Ellenőr, 1874. október (6. évfolyam, 269-299. szám)

1874-10-19 / 287. szám

Előfizetési árak: Egész évre . . 20 frt. — kr. I Évnegyedre. . 5 frt. — kr Félévre . . . IO „ — * | Egy hónapra . 1 , 80 , Egyes szám­ára IO krajczár. Szerkesztési iroda: Budapesten, nádor-utcza 6. sz. Semmit sem közlünk, ha nem tudjuk, kitől jön. — Kéziratok visszaküldésére nem vállalkozunk. — Posta által csak bérmentes leveleket fogadunk el. 287. szám. Budapest, hétfő, október 19. 1874. 71. évfolyam-POLITIKAI NAPILAP. Hirdetések felvétele: Budapesten, nádor-utcza 6. u. (Z­égrády testvérek Irodájában). Kiadó-hivatal: Előfizethetni helyber és posta utján, nádor-utcza 6. sz. a. A lap szétküldésére vonatkozó reclamációk Légrády testvérek irodájába (nádor-utcza 6. sz.) intézendők. TÁVIRATOK. Zágráb, okt. 19. Az egyetem meg­nyitására Pauler miniszter, továbbá a pe­­trinjai és laibachi dalárdák ideérkeztek, va­lamint Costa és Barbo, Randa tanár Prá­gából s mások. A szinházban díszelőadás volt. Strossmayer püspöknél tisztelegtek. Ma reggel taraczklövések és dobszó. Berlin, okt. 19. A berlini városi törvény­szék megkeresése alapján a „N. Fremdenblatt“ ki­adója és szerkesztője az Arnim perében adandó ta­­nuságtétel végett, holnapra az itteni törvényszék elé idéztettek. Lissabon, okt. 18. Arnim Herman gróf, a német ügyvivő, mihelyt utódja ideérkezik, a csa­ládi esemény miatt visszatér Németországba. Stettin, okt. 18. Prulz elhalt költő emlék­szobrának lelepzése ma délben több egylet és az elhunyt barátjai részvétte mellett ment végbe. Páris, okt. 18. Egy estellai karlista távirat jelenti: dán Carlos Elioval és Men­dinivel tanács­kozott, Parma herczeget az első karlista ezred ez­redesévé, Caserta grófot tüzérezredessé, Bárdi és Bari grófokat gyalogsági kapitányokká nevezte ki. A karlisták elpártolásáról Bisoayában, szóló hírt meghazudtolják. A franczia kormány 32 karlistá­nak megtiltotta a Spanyolországgal határos me­gyékben való tartózkodást, miután a spanyol követ internáltatásukat kérte. Budapesti szinlapok. Hétfő, okt. 18-án. gerget NEMZETI SZÍNHÁZ. 131. szám Pénz és becsület. Színjáték 5 felvonásban Irta Ponsard F. Forditotta Országh Antal. Személyek: Rodolophe — — — — — Feleki Bérlet VÁR-SZINHÁZ szünet Bauk Minnie k. a. vendégjátékául : mignon. Regényes opera 3 felvonásban. Zenéjét szerz. Thomas A. Személyek: Meister Vilmos — — — — — — Pauli Lothario — — — — — — — Odry Laertes — — — — — — — Ormai Fridrik — — — — — — — Halmi Jarno — — — — — — — — Köszeghy Antonio — — — — — — — V. Kovács Mignon — — — — — — — Hauk M. k. a. Philine — — — — — — — Balázsné B. V. Inas — — — — — — — Vizsai Kezdete 7 órakor. George — — — — — — — Náday Mercier — — — — — Szigeti Imre Ügyvivő — Komáromi Tőkebirtokos — Benedek Belville — — — — — Bercsényi öreg úr — — — — — Molnár '­ — — — — — Pintér George barátjai ' —­­ — — — Körösmezei­­ — — — — — Eőry — — — — — Vízvári — — — — — Sántha nmerezuB. . _____ Leőry / — — — — — K­arikás Ügyvivő segéd _ _ — — — Pongrácz Laura _ _ _ - _ Helvey Laura Luiza - - _---------Szigligeti Jolán Agg leány _____ Szathmáry L.-né­­ — — — — — Kazaliczky Inasok­­ — — — — — Gabányi Kezdete 7 órakor. Budapest, október 19. Francziaországon tegnap három megye vá­­lasztó polgárai jelentek meg az urnánál s összesen négy képviselő választatott. Az eredményekről még nincs értesülés. Alpes-Maritimes megyében (Nizza) a monarchikus pártok nem is léptettek föl jelöltet a republikánusokkal szemben, kiknek bizalma Leon Chiris és Medecin, mentoni maire körül cso­portosul. Az ellenjelöltek olasz separatisták. Pas-de- Calaisban Brasme köztársasági jelölt megválaszttaá­­sát bizonyosnak tartják s ép úgy Lenard-ot Seine­­et-Oise megyében, hol a bonapartista ellenjelölt a páduai herczeg, mint tudjuk, igen nagy izgatást fejtett ki. De a választások izgalmai mellett is még min­dig a spanyol jegyzék képezi a legfonto­sabb politikai eseményt, mely körül egyre széle­sebb , mozgalmasabb körökben gyatradzik a közvélemény hangulata. Nagy feltűnést okoz külföldön is a „Journal de Paris“ legutóbbi czikke e tárgyról, mely egyenesen arról denun­­cziálja Poroszországot Európa előtt, hogy Spanyol­­ország által akarja provocálni Francziországot. Az izgatások már egy év óta folynak — úgymond — kezdetben Olaszországgal akarta Berlin e geszte­nyét kikapartatni, s csak aztán került a sor Madridra Mit akar Németország? Háborút minden áron? vagy csak némi új kedvezményeket óhajt ki­csikarni ? Francziaországnak tisztába kell jönni a dologgal és meg kell tudnia, mi a követelések minimuma és maximuma. S addig is nyugalom és magán való uralkodás az, a­mire a franczia nem­zetnek legfőbb szüksége van. — így a „J. de Pa­ris.“ De minden nyugalom és magán való ural­kodás daczára is a francziák hangulata igen in­gerü­lt s elkeseredett és főleg Spanyolország irá­nyában. Testvérárulással kezdik vádolni. De hát akkor v mi a franczia kormány eljárása a spanyolok iránt? Vega de Armijo állása tűrhetetlenné kezd lenni Párisban. Legközelebb fényes estélyt adott, számtalan meghívókat küldve szét, de a tágas termek majdnem üresen maradtak; csak a Páris­ban élő spanyolok jelentek meg, s Mac-Mahon néhány dignitáriusa. A nem efficios és franczia vi­lág távolléte által tündöklött. Rebesgetni kezdik, hogy a spanyol követ „szabadságidejének élve­zését“ aligha­nem elkerülhetetlennek fogja tartani. Az állandó bizottság csütörtöki­ ülése, mint a már közlött rövid foglalatból is látható volt, min­den nagyobb izgalom nélkül folyt le. A legitimis­ták fenyegetődzései nem módosultak és sem a nem­zetgyűlés sürgős összehívása iránt nem lé­tetett indítvány, sem a fogas interpellációk el nem éttettek. De la Bouillenie­ur tett ugyan észre­vételt az „Orenoque“ visszahívására, de ez nem volt a keményebb fajtából való. Mindössze is saj­nálatát fejezte ki a dolog megtörténte fölött, s azt mondá, hogy a katholikusokat igen fájdalmasan érinti ez eset, a­z szerencsésnek vallja magát, hogy a katholikusok nevében a kormány ezen in­tézkedése ellen tiltakozhatott. Decazes herczeg ez elegk­us tiltakozásra azt jegyezte meg, hogy sze­rencsére a pápa nem tartja ily siralmasnak a dol­got, s korántsem látja oly színben a franczia kor­mány intézkedését, mint La Bouillerie­ur. Egyéb­iránt elvállalja a kormány tettéért a felelősséget, mert maga tanácsolta azt,­s így cselekedve, Fran­­cziaország méltóságának s érdekeinek vélt szol­gálni.­­ Legjelentősebb mozzanata az ülésnek Decazes herczeg nyilatkozata volt a spanyol jegy­zékről. Mindjárt az ülés elején önkényt hozta fel ez ügyet, s nehány mellékes megjegyzés után, figyelmeztette a bizottságot, hogy az eset jelentősé­gét többfelül nagyon túlozzák. Az eset az, hogy a spanyol kormány már régebben panaszt emelt a határőrzés ki nem elégítő volta miatt. A franczia kormány válaszolt erre, s helyre­állíta a tényeket úgy amint valóban vannak. E válaszra nem jött felelet, de e napokban egy újabb panaszos jegyzéket nyújtott át a spanyol követ, melyben a régi panaszokat ismét elősorolja. E jegyzék úgy van fogalmazva, hogy a franczia kül­ügyminiszter semmi sértőt nem talál benne. „Nyelvünk finom megkülönböztetéseiben — úgymond — az idegenek nem jártasok.“ Valójában e jegyzék nem oly aggasztó természetű, a­milyennek tartják. Nem lehet semmi kellemetlen következmé­nye, s a franczia kormányra nem hárul belőle semmi egyéb, mint a kötelesség újból kimutatni, mily pontos lelkiismeretességgel őrzik a határ szé­lét. — Amint látjuk, Decazes herczeg elég könnye­dén veszi a dolgot, s még tréfálódzni is van kedve, a spanyol követ heves stylusa fölött, mely nem mutat „a franczia nyelv finom megkülönböztetései­ben“ különös jártasságot. A­mi vastagabb szó te­hát előfordul benne, az a tudatlanság rovására esik. Csak legyen, aki e kitérő tréfálódzást komoly megnyugtatásnak vegye Különös dolgokat rebesgetnek Párisban. Mint állítják, conservativ különösen pedig katholikus kö­rökben Thiersnek kormányra jutását kez­dik lehetetlennek nem tartani. Mac Mahon helyzete, írja egy levelező, ugy látszik napról napra nehezebb s kényesebb. A legitimistákon kívül, minden párt csak addig ismeri el az 1873. november 20-iki kormányformát, a­mig jónak látja. Oly többsége a septennatusnak sem az országban sem a kama­rában nincs, mint Thiersnek volt. Külháború ve­szélye esetén pedig Mac Mahon állása teljesen tarthatatlan lenne. Sokan a május 24-ike emberei közt megbánva tetteket, szeretnék Mac Mahont sarokba szorítani. Őt nem tartják képesnek a fenyegető ve­szélyek ellen síkra szállani; ezek kikerülésére azon államférfiúra van szükség, ki egyedül bit ember ismerettel, lángészszel, diplomatiai finomsággal s kit külföldön is tisztelnek, s szavára hallgatnak. Thiers után —ki ne találta volna el ? — a megcsalatott roya­listák is áhítoznak a hazafiság leple alatt. Ő nem lesz roszabb, mint Mac-Mahon királyellenes miniszterei, s nem kell tőle jobban tartani, mint Decazestől, ki a jobbközépet a katholicismustól el akarja vonni. „Désend­ericaliser!“ ez a legújabb jelszó. Az orlea­­nisták sem igen bánnák Thiers elnökségét, mert az a külügyminisztériumban úgy sem hozna válto­zást. Mindenki azt hiszi, hogy ha Thiers van kor­mányon, a spanyol jegyzéktől meg lett volna az ország kimérve, s hogy sokkal jobban el tudja a szikla csúcsát kerülni, mint a tábornagy.S azért nagy politico-diplomatiai jelentőséget tulajdoníta­nak az olaszországi útnak, s senki sem hiszi, hogy pusztán üdvözlő beszédeket hallgatni ment oda. Thiers jelöltsége ilyformán majdnem bizonyos. A mostani és volt elnök harcra személyes térre fog átlépni, s Thiers bizonyára hathatósan fog pro sna domo működni, annyival inkább, hogy ki­látásai bizonyosabbak, mint a tábornagyéi. A német császár Olaszországba utazásá­nak elmaradásáról következőleg ír a „Nordd. All. Ztg.“. „A „Prov. Corresp.“ a német császár olaszor­szági utjának egészségi szempontból történt elha­­halasztása okáról ezeket irja: „Ő felsége az olasz király itteni látogatása után a császár azonnal el­határozta, hogy e látogatást mielőbb viszonozni fogja; annyival inkább mert nem csak udvarias­ságról, hanem egy barátságos fejedelem üdvözlésé­ről s mindkét ország rokonszenvének s jó viszo­nyainak újabb megerősítéséről volt szó. S igy, mert a forró nyár nem eshetett számításba, 1874. őszre határoztatott az utazás ideje. De mivel a császár múlt télen hosszasan betegeskedett, szeren­csés felépülése után az orvosok úgy nyilatkoztak, hogy már ez évben az alpeseken átázni komoly aggo­dalmat gerjeszt. E miatt június hóban a császári követ­nek egyelőre meghagyatott, hogy az olasz királynak bizalmasan adja tudtára ő felsége óhaját és szándé­kát a látogatás viszonzására, de el ne hallgassa, hogy ennek kivitele az orvosok jóváhagyásától van füg­gővé téve. A végső határozás peretében 8 felsége élénk sajnálatára az orvosok úgy nyilatkoztak, hogy a visszautazáskor beállandó hőmérsékváltozás és az úti fáradalmak, tekintve a múlt tél tapasz­talatait, igen aggasztók s kötelességükkel nem tart­hatják összeegyeztethetőnek, az utazást tanácsolni, sőt inkább határozottan ellene kell szólniok. Ő fel­sége nagy sajnálkozással halasztotta el terve kivi­telét. Badenből visszatérte után valószínűleg Ber­lin körül s Mecklenburgban vadászni fog. Remél­jük, hogy ő felsége e télen nyugalmát s egészsé­gét annyira megerősülve fogja látni, hogy a leg­közelebbi évben óhaját kiviheti.“ A „Times“, — mint már táviratilag jelentet­tük — közli Bismarck és Regnier levele­zését, utóbbinak a versaillesi haditörvényszék által történt elítéltetésére vonatkozólag. Bevezetésül a következő levél szolgál: „A „Times“ kiadójához. London, 1874. októ­ber 14. Uram! Néhány napja közzé tette ön a fran­czia haditörvényszék verdietjét, mely engem ha­lálra ítélt. Egyetlen lépésemet sem bántam meg, mely elitéltetésemet előidézte. Ha majd egykor a szellemek meg fognak nyugodni, mindenki azt fogja mondani, hogy, tekintet nélkül a pártszel­­lemre, Francziaország valódi érdeke volt az egye­düli indok, mely tetteimet vezérelte, a béke meg­kötését 1870. szeptember havában szükségessé tette, elkerülésére mindazon különben előrelátható szerencsétlenségeknek, melyek azon időpont után bekövetkeztek. Nem dicsekszem vele, hogy honfi­társaimat most meggyőzhetem, csak azt szeretném megakadályozni, hogy az ön honfitársai között, kiknél menhelyre, becsültetésre, szeretetre és barát­ságra találtam, ne akadjon olyan, kinek nézetére egy oly kivételes törvényszék ítélete legyen befo­lyással, mely előtt, mivel jelen nem voltam, a vádló nem c­áfoltatott meg. Hogy Angolországban mindenki becsülését megtartsam, egy hírneves sze­mélyiség lojalitására hivatkoztam, kinek bizonyí­téka minden gyanún fölött áll. Felelete neki is, nekem is tisztesség. Ő, a hatalmasok hatalmasa, nem vonakodott egy üldözött, de becsületes ember­nek segédkezet nyújtani, kit oly sokan meg akar­nak semmisíteni. Mindenkor hálás leszek ezért neki. Fogadja stb. Regnier E. V.“ „Bismarck herczeghez, Berlinben. London, 1874. szeptember 22. Herczeg! Utolsó, Bismarck gróffal Versaillesben tartott értekezésem alkalmával, melynek tárgya egy félreértés földerítése volt egy előbbi kihallgatás felől, következő szavakat intéz­tem önhöz: „Sokat kellett ön előtt titkolnom, ezt könnyen felfoghatja ön ; de kérem, mondja meg, szóltam-e valaha egy ön előtt nem igaznak ismert mondatot, vagy a „Mi az ön neve: N. vagy M.?“ czimű iratban írtam-e csak egy sort is, mely nem az igazság kifejezője lett volna?“ Összejövetelünk elején és végén 8 excellentiája Bismarck gróf en­gem kézszoritással tisztelt meg. Herczeg ! Egy fran­czia hadi törvényszék engem, mint német kémet elitélt. Ha a világon valaki ártatlannak tud, az ő excellentiája Bismarck gróf volt; 8 nem fogott volna kezet egy kémmel. Egy szó az 8 tollából, minden nép előtt, mely nekem nenedéket nyújthat, megsemmisítette volna azon hatást, melyet elitélte­tésem szült. Természeti érzése hatása az, hogy, eltekintve a politikától, a szép jellem nem nézheti a gyöngék elnyomatását, anélkül hogy segítséget ne nyújtson ; bizonyára kimondta volna a mentő szózatot, mely a meggyaláztatás színét is letörölte volna rólam. Herczeg, ön ki a grófnak oly dicső örök­ségét átvette, ne vonja meg tőlem azt, mit ez megadott volna; ő tudta, mint én és családom is tudjuk, hogy hazám jóléte volt viseletem egyedüli indoka! Nem kétkedhetem, herczeg, hogy ön, mint ő megtette volna, megérti azt az érzelmet, mely engem arra bátorít, hogy szerencsétlen honfitársaim­nak elfogultsága ellen, kiket vérrel vagyonnal vé­delmeztem, egy ellenség nagylelkűségére hivatko­zom, ki ellen becsületesen harczoltam. Regnier E. V.“ „Yarzin, 1874. október 2. Uram! Szemben azon ítélettel, melyet a hadi törvényszék ön ellen hozott, ön fölkért engem, hogy ismételjem azt, a­mit utolsó összejövetelünkkor az ön magatartása megítélésének módja felől mondottam. Nem hiszem, hogy szavam megadja azon támogatást, melyet ön tőle vár; a szellemek izgatottsága még igen erős s honfitársainak nagy száma, kik engem rágal­maznak és igaztalanul Francziaország ellenségé­nek mondanak, szemére fogják önnek hányni azt, mit javára felhozhatnék. Azonban nem habozok, ismételten kijelentem­, hogy az ön eljárása soha sem engedte föltenni, hogy önt hazája érdekeiért való bátor önmegadáson kívül, melyet ön a csá­szársággal azonosnak tartott, más indok vezérli. Én elősegítettem terveinek kivitelét, azon hitben, hogy siker esetében siettetheti a béke megkötését a császári kormánynyal, az egyedülivel, melyet akkor elismertünk, és a metzi hadsereggel, (mely hozzá hűnek látszott maradni). Mihelyt e viszony megerősödött volna, elég szilárd kormánynyal áll­unk volna szemközt, melylyel Francziaország ne­vében a béke felől értekezhettünk s azt meg is köthettük volna. Becsületemre mondhatom, hogy ön a maga részére sem előnyt­­nem kivánt, sem nem kapott, s hogy, midőn önt Metzbe menni engedtem, én hazafias cselekedetet véltem elősegíteni, mely, mert a béke érdekében volt, hasznos is lehetett. Fogadja uram legalázatosabb hódolatom kifejezését. Bismarck, Regnier urnák Londo­nban, Carey Street 45 sz. W. C., bátyja, a városi ünnepély-bizottság tagjai, stb. Természetesen, toasztokkal végződött a vacsora. Tegnap reggel Payer és Kepes látogatásokat tet­tek Budán, nevezetesen Szende honvédelmi minisz­ternél, kit azonban nem találtak, és Fejérváry ál­lamtitkár fogadta őket; azután K. Edelsheim­ Gyu­­lait keresték föl. Visszatérve szállásukra, már látogatók és tisztelgők vártak reájuk. A földrajzi társulat kül­döttségét Hunfalvy János vezette, a földtani társu­latét Szabó József, a mérnök- és építészegylet küldöttségét Hieronymi államtitkár. A délmagyar­országi természettudományi társulat nevében Kra­mer úr fejezte ki az elismerés nyilatkozatát. A déli órákban vendégeinket a Rákosra, a lóverseny megtekintésére szállították ki négyes fogatokon. Este a redout sétahangversenyén várta őket a közönség, s meg is jelentek Wilczek és Zichy Edmund grófokkal. A közönség, mely a termeket egészen ellepte, éljenzett, a Mollinary-ezred zene­kara pedig Payer-Kepes indulót húzott. Még a né­met színház előadását is meglátogatták ez este, épen az utolsó előadást, melyet e színházban ren­deztek a viszontagságos idők után és tán előtt is. Kepes azonban a nemzeti színházban is jelen volt A ripacsos Pista­ előadásán. Ma este lesz a redoutban a földrajzi társulat rendkívüli ülése, melyen Payer és Kepes az expe­­ditió történetét és viszontagságait fogják megismer­tetni.­­ Az északi expeditió tagjait Bécstől Budapestig a vasúti állomásoknál minde­nütt kitüntetésekkel fogadták. Polgármesterünk, Kammermayer úr Bécstől kezdve jött velük, Berecz Antal, a földrajzi társulat titkára pedig Pozso­­nyig ment eléjök, s ott adta át Payernek a tár­sulati dísztagságról szóló okmányt. Pozsonynál földiszített indóház, nagy közön­ség, deputatiók és zenekar várta a bécsi vonatot, s Justi polgármester a város nevében üdvözölte az átutazó híres embereket, b. Mednyánszky az ottani természettudományi társulat részéről mondott „Will­kommen“-, Orosz László pedig a Toldy-kör nevé­ben intézett meleg szavakat. Mindez üdvözle­tekre Kepes magyarul, Payer németül válaszol­tak. Érsekújváron, hová ebéd ide­­­jében érkeztek, hosszabb időt töltöttek az indóházban, hol az ebédet jó czigány­zene fű­szerezte. A fogadtatás itt is ünnepélyes volt, s Miklósfi járásbiró mondott üdvözlő beszédet. Esz­te­r­g­o­m-N­á­n­á­n a megyei alispán fogadta az érkezőket, s jelen voltak a tűzoltók is. V­á­c­z­o­n nemcsak az indóházat lobogózták föl s nemcsak viharos éljenzés hangzott a vonat elé, hanem ta­­raczkok is durrogtak, a tűzoltók fényes egyenru­hában sorakoztak, s az iskolák növendékei is szép sorba állítva vártak. A helybeli nőegylet elnöknője pedig óriási virágkoszorut nyújtott át Payernek és Repesnek. Réthy István polgármester volt itt az üdvözlő a város nevében. Atalában minden állomásnál várt és éljenzett több vagy kevesebb közönség. Vendégeinkre Budapesten több üdvözlő sür­göny várt, ezek közt Arad város közönségétől a következő: „Szabad kir. Arad város közönsége az osztrák-magyar expeditió tagjait a tudomány érde­kében tett fáradhatlan búvarkodásukért a legmé­lyeb­b tisztelettel üdvözli, és szerencsés hazaérkez­őknek teljes szívből örülve, lelkéből óhajtja , hogy a vészedzett bajnokok, a tudomány és emberi elő­­haladás érdekében, Ausztria-Magyarország dicső­ségére még sok éven keresztül ép egészséggel és tetterővel működhessenek. Vörös Pál, polgár­mester.“ A szombat esti színházi előadás után „Hungáriádban barátságos vacsora volt, melyen a fiatal báró­­Todesco is megjelent, továbbá Kepes — Kőszegi katonai alreáliskola. A hivatalos lap vasárnapi száma írja: Ő császári és apostoli királyi felsége 1874. évi október hó 6-kán kelt legfelsőbb elhatározás­sal, a kőszegi katonai főnevelőház átalakítását egy, a reáltanoda négy alsó osztályának megfelelő ka­tonai nevelőintézetté „császári királyi katonai al­reáliskola“ czímmel legkegyelmesebben elrendelni méltóztatott. E katonai tanintézet czélja: a katonai mű­szaki iskolába való fölvételre alkalmas növendékek képzése. A növendékek e katonai alreáliskolában elő fognak készíttetni arra, hogy a fehértemplomi műszaki iskolát kitűnően végezhessék, és így ké­pesek legyenek a bécsi műszaki katonai akadé­miába átlépni, melyből rendesen, mint tisztek a tüzérséghez, vagy a műszaki csapatokhoz osztat­nak be. A kőszegi katonai alreáliskola rendes lét­száma a négy osztályban 200 növendékre van téve. Physikai alkalmasság esetén egészen és félig mentes katona-növendéki, továbbá alapítványi és fizetéses helyekre fogadtatnak be növendékek. Katona-növendéki helyekre igénynyel bírnak azok, a­kik valamely katonai ösztöndíj élvezetére jogot formálhatnak. Árvák, vagy olyan folyamo­dók, a­kik német tannyelvű iskolát nem látogat­hatnak, kiváló tekintetbe vétetnek. A­kik már ka­tonai ösztöndíj élvezetében vannak, csak kivétele­sen és különös tekintetbe vételt érdemlő esetekben fogadhatók be. A fizetéses vagy alapítványi növen­dék évenként 300 frt tartási díjat fizet; félmentes helyekért 150 frt fizetendő. A tanterv általában az alreáliskolák tantervé­nek felel meg. Az első osztályba azok vétetnek fel, a­kik egy középtanodába való felvételhez szükséges elő­ismeretekkel bírnak, tehát a­kik legalább a nép­iskola négy osztályát jó sikerrel végezték az utolsó iskola-bizonyítvány alapján, ha a felvételi vizsgá­latot jó eredménynyel leteszik. Magasabb osztályba közvetlenül csak az üresedésben lévő helyek mér­téke szerint történik a felvétel, ha a folyamodó az ehez szükséges előismereteket kimutatni ké­pes, mire nézve szintén elővizsgálatnak veten­dő alá. Az első osztályba csak olyan növendékek vé­tetnek fel, a­kik a tizedik életévet betöltötték és a tizenharmadikát még át nem lépték. Felvételi folyamodványok a katonai alreálta­­nodába legkésőbb 1874. október 31-ig nyújtandók be szolgálati úton a közös hadügyminisztériumnál. Minthogy az első és a negyedik osztályra már igen sok folyamodó jelentkezett, ezekbe újabb nö­vendékek csak különös tekintetbevételt érdemlő esetekben vehetők fel. Ellenben a második és har­madik osztályba az idén még nagyobb számú nö­vendékek lesznek befogadhatók. — Bécs, 1874. okt. 16. A fővárosi közmunkák tanácsából. Budapest, október 15. Az ülés b. Podma­­niczky Frigyes alelnök részéről azon jelentéssel nyittatik meg, hogy Fanser Antal úrral, a Podma­­niczky-utcza meghosszabbítására szükséges 2660 öl­­nyi telek területe iránt az egyezkedés folyamatba tétetvén, nevezett telektulajdonos a szóban álló te­lekterületnek 12.000 írt vételárban való átbocsáj­­tására hajlandónak nyilatkozott. Miután ezen vétel által a Podmaniczky-utcza meghosszabbítása s kü­lönösen pedig az új vasúti hídhoz való hozzájut­­hatás fog biztosíttatni, a fővárosi közmunkák taná­csa ezen ajánlatnak elfogadása mellett, Fanser Antal úrral, a Podmaniczky-utczában fekvő 2660 öl­­nyi telekterü­lete iránt, a szerződés megkötését el­rendelte. A fővárosi hatóság kijelentette, miszerint mérnöki hivatala számos teendőkkel lévén elhal­mozva, nincs azon helyzetben, hogy a Rákos-patak levezetése iránti előmunkálatokat megtehesse. A fővárosi közmunkák tanácsa ezen munkálatokat mindazonáltal, úgy a városliget, valamint az álta­lános csatornázás érdekében is fontosaknak és sürgőseknek tartja, s így azok haladéktalanul meg­­indítandók. Utasíttatott ennélfogva a műszaki osz­tály, miszerint e kérdést tanulmányozván, minden a jelen kérdésre vonatkozó eddigi adatokat össze­gyűjtse, valamint jelentést tegyen az iránt, miként véli a szóban álló előmunkálatokat leggyorsabban megkezdhetni. A pesti építőtársaság a váczi­ ut és a bárány­­utcza sarkán folyamatban levő építkezése alkalmá­ból azon ajánlatot tette, hogy ha a főváros ezen ház sarkán egy szökőkutat állít és azt kellő víz­mennyiséggel ellátja, kötelezi magát házának ezen részét a legszebb építési modorban és emlékszerű­­leg előállítani. A fővárosi közmunkák tanácsa ezen tervet szépészeti szempontból csak örömmel fogadhatja, figyelmessé fog tétetni mindazonáltal a fővárosi hatóság, miszerint a kút ezen ajánlat értelmében városi költségen volna előállítandó, míg ellenben a főváros azon nézetben látszik lenni, hogy ezen költségek szintén az építőtársaság által fognak viseltetni. Az éjszakkeleti vaspályatársaságnak megen­gedtetett, hogy azon ideig, míg az alagút közelében fekvő házát, az általános vízvezeték elkészülte után a főváros kellő vízmennyiséggel elláthatja, ugyanezen házánál egy a Dunára szolgáló és saját költségén előállítandó külön vízvezetéket alkalmaz­hasson. Miután azonban a rakpart falának átte­­retése iránt csak a m. kir. közmunka- és közleke­désügyi miniszter úr intézkedhetik, az ügy a végleges engedély megadása végett ide fog fölter­jesztetni. A műszaki osztály előterjesztése folytán fi­gyelmessé fog tétetni a főváros hatósága azon körülményre, hogy a váczi-utcza és régi posta-utcza sarkán fekvő Szentkirályi-féle házban alkalmazott lépcsők oly rész szerkezetűek, miszerint nehezebb teher, zongora, vagy pénztár felszállítása alkalmá­val könnyen leszakadhatnak. A Nagy János-utcza jelen elhagyott állapo­tára a fővárosi hatóság oly megjegyzéssel fog fi­gyelmessé tétetni, miszerint jelenleg éppen kedvező alkalom mutatkozik a feltöltések eszközlésére. A sugárúti régi házak legnagyobb része ugyanis a tél folyamában fog leromboltatni, s az itt nyerendő omladékok ezen feltöltésekre alkalmas anyagul szolgálhatnának. Átalában ismert dolog, hogy a pesti part hosszában, különösen pedig 8 Heinrich-féle háztól lefelé, némelykor oly posványok és beiszapolások képződnek, melyek némely ponton 8 ölre is emel­kednek. Ezen kellemetlen helyzet elhárítása tekin­tetéből, a fővárosi közmunkák tanácsa egy a köz­lekedési minisztérium, továbbá a fővárosi hatóság és a közmunkatanács kebeleiből alakítandó vegyes bizottság küldetését hozta javaslatba. A maga ré­széről ezen bizottságba Szumrák, Zsigmondy, Nasz­­luhácz és Wohlfart urakat küldötte ki. Miután a sugárúti faburkolat, egyrészt a nagymező- és rákosárok-nteza között, másrészt pe­dig a hajtsárut és arena-nteza között, elkészült, az építési vállalat részéről azon kérelem intéztetett a tanácshoz, miszerint intézkedjék, hogy a Rákos­árok-utcra és a hajtsár-út közötti rész is még ez év folyamában és akként kezdessék el kiépíttetni, miszerint a munkálat a jövő évi május hó 1-éig befejeztessék. Miután ezen munkálat költségei a legközelebb évre szolgáló költségvetéshez tartozik, a munkála­tok azonnali megindításához az engedély csak oly föltétel alatt adatik meg, ha a munkálatokra szük­séges költségek, az épitő vállalat részéről, az 1875. évi júliusig kamat nélkül előlegeztetnek. Müller Hermannak a kőbányai Óhegyen 375. sz. a. fekvő telke felosztása alkalmából, a városi hatóság részéről egy vegyes bizottságnak kikülde­tése hozatott javaslatba. Ezen bizottság hivatva volna azon már többször fölvetett kérdésben véleményt adni, váljon Kőbánya jövőre­­ is mint szőlőtermő hely, vagy mint ipartelep lesz-e tekintendő? mihez képest a folyamodó által kérelmezett telekfelosz­tás is engedélyezendő, vagy meghaladandó lenne. A fővárosi közmunkák tanácsa a szándékolt fel­osztást, miután az általános szabályozási tervezet­nek megfelel, helybenhagyta, a bizottságba azon­ban a maga részéről Hofhauser, Haris, Ország és Wohlfarth urakat küldötte ki. A következő építési engedélyek akadályta­lanul kiadattak : Weckerle Lászlónak VI. Rottenbiller-utcza 20. sz. egy emeletre. Strasser Fü­löpnek VI. Nagy- János-utcza 6. sz. földszintre. Zier Andrásnak, VII. Csömöri-út 25. sz. földszintre. Kögel Jánosnak, VIII. Templom-utcza 17. sz. földszintre. Majer Tamásnak, VII. Kálvária-utcza 10. sz. földszintre. A jegyzőkönyv hitelesítésvel Haris és Kléb tanácstag urak bízattak meg. SPORT. Rákosi gyep. Őszi versenyek utolsó napja október 18-án. „Lássuk a medvét­!“ Na igen medvét, még pedig nem is amolyan közönséges maczkót, minő­ket falun tánczoltat a vándor élelmesség, hanem a hófehér atlaszban tömve is ritkán látható észak­sarki jeges medvét. S hozzá nem is egyet, ha­nem kettőt, nem is komédiában, hanem lóver­senyen. Falüvégre való beszélgetés lesz ez, de azért járta vasárnap a ló­verseny tér sövénypublikumá­nál is unaloműzőnek, meg a „vicz“-nek. S ha jeges medvét Payer és Kepes urakban csak „vicz“­­képen vártak is, az bizonyos, hogy a „közvéle­mény“ kíváncsiságát jobban kielégíti, ha egy szi­kár testű, szőke fz­rta fő és egy barna,vállas, élet­­pozsgás magyar alak helyett lát medve-costumbe öltöztetett furcsaságokat. Mennyivel több ember fizette volna meg ekkor az ingyenes nézők közül is az „antritot,“ mint megfizette, midőn Hunfalvy lapp­jait mutogatták, kikről gonosz évelődéssel a német alaposság ki akará sütni, hogy tiszta sváb­vér csörgedez ereikben, s nem hogy medvével, de még nyállal sem volt teljes életükben dolguk. Fele az állványközönségnek sem jött egyéb bért a 1­ó­versenyre, mint hogy lássa az ünnepelt éj­szaksarki utazókat, kiket a vendégszeretet pro­­grammja két négyes fogaton kocsikáztatott ki a Rákosra, gr. Wilczekkel és a város elöljáróival együtt. „Látni való“ a kíváncsiság különös fogal­mai szerint, annyi sem volt rajtuk, mennyi felis­merhetővé tette volna őket Az a Payer igen „simplex“ ember, egyszerű ruhában jött magát ün­nepeltetni, fényes egyenruháját és érdemjeleit ott­hon hagyta lomnak, önmagát pedig frakk és czilin­­der nélkül merte bemutatni ügyes társalkodónak. Talán csak nem olvasta valahol tegnap a német gúnyversecskét. ,,Zwei Blumen blühen"für den weisen Finder, Sie heissen schwarzer Frack und Cilynder.“ Ha olvasta, akkor mákszemet sem csodálom, hogy nélkülük telepedett a honvédezredesi egyen­ruhában megjelenő dr. Kepes mellé, kinek már csak azért is kellett uniformis, hogy ne csak az emigratió honvédein lássék m­g a világjártasság.

Next