Ellenőr, 1874. augusztus (6. évfolyam, 209-238. szám)

1874-08-02 / 210. szám

Előfizetési árak: Egész évre . . 20 frt. — kr. Évnegyedre . . 5 frt. — kr. Félévre . . . IO „ — * Egy hónapra . 1 B 80 ! Egyes szám ára JO krajczár. Szerkesztési iroda: Budapesten, nádor-utcza 6. sz. Semmit sem közlünk, ha nem tudjuk, kitől jön. — Kéziratok visszaküldésére nem vállalkozunk. — Posta által csak bérmentes leveleket fogadunk el. POLITIKAI NAPILAP. Hirdetések felvétele: Budapesten, nádor-utcza 6. sz. (L­ógrády testvérek irodájában). Kiadó­hivatal: Előfizethetni helyben és posta útján, nádor-utcza 6. sz.­­ A lap szétküldésére vonatkozó reclamátiók Légrády testvérek irodájába (nádor-utcza 6. sz.­ intézendők. 210. szám. Budapest, hétfő, augusztus 2. 1874. VI. évfolyam- Az „Ellenőr“ ára mint eddig: Egy évre.......................... . 20 forint — kr. Félévre..................................... „ kr. Negyedévre..........................J ” “­­* Egy hóra................................1 Rr* Az előfizetést — postai utón vagy sze­mélyesen — nyugtázza az „Ellenőr“ kiadó­hivatala (Pesten, nádor-utcza, 6. sz.) Százalék a könyvárusi utón történő megrendelések után az „Ellenőr“ részéről nem adatik. TÁVIRATOK. Bécs, aug. 1. Az „Internationale Correspon­­dent“ megc­áfolja ama hírt, mintha az igazság­ügyminiszter a részv­ény-törvényj­avaslat átdolgozá­sával foglalkoznék, annál határozottabban ismétli azonban azt, hogy a részvény-törvényjavaslat im­már egy államtanácsi határozat folytán, tüzetesebb tárgyalás alá vétetett, egy újabb javaslat benyúj­tása által pedig csak a drága idő pazaroltatnék. Berlin aug. 1. A „Nordd. Ztg.“ ezt mondja : A német hajórajnak Spanyolországba ki­küldése csak az ottani németek tulajdonának meg­védését czélozza. — Bismarck az ellene elkövetett merénylet alkalmából a czártól igen elismerő sze­­rencsekivánó levelet kapott. Ryde, aug. 1. Ő felsége az osztrák-magyar fejedelemnő ma reggel 5 órakor az erősen hul­lámzó tengeren való átkelése után legjobb egész­ségben ide érkezett, s vasúttal Steepbilcastlebe tovább utazott. ____________ Utolsó posta. A „Morning Post“-ban megjelent közlemény, mely a franczia hatóságok magatartását a karlis­ták irányában igazolni akarja, s táviratilag is je­lezve volt, Lizán aga karlista vezér hadsegédéről ered. Különösen azt­ tagadja, hogy Lizarraga egyen­ruhásán éls egész táborkarával együtt ment volna át a franczia határon. Levelező szerint, Lizaraga és egész kísérete polgári öltönyt viselt, s hamis útlevelekkel és egyenként mennek át a határon. A tábornok lovai egy ismeretes franczia lókereskedő czímére küldettek Perrognanba. Lizarraga közönsé­ges posta­kocsin utazott Bayonneba, s ott csak harmad napig maradt. Elősorolja azután a franczia hatóságok mentségére, hogy mikor mennyi fegy­vert, munitiót stb. foglaltak le a határon, úgy, hogy a karlistáknak van méltó okuk panaszra, nem másnak; annál is inkább, mert a franczia hatóságok minden fegyveres karlistát internáltak, ha franczia területre lépett, holott republikánus tisztek és legénység bármikor átjárhattak egyenru­­hásan és fegyveresen a határon.­­ (Feljegyeztük ezt mint egy inspirált adalékot a franczia kormány önigazolásához.) A „Kép. Frangaise“-nak azt távírják Brüssel­­ből, hogy a francia, osztrák-magyar, angol, olasz, és svájczi congressuei küldöttek, egyetértenek ab­ban, hogy az orosz javaslat minden czikkét, mely a nemzeti védelem korlátozására vonatkozik, visz­­szautasítják. (Ezzel az igazi muszka ötlettel nem is l­het egyebet tenni.) Nagy vihar vonult át Anglia felett július 29 dikén reggel, nagy károkat okozva életben és vagyonban. St.-Alban vidékén különös nagy erő­vel dúlt. E helyütt egy kéménybe ütött le a vil­lám s a leomló kémény két nőt ölt meg. Preston­­ban, Stockbridgeben és Leithben s még több he­lyütt szintén emberéletet is oltott ki a villám. A nemzetközi gabnavásár. (1) Az Újvilág hétfőn a chansonetteéne­­kesnők, kötéltánczosok és demimonde kétes színű látogatóin és productióin kívül, egy erőteljes és egészséges társadalmi és nemzet­­gazdasági mozgalomnak lesz színhelye. Ott nyitják meg a nemzetközi gabnavásárt és mozdítják elő Magyarország nyersterményei­nek kelendőségét, s a­mennyiben lehetséges, teremtenek új kiviteli piac­okat. Hazánk közgazdaságának agricultur természete mel­lett életrevaló gondolat mindenesetre, és ha egyelőre nem volna is szembetűnő eredmé­nye, mint nemzetgazdasági mozgalomnak, megbecsülhetetlen marad mégis társadalmi irányánál fogva, miután első komoly lépés, hogy a pesti kereskedelmet, mely szolgailag hordta uszályát a bécsinek, függetlenítse az osztrák központi piac­ gyámkodó befolyása alól. A gyarmati helyzet lealacsonyító szín­vonaláig sülyedt már kereskedelmünk még azon ágában is, hol erőt a földtől, Magyar­­ország e közgazdasági forrásából merített. A sülyedés évről évre szembetűnőbb, fővá­rosunk gabnakereskedelme fokról fokra ha­nyatló­bb volt azon arányok szerint, a­me­lyekben kereskedőink felültek a bécsi agyar­kodások biztató látszatának és nem bírtak igazi érdekeik azon felfogásával, hogy ere­jük benn az országban gyökerezik, s csak az önállóság és magyarság által szerezhető meg és fejleszthető. Bizonyos gyöngéd szolgálatok, hoszszabb vállalkozásokból fejlődő pajtásság, legfőkép pedig a pesti pénzpiac­ aláren­deltsége okozták, hogy a fővárosi kereskedő a leg­utóbbi időkben moczczani sem mert bécsi mankók nélkül, s kerülte még látszatát is oly tevékenységnek, mely a „császári szék­város“ féltékenységét és haragját vonná árva fejére. Hitelét, szilárdságát s minden egyéb kereskedelmi érdekeit felforgathatónak kép­zelte, mihelyt a hatalmas és gazdag Bécs jupiteri imponálással kezdi rángatni szemöl­dökeit. Nagy része volt e szolgaias gondolko­zásmód megállapításában a kiváló­­ kereske­delmi érdekek szolgálatára szegődtetett né­met sajtónak. Ép azon lapok, melyeknek a kereskedelem virágzására el kellett volna követniük mindent, hitegetéseikkel ápolták a magyarországi kereskedelemnek nemcsak németségét, hanem függőségét is. Mintha egyéb czéljuk sem lett volna, mint titkos biztatgatásokra aláásni kereskedelmünk jö­vőjét, visszariasztó tendentiával volt álta­luk kifestve és megbélyegezve minden leg­kisebb gondolat és tény, mely az önálló­ságban és eredetiségben kereste kulcsát bol­dogulásának. Hiába intett a magyar sajtó, senki ál­tal nem hallgatva, az ellenkezőre, míg végre meghozta a józan kiábrándulást a bécsi piac­ embereinek csalárd szűkkeblűsége és ma már meg­van az önállósági vágy, sőt meg is történt feléje az első lépés. Ha a bécsiek kapzsisága nem ölt oly gonosz for­dulatot és engednek a kívánságnak, hogy a tavalyi egyezkedéshez képest ez idén ne Bécsben, hanem Pesten rendezzék a nemzet­közi gabnavásárt, haladtak volna az aláren­deltség útján, míg végelszegényedésekön és Budapestnek jelentéktelen provinciális pi­­aczczá sülyedésén többé semmiféle panacea nem használt volna; de miután Bécsben véletlenül túllőttek a czélon, felismerték a veszélyt, mely a szövetkezésben Budapest gabnakereskedelmére háramlik és belátták, hogy a főváros fontosságát emelni és jelen­tőségét a nyers termények terén Bécs fölött továbbra is fentartani, csak egy uton van — az­ önállóság. Bősz ötlet volna kutatni, nem czélszerűbb lett volna-e, ha előbb tör­ténik meg az első lépés, elég a jelen szempontjából, hogy megtörtént, bárminő körülmények folytak is be, hogy megtör­ténhessen. Kívánatos azonban, hogy ez irány állandó legyen és akkor meg lesz morális és anyagi támogatása mindazon tényezők részéről, melyeknek Magyarország nemzet­­gazdászati felvirágzása szívén fekszik. Már csak azért is örvendetes az önál­lóság ez „újvilági“ ténye, mert hitünk sze­rint meg fogja hozni a boldogulás másik előmozdító lépését: a kereskedelem magya­rosodását. A soliditás és az anyagi gyara­podás szempontjából nem oly közönyös a magyarországi kereskedelemre, nemzeti le­gyen-e vagy idegen, mint első pillanatra látszik. Sok, nagyon sok érdek és haszon függ össze e kérdéssel, hogy egyebet ne említ­sünk, egyedül a kereskedelem magyarsága képes felébreszteni az egész társadalomban annak fontosságát és e fontosság révén azon nagyobb szabású aktiót, mely gyakran szük­séges arra, hogy a kereskedelem érdekei a törvényhozás és kormányzat közül a rövi­­debbet ne húzzák. Ugyan mit tettek a „Lloyd“-ok a fővárosi kereskedelem érdekei­nek megvédésére azon vasúti engedélyok­mány tárgyalása alkalmából, mely a diffe­­rentiális tarifák kérdésével oly mélyen belevá­gott Budapest kereskedelmének jövőjébe? Mit tettek általában azon osztályok és képvise­lők, kik szeretik, ha a kereskedelemmel együtt hangzik nevük? Nemde a társada­lom legmagyarabb elemei küzdtek a fővárosi kereskedelem érdekei mellett a leg­kitartóbban, és abban, hogy elbuktak, bi­zonyára legnagyobb bűn és azokat terheli, kikhez a kereskedelem, német ajkuságánál és szolgaiasságánál fogva, leggyakrabban terjeszkedett. Hidjék meg. Merkur a tolva­jok mythologikus istene, még symbolumnak is roszabb hazánkban a magyarok iste­nénél. Ám hagyjuk a reeriminatiók meddő te­rét azon órákban, midőn beáll az első egészséges fordulat a magyarországi keres­kedelem önállóságának és emelkedésének biztosítására. A kereskedelmi gladiátorok­nak, kik most az Újvilág helyiségeiben oda dobják a keztyűt Bécsnek, és provokálják ama versenypárbajra, mint a 19-ik század­ban egyedül bír jogosultsággal, úgyis szük­ségük van, hogy a közvélemény latba vesse mellettök morális tekintélyét és buzdítsa őket minden kitelhető hévvel a megkezdett irány kitartó követésére. És mi nem is ha­bozunk egy perc­ig sem elismerésünkkel adózni mindazok iránt, kiknek akár a kez­deményezésben, akár a kivitelben részök van és hozzájárultak ahhoz, hogy Budapestet a bécsi járszalagtól elszoktassák. Minden előjel, minden körülmény arra mutat, hogy a nemzetközi gabnavásár si­keréből nem fog hiányozni semmi, nem marad el tehát a biztatás és tanulság sem kereskedőink számára, hogy az ön­állósítás egyedül biztos módja: virágzóvá és magyarrá tenni a kereskedelmet. Fej­lődésünknek ez oly követelménye, mely nélkül mondjunk le a reményről, hogy Ma­gyarország nemzetgazdasága valaha újvi­lági — amerikai — erőteljességre vergőd­hessé. Volt idő, midőn méltán gyötörhet­ték a honfiúi gondolkozást aggasztó kétsé­gek; most, midőn önállósági lobogónkat azok kezében látjuk, kik eddig meghunyászkodva szöktek meg előle, nincs mitől tartanunk, mert szilárdsága nem múlékony kormányin­tézkedéseken és gyönge paragraphusokon, hanem egy komoly társadalmi actión sar­kal, melybe egy ország leheli be erejét. An­nál jobb, hogy az „Újvilág“ helyiségeiben teszik meg hozzá az első lépést, legalább a név is rá szól, hogy félre a régi tartózko­dással, kezdődjék közgazdasági életünkön egé­szen új világ, Magyarország nemzetgazdasági önállóságának új világa. Budapest, aUgUSZTUS 1. □ A mai üléssel be van fejezve az or­szággyűlés I1-ik szaka, és e mai ülést ne­vezetessé teszi a választási törvényjavaslat harmadszori felolvastatása és megszavazta­­tása. Pártunk — mint az ülésről szóló tu­dósítás mutatja — a szavazáskor fel nem kelt, vagyis a javaslat ellen szavazott, ho­lott azt az általános tárgyaláskor nem csak elfogadta, de örömmel üdvözölte. De ezen nem csodálkozhatik a ki a viták folyamát némi figyelemmel kísérte. Hiszen mi is ki­mondottuk lapunkban, hogy úgy, a­mint a javaslat a miniszter kezeiből kikerült, ha imitt amott némi kívánni valót hagyott is fenn, jobb volt az, mintsem reménylen­ mertük, legalább e kérdésnek múlt ország­gyűlési története után. És utóbb, midőn az osztályok előtt forgott, a­hol egyik-másik — fájdalom — azóta a ház által is elfo­gadott roszabbitmány hozatott indítványba, ezek ellen erélyesen tiltakoztunk lapunkban és felszólítottuk a minisztert, álljon meg erélyesen egyszer már oly áramlatok elle­nében is, a­melyek nem a mi oldalunkról, de épen ellenkező irányból erednek; és har­madszor, midőn a javaslat már a központi bizottság „boszorkánykonyháján“ is átment, ismételtük tiltakozásunkat, ismételtük fel­hívásunkat a miniszterhez — fájdalom, szin­tén semmi sikerrel............ De a­ki e czikkeinket egy futó pillan­tásra méltatta, a­ki Tisza Kálmánnak az általános vitában és a 12. §. fölött mon­dott, pártunk állását jelző beszédeit hallotta vagy olvasta, az lehetetlen, hogy ne tudja, miszerint pártunk egyrészről teljes kész­séggel elismeri, hogy vannak e javaslatnak oly intézkedései, a­melyek a választásokat a valódi bizalom szabad nyilvánulásának akadályaitól és a meghamisíttatástól rész­ben megoltalmazhatják, és azért ezeket örömmel veszszük, de becsúsztattak másrész­ről oly intézkedések is, melyek amazok fölött örömünket lehetetlen hogy meg ne keserítsék. Nem hozunk fel példákat se az egyik, se a másik nemből, fris emlékezetekben vannak azok olvasóinknak, most csak un­tatnék őket azokkal. Most csak azoknak, kik netalán a jó intézkedéseket a roszak­­kal összemérve, amazokat túlnyomóaknak találnák, és ezért csudálkoznának pártunk képviselőinek mai szavazásán, akarjuk ezt néhány szóval megfejteni, a­mi egyszers­mind feleletül szolgálhat azon jobboldali képviselő uraknak is, a­kik a balközépieket az ülés előtt előbb kérték, hogy szavazza­nak a javaslat mellett; majd, midőn hajt­hatatlanoknak találták, azt mondák, hogy ha ők — a jobboldaliak — kezdenének „nem“-mel szavazni rá, a balközépiek ijed­nének meg rajta legjobban és sietnének­­ ,,igen“-nel szavazni, mert ezen javaslat elé­. A főrendiház, jogügyi bizott­ságát jövő hétfőre hívta össze az elnökség. A bizottság tanácskozásai úgy látszik hosszabb időt fognak igénybe venni és a nyilvános tárgyalás alig­ha lesz péntek előtt. Mint hírlik többféle módosí­tást terveztek s ez által az en bloc elfogadás ki lenne zárva.­­ Állami bevételek és kiadások az év második negyedében. A hivatalos lap mai száma közli a kimutatást a magy. koro­nához tartozó állampénztáraknál 1874. ápr. 1-től jan. hó végéig pénztárilag előfordult állami be­vételekről és kiadásokról. A bevételi táblázat fő rovata a krok elhagyásával a következő: Egyenes adók 10095290 Fogyasztási adók 3100713 Vámkezelési átalányból 36883 Bélyeg, jogilletékek és díjak 4991333 Fémjelzés 2018 Út-, híd- és révvám 5406 Dohány-jövedék 4625214 Lotto-jövedék 415545 Sójövedék (a bányászatnak megtéríten­dő sóelőállítási költség nélkül) 1836369 Államjószágok és államerdők 177700 Bányászat, pénz­érés (a sójövedék ál­tal megtérítendő összeg nélkül) hiány 103555 Államnyomda hiány 32306 Államépületek hiány 7330 Ingó államvagyon 1391073 Államvasutak és gyárak tiszta jöve­delme A pénzügyminisztérium különféle ren­des bevételei 315712 A pénzügyminisztérium különféle rend­kívüli bevételei 391660 Együtt 27321004 Kiegyenlítésül a kölcsönök és lom­­bard-üzletek által 18349397 Mindössze 45670401 A tényleges bevételi eredmény 1873. év máso­dik negyedéhez képest a rendkívüli bevételeket is tekintetbe véve 5 millióval kevesebb, akkor ugyanis 50,5 millió folyt az állam pénztárába. A rendes be­vételek 1874-ben 801,849 írttal kedvezőtlenebbek, mint 1873 második negyedében. Kedvezőtlenebb volt a bevétel ez idén e következő főbb tételeknél: egyenes adóknál a csökkenés 2.297.118 frt, fogyasz­tási adóknál 465.827 frt, sójövedéknél 285.928 frt, államvasutak és gyárak tiszta jövedelme 563.392, ingó államvagyonnál kevesebb a bevétel 1.131.214 írttal. A nagy hiányt részben kiegyenlíti némely téte­­k bevételi növekedése. A kiadások tényleges eredménye az 1874. év második negyedében e következő: A királyi udvartartás költségei 1162500 A főrendi- és képviselőház szük­ségletei 280103 Közösügyi rendes és rendk. költség 7444299 Az 1867. XV. t. cz.-ben elvállalt államadóssági járulék 7103574 Földtehermentesités és örökváltság 5847209 Vasúti kölcsön, 30, 54 és 76x/s mil­lió ezüst frtnyi kölcsön kamatai törlesztése és kezelési költségei 972301 Közös függő államadósság kezelési költségei 77216 Függő államadósság kamatai 516159 Horvát- Szlavónország beligazgatási szükséglete 1233886 Fiume 20923 Állami számvevőszék 35629 Miniszterelnökség 64472 Ő felsége személye körüli minisztérium 16382 Horvát-szlavon-dalmát „ 11698 Belügyminisztérium 2350043 Pénzügyminisztérium és pedig: a) pénzügyigazgatás 2673947 b) rendkivüli kiadások 2980372 Közmunka- és közlekedési minisztérium 6672139 Földm.-, ipar- és keresk. „ 464111 Vallás- és közoktatásügyi „ 1205026 Igazságügyi „ 2766593 Honvédelmi „________1770760 Együtt 4567041 A spanyol kérdésről: Gúnynak se lehetne különbet kívánnia brü­s­­seli érzelgésre, mint az ellenkép, melyet a spa­nyol harcztér iszonyai vele szembe állnának. Mintha­­ a congressus hiábavalóságát akarná bebizonyítani egy kíméletlen intéző erő s nevetségessé tenni charlatán hivalgásait: a baj, mely felett Belgium nyájas ege alatt nagy consiliumot Ulet ahrinanismusnak kissé gyanús szelleme, az a baj féktelenül s legborzasz­tóbb alakjában dühöng és pusztít egypár földraj­zi fokkal alább. S mig a bölcs doktorok kölcsönö­sen tele beszélik egymás fejét magasságos elmé­lettel és mély tudomány­yal a járvány diagnosisá­­ról, alig jut eszébe valakinek a szomszéd szobá­ban haldokló betegen gyakorlatilag segíteni. De mégis. Az agitáczió — ha szabad e szóval illetnünk egy elismerésre méltó tevékenységet, me­lyet Németország kormánya az elvérző spanyol nemzet javára kifejt, jobb reményre kezd tanítani, s gyümölcsöket igér enyhítésül és orvosságul a szenvedőnek. Ámde a földi dolgok gyarlóságában fekszik, hogy ne legyen emberi kéz intézésében össz­hang megzavartalanul és mellékíz nélkül jó. A né­met kormány törekvésében is megvan az, s csak egy kis elfogultság kell hozzá, hogy a kétely több roszét s veszélyeset válaszszon ki ez igyekezetből, mint a­menynyivel felérhetne, ami benne jó és kí­vánatos. Berlin dicséretes igyekezetéhez vegyül, tagad­hatatlanul, valami mellékiz, mely egy lappangó falánk jelenlétére vallhat annak, a ki gyanakodás­­ban kedvét leli. Van bizonyos tisztán felismerhető ér ez agitáczióban, melyben mintha cselvetés vére lüktetne, s latba vetvén mindazt, a­mit a német kormány a spanyolok segélyezése érdekében mon­dott, tett és indított : nyomós próbákat is nyerhet az előítéletes aggódás, hogy ártani akarás is van a játékban­­ Francziaország számára, s Madrid segé­lyezése csak ürügy akar lenni Páris gyöngítésére ; a humanismus csak köpenyeg, melybe a fondorko­­dás burkolódzik. Ez nyilván végletesség, még pe­dig ép oly méltánytalan, mint indokolatlan; idáig csak a szenvedély és gyülölség mehet. A pártatlan ítélő, czikázó tű­zkigyók helyett, inkább az adott szabályos vonalakat combinálja, s megnyugtatóbb idomzatot nyer. Igen nehéz véges észszel felérni, mi titkos mo­tívumai lehetnének Németországnak olyan lopvané­­sző politikát követni Francziaország irányában, melyről meg kell győződve lennie, hogy hasznos virágot számára nem nyithat. A diplomácziai sakk­tábla spanyol koc­kájára előnyös lépést nem tehet a német kormány s legfeljebb arra használhatná, mint 1870-ben, hogy onnan provokálja a döntő küz­delmet egy halálos „mattiért. Nem a he ő, hogy en­nek most idejét lássa; s ép oly kevéssé, hogy esetlen pionsasirozással akarja combináló tehetségét com­­promittálni. S mert ez így van, és mégis tagadha­tatlan, hogy a spanyolországi interventió érdekében tett minden lépése Francziaország ellen is látszik irányozva, önkényt felvetődik a kérdés, de hát csakugyan a német agitáczió természetéből sugár­zik ki e látszat,­­ nem inkább azon magatartás reflexiója, melyet Francziaország a spanyol szom­széd irányában oly bűnös könnyelműséggel követett. Mi azt hiszszük, hogy ez utóbbi áll. Igen ter­mészetes, hogy Németország, mikor a karlisták megfékezésének módját s ezközeit számba vette,­­ nem feledkezhetett meg arról, hogy mindenek előtt a lázadók segítőit kell megfékezni, s elzárni a forrást, honnan a vandalizmus erőt szi. És így diplomácziai nyomást kellett alkalmaznia a fran­czia kormányra, hogy e rut kijátszását a nemzet­közi kötelességeknek már csak szégyen miatt se folytathassa. Ez volt a legelső mellőzhetetlen te­endője, annyival is inkább, mert nem a szó szoros értelmében vett beavatkozási tervet forgat esze- BUDAI SZÍNKÖR. Vasárnap, aug. 2-án. Száz szűz. Nagy Operette 3 felvonásban. Kezdete 7 órakor. — A k­épviselőház a „P. N.“ szerint október 24 dikéig fog elnapoltatni. — A szerb congressus tegnapi választó­­gyűlésének eredményét már ma reggeli lapunkban röviden jelentettük. A „P. N.“ következő részlete­sebb sürgönyt kapta: A karloviczi congressus által megejtett patriarchaválasztásban Ivacskovics előbb 54, Gruics 7 és Kengyelácz 2 szavazatot kaptak. Minthogy a Kengyeláczra szavazók felhivatták, hogy szavazatukat átengedjék, ők azokat Ivacsko­­vicsra ruházták át, ki így 56 szóval megválaszta­tott. Hét congressusi tag távol volt, egy nem sza­vazott. Ivacskovics választása valószínűleg meg fog erősíttetni. A közönséget igen elkeserítette, hogy román ember jön patria­odává választva ; ez által a szélső párt sokat vesztett. Megerősítése esetén Ivacs­kovics installatiója a királyi leirat megérkezése után tíz nappal, valószínűleg aug. 18-dikán megy végbe. jétől végig az ellenzék érdekeinek kedvez, ez által kérdéstelenül ("mondák ők) a jobb­oldal igen sok kerületet veszít. Párt úgy, mint egyes ember, igen gyak­ran jut az­on helyzetbe, hogy ha úgy kínál­ják meg valamely jótéteménynyel, hogy ah­hoz egyszersmind a roszat is kénytelen elfo­gadni — ha ugyan van benne némi önérzet — nem mérlegelheti, nem fontol­gathatja, több-e a jó a rosznál, — de a jót is visszautasítja. — Míg csak a belügymi­nisztérium javaslatával állottunk szemben, addig lehetett szó arról, hogy annak egyik vagy másik §-át kihagyjuk, vagy megjavít­suk ; de miután az általunk is annyiszor ismertetett roszabbitó módosítványok ho­zattak be és fogadtattak el, ekkor már a jobboldal azon ember szerepét vállalta el, a­ki az egyik kezével kenyeret, a másikkal ugyanakkor követ lök reánk; — ekkor már gúny is járult hozzá, mint ha monda­nák : ,,Megkapod egy részét annak, mit kí­vántál, de gondom lesz rá, hogy ne vehes­­sed nagy hasznát.“ Ily körülmények közt nem volt szabad a pártnak mérlegelnie, több-e a jó a rosz­­nál, mert a párt önérzete kizárja ezt,­­ de habozás nélkül ellene kellett szavaznia az így megrontott javaslatnak, és e szava­zással mutatta meg a párt legjobban, hogy a haza átalános érdeke után önérzetét igen, de speciális pártérdekeit legkevésbbé vette zsinórmértékül. Őszintén óhajtjuk, hogy az őszszel meg­nyitandó harmadik ülésszakon ily momentu­mok ne döntsenek a pártok magatartásán. Az 1873.évi II. negyed kiadásai 50.529.284 frt, az idén tehát a kiadás kedvezőbb 48 millióval. Az évnegyedi előirányzott kiadás 44­6 millió, tehát a bevétel és kiadás a lefolyt évnegyedben egyensúly­ban volt. Egy elvi kérdés.­ ­ Mielőtt az országgyűlés szétmenne, figyel­meztetni kívánjuk egy látszólag csekély jelentő­ségű, de elvileg igen nagy horderejű körülményre. A hírlapok közleményei szerint több magyar honvédzászlóalj Bruck­ba van rendelve táborozásra és gyakorlatokra. — E nagy gyakorlatoknak valószínűleg elkerülhetlen követelménye lesz, hogy a magyar honvédcsapatok olykor-olykor az ország határán túl fognak vezényeltetni. Várjon adott e erre engedélyt a magyar or­szággyűlés a honvédségről szóló törvény értelmé­ben? ha­ nem , gondoskodott-e a magyar kir. hon­védelmi miniszter, hogy e törvényszegés meg ne történhessék ? S várjon mi fog történni azon m. k. honvéd­tisztek s esetleg legénységgel, a kik az ország törvényeire tett esküjöket megtartva,­­ ha az or­szág határához érnek s onnan tovább vezényeltet­­nének, leteszik fegyvereiket s megtagad­ják az engedelmességet? Kérjük az országgyűlést, intézkedjék ez ügy­ben, nehogy vagy az ország törvénye, vagy a hon­védség fegyelme szenvedjen csorbát. Egyik is má­sik is beláthatlan káros consequentiákat vonhatna maga után. Egy érdekelt honvédtiszt. — A bányajogi bizottság tegnap dél­után 6 órakor tartott ülésében tárgyalás alá vette a bányavárosoknak hozzáutasított kérvényeit. Sel­­mecz- és Bélabánya városoknak a bányatelepeken űzött italmérési jog megszüntetésére vonatkozó kér­vénye iránt abban állapodott meg, hogy az illetők a törvény rendes útjára utasíttassanak. A bánya­erdők tárgyában beterjesztett három rendbeli kér­vényre nézve pedig a kérdés beható tárgya­lása után abban állapodott meg, hogy előadója a bányaerdők ügyének szabályozása tárgyában részletes jelentést és törvényjavaslatot dolgozzon ki. A bizottság ülésén a pénzügyi és kereskedelmi minisztériumok Splényi és Reitz miniszteri tanácso­sok által valanak képviselve.

Next