Ellenőr, 1875. szeptember (7. évfolyam, 242-271. szám)
1875-09-18 / 259. szám
Előfizetési árak: Egész évre . . 20 frt — kr. Évnegyedre . . 5 frt — kr Félévre . . . 10 „ — „ Egy hónapra . 1 „ 80 „ Egyes szám ára 10 krajczár. Szerkesztési iroda: Budapesten, nádor-utcza 6. sz. Semmit sem közlünk, ha nem tudjuk, kitől jön. — Kéziratok visszaküldésére nem vállalkozunk. — Posta által csak bérmentes leveleket fogadunk el. POLITIKAI NAPILAP. Hirdetések felvétele Budapesten, nádor-utcza 6. szám (Légrády testvérek irodájában.) Kiadóhivatala: Előfizethetni helyben és posta útján, nádor-utcza 6. sz. a. A lap szétküldésre vonatkozó reclamatiók Légrády testvérek irodájába (nádor-utcza 6. sz.) intézendők. 259. szám. Budapest, szombat, szeptember 18. 1875. VII. évfolyam. TÁVIRATOK. Szécs, szept. 17. A birodalmi tanács által kiküldött közös ügyes bizottsági tagok megnyitó ülésüket e hó 21-én, délelőtt 10 órakor tartják. Prága, szept. 17. Az itteni kereskedelmi kamara ülésében a kamara elnöke kifejti, hogy a magyar kormány követelései a vámtarifa tárgyában, kivtetetlenek és az osztrák ipar pusztulására vezetők. Kragujevácz, szept. 17. A belügyminiszter a szkupsíiiának törvényjavaslatot terjesztett elő a községi autonómia módosítása és a sajtószabadság kiterjesztése tárgyában. Róma, szept. 17. A pápa consistoriumot tartott, melyben bemutatá az újonan kinevezett Mac Croscay bibornokot, közzétette a május 15-iki consistoriumban kinevezett és in petto kijelölt bibornokok neveit és Dulanszkyt sz.-fehérvári, Pogacart laibachi püspökké nevezte ki. Laibach, szept. 17. Pogacar herczeg-püspök a gymnasiumi, tanítóképezdei és népiskolai tanárkar tisztelgése alkalmából kiválóan iskolabarát értelemben nyilatkozott. Berlin, szept. 17. A mai tőzsdén mérsékelt üzlet volt, internationális értékek szilárdak, vasutak többnyire gyengébbek, iparértékek elhanyagoltak, befektetési papírok szilárdak, pénz 45/8°/0.Bée«, szept. 17. (Hív. Zárlat.). Magy. földteheruient. Kötvény 81.50. Salgó-Tarján —. Magyar hitel 207.60 Magyar zálogevél 87.25. Erdély . Magyar kelet vasút 48 50 Magyar sorsjegy 79 50. Magyar földhitel 63.—. Magyar vasuti kölcsön 100 50 Anglo-magyar 30.— Franco-magyar 50 50. Alföld 124 25. Magyar északkelet vasút 118 25. Keleti vasúti elsőbbségi kötvény 65.40. Tisza vasút 185.—. Municipal-ank 22.50. Pesti bank —.— PAHs, szept 17. Liszt 61.—, 62.—, 62.75 Répaola 83.50, 84.50, 85.—. Lenolaj 71.75. 71.25, 71,75. Szesz 46.75 46.75, 47.50. (Izűkor finomított 146.— Berlin, szept. 17. Búza 214.— 121.—. Rozs 144. — 140.4.50 145.50 72.80.bl— Zab —.— Olaj 54.50. — 50.450 5570. 56.20. — Szesz 54.20 54.50. Árpa.—.— Antwerpen, szept. 17. petróleum 24 50 NEMZETI SZÍNHÁZ. Bérlet 122. szám. Budapest, szombaton, szept. 18-án. A bolygó hollandi. Regényes opera 3 felv. Irta Wagner Rikhárd. Személyek: Daland norvég hajós — — Kőszeghy Senta, leánya — — — Tannerné Erik, vadász — — — — — Pauli Mary, Senta dajkája — — Kvassainé Daland kormányosa — — — — Szabó I. A hollandi — — — — — Odry L. Kezdete 7 órakor. Budapest, szeptember 17. Krák-mozdulás. Ősidőkről öregmesék szólnak. Ezek regélnek az őstermészet egy rengeteg óriásáról, ki idők kezdetével a vizekben lakott. 1 f Krák volt a neve. És arról volt nevezetes, hogy a meddig jó türelme tartá, lehetett a hátán répát termeszteni, falvakat épiteni, aknákat, kutakat fúrni belé, mintha valóságos föld lenne. Hátán, mely szigetül látszott ki a tengerből, megtelepedett ember és állat, tenyészet növekvék. És akik rajta laktak, mind azt hitték, hogy urai. A krák ezt tűrte csendesen. Hanem egyszer azután, mikor elunta, hogy hátát a nap süsse és a bőrét piszkálják, lassan megmozdult, egy kicsit megbukott a víz alá, s az egész paraszt tenyészetet szépen lemosta magáról az operencziába. Ilyen fatális dolog volt a krák-mozdulás. A mese mese volt. De példázata ma is talál még. S aki ezt nem hinné, csak vegye elő Tisza Kálmán mai beszédét, és csontig meggyőződik róla, hogy ennél különb krák-mozdulást még a legantediluviánusabb fantázia se kivánhat magának , s merjük hinni, hogy a leöblített tenyészet is tökéletesen megelégelte az eredményt. Három nap óta folyt a fúrás-faragás, szántás-kőtörés s a piszkáló mezei ipar minden neme a krák hátán. Építettek rajta sánczokat és légvárakat; kaszás börtönöket ástak oldalába; szivattyúra járó kutakkal köpölyözték meg ereit. És elszaporodott rajta ember és állat és mindenféle csodabogár. S mikor ezzel idáig volnának, merészen megmászták a leg gerinczét s a legormára tűzték ki a foglalás zászlaját: ez a föld a mienk. A krák csak tűrte csendesen. És folyt az építés; ömlött a szó. Vad vadra tornyosult; szemrehányásból, panaszból egész bucsujárás leve; érvek és puffancsok halomra gyüjtenek s regényes következtetések rengetege vadötletekkel népesült meg, s árnyékában szépen megtermettek a gyanúsítás mérges gombácskái. Ilyen jó idő volt a lirák hátán teljes három napig. Köszönet érte. Csak igy tudhattuk meg legújabb s leghitelesebb forrásból, hogy a kormánynak pro primo nincs létezési alapja, azután nincsen programmja s végre még maga síncs meg, csak úgy álmodja magát. De a fennforgó országos kérdésekről is csak így szerezhettünk teljes tájékozódást. Csak e mozdulatlan órákról lehetett kihirdetni, hogy a kormány el fogja játszani a bankügyét ; el fogja buktatni a vámkérdést; összebonyolítja a kormányzati rendezés kérdését , és mikor mindezzel elkészült, akkor felmondja a közjogi kiegyezést. A mi ugyan szerfelett természetes és logikus egymásután, de a mitől mégis meg kellett mozdulni a lráknak. És Tisza Kálmán beszélt. És az operenczia a megmondhatója, hol züllik a három napi viták furcsa tenyészete és sajátságos építkezése. Nem mondatott e három nap alatt a kormány ellen számbavehető szó, érvnek látszó vád s magát valóságnak tettető ráfogás, mely alól e beszéd alatt meg ne indult s alaposan el ne ment volna a föld. Csak a nagyjáról kivánunk szólani. A kormánynak nincs kormányzati politikája. Nem tudja, mit tevő legyen a reorganizálás munkájában. Különben kifejtette volna a trónbeszédben. Ez az egyik sarkalatos vád. Tisza Kálmán csak úgy felelt erre, hogy utal a „kapcsolatos“ javaslatokra, melyeket „elszigetelve“ előterjeszteni, vagy annyi vonással jellemezni, amennyi egy trónbeszéd keretében elfér, nem volna egyéb, mint készakarva áttekinthetlenné, alaposan megbírálhatlanná tenni egy nagy szerves alkotást, mely egészében tanúskodni van hivatva arról, hogy a kormánynak igenis van kormányzati politikája. És e szerves alkotás szelleméről szolgált a miniszter úr egy nagyon érthető tájékoztatóval is, midőn a nemzetiségi izgatókhoz fordulva, keményen hangsúlyozta ellenük, hogy : igenis létezik hazafiság a nemzetiségeknél, „csak tegye meg a magyar kormány, a magyar törvényhozás azon kötelességét, hogy a konkolyvetőket ne engedje felettük uralkodni.“ S érthető tájékozás tán az is, midőn Polit urnak tudtára adja, miszerint gondoskodva lesz arról, hogy soha ne tehesse lábát abba a megyébe, melyet Magyarország felforgatására archimedesi pontul szeretne venni. Ez talán mégis csak kormányzati politika , mégis csak rendszer. A bankügy a másik vád. Már az is vád benne, hogy a kormány „kérdésinek nevezte a trónbeszédben. Világos, hogy a kormány, mely e kérdés jog- és czélszerű megoldását kívánja, megelégszik holmi bankfiókkal is. Mocsáry Lajos úr legalább így vélekedik. Tisza Kálmán a lehető leghatározottabban visszautasítja e keringető felfogást. Hivatkozik arra, hogy midőn „most maga a korona ünnepélyes pillanatban elismeri a jogszerű megoldást“ ; midőn e kormány az első, mely hangsúlyozza a „jog“ szót, mit ekkoráig egy kormány se tett, akkor talán mégsem egészen „bankfiók” kikereséséről van szó, hanem egy valóságos független magyar bankról, melynek csupán felállítási módozataira vonatkozhatik a „czélszerű“ jelző, „mert — úgymond — lehet a jogot úgy is használni, hogy magunk ellen forduljon, de lehet czélszerűen is használni, és ez lesz a kormány feladata.“ A vámszövetség kérdéséből azonban még ennél is magasabb tornyot építettek. Valóságos Babel tornya, még a nyelvi csapás sem maradt el mellőle. Míg egyrészről a kormányra rá lett bizonyítva, hogy egyszerűen eladja, dehogy adja el, csak elajándékozza az ország érdekeit Ausztriának, addig másrészről kapóssá lett a doctrina, hogy az önálló vámterület egyszerre levenne rólunk minden bajt, mert az csudaszer. S e közben el nem mulasztják úgy tüntetni fel a dolgot, mintha az önálló vámterület akár holnap is életbe léphetne, s akár már a folyó évi deficitet is elenyésztethetné. Természetesen, így sokkal több savas nagyobb vonzó ereje van a panacaeának. De Tisza Kálmán — nem kis bajára e kedvencz themán való nyargalásnak — véletlenül a törvénynyel is jó ismeretségben van s megmagyarázta belőle azt az eléggé kellemetlen tényt, hogy ha akár ma felmondanék is a vámszerződést, azért az önálló vámterület áldásait teljes két évnél előbb mégse élvezhetnék. Csak a szerződési tiz év lejártával juthatunk bele s akkor is csak úgy, hogy előbb kétszer végig kell szenvednünk az egyezkedést. Az 1867. XVI-ik törvényczikk ugyanis azt határozza, hogy a 6 hónapi alkudozások után a felmondás következik és a felmondási év alatt meg kell kisérteni új egyezség kötését. Ha kilenc év múlva a felmondás meg nem történik, a szerződés folytatólag életbe lép; ha pedig felmondatik, a 10-ik év arra fordítandó, hogy az egyezkedés a közös vámterületre nézve újabb alapon megkezdessék. Erről bizony keserves dolog tudomást venni akárkinek. Hát még azoknak, akiknek összes honmentő bölcsesége a vámterületbe szorult, s erre utalja már a jövő évi deficitet is. Hanem ebből még nem következik az, hogy csupa keserűségnek miatta, a jogeljátszás vádját emelje valaki a kormány ellen csak azért, mert ez abban a meggyőződésben van, hogy az egyezkedés útján elérhető haszon aequivalens lehet a külön vámterület hasznával, s emellett még azon előnynyel is bír, hogy már a jövő év elejétől kezdve folyóvá lenne, nem pedig esztendők múlva. Igaza van Tisza Kálmánnak, hogy „a jogot nem mindig szükséges abstracte alkalmazni, ha ugyanazon jog alapján egyezkedés folytán az országra nézve jobbat is el lehet érni“. És e mondásában igen érthetően benne van az is, hogyha a jog alapján egyezkedés útján a kívánt eredményt elérni nem lehetne , akkor igen, akkor igenis gyakorolni kell a jogot magát. Azt hiszszük, hogy ez nem elajándékozása az ország érdekeinek, hanem felfogása abból a szempontból, mely az államférfiúra mindenka mérvadó kell, hogy legyen : ama kapcsolatosság szempontjából, mely „az ország valamennyi érdekei, politikai, közgazdasági összes viszonyai közt létezik“. Egy határozott programm ez, egy világosan kitűzött irány. De mi marad hát akkor a három napi szorgalmatoskodás verítékes munkájából? Semmi. A krák megmozdult s a munka minden gyümölcse a furcsa tenyészet és építkezés mindegy lábig ott fekszik, kagylók és korallok között, száz őlnyi viz alatt, hol Köl Barthelemy aluszsza álmát, a ki kalóz lett, s maga sem tudta hogyan. A mai ülésben megérdemelt figyelmet keltett s élénk helyesléssel fogadtatott egy másik beszéd is, a Puszky Ágostoné, melyet közlünk egész terjedelmében s amelynek sikeréhez mi is gratulálunk a képviselő úrnak. A magyar delegatív tagjai jövő vasárnapon délután a képviselőházban fognak elüleges értekezletet tartani; az első rendes ülés kedden, azaz folyó hó 21 és JBéesSien lesz; ffirenap, azaz folyó hó 22-én fogja Ő felsége a delegatio tagjait fogadni. A király elutazásáról Münchenbe ss Sassetotba hírek és táviratok is vannak a lapokban; értesülésünk szerint azonban ő felsége nem hagyta el Bécset s a delegatiók megnyitása előtt nem is fog onnan távozni. Széll Kálmán pénzügyőr úr vasárnap fogja benyújtani a budgetet s ismertetni az ország pénzügyi helyzetét. A közös külügyminisztériumnak a delegációk elé terjesztendő szükséglete a „P. L.“ értesülése szerint a múlt években megszavazott összegekhez képest 20,000 írttal igényel többet. Indokolják e többletet azzal, hogy azon hivatalnokok, kik alsóbb fizetési fokozatban öt évet töltöttek, a delegátiók által 1873-ban elfogadott fizetési szabályzat értelmében most a magasabb fizetési fokozatba lépnek, s erre mintegy 7000 frt szükséges. Továbbá szándéka a minisztériumnak a pétervári követ szolgálati pótlékát annyira emelni, amennyit párisi és londoni collegéi kapnak, s szálláspénzül a követségi lakásért tényleg fizetett lakbért számítja fel, amiből ismét 13.000 frtnyi kiadási többlet származik. A fedezetnél az osztrák-magyar Lloyd elsőbbségi adósságának kamataiból való bevétel az előleg fokozatos visszafizetésének megfelelőleg alacsonyabban irányoztatik elő. A keleti akadémiánál a múlt delegatív óhajtásához képest a saját bevételek és a szükséglet külön számíttatnak fel. A 46,000 frtnyi összes szükséglettel szemben áll a tanítványok által fizetett díjakból eredő 24.000 frt bevétel. A consulatusokban számos változás mutattatik ki, melyek azonban a szükséglet felemelése nélkül voltak keresztülvihetők. Nevezetesen a monastiri consulatus jutalékait kellett emelni, mert a török kormány egy nagyobb vilajetett alkotott e város körül, s azt kormányzati székhelylyé tette. Egy bécsi lap azt írja, hogy a török csapatoktól a klekmetkovicsi uton való átvonulási jogot a cs. és kir. kormány jövőre nézve megtagadta. A „P. Lloyd“ e közlést már azért is helytelennek tartja, mert a Klekben kikötött csapatoknak sohasem engedtetett meg, hogy osztrák területen átvonuljanak, amint ez a semlegesség alapelveivel szemben magától értetődik. Talán téved a „P. Lloyd“. A semlegesség megtartásáról lehet szó hadviselő felekkel szemben. A török kormány és a herczegovinaiak közötti küzdelem azonban egyrészről a törvényes hatalom, másrészt felkelők között folyik, így hát a török csapatok átvonulása a semlegesség szempontjából is megengedhető, mert most csak Trökország tekinthető elismert hadviselő félnek. A horvát tartománygyűlés elnöke és alelnöke Kresztics Miklós és Eorvát Mirkó tegnap Bécsbe utazott, hogy ő felségének a horvát tartománygyűlés feliratát átnyújtsa. A gyűlés október első felében kezdi meg ismét tárgyalásait. Egypár lap ma azzal a kellemes hírrel lepi meg olvasóit, hogy van már entrepetünk, csak a kezünket kell utána kinyújtanunk. Ezek a jó urak ugyanis, úgy látszik, csak mostanába jöhettek Budapestre, mert nagy garral hirdetik, hogy mily nagyszerű fölfedezést csináltak a Sigl-féle gabnaraktárakkal. Ha itt csak arról volna szó, hogy az utóbbi financzkalamitásai által eléggé ismeretes bécsújhelyi gyáros jól értékesíthesse roszul elhelyezett pénzét , úgy teljesen közönyösen vennék a dolgot. Ha magánembernek gusztusa van Sigler gabnatáraira, ám elégítse ki passióját. Ehhez semmi közünk ?De vannak, kik e raktárakat alkalmasaknak tartják köztárházakat. Ezt már nem lehet szó nélkül hagynunk. Sigler már régen kínálgatja raktárait fűnek-fának, de mindig hiába. Tett ajánlatot az osztrák államvaspályának is, mely azonban szintén visszautasította. Oly kedvezőtlen helyzet mellett ez nem is lehet máskép. Vizen a közlekedés csak akkor lesz jól hozzáférhető, ha a rakpartot teljesen kiépítik, mi mindenesetre még egy kis időt vesz igénybe. Hogy szárazon jól használhassák, akadálytalan vasúti közlekedéssel kellene bírnia. Amire az illető városrész élénksége mellett egyáltalán nincs remény. A hatóság csak éjjeli 12 — 3 óráig hajlandó a sínek használatát megengedni és e rendszabály helyességét senki sem támadhatja meg. Az entrepotnak természetes helye oly egyetemes forgalmi központ, mely amellett a közönséges utezer forgalmon kívül áll. Hol összefoly minden nagy közlekedési ér, a Dana s a különböző vasutak, s amely a mellett mégsem zavarja a kis forgalmat. A Sigl-féle raktárak nagy mérvben bírnak azon tulajdonokkal, melyek minden néven nevezendő entrepotnak csati hátrányára lehetnek, de egygyel sem azok közül, melyek ily intézménynek javára szolgálhatnak. Az entrópóiknak kétségtelenül az összekötő vasúti híd közvetlen közelében kell felépülniök és pedig minél előbb. Egyelőre segíthetnek némileg a bajon a fővárosi vasutak iadóházai, de ezeket csak kisegítőül fogadhatjuk el. Gribnakereskedelmünk sürgetően követeli, hogy ez ügyben minél előbb végleg intézkedjünk és egyáltalában nem tesznek jó szolgálatot az ügynek, kik kétes becsű indiványokkal csak elodázni segítik ez életkérdésünk megoldását . ORSZÁGGYŰLÉS: A képviselőház ülése szept. 17-én. Elnök: Ghyczy Kálmán. Jegyzők: Huszár Imre, Molnár Aladár, Beőthy Algernon. A kormány részéről jelen vannak: Wenckkéim Béla báró, Széll Kálmán, Tisza Kálmán, Simonyi Lajos báró, Péchy Tamás, Trefort Ágoston, Szende Béla. Elnök: Az ülést megnyitom. A múlt ülés jegyzőkönyve észrevétel nélkül hitelesíttetik. Elnök: Bemutatom a t. háznak Dékáni Gusztáv Beszterczeváros választókerületében megválasztott képviselőnek megbízó levelét, mely megvizsgálás végett az állandó igazoló bizottsághoz lesz utasítandó. Egyéb előterjesztése az elnökségnek nincs. Szontágh Pál (gömöri) a hatodik g bíráló bizottság részéről jelenti, hogy Kulcsár Lajos képviselőt igazolta. Lovász Mihály a második bíráló bizottság részéről jelenti, hogy Bibics Döme és Künte József képviselőket igazolta. Tudomásul vétetik. Kemény István dr. a 8-ik bíráló bizottság részéről jelenti, hogy Pongrácz Ágoston és Papp Sándor képviselőket igazolta. Tudomásul vétetik. Következik a felirati vita. Hegedűs László abban a véleményben van, hogy az ország közgazdasági és pénzügyi nyomorúságát, hanem egyedül is, mindenek felett az idézte elő, hogy 1867 ben közösökké tettük az állam legfőbb ügyeit, s ezzel feladtuk államiságunk egyik legfőbb létalapját, s oly terheket vállaltunk magunkra, melyekhez nem volt erőnk, s ezzel egyszersmind feladtuk az ország közgazdasági érdekeit azon szövetségnek, melyet kötöttünk, és azon egyezménynek, melyet elfogadtunk, s ezzel ráléptünk azon lejtőre, melyen a romlás örvényéhez jutottunk. Ha az ország bajain segíteni akarunk, s az államháztartás súlyegyenét helyreállítani kívánjuk, mindenekelőtt szükséges, új jövedelmi forrásokat nyitni, s e tekintetben az ország, jól felfogott érdeke az önálló vámterületre és önálló kereskedelmi politikára utal bennünket. Olyan igaz ez, hogy még a vámközösség védői is kénytelenek voltak általánosságban ennek igazságát bevallani, midőn azt mondták, hogy a külön vámterület mellett gazdag jövedelmi forrása nyílnék az államnak, egyszersmind hatalmas lendületet nyerne fáz ipar, kereskedelem és földművelés, de hozzáteszik, hogy a politikáig tekintetek és érdekek méltányos és kölcsönös kiegyenlítése mégis a vámközösségre utal, mintha a haza érdeke kizárná a más államokkal kötendő vám- és kereskedelmi szerződéseknél az érdekek méltányos, kölcsönös kiegyenlítését. Ezután szóló polemisál Móricz Pálnak az önálló vámterület ellen felhozott argumentumaival szemben, s áttérvén a polgári házasság kérdésére, kifejti, hogy a vallásfelekezetek a vallás sérelmét nem látják a kötelező polgári házasság behozatalában, mert a vallás etnikai részében a vallásos érzet csak akkor lesz megsértve, hogy ha oly két különböző természetű házasság állíttatnék egybe, amilyent Móricz Pál képviselő javasolt. Végül néhány megjegyzést tevén Polit beszédére, kijelenti, hogy pártolja Simonyi Ernő felirati javaslatát. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Pulszky Ágoston: T. házi (Halljuk! A szószékre!) A tegnapi napon egy kitűnő államférfin, kinek kijelentéseit e párt is mindig figyelemmel és tisztelettel kísér intett, hogy minél előbb véget vessünk e vitának, melynek — szerinte — valami gyakorlati gyümölcse aligha lehet. Szabad legyen ezzel szemben mégis egy, habár csekély, eredményét konstatálnom, s ez az, hogy a vita eddigi folyama igazolja azon irányt, melyet a trónbeszéd követett, és azon modort, melyet a válaszfeliratban elfogadtunk. Igazolta ezt a discussio egész folyama; igazolta a szélsőbaloldalnak (felkiáltások a szélsőbaloldalról: Baloldal!) ezúttali higgadtsága, mely majdnem egy színvonalra emelkedett azon államférfimérséklettel, melyet e párt tagjai, Posti képviselő úr és vele együtt a mögöttük levő padokon ülő fractio irányában oly szorgosan tanúsítani iparkodnak, és amelyre nézve reményünk és óhajtásunk, hogy irányunkban is ezentúl inkább fogják érvényesíteni, mint ez előtt szokásukban volt. De igazolta eljárásunkat magának Polti képviselő úrnak is felszólalása, melyről nem tagadhatjuk, ha azt összehasonlítjuk azon felirati javaslattal, nem, helyesebben szólva gunyirattal, melyre nézve a ház teljesen megadta érzelmeinek kifejezését, midőn attól a kinyomatást megtagadta, mondom, ha felszólalásának modorát ezzel összehasonlítjuk, nem tagadhatjuk, hogy tekintetbe venni iparkodott azon érzelmeket, melyek a háznak természetes hangulatát képezik. Mindamellett tagadhatlan, hogyha a hang új és sima volt is ezen felszólalásban, a fanokba tartalom maradtak a régiek. Ott találkoztunk a beszédben több kijelentéssel, melyet azon padról már régebben hallottunk; találkoztunk a nemzetiségek államalkotó szerepének azon theóriájával, melyet évekkel ezelőtt egy másik, ezen ház minden tagja által igen tisztelt képviselő úr, kinek kimaradását azon részről, a parlamentáris színvonal tekintetéből, ezúttal csak sajnálhatjuk, igen nagy ékesszólással kifejtett, azon nemzetiségi politikával, amely csupán és egyedül a nyelvbeli nemzetiségnek kölcsönöz államalkotó erőt, és ezen fogalommal helyettesíti a nemzetiség azon szélesebb fogalmát, melyet vallunk mi, és amelyet vallottunk mindig, és amelynek értelmében csakugyan a nemzetség képezi az állami erőt, de azon nemzetiség, mely a történet, a múlt szenvedései, a jövő reményei közösségén, az érzelmek és óhajtásának egységén alapszik. (Helyeslés.) Ezen értelemben igenis elfogadjuk a tant, mely egy magyar nemzetiséget, az egy magyar nemzetet ismeri, mely minden különböző nyelvű más nemzetiséget magába ölel, mihelyt ezen érzület közösség alapjára állnak, a melyre hogy álljanak ez ország a jogot, ez ország az alkalmat tőlök soha meg nem tagadta. (Helyeslés.) Ott találkozunk most is azon felfogással, mely a svájczi kantonokat emlegeti , ha nem is közvetlen például, hanem mindenesetre mint egy eszményt, mely a törekvések czélját képezze. Találkozunk azon nyelvezettel, mely a magyarországi államról szól, de a magyar nemzet említését, a magyar nemzetre való hivatkozást mindig szorgosan kerüli. Ott találjuk beszédében azon homályos intést, melyet mindig tanácsképen ad elő nekünk; azon hasonlatot, melyet a franczia császársággal állít föl, amely szerinte egy contactustól dőlt össze. Valóban csodálkoznunk kell a képviselő úr diplomatiai nyelvének hajlékonyságán, midőn az 1870—71-ik évi nagy háborút egy contactusnak nevezi, oly eseménynek, mely mintegy első érintésre puszta könnyű fuvallatra elfújt egész intézményeket. Ha ily contactustól óv bennünket a t. képv. ur, ha azt kívánja, hogy ily contactussal szemben bírjunk teljesen megállani, akkor köszönettel tartoznánk neki, köszönettel kivált akkor, ha nem sejtetné velünk, hogy ezen coptactust mint egy közelebbi jövőben bekövetkezendő tekinti. (Derültség.) Találkozunk még többet is azon beszédben, találkozunk a történet azon félreismerésével, az egész theórián keresztül vonul, és találkozunk azon kivételes állás folytonos kiemelésével, melylyel a magyarországi állapotokat feltüntetni kívánja a képviselő úr, mintha soha más hasonló helyzet nem létezett, analóg erők működése a történetben be nem következett volna. Azt állította ugyanis a képviselő úr, hogy Nyugateurópában azt, mit jelent az, az államhatalmat kézben leírni, a parlamenti életből nagyon jól tudják, tudják azt, hogy ha csak egy pártnak van kezében az államhatalom, az nagyszerű erő, de fogalmuk sincs arról, hogy ha ezen állami hatalom egy nemzetiség kezében van, ez mily óriási erő. Ezen állítás történeti szempontból valóban különösen elüt azon jelenségekkel szemközt, melyek a múlt és a jelen században Európában mindenütt ismétlődtek s azon óriási erőnek jelenségeivel szemben, melyeket ezen, az egységes nemzetiségi érzületre való hivatkozás által Francziaország a múlt század forradalmi eveiben előidézett. Egyébiránt ez csak egyike azon igazságoknak, melyeket ignorálni alig lehet, és melynek ellenkezőjét alig állítani a képviselő úr oly következetességből szokta. De megtaláljuk beszédében tanai azon következményeit, melyek logikájának nélkülözhetlen folyományai. Megtaláljuk a parlamentáris élet, a parlamentáris alkotmány azon negalióját, amelyre annak idején Mocsonyi Sándor képviselő urat vezette ezen theoria, s melyet Pofti ismételve elmondott. Szerinte a kormány iparkodik a parlamentáris életet kellő medrébe terelni és ezt nem is lehet tőle rész néven venni, de ez szerinte téves politika, mert itt a nemzeti törekvések következtében és ezen aspiratiók kielégítésének szüksége következtében, úgy amint a t. képviselő úr felfogja, a parlamentáris élet teljes lehetetlenné vált. Mi ennek ellenkezőjét állítottuk mindig és ennek ellenkezőjét állítjuk joggal ma is. Ha azt kívánja tudni a t. képviselő úr, hogy van az, hogy önök ma állítólagos számarányuk daczára mégis oly kisebbségben állanak itt, a fejezetet mi éppen a parlamentáris érzékre, a parlamentáris életre való hivatkozással adjuk meg. Ma, midőn az ellenzéki padokról csakis az vettetett a kormány szemére a választásokra vonatkozólag, hogy nem folyt be kellőleg, hogy hatalmát nem érvényesítette nagyobb mértékben, — amint ezt Helfy képviselő úr mondta, — ma önök bizonyára nem tagadhatják, hogy a parlamentáris érzék alapján igazolva van eljárásunk, és hogy a magyar nemzet megmutatta, hogy a parlamentáris életre érett (Élénk helyeslés). Ezzel szemben mindazok, amit az administratiónak nemzetiségi alapon való kifejtésére mondott, csak illusorius álmoknak, illusorius elméleteknek mondhatók, amelyeknek nincs több alapjuk, mint azon állításának, hogy az administratio tudománya talán összesen harmincz— negyven éves. Higgye el a t. képviselő úr, hogy ott, ahol ma Európában a legkétségbeejtőbb állapotok vannak, ott, ahol javulásukat remélni is alig merik, ott ezelőtt ezernyolczszász évvel sokkal jobb administratív volt, mint a minét összes tudományos készletével a képviselő úr valaha kigondolt. (Élénk tetszés és helyeslés).