött bizottság múlt alkalommal kiküldött választmánya tegnap tartott ülést Kammermeyer polgármester elnöklete alatt a főbb kereskedelmi ágak képviselőinek kihallgatása tárgyában. Horn Ede fölemlíti Németh Imrének a „P. Lloyd“-ban megjelent nyilatkozatát. Jó volna tudni — úgymond — hogy mennyiben való az, mi a „P. Lloyd“-ban a kormánybiztos neve alatt elmondatott; mert ha a közraktárak és vasutak ügye csakugyan annyira előhaladt, akkor e választmány feladata nagyon meg lenne könnyítve. Németh Imre kormánybiztos : A „Pester Lloyd“-ban megjelent czikk nem a kormánybiztosnak, hanem szólónak egyéni nézeteit adja elő. Sajnálja, hogy czikke — mint a több lapban megjelent támadásokból látja — félreértetett, mintha ő, a kereskedelmi miniszter képviselője, kereskedőket vagy bárki mást sérteni, vagy pedig a bizottságnak szemrehányást tenni szándékozott volna. Szóló a czikkben azon egyéni nézetét, melyet a kereskedelmi miniszter is helyesel, kívánta elmondani, miszerint a kihallgatás hoszszadalmas útja ott, ahol a bizottság kebelében annyi kitűnő szakember ül, elhibázott irány, és ezt hírlapban mondotta el azért, mert nem vélte magát jogosítottnak részt venni a bizottság eljárási módozatai iránt folyt tanácskozásban. Körösi József: A kormánybiztos kijelentette, hogy a miniszter helyesli részben a „P. LI.-ban megjelent czikket. Szóló tudni kívánja mindenekelőtt, hogy az entrepol-k és a vasutak ügye csakugyan oly előrehaladt stádiumban van-e már a kormánynál, mint az illető czikk állítja? Mert ha e részben bizonyos kérdések be vannak már fejezve, akkor a főváros nem fogja már bevégzett feladatokra pazarolni az időt és erejét, hanem azon lesz, hogy a kormánynyal együtt a még hátralevő teendők végrehajtására összpontosítsa tevékenységét. Vé c s ey: Az nagyon közönyös, hogy a kormánynak mi a szándéka, miután nincs hozzá pénze. Hagyjuk a dolgot és lássunk a munkához. Horn megjegyzi Németh ellenében, hogy ő a czikk irányára nézve egy szóval sem tett megjegyzést: csak az abban említett pozitív kormányi intézkedésekre nézve kér fölvilágosítást, és sajnálja, hogy ezekre nem reflektált a kormánybiztos előbbi válaszában. Németh Imre kormánybiztos: A közraktárak kérdése a kereskedelmi minisztériumnál anynyiban van előkészítve, amennyiben azoknak helyes szervezéséről s berendezéséről elméleti s gyakorlati szempontból be vannak fejezve a tanulmányozások. Ha ezen megállapodásokhoz hozzájárul a város, akkor a harmadik factor van még hátra, t. i. a kellő pénzerő. Erről pedig nincs egyelőre tájékozva sem a kormány, sem — úgy látszik — a főváros. A vasutak iránt tett kérdésre nézve szóló, mint csupán a kereskedelmi miniszter képviselője, nincs hivatva nyilatkozni. E nyilatkozat tudomásul vétetik. Elnök a választmány megegyezésével kimondja ezután, hogy a választmány a kihallgatásokat teljes ülésben fogja tartani s azokat szerdán d. e. kezdi meg. Németh Imre kérdi, hogy a kihallgatandók az entrepol-k és a vasutak iránt is meg fognak-e kérdeztetni. Vécsey ezt nem tartja szükségesnek. Ráth Károly nem tartja e kérdéseket a kereskedelem hanyatlásainak okairól folytatandó kutatásnál a többi kérdéstől elválaszthatóknak. Elnök kimondja, hogy ez a fölteendő kérdések alkalmára tartozik. Ezután Körösi előterjesztése alapján a