Ellenőr, 1875. augusztus (7. évfolyam, 211-240. szám)
1875-08-02 / 212. szám
Előfizetési árak Egész évre . 20 firt — kr. Évnegyedre . . 5 frt — kr. Félévre . . 10 „ — „ Egy hónapra 1 „ 80 . Egyes szám ára 10 krajcaár. Szerkesztési iroda: Budapesten» nádor-utcza 6* sz. Semmit sem közlünk, ha nem tudjuk, kitől jön. Kéziratok vajraküldésére nem vállalkozunk. — Posta által csak bérmentes leveleket fogadunk el 212. szám. ELLENŐR POLITIKAI NAPILAP. Hirdetések felvétele: Budapesten, nádor-uteza 6. szám (Gégrády testvérek Irodájában.) Kiadóhivatala: Előfizethetni helyben és posta útján, nádor-uteza 6. sz. a. A lap szétküldésére vonatkozó reklamatiók Légrády testvérek irodájába (nádor-utcza 6. sz.) intézendők. Budapest, hétfő, augusztus 2. 1875. VII. évfolyam. Az „Ellenőr“ ára mint eddig: Egy évre..............................20 forint - br Félér! ..................................Wr* Negyedévre.........................6 ~ *1* Egy hóm Az előfizetést — postai útón vagy személyesen — nyugtázza az „Ellenőr“ kiadóhivatala (Pesten, nádor-utcza, 6. sz.) Százalék a könyvárusi úton történő megrendelések után az „Ellenőr“ részéről nem »(Intik. TÁVIRATOK. Gombos, augusztus 1. (Az „Ellenőr“ eredeti távirata.) Bácsmegye feodsághi választókerületében, Linder György conservativ párti jelölt leköszönése folytán gróf Apponyi Albert lépett fel a conservativ párt jelöltjéül. Párt hiányában bukása biztos. A szabadelvű párt jelöltje itt Rónay István.Versailles, júl. 31. A nemzetgyűlés mai ülésében Buffet belügyminiszter egybeszéde után 391 szóval 267 ellen elfogadtatott azon törvény, mely az államtanácsra bízza a megyei tanácsválasztások igazolását. A nemzetgyűlés továbbá egy 18 milliós hitelt szavazott meg a hadügyminisztériumnak, s hétfőn a la manchei alagút tárgyalásához fog. Páris, augusztus 1. A hivatalos lap egy jegyzéke élénken megrója bizonyos katholikus lapoknak a Spanyolországgal szemben követett franciai politika megtámadásait. A jegyzék igazolja Francziaország magatartását, mely precedensekben és nemzetközi kötelességeiben leli alapját — és mérsékletre inti a sajtót. Páris, aug. 1. Eugénia excsászárné saját nevében és mint a fiának gyámja a Seine megyei polg. törvényszékhez egy folyamodást intézett, melyben a császári herczeg javára többféle viszontkövetelésekre támaszt igényt. Ezek marseillei földbirtokokra, bútorokra, képekre, szobrokra és ékszerekre vonatkoznak, melyek különösen Pierrefondsban és Fontainebleauban találhatók. Boroszló, aug. 1. A „Schles. Volkszig.* tagadja azon hírt, mely szerint a herczegpüspök egy lelkésznek egy papi intézet regensévé való kinevezését a főelnöknek bejelentette volna. Gondon, aug. 2. Az „Observer“ szerintlaszország is javasolja, hogy Ausztria-Magyarország példája szerint a porta szentesítése nélkül Oláhországgal direct kereskedelmi szerződést kössön. Santander, aug. 2. A csapatok elfoglalták Viana városát, és 150 foglyot ejtettek, miáltal Logronno föl van szabadítva. Martinez Campos Loc de Urgel erődöt ágyúzza. Bécs, augusztus 2. Az 1860-iki sorsjegyekből a következő sorozatok húzottak ki: 28 109 369 1493 640 927 1133 1372 1532 1762 1764 1880 2003 2321 2544 2696 2711 3028 3344 3567 3628 3703 3781 4119 4642 5279 5391 5476 5960 5986 6169 6623 6796 6978 7725 7840 7881 7963 8409 8654 9218 9272 9452 9991 10074 10099 10254 10978 11066 11305 11440 12161 12637 12819 13382 13778 13997 14009 14085 14583 14588 14741 14832 14855 15458 15796 16051 10360 16450 16717 17015 17562 18554 18898 18953 19084 19686 19733 19930. Ilécs, aug. 2. (Megnyitás.) Magy. földtehermen Kötvény 82.90. Salgó-Tarján —.—. Magyar hitel 215.— Magyar záloglevél 8080. Erdély 121.—. Magyar keret vasút 48.—. Magyar sorsjegy 83.75. Magyar földhitel 83.—. Magyar vasúti kölcsön 101.25. Anglo-magyar 1025 Franco-magyar 59.75. Alföld 128.—.Magyar északkelet vasút 127.—. Keleti vasúti elsőbbségi kötvény 07.80. Tisza vasút 193— Municipal-bank —.—. Festi bank — Budapest, augusztus 2. A második nemzetközi gabnavásár. Az idei vásár nem volt oly fényes, mint a tavalyi, hiányzott belőle a megnyitási ünnepély emelkedett hangulata, melyet e nagy fontosságú intézmény nálunk első alkalommal önkénytelenül is keltett. Ma 8 órakor reggel megszóltak a csengettük, és ezzel meg volt nyitva a második nemzetközi gabnavásár minden kiválóbb ünnepélyesség nélkül, mint üzleti életünknek mostan már természetes kiegészítője. De ha egyszerűbb is volt a vásár, másrészt sokkal népesebb volt, mint a tavalyi. Míg 1874-ben összesen csak 1,500 látogatót számláltak, ma közel 2,500 ra rúgott azok száma, kiket a nemzetközi gabnavásár az „Új világ“-ot környező ligetbe kihozott. Legélénkebb volt a sürgésforgás dél körül, midőn a kereskedelmi miniszter is megjelent. Kereskedői asztalt mintegy hetvenet, láttunk, közlök képviselve minden kiválóbb fővárosi és vidéki magyar kereskedőt és nagyobb gabnavevőt. A kereskedői asztalok közt ott diszlett Károlyi Gyula gróf neve is, az egyetlen egy termelő, ki jónak látta közvetlen érintkezésbe lépni a vásár intéző tényezőivel. Elismerés a fölvilágosodott és érdekeit helyesen felfogó főárnak, kinek példáját reméljük nem sokára többen is fogják követni** Csakis igy fog megvalósulni a vásár főczélja, mely nem egyéb mint az, hogy a termelők, kereskedők és fogyasztók közvetlen érintkezésbe jővén egymással, kölcsönösen mozdítsák elő úgy egymás, mint a maguk saját érdekeit. A látogatók aránytalanul nagy része miként tavaly, úgy most is hazai kereskedőink és gazdáinkból került ki és pedig úgy a fővárosból, mint a vidékről. Külföldi kevés volt és leginkább csak Németországból, Svájczból és Olaszországból. A kiállítók közt szintén volt egy nem hazai asztal, egy morva ezeg. A kereskedőkön kívül most is voltak gép, mérték és egyéb gabnaüzletnél szükséges eszközök kiállítói. Legtöbb figyelemben részesültek Fehér Miklós és Pirnitzer Alajos triennjei és Bucher és Schuck és Schlick mértékei és Geittner és Rauschazdasági eszközei. Magáról a gabnaforgalomról most sem írhatunk valami örvendetes jelentést. Az adók és vevők árai közt még mindig oly nagy a különbség, hogy élénk üzletről nem is lehet szó , sőt nem is lesz mindaddig, míg vagy az egyik, vagy a másik, vagy talán mindkettő nem válik engedékenyebbé. Nagyobb export legalább egyelőre nem várható. Délig a forgalom a következő képet tünteti föl. B u z r. Eladtak 20,000 mázsa készbúzát, közte 6,000 marosit 87 ms 6.55 krral három hóra. Usancelouza szeptember-októberre elkelt 30,000 mázsa 5.82—5.80. (Tavaly 5.60—62.) Zárlatkor 5.80 pénz és áru. Tavaszra 6 25 forgalom nélkül. Rozs. Elkelt 5—6000 mérő leginkább malmok részére. 3 90 — 95. 80 b. font szerint 3 hóra. (Tavaly 4.45 vasútra szállítva.) Árpa. Finomabb igen keresett, de a tulajdonosok és vevők nagyon eltérő árszabása folytán üzlet nélkül maradt. Maláta árpa elkelt 5000 mázsa 3.90 szerint. Zárlatkor 3.60 pénz, 3.70 ára. (Tavaly szép minőségű árpa 72 fontos 3.40—60.) Tengeri. Bánáti augusztus-szeptemberre 3.37V2-40. 1876 május-juniusra 3.48—47*/a, egy szállítmány 3.51. Zárlatkor 3.48—50. (Tavaly 1875 május-juniusra 3.70—75). Zab. Az egyetlen czikk, miben úgy az idén mint tavaly valamire való forgalmat lehet följegyezni. Szeptember-októberre* 60—70,000 mérő emelkedő árak mellett 2.25, 2.26, 2.26*/a, 2.271/a, 2.281/a Zárlatkor 2.27 pénz, 2.28 áru. (Tavaly 80—100,000 mérő majdnem ugyanazon árak mellett 2.23—2.28.) Tavaszra. Elkelt 25—30,000 mérő 2.40 —2.42/a* Zárlatkor 2.40. Készára. Elkelt 15,000 mérő 2.25. Zab mindig Győrött átvéve. Repezében miként tavaly úgy most sem volt igen üzlet. Bánáti repcze elkelt néhány száz mázsa 10.50, 10.75 szerint 150 fontjával. Káposztarepczét 108—101/* forintjával jegyzik. A végleges eredményt holnap. Külföldi szemle, Budapest, augusztus 2. A franczia nemzetgyűlés néhány nap óta megfeszített erővel dolgozik, hogy nagy tárgyhalmazát 4-ig elvégezni győzze; az ülések e végett szombat óta egy órával előbb kezdődnek, s bár a baloldal minden módon oda törekszik, hogy a tárgyalásokat ne nyújtsa, a „Monsteur“ által elősorolt munkálatok, a tengerészeti, közoktatásügyi, vallásügyi, földművelés-, kereskedelem- és közmunkaügyi költségvetések, a Tasson-féle javaslat, s még egyéb kisebb ügyek nehezen szoríthatók 3 ülés keretébe. E mellett egyre élénken foglalkoznak a parlamenten kívül a feloszlatás, illetőleg az új választások idejének kérdésével. A „Moniteur“ igyekszik ezen kérdést megvilágosítani, kijelentvén, hogy mind a baloldal, s különösen a balközép, mely Dufaurera és Sayre támaszkodik és a választást deczemberre nem csak lehetségesnek de valószínűnek is tartja, — mint pedig a jobboldal, mely Buffet véleményére támaszkodik, és azon véleményben van, hogy a választás jövő tavasz előtt semmi esetre sem tartható meg, — mindkettő téved is, nem is. Téved, mert a minisztériumban ezen kérdésre nézve nem oszott meg a vélemény, — nem téved, ha meggondoljuk hogy Buffet és Dufaure urak e tárgyban még mit sem határoztak, s a körülmények szerint fogják a választás siettetését vagy elhalasztását a nemzetgyűlésnek ajánlani. „A legutóbbi tárgyalásoknak az a fölőtte kedvező eredménye volt, hogy a kormánynak kezébe szolgáltatták a feloszlatást. Eddig a kabinet általában, és Buffet különösen, azon nézetben volt, hogy a kormánynak óvakodnia kell minden lépéstől, minden csak közvetett figyelmeztetést jelentő szótól, mely a feloszlatás perezét jelezné. A miniszteri felfogás az, hogy a nemzetgyűlés souverain hatalma, s így a kormányt nem illetheti meg, feloszlatni egy parliamentet, melynek ő tulajdonképen csak meghatalmazottja. Ily körülmények között a feloszlatás egyedül a nemzetgyűléstől vagyis az azt ellenző többségtől függött; most azonban a minisztérium előtérbe lép s nyíltan kijelenti, hogy mihelyt az időt alkalmasnak látja, maga fogja a feloszlatás kérdését fölvetni. Természetes, hogy akkor, ha a kabinet a feloszlatás szükségességét ki fogja jelenteni, az ellenzék száma igen csekély lesz. Mondhatjuk tehát, hogy az utóbbi tárgyalások eredménye felette kedvező volt, s hogy a feloszlatás kérdése most a minisztérium kezébe van létéve. Megjegyezzük még, hogy a kabinet teljes tudatával bírt azon fontosságnak, melyet a belügyminiszter valamint az igazságügyminiszter nyilatkozatai nyerhettek azon magyarázatok által, melyekkel azokat a különböző pártok előreláthatólag kisérték. Azt hiszszük, a kormány szívesen látta, hogy a baloldaltól minden eszköz elvonassék arra nézve, hogy maga számára választási reklámot csináljon s az országot a feloszlatást kérvények ürügye alatt fölizgassa.“ III. Napóleon fiának nagy manifestumáról tud az „Indép beige“ egy párisi levelezője, melyet a herczeg egy Fleuryhez czimzett levél alakjában szándékozik az országhoz intézni. A manifestum Fleury sugallmazása s kijelenti, hogy a herczeg mit sem fog tenni a korona visszahódítására. Elvárja, hogy Francziaország önkényt fogja őt visszahívni. — Francziaországot sokan nevezik a valószintűtlensége kijhazájának, de az már mégis valószínű, hogy a prince impérial még sokáig várhat. Az angol parliamentben, Adderley javaslatának tárgyalása alkalmával, — mely szerint a kormány a roncsolt hajókat a tengerről eltilthassa —. Disraeli ellenzé Dilwyn kérvényét, hogy Plimsoll hajózási javaslata mindenek előtt napirendre tűzessék, mert — úgymond — a kormány nem pártolhat oly javaslatot, mely — véleménye szerint — csak roszabbá tenné azon helyzetet, melyen javítani akar. Ami most kívántatik, az egy rövid ideiglenes intézkedés, melynél fogva a kormánynak közvetlen hatalma legyen a tengerre alkalmatlan hajók elvitorlázását megakadályozni. Az intézkedésnek ideiglenesnek kell lenni, mert oly felhatalmazás szükségeltetik, melyet a parlament nem szeretne állandóan megadni, s azért is, mert biztosítékául szolgálna annak, hogy mielőbb végleges intézkedés fog létezni. Pénteken, mint tudjuk, Adderley javaslata másodszori tárgyalásban elfogadtatott. A kormány intézkedett, hogy a külföldi angol consulatusok ne engedjék meg az angol hajók naturalisálását a kereskedelmi kamara beleegyezése nélkül. Ezen intézkedés különösen azt czélozza, hogy roncsolt angol hajók, mint eddig történt, ne indulhassanak tengerre belga lobogó alatt. O’Connel száz éves Ünnepélyét, mint a „Standard“-nak Dublinből írják, egy a dublini polgármester vezetése alatt álló ultramontán bizottság, az Írországban kiveszett whig-párt felnyitására igyekszik felhasználni; a home-rulisták e miatt hideg szemmel néznek az ünnepély elé. A diezebédre vonatkozólag, melyet a polgármester adni szándékozik, egyre érkeznek a lemondások, ezek közt van az 1876-ra megválasztott lord mayor is; az ünnepély rendezésére begyülő pénzösszeg is tetemes csorbát fog szenvedni, a protestáns elem éppen nem lesz képviselve. Egy etiquette-kérdés merült volt ugyanis föl. A polgármester a díszebéden először is a pápára fogja poharát emelni. E miatt meg is támadták, de ő azzal védelmezte magát, hogy hát „hová tegye a szent atyát, ha nem az első helyre ? Írországban csak ha a művelt államok etiquettejét akarják követni. Ha Európa koronás fejei mind egybegyűlnének, s a pápa is részt venne ezen gyűlésen, akkor a mai etiquette, és a 18 százados keresztyén neja által szentesített szokás szerint is a szent atya foglalná az első helyet a császárok és királyok között.“ Egy másik etiquette-kérdés is forog szóban Angliában, ez Manning bíbornok állása az udvarban. A „Weekly Register“ legutóbbi száma ugyanis azt írja, hogy a walesi herczeg kerti társaságai melyben a királynő is részt ven, azon etiquette-kérdést, hogy a bibornok megjelenhetik-e a királynő előtt, közvetlenül megoldotta. A walesi herczeg eléje ment a bibornoknak, nyájasan üdvözölte, kezet szorított vele s ezután a királynő elé vezeti, ki igen kegyesen fogadta s darab ideig társalgott vele. Ezen privilégium, mely csak a legfőbb rangú személyeket illeti meg, szeget ütött Cranmore és Browne lordok fejébe, s augusztus 6-án a felsőházban megkérdezik a kormányt, hogy igaz e az említett lap közleménye vagy nem. A Manningról különben az anglikán egyházi lap, a „Rock“ azt írja, hogy jól értesült körökben biztosan állítják, miszerint a pápának 5 bibornoka van in petto, akiknek kötelességévé teendi, hogy mihelyt a hármas koronának új fejre tétele szükséges lesz, Manningra szavazzanak. Ezen szavazatok a már eddig meglevő szavazatokkal együtt, biztosítani fogják Manning számára azt a helyet, melyen kétségkívül oda fog törekedni, hogy átalános tüzet szítson a continensen, azon reményben, hogy a zűrzavar talán alkalmat szolgáltat majd a pápa világi hatalmának restituálására. A spanyol harctérről egy madridi távirat azon hírt hozza, hogy Martinez Campos tábornok fegyverhatalommal megvette Leo de Urgel helységet s egyre erélyesen ostromolja a várat, mely nem sokáig lesz képes ellentállani a heves ágyúzásnak. Éjszakról egy másik távirat még egy újabb győzelem hírét hozza. Villarezalt a kormánycsapatok megszállották, miután az ellenség futóárkait és ütegeit rohammal elfoglalták. Leo de Urgel megvétele után nagyszámú karlisták kértek a különböző erődökben amnestiát. „Rendkívül érdekes tudósítást“ kapott Bécsből egy kitűnőleg értesült helybeli lap (discretióból még nem nevezzük meg) „azon tárgyalások részleteiről, melyek Széll Kálmán magyar és De Pretis osztrák pénzügyi miniszter közt e hó folyamában a magyar bank felállítására vonatkozólag folytak.“ E rendkívüli jólértesültség rendkívül érdekes adatai szerint a magyar bank felállításának kérdése „a július 13-kán tartott minisztertanácsban hozatott először komolyan szőnyegre,“ miután a kereskedelmi bizottság folyamodványa, annak belátására bírta Széll Kálmánt, hogy „ő az ország lakosságának e jogos kivonatát nem ignorálhatja,“ tovább. Ehhez képest engedély adatott Széll Kálmán pénzügyi miniszternek átiratot intézhetni „Sisino de Pretis Cagnodo“ cs. k. pénzügyminiszterhez, melyben „Sisino de Pretis Cagnodo cs. k. pénzügyminiszter úr komolyan felhivatik odahatni, miszerint az osztrák nemzeti bank a következő alapokon felállítandó magyar nemzeti bank létesítéséhez járuljon hozzá, ugyanis: „A saját alapjából harmincz millió összeget kihasítván, azt a magyar bank éretalapjául engedje át. A felállítandó bank a már fennálló osztrák nemzeti banktól független legyen, hogy azonban végképeni elszakadás be ne álljon, oly módon szerveztessék az intézmény, hogy két különálló, tehát egymásnak semminemű beszámolással nem tartozó igazgatóság által vezéreltetnék, s csakis az elvi tekintetek megóvása szempontjából rendszeresíttetnék egy közös kormányzói állás. Továbbá a magyar nemzeti bank révre szóló részvényeket bocsátana ki oly kikötéssel, hogy jegyzésre csakis szorosan vett belföldiek bocsáttatnának, ily módon elejevétetnék a külföldi befolyásnak. Végre megjegyzi a magyar pénzügyminiszter, hogy a magyar nemzeti bank működése megkezdésének napjától kezdve köteles a közös kormány a kényszerforgalmú államjegyeket időközönként, mégpedig a legrövidebb határidő alatt 1-ször az 50 frtosokat és az 1 frtosokat, végre az 5 frtosokat beváltani. Hogy azonban a forgalom az államjegyeknek a fentebbi rendszabály folytán bekövetkező csökkenése miatt hiányt ne szenvedjen, a „magyar nemzeti bank“ egyelőre 20 forintos magyar államjegyeket „magyar bankjegy“ elnevezés alatt fog kibocsátani. Megjegyzi még a magyar pénzügyminiszter átiratában, hogy e „magyar nemzeti banknak“ 1877-iki január 5-én (miután az osztrák nemzeti bank szabadalma csak 1876. deczember 31-én jár le) okvetlen meg kell kezdeni működését és pedig bármily viszonyok vagy akadályok közbenjöttének daczára. Az osztrák nemzeti bank pedig a magyar bankjegyek kibocsátása után, tehát a magyar bank működésének megkezdtével, a külfölddel szemben garantiát tartozik nyújtani a magyar bankjegyek érvényességét és solidaritását illetőleg.“ Kapja magát erre Silvio de Pretis Cagnodo cs. k. pénzügyi miniszter úr és visszaír a magyar pénzügyi miniszternek s megjegyzi a kifejtett „nézetek“ és „óhajtásokra“ nézve, hogy „Azoknak alaposságát belátja ugyan, de az ügy ily hirtelen történendő megoldását nem tartja czészerűnek, s a magyar bank netaláni felállításából származható károkra és hátrányokra való tekintetből, miután neki (Sisvio de Pretis Cagnodónak) Magyarország sorsa szintén szívén fekszik, nem óhajtja azt, hogy az osztrák nemzeti bankkal való végleges szakítás folytán előrelátható hitelcsökkenés valóban bekövetkezzék, kéri tehát a magyar pénzügyminisztert, hogy e 1á 11 van a magyar bank fe 1 á 11 irásának elvétől és az elv succesive történendő keresztülvitelének szándékától, adna neki (t. i. Silvio de Pretis Cagnodónak) írásbeli felhatalmazást arra nézve, hogy az osztrák nemzeti bank s a magyar kormány között egy újabb szabadalmi szerződés megköthetése iránt a szükséges lépéseket megtehesse, természetesen azon kikötés mellett, hogy az osztrák nemzeti bank az eddigieknél sokkal jutányosabb és méltányosabb feltételek mellett akkor és oly összegeket bocsásson Magyarország illetőleg a magyar kormány rendelkezésére, a mikor és amennyit ez utóbbi szükségesnek fog találni.“ A rendkívül [érdekes jólértesültségnek csak az a sajnos fogyatkozása van, miszerint eleitől fogva mindvégig, rendkívül] feszült lábon áll a valósággal, s mindössze anynyi igaz van fényes adatai közt, hogy az osztrák pénzügyi miniszter úrnak valóban Silvio de Pretis Cagnodo a teljes neve. Nem oly rendkívül érdekes, de annál igazabb azonban az, hogy a magyar kormány már június hóban tárgyalta „komolyan“ a bankkérdést; hogy Széll Kálmán átirata már jnius 13-ika előtt az osztrák pénzügyi miniszter kezében volt, hogy azonban ez még máig, augusztus 2-ikáig sem válaszolt rá, s bajosan is fog úgy válaszolhatni, mint a rendkívüli jólértesültség kimundulta, már csak azért sem, mert a Széll Kálmán úr átiratából is absolute hiányzik mindaz, ami ily válaszokra felbátoríthatna. Hogy többet ne említsünk, például ami az „érczalap“ és a „bankkormányzóság“ kérdését illeti, ez egyátalán nem felel meg a rendkívül érdekes tudósítás adatainak. Mindezeknél fogva bizonyosra merjük fogni, hogy az ilyen rendkívüli jólértesültséggel dicsekvő helybeli laptársunk nem lehet más, mint a „Kelet Népe“ A „Pesti Napló“ hozza a következő „eredeti“ entrefilet. (A közös miniszteri budget), mint biztos forrásból értesülünk, a közös minisztérium kebelében már végleg megállapíttatott, úgy a miként az a delegációk elé fog terjesztetni. E tárgyban tehát a ,,Honv és , Ellenőr“ ellenkező értesülései daczára a „P. Lloyd“ közleményét kell helyesnek tekintenünk. A közös budget értesülésünk szerint mindenesetre a kiadási tételek azon emelését fogja és pedig kabinetnk hozzájárulásával tartalmazni, melyről a legutóbbi napokban már untig volt szó. Minket azonban biztosítanak, hogy Magyarországot az uj kiadásoknak csak azon része fogja quotaliter, terhelni, mely az uj ágyuk beszerzésére irányoztatik elő, a többi része ellenben a mi költségvetésünket semmi esetre terhelni nem fogja. Ami a közlemény első részét illeti, abban csakugyan igaza van a „Napló“-nak, azzal a kivétellel mégis, hogy a „Pester Lloyd“ közleménye sem tökéletes. A második részt illetőleg azonban „minket arról biztosít“ a józan ész, hogy bizony fogja Magyarország az új kiadásoknak minden részét fedezni, amennyiben sem alamizsnát sem ajándékot nincs oka valahonnan várni, mint azt tán a „P. Napló“ gondolja, a csodákra pedig rosz idők járnak. Annyi azonban mégis bizonyos, hogy a közös költségvetési több követelés „többi része“ a mi költségvetésünket „semmi esetre terhelni nem fogja“, amennyiben ilyen több követelés az ágyukon kívül egyébre nem fog előfordulni. A nemzetgazdasági egylet az iskolai takaréktárak ügyében valamennyi tankerület felügyelőségéhez köriratot intézett, melyben fölemlíti, hogy nagy örömmel értesült a közoktatásügyi m. kir. miniszternek f. é. július 7-én kelt azon közintézményéről, melyben az iskolatakaréktár ügyében az ország tanfelügyelőinek tüzetes véleményét és pedig az iskolaszékek meghallgatása mellett kéri. Ezen eljárás által a nemzetgazdasági egylet nézete szerint az ügy az egész országban a leginkább hivatott közegek által beható eszmecsere tárgyává fog tétetni, mely alkalommal az intézmény ellen felhozatni szokott gyönge érvek egész alaptalanságukban ki fognak tűnni és az iskolai takaréktárak rendkívüli előnyei kellő világba fognak helyeztetni. Mivel pedig a nemzetgazdasági egylet meggyőződése szerint az iskolai takaréktárak ellen fölhozatni szokott érvek rendszerint az intézmény nemismerésében gyökereznek, mindenkép azon van, hogy az iskolai takaréktárak intézménye kellően felismertessék. Hogy pedig a tanfelügyelőségek a közoktatásügyi minisztérium felszólítása folytán tartandó értekezleteken annál sikeresebben járhassanak el és az iskolaszék tagjai az ügyről eleve is kellően értesítve legyenek, Kenessey Kálmánnak az iskolai takaréktárak czímű felolvasásából az iskolaszék tagjai és esetleg az ügy iránt érdeklődő más egyéniségek közt leendő szétosztás czéljából a tanfelügyelőségeknek kellő számú példányt rendelkezésére bocsátott. A vámügyi tárgyalásokra vonatkozólag szombaton kezdődött meg a szakértők kihallgatása. Nevezetesen a szesziparnak a vámtételekkel való viszonyáról, illetőleg ezeknek amarra való hatásáról kérték ki Gschwind és Müller gyárosokat, mint szakértőket. Ma a vegyészeti iparczikkek tárgyában fognak szakértők meghallgattatni és a jövő hét folytán mint a „Hon“ értesül még a szövészeti, len- és gyapjú-iparczikkekre, pamutkelmék és más czikkekre vonatkozó, vagy az osztrákok által ajánlott vámtételek iránt fognak az illető szakértők meghallgattatni. A tárgyalás czélja, kizárólagosan, a kormány minden oldalú tájékozása, az attól független elhatározás előtt és így már természeténél fogva sem nyilvánosság elé való. Az új vöröskönyv a „Bohemia“ szerint nagyon sok anyagi ügyre vonatkozó okiratot fog tartalmazni, így a Romániával folyt kereskedelmi szerződési alkudozásokról sok okirat lesz benne közölve, úgyszintén tartalmazni fogja a török vasútügyre és az Olaszországgal kötendő kereskedelmi szerződésre vonatkozó okiratokat is. Törvényszékek megszüntetése. A hivatalos lap vasárnapi száma egy közrendeletben közli a miniszterelnök b. Wenckheim Béla és az igazságügyminiszter Perczel Béla aláírásával első sorozatát azon törvényszékeknek, melyek szeptember 1-től megszűnnek létezni. A rendelet a következőleg hangzik: Az 1875. XXXVI. t. sz.l-ső §-ában nyert felhatalmazás erejénél fogva a királyi minisztérium rendel.: 1. §. A kir. e. f. törvényszékek közül 1875. évi szeptember hó 30-ával az abrudbányai, belényesi, budai, Csáktornyai, esztergomi, fogarasi, gyergyó-szent-miklósi, hajdú-böszörményi, bátszegi, huszti, nagyszőllősi, naszódi, pápai, sepsi-szent-györgyi, szamosújvári, szeniczi, szolnoki, tornai, túrócs sztmártoni és ungvári kir. e. f. törvényszékek szűnnek meg. 2. §. Az 1-ső §-ban felsorolt kir. e. f. törvényszékek területei 1875. évi október 1-jétől kezdve a következő kir. e. f. törvényszékek területeibe a következőleg osztatnak be: 1) Az abrudbányai kir. e. f. tvszék egész területe a gyulafehérvári; 2) a belényesi kir. e. f. tvszék egész területe a nagyváradi kir. e. f. törvényszék területéhez csatoltatik ; 3) a budai kir. e. f. törvényszék területének Budapest főváros területébe tartozó része beosztatik a pesti, a Pest-Pilis-Solt i. e. vármegyék területén lévő része pedig a pestvidéki kir. e. f. törvényszék területébe ; 4) a Csáktornyai kir. e. f. törvényszék területének azon része, mely a hasonnevű kir. járásbíróság területét képezi, beosztatik a nagy-kanizsai, azon része pedig, mely az alsó-lendvai kir. járásbíróság területét képezi, a zala-egerszegi kir. e. f. törvényszék területébe; 5) az esztergomi kir. e. f. törvényszék egész területe a komáromi; 6) a fogarasi kir. e. f. törvényszék egész területe a brassói; 7) a gyergyószt-miklósi kir. e. f. törvényszék egész területe a Csíkszeredái; 8) hajdúböszörményi kir. e. f. törvényszék egész területe a debreczeni; 9) a hátszegi kir. e. f. törvényszék egész területe a dévai; 10) a huszti kir. e. f. törvényszék egész területe a marmaros-szigeti kir. e. f. törvényszék területéhez csatoltatik. 11) A nagyszőllősi kir. e. f. törvényszék területének azon része, mely a hasonnevű kir. járásbíróság területét képezi, beosztatik a beregszászi, azon része pedig, mely a halmi kir. járásbíróság területét képezi, a szatmár-németi kir. e. f. törvényszék területébe; 12) a naszódi kir. e. f. törvényszék egész területe a beszterczei ; 18) a pápai kir. e. f. törvényszék egész területe a veszprémi; 14) a sepsiszentgyörgyi kir. e. f. törvényszék egész területe a kézdivásárhelyi; 15) a szamosújvári kir. e. f. törvényszék egész területe a deési; 16) a szeniczi kir. e. f. törvényszék egész területe a nyitrai; 17) a szolnoki kir. e. f. törvényszék egész területe a karczagi; 18) a tornai kir. e. f. törvényszék egész területe a kassai; 19) a turócz-szentmártoni kir. e. f. törvényszék egész területe a beszterczebányai és 20) az ungvári kir. e. f. törvényszék egész területe a beregszászi kir. e. f. törvényszék területéhez csatoltatik. 3. §. A 2. §-nak 3-ik pontjában foglalt intézkedésnél fogva a budai kir. e. f. törvényszékhez tartozó budai kir. járásbíróság azon községei a melyek Pest-Pilis és Solt i. e. vármegyék területén vannak, egy újonnan felállítandó kir. járásbíróságnak területét fogják képezni, a mely járásbíróságnak székhelye Promontor községben teend. Az ugyancsak a budai kir. e. f. törvényszékhez tartozó óbudai kir. járásbíróság azon községei a melyek Pest-Pilis és Solte vármegyék területén feküsznek, a szentendrei kir. járásbíróság területébe osztatnak be. A 2-ik §. 3-ik pontja szerint úgy a promontori, mint a szentendrei kir. járásbíróság a pestvidéki kir. e. f. törvényszékhez fog tartozni. 4. §. A pesti kir. e. f. törvényszék 1875. évi oct. hó 1-től kezdve, „Budapesti ev. kir. törvényszék“ czimet viselend. 5. §. A budapesti kir. e. f. törvényszékhez tartozandó budai és ó-budai, valamint a hozzá már jelenleg is tartozó pest-belvárosi, pest-lipótvárosi, pest-terézvárosi, és pest-józsef- s ferenczvárosi kir. járásbíróságok 1875. évi octóber hó 1-től kezdve „Budapesti I. és II.“, „Budapesti HL“, „Budapesti IV.“, „Budapesti V.“, „Budapesti VI. és VII.“ és „Budapesti VIII. IX. s X. kerületbeli kir. járásbíróság“ czimeket fognak viselni. A budapesti V. kerületbeli kir. járásbíróság területében „Újpest“ község továbbra is meghagyatik. A pest-belvárosi, pest-lipótvárosi, pest-terézvárosi, s a pest-józsef- s ferenczvárosi kir. járásbíróságok területeire a kihágások elítélésére