Ellenőr, 1876. szeptember (8. évfolyam, 241-270. szám)
1876-09-12 / 252. szám
gl Sixt Ust árait: Egész évre . » 20 frt — kr. Évnegyedre , * 5 frt — kr. Félévre . . . 1© * — „ Egy hónapra .. 1 , 80 , ügyes szám ára 10 krajczár. Szerkesztési iroda: /£ /Bixdapesten, nádor-utcza6. szám.. Semmit sem közlünk, ha nem tudjuk, kitől jön. — Kéziratok visszaküldésire nem vállalkozunk. — Posta által csak bérmentes leveleket fogadunk el. 252. szám. Budapest, kedd, szeptember 12.1876. POLITIKAI NAPILAP. Iskrdetések felvétele: Budapesten, nádor-utcza 6. szám (Lógrády testvérek irodájában). Továbbá Havas, Lafire & Cieczegnél Parisban (Place de la Bourse Nr. 8), valamint Leopold Miksa hirdetési ügynöknél, Budapest, Rákosárok-utcza 431. sz. (Híradó-hivatal: Budapesten, nádor-utcza 6. az dm. Től intézendők az előfizetések és a lap szétküldésére vonatkozó minden felszólalás. Táviratok. Temesvár, szept. 11. (Az „Ellenőr“ eredeti távirata.) Orsováról Baziásra ma reggel érkeztek a statisztikusok. A vasúton tovább utaztak. A verseczei bortermelők társulata nevében beszéddel üdvözölték őket, szőlőt és több száz üveg bort adtak be a vaigyonokba. Temesváron igen fényes fogadtatás várta őket. A vendégek kocsikon az egész várost bejárták. Az ebédnél Ormos Zsigmond főispán éltette a királyt. Aztán számos felköszöntés következett a külföldiek részéről, kiket a verseczi és temesvári fogadtatás elragadott. A szegedi küldöttség már Temesváron várta a congressus tagjait. Konstantinápoly, szept. 11. (Külön forrásból.) A szultánnak a minisztertanácsban felolvasott hattja a nagyvezírt és a minisztereket állásukban megerősíti, és elrendeli a nemzeti tanács alakítását, melynek hatáskörébe a törvények kidolgozása és azok fölötti őrködés s a pénzügyek ellenőrzése tartozand; intézkedik, hogy a hivatalnokok alapos ok nélkül el ne bocsáttassanak, óhajtja a népoktatás előmozdítását, továbbá erélyes intézkedéseket rendel Herczegovinát, Szerbiát és Boszniát illetőleg, hogy a vérontásnak és ugyanazon haza fiai lemészárlásának vége vettessék, és végül óhajtja a hatalmakhoz való jó viszonyok fentartását. Konstantinápoly, szept. 11. (Külön forrásból.) A porta a fegyverszünet és mediatio iránt még nem nyilatkozott; biztos értesülés szerint a minisztertanács még foglalkozik ezen ügyekkel. Mostára, szept. 11. (Török forrásból.) Pénteken 2500 montenegrói megtámadt Mukhtár pasának jobb szárnyán egy két zászlóalj által védelmezett positiót, de viszszavettettek saját sánczaikba, melyek közül a törökök hármat megszálltak. Belgrád, szept. 11. („Budap. Corr.“ távirata). A porta által állítólag bizalmasan közölt súlyos békefeltételek jól értesült helyről koholtaknak mondatnak . Risztics azokat oly czélból terjesztette, hogy a helyzetet még bonyolódottabbá tegye. Az angol főconsul szerint Törökország követelései abból állanak, hogy a porta Alekszináczban és Deligrádban helyőrséget tarthasson, vagy ezek leromboltassanak , hogy Szerbia az évi tributumot pontosan lefizesse, hogy az alekszinácz- belgrádi vasutat legkésőbb 3 év alatt kiépítse és nem igen magas hadi kárpótlást fizessen. Alattomban értetik, hogy Milán fejedelemnek az uj szultán előtt külön kellene hódolnia, és a békefeltételeit a szerződő hatalmaknak szentesíteniök kellene, illetőleg azok iránt uj szerződésben megegyezniük. Zágráb, szept. 11. Ő felsége a király a halássértés által megkárosult sztarosi lakosok számára 1000, és a noviak számára 500 forintot küldött. Zágráb, szept. 11. (Tartománygyűlés.) Napirenden volt a közlekedésügyi bizottságnak jelentése az úthálózat kiépítése, valamint az útépítési közmunkák és ezek megváltásából befolyó összegek hovafordítása iránt; a tárgyhoz Berutta, Kamenov és Folnegovics szóltak. A tárgyalást holnap folytatják. London, szept. 10. A „Times“ emlékezvén Gladstonenak Blackheathben tartott beszédéről, egyebek között ezt mondja: Angolországnak feladata nemcsak megegyezést létesíteni, hanem szükség esetén arra az első lépéseket is megtenni; a jelen pillanat igen kedvező mindazon tévedések helyrehozására, melyek a berlini memorandum viszszautasítását kisérték. Belgrád, szept. 11. (A „B. C.“ távirata.) A szkupstina bizottságát hírszerint legközelebb ismét összehívják ; titokban egy békedemonstrátió előidézésére agitálnak. igeng, szept. 11. (A „B. C.“ távirata.) Poszilovics újonnan kinevezett püspököt tegnap nagy ünnepélyesen installálták. Fodróczy főispán az ünnepélyen a bán képviseletében jelen volt, közvetlenül következő soraimban kimutattam, midőn ■ „zapitiket, és mudirjaikat, basibosuikat és juszbasuikat, kajmakamjaikat és pasáikat“, kiknek czimei kormányhivatalt jelentenek, elősoroltam. A mohamedánok polgári jogának és szabadságának előttem éppen anynyi jogosultsága van a tiszteletre, mint a keresztyénekének: Gladstone.“ A greenwichi meetingnek a királynőhöz intézendő fölirata így hangzik: „Mi, felségednek hű és engedelmes, nyilvánosan egybe- gyűlt alattvalói és Greenwich mezőváros lakosai, alázattal kérjük felségedet, kegyeskedjék a többi európai hatalmakkal egyetértésben oly rendszabályokhoz nyúlni, melyek a török kormány ügynökei által Bulgáriában legutóbb elkövetett kegyetlenkedések ismétlődésének elejét vegyék, mégpedig az által, hogy ezen kormány jövőbeli közigazgatási működése ezen tartományból, valamint Boszniából és Herczegovinából kizárassék. Ezen gyűlés kifejezi továbbá azon alázatos kérését, hogy ezen első sorban álló czél oly kevés európai politikai és területi változásokkal éressék el, amennyire ezt a körülmények engedik.“ UTOLSÓ POSTA. Szrezováczból a Deligrád előtti török főhadiszállásról jelentik a „N. fr. Pr.“-nek 9-ikéről. Alekszináczban még mindig 10 szerb zászlóalj van. Csernajeff hadserege az utóbbi vereségek által rémitően szenvedett s most Deligrádban újra szervezkedik. A törökök Alekszinácz és Deligrád között, az utóbbihoz közelebb, hidat vertek a Moraván. A török császári hart, melyet ma olvastak föl, kijelenti a kormány azon óhaját, hogy a haza fiai közt a vérontásnak vége vettessék ; ajánlja az európai példa szerint való haladást a közoktatás útján; elrendeli egy általános gyűlés összehívását, mely az ország kezességével és culturális viszonyaival megegyezőleg a pénzügyi felügyelet és az igazságszolgáltatás fölött tanácskozzék; alatt egyenlő szabadságot biztosit mindenkinek, valláskülönbség nélkül. A Kontantinápolyi beavatott körökben azt állítják, hogy a nagyvezírség megszüntetésének, miniszterelnökség felállításának s a kabinet tagjai felelősségének kérdését komolyan szellőztetik. A szultán el van határozva, hogy a tartományok és Kréta közigazgatását alapjából reformálja. Gladstone röpiratának azon helyét, melyben a törököknek Bulgáriából való kitakarodásáról szól, több lap, s köztük a „Times“ is, egy második czikkében (az első vezérczikkében megdicsérte), kárhoztatta, s nem államférfihoz méltónak mondotta azon kívánságot, hogy a törököket ki kell űzni Európából. Gladstone most a „Times“hoz következő levelet intéz: „Sir! Vonatkozással a „Times“ mai második czikkére, mely röpiratomat oly elmés módon jellemezte, reményem, ön is, a közönség is azt értette, hogy azon óhajtásom, hogy „a törökök magukat hordják el Bulgáriából“, szorosan a katonai és hivatalos törökökre vonatkoznak, mint Budapest, szeptember 11. Az „Ellenőr“ szerkesztőjének. 1. My dear Sir. Itt, mutatván e napokban — nem mint tudós, hanem, mint tourista — sok alkalmam volt élvezni mind a magyar vendégszeretet pompás és kifogyhatatlan bizonyítékait, mind pedig a keleti kérdésre vonatkozó magyar nyilatkozatokat. Ami az elsőt illeti, arról szólni fog világszerte a statisztikai és régészeti gyűlések tagjainak — utriusque generis — elbájolt emlékezete, noha elkészülve kell lenni önöknek arra is, hogy némelyek az ünnepelt urak közül nem fognak oly szépen írni ezen országról, mint amiként ittlétük alatt beszéltek. A túlnyomólag nagy többség mindenesetre azon meggyőződéssel távozik innen, hogy az önök latin közmondása, miszerint extra Hungáriam non est vita, si est vita non est ita, bir némi jogosultsággal, s hogy ennek a nemzetnek haladási és fejlődési képességeit, csak a részakaratú írástudók és hitvány farizeusok vonhatták kétségbe. Egy szóval: azon személyes tapasztalás, melyet az itteni szívességről és műveltségről a két nagygyűlés tagjai — keblükben és eszükben — visznek magukkal illető köreikbe, többet fog tenni Magyarország ismertetésére, népszerűsítésére és fölkeresésére, mint akármennyi hírlapi vezérczikk. Erről tehát nem is akarok többet mondani. A másik tárgyra vonatkozólag azonban óhajtanék néhány észrevételt közleni, mert úgy látom, hogy az angol faeetingek hangulata és politikája felett itt némi aggodalom és boszankodás létezik, mely, itt-ott, túlságosan szigorú ítéletekre is ragad némelyeket. Azon reményben tehát, hogy nem tagad meg ön tőlem — kit már ismer is egy korábbi alkalomból — egy kis tért: bátor leszek a keleti kérdésre nézve egy pár levelet intézni önhöz; ámbár, az igazat megvallva, nem szeretem a politizálást, sőt érteni tudom azon „anderer Bürger“ észjárását, ki — a Faust sétálói közt — következőleg szól a mostani állapotokhoz: Nichts Besseres weise ich mir an Sonn- und Feiertagen Als ein Gespräch von Krieg und Kriegsgeschrei, Wenn hinten, weit, in der Türkei, Die Völker auf einander schlagen. Man steht am Fenster, trinkt sem Gläschen aus Und sieht den Fluss die bunten Schiffe gleiten . Dann kehrt man Abends froh nach Haus Und segnet Fried und Friedenszeiten. De épen mert csak kivételesen, nagyon ritkán, lépek a politikai hírlapirodalom terére, ne vegye ön rész néven, ha nézeteim előadásában kellemetlenül őszinte találok lenni. Én ugyanis ismerem tökéletesen ezen monarchia helyzetét, s nem csodálkozom legkevésbbé sem az izgatottságon, melylyel a szomszédban égő veszedelem tárgyait tüzes vita alatt tartják itt a szenvedélyes aggodalmak; de megbocsásson ön, hogy nem hallgathatom el, más részről, azon érzelnemet sem, miszerint a magyar politikusok — amennyiben némely lapok czikkeiből következtethetni — nincsenek tisztában magukkal sem a czél, sem az út iránt, melyet a keleti kérdés megoldására nézve szem előtt kívánnának tartani. Innen van aztán az a sajátságos állás, mely anynyira akarja a békét, hogy kész volna háborúba rohanni biztosításáért. És innen van azon túlságos ingerültség is, melylyel önök az angol meetingek érzelemnyilatkozatait fogadják, s amely elvakítja önöket nemcsak a távoli Anglia saját viszonyainak tekintetbe vételére, de még azon üdvös szellemre vonatkozólag, mely ama meetingeket sugallja s a jövőre nézve áldáshozókká teheti. Ezen két tárgyról mondom el részletes véleményemet közelebbi két levelemben. S miután óhajtom, hogy az Angliában történteket illetőleg melltől gyorsabban tisztuljanak a fogalmak: az ottani meetingek jelentőségéről és horderejéről fogok szólani először. Egyébiránt biztosítom önt már ma is, hogy én is a törökök győzelmét óhajtom, s távol van tőlem bármily mérvű egyetértés azon alakoskodással, melyet a keresztyénségbe űznek európaszerte, a Tartuffek. Vagyok, kedves uram, az öné igazán H. Brown. A közigazgatási bizottságok az ország minden részében október 4-én kezdik meg működésüket, kivételt képez azonban Budapest fővárosa, hol később lép életbe. Budapesten ugyanis a képviselőtestület fele novemberben fog választatni. A szeptemberben választott közigazgatási bizottság tehát azon veszélynek volna kitéve, hogy tagjai közül többen kisorsoltathatnának s a képviselőtestületbe újra be nem választathatnának. Ennél fogva a közigazgatási bizottság a fővárosban hír szerint csak a képviselőtestület megválasztása után alakul meg. Temesvármegye közgyűlése, melyen Fehértemplom város s több krassómegyei község e megyéhez történt csatolása iránt tétettek intézkedések, e hó 4-én tartatott meg. A községek átvételére Röttk László alispán elnöklete alatt Désebán Achill aljegyző, ifj. Ormós Zsigmond alügyész és Reitz László árvapénztári ellenőr és segédkönyvvezető urakból álló küldöttség választatván, azon oknál fogva, minthogy az átvétel határideje iránt Krassómegyének ugyanily küldöttségével való közös megállapodás szüksége forog fenn. Rötth László alispán úr megbizatik, hogy ezen eljárás határnapjának kitűzése iránt Krassó megye alispánjával haladéktalanul érintkezvén, a tettleges átvételnek f. hó 15-ig mind Fehértemplom városát, mind pedig a községeket illetőleg intézkedjék. Eküldöttséget a gyűlés egyidejűleg utasította, hogy az új rendezéssel meg nem férő határ- és egyéb jelvények eltávolítása iránt intézkedjék, és a községek átvételének megtörténtével, az átvételi jegyzőkönyvek és leltárak bemutatása mellett, azon állapotról, melyben a gyámoltak és gondnokoltak ügyeit, vagyonát és iratait az átvétel alkalmával találta, jelentést adjon, s e jelentésben — a netán szükséges teen-dők czéljából — különösen kiemelje azt, ha várjon az átkebelezett községekben az árvapénzek kezellésére nézve a Temes megyétől eltérő rendszer van-e gyakorlatban ? Egyúttal figyelmessé tétetik a küldöttség az iránt, hogy Fehértemplom városa ezután is saját hatáskörében intézkedvén árvaügyekre nézve, ezekre az átvétel ki nem terjeszkedik. A gyűlés kimondotta egyúttal a fehértemplomi szolgabiróságnál fennállott járulnoki állás megszüntetését s e helyett a központi számvevői személyzet egy gyet való szaporítását, végül elhatározta, hogy — a fehértemplomi járás magában kicsiny lévén — ahhoz több szomszédos község hozzá fog csatoltatni s e részben tervezet készítésére az állandó választmányt utasította. Ezzel a gyűlés véget ért. Zala megye a közigazgatási bizottság megválasztása és a jövő évre való megyei költségelőirányzat megállapitása végett Zala-Egerszegen folyó hó 25-én, délelőtt 10 órakor közgyűlést tart. Egy kis enyhülés. — Meglehet csak egy napra való. — Megint könnyebb egy kicsit a levegő. A porta békefeltételei megbeszélhetők; Zichy gróf belolya a növekszik, s örül ennek sir Elliot; annál is inkább, mert e növekedő befolyásnak az ára az, hogy a porta követelése a tartós béke garantiáit illetőleg elismertetik teljesen jogosultnak, s ez irányban, egy bécsi félhivatalos közlés szerint is, bizonyosak az engedmények, íme a nap csattanós mondásai. Hogy ki ismeri el, ki nem, jogosultnak a porta követelését, a garantiák tárgyában? hogy ki hajlandó, ki nem, az idevonatkozó eredményekre? arról nem nyilatkozik ugyan a félhivatalos közlések egyike sem, de nem is igen emészt amiatt a kíváncsiság. Mert, ha e rövid szólások értelmét jól fogtuk fel, annyi mindenesetre bizonyos, hogy Anglia és monarchiánk ismét szorosabb érintkezésben vannak egymás közt és együtt a portával, s hogy ez érintkezésből származott, legalább kettejük közt, a porta jogosult követeléseinek elismerése, mire viszonzásul a porta engedékenyebb hangulattal felel. Mindenesetre megnyugtató ezt tudni, ha a további következések iránt nem is jogosult a vérmes remény. Azzal a ténynyel, hogy Anglia és monarchiánk az igazság álláspontjára helyezkedtek a portával szemben, elhárítva látjuk a porta kihívó magatartását, s ezzel a keleti kérdés olyan komplicálását, mely a természetes kifejlődést, ha el nem térítené is útjából, de jelentékenyen megakasztaná, megzavarná. S mert csak igen határozott nézetjavítással lehetett a portán azt a kedvező hatást elérni, hogy igaz barátjait újra felismervén Törökország, az elkeseredettség politikájával felhagyott: csak üdvözölhetjük külügyi kormányunkat ez után, melyen, meglehet, hamarább érünk a háborúig, de a melyen, ha békéhez érünk, az valódi béke lesz. Meg kell azonban vallani, hogy ez, once more, inkább a porta érdeme volt. Ha ez gyáva talált volna lenni és meghunyászkodó, vagy buta (mely tulajdonságra leginkább történt speculatió) és elfogadja a puszta fegyverszünetet a barátságos hatalmak muszka ajánlatára, e pillanatban már megint azon a kritikus ponton állanánk, hol a berlini memorandumot szerencsésen elhagytuk. És állanánk ott, hogy a fegyverszünetből végtelenig nyúló alkudozások elúsztatták volna megint a drága időt, melyből mindennap százezerekkel teszi gyöngébbé a fölfegyverkezett Törökországot, s százezerek fölfegyverzését segíti elő azoknál, akik még nincsenek talpig fegyverben. Hogy ily körülmények közt nem értük volna meg ez idén a békességet, annál csak az bizonyosabb, hogy tavasz még kevésbbé hozta volna meg. Megérjük-e most? Jó volna elhinni, de bizony még jó kicsit nehéz, úgy tetszik nekünk, hogy minden azon erélytől függ, melyet Anglia és különösen monarchiánk kifejteni leit. Ha e két hatalom hajthatatlanul megmarad eltökéltében, a porta jogos követeléseinek érvényt szerezni a valódi béke zálogául, s a viszonyok sürgetésének megfelelő gyorsasággal jár el, akkor van legalább valószínűsége a sikernek. Annyi valószínűsége, amennyi a különbség egy háborúra elkészült, s egy háborúra készülődő hatalom között. Most ütve a vasat, még tán kényszerűség lehet egyik-másik hatalomnak még egy igazán jó béke árán is kikerülni egy igazán kockáztatottnak látszó háborút. De ha engedjük szépen hidegre meghűlni azt a forró vasat, s még mi húzunk keztyűt a kezére annak, aki hozzányúlni szeretne , akkor vajmi kevés sikert jósolhatunk a szép igyekezetnek, mely a sztambuli magyar-osztrák és angol követségekben kellemes meglepetésünkre felserkent. Egy mód van a háború elhárítására, három szó jellemzi: erély, következetesség, bátorság. Azt mondják, hogy ez élére állíthatná a dolgokat, s a bölcs engedékenység s ügyes lavírozás a helyesebb. No, az első bizony meglenne, de oly körülmények közt, hogy az élére állított dolgok hegyiből más is lefordulhatna, nem okvetetlenül a béke ügye, más is megvághatná a kezét azon az élen, nem okvetlenül mi, s nem okvetetlenül nekünk kellene fújni takarodót, vagy riadót. De ami a bölcs engedékenységet és ügyes lavírozást illeti, arra nézve csak amondók vagyunk, hogy engedékenykedtünk bölcsen és lavíroztunk , és lett belőle berlini memorandum ; engedékenykedtünk és lavíroztunk megint, és lett belőle mediatió. És egyszer majd el találnak fogyni Törökországon is az elcsapandó szultánok és szorultságból kimentő elhatározások; s akkor azután nem tudjuk, min fogunk ki „lavírozni“ még egyszer a hínárból. Biztosító intézeteink v. 3. Victoria biztosító társaság. Alakult a társaság 1865-ben Kolozsváron s megkezdte működését a tűzágban ugyanazon év nyárközepén ; folyó év május 30-ikán rendkívüli, 31-én pedig évi rendes közgyűlést tartott, mely utóbbinak a társaság tizedik évszámadása lett beterjesztve. E lapok május 28-iki számában, s mint a szerkesztői bevezetés megemlíti, szakembertől, egy czikk jelent meg, mely a „Victoria“ és „Tisza“ biztosító társaságok fuzionálási szándékáról szárnyaló hírrel foglalkozván, e szándékot üdvözli s annak helyességét, sőt szükségességét a két társaság 1874-ik évi, akkor még legutolsó vagyonkimutatásának némi bonczolásával is iparkodik megvilágítani. — Ugyan e lapok május 31-ki számában e czikkre Dezsényi József ur, a Victoria főbikára válaszolt s tagadván, hogy az állított fúzió a Victoria részéről valaha komolyan szóban is forgott: megígéri, miszerint a társaság éppen folyamatban levő közgyűléseinek megtörténte után a szerinte hívatlanul, szakértetlenül és részakarattal beavatkozó czikkező szám tételeire részletesebben visszatérend. Vártam az ígéret teljesítését s szívesen átengedem vala Dezsényi úrnak azért, hogy a „első magyar“ és a „Pesti“ üzletének ismertetésével általam megkezdett sorozatot a „Victoria tekintetében ” folytassa. Biztatása nyomán remélettem egyszersmind, hogy míg én a „Victoriánál“ is, mint két előzőjénél, csupán a társaság nyilvános évszámadásainak ismertetésére szorítkozhatnám : ő oly — bár nem nyilvános, de azért nem kevésbé hiteles adatokat is fog közleni, melyekből a Victoria szilárd és aggálytalan vagyonállása iránt csakugyan alapos megnyugvás meríthetendő. Mert nem tagadom, hogy a társaság némely pesti részvényesének ez év kezdetén nyilvánosságra hozott részletezései többek közt bennem is már némi aggályt keltettek erre nézve, s részemről is hajlandó voltam a május 28-iki czikkbe azon nézetét osztani, hogy a tán még meglevő részvényvagyont már csupán egy szerencsés és ügyesen keresztülvitt fúzió menthetendő meg. Dezsényi úr azonban mindeddig be nem váltotta ígéretét. Várt czikke helyett ugyane lapok június 3-iki számában megjelent a „Tisza“ biztosítótársaság dicséretes objectiviással tartott nyilatkozata, melylyel többek közt az is constatálva lett, hogy a két társaság igazgatói közt a fúzió iránt csakugyan folytak komoly tárgyalások, s hogy azok csupán azon okból nem vezettek czélra, mert a Victoria részéről oly kívánalmak létettek, amelyek teljesítését a Tiszának biztosítottai és részvényesei érdekében meg kellett tagadnia. Megjelent aztán a Victoria május 30-iki közgyűlésének jegyzőkönyvi kivonata, melyhez képest a közgyűlés határozatából a társaság részvénytőkéjének 1875 deczember 31-iki állaga nem is a Dezsényi úr által csekélylett és nemes indignatióval visszautasított 468,000, hanem a leltár számlán még törlesztetten 39,522 frt 67 krt alapítási és szervezési szám ,tán 22,119 „ 63 „ előre kiadott életbiztosítási jutalékokban 46,548 „ 84 „ összesen 108,211 írt 12 krt tevő, már elköltött résznek is belefoglalásával 320,000 írtban lett megállapitva s e szerint az lett beismerve, hogy 1875 deczember 31-ikén a részvényesek vagyonából már nem is 320,000, hanem tényleg csupán 211,788 frt 88 kr volt még meg. Mióta Dezsényi uramaz ígéretet téve, már negyedfél hó folyván el, azt gyanítom, hogy most már a fentebb említettek után híjában volna még tovább várnom czikkére. Bárha tehát, mint mondom, az ő kitűnő tollának készségesen átengedtem volna a tért a Victoria fényes vagyonállásának bebizonyítására : ezennel folytatom ismertetéseim sorozatát a Victoriával; egyszersmind eleve kijelentem, hogy miután több tárgy iránt nem okmányokból, hanem csupán emlékezetből lehetene szólanom, ha valamely részben tévedni találnék, Dezsényi úrtól az alapos helyreigazítást köszönettel veendem. A mily könnyen ment a „Pesti“ megalakulása, mihelyt a kormány engedélyét megnyeré, épp oly nehéz volt a „Victoria“ megszületése s három ízben is neki kellett fohászkodnia. — A társaság ugyanis 1865-ben egyelőre csupán a tűzbiztositási ág művelésére alakulván, elöljáróban 1000 db egy ezer forint névleges értékű 300 írttal befizetendő részvényt bocsátott ki; 1867-ben a cégágazatnak is üzembe vétele határoztatván el, ennek alkalmából a főkormányszék által újabb 500 db részvény kibocsátása lett elrendelve; végre 1868-ban a társaság alapszabályait módosítván, ezekben ezer forintos részvényeinek teljes befizetése 200 forintosunkká oly módon corvertálását határozta el, hogy minden régi részvényre még száz forint fizettessék be s igy minden régi részvény két uj részvénynyel cseréltessék ki. Az 1500 db régiből ekkér 300 db új részvény fogván előállani, hogy a szállítmányi és életbiztosítási ágak is üzembe vétethessenek, ugyanezen alapszabályok által még 2000 db új részvény kibocsátása, tehát a készpénz-részvénytőkének egy millió forintra emelése lett a közgyűlés által elrendelve. Daczára azonban a már 1864-ben meginditott nagyköltségű részvény-elhelyezési utaztatásoknak; daczára annak, hogy a befizetések 30 fztos apró részletekben kivántattak és daczára a társaság hitelműveleteinél éveken keresztül gyakorlott azon szokatlan rendszernek, hogy a kölcsönt kérőknek a kölcsön vett összegek több-kevesebb hányadáért Victoria-részvényeket kellett elfogadniuk, s a két első kibocsátás is alig lévén elhelyezhető, s a convertálási utánfizetések szintén csak igen vontatva folyván be, annál kevésbé volt kecsegtető a kilátás a további 2000 drb részvénynek Erdélyben elhelyezhetése, ehhez képest a két új ágazatnak üzembe vehetése iránt. Kisegítette e zavarból a Victoriát azon véletlen eset, hogy az ezidőtájt Pesten létesíteni szándékozott „Ország“ biztosítótársaság kellő számú részvényesek hiányában megalakulni nem bírván, annak részvényesei 1869. augusztusában tartott közgyűlésükön a Victoriához csatlakozást kimondták. A Victoria viszont azon kedvezményben részesítette a csatlakozókat, hogy részvényeinek 200 frtos árából nekik 18°/n-ot elengedett, egyszersmind szerződésileg kötelezte magát, hogy az ekkér összegyűlendő alaptőkét, amennyiben annak elvonását maga a biztosítási törzsüzlet nem teendi szükségessé, folyvást Pesten hagyja s a magyarországi részvényesek által a pesti részvényesekből választandó „felügyelő bizottmány“ kezelése alatt hitelműveletekben gyümölcsöztetendő. Az „Ország“ részvényeseinek e csatlakozása folytán mintegy 1300 darab részvény talált elhelyeztetést s arra 212.000 forint alaptőke folyt be készpénzben, mely összeg egész 1872. végéig sértetlenül is megvolt a pesti bizottmány kezelésében, azóta azonban onnan annyira elvonatott, hogy ma már alig tesz 50,000 frtot a belőle még meglevő s éppen csak a nem-értékesithetés okából el nem vont töredék. Az „Ország“ részvényeseinek csatlakozása minden tekintetben nagyot segített a Victorián; ez tette lehetővé, hogy az üzletvezetés a részvényelhelyezés gondjaitól s a vagyoni gyengeség nyomasztó érzetétől némileg szabadulván, az üzlet nagyobb arányú fejlesztéséhez végre hozzákezdjen, ez tette lehetségessé egyszersmind a szállítmány- és életágaknak is 1870 és 1871-ben történt megindítását. Azonban még e nyomós segedelem mellett sem sikerült a társaságnak soha az elhelyezett részvények számát ötezerre kiegészítnie, tehát az alapszabályszerű egy millió forint alaptőkét összehoznia. Még a folyó év május 30-iki közgyűlés is 535 db még tárczában levő részvényért az alaptőkéből 107,000, a kétes befolyású hátralékos részvénytartozások tartalékaképpen pedig 37,672 frt 97 kr leírását rendeli el, mihez képest a Victoriának legjobb állásában is legfeljebb 855,327, sőt az „ország“ részvényeseinek adott 18°/0-nyi leengedés s a többi részvényeknél is legalább ugyanannyit tevő elhelyezési költségek és provisiók levonásával csupán 700— 720 ezer forint tényleg befizetett alaptőkéje lehetett és volt. A részvénykibocsátásnak ezen háromszor ismétlődéses kapcsolatában a biztosítási üzletágaknak is nem egyszerre, hanem csupán egyenként üzembe foghatása a szervezésnek és felszerelésnek is ugyanannyiszor ismétlését tevén szükségessé: e körülmény természetesen vonta magával a szervezési költségek felszaporodását, kimagyarázza egyszersmind azon jelenséget is, hogy a társaság évi számadásain a tőkésített költségek consequens fogyása helyett többször, nevezetesen az emissiók és az új ágazatok megindításának éveiben, azok növekedésével találkozunk. Jelentékenyen befolyt e 7111. évfolyam.