Ellenőr, 1876. szeptember (8. évfolyam, 241-270. szám)

1876-09-12 / 252. szám

­gl Sixt Ust árait: Egész évre . » 20 frt — kr. Évnegyedre , * 5 frt — kr. Félévre . . . 1© * — „ Egy hónapra .. 1 , 80 , ügyes szám ára 10 krajczár. Szerkesztési iroda: /£ /B­ixdapesten, nádor-utcza­­6. szám.. Semmit sem közlünk, ha nem tudjuk, kitől jön. — Kéziratok visszaküldésire nem vállalkozunk. — Posta által csak bérmentes leveleket fogadunk el. 252. szám. Budapest, kedd, szeptember 12.1876. POLITIKAI NAPILAP. Iskrdetések felvétele: Budapesten, nádor-utcza 6. szám (Lógrády testvérek irodájában). Továbbá Havas, Lafire & Cie­­czegnél Parisban (Place de la Bourse Nr. 8), vala­mint Leopold Miksa hirdetési ügynöknél, Budapest, Rákosárok-utcza 431. sz. (Híradó-hivatal: Budapesten, nádor-u­tcza 6. az dm. Től intézendők az előfizetések és a lap szétküldésér­e vonatkozó minden felszólalás. Táviratok. Temesvár, szept. 11. (Az „Ellenőr“ eredeti távirata.) Orsováról Baziásra ma reggel érkeztek a statisztikusok. A vasúton tovább utaztak. A verseczei bortermelők társulata nevében beszéddel üdvözölték őket, szőlőt és több száz üveg bort adtak be a vaigyonokba. Temesváron igen fényes fogad­tatás várta őket. A vendégek kocsikon az egész várost bejárták. Az ebédnél Ormos Zsigmond főispán éltette a királyt. Aztán számos felköszöntés következett a külföl­diek részéről, kiket a verseczi és temesvári fogadtatás elragadott. A szegedi küldöttség már Temesváron várta a congressus tagjait. Konstantinápoly, szept. 11. (Külön for­rásból.) A szultánnak a minisztertanácsban felolvasott hattja a nagyvezírt és a minisz­tereket állásukban megerősíti, és elrendeli a nemzeti tanács alakítását, melynek ha­táskörébe a törvények kidolgozása és azok fölötti őrködés s a pénzügyek ellenőrzése tartozand; intézkedik, hogy a hivatalnokok alapos ok nélkül el ne bocsáttassanak, óhajtja a népoktatás előmozdítását, továbbá erélyes intézkedéseket rendel Herczegovinát, Szerbiát és Boszniát illetőleg, hogy a vér­ontásnak és ugyanazon haza fiai lemészár­lásának vége vettessék, és végül óhajtja a hatalmakhoz való jó viszonyok fentartását. Konstantinápoly, szept. 11. (Külön for­rásból.) A porta a fegyverszünet és media­­tio iránt még nem nyilatkozott; biztos értesülés szerint a minisztertanács még foglalkozik ezen ügyekkel. Mostára, szept. 11. (Török forrásból.) Pénteken 2500 montenegrói megtámadt Muk­htár pasának jobb szárnyán egy két zászlóalj által védelmezett positiót, de visz­­szavettettek saját sánczaikba, melyek közül a törökök hármat megszálltak. Belgrád, szept. 11. („Budap. Corr.“ távirata). A porta által állítólag bizalmasan közölt súlyos békefeltételek jól értesült helyről koholtaknak mon­datnak . Risztics azokat oly czélból terjesztette, hogy a helyzetet még bonyolódottabbá tegye. Az angol főconsul szerint Törökország követelései ab­ból állanak, hogy a porta Alekszináczban és Deli­­grádban helyőrséget tarthasson, vagy ezek lerom­boltassanak , hogy Szerbia az évi tributumot pon­tosan lefizesse, hogy az alekszinácz- belgrádi vasutat legkésőbb 3 év alatt kiépítse és nem igen magas hadi kárpótlást fizessen. Alattomban értetik, hogy Milán fejedelemnek az uj szultán előtt külön kel­lene hódolnia, és a békefeltételeit a szerződő hatalmaknak szentesíteniök kellene, illetőleg azok iránt uj szerződésben megegyezniük. Zágráb, szept. 11. Ő felsége a király a halássértés által megkárosult sztarosi lakosok számára 1000, és a noviak számára 500 forintot küldött. Zágráb, szept. 11. (Tartománygyűlés.) Na­pirenden volt a közlekedésügyi bizottságnak jelen­tése az úthálózat kiépítése, valamint az útépítési közmunkák és ezek megváltásából befolyó összegek hovafordítása iránt; a tárgyhoz Berutta, Kamenov és Folnegovics szóltak. A tárgyalást holnap foly­tatják. London, szept. 10. A „Times“ emlékezvén Gladstonenak Blackheathben tartott beszédéről, egyebek között ezt mondja: Angolországnak fel­adata nemcsak megegyezést létesíteni, hanem szük­ség esetén arra az első lépéseket is megtenni; a jelen pillanat igen kedvező mindazon tévedések helyrehozására, melyek a berlini memorandum visz­­szautasítását kisérték. Belgrád, szept. 11. (A „B. C.“ távirata.) A szkupstina bizottságát hírszerint legközelebb ismét összehívják ; titokban egy békedemonstrátió előidé­zésére agitálnak. igen­g, szept. 11. (A „B. C.“ távirata.) Poszilovics újonnan kinevezett püspököt tegnap nagy ünnepélyesen installálták. Fodróczy főispán az ünnepélyen a bán képviseletében jelen volt, közvetlenül következő soraimban­ kimutattam, midőn ■ „zapitiket, és mudirjaikat, basibosuikat és juszbasui­­kat, kajmakamjaikat és pasáikat“, kiknek czimei kor­mányhivatalt jelentenek, elősoroltam. A mohamedá­nok polgári jogának és szabadságának előttem éppen anynyi jogosultsága van a tiszteletre, mint a keresz­tyénekének: Gladstone.“ A greenwichi meetingnek a király­nőhöz intézendő föl­irat­a így hangzik: „Mi, felségednek hű és engedelmes, nyilvánosan egybe-­­ gyűlt alattvalói és Greenwich mezőváros lakosai,­­ alázattal kérjük felségedet, kegyeskedjék a többi­­ európai hatalmakkal egyetértésben oly rendszabá­lyokhoz nyúlni, melyek a török kormány ügynö­kei által Bulgáriában legutóbb elkövetett ke­gyetlenkedések ismétlődésének elejét vegyék, még­pedig az által, hogy ezen kormány jövőbe­li közigazgatási működése ezen tartományból, valamint Boszniából és Herczegovinából kizárassék. Ezen gyűlés kifejezi továbbá azon alázatos kérését, hogy ezen első sorban álló czél oly kevés európai politikai és területi változásokkal éressék el, a­mennyire ezt a körülmények engedik.“ UTOLSÓ POSTA. Szrezováczból a Deligrád előtti török főhadiszállásról jelentik a „N. fr. Pr.“-nek 9-iké­­ről. Alekszináczban még mindig 10 szerb zászlóalj van. Csernajeff hadserege az utóbbi vereségek által rémitően szenvedett s most Deligrádban újra szer­vezkedik. A törökök Alekszinácz és Deligrád kö­zött, az utóbbihoz közelebb, hidat vertek a Moraván. A török császári hart, melyet ma ol­vastak föl, kijelenti a kormány azon óhaját, hogy a haza fiai közt a vérontásnak vége vet­tessék ; ajánlja az európai példa szerint való haladást a közoktatás útján; elrendeli egy általános gyűlés összehívását, mely az ország ke­zességével és culturális viszonyaival megegyezőleg a pénzügyi felügyelet és az igazságszolgáltatás fö­lött tanácskozzék; a­latt egyenlő szabadságot biz­tosit mindenkinek, valláskülönbség nélkül. A Kon­­tantinápolyi beavatott körökben azt állítják, hogy a nagyvezírség megszüntetésének, mi­niszterelnökség felállításának s a kabinet tagjai fe­lelősségének kérdését komolyan szellőztetik. A szul­tán el van határozva, hogy a tartományok és Kréta közigazgatását alapjából reformálja. Gladstone röpiratának azon helyét, mely­ben a törököknek Bulgáriából való kitakarodásá­­ról szól, több lap, s köztük a „Times“ is, egy má­sodik czikkében (az első vezérczikkében megdi­csérte), kárhoztatta, s nem államférfihoz méltónak mondotta azon kívánságot, hogy a törököket ki kell űzni Európából. Gladstone most a „Times“­­hoz következő levelet intéz: „Sir! Vonatkozással a „Times“ mai második czikkére, mely röpiratomat oly elmés módon jelle­mezte, remény­em, ön is, a közönség is azt értette, hogy azon óhajtásom, hogy „a törökök magu­kat hordják el Bulgáriából“, szorosan a kato­nai és hivatalos törökökre vonatkoznak, mint Budapest, szeptember 11. Az „Ellenőr“ szerkesztőjének. 1. My dear Sir. Itt, mutatván e napokban — nem mint tudós, hanem, mint tour­ist­a — sok al­kalmam volt élvezni mind a magyar ven­dégszeretet pompás és kifogyhatatlan bizo­nyítékait, mind pedig a keleti kérdésre vo­natkozó magyar nyilatkozatokat. A­mi az elsőt illeti, arról szólni fog világszerte a statisztikai és régészeti gyűlések tagjainak — utriusque generis — elbájolt emlé­kezete, noha elkészülve kell lenni önöknek arra is, hogy némelyek az ünnepelt urak közül nem fognak oly szépen írni ezen or­szágról, mint a­miként ittlétük alatt be­széltek. A túlnyomólag nagy többség min­denesetre azon meggyőződéssel távozik in­nen, hogy az önök latin közmondása, mi­szerint extra Hungáriam non est vita, si est vita non est it­a, bir némi jogosultsággal, s hogy ennek a nemzetnek haladási és fejlődési képességeit, csak a rész­­akaratú írástudók és hitvány farizeusok von­hatták kétségbe. Egy szóval: azon sze­mélyes tapasztalás, melyet az itteni szí­vességről és műveltségről a két nagygyűlés tagjai — keblükben és eszükben — visznek magukkal illető köreikbe, többet fog tenni Magyarország ismertetésére, népszerűsíté­sére és föl­keresésére, mint akár­mennyi hír­lapi vezérczikk. Erről tehát nem is akarok többet mondani. A másik tárgyra vonatko­zólag azonban óhajtanék néhány észrevételt közleni, mert úgy látom, hogy az angol faeetingek hangulata és politikája felett itt némi aggodalom és boszankodás létezik, mely, itt-ott, túlságosan szigorú ítéletekre is ragad némelyeket. Azon reményben tehát, hogy nem tagad meg ön tőlem — kit már ismer is egy korábbi alkalomból — egy kis tért: bátor leszek a keleti kérdésre nézve egy pár levelet intézni önhöz; ámbár, az igazat megvallva, nem szeretem a poli­tizálást, sőt érteni tudom azon „anderer Bürger“ észjárását, ki — a Faust sétálói közt — következőleg szól a mostani állapotokhoz: Nichts Besseres weise ich mir an Sonn- und Feiertagen Als ein Gespräch von Krieg und Kriegsgeschrei, Wenn hinten, weit, in der Türkei, Die Völker auf einander schlagen. Man steht am Fenster, trinkt sem Gläschen aus Und sieht den Fluss die bunten Schiffe gleiten . Dann kehrt man Abends froh nach Haus Und segnet Fried und Friedenszeiten. De épen mert csak kivételesen, na­gyon ritkán, lépek a politikai hírlapiroda­lom terére, ne vegye ön rész néven, ha nézeteim előadásában kellemetlenül őszinte találok lenni. Én ugyanis ismerem tökéle­tesen ezen monarchia helyzetét, s nem cso­dálkozom legkevésbbé sem az izgatottságon, melylyel a szomszédban égő veszedelem tár­gyait tüzes vita alatt tartják itt a szen­vedélyes aggodalmak; de megbocsásson ön, hogy nem hallgathatom el, más részről, azon érzel­­nemet sem, miszerint a magyar po­litikusok — amennyiben némely lapok czik­­keiből következtethetni — nincsenek tisz­tában magukkal sem a czél, sem az út iránt, melyet a keleti kérdés megoldására nézve szem előtt kívánnának tartani. Innen van aztán az a sajátságos állás, mely any­­nyira akarja a békét, hogy kész volna há­borúba rohanni biztosításáért. És innen van azon túlságos ingerültség is, melylyel önök az angol meetingek érzelemnyilatkoza­tait fogadják, s amely elvakítja önöket nem­csak a távoli Anglia saját viszonyainak tekintetbe vételére, de még azon üdvös szellemre vonatkozólag, mely ama me­e­t­in­ge­k­e­t sugallja s a jövőre nézve áldás­hozókká teheti. Ezen két tárgyról mondom el részle­tes véleményemet közelebbi két levelemben. S miután óhajtom, hogy az Angliában tör­ténteket illetőleg melltől gyorsabban tisz­tuljanak a fogalmak: az ottani meetin­gek jelentőségéről és horderejéről fogok szó­lani először. Egyébiránt biztosítom önt már ma is, hogy én is a törökök győzel­mét óhajtom, s távol van tőlem bármily mérvű egyetértés azon alakoskodással, me­lyet a k­er­es­zty­é­ns­ég­be­­ űznek euró­­paszerte, a Tartuffek. Vagyok, kedves uram, az öné igazán H. Brown. A közigazgatási bizottságok az or­szág minden részében október 4-én kezdik meg működésüket, kivételt képez azonban Budapest fő­városa, hol később lép életbe. Budapesten ugyanis a képviselőtestület fele novemberben fog választatni. A szeptemberben választott közigazgatási bizottság tehát azon veszélynek volna kitéve, hogy tagjai kö­zül többen kisorsoltathatnának s a képviselőtestü­­­­letbe újra be nem választathatnának. Ennél fogva a közigazgatási bizottság a fővárosban hír szerint csak a képviselőtestület megválasztása után ala­kul meg. Temesvármegye közgyűlése, melyen Fe­hértemplom város s több krassómegyei község e megyéhez történt csatolása iránt tétettek intézkedé­sek, e hó 4-én tartatott meg. A községek átvételére Röttk László alispán elnöklete alatt Désebán Achill aljegyző, ifj. Ormós Zsigmond alügyész és Reitz László árvapénztári ellenőr és segédkönyvve­zető urakból álló küldöttség választatván, azon oknál fogva, minthogy az átvétel határideje iránt Krassó­­megyének ugyanily küldöttségével való közös megál­lapodás szüksége forog fenn. Rötth László alispán úr megbizatik, hogy ezen eljárás határnapjának kitűzése iránt Krassó megye alispánjával haladéktalanul érint­kezvén, a tettleges átvételnek f. hó 15-ig mind Fe­hértemplom városát, mind pedig a községe­­­­ket illetőleg intézkedjék. E­­küldöttséget a gyű­lés egyidejűleg utasította, hogy az új rendezéssel meg nem férő határ- és egyéb jelvények eltávolítá­sa iránt intézkedjék, és a községek átvételének megtörténtével, az átvételi jegyzőkönyvek és lel­tárak bemutatása mellett, azon állapotról, melyben a gyámoltak és gondnokoltak ügyeit, vagyonát és iratait az átvétel alkalmával találta, jelentést­­ adjon, s e jelentésben — a netán szükséges teen-­­­dők czéljából — különösen kiemelje azt, ha várjon­­ az átkebelezett községekben az árvapénzek kezel­­­lésére nézve a Temes megyétől eltérő rendszer­­ van-e gyakorlatban ? Egyúttal figyelmessé tétetik­­ a küldöttség az iránt, hogy Fehértemplom városa­­ ezután is saját hatáskörében intézkedvén árvaügyekre­­ nézve, ezekre az átvétel ki nem terjeszkedik. A gyűlés kimondotta egyúttal a fehértemplomi szol­­gabiróságnál fennállott járulnoki állás megszünte­tését s e helyett a központi számvevői személyzet egy gyet való szaporítását, végül elhatározta, hogy — a feh­értemplomi járás magában kicsiny lévén — ahhoz több szomszédos község hozzá fog csa­­toltatni s e részben tervezet készítésére az állandó választmányt utasította. Ezzel a gyűlés véget ért. Zala m­egye a közigazgatási bizottság meg­választása és a jövő évre való megyei költségelő­irányzat megállapitása végett Zala-Egersze­­g­e­n folyó hó 25-én, délelőtt 10 órakor közgyű­lést tart. Egy kis enyhülés. — Meglehet csak egy napra való. — Megint könnyebb egy kicsit a levegő. A porta békefel­tételei megbeszél­hetők; Zi­chy gróf bel­olya a növekszik, s örül ennek sir Elliot; annál is inkább, mert e növe­kedő befolyásnak az ára az, hogy a porta követelése a tartós béke garan­­tiáit illetőleg elismertetik tel­jesen jogosultnak, s ez irányban, egy bécsi félhivatalos közlés szerint is, bizonyo­sak az engedmények, íme a nap csattanós mondásai. Hogy ki ismeri el, ki nem, jogosultnak a porta követelését, a garantiák tárgyában? hogy ki hajlandó, ki nem, az idevonatkozó ered­ményekre? arról nem nyilatkozik ugyan a félhivatalos közlések egyike sem, de nem is igen emészt amiatt a kíváncsiság. Mert, ha e rövid szólások értelmét jól fogtuk fel, annyi minden­esetre bizonyos, hogy Anglia és monarchiánk ismét szorosabb érintkezés­ben vannak egymás közt és együtt a por­tával, s hogy ez érintkezésből származott, legalább kettejük közt, a porta jogosult követeléseinek elismerése, mire viszonzásul a porta engedékenyebb hangulattal felel. Mindenesetre megnyugtató ezt tudni, ha a további következések iránt nem is jogosult a vérmes remény. Azzal a tény­nyel, hogy Anglia és monarchiánk az igaz­ság álláspontjára helyezkedtek a portával szemben, elhárítva látjuk a porta kihívó magatartását, s ezzel a keleti kérdés olyan komplicálását, mely a természetes kifejlő­dést, ha el nem térítené is útjából, de je­lentékenyen megakasztaná, megzavarná. S mert csak igen határozott nézetjavítással lehetett a portán azt a kedvező hatást el­érni, hogy igaz barátjait újra felismervén Törökország, az elkeseredettség politikájával felhagyott: csak üdvözölhetjük külügyi kor­mányunkat ez után, melyen, meglehet, ha­marább érünk a háborúig, de a melyen, ha békéhez érünk, az valódi béke lesz. Meg kell azonban vallani, hogy ez, once more, inkább a porta érdeme volt. Ha ez gyáva talált volna lenni és meghu­nyászkodó, vagy buta (mely tulajdonságra leginkább történt speculatió) és elfogadja a puszta fegyverszünetet a barátságos hatal­mak muszka ajánlatára, e pillanatban már megint azon a kritikus ponton állanánk, hol a berlini memorandumot szerencsésen elhagytuk. És állanánk ott, hogy a fegy­verszünetből végtelenig nyúló alkudozások elúsztatták volna megint a drága időt, melyből mindennap százezerekkel teszi gyön­gébbé a fölfegyverkezett Törökországot, s százezerek fölfegyverzését segíti elő azoknál, akik még nincsenek talpig fegyverben. Hogy ily körülmények közt nem értük volna meg ez idén a békességet, annál csak az bizo­nyosabb, hogy tavasz még kevésbbé hozta volna meg. Megérjük-e most? Jó volna elhinni, de bizony még jó kicsit nehéz, úgy tetszik nekünk, hogy minden azon erélytől függ, melyet Anglia és különösen monarchiánk kifejteni leit. Ha e két hatalom hajthatat­­lanul megmarad eltökéltében, a porta jo­gos követeléseinek érvényt szerezni a valódi béke zálogául, s a viszonyok sürgetésének megfelelő gyorsasággal jár el, akkor van legalább valószínűsége a sikernek. Annyi valószínűsége, amennyi a különbség egy há­borúra elkészült, s egy háborúra készülődő hatalom között. Most ütve a vasat, még tán kényszerűség lehet egyik-másik hatalomnak még egy igazán jó béke árán is kikerülni egy igazán koc­káztatottnak látszó há­borút. De ha engedjük szépen hidegre meg­hűlni azt a forró vasat, s még mi húzunk keztyűt a kezére annak, a­ki hozzányúlni sze­retne , akkor vajmi kevés sikert jósolhatunk a szép igyekezetnek, mely a sztambuli ma­gyar-osztrák és angol követségekben kelle­mes meglepetésünkre felserkent. Egy mód van a háború elhárítására, három szó jellemzi: erély, következetesség, bátorság. Azt mondják, hogy ez élére állít­hatná a dolgokat, s a bölcs engedékenység s ügyes lavírozás a helyesebb. No, az első bizony meglenne, de oly körülmények közt, hogy az élére állított dolgok hegyiből más is lefordulhatna, nem okvetetlenül a béke ügye, más is megvághatná a kezét azon az élen, nem okvetlenül mi, s nem okvetet­lenül nekünk kellene fújni takarodót, vagy riadót. De ami a bölcs engedékenységet és ügyes lavírozást illeti, arra nézve csak amondók vagyunk, hogy engedékenykedtünk bölcsen és lavíroztunk , és lett belőle ber­lini memorandum ; engedékenykedtünk és lavíroztunk megint, és lett belőle mediatió. És egyszer majd el találnak fogyni Török­országon is az elcsapandó szultánok és szo­rultságból kimentő elhatározások; s akkor azután nem tudjuk, min fogunk ki „laví­rozni“ még egyszer a hínárból. Biztosító intézeteink v. 3. Victoria biztosító társaság. Alakult a társaság 1865-ben Kolozsváron s megkezdte működését a tűzágban ugyanazon év nyárközepén ; folyó év május 30-ikán rendkívüli­, 31-én pedig évi rendes közgyűlést tartott, mely utóbbinak a társaság tizedik évszámadása lett be­terjesztve. E lapok május 28-iki számában, s mint a szer­kesztői bevezetés megemlíti, szakembertől, egy czikk jelent meg, mely a „Victoria“ és „Tisza“ biztosító tár­saságok fuzionálási szándékáról szárnyaló hírrel fog­lalkozván, e szándékot üdvözli s annak helyességét, sőt szükségességét a két társaság 1874-ik évi, akkor még legutolsó vagyonkimutatásának némi bonczolásá­­val is iparkodik megvilágítani. — Ugyan­ e lapok má­jus 31-ki számában e czikkre Dezsényi József ur, a Victoria főbikára válaszolt s tagadván, hogy az állított fúzió a Victoria részéről valaha komolyan szóban is forgott: megígéri, miszerint a társaság éppen folyamatban levő közgyűléseinek megtörténte után a szerinte hívatlanul, szakértetlenül és rész­­akarattal beavatkozó czikk­ező szám tételeire részle­tesebben visszatérend. Vártam az ígéret teljesítését s szívesen át­­engedem vala Dezsényi úrnak a­zért, hogy a „első magyar“ és a „Pesti“ üzletének ismertetésével általam megkezdett sorozatot a „Victoria tekinte­tében ” folytassa. Biztatása nyomán remélettem egyszersmind, hogy míg én a „Victoriánál“ is, mint két előzőjénél, csupán a társaság nyilvános évszámadásainak ismertetésére szorítkozhatnám : ő oly — bár nem nyilvános, de azért nem kevésbé hiteles adatokat is fog közleni, melyekből a Vic­toria szilárd és aggálytalan vagyonállása iránt csakugyan alapos megnyugvás meríthetendő.­­ Mert nem tagadom, hogy a társaság némely pesti részvényesének ez év kezdetén nyilvánosságra ho­zott részletezései többek közt bennem is már némi aggályt keltettek erre nézve, s részemről is haj­landó voltam a május 28-iki czikkb­e azon néze­tét osztani, hogy a tán még meglevő részvényva­gyont már csupán egy szerencsés és ügyesen ke­resztülvitt fúzió menthetendő meg. Dezsényi úr azonban mindeddig be nem vál­totta ígéretét. Várt czikke helyett ugyane lapok június 3-iki számában megjelent a „Tisza“ biztosító­társaság dicséretes objectiv­iással tartott nyilatko­zata, melylyel többek közt az is constatálva lett, hogy a két társaság igazgatói közt a fúzió iránt csakugyan folytak komoly tárgyalások, s hogy azok csupán azon okból nem vezettek czélra, mert a Victoria részéről oly kívánalmak létettek, a­melyek telje­sítését a Tiszának biztosítottai és részvényesei ér­dekében meg kellett tagadnia. Megjelent aztán a Victoria május 30-iki közgyűlésének jegyzőkönyvi kivonata, melyhez képest a közgyűlés határozatá­ból a társaság részvénytőkéjének 1875 deczember 31-iki állaga nem is a Dezsényi úr által csekély­lett és nemes indignatióval visszautasított 468,000, hanem a leltár számlán még tör­lesztetten 39,522 frt 67 krt alapítási és szervezési szám­ ,­tán 22,119 „ 63 „ előre kiadott életbiztosí­tási jutalékokban 46,548 „ 84 „ összesen 108,211 írt 12 krt tevő, már elköltött résznek is belefoglalásával 320,000 írtban lett megállapitva s e szerint az lett beismerve, hogy 1875 deczember 31-ikén a rész­vényesek vagyonából már nem is 320,000­, h­a­­nem tényleg csupán 211,788 frt 88 kr volt még meg. Mióta Dezsényi ur­amaz ígéretet téve, már negyedfél hó folyván el, azt gyanítom, hogy most már a fentebb említettek után híjában volna még tovább várnom czikkére. Bárha tehát, mint mon­dom, az ő kitűnő tollának készségesen átengedtem volna a tért a Victoria fényes vagyonállásának be­bizonyítására : ezennel folytatom ismertetéseim so­rozatát a Victoriával; egyszersmind eleve kijelen­tem, hogy miután több tárgy iránt nem okmányok­ból, hanem csupán emlékezetből lehetene szólanom,­­ ha valamely részben tévedni találnék, Dezsé­nyi úrtól az alapos helyreigazítást köszönettel ve­­endem. A mily könnyen ment a „Pesti“ megalaku­lása, mihelyt a kormány engedélyét megnyeré, épp oly nehéz volt a „Victoria“ megszületése s három ízben is neki kellett fohászkodnia. — A társaság ugyanis 1865-ben egyelőre csupán a tűzbiztositási ág művelésére alakulván, elöljáróban 1000 db egy ezer forint névleges értékű 300 írttal befizetendő rész­vényt bocsátott ki; 1867-ben a cégágazatnak is üzembe vétele határoztatván el, ennek alkalmából a főkor­­mányszék által újabb 500 db részvény kibocsátása lett elrendelve; végre 1868-ban a társaság alap­szabályait módosítván, ezekben ezer forintos rész­vényeinek teljes befizetése 200 forintosunkká oly módon corvertálását határozta el, hogy minden régi részvényre még száz forint fizettessék be s igy min­den régi részvény két uj részvénynyel cseréltessék ki. Az 1500 db régiből ekkér 300 db új részvény fogván előállani, hogy a szállítmányi és életbizto­sítási ágak is üzembe vétethessenek, ugyanezen alapszabályok által még 2000 db új részvény ki­bocsátása, tehát a készpénz-részvénytőkének egy millió forintra emelése lett a közgyűlés által el­rendelve. Daczára azonban a már 1864-ben meginditott nagyköltségű részvény-elhelyezési utaztatásoknak; daczára annak, hogy a befizetések 30 fztos apró részletekben kivántattak és daczára a társaság hitelműveleteinél éveken keresztül gyakorlott azon szokatlan rendszernek, hogy a kölcsönt­ kérőknek a kölcsön vett összegek több-kevesebb hányadáért Victoria-részvényeket kellett elfogadniuk, s a két első kibocsátás is alig lévén elhelyezhető, s a convertálási utánfizetések szintén csak igen von­tatva folyván be, annál kevésbé volt kecsegtető a kilátás a további 2000 drb részvénynek Erdély­ben elhelyezhetése, ehhez képest a két új ágazat­nak üzembe vehetése iránt. Kisegítette e zavarból a Victoriát azon véletlen eset, hogy az ezidőtájt Pesten létesíteni szándékozott „Ország“ biztosító­társaság kellő számú részvényesek hiányában meg­alakulni nem bírván, annak részvényesei 1869. augusztusában tartott közgyűlésükön a Victoriához csatlakozást kimondták. A Victoria viszont azon kedvezményben részesítette a csatlakozókat, hogy részvényeinek 200 frtos árából nekik 18°/n-ot el­engedett, egyszersmind szerződésileg kötelezte magát, hogy az ekkér összegyűlendő alaptő­két, a­mennyiben annak elvonását maga a biztosítási törzsüzlet nem teendi szükségessé, foly­vást Pesten hagyja s a magyarországi részvénye­sek által a pesti részvényesekből választandó „fel­ügyelő bizottmány“ kezelése alatt hitelműveletek­ben gyümölcsöztetendő.­­ Az „Ország“ részvénye­seinek e csatlakozása folytán mintegy 1300 darab részvény talált elhelyeztetést s arra 212.000 forint alaptőke folyt be készpénzben, mely összeg egész 1872. végéig sértetlenül is megvolt a pesti bizott­mány kezelésében, azóta azonban onnan annyira elvonatott, hogy ma már alig tesz 50,000 frtot a belőle még meglevő s éppen csak a nem-értékesit­­hetés okából el nem vont töredék. Az „Ország“ részvényeseinek csatlakozása minden tekintetben nagyot segített a Victorián; ez tette lehetővé, hogy az üzletvezetés a részvényelhe­lyezés gondjaitól s a vagyoni gyengeség nyomasztó érzetétől némileg szabadulván, az üzlet nagyobb ará­nyú fejlesztéséhez végre hozzákezdjen, ez tette lehetsé­gessé egyszersmind a szállítmány- és életágaknak is 1870 és 1871-ben történt megindítását. Azonban még e nyomós segedelem mellett sem sikerült a társaságnak soha az elhelyezett részvények számát ötezerre kiegészítnie, tehát az alapszabályszerű egy millió forint alaptőkét összehoznia. Még a folyó év május 30-iki közgyűlés is 535 db még tárczában levő részvényért az alaptőkéből 107,000, a kétes be­folyású hátralékos részvénytartozások tartaléka­képpen pedig 37,672 frt 97 kr leírását rendeli el, mihez képest a Victoriának legjobb állásában is legfeljebb 855,327, sőt az „ország“ részvényesei­nek adott 18°/0-nyi leengedés s a többi részvé­nyeknél is legalább ugyanannyit tevő elhelyezési költségek és provisiók levonásával csupán 700— 720 ezer forint tényleg befizetett alaptőkéje lehe­tett és volt. A részvény­kibocsátásnak ezen háromszor is­métlődése­s kapcsolatában a biztosítási üzletágak­nak is nem egyszerre, hanem csupán egyenként üzembe foghatása a szervezésnek és felszerelésnek is ugyanannyiszor ismétlését tevén szükségessé: e körülmény természetesen vonta magával a szerve­zési költségek felszaporodását, kimagyarázza egy­szersmind azon jelenséget is, hogy a társaság évi számadásain a tőkésített költségek consequens fo­gyása helyett többször, nevezetesen az emissiók és az új ágazatok megindításának éveiben, azok nö­vekedésével találkozunk. Jelentékenyen befolyt e 7111. évfolyam.

Next