Ellenőr, 1875. február (7. évfolyam, 32-59. szám)

1875-02-23 / 54. szám

Előfizetési árak: Egész évre . . 20 frt. — kr. Évnegyedre . . 5 frt.— kr Félévre . . . 10 ' „ — „ Egy hónap» .1 „ 80 „ Egyes szám ára 1© krajczár. Szerkesztési Iroda: Budapesten, nádor-utcza 8. »*. Semmit sem közlünk, ha nem tudjuk, kitől jön. — Kéziratok visszaküldésére nem vállalkozónk. — Posta által csak bérmentes leveleket fogadunk el. POLITIKAI NAPILAP. Hirdetések felvétele: Budapesten, nádor utcza 6. sz. (Légrádi testvérek Irodájában). Kiadóhivatala: Előfizethetni helyben és posta utjn, nádor utcza 6. sz. a A lap szétküldésére vonatkozó reclamátiók Légrády testvérek irodájába (nádor-utcza 6. sz.) intézendők. 54. szám. Budapest, kedd, február 23.1875. VII. évfolyam. Az „Ellenőr“ ára mint eddig: Egy évre....................................20 forint — kr. Félévre.........................................10 — kr. Negyedévre.................................50 — kr. Egy hóra........................... I 80 kr. Av. előfizetést — postai utón vagy személyesen — nyugtázza az „Ellenőr“ kiadóhivatala (Pesten, nádor-utcza, 6. sz.) Százalék a könyvárnál utón történő megrendelések után az „Ellenőr“ részéről nem adatik. TÁVIRATOK. Bécs, febr. 22. A „Morgenpost“ kiadója, dr. Landsteiner ma meghalt. Páris, febr. 22. A Cotes-de-Nord kerületben képviselővé Kerzegy legitimista választatott 43,917 szavazattal. Foucher republikánus 39,785 és Goyon bonapartista 29,000 szavazatot nyert. Posen, febr. 22. A fogságából kibocsátott Janiszewski püspök kiutasíttatott. Róma, febr. 22. Humbert koronaherczeg Garibaldit meglátogatta és 30 óráig időzött nála. Garibaldi azon óhaját fejezé ki, hogy Margaretha herczegnőnek bemutattatnék. London, febr. 22. A „Times“ jelenti: A Porta, mely Alfons trónralépésének a romániai fejedelemnél való közvetlen notificálásában Spanyolország részéről Románia függetlenségének elismerését látja, ezen lépés felvilágosításáig a Spanyolországgal való diplomatiai érintkezést függőben hagyja. Bécs, febr. 22. (Hiv. zárlat) Magy. földtehermen Kötvény 79.25. Salgó-Tarján —. Magyar hitel 206.75. Magyar záloglevél 86.75. Erdély 125.—. Magyar keleti vasút 54 75. Magyar sorsjegy 82.75. Magyar földhitel —.—. Magyar vasúti kölcsön 98.—. Anglo-magyar 16.50. Franco-magyar 61.50. Alföld 128.—. Magyar északkelet vasút 114.50. Keleti vasúti elsőbbségi kötvény 67.50. Tisza vasút 188.50. Municipal-bank —. Pesti bank — Berlin, febr. 22. (Zárlat.) Galiczai. 104.40 tallér Lombard 239.50 bír. márk. Ezüst jövedék 69.50. tallér 1860-as 117. tallér. — Bécs 181.65. bir. márk. — Romániai 35.60 tallér. Államvaspálya 533.— bir. márk. — Pr.pirjövedék 65.— tallér. — Hitelsorsjegy 362.—. — 1864-es 314.50. bir. márk. Hitelrészvények 402.50 bir. márk. Hitelrészvények —.— bir. márk. — Magyar sorsjegy 183.30 kir. márk. Utóbörze —.------. Frankfurt, febr. 22. (Zárlat) Váltóárfolyam Bécsre 182.80. Amerikai 1882-re —. 1860-ra 117.—. Lombardok 119.—. Évjáruléki papír 64.25. Osztrák bankrészv. 876.50. Osztrák hitelrészvény 201.25. Osztrák államvaspálay részv. 267.—. 1864rdiki 313.50. Galicziai 209.— . Évjárulékezttst 697.25 Györ-Gráczi —.—. Utóbörze —. Magyar sorsj. 175.—. Budapesti szinlapok. Kedd, febr. 23. Bérlet NEMZETI SZÍNHÁZ. 241. szám. A troubadour. Opera 4. felv. Irta Cammarano Salvator. Zenéjét szerzette Verdi. Személyek: Luna, gróf — — — — Malecky Leonora — — — — Nagyné Benza Ida Azucena, czigánynő — — Kvassayné Maurice — — — — Udvardi Egy czigány — — — Vitkovszky J. Fernando — — — — Tallián Inez, Leonora barátnéja — — Balkányiné Russ — ■ — — — Szalay Hírnök — — — — Széphegyi Kezdete 7 órakor. Bérlet VÁRSZÍNHÁZ. szünet. A szinészeti tanoda növendékei által I Lavater. Szinmű 2 felv. Irta Dumanoir, fordította Csepregi. Személyek: Lavater — — — — Gabányi (Hl. oszt) Steinberg gróf, Gianis canton főbírája — — — Kazaliczki (IH. oszt) Luiza — — — — Kölesi Mari (IH. oszt.) Frevel marquis — — — Halmai (H. oszt.) Müller Keresztély, a főbíró titkára Benedek (I. oszt.) Ülnök — — — — Dombay (I. oszt.) Bettman, polgármester — — Tóth (I. oszt.) Bethi, neje — — — Kutasy Janka (HI. oszt.) Zug, fogadós — — — Balázsi (H. oszt.) Burly, rendőrtiszt — — Szepessy (I. oszt.) Inas — — — — Balog (I. oszt.) Ezt követi : A fehér szegfű. Színmű 1 felv. Irta Daudet és Marie ; fordította Szerdahelyi Kálmán. Személyek: Vidal, a Convent tagja — — Tóth (H. oszt) Antalbert Hector, marquis — Kölesi Mari (HL oszt.) Vincze — — — — Balázsi (H. oszt.) Virginia, Vidal leánya — — Lenkey Ella (HL oszt.) Kezdete 7 órakor Mikor lesz vége? A válságról nincs egyéb hírünk azoknál, amelyeket esti lapunk már közlött, de a hírek ezen fennakadása jelent mindenesetre annyit hogy az új kabinet alakítására még nem nyert fejedelmi megbízást senki, s hogy tulajdonképpen az eddigi kabinet lemondása fölött is függőben van ő felsége elhatározása. Mi ugyan nem türelmetlenkedünk amiatt, hogy egy akkora horderejű válság, mint a jelenlegi, nem oldatott meg egypár nap alatt, s jól ismerjük a különféle nehézségeket, melyeknek előleges legyőzése nélkül a politikai zűrzavar tisztázása — és ebben áll a helyzet fő feladata nem érhető el üdvösen, de most már annyira ismeretes a két nagy párt hangulata, hogy a tényező egyéniségek részéről megtörténhetik a döntő nyilatkozat — egy vagy más irányban — minden további tapogatózás nélkül. S megvalljuk, némileg kellemetlenül hat ránk a kőnyomatú (alább olvasható) tudósítás azon figyelmeztetése, miszerint „a megoldást a hét vége előtt alig várhatni, mert ez annyit tesz, hogy a válság könnyen átmehet a jövő hétre is, ami bizony nem válna javára az ország érdekeinek, bármely szempontból sem. Fontolják az illető államférfiak, hogy most első kötelességük a válság húzódásának véget vetni, mert a kormányzati és parlamenti működés hosszas fennakadását még a hatalmas és gazdag államok is megsmülik mind erkölcsi mind anyagi fejlődésükben, hát még Magyarország, mely sem nem hatalmas sem nem gazdag. Mi meggyőződve vagyunk, hogy egy erőteljes kabinet alakítására nem hiányzanak a kellő elemek, csak meglegyen összehozásukra a kellő komolyság, s ne álljanak útjában sem a személyes indulatok sem az elfogultság töprenkedései. Annyit hallottunk az utóbbi időkben az „áldozathozatalról, hogy tán meg is követelhetnék az illetőktől, hogy hozzák hát áldozatul gyarlóságaikat, mikép segíthessenek tehetségeik egyesítése által hazánk aggodalmas állapotán. Esti 10 órakor veszszük a különös hírt, hogy ő felsége holnap reggel visszautazik Bécsbe. Hogy e hirnek (mely a kaszinóban keletkezett) van e alapja? S ha van, mi a jelentősége? azt egyátalában nem vagyunk képesek kitalálni. Egyelőre azonban nem hiszszük. Sőt úgy vagyunk értesülve, hogy a királyi várakban olyan intézkedések történtek, melyek ő felségének egypár heti köztünk maradását teszik kilátásba, ha a crisis igényelné. A válsághoz. Legújabb híreink a következőkbe foglalhatók össze. Bittó miniszterelnök ma d. u. 1 órakor Deák Ferencznél volt s vele hosszabb ideig értekezett, ezután huzamosabb ideig kihallgatáson volt ő felségénél másodízben d. u. fél 4-kor. Tisza Kálmánt a holnapi nap folytán fogadja ő felsége, de a kihallgatás ideje még nincs tudva. A megoldást a hét vége előtt alig várhatni. Nemzetiségi corruptio. (1) Nagy tévedés volt és még a legrajongóbb kedély is kigyógyulhatott belőle, mintha a nemzetiségi mozgalom alatt egyéb is lappangna a hatalomvágynál. Kik culturális érdekeket véltek fölfedezni azon missóban, melyet néhány álpróféta írt zászlójára, azok a „Szerbska Maticza“ és a tót gymnasiumok ügyeinek átvizsgálása után beláthatják, hogy a féktelen testvérgyűlését és corruptión kívül mást alig bírt gyümölcsözni a nemzetiségi „szédelgés“. Szántszándékosan írjuk „szédelgés“, mert a legtúlzóbb agitátor sem képes többé legyezgetni a nemzetiségi ügy azon oldalát, mely az anyagi téren nagymérvű visszaéléseket tüntet föl és világosan elárulja, hogy némely emberek előtt nagyon prózai oldala volt a nemzetiségi eszmének. Javadalmazóbb mindenesetre a verejtékes munkánál, úgyszólván egy neme a nemzetiségi börzének, mely jótékony czélú alapítványok, culturfeladatú aláírások papírjaira játszott nagyban és kicsiben, már a mint jött. Kezdve Tököli, a nagy szerb ajkú magyar hazafi, nemzeti czélokra szánt alapitványain, keresztül a moszkvai zarándokolásokból húzott nyereségeken és végezve a zngó váralljai gymnasium bankrotján, kézzelfogható nyomai mutatkoznak, hogy nincs oly „szent“ ügy, melynek mai napság férgesét a Spekulation alapuló haszonlesés ne képezné. Már maga a tény, hogy a nemzetiségi kérdés nálunk egy oly törvény után, minőhöz hasonló nincs széles e világon, élesebb alakban jelentkezett, mint bármikor: sejteni engedte, hogy a nemzetiségi törekvéseknek nem történelmi és nem modern eszmeáramlat szolgál hátteréül, mint állították, hanem az a cosmopolita szenvedély, mely hatalomhoz és gazdagsághoz a rothadó Dánián keresztül tör rést, s annál veszélyesebb, mentős nagyobb frásisokkal burkolhatja el kotorászó ujjait. Természetellenes lett volna nálunk a nemzetiségi mozgalom, ha a történelmi fonalon marad és a közboldogulást abban keresi, mi a reactio előtt minden polgárnak nyelv- és valláskülönbség nélkül eszménye volt, a magyar államegység és Magyarország jólétének közös czéljában. A negyvenes évek chauvinista törvényei ellen erősebb visszahatás egy nemzetiség részéről sem történt, noha tiszta magyar chauvinismuson alapultak, míg ármány, hitegetés, hamis politika meg nem rontották a jó viszonyt. Az ötvenes évek tapasztalatai után is csakhamar visszatértek volna a régi jó napok, mert a nép romlatlan ösztöne belátta, hogy a magyar államegység és magyar nyelv, minden rákent suprematikus jellege mellett is, jobban biztosítja a közös jólétet, egyéni és polgári szabadságot, mint a nemzetiségi particularisms által netalán szétdarabolt Magyarországon bármely más idegen hatalom tehetné. De nem térhetett vissza, mivel a nemzetiségi kérdés szóvivőinek hatalomlesése a nép romlatlan ösztönét oly hitegetésekkel fertőzteté meg, melyekben kevés szerepe volt az eszmei oldalnak, és annál több az anyaginak. Mondjanak bármit védelmökre az izgatók, az a nép, mely századokig békésen élt együtt más nyelvű szomszédaival és soha sem panaszkodott azoknak nyomása ellen, egy pillanat alatt nem változtatja meg érzelmeit elérhetetlen nagy ideák kedvéért, s a nemzetiségi eszme csak akkor talál keblében visszhangra, ha a vagyoni gyarapodás czéljaival hozzák kapcsolatba. Innen magyarázható meg, hogy a nemzetiségi mozgalom élére két faja állott az embereknek. Egyik fajnak becsvágya és hivatalszomja nem nyert kielégítést az alkotmányos aera kezdetén, másik faj a romlott existentiák embereiből sorakozott a „vagyvagy“ jeligénél fogva egy üzelemhez, melynél már nem veszthetett, hanem csak nyerhetett. Mathematical bizonysággal kellett ily fajú egyéniségek szövetségénél a szellemi és anyagi corruptio után a szellemi és anyagi tönknek bekövetkezni, mihelyt a speculatio az egészséges korlátokon túlcsapongott és a vállalat egy visszahatás válságai következtében, szédelgésnek bizonyult be a józan közönség előtt. A znyóváralljai tót gymnasium „liquidatiója“ igen épületes dolgokat mutat, hogyan gazdálkodtak a culturczélra öszszekoldult vagyonnal. A tót cultura úgy látszik egészen mellékes czél volt, valójában inkább eszköz néhány lelkiismeretlen ember, néhány hitvágyó ügyvéd és más romlott erkölcsű egyén kezében. E gymnasium vagyonviszonyai mindössze abban különböznek a „Maticza Szerbika“ alapítványainál napvilágra hozott vagyonviszonyoktól, hogy ennél a pénzkezelés a meglevőnek elpocsékolásában nyilvánult, amannál pedig a hamis vagyonmérlegekre és pénztári kimutatásokra is rászorult, hogy ily módon igazolhassa egy tót gymnasium fentartásához szükséges öszszegek létezését. Kicsiben tökéletes nemzetiségi „krach“ tehát az, mi újabban lent az Aidimánál és fent a határszéleken érte az egy követ fújó nemzetiségi szédelgőket. Az ügy azonban még nincs befejezve. A lebonyolítás csak ezután jó és vele természetesen a jogállam azon kötelessége, hogy a visszaéléseknek töviről-hegyire járjon nyomába és erős kézzel ragadja meg, ki elég gonosz volt az üzleti szédelgést államrobbantó tendentiákkal összekapcsolni. Sokkal kevésbbé veszélyes, és sokkal inkább megérdemli az elnézést a közönséges tőzsdelovag, ki mások könnyelműségén és tapasztalatlanságán teremt magának gazdagságot és kényelmet , ámde rendkívül veszedelmes, minden fogásos üzleti tekintettel felmentett azon ember, ki „nemes“ czélokat hangoztat, szép szellemiés anyagi jövővel kecsegtet, hogy aztán 11.882 forint készpénz, 42.330 forintnyi aláírt összegből nyolczszázötven forintot hagyjon maradványul, mint a „becsületes“ nemzetiségű törekvések zárszámadását. Szükséges már egyszer, hogy példás szigort mutassunk minden irányban az e fajta zsebelések ellen. Hadd lássa a nemzetiségek félrevezetett része, kik prédikálnak neki nagy czélokról és kultúrtörekvésekről, kik biztatgatják fokozott anyagi jólétről, ha egyszer minden úgy lesz, mint ők kívánják és a hatalom birtoka kezekbe száll. Abban még legalább ratió van, ha a nemzetiségi kérdés izgatási eszköz a népi kegy és vezérszerep elnyerésére, de már az társadalmi fekély, ha ez eszköz anyagi előnyök kedvéért zsákmányoltatik ki. És ha csak arról volna szó, hogy a szenvedélyek fellovalása ellen óvszerekről gondoskodjék az állam, van elég módja hatástalanná tenni a szereplők izgatásait, melyek mély gyökeret verni úgy sem bírnak, sőt épp e szempontból viselhetné magát közönyösen is üzelmeik irányában, de ott, hol az anyagi viszszaélések kezdődnek, már a közöny merőben lehetetlen, és előtérbe nyomul az újkori állam legfőbb feladata, hogy a keblében vagyoni és culturális czélok előmozdítására egyesült polgárokat megvédje a kifosztogatástól, példásan büntetve mindazokat, kik bármi hangzatos ürügy és lármás czél A budapesti ügyvédi kamara. A budapesti ügyvédi kamara alakuló közgyűlése által folyó hó 20-án déli 1 óráig megejtett szavazás eredményének kihirdetése végett, tegnap délután 4 órakor rövid és a törvényes szavazattöbbséget nem nyert két póttag mikori megválasztására nézve vita alapjául szolgáló gyűlés tartatott. Kérelnök jelenti, hogy a szavazatszedő bizottság a szavazatok összeszámítását bevégezte és felszólítja Gelléri Szabó Jánost, mint a szavazatszedő bizottmány elnökét, hogy a megejtett szavazás eredményéről adja be jelentését. Ezen jelentés szerint a bejegyzett szavazók összes száma 570-et tesz, de csak 430 szavazat adatott be s ebből 12 érvénytelennek nyilváníttatott. Érvényes: 418 szavazat. Megválasztottak : elnökké Ghyczy Gyula (342 szavazattal), elnökhelyettessé Finták Sándor (336 sz.), titkárrá dr. Siegmund Vilmos (331 sz.), ügyészszé Győry Elek (267 sz.), pénztárnokká Morin Imre (291 sz ), választmányi tagokká: Andaházy László (308 sz.), Hodossy Imre (286 sz.), Duzs Lajos Kalocsáról (249 sz.), Lövik Adolf (273 sz.), dr. Környei Ede (238 sz.), Köves György (229 sz.), Burián János (228 sz.), dr. Friedmann Bernát (179 sz.), dr. Szelényi Károly (178 sz.), Nyiry Lajos (156 sz.), Baintner Imre (156 sz.), Emey János (153 sz.), Niedermann Pál Esztergomból (153 sz.). Póttagokká: Francisei Kázmér (186 sz.), Agorasztó Szilárd (173 sz.), Széky Antal (171 sz.), Stiller Mór (147 sz.), Zboray Béla (133 sz.), Pufsits Frigyes (120 sz.). Emey János és Niedermann Pál (Esztergomból) egyenlő szavazatot nyervén, sorshúzás útján Emey János választatott meg választmányi tagnak. Zboray Béla és Pincsits Frigyes törvényes szavazattöbbséget nem nyervén, vita támadt a felett : váljon e két póttag megválasztása most történjék-e, vagy egy újabb második közgyűlés tartása szükséges a szavazás megejtése végett ? Dr. Siegmund Vilmos a póttagok választására nézve egy második közgyűlés tartását látja szükségesnek a törvény értelmében. Emey János a kamarát megalakultnak tekinti, s mint ilyet, jogosultnak hiszi a póttagok megválasztására. — Kozich pártolja dr. Siegmund Vilmos indítványát. — Neumann Sándor szerint a kamara megalakult s indítványozza, hogy a megválasztott elnök , Ghyczy Gyula foglalja el helyét. Matolay Etele szintén ez értelemben nyilatkozik. — Gelléry Szabó János szerint, ha a választás a választmány egyik vagy másik tagjára nézve nem sikerült , a kamara megalakultnak nem tekinthető, s a korelnöknek mindaddig folytatni kell működését, míg a választás teljesen be nincs fejezve. Indítványozza, hogy a közgyűlés intézkedjék egy rövid határnap kitűzéséről a választások megejtésére nézve. Unger Alajos nem látja megalakulva a kamarát mindaddig, mig a két póttag nincs megválasztva s mindaddig az irományokat sem lehet átadni a választmánynak. Határnapot kér kitűzni a választás folytatására. — Neumann véleménye szerint korelnöknek csak ott lehet még tiszte, ahol kamarai elnök még nincs. Korelnök: megalakultnak tekinti-e a tisztelt közgyűlés a kamarát vagy nem? A kamara megalakulását a többség nem fogadta el. Purcél Andor szerint a szavazatot meg kell ejteni mindjárt. — Gelléri Szabó János 6—7 napra indítványozza a határnap kitűzését. — Hódossy Imre, Széky Antal után, ki szintén a szavazás ellen nyilatkozott, azt mondja, hogy a jelenlevők nem ejthetik meg a szavazást, mert a távollévőknek, kik arról mit sem tudnak, hogy itt ma szavazás történik, szintély joguk van ebben részt venni. Kéri a korelnököt, hogy tűzzön ki egy új határnapot és a gyűlést oszlassa el. Kér elnök folyó hó 28-ikára(d. e. 10—12 óra) tűzi ki a második közgyűlést a két póttag megválasztására nézve az ügyvédegylet helyiségébe, amikor egyúttal az új választás eredményének kihirdetése és az irományok átadása meg fog történni. A hon pénztára üres, nagy összeg betáblázási illetékem volt múlt őszkor fizetendő, s magam sürgettem a mielőbbi fizethetést, s csak akkor fogadtatott az ittel, midőn folyamodásomra újra Ghyczy pénzügyminiszter parancsolatra megérkezett. És milliókra rúghat ilyként a fizetésképesek illetékelmaradása, az adópénztárnosok fiókjaiban kiszabás nélkül hever hónapokig, évekig az okirat, a szabad tarzási bányailletékek, ezrekre rugó biztos adó, alig vettetnek, alig szedetnek kis részbenibe, s a haza pénztára üres, mi adófizetők ennek bizonyára oka nem vagyunk. Áldozni újabb adóval ? Szívesen és a mennyi szükséges, de miután legalább négy évre bőven telik az évenként kellő 13 millió tervezett adópótlás az illetékek és régi adó elmaradásaiból; miután, kinek biztos követelése van, józanul előbb azt kell behajtania, s nem újabb kivetéssel ugyanazt szaporítani, miután a hátraléknak százszoros végrehajtási alapja van, mi czélra lenne az újabb adó s annak kivetése, midőn annyi régi kész követelés s ennek százszoros végrehajtási alapja megvan. Miért sújtani kétszer a készséges fizetőt, s négy évre részletezett kényszer útján meg nem venni az ország adókövetelését annak tartozásán? Miért kímélni a konok elmaradót új követés árán ? Keserű példákat tudok: egy gróf több ezer forintos adótartozását pozsonyi házára tábláztatta be a pénzügyi hatóság ötös kamatra, s e gróf még a hazában sem lakott, mégis szabadalma volt nem fizetni, s az évekig, mostanáig tartott így. Ily hátralékosok kedvéért lakoljon újabb adózással a pontosan fizető nép, ezt megérteni nem tudjuk. Láttuk Budapesten a kormányhivatalok eljárásait is; dolgozik kettő, a fogalmazó és titkár, ellenőrzi négy, az osztály és miniszteri tanácsos, az államtitkár és miniszter , vagyis az osztály és miniszteri tanácsos dolgozik vagy nem, mint kedve tartja; ismerünk olyanat is, kik pusztán névaláírók, s nekünk itt tisztelni kell a magas rendeleteket, melyeket igen kiskörű hivatalnok fogalmaz, s a magasb csak aláírásával ellenőrzi azt. Látjuk magunk körül mindenfelé a kidicsért birói gépezet eredményeit, sokat adóztunk üvegházi eszmékért; a bűnös rab helyzetét kiemeltük a munkából s millió adófizetőénél kedvezőbbé tettük ; a haza legjobb értelmi erőit az irodákba temettük, hogy czéltalan számokat halmozzanak számokra, s a gyors és olcsó igazságszolgáltatás lehetetlenné váljék a nyűgöző formák vasrácsai közt, s a telekkönyv a testamentumi állapotok sybilla-könyvévé váljék. Für Hoffnungen gaben wir gewisse Güter hin. Igaz, hogy hét tél, hét nyár a megpróbáltatás ideje, és im hét évre újra csak remény a biztatás. Egy magyar adófizető köpenye alatt a közvagyonhoz enyves marokkal nyúlnak. A horvát miniszter, Pejachevics gróf, közelebbről éppen akkor átázott Bécsbe, midőn Bittó ur is ott időzött. Az ennek folytán felmerült combinatiókra a „P. N.“ esti lapja azt jegyzi meg, hogy Pejachevics ama utazásának nem volt semmi összefüggése a válsággal. VIDÉK, Ostmerbal, febr. 18. (A magyar adózó elmélkedése 1875-ben.) Kormányunknak ismét kilincsen a keze, — igen rosz állapot hét éves bizodalom s oly sok szép szónoklat után. Hol van tehát a lámpafény, mely világítson közügyeinknek éjjelén ? Mi, legalább a felföld adózói, miniszteri kijelentés szerint is — teljesítettük kötelességünket, azt tehát mások mulaszthatták el. Háztűznézni eljárunk néha Budapestre — ott sokban gyarapodás látszik, sőt országos fényűzés is, mert midőn itthon gazdasági épületeinket egyszerűen szoktuk építeni — Budapesten — az ország gazdasági épülete — a vámház — fénypalotául készült el, melyben eltéved a jámbor adófizető, mig fizetése termét megtalálja s az ellenőrzés annyifelé hurczoltatja meg, hogy napja vesz bele. Bélyegpénzt kelle fizetnem ott múlt őszkor, verőfényes déli egy órakor sem akarták elfogadni már a nagy palota hivatalnokai, mindenhol vitába került a távol idegennek a fizethetés, szobáról szobába ment a danezás ellenőrködés, minek gyümölcse rész kiszámítás lett a kincstár kárára s azt nekem adófizetőnek kellett felderítenem; a sok ellenőrködés mellett a felelősség vesz el. Pár ezer forint régi illetéktartozást akartam kb. adóhivatalainkban fizetni s a fizetés elfogadását két adóhivatal tagadta meg, s Ghyczy pénzügyminiszterhez kellett folyamodnom, hogy az elfogadást a rimaszombati teljesítse. S.-A.-Ujhely, febr. 19. (Pár szó az uzsora korlátoztatásáról.) Még eddig aki csak az uzsora megakadályozásáról írt, egyedüli mentőszernek olcsó pénz közforgalomba hozását ajánlá. S ez tökéletesen igaz is, mert míg a kölcsönre szorult ember olcsó pénzt nem kap, hogy szorult helyzetéből — ha csak pillanatra is ■— megszabadulhasson, akként fordul az uzsorástőkéhez, mint a vízben fuldokló a szalmaszálhoz. Csakhogy az a bökkenő, hogy olcsó pénzt vagy nem tudnak, vagy nem akarnak a magyar ipar és gazdaság számára teremteni. Pedig míg ez nem lesz, addig az uzsorát semmiféle uzsoratörvénynyel megszüntetni lehetséges nem lesz. Minthogy pedig jelenleg pénz nincs, oly módokról kellene gondoskodni, melyekkel legalább az uzsorások magas kamatját mérsékelni lehessen; éppen mint a pióczát, melyet, ha ,elég vért szitt már, le szokták sózni. Az uzsorás pedig roszabb, mint a piócza, mert ez, ha magát már vérrel tele szítta, önmagától leesik a testről; míg ellenben az uzsorás mennél több kincset halmozott össze, annál mohóbb vágygyal igyekszik azt szaporítani. Oly módokról kellene tehát gondoskodni, melyekkel a nemzettest ez undok pióczai lesózassanak. Ezt pedig az én szerény nézetem szerint akkér lehetne eszközölni, ha a tőkekamat-adó épp oly magasra emeltetnék, mint amily magas ugyanazon tőke kamatja. Vagyis, ha valaki 100/„-ot kap tőkéjétől, ezen 10°/#-tól fizessen 10°/0 adót. Ujkép ha valaki 100° 0-ra adja ki tőkepénzét, az egész kamatját kénytelen lenne adó fejében az államkincstárba fizetni; ha pedig még magasabb kamatot venne tőkéjétől, akkor nagyon természetes, hogy nemcsak semmi hasznot nem hozna részére tőkepénze, hanem még tőkéje is fogyni fog. Ily törvény szigorú keresztülvitele, úgy hiszem, nagy mértékben alábbszállítaná az uzsorát addig is, mig olcsó pénz által azt gyökeresen orvosolni lehetne; s hogy a jelenlegi tőkekamat magassága mellett ez által tőkekamat-adó czimén nem jelentéktelen összeg folyna az állam pénztárába — az is bizonyos. ___ R. Magyar tudományos akadémia. (Február 22.) Az akadémia mai összes ülésében gr. Lónyay Menyhért elnökölt, s Xántus János tartott emlékbeszédet gr. Lázár Kálmán felett. Lázár Kálmán 1827. május 27-én született atyja családi birtokán, Benzenczen. Apja Alsó-Fejér megye főispánja volt. Első neveltetését a szülői házban nyerte, aztán II.Enyeden, majd Kolozsvárott tanult. Mindig különös előszeretettel foglalkozott a természettudományokkal. Iskolatársaival, Torma Károlylyal, Bethlen Miklóssal, Szilágyi Sándorral, önképző kört, alakított; midőn pedig a jogot végezve, 1848-ban a szerbek felkeléséről értesült, a nemzetőrségbe állott, majd a honvédségbe lépett át. Földváry ezredes és Dembinszky mellett vitézül viselte magát, miről Bátori Schulcz Bódog méltánylólag emlékezett meg A világosi napok után Törökországba költözött. Viddinben sokáig tartózkodott. Mivel az iszlám hitre nem akart áttérni, hazajött, s a temesvári parancsnokságnál jelentkezett, itt besorozták. Hatalmas rokonai kimentek, ekkor Kolozsvárra ment. Családja azzt akarta, hogy kor.