Ellenőr, 1874. augusztus (6. évfolyam, 209-238. szám)

1874-08-02 / 210. szám

ben, de e kérdés kényes oldalát megkerülve, akar tenni annyi jót a humanismus érdekében, amennyi közvetett módon lehetséges. Az igaz, hogy ez a nyomás nehezen elehezik a francziáknak, s még igazabb, hogy némi megaláztatással és szégyennel jár. De ezért még nem lehet, s nem szabad rész­­hiszeműséggel vádolni a berlini kormányt, sem rö­vidlátással a hatalmakat, melyek e nyomás kifejtésében hozzá csatlakoznának, mert épen ezek csatlakozásában lenne biztosíték arra néz­ve, hogy ez eljárás a méltányosság határai közt marad, még azon meg nem engedett esetben is, ha Németországot az actio heve messzebb akarná majd ragadni, mint a­mennyire mostani szándéka terjed. S ezért mi, az elfogult gyanúsítás minden ellenvetése daczára is, jobban tudnánk örü­lni, ha a háború iszonyainak gyakorlati orvoslására látnók egyesülni a hatalmakat, mint örülünk annak, hogy többnyire megemészthetetlen vagy ezért tévesztett elméleti problémákon rágódnak Brüssel városában.­­ A képviselőház zárt ülésében első­sorban Tisza Kálmán azon indítványa körül forgott a vita, mely a pénzügyi kérdéseknek, kivált a budgetnek a ház összes conferentiájában tárgya­lását kivárja. Tüzetesebben szólottak hozzá Ghyczy Kálmán, ki ezt ez idő szerint czélszerűtlennek nyil­vánítja; Csengery, b. Lipthay párhuzamot vontak az angol parlament hasonló intézkedése, viszonyai és a mieink között; Tisza Kálmán, Simonyi Ernő, az ily tárgyalásnál a nyilvánosság fenntartását hangsúlyozták. Végre a miniszterelnök arra kérte föl Tiszát, hogy indítványát a discussió kikerülése szempontjából vonja vissza. Tisza Kálmán kijelenti, hogy ezt a budgetre nézve éppen nem teheti, bár hosszas discussiót előidézni nem akar. ORSZÁGGYŰLÉS. A képviselőház ülése augusztus 1 én Elnök: Perczel. — Jegyzők: Huszár, Wächter, Beöthy. — A kormány részéről jelen vannak : Bittó, Ghyczy, Szapáry miniszterek. Elnök a házszabályok 151-ik szakasza ér­telmében mindazon interpellátiók, indítványok, ha­tározati- és törvényjavaslatok kimutatását nyújtja be, melyek folyó év és hó 1-ig befejeztettek és el­intézetlenül maradtak. — Ki fog nyomatni és szét­osztatni. — Bemutatja továbbá a függő államadós­ság ellenőrzésére kiküldött országos bizottság je­lentését, melyben a pénzügyminisztert utasíttatni kéri, hogy a birodalmi tanácsban képviselt orszá­gok pénzügyminiszterénél oda hasson, hogy a só­bánya-utalványok utáni kamatlábat az előbbeni törvényes 5%-ra felemelje. O­r­d­ó­d­y Pál igazolási ügye a VIII. bíráló bizottság határozatképtelensége miatt sorshúzás útján a IV. bíráló bizottsághoz utasíttatik, mely azonnal ülést tart. Molnár Antal sepszi­széki Bartha Elek két kérvényét nyújtja be birtokháborítási perében igaz­ságtalanul okozott kárainak megtéríttetése és ha­mis bírói cselekménynyel okozott kárai és testi szen­vedései megtérítése és megfizetése iránt. Orbán Balázs Marosszéken, Vadasdon lakó Molnár Péter és Molnár János kérvényét nyújtja be kárpótlásadás iránt. Várady Gábor Uhrich János kassai lakos kérvényét nyújtja be 489 forint kifizetése tár-CV­­-­­Tisza László Gerend község kérvényét nyújtja be a m.-ludasi híd építése alkalmával reá méltatlanul kirótt munka megterheltetés ellen. Babes Vincze Szörény és Temes megyék 3 községének kérvényét nyújtja be adóleengedés, a közerdőségben elkövetett visszaélések ellen, vala­mint a Polit által beterjesztett határozati javaslat mielőbbi tárgyalása iránt, s erre vonatkozólag in­­terpellációt intéz a pénzügyminiszterhez. A beadott kérvények a kérvényi bizottsághoz utasíttatnak, az interpelláció pedig ki fog adatni a pénzügyminiszternek. Trázár Ádám a nagyszebeni jogakadémiában használt német tannyelv és a közegészségi törvény mielőbbi előterjesztése tekintetében ad be két inter­­pellációt. Majoros István a gyengébb nem érdekében beadott interpellációjára választ sürget a közokta­tási minisztertől, ki mindig megszökik az ülésből csakhogy ne kelljen válaszolnia. Az interpellációk közöltétnek az illető minisz­terekkel. Tárgyalás alá vétetik a gazdasági bi­zottság jelentésű a ház augusztus havi költsé­geinek tárgyában. Majorosi István nagyon soknak tartja a nyomdaköltségeket; e mellett felvilágosítást kér az iránt, miért utalványoztatik 448 képviselő számára napidíj, noha ennyi soha sincs. Radó Kálmán előadó megjegyzi, hogy ezen kérdésekre ugyancsak Majoros már a múlt alka­lommal kellő választ nyert. A nyomdaköltségek nagysága a nyomtatandó beszédek és irományok által idéztetik elő; ha nincs 448 képviselő, akkor a megamradt összeg a pénztárban marad s leszá­­moltatik. Su­lron­yi Ernő megjegyzi, hogy nem tartja soknak a nyomatási költségeket, sőt sajnálja, hogy azok ily csekély összegre rúgnak. Prónay Dezső b. e hónapban csupán azon napokra kívánja a napidijat kiutatványoztatni, me­lyeken ülés tartatik, mert nem tartja indokoltnak az ország sanyarú pénzügyi viszonyai közt, hogy a képviselőknek oly hónap minden napjára adas­sák napidij, melyen csak egy-két nap tartatik ülés. A ház, Móricz Pál felszólalására, ki azt hangsúlyozta, hogy az e havi napidíjak az utazási költséget pótolják, a költségvetést 276,016 írttal megszavazta. A gazdasági bizottság ajánlatára a ház ventilátiójának keresztülvitele elmarad, miután az 3—4 hónapot igényelne. A miniszterelnök benyújtja a szente­sített három vasúti törvényt, melyek kihirdettetnek és a főrendekhez küldetnek. A könyvtári bi­zottság bemutatott jelentése ki fog nyomatni és szétosztatni. A IV. bíráló bizottság jelentése alap­ján Ordódy Pál képviselő igazoltatik. Következik a napirend, vagyis a válasz­tási törvény harmadszori felolvasása. — A több­ség elfogadja s tárgyalás végett a főrendekhez küldetik. A mentelmi bizottság jelentése alap­ján a ház nem adja ki Staneskó Imre kép­viselőt. Az V. bíráló bizottság határozati ja­vaslata a választási jegyzőkönyvek magyar nyel­ven kiállítása iránt egyhangúlag elfogadtatott. Következik a házszabályok módosításá­ra vonatkozó határozati javaslat tárgyalása, melyet tegnapelőtti lapunkban közöltünk. — A czím és a 97. §. elfogadtatik. A 98. §-hoz Kovácsz László indítványára a bizottságok sorában még felemlítendők: a vé­delmi, könyvtári, mentelmi, számvizsgáló és állan­dó igazoló bizottságok. Huszár Imre a bizottsági tagok számát ille­tőleg figyelmeztet arra, hogy némely bizottságok tagjainak számát a házszabályok egyéb szakaszai megállapítják, s ha most minimum állapíttatnék meg, ezeket is módosítani kellene. Tisza Kálmán elfogadja a szakbizottsági tár­gyalást azon feltevésben, hogy a szakbizottságok­ban minden árnyalat képviselve legyen az illeték­kel folytatott előleges értekezés útján. Azonban ép ez okból némely bizottság tagjainak száma szapo­rítandó ; a gazdasági, mentelmi, könyvtári és szám­­vizsgáló bizottságra nézve maradjon a két minimá­lis számul, de a többiekre nézve a legkisebb szám 15-ben állapíttassák meg. A bizottságok üléseinek a képviselőkre nézve nyilvános voltát kimondatni kívánja. Végül azt jegyzi meg, hogy azt, hogy a pénzügyi bizottság ezen §-ban mint külön bizottság neveztessék meg, elfogadja, de előre is jelezni kí­vánja, hogy ezt teszi egyedül a mostan nagyobb számmal várható pénzügyi törvényekre való tekin­tetből, mert az állam költségvetésének tárgyalására vonatkozólag egy új §-t fog indítványozni, ha ezen §. sorsa eldől. (Helyeslés.) Bittó István miniszterelnök: Én azon módosítványokhoz, melyeket t. barátom a 98. § ra vonatkozólag előterjesztett, a magam részéről egész készséggel hozzájárulok. Hozzájárulok ahhoz t. i., hogy azon általa megemlített három bizottság tag­jainak száma hétben mint minimumban állapíttas­sák meg, a többiekre nézve pedig 15-ben; hozzá­járulok egyszersmind ahhoz is, hogy a bizottságok ülései a képviselőház többi tagjai számára nyilvá­nosak legyenek, a­mint azt a t. képviselő úr for­­mulázva beadta. Végre súly fektettetik arra, hogy a kormány nevében kijelentessék az, hogy ezen bizottságok összeállításánál mindig tekintet legyen a pártárnya­latokra. Én ezt is készséggel elfogadom, sőt még azt is hozzáteszem, hogy hajlandó vagyok ezen arányt úgy fogadni el, hogy ez mindig azon párt­árnyalatoknak előlegesen történendő értekezlete alapján történjék. (Helyeslés.) A módosítványok erre egyhangúlag elfogad­tatnak. Tisza Kálmán: A­mint az előbb bátor vol­tam jelezni, ezen §. után egy új §. fölvételét óhaj­tanám. Nem fogom hosszasan indokolni, tekintettel a háznak valóban igen indokolható fáradságára, de nem tehetem, hogy szóba ne hozzam, miszerint én részemről az államköltségvetés helyes tárgyalási módját abban találnám, hogy ha az nem egy kü­lön, már természet szerint nem nagyon sok tagból állható, pénzügyi bizottságban készíttetnék elő, hanem az összes háznak bizottságaiban. Ha tüzetesen tárgyalhatnék a házszabályokat ha volna arra idő, megvallom tovább szeretnék menni; én legalább részemről igen helyes eljárás­nak tartom azt, a­mi Angliában van, hogy nem az előkészítés csak, de igazság szerint maga a tár­gyalás az egész ház bizottságában történik, a­mely megteszi jelentését, az ülésben azután többnyire egyszerűen csak tudomásul vétetik, a­mi természe­tesen feltételezi azután, hogy maga a tárgyalási rend úgy legyen összeállítva, hogy ezen bizottsági tárgyalások nyilvánosak legyenek, gyorsírók jelenlé­tében történjenek, így jön azután minden felvilá­gosítás, minden adat az ő teljességében a közvéle­mény elébe De ez oly gyökeres, oly mélyen beható meg­változtatását igényli a házszabályoknak, hogy most annyira menni ez alkalommal nem akarok, bár óhajtom, hogy mielőbb egész addig elmehessünk. A­mit most óhajtok, csak az, hogy legalább a ház tagjainak adassék meg a mód, hogy az államkölt­ségvetés irányában magukat felvilágosíttathassák, és kellő alapossággal az adatokat megismerhessék. Ez most szerintem legalább az által volna elérhető, ha, a­mint mondom, a pénzügyi bizottság helyett a költségvetés előkészítése az összes ház bizottságában történnék, a­hol mindazok, a­kik ér­dekelve vannak, jelen lehetnek, felvilágosításokat kérhetnek és ez­által megnyugvást is szerezhetnek maguknak. Én nem hiszem, hogy a tárgyalásokat bosz­­szúvá fogná tenni, mert igen sok aggodalmat, me­lyet nem lehet a nyilvános ülésben elhárítani, a­hol rövid közbeszólásokra, felvilágosítás-kérésre nincs alkalma a képviselőnek, ezt mind el lehetne hárítani a ház bizottságában. Én tehát, mint ígértem, nem akarom hosszas indokolással a ház türelmét fárasztani és felteszem, hogy ezen tárgyat úgy is kellőleg méltóztatnak ismerni, csak egyszerűen ajánlom ezen­­ elfoga­dását : „Az államköltségvetés az egész ház bizott­ságában készíttetik elő, mely bizottság üléseit, — a képviselőház napirendjén levő más tárgyak el­intézésének megszakasztása nélkül, — rendszerint a nyilvános ülés idején kívül tartja. Puls­zsk­y Ferencz attól fél, hogy a javaslott módozat által a vitatkozások a végtelenre nyújtat­nának, s az ily comité-tárgyalásban mindig más­félekép alakulnának a többségek, mert kiválólag azok jelennének meg, kik valamely tétel iránt ér­deklődnek. Nézete szerint a házban sem lenne ez által a tárgyalás rövidebb, s az indítványt a jelen körülmények között elfogadni semmikép sem le­het. (Helyeslés jobbról) Péch­y Tamás: Csak igen röviden kívánom megjegyezni azt — nem hivatkozva sem Angliára sem más országra mert tulajdonkép arról van szó, hogy nekünk mit kell tennünk — hogy mi­után azt tapasztaltuk, a pénzügyi bizottság, mely a maga zárt körében igazgatta az or­szág dolgait, azokat igen roszul igazgatta és így nekünk valamely módról gondolkoznunk kell, a­melylyel a szakemberek által megrontott pénzügyet megjavítsuk (ügy van­­ balfelől.) Mivel ezen meggyőződésben vagyok, s miután nem tudok más expedienst ez után, mint legalább egy lépést a felé, hogy idővel maga a pénzügyi kérdések tárgyalása is a ház bizottsága által ké­szíttessék elő, legalább annyira kívánok most men­ni, hogy a költségvetés tárgyalása ekként kísérel­­tessék meg. Nem fogadom el azon ellenvetést, hogy végte­lenig nyúlnának a tárgyalások, mert látjuk, hogy a pénzügyi bizottság bizonyos nimbust adott az elénk terjesztett iratoknak, azok mégis tetemes időt vet­tek igénybe, és ha azt az időt helyesen meg fog­juk osztani, a bizottsági tárgyalás bizonyosan elég lesz az egész költségvetés letárgyalására is, és nyerni fogunk annyit, hogy a költségvetés viszo­nyaival és tételeivel meg fognak ismerkedni azok, a­kiknek arra kedvük és hajlamuk van. (Helyes­lés balfelől) Én tehát röviden szólva elfogadom a módo­­sítványt és ahhoz járulok. (Helyeslés balfelől.) Schvarcz Gyula pártolja Tisza Kálmán in­dítványát, mert a külön pénzügyi bizottsági in­tézmény által a miniszteri felelősség elvét is komo­lyan invalidáltnak véli. Erre felolvastatik Ti­sza Kálmán indítványa, mely azonban 71 szavazattal 68 ellenében nem fo­­gadtatik el. A 99., 102. és 103 §-ok változtatás nélkül elfogadtatnak. Szilágyi Dezső a 103. és 104. §. közé a következő új §-t indítványozza: „Azon képviselőnek, kinek indítványa vala­mely bizottsághoz utasittatott, annak tárgyalásai­ban részt vehet, habár nem tagja a bizottságnak, szavazattal azonban nem bír. (Helyeslés.) Elfogadtatik, s így ez lesz az uj 104. §. Olvastatik a régi 104. §, Tisza Kálmán. Azt gondolom, hogy ezen §­­ban az a két szó „kivonatához képest“ talán té­vedésből maradt benn azon időből, midőn ezen­­­­nak második része még nem volt. Azonban erre valami rendkívüli súlyt nem fektetek, hanem a­mit óhajtanék, az az, hogy a 2. bekezdés másként szerkesztessék, mert utoljára is azt mégis szüksé­gesnek tartom, hogy minden ily esetben valami nagy vita ne jöhessen létre; de mégis, hogy a képviselőháznak valamely kérdés felett némán kell­jen szavaznia, a­nélkül, hogy akár az egyik, akár a másik részéről az indokok kifejtettek volna, ezt nem találom czélszerűnek. (Helyeslés.) Ennélfogva azt volnék bátor ajánlani, hogy e helyett követ­kező szöveg fogadtassák el: 104. §. Az első be­kezdés ezen szavak kihagyásával „kivonatához képest“ marad, de második bekezdésül ez te­endő : „Midőn valamely állandó- vagy szakbizottság a jelentését a ház elébe terjeszti, a miniszter, az indítványozó képviselő, vagy a bizottság előadója indítványozhatja, hogy a kérdés az osztályok mel­lőzésével egyenesen a házban tűzetik napirendre. Ezen indítvány felett a ház a netalán ellenkező nézetben levők közül legfeljebb két képviselőnek felszólalása után egyszerű szavazással dönt. (He­lyeslés.) Pulszky Ferencz: Csak azon kérdést kí­vánom tenni az indítványozóhoz, hogy úgy érti-e a szöveget, hogy az indítvány mellett ne szólhas­son senki ? mert mégsem volna helyes azt megál­lapítani, hogy mellette ne szólhasson valaki. Tisza Kálmán: Mikor­ azt mondom, hogy a miniszter, vagy az indítványtevő képviselő, vagy a bizottság előadója indítványozhatja, hogy a tárgy ne utasíttassék az osztályokhoz, hanem tárgyalja maga a ház: itt épen az első szó már annak van adva, a­ki ezen indítványt teszi. Az ellenkező vé­­leményüeknek pedig szintén meg van adva, hogy a szavazás előtt kifejthessék nézetüket. Megmon­dom azt is, miért tettem kettőt. (Halljuk!) Egy­szerűen azért, mert megeshetik, hogy váratlanul valaki felszólal, pár szóval megmondja nézetét, és nem fejti ki kellően a dolgot; kívánatos tehát hogy legyen módosítás arra, hogy még egy ember felszólalhasson. Azért sem méltánytalan, hogy az ellenkező nézetűek közül kettő szólaljon fel, mivel fel kell tenni, hogy akár a miniszter, akár az in­dítványozó képviselő, akár a bizottság előadója teszi az indítványt, bizonyára kellően ki fogja fej­teni. (Helyeslés.) A módosítvány elfogadtatik. A 111. és 112. §-ok elfogadtatnak.— A 113. §.-nál felszólal Péch­y Tamás: T. ház! Jó volna azon esetről is gondoskodni, midőn a bizottság vé­leménye az osztályokhoz utasittatik ; tehát a §. vé­gére oda kellene tenni: é s illetőleg az osztályok­hoz utasíttatnak.“ A módosítványt a ház elfogadja. Ezután még a Huszár Imre felszólalásá­ban érintett §§­ok módosíttatnak, s ezzel a tár­gyalás be van fejezve. Elnök: Arra kérném fel a t. házat, hogy méltóztassék határozatilag kimondani, hogy a ház a jelen ülésszak alatt többé érdemleges tárgyalás­ra ülést nem fog tartani és csupán arra bízza meg az elnökséget, hogy a főrendiház üzenetének átvé­telére, úgy pedig a szentesített törvényczikkek ki­hirdetésére tartson ülést. (Helyeslés). Ülés vége 1 óra 55 perczkor. * A főrendiház ülése aug. 1-jén. Elnök: Majláth György. — A kormány ré­naÁr-tCl­dalan V9TI Elnök jelenti, hogy a budapesti tudomá­nyos egyetem rektora, a tudományos egyetem újjá­alakításának 94. évforduló-ünnepélye alkalmával elmondott beszédeket 100 példányban a főrendi­ház­ rendelkezésére bocsátotta. Ezek ki fognak osztatni. Bemutatja továbbá a m. kir. állat­gyógyinté­zet tanítói karának kérvényét, melyben a válasz­tási törvényjavaslat 9. §-ba az okleveles állatorvo­sokat is bevezetni, illetőleg a választási joggal fel­­ruháztatni kérik. Wächter Frigyes a képviselőház jegy­zője átnyújtja a képviselőház mai ülésében kihir­detett szentesített törvényczikkeket, s a ma ott harmadik felolvasásban elfogadott, a képviselővá­lasztásról szóló törvényjavaslatot. A szentesített törvényczikkek szokásos mó­don kihirdettetvén, a választási törvényjavaslat az állatgyógyintézeti tanítói kar fennebbi kérvényével együtt a jogügyi bizottságnak véleményezés végett kiadatott. A jogügyi bizottság hétfői 11 órára lett összehiva. A mai ülés jegyzőkönyve hitelesíttetvén, az ülés 1 óra 40 perczkor bezáratott. KÜLFÖLD. — Augusztus 1. — Franczia köztársaság. A „vacatió párt“ — mint a „Republique Fr.“ a monarchistákat igen találóan elnevezte — tegnap nagy örömet szerzett magának, azon szép igyekezet jutalmául, melyet az assemblée compromittálása körül s az ország érdekei ellen kifej­tett : — kimondta az elnapoló határozatot. A vitáról következő távirat értesít: Franck­en kijelentette, hogy ő a nemzetgyűlés szünideje alatt a monarchia helyreállítására fog működni. Cissey mi­niszterelnök kimondá, hogy a kormány tiszteletet fog szerezni hatalma és jogainak. Lam­y azon in­dítványa, hogy az ostromállapot az összes me­gyékben még a nemzetgyűlés elnapolása előtt szüntettessék meg, 376 szóval 307 ellen, Turquet indítványa, hogy az ostromállapot a választási idő­szak alatt szüntettessék meg, 366 szóval 305 el­len elvettettek. Végül elfogadtatott azon indítvány, hogy a nemzetgyűlés augusztus 6-tól november 30-káig napoltatok el. Egy félhivatalos közlemény c­áfolgatja a lapok állításait, hogy Francziaország a car listá­kat támogatta, és a spanyol kormány erélyes jegyzéket intézett volna Francziaországhoz. A közle­mény ezután így szól: A franczia-spanyol közlemé­nyek mindenkor a békés eszmecsere jellegét viselték magukon, a franczia ügynökök utasíttattak, hogy a carlistáknak semmi módon se kedvezzenek. A hegy­vidéki határ teljes őrizetére azonban egész hadse­reg volna szükséges. A spanyol kormány elismer­tetését illetőleg Francziaország csatlakozni fog a többi nagy­hatalmakhoz. (E c­áfolgató erőlködés mindenesetre jelent annyit, hogy a kormány res­­telli rut magatartását. Nagy ideje, hogy tegyen is róla.) A nemzetgyűlés azon üléséről, melyben a fel­oszlató indítvány felett döntött, adjuk a következő részleteket. Első szónok Leurent volt, ki mint az északi gyáros kerületek képviselője, azon ha­tást vázolja, melyet az ország politikai helyzete az iparra gyakorol. Okoskodásából azt lehet kivenni, hogy azért szegül ellene a kamara feloszlatásának, mert az idén jó aratás lesz s a választási izgal­mak háborgatni fogják a munkát. — Max Ri­ch­ár­d előadó az előtte szóló érveit c­áfolja. A politi­ka igen is szoros összefüggésben és viszonyban áll az iparral, de nem oly mérvben, mint azt Leurent mondja és fejtegeti. A nemzetgyűlés feloszlatását az üzleti körökben igen óhajtandónak és kívána­tosnak tartják. Szónok erre nézve több bizonyító példát hoz fel saját tapasztalásából. Az ősz a leg­jobb korszak az új választásokra, mert akkor már vége az aratásnak s az üzlet is rendesen lanyhán megy. Itt nem annyira a felszólalás ideje, mint in­kább annak elve körül forog a kérdés. Sorgeris jobboldali szólt aztán a baloldal általános derült­sége, s a jobboldal szégyenkezése és az elnök figyelmeztetései közben — a köztársaság és feloszla­tás ellen, igen hosszasan és igen ostobául. Azután Raoul Duval beszélt. A helyzet — mondá — sokat változott 1872. óta, Francziaország megsza­badult az idegen occupatiótól; az állam feje bizal­mat érdemel s azért szónok két év óta a feloszla­­tási eszméhez csatlakozott. A feszültség — úgy­mond — az országban igen nagy s alkotmányt kí­ván első­sorban, s miután mi meg nem adhatjuk, ne gátoljunk másokat, hogy megadhassák. A no­vemberi törvény egy szükséges rész volt, s annak fogják tartani mindig, mig új intézményekkel nem láttatik el. — Figyelmezteti a gyűlést, hogy Mac- Mahon mily nagy súlyt helyez az alkotmánytörvé­nyekre s e végből felolvassa az elnöki üzenetet. „E kamara nem csinálhat alkotmánytörvényeket (ellenmondás jobbról), ez csak párttörvények alko­tására képes, melyek bizonyos czélnak felelnek meg, mint pl. a választási törvény. (Tetszés balról.) Az mondatott itt, hogy ne várjon a király a sep­­tennatus ajtaja előtt, hanem abban, hogy a nép várakozzék , mindnyájan egyetértenek. (Élénk tetszés és taps balról.) Ezután szónok erélyesen és hevesen kel ki a nemzetgyűlés által eddigi köve­tett politika ellen. A republikánusok viharos tetszés­sel fogadják Duval fejtegetéseit, az elnök Buffet pedig rendreutasítással fenyegeti a szónokot, ha kí­méletesebben nem beszél a nemzetgyűlésről. D­e­­p­ey­re egy hosszabb beszédben bebizonyíton igyek­szik, hogy a nemzetgyűlésnek alkotmányozó joga van; hiszi is, hogy a szünidők után egy tekinté­lyes többség lesz a szervező törvények alkotására. A feloszlatási indítványt Perier javaslata elvetésének következményeként tekinti, s ha a nemzetgyűlés kö­vetkezetes akar lenni, ezt is el kell vetnie. Cha­­ba­u­d-La­tour tábornok kijelenti a kormány nevé­ben, hogy a feloszlatást lehetetlennek tartja, mi­előtt az alkotmányjavaslatok nincsenek megalkotva. A kormány e közbelépése rendkívüli izgalmat kel­tett a republikánusokban. Erre a vita bezáratott s a feloszlatási javaslat 375 szóval 332 ellen elvet­tetett. Irodalom. — Benedek Aladár, a fiatalabb költői nemzedék egyik tehetséges tagja, az „Epedés órái­ban“ czímű, gyémánt-kiadású költeményfüzérre megrendelési ívet küldött széjjel. A könyv csinos, kis alakban, finom vastag velin-papíron, színezett allegorikus czimképpel, szeptember elején jelenik meg. Előfizetési ára 1 frt, elegáns aranykötésben 2 frt. A megrendelések mielőbb beküldetni keret­nek ily czim alatt: Benedek Aladárnak Budapesten. Gyűjtők 6 példány után egy diszkötésű tisztelet­példányt kapnak. A tehetséges fiatal költő a női közönségnek oly kedvencze, hogy ajánlanunk szinte fölösleges. — Ó h­aj­l­a­nd­ó-e, ho­gy protestáns tanintézeteink az államnak átadas­sanak? E kérdést ved föl és vizsgálja Mányoki Tamás ref. lelkész egy 25 lapra terjedő röpiratban. A kérdésre nincs ok, a válaszra nincs szükség, mert a protestáns iskolákat átadni senki sem akarja. Különben a füzet szűk látkörre, felekezeti előítéletre csekély tudományosságra mutat. — A következő munkából megkap­tuk az első füzetet :A hasonszenvi gyógy­­rend­szernek alkalmazása a közélet­ben nemorvosok használatára. Különös tekintettel azon határvonalak kijelölésére, melyen túl nemor­vosnak gyógyítani nem helyes. Irta dr. Dudits Mik­lós, budapesti gyakorló orvos és a magyar hason­­szenvi orvosegylet r. tagja. Budapest, 1874. Tet­­tey Nándor és társa. Az első füzet ára 80 kr.­­Dolinay Gyulay „Hasznos Mulat­tató“ czimü vállalatából megjelent a 17-ik és 18-ik füzet, érdekes és változatos tartalommal. T a n U g­y. — A Il-ik egyetemes tanitógyű­­­lés taneszköz-kiállítása költ­ségeinek fedezésére adakoztak Hitter Gyula 1 frt, Karlovszky Zsigmond 5 frt, a nagy kőrös-vidéki tanitóegylet 9 frt, Suttág Ferencz tanfelügyelő 3 frt, Szentkirályi Mór iskolaszéki elnök gyűjtése 9 frt, Kerekes József tanfelügyelő gyűjtése 20 frt, Vasi közép ev. egyházmegyei tanitóegylet 5 frt, Halasi úr gyűjtése 4 frt, a szepesi tanitóegylet iglói kerülete 4 frt. A kemenesaljai tanitóegylet gyűjtése 5 frt. Az aradvidéki tanitóegylet gyűjtése 15 frt. A tatrangi magyar községi iskolaszék 2 frt. Nucser József tanfelügyelő 3 frt. Budapest VIII. kerület Il-ik iskolaszék gyűjtése 16 frt 70 kr. A kőbányai iskolaszék gyűjtése 20 frt. A csanádme­­gyei tanitóegylet gyűjtése 6 frt 30 kr. Dr Hege­dűs János orvos úr 5 frt. Földy István tanfelügyelő gyűjtése 5 frt. A váczvidéki tanitóegylet gyűjtése 4 frt. Mennyei János tanfelügyelő gyűjtése 10 forint. Budapest, terézvárosi III. iskolaszék gyűj­tése 15 frt. A szervező bizottság ezen kegyes adakozáso­kat köszönettel fogadta s értesíti a­z. adakozókat, hogy mindent elkövet a taneszköz-kiállítás minél érdekesebbé és tanulságosabbá tételére. Kapcsola­tosan a még kint levő ívek lehető gyors beküldé­sére tisztelettel kéretik. Bármily csekély adomány e nagyfontosságu ügy érdekében köszönettel fogad­­tatik és hirlapilag nyugtáztatni fog. Az ivek és adakozási pénzek Ráth Vilmos úrhoz Budára küldendők.­­—A második egyetemes tanító­­gyűlés taneszköz kiállítására Bende Jó­z­s­e­f apát és a­ becsei esperes-plébános úr több népiskolai tér- és alakrajzot, Frommer A. H­e­r­­m­a­n­n Linné és Jussieu-féle rendszer szerint ösz­szeállitott műgy­űjteményt küldött be mit a fel­állítandó országos tanszerműsom részére adomá­nyozott. T­h­a­l­m­e­i­e­r gyógyszerészi gyökér- és levélgyüjteményt állít ki. Kopp és Steiner iskolai vászontáblákat küld be, és egyúttal a ki­állításnál szükséges feliratok díjtalan elkészítésére vállalkozott, mi köszönettel hozatik nyilvános­ságra.­­ A második egyetemes tanító­­gyűlésre folyvást le­het jelentkezni, a 2 frt tagsági díj beküldése mellett a vasutakon átalában féláron való utazhatásra jogosító tagsági jegy azonnal megküldetik A na­gy­gyű­lé­s k­ö­vet­k­ez­ő pr­o­gra­­m szerint rend­eltetik: augusztus 9-én esti 5 órakor értekezlet, azután ismerkedési estély; 10-én 8­ 1-ig nagygyűlés, délután szakelőadások, mint a tanodák és a tanesz­közkiállítás megtekintése. Este díszelőadás a budai színkörben. 11-én reggel 8—1-ig szakosztályi ülések, délután szakelőadások, kirándulás a Margitszigetre, ó­budai hajógyárba, vágóhídhoz, stb. 13-én nagygyűlés 8—1-ig, dél­után szakelőadások, este nagy banker. Dolinay Gyula, szervező bizottsági titkár. * A dévai állami t­an­i­t­ó­k­é­p­e­z­d­e ügyében. A dévai állami tanitóképezde köz­vizsgái f. hó 26-én kezdődtek és tegnap 29-én végeztet­tek be. Szándékosan vártam, hogy mindazon czik­kekre, a­melyek ezen képezdében állítólag nyilvá­nuló daco-román irány felől az „Ellenőr“, „Reform“ és „Magyar Állam“ múlt heti számaiban, s ezek nyomán más hazai lapokban megjelentek, s csak a vizsgák lefolyta után tegyem meg nyilatko­zatomat. A vizsgákon elejétől végig én elnököltem, folyvást jelen lévén valaki az igazgatótanács tag­jai közül. Különös gonddal kikérdeztem a román ajkú növendékeket a hazai történelemből, Magyar­ország földrajzából és az alkotmánytanból. Úgy intéztem, hogy mind­­zn tantárgyakból folyó vizs­gán az itteni kir. ügyész is jelen legyen. Teljes határozottsággal nyilváníthatom, hogy semmi alkotmányellenes, vagy alkotmányos tekin­tetből helytelen tan vagy irány nem nyilvánult az összes vizsgák folyama alatt. Nyilvánítom továbbá, hogy az egész tanév folytán sem a képezde igazgatójától, sem a tanári karból nem folyt be hozzám oly nemű jelentés, mely hazaellenes és daco-román irány nyilvánulá­­sára figyelmeztetett volna. Mindemellett egyik román születésű tanárt többször intettem, hogy alkotmányos érzülete te­kintetében semmi kétséget sem­ ne hagyjon. Ugyan­annak nyiltan értésére adtam, hogy minden pár­tolás és ajánlgatás daczára nem fogom addig rendes tanárságra ajánlani, a­míg alkotmányos érzülete korrektségéről engem teljesen meg nem nyugtat. Először a már őszszel elnökölvén itt képesí­tési vizsgán, a román ajkú növendékek magyar nyelvbeli elhaladásával nem voltam megelégedve. Ennek következtében úgy intézkedtem, hogy azután a magyar nyelvet magyar születésű tanár tanítsa a románoknak. Továbbá tanáraik által érzésekre adtam a növendékeknek, hogy még az igazgató tanács esetleges pártolása mellett sem fogok többé a képesítési vizsgán oly növendéket átbocsátani, a­ki a magyar nyelvet szóval és írásban kellőleg nem bírja. Tavaly itt a román ajkú növendékek a ker­­tészet-gazdászaton kívül minden tantárgyat külön román nyelvű előadásokon hallgattak. Két tanár: Candrea és Petrisor kizárólag román nyelven tar­tottak előadást; kettő: Kóos és Balázs részben tiszta román előadást. Az idén először a harmadévesek a magya­rokkal közös előadásokra osztottak be. Utóbb a vallás és közoktatási minisztérium rendelkezése következtében némely tárgyat már első és második éven is a magyar növendékekkel együtt hallgattak a román növendékek is, így a német nyelv, a mértan, a természettan és a kertészet-gazdászat tanítása egészen közös órákon folyt az összes növendékek számára. Kü­lön román tanórát az idén egyetlen magyar nem­zetiségű tanár sem adott, míg tavaly kettő. A­mi az alkotmányos szempontból helytelen irány nyilvánulását illeti, magánúton tudomásomra jutott, hogy az én hírem és tudtom nélkül ren­dezett majálison a volt erdélyi lobogót is vitték az ifjak. Igazgató-tanácsülés a majálistól mostanig nem tartatván, a mostanira tűztem ki ezen ügynek is megvizsgáltatását. A tegnapi napról ki is küldetett egy vizsgáló bizottság, hogy úgy ezen kérdést, mint a lapokban fölmerült egyéb vádakat kiderítse. A könyvtárban levő román könyveket mi­niszteri megbízásból én vizsgálom. Az összes tankönyvek és kéziratok már ré­gebben föl vannak terjesztve a közoktatási minisz­tériumhoz. Általánosságban megjegyzem, miszerint senki sem állíthatja, hogy a Balázsfalváról, Brádról, Sze­­benből, Brassóból, Naszódról gyűlő növendékek ugyanazon előismereteket és nézeteket hoznak ma­gukkal, mint a magyar nemzeti irányú középisko­lák növendékei. De hiszen épen ezen intézet czélja : arra a meggyőződésre vezérelni őket, hogy a különböző anyanyelv nem tehet különbséget a hazafiui állás felfogásában és hazafiúi kötelességek betölté­sében. És állítom határozottan, hogy ez irányban eddig sem sikertelenül működött a dévai tanítóké­pezde. Még biztosabb és bizonyosabb lesz hatá­sa, ha jó­akaratú és tapintatos vezetése iránt a még kellő intézkedések megtétetnek. Rajtam az nem fog múlni. Jellemzésül megemlítem, hogy a tél folytán a hazai román sajtó részéről mérges támadásoknak voltam kitéve, azzal vádoltatván, hogy az ide jövő román ifjakat magyarosítani, a párhuzamos román osztályokat megszüntetni akarom. Az ép oly alaptalan vád volt, mint azon gya­nítás, mintha azon körben, a­meddig hatásom elér, megtűrném akár államunk, akár nemzetem ellen a törekvéseket. Végül kifejezem azon meggyőződésemet, hogy a nemzetiségek közötti jó egyetértésnek s a ma­gyarság iránti hajlam növekedésének csak rosz­szolgálatot tettek azok, a­kiktől az illető lapok közleményeiket vették. Tisztelettel kérem mindazon lapokat ezen köz­leményem átvételére, a­melyek a támadást közöl­ték. Déva, 1874. július 30. Rét­hi Laj­os, tanfel­ügyelő. Mi a tanfelügyelő ur nyilatkozatára azt je­gyezzük meg, hogy teljes megnyugvással nem ve­hetjük, miután neki nagyon is természete mindent rózsás színben látni, biz­onysága a hunyad-za­­ránd megyei tanügyi állapotokról szóló, túlságosan kedvező fölterjesztése a vall. és közoktatásügyi minisztériumhoz, miután az intézet hazafias és kép­zett igazgatója Madzsar János beismerése szerint is vizsgálatra volt szükség, s úgy a m. vallás és közoktatásügyi minisztérium, mint az intézet elöl­járósága részéről intézkedések tétettek, (L. az „El­lenőr“ 1874. évf. 204. számát) hogy a hazafias szellem a képezdében otthonosabb legyen. Tudó­sítónktól pedig igen szívesen vesszük, ha majdan a megejtett vizsgálatról s az intézkedések ered­ményeiről is írni fog. A hivatalos lapból. Vallás- és közoktatási magyar mi­niszterem előterjesztésére Kupecz Lyoáig főreáltano­­dai rendes tanárt, a lőcsei állami főreáltano­da igazgató­jává a szabályszerű illetményekkel kinevezem. Kelt­­seid­ben, 1874. évi julius hó 19-én. Ferencz József, s. k. Tre­­fort Ágoston, s. k. A földmivelés-, ipar- és kereskedelemü­gy­i m. k. mi­niszter az álllami központi mértékhitelesítő bizottsághoz műszaki titkárrá Szunyoghy Tivadar miniszteri mér­nököt nevezte ki. A közmunka-és közlekedési miniszter Kép­es I Imre tiszteletbeli segédhivatali aligazgatót a tisza-szabályozási központi bizottmányhoz irattárnokká nevezte ki. H­r­a­b­á­r Sándor, a Ferencz József nevét viselő 1-ső számú cs. és kir. huszárezredbeli kapitány vezetéknevének „Rabár“-ra kért átváltoztatása, belügyminiszteri rendelettel megengedtetett. ____ HÍREK. August. 1 — A főváros nagy halandósága kö­zepette orvosi körökben azt beszélik, hogy Buda­pest egészségi viszonyai mégis tetemesen javultak az utóbbi években, s a nagy halandóság a helyi viszonyokhoz nem tartozó okokból származik, s csak a legalsó néposztályban ölt nagy arányokat

Next