Ellenőr, 1875. december (7. évfolyam, 332-361. szám)
1875-12-01 / 332. szám
vámközösségnek legnagyobb hátránya azonban ab-ban áll, hogy gazdasági érdekeinket kénytelenek vagyunk feláldozni Ausztria competentionális igényeinek. Itt fekszik előttünk a példa a román gabnsvámok megszüntetésében; itt a másik példa, hogy Olaszország a lisztvám fölemelését követeli. Az ipar nyomorúságáról nem is akar szólni, mert nem kell elmondani, hogy nagy iparunk önálló vámterület nélkül nem keletkezhetik, s fenn nem állhat, hisz a kezdet nehézségeivel megküzdeni nem bír. Legtöbb barátja van a vámközösségnek a kereskedők közt. És ez természetes. A szabad forgalom eleme a kereskedőnek, s ő minden vámnak esküdt ellensége. S hol, mint nálunk, minden kereskedő összeköttetési érdekénél fogva üzleti függésben van Ausztriától, nem csoda, ha az osztály ellenszenves indulattal viseltetik egy önálló vámterület eszméjének terjesztése iránt. De igazuk van-e a kereskedőknek, vagy ezek csak olyképen barátai a vámközösségnek, mint az, kinek hurok van nyaka körül, barátja annak, ki a zsineg végét kezében tartja ? Az igazság az, hogy a magyar kereskedelem is senyved, mint az ipar. A pesti nagykereskedő kénytelen Bécsben fióküzletet tartani, s azon veszi magát észre, hogy fióküzlete fenn több, könnyebb és olcsóbb hitelnek örvend, mint maga a főcég itt Budapesten. És Budapest kereskedelmi hanyatlása Bécs előnyére évről-évre érezhetőbb. Ezután okadatolja, hogy Budapest vámközösség mellett miért nem válhatik világpiaczcvá. A közös vámterületnek köszönhetjük kereskedelmünk nagymérvű passivitását, hogy évrőlévre számos millió értékkel többet hozunk be, mint viszünk ki. A hivatalos statisztika számítása szerint 1873-ban 156.783.000 frt készpénzt kellett a nemzetnek a differentia kiegyenlítésére Ausztriának és a külföldnek kiküldeni Ha nem küldte ki készpénzben, kiküldötte obligatiókban. Nem áll tehát, mit az osztrák védvámosok híresztelnek, hogy Ausztria külkereskedése passiv, s nekik azért kell a vámok felemelése; az ő külforgalmuk nem passiv, mert mi nekik a külkereskedés bilanzát kipótoljuk, a vesztesek mi vagyunk, mi egyedül. Ezen bilanz aztán megmagyaráz mindent, feltárja előttünk gazdasági politikánk egész roszaságát, nyomorult hitelviszonyaink egyik okát, elszegényedésünket, államunk financziális zavarát és létküzdelmét az adófizetőkkel, a deffcziteket, az adófelemelést. S valóban kétségbeejtő színben tűnik fel helyzetünk, ha megfontoljuk, hogy a 156 millió kereskedelmi passivumhoz járul még a magyar államkincstár fizetéseiből mintegy 85—90 millió olyan pénz, mely évenként az országból kifoly, anélkül, hogy más utakon oda visszatérne, hacsak nem az államnak vagy magánosoknak nyújtott újabb hitelezés formájában. Ha még hozzáveszszük a jelzálog- és társulati évi pénzküldeményeket a külföldre, inkább keveset mond, mint sokat, ha a 15 millió földműves lakossággal bíró Magyarország fizetési bilanzának passivumát évi 250—260 millió frt körül teszi. Igen nagy szerencsétlenség az, mely e számban rejlik, nagyobb szerencsétlenség, mint a deficit budgetünkben, mert annak nagy része Magyarország nemzetgazdasági deficitje. E deficitet pedig csak úgy lehet megszüntetni, ha egyfelől fokozzuk a nemzeti termelést, emeljük a kiviteli czikkek mennyiségét vagy értékét, másrészt vagy nélkülözzük, vagy pedig olcsóbban szerezzük be a külföldről behozott árakat. E esétből szükségünk van az önálló vámterületre, melynek tarifás segélyével mindkét irányban egyszerre vagyunk képesek hatni. Ezután előszámlálja, hogy hazánk kincstárának mennyi kára van a közös vámterületből, s cáfolja a külön vámterület ellen felhozott ellenvetéseket. Legkevésbbé lehet pedig okunk félni a represszlióktól. (Halljuk ! Halljuk !) Nyers terményeinket Ausztria sem vissza nem utasíthatja, mert szüksége van reájuk, sem azoknak útját a transitóban vagy a tenger felé el nem zárhatja, sem azoknak árát nem ő szabályozza s végre idáig sem tartott kölcsönösséget, hanem veszi fogyasztási czikkeit és iparanyagát a hol olcsóbb. Nem állhatta meg szóló, hogy ezeket el ne mondja, szavaival nem gyöngíteni, de bátorítani törekedett a kormányt , biztosítani államférfiainkat, hogy Magyarország érdekeinek erélyes megóvásában Ausztria túlzó követeléseivel szemben mindnyájunk támogatására számíthatnak. (Élénk helyeslés.) Ezután Szentál, Sztnpa és Karuch képviselők mint a bíráló bizottság tagjai leteszik az esküt, majd még a kormány válaszol Horánszky interpellációjára. Tisza Kálmán, T. ház! (Hallják !) A tegnapi napon, mint méltóztatnak tudni, egy fontos tárgyban interpelláló intéztetett hozzám Horánszky Nándor képviselő úr által, melyre ígéretemhez képest a jelen alkalommal kívánok válaszolni. A kérdések, melyeket a nevezett képviselő úr hozzám intézett, a következők: 1. Adta-e a t. kormány beleegyezését ezen felmondáshoz, a ha igen, mily indokok vezérelték ezen lépésben ? 2. Minő lépések történtek eddigelé az 1867. XVI. t. cz.-ben szabályozott vám- és kereskedelmi szövetség revisiója tárgyában? 3. Általában minő állást foglalt el a t. kormány a vám- és kereskedelmi szövetség egyfontosságú kérdésében? Ami az első kérdést illeti, igenis a magyar kormány hozzájárult ahoz, hogy a tudvalevő szerződések fölmondassanak. Tette ezt illetékes helyről jött felszólíttatása és megkerestetése folytán a következő okokból. (Halljuk !) Tette először azért, mert részéről nem tartotta volna helyesnek, hogy mereven azon álláspontot foglalja el, s annnak akarjon érvényt szerezni, hogy ha a Magyarország és Ausztria által közösen megkötött valamely külföldi szerződésre nézve a felmondási határidő elérkezett s akár Ausztria, akár Magyarország úgy látja érdekében levőnek, hogy azon szerződés felmondassék, a másik részt abban egyoldalúig megakadályozhassa , mert hiszen különben is a kölcsönös egyetértés szüksége fenforog igenis döntőleg, elodázhatatlanul az újabb egyezség megkötésénél s ezen alkalommal mindegyik résznek módjában van saját érdekeinek érvényesítésére hatni. (Úgy van! : középen.) De hozzájárult azért is, mert szem előtt kellett tartania azon lehetőséget, hogy a Magyarország és Ausztria közt fönálló vám- és kereskedelmi szövetségre nézve is alkudozások fognak folytathatni s a kormány azon nézetben van, hogy ezen alkudozások folyamában éppen a külfölddel a szerződések iránt folytatott egyezkedéseknél, lehetséges a közös, az együttes befolyás által meglelni egyik vagy másik pontra nézve a compensatiot azon engedményekért, melyeket Ausztria és Magyarország egymásnak kölcsönösen tenni hivatvált a vámszövetség megköthetése végett. De tette végül azt, hogy hozzájárult, még azért is, mert bármint igen jól méltóztatnak tudni, a kormány a vámszövetség fenntartását, illetőleg a közös vámterület megtartását tartja az ország érdekében levőnek. (Mozgás a szélsőbalon. Halljuk! Halljuk a középen) és arra is igyekszik, de nem volt szabad szem elől téveszteni azt sem, hogy megvan a lehetősége annak, hogy Magyarország és Ausztria külön vámterületet képezzenek, s ha ezen lehetőség bekövetkeznék, úgy látta, hogy igen nagy igazságtalanságot követett volna el szemben Auszriával, mert feltéve, de meg nem engedve a kürlön vámterület , ami helyzet adott volna elő, hogy a már külön vámterületet képező Ausztriára mi még egy esztendeig ráerőszakolunk oly külföldi szerződéseket, melyeket ő a maga érdekében levőknek nem tart. Az első pontra nézve ezekben foglaltatik válaszom. A másik két pontra nézve együttesen leszek bátor válaszolni. Ami a lépéseket, melyek történtek, illeti, már folyó évi május hó 30-án a magyar kormány értesítette az osztrák császári kormányt, hogy az 1867. XVI. t.-cz. értelmében a revisio iránti értekezleteket meg akarja indítani, mire természetesen, mikép ez a törvényből is folyik, az osztrák császári kormány is készségét jelentette ki. Ennek alapján az egyezkedés megindult a két kormány közt, először szóval, utóbb pedig a magyar kormány írásban is előadta e tárgyra vonatkozó nézeteit, mégpedig két főirányban fejezte ki óhajtását a vám- és kereskedelmiszövetség módosítása iránt. Az egyik az volt, hogy kívánatát fejezte ki az iránt, hogy az újabb egyezkedések bázisául egyezzék meg a két kormány oly vámtételek megállapításában, amelyek Magyarországnak, ezen iparczikkekben főleg consumens országnak érdekeit is kielégíthessék. A másik irány, melyben az egyezkedés folyt, vonatkozik a fogyasztási adókra. Ugyanis a magyar kormány kifejezte azon kívánságát, hogy oly intézkedések történjenek, melyek alapján megszűnjék az, ami ma a fogyasztási adók restitutiójakor a vámvonalaknál történik, amidőn ugyanis az ily kivitelre szánt fogyasztási czikkek adója befizettetik azon állam kincstárába, melyben azok termeltetnek, míg az adóvisszatérítés történik a vámpénztárból, tehát a közös pénztárból. Ez volt egyik, minek módosítását a kormány kívánta. A másik, mit kívánt, volt az, hogy intézkedés történjék az iránt, hogy a magyar kincstárt jövőben ne érje azon veszteség, mely éri ma azáltal, hogy az osztrák kincstárba befolyó fogyasztási adóknak egy bizonyos részét a magyarországi fogyasztó fizeti meg. Az osztrák kormány, hasonlag írott nyilatkozatban, a magyar kormány álláspontját részéről elfogadhatónak nem találta. Ezek után folytak ugyan még értekezések a vámtételekre nézve, s tagadhatatlan, hogy ezekben sok közeledés is történt, de egyetértés itt sem jött létre, s ennek folytán november 17-én a magyar kormány egy újabb átiratban kijelentette, hogy fenntartja nézeteit, melyeket az imént jelezni bátor voltam, és melyeket első átiratában kifejtett, és egyúttal figyelemmel arra, hogy a törvényben megszabott hat havi határidő már vége felé jár, óhajtotta az osztrák kormány elhatározását mennél előbb megtudni. November 24-ről keltezve meg is érkezett az osztrák császári kormány abbeli nyilatkozata, hogy míg látják, hogy a magyar kormány fenntartja eredeti álláspontját, addig ők viszont kénytelenek nyilvánítani, hogy ők még nem fogadhatják el azon álláspontot, és így tekintettel a 6 havi idő közelségére, a magyar kormányra bízzák a további teendők iránti megállapodást, részükről egyébiránt kijelentvén hogy ha az netalán a törvényben szabályozott felmondásban találná is kifejezését, az előírt egy évi egyezkedési idő alatt a magok részéről oda fognak törekedni, hogy a két fél között a kiegyezés méltányos feltételek alatt megtörténjék. Ezen értesítés vétele után elhatározta a magyar kormány a törvény adta jogával élni, s úgy mint azt az 1867. XVI. t. sz. előírja, a vám- és kereskedelmi szövetséget felmondani, s ez a tegnapi napon meg is történt. (Általános élénk helyeslés.) Azonban, t. hát! a vám- és kereskedelmi szövetség felmondása nem jelenti a külön vámterületek felállítását. (Mozgás a szélsőbalon.) Az 1867. XVI. t. sz. 22. §-a, mely e felmondási jogot megadja, határozottan azt mondja (olvas): „Ha ez után az egyesség 6 hónap alatt el nem érhető, mindkét fél szabadságában áll egy évi felmondással élni.“ Ez megtörtént. Azt mondja továbbá a törvény (olvas): „Ez esetben a szerződés megújítása iránti egyezkedés haladék nélkül megkezdendő.“ Tehát mint ismétlem, a törvény tiszta értelmében is a szerződés felmondása nem a külön vámsorompók felállítását, hanem a szerződés megújítása iránti egyezkedés haladéktalanul megindítását jelenti. A kormány tehát azt tartja feladatának mind azért, hogy a törvény kellékeinek megfeleljen, mind azért, mert — amint jelezni már bátor voltam — az oszág érdekeinek megfelelő, a kölcsönös méltányosságra fektetett egyességet és ez alapon a közös vámterület fenntartását Magyarország szempontjából előnyösebbnek tartja, mint a külön vámterület fölállítását: a kormány — mondom — kötelességének fogja ismerni, kitűzve elérés végett ugyanazon irányt, melyet eddig folytatott, és amelyet az imént jelezni voltam bátor, oda igyekezni, hogy az egyesség létrejöjjön és így a közös vámterület az ország érdekeinek megóvása mellett fenntartható legyen. (Helyeslés a középen.) Midőn ezt határozottan nyilvánítani bátorkodom, nem késem kimondani azt, hogy igenis, mint már mondom, azon szempontot követve alkudozásaiban, melyet feleletemben már jeleztem, a kormány az egyetértés létrejöttére fog törekedni, és csak azon esetben, ha a másik alkudozó résznek saját szempontja melletti merev megragadása által erre kényszeríttetnék, és az érdekeiknek megfelelő egyesség lehetetlenségéről győződnék meg, csak ezen esetben tudná, de akkor is sajnálkozva belenyugodni a külön vámterület fölállításába. (Élénk helyeslés a középen!) Kérem a t. házat, méltóztassák ebbeli nyilatkozatomat tudomásul venni. (Helyeslés a középen.) Felszólítom az interpelláló urat válaszának előadására. Horánszky Nándor, T. ház! A házszabályok értelmében kötelességem lévén nyilatkozni azon válaszra vonatkozólag, melyet a t. kormányelnök úr az összes minisztérium nevében a hozzá indított 3 rendbeli kérdésre adni szíves volt, méltóztassanak megengedni, hogy kitelhető rövidséggel ugyanazon sorrendben nyilatkozhassam. (Halljuk!) Az első kérdést illetőleg a kormányelnök úr kijelentette, hogy a magyar kormány hozzájárult azon vám- és kereskedelmi szerződések felmondásához, melyek interpellációmnak bevezető részében tüzetesen is meg vannakemlítve ; fölfejtettems azon indokokat, mely indokok a magyar kormányt e lépésében vezérelték, azon lépésében hogy e szerződésnek felmondásához hozzájáruljon. Én azon állásponthoz, melyet a kormány elfoglalt, midőn ezen lépést megtette, és ahhoz, hogy a kormány, hogy úgy fejezzem ki magam, azon magasabb tekintet által is vezéreltette magát, hogy a monarchia mindkét államának ezen ügyekben ennyire szükséges önelhatározási jogát, egyáltalában ne sértse, természetesen részemről egész készséggel hozzájárulok, azon indokok alapján, amely indokokat válaszában a t. kormányelnök úr előterjeszteni szíves volt, megnyugtatva, az intézeti kérdéseim elsejére adott választ tudomásul veszem. Kérdéseim két utóbbijára az igen t. kormányelnök úr együttesen nyilatkozott. Elmondta nevezetesen azt, hogy mi történt az 1867. ХУХ 1. cz.ben foglalt vám- és kereskedelmi szövetség revisiója érdekében, elmondta, hogy csakhamar, а ц bőn a kormány helyét elfoglalta, kötelességének tartotta ezen vámszövetségre vonatkozólag, annak revisiója érdekében a tárgyalásokat a monarchia másik államaival megkezdeni, hogy ezen tárgyalásokat meg is kezdte, nem hallottam a dátumot, de a hónapot igen — májusban, és azokat részint szóval, részint írásban folytatta. Mielőtt az illető törvény egyik czikkelyében ezen egyezkedésre vonatkozóan kitűzött hat hónapi idő lejárt, ezen tárgyalások óhajtott eredményre nem vezettek, és ennek következtében ezen vámszövetségnek felmondása a tegnapi napon be is következett. Ezen eljárásával a kormány kétségtelenül kettőt bizonyított. Bebizonyította először azt, hogy ezen kötelessége teljesítésében nem késett, bebizonyította másodszor azt, hogy ezen kötelességének teljesítésében azon utón járt el, amely utat számára az általam többször említett vám- és kereskedelmi szövetségről szóló törvény kijelölt. Igen természetes, hogy én a két utóbbi kérdést egymástól elválasztva, ezen, tulajdonképen interpellációm második pontjára adott válaszát a t. kormánynak hasonlókép tudomásul veszem. Ami végre a válasznak kérdéseim harmadikára vonatkozó részét illeti, én egy percig sem habozom kijelenteni, hogy a vám- és kereskedelmi szerződés revisiójának a közös vámterület fenntartása melletti megoldását óhajtom, de csak azon feltétel alatt, ha az ország anyagi érdekeinek megoltalmazása és kielégítése ez után elérhető. Óhajtom ezt közgazdasági helyzetünk oltalmának érdekében, melyet ápolnunk kell és mely, hogy elég erős e még ma vagy nem, arról nem szólok, de melyet erős rázkódásoknak és ebből kifolyólag beláthatlan zavaroknak kitéve látni nem szeretnék. De ezzel korántsem azt akarom mondani, hogy nekem csakis a közös vámterület a czélom, melyért mindent áldozni kívánok, mert a fogyasztási adók kérdésének mindkét iránybani kedvező megoldása, és a szerződéses vámtarifáknak, habár kölcsönös, de nem existentiális érdekű áldozatok mellett is oly mérvbeni megállapítása, mely a mi mint földművelő ország érdekeinek megfelelő oly határ, mely a helyzetet megjelöli, és melyen túl nem mehetünk. És mert a kormányelnök úrnak adott válasza ezen alapokon nyugszik, én részemről válaszának 3. részét is tudomásul veszem. (Helyeslés a középen. Derültség a szélsőbaloldalon.) Elnök: A szabályok értelmében általam azon kérdés tűzendő ki szavazásra, váljon a miniszteri választ a t. ház tudomásul veszi-e, vagy tárgyalás végett napirendre kívánja-e tűzetni ? Azokat, akik a miniszteri választ tudomásul veszik kérem, méltóztassanak felállani. (Megtörténik.) A ház a miniszteri választ tudomásul veszi. Holnap az ülés 9 órakor fog kezdődni. Folytattatni fog a földmivelés-, ipar- és kereskedelmi minisztérium, azután a vallás- és közoktatási minisztérium költségvetésének tárgyalása. Ülés vége 2 órakor. , KÜLFÖLD. November 30. Franczia köztársaság. (A snézi-csatorna-ügy.) A „Standard”nak azt írják Párisból, hogy ott a csatorna-részvények megvásárlásának hite menykőcsapásként hatott. A „Journa de Paris“ azonnal kiváncsi volt megtudni, hogy mit fog szólni a három hatalmasság Anglia ezen gyors manoeveréhez. A politikai köröket ezen gyors tett annyival inkább meglepte, mivel Anglia az utóbbi években mindig szenvedőleges szerepet játszott a continentális ügyekkel szemben, s sokan azt hiszik, hogy ez ez első lépés a keleti kérdés barátságos megoldásához. A párisi képzelődés különben azonnal mindenféle dolgokat gondolt ki, hogy Angolország hajórajt küld a Középtengerre, hogy mozgósítja szárazföldi hadait stb. Egy másik forrása párisi levél ezeket írja: Azt mondják, hogy miután Anglia jónak látta elővigyázati intézkedéseit ekkér megtenni, s magának a Suez-csatornán a túlsúlyt, s összeköttetését Indiával biztosítani, a keleti kérdés kétségkívül fontos phasióba lépett. Úgy okoskodnak, hogy Angliának meg kell győződve lenni, hogy a viszonyok Törökországban minden eshetőségnek ajtót nyitnak. Szóval a váratlan ügy a keleti kérdést itt egészen új színben tüntette föl, s csak az éjszaki hatalmak világos és határozott nyilatkozata lenne képes az angol sakkhúzás által felzavart közvéleményt ismét megnyugtatni. Angolorszeg. (Asnezi-csatorna-ügy.) Különféle jelentéseket közlöttek a lapok a csatornarészvénye megvásárlásaután arról, hogya parliament legközelebb, a szokottnál korábban össze fog hivatni, hogy a kormány lépését helybehagyja. A „Daily News“ a dementik ellenében fenntartja hírét, hogy a parliament december 25-re összeül. A „Daily Telegraph“ ellenben azt mondja, hogy erről semmi bizonyosat nem tudhatni. A „Globe“ pedig megcáfolja mindazon híreket, melyek szerint a parliament a rendes idő előtt fogna összehivatni. Disraeli 28-án Windsorban volt s ezt összeköttetésbe hozzák a parliament összehívásának kérdésével. A „Daily News“hire ellen a „Times“ megjegyzi, hogy a nagyhatalmakat Anglia előlegesen nem értesítette a Suez-csatorna-részvények megvételének szándékáról s e végett a nagyhatalmak érdekeit semmiféleképen nem érinti. Anglia szándékai a legbékességesebbek. Törökország. (Zichy gróf a szultánnál. Pénzügyi intézkedés.) Zichy gróf osztrák-magyar nagykövet, mint már jelentős, kihallgatáson volt a szultánnál. A szultán a nagykövetet, kit Kosjek követségi tanácsos kisért, a legnagyobb kitüntetéssel fogadá, s a kihallgatás tovább tartott egy óránál, mely után Zichy gróf a nagyvezért látogatá meg, ki azelőtt való napon már annyira meggyógyult, hogy szintén kihallgatáson volt a szultánnal. — Általában azt beszélik, hogy Zichynek szintén az volt czélja a kihallgatáson, mint nagykövet-társainak, hogy Mahmud pasa reform-javaslatait végrehajtásra ajánlja. Ugyanezért a német nagykövet is kihallgatást fog kérni, ha Zichynek nem sikerült volna teljesen czélját elérni. A porta meghagyta a tartományi helytartóknak, hogy a befolyó állami pénzeket haladéktalanul Konstantinápolyba küldjék, mire azok a januári szelvény biztosítására az ottomán bankban fognak elhelyeztetni. A hivatalos lapbél i kinevezések. A birodalmi közös külügyminiszter a cs. k. udvari és állami levéltárban Fegel Antal 2. oszt. fogalmazót 1. oszt.fogalmazóvá, és Schrauf Károly fogalmazói czimmel és ranggal felruházott segédfogalmazót 2. oszt. fogalmazóvá nevezte ki. — Kórházorvos kinevezése. A m. kir. belügyminiszter dr. Dobrovits Mátyást a pozsonyi országos közkórház másodorvosává nevezte ki. — A segesvári ügyvédi kamara köréből. Grosz Károly segesvári ügyvéd kir. közjegyzővé kineveztetvén, a nagy-szebeni ügyvédi kamarának 1875. október 16-én 359. sz. alatt hozott végzése folytán, annak ügyvédi lajstromából kiterültetett. — A soproni ügyvédi kamara körébő 1. A soproni ügyvédi kamara részéről ezennel közhírré tétetik, miszerint Chay Antal, Sopronban székelő ügyvéd az ügyvédi gyakorlatról önkényt lemondván, s ezen lemondás folytán az ügyvédi kamara által vezetett ügyvédi lajstromból kitörültetett. A budapesti ügyvédi kamara köréből. A budapesti ügyvédi kamara részéről ezennel közhírré vetítetik, miszerint Stern Mihály budapesti ügyvéd és kamarai tag az ügyvédkedésről önkénytes lemondása folytán saját kérelmére a kamara lajstromából kiterültetett. — Pályázat. A fehértemplomi államgymnasiumnál rendszeresített tornatanítói állomásra, melylyel évi 400 frtnyi fizetés van egybekapcsolva, ezennel pályázat nyittatik. Pályázók a vallás- és közoktatásügyi m. kir. minisztériumhoz czimzett folyamodványukat, melyben életkoruk, tornatanítói képesítésük, eddigi netaláni szolgálatuk, végre a magyar és német nyelvben való jártasságuk okmányilag igazolandó, ha szolgálatban vannak, elöljáróságuk útján minősítvényi táblázattal, különben pedig közvetlenül a magyar határőrvidéki tankerület kir. főigazgatóságához Szegedre f. é. deczember hó 31-ig küldjék be. HÍREK November 30. — A király a hátszegi Erzsébet czimű r. k. leányiskola javára segélykép iskolaház építésére 500 irtot adományozott. — Liszt Ferencz, a zeneakadémia elnöke, a jövő hó közepén érkezik vissza fővárosunkba. Liszt még mindig Rómában időz, s oratóriumának befejezésén dolgozik. E nagy zenemüvet készen hozza haza s fővárosunkban mutatja be legelőször. — Dulanczky Nándor székesfehérvári püspök felszentelése decz. 8-dikán lesz Esztergomban. Püspöki székét Dulanszky decz. 14-dikén foglalja el. — A népszínműi pályázaton némely tulajdonai által figyelmet gerjesztett „Csárda romja“ czimű népszínmű szerzője, mint a „Honnak írják, Ecsédy Kálmán, a mi új név az irodalmi téren. Laptársunk mint „kitüntetett írót“ említi, de ha e czimet a „Csárda romja“ miatt használja, alkalmasint korán használja még, mert a pályázat felől kiszivárgott hírek szerint a kérdéses rett a többi versenytársak közt gerjesztett ugyan figyelmet nyelvezete és tárgya által, de jelen alakjában éppen nem való színpadra, s gyökeres átdolgozásra van szüksége. A bírálók eredetiség és tehetség nyomait látván a műben, a népszínház igazgatójának a végből ajánlották figyelmébe, hogy a szerzőt új átdolgozásra buzdítsa. — A színház engedélyezés kérdésében a főváros és belügyminisztérium között hosszas tárgyalások folytak. A főváros tanácsi többsége azon nézetben volt, hogy az 1848. XXXI. t. sz., mely a színházakról általánosságban rendelkezik, s az engedélyezési jogot a hatóságra ruházza, az 1872-iki ipartörvény által nem helyeztetik hatályon kívül. A minisztérium hasonló nézetben volt, s kijelenté, hogy a színházak nem tartoznak azon iparágakhoz, melyeknek engedélyezése az első folyamodású iparhatóságok hatáskörébe esik. A tanács e miniszteri vélemény alapján a színházak engedélyezését kizárólag a fővárosi törvényhatóságnak kívánta feltartani és feliratot intézett a minisztériumhoz azon utas ellen, hogy a főkapitányság szintén oszt ki engedélyeket holmi „Singspielek“ és „Possenhalle “-kra. A tanács a feliratban élénken festi azon visszaéléseket, melyek az eféle előadásokkal űzetnek, s melyek úgy a közerkölcsiséget, mint a nemzeti érzelmet a legmélyebben sértik. A belügyminisztérium folyó hó 22-én válaszolt e leiratra, hivatkozva arra, hogy minden európai államban, hol a rendőrség önállóan működik, a színházak felügyeleti joga ennek hatáskörébe tartozik. A rendőrség hatáskörének rendezéséig a színházak felügyeleti joga az államrendőrség elé utasíttatik, az engedélyezés azonban a törvényhatóság által eszközöltetik. Ami a szegeresek botrányos, erkölcsroszó és hazafiatlan előadásait illeti, megjegyzi a miniszter, hogy a rendőrfőnököt utasította, hogy ezekre a jövőben a legszigorúbb felügyelettel legyen. Különben felszólítja a tanácsot, hogy ha ez utóbbi rendelete nem hajtatnék végre a kellő pontossággal és szigorral, a hely megnevezése mellett azzal azonnal tegyen jelentést a belügyminiszternek. A pesti szr. hitközség elöljárósága azért folyamodott a városi hatósághoz, hogy évi segélydíját emeljék fel. A hitközség eddig 2000 frt évi segélyt húzott. — Az állat- és növényhonosítótársulat által Deák Ferencznek ajándékozott medvebőrt Szabó János kigyó-utczai szücsmester alakította át szőnyeggé. — „Zách Klára“ cziműt eredeti operát nyújtott be a nemzeti színházhoz Pichler Bódog a kolozsvári zenede volt igazgatója. A mű zenei része felett a múlt nyáron — mint a „Zen lap“ irja — igen előnyösen nyilatkozott Schelle bécsi ismert kritikus s csak a szöveg drámai részei s mozzanataira nézve voltak kifogásai, melyeket azonban szerző újra át akar dolgozni az esetben, ha műve elfogadtatnék. — Dalmady Győző „összes költeményei“ néhány nap múlva kikerülnek a sajtó alól, Tettey Nándor kiadásában, két kötetben. Azon kedvező helyzetben vagyunk, hogy a közönség kedvelte lantosnak , hazafias versét bemutathatják olvasóinknak. Midőn ezt teszszük, egyszersmind alkalmat veszünk a költő válogatott gazdag gyűjteményét a szépirodalmi barátainak meleg figyelmébe ajánlani. Előfizetni lehet a megjelenésig Tettey N. könyvkereskedésében fűzött példányra 3 írttal, diszkótésűre 4 frt 50 krral. Később a példányok drágábbak lesznek. A„Trebizonde” Lloyd-gőzös Varna és Konstantinápoly közt, a napokban szerencsétlenül járt. A hajó ugyanis a szél ellen védelmet keresendő a part közelében járt, s ez alkalommal egy kiálló hegyfokba ütközött. Az utasok és a legénység megmenekült, de a hajó tönkre jutott. — Rendőri hírek. Múlt vasárnap este 10 órakor egy bérkocsisnak feltűnt az, hogy egy úri fogat a váczi vámon kívül kocsis nélkül van, s hogy a lovak a kocsival ide stova kóborolnak. A bérkocsis a fogatot az osztrávaspályás rendőrséghez hajtotta, s ott egyszersmind jelentette, hogy jövetkor egy embert is látott a váczi temetőárkában feküdni. A rögtön eszközlölt nyomozásból kiderült, hogy a fogat Haggenmacher Henriké, melyet annak főkönyvvezetője a promontori serfőzdébe való utazásra használt, a kocsis onnét visszatérve több korcsmában annyira lerészegedett, hogy maga зет tudta, miként került fogatával a váczi útra, a bakról pedig a temető árkába. A fogat éjjelre rendőri gondviselés alá vétetett, másnap pedig tulajdonosának visszaadták, a kocsist, kinek részegsége komolyabb következményeket is vonhatott volna maga után, rendőrileg megfenyítették. — Mai er ho f f e r Nándor, budai szül., 21 éves asztaloslegényt, ki utóbb Breitner asztalosmesternél dolgozott, tegnap délután 2 órakor a műhelyben egy szegen függve találták. Ámbár rögtön alkalmaztatott orvosi segély, életre hozni már nem lehetett. Mayerhoffer az öngyilkosságot állítólag azért követé el, mivel egy nővel szorosabb viszonyban volt, melynek következményei elől a halálban keresett menedéket.— Tegnap délután 4—5 között Budán a viziváros 1ső szám alatti ház mellett az ott felhalmozott kövek között egy 6—7 hónapos fiúgyermeket találtak, kit ideiglenes ápolás végett a kórházba szállították. A Csokonai-ünnepélyt Debreczenben ez idén is kegyelettel ülte meg az ottani önképzőkör. Orosz István, az önképzőkör elnöke, tartotta a megnyitó beszédet, mire a főiskolai énekkar énekelte Csokonai „Földiekkel játszó égi tüneménynél, majd Kürthy Károly olvasta fel Győri Ferencznek ez alkalomra írt „Csokonai emlékezete“ czímű versét. Ezután ismét a főiskolai énnekkar,következett s énekelte a „Tihanyi ekhót“. Utánna Torma Károly, Csokonainak „Lillámhoz“ czimü versét szavalta el. A főiskolai zenekar által „Távolból“ sikerrel eljátszott darab után Győri Ferencz olvasta fel „Csokonai tanulmánya“ czimü munkáját, melyben szerző a költő életéből a nevezetesebb s életére nézve befolyással volt eseményeket sorrendben tüntette fel. — A felolvasás után Csokonai „Csikóbőrös kulacsocskám“ czímű dala zendült fel, melyet a közönség félreismerhetlen kedvteléssel hallgatott meg, mire még néhány szavalat következett, s az ünnepély véget ért. Az aradi vértanuk és Bem szobrára vonatkozólag lapunkban is közzétett adatokat, melyeket a „Magy. Hiradó“-ból vettünk át, ugyancsak a nevezett kőnyomatú lap következőleg igazítja helyre .Az aradi vértanuk szótárára Nagy József főhadnagynak, az aradi honvédegylet küldöttének jelentése szerint, az aradi szoborbizottságnál begyűlt a kamatokkal együtt 48.000 frt. Ezen kívül Krivácsy jelentése szerint a föv.közp. bizottság a szobor czéljára már a gyűlés napjáig beérkezett jelentések szerint 3 ezer érmet árusított el,amiből, amint értesülünk, a tiszta jövedelem 2.500 frt). E szoborra nézve Nagy József azon indítványát fogadta el a közgyűlés, hogy a minta-vázlatoknak hazai művész általi készítésére pályázat hirdettessék s ennek eszközlésére az aradi honvédegylet és az orsz. közp. bizottság bízatott meg, úgy halljuk, hogy a pályadíjak díjazását az érmek árából akarják fedezni, mivel a folytonosan érkező megrendelések folytán biztos kilátás van, hogy pár hét alatt legalább is még 12 ezer frt begyűl. A marosvásárhelyi Веш-szoborra Borosnyay őrnagy jelentése szerint 12.000 frt gyűlt be. A Bem-szobrot 18.000 frtra tervezik, mivel remélni lehet, hogy a még hiányzó néhány ezer frt a szobor elkészültéig összegyűl. A francziák császárnéja Bécsben. Tegnapelőtt reggel egy kétfogatú bérkocsi hajtott föl a bécsi császári vár úgynevezett Schweizerhof-jának bejárata előtt. Egy java-korbeli 35 —36 éves, rendkívül elegánsul öltözött úriasszony szállt ki a kocsiból , azt kivánta, hogy vezessék ő felsége elé. Az udvaron állongó palotaőrök értésére kívánták adni, hogy előbb folyamodjék audientiáért. Mit audientiáért, szólt lenéző büszkeséggel az urhölgy, csak jelentsék meg ő felségének, hogy Eugénia, franczia császárné kiván vele szólani. Ez természetesen egyszerre érthetővé tette a helyzetet s csillapító illedelmességgel felkérték a magas vendéget, hogy ő felségét keresse csak föl Schönbrunnban, ott időzik éppen. A francziák császárnéja kegyes mosolylyal távozott s kocsijába ülvén, elhajtatott. Hanem a palotaőr súgott valamit a kocsis fülébe , úgy történt, hogy a boldogtalan császárné Schönbrunn helyett az Alsergrundra került, hol a közkórház megvigyázós szobájában töprengenek elmebetegsége fölött az orvosok. A szerencsétlen nő kilétét még nem lehetett megtudni. A „Woolwich gyermekei“ szaporodnak. Ismét egy óriási ágyúval tesznek ez idő szerint kísérletet a woolwichi fegyvergyárban természettudósok és tisztek előtt. A „gyermek“ 99—104 kilogramm lőport eszik egy falásra, és 566 kilogramm súlyú golyókkal lapdázik tele. Ha 37 milliméter vastagságú a lőpor szeme, beéri 99 kilogrammal , de ettől oly iszonyú feszítést szenved az agy ércte, hogy négyzet centiméterenként 4120 kilogramm a nyomás, s az érer 4100 kilogrammra számított ellenállási képességének végső határát meghaladja. Ha vastagabb lőport használnak, már 42 milliméteresnél a nyomás tetemesen csökken, s 43 milliméternél már csak 3210 kilogramm esik egy négyzetcentiméterre. Ez esetben 104 kilogramm lőpor szükséges, mely az 566 kilogramm súlyú golyót másodperczenkint 442 méternyi gyorsasággal röpíti. Vékonyabb szemű lőporral másodperczenkint 463 méternyi gyorsasággal röpíthető, de ez esetben az ágyú a megrepedés veszélyének van kitéve. Érdekes tudni, hogy a monstre-löveget selymes szövetbe burkolva töltik az ágyú torkába, s a golyó 15 méternyire képes a földbe fúródni, miközben az ágyú visszalöködése 62 méter. Az elsütés villanyos géppel történik. Egy borzasztó esetet tárgyalt és döntött el e napokban a lot-i esküdtszék (Francziaország). Gaullé Zsófia, férjezett Bouyon aszszony, azzól vádolva állt a törvény előtt, hogy hét gyermekét gyilkolta meg tűszúrásokkal. A tárgyalás irtózatos részleteket derített ki. Az egész hallgatóságot borzadály fogta el, midőn a törvényszéki orvos e hallatlan gyilkosság módját előadta. Az orvosilag megvizsgált gyermek tetemén constatáltatott, hogy az felső ifit körülbelül egy hóval a gyermek halála előtt szúrta áldozatába ez asszonyi fenevad. A negyedik ifíszúrás halálos volt, szíven találta a gyermeket. A vádlott maga is beismerte e körülményt. Már május hóban meg akarta gyilkolni gyermekét, hogy, úgymond, súlyosan beteg atyját túl ne élje. A beszurkált tűknek nem volt rögtön a kivánt hatása s egész júnis 22-éig kínlódott a szegény kis lyánka. E napon meghalt az atyja, s a haldokló ágyánál kapta a kis martyr az utolsó kegyelemdöfést. Előbb már hat gyermeket végzett ki e női szörnyeteg hasonló módon, s fogsága alatt, magán is megkísértette gyilkolási módszerét, de volt rá gondja, hogy az öntestébe szarkált tűkben ezérna is legyen, melynél fogva visszaránthatta az apró gyilkos. — A törvényszék halálra ítélte. — Megint egy Mária az odúban. A belügyminiszter közelebb rendeletileg eltiltotta az erkölcstelenséget terjesztő ponyva-irodalmi termékeket, a rabló-históriákat az árulástól, mert ezek a népbe fekélyeket oltanak. Hanem az olyan szamárságokat, minőket néha szent lapok adnak olvasóiknak műmellékletül, még nem tiltotta meg, pedig ezek egy cseppet sem kevesebb fekélyt oltanak a népbe. Például valami Tolcsik József lelkész úr egy olyan mulatságos történetet mellékel a „M. Á.“ mai számához, a máriavölgyi híres bucsuhely genesiséről, mely szerint töviről hegyire be van bizonyítva, hogy ott az isten anyja egy odúba mászott, minek következtében szent forrás fakada ottan, s bir azzal a csodatevő erővel, hogy csodaszülötteket emberi képre transformál. Ez bizonyára különb még a lourde-i csodakútnál is, s megvan az az előnye, hogy a kegyes adományokat Tolcsik plébános úr honi zsebébe hajtja, és honi embereket butít. Ami bizonyára igen istennek tetsző dolog. — Nagymérvű lopás. Halbauer és Kölber terménykereskedők egyetem-utca 3. sz. alatti boltját múlt éjjel ismeretlen tettesek álkulcscsal felnyitván a boltba hatoltak, ott a Wertheim-pénztárt az állványról lefordítván, annak hátulsó falát vésőkkel kifeszitették s 2—3 ezer frtnyi készpénzt elraboltak, a pénztárban levő 12,000 frt értékű pénztárjegyet s 25,000 frt értékű papírokat azonban érintetlenül hagyták. A tolvajok, nehogy a pénztár levétele észrevehető zörejt okozzon, előbb a padlót papírral, s a raktárból hozott zsákokkal befedték , csak azután döntötték le az állványról. A bevégzett lopás után pedig a boltban talált szilvoniumból jó adagot elfogyasztottak. A tetteseket nyomozzák. Az Uchatius-ágyuk gyártása gyorsan halad előre. F. hó 27-én a bécsi fegyvergyárban a nyolczvanadik aczél-broncz-ágyut öntötték, Uchatius személyes felügyelete alatt. Jövő hóban pedig az ágyúöntödét olyképen rendezik be, hogy az ágyugyártást nagy mérvben űzhetik. Remélik.