Ellenőr, 1877. július (9. évfolyam, 235-291. szám)
1877-07-26 / 281. szám
Budapest, július 25. A Vatikán és a keleti háború. Még a Vatikán is. Nincs elég baja Európának, nincs elég kérdés, melyben törheti fejét a diplomatia, nem elég fenyegető a helyzet. Az a forgatag, mely alapjokban készül megrázni Európa államait, minden iszapot felkavar a fenékről, s arra nyújt kilátást, hogy felszínre veti a pápaság meghalt eszméit, eltemetett politikáját, államnélküli államférfiait. Nincs kevesebbről szó, mint hogy a pápaságot fel kellene támasztani testi halálából, s élni hagyni rég eltemetett világi hatalmával. A Vatikán bíboros politikusai bíborszínben látják magukra nézve a politikai helyzetet, s a vérben úszó keleti égen a pápaság új korszakának hajnalát vélik megpillanthatni. A Vatikánban arra számítanak, hogy Európa minden népe késhegyre megy egymás ellen, csak azért, hogy az átalános conflagrátió okozta zavarosban az apostoli halász utódja a pápaság világi hatalma és az egyházi államok után vethesse ki hálóját, melyeket elnyelt a kor és az olasz egység tengere. Ez a halászat azonban nem történhetik meg katonai segédlet nélkül. Ezt jól tudják a Vatikánban, s épp abban van az ultramontán mozgalom jelentősége, hogy a pápa katonai segélyt akar nyerni Francziaországtól és Belgiumtól. Ilyetén missióban ment legközelebb Kanzler tábornok Francziaországba és Belgiumba, feladata lévén egyengetni a pápa czéljai számára az utat, s tapogatózni e két államban a szentszék iránti jóhajlam tájékain. A Franczia és Németország, (az ülő és kalapács) közé került kis Belgium természetesen csak másodsorban jó tekintetbe. A Vatikán politikájának súlypontja Francziaországban van. S Francziaországban ez idő szerint kedvező recognoscirozási terrénumra talál a vatikáni politika. A három monarchikus párt máris teljesen hajba kapott egymással az elsőbbség és uralom fölött. A bonapartisták, legitimisták és orleanisták szent házi perpatvarban czibálják egymást azon kérdés miatt, hogy tulajdonképpen ki legyen ar a háznál. Ezt a kérdést persze a választások, a nemzetre való hivatkozás eredménye fogja eldönteni, s épp azért méregetik össze a monarchista pártok máris erejöket, de úgy tapasztalják, hogy egyiknek sincs túlsúlya a másik felett, hanem erejök csak annyira terjed, miszerint a másikét paralizálják, a republikánusok nagy örömére. Van azonban egy nagy factor Francziaországban, mely képes lehet egyik, vagy másik irányban csaknem döntő befolyást gyakorolni. Ez a papság, a clericalismus. Most ez a factor készül érvényesülni. Ennek támogatása döntő lehet a monarchikus pártok tusájának kimenetelére nézve. A Vatikán épp azért küldte Kanzler tábornokot Francziaországba, hogy ez a támogatást a czivódó felek valamelyikének felajánlja. Ennek a támogatásnak azonban ára van. Az orleanisták természetesen nem jönnek szóba. Ezek eljátszották kis játékaikat Francziaország történetében. A licitálásra csak a bonapartisták és legitimisták bocsáttatnak. Amelyik többet ígér, az nyeri el a szentszék pártfogását. A kikiáltási ár: a császárság, vagy királyság restaurátiója. Ennél alább a Vatikán nem bocsátkozik alkudozásba. Aki a másikat túl akarja licitálni, annak ráadásban még azt is meg kell ígérnie, hogy a Vatikánt bizonyos constellatiók esetén kész katonai segélyben is részesíteni. Világos, hogy e terv éle Olaszország TÁRCZA. Balaton-Füred. (A Flórabál. Trombitaszó bálra hív. B. Miske jó tánczos . Boronkayak, gr. Hunyady-kor. — Dr. Rosenberg bankettje. Jókai áldomást iszik. A holdsugaras Balaton. Annabál 29-én. Kik érkeztek Füredre?) B.-Füred, julius 24. No, ugyan megjárták többen. A Flórabál még meg sem volt, már kitánczolták. Vasárnap kellett volna megtartani, hanem hát mért, mért nem elodázták. Pedig még a fővárosból is eljött egy tárczaszó, hogy pár szépet elvigyen legalább a tárczájában, s mire ideért, hallja, hogy nem lesz vigalom , így jártak többen. Fatalitás! Táncz-kész lábakkal kikötni Füreden, és vigalmakat nem látni. Elodázták! Most kérdezik : lesz-e ? mikor lesz ? hanem, hogy fel ne üljünk, hát semmit sem mondunk. A Flórabált azonban kárpótolták, hogy a tánczra szánt órák mégis nyomtalanul el ne tűnjenek : vacsoránál Bitay maga mellé veszi a. egyik trombitást, kommandóra háromszor dradráztat: ma este a nagy teremben tánczmulatság lesz. A gyertyákat felgyújtják, s az asztalok mellől kezd oszlani a közönség. Az itt levő aristokratia egy szálig ott van a csillárok alatt, jó példával megy előre, csak a fiatalság nem akar kirukkolni, mert hát- nincs legalább a régi, életvndor, a kéjórákért áldozni bíró, a rendezés terheitől nem félő fiatalság nincs többé. Ez az oka, hogy az öreg gárdából is beleugranak a tánczba, mert azt csak jó lélekkel nem lehet nézni, hogy egy-egy szép virágszál ott hervad a széken vágyakban, már hazulról ide hozott reményekkel. Báró Miske, az egykor jeles journalista, Fehér megyének érdemes alispánja oly kaczkiásan rakja a figurákat, lejt, izzad, mintha holnap akarnák besorozni; a közügyek fáradt harczása, a jeles gazda ide jön kipihenni magát a stánczban. A példa ragad, a többiek utánra; annyira már volnánk, hogy 20 pár mégis kiáll B.Füreden ott, hol gr. Csáky, Inkey, Boronkayak, gr. Hunyady, b. Rudicsok korában 130 — 140 pár összezsúfolva állt egy helyen, s mint az órainga, úgy mozogta végig a francziát! Kedv ugyan nem volt valami nagy, azonban a társaság mégis együtt maradt jó sokáig, elmélkedve jobb napokról. A koszorúban láttuk: özv. Gaál Kristófné, szül. Horváth Emmát, Irma lányával és ifjú Folly Józsefnét Somogyból; Asbóthnét, húga Sarolta kisasszonynyal, Németh Ilon k. a., Lyka nővéreket, Fehérből, Markuszné Fülöp Idát, Rosenfeldnét Kolozsvárról s többeket. Az izraelita imaházat, melyről már emlékeztem, felszentelték közelebb. Dr. Rosenberg Sándor kaposvári rabbi kenetteljes, költői nyelven tartott szép beszédével a nagy közönséget felvillanyozta, s a mi a beszédnek gyöngyét képezi az, hogy minden izében magyar volt. A derék rabbi jó helyre jött, hogy a szélrózsa minden irányában elvigyék nevét, s az izraelita hitközségek vetélkedjenek elnyeréséért. Egyházi szónoklatai a szent könyv és a szabadság igéi; ezeket hirdeti az iskolában és azért rajonganak úgy érte kaposvári hívei, ő magyar ember a szó szoros értelmében. Tisztelői 23-án estve bankettet rendeztek számára 60—70 terítékre, hol jelen voltak többek közt: Jókai Mór, Hervay főorvos, két társával; a biztos , a hajó kapitánya, Bizai, több rabbi. A felköszöntések sorát Steiner Lipót, Nagyvárad becsülésben álló polgára (Ferencz József rend lovagja) nyitotta meg, emelvén poharát a királyi család s a magyar kormányra, mely felköszöntést felállva hallgatott végig a közönség. Weisz Budapestről ivott az ünnepeltért; Dr. Rozenberg a hazáért, Jókai Dr. Rozenbergért, éltetve a közös templomot — a hazát, a közös vallást — a magyar nemzetiséget. Schwarz Samu ügyvéd a szent Benedek rend, s ennek derék tagja, a tihanyi apátért; Dr. Spitzer simándi rabbi, a haladás és szabadság pártolásáért ; Dr. Rozenberg Jókaiért; a nemzet bárója humoristikus ötletekkel poharazott; volt azonban sok toaszt, melyek csak hátrányára voltak az estélynek; a sok szó még nem felköszöntés ; a ki beszélni tud, még nem szónok. A jó pohárköszöntés olyan mint a röppentyű, szikrákat szór rövid pályáján, meglep, villanyoz. A társaság 10 óráig maradt együtt a felvirágozott asztaloknál, s jó étkek és italok mellett humoros kedélyben volt. A legmaradandóbb emlék az, hogy Fürednek van izraelita imaháza is. A 23-iki est nagy közönséget vonzott le, nem csak a Balatonpartra, hanem a vízre is. A jég csendes volt; a nagy tó felszínét beöntötte a teljes hold ezüst sugarával; mennyi költészet, mennyi bűbáj, mily lekötő látvány; ha a költői fiatal nemzedék itt van, bizonynyal elönti költemény és novellával a lapokat; csak kis ihletettség, s itt terem a dal, mint a mezők virága. .. . Egy-egy „lélekvesztő“-t neki indítanak a holdsugaras tükörnek, s pár percz múlva csak mint sötét pontot látod a fényben ringani, a partra egyes dalrészeket dobva a viszhang, melyek százféle emléket ébresztenek benned. . . . Mily szép itt az éj költészete ! Már 12 óra felé van az idő, az élvezők serege még mindig a part hosszát lesi, mintha félne szobájának forró jegétől, hol a meleg napok ugyancsak be isütenek. Az Anna-bál már jelentve van hivatalosan is 29-re, majd meglássuk, a szomszéd megyék fiatalsága, a főváros és vidékek szépsége, hogy lesz képviselve?! Nagy „légyott“ volt ez még a 60-as években is, kívánjuk, hogy meglássuk benne a múltat. 23-án Barcza József zenekara is bemutatta magát egyik fogadóban, a dunántúli megyék egyik legjobb czigánybandája, kár, hogy a fogadás nagyobb gondot nem fordított rájuk, bizonyára saját zsebének lett volna hasznára. A folyó napok nagyon kedvezők a fürdésre; a jég melegsége. 24—28 fok a szabadban ; a Balatoné 19—20 ; ostromolják a hideg fürdőket, s a rendes órák alatt alig juthatsz kabinhoz, ha csak még kora reggel meg nem mártod magadat a habokba. A vendégkoszorú következő új tagokkal szaporodott; itt vannak Kaucz Gusztáv jogakadémiai igazgatóné Győrből; Horváth Döme királyi Ítélőtáblás tanácselnök; dr. Schenzl Guidó Budapestről; ifj. báró Földváry Lajos; Répásy János lapszerkesztő Egerből; Szenes Edéné Budapestről; Pottyondy Károlyné, Mágasiból; Schwarcz Samu ügyvéd ; Kertbeny Károly író; özv. Gaál Kristófné Irma lányával, Somogyból; Kégl György képviselő; Lichtenstein, a „Fester Correspondenz“ szerkesztője; Horváth Lajos jogakadémiai tanár, Lyka Döme földbirtokos családjával, Pázmándról. Odry Lehel tegnap lement Keszthelyre vendégszerepelni Miklósi színtársulatához. A kirándulások folynak a vidékekre; az idény legszebb napjait éljük; aki szépnek, zajosnak akarja látni Füredet, már t. i. amennyiben jelen viszonyok közt zajos lehet, az pakoljon és induljon útnak Füred felé, vigasztalásul azt írhatjuk , hogy jó idő várja. Roboz István ellen fordul. A pápaságnak világi uralmát elsősorban Olaszországtól kell visszavivnia. De Németország ellen is szól. S ez esetben a szövetség esélyei egészen világosak. Németország soha nem tűrhetné el a pápa világi hatalmának helyreállítását. Ily helyzet kilátásával szemben valóban nem lehet nevetséges ötletnél egyébnek tartani a Vatikán terveléseit. Francziaországról sok furcsaságot felteszünk, de azt még sem tehetjük fel róla, hogy éppen a pápaság kedvéért messe el a torkát, Mac Mahon tábornagy dicsőségére. Tanügy. — Az iglói ág. hitv. ev. főgymnásium évi jelentését közli Pákh Károly igazgató. A füzet elején a főgymnásium ez évi történetéből egyes mozzanatokat olvashatunk , értekezést nem hoz az értesítő. Az iskolatanácsnak ez évben volt 10 tagja, azonkívül a főgymnásium tanárai és a helybeli ev. népiskola tanítói. A tanári személyzet állt 12 tagból. Az órák száma a nyolcz osztályban összesen 231-re rúgott. A tanulók s száma volt 462, ezek közül kilépett 12. Anyanyelvre nézve így oszlottak el: magyar volt 241, német 185, tót 21. Az érettségi vizsgálatra jelentkezett 39 tanuló. Ezek közül érettségi bizonyítványt nyert jeles osztályzattal 9, jó osztályzattal 14, kielégítő osztályzattal 15, 6-ot pótvizsgálatra utasítottak, 1-et egy évre visszavetettek. Az érettségi vizsgálatot sikeresen kiállott tanulók közül legtöbben a jogi pályát választották. Az ifjúságnak volt 5 képző köre: a magyar önképző kör, a német önképző kör, a dalkör, s zenekar , a gyorsíró kör. Az ösztöndíjak és jutalmazások igen szép összeget tesznek. Tápintézeti dijleengedésben részesült 38 tanuló 637 frt 50 kr. összeg erejéig, tandij-elengedésben összesen 40 tanuló 368 frt 20 kr. erejéig. A Jantner-féle alap kamataiból szerzett iskolai kézikönyvekkel 26 tanulót segélyeztek. A gymnasium tanszerei közül a természetrajzi gyűjtemény leggazdagabb, összesen 9263 darab. A tanszerekre ez évben összesen kiadtak 805 frt 52 krt. A jótékonysági rovatban végül néhány nemes adakozónak mond köszönetet az igazgatóság. A jövő tanév megnyitása szeptember 4-én történik. — A beregszászi államilag segélyzett polgári fitanoda harmadik értesítőjét adta ki ez évben. Szerkesztette Katinszky János igazgató. A tanév történetéből, melyet a füzet elején olvasunk, kiemelhetjük az iskolai takarékpénztárról közlött adatot. Szerény eredményt produkálhatott ez új intézmény, de arra eleget, hogy a jövőben való kitartásra buzdítson. Betett szeptember 1-től a tanév végéig 55 tanuló 30 írt 74 ki összeget. A tanári testület állt 13 tagból. A tanulókról rendszeres statisztikai kimutatást nem találunk. Annyit kiböngésztünk, hogy a négy osztályban a tanulók száma összesen 83 volt. Ezek közül évközben kilépett 4. Anyanyelvre nézve miként oszlottak meg, arra nézve nincsenek adatok az értesítőben. Tandíjat 7 tanulónak engedtek el 43 frt erejéig; ösztöndíjban 15 tanuló részesült 46 frt erejéig. Jutalmazásokra is kisebb-nagyobb összegeket és könyveket osztottak ki a szorgalmasabb ifjúság között. Fábry János rimaszombati nyilvános felsőbb leánynevelő tanintézetének értesítőjét is beküldték hozzánk. A kis füzetben elég érdekes adatot találunk a kilenc éve fennálló intézet történetéből. A növendékek egészségi állapotának tüzetes kimutatása mindjárt igen dicséretre méltó intézkedés. Huzamosabb betegség 29 esetben fordult elő. Átlagosan 36 heti órát véve föl, a növendékek ez év folytán 2973 órát mulasztottak. Egész év alatt betegség miatt nem mulasztott egyetlen órát sem 23 növendék. Az intézetben az ifjúságnak van több egyesülete. Ilyen a leány egylet, melynek czélja, hogy az ifjú leányok a társadalom ügyei iránt jókor tanuljanak érdeklődni; munkásságukat körükhöz mérten érvényesíteni megkisértsék s mielőtt az iskolát elhagynák, az önképzésben irányt nyerjenek. A Bazár-egylet czélja: fokozni az önkénytes munkásságot, értékesíteni a munkát s alkalmat nyújtani a kiérdemlett munkadijnak megtakarittatására. Az év folytán két „Bazárt" rendezett ; öszszesen 99 növendék 299 drb. munkával szerepelt, ezek közül elkelt 200 drb. 100 frt 44 kr. értékben. Az ifjúsági takarékpénztár már négy éve áll az intézetben. Ez évi forgalma a kimutatás szerint ilyen: 52 növendék betett 142 frt 35 krt; 28 növendék az év végén kivett 66 frt 20 krt. 24 növendékben hagyott 76 forint 15 krajczárt. Rendeztek ezen egyesületi működésen kívül az intézetben pályázatokat, úgy irodalmi, mint kézi munkákra. Mindkettő szép eredményt mutatatott föl. Kézi munkát a tanévben összesen 1015 darabot csináltak a növendékek. A tanszemélyzet állt 10 tagból; ezek közül hárman tanítónők voltak. A kertészeti gyakorlatokat okleveles kertészeti tanító vezette. Taneszközökkel az intézet meglehetősen el van látva. Az ifjúsági könyvtár 702 kötetből áll s emellett a növendékek számára ügyesen megválasztott folyó- és szakiratok járnak. A zeneműtár 268 művet foglal magában. Az előadott tantárgyak anyagáról és beosztásáról is csak dicsérettel szólhatunk, bár egyes tankönyvek ellen lenne kifogásunk. A tandíj osztálykülönbség nélkül egy évre 36 forint. A tartásdíj a tíz hónapból álló tanévre háromszáz forint. Az intézetnek a statisztikai kimutatás szerint volt 77 növendéke. Ezek közt legtöbb volt 12 és 13 éves, legkevesebb 8 és 9 éves. Tizenöt évnél idősebb egy sem volt. Évközben az intézetbe belépett 10 növendék és elmaradt 12. A vizsgálatok eredménye kielégítő volt. Általában azért foglalkoztunk e magánintézettel kissé bővebben, mert mindenből komoly, öntudatos és őszinte törekvést látunk s a mi fő azt, hogy e törekvés egészen magyar szellemű. A külföldi nyelvek tanítására elég gondot fordítanak, de nem az anyanyelv rovására, mint sok ily magánintézetben, hol a nagy nyelvtanításnál rendesen a magyar nyelv hozza a rövidebbet. Fővárosi ügyek. Budapest főváros közgyűlése. (Július 25-én.) A tanácsterem majdnem egészen megtelt, e nagy érdekeltséget a VI. kerületi orvos választása okozta, mely az első emeleti tanácsteremben 3 óra óta folyt, s melynek eredményét, mint a 4 órakor megnyitott közgyűlés előtt az elnök , Ráth főpolgármester kijelente, az ülés folyamán fogják bejelenteni. Az ő indítványa folytán Luczenbacher János elhalt bizottsági tag emlékét jegyzőkönyvben fogják örökíteni s helyébe az érdekképviselők közül Éberling Józsefet hívják be, Schreier András helyett pedig a IX-ik kerületből Bottlik Mihályt. A vizafogói védgáthoz szükséges terület kisajátítási bizottságának elnökségével Békey távolléte idejére Rupp tanácsost bízták meg. Dr. Lechner és dr. Pohl lemondását a VI. ker. orvosi állomás jelöltségéről tudomásul vették. Következtek a rendes tárgyak. Az igazságügyminiszter leiratát, melyben ez megköszöni az állami fogház részére fölajánlt telket, tudomásul vették, úgy — némi csetepatéján — a belügyminiszter leiratát is a kültelki személy- és vagyonbiztonság ügyében a főváros által hozzá intézett fölterjesztésre, a tanács azon megnyugtatása folytán, hogy a maga hatáskörében is eszközölni fogja a mezei rendőrség szaporítását Kőbányán és másutt. A vízvezeték C. számú gépének eltörött a tengelye. A tanács azt javasolja, hogy Müller mérnök ügyes találmányának alkalmazása mellett 8500 írt költséget és tiszteletdíjat szavazzanak meg a kijavításra , átalakításra, mi 3 hó alatt teljesíthető. A javaslatot elfogadták. A sugárúti lóvasút ügyében legutóbb a belügyminiszter leiratot küldött a fővároshoz. Ebben a pesti társaság s a minisztérium közt folyt tárgyalások eredménytelensége hangsúlyoztatván, a belügyminiszter fölhívja a fővárost, hogy a közlekedés más módon való föntartásáról gondoskodjék. E tárgy a fővárosi egylet tegnapi értekezletén is élénk eszmecserére adott okot s ennek határozatából tett ma indítványt Tenczer Pál, hogy vegyék tudomásul a leiratot és az iparrendészeti bizottságot szólítsák föl, hogy a fővároshoz méltó gyors és szép omnibusz-közlekedés létesítése iránt adjon véleményt. Emelkedtek ugyan hangok, hogy új feliratot intézzenek a miniszterhez, a lóvasút létrehozását még egyszer megkísértem, de nem találtak visszhangra, mert rögtön senki sem terjeszthet elő ilyen módozatot. Hanem Ráth (kalapos) indítványára azt mondta ki a közgyűlés, hogy a miniszteri leiratot egyelőre tudomásul veszi, de az ügyet az iparrendészeti bizottsághoz utasítja, melynek feladata először egy oly módozatot keresni, ami összeegyeztetné a kormány tervét a lóvasúttársaságéval s ezáltal a sugárúti lóvasút kiépítését lehetővé tenné. Ha ily módot nem találna, feladata tanácskozni a fölött, minő rendszabályokkal és intézkedésekkel lehetne elérni, hogy az omnibuszközlekedés gyorsabb és tisztességesebb legyen. Ezután igen nagy fontosságú ügyet terjesztett elő Rózsa Péter jegyző. A főváros határának befásítása már régóta foglalkoztatta az elméket, mert ez a leghathatósabb eszköz, hogy a Budapest körül levő puszta futóhomokját meggátolhassák. Egy bizottság már régebben bejárta, megszemlélte a főváros határát, s most előterjeszti, hogy a főváros a határon kellő szélességű évben eszközölje a fásítást. Mindössze 1117 holdat, 11 évi időtartam alatt, s e czélra szavazzon meg évenként 10.000 forintot. Az idén ez összeget az új városliget előirányzati költségéből vegye ki a főváros. Az 1117 hold területből nem egészen ötszáz hold községi birtok. A magánosoktól azonban a szükséges részeket csere útján is be lehet váltani. A kivitel munkálatait az erdészeti albizottságra bízzák. A középítési bizottság ehhez még azt teszi, hogy ha szüksége forog fönn, az eljáró bizottság tegyen javaslatot a budareszi határ befásítása iránt is, mert a jelenlegi javaslat csak a pesti határra vonatkozik. A közgyűlés ezen előterjesztés ellen nem tett észrevételt , csupán az összeg fölött folyt vita, Weisz B. F., Scheidh és többen 15.000 frtot kívántak évenként megszavaztatni a munka mielőbbi befejezése érdekében. A közgyűlés vita után elfogadta a bizottság előterjesztését egész terjedelmében, s nem nagy többséggel elérte a 15.000 frtos indítványt. Ezután bejelentették a VI. ker. orvosi állomásra történt szavazás eredményét. Dr. Warga Lászlót 122 szavazattal választották meg. Scherman 103, Dr. Adler 25 szavazatot kapott. Beadtak összesen 264 szavazat. Warga nyomban letette a hivatalos esküt. A Rottenbiller-utcza 15 vagy 18 esve kiszélesítéséről folyt azután egy kis vita. Végre is a tanács ajánlatára abban állapodtak meg, hogy a 15 öl kiszélesítést pártolják, s felkérik a minisztert, hogy város és a közmunkatanács nézetei közt döntsön. A közmunkaváltság behajtásának rendezése érdemében kiküldött vegyes bizottság jegyzőkönyvét tudomásul vették a közmunkatanács idevonatkozó átiratával együtt. A belügyminiszter betölteni kívánja a kőbányai kerületi orvosi állomást s 800 frt évi fizetés és 200 frt lakbér mellett a pályázat kiírását rendeli el. Ennek teljesítésére a tanács utasítást is nyer. Ugyancsak Kőbányán egy rendes és két pótesküdt állomása ürült meg; a választást a közgyűlés elrendeli s vezetésére Forgó István elnöklete alatt egy bizottságot küld ki. Bars megye átiratát a hadkötelesek nősülési engedélye ügyében tudomásul vették. Az ipartörvény 5. §-ában körülirt iparágak gyakorlatát rendező szabályzatot a miniszter, előbbi módosításaihoz ragaszkodva, másodszor küldi vissza. Tudomásul vették. Békey mutat be ezután két közoktatásügyi miniszteri leiratot, amikben közgyűlési határozatok megerősítése foglaltatik. Tudomásul szolgálnak. A közvágóhídi igazgatóságnak nem engedi meg a közgyűlés, hogy a mészárosok és marhakereskedők közt közvetítő szerepet vigyen. Végül a Miklósy-színkör ügye dőlt el. A jelenlegi tulajdonos folyamodott, hogy a város vegye meg 5000 forintért. A közgyűlés azonban megmaradt a tanács határozata mellett, hogy 6 hó alatt rombolják le. Ezzel a gyűlés eloszlott. — Új utczanevek a fővárosban. A 3 városból egyesített főváros területén számos utczanév van, melyet több utcza visel, s ez rendkívül sok kellemetlenségre és zavarra ad alkalmat; e miatt, s mert sok utcza, mely már részben kiépült, máig sem bir névvel: szükséges volt a több hasonnévvel biró utczának más-más, a névteleneknek pedig névvel való ellátása. E közszükséglet pótlása már égetővé és annál inkább időszerűvé vált, mert ép most van folyamatban az utczai névtáblák nagymérvű szaporítása, a főváros összes házainak teljesen uj katonai számokkal ellátása. E végből megkereste a tanács az erre illetékes fővárosi közmunkák tanácsát, mely a napokban küldte át az új utczanevek sorozatát. Vannak e nevek között tisztességes hangzásnak is p., o. Andrássy-út (az eddigi sugár-ut), Almásy-tér, Álmos-, apród-u., Bethlen-utcza és tér, Czakó-, Diana-, Dobozy-, Döbrentey-, érsek-, fáczán-, Franklin-utcza, Garay-tér, Hunfalvy-, Kazinczy(a volt Vörösmarty-utcza egy része), Mikó-utcza stb. történeti nevezetességű egyénekről elnevezve, de a legtöbb oly köznapi név, milyet bármelyik faluban is keveset lehet találni, mintha csak a legizléstelenebb neveket készakarva keresték volna ki és írták volna össze, valamely kéziszótár alapján. Mutatványul álljanak a következők: abroncs-, ács-, alkotás-, alma-, angol-, ártány-, bagoly-, bajnok-, baraczk-, bazalt-, bimbó-, brazíliai-, cserfa-, cserhát-, csiga-, dalma-, (talmi?!)-, daru-, délibáb-, dereglye-, ék-, Ernő-, evező-, fátyol-, felhő-, fenyő-, fogas-, folyondár-, fürj-, galagonya-, gát-, gerle-, gesztenye-, gomba-, gyékény-, hajadon-, harang-, harcsa-, harkály-, hirnök-, hullám-, ibolya-, jáczint-, japáni-, jávor-, jázmin-, sós-, juhar-, kagyló-, kard-, kavics-, kerék-, kert-, kilátás-, kócsag-, korlát-, kökény-, kő-, könyök-, körszin-, kürt-, lant-, lepke-, linczi-, lobogó-, magas-, mandola-, megyfa-, mexikói-, nád-, nefelejts-, nyárfa-, nyúl-, nyit-, opál-, paradicsom-, patak-, pázsit-, ponty-, prater-, regényes-, remény-, repkény-, rigó-, rév-, roham-, róna-, rosta-, rozmarin-, sajka-, salétrom-, sarkantyús- (köz az I-ső, utcza a IV-ik kerületben), sarló-, sármány-, seregély-, síp-, sör-, sövény-, szalag-, szarka-, szeder-, szentlélek (az óbudai szt. háromság u.), szilva-, szög, szőnyeg-, tábor-, tár RICARDO. IRTA EMILIO CASTELAR. Spanyolból fordította BEKSICS GUSZTÁV. ELSŐ KÖTET. ELSŐ FEJEZET. A BOR GŐZE ÉS AZ ESZMÉK GŐZE. (Folytatás.) — Gyermek vagy, szólt Arturo nevetve; a bor elkedvetlenít. — Feleded, tette hozzá Jaime, hogy mindezen bajok ellen a modern tudomány beható reformokat léptet életbe. — Reformokat említesz? kérdé Federico. Reformokat ? — Úgy van, reformokat! kiáltottak mindnyájan. — Reformokat! Mit tanulsz, te, Ramiro ? kérdé két ifjú egyikétől, kik szertartások alkalmával használni szokott frakkot viseltek. — Ügyvéddé akarok lenni. — És te, Luis, mit tanulsz te ? kérdé a másiktól, ki hasonlólag volt öltözve. — Az orvosi tudományokat. — S mit akarsz e kérdésekkel? kérdé Federicot Arturo. ■— S mit akarsz jelezni ezen szónoklati fordulattal? kérdé Jaime. — Nem értitek ? — Nem, válaszolt mindkettő. — Akkor gyenge lábon áll értelmiségiek. Azért kérdeztem őket, hogy lássátok, miszeint az világ mindig ugyanaz marad. Vannak orvosok, mint voltak a Fáraók, s vannak ügyvédek, mint voltak Sulla és Marius korában. Ugyanazon betegségek vannak most, mint voltak negyven század előtt. Testünk az átalános megváltás óta is csak úgy alá van vetve a náthának, mint akkor midőn még semmiféle megváltó sem járkált a földön. Akaratunkat ugyanazon ügyvédi furfangok bénítják meg, mióta csak ügyvédek léteznek. Most épp úgy bűnre kívánja a felebarát felebarátjának feleségét, épp úgy czivódnak az örökségeken, ép úgy eltagadják az enyémet, s ellopják a tiédet, épp úgy rágalmaznak, épp úgy ölnek, mint az első pillanatban, midőn megjelentünk ezen bolygó felszínén. Ne beszéljetek nekem haladásról, amíg ügyvédek és orvosok vannak a világon. — Eredj. Embergyűlölet, csupa embergyűlölet szól belőled, kiáltott fel Jaime. — Ételező romanticzismus, tette hozzá Arturo. — A lélek titokszerűsége, állítá Ramiro, hogy egyátalán állítson valamit. — A mi korunkban csak úgy láthatjuk ily színben a dolgokat, ha megcsalt bennünket a nő, kit szerettünk, vagy ha elárult barátunk, akivel egész éltünket megosztottuk. — S tudjátok, miből áll a szeretett nő hűtlen,sége, s a testi-lelki barát árulása? kérdé ünnepélyesen Arturo. — Miből? — Abból, hogy barátod nem kiáltott helyetted a névsor olvasása alkalmával az iskolában, vagy hogy az imádott nő nem a szokott órában ment a misére, hogy fogfájást okozzon az áldott mamának, a jövendőbeli borzasztó anyósnak. — Így van, helyessé Jaime. Mikor ilyesmi történik velünk, az ég füstös papirosnak, a csillagok kialvó szivar hamujának, az egész mindenség alvóháznak tűnik fel, hova két reál a beléptidíj. — Én, szólt Arturo, a legkellemetlenebb dolgok eredetét és indokát is a legjobbnak tartom. Soha sem fogom fel a dolgokat rész oldalukról. Minden jónak tűnik fel előttem, s még akkor is meg vagyok elégedve, ha fogfájásom van, mert nagyobb bajom is lehetne helyette. Óhajtasz hallani egy másik mesét: nők-, tárogató-, torony-, törzs-, tulipán-, túzok-, tücsök-, tündér-, tüske-, üstökös-, üteg-, vándor-, vércse-, vértes- és vidra-utcza stb. Képzeljük, hogy fogják e neveket német ajkú polgártársaink elferdíteni! (például Wesselényi-utcza — Die Wäscher Léni Gasse!) A főváros tanácsa azon meggyőződésben lévén, hogy az utczák neveinek rövideknek, egyszerűknek, könnyen kiejíthetőknek és emlékben tarhatóknak, de mindenekelőtt tisztességes hangzásuaknak kell lenni, protestál az ily — mondhatni idétlen, s faluba sem illő utczanevek alkalmazása ellen, s fölhívja a közmunkatanácsot azoknak illőbb nevekkel leendő felcserélése végett. Valóban, a km. t. félre tehetné a sok jelentéktelen világ- és tárgynevet, s kezébe vehetné a magyar történelmet, vagy Nagy Iván jeles munkáját, esetleg Magyarország helynévtárát, ott találna elég jó hangzású történeti nevet, vagy oly helyneveket, melyekből könnyen kikerülne 5—600 új utczanév a főváros számára, nem kellene ibolyához, tulipánhoz, abroncshoz, ártányhoz, vidrához, stb. fordulni, vagy Mexicóba, Braziliába, Japánba stb. menni. A fővárosnak e tekintetben is némi ízlést, jó példát kellene tanúsítani. HÍREK. (Július 25.) — Rudolf trónörökös tegnap délután 3 órakor udvari ebédet adott, melyhez hivatalosak voltak Latour tábornok, a trónörökös volt nevelője ; gróf Bombelles az új főudvarmester, az uj szárnysegédek, s a trónörökös kíséretéhez mindeddig beosztva volt urak. A trónörökös még azon este 7 órakor Ischlbe utazott, minthogy a pólai utat elhalasztották. — Haynald Lajos és a párisi magyar egylet A párisi magyar egylet, mint pár nap előtt írtuk, menházat szándékozik építeni, s e végett általa beváltandó száz forintos kötvényeket bocsát ki, melyek elfogadására felszólította hazánkfiait. Az első aláiró Haynald Lajos, kalocsai érsek, ki mindig előjár, hol az emberszeretetnek és hazafiságnak áldoznia kell. A 100 forintot a következő levél kíséretében küldötte el: Tisztelt Egylet! Meg lévén győződve arról, hogy a tisztelt egylet a magyar nemzeti életünket mindenkor emelő és most is a világ bármely országával szemben előnyösen kitüntető azon szövetséget tartandja nemes czéljai előmozdításában szem előtt, mely a magyar nemzet érdekeit a vallás-erkölcsi élet érdekeivel szoros összeköttetésben tartotta mindenkor és tartja még most is, szívesen járulok előttem kifejezett szándékuk elősegítéséhez egy 100 p. é. forintnyi kötelezvény elvállalásával és abba való beegyezésemmel, hogy emlékiratuk alá az én nevemet is tegyék. Járulékomat idecsatolva kérem, fogadják hazafius üdvözletemet és teljes tiszteletem kifejezését. Bécsben, 1877. junius 29-én. Dr. Haynald Lajos, kalocsai érsek. — Browning György, Magyarországban is ismeretes angol iró és utazó, mint nekünk táviratilag jelentik, tegnap este Sáromberken, gróf Teleki Samu vendégszerető házában torkát elmetszette és kevés idő múlva elvérzés következtében meghalt. Temetése a törvényszéki bonczolás után leend. Öngyilkosságának okát nem is sejtik. Ha azonban gondolkozni kezdünk a szerencsétlen Browning viszonyai fölött, csakhamar megállapodhatunk azokra nézve is. Legalább úgy tetszik nekünk, Browning nyelvtanulmányokkal s az angol hírneves írók ismertetésével foglalkozott; a nyelvtanulmányozás összehasonlító szempontból volt czélja, e végett több országot beutazott s több nyelvet megtanult ; az angol classikusok ismertetése pedig eszköze volt, a melynek segélyével magát föntartani igyekezett az idegen népek között s idegen földön. Browning tehát nem tartozott azon angol touristák sorába, akik teli erszénynyel, s az utazás erős szenvedélyétől vonva indulnak el; ő csak küzdelmek között haladhatott tovább, haladott is. A vendégszeretet szívességére támaszkodott. Mikor Magyarországba jött, úgy egy éve lehet annak, először Budapesten kötött ki leghosszabban, s itt fölkereste a szerkesztőségeket. Alacsonyas, barna, előre görbedő alakjával, mely a komoly munkásságról és szerénységről legottan bizonyságot tett, mindjárt rokonszenvet ébresztett maga iránt; tudományos ismereteivel pedig csakhamar tiszteleteket is kiérdemelte. Szerkesztőségünket fővárosba érkezte után azonnal meglátogatta, lapunk tulajdonosának, Csernátony Lajos úrnak londoni angol barátaitól ajánló jegyekkel ellátva. Kérelme az volt, ajánlaná lapunk valamely előkelő családba társalkodóul azon ideig, amig a magyar nyelvet megtanulhatja ; viszonzás fejében ő meg az angol irodalomból és nyelvből tartana előadásokat. Kérelmének készséggel meghajoltunk , és Browning más oldalról is támogatva csakhamar szives ellátást és vendégszerető támogatást talált egy alföldi magyar földbirtokos házában. Mielőtt elutazott volna, Budapesten fölolvasást rendezett Izland szigetének is