Ellenőr, 1874. augusztus (6. évfolyam, 239-268. szám)

1874-08-02 / 240. szám

Semmit sem közlünk, ha nem tudjuk, kitől jön. — Kéziratok visszaküldésére nem vállalkozunk. — Posta által csak bérmentes leveleket fogadunk el. POLITIKAI NAPILAP, Kiadó­hivatal: Előfizethetni helyben és posta útján. nádor­ utcza 6. sz. a. A lap szétküldésére vonatkozó reclamátiók Légrády testvérek irodájába (nádor-utcsa 6. sz.) intézendők. 240. szám. Budapest, szerda, szeptember 2. 1874. 71. évfolyam­ Az „Ellenőr“ ára mint eddig: Egy évre....................................20 forint — kr. Félévre.........................................1« » — kr N gyedévre.................................5 » — kr. Egy hóra ....... 1­­­80 kr. Az előfizetést — postai utón vagy sze­mélyesen — nyugtázza az „Ellenőr“ kiadó­hivatala (Pesten, nádor-utcza, 6. sz.) Százalék a könyvárnás után történő megrendelések után az „Ellenőr“ részéről nem adatik. TÁVIRATOK. Zágráb, szept. 1. (Országgyűlés.) A népiskolai törvény folytatólagos általános tárgyalásában Cuculjevics a javaslat mellett, Lehpammer plébános majdnem háromórai beszédben ellene nyilatkozott, ez utóbbi a szigorúan felekezeti iskolák fenntartását kö­vetelve. Holnap az általános vita folytatta­­tik. A bizottság a bukásról szóló törvény­­javaslatot tárgyalá. Potsdam, szept. 1. Ma délelőtt 11 órakor a koronaherczeg legidősb fia ünnepé­lyesen bérmáltatott a béke-egyházban a mi­niszterek, a tábornokkar, a fő udvari tisztsé­gek és az udvari papság, a városi képvise­lőség, a walesi herczeg, a szász-weimari nagyherczeg és a császári pár jelenlétében ; a szertartás végén a császár ismételten meg­­csókolá a herczeget és ennek szüleit. Bourg-M­adonne, szept. 1. A kar­listáknak múlt éjjel Puycerdára újólag meg­kezdett ostroma visszavezetett. l­ondon, szept. 1. Augusztus 29-től jelentik Rióból: a chili kormány elhatározta a kamaráknak azon javaslatot tenni, Limába amerikai kongressust hívni össze, a cubai függetlenségi harcz támogatása czéljából; a chilei kormány késznek nyilatkozott e czélra egy millió dollárt megszavazni. Paris, szept. 1. Bigodet kapitány, a hadügyminiszter hadsegédtisztje, az őszi had­gyakorlatokon való résztvevés végett Né­metországba utazik. Sedan emlékezete. Négy éve annak. Mintha csak tegnap történt volna az egész, mintha még halla­nék a harczi riadót, a csatazajt, a vészkiál­tást , a jajszót és a győzelem-ittasság har­sány rivalgását. Még füleinkben csengenek a táviró villany­ütéseinek megdöbbentő hírei; tekintetünk szinte buktában éri meg a le­­dült régi bálványt, s az újnak felkelő napja, mintha még első sugaraival vakítana. Nagy, világrázó napok valának azok. Nyomaik alatt uj alakot öltött a föld; lökéseiktől uj irányt vett a történelem. Míg a népek, mint a megkövült ámulat, lebű­völve meredtek nyugat nagy urainak élethalál tusájára, ki­fordult a gyöngébbik kezéből a kard, meg­tört alakja porba omlott és sár keverte be a homlokot, mely addig az európai ura­lomnak viselé koronáját. Négy éve annak, s még ma is meg­döbbenünk az esemény puszta emlékezetére is. Alig tudunk számot adni a valóságról , szinte kétkedésünk támad az élő tudomás iránt; s hogy mindez megtörténhetett, me­sének­­tartaná, ha ki meg nem érte, ha ki kézzel fogható tényekben nem venne bi­zonyságot. Az 1870-ik év szeptember 2-ika a világtörténelmébe egy új megfoghatatlan­ságot iktatott, melyet a tapasztalati tények s az elmélet kutatásai magyaráznak ugyan, de meg nem fejtenek, s melyhez a kulcs ott nyugszik valószinüleg a whiselhursti te­mető földében porladó tetemmel. A jövő megtalálhatja tán a titok nyitját. A jelennek váltig elég a tény maga, s elég gondolkozni valót adnak következményei, semhogy érde­kes indokainak felderítetlenségét fájlalni rá­érjen. Miként eshetett meg a történelemben — Metzig — páratlan eset, hogy egy egész nagy hadsereg ürgelyukba szorul, s mint egy megszorított portyázó szakasz, a menekülést meg sem kisértve lerakja fegyverét ? Miként es­hetett meg, hogy egy hatalmas Caesar inkább a győztes nagylelkűségére bízza sorsát, mint önerejére s a nemzetre, melynek élén le­­győzetett, melyhez útja még mindig nyitva volt ? Ennek magyarázásául mi a jelenkor fiai, megelégedhetünk a hadi tudományok fejtegetéseivel s politikai viszonyokból levont következtetéssel; s ha érezzük is egy mé­lyebb lélektani ind­ok hiányát, napirendre Nem, tudom másnak is ötlött e fel ez a kér­dés : miért hasonlították össze az osztrák broncz ágyuk csataképességét a porosz aczél ágyukéval? Miért nem hasonlították össze az utóbbiakkal az osztrák vas­ágyukat? Nincsenek? Az egész fellármázó tudósítás én előttem gyanús. Fölteszik a közönségről, hogy senki sem látta közüle a bécsi fegyvergyárt. Miután nekem volt szerencsém azt megte­kinthetni s felsőbb engedelem és szívélyes előzé­kenység mellett annak legbiztosabban kezelt osz­tályába is nem csak beléphetni s­ ott a készülő­ben levő és már kész munkát végig nézni, hanem a legrészletesebb magyarázatait is megnyerni a jövő tüzérség bámulatos és nagyváltozékosságú találmányainak, a­mikről nekem részletességet el­mondani a titoktartás természetes kötelessége­­ilt, annálfogva csak az előbbeni kérdést ismételhetem, hogy de hát ha már az osztrák-magyar és porosz ágyukat akarták összehasonlítani, miért eresztet­ték versenyre a porosz aczélágyukat és űrlövege­­ket a mi régi broncz ágyúinkkal és sima golyó­inkkal, miért nem a mi új vaságyainkkal és az azokhoz készült pokolgépi lövegekkel ? Hiszen van­nak­­ és folyvást készülnek s hogy czélszerűek, azt már bebizonyították Lissánál. Tengerészetünk mind vaságyukkal van fölszerelve s azokat nem kértük kölcsön. Mi czélja lehet tehát ennek a páni megrette­nésnek ? Bolonddá akarunk e valakit tenni, hogy tá­madjon meg bennünket abban a hitben, hogy most nincsenek ágyúink, s szaladjon bele a leálcrázan­­dó ütegeink torkába? Vagy pedig csak a delegá­ltaktól akarunk egy rongyos milliót sub titulo, „nincs vaságyunk!“ kicsikarni? Mind a két esetben bátor vagyok az illetőket arra figyelmeztetni, hogy kezdjék a vizsgálatot az elején, ott, hogy csakugyan nincs-e hát újabb szer­kezetű vaságyuja az osztrák magyar tüzérségnek. Én úgy tudom, hogy van. Ha nem elégséges; meg lehet nagyobbitani a műhelyt, a hol az ké­szül ; — de a midőn magunknak kitűnő fegyver­nemet előállító gyárunk van, nem szükséges érte a szomszédba menni, s attól venni a készet. — A debreczeni felsőbb gazdasági tanintézet feloszlatása tárgyában Debreczen városa aug. 31-én rendkívüli közgyűlést tartott, Patay And­rás főispán elnöklete alatt. Molnár György felszóla­lása után egyhangúlag abban állapodtak meg, hogy küldöttséget menesztenek ő felségéhez, mely kér­vényt nyújtson át a királynak ott, hol most a ki­rály a táborozás alkalmával található lesz. Ugyan­ezen kérvény másolata nyújtassék át ugyanezen küldöttség által a miniszternek, s a miniszter ke­restessék meg az iránt, hogy nem csak hogy a debreczeni felsőbb gazdasági tanintézetet be ne szüntesse, hanem annak létező hiányait pótolja. Ezenfelül kérvényt intéznek az országgyűlés­hez, s ennek pártolására a törvényhatóságokat is megkérik. Bérlet NEMZETI SZÍNHÁZ. 91. szám. Budapest, szerda, szept. 2-án. Új kiá­­­ll­­á­s­s­al h­a­r­m­ads­z­or : A v­i­h­a­r. Színmű 4 felv. zenével, énekkel és tánczokkal. Irta Sha­kespeare ; zenéjét szer­zette Taubert Vilmos. — Agabnavám kérdésében a bé­csi „Presse“ szerint az osztrák minisztérium je­lentést tett ő felségének, s Bécsben remélik, hogy a magyar minisztertanács az ü­gyet újból tárgyalás alá veszi. — „Az osztrák-porosz tűzpróbá­­hoz“ Jókai Mór toll a következő új adattal járul a „Hon“-ban . Gazdálkodás a honvéd főruharaktárban. A hivatalos lap mai száma a követ­kező communiquét tartalmazza: Az „Ellenőr“ vasárnapi számának két czikke hoz sújtó vádakat a honvédségi főruharaktár ke­zelése és annak parancsnoka, Fábry ezredes el­len, az ez ügyben jelenleg folyó vizsgálatot pedig úgy tünteti fel, mintha a kellő komolyságot nélkü­lözné, miáltal az illető hadtörvényszék, de a hon­védségi főhatóságok is a legsúlyosabban gyanúsít­­tatnak. A folyamatban lévő vizsgálat keletkezésére nézve a következőket kell előrebocsátani: F. évi jul. 5. Fóré százados, a főruharak­tárban a parancsnok utáni rangidős­ tiszt, arra szólita fel Fábry ezredest, hogy miután úgy is már 40 évig szolgál és visszavonulásával mit sem veszt, hanem csupán a munka terheitől menekül, menjen nyugalomba, hogy a parancsnoki állást ő, Móré, nyerhesse el. Ha pedig vonakodnék, visszaélések­kel fogja felsőbb helyen vádolni. Fábry ezredes erről a honvéd-főparancsnok­sághoz nyomban hivatalos jelentést tett, és saját becsületének megóvása végett is vizsgálatot kért, jóllehet Móré föllépését elmehábornak vélte tulaj­donítani, a­mire utalt nemcsak a fellépés módja, hanem az is, hogy az átverés, általán a kezelés első­sorban magát a nevezett századost, a parancs­nokot pedig csak a felülvizsgálat illette, és ez utóbbi aláírása elé mi sem került, mielőtt az előbbi alá nem írta, miért a vád és a felelősség is első­sorban Mórét terhelte volna. Jóllehet a honvéd-főparancsnokság is egyfelől szükségesnek találta Móré százados elmeállapotá­nak orvosi megvizsgálását, másfelől tudva volt Fábry ezredesnek minden alkalommal tapasztalt kitűnő buzgalma, lelkiismeretessége és pontos­sága, az államszámszék és a miniszteri számve­vőség által évenként többször tartott vizsgálatok pedig a főruharaktárban mindig a legnagyobb ren­det constatálták; továbbá ő felsége maga, a hon­védfőparancsnok ő fensége, és oly tekintély is mint Albrecht főherczeg, egyes szemlék alkalmá­val mindannyiszor teljes megelégedésüket nyilvá­nították a parancsnok és a főruharaktár állapota fölött; mindamellett a főparancsnokság, tekintve magának a parancsnokság kérését, de még az ily ügyben szükséges és mindig szem előtt tartott, és a miniszter által követelt szigort, a vizsgálatot azonnal elrendelte, és erről, az ügynek közlése mellett, a minisztert is, július 9-én 111. évi. sz. alatt értesítette. Magában értetik, hogy a vizsgálat és a tör­vényes eljárás befejezése előtt minden vélemény­nyilvánítás akár jobbra, akár balra, mint illeték­telen ki van zárva és magában értetik, hogy ki van zárva úgy a minisztériumnak mint a főpa­rancsnokságnak minden beavatkozása ezeknek me­netébe. Magában értetik végre, hogy ha a vádak bármi részben alaposaknak bizonyulnának, bűn­hődni fog a bűnös. De ha egyfelől helytelen vol­na, ha szemben a megindult törvényes vizsgálat­tal és ennek végeredménye előtt a felsőbb ható­ságok a vizsgálat alá vontak mellett foglalnának állást, bárha a vádak még oly gyanús természe­tűek is, noha minden eddigi tapasztalatok ellenük szólnak: bizonyára még helytelenebb, előlegesen palctát törni egy oly tiszt fölött, a­ki 40 éves hit és buzgó szolgálatot és a jelen alkalmazásban is tanúsított kitű­nő minősége által általános tisz­teletet és sokoldalú, sőt legmagasabb elisme­rést vívott ki, és a­ki a fentebb jellemzett természetű megtámadásra eddig szeplőtlen becsü­letének megóvása végett a vizsgálatot maga kér­te. Minden becsületérző és becsültettudó ember solidáris érdeke az ilynemű kísérleteket a legko­molyabban visszautasítani, mert különben könnyű­vé válnék a lelkiismeretlen részakaratnak gázolni bárkinek becsületében. Tessék bevárni a hadi tör­vényszék független és mindenkinek beavatkozása fölött álló ítéletét, és majdan akkor követ dobni arra, a­ki bűnös, és a­kinek büntetése a katonai szigorú törvények szerint fog megtörténni. A­mi pedig azon homályos gyanúsításokat és kétértelmű e­élzásokat illeti, mintha a vizsgálat a kellő komolyságot és pártatlanságot nélkülözné, ezek legyenek visszautasítva, mint olyanok, melyek minden adat és minden ok nélkül a vizsgálatban eljárók, sőt a vizsgálatot elrendelő főparancsnok, és — ámbár ennek minden beavatkozásán és be­folyásán az ügy egészen kivül esik — a miniszter ellen irányulnak, kiknek valamennyiüknek becsülete sokkal magasabban áll, semhogy fölérhetné oly rá­galom, mely egyenesen és világosan Móré száza­dosnak törekvéseivel és bevezetőleg jellemzett föl­lépésével látszik solidárisnak lenni. Mert a vizs­gálat hosszabb tartama nem bizonyít egyebet, mint hogy annak szigorú alapossága ezt követelte; az „Ellenőr“ közlésének azon állítása pedig, hogy Fáb­ry ezredes azon kényelmes helyzetben van, „minden kihallgatás nélkül nézni végig a vizsgálat egész csiga­ lassú folyamát“ — teljesen valótlan, mert a főparancsnok az ügy természetéhez képest, épen az ő kihallgatását rendelte el első­sorban, a­mint az a miniszterhez intézett közléséből is ki­tűnik. Hogy egyébkép az egész támadás a szánt­szándékos és roszhiszemű­ rágalmazás bé­lyegét messziről láthatólag hordja magán, minden­kinek fel fog tűnni, ha összefoglalja az illető lap negyedik hasábja első kikezdésének azon állítását, miszerint „a vizsgálat egész huzavona kíméletes­­sége azt sejteti, hogy az ügyet agyon akarják hall­gatni“ — a negyedik kikezdésnek az előbbivel meg n­em férhető azon állításával, hogy ugyane vizsgálat, mely az agyonhallgatás szándékát sejteti, a legkompromittálóbb adatokat hozta volna fel­színre. Hogy roszhiszemű rágalommal van dolga, tudni fogja mindenki, ha a czirókkal vegyített ke­fék átvételéhez kötött gyanúsításokat szembeál­lítja azon ténynyel, hogy czirókkal vegyített ke­fék, nem pedig tiszta szőr­ kefék vannak rendsze­resítve, és nem az utóbbiak, hanem az előbbinek ára fizettetik; hogy más a minta, más a kikötött anyag; és hogy a kefék hasznavehetlenek, az mind megannyi valótlanság, mivel e kefék hasz­náltatnak atalán a hadseregnél és a honvédségben. És oly valótlan, hogy „különösen Fábry János ezredes parancsnokságának ideje óta hallatszott és terjesztetett föl panasz a minisztériumhoz, ré­szint a kefék, részint a pokróczok, részint a töl­ténytáskák teljes hasznavehetetlensége iránt“. Nem csak hogy ily panasz nem érkezett soha, de sőt minden ahhoz értő könnyen győződhetik meg az ellenkezőről. Magyar királyi honvédelmi miniszter 16­31/III. Az 51 zászlóalj kezelő bizottságának f. é. áp­rilis 10-én 107-ik szám alatt kelt jegyzőkönyvét visszavárólag azon meghagyással adom ki a főru­­haraktári bizottságnak, hogy a bizottság által ki­fogásolt kefék és fésűk minőségére nézve ide mi­nél előbb jelentést tegyen. Budapesten, 1874. május 14-én. A miniszter meghagyásából: Havas Sándor, s. k. miniszteri tanácsos. * Tárgyalási jegyzőkönyv kivonata: 7 darab középszerű rákászban érkezett tár­gyak, ezek közt: 475 ruhakefe, 360 fénykefe 877 sárkefe, 335 fésű a zászlóalj pótraktári készletben bevételbe helyezendő, azon megjegyzéssel, hogy a sárkefék disznószőr helyett egészen czirokseprű növénynyel, a ruha-és fénykefék szintén ily növény­nyel 2­, részben töltvék, a fésűk igen silányak, mely aprólékos kéziszer-tartozékok legkiválóbban a sárkefék és fésűk egy őszi gyakorlaton­ haszná­lat után haszonvehetlenné válhatnak — minthogy ezen tárgyak utánpótlása az állandósított század gazdasági átalányából eszközlendő, de abból nem fedezhető, mely oknál fogva ezen körülmény a honvédelmi miniszterhez följelentendőnek határoz­­tatik. Jolsván, 1874. április 14. Babóthy s. k. százados, kezelő bizottsági el­nök, Szillassy s. k. hadnagy kezelőtiszt. — „Az Ung. L­­­oyd“ arról értesül, hogy a h­onvédruharaktári dologban a hadbíróság igen el van foglalva a vizsgálattal, s több mint 30 tanát fognak kihallgatni az ország különböző vidékein és még Morvaországban is.

Next