Ellenőr, 1875. augusztus (7. évfolyam, 211-240. szám)

1875-08-02 / 212. szám

Előfizetési árak Egész évre . 20 firt — kr. Évnegyedre . . 5 frt — kr. Félévre . . 10 „ — „ Egy hónapra 1 „ 80 . Egyes szám ára 10 krajcaár. Szerkesztési iroda: Budapesten» nádor-utcza 6* sz. Semmit sem közlünk, ha nem tudjuk, kitől jön.­­ Kéziratok vajraküldésére­­ nem vállalkozunk. — Posta által csak bérmentes leveleket fogadunk el 212. szám. ELLENŐR POLITIKAI NAPILAP. Hirdetések felvétele: Budapesten, nádor-uteza 6. szám (Gégrády testvérek Irodájában.) Kiadó­hivatala: Előfizethetni helyben és posta útján, nádor-uteza 6. sz. a. A lap szétküldésére vonatkozó reklamatiók Légrády testvérek irodájába (nádor-utcza 6. sz.) intézendők. Budapest, hétfő, augusztus 2. 1875. VII. évfolyam. Az „Ellenőr“ ára mint ed­dig: Egy évre..............................20 forint - br Félér! ..................................W­­­­r* Negyedévre.........................6 ~ *1* Egy hóm Az előfizetést — postai útón vagy sze­mélyesen — nyugtázza az „Ellenőr“ kiadó­hivatala (Pesten, nádor-utcza, 6. sz.) Százalék a könyvárusi úton történő megrendelések után az „Ellenőr“ részéről nem »(Intik. TÁVIRATOK. Gombos, augusztus 1. (Az „Ellenőr“ ere­deti távirata.) Bácsmegye feodsághi választókerüle­tében, Linder György conservativ párti jelölt lekö­szönése folytán gróf Apponyi Albert lépett fel a conservativ párt jelöltjéül. Párt hiányában bukása biztos. A szabadelvű párt jelöltje itt Rónay István.Versailles, júl. 31. A nemzetgyűlés mai ülésében Buffet belügyminiszter egy­­beszéde után 391 szóval 267 ellen elfogadtatott azon törvény, mely az államtanácsra bízza a megyei tanácsvá­­lasztások igazolását. A nemzetgyűlés továbbá egy 18 milliós hitelt szavazott meg a hadügyminiszté­riumnak, s hétfőn a la manchei alagút tárgyalásá­hoz fog. Páris, augusztus 1. A hivatalos lap egy jegyzéke élénken megrója bizonyos katholikus la­­poknak a Spanyolországgal szemben követett fran­­c­­iai politika megtámadásait. A jegyzék igazolja Francziaország magatartását, mely precedensek­ben és nemzetközi kötelességeiben leli alapját — és mérsékletre inti a sajtót. Páris, aug. 1. Eugénia excsászárné saját ne­vében és mint a fiának gyámja a Seine megyei polg. törvényszékhez egy folyamodást intézett, melyben a császári herczeg javára többféle viszont­­követelésekre támaszt igényt. Ezek marseillei föld­birtokokra, bútorokra, képekre, szobrokra és ék­szerekre vonatkoznak, melyek különösen Pierre­­fondsban és Fontainebleauban találhatók. Boroszló, aug. 1. A „Schles. Volkszig.* tagadja azon hírt, mely szerint a herczegpüspök egy lelkésznek egy papi intézet regensévé való kinevezését a főelnöknek bejelentette volna. Gondon, aug. 2. Az „Observer“ szerint­­laszország is javasolja, hogy Ausztria-Magyaror­­szág példája szerint a porta szentesítése nélkül Oláhországgal direct kereskedelmi szerződést kössön. Santander, aug. 2. A csapatok elfoglal­ták Viana városát, és 150 foglyot ejtettek, mi­által Logronno föl van szabadítva. Martinez Campos Loc de Urgel erődöt ágyúzza. Bécs, augusztus 2. Az 1860-iki sorsje­gyekből a következő sorozatok húzottak ki: 28 109 369 1493 640 927 1133 1372 1532 1762 1764 1880 2003 2321 2544 2696 2711 3028 3344 3567 3628 3703 3781 4119 4642 5279 5391 5476 5960 5986 6169 6623 6796 6978 7725 7840 7881 7963 8409 8654 9218 9272 9452 9991 10074 10099 10254 10978 11066 11305 11440 12161 12637 12819 13382 13778 13997 14009 14085 14583 14588 14741 14832 14855 15458 15796 16051 10360 16450 16717 17015 17562 18554 18898 18953 19084 19686 19733 19930. Ilécs, aug. 2. (Megnyitás.) Magy. földtehermen Kötvény 82.90. Salgó-Tarján —.—. Magyar hitel 215.— Magyar záloglevél 8080. Erdély 121.—. Magyar keret vasút 48.—. Magyar sorsjegy 83.75. Magyar földhitel 83.—. Magyar vasúti kölcsön 101.25. Anglo-magyar 10­25 Franco-magyar 59.75. Alföld 128.—.Magyar északkelet vasút 127.—. Keleti vasúti elsőbbségi kötvény 07.80. Tisza vasút 193— Mu­nicipal-bank —.—. Festi bank — Budapest, augusztus 2. A második nemzetközi gabnavásár. Az idei vásár nem volt oly fényes, mint a tavalyi, hiányzott belőle a megnyitási ünnepély emelkedett hangulata, melyet e nagy fontosságú intézmény nálunk első alkalommal önkénytelenül is keltett. Ma 8 órakor reggel megszó­­ltak a csen­gettük, és ezzel meg volt nyitva a második nem­zetközi gabnavásár minden kiválóbb ünnepélyesség nélkül, mint üzleti életünknek mostan már termé­szetes kiegészítője. De ha egyszerűbb is volt a vá­sár, másrészt sokkal népesebb volt, mint a tavalyi. Míg 1874-ben összesen csak 1,500 látogatót szám­láltak, ma közel 2,500 ra rúgott azok száma, kiket a nemzetközi gabnavásár az „Új világ“-ot kör­nyező ligetbe kihozott. Legélénkebb volt a sürgés­forgás dél körül, midőn a kereskedelmi miniszter is megjelent. Kereskedői asztalt mintegy hetvenet, láttunk, közlök képviselve minden kiválóbb fővárosi és vi­déki magyar kereskedőt és nagyobb gabnavevőt. A kereskedői asztalok közt ott diszlett Károlyi Gyula gróf neve is, az egyetlen egy termelő, ki jónak látta közvetlen érintkezésbe lépni a vá­sár intéző tényezőivel. Elismerés a fölvilágosodott és érdekeit helyesen felfogó főárnak, kinek példá­ját reméljük nem sokára többen is fogják követni** Csakis igy fog megvalósulni a vásár főczélja, mely nem egyéb mint az, hogy a termelők, kereskedők és fogyasztók közvetlen érintkezésbe jővén egy­mással, kölcsönösen mozdítsák elő úgy egymás, mint a maguk saját érdekeit. A látogatók aránytalanul nagy része miként tavaly, úgy most is hazai kereskedőink és gazdáink­ból került ki és pedig úgy a fővárosból, mint a vidékről. Külföldi kevés volt és leginkább csak Németországból, Svájczból és Olaszországból. A kiállítók közt szintén volt egy nem hazai asztal, egy morva ezeg. A kereskedőkön kívül most is voltak gép, mérték és egyéb gabnaüzletnél szükséges eszközök kiállítói. Legtöbb figyelemben részesültek Fehér Miklós és Pirnitzer Alajos triennjei és Bucher és Schuck és Schlick mértékei és Geittner és Rausch­azdasági eszközei. Magáról a gabnaforgalomról most sem írha­tunk valami örvendetes jelentést. Az adók és ve­vők árai közt még mindig oly nagy a különbség, hogy élénk üzletről nem is lehet szó , sőt nem is lesz mindaddig, míg vagy az egyik, vagy a másik, vagy talán mindkettő nem válik engedékenyebbé. Nagyobb export legalább egyelőre nem várható. Délig a forgalom a következő képet tün­teti föl. B u z r. Eladtak 20,000 mázsa készbúzát, közte 6,000 marosit 87 m­s 6.55 krral három hóra. Usancelouza szeptember-októberre elkelt 30,000 mázsa 5.82—5.80. (Tavaly 5.60—62.) Zárlatkor 5.80 pénz és áru. Tavaszra 6 25 forgalom nélkül. Rozs. Elkelt 5—6000 mérő leginkább mal­mok részére. 3 90 — 95. 80 b. font szerint 3 hóra. (Tavaly 4.45 vasútra szállítva.) Árpa. Finomabb igen keresett, de a tulaj­donosok és vevők nagyon eltérő árszabása folytán üzlet nélkül maradt. Maláta árpa elkelt 5000 mázsa 3.90 sze­rint. Zárlatkor 3.60 pénz, 3.70 ára. (Tavaly szép minőségű árpa 72 fontos 3.40—60.) Tengeri. Bánáti augusztus-szeptemberre 3.37V2-40. 1876 május-juniusra 3.48—47*/a, egy szál­lítmány 3.51. Zárlatkor 3.48—50. (Tavaly 1875 május-juniusra 3.70—75). Zab. Az egyetlen czikk, miben úgy az idén mint tavaly valamire való forgalmat lehet följe­gyezni. Szeptember-október­re* 60—70,000 mérő emelkedő árak mellett 2.25, 2.26, 2.26*/a, 2.271/a, 2.281/a­ Zárlatkor 2.27 pénz, 2.28 áru. (Tavaly 80—100,000 mérő majdnem ugyanazon árak mellett 2.23—2.28.) Tavaszra. Elkelt 25—30,000 mérő 2.40 —2.42/a* Zárlatkor 2.40. Ké­szára. Elkelt 15,000 mérő 2.25. Zab mindig Győrött átvéve. Re­p­ezé­ben miként tavaly úgy most sem volt igen üzlet. Bánáti repcze elkelt néhány száz mázsa 10.50, 10.75 szerint 150 fontjával. Káposztarepczét 10­8—101/* forintjá­val jegyzik. A végleges eredményt holnap. Külföldi szemle, Budapest, augusztus 2. A franczia nemzetgyűlés néhány nap óta megfeszített erővel dolgozik, hogy nagy tárgyhal­mazát 4-ig elvégezni győzze; az ülések e végett szombat óta egy órával előbb kezdődnek, s bár a baloldal minden módon oda törekszik, hogy a tár­gyalásokat ne nyújtsa, a „Monsteur“ által elősorolt munkálatok, a tengerészeti, közoktatásügyi, vallás­ügyi, földművelés-, kereskedelem- és közmunka­­ügyi költségvetések, a Tasson-féle javaslat, s még egyéb kisebb ügyek nehezen szoríthatók 3 ülés keretébe. E mellett egyre élénken foglalkoznak a par­­l­amenten kívül a feloszlatás, illetőleg az új választások idejének kérdésével. A „Moniteur“ igyekszik ezen kérdést megvilágosítani, kijelentvén, hogy mind a baloldal, s különösen a balközép, mely Dufaurera és Sayre támaszkodik és a válasz­tást deczemberre nem csak lehetségesnek de való­színűnek is tartja, — mint pedig a jobboldal, mely Buffet véleményére támaszkodik, és azon vélemény­ben van, hogy a választás jövő tavasz előtt semmi esetre sem tartható meg, — mindkettő téved is, nem is. Téved, mert a minisztériumban ezen kérdésre nézve nem oszott meg a vélemény, — nem téved, ha meggondoljuk hogy Buffet és Dufaure urak e tárgy­ban még mit sem határoztak, s a körülmények szerint fogják a választás siettetését vagy elhalasztását a nemzetgyűlésnek ajánlani. „A legutóbbi tárgyalá­soknak az a f­ölőtte kedvező eredménye volt, hogy a kormánynak kezébe szolgáltatták a feloszlatást. Eddig a kabinet általában, és Buffet különösen, azon nézetben volt, hogy a kormánynak óvakodnia kell minden lépéstől, minden csak közvetett figyel­meztetést jelentő szótól, mely a feloszlatás perezét jelezné. A miniszteri felfogás az, hogy a nemzet­­gyűlés souverain hatalma, s így a kormányt nem illetheti meg, feloszlatni egy parliamentet, melynek ő tulajdonképen csak meghatalmazottja. Ily körül­mények között a feloszlatás egyedül a nemzetgyű­léstől vagyis az azt ellenző többségtől függött; most azonban a minisztérium előtérbe lép s nyíl­tan kijelenti, hogy mihelyt az időt alkal­masnak látja, maga fogja a feloszlatás kérdését fölvetni. Természetes, hogy akkor, ha a kabinet a feloszlatás szükségességét ki fogja jelenteni, az ellenzék száma igen csekély lesz. Mondhatjuk te­­hát, hogy az utóbbi tárgyalások eredménye felette kedvező volt, s hogy a feloszlatás kérdése most a minisztérium kezébe van létéve. Megjegyezzük még, hogy a kabinet teljes tudatával bírt azon fontos­ságnak, melyet a belügyminiszter valamint az igazságügyminiszter nyilatkozatai nyerhettek azon magyarázatok által, melyekkel azokat a különböző pártok előreláthatólag kisérték. Azt hiszszük, a kormány szívesen látta, hogy a baloldaltól minden eszk­öz elvonassék arra nézve, hogy maga számára választási reklámot csináljon s az országot a fel­oszlatást kérvények ürügye alatt fölizgassa.“ III. Napóleon fiának nagy mani­­festumáról tud az „Indép­ beige“ egy párisi levelezője, melyet a herczeg egy Fleuryhez czim­­zett levél alakjában szándékozik az országhoz in­tézni. A manifestum Fleury sugallmazása s kije­lenti, hogy a herczeg mit sem fog tenni a korona visszahódítására. Elvárja, hogy Francziaország ön­kényt fogja őt visszahívni. — Francziaországot sokan nevezik a valószintűtlensége kijhazájának, de az már mégis valószínű, hogy a prince impérial még sokáig várhat. Az angol parliamentben, Adderley javasla­tának tárgyalása alkalmával, — mely szerint a kormány a roncsolt hajókat a tengerről eltilthas­sa —­­. Disraeli ellenzé Dilwyn kérvényét, hogy Plimsoll hajózási javaslata mindenek előtt napi­rendre tűzessék, mert — úgymond — a kormány nem pártolhat oly javaslatot, mely — véleménye szerint — csak roszabbá tenné azon helyzetet, melyen javítani akar. A­mi most kívántatik, az egy rövid ideiglenes intézkedés, melynél fogva a kor­mánynak közvetlen hatalma legyen a tengerre al­kalmatlan hajók elvitorlázását megakadályozni. Az intézkedésnek ideiglenesnek kell lenni, mert oly felhatalmazás szükségeltetik, melyet a parl­ament nem szeretne állandóan megadni, s azért is, mert biztosítékául szolgálna annak, hogy mielőbb vég­leges intézkedés fog létezni. Pénteken, mint tud­juk, Adderley javaslata másodszori tárgyalásban elfogadtatott. A kormány intézkedett, hogy a kül­földi angol consulatusok ne engedjék meg az an­gol hajók naturalisálását a kereskedelmi kamara beleegyezése nélkül. Ezen intézkedés különösen azt czélozza, hogy roncsolt angol hajók, mint eddig történt, ne indulhassanak tengerre belga lobogó alatt. O’C­onnel száz éves Ünnepélyét, mint a „Standard“-nak Dublinből írják, egy a dublini pol­gármester vezetése alatt álló ultramontán bizottság, az Írországban kiveszett whig-párt felnyitására igyekszik felhasználni; a home-rulisták e miatt hideg szemmel néznek az ünnepély elé. A diez­­ebédre vonatkozólag, melyet a polgármester adni szándékozik, egyre érkeznek a lemondások, ezek közt van az 1876-ra megválasztott lord mayor is; az ünnepély rendezésére begyülő pénzösszeg is te­temes csorbát fog szenvedni, a protestáns elem éppen nem lesz képviselve. Egy etiquette-kérdés merült volt ugyanis föl. A polgármester a dísz­­ebéden először is a pápára fogja poharát emelni. E miatt meg is támadták, de ő azzal védelmezte magát, hogy hát „hová tegye a szent atyát, ha nem az első helyre ? Írországban csak ha a művelt államok etiquettejét akarják követni. Ha Európa koronás fejei mind egybegyű­lnének, s a pápa is részt venne ezen gyűlésen, akkor a mai etiquette, és a 18 százados keresztyén neja által szentesí­tett szokás szerint is a szent atya foglalná az első helyet a császárok és királyok között.“ Egy másik etiquette-kérdés is forog szóban Angliában, ez­ Manning bíbornok állása az ud­varban. A „Weekly Register“ legutóbbi száma ugyanis azt írja, hogy a walesi herczeg kerti tár­saságai melyben a királynő is részt ven, azon etiquette-kérdést, hogy a bibornok megjelenhetik-e a királynő előtt, közvetlenül megoldotta. A walesi herczeg eléje ment a bibornoknak, nyájasan üdvö­zölte, kezet szorított vele s ezután a királynő elé ve­zeti, ki igen kegyesen fogadta s darab ideig társalgott vele. Ezen privilégium, mely csak a legfőbb rangú személyeket illeti meg, szeget ütött Cranmore és Browne lordok fejébe, s augusztus 6-án a felsőház­ban megkérdezik a kormányt, hogy igaz e az emlí­tett lap közleménye vagy nem. A Manningról kü­lönben az anglikán egyházi lap, a „Rock“ azt írja, hogy jól értesült körökben biztosan állítják, miszerint a pápának 5 bibornoka van in petto, a­kiknek kötelességévé teendi, hogy mihelyt a hár­mas koronának új fejre tétele szükséges lesz, Manningra szavazzanak. Ezen szavazatok a már eddig meglevő szavazatokkal együtt, biztosítani fogják Manning számára azt a helyet, melyen két­ségkívül oda fog törekedni, hogy átalános tüzet szítson a continensen, azon reményben, hogy a zűrzavar talán alkalmat szolgáltat majd a pápa világi hatalmának restituálására. A spanyol harc­térről egy madridi táv­irat azon hírt hozza, hogy Martinez Campos tá­bornok fegyverhatalommal megvette Leo de Urgel helységet s egyre erélyesen ostromolja a várat, mely nem sokáig lesz képes ellentállani a heves ágyúzásnak. Éjszakról egy másik távirat még egy újabb győzelem hírét hozza. Villarezalt a kormány­csapatok megszállották, miután az ellenség futó­­árkait és ütegeit rohammal elfoglalták. Leo de Urgel megvétele után nagyszámú karlisták kértek a különböző erődökben amnestiát. „Re­n­d­k­ív­ü­l é­r­de­k­e­s tudósítást“ kapott Bécsből egy kitűnőleg értesült helybeli lap (discretióból még nem nevezzük meg) „azon tár­gyalások részleteiről, melyek Széll Kálmán ma­gyar és De Pretis osztrák pénzügyi miniszter közt e hó folyamában a magyar bank fel­állítására vonatkozólag folytak.“ E rendkívüli jól­értesültség rendkívül érde­kes adatai szerint a magyar bank felállításának kérdése „a július 13-kán tartott minisztertanács­­ban hozatott először komolyan szőnyegre,“ miután a kereskedelmi bizottság folyamodványa, annak belátására bírta Széll Kálmánt, hogy „ő az ország lakosságának e jogos kivonatát nem ignorálhatja,“ tovább. Ehhez képest engedély adatott Széll Kál­mán pénzügyi miniszternek átiratot intézhetni „Sisino de Pretis Cagnodo“ cs. k. pénzügyminisz­terhez, melyben „Sisino de Pretis Cagnodo cs. k. pénzügyminiszter úr komolyan felhivatik odahatni, miszerint az osztrák nemzeti bank a következő alapokon felállítandó magyar nemzeti bank létesítéséhez járuljon hozzá, ugyanis: „A saját alapjából harmincz millió összeget kihasítván, azt a magyar bank éretalapjául en­gedje át. A felállítandó bank a már fennálló osz­trák nemzeti banktól független legyen, hogy azon­ban végképeni elszakadás be ne álljon, oly módon szerveztessék az intézmény, hogy két különálló, tehát egymásnak semminemű beszámolással nem tartozó igazgatóság által vezéreltetnék, s csakis az elvi tekintetek megóvása szempontjából rendsze­­resíttetnék egy közös kormányzói állás. Továbbá a magyar nemzeti bank révre szóló részvénye­ket bocsátana ki oly kikötéssel, hogy jegyzésre csakis szorosan vett belföldiek bocsáttatnának, ily módon elejevétetnék a külföldi befolyásnak. Végre megjegyzi a magyar pénzügyminiszter, hogy a magyar nemzeti bank működése megkezdésének napjától kezdve köteles a közös kormány a kény­­szerforgalmú államjegyeket időközönként, még­pe­dig a legrövidebb határidő alatt 1-ször az 50 frto­sokat és az 1 frtosokat, végre az 5 frtosokat be­váltani. Hogy azonban a forgalom az államjegyek­nek a fentebbi rendszabály folytán bekövetkező csökkenése miatt hiányt ne szenvedjen, a „magyar nemzeti bank“ egyelőre 20 forintos magyar ál­lamjegyeket „magyar bankjegy“ elnevezés alatt fog kibocsátani. Megjegyzi még a magyar pénz­ügyminiszter átiratában, hogy e „magyar nem­zeti banknak“ 1877-iki január 5-én (miután az osztrák nemzeti bank szabadalma csak 1876. deczember 31-én jár le) okvetlen meg kell kezde­ni működését és pedig bármily viszonyok vagy akadályok közbenjöttének daczára. Az osztrák nem­zeti bank pedig a magyar bankjegyek kibocsátása után, tehát a magyar bank működésének meg­­kezdtével, a külfölddel szemben garantiát tartozik nyújtani a magyar bankjegyek érvényességét és solidaritását illetőleg.“ Kapja magát erre Silvio de Pretis Cagnodo cs. k. pénzügyi miniszter úr és visszaír a magyar pénzügyi miniszternek s megjegyzi a kifejtett „nézetek“ és „óhajtásokra“ nézve, hogy „Azoknak alaposságát belátja ugyan, de az ügy ily hirtelen történendő megoldását nem tartja czészerűnek, s a magyar bank netaláni felállítá­sából származható károkra és hátrányokra való tekintetből, miután neki (Sisvio de Pretis Cagno­­dónak) Magyarország sorsa szintén szívén fekszik, nem óhajtja azt, hogy az osztrák nemzeti bankkal való végleges szakítás folytán előrelátható hitel­csökkenés valóban bekövetkezzék, kéri tehát a magyar pénzügyminisztert, hogy e 1­á 11 v­a­n a magyar bank fe 1 á 11 irásának elvétől és az elv succesive történendő keresztülvitelé­nek szándékától, adna neki (t. i. Silvio de Pretis Cagnodónak) írásbeli felhatalmazást arra nézve, hogy­­ az osztrák nemzeti bank s a magyar kormány között egy újabb szaba­dalmi szerződés megköthetése iránt a szük­séges lépéseket megtehesse, természetesen azon ki­kötés mellett, hogy az osztrák nemzeti bank az eddigieknél sokkal jutányosabb és méltányosabb feltételek mellett akkor és oly összegeket bocsás­son Magyar­ország illetőleg a magyar kormány rendelkezésére, a mikor és a­mennyit ez utóbbi szükségesnek fog találni.“ A rendkívül [érdekes jólértesültségnek csak az a sajnos fogyatkozása van, miszerint eleitől fogva mindvégig, rendkívül] fe­szült láb­on áll a valósággal, s mindössze any­­nyi igaz van fényes adatai közt, hogy az osztrák pénzügyi miniszter úrnak valóban Silvio de Pretis Cagnodo a teljes neve. Nem oly rendkívül érdekes, de annál igazabb azonban az, hogy a magyar kormány már jú­nius hóban tárgyalta „komolyan“ a bankkérdést; hogy Széll Kálmán átirata már j­n­­­i­u­s 13-i­k­a előtt az osztrák pénzügyi miniszter kezében volt, hogy azonban ez még máig, augusztus 2-ikáig sem válaszolt rá, s bajosan is fog úgy vála­szolhatni, mint a rendkívüli jólértesültség kimun­­dulta, már csak azért sem, mert a Széll Kálmán úr átiratából is absolute hiányzik mindaz, a­mi ily válaszokra felbátoríthatna. Hogy többet ne em­lítsünk, például ami az „érczalap“ és a „bank­kormányzóság“ kérdését illeti, ez egyátalán nem felel meg a rendkívül érdekes tudósítás adatainak. Mindezeknél fogva bizonyosra merjük fogni, hogy az ilyen rendkívüli jólértesültséggel dicsekvő helybeli laptársunk nem lehet más, mint a­­ „Kelet Népe“ A „Pesti Napló“ hozza a következő „eredeti“ entrefilet. (A közös miniszteri budget), mint biztos forrásból értesülünk, a közös minisztérium kebelében már végleg megállapít­tatott, úgy a miként az a delegációk elé fog ter­jesztetni. E tárgyban tehát a ,,Honv és , Ellenőr“ ellenkező értesülései daczára a „P. Lloyd“ közleményét kell helyes­nek tekintenünk. A közös budget­­ értesülésünk szerint mindenesetre a kiadási tételek azon emelését fogja és pedig kabine­tnk hozzájárulásával tartalmazni, melyről a leg­utóbbi napokban már untig volt szó. Minket azonban biz­tosítanak, hogy Magyarországot az uj kiadásoknak csak azon része fogja quot­aliter, terh­elni, mely az uj ágyuk beszerzésére irányoztatik elő, a többi része ellenben a mi k­ö­lt­s­ég­v­e­t­é­s­ü­n­ke­t semmi esetre terhelni nem fogja. A­mi a közlemény első részét illeti, abban csakugyan igaza van a „Napló“-nak, azzal a kivé­tellel mégis, hogy a „Pester Lloyd“ közleménye sem tökéletes. A második részt illetőleg azonban „minket arról biztosít“ a józan ész, hogy bizony fogja Ma­gyarország az új kiadásoknak minden részét fe­dezni, a­mennyiben sem alamizsnát sem aj­á­n­­d­é­k­o­t nincs oka valahonnan várni, mint azt tán a „P. Napló“ gondolja, a csodákra pedig rosz idők járnak. Annyi azonban mégis bizonyos, hogy a közös költségvetési több követelés „többi része“ a mi költségvetésünket „semmi esetre terhelni nem fogja“, a­mennyiben ilyen több követelés az ágyu­kon kívül egyébre nem fog előfordulni. A nemzetgazdasági egylet az is­kolai takaréktárak ügyében valamennyi tankerület felügyelőségéhez köriratot intézett, melyben fölemlíti, hogy nagy örömmel értesült a közoktatásügyi m. kir. miniszternek f. é. július 7-én kelt azon közin­­tézményéről, melyben az iskolatakaréktár ügyében az ország tanfelügyelőinek tüzetes véleményét és pedig az iskolaszékek meghallgatása mellett kéri. Ezen eljárás által a nemzetgazdasági egylet nézete szerint az ügy az egész országban a leginkább hivatott közegek által beható eszmecsere tárgyává fog tétetni, mely alkalommal az intézmény ellen felhozatni szokott gyönge érvek egész alaptalansá­gukban ki fognak tűnni és az iskolai takaréktárak rendkívüli előnyei kellő világba fognak helyeztetni. Mivel pedig a nemzetgazdasági egylet meggyőző­dése szerint az iskolai takaréktárak ellen fölho­zatni szokott érvek rendszerint az intézmény nem­­ismerésében gyökereznek, mindenkép azon van, hogy az iskolai takaréktárak intézménye kellően felismertessék. Hogy pedig a tanfelügyelőségek a közoktatásügyi minisztérium felszólítása folytán tartandó értekezleteken annál sikeresebben járhas­sanak el és az iskolaszék tagjai az ügyről eleve is kellően értesítve legyenek, Kenessey Kálmánnak az iskolai takaréktárak czímű felolvasásából az is­kolaszék tagjai és esetleg az ügy iránt érdeklődő más egyéniségek közt leendő szétosztás czéljából a tanfelügyelőségeknek kellő számú példányt ren­delkezésére bocsátott. A vámügyi tárgyalásokra vonatkozó­lag szombaton kezdődött meg a szakértők kihall­gatása. Nevezetesen a szesz­iparnak a vámtételek­kel való viszonyáról, illetőleg ezeknek amarra való hatásáról kérték ki Gschwind és Müller gyároso­kat, mint szakértőket. Ma a vegyészeti iparczikkek tárgyában fognak szakértők meghallgattatni és a jövő hét folytán mint a „Hon“ értesül még a szö­­vészeti, len- és gyapjú-iparczikkekre, pamutkelmék és más czikkekre vonatkozó, vagy az osztrákok által ajánlott vámtételek iránt fognak az illető szakértők meghallgattatni. A tárgyalás czélja, kizárólagosan, a kormány minden oldalú tájékozása, az attól független elha­tározás előtt és így már természeténél fogva sem nyilvánosság elé való. Az új vöröskönyv a „Bohemia“ sze­rint nagyon sok anyagi ügyre vonatkozó okiratot fog tartalmazni, így a Romániával folyt kereske­delmi szerződési alkudozásokról sok okirat lesz benne közölve, úgy­szintén tartalmazni fogja a török vasút­ügyre és az Olaszországgal kötendő kereskedelmi szerződésre vonatkozó okiratokat is. Törvényszékek megszüntetése. A hivatalos lap vasárnapi száma egy közren­deletben közli a miniszterelnök b. Wenckheim Béla és az igazságügyminiszter Perczel Béla aláírásával első sorozatát azon törvényszékeknek, melyek szeptember 1-től megszűnnek létezni. A ren­delet a következőleg hangzik: Az 1875. XXXVI. t. sz.­l-ső §-ában nyert felhatalmazás erejénél fogva a királyi minisztérium rendel.: 1. §. A kir. e. f. törvényszékek közül 1875. évi szeptember hó 30-ával az abrudbányai, belé­nyesi, budai, Csáktornyai, esztergomi, fogarasi, gyer­­gyó-szent-miklósi, hajdú-böszörményi, bátszegi, husz­­ti, nagy­szőllősi, naszódi, pápai, sepsi-szent-györgyi, szamosújvári, szeniczi, szolnoki, tornai, túrócs szt­­mártoni és ungvári kir. e. f. törvényszékek szűn­nek meg. 2. §. Az 1-ső §-ban felsorolt kir. e. f. törvény­székek területei 1875. évi október 1-jétől kezdve a következő kir. e. f. törvényszékek területeibe a kö­vetkezőleg osztatnak be: 1) Az abrudbányai kir. e. f. tvszék egész te­rülete a gyulafehérvári; 2) a belényesi kir. e. f. tvszék egész területe a nagyváradi kir. e. f. törvényszék területéhez csa­toltatik ; 3) a budai kir. e. f. törvényszék területének Budapest főváros területébe tartozó része beosztatik a pesti, a Pest-Pilis-Solt i. e. vármegyék területén lévő része pedig a pestvidéki kir. e. f. törvényszék területébe ; 4) a Csáktornyai kir. e. f. törvényszék terü­letének azon része, mely a hasonnevű kir. járásbí­róság területét képezi, beosztatik a nagy-kanizsai, azon része pedig, mely az alsó-lendvai kir. járásbíró­ság területét képezi, a zala-egerszegi kir. e. f. tör­vényszék területébe; 5) az esztergomi kir. e. f. törvényszék egész területe a komáromi; 6) a fogarasi kir. e. f. törvényszék egész te­rülete a brassói; 7) a gyergyó­szt-miklósi kir. e. f. törvény­szék egész területe a Csíkszeredái; 8) hajdúböszörményi kir. e. f. törvényszék egész területe a debreczeni; 9) a hátszegi kir. e. f. törvényszék egész te­rülete a dévai; 10) a huszti kir. e. f. törvényszék egész te­rülete a marmaros-szigeti kir. e. f. törvényszék te­rületéhez csatoltatik. 11) A nagyszőllősi kir. e. f. törvényszék te­rületének azon része, mely a hasonnevű kir. járás­­bíróság területét képezi, beosztatik a beregszászi, azon­ része pedig, mely a halmi kir. járásbíró­ság területét képezi, a szatmár-németi kir. e. f. törvényszék területébe; 12) a naszódi kir. e. f. törvényszék egész te­rülete a beszterczei ; 18) a pápai kir. e. f. törvényszék egész te­rülete a veszprémi; 14) a sepsi­szentgyörgyi kir. e. f. törvényszék egész területe a kézdivásárhelyi; 15) a szamosújvári kir. e. f. törvényszék egész területe a deési; 16) a szeniczi kir. e. f. törvényszék egész terü­lete a nyitrai; 17) a szolnoki kir. e. f. törvényszék egész területe a karczagi; 18) a tornai kir. e. f. törvényszék egész terü­lete a kassai; 19) a turócz-szentmártoni kir. e. f. törvény­szék egész területe a beszterczebányai és 20) az ungvári kir. e. f. törvényszék egész te­rülete a beregszászi kir. e. f. törvényszék terüle­téhez csatoltatik. 3. §. A 2. §-nak 3-ik pontjában foglalt in­tézkedésnél fogva a budai kir. e. f. törvényszék­­hez tartozó budai kir. járásbíróság azon községei a melyek Pest-Pilis és Solt i. e. vármegyék terü­letén vannak, egy újonnan felállítandó kir. járás­bíróságnak területét fogják képezni, a mely járás­bíróságnak székhelye Promontor községben teend. Az ugyancsak a budai kir. e. f. törvény­székhez tartozó óbudai kir. járásbíróság azon köz­ségei a melyek Pest-Pilis és Solt­­­­e vármegyék területén feküsznek, a szentendrei kir. járásbíróság területébe osztatnak be. A 2-ik §. 3-ik pontja szerint úgy a promon­­tori, mint a szentendrei kir. járásbíróság a pestvi­déki kir. e. f. törvényszékhez fog tartozni. 4. §. A pesti kir. e. f. törvényszék 1875. évi oct. hó 1-től kezdve, „Budapesti e­v. kir. törvény­szék“ czimet viselend. 5. §. A budapesti kir. e. f. törvényszékhez tartozandó budai és ó-budai, valamint a hozzá már jelenleg is tartozó pest-belvárosi, pest-lipótvárosi, pest-terézvárosi, és pest-józsef- s ferenczvárosi kir. járásbíróságok 1875. évi octóber hó 1-től kezdve „Budapesti I. és II.“, „Budapesti HL“, „Budapesti IV.“, „Budapesti V.“, „Budapesti VI. és VII.“ és „Budapesti VIII. IX. s X. kerületbeli kir. járásbí­róság“ czimeket fognak viselni. A budapesti V. kerületbeli kir. járásbíróság területében „Újpest“ község továbbra is megha­­gyatik. A pest-belvárosi, pest-lipótvárosi, pest-te­rézvárosi, s a pest-józsef- s ferenczvárosi kir. járásbíróságok területeire a kihágások elítélésére

Next