Ellenőr, 1876. február (8. évfolyam, 31-59. szám)

1876-02-14 / 44. szám

magas bért, de ha nehéz munkájának eredményét, a krajczárokat, ki engedi siklani kezei közül, né­hány a korcsmába folyik, egyik erre, másik meg amarra, tapasztalandja, hogy küzdelmes élete ke­véssel áll feljebb az állati tengő életnél. Más ol­dalról, ha gondját viseli krajczárjainak, s nehányat hetenkint valami jótékony egyletnél vagy biztosí­tási intézetnél helyez el, nehányat takarékpénztárba tesz, s a többit nejére bizza, hogy az óvatosan adja ki, tekintettel lévén családja kényelmes ház­tartására s neveltetésére, meglátandja, hogy a ki­csiny dolgokra függesztett figyelme­ző kamattal fogja jutalmazni, a­mennyiben gyarapítja jólétét, házias kényelmét, s megmenti lelkét a jövő bajos gondjaitól. A takarékosság alapját apró dolgok képezik. Forrásokból lesz a folyam, garasokból a sok fo­rint. A megtakarított krajczár a megtakarított fo­rintok magva, s a félretett forintok szerzik meg a kényelmet, bőséget, jólétet s a­mi a legkívána­tosabb : a függetlenséget. Magában érthető, hogy a krajczárokhoz tisztességes úton-módon jussunk. Jobb a kevés, igazsággal, mint a sok, hamissággal. Az örökölt vagyon korántsem lehet oly kedves, mint a­mit magunk szerzünk. Nem sokat ér szeny­­nyes lélekkel a fényes arany. A kovács és kraj­­czárja egyaránt fekete és szurtos, de keresménye becsületes és tiszta. Ha nem tanuljuk meg, miként bánjunk oko­san krajczárunkkal s forintjainkkal, úgy vagyunk, mintha orrunk hegyénél forogna a köszörükő. A szegénység egyszer­ akkor bekopogtathat küszöbün­kön, mint valami „pajzsos férfiú.“ Az óvatos taka­rékosságnak csaknem varázsereje van; ha egyszer beletanulunk, szokássá alakul át. Az elégültség ér­­zeményét ébreszti föl, s biztonsági tudattal jutal­maz. A takarék­perselybe vagy pénztárba elhelye­zett fillérkék megnyugtatólag hatnak az emberre betegsége idején, vagy az öregség gyámoltalan napjaiban. Aki valamit megtakarít, a szükség viha­ra ellen szélfogóval látja el magát, míg a veszte­gető előtt nincs­ más mint keserű és maró szegénység. Hiába hajlandó a férfi a takarításra, minden igyekezete dugába dől, s nem tehet félre semmit sem, betegsége vagy más szükségei idejére, hahogy neje nem gyámolítja e szándékában. A gondos, előreös, takarékos nő, férjének dicskoronája. Gyá­­mái,­.. u.üres szándékaiban, nyájas s nyugodt biz­tatásai által fejtheti ki férjének nemes hajlamait; példája által magasztos elveket ébreszthet szivé­ben, oly elveket, melyek a legfensőbb gyakorlati erények magvaivá lesznek. Egy angol lelkész Mr. Owen, a munkás nép­nek egyik kitűnő barátja s tanácsadója, több íz­ben hozta föl egy oly egyén példáját, ki maga ugyan nem volt takarékos, de neje befolyása utján egyszer mégis azzá lőt. E férfi manchesteri ruha festő volt. Neje házasságuk napján, arra kérte, hogy napjában adja ki számára fél pint sör ille­tőségét. Férje boszosan egyezett az alkuba, mert bár ő maga szerette is az italt, józan nőt óhajtott volna oldala mellett. Mindketten derék munkások voltak, s férje, mihelyt a festőgyárból estende ki­jött, legelőször a korcsmát látogatta meg. . A nő naponkint kikapta sörilletőségét, a férj jóval többet ivott s nem igen törődött azzal, hogy neje mennyit iszik; néha-néha ügyes cselfogással rá tudta venni férjét arra, hogy ne maradjon ki a háztól s egypár estét családi körében töltsön. Egy éves házasok voltak már, s esküvőjük évfordulóján férje a lelkiismeretfurdalás némi árnyalatával tekin­tett csinos és nyájas nejére, igy szólván : „Máriám, házasságunk óta még csak egy ünnepnapunk sem volt, s csak egyetlenegy fillérem volna, mily örö­mest szeretnék elmenni veled együtt, hogy meglá­togassuk falun lakó anyósunkat*. „Hát csakugyan lenne kedved meglátogatni any­óst?* szólt édes hangján, miközben ajkán mosoly vonult el szemeiben köny csillogott, kiké­ből örülve, hogy valahára férje nyájasan szól hozzá. „Ha csakugyan lenne kedved, elvállalnám a költ­séget*. „Mit f­elvállalnád a költséget!“ mondá gú­nyosan. „Hiszen csak nem vagy boszorkány, hogy hirtelenében tudnál vagyont elővarázsolni ?“ „Korántsem“, válaszolt neje, „félretettem sör­illetőségemet.“ „Félretetted?“ kiáltó elképedve férje. „Félre bizony“. János sehogysem akarta megértem, s csak akkor bámult el, mikor neje a kandalló alól egy téglát kifeszitett s onnan egy ócska harisnyából kiszámitá a naponkénti sör árát, 365 hármas fillért, mi 4 font sterlinget, 4 shillinget s 6 dénárt tesz Ez összeget ily szavakkal­ tette férje kezébe: „Lásd mégis csak lesz ünnepünk". János megszégyenülve, elámulva, lesújtva, el­bűvölve állott neje előtt s nem akarta érinteni az összeget. „Ha te nem ittad meg sörödet, eztán én sem fogok többet inni!“ szólt könnyekre lágyul­­tan. S szavát hűségesen meg is tartotta. Esküvő­jük évfordulóját anyjuknál töltötték el, s a nő pa­rányi tőkéje takarékos intézkedések szilárd alap­jává lett, melyre később boltot, aztán gyárat, rak­tárt építettek; azután szereztek földet, kocsikat s a férfi tekintélyes üzletemberré lön, így a legalsóbb rendű munkás is, kinek ma­gaviseletében tanúsított rendszeressége, s e folytán szerzett boldogulása, munkás­társainak mintegy ujjal mutatja meg, hogy az ipar, mérséklet, férfias gyöngédség s az alacsony érzéki kísérteteken dia­dalmaskodó fensőség mennyire képes a szegénység ho­mályába jótékony hatású fényt lövelni, egy ily ember épp annyi jót tesz, mint a legékesebb és hatályosabb tollú iró. Csak néhány ilyen példány kellene népünknek, társadalmunk nemsokára élén­ken érezhetné azoknak áldásos befolyását. Egy jól eltöltött élet fölér száz ragyogó szónoklattal. Mert a példa a szavaknál ékesebben szóló nyelv, tettek által oktat, munka által hirdet bölcseséget. Az embernek naponkénti élete, erkölcsi és társadalmi állásának legvilágosabb bizonyítéka. Ál­lítsunk például szembe egymással két olyan munkást, kik ugyanazon üzletben egyforma jövedelmet szerez­nek, mily eltérő lehet mindmellett is anyagi helyze­tük. A egyik szabad s független lény, a másik rabszolga. Amaz csinos lakban tartózkodik, emez egy lyukban tengődik. Egyiken csinos ruha látszik, a másikon rongyok lógnak. Amarnak gyermekei csinos s jó öltözőiben járnak, az iskolát nem mulasztják ; emezéi piszkosak, rongyosak, s iskolakerülők. Egyik meg­szerzi magának nemcsak az élet szükséges kényel­meit, de gyönyöreit is, sőt talán válogatott könyv­tárra is tehet szert; másika szűken van a kénye­lem dolgában, a társadalmi élet gyönyöreitől távol áll, igazi élvezetről, könyvekről tudomása sincs. És e két ember ugyanannyi bérért munkálkodik. Ugyan mi lehet e különbség oka ? Megmondjuk. Az egyik okos és gondos, a másik éppen ellentétje. Amaz megtagadja magát neje s családja javáért, a másik nem tud az önmegtagadásr­ól mitsem, s rész szokásai járma alatt nyög.’Amaz józan életű s abban találja gyönyörét, hogy hajlékát tegye vonzóvá s kényelem lakozzék családjával; a másik mitse törődik háznépével, sőt jövedelme legnagyobb részét bormérőkben dorbé­­jsolja el. Az egyik magosra néz, a másik mélység­be függeszti tekintetét, az egyik élvezetének lobo­gója magasan leng, a másik sárban hurczolja. Az gyik szereti a szivet nemesitő s lelket emelő köny­veket, a másik él-hal az embert elbutító­­ italért. Amaz megtakarítja pénzét, emez elpocsékolja. „Hallod-e pajtás“, szólt egy munkás a másik­hoz, amint estenden munkájokból tértek haza, „ugyan mondanád meg nekem, miként lehet az, hogy te egyet-mást szerezhetsz, tisztességesen táplálod s öltözteted családodat. Sőt még a népbankba is jut, mig én, ki épen annyit keresek s kevesebb családdal vagyok, alig tudok kivergődni a bajból.“ „Pajtás, ez nem valami nagy mesterség! mindez azért van hogy a krajczárokat meg­­b­e­c­sü­löm.“ „Micsoda! hát csak ennyi az egész?“ „Igen hát, és ez minden ! Száz ember közül alig tudja egy pár e titkot, lásd, te sem tudod.“ „Nem-e ? nem tudnám ? nézzük hát, te miként jársz el?“ „Mivel közöltem veled titkomat, elmondom egyes részleteit, aztán ne vedd rósz néven, ha nyíl­tan szólok. Először én nem adok ki pénzt italra. „Nem adsz ? Akkor hát nem fizeted ki szám­ládat s potyára iszol barátaid poharából.“ „Soha­ csak vizet iszom, mi nem kerül pénz­be. Mámoros nap után szomorú a holnap. Lásd az én fejem mindennap tiszta, kezem nem reszket s nem csúszik ki belőle a krajczár. A vizivás nem tett még senkit beteggé s adóssá, sem pedig nejét özvegygyé. S hidd el, ez közöttünk jelentékeny különbséget emel még anyagi tekintetben is. Éven­ként szép kis összegre rug s a mit igy megtaka­rítok, elég mindnyájunk öltözködésére, mig te ron­gyosan jársz a gyermekeid mezítláb futkosnak.“­­ „Ejnye, ejnye, tulságba mégy. Nem iszom a rogyásig. Néha néha öntök le egy félpint sört, de bő költő még­sem vagyok.“ „No hát mennyit költöttél a múlt szombat estre Halra?”Ki vele! „Várj csak, Jánossal egy pintet ittam, Péter­rel ugyanannyit, a­ki bucsu-poharat ivott velem. Aztán hazatértem.“ „No jó, hát otthon hány pohár ment le a ga­­raton?“ . ... . . „Tudom is én azt számba venni, hát nem jut eszembe, nem megy az olyan sokra barátom!“ „Hát így vagyunk, még azt sem tudod meg­mondani, hogy mennyit költesz?“ így surrannak el filléreid ? „Nos hát ennyiből áll a te híres titkod?“ ’’igen, viseld gondját krajczáraidnak, ez az egész. Mivel én takarítok, nem szűkölködöm, mint te. Ugyebár ez igen egyszerű dolog, ugyebár na­ivon világos ?“ „Az bizony, de én nem látok benne semmit “ ”Megengedem, de azért mégis ez ösztönzött téged ama kérdésre, hogy miként tarthatom el oly tisztességesen családomat s e mellett a népbankba is jut, mig te ugyanannyi kereset mellett tengődöl. Pénz a függetlenség s a kis krajczárokból harma­­dozik nagyra. Ezenkívül nehéz munkával keresem kenyeremet, ép úgy, mint­ te s nem viselném el szi­vemen, hogy italra vesztegessem a nehezen keresett fillért akkor, ha azt a többiek mellé bankba he­lyezhetem. Mindig jó esős időben a köpönyeg, se­bes lábra a gyógyír. Hidd el, pajtás, sok vigaszta­ló van abban a gondolatban, hogy akármi jöjjön közbe, nem szorulok koldusbotra sem pedig dolog­iéba. A fillérek megtakarítása önérzetes szabad em­berré­­ tett. Az adósság terhe alatt nyögő ember, kinek nincsen készletben egy kis pénzecskéje, ke­véssel áll feljebb a rabszolgánál.“ „Hejh, ha ez igy lenne, a szegény ember dolga egészen jóra fordulna s jogainkon nem lenne annyi csorba.“ . . . , , , „Hát azt hiszed te, hogy ha jogaink holnap biztosítva lennének, elfecsérlett pénzed visszaszál­lingózna zsebedbe? Azt hiszed talán, hogy maga a­og csizmát s nadrágot szerezne gyermekeidnek ha szeszes italra költöd el az arra szükségelt pénzt, takarékosabbá tenné ez nődet s konyhádat tisztáb­bá ? megmoshatná a jog gyermekeid arczát, meg­­foltozhatná lyukas csizmáidat? bizonyára nem, ked­ves barátom! Jogaink magukba véve nem érnek semmit, mert azok nem szokások, s minde­­nekfelett jó szokásokra van szükségünk. Ezek te­hetnek független, szabad emberré s ezt elérhetjük ha akarjuk. Jó éjszakát, pajtás, elmélkedjél titkom felett: viseld gondját krajczáraidnak, forintjaid ma­gukról is gondot viselnek.“ Jó éjt!“ E szavakkal hagyta el társát a könnyelmű munkás s lassan ballagott piszkos haj­léka felé Szeretném bevezetni olvasóimat ez ember otthonába, de ezt alig mondhatjuk „otthoninak. Telve volt az egészségtelen bűzzel, szurtos gyerme­kekkel kikre anyjok haragban égő szemekkel pö­­rölt a’másik munkás hajléka csöndes, édes „ott­hon“ volt. Tisztaság, csin tündöklött mindenütt, konyhája nem volt üres; neje kezében gyorsan folyt a munka, serényen, ügyesen s tisztán forgó­­lódott, s férje bevégezvén napi munkáját, gyermeke­itől környezve kényelmes békességben telepedhetett le asztala körül. . A titok lényegét tudjuk. Csakhogy a gondos munkás nem mondott el egészen mindent. Nem mondta el szerencsétlen pajtásának, hogy a házi boldogság gyökere, a házi kényelem forrása csakis a jó feleség lehet, s az ő neje e tekintetben megfelelt minden igénynek. Ha a nő nem segít, nem lehet otthonunkban a takarékosságot, gazdál­kodást s kényelmet érvényesíteni. De különösen az iparosok életében játszik a nő nagyon fontos sze­repet, mert ő nemcsak feleség, de egyszersmind gazdasszony, dajka, szolgáló, minden mindenekben. S ha ő vesztegető, úgy foly kezén keresztül a pénz, mintha szitába öntenék a vizet. Ha ellenben gon­dos házát a kényelem otthonjává varázsolja, férje életét boldogulóbbá teszi, boldogulásuk s szeren­cséjük alapját szilárdan építi. (Vége köv.) KÖZGAZDASÁG. A ló és lakása az emberi egészség­ügy érdekében. (Folytatás.) Ha több ló van együtt, minden egyes ló szá­mára egy méter magas és széles ablakot számít­sunk, ha pedig csak egy van, a körülmények sze­rint még többet is , s ne feledjük, hogy a világos­ság nem csupán a szemekre, hanem a bőrre és szőrre is élénkítőleg és erősítőleg hat, és hogy a ló bőrének működése egészséges, úgy mint beteg állapotban nagyon élénk és fontos. Szem előtt kell tartani mindig azt is, hogy az ilynemű hiányok nemcsak a lovaknak, de az ezeket környező embereknek is ártalmára vannak, s az innen származott betegségeket nem ritkán ma­guk az emberek is elkapják. Nem szükség, hogy az éppen az annyira rettegett takonykor legyen, a­mely egyébiránt nem oly ritka, sőt sokkal gyak­rabban előfordul, mint gyanítják, a mint ezt újab­­ban is 1873-ban a berlini állatgyógyintézet boncz­­tani szolgájának esete bizonyítja. Ezen értekezésnek egyik leglényegesebb részét az istállók padlózatára vonatkozó rész képezi. S hogy mily fontos a padlózat, arról könnyen meg­győződhetni, ha egy szelelőlyukak nélküli, marhá­val teli istállót hideg időben megtekintünk, s lát­juk, hogy a kigőzölgés folytán mint van csepp­cseppen, melyek a padlózatot egész a ro­tbadás is, és összeomlásig átnedvesítik. Csak most, és ha alkalmunk van kívülről orrunkat a kevés szele­lőlyukak egyikéhez tartani, szerezhetünk magunk­nak kellő fogalmat arról, hogy mily fontos szerepet játszanak a szelelőlyukak és a padozat. Éppen az ily szelelőlyukaknak egészben vagy­­részben hiánya volt azon ismeretlen ok, a­melynél fogva még a legtehetségesebb építészek is oly sokféle módot kísértettek meg az istálló padozatát illetőleg, hogy azt czélszerűen, jól és tartósan épít­hessék, s a felvilágosodott városokban úgy, mint a vidéken nagy előnyt a boltozatnak nyújtottak, mind a mellett is, hogy ez sok anyagot igényel és költ­séges, nagy tért foglal el, a szellőztetést, főleg ha sok mély kanyarulatokat tesz, nehezíti, a falakat széttolja, de az istállót melegen tartja, s a nagy mennyiségű gőzök daczára is — a párolgási gázok a magasban fel­s ott részben keresztül szállván — alant tűrhető levegő van. Egy a szomszédságban levő földmivesre néz­ve, a kinek lakása egy jó magas istálló fölött volt, daczára, hogy a padozat agyaga jól meg volt hányva, a folytonosan felhatoló istállógáz na­gyon kellemetlen volt, s ennélfogva elhatározta, —­­minden üdvöt és biztos segedelmet attól várva, — hogy nagy költséggel és bajjal egy boltozatot építt; de jóllehet csak részben bevallotta nekem, hogy azon gázok még most is terhére vannak, termé­szetesen, ha a padozaton át a víz felülről áthatol­hat, miért ne hatolhatnának a sokkal hígabb, át­­hatolhatóbb gázok alulról felfelé is, ha még vas­tag falak is átjárhatók, s ha a gázoknak, melyek nagy feszerővel birnak, a szelelőlyukakon keresz­tül elillanhatása tökéletesen lehetetlenné van téve. A kellő kiterjedtséggel biró, vékony anyag­ból épített, s kellő számú szelelő­lyukak által szá­razon tartott padlózat átjárhatósága minden élő­lényre az istállóban — emberre és állatra — egy igen szükséges követelmény; ennélfogva az istál­lók padlása se takarmány, se gabona-raktárul s még inkább emberi lakásul ne használtassák, mint az a falukon és huszár-laktanyákban oly gyakran történik, nemcsak, sőt általános szabály. Gyakran azonban a gerendázat körei is csak fal­darabokkal töltetnek ki, vagy laza deszkákkal vagy póznákkal fedeznek be, s a gazda arra szá­mít, hogy fölébe rakott szalma vagy takarmány se­gítségével télen át az istállót melegen tartja. El­tekintve attól, hogy így a ló és az állat a saját kigőzölgése gázait a saját testébe ismét felveszi, még amellett ragályos betegségek és járványok to­vább terjesztésére is nem kis befolyással van, a­melyek megint, a hús és tej élvezetét véve tekin­tetbe, az emberi egészségre sem lehetnek közön­­dösök. Egyébiránt kétségbevonhatlan tény, hogy ezen és hasonló, eléggé nem gáncsolható hátrányok okozzák és fejlesztik a tehenek tüdőbajait és gü­­mőkórát tovább, amelyeknek a tej élvezete általi átvitele a felnőttekre, s még sokkal inkább a cse­csemőkre nem alaptalan rémkép. A padlózatnak simának, egyenletesnek, minden előálló gerenda nélkül kell lennni, hogy a szemben­álló szerelőlyukak következtében létrehozott levegő­mozgás által a számtalan és alkalmatlan légy elfi­­zessék, és a jobban megtartható szín több világos­ságot verjen vissza. Angliában, ezen viszonyokra is sokkal figyel­mesebbek lévén, fontosabb és sikeresebb eredményt mutatnak fel. Felsőbb rendeletre itt még 1864-ben alakult egy — a legtekintélyesebb férfiakból álló — 5 tagú bizottság, mely a katonai állatgyógyá­szat főnökével együttesen azon egészségügyi elve­ket megállapította, a­melyek szerint a régi istál­lók javítása, újaknak pedig építése eszközlendő. Ezen ily után nyert eredmény egy saját ter­vekkel ellátott jelentésbe foglaltatott, s azokról Senftleben Hugo porosz törzsorvos az ő „Medicini­­sche Briefe aus England“ czimű dolgozatában a „Deutsche Klinik“ 1867. évi folyamában figyelemre méltó közleményeket tett. Habár az ott lerakott elvek, és az ottani enyhébb éghajlat s egyenletesebb is magasabb hő­­mérséki viszonyoknak megfelelő könnyebb és szel­lősebb építési mód a mi zordabb éghajlat alatti istállóinkra tökéletesen, minden részleteiben nem alkalmazható is, mindamellett is azok igen sok tekintetben legalább is kiindulási pontul és útmu­tatóul szolgálhatnak, és reánk nézve igen sokszor sokkal előnyösebb lenne az angolok marhagondo­zási módját, vagy a marháikkal legalább ezt is, mint az ő marháikat, meghonosítani. Náluk ezen elvek alapján tulajdonképeni is­tálló-padlózat nincs is, hanem az istálló egész a fedél tetejéig nyitva van, a­mely egyszersmind pad­lózatul is szolgál; a fedél tetejének egész hosszá­ban egy szabad fedéllel (Reiterbach) elfödött nyí­lás van, hogy a gázok könnyen elillanhassanak, s még a mellett egész hosszában egy széles szalag van vastag üvegből alkalmazva az erélyes világítás eszközölhetése szempontjából. Ha mi a mi zordabb éghajlatunk alatt a sza­rufa alsó szélét léczekkel beszegezzük, s vakolat­tal ellátjuk, ekkor a fedél elég tömött arra, hogy a meleget és hideget kellőleg visszatartsa, és a fer­dén felhágó lap a szellőztetést is igen nagy mér­tékben segíti elő. Ha pedig — a tér szűke miatt — kényszerítve vagyunk az istálló fölé takarmányt rakni, vagy lakást építeni, vagy az istálló padlózata és a fe­lette levő helyiségek talapzata közt mindenesetre szükség egy megfelelő magas üres kört hagyni, a­mely — kívülről nem lévén elfalazva — elégséges erőt kölcsönöz a légvonatnak arra, hogy ez az oda átható gázokat eltávolítsa. Az általános egészségügyet illetőleg a l­e­gfon­tos­a­b­b részt mindenesetre az istálló talapzata képezi. Az emberi lakásokban a levegő megromlását csak a kilégzés és a bőrelpárolgás eszközük. Azok, mint ganaj és hogy a földre és az alomra hullanak, s ezeknek tulajdonsága és mikénti kezelése nagy befolyással vannak arra nézve, hogy kevésbbé vagy nagyobb mértékben legyenek-e amaz ürülékek veszedelmesek. A lovak száraz és többnyire összetapadó ga­­najcsomói könnyen eltávolíthatók ugyan, de a sűrű, nyúlós, legenygazdag kutya rondítja és befertőzteti a talajt. Székes­fejérváron, Magyarországon, egy mén­telepnél ugyan egy érdekes kezelési móddal ismer­kedtem meg. Nevezetesen az etetés ideje alatt, sőt azonkívül is büntetés terhe alatt kötelezve van az istállói személyzet minden mén alá, mihelyt az hu­­gyozást jelző állást foglal el, egy nyélre illesztett fadézsát tartani, amelybe az anélkül, hogy zavar­tatnék belehugyozik. A csupasz, megvert agyag­talapzat ezen eljárás mellett igen tartós. Sőt nálunk is láttam, hogy azon szolgák, a­kikre a talapzat és alom tisztántartása bizva volt, még a kanczáknál is edényt tartottak vala; elég helytelenül szégyenlették ezen műveletet, a­mit csak azután vallottak be, miután én a méntelepnél való gyakorlatot nekik elbeszéltem, így még az állatok is bizonyos fokig a tisz­taságra megszoktathatók, s ezek között is hasonló különbözetek vannak, mint az emberek közt. A ló álló- és fekvőhelye puha és meleg, vagy­is rész melegvezető, de egyszersmind érdes is le­gyen, hogy puhán álljon, melegen feküdjék, és kü­lönösen a felugrásnál el ne sikamoljék. Az ürülé­kek által könnyű átjárhatóságánál fogva ellenben kemény és sima legyen a talaj, hogy annak meg­­fertőztetése kikerültessék. Ezen két követelmény egymással homlokegyenest ellenkezik. Ennélfogva istálló-talapzatul a legkülön­bözőbb anyagok használtatnak, a­melyeket, nagy befolyásuknál fogva, megvilágosítani szintén szük­ségesnek tartok. A természetes talaj rendesen puha és meleg ugyan, de az csakhamar feltapodtatik és a hugyat magába szivja; a legkülönbözőbb természetes és mesterséges kövekből készült kövezetek rendesen homok vagy mészvakolat közé rakatnak, s csak­nem ugyanazon mennyiségben szívják a hugyot fel, s még ha czementtel vannak is készítve, kemény és egyenetlen homokterületet képeznek, melyen a drága ló lába nemcsak nem képes kinyugodni, de sőt nagyon kifárasztatik. A fa vagy gerenda padlás, vagy kövezet mód­jára a természetes talajra rakott csutkokból készült talapzat meleg, puha és elég durva is, s még a mellett a patkók sem zakatolnak és vásnak rajtok, de mint likacsos anyagból állók igen nagy mér­tékben szívják magukba a hugyot, a mely még a mellett a padlás alatt pocsolyává gyűl össze, — sőt az is figyelmet érdemel, hogy nagyon költséges és hamar romlik. Mindazonáltal is csak a németek maradtak a fa mellett meg, akik az ő annyiszor magasztalt és mély alaposságuknál fogva egy rendszert fejtet­tek ki, amely igen sok helyen felül múlhatatlannak tartatik és látszik, ez az úgynevezett h­i­d­­­á­s (Holzbrücke). A keresztül menő deszkák vagy ge­rendák, a­melyeken a ló áll, csak a két végük­kel feküsznek valamely alapon, úgy hogy alattuk egy ű­r foglaltatik; a hogy tehát át­szivárog a li­kacsos földre, vagy egy cementtel vakolt, kivájott és ferdén haladó felületre, amely cseppenkint a hugyot egy csatornába összegyűjti,­ s ez aztán az istállóból kivezeti, vagy legalább ki kellene, hogy vezesse. (Folytatás következik.) Laptulajdonosok: JLégrÁdy testvérek, Cserulván­y­­Lajos. ÜZLETI HETISZEMLE. — Második fele. — Liszt (Rosenberg Károly heti tudósítása.) A lefolyt héten igen élénk és terjedelmes üzletünk volt, úgy hogy a múlt heti árak jelentékenyen gyarapodtak. Szállításra úgy, mint kész áruban te­temes kötések fordultak elő teljes árak mellett, és­­­pedig főleg csak a belföldi fogyasztók részére, a­­ külföld ellenben igen tartózkodó, minthogy az emel- s kedő irányzat nem nyújt elég előnyt. Takarmány-­­ fajok szintén igen keresettek és mind határidőre,­­ mind készáruban jó árakat értek el. Árjegyzése­­i­­nk: Liszt 0: 23.00,1: 22.00, 2: 21.00,3:­ 19.60, 4: 18.60, 5: 16.50, 6: 14.60, 7: 13.50, 8: 11.00, 8l/a: 9.00, 9: 7.00. K­o­r­p­a finom 4.10, durva 3.60 100 kilónként Budapesten az állomáson. Gyapjú. (Herzl D. Antal tudósítása.) Utolsó tudósításom feltevése, mely szerint a tulajdono­sok engedékenysége mellett a lefolyt héten na­gyobb forgalom fog létre jönni, megvalósult. Kül­­l­földi számlára 57,000 kilo különböző gyapjú kelt­­ el, és pedig 12,000 kilo jobb egynyiretü 196—198­­ frton, 30,000 kilo középszerű egynyiretü 164—166 frt- r ton, 10,000 kilo nemesített zigája 130—131 frton, 5000 kilo mosott Donskoy-czikk gyapjú 112—113 fiton , mindig 100 kiló után. A szerződéses üzletben csend uralkodik, mert a vevők további engedményeket várnak. K­ő o­l­aj. A trieszti hozatalnak a hófúvások által okozott elmaradása és a németországi szállít­mányoknak kis mennyisége igen érezhetővé tet­ték a hiányt kész áruban. Megvettek mindent, a­mi csak piaczra került s az árak eleinte 221/4, majd 23 és végül 231/a nagyban és 24—241/* ki­csinyben 100 kiló szerint. Zárlat igen szilárd. Marhavásár. A lefolyt héten ökör fel­hajtatott 758 darab, ebből eladatott 736 db, 1 pár­nak átlagára 270 frt, 100 kilg.-nak 51.78. Fejős­tehén felhajtatott 142 db, ebből eladatott 121 db, 1 párnak átlagára 260 frt. Vágótehén felhajtatott 701 db, ebből eladatott 690 db, 100 kilg.-nak át­lagára 50.89. Bivaly felhajtatott 46 darab, ebből eladatott 46 db, 100 kilg.-nak átlagára 48,23. Borjú felhajtatott 779 darab, ebből eladatott 754 darab, egy párnak átlagára 36 forint. Birka felhajtatott — db, ebből eladatott — darab, egy párnak át­lagára — forint. Bárány felhajtatott 286 db, eb­ből eladatott 286 db, egy párnak átlagára 6 frt. Sertésvásár. (A kőbányai első magyar sertéshizlaló és kölcsönelőlegező társulat jelentése.) Az alább említendő ok miatt Bécsben a vásár meg nem tartatott s kevés állat jött be, az árak ennél­fogva 1—2 krral emelkedtek, mert használható állat a piaczon teljesen hiányzott. Szerbiából s Oláhországból hoznak ugyan könnyű árukat, de a melyek csak húst, zsirt azonban nem nyújtanak, s ezért az utóbbi ára emelkedik, miután Amerika sem képes szállitani. Jegyzett árak: magy. 250— 340 klgr. 60—63 kr., szerb levágott könnyű áruk 57—59 kr. Sörte 54—56 kr. Kivitelre 4 százalék levonással klgramonként 63 kr. — Felhajtatott Af­­öldről kövér 1710, hizlaló sertés 1170, Erdélyből 1310, Szerbiából 1420, Oláhországból 410, magyar nyugati vaspályán 450, összesen 5470 drb. — Elhajta­tott felvidékre 150,Bécsbe péntek délig 900, Prágába 200, Bodenbachon át Drezdába 1940, Oderberg- Boroszlóba 60, budapesti fogyasztás 2520, átvitel 140,­­ összesen 5910 drb., s igy jelenleg 18,790 drb. van, mikből 15,500 drb. hizlalás alatt van. A részvényszállásokban 4430 drb. fekszik. Bécsi vá­sár február 8. és 10-én. A legújabban behozott egészségrendőri szabályrendelet következtében, hogy a henteseknél a sertések megvizsgáltassanak, a ke­reskedők az eladást megtagadták, s e miatt vásár nem tartatott. Drezdai vásár febr. 7-én. Felhajta­tott 714 vidéki sertés, ára 63 márka, 458 drb. magyar, 60 márka 60 klgrkint. — Berlini vásár febr. 7-én. Az üzlet élénk; a vásárra 7119 drb. sertés hozatott; magyar fajok 20 tallérral fizettet­tek, nehéz faj 17 V«—18 tallér. A február 10-én Mezőhegyesen megtartott árverésen süldő-sertések kanok 550 drb. 85 frt, tenyészsertésnek párja 56 frt 4•/1 levonással, utóbbiban azonban nem történt kötés. B­o­r. Bár ha néhány első rangú termelőhöz egyes külföldi megrendelések érkeztek, az általános hangulat ezáltal nem javult, és az üzlet nyomott. De a megcsökkent árak és a jó középminőség mel­lett, tavaszra élénk üzlet van kilátásban. A hó fo­lyamában piaciunkon néhány ezer akó bor,­­job­bára jobb minőségű asztali bor fogyott el, a­mi a báli idénynek futandó be, de olcsó borokra, mely­ből mindenütt tetemes készlet van, az üzlet szüne­tel, mire egyrészt a tartós hidegség is befolyást gyakorol, mert ezáltal még a gyengébb mérvű szál­lítás is lehetetlenné válik. A jegyzések a követke­zők: Közép minőségű jobbára 1875-iki borok hely­ben 6—7, Schiller 6—7, vörös 7—0, a termelési helyen minőség szerint szintén 76-ki borok 3—4, vörös 5—6 frt­akonkint. Nyersbőrök. Az árak szilárdabbak; külö­nösen a száraz magyar ökörbőrök vásároltattak nagyobb árakon. Nagy ökörbőr 102—110, tehén­­bőr 98—116, m. pittlingek 130 — 134 erdélyi pitt­lingek 150—156, borjúbőr fej nélkül 125—128, fej­jel 108—112 frt. 100 klórkint, birkabőrből mintegy 12.000 drb adatott el, az árak változása nélkül. Német gyapjas 1. min. 3.—3.10, 2. min. 3.40—2.85 páronkint. Szerbiai százával és 2°­,-kal KiG—1­20, törökországi 122—125. Szarvak. Jelentéktelen üzlet mellett az árk változatlanul maradtak. Kikészített bőrök. Az üzlet itt is lany­­­ha és az árak csak névlevesek. Gubacsterczek 1. min. városi 187—190, közép min. vidéki áru 18­1 —186, fontbőr 185—186, barna fénymázbőr mimő­­ség szerint 468—500, kevésbbé finom 430—475. Pittlingek, vegyes 275—300, hulladék 105—u­t., 100 klórjával számítva. I­ ­ Termén­ypiac*. (Hivatalos és kereskedői források nyomán.) Budapest, febr. 14. (A gabonatőzsdéről.) A hideg időjárás, mely a tél megszülését mindinkább hát­ráltatja a hangulatot minden gabonanemünkre nézve foly­vást szilárdítja, minek következménye az eladók visszatar­tása és ennélfogva magasabb árak. Búza malmaink által tegnap élénken vásároltatott és 10—15 krak­zár­ral fizettetett drágábban mint a múlt hét utolsó napján. Ma az árak nem változtak. A két napi forgalom 25,000 métermázsa következő árak mellett: 77®/,, kilós hektoliterként 11 frt 50 kr-11 frt 55 kr, 76, 76*/10 és 76*/1o kilós hektoliterként 11 frt 10 kr, 11 frt 30 kr, 9 frt 40 kr és 11 frt 45 kr, 755/1o kilós 10 frt 80—11 frt 20 kr, 748/10 kilós 10 frt—10 frt 50 kr, 72*/10 kilós, 9 frt 60 kr 100 kilogramm szerint 3 hónapra. Határidőre a hangulat igen szilárd, adás-vevés azonban nem történt. Asancelouza tavaszra 10 frt 30 kr —10 forint 40 krrak. Sz­ep­te­m­be­r-o­k­t­ó­b­e­r­b­en szállítandó 9 frt 50 kr—9 frt 60 krral jegyezhető 100 kilo­gramm szerint. Rozs szilárd. Valami kevés 7 frt 36 krral kelt 100 kilogramm szerint 3 hónapra. Árpában készlethiány miatt üzlet nem volt lehet­séges. A hangulat szilárd. Tengeriben a hozatal igen csekély, kész áru 4 frt 90 krral kelt el. Eladók 5 fr­ot követelnek 100 kilo­grammért helyben átvéve. Mátjus-júniusra bánáti 5 frt 45 krral—5 frt 50 krral, más vidéki 5 frt 15 kr—5 frt 20 krral jegyzendő 100 kilogramm szerint. Zab ismét drágább. Néhány száz méter mázsa 8 fit 93 krral adatott el 100 kilogramm szerint helyben átvéve, mig tavaszkor szállítandó 9 frt 20 krral mint pénz és 9 fit 25 krral mint áru jegyzendő 100 kilogramm szerint Győrött átvéve. Közlemények az ipar, kereskedés és forgalom káréiből. A takarék- és előlegező egylet febr. 12-én rendes közgyűlést tartott Lubicsi­­ Emil elnöklete alatt. Letétetett 330'/a részvény,­­ melyek 245 szavazatot képviseltek.­­ A felolva­­s­­ott jelentésből kitűnik, hogy az egylet alaptőkéje 1­90,327 írtból áll jelenleg, takarékbetétek a lefolyt­­ évben összesen 19,666 frtot tesznek; nyereség 270­­ frt. Az igazgatóság indítványozza, hogy minden­­ részvény után 3 frt s 1/a részvény után 1 frt 50 . kr. osztassák ki. Kimondják ezután, hogy az egylet­­ a­ kereskedelmi törvény értelmében szövetséggé­­ alakul át s az alapszabályokat át fogják idomítani.­­­­— Batiszfalvy István, Steinacker Ö. és Péterfy S. | a kezelési költség nagysága ellen szólalnak fel, * | e tekintetben gazdálkodást ajánlanak, mit a köz­­­­gyűlés is helyesléssel fogadott. Végül következett it ! választás. Heti jelenté­s az ipar állásáról Ilu­­­­­slapesten. Az országszerte folyamatban levő újon­­czozás miatt, bár rövidebb időre, sok mesterlegény kénytelen volt haza utazni, de az eltávozást a mun­kaadók nem érezték meg, mert az üzletek nagyobb részt panganak. A farsangi mulatságok több ipar­ágat tartanak ugyan némileg élénkségben, mint a díszmu­- és divatárusok üzletét, azonban még in­kább a keztyűsök, fodrászok, bérkocsisok vannak foglalkoztatva. A nyomdászok is szép keresetnek örvendenek, de pang az asztalos, kovács, könyv­kötő, szerkovács, órás és aranyozó mesterség. A kőművesek, kik a múlt évben ilyenkor már mun­kába foghattak, a tartós hideg miatt még mindig nem dolgozhatnak, s foglalkozásuk csak a házak lebontására szorítkozik. Napszámosok, a folyton megújuló nagymérvű havazás folytán ennek elta­karítására, elegendő munkát találnak. Az összekötő vasúti hídnál szorgalmasan dolgoznak. .. Cs. kir. szab. o­s­z­t­rá­k ál­lam vasút­társaság. Vasúti menet abrosz. A cs. kir. szab. osztrák államvasut-társaság által az osztrák-magyar monarchia és a szomszéd országok szállítási szol­gálata számára 1875. augusztus hóban kiadott me­net-abrosz és betűrendben összeállított állomáslajs­­trom első kiadása teljesen elfogyván, most már megjelent a második kiadás, melyben az időközben megnyitott új vasutak és állomások is felvétettek. Példányai az üzlet-igazgatóságnál frécaben, P.*A­­lozzi-utcza 8. szerezhetők meg. Pénz- és értékpiacz. Budapest, február 14. Értéktőzsde.­ Az ifl­­denburgi vasművek rom­baszünetelése folytán a tegnapi ma­gánforgalomban osztr. hitel leszállt 176.50-ről 174.20-ra. A mai elő­tőzsdén osztr. hitel 174.20­ kezdetben és 173­30 zárlatkor. Pesti lóvasut 178 VI. A déli tőzsdén osztrák hitel 173,70, dgsors­­jegy húzáson kívül 74. Szőlő válts, 74*/e, I. hazai tkpt. 2350, p. egyesült fővárosi tkpt. 99, takarék- és hitel 151/., iparbank 41, pesti keresk. h. 645 kínálva, Franklin 110, pesti lóvasut 178, rauniczipális 1 ?!/.., Erzsébet gm. 121, Berlin 56.60. Kivonat a hivatalos Sápiról. Árverések. Budapest febr. 19. apr. 13. Fabinyi Ede csömöri úti háza 617­1 frt. — Eger febr. 29. Brsuu Ignácz háza 1000 frt. — Gyón márcz 5. Ráday Gedeon gróf nemesi birtoka 26,800 frt. - Monorezifalva febr. 29. Bauer József háza­s telke 2320 frt. — Pozsony márcz. 14. apr. 16. Schmidt Károly újvárosi háza 6500 frt. — Buda­pest márcz. 20. máj. 5. Bottók István kotnyul-utczai háza 26,662 frt. — Izmény (Tolna) márcz. 18. apr. 18. Hiezt Konrád telke 3234 frt. — Őesény (Tolna) márcz. 11. apr. 11. Póri István háza­s telke 1350 frt. - Obád (Temgis) márcz. 14. Spariosy Izsák háza 5009 frt. — N.­Köveres márcz. 8. apr. 8. Ács János ingatlanai 1766 frt. —­ Buda­pest apr. 18. máj. 18. Szitár Dénes háza s földje 1594 frt. — Kaproncza márcz. 29. apr. 4. Zsáday Ferencz ingatla­nai 4300 frt. — Folya (Temes) febr. 28. Emerich Mihály földje 5545 frt. — Lipét (Temes) márcz. 11. apr. 11. Ká­dárján Avrám háza 1689 frt. — Dobricean (Fehértemplom) márcz. 1. apr. 1. a község összes ingatlanai 956 frk Csődök: Szathmári István m -vásárhelyi lakos ellen , bej. márcz. 1-ig ; perügy. Szentmiklósy Károly. —. Sturn József és Antal verseczi lakosok ellen, bej. »k­ez. 31-ig ; perügy. Bigyitsky Pál. Vízállás és időjárás. Budapesten febr. 14. 3.71 m. 0 fölött bödös. Pozsonyban febr. 14. 2.53 m. 0 fölött felhős. M.-Szigetnél febr. 14. 0.31 m. 0 fölött felhős. Szatmáron febr. 14. 1.00 m. 0 fölött felhős. Tokajban febr. 14.1.05 m. 0 fölött ködös. Szolnokon febr. 14. 0.51 m. 0 fölött ködös. Szegeden febr. 14. 100 m. 0 fölött felhős. Aradon febr. 13. 0.07 m. 0 alatt felhős. Nagy-Becskereken febr. 13. 0.97 m. fölött felhős. Eszéken febr. 14. 0.65 m. 0 fölött száraz. Mitroviczon febr. 13. 1.37 m. 0 fölött száraz. Zimonyban febr. 13. 3 58 m. 0 fölött száraz. Felelős szerkesztő: Csernátony Lajos. (Beküldetet­t.) Gieshiiblí savanyuviz. „Otto Iciráhj forrás.“ A hamisított Gicahiibli ellen a t. ez. közönség figyelmeztetik. A valódi természetes Gieshübli raktára Budapesten . Édeskisív u­. m. k. udv. ásványvizszállitónál, Vígtay Lajos fűszer-, bor- s csemege-kereskedésében. Badocsay és Elárra­- kereskedésiben. Syentatott b­égrány testvéreknél.

Next