Ellenőr, 1876. december (8. évfolyam, 332-360. szám)
1876-12-01 / 332. szám
adjegyek és az érték egységét fentarthatja, és ezen kívül a privilégium megnyerésében kér, önjóló és különböző törvényhozási alapokon nyugtóormánytól függ, hogy igy a maga részéről tárgyalási alapot nyújtson. Hogy ezen kötelességgépek öntudatával bír, kiviláglik a bank belátó- ]oásának 2. pontjából, melyben a bank vezetői „ lényegesen más alapokról“ beszélnek, miáltal egyszersmind azon kötelezettséget is elvállalják, hogy ezen lényegesen más alapokat ki is jelöljék. Feltehető, hogy a tárgyalások, melyeket a cabine-tek nagy önmegtagadással, de az osztrák bank eddigi szolgálatainak jogos tekintetbe vételével most megkezdeni fognak, legközelebb ezen irány-ban fog megindulni, mert különben a kormányok csak a sötétben tapogatódznának az iránt, hogy mit kíván tőlük a bank maga részéről. A régi bankstátus föntartásának lehetőségére még a legtovább menő bankkörök sem gondolnak, mert azon körök sem ignorálhatják egyszerűen az utolsó tíz év eseményeit, de nem is tetethetik, hogy nem tudják, hogy Magyarország 1867 óta teljesen egyenjogú factora a monarchiának“. Ez igen szép biztatás, de köszönjük. A bank által felállítandó statútumot, mint már tegnap is megjegyeztük, mi sohasem fogjuk tárgyalni. A phylloxera-irtás kérdésében. .. szerkesztőség! Látván, hogy van az országban, aki nem fél a szájas kontárhősök lármájától, hanem a a közdolgokban meg meri mondani az igazat, érdekes adalékul a phylloxera-kérdésben elbeszélem saját tapasztalataimat. Egyszer a pancsovai szőlőkbe vetődtem, ahol éppen az emberek nagy lármára csoportosultak össze. Engem is oda vitt a kíváncsiság s azt láttam, hogy több katona vagy csendőr féle s még vagy 20—30, kapával s egyéb szerszámmal ellátott egyén minden szakértő nélkül az egybeesődült nép lármás kíséretében szedegette a szőlőtőkékről a levelet; a pandúrok meg a munkásokkal kutatták s keresték a phylloxerákat, azután kijelölgették a pusztításnak szánt helyeket. Ismeretlen lévén, s különben is a nagy tolongás miatt nem juthatván a kutatók közelibe, azzal voltam kénytelen megelégedni, hogy a nyomuk után jártam, s vizsgáltam az irtásra kijelölt tőkék leveleit, de rajtuk semmi phylloxerát nem találhattam. E közben egy szőlőgazda, aki fakereskedő különben, körülbelől a következőleg szólított meg: Uram, hiába keresi a pusztító rovarokat, mert szőlőinket nem azok, hanem a kormányunk által kiküldött emberek pusztítják ; az én szorgalmammal művelt szőlőmet is, mely egész gazdaságomat képezte, s nem adtam volna oda, nem tudom, mennyi pénzért, ezek pusztították el. Azután a szegény öreg elbeszélte, miként keletkezett a phylloxera és ottléte miként fedeztetett fel, tudniillik az odavaló sörfőző által. Neve emlékezetemben maradt, mert az Összecsődült csoport folytonosan azt kiáltozta: „Weifert hozta be Olaszországból szőlővesszőkkel, s ő volt a legelső, aki a pusztító bogarak létét feljelentette nem azért, hogy az ő szőlője pusztíttassék *), hanem azért, hogy a szegények elpusztuljanak.“ Weifert szőlőjében mégis csak a termés leszedése után történt irtás s annak is csak egy részében. Egyébiránt — jegyik meg az öreg, — ez nem is oly pusztító rovar, mely azelőtt itt ismeretlen lett volna, hanem mi amint észre vettük létét, is szőlőnk ide-oda kihaltát, a tőkék közé azonnal zöldséget ültettünk, és ezekre a rovar áthúzódott, mert a rovar jobban szereti a zöldséget; még azon év alatt elveszett, mi pedig a hiányzott tőkéket kipótolván folytattuk gazdaságunkat, míg jelenleg a nélkül, hogy a tőkéken vastagabb levél, az ilyenben szokott phylloxera fejleni — és kikelni, felfedeztetett volna, 8 évre eltiltottunk a szőlő ültetésétől. Tettem azután hozzá több kérdést, hogy mért nem panaszkodtak a kormánynál stb. . . .? Azt kaptam feleletül, hogy az is megtörtént, de panaszukra válasz nem érkezett, az ügyvédjük indítványba hozta a személyes megjelenést, ez azonban a kivánt költség hiánya miatt elmaradt. „De mit is végezhetnénk mi szegény emberek a gazdagok és az érdekeiket féltő szakértők ellenében!?“ lett az öregnek feleóhajtott kérdése. Én az elmondottakat semmibe sem vettem, mert természetes kifakadásnak tartottam, mi egy megkárosított ember érzékenységéből eredhetett. Most is azt hiszem, hogy ez érzés belejátszhatott. Azonban olvasván egy helyütt, miként Spanyol- és Németországban? a szakértők kukoricza közbeültetésével irtják a phylloxerát anélkül, hogy a szőlőtőkék kiirtására gondolnának, s olvasván az irtás ellen az „Ellenőri-ben Herman Ottó felszólalásait, nem mulaszthatom el az elmondottakat közölni, melyeket az öreg fakereskedő előadott, meg azt, hogy a zöldség közbeültetése által, a pusztító rovar elfojtható. Első teendője az lenne tehát a kormánynak, hogy a pancsovai phylloxera-irtó küldöttség munkáját hagyassa abba, s eddigi digáit a legszigorúbb vizsgálat alá vétesse, és azokat az embereket, a kik csalók netalán s mások kárára nyerészkednek. Ítéltesselek Utas, hogy egy félmértföldet gyalogoljon, és becses egészségére való tekintettel, nem lehetett volna magára hagyni, hogy dajka nélkül kocsikázzék . Helén nem őrködhetett Warrington úr fölött is, s nem volt joga megakályozni ezen urat abban, hogy Londonba menjen, ha dolgai odahívták. Sőt, ha elmegy és ottmarad vala, az özvegy talán, ő tudta, miért, örült volna rajta; de elnyomta ezen önös kívánságát, mihelyt fölismerte vagy megvallotta ezt magában, s megemlékezve Warrington nagy figyelmességéről és szolgálatairól és fia iránti állhatatos barátságáról, úgy fogadta őt, mint majdnem családja tagját, szokott mélabús nyájasságával és alázatos megnyugvásával. De mégis, egy reggel, mikor dolgai a városba hívták, az özvegy kitalálta, hogy mi járatban van Warrington, s hogy azért ment Londonba, hogy hírt hozzon Pennek Fanny felől. Arthur el is beszélte volt barátjának, bővebben, hogy minő kalandjai voltak Fannyval, s hogy mily érzelmeket táplált iránta. Hálát adott istennek, hogy megmenekült a veszélytől, mire Warrington szívből mondta rá az Ament, hogy nincs valamely nagy hibája, melyet önmagának szemére vethet, ami a leány iránti magaviseletét illeti; de hogy, ha már elválnak, amint kell is, szeretné, ha Isten áldjont mondhatna neki s remélhetné, hogy Fanny jószivvel fog róla megemlékezni. E társalgásban Pen annyi komolysággal s annyi megindulással beszélt, hogy György, ki szintén, s a legerélyesebben, a válás mellett nyilatkozott, attól kezdett tartani, hogy barátja nincs olyan jól meggyógyulva, mint ahogy’ dicsekszik vele; és hogy, ha ezek ketten még egyszer összekerülnének, az egész veszélylyel és kisértéssel újra meg kellene küzdeni. És minő eredménynyel ? — „Nehéz a küzdés, Arthur, és könnyű az elesés“, mondá Warrington , „s nekünk szegény nyomorékoknak legjobb bátorságunk az, hogy fussunk a veszély elől. Nem az volnék, a mi most vagyok, ha úgy cselekedtem volna, amint prédikálok.“ (1*1. folyt. kev.) ORSZÁGGYŰLÉS. A képviselőház ülése november 3- án. Elnök : Ggczy Kálmán. Jegyzők : Horváth Gyula, Molnár, Orbán. A kormány részéről jelen vannak: Tisza Kálmán, Perczel Béla, Széll Kálmán, Trefort, Péchy. Az ülés d. e. 10 órakor kezdődik. Elnök, miután a tegnapi ülés jegyzőkönyve hitelesíttetett, jelenti, hogy Lukács Béla és Molnár Antal képviselők azon indítványukat, melyben Szolnok-Doboka megye székhelyéül Szamosújvár városát kívánják kijelöltetni, visszavonták ; ennélfogva ezen indítványnak indokolás végetti felvétele elesik. Bodkross Elek bemutatja az igazságügyi bizottság jelentését a nagyszebeni kir. Teréz-árvaház, a károlyfehérvári káptalan, valamint a nagyszebeni és brassói szfereuetrendű zárdákat illető királyi alapítványi járulékok fejében kért póthitelről szóló törvényjavaslat tárgyában. Ajavaslat az osztálytárgyalások mellőzésével fog napirendre tűzetni. Az állandó igazoló bizottság véleményes jelentése alapján Stoll Károly Szatmár megye, Nagy- Bánya választó kerületében megválasztott országos képviselő a szokásos 30 nap fenntartásával igazoltatik és az 1-ső osztályba soroztatik. Következik a napirend: A földművelés-, iparés kereskedelmi minisztérium költségvetése tárgyalásának folytatása. Szalay Imre a gazdasági tanintézetek címénél hangsúlyozza a szőlőművelés és bortermelés szükségességét. Utasítattni akarja a kormányt, hogy intézkedjék a szőlőiskola és borkísérleti állomás felállítása iránt. Remete Géza nem helyesli Szalay javaslatát, mert nincs pénzünk főleg oly intézetek felállítására, melyeket a magánszorgalom pótolhat. Felszólal a m.óvári gazdasági akadémia német tannyelve ellen, melyre nézve a kormány a ház régi intenzióit nem teljesíti. Polemizál a Horánszky által tavaly a német tannyelv ellen fölhozott argumentumok ellen s beszédét azzal fejezi be, hogy határozati javaslatot ad be a német tannyelv mellőzésére. (Helyeslések.) Trefort Ágoston vallás- és közoktatási miniszter, mint a kereskedelmi minisztérium vezetője: T. ház ! Többféle tárgy hozatott itt szóba. Különösen Szalay J. képviselő úr a borászat ügyéről nagy tárgyismerettel szólt, és én tökéletesen egyetértek vele arra nézve, hogy a borászat Magyarországban igen fontos közgazdasági érdek, de tagadom, hogy a kormány azt figyelmére nem méltatja, hisz épen a költségvetés tárgyalásánál méltóztatott a képviselő úrnak hallani, hogy a diószeghi és budapesti vinczellérképezdékre 8000 és 10.000 frt van előirányozva; továbbá tudjuk, hogy létezik, ha nem is forma szerinti országos, de tényleg országos szőlőiskola Budán, melyet az állam subventionál, s hogy általában a kormány nagy figyelmére méltatja ezen ügyet. Hogy a mi borászatunk s különösen a kivitel nem képes azon dimensiókat nyerni, melyekkel az Francziaországban bír, annak valóban nem a kormány az oka, de az ok a társadalomban rejlik, azaz abban, hogy maguk a gazdák, kiknek érdekében volna kitűnő borokat produkálni és a kereskedők, kiknek borokat nagyobb mennyiségben kellene tartaniok és kivitelképes borokat a külföld rendelkezésére bocsájtani, az igényeknek nem felelnek meg. Ezen tevékenységet, mely a társadalmat illeti meg, a kormány nem fogja pótolhatni. Nem a magas vámok képezik az akadályt, hanem az, hogy nem produkálunk oly borokat, melyek hivatva vannak a kivitelre; de ha ilyen borokat produkálunk, akkor a kormány segélyezése nélkül is lesz azoknak kivitele. Elvben talán nem volna a t. képviselő úr határozati javaslata ellen kifogásom, de a mai viszonyok közt feleslegesnek tartom, sőt veszedelmesnek is tartanám országos költségen szőlőiskolát felállítani éppen akkor, midőn a philloxera mutatkozik és a mint értesítőnek éppen Klosterneuburgból terjed. Nem fogja tehát a t. képviselő úr rész néven venni, ha — intenzióját ugyan méltányolva — a t. házat arra kérem, hogy határozati javaslatát ne méltóztassék elfogadni. A mi Remete képviselő úr felszólalását illeti, nagyon kikel a kormány ellen, hogy nem hajtja végre a t. ház határozatait. A kormány végrehajtja azon határozatokat, melyeket végrehajtani lehet, és azon időben, amikor végrehajtani lehet. A t. ház nem hozza a határozatokat azon intenzióval, hogy bizonyos ügyekben a határozatok, ha mindjárt kárára van az államnak, rögtön végrehajtassanak, hanem azért hozza, hogy azok a kellő időben végrehajtassanak. Épp úgy vagyunk a gazdasági tanintézetekkel. Nem akarom most fejtegetni azon kérdést, vannak-e felesleges gazdasági intézeteink, melyeket meg kellene szüntetni, hanem azt tudom, hogy éppen ezen intézetekre nézve a kormánynak az illető városokkal és helységekkel szerződései vannak, melyeket egyik napról a másikra felbontani nem lehet. Másodszor igen könnyű egy intézetet felállítani, de megszüntetni rendkívül nehéz. Nekem tapasztalásaim vannak ezen ügyben azon intézeteknél, melyek ressortomhoz tartoznak és méltóztassanak csak nem általában indítványozni, hogy apasztani kell az intézetek számát, hanem megnevezni azokat, melyeket meg kell szüntetni és látni méltóztatnak, hogy mily lelkes felszólalások lesznek az illető localitás érdekében, épp úgy mint azon utakra nézve történnek, melyek már egyszer állami utak. A locális érdekek oly erősek, hogyha tanintézeteket meg akarunk szüntetni, egész forradalom keletkezik és az aztán visszhangzik itt a képviselőházban is. Ami az óvári akadémiát illeti, a t. képviselő úr tisztán csak a nyelvészet szempontjából szóllalt fel. Nem csak azért kell az óvári akadémiánál parallel cursust megtartani, hogy külföldiek jöjjenek ide, hanem ilyenek a viszonyok ma, hogy ha mi megszüntetjük ezt a parallel tanítást, össze fog bomolni az egész intézet. Nem a németekért szükséges, hanem a magyarokért, hogy parallel cursugok legyenek. (Felkiáltások a szélső balon : Miért ?) Egy példát mondok: Egy igen kitűnő tanár, a vegytan tanára, ki a legmelegebb sympathiákkal viseltetik Magyarország iránt, külföldi ember. Én tehát ezen intézet fenntartására nézve a magyar gazdasági tanügy érdekében kérem a t. házat, ne méltóztassék Remete képviselő úr határozati javaslatát elfogadni. Wahrmann Mór előadó Szalay indítványát a pénzügyi bizottság nevében ellenzi, mert ezen indítvány elfogadása új kiadásokat tenne szükségessé. Helfy Ignácz nem pártolja e javaslatot, ámbár elismeri ezélszerűségét, ellenben pártolja Remete javaslatát, mert minden állami tanintézetnél az első, hogy az ország nyelve respektáltassék. Oly tanárt, aki a magyar nyelvet nem érti, bármily kitűnő is, nem kellene kinevezni sem. Horánszky Nándor mind pénzügyi, mind kulturális szempontból ellenzi Remete határozati javaslatát. Ha óvárott a parallel előadásokat megszüntetik, a tanulók száma felénél kevesebbre csökken, a fedezet jó nagy része elesik, s a nemzet kulturális életének egyik gyöngye is megsemmisülne. Ajánlja az eredeti szerkezet változatlan elfogadását. (Helyeslés.) Kortanai és László elismeri Szalay intenziójának helyességét, tervét ez idő szerint nem tartja keresztülvihetőnek. Igaz, hogy borászatunk nem áll ott, hol állhatna, de mégis nagyot haladt, úgy hogy kivitelünk már milliókra megy ; hogy még nagyobb nem, ők maguk a gazdák, kik nem hallgatnak a figyelmeztetésre, úgy hogy az okszerű szőlőtermelők számát az ujján megszámlálhatná az ember. A társadalomnak e részben kezdeményezőnek kellene lenni, azután a kormány inkább s czélszerűbben támogatólag léphetne föl. Ami gazdasági tanintézetek leszállítását illeti, szóló örvend annak, hogy e tanintézetek száma megszaporodott, s inkább gondol a további szaporításra, mint a megszüntetésre. Ott van az egész alföld, melynek — Debreczen kivételével, ahol ismét speciális viszonyok vannak — nincs egyetlen gazdasági intézete sem. A magyaróvári német tanfolyamot fentartandónak véli. A„HQ, Miklós Gyula Remete javaslatát elfogadja, de Szalayét nem, s kéri a minisztert, hogy a bortőzsde költségeit előlegezze. Mocsáry Lajos Remete javaslata mellett szavaz, mert a magyaróvári uradalom kedvéért nem gondolja, hogy az ország költekezhessék. Szontagh Pál (somogyi) elérkezettnek tartja az időt a kétnyelviség fokonként való megszüntetésére. Egyes kiválóan tudományos férfiaknak megengedné még az idegen nyelvű előadást, de fokozatosan megszüntetné a többi összes tárgyaknál. A magyaróvári akadémia iránti tudományos hitét különben nagyon megdöntötte Herman Ottó tudós föllépése, amelylyel kimutatta, hogy az óvári akadémia tanárai a sáskát sem ismerik meg. Elfogadja Remete indítványát. (Elemi helyeslés.) Tisza László nem fogadja el Remete javaslatát, de sürgeti, hogy a gazdasági tanintézetek gyakorlatibb alapon szereztessenek. Wahrmann Mór előadó előnynek tartja, hogy oly akadémiánk van, melyet külföldiek is látogatnak. Németország mindent elkövet, hogy a saját intézeteihez csábítsa akik Francziaországba szándékoztak menni. (Zaj. Helyeslés.) Ami Szontagh Pál érvét illeti, az inkább logika hián van, mert az a tanár, kit Herman Ottó tudatlansággal vádol, nem német tanár, hanem magyar. (Derültség.) A virementet már csak takarékossági szempontból is megadandónak véli. Trefort Ágost: T. ház! Bármennyire tisztelem én is egyes tudósnak a véleményét, mégsem osztozom azon felfogásban, hogy egyes tudós véleménye speciális kérdésekben oly befolyást gyakoroljon reánk, hogy mi egy határozatot hozzunk, melynek elfogadásáról egy igen fontos intézet sorsa van feltételezve. Nem láttam Magyarország összes tanintézeteit, de a magyaróvárit láttam és meggyőződtem, hogy ott jeles tanárok szép sikerrel tanítanak. Megengedem, hogy ha most állítanának fel gazdasági akadémiát, nem hoznának be parallel cursust, de itt ez már megvan, mi azt azon feltétel mellett elfogadtuk, és ha azt megszüntetjük, egy igen odiosus rendszabályt viszünk keresztül, ami a jelen percben nem időszerű. (Mozgás balfelől.) De eltekintve ettől, ha mi a parallel tanítást megszüntetjük, tekintve a tan- és pénzerőt, mely rendelkezésünkre áll, tekintve végre a helyiséget, — mert az igen czélszerű, hogy a Magyar-Óvártt van, kitűinő gazdaságok centrumában — ezen akadémia fel fog bomlani, s azon helyzetben leszünk, hogy nem lesz gazdasági akadémiánk, vagy pedig kénytelenek leszünk igen nagy költséggel új akadémiát felállítani, melynek sikere korántsem lesz oly nagy, mint a magyaróvárié. (Igaz! Igaz!) Egyébiránt gyakran ismételtetett e házban is, hogy nincs most ideje az experimentatiónak, éppen azért ne experimentáljunk az akadémiával sem (Helyeslés) és igy kérem, ne méltóztassanak Remete Géza képviselő úr határozati javaslatát elfogadni. (Helyeslés.) Korroczsky, Szontagh véleményét osztja, s azon kérelmét terjeszti elő, hogy a liptóújvári egészen tót földmivelési iskolában a magyar nyelv legalább parallel használtassák. (Derültség.) Erre Trefort kijelenti, hogy informatiót szerez ezen ügy felől, s intézkedni fog. Bernáth szerint, ezen intézetnél az volt a czél, hogy a nép anyanyelvén oktattassék. Szalay és Remete indítványának elvetése mellett az illető tételek elfogadtatnak. Berzeviczy Egyed a lótenyésztési intézeteknél arra kéri a kormányt, hogy tegye az előirányzatot reálisabbá, s iparkodjék, hogy az administratióban az előirányzat tiszteletben tartassák. Határozati javaslatot azonban nem ad be. Trefort Ágoston : Az előirányzat és a valódi kiadások közti különbségen nem csodálkozhat az, ki ismeri az alföldi viszonyokat. A bérletek nem fizettetnek meg, minduntalan elengedésért folyamodnak a bérlők. A pénzügyi bizottság egyébiránt a költségvetés realitása érdekében ezt rectificálta, s e rectificatiót a kormány is elfogadta. Mocsáry Lajos sokalja a lótenyésztési intézetek deficitjét, azt hiszi, hogy a kezelésben rejlik a baj. A katonai kezelést tartja egyik okának, hogy a lótenyésztés ily nagy hátránynyal űzetik. Míg azon intézetek katonai kézben lesznek, reformokat nem lesz lehetséges keresztülvinni. Az első rovatot, a lótenyésztési központi igazgatásra előirányzott 16 869 frtot akkor, mikor a minisztériumban erre külön osztály létezik, tökéletesen feleslegesnek tartja és meg nem szavazza. Tisza László teljesen pártolja a pénzügyi bizottság előterjesztését. Kozma Ferencz, minisztertanácsos a földmivelés- és kereskedelmi minisztériumban, köszönetét fejezi ki a minisztérium nevében, hogy a lótenyésztés fontosságát senki kétségbe nem vonta. Felel a tett ellenvetésekre. A katonák szolgálati alkalmazására vonatkozólag ezeket mondja: Kockáztatva látná a lótenyész-intézetek jövőjét azon pillanatban, midőn tisztán lótenyésztési ügyeket a katonaság kezéből kivenni kényteleníttetnénk. A gazdaságra nézve igenis áll az, ami mondatott, de nem azon okból, melyet felhoztak, nem t. i. azért, mintha az a katonaság egy külön státus volna, mely nem függ a minisztériumtól. Azon katonaság, mely igénybe vétetett a lótenyésztési ügyekre nézve, nem csak bizonyos összeköttetésben van a minisztériummal, hanem tőle határozott függésben van. Épp úgy függ a földmivelési minisztérium rendeletétől, mint függ katonai életben bármely felebbvalója rendeletétől, és mondhatja, hogy még megkísértve is csak igen kevéssé volt ezen kötelesség lazítása, s amint megvolt meg is toroltatott (Tetszés), s azt állíthatja, hogy hosszú kilencz éven keresztül 1—3 eset nem mutatkozott, amelyben közbe kellett szólnia a miniszternek, de ha közbe szólt, mindenesetre tekintélyét helyre is tudta állítani (Tetszés). Ami a pénzügyi tekintetet illeti, megjegyzi, mégis azt kell mondanom, hogy a polgári cselédség sokkal többe került, mert nagyon természetes, hogy ahol azelőtt 16 katona lakott egy laktanyában, most csak két család lakhatik; a katonai cselédségnek nem volt földje, mig a polgári cselédségnek kell, hogy legyen; a katonának megvolt mindennapi kenyere, járuléka és eledele, s igy nem volt annyi természetben adandó élelmére. A polgári cselédség pénzben, egészben véve azonban mégis többe kerül; mindamellett mégis gratulálhat a kormánynak, hogy végre sikerült a gazdaságot polgárivá tenni, mert tekintve a munkát, nagyon természetes, hogy a polgári cselédség sokkal előnyösebb. A költség megszavazását még azért is kéri, mert ha még most megnyeri ezen gazdasági ág a kellő támogatást, Magyarország közgazdasági ágainak legtermékenyebb fejlődését éppen a lótenyésztés fogja képezni s nem fogja semmi gyümölcsét oly biztosan meghozni, mint ez. A pénzügyi bizottság javaslata elfogadtatik. Az 5-dik czimen összesen 1.736.253 főt szavaztatik meg. A következő tételek csaknem észrevétel nélkül megszavaztatnak a bányakapitányságok cziméig. Itt szót emel Szenszaghi Pál (gömöri) és sürgeti a bányatörvényjavaslatnak minél előbb való beterjesztését és törvényerőre emelését. Trefort Ágoston: T. ház ! A javaslat beterjesztetett a házba, a bizottság tárgyalta, és ismét a kormánynak adatott ki, hogy azon észrevételeket, melyeket a bizottság tett, fölhasználva, új szövegezésben a ház elé terjeszsze. Ez meg is történt. A bizottság még egyszer tárgyalta és ma ezen törvényjavaslat oly stádiumban van, hogy a legrövidebb idő alatt a ház elé lehet terjeszteni és ha a háznak idő-oeconómiája megengedi, még ezen időszakban tárgyaltathatik. (Helyeslés.) Paczolay János a fémbányaipar szomorú helyzetét említi fel, s sajnálja, hogy ezen állapot orvoslására nem történtek meg a kellő intézkedések. Azt kívánja, hogy a bányatörvénynyel egyszersmind a bányaerdők és kohók kérdése is elintéztessék, mert enélkül a bányatörvény nem lesz kielégítő. A tétel megszavaztatik. A postakiadásoknál (4.672,260 frt) Rotta Károly kérdi a minisztert, vájjon a posta és távírda egyesítésére nézve történt-e elvi megállapodás, és ha igen, vájjon az egyesítés felülről lefelé, vagy pedig alulról fölfelé történik-e, mindenesetre pedig hogy mennyiben nyert a már a múlt évben létrehozott tényleges eredmény kifejezést az idei budgetben, s végüll várjon a miniszter szándékozik-e ezen nagy fontosságú ügyben részletes előterjesztést tenni a háznak. Trefort Ágoston: Az egyesítés elvével nem hagyott fel a minisztérium, de midőn keresztülvitelét szándékozott életbe léptetni, nagy nehézségekre akadt, úgyhogy az intézkedést némileg elodázni kellett, mert csakugyan az alsó fórumoknál sok helyen az egyesítés megtörtént és azt hiszem, hogy a szolgálat érdekében és mindenesetre financziális tekintetben igen üdvös az államra nézve. Egyébiránt azt hiszem, ki utánam fog következni és átveszi a tárczát, az az ügyben részletes jelentést fog tenni a háznak. Orbán Balázs azon felesleges kiadásokat rója meg, melyek a vasutakkal párhuzamosan futó kocsi-postaközlekedésre (a héjasfalvi-segesvári) fordíttatnak. Kéri, hogy ezen 5000 főt „ostorpénz“től kíméltessék meg az ország. Trefort kijelenti, hogy a vizsgálatot megtéteti. Simonyi Ernő a posta és távirda egyesítésére nézve tesz észrevételt, mire Trefort kijelenti, hogy a szervezésre nézve a kormány előterjesztést fog tenni. Wallntann előadó Ráth Károly beszédére tesz megjegyzéseket, mire az előirányzat a pénzügyi bizottság javaslata értelmébenmegszavaztatik, valamint az 548.000 frt bevétel is. Kollár János panaszkodik, hogy az alföld egy része nagyon hiányosan van behálózva távirósodronynyal. Szarvas városában nincs távirda. A Köröst is agyonszabályozzák. Elnök figyelmezteti szólót, hogy nem a Körösről, hanem a távirdáról van szó. (Derültség.) Kollár János visszatérvén a tárgyra kijelenti, hogy határozati javaslatot nem terjeszt be, csak a ház figyelmét hívja fel a bajra. Trefort Szarvast illetőleg némikép kilátásba helyezi, hogy meg fogja kapni az összeköttetést Túrral. A távirdára vonatkozó előirányzatokat erre a ház megszavazza, mire az ülés d. u. 2 órakor véget ér. A KELETI HÁBORÚ. Míg a ma reggeli hivatalos jellegű pétervári távirat azt mondja, hogy Oroszországnak nem kell a conferentián az occupatiót, mint főkivánságot követelnie, egy — igaz, a hitelességet alig megérdemlő — bécsi lap azt jelenti, hogy az orosz kormány külföldi képviselőihez legközelebb egy körözvényt fog intézni, melyben tudatja, hogy Ignatieff azt az utasítást kapta, miszerint azon esetre, ha a porta ellenzené az occupatiót, azonnal ott hagyja a conferentia termét és minden összeköttetést megszakítson a portával. A Törökországban levő minden orosz konzul azonkívül parancsot kapott, hogy szedje össze levéltárát, és várja a parancsot az elutazásra. A fentebb említett távirat azonban még azt is mondja, hogy ha a többi hatalmak a megszállásban részt akarnak venni, Oroszország még most semkíván jobbat, de ha nem, úgy Oroszországnak a berlini memorandumban jóváhagyott czélok elérésére végrehajtólag kell eljárnia. S míg ez így van, s Oroszországban már idoni kozákok is mozgósíttattak, s a déli orosz hadsereg már teljesen szervezve van (mint Odessából írják), a török államférfiak, Mirhad pasa és a nagyvezir közt, egyenetlenségek támadtak máris azon alkotmány miatt, melyet Oroszország teljesen ignorálni akar, s melyet a porta még a conferentia összegyűlése előtt szándékozik kihirdettetni. A nagyvezir nem akar beleegyezni az alkotmányterv kihirdetése és életbeléptetésébe, mert azt tartja, hogy a tervbe vett nemzeti tanács lerontja a khalifátus nymbusát. Mindkét államférfi a szultánhoz felebbezte az ügyet, de a török uralkodó eddig még nem határozott. Valószínű azonban, hogy Hamid az alkotmánytervet pártolja. Erre nézve a „Pol. C.“ következő táviratot közöl Konstantinápolyból 28-ikáról: A török birodalom összeségére terjedő alkotmány elkészült. Kihirdetése legközelebb várható. A portának e ténye meghatározza a tért, melyen a küszöbön álló conferentia tárgyalásai mozoghatnak. A diplomatiai körök nagy jelentőségűnek tartják a porta ez eljárását, mely a conferentiát kompromittálhatja, sőt dugába öntheti. Itt, mint bizonyost beszélik, hogy Ignatieff tábornok Pétervárról instructiókat kapott teljesen ignorálni a portát, ha az a mondott alkotmányra hivatkoznék, s határozottan a mellett maradni, hogy a három szláv s keresztyénekből álló tartomány kiváltságos állásban részesüljön. Ha a porta vonakodnék az orosz követelést disenssio tárgyává tenni, az orosz nagykövet valószínűleg föl van hatalmazva arra, hogy a conferentiát tárgy- és ezéltalannak tekintse. A porta, mint jelentik, a conferentia kezdetén azon kijelentést fogja kívánni, hogy a tanácskozások alapjául a párisi szerződés szolgáljon. Ha e nyilatkozat meg nem adatnék, a porta kijelentené, hogy lehetetlen a conferentiában résztől vennie. Francziaország meghatalmazottjai, Bourgoing és Chaudordy tegnap Konstantinépolyba érkeztek.Odessából írják a „Pol.“ C.*-nek nov. 26-ikáról. Cricsakoff ellenadmirál vezetése alatt legközelebb próbát tettek az Otcsakoffban fölállított defensiv lövegekkel. A lövegeket az úgynevezett popovkák (orosz monitorok) pánczéllapjára vetették. Totlebeu tábornok, ki e próbatéren jelen volt, megelégedését nyilvánította ki az eredmény fölött s átalános a vélemény, hogy az otcsakoffl redouseok teljesen elegendők bevágni az ellenséges flották útját. A czélpontul kiszemelt poponkák pánczél lapjai negyedórás lövetés után át- meg át voltak lyukgatva. A Bug és Dnieper-álkozatok melletti városok lakosságát e próbalövések annyira megnyugtatták, hogy még azok is maradásra határozták magukat, kik a háború esetére az ország belsejébe akartak vonulni. §g|| §§|| E tula-charkoff-kievi vasútvonalon tegnap óta újból megnyílt az áruszállítás. Kiseneffbe sok ládát szállítanak, megrakva az európai török birodalom kisebb-nagyobb térképeivel. Intézkedés történt, hogy valamennyi tiszt egy-egy térképet kapjon. A hadügyminisztérium rendeletére most mozgósítják a doni kozákok második hadosztályát is, mely 12 zászlóaljból s 7 ütegből áll. A mozgósítás oly gyorsan hajtatik végre, hogy e contingent már december elején várják Odessába. A kievi városi tanács elhatározta, hogy a körébe tartozó szabadságosokat és tartalékosokat a város tartja el. E végre minden család hetenkint 3 rubelt kap. Kiev példáját a legtöbb orosz város követi s ez által még növeli a lelkesedést, melylyel a behivottak csapatjaikhoz sietnek. Jellemző a hadsereg hangulatára nézve, hogy a nem mozgósított hadtestek tisztjei tömegesen kérik a déli hadsereghez való bocsáttatásukat. A czár azonban ép a kérvények tömegességénél fogva tagadta meg az engedélyt s szem előtt tartva azt is, hogy a többi katonai kerület mozgósításának lehetősége sincs kizárva. Belgrádból írják, hogy a szerb hadügyminiszter újólag több szerződést kötött hadiszer-szállításra különösen ólomra. A műhelyekben nagyban készítik a töltényeket. Kragujeváczban a tüzérség számára készítik a lőszert. A mostanában érkező orosz önkénytesek a régebbiektől az által különböznek, hogy az újonnan jött légió teljesen egyenruházva, s hátultöltőkkel fegyverezve van. A napokban ismét 800 ilyen önkénytest várnak Odessából. Az orosz déli hadsereg vezérkarából néhány tiszt érkezett Klidovába, ezek meg vannak bízva, hogy a bányai, paracsini, deligrádi és kruseváczi hadállásokat szemügyre vegyék. E küldetés bevégezte után közös conferentiát tartanak a belgrádi hadügyminisztériumban. Deligradba élelmiszert és sátort szállítanak 15.000 ember számára. Az erődítmények kibővítését Horvátovics személyesen vezeti s legközelebb tábornokká fog kineveztetni. Belgrádban a külhatalmak konzulai közül csak a német és a franczia vannak jelen. Karczoff orosz konsul Gorcsakoffról Pétervárra hivatott, s azt hiszik nem is fog többé viszatérni Belgrádba. Karezoffnak ugyanis Péterváron azt vetik szemére, hogy jelentései nem adták mindig bü képét a szerb viszonyoknak. Wrede herczeg Bécsbe utazott. White angol konzult Salisbury kívánatéra Belgrádba hívták, Joanini olasz ügynök pedig Rómába ment. Romániában miniszterválságról beszélnek a senatusnak a kormánynyal szemben elfoglalt magatartása miatt. E hír azonban még nem valósult meg. Bukarestből írják nov. 27-dikéről. A Bratianu minisztérium a legközelebbi napokban öszszeülő konstantinápolyi conferentia figyelmét azon követelésekre is kívánja fordítani, melyeket Románia már régibb idő óta — de mindeddig siker nélkül — a magas porta elé terjesztett. Ezen követelések tökéletesen megegyeznek azokkal, melyeket az ismert Cogolniceanu-féle memorandum tartalmazott. A Bratianu úrhoz igen közel álló „Courrier de Rum* miután Romaniának minden nehézség daczára is correct magatartására utal, a dologról következőképen nyilatkozik : Ily helyzetben joggal követelhetni vélte Románia a biztosító hatalmaktól, melyeket mint semleges államot megállapították, hogy területének absolut semlegessége ünnepélyes nyilatkozat által biztosíttassák. Nem bizonyos, hogy a Bratianu Ionescu cabinet intézett-e „jegyzéket“ a konstantinápolyi conferentia-hatalmak képviselőihez. Mi úgy véljük, hogy csakis Ionescu úr külügyminiszternek egy körsürgönyéről van szó, melyben Románia diplomatiai ügynökeit felhívja, hogy a garantia-hatalmak képviselőit Románia szándékai felől tájékozzák. Ezen szándékok a lehető legszerényebbek. Nem követelnek változást Romániának Törökországhoz való jelenlegi viszonyaiban, nem említenek függetlenséget vagy terület nagyobbítást, a török birodalom integritását nem helyezik kérdésbe, egyedül a memorandum határain belül maradnak, melyet Cogolniceanu úr tervezett. Meg vagyunk győződve, hogy a tisztelt diplomata urak, kik a konstantinápolyi conferentiára összeülnek, ezen épp oly jogos mint szerény követeléseket nem sokára megvitatják és bizalommal várják el a conferentia méltányosságától, hogy reklámadóinkat, melyek immár a külföldön rokonszenves fogadásra találtak — érvényre emelni segítendik. Ha nem, úgy a románok némi csodálkozással fogják beismerni, hogy a semlegességük fentartására célzó és nagy anyagi s erkölcsi áldozatokkal járó törekvéseik épen azoktól nem méltányoltatnak, kiknek közvetlenül hasznuk volt belőle.* A „Standard“-nak, mely a czár becsületszaváról és többi állításairól a lapunkban is idézett czikkeket írta, A berlini levelezője a következőket írja: „Itt a legtöbben osztoznak a „Standard“ nézetében a czár szavainak kétséges értékét illetőleg, hogy ő nem akar hódításokat tenni, ha Oroszország háborúra kényszeríttetnék, mely az ottani lakosság izgatottsága folytán most már kikerülhetetlennek tekinthető. Az orosz hadsereg azonban mégis hódítani fog, ha győzelmes lesz, de amely eredményben a német katonatisztek eddig nagyon kételkednek. Itt tehát a történelem tanúsága után indulva, meg vannak győződve arról, hogy a békeszerető czárt könnyen fölválthatja a harczias és hódításokra vágyó trónörökös. Váljon természetes vagy nem természetes úton-e, ez egészen indifferens. A palotaforradalom és a helyzet fölött többé uralkodni képtelen czárnak opportunus elhalálozása ismeretesebb, semhogy újság lehetne az orosz történelemben. Egy az orosz ügyekben jártas úr fölszóllíttatván, véleménye nyilvánítására, azt felelte: „A béke vagy háború kérdése attól függ, váljon a czár ur e még országában, de attól tartok, hogy többé már nem az, és háborúnk lesz.“ Ez itt az általános hiedelem. A czár nem képes többé ellentállni a panslavismus nyomásainak, melyet kormánya táplál. Ha nem indit hadat a török ellen, úgy a polgári háború kitörését várhatja.“ A „N. fr. Pr.“ P r o k e se h- i s ten gr. hátrahagyott írásaiból egy sor levelezést közöl az évfébből: Gentz és Ottenfelsés