Ellenőr, 1876. május (8. évfolyam, 119-149. szám)
1876-05-02 / 120. szám
Előfizetési árak: Egész évre . . .K. frt — kr. Évnegyedre . . 5 fit — kr. Félévre . . . 1© . — „ Egy hónapra . 1980 „ Egyes szám ára I© krajczár. c Szerkesztési iroda: otjudajesten, nádor-sztcza 6. szám. Semmit sem közlünk, hanem tudjuk, kitől jön. — Kéziratok visszaküldésére nem vállalkozunk. — Posta által csak bérmentes leveleket fogadunk el. 120. szám. hirdetések felvétele: Budapesten, nádor-utcza 6. szám (Légrády testvérek irodájában). Ide intézendő minden hirdetésre vonatkozó megrendelés vagy tudakozódás. Dijak árszabás szerint. t£Ciadóhivatal: Budapesten,, n-ádor-atcza 6, sÉdm. Ide intézendők az előfizetések és a lap szétküldésére vonatkozó minden felszólalás. Táviratok. Bécs, május 1. (Az „Ellenőr“ eredeti távirata.) Minden jel arra mutat, hogy a cabinet-válság Ausztriába helyeződik át, s vagy az egész Auerspergkormány, vagy legalább Lasser és Depretis menesztésével fog véget érni, ha ugyan az utolsó órában el nem fogadják a magyar kormány álláspontját, melyet immár a korona is magáévá tett. Itteni körökben lehangoltság kezd az elbizakodás helyébe lépni. Veszprém, máj. 1. (Az „Ellenőr“ eredeti távirata.) A mai tisztválasztó közgyűlésen megválasztottak : Bezerédy Gyula alispánná, Kőrösy Imre főjegyzővé, Kopácsy Árpád és Kolozsváry József aljegyzőkké, Kleczár Ferencz és Fodor Kálmán a két megürült szolgabirói állásra, mindannyian egyhangúlag. Bécs, máj. 1. (Az „Ellenőr“ eredeti távirata.) A „N. Fr. Presse“ a következő Beschwichtigungshirt hallja: „A magyar minisztérium a bankkérdésre vonatkozólag újabb propositiót határozott el, a többi kérdésekben azonban accomodálta magát az osztrák cabinethez.“ — A „Pressernek jelentik Belgrádból, hogy ott a miniszterválság ismét előkerült. Milán fejedelem tegnap óta értekekezik Szevcsával, Grujicscsal és Riszticscsel. Bécs, máj. 1. Andrássy gr. az orosz császárnak és Gorcsakoff herczegnek legközelebb Berlinben való időzése alkatából, külön meghívás folytán, a jövő héten néhány napra Berlinbe utazik. Kontantinápoly, máj. 1. Muktár pasa ápril 28-iki kelettel a következőt sürgönyző : Tegnap elhagytuk Gaczkot és ma Asztasika mellett a fölkelőkkel nagy ütközetünk volt, melyben teljesen megverettek, erőditvényeik a császári csapatok kezei között vannak ; ezek élelmiszereket szállítottak Niksiczbe. Éjjelre Niksiczben maradok. Konstantinápoly, máj. 1. A posta- és távirda ügy főigazgatója, Yaver pasa, a vezértitkár kiséretében holnap Rómába és innét Párisba utazik postaszerződések kötése czéljából. — A porta Mágusából sürgönyt kapott, ápril 30-iki kelettel, mely szerint 800 menekült hazájába vissza akar térni ; az illető intézkedések ez iránt már megtétettek. Brüssel, máj. 1. A király és királyné tegnap Wiesbadenbe utaztak; a király néhány napig Németországban marad, s a királyné Magyarországba utazik. Bingen, máj. 1. A Bingen és Ruedesheip között közlekedő gőzösön tegnap a kazán szétrobbant, miáltal közel 30 ember életét veszti. Belgrád, máj. 1. A miniszteri crisis ismét acuttá lett; a fejedelem a minisztérium átvétele tárgyában tegnap óta értekezikStenczics, Risztics és Gruicscsal. London, máj. 1. A „Times“-nak Madridból jelentik: Egy Gibraltárba való matróz, angol alattvaló, a malagai vámügynökök által a bej-árut szállító „Clementina“ kereskedőhajó fedélzetén megöletett. Ezen ügy nagy elkeseredést szült, és elintézését a brit követ vette át. Fázis, máj. 1. Achern megyében a republikánus képviselőjelölt győzött a conservativ párti fölött. — A német lapok azon hirét, mely szerint a franczia kormány congressus tartását indítványozta volna, félhivatalos oldalról alaptalannak nyilváníttatik. Bukarest, máj. 1. A képviselőház a minisztériumnak saját kezdeményezése folytán, ma bizalmat szavazott. Róma, máj. 1. A pápa elfogadta a görög királyt és királynét, valamint a dán trónörökös párt; ezek később látogatást tettek Antonelli bibornoknál; holnapra az olasz királyhoz ebédre vannak meghiva. Bécs, május 1. (Zárlat) Hitelrészvény 135.75 Galicziai —.. Államvasut 270.—. Kente 64.20. 1860-as 108.— . 1864-es 128.25. Ezüs 104.10. London 120.75. Unió Bank 55.— Által, épitőbank 8.50. Magyar Földhitel —. Angol-Osztrák 60 30. Lombard 91.75. Tramway 109.50. Hitelsorsjegy 153.—. Napoleondor 966.—. Arany 568. — . Frankfurt 56.65. Porosz pénzutasv. 59.50. Török sorsjegy 16.25. Anglo építő bank 18. - . Municipalbank—.— UTOLSÓ POSTA. A franczia cabinet állása a parlamenti ülésszak közeledtével felettéb ingatag, a republikánus lapok legalább úgy tartják. Különös elégületlenségre és bizalmatlanságra adott okot a praefekturai változtatás, mely tetemes részben csak áthelyezésből állott, s említettük, mily kínos benyomást szült egy áthelyezett orleanista préfet büszke lemondó levele, melyben azt írta, hogy ő ezután sem fog kedvében járni a rend ellenségeinek most egy másik, a deux-sévresi, elbocsátott préfet írt Ricardnak egy arczátlan levelet, melyben a többi közt ezt mondja: „A mi időnk is eljön még.“ A képviselőházban, mondják a lapok, a szélsőbal és a bonapartisták, a senatusban Thiers hívei fenyegetik a kormányt. A „Moniteur Universel“ azt mondja, hogy a képviselőházban határozott többség még nincs, mert a balközép és mérsékelt baloldal aligha hozható össze más vezér, mint Thiers alatt, azaz a Thiers és Gambetta között a befolyás fölött folyó harc még nem jutott döntő actióhoz. A miniszterválság tehát nagy nehézségekkel járna, s ha a repulikánusok eszélyesek, óvakodni fognak a kormány elleni lépésektől, mert az elnök új kabinet kinevezésére nem találna elég erős alapot a képviselőházban.“ A baszk tartományok dühöngése a fuerok kilátásba helyezett eltörlése miatt, s fenyegetésük egy újabb felkeléssel érdekes megvilágítást nyer a következő értesítéssel. Mielőtt don Carlos ápr. 4-én Londonból eltávozott, egy rendeletet írt alá, mely által egy „Junta Carlista“ czímű tizenkét tagú bizottságot bízott meg a pártügyek vezetésével. E junta elnöke Valdespina gróf, don Carlos titkos tanácsosa. A többi tagok közt vannak: Tristany, Argonz, Vinalet, Lizarraga, Alemany és Boet tábornokok, és Zubiri ezredes. E társaság titkon nagy erélylyel működik, de az események következését bevárja. Leginkább számít a junta a baszk tartományokra. A karlisták ugyanis meg vannak róla győződve, hogy mihelyt a kormány eltörli a baszkok kiváltságait, a közöttek e miatt okvetetlenül támadó elégületlenség új fölkelést fog előidézni, mikor aztán „a jelenkor legnagyobb és legdicsőbb katonája“ ismét előveheti sutra tett rozsdás igényeit, természetesen — mint számítják — a papság segítsége s a népre gyakorlott nagy fanatizáló befolyása mellett. Budapest, május 1. Budapest, május 1. Korántsem mondhatjuk még, hogy a végére értünk, s el van intézve minden, de mégis úgy látszik, hogy a bécsi tárgyalások folyama más fordulatot vett, némi kilátással arra, hogy meg leszünk kímérve a mélyebbre ható zavaroktól. Ideje is, hogy ez a jótékony fordulat bekövetkezett, mert a tárgyalások több mint egy hónapja tartó válságos állapota a monarchia viszonyait ijesztő ziláltságban tüntette fel, aminek hatása mutatkozott kint és bent egyaránt. Hónapok óta mondtuk és írtuk, hogy csak a nem tiszta érdekek lármája az, mely a ,,non possumus“-t Ausztria közvéleményeként tünteti elénk. A bécsi bank- és börzesajtó, melynek a monarchia igaz érdekei egy cseppet sem feküsznek szivén, fáradozott tőle telhetőleg a kérdések elmérgesítésén s erőszakolta a dolgot odáig, hogy komoly válságtól kellett tartanunk. Az ő kormányuk el nem ejthető, mert a reichsrath roppant többsége támogatja. Nem sokat adtunk erre a nagy mondásra, mert valaki nem látja az osztrák parlamenti élet kártyavárát. A négyféle,alkotmányhűz párt ad hoc egyesülésének fiascója különben is közel álló tény. A kormány azóta sem tartotta szükségesnek a párttal való érintkezést. Azok az okok, melyek a jelenlegi osztrák kormányt immár három éve tulajdonképpi kormánypárt nélkül fenntartották, s amely okok a Magyarországgal fennforgó kérdésekkel éppen semmi kapcsolatban nincsenek, mert tisztán Ausztria sajátos politikai és nemzetiségi belviszonyainak kifolyásai, fenn fognak maradni ezután is, dőljenek el bármiként a két állam közötti kérdések. Megmarad a négy alkotmányhű párt, meg a strikeoló csehek, a lavírozó lengyelek, a duzzogó ruthenek, a kormány és reichsrath tekintélyét aláásó tiroli és vorarlbergi hatalmas klerikálisok, és a többi és a többi. Míg e viszonyok és okok fennállanak, addig szükség lesz arra, hogy a reichsrath a parliamentarismus törvényeit mellőzze, s például több mint három évvel ezelőtt megnyitott ülésszakát úgyszólván örökössé tegye, a fejedelmet a trónbeszédtől, a kormányt a programmoktól felmentse. E viszonyok és okok miatt tehát talán nem ejthető el a jelenlegi osztrák kormány, bár az ad hoc parliamentarizmusra mindig lehet ad hoc kormányférfiakat találni, kiváltképen Ausztriában. De azt nem hiszszük, hogy Magyarország jogos és méltányos követeléseinek kielégítése gyökeres parlamenti és kormányválságot idézzen elő Ausztriában. Ezt majd csak a fennt rajzolt viszonyok változása idézheti elő. Hanem azt igenis hiszszük, hogy ha az osztrák kormány különben igen tisztelt jelenlegi elnöke vállalkoznék a létrejött egyességnek — természetesen részünkről Magyarország igényeinek kielégítésével feltételezett egyességnek, a reichsrath előtti képviseletére, ami talán nem is lesz olyan nehéz feladat, mint amilyennek a bécsi sajtó előlegesen híreszteli, mégis lesznek personális válságok a kormányban, mert vannak tagjai, akik, hogy úgy mondjuk, exponálták magukat, s az egyesség létrejöttével lehetetlenekké váltak. Nem is férhetnének meg együtt azok, akik a félhivatalos „Politische Corresponded“-ben azt az esetlen combinatiót közzétették utolsó szalmaszálul, azokkal, akik azt a még hivatalosabb „Wiener Abendpost“ban semmivé tették. Ott van mindjárt az, aki csak Sadowa miatt fogadta el a 67-ki egyességet is, s kiről már ma írják, hogy „megrongált egészsége miatt“ készül végkép visszavonulni. Kívánunk neki jobbulást. Azután — ne takargassuk — ott van a pénzügyminiszter. Az egész világ beszéli, hogy a nemzeti bank legfőbb emberéhez sógorsági viszony köti, s erről ma már irányadó körökben is tudomással bírnak. A tisztesség azt hozta volna magával, hogy incompatibilissé tegye magát a bankkérdés tárgyalására, nem pedig, hogy privát érdekek ügyvédeként a kormánypadon üljön. Mert az már bizonyos, hogy a monarchia belső békéjét, a monarchia állami tekintélyét tisztán az osztrák nemzeti bank érdekeinek kedvéért tették kockára. Hogy ha az ilyenek nem maradnak tovább a kormány tagjai, azt igen természetesnek és örvendetesnek fogjuk találni. Az osztrák közvélemény, kezdve a reichszatban, meg fog nyugodni az eredményben, ha az Magyarországra nézve kedvező lesz is, mert következményeiben nem lesz az kedvezőtlen Ausztriára nézve sem. Tudják ezt jól azok, akiknek politikáját nem a privát érdekek és nem a kifelé gravitáló tekintetek vezérlik. A bécsi állapotról csak annyi a hír késő este, hogy riverändert. Hogy miként és miért változatlan, arról a részleteket elmondja minisztertársainak a ma éjjel hazaérkező Szende honvédügyér úr, s tán megtudjuk holnap mi is. Tehát pazienza — mondja az olasz. Tereszky István képviselő úr miniszteri megbízásból az uzsoraügyre vonatkozólag törvényjavaslatot dolgozott ki, s az legközelebb az országgyűlés elé fog terjesztetni. A javaslat szerint az uzsoráskodás nem fogja ugyan hatósági üldözés tárgyát képezni, de bizonyos százaléknál (hogy 10 vagy 12-nél-ez még nincs megállapítva) nagyobb kamatok az állam oltalmában nem fognak részesülni, sem perben meg nem ítéltetnek, sem pedig telekkönyvileg nem biztosíttatnak. Ugyancsak Teleszky képviselő úr a bagatell-ügyről készített törvényjavaslatot, melyet az igazságügyminiszter szintén közelebb terjesztene az országgyűlés elé. Lapunk csütörtöki számában érdekes szemelvényeket adtunk a „Pesti Naplódból és „Egyetértésiből olvasóink kedvére, hogy lássák, mikép vélekednek a külön vámterület agitátorai egymásról. Szemelvényeinket e sorokkal fejeztük be: „Ily véleményben vannak egymásról azon agitativ tényezői, melyek az önálló vámterület jelszavának hangoztatásából akartak egy részről vakonok, másrészről szélsőbaloldali párttőkét csinálni. Annak idejében elmondjuk nézetünket mi is ezen factorok mineműségéről; most csak annyit jegyzünk meg, hogy a szélső hatodaactióját álláspontjukból folyónak és jogosultnak ismerjük el, daczára azon förtelmes nyelvelésnek, melylyel azt ajánlgatják.“ Mulatságunkra az „Egyetértés“ vasárnapi száma ebből, a czélja tévesztett tüntetésről írva, a következőket vonja ki. „És most az , Ellenőr“, mely még tegnapelőtt meglepő és hallatlan nagylelkűséggel kijelentette, hogy a balközép actiója a tüntetés létrehozása körül (nekünk tulajdonítja t. 1.) helyes és jogosult, ma mindent elkövet, hogy a tüntetésnek jelentőségét devalválja." Olvasóinkra bízzuk, hogy megítélje, mily jelentősége lehet azon lap szavainak, mely ily alapos és logikus következtetéseket merészkedik levonni. A magyar kisbirtokosok országos földhitelegyesületét létesítő bizottsághoz dr. Held Adolf, a bonni egyetem tanára, kinek a kisbirtoki hitelügyről s különösen a Raiffeisen-féle kölcsönpénztár-egyletekről irt művei úgy a sajtóban, mint a kisbirtokosok hitelügyének rendezése tárgyában egybehívott enquette-bizottság ülésein többször felemlíttettek, röviddel ezelőtt levelet intézett, amelyben igen kedvezően megbírálta a kisbirtoki hitelszervezet tervét. E levélből, mely újabb tanujele annak, hogy az ép említett terv csakugyan helyes alapokon nyugszik és életrevaló, közöljük a következő részeket: „Tervük iránt nagy érdeklődéssel viseltetem, miután a mezőgazdasági illetőleg kisbirtoki hitel szervezetével, főleg ennekelőtte behatóan foglalkoztam. És most vétettek újból vizsgálat alá az önök által is ismert Raiffeisen-féle egyletek és e vizsgálat az én felügyeletem alatt tartatik meg. Engedjék meg, hogy mellékletben megküldhessem önöknek múlt évben írt értekezésem külön lenyomatát, melyben más egyebeken kívül a mezőgazdasági hitel szervezéséről táplált nézeteimet röviden kifejtettem. Jóllehet ez értekezésemben főleg a németországi viszonyokat és az úgynevezett földmivelő osztályt tartottam szem előtt, mégis meg fogják önök láthatni abból, hogy teljesen egyetértek önökkel, miután a részvénytársasági formát én is, úgy mint önök, teljesen mellőzendőnek tartom. Igen leleményes abbeli tervük, hogy a személyes és reálhitelt egy s ugyanazon tüzetesen körvonalazott szervezet (scharf gegliederte Organisation) által, de mindkettőt más-más után akarják kielégíteni. Különösen örülök azon, hogy önök már kezdettől fogva gondoskodni szándékoznak a kis helyi (mezőgazdasági előleg-) egyletek felügyeletéről, mert mostanig mindig azt kellett tapasztalnom, hogy ily intézetekre nézve a falusi községekben nem annyira a jóakarat, a lelkesedés és becsületesség, mint inkább a helyes kereskedői számvitel ismerete hiányzik, melyet csak felügyelőszervek (központi intézet és ennek vidéki felügyelői) által lehet pótolni. Azt hiszem, hogy épp az önöknél uralkodó viszonyok között legkevésbbé sem túlságos a kért állami segély mérve. Nézetem szerint elsősorban arra kell vigyázniuk, hogy minden állásra arra alkalmas egyéneket találjanak, a siker a legtöbb esetben inkább a személyektől, mintsem magától a szervezettől függ. Különösen czélszerűnek tartanám, hogy ne igyekezzenek az egyes vidéki egyleteket gyorsan és rohamosan alapítani, hanem azokat inkább az oly szép sikerrel működő angol segélypénztárak módjára lassan szaporítani, hogy így annál óvatosabban történhessék a vezető személyek kiszemelése. Törekvéseiknek a legjobb sikert kívánva maradok stb. dr. Held Adolf.“ Budapest, kedd, május 2. 1876, HOLMI. (Tudományos rész.) Közbe-közbe jó Homér is szundit. . . ... A „Vasárnapi Újság“ legutóbbi számában három tudományos holmi ragadja meg a magasabb furcsaságok iránt érdeklődők figyelmét. * * * Az első holmiban Crookes, angol tudós, bűnösnek találtatik a fény súlyának megmérésében, súlyosbítva azon terhelő körülmény által, hogy arról, mi módon kell a fény súlyát megmérni, mélységesen hallgat. Mi azonban kénytelenek vagyunk a vádlott mentségére felhozni: pro primo, hogy vádlott sohasem beszélt a fény súlyáról, csupán azt vitatja, hogy a fény mozgató erő, és pro secundo, ennek megbizonyítási módjáról nemcsak hogy mélységesen nem hallgat, de sőt még a M. T. Akadémián is mutogattatta Schuller Alajos tanár úr által azt a veszedelmes kis masinát, amivel a fény mozgató erejét mérni szokás, ami is neveztetik radiometernek, mint annak idején minden lap újdonságai közt olvasható volt. * # * Van azonban egy orvos Itáliában, aki a csökönyös szellemeket a színek hatásával gyógyítja. (Erről szól a második holmi.) Így például ha valaki nem akar valamit bevenni, ételt, italt, vagy teszem azt, a fény súlyának az első holmiban foglalt elméletét, hát azt viola színnel kapacitálja. Mihez képest alapos gyanú forog fenn, hogy a „Vasárnapi“ jövő száma violaszínű papiroson fog megjelenni, minek szüksége annál inkább fennforoghat, minthogy a harmadik holmiban egy Saviczewosky nevezetű hazánkfia teszi az olvasó hitét erős próbára, a jégaszalás elméletén alapuló azon tudományos vívmányával, hogy nagyon süti meg a húst, s azzal látja el a német hajóhadat. * * * Egyébiránt sohse haragudjék e kis malheur miatt a „Vasárnapi Újság“, ez igazán jóravaló ismeretterjesztő lapunk. Már hiába, az efféle apró fatalitásokat ki nem kerülheti az ember. Lássa, Abenzégár, arabus is volt, tudós is volt, mégis felfedezett olyan berkeket, hol a fák ágai muzsikáltak, s énekeltek is hozzá nyögdető dallamokat. P I i n i us meg úgy járt Germania hereyniai erdőségében, hogy világító tollú madarakat talált, akik (persze, hogy akik) németül beszéltek. De még ezeknél is furcsább sors ért egy ázsiai természetbúvárt, aki a Ganges forrásainál oly népfajra bukkant, mely enni nem szokott, csak illatból élt. Ha tehát nem is érjük meg a szép időt, mikor majd „a forró övi nap égető sugarait összecsomagolva tonna számra viszik (mint a füstölt húst), a sarkvidék didergő lakóinak“, miként azt a fény súlyának alapján a „Vasárnapi“ egy tudományos folyóirat után elképzeli, s ha nem is fogunk takarék-jéghelyeket (ad normám takaréktűzhely) állítani konyháinkba, — vigasztaló gondolat: láttunk már ennél bolondabbat is. * * * (Nem tudományos rész.) A Margithidjának tegnapi megnyitása felöltötte sokkal olyannal is a magyar díszt, aki máskülönben, pantalonban született. E panyókás, sarkantyús, kócsagos daliák mellé egyszer csak oda áll talpig szürke mindennaposban Pest megye alispánja, Szilassy. — Hogy hogy? Csak úgy bugyogósan? — Rajtam igy is meglátszik, hogy magyar vagyok. A magyarok Magyarországon. Ha valaki Kozsehuba történelmét olvasta, és a szász irodalom statisztikai termékeiből is elegendőt bevett, s Polyt úr országgyűlési beszédeit élvezé, könnyen azt hihetné, hogy a magyarok létezése Magyarországon a látszatnak is csak árnyéka. Hogy is hihetne egyebet ? A félvad csordák kivesző maradványai, a milyeket ama jó urak még szíveskedni magyar számba concedálni; a tökéletes elparlagosodás és kiéltség, melyben fajunkat bemutatni kegyeskednek, egyéb fogalmat alig adhat rólunk. Pusztulunk, veszünk. Ahol ráczot érünk, rácz lesz belőlünk ; az oláh eloláhosit, és tóttá avat a tót, mig mindent bezománczozó culturájával bevon a germanisatió. Vagyunk az országnak törpe minoritása, mely semmiségbe sülyed, s a haladás, az élet elemei Magyarországon a nemzetiségek, így amaz érdekes irodalom és statisztika. A magyar hivatalos lap azonban nem sajnálta a fáradságot s készíttetett hiteles adatok alapján egy kis statisztikát arról az elparlagosodásról, pusztulásról, melybe Magyarországon a magyarok sülyedtek. A magyarországi időszaki sajtó statisztikája, amiből pedig egy nemzet hanyatlását mégis csak alaposabban lehet megítélni, mint például a szappanfogyasztásból. Mai esti lapunk irodalmi rovata közölte a szerfelett érdekes, s tegyük hozzá: örvendetes adatokat, melyek minden Kozsehuba speciel ellenére azt igazolják, hogy vannak még Magyarországon magyarok, mégpedig sokkal többen, mint az érdekes nemzetiségek együtt véve, s a fejlődésnek sokkal magasabb fokán, mint ezek. E hiteles adatok szerint Magyarországon, Horvátországgal együtt, összesen 325 hírlap és folyóirat jelen meg mindenféle nyelven. Ebből magyar 194, egyéb nyelvű 131. A magyar után legerősebb a német időszaki sajtó, melynek 72 közlönye van. Azután jön egy semmi és még egy semmi, s csak akkor következik a horvát műveltség 17 közlönynyel, a tót 13-mal, 12-vel az oláh, és 10-zel a szerb. A számot a kettős (magyar és még egy nyelvű), az olasz és a héber nyelvű, összen 7 közlöny kerekíti ki. A hanyatló és pusztuló barbár magyar fajnak van tehát két és félszer több közlönye, mint a németnek, majdnem húszszor több, mint a tótnak, és tizenkétszerte több, mint a horvátinak. A fajok számbeli erejéhez viszonyítva az időszaki sajtót, helyzetünk még a nemzetekéhez képest sem kedvezőtlenebb. Míg ugyanis a 6 milliónyi magyarra 194 lap, tehát minden 31,000 lélekre esik egy; Magyarország németajkú lakosságára 72 lap esik, vagyis csak minden 34.000 lélekre egy. Pedig mi minden szól a németek javára. Az a nagy piacz, mely a német lapoknak a hazán kívül nyílik , az a sok magyar fogyasztó a hazában. Például a „Pester Lloyd“ összes előfizetőinek jóformán felét teszi az az olvasóközönség, mely magyarul beszél, magyarul érez, még álmodik is, de a fekete kávé mellé német lapot is megkíván, ami öröklött nemzeti betegség. Azután ott van a Terézváros ... de ne szóljunk erről. Egy lap esik minden 50,000 szerbre, minden 117,000 horvátra, minden 120,000 tótra, és minden 200,000 oláhra. Mint ebből kilátszik, meglepőleg kedvező az arány a szerbekre és kétségbeejtő az oláhokra. Pedig mindez két népfaj jóformán hasonló viszonyok között él: nagy nyelvrokon tömegek szomszédságában. Magyarázatul csak az az egy feltevés szolgálhat, hogy Oláhország józanabb művelt körei nem fogyasztják a magyarországi bujtogató oláh sajtó termékeit, míg a Miletics Zászlavára ezrével kél el Belgrádban. De menjünk tovább. A „Budapesti Közlöny“ hiteles adatai más tükröt is mutatnak még, melybe önérzettel tekinthet a magyar, és meríthet onnan némi üdvös tanulságokat is. A Magyarországon Horvátországgal együtt megjelenő 325 hírlap és folyóirat közül 151 politikai tartalmú, 21 szépirodalmi, 139 szaklap és 14 életlap. Feltűnő arányokat mutat a szaklapok csoportja. Itt 92 magyar lap ellenében 20 német, 11 horvát, 6 tót, 4 oláh, és szerb már csak 2 áll. Az 199-es szaklapokból, a komoly tudományos műveltség e valódi hévmérőiből, tehát csak 47 esik a nem magyar nyelvekre. A szépirodalmi lapoknál kedvezőbb ugyan az arány a nemzetiségekre, de mégis csak úgy esik a megjelenő lapok fele az idegen nyelvekre, hogy a német egymaga 5-tel pótolja a számot, míg a szerbre 3, a horvátra 2 esik, az oláh 1-et tart fenn, a tót egyetlen egyet se, ami szerfelett jellemző a kimúlt Maticza irodalom és műveltség ápoló missiójára. A magyar faj 10 szépirodalmi lapot tart fenn. De a tót Maticza, mely nem birt egyetlen szépirodalmi lapot teremteni, szembetűnő buzgalommal járt el a politikai irodalom fejlesztése körül. Van a tótoknak a politikai lapjuk, hasonló buzgalmat tanúsítanak a román közművelődési egyletek és mozgalmak, melyek 1 szépirodalmi lap ellenében szintén 6 politikait produkáltak. A szerbeknek van politikai lapjuk 4, a horvátoknak 3, a németeknek 42; ezek ellenében áll 87 magyar, tehát 23-mal több, mint valamennyieké. Az életlapokban az a nevezetes, hogy a magyar faj éppen csak annyit tart fenn, mint a német: 5-öt. Ennek magyarázatát a Terézvárosban tenyésző Styxek büzhödt szemétje adja, a főváros zsidó elem szégyenére. Az időszaki sajtó egyes ágainak mivelésében is a magyar elemé a legkedvezőbb, mert leghelyesebb arány, ami a természe-tes fejlődés tanújele. Mint a fentebbiekből látszott, a 194 magyar lapból legtöbb a szaklap, 92 ; azután következik a politika, 87 közlönynyel, az irodalom 10-zel, a humor 6 tel. Ellenben a németek 72 lapjából már csak 20 a szaklap, s ennél kétszerte több, 42, a politikai, a szépirodalomban azonban kedvezőbb arányt mutat fel a német sajtó, 5 szépirodalmi lapot tartva fenn a 10 magyar ellenében , vagyis a német nyelven megjelenő lapok közül minden 14-ik szépirodalmi, a magyar lapok közül azonban csak minden 19-ik. (Sajátságos jelenség, hogy a külföldi német szépirodalmi lapok légiója, nem a belföldi német szépirodalmi lapokat fojtja el, de a magyar szépirodalmi lapok sokasodását gátolja). Egészségtelen arányt mutatnak fel a tót és az oláh időszaki sajtó egyes ágazatai. A 13 tót, a 12 oláh lapnak a fele politikai, s míg amannak szépirodalmi lapja egy sincs, ez utóbbi csak 4 szaklapot tart fenn. A horvátok észszerűen osztották fel csekély irodalmi termelésüket, 17 lapjukból csak 3 a politikai, mig szakközlönyük 11 van, s szépirodalmi 2. De a lapok száma még nem határoz; sok tengődő lap: rosz gazdaság. A forgalomban levő példányok számával keressük a valódi méreteket. S ezzel keresvén, azt fogjuk találni, hogy a 194 magyar lap (a helyi előfizetők meghatározatlan számát tekinteten kívül hagyva) évenként 11.086,825 példányban jut a forgalomba; a 72 német lap 5.826,911 példányban; a 17 horvát VIII. évfolyam