Ellenőr, 1876. február (8. évfolyam, 31-59. szám)

1876-02-14 / 44. szám

gUIBzetési árak: Bg&e 4m . . 30 frt — kr. Évnegyedre . . 5 frí — kr. Félévre . .. 1# , — , Egy hónapra .­1 * 80 , Egyed tzám ár a ló krajczár. Szerkesztési iroda: Hfszdaj?asten, ncLcLor­ntczcc 6. szám. ttatmi sím hittünk, ha rum tudjuk, kitől jen. — Kéziratok visszaküldésén nm tdUdVKMmk, — Posta által csak bérmentes Inteleket fogadunk el. 44. szám. POLITIKAI NAPILAP. Budapest, hétfő, február 14. 1876. heksszc xaBsmaaaBHUMmaaBmammunmKaammmmmmmmmmiméua/mum hirdetések felvétele: Batfa/n.&­$%, zs Édor-utcza 6. szám (Légrády testvérik irodájában). He intézendő mattion hirdetésre vonatkozó megrendelés vagy tudakozódás, árszabás szerint.­­Siadó­hivatal:­­Budappesten, nációi­ntéz­et 6. szám, az int­endők az előfizetések és a lap szétküldésére vonatkozó minden felszólalás. VIII. évfolyam. Tá­VIRATOK. Loustand­nápoly, febr. 13. A szultán anticrase következtében megbetegedett, de operatio folytán már jobban van. — Angorában a katholikusok és örmények pártja között komoly viszály ütött ki , mindkét részről többen megölettek és megse­­beztettek. A kormányzó több tekintélyes örményt száműzött. Bukarest, febr. 13. A kamara kijelentette megnyugvását ez cabinet alakulásában. A senatus szintén elfogadta a hadügyminiszter javaslatát. Konstantinápoly, febr. 13. (Hivatalos.) A szultán aláírta az Andrássy-féle javas­latban foglalt reformok megadására vonat­kozó iradot. A határozat a hat hatalom képvise­lőinek notificáltatott, a porta képviselői pedig a hat hatalomnál táviratilag értesittettek; a tartomá­nyok bevételei egy részének hovafordításáról szóló pontot egy vegyes bizottság fogja szabályozni. — A szultán már jobban van. — Narayk pasa az állam­tanács elnökévé neveztetett ki Szever pasa helyébe, ki középítési miniszter lesz. — Ilalesz pasa az államtanács tagjává neveztetett ki. Konstantinápoly, febr. 13. Hat tekin­télyes hassanista örmény száműzetése következté­ben, és az Angorában történtek miatt a szélső hassunisták felszólaltak a porta előtt. A dolog a következő : Az Angorában nagyszámban képviselt örmény hassunisták, a csekélyszámú antihassunis­­táknak nem akarták átengedni a templomot és püspöki palotát; e miatt a kormányzó fegyveres erőt küldött be a palotába és a templomba, mely a nagyszámú hívőket kardcsapásokkal széjjel­kergette ; ez alkalommal 22-en súlyosan meg­sebesültek . Franczia-, Angol-, Orosz-, Ausztria- Magyar- és Olaszország képviselőinek közös fellépése következtében a külügyminiszter uta­sította a brussói kormányzót, hogy a hatszámű­zöt­­tet hivja vissza s küldje azonnal Konstantinápolyba. •zenkivül az angolai kormányzó letétetett, ellene pöt indíttatott, és két biztos, egy örmény és egy muzulmán küldetett ki a tényállás megvizsgálására. BUDAPESTI SZIN LAPOK. Budapest, hétfőn, febr. 14. 1876. Nemzeti szinsz. Bérlet 257. szám. A házRSlSóU. Eredeti vígjáték 3 felv. Nagylakjáé Szathmáryné Laura Molnárné özv. Elekerné Sz.-Prielle C. Ambró Endre Náday Dr. Rosta Újházi Teréz Felekiné Mienk Náczi Halmi Kákáné Császárné Csomóné Szirmainé Fü­rdővendég Pintér Kaczor Halmai Kotyogi Sántha Pinczér Leflvey Kezdete 7 órakor. Népszínház. A falu része. Eredeti népszínmű 3 felv. Feledi Gáspár Kovács 1. Lajos Bea Boriska Rákossy F. Bátki Tercsi Dancz Nina Göndör Sán­dor Szabó B. Finum Rózsi Szilday E. Csapó Makó Csapóné Par­­ény­iné Sulyokné Árvay Giza Tarisznyáink Szőcs Kata Egy öreg par. Térey Megyei csendb. Karikás Kónya Nagy I. Gonosz Pista Tihanyi Gonoszné Klárné Cserebogár J. Zádor Czeno Vasvári F. Adas V. Kovács A „makk he­tes ” korcsra. Dancz Lajos Neje Szigeti Luiza Jóska béres Bakonyi­­ Kezdete 7 órakor. Budapest, február 14. Külföldi szemle. Budapest, február 14. A múlt hét végén az angol parliament megnyitása képezte a külföldi politikára forduló figyelem tűzpontját. A felirat elfogadása után azon­nal előterjesztette a kormány a s­u­e - i csator­nára vonatkozó diplomatiai levelezést, a k­é­k­­könyvben. E levelezés m. é. nov. 15-től, f. é. jan. 8-ig folyik és 56 iratdarabra terjed. Az első Derbynek egy távirata a kairói főconsulhoz, mely­ben tudtára adván a kormány azon értesülését, hogy egy franczia tőkepénzes syndicatus ajánlato­kat tett a khedivének részvényei megvételére , fel­szólítja, hogy erről szerezzen tudomást. A főconsul erre azt jelenti, hogy az ajánlatot a Société Géné­­rale és az angol egyiptomi bank tette. Ő csodál­kozását fejezte ki Nubar pasa előtt, hogy erről őt azonnal nem értesítették, mert az egyiptomi kor­mány alig teheti föl, miszerint az angol kormány közönyösen venné a khedive részvényeinek idegen társulat birtokába jutását, hozzátévén, hogy Anglia jobb feltételek mellett venné meg a részvényeket. Nubar pasa azt felelte, hogy nem hiszi, miszerint a khedive az ajánlatot elfogadná, noha, 3 — 4 mil­lió font sterlingre szüksége lévén, valószínűleg kény­telen lesz elfogadni az angol egyiptomi bank aján­latát. Ugyanígy nyilatkozott Stanton főconsul még aznap este a khedive előtt, kifejezvén, hogy a khedive jól tudja, miszerint ez ü­gy a brit kormányra nézve igen fontos, mert azt, hogy a részvények az egyptomi kormány birtokában vannak, megerősítő biztosíté­kául tekinti a csatornán való szabad közlekedésé­nek. A khedive kijelenté, hogy még nem gondolt komolyan ez ügyre, mert most nincs szándékában a részvényeket eladni. Időt engedett Stantonnak, hogy e tárgyban kormányával összeköttetésbe lép­jen. Másnap Nubar pasával értekezvén, ez tudtára adta, hogy a khedivének nov. 30-ig mintegy 3—4 milliós font sterlingre van szüksége. Stanton erről jelentést tett az angol kormánynak, mely­től még aznap utasítást kapott, hogy tegyen aján­latot a részvények megvételére, ha ez kedvező feltételek mellett történhetik. A khedive ezt köszö­nettel vette, de újólag kijelenté, hogy egyelőre nem akarja a részvényeket eladni, de a felajánlott köl­csönért zálogba teszi. Hozzátéve, hogy az esetre, ha a részvényeket eladja, a brit kormánynak ad előnyt, mert jobban szeretné e részvényeket az Anglia, mint bármely más ország kezében. Novem­ber 18 án Serif pasa kijelente a brit ügynöknek, hogy az egyptomi kormány legőszintébb barátjának tekinti Angliát, s nagyon szeretné, ha más ország helyett az venné meg a suezi csatorna részvényeit. Derby ezután (nov. 18-tól) utasítja Stantont, hogy sürgesse az alkudozások felfüggesztését s ér­tesítse az egyiptomi kormányt, hogy Anglia hajlan­dó a részvények megvételére. Egy későbbi (nov. 28.) levélből kitérzik, hogy khedive 106 millió frankért (4 m. ft. sz.) akarja átengedni a 177,642­­ részvényt. Derby erre beleegyezőleg válaszolt. Ez­­ és az ezután következő levelek a transactio részlete-­e zését tartalmazzák. Az egyezmény a föntebbi feltételek alatt 1875.­­ november 25 én köttetett meg Stanton ügynök és­­ főconsul között, a brit kormány nevében egyrészről,­­ és Izmail Szadek pasa, egyiptomi pénzügyminiszter­­ között,, a khedive nevében, másrészről, — az angol­­ kormány beleegyezvén, hogy e szerződést helyben- ’ hagyás végett a parliamentn­ek ajánlani fogja. D’Harcourt marquis, Francziaor-­­­szág nagy­köve­­te Londonban,­, azon vélemé-­­ nyének adott kifejezést Derby lord előtt, hogy „a­­ részvények megvásárlása jóval kevesebb politikai­­ jelentőséggel bírt volna, ha valamely társaság által vagy bármely más után történt volna, és nem köz­vetlenül az állam nevében“. Mire Derby azt válaszold, hogy az angol kormány nem tehet úgy, mint más szárazföldi kormány ... „a­mit tesz, azt nyíltan és saját nevében kell tennie, hogy a parliament egész működését megbírálhassa.“ D’Harcourt aggo­dalmát fejezvén ki a fölött, hogy a khedive talán nem lesz képes az általa ígért 200,000 font ster­linget megfizetni, minek következtében Anglia igen könnyen kényszerrendszabályokhoz folyamodhatnék, mi tényleg angol uralmat alapíthatna meg Egyip­tomban . „Ez — úgymond Derby lord — egyálta­lán nem volt szándékunk. Anglia csak azt óhaj­totta elérni, hogy ezen az Egyiptomon keresztül neki úgy, mint az egész világnak szabad legyen”. M o n s o n budapesti főconsul dec­em­­ber 1-sejéről írja, hogy a magyar közvéleményre igen jó benyomást tett a részvények megvásár­lása. Paget, római angol nagykövet, jelentése szerint Visconti-Venosta az olasz kü­lügyér igen kedvezőleg és barátságosan nyilatkozott e tárgyban. Gazdasági szempontból minden nemzetre nézve előnyösnek tartja azt ő excellentiája, politi­kai tekintetben pedig kijelenti, hogy csak örvend­het e ténynek, mely hivatva van emelni Anglia tekintetét a földközi tengeren, és pedig nemcsak azon szolgálatokért, melyeket Anglia Olaszország­nak a múltban hozott, hanem a jövő tekinteté­ből is. Buchanan angol nagykövet Bécs­ben, deczember 16-ikáról írja: „Andrássy gróf, ki ma beszélt velem a suezi csatorna részvényeinek megvételéről, azon megjegyzést tette, hogy e vétel előnyösnek fog bizonyulni úgy az, osztrák-magyar, mint az angol kereskedelem szempontjából. Csak megnyugvással tekinthet e tényre és boldog azon tudatban, hogy Európa nyugatán és keletén nincs egyetlenegy kérdés sem, melyben Anglia és Ausztria- Magyarország érdekei teljesen meg nem egyez­nének. Odo Russel lord Anglia berlini nagykövete jelentése szerint Bismarck a rész­vények megvásárlásáról a legnagyobb elismeréssel és őszinte helyesléssel nyilatkozott, és többek közt megjegyezte, hogy az angol kormány ez ügyben helyesen cselekedett a leghelyesebben megválasz­tott időben. Sztambulban nem igen kellemes benyo­mást ten a vétel­eire, s a nagyvezír sürgős felvi­­lágosítást kért Kairóból, a­honnan válaszul azt kápta erre, hogy a khedive kormánya nem hever­­tethette­ gyümölcstelenül a suezi csatorna részvé­nyeiben fekvő pénzét, tehát eladta. Sőt tovább is ment a khedive. Ha már egyszer benne volt, az eladásban, egy füst alatt kész volt megszabadulni a csatorna tiszta jöve­d­el­meiből őt megillető 18°/0-tól is. November 25-én ugyanis értekezése volt a khe­divének Stantonnal, s ez alkalomkor megvételre aján­lotta az angol kormánynak a mondott 18®/0-hoz való jogot, melyet ő 30—40 millió frankra becsült. Az angol külügyminiszter el nem fogadta azonban ez ajánlatot és Stanton által emlékeztette a khedi­­vét, hogy a részvények 5 százalék kamata, első hypoth­ekát képez Egyptom jövedelmeire, s hogy az angol kormány az Ottoman birodalom integritásával összeférhetetlennek tartaná a khedive olyan lépését, mely által a suezi csatorna ellenőrzési jogától ma­gát bármi módon megfosztaná. A khedive erre ki­mondta ugyan, hogy ő pusztán pénzügyi operatio­nale tekinti a jövedelmi százalék eladását is, s hogy felügyeleti jogáról lemondani nem szándékozott,­­ a vételből azonban mégsem lett semmi. Másnap (11-én), újabb okiratsorozatot terjesz­tett elő az angol kormány. Ezekben a megvétel kö­rüli nehézségek vannak feltüntetve. Az új évben 170 iratdarab szól ez ügyről. Az ezekhez csatolt függelékben a Lesseps által 1871. és 1872-ben tett eladási ajánlatra vonatkozó iratok vannak, melyet Thiers és Rémusat helyeselt. Olaszország azon törekvésére, hogy a tengeri hatalmak jussanak meg­egyezésre, Granville azt felelte volt, hogy ezen kérdés eldöntése még korai; a porta kijelentette, hogy a részvények eladását vagy a nemzetközi igazgatást még elvben sem helyeselné. Az angol alsóházban ma kezdődik meg e nevezetes kérdés tárgyalása. A­­Lord Chancellor indítványozni fogja, hogy a suezi részvé­nyek megvételére, s az ezzel járó mellékes költsé­gekre 4.080.000 font sterlinget szavazzon meg az alsóház. (A vételár csak 4 millió font lévén, úgy látszik, hogy 80,000 font mellékköltséggel járt az üzlet. A franczia választási mozgalmakban leg­nevezetesebb és legtöbb megbeszélés tárgyát képezi Renault Leon seine- és seine et-oise megyei rendőr­­profet visszalépése, melyet már jelentettünk. A pá­risi lapok, a bonapartistákéi kivételével, egyhan­gúlag elítélik e miatt Buffett, s van is rá ok. Renault nagy ellensége a bonapartistáknak, s Savary isme­retes jelentését a központi bizottság tüzelmeiről, melyet Buffet úr el sem olvasott, ő mozdította elő. Renault egy bonapartista (Wagram herczeg) ellen lépett föl képviselőjelöltül, Buffet pedig Sarra­­sinben a bonapartistáktól reményű megválaszta­tását. A préfet visszalépését tehát ő okozta, már csak azért is, mert ő utána belügyminiszternek Renault van kijelölve. Renault egyszersmind egész Francziaországnak rendőri felügyeletét vezette. E felügyelet most, egy visszalépése után kibocsátott rendelet szerint, közvetlenül a belügyminisztérium hatáskörébe megy át — a bonapartisták nagy gandinnára.­­• Az angol királynő, mint Londonban hírlik, „Empress of India“ czímet is fog fölvenni. A „Times“ ezzel az eventualitással, melyet a trónbe­széd kilátásba helyezett, meg van elégedve. A R i­s­z t­i­c­s-kabinetnek mint a „Pol. Cor.“ Belgrádból értesül, csakugyan vannak kilátásai. A levelező azt hiszi, hogy a fejedelem, bármily ke-­i vésse rokonszenvez is Risztics úrral, ennek segítsé-­­ gével legkönnyebben szabadulhat meg a chauvinis-­­­ták nyomásától Volt már alkalmunk e jeles férfiú újabb szereplésének eshetőségét méltatni, s, azóta, nem hisszük, hogy a dolgok egy Risztics által ve­zetett Szerbiára nézve kedvezőbbé alakultak volna. A miniszterelnök és pénzügymi­niszter, mint az országgyűlési tudósításunkból is olvasható, a közlekedési akadályok miatt nem érkezhettek meg ma reggelre Bécsből.­­ Az osztrák alkotmányba clubok­­ „delegátusai“, ma kezdik meg az „actiót.“ Mind a­­ három club megválasztotta már delegátusait, kik ma ülnek össze közös tanácskozásra. Tanácskozni pedig a felett fognak (nem is tanácskozni, csak „in Erwägung ziehen“), hogy mi történhetnék „im In­teresse einer strammeren Organisation der Verfas-­­­sungspartei,“ arra az időre (és nem tovább) m­ig Ma-­­­gyarországgal folynak a tárgyalások a lebegő­­ „közjogi kérdések“ tekintetében. Fognak tanács- j­kozni az „Organisations- és Operations-Plan“-ról,­­ hogy „festgeschlossener Schlachthausen“-t­ val „Dis-­­­ciplin“ tartsa össze. Ennélfogva egy versió szerint S menten ki is küldenek kebelükből egy „szűkebb­­ Comitét,“ a­mely mind a dolgokat az egész csata-­­ renddel együtt megcsinálja nekik; a­mi, tekintettel­­ arra a buzdító körülményre, hogy másfél holnapi­­ pallérozás által szerencsésen idáig értek, bizonyo­­­­san kiváló eredmények előre látására jogosít. Nagy feszültséggel nézünk a megalakulandó Kriegsrath háborgásai elé. A csehek, mint minden évben, úgy az idén is, a szokásos ártatlanul mulatságos módon echauf­­firozzák magukat a választások alkalmából. Eddig megjelent az ó-csehek programmja, dicsérve ma­gát és anatkémát mondván az új csehek transigáló politikájára. ORSZÁGGYŰLÉS. A képviselőház ülése február 14-én. Elnök : G­h­y­c­z­y Kálmán. A kormány részéről jelen vannak :­­Simo­ny­i Lajos dr., Perczel Béla, Tr­efort Ágoston. A múlt ülés jegyzőkönyve észrevétel nélkül hitelesíttetik. Az elnök jelenti, hogy a hatodik jegyzői állomás megüresedvén, annak betöltése szükségel­tetik. (Helyeslés) s a ház erre elhatározza, hogy a választást csütörtökön ejti meg. Az elnök bemutatja továbbá a pénzügyminiszter táviratát, mely szerint a hófúvások miatt nem jöhet haza Bécsből és így kéri a közadók kezeléséről szóló törvényjavasla­tot a napirendről levenni addig, míg hazaérkezik. A határozat ez értelemben mondatik ki. Mányassy Béla benyújtja a kérvényi bizott­ság jelentését, mely ki fog nyomatni, és annak idején napirendre tűzetni. Következik a Lichtenstein herczegséggel kö­tött szerződés Baross Gábor elfogadásra ajánlja a tör­vényjavaslatot. Irányi Dániel különösnek találja a kor­mány azon eljárását, hogy egy olyan szerződés fe­lett, mely az 1875-ik év végén lejárt, oly ké­sőn kezdte meg az alkudozásokat az illető kormánynyal, hogy a szerződés lejártának ide­jére nem lehetett egyessségre jutni. De azt meg éppen rászalja, hogy a jelenlegi szerződés, mely a réginek egy évre való meghosszabbítása, s mely 1875. decz. 12-én köttetett, csak a folyó évben januárban terjesztetett be a képviselőház elé, mi­dőn már a szerződés életbe is lépett. Határozati javaslatot nyújt be tehát, mely szerint a ház nem helyesli a kormány eljárását, s utasítja a kereske­delmi minisztert, hogy jövőre idejekorán nyújtsa be a háznak a külfölddel kötött kereskedelmi szerző­déseket. E javaslatot annyival inkább kívánja el­fogadtatni, mivel a miniszter nem is hozott fel mentségéül semmit. Simonyi Lajos dt. előadja, hogy a szerző­dések felett azért folytak oly sokáig az alkudozások, mert a magyar és osztrák kormány közt sem jött létre egyetértés a vámszerződés tárgyában. A­mi pedig a jelenlegi szerződést illeti, azt a fizikai idő hiánya miatt nem nyújthatta be előbb a képviselő­háznak, mert e szerződés 1875. deczember 12 én köttetett meg, beletelt néhány nap, míg törvény­­javaslat alakjában el lehetett készíteni és így erre az időre a karácsonyi szünnapok bekövetkeztek. Kéri tehát a határozati javaslat elvetését. A ház erre elveti a határozati javaslatot, s elfogadja a szerződést, melynek 1. §-a Irányi sti­­láris módosításával, a második pedig változatlanul elfogadtatott. Legközelebbi ülés holnap 10 órakor. Ülés vége ma 12 órakor. * A f­őrend­i­h­ázn­ak ma d. e. 11 órára kitűzött ülése nem tartatott meg, mert sem a mi­niszterek, sem pedig a szintén Bécsben időző elnök Majláth György országbíró a közlekedési akadályok miatt nem érkezhettek meg. Deák emlékezete: Karánsebes, február 11. 1876. Városunkban is megérkezvén a gyászhit, Deák Ferencz halálára itt is megkondultak a harangok; folyó hó 5-én Popasu János, román gör. keleti püspök fényes segédlettel tartotta a gyász-isteni­­tiszteletet, mely közben szivreható alkalmi imát is mondott az ország nagy halottjáért; folyó hó 19 én a római katholikus egyházban, és a mai napon a zsidó imaházban tartatott gyászistentisztelet; a katholikus templomban a ravatalt négy megyei tisztviselő állotta körül, melynek az oltár felőli vé­gében magyar nemzeti lobogó gyász-szalaggal, má­sik végén pedig Deák arczképe volt kitűzve, — a zsidó imaházban a lugosi rabbi, Weisz tartott gyász­­­ beszédet, melyben sikerült hasonlatosságot vont az ó-testamentombeli Juda Machabeus és Deák Fe­­rencz nép- és ország­megmentők között. Mindegyik isteni tiszteleten Ujfalusy Miklós kir. biztos, az összes hatóságok hivatalok, a tanuló ifjúság és a helybeli ügyvédek testületileg jelen vol­tak, ezeken kívül még ájtatos közönség is vett részt. Feltűnt azonban, hogy mind­ezek között egye­dül csak Doda Traján képviselőnk nem volt szem­lélhető, pedig mint képviselői, a kir. biztos után őt illette meg az első hely, de különben mint tábornok is a katonaság között foglalhatott volna helyet; de Doda távolmaradása által megmutatta, hogy a közös magyar haza örömeiben ,és fájdalmaiban nem osztozik s ennélfogva nem lehet barátja, hanem csak ellensége, és kérkedő szép szavai is a „császár“ és az uralkodóház iránti hűségéről, csak ámitó puszta szavak, mert a ki az országnak e hazának ellensége, az a király barátja nem lehet. Az általános gyász alatt, melyet az ország nagy halottjáért az egész ország visel, melyet minden honfikebel fájdalmasan érez, s melyben e vidék is osz­tozik. Ujfalusy kir. biztos iránti zajosabb ovatiók is legalább a temetés utáni időre elhalasztatván, folyó hó 6-án a polgármester csekély számú embe­reinek kivételével egy párttá tömörült karánsebesi polgárság Ujfalusy kir. biztost, a kit a lakosság működésének kezdetén is már napról napra jobban megkedvel és tisztel, —• fáklyás zenével kitüntette, melynél Szentmiklóssy László magyarul, Joneszky József pedig román nyelven tartott szónokla­ta,­­— valamint a királyi biztos ur, úgy a nép részéről is általános tetszésben részesült, a királyi biztos pedig szintén mindkét nyelven válaszolván, midőn a nép meggyőződött, hogy a királyi biztos ur a román nyelvet is tökéle­tesen birja, az örömnyilvánitás legnagyobb fokát eliste, s igy azt hisszük, hogy valamint kir. biztos ur a néppel, úgy a nép is a kir. biztossal vagyon is meg van elégedve, de hogyan is legyen más­képen, midőn benne egyedüli megmentőjét látja­­. 1. HÍREM. Febr. 14. — Deák Ferencz emlékét Krassómegye területén f. hó 5 és 7 én minden egyházban val­láskülönbség nélkül gyász-isteni tisztelettel ülték meg. — Andrássy Gyula külügyminiszternél szombaton este fényes estély volt, melyen a király is megjelent. — Kitüntetés: A király Dáni Ignácz, a fiumei révhivatal alkapitányának nyugdíjaztatása alkalmából negyven évet felülhaladó hit és sikeres szolgálatai elismeréséül a koronás arany érdemke­resztet adományozta. —­ Bírák áth­e­lyezése. A király Joób Frigyes török-becsei járásbirósági albirónak a mo­­dosi járásbírósághoz és Steingaszner Ákos m­odosi járásbírósági albirónak a török-becsei járás­bírósághoz saját kérelmükre leendő kölcsönös át­helyezését megengedte. — Halálozás. Özv. gróf Bethlen Pálné tegnapelőtt reggel 4 órakor hosszas szenvedés után meghalt. A haláláról kiadott családi gyászjelentés következőleg szól: „Özvegy bethleni gr. Bethlen Ferenczné szül. bethleni Bethlen Karolina grófnő; gróf Bethlen Vilma, férjezett Kállay Béniné s gyer­mekeik Mártha, István, Lóránt; gróf Bethlen Pál, Ödön, Aladár, Bálint és Margit, továbbá bethleni gróf Bethlen Sándor valamint neje szül. dr. Bánffy Józéfa és gyermekei András, Karolina, László, Pa­­lika, Gergely, Olivia, bethleni gróf Bethlen Fe­rencz és Károly, ugyszinte Bethlen Paulina grófnő férjezett gróf Eszterházy Kálmánné, — mélyen meg­szomorodott szivvel jelentik forrón szeretett leányá­nak, illetőleg anyjuknak, nagyanyjuknak és nővé­rüknek özvegy bethleni gróf Bethlen Pálné, szk­l. bethleni Bethlen Mária grófnő f. hó 12-én reggeli 4 órakor hosszas szenvedés után történt gyászos kimúltát. Az elhunyt hű­lt tetemes volt lakásától, országút 16. sz. f. hó 14-kén d. u. 2 órakor a ref. egyház szertartása szerint elmondandó rövid ima után a bethleni családi sírboltba fognak örök nyu­galomra helyeztetni. Áldás emlékére! ■—A német zugsajtó garázdálkodá­­s­a­­ ellen dr. L­ő­w Tóbiás kft. főügyészi helyettes nyilatkozatot küldött be hozzánk, melyet egész ter­jedelmében közlünk: Tisztelt szerkesztő úr! Ma délben egy előttem teljesen ismeretlen lap (Däum­ling, humoristisches Volksblatt) utolsó számainak három példányával következő levelet vettem, mely orthográfiai és grammatikai hibáival együtt így hangzik: „Ich habe mir erlaubt die dieswöchent­­liche Nummer meines Blattes mit Ihrem vielgeehr­ten Contoriei zu zieren, und da ich Uberzeigt bin, dass Euer Wohlgeboren stetts ein förderer und Wohlthäter der Journalistik waren, so bin ich so frei Ihnen beigelegte Exemplare zu übersenden, und hoffe, dass Sie auch mir Ihr Wohlwollen, durch Reicher d. meinem Kanzleichener gütigst kund zuge­ben die Güte haben werden. In dieser Erwartung zeich­net hochachtungsvoll Ludwig Goldstein Redakteur.“ Világos, hogy e levél vakmerő, gyalázatos koldu­lás irodalmi eszközökkel. És megjegyzendő, hogy ha ilyestől egy államügyész irányában nem retten­nek vissza, mire tudnak ezek az emberek egyéb állampolgárokkal szemben vetemedni! A­míg azon­ban — mint a jelen esetben — elég óvatosak, a törvénynyel való összeütközést megkerülni, nincs más mód koldus merényleteik elnyomására, mintha őket esetről-esetre a nyilvánosság előtt megbélye­gezzük. Ha a t. szerkesztő úr ez irányban, e sorok közlése által is, szives lesz segédkezet nyújtani és ha ama zuglap valamennyi áldozatai követik pél­dámat , akkor a „Däumling“ hitvány existentiájá­­nak mihamarabb vége szakad. Budapesten, 1876. február 13. Lőw Tóbiás, kir. főügyészi helyettes. — Elitélt pap. Bogács István volt do­­rosm­ai segédlelkész bűnügyét legközelebb tárgyalta a szegedi kir. törvényszék. Bogács azzal van vá­dolva, hogy Dorosmán a községi iskolák ellen iz­gatott. A törvényszék Bogácsot a népiskolai törvé­nyek és a közhatóság elleni izgatásban bűnösnek mondta ki, s egy havi börtönre ítélte. Az ítélet ellen mind vádlott, mind a kir. ügyész, ki 3 havi börtönt kért, felebbezett. — Pályázatok. A vallás- és közoktatási miniszter a következő pályázati hirdetményeket teszi közzé: A felsőbb és középtanodai tanárok és tanárjelöltek számára utazási ösztöndíjra engedé­­lyezett­­ínségből az 1876/7. tanévre kit ösztöndíj egyenkint évi 1200 forinttal oly két tanárnak vagy középtanodai tanárjelöltnek fog adományoztatni, kik a franczia nyelv tanszékére kívánják magukat képesíteni, illetőleg ebbeli ismereteiket bővíteni és tökéletesbíteni, mi végett ösztöndíjuk tartama alatt Párisban kötelesek tartózkodni, s az ottani tudo­mányos intézeteket látogatni. Ezen ösztöndíjak el­nyerésére ezennel pályázat hirdettetik, s a folya­modók a vallás- és közokt. m. kir. minisztériumhoz czimzett kérvényüket, melyben valamelyik nyelvé­szeti szakra való középtanodai tanári képesítésük mellett, franczia nyelvbeli ismeretük mérve i­s azon fölül életkoruk, állapotuk, eddigi netáni szolgálatuk, és egyéb, az ösztöndíj elnyerésére érvényesítendő indokaik okmányokkal és bizonyítványokkal iga­­zolandók. kötelesek, ha szolgálatban vannak, elöl­járóságuk útján — különben közvetlenül a vallás­os közoktatásügyi m. kir. minisztériumhoz folyó é. márczius hó végéig beadni. A kaposvári al­­gymnásiumnál az ó-classica-philologia tanszékére, melylyel a német nyelv tanítása is egybekapcsolva lesz, pályázat hirdettetik. Ezen állomással 1200 frt évi fizetés, 200 frt lakbérilletmény, és ötödéves 100 frtnyi pótlék van egybekötve. Pályázni óhajták folyamodványukat, melyben koruk, vallásuk, álla­potuk, tanképesítésök, a magyar és német nyelv­ben tökéletes jártasságuk okmányilag igazolandók, a vallás- és közoktatási m. kir. minisztériumhoz czimezve, ha szolgálatban vannak, elöljáróságuk utján minősitvényi táblázat kíséretében, közvetlenül Somogymegye kijelölési joggal biró közönségéhez f. évi márczius hó 15-éig nyújtsák be. Tanképesi­­tett folyamodók hiányában, helyettes fog alkalmaz­tatni, 800 frt évi fizetéssel. — Falu férfiak nélkül. Wilnából írják, hogy Nefedja nevű faluban a parasztság nem akar­ván megtanulni az enyém és tied közti különbsé­get Buksanim tábornok nejének a falu közelében levő birtokát egyszerűen elfoglalták. Mivel azon­ban a parasztok valamely jogczimet felkutattak, per támadott, mely évekig tartott, míg végre a bíróság visszaitélte a jószágot a tábornokáénak. Erre kor­mánybiztost s egy század katonát küldöttek ki a falu ellen. A kormánybiztos, katonai assistentiával helyre is állította a rendet, de olyanféleképpen, mint Varsóban. Az összes férfilakosságot börtönbe hurczoltatta. Nefedjában tehát jelenleg egyetlen férfilakos sincsen, mert csak a nők ma­radtak otthon. A nőknek eleintén tetszett ez az emanczipált állapot, de csakhamar beleuntak s már­is legközelebb férjeik szabadon bocsátásáért, s ez folyamodtak meg is történik, s igy nem forog fenn aggodalom, hogy a nefedjai lakosság vitézi faja ki­halásra van kárhoztatva. — A vasúti és gőzhajózási club VI. rendes közgyűlését i. é. márczius hó 5-én d. u. 4 órakor a club helyiségeiben tartandja. Napirend: 1. Évi zárjelentés. 2. A számvizsgáló bizottság je­lentése 3. A választmány jelentése a magyar tiszt­viselők országos egyesületének egyesülési indítvá­nya tárgyában. 4. Választása 11 választmányi és 12 választmányi póttag és 3 számvizsgálónak. 5. Egyéb indítványok. — A ferenczvárosi szabadelvű kör fölfüggesztett társas estélyei a ferenczv. szabad­elvű polg. körben f. hó 12-én ismét megkezdődtek. Ez estén szép számú közönség jelent meg, melynél a tánczolási kedv még éjfél után 2 órakor sem akart szűnni. E f. hó 17-én esti 7 órakor a kör helyiségében Kühn László ügyvéd fölolvasást tart az „önálló magyar vámterület“-ről. — A „magyarországi központi Frö­­bel nőegylet“ f. február hó 20-án délután 5 órakor a Hungária szálloda termében, öt intézete növendékei részére gyermek-ünnepélyt rendez. Az ünnepély után táncz következik. — Küzdelem egy sassal. Bischofternitz táját egy idő óta két roppant sas választotta ta­nyájául. Egyiket azonban csakhamar ártalmatlanná tett a vadász golyója. A másik, egy 2 és fél mé­ter szárnykiterjedésű királysas szerencsésebb volt. Hiában lőttek rá, a golyó nem találta, a sörét pe­dig lepattogott tollábról. Végre azonban, s pedig f. hó 9-dikén, kézre került, s pedig­ elevenen. Egy horsehaul munkás a nyulak etetésével volt elfog­lalva, midőn a királysas lecsapott a nyulak közé, s egyet megragadott. A munkás a sas felé rohant, hogy a nyulról elűzze, de a hatalmas szárnyas nem akarta kibocsátani körmei közül prédáját, sőt a munkásra támadt, mellének repült, karmait ha­sába vágta s hatalmas csőrével a munkás fejét akarta szétzúzni. A munkás azonban nem vesztette el lélekjelenlétét, megragadta a sas nyakát, s ha­lálos viaskodás közben a sassal együtt a legköze­­lelebbi erdészlakba ment, hol a még mindig mel­lét tépő szárnyastól megszabadították. — Uj Thomas. Thomas iszonyú példája követőre talált. A „Opinon Anvers“ jelenti, hogy Antwerpenben egy hajón ismeretlen tettes nagy lőporcsomagokat kevert a szén közé. Itt egyik sütő már a tű­zbe akarta vetni egyik csomagot a tűzre hányt szén közt, midőn szerencsére észrevette a veszedelmet. Erre zajt ütött, s oda siető társaival már hat csomag lőport talált a szén közt. A hajó, mely ellen a merényletet elkövették, Amerikába in­dult, s fedélzetén 150 egyén volt. CSARNOK. Aprólékosságok Smiles „Takarékosság“ czimű művéből, Könyves Tóth Kálmán. (Folytatás.) Maga az élet is hasonló példákat tár elénk ; ha az aprólékos dolgokat elmellőzzük, a romlás küszöbön áll. Az írás szerint a szorgalmas ember keze tesz gazdaggá, s a szorgalmas férfi vagy nő épp oly figyelmet fordít az aprólékos dolgokra, mint a nagyokra. Ám legyen is valami első tekintetre kicsiség s jelentéktelen, de ép oly figyelmet kell azokra fordítani, mint a leglényegesebb érdekű tár­gyakra. Vegyük fel például a forint egy század­részét­­— a krajezárt. Ugyan mit ér ez a hitvány rézdarab, ez az egy krajezár ? mit vehetünk rajta ? mit használhatunk vele? Alig ihatunk érte egy korty sört, legfölebb egy csomag gyufát vehetünk rajta, vagy egy koldus köszönetét érdemeljük ki. És mégis a krajezárok helyes kezelésétől függ nagy részben emberi jólétünk. Dolgozhatok valaki derekasan, érdemeibe !

Next