Ellenőr, 1875. október (7. évfolyam, 272-302. szám)

1875-10-18 / 289. szám

Előfizetési árak: Egész évre . . 30 frt — kr. Évnegyedre . . 5 frt — kr Félévre . . . 10 „ — „ Egy hónapra . 1 „ 80 „ ügyes szám ára 10 krajczár. Szerkesztési iroda: Budapesten, nádor-utcza 6. sz. Semmit sem közlünk, ha nem tudjuk, kitől jön. — Kéziratok visszaküldésére nem vállalkozunk. — Posta által csak bérmentes leveleket fogadunk el. POLITIKAI NAPILAP. Hirdetések felvétele Budapesten, nádor-utcza 6. szám (Légrády testvérek irodájában.) Kiadó­hivatala: Előfizethetni helyben és posta útján, nádor-utcza 6. sz. a. A lap szétküldésre vonatkozó reclamatiók Légrády testvérek irodájába (nádor-utcza 6. sz.) intézendők. 289. szám. Budapest, hétfő, október 18. 1875. VII. évfolyam. TÁVIRATOK. Zágráb, okt. 17. (Tartománygyülés.) Kresztics elnök 11 órakor megnyitja az ülést s azonnal be is zárja, mivel a ház a kevés képviselő jelenléte miatt határozatképtelen. A kormány által benyújtott tör­vényjavaslat — a Horvát-Szlavonország 1876-ks ön­kormányzati szükségleteinek előirányzatára vonat­kozólag — a költséget 3,163,905 írtra szabja meg, mely összeg következő czimekre oszlik föl: I. Belügyi osztály: tartományi kormány 286,095 frt. Könyv­vitel 39,000 frt. Tartományi pénztár 10,690 frt Levéltár 3,550 frt. A tart. kormány építkezési osz­tálya 23,850. Tart. gyűlési költségek 50,000 frt Ergő f. politikai hatóságok 391,680 frt. Orsz. épü­letek 31,200. Orsz. viz- és útépítkezések 280,740 frt Egészségügy 106,860. Fenyitő intézetek 113,752 frt Rendőrség 258,367 frt. Orsz. intézmények és ösztöndi­jak segélyezése 145,462 frt. Előre nem látott kiadások 13,600 frt. nyugdíjak 154,597 frt. II. Vallás- és közoktatásügyi osztály : Vallásügyi czélok és inté­zetek segélyezése 91,667 frt, közoktatásügyi inté­zetek 300,000 frt, nyugdijak 19,713 frt. Ill. Igaz­­ságügyi osztály: Hétszemélyes tábla 52,179 frt, báni tábla 95,880 frt, első foly. tvszék 253,437 frt, járásbíróság 268480 frt, valamennyi első foly. bíróság kiadásai 168,644 frt, nyugdijak 54,461 frt. Fedezet: a) a közigazgatási bevételekből, a tanügyi alapnak és a határvagyon egy részének bevételeiből; b) a 45% egyenes és közvetett adók és egyéb nyilvános bevételekből, melyek a király­ságok közigazgatási költségeire rendelvék. Az 1876- diki előirányzat az ezen évi költségvetéshez ké­pest 11,326 frt disponibilis többletet mutat föl. Zágráb, okt. 18. A tartománygyűlés mai ülésén Makanecz és Folnegovicz interpellátiókat terjesztenek elő, és pedig előbbi a zenggi főjegyző Grzanics ellen megindított fenyitő eljárásnak a bán által való befolyásolása, utóbbi a municipális va­gyon kezelése tárgyában. A bán törvényjavaslatot terjeszt elő a tartományi költségvetés és úrbéri vi­szonyokra vonatkozólag. Bécs, okt. 18. Mint a „Montagsrevue“ je­lenti, a király Décazes herczeg franczia kad­­­ügyérnek az István-rend nagykeresztjét adomá­nyozta. Ez, valamint más franczia nagyméltóságok kitüntetése a királyné legutóbbi francziaországbeli tartózkodásával függ össze. Bondou, okt. 17. „Pandora“ gőzös Spithead­­ből visszatért és leveleket hozott az éjszaksarki expeditióról, melyek Karcz szigetén júl. 27-én kel­tek. Nares kapitány e levelekben jelenti, hogy a tengert nyiltan találta s reménye, hogy magas szé­lességi fokig fog eljuthatni. Bukarest, okt. 17. Ma az oláh kormány és a különféle vasútigazgatóságok abban egy­eztek meg hogy nov. 1-jétől kezdve az egyénes személyközlél’­kedés Bécs és Konstantinápoly között, Lemberg— Bukarest-Ruszcsukon át megkezdődik. Belgrád, okt. 17. Ma délután a nép nagy, lelkesült örömriadása és nagy disz mellett volt meg a fejedelem esküvője; ezután a fejedelem a külföldi képviselőket fogadá. Róma, okt. 17. Az olasz király ma Milá­nóba érkezett. Atuén, okt. 17. A kamara elintézte a vá­lasztási igazolásokat. Holnap választják meg a kamara elnökét. Belgrád, okt. 17. A hivatalos lap jelenti, hogy Milán fejedelem­ a lakomán­ypasztot mondott a czárra, ki, mint elődei, oly kegyes jóakarattal viseltetik az Obrenovics-házbeli fejedelmek iránt. Samaiokoff főhadsegéd azt válaszolá, hogy a czár a jóakarat és barátság érzelmeit táplálja Milán fejedelem és a szerb nemzet iránt. — Este a város fényesen ki volt világítva; egy katonai zenekar vonul végig a lelkesült néppel teli ut­­czákon. Páris, okt. 18. Thiers Arcadiosban beszé­det tartott­, melyben azt mondá, hogy a köztársa­ságot tartósan megállapítottnak hiszi; Francziaor­­szág nincs isolálva és Európa békés érzületeinél fogva rokonszenvre számíthat, mely a noninterven­­tio politikáján alapszik. Ezen politika a jövő po­litikája. Páris, okt. 18. Roucher Corsicában beszédet tartott, melyben az alkotmány revisiójának jogo­sultsága mellett szólott. I­ew-York, okt. 16. A cubai fölkelők el­nöke, Aguilera itt kikötött, mivel a spanyol czir­­káló hajók miatt Cubához nem közeledhetett­ intézkedései. A franczia kormány foglalkozik legtüzetesebben a kérdéssel, s mint a félhivatalos „Frangais“ írja, oda törekszik, hogy Angliával s egyáltalában hatalmakkal megegyezésre jusson azon czélból, hogy a török papírok tulajdonosai számára a porta által felajánlott biztosítékoknál hatható­­sabbakat eszközölhessenek ki. Decazes herczeg a párisi, angol és török követtel arról értekezett, hogy a török kormánytól az újonnan elvállalt kötelezett­ségek teljesítésére nézve kötelező nyilatkozatot lesz kívánatos nyerni. A franczia miniszter azt kívánja, hogy a porta a párisi és londoni kabinetekkel, mint külföldi hitelezőinek jogszerű képviselőivel együtt, kötelező nyilatkozatot írjon alá bizto­sításul nemcsak a papír-tulajdonosokkal hanem az idegen kormányokkal szemben is. Az an­gol és török követ erről értesítették kormányai­kat s egy félhivatalos franczia lap szerint, az an­gol kormány beleegyezése esetére Francziaország és Anglia a három éjszaki hatalmat föl fogja kér­ni, hogy a török kormánynál segédkezet nyújtsanak. Az osztrák-magyar kormányhoz ezen felszólítás már el is küldetett és mint a „Soir“ állítja, az angol, olasz és osztrák-magyar kormányok beleegyezőleg feleltek Decazes herczeg azon ajánlatára, hogy Konstantinápolyban közösen a pénzügyi el­lenőrzés egy nemét létesítsék és szervezzék. A dal­mát­iai határról a napokban többféle határsértésekről és gyilkolásokról értesít a táviró , ezért a dalmátiai határőrség erősíté­sére két zászlóaljat el is küldöttek Metkovicsba. A török katonák a dalmát határ közelében 3 fegy­vertelen osztrák alattvalót és egy olaszt meggyil­koltak. Popovolje kerületében, melynek falvai meg­hódoltak, a török csapatok Trebinjéből Klekbe vonultakban 7 faluban lefejezték a véneket és szétrombolták házaikat; több helységet föl is gyúj­tottak. A popovoljei védtelen lakosok állítólag va­lamennyien elmenekültek és Ragusa környéke el van árasztva menekülőkkel. Belgrádban titkos agitatio folyik Milán fejedelem ellen. Mint a „Narodny Listy“ értesül, a hatóság házakat motoztat és sok gyanús sze­mélyt fogat el; a többi közt elfogták Skanicsics Lyubát, az „Isztok“ szerkesztőjét. Falragaszokat is koboztak el, melyekkel Milán fejedelem ellen akartak lázítani. A „Granicsár“ szerkesztőségében és nyomdájában szintén motoztatott a hatóság. A bajor kabinet Luitpold herczeg elnöklete alatt szombaton minisztertanácsot tartott s be is adta lemondását a királynak, ki anyjánál van Ho­­henechwacgauban. A király a minisztérium lemon­dására és a kamara elnökének azon kérelmére, hogy kihallgatás alkalmával a feliratot átnyújthas­sa, nem válaszolt. Parllamenti körökben nagy fe­szültséggel várják a király elhatározását, mely aligha fog az ultramontánok részére dőlni. A német császár ma reggel átlépett az olasz határon és Bergamoban reggelizvén, 4 órára Mi­lanóba érkezik. A milánói polgármester a lakossághoz következő felhívást intézett: Lombardiába, oly számos harcz és viszálkodás színhelyére jó az óhajtva várt császári vendég, hogy Victor Emanuel királylyal kezet szorítson. Olaszok és idegenek tömegesen érkeznek Milánóba, az ünnepélyes esemény fényes kiválasz­tott helyére, melyben két nemzet történelme fűződik egybe, melyekne­k egyetértő szándékai oly hatalmat fognak teremteni, mely a civilisatio haladását gyor­san elősegítendi. — Bismarck meg nem jelenése nagy feltűnést kelt Milanóban, de a hangulat le­csillapítására azt terjesztgetik, hogy „a kanczellár egyedül csak orvosi tilalom folytán nem jön el; s hogy azért Visconti Venosta és Bismarck titkára között a politikai negotiatiók meg fognak történni s a látogatás semmit sem veszit politikai jelentősé­géből. — A milánói érsekő azon kérdésér­e, hogy a császár jelenléte alatt, a klérus milyen magatartást kövessen, Antonelli bíbornok azt felelte, hogy a klérus csak akkor jelenjék meg nyilvánosan, mi­kor az föltétlenül szükséges; az érsek értesítse er­ről a papságot szóbelileg. — Az „Osservatore Ro­mano“ teljesen valótlannak mondja azon hírt, mint­ha a pápa Vilmos császárnak egy brevet szándé­koznék átnyújtatni. A német kir.­gyűlés e hó 27-ére van egybehiva, s valószínűleg maga a császár fogja meg­nyitni. Olaszországban e szerint legfölébb csak 4 napig tartózkodhatik. A franczia belügyminiszter végre mégis tett valamicskét a préfetk elmozdítása körül. 7 préfett áttett és három újat nevezett ki. A híres Dncros az algériai ügyek igazgatójává s helyébe lyonsi préfetát Welche (kinek bonapartista híre csöppet sem jobb a Dncrosénál) neveztetett ki. Ő felsége, mint hallják, szerdán Budára lő, s ez alkalommal egy nagyfontosságu ügyben is megtörténik a végleges intézkedés. Részvéttel értesülünk, hogy Szűcs Imre, Kecskemét város egyik kerületének képvise­lője elhunyt. Ő a képviselőház első halottja. Mint tudjuk, Szűcs Imre előbb a mérnöki pályán műkö­dött, csak meglett férfikorában, pár év előtt vé­gezte­ a jogot, s lett ügyvéd. Mint ilyent városi kapitánynak, majd országos képviselőjének válasz­totta Kecskemét városa. Az 1876-iki közös budget, melyet a ma­gyar és osztrák delegatio megszavazott, a követ­kező: Rendes szükséglet. I. Fejezet. Kül­­ü­gyminiszterium: 4.282.160 forint; ebből levonva a saját bevételeket: 726,000 frt, marad fedezetlen szükséglet: 3.556,160 frt. II. Fejezet: Hadügyminisztérium: A) hadsereg: 91.658,485 frt; ebből levonva a saját bevételeket 4.429,511 frtot, marad fedezetlen szük­séglet 8. 228,974 frt; B) hadi­tengerészet 8.726,890 frt, ebből levonva a saját bevételeket 84,000 frtot, marad fedezetlen szükséglet 8.642,890 frt. III. Fejezet. Közös pénzügyminiszté­rium 1.855,098 frt, ebből levonva a saját be­vételeket 2459 frtot, marad fedezetlen szükséglet 1.852,639 forint. IV. Fejezet. S­zámvevőszék 128,768 frt, ebből levonva a saját bevételeket 1234 frtot, ma­rad fedezetlen szükséglet 127,534 frt. A rendes szükséglet tesz tehát összesen 101.408,197 frtot. Rendkívüli szükséglet. I. Fejezet. Külügyminisztérium 72,800 frt. Budapesti szinlapok. Budapest, hétfőn, okt. 18. 1875. Nemzeti színház. Anius Fini Ede.. .50.TMB.­­ Másodszor : Idegen bohócz Solymosi A jóslat. Korcs magyar Vasvári Vígjáték 5 feh.írta Csiky m­­ennykérff. Adrastos Bercsényi Népszínmű 1 felv. Erdélyi J. Dioskuros Szigeti Imre „Villám Bandi“-ja után R. Olympia Felekiné Sugár, gazd. paraszt Zádor Erycia Szigligeti F. Kata, leánya Sziklai B. Hermione Szigeti Jolán Szamos F. Juhászg. Partényi Polydora Kornstein E. villám Bandi ISzabó B. Thysbe Kölessi Irma lllom. Peti­ Eőri G Helles S Imre IV siralmai. Knemon Körösmezei Bohózat 1 felv. I.Vidra Sipka, Aristos Náday Bibircsóki T. házi ur Tihanyi Olaukos Halmy Lidi, leánya Dancz Nina Tiamis Halmai Skolasztika, vén k. a. Klárné Nausikles Újházi Karcsú Pista Karikás Harpya Szathmári L.-né Szuszinka Jeremiás, Együd Lerina Molnárné Jutka, cseléd Rákosi F. Phryne Helvey Laura V. A király csókja. Sn°Keideteb7nSakor. Operette 1 felv. Irta Bérezik. _ Rózsa, juhászné, Sziklai E. T.-T. ... - Lóránt, jegyese Kápolnai Népszínház. Drugeth, udvarbel, Solymosi. I. Ünnepi nyitány. László) Oroszi Mosonyi Mihály műve. Elek,­­ apródok Kiss Paula D. Fölavatás. Jenő,­­ Fekete J. Drámai prolog. Irta A. K. Kezdete 7 órakor. Budapest, október 18. Külföldi szemle. Budapest, október 18. A herczegovinai mozgalmak csillapultával az európai diplomatiát ismét egy nem kevéssé fontos kérdés foglalkoztatja: a török kormánypénzügyi II. Fejezet. Hadügyminisztérium: A) hadse­reg: 13.093,300 frt; B) Hadi­tengerészet­: 1.269,984 forint. III. Fejezet. Pénzügyminisztérium: 1050 frt. A rendkívüli szükséglet tehát tesz ös­szesen 14.437,134 forintot. Ehez számítva a rendes szükségletet 101 mil­lió 408,197 frtot, tesz az összes közös költ­ségvetés 115.845,331 frtot. Ebből leszámítva a 12.000,000 frtnyi vámjö­vedelmet, marad fedezendő összes közös szükséglet: 103.945,331 frt. Ebből levonandó a magyar korona országaira 2%, vagyis 2.076,906 frt 62 kr, a 101.768,424 frt 38 kr maradványból esik az osztrák birodalmi tanácsban képviselt királyságok és országokra 70%, vagyis 71.237,897 frt 6% kr fedezendő gnóta , és Magyarországra a 30°/0, azaz 30.531,527 frt 3172 kr. Ehhez járul még a 188,665 frt 62 kr póthitel, melyből az Ausztriára eső 70% — 129,424 frt 61 % krt tesz. Az osztrák delegatio zárülésén An­­drássy gróf jelenti, hogy a közös pénzügyi törvé­nyek szentesítése megtörtént, s a király nevében a hazafias belátásért és készségért, melylyel a dele­­gatiók megfeleltek feladatuknak és a felség vára­kozásának, teljes elismerést és köszönetet fejez ki. Andrássy gróf továbbá a maga és minisztertársai nevében megköszöni a nyilatkozott megtisztelő bi­zalmat és hangsulyozá, hogy a nehéz pénzügyi helyzet daczára is kész áldozatkészség megkönnyíti a kormány feladatát és már magában nagy erköl­csi súlylyal bir, mely képes megerősíteni és emelni a monarchia tekintélyét és biztonságát. Schmerling elnök párbeszédében örömmel konstatálja, hogy a­­ kormány belátó eljárásának sikerült a veszélyeket­­ körülhajózni, melyek a politikát fenyegették a déli­­ felkelés által, s reméli, hogy a török kormány a refom­pályára való lépése által megakadályozza azok ismétlődését, végül örömmel várja azt az idő­pontot, midőn az államnak lehetséges lesz figyel­mét nem annyira a hadi felszerelésekre, mint az ipar és kereskedelem békés fejlesztésére fordítani. A magyar delegáczió XVI-ik ülése: Bécs, október 17-én. Elnök: S­z­ö­g­y­ény­i-Ma­ri­c­h László. Jegyző: N­a­g­y György. A közös kormány részéről jelen vannak: Andrássy Gyula gróf, Koller báró, Holzgethan La­jos b. miniszterek, Pekh Frigyes b. altengernagy, Orczy Béla b., Benedek Sándor altábornagy, Szent­­györgyi Gyula, Mérey Sándor, Barthos János és Gaál Jenő. Elnök: Az ülés megnyittatik. Az országos bizottság által a birodalmi ta­nács bizottságával egyetértőleg hozott határozatok ő cs. és apost. kir. felsége által szentesittetvén, fel fognak olvastatni. Andrássy Gyula gr. külügyminiszter: Tisz­telt országos bizottság! (5 cs. és ap. kir. felsége a közös ügyek tárgyalására kiküldött országos bizottságok egyértelmű határozatait megerősítvén és helybenhagyván, van szerencsém azokat a 1. országos bizottságnak azon kéréssel átnyújtani, hogy azok szokásos kihirdetését elrendelni mél­­tóztassék. Ez alkalommal egyszersmind ő felsége részé­ről azon megbízásban részesültem, hogy a 1. or­szágos bizottságnak azon hazafias belátásáért és áldozatkészségéért, melylyel úgy saját hivatásának, mint ő felsége várakozásának teljes mértékben megfelelt, teljes elismerését és köszönetét adjam át. Legyen szabad ezt a kormány részéről még néhány szóval megpótolnom. (Halljuk!) A 1. országos bizottság határozatai által nem­csak saját hivatásának felelt meg, hanem a kor­mány állását és felelősségét is megkönnyítette, mert azon tény, hogy dac­ára az ország nehéz pénzügyi viszonyainak azon nagyobb terhek viselé­sét is, melyek a jelen viszonyok közt szükségesek­nek mutatkozván, a kormány által kérettek, meg­ajánlotta, oly erkölcsi erővel bír, mely már magá­ban is alkalmas arra, hogy a monarchia és így Magyarország biztosságát és tekintélyét emelje. Legyen szabad még ehhez úgy tisztelt minisz­tertársaim, mint különösen magam nevében azon mélyen megtisztelő bizalomért, melyet ez alkalom­mal irányunkban és irányomban tanúsítani méltóz­­tattak, legmelegebb, legőszintébb hálámat nyilvání­tanom. (Elénk hosszas éljenzés.) Elnök: Ő cs. kir. ap. felségének legmaga­sabb nyilatkozata és kegyes elismerése hódoló tisz­telettel és hálával fogadtatván, jegyzőkönyvbe vi­tetik. Most fel fognak­­olvastatni a legmagasabb szentesítéssel ellátott határozatok. Nagy György jegyző olvassa a határo­zatokat. Tudomással vétetnek. Szögyényi Mari­eh László elnök: A magyarországi közös­ügyi országos bizottság­nak feladata a birodalmi tanácsban képviselt ki­rályságok és országok bizottságával összhangzóan hozott s ő cs. és apostoli királyi felsége által szentesített határozatokkal, melyek éppen most ki­­hirdettettek, befejezve lévén, ha 25 napi munkáló­­dásunkra visszapillantunk, a feldolgozandott ügyek halmazát és terjedelmét, de még inkább azoknak nagy fontosságát tekintve — iparkodásunk túlbe­csülése nélkül elmondhatjuk, hogy e határozatok­nak aránylag rövid idő alatti létrehozását, alapos­ságuk hátránya nélkül — lehetőleg elősegítettük. Ezen határozatok lényegét természetüknél fogva az ország által viselendő közterhek egy ré­szének számszerinti kifejezése képezvén: nincs senki, a­ki élénkebben óhajtotta volna, mint az összes országos bizottság, hogy e számok minél , kisebbek s külö­ösen a múlt éveknél csekélyebbek legyenek; mert hazai pénzügyeink zilált állapotát s anyagi viszonyaink mostohaságát szem elől nem tévesztve, önmagunk legnagyobb megnyugtatására­­ szolgált volna, ha a közös ügyek 1876. évi szük­­­­ségleteinek megállapítása akként sikerülhet vala, hogy azzal a honpolgárok erői nagyobb mérvben­­ igénybe ne vétessenek, sőt ezen közterhek egy­­ része, a mennyire lehet alábbszállittassék. Ha ezt mindaztal legkomolyabb törekvésünk­­ mellett is elérni ezúttal szerencsések nem lehet­­­­tünk, azért nem lehettünk, mert m­i az osztrák­magyar monarchia 1867. évi közösügyi szükség­letei a tavaly megszavazott összegeket , vagy ép­pen nem, vagy csak jelentéktelen emelkedéssel ha­ladják túl, sőt több czímben és tételben tetemes apadásokat és megtakarításokat mutatnak, a kö­zös hadügyi előirányzatban egy oly nagymérvű rendkívüli szükséglettel állottunk szemben, mely­nek indokoltságát és sürgősségét el nem ismerni nem lehetett, és melynek megszavazását a hadse­reg harczképességének veszélyeztetése s az állam biztonságát vérükkel oltalmazni hivatott honfiak életének gondatlan koc­káztatása nélkül sem meg­tagadni, sem hosszabb időre elodázni szabadsá­gunkban nem állott. Igaz, hogy ezen kiadás is azok sorába tar­tozik, melyeket az álló hadseregek felfegyverezé­­sének a pusztítás, öldöklés és rombolás már-már legmagasabb és legkegyetlenebb tökélyére való emelése tesz szükségessé, és folyományai az euró­pai szárazföldi államok ez idő szerinti védrendsze­­rének s az álló hadseregek óriási hadi létszámá­nak , mely rendszer káros nemzetgazdászati visz­­szahatásai miatt kell, hogy előbb-utóbb európa­­szerte egy helyesebb állat felváltassék. Miután azonban a hadseregek harczképessége felfegyver­zésük hatályosságának egyenlőségéről van lénye­gesen feltételezve, az ezen czélra fordított áldozat az állam külbiztonságának szilárdításában s a véd­erő ellentállási képességének fokozásában találja pótlását. Egyébiránt ezen nagyobb mérvű egyszerű ki­adástól eltekintve, a hadsereg szükségleteinek előirányzata több megnyugtató mozzanatot tüntet fel; a­mennyiben a rendes szükséglet az országos bizottságok ismételve kijelentett kívonatainak meg­­felelőleg, már-már egy normál béke budget kere­tébe kezd szorulni, s a hadügyi szakmának eré­lyes, gondos és humánus vezetése nem csupán a nyers erő fokozását, hanem a hadsereg szellemi tényezőinek fejlesztését is tűzte ki magának egyik nemes czéljául, sőt nemzeti jogos igényeinknek t­öb figyelembe részesítése is alaposan várható, Így tehát ama régi, de mindig igaz monda­tot : „ki békét akar, harczra készüljön“ szem előtt tartva, a hadügy szükségleteire megszavazott nagy összeget a legfőbb állami érdekek, a viszonyok kérlelhetlen hatalma s a béke áldásai élvezhetésé­­nek biztosítása által teljesen igazoltnak hiszszük. De az utóbbinak elérése a jól szervezett s felfegyverezett hadsereg mellett még a nemzetközi viszonyok helyes kezelését s a külügyek tapinta­tos vezetését is feltételezvén, ezt ma ugyanazon teljesen kielégítő mérvben bírjuk, mint a múlt évi közösügyi tárgyalások alkalmával közmegnyugvás­sal tapasztaltuk, és h­a ezekre nézve úgy átalá­­ban, mint a kelet felé felmerült újabb eseményre vonatkozólag a magyar-osztrák monarchia s külö­nösen hazánk érdekében óhajaink voltak, ezeket részint még mielőtt nyilvánultak teljesítve, részint érdemlett figyelemre méltatva találtuk. A külügyek gondozására előirányzott szük­ségleteket tehát annál nagyobb készséggel szavazta meg az országos bizottság, mert vezetésüknek ed­digi következetes szerencsés irányzata a világbéke további fennmaradásának alapos reményére jogo­sít, s az azoknak élén álló jeles államférfit­, kit kiválóan sajátunknak tartunk. (Élénk éljenzés) ve­lünk együtt érzi, hogy annak minél hosszabb za­vartalan megóvását Magyarország minden szellemi s anyagi érdekének ápolása és összes közügyeink­nek sürgős végrendezése hatványozva követeli. Tudjuk s érezzük, hogy bármennyire indo­kolt volt e szerint a közös ügyek most említett és egyéb szükségleteinek az 1875. évre általunk tör­tént elutasithatlan megszavazása, mégis ezzel nagy s egyrészben új teher nehezedik a honpolgárok vál­­laira; de, miután az előttünk állott kettős köteles­ségnek politikai s erkölcsi súlyát lelkiismeretesen mérlegelve, az egyiket teljesíteni igyekeztünk anél­kül, hogy a másikat elhanyagoltuk volna, műkö­désünk eredményét a hőven teljesített polgári kö­telesség öntudatában annál nyugodtabban bocsát­unk megbízóink s honfitársaink bírálata alá, mert kételkednünk sem lehet, sőt elvárjuk, hogy a zár­számadások vizsgálatánál talált tújkiadások úgy az összeg nagysága, mint az igazolás hiányossága miatt méltó neheztelést keltvén fel, miként a jövő országos bizottságok elé terjesztendő zárszámadá­sok erre többé okot s alkalmat szolgáltatni nem fognak. (Helyeslés.) Midőn tehát még csak a közös miniszter urak­nak nagy fontosságú tárgyalásaink körüli készsé­ges közreműködésükért, valamint az albizottságok tisztelt elnökeinek, előadóinak és jeles jegyzőinknek ernyedetlen buzgalmukért és fáradozásukért az or­szágos bizottság nevében köszönetet mondok (éljen­zés) s elnöki teendőim gyarló teljesítésében a tisztelt országos bizottság részéről tapasztalt kegyes elné­zésért és bölcs támogatásért szivem mélyéből sza­­kadó legmelegebb hálámat kifejezve, magamat mind­nyájuknak hazafias rokonindulatába tiszteletteljesen ajánlom (Élénk éljenzés): a közös ügyek 1876. évi szükségleteinek tárgyalására megválasztott or­szágos bizottság tanácskozásait befejezettnek nyíl­vánitom, s üléseit ugyanazon legőszintébb kívána­lommal, melylyel azokat megnyitottam, zárom be éljen s uralkodjék dicsőségesen, boldogul és boldo­gítva sokáig felséges annak apostoli királynak! (Lelkes éljenzés.) Üdüljön, gyarapodjék s virágoz­zék szeretett magyar hazánk! (Hosszas élénk él­jenzés.) Haynald Lajos kalocsai érsek. .. országos bizottság! Mindnyájunknak teljes bizalmát bíró lelkes külügyminiszterünknek és elnökünknek szavaiból megértettük ezen országos bizottság mű­­ködésének, és e működés eredményének mind ál­lam-, mind nemzetügyi fontosságát. Nem aka­rok bemélyedni ennek további fejtegetésébe, nekem elég az, hogy a nemzet törvényes képviselő által méltánylotta a fennforgó európai körülményeket, állami életünk szükségeit, méltánylotta azt az apos­toli fejedelem, és e két méltánylás találkozván egy­mással, tiszteletreméltót állított elénk — a tör­vényt. De valamint ezen kettős méltánylásnak tár­gyai tiszteletre méltók: visszatekintvén bizottsági működésünkre, nem akadunk még csupán ezen egy dolognál, a létrejött törvénynél, hanem kell, hogy egy kitűnő személyiség felé is forduljon figyelmünk, melyet bizalmunk az elnöki székbe ü­tetett. A fejedelemnek szintúgy mint a nemzetnek méltánylása fordult min­denkor feléje. Méltatta benne az államférfias értéket, méltatta a hazafias magas érdemeket, és mindké részről özönlöttek az elismerések, az igazságosság­nak, a kegyeletnek, a tiszteletnek újabb meg újabb bizonyítékai. És a fejedelem s nép méltánylása tárgyában, ott is törvény állott elénk, mert az ő trón és nemzet iránti hűségében és hatalm­i köte­lességei példás teljesítésében mint egy törvény fé­­nyeskedik előttünk, melyet minden hazafi szívesen követ. (Éljenzés.) Mi úgy lévén, t. bizottság, úgy hiszem, van kötelességünk ő iránta, melyet telje­sítvén, ha ő most hangzott elnöki zárbeszédében az öldöklés mesterségének segédjeiként állított a világ szemei elé. (Derültség) mi megmutatand­­juk, hogy valami jobb is van bennünk, van ben­nünk éltető minden jó és nemesre nézve, és éppen azért ő rá nézve is. (Tetszés.) Éltessük tehát őt legszívesebb kívánatainkat kifejezve, hogy ki mindenkori hazafias erényeit gyakorolva most is elnöki teendőit szokott ügy buzgalmával, államférfim bölcseségével és tapinta­tával vezette, és igy nehéz és nagy fontosságú közösügyi működésünket sikerre juttatta, még so­káig, (Éljenzés) a nemzet legjobbjai és legelőbb­jei között harczolva, minden jó és nemesre irá­nyait hazafias törekvésének gazdag sikerét látva és szép családja körében teljes boldogságát él­vezve, (Éljenzés) a legkésőbb emberi korig éljen. (Lelkes éljenzés.) Hálánkkal és jó kivánatunkkal fordultunk t. elnökünk kitűnő működése felé, most forduljunk kedves alelnökünk tétlensége felé is. (Derültség.) Ő neki ugyan köszönetet nem mondhatunk alel­nöki működéséért, elnökünk virágzó egészsége és munkaképessége elvonta tőle azon tért, melyen el­nöki tisztben ismert hazafias buzgóságánál fogva szívesen és dicsően működött volna, sem nem kí­vánhatunk oly valamit neki, mint elnökünknél te­vénk, hogy szép családja teljes jóllétében találja boldogságát. (Derültség.) De azért mégis van kö­­szönetünk, vannak jó kivánataink számára. Ha nem is az elnöki székben, de mint „par inter pa­res“ világoskodott ő szokott munkásságával és ál­lamférfias elmésségével minden bizottsági működé­sünkben előttünk, s midőn a delegationális szekér kereke zökkenőbe jutott, ő megtalálta a szeren­csés tért, mely czélhoz vezetett minket. (Élénk he­lyeslés.) Engedje isten , hogy ő még nagyon sokáig, a hozzá lelkes, a trón és nemzet iránt terhetlen hűséggel viseltető hazafiak pedig mindenkor — éppen úgy mint ő — szerencsésen megtalálják a kellő szót és irányt, ha nemzetünknek, hazánknak ügye bármikor zökkenőbe jutana. (Élénk helyes­lés.) Szlávy alelnökünk sokáig éljen! (Lelkes él­jenzés.) Ezzel a jegyzőkönyv hitelesítése után az ülés déli 12 órakor véget ért. A pénzügyi bizottság ülése. (Október 18.) A pénzügyi bizottság mai ülésében Z­s­e­d­é­­nyi Ede elnöklete és Ordódy Pál jegyzősége mellett tanácskozott. A kormány részéről jelen voltak : Széll Kálmán pénzügy-, T­u­z­a Kálmán belügyminiszter; Ilnek, Buday tanácsosok. Na­pirend : a pénzügyminisztérium költségvetésének folytatólagos tárgyalása. Jogilletékek és dijak. Szükséglet 1876-ra 377,166; 1875-re volt 213,995 frt; fede­zet 1876 ra 16.905,260 frt, 1875-ben volt 16.096,610 frt. A miniszter előadja a szükséglet emelke­désének okait, mire a bizottság a tételeket el­fogadja. A fémjelzés czimén a szükséglet 1876-ra 7351 frt, 1875-ben 7912 frt volt; fedezett 1876-ra 17,676 frt, 1875-ben volt 25,852 frt. A minisz­ter a csökkenést az arany­üzlet csökkenésére vo­natkoztatja. A bizottság a czímet elfogadja. Elfo­­gadtatik továbbá az út-, híd- és rév­vám szük­séglete 500 frt, a fedezett 20,849 frttal. A dohányjövedék szükséglete 11.800,404 frt, fedezete 27,979,050 frt, tiszta bevétel 16.178,646 frt. Molnár megjegyzi, hogy a külföldi dohány­nak nagymértékű importálása alig fér meg a do­­hánymonopólium természetével. Felhozza továbbá a csempészet ellenőrzésének hiányait. A minisz­ter hosszabb előadásban előterjeszti a dohányjöve­dék tekintetében jövőre követendő eljárását. Eddig maga a kormány hozatott be külföldről tetemes mennyiségű dohányt; ez jövőre meg fog szűnni s csakis a havanna-szivarok behozatalára fog szo­rítkozni. Hegedűs L. elfogadja az előirányzatot de figyelmezteti a minisztert az Olaszországban divó eljárásra, hol a dohánymonopólium bérbeadása te­temesen emelte a jövedelmet. Ajánlja továbbá, hogy az egyedáruságot illető Ausztriával kötött szerző­dést kedvezőbben kellene átalakítani. A minisz­ter a bérbeadást ez idő szerint megkísérlendőnek nem véli, az utóbbit illetőleg ígéri, hogy azt figye­lembe fogja venni. Helly az idei bevétel csökkenésének főokát a szivarárak emelését tartja és nem hiszi, hogy abból több jövedelmet lehetne várni. Szintén fel­hozza Olaszország példáját, melyet az egyedáruság jövedelmét bérbeadás által megkétszerezte. Móricz a csempészkedés főokát abban látja, hogy 120,000 hold termését megőrizni lehetetlenség. A bérbeadást még ma nem tartja lehetőnek, mert az országban nincs reá tőke, idegen kezekbe pedig ez ügyet az ország lakosainak rovására, átadni nem lehet. Wahrmann kevésnek tartja a dohányvé­­telre előirányzott 8 milliót, miután az idén nagyon jó termés van, a fedezeti tételeket azonban elfo­gadja. A miniszter megjegyzi, 1.800.000 írttal vett fel többet, mint 1875-ben e czélra kivetve volt. Ezenkívül a külföldi dohány behozatalát 1 millió fo­rinttal szállította le, miután még 1873 és 1874-től nagy készlet van s igy az itt megtakarított összeget is belföldi dohány vásárlására fordíthatja. Horváth a rosz szivargyártás hátrányait hozza fel, mely az állam kárára a csempészetet mozdítja elő. A miniszter ígéri, hogy erre is ki fogja figyelmét terjeszteni. Molnár a fedezetet egy fél millióval kívánja lejebb szállítani, mert úgy látja, hogy a bruttó jö­vedelem évről évre kisebbedik, mire nézve adatokat is hoz fel. A bizottság az előirányzatot változatla­nul elfogadja. A lottójövedéknél, melynek szükséglete 2.216,013 frt, fedezete 3.708,700 frt, Wahrmann

Next