Ellenőr, 1876. október (8. évfolyam, 271-301. szám)

1876-10-01 / 271. szám

(glMxttisl árai: Egész évre . . 20 frt — kr. Érnegyedre .. * & frt — kr. Félévre • • . ÍO „ — , Egy hónapra .. 1 „ 80 „ Kgyes fc/.í'sin ára lO itrajcv ie*. tSzerkesztési iroda: Budapesten, TbácLor-Tztnza 6. szárra Semmit sem W>nk, ha nem tudjuk, kitől jön. — Kéziratok visszaküldésére nem vállalkozunk. — Kosta által csak bérmentes leveleket fogadunk el. POLITIKAI NAPILAP. hirdetések felvétele: Budapesten, nódor-utcza 6, szám (Légrády testvérek irodájában), "'Tüvábhá Havas, Latite & lie. czégnél Párisban (Place de la Bourse Nr. 8), vala mint Leopold Miksa hirdetési ügynöknél, Budapest, Eákosárob-uteza 431. sz. $iadó-hivatal: BvccL apes téri; nácior-iztcz a, 6. szám, ide intézendők az előfizetések és a lap szétküldésére vonatlcoző minden felszólalás Távíratok. Észté gom, szept. 30. (Az „Ellenőr“ eredeti távirata.,) Esztergommegye közigaz­gatási bizottságába megválasztattak :' And- rássy Gyula volt országgyűlési képviselő, Bakai Imre közbirtokos, Havasi Imre ügy­véd, Heya Tivadar ügyvéd, Koller Antal volt országgyűlési képviselő, Mayer István kanonok, Mészáros Károly ügyvéd, Nieder- man Pál ügyvéd, Palkovics Károly volt or­szággyűlési képviselő, Rédly Gyula. Bécs, szept. 30. (A „B. C.“ távirata.) Konstantinápolyi tudósítások szerint a^orta a hatalmak békepontozataira csak neháuy nap múlva fog válaszolni. Saviét pasa a külföldi hatalmak több képviselője előtt úgy nyilatkozott, hogy a török kormány nem fogadhatja el a proportiókat eredeti alakjuk­ban, de hogy majduem egészen hasonló el- leninditványokat fog tenni, és azokat nehány ponttal meg is fogja szaporítani. A Szerbia által építendő vasút kérdésében a porta nem áll el követelésétől. Szumarakoff tábornok várakozás ellenére személyesen megy Bel­gádba. Holnap utazik hajóu Budapestre és hétfőn reggel Belgrádba. Itt tartózkodása alatt már két futárt küldött Livádiába. Bécs, szept. 30. A „Pol. C.“ jelenti, hogy a birodalmi tanács okt. 19-én fog megnyittatni. Konstantinápoly, szept. 29. Egy alekszi- náczi sürgöny jelenti, hogy a török hadcsa­patok Deligradnál jelentékeny győzelmet vív­tak ki, mig a szerbek nagy veszteséget szenvedtek. Konstantinápoly, szept. 29. Ejub pasá­nak egy tudósítása, megerősíti, hogy a tö­rökök tegnapelőtt Alekszinácz előtt jelenté- keny győzelmet vívtak ki; a szerbek, kik az egész Morava-vonalou az ellenségeskedést újra fölvették, megverettek és nagy veszte­séggel visszaszorittattak. Konstantinápoly, szept. 29. A rendkívüli minisztertanács holnap gyűl össze a nagy- vezir elnöklete alatt, hogy a hatalmak előterjesztésére adandó választ végleg meg­állapítsák. — Hírlik, hogy a reformok ke­resztülvitelére választandó nemzeti tanács tagjainak száma 120 leend, — A brazíliai császárné ide érkezett. Belgrád, szept. 30. (A „B. 0.“ táv­irata.) A Morava balbartján tegnap is csa­táztak, a kivívott előnyökről nincs semmi tudósítás. Az Ibar melletti hadsereg parancs­nokává Alimpicset nevezték ki, mivel ennek kizárólag szerb csapatai az orosz vezér ellen tiltakoztak. Belgrád, szept. 30. (A „B. C.“ táv­irata.) Milán fejedelem a sok unszolásra, hogy Deligrádba menjen, megígérte, hogy a mint a fejedelemasszony kissé jobban lesz, elmegy vitéz hadseregéhez. Ennek da- czára azt hiszik, hogy Milán nem merészel Deligrádba menni, mivel Csermtjeff egészen független magaviseletét tanúsít, és maguk a miniszterek is félnek hatalmától. Banyaluka, szept. 30. (A „P. C.“ táv­irata.) Az oroszok folyton özönlenek Leleti Boszniába; számuk meghaladja eddig a 3000-et. Egyszersmind nagyobb mennyiségű feyyvert is hoztak magukkal, és a lakosság közt kiosztottták, hogy újra föléleszszék a fölkelést. Pétervár, szép. 30. A hir, mely szerint a szerb minisztertanács a békefeltételek visszautasítását határozta el , alaptalan, minthogy a föltételek Szerbiának eddig még nem terjesztettek elő. — A porta még nem válaszolt a hatalmak javaslataira, de haj­landónak nyilatkozott azok alapján a békét elérni. BUDAPESTI S Z I N L A P O K. Budapest, vasárnap, október 1. Nemzeti sziiiMz. Yár-szinliáz. KOMÁROMY MARISKA k. A kőműves, a. a kolozsvári nemzeti szín- Víg dalmű 3 felv. ház tagjának fölléptem: —■ a jóslat. Népszínház. Eredeti vígjáték 5 felv. A Szökött katona. Kezdete 7 órakor Eredeti népszínmű 3 szak. — Kezdete 7 órakor. UTOLSÓ POSTA. A „N. fr. P.“ irja: Szumarakoff tábornok, Andrássy gróf és a hatalmak itteni képviselői har­madnap óta lázas tevékenységet fejtenek ki, mi a crisis magas fokára mutat. Oroszország letette ál- czáját és leplezetlenül föllépett követeléseivel. Eu­rópa többi fővárosaiból érkező hírek szintén igy hangzanak, Oroszország tehát nemcsak Bécsben, de a többi cabinet előtt is nyilvánította szándékait. A porta várhatja az ultimátumot, ha a hatalmak az utolsó pillanatban nem állják útját Oroszország­nak. Oroszország határozottan az éjszaki tar­tományok átadását kívánja, mit ha a porta megtagad, úgy az orosz Ausztriát fegyveres se­gítségre hívja föl. Berlinben a legmagasabb kö­röket igen lehangolta ezen fordulat. A császár ez által meghazudtolva látja legujabbi békés nyilat­kozatait, melyeket császári rokonáról tett. Ber­linben mindamellett ragaszkodnak azon nézethez, hogy ha nem is áll minden hatalom Oroszország ellenébe, de őt egyedül nem szabad hagyni gaz­dálkodni, és eshetőleg legalább Ausztriának kell beavatkozni Boszniában és Herczegovinában. Décazes herczeg a miniszteri tanácsban ki­nyilatkoztatta, hogy alaptalan az aggodalom ami­att, hogy Szerbia vonakodik beszüntetni az ellen­ségeskedést. A hatalmak semmi fontosságot nem tulajdonítanak Risztics elhatározásának. Szerbia csak nyomást akar gyakorolni a portára a béke­alkudozások alkalmával. A porta válasza már is­meretes és a hatalmakat teljesen kielégíti. A ha­talmak kényszeríteni fogják Szerbiát az általuk elő­terjesztett föltételek elfogadására. De Párisban ezen megnyugtatás daczára igen nyugtalanok a kedélyek. Az Alekszinácz mellett 12 óra hosz- száig vívott csata a szerbek vereségével végződött. Abdul Kerim pasa azt jelentette Konstantinápoly- ba: „A szerbek az egész alekszináczi vonalon meg­támadták a császári csapatokat, de megverettek és nagyszámú halottat és sebesültet hagytak a csa­tatéren.“ E hó 27-én a lordmayor vezérlete alatt 50 tagú bizottság jelent meg Derby lordnál, és fólvi- lágositást kért a keleti kérdést illetőleg, továbbá a parliamentnek összehivatását is sürgette. Az utóbbi pontra vonatkozólag igy válaszolt Derby lord: „A parliament egybehivása karácsony előtt szo­katlan. F .sz év óta csak kétszer történt meg. 1854. évnek felén, midőn a krimi hadjáratba voltunk be­bonyolódva. Továbbá másodszor 1867-ben, midőn az abessziniai expeditiót indítottuk. Azonban a jelen pillanatban a legnagyobb fokban valószínűtlen, hogy háborút fogunk viselni. Ez az ügyek állása. Mivel őszintén beszéltem, és megmondom önöknek, hogy mit várok, úgy nem hiszem, hogy önök veszélyez­tetettnek tartják az európai békét. Budapest, szeptember 30, Kozák-e vagy respublica? Mialatt odalenn verekesznek, s ide­fen n nem tudják, hányadán vagyunk ; mi­alatt egész Európa vigan folytatja mario- nette-tánczát a Csernajeff ur szives ránga- tóján s a hatalmak apraja nagyja mind jobban neki háborusodik az örök békének : eszünkbe jut nekünk a „kis káplár“ egy régi mondása s elgondolkozunk fölötte e si­ralmas világrész különös soráról. „Európa 50 esztendő alatt vagy k o- zák lesz, vagy köztársaság“, mondta volt az első Napóleon. Azóta régen letelt a jóslat ötven éve. Európa még nem lett kozák, és nem lett köztársaság. De egy pár évtizeddel idébb- odább csekély különbség a történelemben, hol a népek élete századokon számítja nap­jait. S a fél nappal elsietett jóslat elég ko­rán ráér beteljesedni még. És nekünk, úgy tetszik nagyon, hogy arai Waterloó óta e világrészen végbement, a jóslat teljesedtének nem vág útjába, sőt inkább egyengeti azt. Szegény Lengyelország beszélhet erről valamit. Látta Osztrolenka a kozák eszme vérben úszó napját, mely ■ a Muravieffek akasztófasorait sötét árnyékkal rajzolá Európa nyomorult földjére. Látta ez eszmét a népek elfojtott szabadsága, nyögve a szentszővetség békóit; a széttagolt Itália, a liliomos szem­fedőbe burkolt Francziaország és Világos és Arad: mindannyian látták az eszme bor­zasztó hódításait, mely keselyű szárnyain négy évtized alatt a befolyás és hatalom oly fokára emelte Oroszországot, milyenről Napoleon kora alig álmodott. „Nous en sommes désniaisé“, mint Mme Stael mondaná. Áldjuk érte a népek ön­tudatra ébredő szellemét. A felvilágosodás szővétneke szétszórta az évtizedes pangás sötét éjjelének kisérteteit: és szentszövetség és önkényuralom é3 zsarnoki elnyomás s a hányán vannak a kozák eszme előharczosáij. rokkantán állnak ki a tusából, melyben a korszelleme tör utat magának. Nem, ezen az utón utói nem éri Európát a kozákság végzete. Ez az ut a szabadság, a testvériség, a mivelődés birodalmába visz s onnan ki van átkozva a kozák eszme uralkodása. A kis káplár, a nagy hadverő, nyu­godtan alhatja e felől örök éjszakáját. A kozák nem fogja lovát megitatni a Szajna vizében, „au millieu de ce peuple francais qu‘il a tant aimé.“ A franczia lelkesedés, a német kitartás és tudomány, az angol szor­galom és szívósság, a magyar szabadságsze­retet s buzgó törekvés nem fog romba om­lani a barbarizmus hullám verésétől, mely éjszakról torlódik ellene. A nyers erő világ­bontó ereje régen széttört Róma s Bizan- tium falain. Regeneráló missióját a népván­dorlás befejezte már. Nem, szent hitünk sugallja, a történet élő tényei kiáltják: Európa soha nem lesz kozák. Kozák nem, de köztársaság lehet. És ez a jóslat alternatívája. Körültekintünk. Sajátságos látvány ez itt köröttünk. Mintha őszbecsavarodott tisz­tes monarchiák, ifjú erőtől duzzadó koronás hatalmak, alkotmányos jogar, kényuri bot, szóval ahányféle megtestesülése a monarchi- cus elvnek e világrészen feltalálható: ezek valabányan mintha egyéb feladatot nem is ismernének, mint az európai köztársaság előkészítésével igazolni létjogukat. Ha tesz­nek, ha mulasztanak: az.mind ez eszme javára való. Tisztítják utjából a gátakat. Ma egy monarcbicus elvet áldoz meg ön­kény tes elhatározásuk; holnap egy mon archikus intézmény törik össze ellenszegü­lésükön. Mig kölcsönösen egymás hatalmának megrontására törnek a monarchiák: nem veszik észre, hogy maga a jnonarchicus elv oráladozik, s mielőtt egymás várait meg­vívnák , romhalommá leszen a közős erősség. A monarchiák forradalmi politikát űz­nek. Egy Hugó Viktor azt mondaná: az elv már nem él, csak a mása kisért, idegen szellemtől kölcsönözve jártányi erőt. És a mi most a keleten történik, az igazolhatná Hugó Viktort. Ott szentesitik a lázadás jo­gát; oltalmazzák a forradalmat s a conser- vativ gondolatot megölik. Európa legmonar- cbikusabb hatalmai! Az igazság nem igaz­ság nekik, ha a forradalom tanával ellen­kezik ; a jog nem jog, az írott kötés nem kötés, az eskü nem eskü és nem lelkiisme­ret a lelkiismeret, hacsak nem a forradalom javára szolgál. Lábbal tiporják a tekintély elvét; proclamálják a beavatkozást a tör­vényes állapot ellen a törvényszegés, az államrend ellen a felbomlás javára. Phry- giai süveget von sisakjára a katonai uralom ; a zsarnok népjogőt prédikál, és Proudhon elve becsületre jut. Hiszen csak színből, csak játékból; csak arra, hogy egymást megkötözzék és megkötözvén jobban kifoszthassák. Persze, persze. Nem is kétkedik efelől senki. De sok oly üszőktől égtek már porrá városok, melylyel tüzkigyókat rajzoltak csak úgy játékból; és sok ember elesett már olyan fegyvertől, amit csak úgy színből emeltek rá. Nem veszik észre e jó monarchiák, hogy mire egymást oly jól megkötözik, felszaba­dul a köztársaság; minden böggel, mely a monarchiák kezére kurkolódik, egy*egy bu­rok oldódik le a forradalomról. A hatalmi versenygés, mely ma Törökország ellen sza baditja fel az állambontó elveket, ha egy­szer sikert arat, többé el nem ül. Hanem élénk tevékenység1’0 • ■ erken, valahányszor Törökország után a „soros“ köve-tezik. És a hatalmak mai eljárása sor ra ffoJa venni Európa monarchiáit s mire sorra vette: Európában nem lesznek monarchiák. Vigyázzanak az európai hatalmak. Mi­dőn népek sorsával vélnek ű: koro­nákkal játszanak. Törökországot: megölve a marchikus elvet gyilkolják. Az országgyűlési' szabadelvű párt hűre folyó év okt. hó l én délután 6 órakor értekezletet tart. A közös miniszteri értekezletek Budapesten fognak folytaitatui a jöv5 hét végén. Az osztrák miniszterek csütörtökön vagy pénteken érkeznek meg. A „N. Fr. Pr.“ szerint a munka gyorsítása szempontjából a vám- és kereskedelmi szövetség megújítására vonatkozó törvényjavaslat szövegezését az osztrák kormány vállalta magára, mig a 80 millióra vonatkozó előterjesztést a magyar kormány szövegezi. A vám- és kereskedelmi szö­vetségbe a magyar kormány kiváuatára fel fog vétetni az is, hogy az osztrák vállalatok, ha Ma­gyarországra is kiterjesztik forgalmukat, kötelesek itt czégeiket a törvényes leltételek megtartásával bejegyeztetni. A mentelmi bizottság ma az orszá­gos ülés után a Miletics-ügybeu ülést tartott, me­lyen a ’ ormány részéről Tisza és Perezel minisz­terek voltak jelen. Az ügy előadójának a bizott­ság Horánszkyt választá. Emmer felveté azon kér­dést, hogy Miletics felhivassék: akar-e élni a bi­zottság által leendő személyes kihallgatiatásának jogával. A bizottság e kérdés fölött akkor határoz, ha az előadó már áttanulmányozta az ügyiratokat. Simonffay kérdésére kijelenté Tisza miniszterei ! hogy a kormánynak egyetlen tényét ez ügyben magában foglalja ugyan a főügyészhez intézett, s az ügyiratokhoz mellékelve levő irata, de kész megadni a netán szükséges ;bővebb felvilágosításo­kat is. y- A bizottság ez ügyben hétfőn taríandja legközelebbi ülését. Deák Ferencz szobrára a 4459. számú ivén begyült 19 forintot Pap Gábor országgyűlési Képviselő és superintendens úrtól átvettük. Ez összeghez járultak: Pap Gábor superin­tendens 3 frt, Pázmándy Lajos segédgondnok Köm- lődön 5 frt, Hórváth Mihály esperes Lepsényben 2 frt, Stetner Ignácz esperes Nyárádon 2 frt, Jókay Károly Komáromban 2 frt, Vály Ferencz tanát Pápán 2 frt, egy valaki 1 frt, László József főis­kolai gondnok Kocson 2 frt. . - «*■ .f '* "5 *+ i Esküdtszék, vagy rendes bírósági — Két czikk.— ' II. Az esküdtszék ítéletei ellen szerző a következő perorvoslatokat vagy „kiigazításo­kat“ tartja szükségesnek: a semmiségi pa­naszt, az ítélet felfüggesztését, s az ügynek más esküdtszék elé utalását, a rendes bíró­nak a helytelen m;aí&zta!ó ítéletbe v ó be" avatkozását, s annak n tatását’ a Per újra való felvételét, sőt még azon jogorvos­latot is, mely megengedi „a roszul értesült bírótól a jól értesülthöz való appellálást,* mely abból állna, bogy az ügy a felek tévedése esetén, rövid záros határidő alatt, ugyanazon esküdtszék előtt újra felvehető. Látható ezekből, hogy szerző ugyancsak sok és erős sánczot akarna építeni az es­küdtszékek ellenében az igazság megvédésére. Csakhogy a túlzás e tekintetben is helyte­len eredményekre vezet. A sok perorvoslat — mint saját judikaturánk szomorú tapasz­talataiból is tudhatjuk —- nem csak meg nem védi, de sőt veszélyezteti az igazságot. Azért az ujabbkori jogtudomány mindinkább a perorvoslatok megszorítására törekszik, s erre kell törekednünk nekünk, főleg a mi viszonyaink közt, hol a sok perorvoslat va­lóságos igazságügyi calamitásokat okozott. Az igazságszolgáltatás csak a perorvoslatok megszorítása mellett lehet gyors, sót csak igy felelhet meg a közbizalomnak, mert a per orvoslatokból származó ellen­tétes ítéletek megingatják a nép­ben a helyes igazságszolgáltatás iránti hitet. Szerző által javait perorvoslatokból legalább egy felesleges, egy pedig helytelen. Felesleges az utolsó helyen említett, helytelen a rendes biróságnak adni czélozott azon discretionalis hatalom, hogy az esküdtek kárhoztató Ítélete ellené­ben a vádlottat felmentse, ha absolut több­séggel meg van győződve vádlott ártatlan­ságáról. Szerző e felfogásáról tegnap kifejtettük nézetünket. Szerző javaslata az esküdteket a rendes bíróság curatelája alá he­lyezné. Mert nagy különbség van ám a közt, ha a rendes bíróság az általa téves­nek tartott ítéletet felfüggesztheti, s az ügyet más esküdtszék elé utasíthatja, vagy pedig ott, azonnal, az események és hallot­tak benyomása alatt, minden érettebb meg­fontolás nélkül, megváltoztathatja. S honnét veszi szerző a garantiát, hogy a rendes bí­róság nem tévedhet az esküdtek ítéletével | szemben, s hogy csakugyan ártatlan az, | kit az esküdtek verdictje ellenére a rendes j biró annak tart? Nem sértené-e aközérzüle- I tét, ha az esküdtek Ítélete daczára a ren- j des biróság felmentene [oly vádlottat, kit a | közvélemény bűnösnek tart, de a rendes bi- i róság a törvényes bizonyítékok alapján nem ! látja megállapítottnak vádlott bűnösségét ? A rendes biróság e jogköre az elitéi- tetések számát szaporítaná. Az esküdt kétes esetekben is, de hol jelentékenyen ter­helő bizonyítékot lát, könnyebben kimon­daná a bűnöst, mert hisz háta mögött áll a rendes biró, akinek jogábau áll a kár­hoztató ítélet alapján felmenteni vádlottat. S ezt annál inkább tenni fogja az esküdt, mivel tudja, hogyha felmentésre szavaz, és téved, a rendes biró nem ütheti helyre té- \ védését. Részünkről tehát csakis az ítélet fel- jj függesztését, s az ügynek más esküdtszék | elé való utalását tartjuk helyesnek, mert 3 ez kevésbbé sérti az esküdtszék méltóságát, s | mert az esküdt — tudva, hogy ha helytele- [ nül mond bűnöst, uj perre, 9 ítéletének »nyilvános meghazudtolására ad alkal- ‘ mat — nem bízza magát a mögötte álló i rendes biró belátására. Szerző az esküdtszéki intézményről j szólva alkalmat vett magának a büntető i eljárásról is részletesen nyilatkozni. A perbefogatást, vád alá helyezést, a I vizsgálati eljárást stb. mind érinti, s elis- ! méréssel kell megjegyeznünk, hogy itt szerző ! több igen helyes és figyelemreméltó dolgot '^pendít meg; csakhogy mivel nem tartozik szorosan a főkérdésre, s még hátralevő cse­* kély terünkön sokkal fontosabb kérdéseket ; kell érintenünk, szerző müvének ezen kü- : lön ben érdekes részét — ezúttal érin- I tétlenül hagyjuk. A büntető eljárásról Írandó \ czikkeinkben azonban alkalmilag ki fogunk \ rá terjeszkedni. Az esküdtszéki intézményt szerző hazai f viszonyaink közt életbeléptetketőnek, sőt \ szükségesnek tartja. Ezt az esküdtszéki in- \ tézmény mellett harczoló érveken kívül ha­zánk culturalis viszonyai által is indokolja. Igen helyesen. Népünk culturalis fejlettsége kétségkívül hasonló fokon áll a franczia ! népével, s megelőzi az olasz és orosz nép | fejlettségét, pedig ezen népek mind élvezik ! az esküdtszék intézményét. Csakhogy bizonyos nehézségekre nem gondolt szerző, vagy h gondolt, könuyedén tulteszi magát azokon. A pénzügyi nehézségeket azért em­lítjük első sorban, mert bár rendezett vi­szonyokkal biró államokban a pénzügyi kér­dés fontos intézmények életbeléptetésénél csak mellékes tekintet alá kerül, nálunk ezen kérdés képezi a szirtet, melyen annyi jótékony reform hajótörést szenved. Szerző nagy biztossággal kimondja, hogy az esküdtszéki intézmény ahelyett, hogy drágítaná, olcsóbbá teszi igazságszol­gáltatásunkat. E tekintetben azonban alaposan téved. Ha életbeléptetjük az esküdtszéki in­tézményt, az esküdtszékek számát kényte­lenek leszünk igen kicsire szabni, s pedig culturalis, sa szerző' által lenézett n e m- zetiségi indokból. Culturalis indokból azért, mivel a polgárok túlságos megter- heltetése nélkü[ csak legnagyobb váro­sainkban állíthatunk fel esküdtszéket, s meg vagyunk győződve, hogy szerző maga se . véli minden törvényszék székhelyén s kör­nyékén feltalálhatni oly nagy számban az esküdti hivatásra alkalmas elemeket, hogy ezen szép polgári tiszt elviselhetlen teher ne legyen az illetőkre. Nemzetiségi szempontból azért, mivel ha az esküdtszékeket életbeléptetjük, remél­jük, nem indulunk Oroszország nyomán, mely az állam elleni bűntetteket kivette az esküdtszékek illetőségi köréből. Már pedig állami és igazságügyi érdekek miatt egy­aránt helytelen volna Mileticsék államellenes bűntetteit p. u. egy újvidéki esküdtszékre bízni, annál kevésbbé, mivel jelenlegi bün­tető eljárásunk még az illető vidéki rendes bíróságokat sem tartja alkalmasoknak e büntettek elbírálására, s azokat a budapesti kir. törvényszékhez utasítja. Ha tehát mi életbeléptetjük az esküdt­székeket, az csak úgy történhetik, ha ez intézmény székhelyeit azon főbb városokra szorítjuk, liol a magyar, s esetleg német intelligentia határozott túlsúlyban van. Mi­vel pedig az összes esküdtszéki szolgálat ezen városok és vidéke polgárainak vállára nehezülne, kénytelenek volnánk az esküdt­székek illetőségét csak a legnagyobb bűn­tettekre korlátozni, s igy p. u. az 5 éven alóli bőrt nnel sújtott bűntetteket a rendes biróság hatáskörében meghagyni. Mi következnék ebből ? Első sorban az, hogy ez az uj appara­tus csak lassan működhetnék, mert nagy területeknek szolgáltatna igazságot. Másod­szor költséges volna, s bizonyára jelentéke­nyen többe kerülne, bár megengedjük, hogy jobb lehetne jelenlegi igazságszolgáltatásunk­nál. Többe kerülne pedig azon költségek miatt, melyeket a távol helyeken lé­tező bizonyítási eszközök beszerzése, tanuk, szakértők stb. kiadásai felemésztenének. S hogy ez nem kicsinylendő kiadás, kétségte­len azok előtt, kik a szóbeliséget és közvet­lenséget, még a kir. tábla decentralisatiója esetén is, a költségek miatt tartják megvaló- sithatlannak. Szerző azonban ezen költségeket a felső bírák fizetésén véli megtakarithatónak. Ez'azon­ban szintén nagy tévedés. Szerző megengedi, amint kell is, a semmiségi panaszt, s a büntetés kimérése tekintetében a felebbvitelt; a legtöbb büntető per tehát be fog kopog­tatni a felső bíráknál; igy tehát már csak e miatt sem lehetne apasztani a felső bírák számát, legalább oly mérvben, hogy a ki­adási többlet megtakarítható legyen. Ide já­rul, hogy a büntető perekkel a felső bíró­ságoknak csak aránytalanul kisebb része foglalkozik, s mi legfőbb, a kisebb bün­tettek, vétségek és esetleg kihágá­soka rendes bírói körben maradván, a fe- lebbvitelről (semmiségi panasz vagy felebbe- zés) ezek tekintetében is kell gondoskodni. Mi tehát oly véleményben vagyunk, hogy a felső bírák fizetésének révén egy garast sem takaríthatunk meg abból, mit fel fog emészteni az esküdtszéki perköltsé­gek vámja. Egyébiránt mindezen kérdések megvi­tatásával várhatnánk jobb időkig, ha volna csak megközelítőleg is tűrhető büntető tör­vénykönyvünk és eljárásunk. Mivel azonban nincs, minél előbb törvényerőre kell emelni a jelenleg tárgyalás alatt levő, s különben is kitűnő büntetője vas] atofc, melynek élet- beléptetése előtt, azonban számolnunk kell ama kérdésekkel: vau-e elég szellemi, erkölcsi és anyagi tőkénk az es­küdtszéki intézmény életbelépte­tésére? Elérkezettnek tartjuk-e az időt e z e u intézmény tágas ab b- körü megvalósítására? Vagy nem helyesebb-e bűn tető törvényköny­vünket a büntető eljárás reform­jának alapján élet belép t e tni? Annyi bizonyos, hogyha nem is fogad­nék el az esküdtszéki intézményt, a bün­tető eljárást gyökeresen át kell alakítanunk, mert a jelenlegi gyakorlat mellett a leg­jobb codex sem segít rajtunk. A bizonyíté­kok teljesen szabad méltatását, a tény­kérdés felebbezhetlenségét, az írásbeliséggel való teljes szakítást, a vádelvnek uralomra való juttatását, a kir. ügyészség szerepének kitágítását, s ezzel kapcsolatban a biróság. nak a perre, a vizsgáló bírónak a vizsgá- - JnaMÉMMHMWBCjiipaiTu ^ir-fniwae 271. szám, Budapest, vasárnap, október 1. 1876. Vili. évfoivam.

Next

/
Oldalképek
Tartalomjegyzék