Ellenőr, 1875. szeptember (7. évfolyam, 242-271. szám)
1875-09-12 / 253. szám
Előfizetési árak: Egész évre . . 30 frt — kr. Évnegyedre , . 5 frt — kr Félévre . . . 1© „ — „ Egy hónapra , 1980 „ Egyes szám ára 10 krajczár. Szerkesztési iroda: Budapesten, nádor-utcza 6. sz. Semmit sem közlünk, ha nem tudjuk, kitől jön. — Kéziratok visszaküldésére nem vállalkozunk. — Posta által csak bérmentes leveleket fogadunk el. POLITIKAI NAPILAP: Hirdetések felvétele Budapesten, nádor-utcza 6. szám (légrády testvérek irodájában.) Kiadóhivatala: Előfizethetni helyben és posta útján, nádor-utcza 6. sz. a. A lap szétküldésre vonatkozó reclamatiók Lágrády testvérek irodájába (nádor-utcza 6. sz.) intézendők. 253. szám. Budapest, vasárnap, szeptember 12. 1875. Vil. évfolyam. Az „Ellenőr“ ára mint eddig: Egy évre....................................20 forint — kr. Félévre..........................................100* — ^1-Negyedévre ...... 5 ., — kr. Egy hóra.....................................1080 kr. Az előfizetést — postai útón vagy személyesen — nyugtázza. az „Ellenőr“ kiadóhivatala (Pesten, nádor-utcza, 6. sz.) Százalék a könyvárusi úton történő megrendelések után az „Ellenőr“ részéről nem adatik. TÁVIRATOK: Bécs, szept. 11. A „Pol. Corr.“ értesül, hogy Szerver pasa és a consuli bizottság abban állapodtak meg, hogy a bizottság több különböző helyekre egyidőben ménő csoportra oszlik, melyekhez a Portának biztosa belátása szerint fogna csatlakozni, tárgyalási helyekül egyelőre kitűzettek: Nevesinje, hol az angol, orosz és franczia consulok, és Trebinje, hol az osztrák-magyar, német és olasz consulok fogják az alkudozásokat vezetni, Szerver pasa pedig legközelebb az első csoporthoz szándékozik csatlakozni. Shragujevácz, szept. 11. A szkupstina a száva-vidéki bosnyákok segélykérelme fölött vita nélkül a napirendre tért át. A megválasztott válaszfelirati bizottság többnyire a kormány és az omladina híveiből áll ; a kormány mérsékelt válaszfelirat megszavazása mellett serénykedik. A felirat tárgyalása néhány napot vehet igénybe. Bécs, szeptember 11. (Az „Ellenőr“ eredeti távirata.) Gabnatőzsde. Búza őszre 10 15 krral olcsóbb. Október-novemberre 4.90, november-deczemberre 4.92, tavaszra 5.35-40. Zab őszre 4 40. Berlin, szept. 11. A mai tőzsde kedvtelen volt mérsékelt üzlettel, bankok és internationális értékek alacsonyabbak, bankok meglehetősen tartva, iparértékek elhanyagoltabak és befektetési papírok szilárdak. Az utótőzsde változásán volt. Slice, szept. 10.Hív. Zárlat.). Magy. stüdteherment Kötvény 81.50. Salgó-Tarján —. Magyar hitel 207.60 Magyar záloglevél 87.50. Erdély 117.50 Magyar keret vasút 48 50. Magyar sorsjegy 79 60. Magyar földhitel 63.—. Magyar vasúti kölcsön 100 50 Anglo-magyar 33.— Franco-magyar 61.—. Alföld 124.50 Magyar északkelet vasút 119—. Keleti vasúti elsőbbségi kötvény 65.60. Tiszavárai 185.—. Municipal-Vauk 22.50. Pesti bank — Ilerbus, szept. 10. (Zárlat.) Galiczai 100.75 tallér Lombard 175.50 bir. mark. Ezüst jövedék 66.50.allér 1860-as 119.25. tallér. — Bécs 179 90, bír. márk. — Romániai 26.50 tallér. Államvaspálya 486.50 dir. márk. — Pr.pirjövedék 159.— tallér. — Hitelsorsjegy 350 50. — 1864-es —. bir. márk. Hitelrészvények 865.— bir. márk. Hitel részvények 436.50 bir. márk. — Magyar sorsjegy 171— bir. márk. Utóbörzet.— — • Budapesti színlapok. Vsárnapon, szept. 12-én. NEMZETI SZÍNHÁZ. Békét 116. szám. A betyár kendője. Népszínmű dalokkal, 4 szakaszban. Irta Abonyi Lajos. Zenéjét eredeti népdalokból szerkesztette Nikolics S. Kezdete 7 órakor. KRISZTINAVÁROSI SZÍNKÖR. Tékozló. Látványos sziman 5 felvonásban. Kezdete 7 órakor. Budapest, szeptember 11. A szerb trónbeszéd. Nagy dolog a háború. Emberben, állatban könnyen kárt okozhat. Könnyebb kocsi után, mint gyalog. Egyébiránt tisztelem az otthonvalókat. Íme, a szerb trónbeszéd rövid foglalatja, az a Mars mord szele, melytől egyik-másik laptársunknak úgy megborsodzott a háta, mint a legvalóságosabb libabőr. Mi e terhes kötelesség alól ezennel feloldottnak tekintjük magunkat, s bár az idézett közmondások kerekdedségét és szabatosságát a trónbeszéd valóságos textusa terpeszkedő phraseologiával dagadozó gondolatkabarékba elmélyíteni nem mulasztja el, olvasóinknak is a legjobb lelkiismerettel merjük ajánlani példánk utánzását. A lázas izgatottság után, mely Szerbia népét oly tartósan képesítette a fogyasztási adó növelésére, a trónbeszédből alig reménylett higgadtság és nyugalom köszönti ránk a békepoharát, mely az imént szinültig puskaporral volt tele. Még a puszta rokonszenv is a herczegovinai lázadás iránt oly elburkolt kifejezést nyer, hogy inkább a „Szerbia határainak háborgatása“ miatt támadt aggódást, mint ama háborgás iránti vonzalmat tükrözi vissza. Komolyan számba veszi a nehéz helyzetet, melybe ez által Szerbia jutott s az izgatottságot, úgy látszik, ama körülménynek kivánja tulajdonítani, hogy a menekültek tömegesen tódulnak az országba s nyomoruk és szenvedésük képe zaklatja föl a kedélyeket. Ez nem felel meg ugyan a valóságnak, mert hiszen nyilvánvaló tény s a szerencsétlen herczegovinaiak átkai legékesebben bizonyítják, hogy a lázadás elmérgesedése éppen a szerb bujtogatás és hitegetés gyümölcse volt, mely előbb megért, mintsem egyetlen menekült átkelt volna a Drinán, hanem valótlanságul is elárul anynyit, hogy a szerb fejedelem szükségét érzi népe esztelen passiójának kimentő okát adni. E mentegető hang vonul át az egész trónbeszéden. Még leggyanúsabb passusa is, az, mely említést tesz a nép kívánságáról, hogy óvó intézkedések történjenek, a megelőző passus kapcsolatában oly alakot ölt, hogy inkább kérelemnek, mint fenyegetésnek akar látszani. Mert, midőn a nép harczias hangulatát így elburkolva constatálja, utal a nyugtalanító körülményre, hogy a Porta Szerbia határain hadakat von össze és szinte hallani, mint könyörög a kegyelmes szultán előtt, hogy csak e nyugtalanító hadakat rendelje vissza, s a szerb nép nem látván magát fenyegetve, bizonyára csillapulni fog. Ez a tükör is fonákul mutat, bizony. Mert tényül ismeretes, hogy a Porta panaszos katonai intézkedései nem megelőzték, hanem követték a szerb nép fenyegető hangulatát, annyira, hogy a török kormányt egyenes mulasztás vádja terheli, mert ha a szerb határokat idején megszállja, ma nem volna többé sem herczegovinai lázadás, sem fülledt levegő Kragujevácz körül és Milán fejedelemnek nem volna oka az áldozatok elviselhetetlenségéről panaszkodni, melyeket a menekültek eltartása Szerbiára ró. Azonban ily gyönge eltérések a valóságtól még tán megjárhatják, s tekintve a szerb gondolkozásmód némely sajátságait s az üdvös czélt, tán el is nézhetők. Hanem a mentegetődzésnek az a módja, mely egyenes valótlansághoz folyamodik, talán még szerb trónbeszédekben sincs egészen helyén, s talán a legüdvösebb czél sem szentesítheti. Azt mondatják Milán fejedelemmel, hogy „a szerb nép egy része kénytelen elhagyni szántóföldeit, s fegyvert ragadván, őrködni az ország biztonsága fölött.“ Ez már egy kicsit erős: őrködni az ország biztonsága fölött! Mintha még csak neszét se hallotta volna a trónbeszéd fogalmazója, hogy azok a „testvérek“, akik szántóföldeiket elhagyván fegyvert ragadnak, meg sem állnak, amíg a lázadás színterét nem tapodják, s az ország határai fölött őrködni annyira nem ut eszükbe, hogy ezt a török volt kénytelen magára vállalni. Fegyvert ragadtak, igen, az ország biztonságát kompromittálni, de nem őrködni a felett. De meglehet, hogy Milán fejedelem ezzel a passussal csak azt akarja kifejezni, hogy ezentúl lesz úgy. Hogy a fegyvert ragadó szerbekben felébreszti a hajlandóságot szépen megmaradni az ország határain s őrködni annak biztonsága fölött. Akkor csak gratulálhatunk neki. Mert bizony hogy ettől függ az ország biztonsága. Ha Szerbia szigorúan őrzi határait, s beszerez abból a józan szellemből, mely képtelen képzelődések és kedvenc haragok feláldozásával is kész Szerbia vitális érdekeit úgy szolgálni, hogy a lázadás táplálkozását a szerb területen lehetetlenné teszi, akkor jó csillag vezérli és csendes révbe jut. Akkor bizonyára nem sokáig lesz oka a török csapatösszpontosítás miatt nyugtalankodnia, s épp oly gyökeresen elhárítja magáról a katonai megszállás veszélyét, mely biztosan megnyeri a hatalmaktól azt a kedvező hangulatot, melytől békés fejlődése, gyarapodása, boldogulása úgy politikai mint társadalmi és anyagi téren függ, s melyet egyszer eljátszva nehéz volna ismét visszaszereznie. Igaza van a trónbeszédnek abban, hogy a mostani állapot huzamosan el nem viselhető. Egy sokáig dühöngő lázadás a szomszéd területek vulkanikus talaján Szerbiát előbb-utóbb belezaklatná az örvénybe. Sőt az anyagi károk, melyek a trónbeszéd panasza szerint is a menekültek eltartásából s a fegyvert ragadó testvérek után parlagon maradt földek meddőségéből Szerbiára háramlanak, magukban is oly elviselhetetlen állapotot teremtenének a szegény kis országnak, hogy anyagi tönkrejutása megteremhetne benne. S azért nem tartjuk éppenséggel lehetetlennek, hogy Milán fejedelem a keleti bonyodalmak időleges elsimításában is megnyugvást találna s valami nagyon makacsul nem ragaszkodnék ahhoz a véletlen kijelentéséhez, hogy e bonyodalmak már most oldassanak meg „ egyszer smindenkorra“. Mert bizony nagy dolog a háború. S dicsérjük Milán fejedelem eszét, hogy örömest megvonul előle a nagyhatalmak és a kegyelmes szultán háta megé s inkább odaígéri csekély tehetségét a békés kiegyenlítés munkálására, semmint nagyhatalmának egész súlyát a háború serpenyőjébe vetné, jóllehet Natáliája ,,az oroszok rokontörzséből származik“ és 6 millió a hozománya. Okunk A képviselőhöz felirati javaslata. Felséges császár és apostoli király! Reménynyel és bizalommal üdvözli Felséged hódoló tisztelettel vett legmagasabb trónbeszédében az egybesereglett főrendeket és képviselőket: reménynyel és bizalommal tekintünk mi is a megnyitott országgyűlés elé. Felséged atyai szivének forró óhajtása, hogy a magyar állam a szellemi és anyagi jólét azon magaslatára emelkedjék, melyre gazdag természeti forrásainál fogva utalva van, a mi hazafias törekvéseinknek is egyedüli czélja. Bármily nagyok e tekintetben az országgyűlésre váró feladat nehézségei, meg vagyunk győződve, hogy egy nemzet hazafias törekvéseitől, amelyeket fejedelmének óhaja támogat, a siker nem maradhat el. A siker egyik kiváló biztosítékát látjuk mi abban is, hogy az állam súlyos pénzügyi helyzete nem kerülte ki Felséged magas figyelmét, sőt fejedelmi bölcsesége ki is jelölte azon irányt, amelyben haladnunk kell, ha a bajt gyökerében orvosolni akarjuk. Halasztást nem tűrő első és legfőbb teendőknek tartjuk mi is pénzügyeink rendezését, és az államháztartásban a súlyegyen mielőbbi helyreállítása . Azt hiszszük mi is, hogy a magyar állam tekintélye, hitele és állami létének biztosítása egyaránt követeli, parancsolja ezt. Ismerjük mi is a rendezés nagy nehézségeit. Tudjuk, hogy e nehézségektől visszariadnunk nem szabad; tudjuk, hogy el kell mennünk a takarékosság azon legvégső határáig, ameddig az állam fenntartása s fejlődése veszélyeztetése nélkül elmehetünk, tudjuk, hogy a szükség úgy hozván magával, készen kell lennünk a legnagyobb áldozatokra. Meg vagyunk győződve arról is, hogy egyoldalú, csupán pénzügyi intézkedések és rendszabályok a bajt gyökeresen nem orvosolhatják. Rendezni kell a hitel-, a közgazdasági és közlekedési viszonyokat; gondoskodni kell az adóképesség emeléséről a termelés, kereskedelem és ipar fejlesztése által ; javító kezekre, összhangzatos reformokra van szükség a közigazgatás, az igazságszolgáltatás, a közoktatás terén, szóval az államélet csaknem minden ágában. És mert a bajt egész nagyságában érezzük s annak orvoslását törvényhozói állásunkból folyó elutasíthatlan kötelességünknek tartjuk, teljes odaadással várjuk és veendjük tárgyalás alá mindazon javaslatokat, amelyeket Felséged kir. kormánya előterjeszteni fog. Örömmel értesültünk Felséged fejedelmi nyilatkozatából, hogy a kormány a bankkérdés megoldására egész buzgalommal törekszik. Teljes készséggel fogjuk e törekvést támogatni, mert a bankkérdés jog- és czélszerű megoldása hitelviszonyaink javulásának egyik elengedhetlen alapfeltétele. Nagy fontossággal birnak azon tárgyalások is, melyek az 1867. XVI. t. sz. némely szabványainak módosítása iránt folyamatban vannak. Bizonyára nem rajtunk fog múlni, hogy azok mielőbb megnyugtató eredményre vezessenek. Ami pedig az 1867 és 1868-ban 10 évre kötött s a jelen országgyűlés alatt tárgyalás alá veendő egyezményeket illeti: biztosíthatjuk Felségedet, hogy idevonatkozó határozásainkban a Felséged iránti őszinte ragaszkodás, szeretet, hazánk java és a méltányosság tekintetei lesznek irányadók. Mi is a méltányosság kölcsönösségében látjuk a megnyugtató megoldás legnagyobb biztosítékát. Élénk örömmel tölti el szívünket Felséged azon biztató reménye, hogy a béke a legújabban felmerült események daczára sem fog megzavartatni. Felséged hű népei boldogításában keresi és találja fel a trón és az állam erejét. Hiszszük, reméljük, hogy Felségednek sikerülni fog azt minden lehető bonyodalommal szemben állandóan fenntartani. Azok után, amik a határőrvidék polgárosítása érdekében, Felséged saját kezdeményezése folytán, a közelebbi időkben történtek, nem kell ismételnünk azokat, amit a magyar szent korona területi épségének teljes helyreállítására nézve a közelebbi országgyűlések válaszfelirataiban foglaltatnak. Ezúttal csak azon meggyőződésünknek adunk kifejezést, hogy Felséged ismert bölcsesége kellő időben és alkalommal bizonyosan meg fogja találni azon módokat, amelyek az e tekintetben fennforgó, általunk is jól ismert nehézségek elhárítására szükségesek. Felséges úr! Mi a lefolyt évek során a fejedelmi bölcseség meg-megújuló jelenségeivel találkozunk. Engedje meg Felséged, hogy az ország jelen komoly helyzetében egész bizalommal ismét odafordulhassunk, ahol válságos pillanataiban a nemzet vigaszt és segélyt talált. Felséged atyai jó szívéhez, alkotmányos érzületéhez és emelkedett lelkéhez. Kik máskülönben mély tisztelettel vagyunk, császári és apostoli királyi Felségednek, Budapesten, legalázatosabb szolgái, magyar, horvát és slavon országoknak országgyűlésileg egybegyült képviselői. B. Wenckheim Béla kormányelnök úr elutazott pár napra az alföldre. A „Kelet Népe“ mai számában jelent meg egy értesítés a pénzügyér által a minisztertanácsban tett s az államjavakra vonatkozó előterjesztésről. Ezen értesítés ismét egyik botrányos bizonyítéka annak, hogy a hivatalos esküt mily szépen tartják meg némely emberek. Hogy ki érdemesítette magát ezúttal az elcsapatásra, annak kitudására a pénzügyőr — mint halljuk — szigorú vizsgálatot fog tartatni. Értesülésünk szerint a jobboldali ellenzék mai értekezlete elhatározta, hogy a delegációba esetleg beválasztandó tagjai megkérjék a házat a választás elfogadása alól őket felmenteni. A szabadelvű pártban az a nézet, hogy b. Sennyey Pál és Örményi Miksa képviselő urakat kell a conservatív részről megválasztani, van reménylem, hogy a szkupstina is előveszi ezt a jobbik eszét, s egyelőre még nem fogalmazza meg azt a hadüzenetet, melyet némely laptársunk már holnap vélt közölhetni s melytől való ijedelmünkből még most az egyszer csak térjünk magunkhoz, jóllehet Miletics interpellate még hátra vannak. A szabadelvű párt köre, vasárnap, szeptember hó 13-én, este 7 órakor ülést tart. A budapesti központi választmány ma délután ülést tartott, melyben Kamermayer Károly polgármester felolvasta Deák Ferencznek lemondó levelét. Deák Ferencz ugyanis gyöngélkedő egészsége miatt még most nem vehet részt az országgyűlés tárgyalásaiban, azért a budapest-belvárosi választók által egyhangúlag rája ruházott mandátumról lemondott a képviselőház elnökéhez intézett levelében. E levelet a belügyminiszter a városhoz átküldötte az új választáshoz szükséges előmunkálatok megindítása végett. A levél a központi bizottság tagjaira mély benyomást gyakorlott. A választási lajstrom szokás szerint ki lesz téve s azt határozták, hogy a választás szept. 23-án d. e. 8 órakor a régi városház tanácstermében fog megtartatni. A választmány elnöke Havas Ignácz; küldöttségi elnök Eleh István, elnökhelyettes Apáthy István; jegyző: Toperczer János és György. A további intézkedések falragaszok útján fognak közhírré tétetni. A belvárosi választók bizonyára rajta lesznek, hogy nagy hazánkfia irányában minél impozánsabban fejezzék ki egyhangú bizalmukat, tiszteletüket és ragaszkodásukat új megválasztatása alkalmával. Az erdélyrészi törvényhatóságok kikerekítése végett a belügyminisztériumban tartott tanácskozások véget értek. E munkálat szerint a Királyhágón túli megyék, kerületek, székek, vidékek 13 törvényhatósággá keríttetnének ki; Csikszék, Udvarhelyszék és Marosszék némi területi módosítással önállóak maradnának, Háromszék és Brassó vidékéből Háromszék megye alakíttatnék, a Királyföld kis tvhatóságainak legtöbbje Szebenmegyévé egyesittetnék. Tetemes területi változással önállók maradijának, mint a„P. Lloyd“ Írja : Alsó-Fehér, Küküllő (Erzsébet-megye név alatt,) Torda és Kolozs, a tetemesen kiterjesztendő Fogarasvidék és a Zarándmegye felével egyesítendő Hunyadmegye. Naszód- és Beszterczevidék egyesittetnének, Belső-Szolnok Dobokamegye egy részével és Kővárvidék felével az uj Szamosmegyét képeznék. Az e szerint 13 megyére osztott erdélyi törvényhatóságokkal fog Magyarországból a zarándi és kővári kerületek fele egyesittetni, mig másrészt Dobokamegye egyreki járása a kapcsolt részekből alkotandó uj megyébe fog kebeleztetni. Tegnap minisztertanács volt, mely a feloszlatott törvényszékek személyi ügyeivel foglalkozott s remélhető, hogy még e hó folyamában minden, a törvényszéki rendezéssel összefüggő személykérdés el fog intéztetni. Esztergom város közönsége feliratot intézett a minisztériumhoz, melyben az esztergomi kir. törvényszéket, s ezzel Esztergom megye és kir. város önállóságát meghagyatni kérik. A felirat a kérelmet hosszasan indokolja, felhozva mindazokat, mik Esztergom érdekében felhozhatók. Azon, hogy a megye és törvényszék területe aránylag kicsiny, a felirat szerint segíteni lehet akkér, hogy Pest, Hont, Bars és Komárom megyéből a lakosság érdekeinek és óhajtásainak megfelelőig az Esztergom felé gravitáló kisebb területek Esztergom megyéhez csatoltassanak. A Komáromhoz csatolást a felirat szerint közlekedési és helyi akadályok is lehetetlenné teszik, mert Komárom környéke egy nagy ártér lévén, az áradások miatt az év nagy részében megközelithetlen, továbbá országút sincs, mely Esztergomból Komáromba vezetne, s Komárom első rendű vár lévén, háború esetén ostromnak van kitéve, amikor a törvénykezés és közigazgatás az egész megye területén szünetelne. Egyebekben hivatkozik a felirat azokra, miket a törvényhatóságok kikerekítésének első terve alkalmából a kormányhoz intézett felterjesztésében felemlített. Akkor fel volt hozva a földrengés is, mely Komáromot időnként meglátogatni szokta. Az osztrák-magyar vám- és kereskedelmi szerződés ügyében tartandó értekezleteken az osztrák kormány részéről a horvát osztályfőnök, Werz és Wagner osztálytanácsosok és báró Schwegel külügyminiszteri tanácsos fognak részt venni. A külügyminisztérium a dologban annyiban van érdekelve, amennyiben a külállamokkal való vám- és kereskedelmi szerződések is szóba jönnek. , A kalocsai tűzkárosultak részére folytatott első gyűjtésünk eredményének átvétele végett a kalocsai érsek ő nagyméltóságához, Haynald Lajos úrhoz fordultunk, ki az összeget átvenni szíveskedett, a miről a következő nyugta szól: Nyugta. Szász p. 6. forintot, mint Csernátony Lajos úr által a kalocsai tizkárvallottak javára meginditott gyűjtés első eredményét kellő átszolgáltatás végett nagy köszönettel átvettem. Budapest, szeptember 11. 1875. Dr. Haynald Lajos: Adakozások. A kalocsai tűzkárosultak részére eddig gyűjtöttünk lapunk pénteki számának kimutatása szerint 108 frtot. Ez összegből első gyűjtésünk eredményeként átszolgáltattunk a fentebbi nyugta tanúsága szerint 100 frtot. A maradékösszeg tehát........................................... 8 frt. Újabban adakozott Lápossy és Társa........................... . 5 „ Második gyűjtésünk = 13 frt. Összes gyűjtésünk : 113 frt. A képviselőház IX-ik bírálóbizottsága az eperjesi választókerület képviselője, Bujanovich Sándor megválasztatása ellen benyújtott kérvény tárgyalását szeptember 15-ére, délután 4 órára, a liptó-szent-miklósi kerület képviselője, Kiszely Árpád megválasztása ellen beérkezett kérvény tárgyalását szept. 16-ára, délután 4 órára tűzte ki; erről az érdeklettek azon hozzáadással értesíttetnek, hogy a mondott tárgyalások a képviselőház IX-ik osztályának hivatalos helyiségében fognak nyilvánosan megtartatni. Budapesten, szept. hó 11-én. Máriássy Sándor, bizottsági jegyző. Keleti holmi. Ecce Herum Crispinus. Megint egy Lemberg, aki azt hiszi, hogy a keleti kérdéshez kapott valamit. Ez is tudja, hogy: „a keleti kérdés létezik, a mióta az ozmán nép Európába tódult.“ Ez is kifürkészte a tudás mélyéből, hogy: „a keleti kérdés veleje az, mi módon lehetne az ozmánt ismét kitörni Európából?“ Ez is kipuhatolta, hogy a török birodalmat lakják mindenféle tótok és ráczok. És ez is meg van győződve, hogy az ő tanácsa nélkül Andrássy Gyula gróf neki megy a falnak. Egyéb baja nincs. De Crispinus most nem az „Egyetértésiből kisért, hanem „röpiró“ nak nevezi magát, és megröpirja „Andrássy gróf keleti politikáját Ausztria -Magyarország jövője “ivel együtt 208-adrét lapon, s azt a „Hunlyady Mátyás“ szent intézetben kiröpnyomatván, Fekete Bernát által kiröpadatja, darabját 40 krjával számítva. Már t. i. ha valaki megveszi. * * * Pedig csak vegyék, mert az igen tanulságos olvasmány. Tíz percz alatt gyökeresen megtanulja belőle az ember azt a tudományt, amit Bérander is a legnagyobbnak tartott: tanítani, amit magunk sem tudunk. Mire az ember leteszi, sóbálványnyá lesz a csodálkozás miatt, hogy lehetett a politikai helyzet, tényezők és irányok oly absolut nem ismerése mellett 20 lapot magasságos politikával telerni. Megnyugtatólag hat azonban a „röpiró“ naiv vallomása, hogy az egész csak afféle „korai csevegés“ akar lenni, s nem is annyira politika, mint humbugizálás a „szabadelvüségi humbug“ thémája fölött.* * * Mert hát az merő szabadelvüségi humbug, hogy Andrássy Gyula gróf végre emancipálta monarchiánkat Metternich butául csökönyös hagyományai alól, s nem helyezi dicsőségét abban, hogy minden élő embert és nemzetet ellenségünkké tegyen suuve les jesuites et la popauté. Szabadelvű humbugot nem látni, hogy „mióta a török birodalom hanyatlásnak indult“ és „roskadozó“, és el van ismerve, hogy „előbb-utóbb romba kell dőlnie“, mint a röpiró maga is elismeri, hogy e birodalom „reánk nézve létfeltétellé nőtte ki magát“, s nem meri „monarchiánk sorsát a török birodalom sorsához csatolni“, mint azt a röpiró sem meri egész határozottan, de gondolkozni sem mervén, azt hiszi, hogy ezt „a helyzet erőszakolja rá“. Ehhez képest a nem szabadelvű humbug azt követeli, hogy sorsunkat a roskadozó török birodalom sorsához csatoljuk, minthogy oly ügyefogyottak lévén, hogy e roskadozó birodalom mi ránk nézve létfeltétellé nőtte ki magát, ezzel oly hatalmasakká lettünk, hogy „Törökország szétbomlása monarchiánktól függ.“ No lám, milyen óriási erő rejlik az absolut gyámoltalanságban. Allons, messieurs, alliez vous au cadavre. Crispin l’a dit. Mert Krispin semmiképen el nem tűrheti, hogy a magyar állam jó egyetértésben van Németországgal, a „Magyar Állam“ tilalma daczára. Itt a bökkenő. A déli vasút. Rothschild Anzelm Bécsbe érkezett a déli vasút ügyeit rendezni. S míg a jobbnáljobban értesült lapok keményen túllicitálják egymást a nemes báró intenzióinak kitálalásában, szolgálatot vélünk tenni olvasóinknak, ha egy kis világosságot vetünk e közlekedési intézet múltjára, ha talán az a sötétséget jobban is szeretné. A nagy hálózat szétválasztása mindinkább megfoghatóbb alakot kezd ölteni. Jó lesz a bájosnak ígérkező maszk álarcát kissé szellőztetni. Hátha későn találnék észrevenni, hogy egy ifjú, életteljes, gazdag örömöket ígérő hajadon helyett egy kiéltés megviselt szépséget akasztottunk a nyakunkba. E visitatió mindenesetre némi Indiskretióval jár. De hát pénzdolgokban tudvalevőleg megszűnik a kedélyesség. A déli vasút ma mintegy 600 mértföld hosszú vonalakat bír, melyek évi nyers hozadéka körülbelül 60 millió forintra rúg. A bruttó jövedelem tehát 100.000 forint mértföldenként. Mindenesetre tisztességes öszszeg, ami mellett már meg lehet élni, főleg miután az üzletkiadások átlag csak 40—50 százalékot tesznek ki és így a tiszta Mai számunkhoz Jagics Ignácz magán-főgymnasiumának értesítője van csatolva.