Ellenőr, 1876. szeptember (8. évfolyam, 241-270. szám)
1876-09-01 / 241. szám
kiállítását, továbbá a panamai földszoros tervezett átmetszésének térképeit.Ezeket és a kiállítás többi részét még fogjuk ismertetni. * * A főváros által a congressus tagjainak tiszteletére ma este rendezett estély fényesen sikerült. A redonte minden terme megtelt válogatott közönséggel. Csak úgy ragyogott a sok rendjel. Ott voltak b. Wenckheim, Trefort, Perczel, Szende miniszterek, b. Vay Miklós, Haynald érsek, gr. Lónyay Menyhért, Kerkápoly Károly, Türr tábornok, b. Edelsheim Gyulay hadparancsnok, Hollán tábornok, gr. Zichy Ferraris Victor, számos országgyűlési képviselő, a főváros főbb tisztviselői, a közös hadsereg és honvédség tisztjei nagy számmal, s akiket elől kellett volna említenünk, a külföldi vendégek, sokan családjaikkal. A hőség azonban oly nagyvolt, hogy a közönség 11 órai felé már oszlani kezdett. Tánczra ez óráig nem került a sor. Közegészségügyi közigazgatásunkról. II. A 2-ik szabályrendelet, mely az egészségre ártalmas tápszerek és italok, valamint az egészségre veszélyes tárgyak lefoglalásáról, elkobzásáról és megsemmisítéséről 15 szakaszban intézkedik, oly csaknem minden aprólékos részletre is kiható gonddal s alapossággal van szerkesztve, hogy annak a megbízott rendőri közegek s orvosi szakértők részéről leendő figyelemben tartása mellett az úgynevezett piaczi és vásári áruczikkek az egészségre egészen veszélymentesekké tétethetnek, anélkül, hogy az eladóknak is valamely káruk történhetnék. Ha a szakértők véleményes utasítása lelkiismeretes, a tudomány s az egészségtan követelményeivel egybehangzó teend ; ha az eljáró rendőri felügyelők, a szemléket hivatalból teljesítők kötelességeiknek pontosan és szigorúan mgfelelendnek, és öntudatosan is oda működendnek, hogy a népegészségnek egyik fő feltétele, mely gondjaik alá van bízva, helyesen kezeltessék ; ha az első fokú egészségügyi hatóság, mely az ellenőrzésre hivatva van, azt buzgóan és kíméletlenül gyakorolandjó , akkor sok oly károsodástól és egészségügyi ártalmaktól meg leszünk óva, melyektől eddig oltalmazni magunkat megfelelő törvények hiányában képesek nem voltunk, és melyek szabad ipar, kereskedelem, egyéni szabadság és más hangzatos czímek köpenye alatt, vagy az ahhoz nem értők gondatlansága és néha önkénye miatt is kiszámíthatlan bajoknak voltak forrásai. A 3-ik rendelet a halottkémlésnek részletes szabályozásával foglalkozik, és a maga nemében valódi mesterműnek mondható, mely Európa bármely kulturállamában divó s legújabban behozott hasonnemű intézményein felülemelkedik. Örvendetes tanújele egyúttal e 24 szakaszból álló rendelet azon intenziónak, hogy a halottkémlés nemcsak a halálozás hivatalos megállapítására szolgáló biablonszerű működésnek tekintetik, hanem az egyszersmind a tudomány és közegészségügyi statisztika segédeszközei közé emeltetik, és részben a közegészségügyi törvény végrehajtásának egyik ellenőriző tényezőjéül szolgáland. Eltekintve az erőszakos halálokok csak ily módon kipuhatolható jeleiből, melylyel a halottkémi és az igazságszolgáltatásnak is kezére játszik, ha valaki annak fontosságában kétkedett volna, e rendelet minden kételyeit eloszlathatja, mert belátandja, hogy az abban közlött mintázatok alapján egybeállítandó orvosi értesítésekből, halottkémi jelentésekből valamely halálesetről és ugyanoly jelentésekből orvosi segélyben nem részesített 7 éven aluli gyermekek elhalálozásáról, végre a törvényhatóságok által hivatalból készítendő rovatos kimutatásokból vallásfelekezetek, életkor és nem szerint fog csak kiderülhetni és kijegeszedhetni az egész haza minden vidékeinek égalji, talaji, légköri, földtani viszonyainak a közegészségügygyel kapcsolatos összefüggése rendes és rendkívüli időszakokban, honos és járványos kórok alkalmával: ezek tüntetendik fel híven a népesség egészségének hullámzását, a nálunk oly szapora gyermekhalandóság által okozott nagymérvű népfogyatkozást; ezek szolgálandnak jelzőjéül azon szomorú körülménynek, miért nem részesittetnek s nem részesülhetnek — bizonyára még jó hosszú ideig ezentúl sem, daczára a törvény ez iránybani jámbor óhajtásának — a gyermekek orvosi segélyben, mi időelőtti, korai elveszésüknek, vagy az egész életen áthúzódó senyvedésüknek és sínylődésüknek mindenesetre egyik lényeges okát képezi. Az országszerte kötelezett halottkémlés egyöntetű tudományos alapokon nyugvó tény- számadatai mindennél biztosabb kalauzul szolgálnak a közegészségügy terén felmerülő hibák javítására, hiányok pótlására és számtalan, különben ki nem tudható és így tovább lappangó bajok orvoslására, melyeken a törvény csakis a bivárló egészségtani tudomány közbenjöttével segíthet. Hogy ily körülmények között halottkémekül ! TÁRCZA. Pendennis Története, JÓ ÉS BALSZERENCSÉJE, BARÁTJA! is LEGNAGYOBB ELLENSÉGE. Irta W. M. Thackeray. MÁSODIK i ÖT JE T. Való-e, gondolkodók Pendennis, a mint ágyában feküdt, 8 nézte ott klvnn a fényes holdat, mely megvilágitá éjjeli szekrénye egyik sarkát s Fairoaks tígy tuf)jxv-JjgjuLiv UJt5»you Laliia, i»j4oxb vv/i^ g mely szekrénye fölött függött — való-e, hogy végre megkereshetem kenyeredet, még pedig tollammal ? s hogy nem hozok többé szegénységet drága jó anyámra, s hogy talán hirt s nevet szerezhetek a világban ? Üdvözlöm, ha meglesz, gondola az ifjú álmodozó, nevetve s elpirulva magában, bár egyedül volt s éjjel, amit elképzelő, hogy mily gyönyörrel ölelne magához hirt és kitüntetést, ha az az övé lehetne. Ha a szerencse kedvez, dicsőítem; ha duzzog, lemondok róla. Kérem istent, hadd mondhassam meg mindig az igazat, amennyire tudom, hogy el ne tántorodjam tőle hízelgés által, vagy önérdekből, vagy személyes ellenségeskedésből, vagy pártelfogultságból. Drága jó anyám, mily büszke leszesz, ha tehetek valamit, a mi méltó nevünkhöz ! és te, Laura, te nem fogsz akkor gúnyolni, hogy haszontalan henyélő és idővesztegető vagyok, ha majd látod, hogy — hogy elértem a — pih ! milyen szájhős vagyok mindjárt, mert verseimmel öt fontot kerestem, s szerződtetve vagyok néhány czikkre egy hírlap számára. Azután tovább eszmélkedett boldogabbul, több reménynyel, s alázatosabb szívvel, mint réges-régóta. Elgondolkozott szeszélyes ifjúsága hibáiról és tétlenségéről, szenvedélyeiről, kicsapongásairól, csalódásairól; leszállt ágyáról; kinyitotta az ablakot, s kinézett az éjbe; s azután, valamely sugallattal, mely — reméljük — jó volt, indíttatva, odament és megcsókolta Fairoaks rajzát, s térdre borulván ágya előtt, darab ideig úgy maradt a remény és megalázódás ezen helyzetében. Mikor fölkelt, szemeiből patakzott a könny. Géspicsen ismételgetett néhány rövid szót, melyet gyermekkorában szokott volt elmondani anyja mellett, mikor aztán az anya gyöngéden ágyba vitte, összehúzta körötte a függönyöket s áldó szóval álomba édesgette. Másnap, Mr. Pidgeon, az inasgyerek, egy nagy itatóspapír-csomagot hozott be, mely G. Warrington Esqu.-nak volt czímezve, Mr. Trotter tiszteletével és levelével együtt, melyet Warrington elolvasott. — Pen, te mihaszna fordított át Warrington Penhez, ki saját szobájában volt. — Mi a baj? kiáltott vissza Pen. — Gyere ki, várnak, kiáltá a másik, s Pen kijött. — Mi újság? kérdé. — Kapd meg! kiált Warrington, s fejéhez vágta Pennek a csomagot, mely leütötte volna lábáról, ha meg nem kapja. — Bírálandó könyvek a Pall-Mall Gazette számára, feküdj neki, mondá Warrington. Pen sohasem örült így életében; keze reszketett, mikor fölvágta a csomag madzagát, s benne egy szép csomó csinos calico-kötésű könyvet talált: útirajzokat, regényeket és költeményeket. — Zárd be a boltot, Pidgeon, mondá. — Ma nem vagyok itthon senki számára. S belevetette magát karosszékébe, s alig engedett magának annyi időt, hogy megigya teáját, úgy sietett hozzáfogni az olvasáshoz és kritizáláshoz. XXXIV. FEJEZET. : Melyben a történet még mindig a Fleet Street körül forog. Shandon kapitány, neje sürgetésére, ki ritkán avatkozott üzleti dolgokba, kieszközölte, hogy John Finucane Esy, a Felső Templeből, a meginduló Pall-Mall Gazette segédszerkesztőjéül alkalmaztatott, a lap szellemes kiadó-tulajdonosa által. Mr. Finucane valóban meg is érdemelt mindenféle szívességet Shandontól, mert mint mondók, igen híven ragaszkodott a kapitány családjához, s mindig szolgálatra kész volt Shandon iránt. Shandon a Finucane lakásán szokott volt elrejtőzni, mikor a veszély közel volt, s a törvényszolgák keresték, míg végre a menedékhelyet kitudták, s a rendőrtisztek oly rendesen eljöttek a kapitányért Finucane lépcsőjéhez, mint saját ajtajához. Szegény Shandonné is a Finucane lakására jött el számtalan sokszor, elmondani baját, panaszát, s mentő eszközöket tervezni imádott férje számára. Számos ízben adott itt Finucane ennivalót az aszszonynak és gyermekének. Megtiszteltetés volt kis szobájának, hogy egy ilyen hölgy látogatja azt meg; s mikor Shandonné lement a lépcsőn, fátyollal arczán, Fin kihajlott a könyöklőn s utána nézett, hogy nem támadja-e meg valami Templebeli Lovelace, talán azt remélve, hogy valami durva ember útját találja állni, s akkor ő, Fin, azon szerencsében részesülhet, hogy megmentésére siet, s összetöri annak a gazficzkónak a csontját. Shandonné őszintén örült, mikor terve sikerült, s derék lovagja férje hadsegédéül alkalmaztatott a lapnál. Elült volna Shandonnénál addig, amíg a börtönzárás ideje megengedte, s gyakorta volt is tanúja, mint fektették le kis Mariskát a szoba egyik zugában, s Finucane, bár maga katholikus volt, nagy áhítattal mondta rá az áment a kis gyermek esteli imájára — de hát találkozója volt Bungay úrral a lap ügyében, mit egy csöndes ebédnél voltak megbeszélendők, így aztán hat órakor elment Shandonnétól, de másnap reggel már megtette szokásos látogatását a börtönben, kicsipvén magát legszebb ruháiban és ékességeiben, melyek bár olcsók valának árukra, de igen pompásak színekre és külsejükre nézve, s négy fontot s két shillinget hozván zsebében (mely összeg heti fizetését képezte a Naplónál), két shilling híján, melyet útközben egy pár keztyü vásárlására költött. Azelőtt való nap együtt pecsenyézett Bungay úrral, mint a kiadó magát kifejező, és Trotterrel, Bungay factorával és bírálójával, a Dick kávéházában, és terjedelmesen kifejtette nézeteit a „Pall-Mall Gazette“ vezetése iránt. Mesterileg elősorolta, milyenek legyenek a lap szerkesztőségi teendői; milyen betűkkel kell nyomni a különféle czikkeket; ki legyen a vásári tudósító; ki írjon a turf-ról és a ring-ről; kié legyen az egyházi rovat ; s kié a fashionable pletyka. Ő ismeretségben volt sok úriemberrel, kik a tudomány ezen különféle ágait művelték s azután a közönséggel közlötték — szóval, Jack Finicane, mint Shandon mondá, s mint ő maga is büszkén bevallá, egyike volt a legjobb segédszerkesztőknek Londonban. Tudta heti keresményét minden embernek, ki a sajtóval összeköttetésben állott, s tudott ezerféle fogást és jeles takarékossági fortélyt, melyek segélyével pénzt gazdálkodhatnak meg a derék tőzsérek, kik lapot voltak inditandók. Elkápráztatta és egyúttal mystificálta Mr. Bungayt, ki lassú észjárású ember volt, a nagy gyorsan papirosra vetett kalkulácziók által, amint ott ültek az extraszobában. S Bungay azután megvallt Mr. Trotternek, hogy az az ír ember, úgy tetszik, derék legény a talpán. S miután sikerült Mr. Bungayra ilyen benyomást gyakorolnia, a derék ficzkó hozzálátott azon terv kiviteléhez, melyet szívén viselt, t. i. csodált barátjának és patrónusának, Shandon kapitánynak a börtönből való kiszabadításához. Utolsó shillingig ismerte a letartóztatási levelek összegét, melyek a Fleet kapus szobájában voltak letéve, sőt azt mondta, hogy tudja a kapitány összes adósságait, bár ez lehetetlen volt, mert senki Angliában, s maga a kapitány bizonnyal nem bírt azok felől pontos tudomással. Jack kimutatta, hogy a kapitánynak máris mennyi engagement-ja van, s hogy mennyivel serényebben fog dolgozni, ha fogságából kiszabadul, (mit ugyan Mr. Bungay tagadott, mert, „ha a kapitány el van csukva“ mondá, „akkor bizonyosan otthon találjuk; ha pedig szabad, sohase kaphatja meg az ember“ .) — végre Jack annyira hatott Mr. Bungay érzelmeire, leírván, hogy Shandonné mint hervad el a börtönben, a gyermek mint betegeskedik ott, ahogy a kiadót rábírta azon ígéretre, miszerint ha Shandonné holnap délelőtt eljön hozzá, hát majd meglátja, mit lehet tenni. S itt a beszélgetés a második sorroggal véget érvén, bár Finucane, kinek négy guinea volt zsebében, örömmel fizette volna ki a lakoma költségét, Bungay így szólt: „Sohse bántsa, s Sir , — ez az én dolgom Sir, ha nem bánja. James, fogja ki ebből a számlát és magának tizennyolcz pennyt, s átadta a pinczérnek a megkivántatott összeget. így történt, hogy Finucane, ki a Tempieben egy Dicknél elköltött ebéd után lefeküdt, szombaton reggel teljes birtokában találta magát heti fizetésének. Olyan furán és vidámul kacsintott Shandonnéra, hogy ez a szelíd teremtés azonnal tudta, hogy valami jó újságot hozott neki, s sietett feltenni kalapját és shawlját, mikor Fin azt kérdezte tőle, hogy nem szerencséltetné-e őt egy kis sétával, s nem szina-e egy kis friss levegőt? S kis Mariska ugrándozott örömében erre az ünnepi hírre, mert Finucane mindig adott neki valami játékot, vagy elvitte oda, ahol látni való volt, s újsághirdetéseket hozott zsebében mindenféle londoni mulatságokról, hogy gyönyörködtesse a gyermeket. Szerette is őket teljes szívéből, s vígan neki ment volna a falnak azzal a bolondos fejével, ha szolgálatot tehetett volna vele nekik, vagy imádott kapitányának. — Elmehetek, Charley ? vagy nálad maradjak, mert ma roszul vagy, lelkem ? Főfájást kapott, Finucane úr. Nagyon szenved a főfájásban, s én rábírtam, hogy maradjon az ágyban, mondá Mrs. Shandon. — Csak menjetek Pollyval, Jack, viselj rájuk gondot. Add ide Burton anthologiáját, s hagyj magamra unalmas terveléseimmel, mond Shandon, jókedvűen írogatott, s nem ritkán vette görög és latin citátumait (melyeknek használatát mint hírlapíró jól ismerte) a tudományosság ezen bámulatos repertóriumából. Fin tehát karját nyújtó Mrs. Shandonnak, s Mariska szökdécselve ment végig a börtön folyosóin, s a kapun ki a szabad levegőre. A Fleet Street nem messze van a Paternoster Rowtól. Mikor Bungay boltjához értek, Mrs. Bungay is bemenőben volt a kis ajtón, kezében tartva egy papírcsomagot s egy piros kötésű manuscriptumot, mely a szomszéd vásártéren levő mészárossal való ügyleteinek kimutatását tartalmazd. Mrs. Bungay ragyogó selyemruhába volt öltözve, mely vörös és biborszintben lángolt; sárga shawlt viselt, s ek alapján pirovirágok voltak, s kezében gyönyörű világoskék az orvosokon kívül, hol ilyenek nincsenek, csak orvosok által betanított, írni s olvasni tudó, erkölcsileg kifogástalan egyének megelőző vizsga után képesíttetnek, kik működésük megkezdésekor esküt vagy fogadást, tesznek, igen helyes és tapintatos eljárás, mert egyfelől az ily alkalmazás fontosságáról tesz a községekben bizonyságot, másfelől a többrendű teendőkre betanított s némi elemi ismeretekkel biró egyént alkalmas közvetítőül használhatja fel a községi, köz- vagy járásorvos és a nép különböző elemei közt. E szabályrendelet 1877. január 1-én lép életbe, s akkorra minden törvényhatóság tartozik halottkémeket minden községben alkalmazni, kik minősítési fokozataik szerinti kimutatásokban a belügyminiszterhez felterjesztendők. Az előadottakból, melyek egyszersmind a hivatali rendeletek rövid foglalatát is tartalmazzák, minden elfogulatlan bíráló meggyőződhetik, hogy közegészségügyünk az új törvény alkotása óta lendületteljesen halad előre, s hogy hasontermészetű, a törvény felhatalmazása alapján kibocsátandó egyéb rendeletek az eddigieket sorban fogják követni s az előzményekből ítélve oly egészet fognak teremteni, mely a hézagot és hiányos törvényt a tökély azon fokára emelendi, minővel most az egészségügy terén legelőhaladottabb államok is alig rendelkeznek. Nagyon természetes azonban, hogy ily törvény meggyökereztetéséhez a hatóságok részéről nem elegendő a puszta jóakarat és a helyes érzék; nem elég a hivatalos buzgóság s tisztviselői szigor sem, mi mindent föltételezni pedig in puncto sanitatis nálunk alig lehet; nem elég az alaki eljárás egyedül. Szerintem mellőzhetlen kellék volna minden tisztviselőnél, hogy az egészségtan és közegészségügyi közigazgatás alapeszméivel elméletileg is megismerkedjék, hogy aztán gyakorlatilag azokat előképzettség alapján legyen képes érvényesíteni. Hogy pedig ez miként volna legkönnyebben s igen czélszerűen eszközölhető, arról nézetemet legközelebb szándékozom kifejteni. Dr. Pollák László, Bihar megye tiszteletbeli főorvosa. A budapesti kamarához tartozó közjegyzők 1-ső évi közgyűlése. (Augusztus 31.) A budapesti közjegyzői kamarához tartozó közjegyzők ma tartották első rendes évi közgyűlésüket a kir. e. f. törvényszék szívességből átengedett tanácstermében. Gerve Antal úr a kamara elnöke, rövid, de a kamara s közgyűlésének hivatását jól felfogott szavak kíséretében a gyűlést megnyitván, a kamara főtitkára Rupp Zsigmond úr felolvasta az évi jelentést. A jelentés kiemeli a közjegyzők első évi működése alatt tapasztalt jelenségeküt, hogy az eredmény általán kedvezőnek mondható, amennyiben a közönség habár lassan, de mindig növekvő érdekkel viseltetik az intézmény iránt s a közjegyzők közbenjárását mind sűrűbben kezdi igénybe venni. Különösen az ügyvédi kart emelte ki, mely a közjegyzői intézmény leghatékonyabb támogatójául bizonyította magát. Az intézmény kivánt sikerének akadálya gyanánt elsősorban a zugirászatot tünteti fel s e pontnál nem hagyja említés nélkül a vidéki bíróságok s a budapesti kir. kereskedelmi és váltótörvényszéknél követett azon eljárást, hogy hagyatéki illetve csődleltározási megbízásainál a közjegyzőket az idevonatkozó törvény és miniszteri rendelet ellenére mellőzi, de elismeréssel emeli ki a budapesti e. f. kir. törvényszéket, mely e megbízások körül teljesen correct módon jár el. Majd meggyőző érveléssel szólal fel a közjegyzői kényszernek a telekkönyvi rendszerrel kapcsolatos jogügyletekre leendő kiterjesztése mellett. A jelesül szerkesztett s közhelyesléssel találkozott jelentés felolvasása és Ökröss Bálint pénztárnok helyesléssel tudomásul vett számtétele valamint a tagsági díjnak 20 írtban történt megállapítása után a napirend további tárgya, a választások megejtése került szőnyegre. Elnökül újból, egyhangúlag Grove Antal, választmányi tagokul pedig a legtöbb szavazatot nyert: Steinbach István, Rupp Zsigmond, Weinmann Fülöp és Ökröss Bálint; póttagokul végre Jeszenszky Danó és Grubiczi László választottak. Miután az újonnan megválasztott elnök a — különben minden tekintetben megérdemlett — bizalmat megköszönte, e csendben, feltűnés nélkül lefolyt, de jogéletünkben új és igen érdekes adatokban gazdag közgyűlés véget ért. Mi pedig azon óhajtást nyilvánítjuk, hogy az újonnan megválasztott kamara erélyesen haladjon előre a megkezdett jó után, mert a mai közgyűlésen tapasztalt eredmények okvetlenül meghódítandják a közjegyzői intézmény iránt az egész közönség rokonszenvét. A KELETI HÁBORÚ. A harcztérről. Ismét, egy szerb hivatalos győzelmi bulletin, mely múlt éjjeltől keltezve így hangzik : „A törökök a Morava jobb partjának minden pontján, a prugováczi, stazicsi, sz.-istváni és vezerosi magaslatokon megverettek, s azon veszélynek voltak kitéve, hogy a szerbek jobb szárnyukat megkerülik. A törökök teljes futásban vannak, miután a szerbek legutóbbi rohama előtt meg nem állhattak. A Moraván csinált hidjaik épen most pusztittatnak el. A szerb csapatok üldözik az ellenséget, a jobb parton levő török sánczokat s az ottani magaslatokat már megszállották s onnét az ellenséget teljesen elűzték.“ A „N. fr. Pr." levelezője ellenben az Alekszinácz előtti főhadiszállásról tegnap reggelről azt jelenti: A szerbek mindenfelől visszavonultak elsánczolt állásaikba. Csapatok állásváltoztatása és a halottak temetése miatt, mely czélra Nisből 150 bolgárt rendeltek a csatamezőre, tegnap minden activ elmaradt. Újabb török támadás egész erélylyel készíttetik elő, mégpedig a Morava balparjáról (a szerb bulletin pedig azt mondja, hogy a törököket a jobb parton verték meg), hova tegnap a török főhaderőt irányoztak. A „Standard“ levelezője ugyanazon vasárnap délutántól ezt jelenti: Az utóbbi két napban igen heves harczunk volt. Fazyl pasa úgy találta, hogy az erőd, melynek megtámadására ő kiküldetett, nem hogy nem kulcsa Alekszinácznak, hanem egyéb erődök uralkodnak fölötte. Ha elfoglalja is, nem lehetett volna megtartani. Tegnap az ellenséghez Alekszináczból több uj zászlóalj csatlakozott s tüzérségük válogatott positiókat foglalt el, heves harcz következett. Mikor a szerb gyalogság délután egy órakor előre nyomult, a mi gyalogságunk megkezdte az offensivát s visszaüzte azt. Tüzérségünk is elnémította az övéket. Az utócsapatban, melyet Aziz pasa vezérelt, egy erdőben igen heves harcz folyt; az ellenség folyton nagy zászlóaljakkal lépett síkra. A harcz öt óra hosszat dühöngött, de a törökök végre győztek. Ha a szerbek győztek volna, Fazyl pasa hadosztálya teljesen el lett volna vágva. A szerb gyalogság a csatavonal egyéb pontjain is támadott, de mindenütt visszaüzettek. Valódi török győzelem volt ez, s a szerb veszteségeknek igen nagyoknak kell lenni. Az eznapi ütközetekről Ali Szab táborából Mrzolból ezt jelentik a „Standard“-nak szombat estéről. Ma reggel Csernojeff hadseregének nagyobb részével megtámadta Akhmet Ejub balszárnyát. A harcz beesteldésig tartott, s mindkét hadsereg ugyanazon positiókat foglalja el, mint ma reggel. Husszein Vaszvn pasa tábornok a Moraván keresztül 5 zászlóaljat küldött Akhmet Ejubhoz. Délben egy szerb hadtest megtámadta Ali Szaib előcsapatát, s hét órai harcz után a szerbek nagy veszteséggel visszavetettek. A szerb tüzérség kitűnően czélzott, de projectiljeik roszak voltak. Egy egész szerb üteget, szerkocsival együtt, egy török ágyú egyetlen lövéssel tönkre tett. Megemlítjük még a következő belgrádi sürgönyt: Alekszináczból egy aug. 28-án kelt magánlevél ezeket mondja: Tegnap megerősítették a szerbek félkörben a török harczvonalba nyúló positiókat. Prugováczban, hol a Szerbek főhadiszállása van, és Sztanjában új rebontokat emeltek. A törökök nagy csapatmozdulatokat tesznek Nisnél s a Morava balpartján Tesiczáig vonulnak vissza. Protics tábornok nem fogadta el a neki felajánlott főparancsnokságot a jobb szárny fölött. Dubrovácznál Alekszinácztól délkeletre egy török csapattest van körülvéve a szerbek által, kik azt várják, hogy a törökök majd leteendik a fegyvert. Zárából jelenti a táviró tegnapról: Dervis pasa négy tábor arabbal, három tábor egyiptomival, 4000 basibozukkal és 3050 zerbekkel Podgoriczába megérkezett. Jelenleg 56 tábor és 54 ágyú van Podgoriczában. Az ágyuk közül néhányat a Spizig levő őrházakba osztottak be. A montenegróiak egy hadosztálya 28-án Podgoricza közelébe nyomult s 80 házat felgyújtott. Csütörtökön Podgoriczában egy ágyú szétrepedt. A robbanás sok lőszert a levegőbe röpített, 20 törököt megölt s 40-et megsebesített. A podgoriczai törökök ez eset által felizgattatva, egy papot és egy polgárt legyilkoltak. Skutariból jelentik, hogy Dzsemir pasa férje ott megérkezett. Antivariból erős török csapatok mentek a Dervis pasa alatt álló fősereg erősítésére, mely újabb támadásra tesz előkészületeket és Podgoricza ellen indul. Ellenben a miriditák közt oly erős törökellenes áramlat támadt, hogy rendes török katonákat kellett küldeni az általuk fenyegetett török falvakat megvédeni. Preak-Bib pasa miridita fejedelmet betegség ürügye alatt viszszatartják Skutariban, a mi miatt a miriditák, kik fejedelmüket fogolynak hisziken el vannak keseredve. Ragusából jelentik tegnapról: Vukovit és Pettár egy csapatának sikerült a török postát állítólag igen nevezetes sürgönyökkel elfogni. Mukhtar pasa Dzseadin csapataival megerősítve egész seregével elindult a montenegróiak által szorongatott Bijek felszabadítására, s ha ez sikerül, élelmiszereket fog szállítani Niksicsbe, mely már csak néhány napra van élelmiszerekkel ellátva. Belgrádból, Belgrádból aug. 28-ikáról írják a „Pol. C.“nek: A fejedelem által kért mediátió a hívek egész seregét kelte föl, melyek közül azonban egy sem hamisabb és alaptalanabb, mint az, mely a harczias hangulat újból feltámadásáról beszél. Nem csak a fejedelmet és kormányt vezérli az a gondolat, hogy a háború minél előbb fejeztessék be, hanem a nemzet is egész őszintén vágyik a béke után. A kormány a nép köréből jelentéseket s egyenes nyilatkozatokat von a hangulatról, s ezek semmi kétséget nem hagytak fen az iránt, hogy a harczi párt Szerbországban végleg lejárta magát. Az „Isztok“ hetvenkedései — e lapot hibásan tartják félhivatalosnak — teljesen jelentéktelenek, mert kizárólag a szerkesztői Chauvinismus termékei, melyekkel nem törődik senki. A hadsereg alexináczi sikerei a dolgok e helyzetén mit sem változtatnak. Maga Csernajeff tábornok, ki a hadi helyzetet kedvezőnek tartja, mégis a békét ajánló, mert milicziából álló hadsereg nem tarthat ki hoszszú háborút. Az a fölmerült hír, hogy Risztics mediátió iránti kérésének csak cselszövés a czélja, szintén nem érdemli meg a komoly számba vételt. Risztics itt jobban meg van győződve, mint bárki, hogy parancsoló szükség véget vetni a háborúnak. Az idegen diplomatiai ügynökök csak tegnap kaptak ismét a külügyminisztertől erre nézve szabatos nyilatkozatokat. Keller gróf, orosz gárdatiszt egy cserkesz és két kozák kíséretében a harcrtérre utazott Belgrádból, hová nagy számú orosz altisztet várnak. Az Oroszországból érkező pénzküldemények rendkívüli mérveket öltenek. Tegnap Mihály szerb metropolitának fél millió rubelt kézbesítettek. Mivel a fejedelemnek Bécsben és Budapesten sok adóssága van, a küldemények rendszerint Mihály metropolitának czimeztetnek. A Karagyorgyevicshez czimzett levél miatt elfogott angolt szabadon bocsátották. Azt mondják, hogy kitűnt, miszerint ama levelet egy lady adta a fiatalembernek ajánló levélképen a fejedelemhez; a levélíró nem tudta, hogy nem Karagyorgyevics, hanem Obrenovics a fejedelem. 28-ikán 1400 sebesültet vittek Alekszináczból Paracsínba, honnan mindennap újabb beteg csapatokat visznek Belgrádba. Töök dolgok. Konstantinápolyból jelentik aug. 29 től: Murad egészségi állapota oly rész, hogy Szovjet pasa valamennyi követet előkészített a trónváltozás bekövetkezésére. A trónváltozás valószínűleg jövő csütörtökön fog bekövetkezni; a szultán betegsége ismét súlyosodott; a palotának egy rostályán akart átbújni, hogy a Bosporusba ugorjék. A nagyvezír, Midhat pasa és a seik ul izlám tegnap tanácskoztak a fetva felett, mely a szultánt trónvesztettnek nyilvánítja. Nuri pasát szombaton Handi pasa fogja fölváltani. Ignatieff szeptember közepén állítólag visszatér ide. A rodostói zavargásról már tettünk említést. Most erre nézve a következőket írják: Heraklea és Rodosto közt van egy A ki irkeni nevű falu; e helységből múlt héten egy török csapat elment egy szomszéd faluba, melyben csupa keresztyének laknak. Teljesen fölfegyverzetten elmentek a „csorbadzsi“ hoz (polgármester), ki a pinczehelyiségekben ételt és italt ad, amint az e falvakban szokás. Miután eleget ittak, ettek, feltörték a lakásba vezető ajtót, behatoltak a belső lakosztályba ; itt voltak a polgármester neje, húszéves fia és alig tizenhét éves leánya. Megfosztották a nőket ékszereiktől és megbecstelenítették őket. A fiatalember engedett a túlhatalomnak és segítségért sietett. Csakhamar visszajött egy másik fiatal emberrel, mindketten revolvert hoztak. Lőttek és a négy betörőt megölték. A fiatal leány, kit a gonosztevők egyike szorosan átkarolva tartott, szintén lövést kapott és meghalt. A megrémült fivér elmenekült, Rodostón át Konstantinápolyba ment és egy tekintélyes angol kereskedőnél, Barker úrnál, kinél az előtt boltossegéd volt, menhelyet talált. Barker értesítette az esetről Sir Elliot nagykövetet, ki a nagykövetség egyik titkárát elküldte a véres dráma színhelyére vizsgálatot eszközölni. A fiatalember az angol nagykövetségnél szállásoltatott el, ma a török kormány követelte, hogy adja ki. Az akhirkeni mohamedánok pedig értesülvén négy földijök haláláról, másnap tömegesen elmentek a görög faluba és ott azon ürügy alatt, hogy csak repressáliákat gyakorolnak lemészároltak vagy harmincz lakost, férfiakat, nőket és gyermekeket. A kandiai viszonyokról írják, hogy azok mind komolyabb jelleget öltenek. Kandia fő kormányzója, Reuf pasa, gyakran beutazta a szzgetet, hogy a kedélyeket megnyugtassa, megszelidítse. Azt is tudatta a néppel, hogy Konstantinápolyból engedélyt kért a nemzetgyűlés rendkívüli ülésszaka összehívására. A nép ebben azonban csak a kormányzó arra irányzott cselét látja, hogy a Konstantinápolyból kért erősbítés megérkezéséig időt nyerjen. Hobart pasa tengernagy parancsot vett, hogy a kandiai vizekről ne távozzék, s ott akadályozza meg a fegyver és fölszerelés behozását. Hogy Sphakiában, minden forradalom e bölcsőjében, ismét nyugtalanság tört ki, itt csak a tegnap ideért athéni lapokból tudták meg. A porta egy memorandumfélén dolgozik, amelyben ki fogja fejteni az okokat, melyek folytán a krétai követelmények nagyobb részét megtagadja. E memorandum, mely nemsokára nyilvánossá lesz, Kadri bey által lesz aláírva, ki legutóbb mint császári biztos küldetett Kandiába, a memorandumot azonban Khalil Serif pasa igazságügyminiszter több más miniszter hozzájárulásával dolgozta ki. A békeactió. A mediátióra vonatkozólag jól értesült oldalról jelentik a „Tag. Pres.“-nek: „Az itteni és külföldi lapok hírei, melyek a belgrádi újabb harezvágyra, továbbá a közvetítés elébe Konstantinápolyban és Montenegró részéről gördített akadályokra vonatkoznak, mindezek többé-kevésbbé merész combinatióból erednek és semmi figyelmet sem érdemelnek. A nehézségek majd legnagyobb részt csak formális természetűek. A közvetítésnek első akadálya volt Szerbia és Montenegró véd- és daczszövetsége. Szerbia fejedelmének kérelmét nem lehetett előbb tekintetbe venni, míg nem hozatott tisztába, vájjon Montenegró is igénybe akarja-e venni a nagyhatalmak jó szolgálatait. A montenegrói fejedelem határozott válasza, hogy ő is kér közvetítést, csak tegnap érkezett ide. Csak most, miután előbb meggyőződtek, hogy a porta elfogadja a hatalmak közvetítését, lehetett az actiót megkezdeni, helyesebben mondva: most azon nehezebb kérdéshez jutottak: miként és mily alakban indítsák meg a hatalmak jó szolgálataikat ? Legelőször is azon indítvány létetett, hogy a konstantinápolyi követek conferentiát tartsanak a békeelőzetek megvitatására. De igen kényes természetű tekintetekből az indítvány elejtetett, ugyanis méltán hivatkoztak arra, hogy egy bizonyos, a fönforgó viszályban közelről érdekelt, nagyhatalomnak képviselője, subjectív és objectív okok miatt, a képviselők kérdéses conferentiájában részt nem vehet. Alapos okok miatt kétségbe lehetett venni, hogy az illető diplomata maga részéről a kellő elfogulatlansággal foglaljon helyet a zöld asztalnál, hol a porta és szláv vasallusai közt a békét akarják helyreállítani, más részről kérdéses volt az is, valljon a szultán kormánya fogja-e tárgyilagos méltatásban részesíteni javaslatait azon conferentiának, melybe ama diplomata is belekerült? E „visszatetsző“ diplomata helyettesítése épen most jár nehézséggel, különben a többi hatalmak e fontos személyváltozás kérdésében nem is érvényesíthetik befolyásukat. Épen oly kevéssé lehet annak helye, miszerint az illető követ szabadságának meghosszabbítására hivassék, hogy őt ezután a chargé d’affaires helyettesíthesse a képviselők conferentiájában. Más módot kelle tehát kitalálni. Oroszország nem határozott javaslat alakjában, hanem csak mint „ideát”, congressust indítványozott. De azonnal kitűnt, hogy a már régebbi időkben a congressus ellen felhozott aggodalmak még mindig nem enyésztek el. Attól tartanak, hogy ha egyszer a diplomaták asztalhoz ülnek a diplomatiai menü kelletlenül hosszú lehet, és mindenféle váratlan „bois d’oeuvres“ kérdések fognak föltálaltatni. A „Pest. Ltd.“-nak írják Bécsből: „Félő, hogy a béke helyreállítása nem fog oly simán megtörténni, mint a vérmes kedéllyel birók jósolni szeretik. Azt nem is kell tekintetbe venni, miszerint a czetinyei és belgrádi hivatalos lapok a békealkudozások kezdetén teli torokkal hirdetik a harezot az utolsó emberig, míg csak a testvérek föl nem szabadíttatnak ; e hangok más viszonyok közt sem bírnának jelentőséggel, annál kevésbbé a jelen körülmények közt. De oly békealkudozás nem számíthat eredményre, melynek megkezdésénél a béke közvetítői a feltételeknek legalább maximuma és minimuma iránt nem jutottak egyességre, pedig min-