Ellenőr, 1875. szeptember (7. évfolyam, 242-271. szám)

1875-09-12 / 253. szám

Előfizetési árak: Egész évre . . 30 frt — kr. Évnegyedre , . 5 frt — kr Félévre . . . 1© „ — „ Egy hónapra , 1­9­80 „ Egyes szám ára 10 krajczár. Szerkesztési iroda: Budapesten, nádor-utcza 6. sz. Semmit sem közlünk, ha nem tudjuk, kitől jön. — Kéziratok visszaküldésére nem vállalkozunk. — Posta által csak bérmentes leveleket fogadunk el. POLITIKAI NAPILAP: Hirdetések felvétele Budapesten, nádor-utcza 6. szám (légrády testvérek irodájában.) Kiadó­hivatala: Előfizethetni helyben és posta útján, nádor-utcza 6. sz. a. A lap szétküldésre vonatkozó reclamatiók Lágrády testvérek irodájába (nádor-utcza 6. sz.) intézendők. 253. szám. Budapest, vasárnap, szeptember 12. 1875. Vil. évfolyam. Az „Ellenőr“ ára mint eddig: Egy évre....................................20 forint — kr. Félévre..........................................10­0* — ^1-Negyedévre ...... 5 ., — kr. Egy hóra.....................................1­0­80 kr. Az előfizetést — postai útón vagy sze­mélyesen — nyugtázza. az „Ellenőr“ kiadó­hivatala (Pesten, nádor-utcza, 6. sz.) Százalék a könyvárusi úton történő megrendelések után az „Ellenőr“ részéről nem adatik. TÁVIRATOK: Bécs, szept. 11. A „Pol. Corr.“ értesül, hogy Szerver pasa és a consuli bizottság abban állapodtak meg, hogy a bizottság több különböző helyekre egyidőben ménő csoportra oszlik, me­lyekhez a Portának biztosa belátása szerint fogna csatlakozni, tárgyalási helyekül egyelőre kitűzet­­tek: Nevesinje, hol az angol, orosz és franczia consulok, és Trebinje, hol az osztrák-magyar, né­met és olasz consulok fogják az alkudozásokat vezetni, Szerver pasa pedig legközelebb az első csoporthoz szándékozik csatlakozni. Shragujevácz, szept. 11. A szkupstina a száva-vidéki bosnyákok segélykérelme fölött vita nélkül a napirendre tért át. A megválasztott vá­laszfelirati bizottság többnyire a kormány és az omladina híveiből áll ; a kormány mérsékelt vá­­­­laszfelirat megszavazása mellett serénykedik. A felirat tárgyalása néhány napot vehet igénybe. Bécs, szeptember 11. (Az „Ellenőr“ eredeti távirata.) Gabnatőzsde. Búza őszre 10 15 krral olcsóbb. Október-novemberre 4.90, novem­­ber-deczemberre 4.92, tavaszra 5.35-40. Zab őszre 4 40. Berlin, szept. 11. A mai tőzsde kedvtelen volt mérsékelt üzlettel, bankok és internationális értékek alacsonyabbak, bankok meglehetősen tartva, iparértékek elhanyagoltab­ak és befektetési papí­rok szilárdak. Az utótőzsde változásán volt. Slice, szept. 10.­­Hív. Zárlat.). Magy. stüdteh­erment Kötvény 81.50. Salgó-Tarján —. Magyar hitel 207.60 Magyar záloglevél 87.50. Erdély 117.50 Magyar keret vasút 48 50. Magyar sorsjegy 79 60. Magyar földhitel 63.—. Magyar vasúti kölcsön 100 50 Anglo-magyar 33.— Franco-magyar 61.—. Alföld 124.50 Magyar északkelet vasút 119—. Keleti vasúti elsőbbségi kötvény 65.60. Tisza­várai 185.—. Municipal-Vauk 22.50. Pesti bank — Ilerb­us, szept. 10. (Zárlat.) Galiczai 100.75 tallér Lombard 175.50 bir. mark. Ezü­st jövedék 66.50.­allér 1860-as 119.25. tallér. — Bécs 179 90, bír. márk. — Romá­niai 26.50 tallér. Államvaspálya 486.50 dir. márk. — Pr.pir­­jövedék 159.— tallér. — Hitelsorsjegy 350 50. — 1864-es —. bir. márk. Hitelrészvény­­ek 865.— bir. márk. Hitel részvények 436.50 bir. márk. — Magyar sorsjegy 171— bir. márk. Utóbörze­t.— — • Budapesti színla­p­ok. Vsárnapon, szept. 12-én. NEMZETI SZÍNHÁZ. Bék­ét 116. szám. A betyár kendője. Népszínmű dalokkal, 4 szakaszban. Irta Abonyi Lajos. Ze­néjét eredeti népdalokból szerkesztette Nikolics S. Kezdete 7 órakor. KRISZTINAVÁROSI SZÍNKÖR. Tékozló. Látványos szim­an 5 felvonásban. Kezdete 7 órakor. Budapest, szeptember 11. A szerb trónbeszéd. Nagy dolog a háború. Emberben, állat­ban könnyen kárt okozhat. Könnyebb kocsi után, mint gyalog. Egyébiránt tisztelem az otth­onvalókat. Íme, a szerb trónbeszéd rövid foglalatja, az a Mars mord szele, melytől egyik-másik laptársunknak úgy megborsodzott a háta, mint a legvalóságosabb libabőr. Mi e terhes kötelesség alól ezennel feloldottnak tekint­jük magunkat, s bár az idézett közmondá­sok kerekdedségét és szabatosságát a trón­beszéd valóságos textusa terpeszkedő phra­­seologiával dagadozó gondolatkabarékba el­mélyíteni nem mulasztja el, olvasóinknak is a legjobb lelkiismerettel merjük ajánlani példánk utánzását. A lázas izgatottság után, mely Szerbia népét oly tartósan képesítette a fogyasztási adó növelésére, a­ trónbeszédből alig remény­lett higgadtság és nyugalom köszönti ránk a békepoharát, mely az imént szinültig pus­kaporral volt tele. Még a puszta rokonszenv is a herczegovinai lázadás iránt oly elbur­kolt kifejezést nyer, hogy inkább a „Szerbia határainak háborgatása“ miatt támadt ag­gódást, mint ama háborgás iránti vonzalmat tükrözi vissza. Komolyan számba veszi a nehéz helyzetet, melybe ez által Szerbia ju­tott s az izgatottságot, úgy látszik, ama körülménynek kivánja tulajdonítani, hogy a menekültek tömegesen tódulnak az országba s nyomoruk és szenvedésük képe zaklatja föl a kedélyeket. Ez nem felel meg ugyan a valóságnak, mert hiszen nyilvánvaló tény s a szerencsétlen herczegovinaiak átkai leg­ékesebben bizonyítják, hogy a lázadás el­mérgesedése éppen a szerb bujtogatás és hi­tegetés gyümölcse volt, mely előbb megért, mintsem egyetlen menekült átkelt volna a Drinán, hanem valótlanságul is elárul any­­nyit, hogy a szerb fejedelem szükségét érzi népe esztelen passiójának kimentő okát adni. E mentegető hang vonul át az egész trónbeszéden. Még leggyanúsabb passusa is, az, mely említést tesz a nép kívánságáról, hogy óvó intézkedések történjenek, a meg­előző passus kapcsolatában oly alakot ölt, hogy inkább kérelemnek, mint fenyegetés­nek akar látszani. Mert, midőn a nép har­­czias hangulatát így elburkolva constatálja, utal a nyugtalanító körülményre, hogy a Porta Szerbia határain hadakat von össze és szinte hallani, mint könyörög a kegyelmes szultán előtt, hogy csak e nyugtalanító ha­dakat rendelje vissza, s a szerb nép nem látván magát fenyegetve, bizonyára csilla­pulni fog. Ez a tükör is fonákul mutat, bizony. Mert tényül ismeretes, hogy a Porta panaszos katonai intézkedései nem megelőz­ték, hanem követték a szerb nép fenyegető hangulatát, annyira, hogy a török kor­mányt egyenes mulasztás vádja terheli, mert ha a szerb határokat idején meg­szállja, ma nem volna többé sem herczego­vinai lázadás, sem fülledt levegő Kraguje­­vácz körül és Milán fejedelemnek nem volna oka az áldozatok elviselhetetlenségéről pa­naszkodni, melyeket a menekültek eltartása Szerbiára ró. Azonban ily gyönge eltérések a való­ságtól még tán megjárhatják, s tekintve a szerb gondolkozásmód némely sajátságait s az üdvös czélt, tán el is nézhetők. Hanem a mentegetődzésnek az a módja, mely egye­nes valótlansághoz folyamodik, talán még szerb trónbeszédekben sincs egészen helyén, s talán a legüdvösebb czél sem szentesít­heti. Azt mondatják Milán fejedelemmel, hogy „a szerb nép egy része kénytelen elhagyni szántóföldeit, s fegyvert ragadván, őrködni az ország biztonsága fölött.“ Ez már egy kicsit erős: őrködni az ország biztonsága fölött! Mintha még csak neszét se hallotta volna a trónbeszéd fogalmazója, hogy azok a „testvérek“, a­kik szántóföldeiket elhagy­ván fegyvert ragadnak, meg sem állnak, a­míg a lázadás színterét nem tapodják, s az ország határai fölött őrködni annyira nem ut eszükbe, hogy ezt a török volt kényte­len magára vállalni. Fegyvert ragadtak, igen, az ország biztonságát kompromittálni, de nem őrködni a felett. De meglehet, hogy Milán fejedelem ezzel a passussal csak azt akarja kifejezni, hogy ezentúl lesz úgy. Hogy a fegyvert ragadó szerbekben felébreszti a hajlandósá­got szépen megmaradni az ország határain s őrködni annak biztonsága fölött. Akkor csak gratulálhatunk neki. Mert bizony hogy ettől függ az ország biztonsága. Ha Szerbia szi­gorúan őrzi határait, s beszerez abból a jó­zan szellemből, mely képtelen képzelődések és kedvenc­ haragok feláldozásával is kész Szerbia vitális érdekeit úgy szolgálni, hogy a lázadás táplálkozását a szerb terü­leten lehetetlenné teszi, akkor jó csillag ve­zérli és csendes révbe jut. Akkor bizonyára nem sokáig lesz oka a török csapatössz­­pontosítás miatt nyugtalankodnia, s épp oly gyökeresen elhárítja magáról a kato­nai megszállás veszélyét, mely biztosan megnyeri a hatalmaktól azt a kedvező hangulatot, melytől békés fejlődése, gyara­podása, boldogulása úgy politikai mint tár­sadalmi és anyagi téren függ, s melyet egyszer eljátszva nehéz volna ismét vissza­szereznie. Igaza van a trónbeszédnek abban, hogy a mostani állapot huzamosan el nem visel­hető. Egy sokáig dühöngő lázadás a szom­széd területek vulkanikus talaján Szerbiát előbb-utóbb belezaklatná az örvénybe. Sőt az anyagi károk, melyek a trónbeszéd pa­nasza szerint is a menekültek eltartásából s a fegyvert ragadó testvérek után parlagon maradt földek meddőségéből Szerbiára há­­ramlanak, magukban is oly elviselhetetlen állapotot teremtenének a szegény kis or­szágnak, hogy anyagi tönkrejutása meg­teremhetne benne. S azért nem tartjuk éppenséggel lehetetlennek, hogy Milán fejede­lem a keleti bonyodalmak időleges elsimí­tásában is megnyugvást találna s valami nagyon makacsul nem ragaszkodnék ahhoz a véletlen kijelentéséhez, hogy e bonyodal­mak már most oldassanak meg „ egy­szer s­­mindenkorra“. Mert bizony nagy dolog a háború. S dicsérjük Milán fejedelem eszét, hogy örö­mest megvonul előle a nagyhatalmak és a kegyelmes szultán háta megé s inkább oda­ígéri csekély tehetségét a békés kiegyenlítés munkálására, semmint nagyhatalmának egész súlyát a háború serpenyőjébe vetné, jóllehet Natáliája ,,az oroszok rokontörzséből szár­mazik“ és 6 millió a hozománya. Okunk A képviselőhöz felirati javaslata. Felséges császár és apostoli király! Reménynyel és bizalommal üdvözli Felséged hódoló tisztelettel vett legmagasabb trónbeszédében az egybesereglett főrendeket és képviselőket: re­ménynyel és bizalommal tekintünk mi is a megnyi­tott országgyűlés elé. Felséged atyai szivének forró óhajtása, hogy a magyar állam a szellemi és anyagi jólét azon magaslatára emelkedjék, melyre gazdag természeti forrásainál fogva utalva van, a mi hazafias törek­­véseinknek is egyedüli czélja. Bármily nagyok e tekintetben az országgyű­lésre váró feladat nehézségei, meg vagyunk győ­ződve, hogy egy nemzet hazafias törekvéseitől, a­melyeket fejedelmének óhaja támogat, a siker nem maradhat el. A siker egyik kiváló biztosítékát látjuk mi abban is, hogy az állam súlyos pénzügyi helyzete nem kerülte ki Felséged magas figyelmét, sőt feje­delmi bölcsesége ki is jelölte azon irányt, a­mely­ben haladnunk kell, ha a bajt gyökerében orvosolni akarjuk. Halasztást nem tűrő első és legfőbb teendők­nek tartjuk mi is pénzügyeink rendezését, és az államháztartásban a súlyegyen mielőbbi helyreállí­­tása . Azt hiszszük mi is, hogy a magyar állam tekintélye, hitele és állami létének biztosítása egy­aránt követeli, parancsolja ezt. Ismerjük mi is a rendezés nagy nehézségeit. Tudjuk, hogy e nehéz­ségektől visszariadnunk nem szabad; tudjuk, hogy el kell mennünk a takarékosság azon legvégső ha­táráig, a­meddig az állam fenntartása s fejlődése veszélyeztetése nélkül elmehetünk, tudjuk, hogy a szükség úgy hozván magával, készen kell lennünk a legnagyobb áldozatokra. Meg vagyunk győződve arról is, hogy egy­oldalú, csupán pénzügyi intézkedések és rendsza­bályok a bajt gyökeresen nem orvosolhatják. Ren­dezni kell a hitel-, a közgazdasági és közlekedési viszonyokat; gondoskodni kell az adóképesség emeléséről a termelés, kereskedelem és ipar fej­lesztése által ; javító kezekre, összhangzatos refor­mokra van szükség a közigazgatás, az igazság­szolgáltatás, a közoktatás terén, szóval az állam­élet csaknem minden ágában. És mert a bajt egész nagyságában érezzük s annak orvoslását törvényhozói állásunkból folyó elutasíthatlan kötelességünknek tartjuk, teljes oda­adással várjuk és veendjük tárgyalás alá mindazon javaslatokat, a­melyeket Felséged kir. kormánya előterjeszteni fog. Örömmel értesültünk Felséged fejedelmi nyi­latkozatából, hogy a kormány a bankkérdés meg­oldására egész buzgalommal törekszik. Teljes kész­séggel fogjuk e törekvést támogatni, mert a bank­kérdés jog- és czélszerű megoldása hitelviszonyaink javulásának egyik elengedhetlen alapfeltétele. Nagy fontossággal birnak azon tárgyalások is, melyek az 1867. XVI. t. sz. némely szabvá­nyainak módosítása iránt folyamatban vannak. Bi­zonyára nem rajtunk fog múlni, hogy azok mielőbb megnyugtató eredményre vezessenek. A­mi pedig az 1867 és 1868-ban 10 évre kötött s a jelen országgyűlés alatt tárgyalás alá veendő egyezményeket illeti: biztosíthatjuk Felsé­gedet, hogy idevonatkozó határozásainkban a Fel­séged iránti őszinte ragaszkodás, szeretet, hazánk java és a méltányosság tekintetei lesznek irány­adók. Mi is a méltányosság kölcsönösségében lát­juk a megnyugtató megoldás legnagyobb bizto­sítékát. Élénk örömmel tölti el szívünket Felséged azon biztató reménye, hogy a béke a legújabban felme­rült események daczára sem fog megzavartatni. Felséged hű népei boldogításában keresi és találja fel a trón és az állam erejét. Hiszszük, reméljük, hogy Felségednek sikerülni fog azt minden lehető bonyodalommal szemben állandóan fenntartani. Azok után, a­mik a határőrvidék polgárosítása érdekében, Felséged saját kezdeményezése folytán, a közelebbi időkben történtek, nem kell ismétel­nünk azokat, a­mit a magyar szent korona terü­leti épségének teljes helyreállítására nézve a kö­zelebbi országgyűlések válaszfelirataiban foglaltat­nak. Ezúttal csak azon meggyőződésünknek adunk kifejezést, hogy Felséged ismert bölcsesége kellő időben és alkalommal bizonyosan meg fogja találni azon módokat, a­melyek az e tekintetben fenn­forgó, általunk is jól ismert nehézségek elhárí­tására szükségesek. Felséges úr! Mi a lefolyt évek során a fejedelmi bölcse­­ség meg-megújuló jelenségeivel találkozunk. Engedje meg Felséged, hogy az ország jelen komoly hely­­zetében egész bizalommal ismét odafordulhassunk, a­hol válságos pillanataiban a nemzet vigaszt és segélyt talált. Felséged atyai jó szívéhez, al­kotmányos érzületéhez és emelkedett lelkéhez. Kik máskülönben mély tisztelettel vagyunk, császári és apostoli királyi Felségednek, Budapes­ten, legalázatosabb szolgái, magyar, horvát és sla­­von országoknak országgyűlésileg egybegyült kép­viselői. B. Wenckheim Béla kormányelnök úr eluta­zott pár napra az alföldre. A „Kelet Népe“ mai számában jelent meg egy értesítés a pénzügyér által a minisztertanácsban tett s az államjavakra vonatkozó előterjesztésről. Ezen értesítés ismét egyik botrányos bizonyítéka annak, hogy a hivatalos esküt mily szépen tartják meg némely emberek. Hogy ki érdemesítette ma­gát ez­úttal az elcsapatásra, annak kitudására a pénzügyőr — mint halljuk — szigorú vizsgálatot fog tartatni. Értesülésünk szerint a jobboldali ellen­zék mai értekezlete elhatározta, hogy a delegá­­cióba esetleg beválasztandó tagjai megkérjék a házat a választás elfogadása alól őket felmenteni. A szabadelvű pártban az a nézet, hogy b. Sennyey Pál és Örményi Miksa képviselő urakat kell a conservatív részről megválasztani, van reménylem­, hogy a szkupstina is elő­veszi ezt a jobbik eszét, s egyelőre még nem fogalmazza meg azt a hadüzenetet, me­lyet némely laptársunk már holnap vélt közölhetni s melytől való ijedelmünkből még most az egyszer csak térjünk magunk­hoz, jóllehet Miletics interpellate még hátra vannak. A szabadelvű párt köre, vasárnap, szeptember hó 13-én, est­e 7 órakor ülést tart. A budapesti központi választ­mány ma délután ülést tartott, melyben Kamer­­mayer Károly polgármester felolvasta Deák Fe­­rencznek lemondó levelét. Deák Ferencz ugyanis gyöngélkedő egészsége miatt még most nem ve­het részt az országgyűlés tárgyalásaiban, azért a budapest-belvárosi választók által egyhangúlag rája ruházott mandátumról lemondott a képviselőház el­nökéhez intézett levelében. E levelet a belügymi­niszter a városhoz átküldötte az új választáshoz szükséges előmunkálatok megindítása végett. A levél a központi bizottság tagjaira mély benyomást gyakorlott. A választási lajstrom szokás szerint ki lesz téve s azt határozták, hogy a választás szept. 23-án d. e. 8 órakor a régi városház ta­nácstermében fog megtartatni. A választmány el­nöke Havas Ignácz; küldöttségi elnök El­eh István, elnökhelyettes Apát­hy István; jegyző: Toperczer János és György. A további intéz­kedések falragaszok útján fognak közhírré tétetni. A belvárosi választók bizonyára rajta lesznek, hogy nagy hazánkfia irányában minél impozán­­sabban fejezzék ki egyhangú bizalmukat, tisztele­tüket és ragaszkodásukat új megválasztatása al­kalmával. Az erdélyrészi törvényhatóságok kikerekítése végett a belügyminisztériumban tartott tanácskozások véget értek. E munkálat szerint a Királyhágón túli megyék, kerületek, székek, vidé­kek 13 törvényhatósággá keríttetnének ki; Csik­­szék, Udvarhelyszék és Marosszék némi területi módosítással önállóak maradnának, Háromszék és Brassó vidékéből Háromszék megye alakíttatnék, a Királyföld kis tvhatóságainak legtöbbje Szeben­­megyévé egyesittetnék. Tetemes területi változással önállók maradijának, mint a­„P. Lloyd“ Írja : Al­só-Fehér, Küküllő (Erzsébet-megye név alatt,) Torda és Kolozs, a tetemesen kiterjesztendő Foga­­rasvidék és a Zarándmegye felével egyesítendő Hunyadmegye. Naszód- és Beszterczevidék egyesit­­tetnének, Belső-Szolnok Dobokamegye egy részével és Kővárvidék felével az uj Szamosmegyét képez­nék.­­ Az e szerint 13 megyére osztott erdélyi törvényhatóságokkal fog Magyarországból a zarándi és kővári kerületek fele egyesittetni, mig másrészt Dobokamegye egyreki járása a kapcsolt részekből alkotandó uj megyébe fog kebeleztetni. Tegnap minisztertanács volt, mely a feloszlatott törvényszékek személyi ügyeivel fog­lalkozott s remélhető, hogy még e hó folyamában minden, a törvényszéki rendezéssel összefüggő személykérdés el fog intéztetni. Esztergom város közönsége feliratot inté­zett a minisztériumhoz, melyben az esztergomi kir. törvényszéket, s ezzel Esztergom­ megye és kir. város önállóságát meghagyatni kérik. A felirat a kérelmet hosszasan indokolja, felhozva mindazokat, mik Esztergom érdekében felhozhatók. Azon, hogy a megye és törvényszék területe aránylag kicsiny, a felirat szerint segíteni lehet akkér, hogy Pest, Hont, Bars és Komárom megyéből a lakosság érdekeinek és óhajtásainak megfelelőig az Esztergom felé gravitáló kisebb területek Esztergom­ megyéhez csatoltassanak. A Komáromhoz csatolást a felirat szerint közlekedési és helyi akadályok is lehetet­lenné teszik, mert Komárom környéke egy nagy ártér lévén, az áradások miatt az év nagy részében megközelithetlen, továbbá országút sincs, mely Esz­tergomból Komáromba vezetne, s Komárom első rendű vár lévén, háború esetén ostromnak van ki­téve, a­mikor a törvénykezés és közigazgatás az egész megye területén szünetelne. Egyebekben hi­vatkozik a felirat azokra, miket a törvényhatósá­gok kikerekítésének első terve alkalmából a kor­mányhoz intézett felterjesztésében felemlített. Akkor fel volt hozva a földrengés is, mely Komáromot időnként meglátogatni szokta. Az osztrák-magyar vám- és keres­kedelmi szerződés ügyében tartandó értekezlete­ken az osztrák kormány részéről a h­orvát osz­tályfőnök, Werz és Wagner osztálytanácsosok és báró Schwegel külügyminiszteri tanácsos fognak részt venni. A külügyminisztérium a dolog­ban annyiban van érdekelve, a­mennyiben a kül­­államokkal való vám- és kereskedelmi szerződések is szóba jönnek. , A kalocsai tűzkárosultak részére foly­tatott első gyűjtésünk eredményének átvétele vé­gett a kalocsai érsek ő nagyméltóságához, Hay­nald Lajos úrhoz fordultunk, ki az összeget át­venni szíveskedett, a miről a következő nyugta szól: Nyugta. Szász p. 6. forintot, mint Csernátony Lajos úr által a kalocsai tizkárvallottak javára megin­ditott gyűjtés első eredményét kellő átszolgáltatás vé­gett nagy köszönettel átvettem. Budapest, szeptem­ber 11. 1875. Dr. Haynald Lajos: Adakozások. A kalocsai tűzkárosultak részére eddig gyűj­töttünk lapunk pénteki számának kimutatása sze­rint 108 frtot. Ez összegből első gyűjtésünk ered­­­­ményeként átszolgáltattunk a fentebbi nyugta ta­núsága szerint 100 frtot. A maradék­összeg tehát........................................... 8 frt. Újabban adakozott Lápossy és Társa........................... . 5 „ Második gyűjtésünk = 13 frt. Összes gyűjtésünk : 113 frt. A képviselőház IX-ik bírálóbizottsága az eperjesi választókerület képviselője, Bujano­­v­i­c­h Sándor megválasztatása ellen benyújtott kér­vény tárgyalását szeptember 15-ére, délután 4 órára, a liptó-szent-miklósi kerület képviselője, K­i­s­z­e­l­y Árpád megválasztása ellen beérkezett kérvény tárgyalását szept. 16-ára, délután 4 órára tűzte ki; erről az érdeklettek azon hozzáadással értesíttetnek, hogy a mondott tárgyalások a kép­viselőház IX-ik osztályának hivatalos helyiségében fognak nyilvánosan megtartatni. Budapesten, szept. hó 11-én. Máriássy Sándor, bizottsági jegyző. Keleti holmi. Ecce Herum Crispinus. Megint egy Lemberg, a­ki azt hiszi, hogy a keleti kérdéshez kapott valamit. Ez is tudja, hogy: „a keleti kérdés létezik, a mióta az ozmán nép Európába tódult.“ Ez is kifürkészte a tudás mélyé­ből, hogy: „a keleti kérdés veleje az, mi módon lehetne az ozmánt ismét kitörni Európából?“ Ez is kipuhatolta, hogy a török birodalmat lakják min­denféle tótok és ráczok. És ez is meg van győ­ződve, hogy az ő tanácsa nélkül Andrássy Gyula gróf neki megy a falnak. Egyéb baja nincs. De Crispinus most nem az „Egyetértésiből kisért, hanem „röpiró“ nak nevezi magát, és meg­­röpirja „Andrássy gróf keleti politikáját Ausztria -Magyarország jövője “ivel együtt 20­8-adrét lapon, s azt a „Hunlyady Mátyás“ szent intézetben­ kiröpnyomatván, Fekete Bernát által kiröpadatja, darabját 40 krjával számítva. Már t. i. ha valaki megveszi. * * * Pedig csak vegyék, mert az igen tanulságos olvasmány. Tíz percz alatt gyökeresen megtanulja belőle az ember azt a tudományt, a­mit Bérander is a legnagyobbnak tartott: tanítani, a­mit magunk sem tudunk. Mire az ember leteszi, sóbálványnyá lesz a csodálkozás miatt, hogy lehetett a politikai helyzet, tényezők és irányok oly absolut nem isme­rése mellett 20 lapot magasságos politikával tele­­rni. Megnyugtatólag hat azonban a „röpiró“ naiv vallomása, hogy az egész csak afféle „korai cse­vegés“ akar lenni, s nem is annyira politika, mint humbugizálás a „szabadelvüségi humbug“ thémája fölött.* * * Mert hát az merő szabadelvüségi humbug, hogy Andrássy Gyula gróf végre emancipálta mon­archiánkat Metternich butául csökönyös hagyomá­nyai alól, s nem helyezi dicsőségét abban, hogy minden élő embert és nemzetet ellenségünkké te­gyen suuve les jesuites et la popauté. Szabadelvű humbug­ot nem látni, hogy „mióta a török biroda­lom hanyatlásnak indult“ és „roskadozó“, és el van ismerve, hogy „előbb-utóbb romba kell dőlnie“, mint a röpiró maga is elismeri, hogy e birodalom „reánk nézve létfeltétellé nőtte ki magát“, s nem meri „monarchiánk sorsát a török birodalom sorsához csatolni“, mint azt a röpiró sem meri egész határozottan, de gondolkozni sem mervén, azt hiszi, hogy ezt „a helyzet erőszakolja rá“. Ehhez képest a nem szabadelvű humbug azt követeli, hogy sorsunkat a roskadozó török biro­dalom sorsához csatoljuk, minthogy oly ügyefogyot­­tak lévén, hogy e roskadozó birodalom mi ránk nézve létfeltétellé nőtte ki magát, ezzel oly hatal­masakká lettünk, hogy „Törökország szétbomlása monarchiánktól függ.“ No lám, milyen óriási erő rejlik az absolut gyámoltalanságban. Allons, messieurs, alliez vous au cadavre. Crispin l’a dit. Mert Krispin semmiképen el nem tűrheti, hogy a magyar állam jó egyetértésben van Németországgal, a „Magyar Állam“ tilalma daczára. Itt a bökkenő. A déli vasút. Rothschild Anzelm Bécsbe érkezett a déli vasút ügyeit rendezni. S míg a jobbnál­­jobban értesült lapok keményen túllicitál­ják egymást a nemes báró intenzióinak ki­tálalásában, szolgálatot vélünk tenni olva­sóinknak, ha egy kis világosságot vetünk e közlekedési intézet múltjára, ha talán az a sötétséget jobban is szeretné. A nagy háló­zat szétválasztása mindinkább megfoghatóbb alakot kezd ölteni. Jó lesz a bájosnak ígér­kező maszk álarc­át kissé szellőztetni. Hátha későn találnék észrevenni, hogy egy ifjú, életteljes, gazdag örömöket ígérő hajadon helyett egy kiélt­­és megviselt szépséget akasztottunk a nyakunkba. E visitatió min­denesetre némi Indiskretióval jár. De hát pénzdolgokban tudvalevőleg megszűnik a ke­délyesség. A déli vasút ma mintegy 600 mért­föld hosszú vonalakat bír, melyek évi nyers hozadéka körülbelül 60 millió forintra rúg. A bruttó jövedelem tehát 100.000 forint mértföldenként. Mindenesetre tisztességes ösz­­szeg, a­mi mellett már meg lehet élni, fő­leg miután az üzletkiadások átlag csak 40—50 százalékot tesznek ki és így a tiszta Mai számunkhoz Jagics Ignácz magán-főgymnasiumának értesítője van csatolva.

Next