Ellenőr, 1875. október (7. évfolyam, 272-302. szám)

1875-10-19 / 290. szám

Előfizetési árak: Egész évre . . 20 frt — kr.­­ Évnegyedre . . 5 frt — kr Félévre . . . 1O „ — „ ! Egy hónapra . 1 „ 80 „ Egyes szám ára 10 krajczár. Szerkesztési iroda: Budapesten, nádor-utcza 6. sz. Semmit nem közlünk, ha nem tudju­k, kitől jön. — Kéziratok visszaküldésére nem vállalkozunk. — Posta által csak bérmentes leveleket fogadunk el. POLITIKAI NAPILAP, Budapest, kedd, cktóber 19. 1875. 280. szám. Hirdetések felvétele Budapesten, nádor-utcza 6.szám (Bogrády testvérek irodájában.) Kiadó-hivatala: Előfizethetni helyben és posta utján, nádor-utcza 6. sz. a. A lap szétküldésre vonatkozó reclamatiók Légrády testvérek irodájába (nádor-utcza 6. sz.) intézendők. VII. évfolyam. TÁVIRATOK. Bécs, okt. 18. A „Pol. Corr.“ értesül, hogy a hír, mely szerint állntólag legközelebb az urok­­házába való kinevezések fognának történni, telje­sen alaptalan. Bécs, okt. 18. A „Reichsr. Corr­ sp.“ érte­sül, hogy de Pretis holnap fogja az 1876-iki költ­ségelőirányzatot benyújtani és azt szóbeli exposé­­val kisérni. Iftüncken, okt. 18. Képviselői körökben arról beszélnek, hogy a kamara már szerdán fogna elnapoltatok Milánó, okt. 18. A német császár ma ide érkezett, a pályaudvaron a király, a koronaher­­czeg, a miniszterek, a hadi és polgári főhatóságok által fogadtatott. A két uralkodó megölelte egy­mást, óriási népsokaság lelkesedéssel üdvözölte a császárt, ki ágyuk dörgése és a porosz néphym­­nus hangjai mellett az udvari kocsira szállt és a fényesen diszitett városon keresztül a palotába haj­tatott. Az utczákon számtalan népség hullámzott. Reimes, okt. 18. Az érseknek bibornokká történt kinevezése alkalmából bankett tartatott, melyen a bibornok-érsek a pápa és Mac Mahonra, Cissey hadügyminiszter Mac Mahon és az európai béke fenntartására emelé poharát. Milánó, okt. 18. Az utczákon, melyeken a német császár keresztül volul, a fogadás lelkese­dett volt; a császár és a király a", első kocsiban ültek, ezután következtek a királyi herczegek, Moltke tábornagy, Cialdini és Bülöw. A császár és a királynak ismételve kellett az erkélyen meg­jelenni ; ezután a császár a minisztereket, az ud­vari tiszteket és a kamarai elnököket fogadta. Athén, okt. 18. A walesi fejedelem ideér­kezett és a királyi pár által fogadtatott, a polgár­­mester üdvözlő beszédet tartott. Az ut­kák fel van­nak díszítve. Madrid, okt. 18. A király bronchitist ka­pott, állapota azonban nem aggasztó. Athén, okt. 18. Az ellenzék vezérei, Bou­­mounduros, Deligeorgis é® Zaimis egyetértéssel Boumoundurost áll­ták fel a kamaraelnöki jelölt­ségre, hogy compact és egyetértő ellenzék létezé­sét mutassák. Az elnök megválasztatása szerdán történik. London, okt. 18. A „Times“ Francziaor­­szágnak a Konstantinápolyban teendő felszólaláso­kat illető kezdeményezéséről való hírre vonatkozó­lag megjegyzi, hogy lord Derby a teendő lépések­ben részt fogna venni, ha ezt a körülmények, me­lyek között a kölcsönjegyzések történtek, igényel­nék, vagy pedig a diplomatiai interventiótól siker lenne várható. Milánó, okt. 18. Több lap Németországot és a császárt illető rokonszenves czikkeket hoz. Flórencz, okt. 18. A „Nazione“ bizonyos­nak állítja, hogy Bismarck herczeg, kinek egész­ségi állapota roszabbra fordult, miniszteri állomá­sáról le akar köszönni. München, okt. 18. A miniszterek az ál­lamtanács­­által letárgyalt törvényjavaslatokat az ideiglenes adószedésre vonatkozólag nem fogják a kamarának előterjeszteni. Belgrád, okt. 18. A szkupstina a községi autonómia kiterjesztésére vonatkozó törvényjavas­latot elfogadta. Bécs, okt. 18. (Hiv. zárlat.) M. földteherm köj tv 81.35. Salgó-Tarján —... Magy. hitel 206.—. Magy. zá­­oglevél 86.60. Erdély —.—. Magy. kel. vas. 46.—. Magy. sorsjegy 80.—. Magyar földhitel 60.—. Magy. vas. kölcsön 10 25. Anglo-Magyar 35.—. Franco magy. h. 39.— Alföld 123.50. Magy. éjszak-kel. vas. 116.—. Kel.­­vasúti elsőb. kötv. 64.30. Tiszai vasút 183.50. Manicipal- Bank 22.—. Pftris, okt. 18. (Kezdet) 3°/0 Évjárulék 65.15. Olasz Évjárulék 73.12. Mobilier Hitelr. —.—.Töröksorsjegy —.— 5°/0 Évjárulék 104.42. Oszt. Allamvasut 615.—. Lombard 236.—. Oszt. földhitelrészv. —.—. Budapesti szinlapok. Budapest, kedden, okt. 19. 1875. Nemzeti színház. Kantor Korcsek Bék­ét. 151. szám. ^án.°® . , « „ „ Szelei fcaday A kornisveS Szlankaményi Halmi Víg dalmű 3 felvonásban. ír- Kezdete 7 órakor tak : Scube és Delavigne: _ fordította Orrnay Ferencz. _T , . . Zenéjét szerzette Auber. M­­épSZÍHlláZ. t a sze.melye^ . I. A király csókja. Leon de MennvilleUdvardy Roger Pauli Operette 1 felv. Irta Bérezik. Baptiste Kőszeghy Rózsa, juhászné, Soklai E. Uzbek Tallián Lóránt, jegyese Kápolnai Rika Szabó Drugeth, udvarbej, Solymosi. Irma EllingerJ. László­ Oroszi H­nriette Nádayné Elek,­­ apródok Kiss Paula Zobeide Widmár E. Jenő,­­ Fekete J. Bertrandné Kvassainé u Jeremiás siralmai Pinczér Széphegyi Szolga Halmay Bohózat 1 felv. I.Vidra Sipka Kezdete 7 órakor. Bibircsóki T. házi ur Tihanyi — Lidi, leánya Dancz Nina vr.'ir«7iuhá 7 Skolasztika, vén k a. Klární t «I I SZÍIlllilZ. Karcsú Pista Karikas Bérlet 12. szám. Szuszinka Jeremiás, Együd . Jutka, cseléd Rákosi F A nők az alkotmány­ ’ *­««• III. I­cánikére Irta Tóth Kálmán. Népszinmü 1 felv. Erdélyi J Bánfalvi Szigeti József y... „ Krisztina Szathmáry L.-né Bandiba után R Ilka Szigeti Jolán A bff P « Bercsev Nagy Kata’ leánya Sziklai B Cselei Pintér M Cseleiné Bogdanovics Kr. ^mpBa.nd' ^zab0 B Pitvarosiné Császárné Illom' Petle Bön G­Borbács Sántha I Kezdete 7 órakor. Budapest, október 18. A horvát budget. Boldog horvátok. Az ő budgetjök kö­zel tizenkétezer forint disponibilis többletet mutat fel, pedig egyik-másik kormányzati ágra többet irányoztak elő 1876-ra, mint a­mennyit a folyó évre megszavaztak, de hát van miből. Az 187­2-diki harminczadik tör­­vényczikkben nagylelkűleg 45 százalékot rendeltünk az egyenes és közvetett adókból s egyéb nyilvános bevételekből Horvátor­szág közigazgatási költségeinek fedezésére. E czirten 50.000 frttal többet irányoztak elő, mint 1875-re. Az összes jövő évi szükséglet 8,163.905 frtra van téve, a bevétel pedig 3,175.231 frtra, s így a fölösleg 11.326 frt. Saját be­vételeikkel fedeznek 125.231 frtot, a­mi a közigazgatási bevételekből, a tanügyi alap­nak és a határvagyon egy részének bevé­teleiből áll, míg a többi 3.050.000 frt a Magyarország által fizetendő 45 százalékból kerül ki. Egy szóval semmi bajuk sincs, ha csak idő folytán a sok reformmal nem csi­nálnak maguknak, mert például a közigaz­gatási reform folytán a belügyi osztálynak 141,260 írttal többre lesz szüksége 1876- ban, mint az idén, s ennek fejében a köz­oktatási osztálytól elvontak 84,467 frtot. És még sok reformot terveznek. Ha ezek is a közigazgatási reform arányában fogják igé­nyelni a kiadások emelését, félünk, hogy még többet lesznek kénytelenek megvonni a kulturai czéloktól, vagy megint nem lesz vége-hossza a panasznak, hogy nem bírnak kijönni a Magyarország által fizetett járu­lékkal. A­mi meg a részleteket illeti, feltűnik, hogy a saját bevételek jelentékeny csökke­nést mutatnak fel, nevezetesen a közokta­tási osztályé, miután a közoktatási és ha­tárőrvidéki iskola­alapból befolyó jövedelem 42,326 írttal csökkent. Jövedelmi emelkedés van előirányozva a belügyi osztálynál 3262 írttal, az igazságügyinél 4900 írttal. Az összes kiadás 56,256 írttal több, míg az összes saját bevétel 34,164 írttal kevesebb az 1875-dikinél, s így az összes több szük­séglet 1876-ra 90,419 frtra rúg. Fedezik ezt a szükségleti többletet először az 1875- diki évre megszavazott összegeknél tett 51.745 frtnyi megtakarítás, másodszor pedig, amint már fentebb is érintettük, a 45°/o által remélt 50.000 frtnyi többlet által. Látjuk tehát ezekből, hogy elég jelen­tékeny számcserék fordultak elő a budgeten belől. De ha horvát atyánkfiai megnyugod­tak abban, hogy közigazgatásuk annyival többe kerüljön, mi nem bírálgatjuk a dol­got. Csak arra kérjük őket, hogy maradja­nak meg a jelen pénzügyi helyzet által kö­vetelt korlátok között, mert higgyék el, hogy mi nem áldozhatunk többet irigylésre méltó állapotuk fentartására. Ma érezzük az 1872- diki áldozat nagyságát is, annál inkább, minthogy a következés megmutatta, hogy Horvátország még igen szépen el lehetett volna azok nélkül a nagyszabású reformok nélkül, s illetőleg rendezhette volna viszo­nyait olcsóbban is. De ha már megkapta a pénzt, talán többet használtak volna a hor­vát hazafiak országuknak, ha jóval költsé­gesebb közigazgatási apparátus helyett in­kább a közoktatási bugetet emelik, hogy­­sem leszállítják. Csínján bánjanak a pénzzel, mert mint a táviró jelenti, mindjárt az 1876-diki költségvetés után ismét négy nagy fontos­ságú javaslatot készülnek tárgyalni. Szófiá­nak ezek az úrbéri viszonyok végleges ren­dezéséről, a regalejogok megváltásáról, a községi legelők és erdők elkülönítéséről, s a tagosításról. Ezek keresztülvitelére is csak kell pénz, s ezek rendezését kár volt előbbre nem tenni. Mindezeket pedig teljes jóakarattal mondjuk el, mert őszintén kívánjuk, hogy Horvátország boldoguljon. Nem sajnáljuk tőle azt a pénzt, a­mivel mi járulunk bol­dogulásához, s még azt sem kívánjuk, hogy valami nagyon hálálkodjék. Hanem azt a czélt, mely az áldozathozatalnál az 1872-iki törvény alkotóit vezérelte, szeretnék valósul­va látni. Szabadulni akartunk a sok zakla­tástól, s hittük, hogy azontúl békesség lesz. Nem egészen úgy történt. Financziális te­kintetben is merült fel olyan kérdés, mely­ben a horvátok nem voltak egészen méltá­nyosak, s ezen felül tartomány­gyűlésük ha­tásköréről sem bírnak elég tiszta fogalmak­kal, mint­ az válaszfeliratuk tárgyalása al­kalmából kitűnt. Nyugodjanak meg a velünk kötött egyességben, mely nekik annyi előnyt nyújt, míg reánk nézve csak akkor lenne előnyös­nek tekinthető, ha annak árán megvettük volna a békességet. Vegyék át azt a 45 %­­-ot, fordítsák szükségeikre úgy , mint leg­jobbnak tartják, de a kiegyezésnek már egyszer komolyan hagyjanak békét, s szab­janak határt a Makaneczek túlzásainak és izgatásainak. A mai minisztertanácsban, mely négy óra hosszat tartott, administrationális ügyek volta­k el­intézés alatt.­­ Csütörtökön a király elnöklete alatt fog tartatni a kormánytanács és ennek fő tárgyá­ról valószínűleg a másnapi közlöny útján nyer hi­vatalos értesítést az ország. A magyar csődtörvény tervezeté­nek tárgyalására egybehívott erquéto szombaton tarta az igaz­ságügyminiszter elnöklete alatt máso­dik ülését. A negyedik szakasz tárgyalásánál ki­emeltetett, hogy szükséges a hitelezők összességét, midőn az, kifelé működik, mindig egy és ugyan­­az,on kifejezéssel illetni, illetve a hitelezők összes­ségének képviseletére egy meghatározott személyi­séget rendelni. A javaslat nem alkalmaz egy fo­galmat következetesen, mert hol a hitelezők ösz­­szessége, hol a képviselőség, hol a csődtömeggond­nok van megszervezve. Ezen képviseletre, tekintve, hogy a hitelezők választmánya úgy a jelenleg ér­vényben levő csődtörvény, valamint a javaslat sze­rint csak ellenőrző, nem pedig tevőleges szerepet visz, a tömeggondnok, ki egyszersmind személyes vagyoni felelőséggel tartozik, legjobban alkalmatos. Az enquéle ezen nézetet elfogadván, úgy ezen mint a következő szakaszoknak ily módoni megváltoz­tatását javasolta. Az ö­tdik szakasz első bekezdése két részre lett osztva. Ugyanis jelen csődtörvény­­javaslat Magyarországnak oly területén is lesz érvényes, hol az osztrák törvények értelmében örökségek elfogadásánál a leltár kedvezménye bír jogi fontossággal, mint pl. az erdélyi részeken, F­uméban, valamint, a volt határőrvidéken. Ezen részekre való tekintettel, az ötödik szakasznál, mely a közadósra szállott örökségek elfogadásáról szól, a leltár kedvezményét érinteni kellett, míg más­részt Magyarország többi részeire nézve ezt mel­lőzni kellett úgy, hogy két külön intézkedés felvé­tele czélszerűnek mutatkozott. A hatodik szakasz töröltetni határoztatott, mert a közadósnak a csőd alatt szerzett vagyona is a csődtömeghez tartozik, helyébe a közadósnak a csődtömegtől kiszolgáltatandó életjáradék feletti határozatok fognak jönni. A hetedik szakasz első bekezdése elfogadtatott, másodika pedig töröltetett. A nyolc­adik szakasz tárgyalásánál kimondatott, hogy azon esetben, ha a közadós valamelyik adósa a csőd tartama alatt a közadósnak tesz fizetést s a csődtömeggondnok ezen fizetést érvénytelennek akarná nyilváníttatni, annak bizonyítása, hogy a fize­t a csőd kiütéséről tudomással bírt, s igy rész­­hiszemű­leg teljesítette a fizetést, a tömeggondnokot illeti. Ezen szakasz második bekezdése az enquéte­anal töröltetett, mert csak az elsőnek szükségszerű folyománya. A tizedik szakasz tárgyalásánál hatá­roztatott, hogy mindazon perek, melyek a csőd kiütése alkalmával az első bíróság ítéletével még befejezve nincsenek, a csődbíróság illetékessége alá esnek, kivéve azokat, melyek különös fórum fei elé tartoztak. Az első bírósági ítélettel ellátott perek nem jutnak a csődbíróság illetékessége alá. A ti­zenegyedik szakasz változatlanul, a tizenkettedik pedig csak styláris módosításokkal lett elfogadva. Ezek után az ülés véget ért. Mint a mai esti lapok táviratai is tudatják, november elsejével megnyílik az egyenes vasúti összeköttetés Bécs és Konstantinápoly, ille­­tőleg Várna közt. Mily nagy előnyben lesz e vo­nal fölött az új, Budapest-Zimonyon átmenő össze­köttetés, mutatja azon egyszerű körülmény, hogy míg a Bécs-Várna 255 mérföldet tesz ki, melyhez Konstantinápolyig még legalább is 50 mérföldnyi tengeri út járul, addig ez új vonal alig tesz ki 200 mérföldet Bécstől egészen Konstantinápolyig. E számításnál természetesen a budapest-zimonyi vonalat veszszük alapul s nem az államvasút ki­­kinda-pancsovai kiegészítését, a­mely eddigelé csak az ellenzéki lapok tendentiósus híreiben kisért. A horvát tar­to­mánygyűlés tegnap nyílt meg és november 4-ig fog együtt maradni. Schönberger tőzsdelapja egy igen szomorú hírt bocsát világgá. Állítólag nagyobb mérvű kivándorlások fordulnának elő Felső-Ma­­gyarországból Amerikába. Semmi okunk nincs e hírnek igazat adni, mindazáltal felhívjuk az illető körök figyelmét, mert óhajtanék, hogy az ily könnyelmű hírek terjedésének az illetékes c­áfolat mielőbb véget vetne. A zágrábi „Narodne Novine“ a her­­czegovinai zendülésről a következő távira­ti tudósításokat tartalmazza: Uj-Gradiska, okt. 15. Kebas és Szvinyár között az Új-Kapella irá­nyában folyó hó 11-én heves összeütközés volt a törökök s felkelők között, mely négy óráig tartott , a törökök visszavonulásával végződött. — Zára, okt. 16. A Szocsics nevű főnök vezetése alatt álló 2000 felkelőből álló sereg alsó Herczegovinába in­dul, hogy a felkelőket bátorságra és kitartásra intse, miután Herczegoviná­nak felső részében a tö­rököktől nincs mit tartani. — Az osztrák-ma­gyar területen fekvő várházat megtámadó törökök a szomszédos ausztriai falvak lakosai által szét­verettek. _________ Gazdáinkhoz! Alig képzelhető nagyobb öröm és tisz­tább gyönyör, mint az, melyet újabban ör­vendetesen gyarapodó gazdasági távlataink nyújtanak annak, ki hazánk legfontosabb érde­kei iránt csak a legparányibb érdeklődéssel is viseltetik. Az egyesek hangyaszorgalma garmadába hordja munkája minél több fáradsággal ér­lelt, annál édesebben izlő gyümölcseit, s a­míg testi szemeink örömmel futnak végig az egyes tárgyak változatos gazdagságán, mé­lyebbre tekintő lelkünk a nemzeti vagyon és jólét mikrokosmosát látja maga előtt. S ha még hozzájárul a vágyainknak hízelgő képze­lem, mely ellesve szivünk legtitkosabb gondo­latát a valóság mezibe öltözteti, mi csak reményeinkben él — egy gazdag és hatal­mas Magyarország áll előttünk, mely nem­csak bővelkedik a természet ajándékaiban, hanem tudja azt fel is használni, mely nem kénytelen többé a külföldről drága pénzen megszerezni azt, mi saját földön dúsabban terem, hanem munkája és szorgalma segé­lyével milliókat teremt ott, hol a könnyel­mű elődök alatt az elhanyagolás pusztító keze dühöngött. Ah igen! a képzelem. Ez volt a mi fajunknak öröktől fogva hízelgő rabszolgája és föltétlen zsarnoka. Mohóan ragadtuk meg a legkisebb pontot, melyből egy biztató jö­vőt lehetett jósolni és rendesen sietve ha­ladtunk el ama sötétebb alakok mellett, melyek mulasztásainkra, fogyatkozásainkra vagy éppen bűneinkre emlékeztettek. Kí­sértsük meg egyszer az ellenkező utat és keressük fel az árnyat még ott is, hol első pillanatra minden csak fénynek látszik. Vidéki gazdasági tárlataink mind sű­rűbbé váló ismétlődése majdnem arra mu­tat, mintha már kihalt volna gazdáinkból az annyiszor ostorozott közönyösség. Ámde csak nézzük a hízelgő képet közelebbről, s látni fogjuk, hogy a potemkini díszlet mö­gött most is ott sanyarog a régi nyomor. Látni fogjuk, hogy még mindig igen keve­sen vannak, kik helyes oldaláról fognák fel a dolgot, hogy még mindig nagyobb ben­nünk a puszta feltűnési viszketeg, mint a komoly törekvés. Eléggé mutatja azt ama sajnos körülmény, hogy gazdáink nagy része csak külsőségre törekszik, és ha valami rendkívüliséget nem tud felmutatni, inkább egészen elmarad a tárlatokról. Vegyük a legközelebbi példát, a leg­utolsó török-szent-miklósi kiállítást, mely különben semmi tekintetben sem maradt el a többiek mögött. A város határában 19 nagy puszta, összesen 36 nagy bérlet s ezen kívül több mint 600 telkes gazdaság van, a tárlatot rendező gazdasági egylet kebelébe zárt Mezőtúr városa maga több mint 6000 holdon gazdálkodik s az egylet működési tere Szolnokig, Tiszafüredig és csaknem egészen Kun-Szent-Mártonig terjed, bele­ér­tve a lisza-zugot is, mely oly hires bú­zának termőhelye. Nem kell-e pirulnunk, midőn ily vidéken annak főterménye, a búza 19 nagy pusztáról 5, a több mint 600 telkes gazdaságból 2, s a 6000 holdnál na­gyobb területen gazdálkodó Mezőtúr váro­sából egyetlen egy, összesen 8 kiállító által volt képviselve. És így volt ez a többi ter­ményekkel is. Csupán az idén oly bőven és szépen­ termő kukoricza tett kivételt, a­melyből 12, mondd tizenkét pályázó jelenke­­zett. De itt sem tekintettek főleg a gyakor­latilag hasznosra, hanem hoztak mindenféle ritkaságokat, miket nagyobb mérvben ter­melni , ez idő szerint legalább nem lehet. Ám állítsanak ki ilyeneket is. Ennek is meglehet a maga czélja. Csak ne rijjon ki lépten-nyomon a pusztán külsőségek után való kapkodás. A gyümölcsészet valamivel melegeb­ben volt képviselve. Csakhogy itt ismét az lett volna a fő feladat, hogy oly fajokat vá­­laszszanak ki, melyek a talajnak és éghaj­latnak legjobban megfelelnek s a melyeknél a nagyban való termelés biztos kelendőség­re számíthat. Hányan tették azonban ezt ? Erre legjobb a feleletet elhallgatni. A női kiállítók mindenesetre nagy di­cséretet érdemelnek. De itt is van baj. Úgyszólván csak az uri-osztály volt képvi­selve, a középrend alig, a pórnép egészen hiányzott. S még az a kevés is, ki eljött, nem fogta fel mind a tárlat valódi czélját. Szebbnél-szebb befőtt gyümölcsös üveg volt 59 példányban — szappan, keményítő, vaj, túró csak egyetlen egy példányban volt lát­ható. Hogy ily körülmények közt más sze­rényebb külsejű, de valójában üdvösebb és nagyobb horderejű foglalkozás, mint a hul­ladékok értékesítése, az elesett állatok hasz­nosítása vagy éppen a házi ipar csak félénk vagy éppen nem mert jelenkezni — talán felesleges is mondani. Nem az az egyedüli és legfőbb bajunk, hogy nincs bennünk buzgalom, hanem az, hogy az a kevés is, mi van, nem jár a he­lyes után. Hagyjunk föl a csillogó külsősé­gek hajhászatával és gondoljunk a reális élet igényeire. Egy-két ügybarát vagy ép­pen testület komoly akarata sokat lendít­hetne az ügyön. Ily irányú törekvések csak­hamar nagy és maradandó sikereket tudná­nak elérni. És ezzel elérnék legfőbb czélun­­kat, mert a siker ellenállhatatlan hódító hatalma mindenkit magával fog ragadni. A közös hadügyminiszter válasza a magyar delegációnak a hadsereg 1875-iki szük­ségletének tárgyalásakor hozott határozataira. A mai délután megkaptuk egy vékony füzet­ben összeállítva a közös hadügyminiszter válaszát azon határozatokra, melyeket az országgyűlés bi­zottsága a hadsereg 1875-iki évre szóló szükség­letének tárgyalása alkalmával hozott. Kiváló érde­kességénél fogva a fontos iratot adjuk, a­mint kö­vetkezik . A határozatok első pontja így szólott: „A közös hadügyminiszter a területi divisiók rendsze­rének következetes keresztülvitelére törekedjék, s e tekintetbeni intézkedéseiről az országos bizottság­nak a jövő költségvetési előirányzatok bemutatása alkalmával jelentést tegyen.“ Erre a hadügyminiszter a következőleg vá­laszol : Az 1874. évben történt elhelyezési válto­zásnál — a területi divisiók rendszerének megfe­lelőig — a kiegészítő kerületük közejébe helyez­tettek el: 1 vadász-zászlóalj, 1 gyalog-ezred és 1 lovassági ezred. A közös hadügyminisztérium jövőben is arra fog törekedni, hogy a csapatokat kiegészítő kerü­letükbe vagy legalább azok közelébe, a­mennyire a hét, elhelyezze. Azon akadályokra nézve, melyek ezen elv tökéletes keresztülvitele ellen állnak, a hadügyminisztérium csak az ő ismételve adott nyi­latkozataira hivatkozhatik. A tábori sz­erelvény anyagának az egyes katonai területi járásokba való decentralisatiója már nagyobbrészt azon elvek szerint van keresztü­lvive, melyek a magas dele­­gatiókkal az 1870. és 1871. évi előterjesztéssel közöltettek. Az anyagnak szükséges elszállítása tökéletesen azért nem eszközöltethetett, mivel a megkívántató raktárak építése részint még be nem fejeztetett, részint pedig pénz hiányában még meg sem is kezdethetett. A hadügyminisztérium ismételve csakis oda nyilatkozhatik, mikép a hadi készülékek megkez­dett decentralisatiójának tökéletes keresztülvitele után, az, a­mi egy egyszerű és gyors mozgósítás­ra szükséges, előkészítve, és így a katonai szük­ségleteknek tökéletesen meg leend felelve. A határozatok második pontja így hangzott: „A delegáció felhívja a közös hadügyminisztert arra, hogy 1-szer a Przemysl erődítésére a múlt­ban megszavazott, de eddig fel nem használt ösz­­szegeket a jövőben akkér használja fel, hogy azokból a megkötött szerződések által biztosított munkák költségei fedeztessenek, a már meglevő munkálatok és eszközök a romlástól megóvassa­­nak és a már eszközölt megerődítési építkezések a lehetőséghez képest az erődítés önálló részle­teivé átalaku­lasanak. K­or, hogy Przsemysl erődí­tésének kérdését a monarchia pénzügyi helyzeté­vel egybevetve tanulmányozza, s e tanulmányozás eredményét a delegációk elé terjeszsze.“ A hadügyminiszter idevágólag a következők­ben felel: A közös hadügyminisztérium azon kér­dést, hogy mi módon folytattassanak a már meg­kezdett munkálatok Przemyslben az 1875. év vé­géig, tekintve a már korábban engedélyezett, de még fel nem használt bizottmányi összegeket, bi­­zottmányilag megbiráltatta, és már 1874. évben a következő intézkedéseket tette: 1-szer, a XXVII. sz. sánczerődnek, a tüzérségi laktanyának épitése és a katonai indóháznak részbeni Terrepleine­­helyreállitása miatt kötött szerződések azonnal fel­­oldandók; 2-or, az építésben levő országutak, te­kintve a meglevő anyagot és azoknak további jó karban tartását, befejezendők, az építő­ vállalko­­zókkal a leszámolás eszközlendő és a megkötött kötelezettségek szintén feloldandók; 3-or, a kőbá­nyák bérlete felmondandó, az összes kőelőállítás beszüntetendő és a netán­ folytatandó építések esetére jó kőanyag beszerzése iránt beható tanul­mányozások eszközlendők; 4-er, az építő­udvar és egyéb a kivitelben levő építések színtén ez év folytán bevégzendők és leszámolandók; 5-ör, a folyamatban levő földbeváltási tárgyalások befeje­­zendők és utóbbi kisajátítások többé nem eszköz­lendők ; 6­or, a terepfelvételek és tervkészítések folytatandók, és a véglegezésre rendelt munkák el­intézése után, az 1875. évbeni építési tevékeny­ségnek ismétt felvétele a pénzeszközök arányához képest, és a kincstárra nézve legkedvezőbb módon indítványozandó ; 7-er, az erődítés-építési igazgató­ság személyzete a megváltozott viszonyokhoz ké­pest leszállittatik. Ezen intézkedések jelenleg ki­vitelben vannak, az erődítés építési igazgatóság tevékenysége 1875. év végéig szabályozva van, és vonatkozással a 2. pont alatt mondottakra, ezen pontig, a további intézkedések meg fognak tétetni. Az eddig engedélyezett, összesen 1.600.000 frtnyi hitelnek felhasználása az 1/. alatti mellék­letből látható, de meg kell jegyezni, hogy a folya­matban levő végelintézések bevégzése után, a meg­kötött szerződések feloldása következtében tett té­­rítményi követelések kiegyenlítésére még további kiadások fognak szükségeltetni. A hadügyi kormányzatnak, e hely kiépítésé­nek bebizonyított szükségességét, mint ez koráb­ban az erre megkívántató pénzszükségletek kikérése alkalmával történt, ismételnie és arra kell utalnia, hogy most már, tekintettel az eddig engedélyezett hitelek felhasználása által kivitt előmunkálatokra, az építések akadálytalan folytatása oly mértékben volna lehető, mikép­p feltéve, hogy a szük­séges eszközök megvannak — a helynek befeje­­zése egy megfelelő időben megtörténhetnek; mi­után azonban a hadügyi korm­nyzat követelmé­nyei, a monarchia pénzügyi helyzetére való uta­lással tekintetbe nem vétetnek, és így a krakkói tábori várnak és Przemysl új erődítésének egyidejű kiépítésétől el kell néznie, az elsőbben érintett vár már megvan és annak tökéletesítésére nem kí­vántatnak oly tetemes eszközök, mint az utóbbi helynek létesítésére, így erre nézve egyelőre to­vábbi követelést nem tesz, hanem azt jövőre hagyja. A hadügyi igazgatóság a szükséges intézke­déseket megteendi arra nézve, hogy a przemysli erődítés építési igazgatóságnál függőben levő ügyek bevégzése mielőbb megtörténhessék. A magyar delegációnak a VIII. czimhez hozott határozata így szólt : „A bizottság e czim tár­gyalása alkalmával a közös hadügyminiszter azon nyilatkozatát, hogy a kőszegi katonai nevelde ka­tonai reáltanodává fog alakíttatni, tudomásul vé­­vén, azon óhajtást fejezi ki, hogy a felsőbb tan­intézetek közül, melyek ez idő szerint kivétel nél­kül, a birodalmi tanácsban képviselt országok és királyságok területén vannak fölállítva, a magyar korona területén is állíttassék fel egy vagy több intézet, miáltal a közös hadseregben igen érez­hető magyar ajkú tisztek hiányán is némileg se­gítve volna.“ A hadügyminiszter válasza erre a következő: A katonai képző­ ügynél eszközölt változtatásoknál a közös hadügyminisztérium legközelebb arra volt utalva, hogy a már katonai nevelésre rendelt épü­leteket kihasználja. A magas magyarországi dele­­gatív kívánalmainak így tehát a tulajdonképpeni katonai nevelő- és képző­intézeteknél megfelelni nem lehetett. Ellenben megtörtént ez a hadapród-tano­­dának felállításánál, minthogy olyanok a magyar

Next