Ellenőr, 1874. október (6. évfolyam, 269-299. szám)
1874-10-19 / 287. szám
Előfizetési árak: Egész évre . . 20 frt. — kr. I Évnegyedre. . 5 frt. — kr Félévre . . . IO „ — * | Egy hónapra . 1 , 80 , Egyes számára IO krajczár. Szerkesztési iroda: Budapesten, nádor-utcza 6. sz. Semmit sem közlünk, ha nem tudjuk, kitől jön. — Kéziratok visszaküldésére nem vállalkozunk. — Posta által csak bérmentes leveleket fogadunk el. 287. szám. Budapest, hétfő, október 19. 1874. 71. évfolyam-POLITIKAI NAPILAP. Hirdetések felvétele: Budapesten, nádor-utcza 6. u. (Zégrády testvérek Irodájában). Kiadó-hivatal: Előfizethetni helyber és posta utján, nádor-utcza 6. sz. a. A lap szétküldésére vonatkozó reclamációk Légrády testvérek irodájába (nádor-utcza 6. sz.) intézendők. TÁVIRATOK. Zágráb, okt. 19. Az egyetem megnyitására Pauler miniszter, továbbá a petrinjai és laibachi dalárdák ideérkeztek, valamint Costa és Barbo, Randa tanár Prágából s mások. A szinházban díszelőadás volt. Strossmayer püspöknél tisztelegtek. Ma reggel taraczklövések és dobszó. Berlin, okt. 19. A berlini városi törvényszék megkeresése alapján a „N. Fremdenblatt“ kiadója és szerkesztője az Arnim perében adandó tanuságtétel végett, holnapra az itteni törvényszék elé idéztettek. Lissabon, okt. 18. Arnim Herman gróf, a német ügyvivő, mihelyt utódja ideérkezik, a családi esemény miatt visszatér Németországba. Stettin, okt. 18. Prulz elhalt költő emlékszobrának lelepzése ma délben több egylet és az elhunyt barátjai részvétte mellett ment végbe. Páris, okt. 18. Egy estellai karlista távirat jelenti: dán Carlos Elioval és Mendinivel tanácskozott, Parma herczeget az első karlista ezred ezredesévé, Caserta grófot tüzérezredessé, Bárdi és Bari grófokat gyalogsági kapitányokká nevezte ki. A karlisták elpártolásáról Bisoayában, szóló hírt meghazudtolják. A franczia kormány 32 karlistának megtiltotta a Spanyolországgal határos megyékben való tartózkodást, miután a spanyol követ internáltatásukat kérte. Budapesti szinlapok. Hétfő, okt. 18-án. gerget NEMZETI SZÍNHÁZ. 131. szám Pénz és becsület. Színjáték 5 felvonásban Irta Ponsard F. Forditotta Országh Antal. Személyek: Rodolophe — — — — — Feleki Bérlet VÁR-SZINHÁZ szünet Bauk Minnie k. a. vendégjátékául : mignon. Regényes opera 3 felvonásban. Zenéjét szerz. Thomas A. Személyek: Meister Vilmos — — — — — — Pauli Lothario — — — — — — — Odry Laertes — — — — — — — Ormai Fridrik — — — — — — — Halmi Jarno — — — — — — — — Köszeghy Antonio — — — — — — — V. Kovács Mignon — — — — — — — Hauk M. k. a. Philine — — — — — — — Balázsné B. V. Inas — — — — — — — Vizsai Kezdete 7 órakor. George — — — — — — — Náday Mercier — — — — — Szigeti Imre Ügyvivő — Komáromi Tőkebirtokos — Benedek Belville — — — — — Bercsényi öreg úr — — — — — Molnár ' — — — — — Pintér George barátjai ' — — — — Körösmezei — — — — — Eőry — — — — — Vízvári — — — — — Sántha nmerezuB. . _____ Leőry / — — — — — Karikás Ügyvivő segéd _ _ — — — Pongrácz Laura _ _ _ - _ Helvey Laura Luiza - - _---------Szigligeti Jolán Agg leány _____ Szathmáry L.-né — — — — — Kazaliczky Inasok — — — — — Gabányi Kezdete 7 órakor. Budapest, október 19. Francziaországon tegnap három megye választó polgárai jelentek meg az urnánál s összesen négy képviselő választatott. Az eredményekről még nincs értesülés. Alpes-Maritimes megyében (Nizza) a monarchikus pártok nem is léptettek föl jelöltet a republikánusokkal szemben, kiknek bizalma Leon Chiris és Medecin, mentoni maire körül csoportosul. Az ellenjelöltek olasz separatisták. Pas-de- Calaisban Brasme köztársasági jelölt megválaszttaását bizonyosnak tartják s ép úgy Lenard-ot Seineet-Oise megyében, hol a bonapartista ellenjelölt a páduai herczeg, mint tudjuk, igen nagy izgatást fejtett ki. De a választások izgalmai mellett is még mindig a spanyol jegyzék képezi a legfontosabb politikai eseményt, mely körül egyre szélesebb , mozgalmasabb körökben gyatradzik a közvélemény hangulata. Nagy feltűnést okoz külföldön is a „Journal de Paris“ legutóbbi czikke e tárgyról, mely egyenesen arról denuncziálja Poroszországot Európa előtt, hogy Spanyolország által akarja provocálni Francziországot. Az izgatások már egy év óta folynak — úgymond — kezdetben Olaszországgal akarta Berlin e gesztenyét kikapartatni, s csak aztán került a sor Madridra Mit akar Németország? Háborút minden áron? vagy csak némi új kedvezményeket óhajt kicsikarni ? Francziaországnak tisztába kell jönni a dologgal és meg kell tudnia, mi a követelések minimuma és maximuma. S addig is nyugalom és magán való uralkodás az, amire a franczia nemzetnek legfőbb szüksége van. — így a „J. de Paris.“ De minden nyugalom és magán való uralkodás daczára is a francziák hangulata igen ingerült s elkeseredett és főleg Spanyolország irányában. Testvérárulással kezdik vádolni. De hát akkor v mi a franczia kormány eljárása a spanyolok iránt? Vega de Armijo állása tűrhetetlenné kezd lenni Párisban. Legközelebb fényes estélyt adott, számtalan meghívókat küldve szét, de a tágas termek majdnem üresen maradtak; csak a Párisban élő spanyolok jelentek meg, s Mac-Mahon néhány dignitáriusa. A nem efficios és franczia világ távolléte által tündöklött. Rebesgetni kezdik, hogy a spanyol követ „szabadságidejének élvezését“ alighanem elkerülhetetlennek fogja tartani. Az állandó bizottság csütörtöki ülése, mint a már közlött rövid foglalatból is látható volt, minden nagyobb izgalom nélkül folyt le. A legitimisták fenyegetődzései nem módosultak és sem a nemzetgyűlés sürgős összehívása iránt nem létetett indítvány, sem a fogas interpellációk el nem éttettek. De la Bouillenieur tett ugyan észrevételt az „Orenoque“ visszahívására, de ez nem volt a keményebb fajtából való. Mindössze is sajnálatát fejezte ki a dolog megtörténte fölött, s azt mondá, hogy a katholikusokat igen fájdalmasan érinti ez eset, az szerencsésnek vallja magát, hogy a katholikusok nevében a kormány ezen intézkedése ellen tiltakozhatott. Decazes herczeg ez elegkus tiltakozásra azt jegyezte meg, hogy szerencsére a pápa nem tartja ily siralmasnak a dolgot, s korántsem látja oly színben a franczia kormány intézkedését, mint La Bouillerieur. Egyébiránt elvállalja a kormány tettéért a felelősséget, mert maga tanácsolta azt,s így cselekedve, Francziaország méltóságának s érdekeinek vélt szolgálni. Legjelentősebb mozzanata az ülésnek Decazes herczeg nyilatkozata volt a spanyol jegyzékről. Mindjárt az ülés elején önkényt hozta fel ez ügyet, s nehány mellékes megjegyzés után, figyelmeztette a bizottságot, hogy az eset jelentőségét többfelül nagyon túlozzák. Az eset az, hogy a spanyol kormány már régebben panaszt emelt a határőrzés ki nem elégítő volta miatt. A franczia kormány válaszolt erre, s helyreállíta a tényeket úgy amint valóban vannak. E válaszra nem jött felelet, de e napokban egy újabb panaszos jegyzéket nyújtott át a spanyol követ, melyben a régi panaszokat ismét elősorolja. E jegyzék úgy van fogalmazva, hogy a franczia külügyminiszter semmi sértőt nem talál benne. „Nyelvünk finom megkülönböztetéseiben — úgymond — az idegenek nem jártasok.“ Valójában e jegyzék nem oly aggasztó természetű, amilyennek tartják. Nem lehet semmi kellemetlen következménye, s a franczia kormányra nem hárul belőle semmi egyéb, mint a kötelesség újból kimutatni, mily pontos lelkiismeretességgel őrzik a határ szélét. — Amint látjuk, Decazes herczeg elég könnyedén veszi a dolgot, s még tréfálódzni is van kedve, a spanyol követ heves stylusa fölött, mely nem mutat „a franczia nyelv finom megkülönböztetéseiben“ különös jártasságot. Ami vastagabb szó tehát előfordul benne, az a tudatlanság rovására esik. Csak legyen, aki e kitérő tréfálódzást komoly megnyugtatásnak vegye Különös dolgokat rebesgetnek Párisban. Mint állítják, conservativ különösen pedig katholikus körökben Thiersnek kormányra jutását kezdik lehetetlennek nem tartani. Mac Mahon helyzete, írja egy levelező, ugy látszik napról napra nehezebb s kényesebb. A legitimistákon kívül, minden párt csak addig ismeri el az 1873. november 20-iki kormányformát, amig jónak látja. Oly többsége a septennatusnak sem az országban sem a kamarában nincs, mint Thiersnek volt. Külháború veszélye esetén pedig Mac Mahon állása teljesen tarthatatlan lenne. Sokan a május 24-ike emberei közt megbánva tetteket, szeretnék Mac Mahont sarokba szorítani. Őt nem tartják képesnek a fenyegető veszélyek ellen síkra szállani; ezek kikerülésére azon államférfiúra van szükség, ki egyedül bit ember ismerettel, lángészszel, diplomatiai finomsággal s kit külföldön is tisztelnek, s szavára hallgatnak. Thiers után —ki ne találta volna el ? — a megcsalatott royalisták is áhítoznak a hazafiság leple alatt. Ő nem lesz roszabb, mint Mac-Mahon királyellenes miniszterei, s nem kell tőle jobban tartani, mint Decazestől, ki a jobbközépet a katholicismustól el akarja vonni. „Désendericaliser!“ ez a legújabb jelszó. Az orleanisták sem igen bánnák Thiers elnökségét, mert az a külügyminisztériumban úgy sem hozna változást. Mindenki azt hiszi, hogy ha Thiers van kormányon, a spanyol jegyzéktől meg lett volna az ország kimérve, s hogy sokkal jobban el tudja a szikla csúcsát kerülni, mint a tábornagy.S azért nagy politico-diplomatiai jelentőséget tulajdonítanak az olaszországi útnak, s senki sem hiszi, hogy pusztán üdvözlő beszédeket hallgatni ment oda. Thiers jelöltsége ilyformán majdnem bizonyos. A mostani és volt elnök harcra személyes térre fog átlépni, s Thiers bizonyára hathatósan fog pro sna domo működni, annyival inkább, hogy kilátásai bizonyosabbak, mint a tábornagyéi. A német császár Olaszországba utazásának elmaradásáról következőleg ír a „Nordd. All. Ztg.“. „A „Prov. Corresp.“ a német császár olaszországi utjának egészségi szempontból történt elhahalasztása okáról ezeket irja: „Ő felsége az olasz király itteni látogatása után a császár azonnal elhatározta, hogy e látogatást mielőbb viszonozni fogja; annyival inkább mert nem csak udvariasságról, hanem egy barátságos fejedelem üdvözléséről s mindkét ország rokonszenvének s jó viszonyainak újabb megerősítéséről volt szó. S igy, mert a forró nyár nem eshetett számításba, 1874. őszre határoztatott az utazás ideje. De mivel a császár múlt télen hosszasan betegeskedett, szerencsés felépülése után az orvosok úgy nyilatkoztak, hogy már ez évben az alpeseken átázni komoly aggodalmat gerjeszt. E miatt június hóban a császári követnek egyelőre meghagyatott, hogy az olasz királynak bizalmasan adja tudtára ő felsége óhaját és szándékát a látogatás viszonzására, de el ne hallgassa, hogy ennek kivitele az orvosok jóváhagyásától van függővé téve. A végső határozás peretében 8 felsége élénk sajnálatára az orvosok úgy nyilatkoztak, hogy a visszautazáskor beállandó hőmérsékváltozás és az úti fáradalmak, tekintve a múlt tél tapasztalatait, igen aggasztók s kötelességükkel nem tarthatják összeegyeztethetőnek, az utazást tanácsolni, sőt inkább határozottan ellene kell szólniok. Ő felsége nagy sajnálkozással halasztotta el terve kivitelét. Badenből visszatérte után valószínűleg Berlin körül s Mecklenburgban vadászni fog. Reméljük, hogy ő felsége e télen nyugalmát s egészségét annyira megerősülve fogja látni, hogy a legközelebbi évben óhaját kiviheti.“ A „Times“, — mint már táviratilag jelentettük — közli Bismarck és Regnier levelezését, utóbbinak a versaillesi haditörvényszék által történt elítéltetésére vonatkozólag. Bevezetésül a következő levél szolgál: „A „Times“ kiadójához. London, 1874. október 14. Uram! Néhány napja közzé tette ön a franczia haditörvényszék verdietjét, mely engem halálra ítélt. Egyetlen lépésemet sem bántam meg, mely elitéltetésemet előidézte. Ha majd egykor a szellemek meg fognak nyugodni, mindenki azt fogja mondani, hogy, tekintet nélkül a pártszellemre, Francziaország valódi érdeke volt az egyedüli indok, mely tetteimet vezérelte, a béke megkötését 1870. szeptember havában szükségessé tette, elkerülésére mindazon különben előrelátható szerencsétlenségeknek, melyek azon időpont után bekövetkeztek. Nem dicsekszem vele, hogy honfitársaimat most meggyőzhetem, csak azt szeretném megakadályozni, hogy az ön honfitársai között, kiknél menhelyre, becsültetésre, szeretetre és barátságra találtam, ne akadjon olyan, kinek nézetére egy oly kivételes törvényszék ítélete legyen befolyással, mely előtt, mivel jelen nem voltam, a vádló nem cáfoltatott meg. Hogy Angolországban mindenki becsülését megtartsam, egy hírneves személyiség lojalitására hivatkoztam, kinek bizonyítéka minden gyanún fölött áll. Felelete neki is, nekem is tisztesség. Ő, a hatalmasok hatalmasa, nem vonakodott egy üldözött, de becsületes embernek segédkezet nyújtani, kit oly sokan meg akarnak semmisíteni. Mindenkor hálás leszek ezért neki. Fogadja stb. Regnier E. V.“ „Bismarck herczeghez, Berlinben. London, 1874. szeptember 22. Herczeg! Utolsó, Bismarck gróffal Versaillesben tartott értekezésem alkalmával, melynek tárgya egy félreértés földerítése volt egy előbbi kihallgatás felől, következő szavakat intéztem önhöz: „Sokat kellett ön előtt titkolnom, ezt könnyen felfoghatja ön ; de kérem, mondja meg, szóltam-e valaha egy ön előtt nem igaznak ismert mondatot, vagy a „Mi az ön neve: N. vagy M.?“ czimű iratban írtam-e csak egy sort is, mely nem az igazság kifejezője lett volna?“ Összejövetelünk elején és végén 8 excellentiája Bismarck gróf engem kézszoritással tisztelt meg. Herczeg ! Egy franczia hadi törvényszék engem, mint német kémet elitélt. Ha a világon valaki ártatlannak tud, az ő excellentiája Bismarck gróf volt; 8 nem fogott volna kezet egy kémmel. Egy szó az 8 tollából, minden nép előtt, mely nekem nenedéket nyújthat, megsemmisítette volna azon hatást, melyet elitéltetésem szült. Természeti érzése hatása az, hogy, eltekintve a politikától, a szép jellem nem nézheti a gyöngék elnyomatását, anélkül hogy segítséget ne nyújtson ; bizonyára kimondta volna a mentő szózatot, mely a meggyaláztatás színét is letörölte volna rólam. Herczeg, ön ki a grófnak oly dicső örökségét átvette, ne vonja meg tőlem azt, mit ez megadott volna; ő tudta, mint én és családom is tudjuk, hogy hazám jóléte volt viseletem egyedüli indoka! Nem kétkedhetem, herczeg, hogy ön, mint ő megtette volna, megérti azt az érzelmet, mely engem arra bátorít, hogy szerencsétlen honfitársaimnak elfogultsága ellen, kiket vérrel vagyonnal védelmeztem, egy ellenség nagylelkűségére hivatkozom, ki ellen becsületesen harczoltam. Regnier E. V.“ „Yarzin, 1874. október 2. Uram! Szemben azon ítélettel, melyet a hadi törvényszék ön ellen hozott, ön fölkért engem, hogy ismételjem azt, amit utolsó összejövetelünkkor az ön magatartása megítélésének módja felől mondottam. Nem hiszem, hogy szavam megadja azon támogatást, melyet ön tőle vár; a szellemek izgatottsága még igen erős s honfitársainak nagy száma, kik engem rágalmaznak és igaztalanul Francziaország ellenségének mondanak, szemére fogják önnek hányni azt, mit javára felhozhatnék. Azonban nem habozok, ismételten kijelentem, hogy az ön eljárása soha sem engedte föltenni, hogy önt hazája érdekeiért való bátor önmegadáson kívül, melyet ön a császársággal azonosnak tartott, más indok vezérli. Én elősegítettem terveinek kivitelét, azon hitben, hogy siker esetében siettetheti a béke megkötését a császári kormánynyal, az egyedülivel, melyet akkor elismertünk, és a metzi hadsereggel, (mely hozzá hűnek látszott maradni). Mihelyt e viszony megerősödött volna, elég szilárd kormánynyal állunk volna szemközt, melylyel Francziaország nevében a béke felől értekezhettünk s azt meg is köthettük volna. Becsületemre mondhatom, hogy ön a maga részére sem előnytnem kivánt, sem nem kapott, s hogy, midőn önt Metzbe menni engedtem, én hazafias cselekedetet véltem elősegíteni, mely, mert a béke érdekében volt, hasznos is lehetett. Fogadja uram legalázatosabb hódolatom kifejezését. Bismarck, Regnier urnák Londonban, Carey Street 45 sz. W. C., bátyja, a városi ünnepély-bizottság tagjai, stb. Természetesen, toasztokkal végződött a vacsora. Tegnap reggel Payer és Kepes látogatásokat tettek Budán, nevezetesen Szende honvédelmi miniszternél, kit azonban nem találtak, és Fejérváry államtitkár fogadta őket; azután K. Edelsheim Gyulait keresték föl. Visszatérve szállásukra, már látogatók és tisztelgők vártak reájuk. A földrajzi társulat küldöttségét Hunfalvy János vezette, a földtani társulatét Szabó József, a mérnök- és építészegylet küldöttségét Hieronymi államtitkár. A délmagyarországi természettudományi társulat nevében Kramer úr fejezte ki az elismerés nyilatkozatát. A déli órákban vendégeinket a Rákosra, a lóverseny megtekintésére szállították ki négyes fogatokon. Este a redout sétahangversenyén várta őket a közönség, s meg is jelentek Wilczek és Zichy Edmund grófokkal. A közönség, mely a termeket egészen ellepte, éljenzett, a Mollinary-ezred zenekara pedig Payer-Kepes indulót húzott. Még a német színház előadását is meglátogatták ez este, épen az utolsó előadást, melyet e színházban rendeztek a viszontagságos idők után és tán előtt is. Kepes azonban a nemzeti színházban is jelen volt A ripacsos Pista előadásán. Ma este lesz a redoutban a földrajzi társulat rendkívüli ülése, melyen Payer és Kepes az expeditió történetét és viszontagságait fogják megismertetni. Az északi expeditió tagjait Bécstől Budapestig a vasúti állomásoknál mindenütt kitüntetésekkel fogadták. Polgármesterünk, Kammermayer úr Bécstől kezdve jött velük, Berecz Antal, a földrajzi társulat titkára pedig Pozsonyig ment eléjök, s ott adta át Payernek a társulati dísztagságról szóló okmányt. Pozsonynál földiszített indóház, nagy közönség, deputatiók és zenekar várta a bécsi vonatot, s Justi polgármester a város nevében üdvözölte az átutazó híres embereket, b. Mednyánszky az ottani természettudományi társulat részéről mondott „Willkommen“-, Orosz László pedig a Toldy-kör nevében intézett meleg szavakat. Mindez üdvözletekre Kepes magyarul, Payer németül válaszoltak. Érsekújváron, hová ebéd idejében érkeztek, hosszabb időt töltöttek az indóházban, hol az ebédet jó czigányzene fűszerezte. A fogadtatás itt is ünnepélyes volt, s Miklósfi járásbiró mondott üdvözlő beszédet. Esztergom-Nánán a megyei alispán fogadta az érkezőket, s jelen voltak a tűzoltók is. Váczon nemcsak az indóházat lobogózták föl s nemcsak viharos éljenzés hangzott a vonat elé, hanem taraczkok is durrogtak, a tűzoltók fényes egyenruhában sorakoztak, s az iskolák növendékei is szép sorba állítva vártak. A helybeli nőegylet elnöknője pedig óriási virágkoszorut nyújtott át Payernek és Repesnek. Réthy István polgármester volt itt az üdvözlő a város nevében. Atalában minden állomásnál várt és éljenzett több vagy kevesebb közönség. Vendégeinkre Budapesten több üdvözlő sürgöny várt, ezek közt Arad város közönségétől a következő: „Szabad kir. Arad város közönsége az osztrák-magyar expeditió tagjait a tudomány érdekében tett fáradhatlan búvarkodásukért a legmélyebb tisztelettel üdvözli, és szerencsés hazaérkezőknek teljes szívből örülve, lelkéből óhajtja , hogy a vészedzett bajnokok, a tudomány és emberi előhaladás érdekében, Ausztria-Magyarország dicsőségére még sok éven keresztül ép egészséggel és tetterővel működhessenek. Vörös Pál, polgármester.“ A szombat esti színházi előadás után „Hungáriádban barátságos vacsora volt, melyen a fiatal báróTodesco is megjelent, továbbá Kepes — Kőszegi katonai alreáliskola. A hivatalos lap vasárnapi száma írja: Ő császári és apostoli királyi felsége 1874. évi október hó 6-kán kelt legfelsőbb elhatározással, a kőszegi katonai főnevelőház átalakítását egy, a reáltanoda négy alsó osztályának megfelelő katonai nevelőintézetté „császári királyi katonai alreáliskola“ czímmel legkegyelmesebben elrendelni méltóztatott. E katonai tanintézet czélja: a katonai műszaki iskolába való fölvételre alkalmas növendékek képzése. A növendékek e katonai alreáliskolában elő fognak készíttetni arra, hogy a fehértemplomi műszaki iskolát kitűnően végezhessék, és így képesek legyenek a bécsi műszaki katonai akadémiába átlépni, melyből rendesen, mint tisztek a tüzérséghez, vagy a műszaki csapatokhoz osztatnak be. A kőszegi katonai alreáliskola rendes létszáma a négy osztályban 200 növendékre van téve. Physikai alkalmasság esetén egészen és félig mentes katona-növendéki, továbbá alapítványi és fizetéses helyekre fogadtatnak be növendékek. Katona-növendéki helyekre igénynyel bírnak azok, akik valamely katonai ösztöndíj élvezetére jogot formálhatnak. Árvák, vagy olyan folyamodók, akik német tannyelvű iskolát nem látogathatnak, kiváló tekintetbe vétetnek. Akik már katonai ösztöndíj élvezetében vannak, csak kivételesen és különös tekintetbe vételt érdemlő esetekben fogadhatók be. A fizetéses vagy alapítványi növendék évenként 300 frt tartási díjat fizet; félmentes helyekért 150 frt fizetendő. A tanterv általában az alreáliskolák tantervének felel meg. Az első osztályba azok vétetnek fel, akik egy középtanodába való felvételhez szükséges előismeretekkel bírnak, tehát akik legalább a népiskola négy osztályát jó sikerrel végezték az utolsó iskola-bizonyítvány alapján, ha a felvételi vizsgálatot jó eredménynyel leteszik. Magasabb osztályba közvetlenül csak az üresedésben lévő helyek mértéke szerint történik a felvétel, ha a folyamodó az ehez szükséges előismereteket kimutatni képes, mire nézve szintén elővizsgálatnak vetendő alá. Az első osztályba csak olyan növendékek vétetnek fel, akik a tizedik életévet betöltötték és a tizenharmadikát még át nem lépték. Felvételi folyamodványok a katonai alreáltanodába legkésőbb 1874. október 31-ig nyújtandók be szolgálati úton a közös hadügyminisztériumnál. Minthogy az első és a negyedik osztályra már igen sok folyamodó jelentkezett, ezekbe újabb növendékek csak különös tekintetbevételt érdemlő esetekben vehetők fel. Ellenben a második és harmadik osztályba az idén még nagyobb számú növendékek lesznek befogadhatók. — Bécs, 1874. okt. 16. A fővárosi közmunkák tanácsából. Budapest, október 15. Az ülés b. Podmaniczky Frigyes alelnök részéről azon jelentéssel nyittatik meg, hogy Fanser Antal úrral, a Podmaniczky-utcza meghosszabbítására szükséges 2660 ölnyi telek területe iránt az egyezkedés folyamatba tétetvén, nevezett telektulajdonos a szóban álló telekterületnek 12.000 írt vételárban való átbocsájtására hajlandónak nyilatkozott. Miután ezen vétel által a Podmaniczky-utcza meghosszabbítása s különösen pedig az új vasúti hídhoz való hozzájuthatás fog biztosíttatni, a fővárosi közmunkák tanácsa ezen ajánlatnak elfogadása mellett, Fanser Antal úrral, a Podmaniczky-utczában fekvő 2660 ölnyi telekterülete iránt, a szerződés megkötését elrendelte. A fővárosi hatóság kijelentette, miszerint mérnöki hivatala számos teendőkkel lévén elhalmozva, nincs azon helyzetben, hogy a Rákos-patak levezetése iránti előmunkálatokat megtehesse. A fővárosi közmunkák tanácsa ezen munkálatokat mindazonáltal, úgy a városliget, valamint az általános csatornázás érdekében is fontosaknak és sürgőseknek tartja, s így azok haladéktalanul megindítandók. Utasíttatott ennélfogva a műszaki osztály, miszerint e kérdést tanulmányozván, minden a jelen kérdésre vonatkozó eddigi adatokat összegyűjtse, valamint jelentést tegyen az iránt, miként véli a szóban álló előmunkálatokat leggyorsabban megkezdhetni. A pesti építőtársaság a váczi ut és a bárányutcza sarkán folyamatban levő építkezése alkalmából azon ajánlatot tette, hogy ha a főváros ezen ház sarkán egy szökőkutat állít és azt kellő vízmennyiséggel ellátja, kötelezi magát házának ezen részét a legszebb építési modorban és emlékszerűleg előállítani. A fővárosi közmunkák tanácsa ezen tervet szépészeti szempontból csak örömmel fogadhatja, figyelmessé fog tétetni mindazonáltal a fővárosi hatóság, miszerint a kút ezen ajánlat értelmében városi költségen volna előállítandó, míg ellenben a főváros azon nézetben látszik lenni, hogy ezen költségek szintén az építőtársaság által fognak viseltetni. Az éjszakkeleti vaspályatársaságnak megengedtetett, hogy azon ideig, míg az alagút közelében fekvő házát, az általános vízvezeték elkészülte után a főváros kellő vízmennyiséggel elláthatja, ugyanezen házánál egy a Dunára szolgáló és saját költségén előállítandó külön vízvezetéket alkalmazhasson. Miután azonban a rakpart falának átteretése iránt csak a m. kir. közmunka- és közlekedésügyi miniszter úr intézkedhetik, az ügy a végleges engedély megadása végett ide fog fölterjesztetni. A műszaki osztály előterjesztése folytán figyelmessé fog tétetni a főváros hatósága azon körülményre, hogy a váczi-utcza és régi posta-utcza sarkán fekvő Szentkirályi-féle házban alkalmazott lépcsők oly rész szerkezetűek, miszerint nehezebb teher, zongora, vagy pénztár felszállítása alkalmával könnyen leszakadhatnak. A Nagy János-utcza jelen elhagyott állapotára a fővárosi hatóság oly megjegyzéssel fog figyelmessé tétetni, miszerint jelenleg éppen kedvező alkalom mutatkozik a feltöltések eszközlésére. A sugárúti régi házak legnagyobb része ugyanis a tél folyamában fog leromboltatni, s az itt nyerendő omladékok ezen feltöltésekre alkalmas anyagul szolgálhatnának. Átalában ismert dolog, hogy a pesti part hosszában, különösen pedig 8 Heinrich-féle háztól lefelé, némelykor oly posványok és beiszapolások képződnek, melyek némely ponton 8 ölre is emelkednek. Ezen kellemetlen helyzet elhárítása tekintetéből, a fővárosi közmunkák tanácsa egy a közlekedési minisztérium, továbbá a fővárosi hatóság és a közmunkatanács kebeleiből alakítandó vegyes bizottság küldetését hozta javaslatba. A maga részéről ezen bizottságba Szumrák, Zsigmondy, Naszluhácz és Wohlfart urakat küldötte ki. Miután a sugárúti faburkolat, egyrészt a nagymező- és rákosárok-nteza között, másrészt pedig a hajtsárut és arena-nteza között, elkészült, az építési vállalat részéről azon kérelem intéztetett a tanácshoz, miszerint intézkedjék, hogy a Rákosárok-utcra és a hajtsár-út közötti rész is még ez év folyamában és akként kezdessék el kiépíttetni, miszerint a munkálat a jövő évi május hó 1-éig befejeztessék. Miután ezen munkálat költségei a legközelebb évre szolgáló költségvetéshez tartozik, a munkálatok azonnali megindításához az engedély csak oly föltétel alatt adatik meg, ha a munkálatokra szükséges költségek, az épitő vállalat részéről, az 1875. évi júliusig kamat nélkül előlegeztetnek. Müller Hermannak a kőbányai Óhegyen 375. sz. a. fekvő telke felosztása alkalmából, a városi hatóság részéről egy vegyes bizottságnak kiküldetése hozatott javaslatba. Ezen bizottság hivatva volna azon már többször fölvetett kérdésben véleményt adni, váljon Kőbánya jövőre is mint szőlőtermő hely, vagy mint ipartelep lesz-e tekintendő? mihez képest a folyamodó által kérelmezett telekfelosztás is engedélyezendő, vagy meghaladandó lenne. A fővárosi közmunkák tanácsa a szándékolt felosztást, miután az általános szabályozási tervezetnek megfelel, helybenhagyta, a bizottságba azonban a maga részéről Hofhauser, Haris, Ország és Wohlfarth urakat küldötte ki. A következő építési engedélyek akadálytalanul kiadattak : Weckerle Lászlónak VI. Rottenbiller-utcza 20. sz. egy emeletre. Strasser Fülöpnek VI. Nagy- János-utcza 6. sz. földszintre. Zier Andrásnak, VII. Csömöri-út 25. sz. földszintre. Kögel Jánosnak, VIII. Templom-utcza 17. sz. földszintre. Majer Tamásnak, VII. Kálvária-utcza 10. sz. földszintre. A jegyzőkönyv hitelesítésvel Haris és Kléb tanácstag urak bízattak meg. SPORT. Rákosi gyep. Őszi versenyek utolsó napja október 18-án. „Lássuk a medvét!“ Na igen medvét, még pedig nem is amolyan közönséges maczkót, minőket falun tánczoltat a vándor élelmesség, hanem a hófehér atlaszban tömve is ritkán látható északsarki jeges medvét. S hozzá nem is egyet, hanem kettőt, nem is komédiában, hanem lóversenyen. Falüvégre való beszélgetés lesz ez, de azért járta vasárnap a lóverseny tér sövénypublikumánál is unaloműzőnek, meg a „vicz“-nek. S ha jeges medvét Payer és Kepes urakban csak „vicz“képen vártak is, az bizonyos, hogy a „közvélemény“ kíváncsiságát jobban kielégíti, ha egy szikár testű, szőke fzrta fő és egy barna,vállas, életpozsgás magyar alak helyett lát medve-costumbe öltöztetett furcsaságokat. Mennyivel több ember fizette volna meg ekkor az ingyenes nézők közül is az „antritot,“ mint megfizette, midőn Hunfalvy lappjait mutogatták, kikről gonosz évelődéssel a német alaposság ki akará sütni, hogy tiszta svábvér csörgedez ereikben, s nem hogy medvével, de még nyállal sem volt teljes életükben dolguk. Fele az állványközönségnek sem jött egyéb bért a 1óversenyre, mint hogy lássa az ünnepelt éjszaksarki utazókat, kiket a vendégszeretet programmja két négyes fogaton kocsikáztatott ki a Rákosra, gr. Wilczekkel és a város elöljáróival együtt. „Látni való“ a kíváncsiság különös fogalmai szerint, annyi sem volt rajtuk, mennyi felismerhetővé tette volna őket Az a Payer igen „simplex“ ember, egyszerű ruhában jött magát ünnepeltetni, fényes egyenruháját és érdemjeleit otthon hagyta lomnak, önmagát pedig frakk és czilinder nélkül merte bemutatni ügyes társalkodónak. Talán csak nem olvasta valahol tegnap a német gúnyversecskét. ,,Zwei Blumen blühen"für den weisen Finder, Sie heissen schwarzer Frack und Cilynder.“ Ha olvasta, akkor mákszemet sem csodálom, hogy nélkülük telepedett a honvédezredesi egyenruhában megjelenő dr. Kepes mellé, kinek már csak azért is kellett uniformis, hogy ne csak az emigratió honvédein lássék mg a világjártasság.