Ellenőr, 1876. március (8. évfolyam, 60-89. szám)

1876-03-01 / 60. szám

1790-iki országgyűlésen keserves panaszt emeltek. Az osztrák kormány ezen ellenséges indula­tát még inkább nehezítő dynastáink és földbirto­kos osztályunk hatalmaskodása, akik földesúri jo­guknál fogva, mint a vasércz tulajdonosai több he­lyen, a Rima és a Garam-völgyén nyers vasolvasz­­dák és vasgyárak felállítását önkénytesen betiltot­ták és a szorgalmuk által megvagyonosodott vas­iparosokat, talált kincsek ürügye alatt, vagyonuk nagy részétől megfosztották. Vasiparunkat azonban legsúlyosabban érinté az 1788-ik évben az osztrák kamara által életbe léptetett vámtarifa és egyéb intézkedései, a­me­lyek folytán a nyersvas kivitele az ausztriai tarto­mányokba egészen eltiltatott, kivévén Gácsorszá­­got, a­melylyel szepesi városaink élénk kereske­delmi összeköttetésben állottak. Ezen intézkedések következtében vasiparunk egészen a belszükséglet fedezésére szorítkozott. Hogy az osztrák kormány az imént említett és vasiparunk végelpusztulását czélzó vámpolitiká­jának daczára, a 19-ik század elején vasiparunk mégis mindinkább mélyebb gyökereket vert, ezt leginkább nagyjaink megváltozott hazafias törekvé­seinek és a franczia háborúk által teremtett kény­szerhelyzetnek köszönhetjük, a­melynek nyomása alatt az osztrák kamara a háborúhoz szükséges védszerek és fegyverek gyártására hazánk területén több rendbeli gyártelepeket felállítani, és e czélból a vastermelést itt is előmozdítani kénytelen volt. Az utókor hálás érzelemmel emlékszik meg az An­­drássyak, Koháryak, Kolloredo József és Ózdy Sturman Márton ez időkorban vasiparunk kifejlesz­tése mellett tanúsított törekvéseikről, a­kik birto­kaikon mint magánvállalkozók, és a társadalmi téren nagyobb vastermelő társulatok alakítása által je­lenlegi vasiparunk alapját tették le. Ezen a haza jobbjait átható törekvéseknek köszönhetjük, hogy Beszterczebányán és Temesvárott sodronyházak, Légrádon, Udvardon és Tatán késgyárak, Bogsán­­ban, Diósgyőrött és Rheniczon pléhgyárak felállit­­tattak, és hogy a pelsőczi bádogpalaczkok és ser­penyők, a jolsvai és csákvári kolompok kitűnt­ mi­nőségük folytán, élénk üzlet és forgalom tárgyai lettek. A vasüzem élénksége és a franczia háborúk által fokozódott fogyasztása a vasáruczikkek árát is emelé, a mely az 1795-ik évi hat forintról 1802. évben 12 írtra, 1805. évben 17 írtra és a bécsi bankjegyek áradása folytán 1811-ik évben 300 írtig ment fel, a financzpatens után azonban azon­nal ismét az 1805-ik évi árra ment le, a mely ca­­tastrophát az 1820-ik évben egy általános vascrisis követé, a­mely vasárainkat 2 írt 30 krra és a sty­­riai vasárt 3 frt 12 krra leszorította. Ezen tény kiváló figyelmünkre érdemes, és a legbiztosabban tanusítja azt, hogy a tiltó vám­rendszer sem az árak sülyedését meg nem akadá­lyozhatja, sem pedig az ipart kifejleszteni és crisi­­sek ellen biztosítani nem képes; mert az osztrák kormány 1812-ik évi 3 frt 45 krnyi és az 1817-ik évi 2 frt 45 krnyi behozatali vám tarifája a nyers­vasra, és tiltó intézkedései a finomított vasra nézve nem voltak képesek az osztrák és magyar vas­ipart a legsujtóbb kicsistől megóvni. Eltekintve a külső vámvonalon fennálló tiltó vámrendszertől, a­mely Magyarország fogyasztóit a drága ausztriai czikkek vásárlására kényszeríté, az osztrák kormány az 1788-ik évben a közbenső vámoknál életbe léptetett tarifájával Magyarország irányában a gyarmatrendszert állitá fel, és ezáltal iparczikkeinek vámmentes bevitelét hazánkba biz­tosítván, piaczairól a magyarországi iparczikkeket tiltó vámtételekkel kiszorítván, iparunkat tökélete­sen lenyűgző. Hogy ezen ellenséges vámpolitika által az ellenünk indított élet-halálharc­ban vas­iparunk lenyűgözve ugyan, de mégis megélhetett, ezt iparunk életképességén kívül leginkább azon kö­rülménynek köszönhetjük, hogy az ausztriai iparo­sok által ellenünk indított hadjárat csapatjai a hiányos és csak kedvező időjárás mellett használ­ható utakon az ország távolabb eső kereskedelmi és ipari területeire be nem hatolhattak. Mindamellett ezen vámpolitika iparunkra igen veszélyessé vált, midőn a 30­-40-es években a dunai gőzhajózás javulása folytán a vas behozatala Ausz­triából mindig nagyobb arányban emelkedett. Ezen behozatal Pulszky Ferencz szerint 1845-ik évben 43,806 m. rudvasra, 63,448 m. szerszámvasra, 10,704 m. vasöntményre, 6711 m. fekete és 2758 m. fehér lemezre és 5177 m. sodronyra rúgott. Ezen veszély felismerése nyujtott, alkalmat azon országos agitatióra, a melynek élén Kossuth Lajos adott , a­melyne­k végeredménye az orszá­gos védegylet lett. Midőn azonban az osztrák kormány az a 42- dik évben nem éppen nyersvasunk iránti tekintet­ből, de leginkább azért, hogy morva-sziléziai gyá­rainak részére az olcsó nyersvasat biztosítsa, a 24 kmnyi kiviteli vámot a nyersvasra egészen meg­szüntette, mi örömmel, de osztrák szomszédaink aggódva látták vastermelésünk rögtöni emelkedé­sét és a bécsi és morva-sziléziai piacrokéin való versenyképességet. Ezen vámmegszüntetésnek rendkívül jótékony hatása volt nyers­vasiparunkra, mert részére egy nagy terjedelmű vámterület fogyasztási képességét feltárván, ennek termelését oly annyira előmozdí­totta, hogy az 1803-ik évi 392.609 m. nyersvaster­­melésünk rövid 10 év alatt már, 1853-ik évben az 1.529.259 m.-ra emelkedhetett. Nyervastermelésünk ezen kedvező kifejlődését az olcsó nyersvas folytán rögtön követő finomító vasiparunk tetemes emelkedése is, nem ugyan a kivitel czéljából, — mert ez a magas közbenső vá­mok mellett még az 1852. évben lehetetlen volt, — de az ausztriai vas lassankénti kiszorításával belszükségletünk fedezése végett, és igy történt, hogy az 1845-ik évben gróf Nádasdy Tamás gö­­möri birtokán, Bethlérben, az Unió és Coalitio nevű társulatok Szathmáry-Király Pál vezetése alatt Bor­­sod megyében, Ózdon majdnem egy időben barna kőszénre az első hengergyárakat honunkban állí­tották föl. A bethléni kísérlet a távoleső barnakő­szén magas szállítási költségei miatt meghiúsult ugyan, de az ózdi a kőszéntelepek tőszomszédságá­ban felállított hengergyár ma is hasznosan működik. Vasiparosaink dicséretére meg kell említenem, hogy a tudomány és a tapasztalás hasznos vívmá­nyait iparunk terén hazánkban is meghonosítani mit sem mulasztottak el, mert a tótkemenczék át­változtatása magas nyersvas-olvaszdákká, a Comté­­tüzek alkalmazása és ezekkel kapcsolatban a ka­­varás és izzítás kőszénnel való gyakorlata csakhamar nálunk is érvényre emelkedett és iparosaink közt egy rendkívüli élénk mozgást és tevékenységet idéztek elő. Kereskedelmünk ez időszakban,­­ a nyers vasat kivéve, amely tetemes részben kivitel tárgyi volt, a belszükségletek fedezésére szorítkozott, és túlnyomó részben a pesti kereskedők által közvetít­tetett. Ezeken kívül léteztek még bizonyos keres­kedelmi társulatok Gömör megyében Jolsván és Köviben, a­melyek a vaskereskedést még igen primitív módon csereképpen közvetítették úgy, hogy a tiszai vidékre vasat fuvarozván, mint visszfuvart élelmi czikkeket szállítottak a felső iparos vidék ellátására. Hazánk dunántúli részeinek vas­­szük­ségletét részint a pesti nagy czégek, részint pedig közvetlenül a Styriai gyárak fedezték. A Gölnicz, Meczenzéf, Stóss vidékein és az ország é­szakkeleti és délkeleti részén létező ásó­kapa-, kés-, szög-, sodrony- és lánc­műhelyek eladási köre szintén a belszükségletek fedezésére szorítkoz­hatott, és az említett gyarmati vámpolitika nyű­ge alatt folytonosan ugyan, de csak lassan terjesz­kedhetett. Ezen helyzetben találta iparunkat az 1852 ik év, a melyben az absolutismus parancsszavára a birodalom két része közt fennálló vámsorompók eltűntek, és hazánk egy nagy egységes vámterület részese lett. V o­­­n y J­ó z­s e­f: VIDÉK. Válaszul­­ a „Versceai állapotok“ írójának.­­ Első fele, —­­ Becses lapja 35-ik számában egy névtelen Ölyvösy*) aláírással czikket közöl, mely ugyanazon­­ irányt vallja, melyet itt bizonyosak már 18 hó óta álhirek terjesztése, bujtogató és gunyiratok kibo­csátása által követnek, hogy a lakosságot fölizgas-­­­sák s a közvéleményt tévútra vezessék. Hogy ma sajtó utján szádunk szembe ezen­­ határt nem ismerő kihívással, okát abban leli, mert ezen hősök eltávoztak a „Werschetzer Gebirgsbote“ és „Igl“ teréről, hogy szájhősködéseiket azon la­pokban is hangoztassák, melyek a haza legkivá­lóbb közlönyeit képezik. Bevezetésül a czikk Versecz városa leírását tartalmazza, mely város, daczára 22,7000 lakosá­nak „mégis oly kevéssé ismeretes e hazában s a nagy napilapokban, mintha csak a legfélreesőbb, leg­vagyontalanabb, minden intelligentiát nélkülöző fal­vak egyike volna.“ „Ennek tovább nem szabad így maradni, és annyival inkább nem, mert a város valóban beteg, és mert a hallgatás már bűnrészességet tételezne fel azon párttal, mely a várost jelen aggasztó helyzetébe döntötte.“ Lássuk, miben fekszik a bajnak oka! „Fekszik 1-ször abban, hogy a város lako­sainak számban túlnyomó hazafias érzületű többsé­ge egy önhasznát leső clique mesterséges fogásai folytán egy hazaellenes, bár magában egy törpe minoritás hatalma alá került; fekszik 2-szor abban, hogy az így szervezke­dett uralkodó párt a város vagyonát nem a köz­jó, nem a város java előmozdítására kezelte ; fekszik 3-szor abban, hogy a város vagyoná­val való rész gazdálkodást, sőt pazarlást s azzal párosult törvénytelenségeket felsőbb helyen, amint a múltban közönyösen eltűrték, úgy a jelenben is még eltűrik.“ Ezek a vádak s ezek vezérfonalát fogjuk kö­vetni, bizonyitandók ezen állítások hazug voltát s ez o kadatolás semmiségét, hogy minden becsületes polgár meggyőződjék: mily módon mételyezik ezen matadorok a közvéleményt s mint áldozzák fel az ádáz önzés és nemtelen gyűlölet bálványának egy város hírnevét. Az 1) alatti vád azzal van okadatolva, hogy a béke és egyetértés kedvéért a város éppen annyi német, mint szerb választó­kerületre kerekíttetett ki, és a város ügyei vezetésére alkalmazandó tiszt­viselők választásában is tekintettel valónak arra, hogy ezek fele német, fele szerb legyen. Azonban a beosztás után kitűnt, hogy a vi­rilisták közt több a szerb, mint a német, és így a város — melynek 22.700 lakosa közül 14.700 né­m­et és 8000 szerb — tanácsában több szerb mint német képviselőt számlál, s innen származik, hogy a kisebbség a többségen uralt. A választási kerületek kikerekítése azonban előbb történt, mintsem a mai városi bizottság el­kezdte volna működését, és az említett egyezkedés alapjául egy, az itteni németeknek a szerbekkel 1807-ben — midőn még a szerbek voltak túlsúly­ban — létesített megállapodása szolgált, továbbá azon egyesség a béke és illetékesség szempontjá­ból akkor köttetett, midőn a mostani ellenzéki párt állt az ügyek élén. A municipium különben bizott­ságában csak oly polgárokat ismer, kik kötelessé­­geknek tartják a haza és város jólétét előmozdí­tani, nem törődve az egyesek nyelvi különbségé­vel. Az evvel ellenkező Miletics-féle elmélet fölött rég törve a pálcza. Sőt még ha ezen igazolás nem lenne is alapos, a mostani városi képviselőtestületet egy egyezkedésért, mely egy előbbi alatt köttetett, felelősségre vonni aligha lehet. Hogy miben létezik az említett clique haza­­ellenessége, a nagyon tisztelt czikkíró elfelejti meg­említeni. Ha hazafiságot és önzést eredmény után ítélünk meg, akkor a hazaellenes clique az ellentábor­ban lenne talán föllelhető, mert a haza ellenei azok, kik folytonos ármánykodás által roszat nemzenek, Eris almáját a lakosság közé dobják, a szász és szerb ultrákkal szavaznak, sőt magát a hazát sem kímé­lik, mert konok elveik és gyűlöletök egynéhány érdéül?s egyéniség ellen, minden tisztes polgár ál­tal épp úgy, mint a magas kormány által kárhoz­tattatok. Ha a tiszttelt czikkíró e hazaellenes elemek alatt az itteni szerbeket értené, ezek éveken át a választásoknál szintúgy, mint más alkalommal, fé­nyesen bebizonyiták, hogy a hazának méltó fiai. Midőn azon p£rt indítványára, mely az „Ellen­őriben magát németek és hazafiasnak jelzi, a szerb ultrák egy jelöltje felállittatott, ez a szerbek részéről 39 szavazatot nyert.. Ily bizonyítékok után az al'.itás Aazae,e­ nes cliqueről, valóban a chimaerák orzágába tar­tozik, vagy egy nehézkóros agyában 3 ^ eAz.’ még más bizonyítékok is fel lennének t 02hatók, azonban további származtatásokba bocsátkoz­­nyival kevésbbé szükséges, mert a vád előzindte nem igazak, a következtetések tehát hamisak. Áttérünk a második pontra: „Hogy... az uralkodó párt a város vagyo­nát nem a közjó, nem a város java előmozdítására kezelte. A rész­kezelés bizonyítékául fölhozatik, hogy mindjárt a hivatalba lépésnél 240,000 frtnyi köl­csön vétetett fel. Az osztrák nemzeti bank előnyös­ feltételeket szabott, mint melyek a verseczi­­Credit­bank“ közbenjárása által a város részére valóban létesültek, a minisztérium helyeselte ugyan ezen eljárást, de csak azon föltét alatt, hogy ezen összeg tetemes­ része vizépitkezésre fordittassék. Végre az egész építkezés ezért tévesztett s csak az 1863 ban és 1864-ben emelt töltések kiigazítása, hogy az országos középitészeti felügyelő ezen mű­vet absurdumnak nyilvánítá. Az építkezéshez szük­séges szerszámokat csak a párt emberei szolgálta­­ták, és egy hónap eltelte után a 240,000 írtból a város pénztárában egy árva krajczár sem talál-Mint különösen súlyosbító adatok fölhozatnak, hogy egy 996 és egy 361 holdas bérlet víz által el lettek öntve; az egyik bérlő 125.000 frt, a má­sik 5155 frt kárpótlást követelt; a haszonbérlők által indított perben a város volt nyertes, mindazon­által a város a bérlőkkel kiegyezkedett, három évre a haszonbéri díjt 1257 holdtól teljesen elen­gedte, sőt nekik újra 6 évre holdankint 3 frt 30 kr haszonbér mellett átengedte, míg a bérlők az említett földeken 18—20 frt alhaszonbérrel tudtak túladni. Egyik pártember tartozik a városnak 8896 95 krral, ez elítéltetett a tőkét az 1855-től járó kamattal együtt visszafizetni, s jóllehet 30,000 frt értéke vagyona lefoglaltatott s az árverés is meg­*) Kiléte tudva van előttünk, éppen mint a névtelen . czáfolat írója is, s ez elég. Szerb engedtetett, a város azt nem foganatositotta, ha­nem vele kiegyezett oly módon, hogy a kamatokat örökre elengedte, a tőkére nézve pedig több évi halasztást adott. Mint különösen szép eset említtetik föl, hogy a város 1876-b­an január 24-én tartott közgyűlésé­ben a város területét behálózó kövezet jó karban tartását 10 egymásután következő évre 84.005 fo­rinttal egy vállalkozónak engedményezte úgy, hogy a fizetés évi részletekben történjék. Az 1870, szint­úgy az 1871 dik évre járó részletet egyenként 16,801 írtban, hasonlókép az 1872-dik évre járó részletet 12,600 frt 57 írban kikapta; „ekkor vál­lalkozóval, minthogy az uralgó pártnak tagja volt, a szerződés egyszerűen felbontatott, s minden további kötelezettség alól egyszer mindenkorra fölmentetett.“ Végre a rajzolt rész­gazdálkodás zárkövét az is­kolai helyiségekért fizetett magas lakbér képezi. Ezen rágalmak megczáfolására szükséges visz­­szatérnünk azon időpontra, midőn a mai képvise­lőtestület a város ügyeinek vezetését átvette, hogy akkori helyzetét méltányolni lehessen. Minden fö­lös vitatkozást kerülendők, a hivatalos iratokat fog­juk felhozni, s a megítélést a tisztelt olvasóra bízzuk. Négy adatott közlünk csupán, az első egy „kincstári jelentés“, a második egy „miniszteri fel­hívás“, a harmadik egy pénztárvizsgáló bizottsági jelentés, a negyedik végre az itteni pénztárnok jelentése. Íme igy következnek: 1. Kincstári jelentés. 1873. julius 14-én nyert elnöki meghagyás következtében ezennel hivatalosan bizonyíttatik, hogy 1872-iki julius 12-én, mint a jelenlegi városi hatóság hivatalba lépése napján, a pénztárba csak 163 frt 90 kr készpénz találtatott, hogy ellenben az adósságok 303,687 frt 45 krt tevének, melyekből azonnal 156,701 frt 9 kr fize­tendő vala. Klevetay Lajos m. p. tanácsnok, Stojkan Pál m. p. könyvvivő, Weiss Jakab m. p. kamarás, Philippovits Demeter m. p. ellenőr, Neschits Sán­dor m. p. adószedő, Kehrer Károly ellenőr, Nieder Ferencz m. p. számtiszt. 2. Miniszteri felhívás. 17459. sz. Felhívom a város közönségét, hogy az 1872. évi városi közköltség előirányzatot további késedelem nélkül hozzám jóváhagyás végett ter­­jeszsze föl. Budán, 1872. évi junius hó 6-án. A miniszter helyett Zeyk Károly, m. p. államtitkár. 3. Pénztárt­ scentráló bizottság jelentése. Alulirt bizottság bátorkodik a tek. tanácsnak jelenteni, hogy a kincstári hivatal 1871. és 1872-re még semminemű pénztári főkönyvekkel a kiadá­sokra és bevételekre vonatkozólag nem bir, s hogy az ezen évben történt kiadások és bevételek sincse­nek kö­zvetve. Alázatosan megjegyeztetik még to­vábbá, hogy a napi kiadások és bevételek sem lesznek azonnal journalizálva, s hogy a napló sem lesz naponkint bezárva, minek tüstént meg kellett volna történnie. A tek. tanácsnak méltóztatnék tehát a kincs­tári hivatalnak a legszigorúbban meghagyni, hogy a számadási főkönyvet 1871. és 1872-re azonnal kezdeményezze, továbbá, hogy a megtörtént befize­tések és kiadások naplóztassanak, s hogy a napló naponkint kellően s szabályszerűen bezárassák. Versecz. szept. 2-án 1872-ben. Klevetay Lajos m. p. v. tanácsnok, Stork Pál m. p. könyvvivő, Neschits m. p. árvák atyja. Nie­der Ferencz könyvvivő, Schlemmer József m. p., Poppovits József m. p., Nedelkovics Lyubomir m­.p., Weiss Ferencz m. p. községi tanácsnokok. 4. Az itteni pénztárnok 3343. szám alatt kelt szep­tember 16-ikáról 1872-ben keltezett jelentése. A városi tanács szept. 14-ről 1872-ben 3115. szám alatt kelt határozata folytán a kincstárnak meghagyatott az 1871. és 1872-re szóló főkönyve­ket i. é. szept. 15-dikéig bezárva előterjeszteni. Ez azonban teljesen lehetetlen, miután a számadások még 1870-re sincsenek befejezve; alulirt bátorkodik tehát hosszabb határidőt kérni az 1870-diki szám­adások bezárása s a 1871. és 1872-re szóló fő­könyvek kezdeményezésére. Versecz, szept. 16-án 1872. Weiss Jakab m. p. kincstárnok. Ezen jelentésekből, melyekhez hasonlót­tlág számosat fölhozhatnék, kiviláglik, mily állapi­ban vette át a mostani városi hatóság a városi ügyek kezelését, üres pénztár, tömérdek adósság, melyből 156,701 frt 9 ki azonnal fizetendő vala, semmi előirányzat a folyó évre, a lefolyt évekről a könyveknek még nyoma sem; követelések tehát nem szedethettek be, minthogy a kimutatásra al­kalmas könyvek hiányzottak, zűrzavar az ügyke­zelésben, rendetlenség az ügyvezetés minden igá­ban, később napfényre jött sikkasztások, melyeket csak­ az ítélethozatal után lehet nyilvánosságra hozni, valónak a lelépett városatyák hagyatéka. (Folyt. köv.) KÜLFÖLD. Február 29. A keleti kérdés, illetőleg a pacificatív ügyé­ben különböző újabb stádiumokat jeleznek a kü­lönböző források. Egyik értesítés szerint a felke­lőkbe oly kevés bizalmat önt a hatalmak törekvése, hogy egy küldöttség egy­én kértek a f­o­­­tenegrói fejedelemtő­l azonban megtagad­t­a „­ egy Ul*lslK forrás szerint, ' csak^ f a re^orm°k és a kihirdetett am­­iamar végét vetik a fölkelésnek, s ki- 1 ícza fejedelem fönebbi elhatározása után Kon­­anápolyban azon vélemény uralkodik, hogy a­­ montenegrói fejedelem jövőre komolyabban veendi a semlegesség kötelességeit s már tudni akarják, hogy Nikicza fejedelem a lázadók élén álló mon­tenegrói főnöknek megparancsolta a hazatérést. Haidar és Varsa effendi főhivatalnokok a napokban viszik le a fölkelés területére az irádét s megkezdik az abban igért rendszabályok valósítását. Hogy azonban mily czélja van azon küldöttnek, kit — egy harmadik jelentés szerint — Milán fejedelem részéről Czettinjébe várnak, ezt a legmélyebb ti­tok fedi. A Dalmatiába menekült herczegovinaiak­­ról pedig, Rodics báró visszatérése után, azt jelen­tik, hogy ezek nemsokára visszatérnek elhagyott tűzhelyeikhez. Don Carlos Francziaországba térése után, mely a „Moniteur Un.“ jelentése szerint tegnap csakugyan megtörtént Am­egnyn keresztül, Alfonz király a minisztertanácsra bízta Izabella ki­rályné visszatérésének eldöntését. Ez a két dolog nagyon is coincidál egymással. A miniszter­­tanács még nem határozott, de bizonyosan van any­­nyi tapintata megérezni, hogy Izabella visszatéré­sét elhatározni még jókor lesz. Franczia köztársaság. (Választá­sok. Miniszterválság.) A még megejtendő 108 képviselőválasztás m­árcz. 5-én, három nappal a kamarák megnyitása előtt lesz. Az érdekeltség e pótválasztások iránt többbé nem oly nagy, noha a bonapartisták mindent elkövetnek, hogy ezekből az oroszlánrész nekiek jusson. Chauffour, Gambetta jelöltje, Décazes javára visszalépett a pótválasztás­tól. Két franczia coloniában tegnapelőtt választot­ták a senatorokat: Guadeloupeban Lasaille reactio­­nárius tábornokot választották meg, Martiniqueből a távolság miatt még nem érkezett jelentés. E két gyarmat márcz. 19-én választ képviselőt. Réunion szigete és az indiai rész a senatorokat márcz. 26-án, a képviselőket pedig ápr. 23-án választja.­ A kor­mány alakítására vonatkozó tárgyalások tovább folynak. Az elnökséget D­u­f­a­u­r­e valószínűleg meg­tartja, s Periert a belügyi, Teisseure de B­o­r­t­o­t pedig a kereskedelemügyi tárcza átvételére óhajtja rábírni. Perier csak úgy akar a cabinetbe lépni, ha azt egységes republikánus szellemben sikerül összealkotni, szigorúan republikánus programmal Gambetta Audiffret-Pasquier herczeg által kijelenté Mac Mahonnak, hogy ő és pártja egy balközépi Dufaure cabinetet támogatni készek. Perier azt óhajtaná, hogy Cissey helyett Chanzy tábornok vegye át a hadügyi tárczát. Mac Mahon azonban a hadi és tengerészeti tárczákat tisztán szakférfiak által kívánja betölteni.­­ A baloldal elhatározta, hogy a képviselőház elnökéül Grévyt, alelnökökké pedig Leperet (szélső bal), Renaultt és Kellert, mint a jobboldal képviselőjét választja meg. A kor­elnökség eddig Thierst illeti meg. Oldhország. (A kormány és a ka­mara.) Alig lábolta meg az oláh kormány a leg­utóbbi veszedelmet, máris újabb nehézség van előtte kilátásban. A táviró ma délre Bukarestből követ­kező jelentést hoz . A pénzügyminiszter a kamará­tól 30 milliomos kölcsön engedélyezését kívánja a deficit fedezésére s 50 milliót vasútépítésre. Nagyon valószínűtlen, hogy a kamara e kívánságokat teljesíteni fogná. Ghika herczeg kijelente, hogy a kormányt többé nem támogatja s lemondott az elnökségről, mit azonban a ház nem fogadott el. HÍREK. Febr. 29. Hivatalos. Pályázat. A budapesti fővámhiva­talnál több itt-ail oszt. tiszti állomás hatsz­áz frt fizetéssel és egyszázötven frt lakpénzzel és a szabályszerű tiszti­ biz­tosíték letételének kötelezettségével betöltendő. Pályázni kívánók 1. évi márcz. 20-áig a budapesti fővámhivatal fő­nökénél hivatalos úton benyújtandó és kellőleg okmányolt folyamodványaikban mutassák ki, hogy a hivatalos nyelv­ben kellőleg jártasok, továbbá elméleti és gyakorlati szakképzettségüket, szolgálati idejüket, valamint a többi szabályszerű kelléket. — Előléptetések. A nagy-szebeni m. k. pénz­­ügyigazgatóság C­s­e­k­m­e Lajos alsó-törcsvári m. kir. vámellenőrt, ellenőrnek a soós-mezei I-ső osztályú mellék vámhivatalhoz. — Nagy Ferencz vámsegédtisztet i­ ső oszt. mellékvámhivatali ellenőrré, — és Virág József vámgyakornokot vámsegédtisztté nevezte ki. — Más adóhivatali kerületbe osztás. A m. k. pénzügyminisztériumnak 1876. évi 7261. számú rendelete szerint Apóva, Csab, Csal, Keszikocz, Alsó és Felső-Pribel és Priklek hontmegyei községek folyó évi ápr. hó 1-től a korponai adóhivataltól a balassa-gyarmati kir. adóhivatal kerületéhez csatoltatnak. — Vásárengedélyezés. A földmivelés-, ipar- és kereskedelemügyi m. kir. miniszter Torontálme­­gyében kebelezett Idvor községnek évenkint május hó 3-án és szeptember 23-án tartandó két országos és minden va­sárnap tartandó hetivásárt engedélyezett, mi ezennel közhírré tétetik. — Postahivatal megnyitása. A nagy­szebeni m. kir. postaigazgatóság részéről ezennel közhírré tétetik, miszerint Kolozs megyében ideiglenesen beszüntetve volt szent-mihály-telki postahivatal működését i. é. márcz. i­-én újólag megkezdi, mely postahivatal levél- és kocsi­postai szolgálattal foglalkozna, s összeköttetését a ma­­gyar-nádasdi postahivatallal fenntartandó naponta egyszeri küldöncz-kocsipostajárattal nyerendi. E postahivatal kézbe­sítési kerületét következő helységek képezik : Herend, Buda, Babucz, Ördög-Keresztur, Kajántó, Szentmihálytelke és Topa. — Adomány. A király borsodmegyei Ra­­kacza község iskolájának építésére magánpénztárá­ból 300 frtot adományozott.­­ A „Ga­rt­e ii au b­e“ kit­il­t­á­sá­ra vo­natkozólag írják a „N. H.“-nak: „A Klapp Mihály által Gödöllőről írt hírhedt czikkben a többi közt az volt mondva, hogy Gödöllőt megvették a mág­nások, ki nem fizették és úgy ajándékozták a ki­rálynénak. Itt tehát, eltekintve a királyné szemé­lyét sértő egyéb dolgoktól — három hazugság vi­ít elmondva egy pár sorban. — Illetékes helyről Kin­cjárt február 3 án elküldték a „Garten­laube“ szerkesztőségének az 1868-ik évi V. tör­­vénycakk német fordítását, melyből kitűnik, hogy Gödöllőt nem a mágnások vették meg, hanem az ország vette meg és fizette ki, és hogy azt senki­nek nem ajándékozta,­­­ és felszól­ták az illető szerkesztőséget, hogy az ez­en törvényc­ikk alap­ján fogalmazott helyreigazítást lapjába vegye fel. A derék német lapnak azóta h­árom száma jelent meg, de a helyreigazítás és a ci­kk német fordítá­sa csak nem jelent meg benn..­­.Igen konok ma­gatartás vonta maga után az érdemel kitiltást.“ — Garibaldi levele A„Ga­wetta d’Ita­lia“ azt állította Garibaldi felé, hogy a neki fel­ajánlott nemzeti ajándékot elfogadta. Garibaldi erre a következő levelet intézte az említett lap szerkesz­tőjéhez : „Szerkesztő úr! A ki hazudik, lop, a ki lop, hazudik. Ez régi közmi­­ldás, s sohasem bizo­nyult igazabbnak, mint a ' nyomor, veszteget '■s öngyilkosság ez idejében. N­i csoda tehát,­­ időben .Lehetetlennek tart­ja hogy egy be . *fc ördög átalja kezeit {oO,OQO l­rávr f­c k­ormány szennyével lemocskolni. szei „ Hr, arra u IUu,Cw ur-via czél­­yekröl ön azt állítja, hogy fölvettem tája­­­nál nyugtáztam. Én az állítást hazugnak le. és fölhívom önt, hogy a hazugot nevezze meg. . Garibaldi. — A vámházból. A pénzügyigazgatóság felsőbb rendelet folytán azon szállitóczégek képvi­selőinek, kik a csempészet miatt vizsgálat alatt állanak, eltiltotta a vámház épületébe való belépést — A budapesti egyetemen a n. fél­évi beiratások i. é. márczius 1-től bezárólag 14-ig tartanak.­­ A term­észettudományi társulat jövő pénteken, márczius 3-ikán, esti 6 órakor „ter­mészettudományi estélyt“ rendez a vegytani inté­zetben (ország-út 42-ik szám). Ez alkalommal két előadás fog tartatni: Paszlavszky József: „az ál­latok gondoskodása ivadékaikról“ (mutatványok­kal); — Dr. Navratil Imre: „Fonálférgek a gégé­ben“ (górcsövi készítmények bemutatásával). Be­lépti jegyek az előadást megelőző csütörtökön d u. 4 és 6 óra között és pénteken délelőtt 10—11 óra közt a társulat titkári hivatalában kaphatók (régi Lloydépület, I. emelet, a Duna felől). — Az árverező üzletek. A fővárosban már sok idő óta méltó boszúságra szolgáltattak alkalmat az úgynevezett árverező üzletek, már csal azért is, hogy a boltjaikból kiható kiabálások a járdákon népcsődülést idéztek elő s a közlekedés akadályozták: ez a dolognak azonban csak a sze­lidebb oldalát képezte, gonoszabb oldala az volt hogy a jóhiszemük árverelők százféle furfangos mó­don, de rendszerint érzékenyen megcsalattak. A kérdéses üzletek beszüntetésére vagy csak szabá­­­lyozásukra irányzott tevékenysége a rendőrségnél s mindannyiszor eredmény nélkül maradt; az illet egyéneknek rendesen sikerült a törvényszéknél eg kibuvóajtón menekülni s csalásra, alapított üzleti két a törvénynyel megegyezőnek tünteti fel. —­­Közvetlenül a kir. ügyészségnél hasonló csalások miatt tegnap több oldalról panasz emeltetett a hat­vani és magyar utcza szegletén levő újonnan nyi­tott árverező üzlet ellen, s az ügyészség indítványa folytán a fény­­törvényszék a vizsgálatot rögtön el­­rendelé s az üzlet tulajdonosa, pénztárnoka s egyéb közreműködői letartóztatása végett a rendőrséget még tegnap megkérése, de ezen megkeresvénynek nyomban azért nem lehetett eleget tenni, mivel az üzlet már bezárva volt; ma reggel 10 órakor azon­ban Dubovay Károly kiküldött rendőrtiszt az üz­letben megjelenvén, magának az üzlet tulajdonosa, pénztárnoka, és egy a boltban talált fogadott ár­­verelő azonossága iránt meggyőződést szerzett s őket azonnal hivatalos minősége kijelentése mel­lett letartóztatá­s minden feltűnés nélkül egyenesen a kir. ügyészség elé állitá.­­ A fővárosi iparosok köre vasár­nap, márczius 5-én, az egylet helyiségeiben az árvíz­­károsultak javára szini előadást rendez, melyre be­lépti jegyek előlegesen Stock Endre ékszerésznél (Koronaherczeg­ utcza 8. sz.) és Walther Mihály kereskedőnél (Hatvani utcza) az előadás napján pedig a kör helyiségeiben válthatók. A Deák em­lékszobra javára tervezett szini előadás későbbre halasztatott. A február 29-ről elhalasztatott tréfás estély márczius 11-én fog megtartatok — Kedves császár úr! Egy greiffen­­dorfi (Csehország) 11 éves fiú a következő levelet intézte Ferencz József ő felségéhez: „Császár úr ! Szeretnék pap vagy tanító lenni. Kérem, kedves császár úr, küldjön pénzt, hogy tanulhassak, s igy pappá vagy tanítóvá lehessek. Tisztelem a császárnéasszonyt s a gyermekeket. Aláírva : B­erneseh József.“ E levél a király magántitkárához, s ettől a király kezeibe került. A levél naiv irálya annyira megtetszett ő felségé­nek, hogy az illető polgármesteri hivatal útján tu­dakozódott Bernesch József viszonyairól. Miután a gyermekre nézve kedvező jelentés beérkezett, ő felsége rendeletére a fiút a legközelebbi város is­kolájának igazgatójához vitték, ki a fiút a király költségén nevelni fogja.­­ A „Budapest-józsefvárosi sza­badelvű kör“ helyiségében (stalló-utcza és nagy körút sarkán, Hebelt-féle ház I. em.) i. e. márczius 2-án csütörtökön este dr. Kelen József a „baboná­ról“, és Helfy Jenő a „távirás történetéről“ tarta­nak felolvasást, melyre nem tagok is szívesen lát­tatnak. — A rendező bizottság. — Pestmegye állandó választmá­nya a közelebbi márcziusi évnegyedes közgyűlés némely tárgyainak előkészítése végett folyó évi márczius hó - án délelőtt 10 órakor s a szükség­hez képes folytatólag is ülést fog tartani.­­­ A pesti közúti vasút igazgatója, Jelinek Mór úr, ma személyesen győződött meg az újpesti vonal állapotáról, hogy a közlekedés ujabbi felvétele iránt azonnal intézkedhessék. Újpesten is megjelent a derék igazgató s az ottani nyomort látván, rögtön ötven forintot adományozott annak enyhítésére, s kilátásba helyezte, hogy a társulat is egy nagyobb adománynyal a segélyezésre hoz­­zájárulana. A közúti vasút állomása, egy pincze­­helyiség kivételével — mint más lapok híre elle­nében már jelentettük — vízmentes. — Pest megye pilisi alsó sorozó járásá­ban az árvíz miatt az ujonczozás febr. 26 ig nem volt megtartható és igy azt elhalasztották.­­ A budai hegypálya-társulat ma tar­­totta Vl­ik rendes évi közgyűlését Országh Sándor elnöklete alatt, kit a távollevő elnök, Lányi Jakab, a helyettesítésre felkért. Constatálta, hogy a gyű­lés határozatképes. Felolvasá ezután az évi tiz­eti jelentést, melyből kiemeljük a következőket: A hegypályán 1875. január 1—deczember 31-ig 170,710 kettős vonat közlekedet, szállitván 400,444 személyt, kik közül I. helyen 285,779, II. helyen 114,665 egyén utazott. A vitelbér 29,742 frtot tesz, mi 81 frt 48 átlagos napi bevételt tüntet fel. Ezen eredményt összehasonlítva az 1874-iki forgalom és nyereménynyel, a 1875 iki bevételek főösszegét 2751 frt 64 krral, a napi átlagos bevétel 1 frt 54 krral, a személyforgalmat 37,940-nel találjuk ke­vesebbnek. A választmány a kezelésben eszközlendő megtakarításokra helyezte tehát a fősúlyt, hogy a be­vételekben mutatkozó hanyatlást némileg ellensú­lyozza. Hihető azonban, hogy az idén nagyobb lesz a forgalom. Az évi mérleg 11.200 frt 84 kr tiszta nyereményt mutat fel, melyből 15% azaz 1680 frt 12 kr a választmánynak és igazgatóságnak esik jutalomdíjjal, marad tehát 9520 frt 92 kr. A tár­sulat ezen évben is megvett 40 db saját részvényt, s így birtokában van már 506 db. A kimutatott tiszta nyereményből egy-egy részvényre 6 frt 343/s ki esnék, azonban a választmány indítványozza, hogy a márczius 1-jén esedékes szelvénybeváltás, csak öt forintjával eszközöltessék, hogy a társulat az 506 db. részvény utáni tartozását lefizethesse. Az igazgatóság és választmány ezen előterjesztett indítványai elfogadtattak; a számvizsgáló bizottság jelentése alapján a felmentvény megadatott s hatá­rozatba ment, hogy a választmány a május havi közgyűlésig, mikor a társulat a keresk.­törvény értelmében átalakulni fog, maradjon állásán; az uj választást majd akkor ejtik meg. — Botrány a templomban. Abauj- Szepsiből írják a „Hon“-nak: Az itteni izr. tem­plom tegnap egy botrány színhelyévé tétetett. A rabbink Weisz K., ki mulatságokra és lakadalmak­­ra megyen, az egész télen át nem járt a templom­ba. F. hó 26-án történetesen a templomba vetődött 7 isteni tisztelet alatt, nagy lármát csapott és sér­tett azért, hogy nem vártak rája az isteni tisz-t.Ezen botrányos jelenet ismétlődött az ima — Be­­lövi fogalmi hírek. Cselkó József m. kir. azóta Budi 180­1- hó 22-én hazulról eltávoz­­­ "in’nem mut'ük szarvastér 630/11. sz. alatti laká­­sigy nevezet mázott. Alapos gyanú forog fenn, b g­yilkossági híján zilált vagyoni helyzete miatt önm­an termetű, sötetett­el. Cselkó József 30 éves, marc­sa ajakán k­étbarna­ szinü haja, hosszas arcza, szaká­szadássá borotválva, öltözete sötétbarna, divatos felonés a — Weingruber Armin, ven­­déglőtulajornácz­­­kerepesi-uti „Fehér hattyúnál“, tíz éves Igri, —ha tegnap eltávozott s ez ideig vissza nem tér - Folyó hó 25-én délután 3 óra ájban az árát Dunából egy szerelő rostagépet fogtak ki, melyet , tulajdonos a főkapitányságnál átvehet. — Csillag József zenekarmes­ , tér tegnap délután 6­.óra közt •»"«**.- ’uj vámház előtti partról a zajló Daná­t szemlélve, zsebéből 32 drb 50 frtos kincstári jegyet elveszített. — Strassenreiter Ferencz hentesmester teg­nap este egy 10 frtos hamis bankjegyet mutatott be a rendőrségnél, előadván, hogy egy közönséges öltözetű nő nála azért sertéshúst akart vásárolni, a­ki azonban, midőn észrevette, hogy a hentes a hamis bankjegyet felismerte, annak visszahagyása mellett gyorsan eltávozott. A rögtön eszközlött nyo­mozásból kiderült, hogy a kérdéses hamisítványt Hrobák Mária férjes napszámosnő a vitéz-utczá­­ban találta le azzal hazatérvén, sietett a farsang utolsó napjára egy kis kolbászt vásárolni. KÖZGAZDASÁG. Földmivelés. 5 Az erdélyi pincaegylet, mely 150,000­­ forintnyi alaptőkéje mellett már eddig is oly szép­­ eredményeket tudott felmutatni. Teleky Géza

Next