Ellenőr, 1876. május (8. évfolyam, 119-149. szám)

1876-05-02 / 120. szám

Előfizetési árak: Égész évre . . SK> frt — kr. Évnegyedre . . 5 fit — kr. Félévre . > . 1© , — „ Egy hónapra . 1 „ 80 „ Bgyes szám ára I© krajczór. cSzerkesztési iroda: otjudaj)esten, nádor-iztcza 6. szám. Semmit sem közlünk, ha 'nem tudjuk, kitől jön. — Kéziratok visszaküldésére nem vállalkozunk. — Posta által csak bérmentes leveleket fogadunk el. hirdetések felvétele: Budapesten, nádor-utcza 6. szám (Légrády testvérek irodájában). Ide intézendő minden hirdetésre vonatkozó megrendelés vagy tudakozódás. Dijak árszabás szerint. t£Ciadó-hivatal: Budapesten,, n-ádor-atcza 6, sÉdm. Ide intézendők az előfizetések és a lap szétküldésére vonatkozó minden felszólalás. 120. szám. Táviratok. BécN, május 1. (Az „Ellenőr“ eredeti távirata.) Minden jel arra mutat, hogy a cabinet-válság Auszt­riába helyeződik át, s vagy az egész Auersperg- kormány, vagy legalább Lasser és Depretis me­nesztésével fog véget érni, ha ugyan az utolsó órá­ban el nem fogadják a magyar kormány álláspont­ját, melyet immár a korona is . magáévá tett. Itteni körökben lehangoltság kezd az el bizakodás helyébe lépni. Veszprém, máj. 1. (Az „Ellenőr“ eredeti távirata.) A mai tisztválasztó közgyűlésen megvá­lasztattak : Bezerédy Gyula alispánná, Kőrösy Imre főjegyzővé, Kopácsy Árpád és Kolozsváry József aljegyzőkké, Kleczár Ferencz és Fodor Kálmán a két megürült szolgabirói állásra, mindannyian egy­hangúlag. Bécs, máj. 1. (Az „Ellenőr“ eredeti távirata.) A „N. Fr. Presse“ a következő Beschwicbtigungs- hirt hallja: „A magyar minisztérium a bankkér­désre vonatkozólag újabb propositiót határozott el, a, többi kérdésekben azonban accomodálta magát az osztrák cabinethez.“ — A „Pressernek jelentik Belgrádból, hogy ott a miniszterválság is­mét előkerült; Milán fejedelem tegnap óta érteke- kezik Sfevcsával, Grujicscsal es Riszticscsel. Bécs, máj. 1. Andrássy gr. az orosz csá­szárnak és Gorcsakoff herczegnek legközelebb Ber­linben való időzése alkatából, külön meghívás folytán, a jövő héten néhány napra Berlinbe utazik. Kontantinápoly, máj. 1. Muktár pasa ápril 28-iki kelettel a következőt sürgönyzé : Teg­nap elhagytuk Gaczkot és ma Aszrasika mellett a fölkelőkkel nagy ütközetünk volt, melyben teljesen megverettek, erőditvényeik a császári csapatok ke­zei között vannak ; ezek élelmi szereket szállítot­tak Niksiczbe. Éjjelre Niksiczben maradok. Konstantinápoly, máj. 1. A posta- és távirda ügy főigazgatója, Yaver pasa, a vezértit- kár kiséretében holnap Rómába és innét Párisba ptazik posta-szerződések kötése czéljából. — A porta Mágusából sürgönyt kapott, ápril 30-iki ke­lettel, mely szerint 800 menekült hazájába vissza akar térni ; az illető intézkedések ez iránt jnár meg tétettek. Brüssel, máj. 1. A király és királyné teg- pap Wiesbadenbe utaztak; a király néhány napig Németországban marad, s a királyné Magyaror­szágba utazik. Bingen, máj. 1. A Bingen és Ruedesheitp között közlekedő gőzösön tegnap a kazán szétrob­bant, mi által közel 30 ember életét veszté. Belgrád, máj. 1, A miniszteri-crisis ismét acuttá lett; a fejedelem a minisztérium átvétele tárgyában tegnap óta értekezik 'Stewczics, Risztics es Gruicscsal. London, máj. 1. A „Times“-nak Madrid­ból jelentik: Egy Gibraltárba való matróz, angol alattvaló, a maiagai vámügynökök által a dey-árut szállító „Clementina“ kereskedő-hajó fedélzetén meg­öletett. Ezen ügy nagy elkeseredést szült, és elin­tézését a brit követ vette át. Fáris, máj. 1. A cheri megyében a repub­likánus képviselőjelölt győzött a conservativ párti fölött. — A német lapok azon hirét, mely sze­rint a franczia kormány congressns tartását indít­ványozta volna, félbivátalos oldalról alaptalannak nyilvánittatik. Bukarest, máj. 1. A képviselőház a mi­nisztériumnak saját kezdeményezése folytán, ma bizalmat szavazott. Róma, máj. 1. A pápa elfogadta a görög királyt és királynét, valamint a dán trónörökös párt; ezek később látogatást tettek Antonelli bi- bornoknál; holnapra az olasz királyhoz ebédre vannak meghiva. vétkezését bevárja. Leginkább számit a junta a baszk tartományokra. A karlisták ugyanis meg vannak róla győződve, hogy mihelyt a kormány eltörli a baszkok kiváltságait, a kö- zöttök e miatt okvetetlenül támadó elégületlen- ség uj fölkelést fog előidézni, mikor aztán „a jelenkor legnagyobb és legdicsőbb katonája“ ismét előveheti sutra tett rozsdás igényeit, természetesen — mint számítják — a papság segítsége s a népre gyakorlott nagy fanatizáló befolyása mellett. Budapest, május 1. Bécs, május 1. (Zárlat) Hitelrészvény 135.75 Gáli cziai —. -. Államvasut 270.—. Kente 64.20. 1860-as 108.— . 1864-es 128.25. Ezüct 104.10. London 120.75. Unió Bank 55.— Által, épitőbank 8.50. Magyar Földhitel —. Angol-Osztrák 60 30. Lombard 91.75. Tramway 109.50. Hitelsorsjegy 153,—. Napoleondor 966.—. Arany 568. — . Frankfurt 56.65. Porosz pénzutalv. 59.50. Tö;ök sorsjegy 16.25. Anglo építő bank 18. - . Munioipalbank—.— UTOLSÓ POSTA. A franczia cabinet állása a parliamenti ülésszak közeledtével felettéb ingatag, a republiká­nus lapok legalább úgy tartják. Különös elégület- lenségre és bizalmatlanságra adott okot a praefek- turai változtatás, mely tetemes részben csak áthe­lyezésből állott, s említettük, mily kínos benyo­mást szült egy áthelyezett orleanista préfet büszke lemondó levele, melyben azt irta, hogy ő ezután sem fog kedvében járni a rend ellenségeinek most egy másik, a deux-sévresi, elbocsátott pré fet irt Ricardnak egy arczátlan levelet, mely­ben a többi közt ezt mondja: „A mi időnk is eljön még.“ A képviselőházban, mondják a la­pok, a szélső bal és a bonapartisták, a senatus- ban Thiers hivei fenyegetik a kormányt. A „Moni­teur Universel“ azt mondja, hogy a képviselőház­ban határozott többség még nincs, mert a balkö­zép és mérsékelt baloldal aligha hozható össze más vezér, mint Thiers alatt; azaz a Thiers és Gam- betta között a befolyás fölött folyó harcz még nem jutott döntő actióhoz. A miniszterválság tehát nagy nehézségekkel járna, s ha a repulikánusok eszélyesek, óvakodni fognak a kormány elleni lépésektől, mert az elnök nj cabinet kinevezésére nem találna elég erős alapot a képviselőházban.“ A baszk tartományok dühöngése a fuerok kilátásba helyezett eltörlése miatt, s fenyegetésük egy újabb fölkeléssel érdekes megvilágítást nyer a következő értesítéssel: Mielőtt don Carlos ápr. 4-én Londonból eltávozott, egy rendeletet irt alá, mely által egy „Junta Carlista“ czimü tizenkét tagú bizottságot bízott meg a pártügyek vezetésével. E junta elnöke Valdespina gróf, don Carlos titkos ta­nácsosa. A többi tagok közt vannak: Tristany, Argonz, Vinalet, Lizarraga, Alemany és Boet tá- aoruokok, és Zubiri ezredes. E társaság titkon nagy erélylyel működik, de az események kö­Budapest, május 1. Korántsem mondhatjuk még, hogy a végére értünk, s el van intézve minden, de mégis úgy látszik, hogy a bécsi tárgyalások folyama más fordulatot vett, némi kilátás­sal arra, hogy meg leszünk kiméivé a mé­lyebbre ható zavaroktól, Ideje is, hogy ez a jótékony fordulat bekövetkezett, mert a tái-gyalások több mint egy hónapja tartó válságos állapota a mon­archia viszonyait ijesztő ziláltságban tün­tette fel, a minek hatása mutatkozott künt és bent egyaránt. Hónapok óta mondtuk és irtuk, hogy csak a nem tiszta érdekek lármája az, mely a ,,non possumus“-t Ausztria közvéleménye­ként tünteti elénk. A bécsi bank- és börze­sajtó, melynek a monarchia igaz érdekei egy cseppet sem feküsznek szivén, fáradozott tőle telbetőleg a kérdések elmérgesítésén s erő­szakolta a dolgot odáig, hogy komoly vál­ságtól kellett tartanunk. Az ő kormányuk el nem ejthető, mert a reichsrath roppant többsége támogatja. Nem sokat adtunk erre a nagy mon­dásra, mert vak a ki nem látja az osztrák parliamenti élet kártyavárát. A négyféle j,alkotmányhü“ párt ad hoc egyesülésének flascója különben is közel álló tény. A kor­mány azóta sem tartotta szükségesnek a párttal való érintkezést. Azok az okok, melyek a jelenlegi osztrák kormányt immár három éve tulajdonképpi kormánypárt nél­kül fenntartották, s a mely okok a Magyar- országgal fennforgó kérdésekkel éppen semmi kapcsolatban nincsenek, mert tisztán Auszt­ria sajátos politikai és nemzetiségi belvi- szonyainak kifolyásai, fenn fognak maradni ezután is, dőljenek el bármiként a két ál­lam közötti kérdések. Megmarad a négy al- kotmányhü párt, meg a strikeoló csehek, a lavírozó lengyelek, a duzzogó ruthenek, a kormány és reichsrath tekintélyét aláásó tiroli és vorarlbergi hatalmas klerikálisok, és a többi és a többi. Mig e viszonyok és okok fennállanak, addig szükség lesz arra, hogy a reichsrath a parliamentarismus törvényeit mellőzze, s például több mint három évvel ezelőtt meg­nyitott ülésszakát úgyszólván örökössé te­gye, a fejedelmet a trónbeszédtöl, a kor­mányt a programmoktól felmentse. E viszonyok és okok miatt tehát talán nem ejthető el a jelenlegi osztrák kormány, bár az ad hoc parliamentarismusra mindig lehet ad hoc kormányférfiakat találni, ki­váltképen Ausztriában. De azt nem hiszszük, hogy Magyaror­szág jogos és méltányos követeléseinek ki­elégítése gyökeres parliamenti és kormány- válságot idézzen elő Ausztriában. Ezt majd csak a fennt rajzolt viszonyok változása idézheti elő. Hanem azt igenis hiszszük, hogy ha az osztrák kormány különben igen tisz­telt jelenlegi elnöke vállalkoznék a létrejött egyességnek —- természetesen részünkről Ma­gyarország igényeinek kielégítésével feltéte­lezett egyességnek, a reichsrath előtti kép­viseletére, a mi talán nem is lesz olyan ne­héz feladat, mint a milyennek a bécsi sajtó elölegesen hireszteli, mégis lesznek personalis válságok a kormányban, mert vannak tag­jai, a kik, hogy úgy mondjuk, exponálták magukat, s az egyesség létrejöttével lehe­tetlenekké váltak. Nem is férhetnének meg együtt azok, a kik a félhivatalos „Politische Correspon­ded“-ben azt az esetlen combinatiót közzé­tették utolsó szalmaszálul, azokkal, a kik azt a még hivatalosabb „Wiener Abendpost“- ban semmivé tették. Ott van mindjárt az, a ki csak Sa- dowa miatt fogadta el a 67-ki egyességet is, s kiről már ma írják, hogy „megrongált egészsége miatt“ készül végkép visszavo­nulni. Kívánunk neki jobbulást. Azután — ne takargassuk — ott van a pénzügyminiszter. Az egész világ beszéli, hogy a nemzeti bank legfőbb emberéhez só­gorsági viszony köti, s erről ma már irány­adó körökben is tudomással birnak. A tisz­tesség azt hozta volna magával, hogy in- compatibilissé tegye magát a bankkérdés tárgyalására, nem pedig, hogy privát érde­kek ügyvédeként a kormánypadon üljön. Mert az már bizonyos, hogy a monarchia belső békéjét, a monarchia állami tekinté­Budapest, kedd, május 2. 1876, VIII. évfolyam­lyét tisztán az osztrák nemzeti bank érde­keinek kedvéért tették koczkára. Hogy ha az ilyenek nem maradnak to­vább a kormány tagjai, azt igen természe­tesnek és örvendetesnek fogjuk találni. Az osztrák közvélemény, kezdve a reichs- ratbon, meg fog nyugodni az eredményben, ha az Magyarországra nézve kedvező lesz is, mert következményeiben nem lesz az kedvezőtlen Ausztriára nézve sem. Tudják ezt jól azok, a kiknek politikáját nem a privát érdekek és nem a kifelé gravitáló tekintetek vezérlik. A bécsi állapotról csak annyi a hir késő este, hogy unverändert. Hogy miként és miért vál­tozatlan, arról a részleteket elmondja minisztertár­sainak a ma éjjel hazaérkező Szende honvédttgyér ur, s ián megtudjuk holnap mi is. Tehát p a z i- e n z a — mondja az olasz. T e 1 e s z k y István képviselő ur miniszteri megbizásból az uzsora ügyre vonatkozólag törvény- javaslatot dolgozott ki, s az legközelebb az ország­gyűlés elé fog terjesztetni. A javaslat szerint az uzsoráskodás nem fogja ugyan hatósági üldözés tárgyát képezni, de bizonyos százaléknál (hogy 10 vagy 12-nél-e, még nincs megállapítva) nagyobb kamatok az állam oltalmában nem fognak része­sülni, sem perben meg nem Ítéltetnek, sem pedig telekkönyvileg nem biztosíttatnak. — Ugyancsak Teleszky képviselő ur a bagatell-ügyről készített törvényjavaslatot, melyet az igazságügyminiszter szintén közelebb terjesztend az országgyűlés elé. Lapunk csütörtöki számában érdekes sze­melvényeket adtunk a „Pesti Naplódból és „Egyet­értésiből olvasóink kedvére, hogy lássák, mikép vélekednek a külön vámterület agitátorai egymás­ról. Szemelvényeinket e sorokkal fejeztük be: „Ily véleményben vannak egymásról azon agi- tatio tényezői, melyek az önálló vámterület jelszavá­nak hangoztatásából akartak egy részről v a k o n ö o k. más­részről s z élsőbaloldali párttőkét csinálni. Annak idejében elmondjuk nézetünket mi is ezen factorok mine- müségéről; most C3ak annyit jegyzünk meg, hogy a szél­ső h a 1 o 1 d a 1 actióját álláspontjukból folyónak és jogo­sultnak ismerjük el, daczára azon förtelmes nyelvelésnek, melylyel azt ajánlgatják.“ Mulatságunkra az „Egyetértés“ vasárnapi száma e b b ő 1, a czélja-tévesztett tüntetésről írva, a követ­kezőket vonja ki; „Es most az , Ellenőr“, mely még tegnapelőtt meglepő és hallatlan nagylelkűséggel kijelentette, hogy a balközép actiója a tüntetés létrehozása körül (nekünk tnlajdonitja t. 1.) helyes és jogosult: ma mindent elkövet, hogy a tünte­tésnek jelentősegét devalválja." Olvasóinkra bízzuk, hogy megítélje, mily je­lentősége lehet azon lap szavainak, mely ily a 1 &- pos és logikus következtetéseket merészkedik levonni. A magyar kisbirtokosok országos földhitelegyesületét létesítő bizottsághoz dr. Held Adolf, a bonni egyetem tanára, kjnek a kisbirtoki hitelügyről s különösen a Raiffeisen-féle kölcsön- pénztár-egyletekröl irt müvei úgy a sajtóban, mint a kisbirtokosok hitelügyének rendezése tárgyában egybehívott enquette-bizottság ülésein többször fel- emlittettek, röviddel ezelőtt levelet intézett, a mely­ben igen kedvezően megbírálta a kisbirtoki hitel­szervezet tervét. E levélből, mely újabb tanujele annak, hogy az ép említett terv csakugyan helyes alapokon nyugszik és életrevaló, közöljük a követ­kező részeket: „Tervük iránt nagy érdeklődéssel viseltetem, miután a mezőgazdasági illetőleg kisbirtoki hitel szervezetével, főleg ennekelőtte behatóan foglalkoz­tam. Ép most vétettek újból vizsgálat alá az önök által is ismert Raiffeisen-féle egyletek és e vizsgá­lat az én felügyeletem alatt tartatik meg. Enged­jék meg, hogy mellékletben megküldhessem önök­nek múlt évben irt értekezésem külön lenyomatát, melyben más egyebeken kívül a mezőgazdasági hi­tel szervezéséről táplált nézeteimet röviden kifej­tettem. Jóllehet ez értekezésemben főleg a német- országi viszonyokat és az úgynevezett földmivelő osztályt tartottam szem előtt, mégis meg fogják önök láthatni abból, hogy teljesen egyetértek önökkel, miután a részvénytársasági formát én is, úgy mint önök, teljesen mellőzendőnek tartom. Igen lelemé­nyes abbeli tervük, hogy a személyes és reálhitelt egy s ugyanazon tüzetesen körvonalozott szervezet (scharf gegliederte Organisation) által, de mind­kettőt más-más utón akarják kielégíteni. Különö­sen örülök azon, hogy önök már kezdettől fogva gondoskodni szándékoznak a kis helyi (mezőgaz­dasági előleg-) egyletek felügyeletéről; mert mosta- nig mindig azt kellett tapasztalnom, hogy ily inté­zetekre nézve a falusi községekben nem annyira a jóakarat, a lelkesedés és becsületesség, mint in­kább a helyes kereskedői számvitel ismerete hiány­zik, melyet csak felügyelőszervek (központi intézet és ennek vidéki felügyelői) által lehet pótolni. Azt hiszem, hogy épp az önöknél uralkodó viszonyok között legkevésbbé sem túlságos a kért állami se­gély mérve. Nézetem szerint első sorban arra kell vigyáznick, hogy minden állásra arra alkalmas egyéneket találjanak, a siker a legtöbb esetben in­kább a személyektől, mintsem magától a szervezet­től függ. Különösen czélszerünek tartanám, hogy ne igyekezzenek az egyes vidéki egyleteket gyor­san és rohamosan alapítani, hanem azokat inkább az oly szép sikerrel működő angol segélypénztárak módjára lassan szaporítani, hogy igy annál óvato­sabban történhessék a vezetöszemélyek kiszemelése. Törekvéseiknek a legjobb sikert kívánva maradok stb. dr. Held Adolf.“ HOLMI. (Tudományos rész.) Közbe-közbe jó Homér is szundit. . . ... A „Vasárnapi Újság“ legutóbbi számá­ban három tudományos holmi ragadja meg a ma­gasabb furcsaságok iránt érdeklődők figyelmét. * * * Az első holmiban Crookes, angol tudós, bű­nösnek találtatik a fény súlyának megmérésében, súlyosbítva azon terhelő körülmény által, hogy ar­ról; mi módon kell a fény súlyát megmérni, mély­ségesen hallgat. Mi azonban kénytelenek vagyunk a vádlott mentségére felhozni: pro primo, hogy vádlott sohasem beszélt a fény súlyáról, csupán azt vitatja, hogy a fény mozgató erő, és pro secundo. ennek meghizonyitási módjáról nemcsak hogy mélységesen nem hallgat, de sőt még a M. T. Akadémián is mutogattatta Schuller Alajos tanár ur által azt a veszedelmes kis masi­nát, a mivel a fény mozgató erejét mérni szokás, ami is neveztetik radio-meternek, mint annak ide­jén minden lap újdonságai közt olvasható volt. * # * Van azonban egy orvos Itáliában, a ki a csö­könyös szellemeket a színek hatásával gyógyítja. (Erről szól a második holmi.) így például ha va­laki nem akar valamit bevenni, ételt, italt, vagy teszem azt, a fény súlyának az első holmiban fog­lalt elméletét, hát azt viola színnel kapaczitálja. Mihez képest alapos gyanú forog fenn, hogy a „Vasárnapi“ jövő száma violasziuü papiroson fog megjelenni; minek szüksége annál inkább fennfo­roghat, minthogy a harmadik holmiban egy Savi- czewosky nevezetű hazánkfia teszi az olvasó hitét erős próbára, a jégaszalás elméletén alapuló azon tu­dományos vívmányával, hogy fagyon süti meg a húst, s azzal látja el a német hajóhadat. * * * Egyébiránt sobse haragudjék e kis malheur miatt a „Vasárnapi Újság“, ez igazán jóravaló is- meretteijesztő lapunk. Már hiába, az efféle apró fatalitásokat ki nem kerülheti az ember. Lássa, Abenzégár, arabus is volt, tudós is volt, mégis felfedezett olyan berkeket, hol a fák ágai muzsikáltak, s énekeltek is hozzá nyögde^ő dallamokat. P I i n i u s meg úgy járt Germania hereyniai erdőségében, hogy világitó tollú madara­kat talált, akik (persze, hogy akik) németül be­széltek. De még ezeknél is furcsább sors ért egy ázsiai természetbúvárt, aki a Ganges forrásainál oly népfajra bukkant, mely enni nem szokott, csak illatból élt. Ha tehát nem is érjük meg a szép időt, mi­kor majd „a forró övi nap égető sugarait össze­csomagolva tonna számra viszik (mint a füstölt húst), a sarkvidék didergő lakóinak“, miként azt a fény súlyának alapján a „Vasárnapi“ egy tudo­mányos folyóirat után elképzeli, s ha nem is fo­gunk takarék-jéghelyeket (ad normám takaréktüz- hely) állítani konyháinkba, — vigasztaló gondolat: láttunk már ennél bolondabbat is. * * * (Nem tudományos rész.) A Margithidjának tegnapi megnyitása felöl­tötte sokkal olyannal is a magyar díszt, aki más­különben, pantalonban született. E panyókás, sarkantyus, kócsagos daliák mellé egyszer csak oda áll talpig szürke minden­naposban Pestmegye alispánja, Szil assy. — Hogy hogy? Csak ngy bugyogósan? — Rajtam igy is meglátszik, hogy magyar vagyok. A magyarok Magyarországon. Ha valaki Kozsehuba történelmét ol­vasta, és a szász irodalom statisztikai ter­mékeiből is elegendőt bevett, s Polyt ur országgyűlési beszédeit élvezé: könnyen azt bihetné, hogy a magyarok létezése Magyar- országon a látszatnak is csak árnyéka. Hogy is hihetne egyebet ? A félvad csordák kive­sző maradványai, a milyeket ama jó urak még szíveskedni magyar számba concedálni; a tökéletes elparlagosodás és kiéltség, mely­ben fajunkat bemutatni kegyeskednek: egyéb fogalmat alig adhat rólunk. Pusztulunk, ve­szünk. A hol ráczot érünk, rácz lesz belő­lünk ; az oláh eloláhosit, és tóttá avat a tót, mig mindent bezománezozó culturájával bevon a germanisatió. Vagyunk az ország­nak törpe minoritása, mely semmiségbe sü- lyed; s a haladás, az élet elemei Magyaror­szágon a nemzetiségek. így amaz érdekes irodalom és statisz­tika. A magyar hivatalos lap azonban nem sajnálta a fáradságot s készíttetett hiteles adatok alapján egy kis statisztikát arról az elparlagosodásról, pusztulásról, melybe Ma­gyarországon a magyarok sülyedtek. A ma­gyarországi időszaki sajtó statisztikája, a miből pedig egy nemzet hanyatlását mégis csak alaposabban lehet megítélni, mint pél­dául a szappan-fogyasztásból. Mai esti lapunk irodalmi rovata közölte a szerfelett érdekes, s tegyük hozzá: örven­detes adatokat, melyek minden Kozsehuba species ellenére azt igazolják, hogy vannak még Magyarországon magyarok, még pedig sokkal többen, mint az érdekes nemzetiségek együtt véve, s a fejlődésnek sokkal maga­sabb fokán, mint ezek. E hiteles adatok szerint Magyarorszá­gon, Horvátországgal együtt, összesen 325 hírlap és folyóirat jelen meg mindenféle nyel­ven. Ebből magyar 194, egyéb nyelvű 131. A magyar után legerősebb a német időszaki sajtó, melynek 72 közlönye van. Azután jön egy semmi és még egy semmi, s csak ak­kor következik a horvát miveltség 17 köz- lőnynyel, a tót 13-mal, 12-vel az oláh, és 10-zel a szerb. A számot a kettős (magyar és még egy nyelvű), az olasz és a héber nyelvű, összen 7 közlöny kerekiti ki. A hanyatló és pusztuló barbár magyar fajnak van tehát két és félszer több köz­lönye, mint a németnek, majdnem húszszor több, mint a tótnak, és tizenkétszerte több, mint a horvátinak. A fajok számbeli erejéhez viszonyítva az idő-zaki sajtót, helyzetünk még a nemzetekéhez képest sem kedvezőt­lenebb. Mig ugyanis a 6 milliónyi magyarra 194 lap, tehát minden 31,000 lélekre esik egy; Magyarország németajkú la­kosságára 72 lap esik, vagyis csak min­den 34,000 lélekre egy. Pedig mi minden szól a németek javára. Az a nagy piacz, mely a német lapoknak a hazán kívül nyí­lik ; az a sok magyar fogyasztó a hazá­ban. Például a „Pester Lloyd“ összes «lő* fizetőinek jóformán felét teszi az az olvasó közönség, mely magyarul beszél, magyarul érez, még álmodik is, de a fekete kávé mellé német lapot is megkíván, ami örök­lött nemzeti betegség. Azután ott van a Terézváros ... de ne szóljunk erről. Egy lap e«ik minden 50,000 sznrbre. minden 117,000 horvátra, minden 120,000 tótra, és minden 200,000 oláhra. Mint ebből ki­látszik, meglepőleg kedvező az arány a szer- bekre és kétségbeejtő az oláhokra. Pedig minditkét népfaj jóformán hasonló viszonyok között él: nagy nyelvrokon tömegek szom­szédságában. Magyarázatul csak az az egy feltevés szolgálhat, hogy Oláhország józa­nabb miveit körei nem fogyasztják a ma­gyarországi bujtogató oláh sajtó termékeit, mig a Miletics Zásztavája ezrével kél el Belgrádban. De menjünk tovább. A „Budapesti Köz­löny“ hiteles adatai más tükröt Í8 mutat­nak még, melybe önérzettel tekinthet a ma­gyar, és meríthet onnan némi üdvös tanul­ságokat is. A Magyarországon Horvátországgal együtt megjelenő 325 hírlap és folyóirat közül 151 politikai tartalmú, 21 szépiro­dalmi, 139 szaklap és 14 élczlap. Feltűnő arányokat mutat a szaklapok csoportja. Itt 92 magyar lap ellenében 20 német, 11 hor­vát, 6 tót, 4 oláh, és szerb már csak 2 áll. Az Ö99zes szaklapokból, a komoly tudomá­nyos miveltség e valódi hévmérőiből, tehát csak 47 esik a nem magyar nyelvekre. A szépirodalmi lapoknál kedvezőbb ugyan az arány a nemzetiségekre; de még is csak úgy esik a megjelenő lapok fele az idegen nyelvekre, hogy a német egymaga 5-tel pó­tolja a számot, mig a. jzerbre 3, a horvátra 2 esik, az oláh 1-et tart fenn, a tót egyet­len egyet se, a mi szerfelett jellemző a ki­múlt Maticza irodalom és műveltség ápoló missiójára. A magyar faj 10 szépirodalmi lapot tart fenn. De a tót Maticza, mely nem birt egyetlen szépirodalmi lapot teremteni, szembetűnő buzgalommal járt el a politikai irodalom fejlesztése körül. Van a tótoknak 6 politikai lapjok; hasonló buzgalmat tanú­sítanak a román közmivelődési egyletek és mozgalmak, melyek 1 szépirodalmi lap el­lenében szintén 6 politikait producáltak. A szerbeknek van politikai lapjuk 4, a hor- vátoknak 3, a németeknek 42; ezek elle­nében áll 87 magyar, tehát 23-rnal több, mint valamennyieké. Az élczlapokban az a nevezetes, hogy a magyar faj éppen csak annyit tart fenn, mint a német: 5-öt. En­nek magyarázatát a Terézvárosban tenyésző Styxek büzhödt szemétje adja, a főváros zsidó elem szégyenére. Az időszaki sajtó egyes ágainak mive- lésében is a magyar elemé a legkedvezőbb, mert leghelyesebb arány, a mi a természe- 1 tes fejlődés tanujele. Mint a fentebbiekből látszott: a 194 magyar lapból legtöbb a szaklap, 92 ; azután következik a politika, 87 közlönynyel, az irodalom 10-zel, a humor 6 tel. Ellenben a németek 72 lapjából már C9ak 20 a szaklap, s ennél kétszerte több, 42, a politikai; a szépirodalomban azonhan kedvezőbb arányt mutat fel a német sajtó, 5 szépirodalmi lapot tartva fenn a 10 ma­gyar ellenében \ vagyis a német nyelven megjelenő lapok közül minden 14-ik szépiro­dalmi, a magyar lapok közül azonban csak minden 19-ik. (Sajátságos jelenség, hogy a külföldi német szépirodalmi lapok légiója, nem a belföldi német szépirodalmi lapokat fojtja el, de a magyar szépirodalmi lapok sokasodását gátolja). Egészségtelen arányt mutatnak fel a tót és az oláh időszaki sajtó egyes ágazatai. A 13 tót, a 12 oláh lapnak a fele politikai, s mig amannak szépirodalmi lapja egy sincs, ez utóbbi csak 4 szaklapot tart fenn. A horvátok észsze­rűen osztották fel csekély irodalmi termelé­süket, 17 lapjukból csak 3 a politikai, mig szakközlönyük 11 van, s szépirodalmi 2. De a lapok száma még nem határoz; sok tengődő lap: rósz gazdaság. A forga­lomban levő példányok számával keressük a valódi méreteket. S ezzel keresvén, azt fogjuk találni, hogy a 194 magyar lap (a helyi előfizetők meghatározatlan számát te­kinteten kiviül hagyva) évenként 11.086,825 példányban jut a forgalomba; a 72 német lap 5.826,911 példányban; a 17 horvát

Next

/
Oldalképek
Tartalomjegyzék