Ellenőr, 1874. augusztus (6. évfolyam, 239-268. szám)
1874-08-02 / 240. szám
Semmit sem közlünk, ha nem tudjuk, kitől jön. — Kéziratok visszaküldésére nem vállalkozunk. — Posta által csak bérmentes leveleket fogadunk el. POLITIKAI NAPILAP, Kiadóhivatal: Előfizethetni helyben és posta útján. nádor utcza 6. sz. a. A lap szétküldésére vonatkozó reclamátiók Légrády testvérek irodájába (nádor-utcsa 6. sz.) intézendők. 240. szám. Budapest, szerda, szeptember 2. 1874. 71. évfolyam Az „Ellenőr“ ára mint eddig: Egy évre....................................20 forint — kr. Félévre.........................................1« » — kr N gyedévre.................................5 » — kr. Egy hóra ....... 180 kr. Az előfizetést — postai utón vagy személyesen — nyugtázza az „Ellenőr“ kiadóhivatala (Pesten, nádor-utcza, 6. sz.) Százalék a könyvárnás után történő megrendelések után az „Ellenőr“ részéről nem adatik. TÁVIRATOK. Zágráb, szept. 1. (Országgyűlés.) A népiskolai törvény folytatólagos általános tárgyalásában Cuculjevics a javaslat mellett, Lehpammer plébános majdnem háromórai beszédben ellene nyilatkozott, ez utóbbi a szigorúan felekezeti iskolák fenntartását követelve. Holnap az általános vita folytattatik. A bizottság a bukásról szóló törvényjavaslatot tárgyalá. Potsdam, szept. 1. Ma délelőtt 11 órakor a koronaherczeg legidősb fia ünnepélyesen bérmáltatott a béke-egyházban a miniszterek, a tábornokkar, a fő udvari tisztségek és az udvari papság, a városi képviselőség, a walesi herczeg, a szász-weimari nagyherczeg és a császári pár jelenlétében ; a szertartás végén a császár ismételten megcsókolá a herczeget és ennek szüleit. Bourg-Madonne, szept. 1. A karlistáknak múlt éjjel Puycerdára újólag megkezdett ostroma visszavezetett. london, szept. 1. Augusztus 29-től jelentik Rióból: a chili kormány elhatározta a kamaráknak azon javaslatot tenni, Limába amerikai kongressust hívni össze, a cubai függetlenségi harcz támogatása czéljából; a chilei kormány késznek nyilatkozott e czélra egy millió dollárt megszavazni. Paris, szept. 1. Bigodet kapitány, a hadügyminiszter hadsegédtisztje, az őszi hadgyakorlatokon való résztvevés végett Németországba utazik. Sedan emlékezete. Négy éve annak. Mintha csak tegnap történt volna az egész, mintha még hallanék a harczi riadót, a csatazajt, a vészkiáltást , a jajszót és a győzelem-ittasság harsány rivalgását. Még füleinkben csengenek a táviró villanyütéseinek megdöbbentő hírei; tekintetünk szinte buktában éri meg a ledült régi bálványt, s az újnak felkelő napja, mintha még első sugaraival vakítana. Nagy, világrázó napok valának azok. Nyomaik alatt uj alakot öltött a föld; lökéseiktől uj irányt vett a történelem. Míg a népek, mint a megkövült ámulat, lebűvölve meredtek nyugat nagy urainak élethalál tusájára, kifordult a gyöngébbik kezéből a kard, megtört alakja porba omlott és sár keverte be a homlokot, mely addig az európai uralomnak viselé koronáját. Négy éve annak, s még ma is megdöbbenünk az esemény puszta emlékezetére is. Alig tudunk számot adni a valóságról , szinte kétkedésünk támad az élő tudomás iránt; s hogy mindez megtörténhetett, mesénektartaná, ha ki meg nem érte, ha ki kézzel fogható tényekben nem venne bizonyságot. Az 1870-ik év szeptember 2-ika a világtörténelmébe egy új megfoghatatlanságot iktatott, melyet a tapasztalati tények s az elmélet kutatásai magyaráznak ugyan, de meg nem fejtenek, s melyhez a kulcs ott nyugszik valószinüleg a whiselhursti temető földében porladó tetemmel. A jövő megtalálhatja tán a titok nyitját. A jelennek váltig elég a tény maga, s elég gondolkozni valót adnak következményei, semhogy érdekes indokainak felderítetlenségét fájlalni ráérjen. Miként eshetett meg a történelemben — Metzig — páratlan eset, hogy egy egész nagy hadsereg ürgelyukba szorul, s mint egy megszorított portyázó szakasz, a menekülést meg sem kisértve lerakja fegyverét ? Miként eshetett meg, hogy egy hatalmas Caesar inkább a győztes nagylelkűségére bízza sorsát, mint önerejére s a nemzetre, melynek élén legyőzetett, melyhez útja még mindig nyitva volt ? Ennek magyarázásául mi a jelenkor fiai, megelégedhetünk a hadi tudományok fejtegetéseivel s politikai viszonyokból levont következtetéssel; s ha érezzük is egy mélyebb lélektani indok hiányát, napirendre Nem, tudom másnak is ötlött e fel ez a kérdés : miért hasonlították össze az osztrák broncz ágyuk csataképességét a porosz aczél ágyukéval? Miért nem hasonlították össze az utóbbiakkal az osztrák vaságyukat? Nincsenek? Az egész fellármázó tudósítás én előttem gyanús. Fölteszik a közönségről, hogy senki sem látta közüle a bécsi fegyvergyárt. Miután nekem volt szerencsém azt megtekinthetni s felsőbb engedelem és szívélyes előzékenység mellett annak legbiztosabban kezelt osztályába is nem csak beléphetni s ott a készülőben levő és már kész munkát végig nézni, hanem a legrészletesebb magyarázatait is megnyerni a jövő tüzérség bámulatos és nagyváltozékosságú találmányainak, amikről nekem részletességet elmondani a titoktartás természetes kötelességeilt, annálfogva csak az előbbeni kérdést ismételhetem, hogy de hát ha már az osztrák-magyar és porosz ágyukat akarták összehasonlítani, miért eresztették versenyre a porosz aczélágyukat és űrlövegeket a mi régi broncz ágyúinkkal és sima golyóinkkal, miért nem a mi új vaságyainkkal és az azokhoz készült pokolgépi lövegekkel ? Hiszen vannak és folyvást készülnek s hogy czélszerűek, azt már bebizonyították Lissánál. Tengerészetünk mind vaságyukkal van fölszerelve s azokat nem kértük kölcsön. Mi czélja lehet tehát ennek a páni megrettenésnek ? Bolonddá akarunk e valakit tenni, hogy támadjon meg bennünket abban a hitben, hogy most nincsenek ágyúink, s szaladjon bele a leálcrázandó ütegeink torkába? Vagy pedig csak a delegáltaktól akarunk egy rongyos milliót sub titulo, „nincs vaságyunk!“ kicsikarni? Mind a két esetben bátor vagyok az illetőket arra figyelmeztetni, hogy kezdjék a vizsgálatot az elején, ott, hogy csakugyan nincs-e hát újabb szerkezetű vaságyuja az osztrák magyar tüzérségnek. Én úgy tudom, hogy van. Ha nem elégséges; meg lehet nagyobbitani a műhelyt, a hol az készül ; — de a midőn magunknak kitűnő fegyvernemet előállító gyárunk van, nem szükséges érte a szomszédba menni, s attól venni a készet. — A debreczeni felsőbb gazdasági tanintézet feloszlatása tárgyában Debreczen városa aug. 31-én rendkívüli közgyűlést tartott, Patay András főispán elnöklete alatt. Molnár György felszólalása után egyhangúlag abban állapodtak meg, hogy küldöttséget menesztenek ő felségéhez, mely kérvényt nyújtson át a királynak ott, hol most a király a táborozás alkalmával található lesz. Ugyanezen kérvény másolata nyújtassék át ugyanezen küldöttség által a miniszternek, s a miniszter kerestessék meg az iránt, hogy nem csak hogy a debreczeni felsőbb gazdasági tanintézetet be ne szüntesse, hanem annak létező hiányait pótolja. Ezenfelül kérvényt intéznek az országgyűléshez, s ennek pártolására a törvényhatóságokat is megkérik. Bérlet NEMZETI SZÍNHÁZ. 91. szám. Budapest, szerda, szept. 2-án. Új kiállással harmadszor : A vihar. Színmű 4 felv. zenével, énekkel és tánczokkal. Irta Shakespeare ; zenéjét szerzette Taubert Vilmos. — Agabnavám kérdésében a bécsi „Presse“ szerint az osztrák minisztérium jelentést tett ő felségének, s Bécsben remélik, hogy a magyar minisztertanács az ügyet újból tárgyalás alá veszi. — „Az osztrák-porosz tűzpróbához“ Jókai Mór toll a következő új adattal járul a „Hon“-ban . Gazdálkodás a honvéd főruharaktárban. A hivatalos lap mai száma a következő communiquét tartalmazza: Az „Ellenőr“ vasárnapi számának két czikke hoz sújtó vádakat a honvédségi főruharaktár kezelése és annak parancsnoka, Fábry ezredes ellen, az ez ügyben jelenleg folyó vizsgálatot pedig úgy tünteti fel, mintha a kellő komolyságot nélkülözné, miáltal az illető hadtörvényszék, de a honvédségi főhatóságok is a legsúlyosabban gyanúsíttatnak. A folyamatban lévő vizsgálat keletkezésére nézve a következőket kell előrebocsátani: F. évi jul. 5. Fóré százados, a főruharaktárban a parancsnok utáni rangidős tiszt, arra szólita fel Fábry ezredest, hogy miután úgy is már 40 évig szolgál és visszavonulásával mit sem veszt, hanem csupán a munka terheitől menekül, menjen nyugalomba, hogy a parancsnoki állást ő, Móré, nyerhesse el. Ha pedig vonakodnék, visszaélésekkel fogja felsőbb helyen vádolni. Fábry ezredes erről a honvéd-főparancsnoksághoz nyomban hivatalos jelentést tett, és saját becsületének megóvása végett is vizsgálatot kért, jóllehet Móré föllépését elmehábornak vélte tulajdonítani, amire utalt nemcsak a fellépés módja, hanem az is, hogy az átverés, általán a kezelés elsősorban magát a nevezett századost, a parancsnokot pedig csak a felülvizsgálat illette, és ez utóbbi aláírása elé mi sem került, mielőtt az előbbi alá nem írta, miért a vád és a felelősség is elsősorban Mórét terhelte volna. Jóllehet a honvéd-főparancsnokság is egyfelől szükségesnek találta Móré százados elmeállapotának orvosi megvizsgálását, másfelől tudva volt Fábry ezredesnek minden alkalommal tapasztalt kitűnő buzgalma, lelkiismeretessége és pontossága, az államszámszék és a miniszteri számvevőség által évenként többször tartott vizsgálatok pedig a főruharaktárban mindig a legnagyobb rendet constatálták; továbbá ő felsége maga, a honvédfőparancsnok ő fensége, és oly tekintély is mint Albrecht főherczeg, egyes szemlék alkalmával mindannyiszor teljes megelégedésüket nyilvánították a parancsnok és a főruharaktár állapota fölött; mindamellett a főparancsnokság, tekintve magának a parancsnokság kérését, de még az ily ügyben szükséges és mindig szem előtt tartott, és a miniszter által követelt szigort, a vizsgálatot azonnal elrendelte, és erről, az ügynek közlése mellett, a minisztert is, július 9-én 111. évi. sz. alatt értesítette. Magában értetik, hogy a vizsgálat és a törvényes eljárás befejezése előtt minden véleménynyilvánítás akár jobbra, akár balra, mint illetéktelen ki van zárva és magában értetik, hogy ki van zárva úgy a minisztériumnak mint a főparancsnokságnak minden beavatkozása ezeknek menetébe. Magában értetik végre, hogy ha a vádak bármi részben alaposaknak bizonyulnának, bűnhődni fog a bűnös. De ha egyfelől helytelen volna, ha szemben a megindult törvényes vizsgálattal és ennek végeredménye előtt a felsőbb hatóságok a vizsgálat alá vontak mellett foglalnának állást, bárha a vádak még oly gyanús természetűek is, noha minden eddigi tapasztalatok ellenük szólnak: bizonyára még helytelenebb, előlegesen palctát törni egy oly tiszt fölött, aki 40 éves hit és buzgó szolgálatot és a jelen alkalmazásban is tanúsított kitűnő minősége által általános tiszteletet és sokoldalú, sőt legmagasabb elismerést vívott ki, és aki a fentebb jellemzett természetű megtámadásra eddig szeplőtlen becsületének megóvása végett a vizsgálatot maga kérte. Minden becsületérző és becsültettudó ember solidáris érdeke az ilynemű kísérleteket a legkomolyabban visszautasítani, mert különben könnyűvé válnék a lelkiismeretlen részakaratnak gázolni bárkinek becsületében. Tessék bevárni a hadi törvényszék független és mindenkinek beavatkozása fölött álló ítéletét, és majdan akkor követ dobni arra, aki bűnös, és akinek büntetése a katonai szigorú törvények szerint fog megtörténni. Ami pedig azon homályos gyanúsításokat és kétértelmű eélzásokat illeti, mintha a vizsgálat a kellő komolyságot és pártatlanságot nélkülözné, ezek legyenek visszautasítva, mint olyanok, melyek minden adat és minden ok nélkül a vizsgálatban eljárók, sőt a vizsgálatot elrendelő főparancsnok, és — ámbár ennek minden beavatkozásán és befolyásán az ügy egészen kivül esik — a miniszter ellen irányulnak, kiknek valamennyiüknek becsülete sokkal magasabban áll, semhogy fölérhetné oly rágalom, mely egyenesen és világosan Móré századosnak törekvéseivel és bevezetőleg jellemzett föllépésével látszik solidárisnak lenni. Mert a vizsgálat hosszabb tartama nem bizonyít egyebet, mint hogy annak szigorú alapossága ezt követelte; az „Ellenőr“ közlésének azon állítása pedig, hogy Fábry ezredes azon kényelmes helyzetben van, „minden kihallgatás nélkül nézni végig a vizsgálat egész csiga lassú folyamát“ — teljesen valótlan, mert a főparancsnok az ügy természetéhez képest, épen az ő kihallgatását rendelte el elsősorban, amint az a miniszterhez intézett közléséből is kitűnik. Hogy egyébkép az egész támadás a szántszándékos és roszhiszemű rágalmazás bélyegét messziről láthatólag hordja magán, mindenkinek fel fog tűnni, ha összefoglalja az illető lap negyedik hasábja első kikezdésének azon állítását, miszerint „a vizsgálat egész huzavona kíméletessége azt sejteti, hogy az ügyet agyon akarják hallgatni“ — a negyedik kikezdésnek az előbbivel meg nem férhető azon állításával, hogy ugyane vizsgálat, mely az agyonhallgatás szándékát sejteti, a legkompromittálóbb adatokat hozta volna felszínre. Hogy roszhiszemű rágalommal van dolga, tudni fogja mindenki, ha a czirókkal vegyített kefék átvételéhez kötött gyanúsításokat szembeállítja azon ténynyel, hogy czirókkal vegyített kefék, nem pedig tiszta szőr kefék vannak rendszeresítve, és nem az utóbbiak, hanem az előbbinek ára fizettetik; hogy más a minta, más a kikötött anyag; és hogy a kefék hasznavehetlenek, az mind megannyi valótlanság, mivel e kefék használtatnak atalán a hadseregnél és a honvédségben. És oly valótlan, hogy „különösen Fábry János ezredes parancsnokságának ideje óta hallatszott és terjesztetett föl panasz a minisztériumhoz, részint a kefék, részint a pokróczok, részint a tölténytáskák teljes hasznavehetetlensége iránt“. Nem csak hogy ily panasz nem érkezett soha, de sőt minden ahhoz értő könnyen győződhetik meg az ellenkezőről. Magyar királyi honvédelmi miniszter 1631/III. Az 51 zászlóalj kezelő bizottságának f. é. április 10-én 107-ik szám alatt kelt jegyzőkönyvét visszavárólag azon meghagyással adom ki a főruharaktári bizottságnak, hogy a bizottság által kifogásolt kefék és fésűk minőségére nézve ide minél előbb jelentést tegyen. Budapesten, 1874. május 14-én. A miniszter meghagyásából: Havas Sándor, s. k. miniszteri tanácsos. * Tárgyalási jegyzőkönyv kivonata: 7 darab középszerű rákászban érkezett tárgyak, ezek közt: 475 ruhakefe, 360 fénykefe 877 sárkefe, 335 fésű a zászlóalj pótraktári készletben bevételbe helyezendő, azon megjegyzéssel, hogy a sárkefék disznószőr helyett egészen czirokseprű növénynyel, a ruha-és fénykefék szintén ily növénynyel 2, részben töltvék, a fésűk igen silányak, mely aprólékos kéziszer-tartozékok legkiválóbban a sárkefék és fésűk egy őszi gyakorlaton használat után haszonvehetlenné válhatnak — minthogy ezen tárgyak utánpótlása az állandósított század gazdasági átalányából eszközlendő, de abból nem fedezhető, mely oknál fogva ezen körülmény a honvédelmi miniszterhez följelentendőnek határoztatik. Jolsván, 1874. április 14. Babóthy s. k. százados, kezelő bizottsági elnök, Szillassy s. k. hadnagy kezelőtiszt. — „Az Ung. Loyd“ arról értesül, hogy a honvédruharaktári dologban a hadbíróság igen el van foglalva a vizsgálattal, s több mint 30 tanát fognak kihallgatni az ország különböző vidékein és még Morvaországban is.