Ellenőr, 1877. július (9. évfolyam, 235-291. szám)

1877-07-26 / 281. szám

Budapest, július 25. A Vatikán és a keleti háború. Még a Vatikán is. Nincs elég baja Európának, nincs elég kérdés, melyben tör­heti fejét a diplomatia, nem elég fenyegető a helyzet. Az a forgatag, mely alapjokban készül megrázni Európa államait, minden iszapot felkavar a fenékről, s arra nyújt kilátást, hogy felszínre veti a pápaság meg­halt eszméit, eltemetett politikáját, állam­­nélküli államférfiait. Nincs kevesebbről szó, mint hogy a pápaságot fel kellene támasztani testi halá­lából, s élni hagyni rég eltemetett világi ha­talmával. A Vatikán bíboros politikusai bí­­borszínben látják magukra nézve a politikai helyzetet, s a vérben úszó keleti égen a pápaság új korszakának hajnalát vélik meg­pillanthatni. A Vatikánban arra számítanak, hogy Európa minden népe késhegyre megy egymás ellen, csak azért, hogy az átalános conflag­­rátió­ okozta zavarosban az apostoli halász utódja a pápaság világi hatalma és az egy­házi államok után vethesse ki hálóját, melye­ket elnyelt a kor és az olasz egység tengere. Ez a halászat azonban nem történhetik meg katonai segédlet nélkül. Ezt jól tudják a Vatikánban, s épp abban van az ultra­­montán mozgalom jelentősége, hogy a pápa katonai segélyt akar nyerni Francziaor­­szágtól és Belgiumtól. Ilyetén missióban ment legközelebb Kanzler tábornok Franczia­­országba és Belgiumba, feladata lévén egyen­getni a pápa czéljai számára az utat, s tapogatózni e két államban a szent­szék iránti jóhajlam tájékain. A Franczia­ és Németország, (az ülő és kalapács) közé került kis Belgium ter­mészetesen csak másodsorban jó tekintetbe. A Vatikán politikájának súlypontja Fran­­cziaországban van. S Francziaországban ez idő szerint kedvező recognoscirozási terré­numra talál a vatikáni politika. A három monarchikus párt már­is teljesen hajba ka­pott egymással az elsőbbség és uralom fö­lött. A bonapartisták, legitimisták és orle­­an­isták szent házi perpatvarban czibálják egymást azon kérdés miatt, hogy tulajdon­képpen ki legyen ar a háznál. Ezt a kérdést persze a választások, a nemzetre való hivatkozás eredménye fogja eldönteni, s épp azért méregetik össze a monarchista pártok már­is erejöket, de úgy tapasztalják, hogy egyiknek sincs túlsúlya a másik felett, hanem erejök csak annyira terjed, miszerint a másikét paralizálják, a republikánusok nagy örömére. Van azonban egy nagy factor Francziaországban, mely képes lehet egyik, vagy másik irányban csaknem döntő befolyást gyakorolni. Ez a papság, a clericalismus. Most ez a factor készül érvényesülni. Ennek támogatása döntő lehet a monarchikus pártok tusájának ki­menetelére nézve. A Vatikán épp azért küldte Kanzler tábornokot Francziaországba, hogy ez a tá­mogatást a czivódó felek valamelyikének felajánlja. Ennek a támogatásnak azonban ára van. Az orleanisták természetesen nem jönnek szóba. Ezek eljátszották kis játékai­kat Francziaország történetében. A licitá­lásra csak a bonapartisták és legitimisták bocsáttatnak. A­melyik többet ígér, az nyeri el a szentszék pártfogását. A kikiáltási ár: a császárság, vagy királyság restaurátiója. Ennél alább a Vatikán nem bocsátkozik al­kudozásba. A­ki a másikat túl akarja lici­tálni, annak ráadásban még azt is meg kell ígérnie, hogy a Vatikánt bizonyos constella­­tiók esetén kész katonai segélyben is része­síteni. Világos, hogy e terv éle Olaszország TÁR­CZ­A. Balat­on-Für­ed. (A Flórabál. Trombitaszó bálra hív. B. Miske jó tánczos . Boronkayak, gr. Hunyady-kor. — Dr. Rosenberg bankettje. Jókai áldomást iszik. A holdsugaras Balaton. Annabál 29-én. Kik érkeztek Füredre?) B.-Füred, julius 24. No, ugyan megjárták többen. A Flórabál még meg sem volt, már kitán­­czolták. Vasárnap kellett volna megtartani, hanem hát mért, mért nem elodázták. Pedig még a főváros­ból is eljött egy tárczaszó, hogy pár szépet elvigyen legalább a tárczájában, s mire ideért, hallja, hogy nem lesz vigalom , így jártak többen. Fatalitás! Táncz-kész lábakkal kikötni Füreden, és vi­galmakat nem látni. Elodázták! Most kérdezik : lesz-e ? mikor lesz ? hanem, hogy fel ne üljünk, hát semmit sem mondunk. A Flórabált azonban kárpótolták, hogy a tánczra szánt órák mégis nyomtalanul el ne tűnje­nek : vacsoránál Bitay maga mellé veszi a­.­ egyik trombitást, kommandóra háromszor dra­dráztat: ma este a nagy teremben tánczmulatság lesz. A gyer­tyákat felgyújtják, s az asztalok mellől kezd osz­­lani a közönség. Az itt levő aristokratia egy szálig ott van a csillárok alatt, jó példával megy előre, csak a fia­talság nem akar kirukkolni, mert hát­­- nincs­ legalább a régi, életvndor, a kéjórákért áldozni bíró, a rendezés terheitől nem félő fiatalság nincs többé. Ez az oka, hogy az öreg gárdából is beleug­­­­ranak a tánczba, mert azt csak jó lélekkel nem lehet nézni, hogy egy-egy szép virágszál ott hervad a széken vágyakban, már hazulról ide hozott remé­nyekkel. Báró Miske, az egykor jeles journalista, Fe­hér megyének érdemes alispánja oly kaczkiásan rakja a figurákat, lejt, izzad, mintha holnap akar­nák besorozni; a közügyek fáradt harczása, a je­les gazda ide jön kipihenni magát a s­tánczban.­­ A példa ragad, a többiek utánra; annyira már volnánk, hogy 20 pár mégis kiáll B.­Füreden ott, hol gr. Csáky, Inkey, Boronkayak, gr. Hu­­nyady, b. Rudicsok korában 130 — 140 pár össze­zsúfolva állt egy helyen, s mint az órainga, úgy mozogta végig a francziát! Kedv ugyan nem volt vala­mi nagy, azonban a társaság mégis együtt maradt jó sokáig, elmélkedve jobb napokról. A koszorúban láttuk: özv. Gaál Kristófné, szül. Horváth Emmát, Irma lányával és ifjú Folly Józsefnét Somogyból; Asbóthnét, húga Sarolta kisasszonynyal, Németh Ilon k. a., Lyka nővéreket, Fehérből, Markuszné Fülöp Idát, Rosenfeldnét Kolozsvárról s többeket. Az izraelita imaházat, melyről már emlékez­tem, felszentelték közelebb. Dr. Rosenberg Sándor kaposvári rabbi kenetteljes, költői nyelven tartott szép beszédével a nagy közönséget felvillanyozta, s a mi a beszédnek gyöngyét képezi az, hogy min­den izében magyar volt. A derék rabbi jó helyre jött, hogy a szélrózsa minden irányában elvigyék nevét, s az izraelita hitközségek vetélkedjenek el­nyeréséért. Egyházi szónoklatai a szent könyv és a szabadság igéi; ezeket hirdeti az iskolában és azért rajonganak úgy érte kaposvári hívei, ő magyar ember a szó szoros értelmében. Tisztelői 23-án estve bankettet rendeztek szá­mára 60—70 terítékre, hol jelen voltak többek közt: Jókai Mór, Hervay főorvos, két társával; a biztos , a hajó kapitánya, Bizai, több rabbi. A fel­köszöntések sorát Steiner Lipót, Nagyvárad becsü­lésben álló polgára (Ferencz József rend lovagja) nyitotta meg, emelvén poharát a királyi család s a magyar kormányra, mely felköszöntést felállva hallgatott végig a közönség. Weisz Budapestről ivott az ünnepeltért; Dr. Rozenberg a hazáért, Jókai Dr. Rozenbergért, éltetve a közös templomot — a hazát, a közös vallást — a magyar nemzetiséget. Schwarz Samu ügyvéd a szent Benedek rend, s ennek derék tagja, a tihanyi apátért; Dr. Spitzer simándi rabbi, a haladás és szabadság pártolásáért ; Dr. Rozenberg Jókaiért; a nemzet bárója humoristi­­kus ötletekkel poharazott; volt azonban sok toaszt, melyek csak hátrányára voltak az estélynek; a sok szó még nem felköszöntés ; a ki beszélni tud, még nem szónok. A jó pohárköszöntés olyan mint a röppentyű, szikrákat szór rövid pályáján, meglep, villanyoz. A társaság 10 óráig maradt együtt a felvirágozott asztaloknál, s jó étkek és italok mel­lett humoros kedélyben volt. A legmaradandóbb emlék az, hogy Fürednek van izraelit­a imaháza is. A 23-iki est nagy közönséget vonzott le, nem csak a Balatonpartra, hanem a vízre is. A jég csendes volt; a nagy tó felszínét beöntötte a teljes hold ezüst sugarával; mennyi költészet, mennyi bűbáj, mily lekötő látvány; ha a költői fiatal nemzedék itt van, bizonynyal elönti költemény és novellával a lapokat; csak kis ihletettség, s itt terem a dal, mint a mezők virága. .. . Egy-egy „lélekvesztő“-t neki indítanak a holdsugaras tükörnek, s pár percz múlva csak mint sötét pontot látod a fényben rin­­gani, a partra egyes dalrészeket dobva a viszhang, melyek százféle emléket ébresztenek benned. . . . Mily szép itt az éj költészete ! Már 12 óra felé van az idő, az élvezők serege még mindig a part hosszát lesi, mintha félne szo­bájának forró jegétől, hol a meleg napok ugyancsak be isütenek. Az Anna-bál már jelentve van hivatalosan is 29-re, majd meglássuk, a szomszéd megyék fiatal­sága, a főváros és vidékek szépsége, hogy lesz kép­viselve?! Nagy „légyott“ volt ez még a 60-as évek­ben is, kívánjuk, hogy meglássuk benne a múltat. 23-án Barcza József zenekara is bemutatta magát egyik fogadóban, a dunántúli megyék egyik legjobb czigánybandája, kár, hogy a fogadás na­gyobb gondot nem fordított rájuk, bizonyára saját zsebének lett volna hasznára. A folyó napok nagyon kedvezők a fürdésre; a jég melegsége­­. 24—28 fok a szabadban ; a Bala­toné 19—20 ; ostromolják a hideg fürdőket, s a ren­des órák alatt alig juthatsz kabinhoz, ha csak még kora reggel meg nem mártod magadat a habokba. A vendégkoszorú következő új tagokkal sza­porodott; itt vannak Kaucz Gusztáv jogakadémiai igazgatóné Győrből; Horváth Döme királyi Ítélő­táblás tanácselnök; dr. Schenzl Guidó Budapestről; ifj. báró Földváry Lajos; Répásy János lapszer­kesztő Egerből; Szenes Edéné Budapestről; Pot­­tyondy Károlyné, Mágasiból; Schwarcz Samu ügy­véd ; Kertbeny Károly író; özv. Gaál Kristófné Irma lányával, Somogyból; Kégl György képviselő; Lichtenstein, a „Fester Correspondenz“ szerkesztője; Horváth Lajos jogakadémiai tanár, Lyka Döme földbirtokos családjával, Pázmándról. Odry Lehel tegnap lement Keszthelyre ven­dégszerepelni Miklósi színtársulatához. A kirándulások folynak a vidékekre; az idény legszebb napjait éljük; a­ki szépnek, zajosnak akarja látni Füredet, már t. i. a­mennyiben jelen viszonyok közt zajos lehet, az pakoljon és induljon útnak Füred felé, vigasztalásul azt írhatjuk , hogy jó idő várja. Roboz István­ ellen fordul. A pápaságnak világi uralmát első­sorban Olaszországtól kell visszavivnia. De Németország ellen is szól. S ez esetben a szövetség esélyei egészen világosak. Né­metország soha nem tűrhetné el a pápa vi­lági hatalmának helyreállítását. Ily helyzet kilátásával szemben valóban nem lehet nevetséges ötletnél egyébnek tar­tani a Vatikán terveléseit. Francziaországról sok furcsaságot felteszünk, de azt még sem tehetjük fel róla, hogy éppen a pápaság kedvéért messe el a torkát, Mac Mahon tá­bornagy dicsőségére. T­a­n­ü­g­y. — Az iglói ág. hitv. ev. főgymnásium évi je­lentését közli Pákh Károly igazgató. A füzet ele­jén a főgymnásium ez évi történetéből egyes moz­zanatokat olvashatunk , értekezést nem hoz az ér­tesítő. Az iskolatanácsnak ez évben volt 10 tagja, azonkívül a főgymnásium tanárai és a helybeli ev. népiskola tanítói. A tanári személyzet állt 12 tag­ból. Az órák száma a nyolcz osztályban összesen 231-re rúgott. A tanulók s száma volt 462, ezek kö­zül kilépett 12. Anyanyelvre nézve így oszlottak el: magyar volt 241, német 185, tót 21. Az érettségi vizsgálatra jelentkezett 39 tanuló. Ezek közül érett­ségi bizonyítványt nyert jeles osztályzattal 9, jó osztályzattal 14, kielégítő osztályzattal 15, 6-ot pótvizsgálatra utasítottak, 1-et egy évre visszave­tettek. Az érettségi vizsgálatot sikeresen kiállott tanulók közül legtöbben a jogi pályát választották. Az ifjúságnak volt 5 képző köre: a magyar ön­­képző­ kör, a német önképző kör, a dalkör, s zene­kar , a gyorsíró­ kör. Az ösztöndíjak és jutalma­zások igen szép összeget tesznek. Tápintézeti dij­­leengedésben részesült 38 tanuló 637 frt 50 kr. összeg erejéig, tandij-elengedésben összesen 40 ta­nuló 368 frt 20 kr. erejéig. A Jantner-féle alap kamataiból szerzett iskolai kézikönyvekkel 26 ta­nulót segélyeztek. A gymnasium tanszerei közül a természetrajzi gyűjtemény leggazdagabb, összesen 9263 darab. A tanszerekre ez évben összesen ki­adtak 805 frt 52 krt. A jótékonysági rovatban vé­gül néhány nemes adakozónak mond köszönetet az igazgatóság. A jövő tanév megnyitása szeptem­ber 4-én történik. — A beregszászi államilag segélyzett polgári fitanoda harmadik értesítőjét adta ki ez évben. Szerkesztette Katinszky János igazgató. A tanév történetéből, melyet a füzet elején olvasunk, kiemel­hetjük az iskolai takarékpénztárról közlött adatot. Szerény eredményt produkálhatott ez új intézmény, de arra eleget, hogy a jövőben való kitartásra buz­dítson. Betett szeptember 1-től a tanév végéig 55 tanuló 30 írt 74 ki összeget. A tanári testület állt 13 tagból. A tanulókról rendszeres statisztikai ki­mutatást nem találunk. Annyit kiböngésztünk, hogy a négy osztályban a tanulók száma össze­sen 83 volt. Ezek közül évközben kilépett 4. Anyanyelvre nézve miként oszlottak meg, arra nézve nincsenek adatok az értesítőben. Tandíjat 7 tanu­lónak engedtek el 43 frt erejéig; ösztöndíjban 15 tanuló részesült 46 frt erejéig. Jutalmazásokra is kisebb-nagyobb összegeket és könyveket osztottak ki a szorgalmasabb ifjúság között.­­ Fábry János rimaszombati nyilvános fel­sőbb leánynevelő tanintézetének értesítőjét is beküld­­ték hozzánk. A kis füzetben elég érdekes adatot találunk a kilenc­ éve fennálló intézet történetéből. A növendékek egészségi állapotának tüzetes kimu­tatása mindjárt igen dicséretre méltó intézkedés. Huzamosabb betegség 29 esetben fordult elő. Át­lagosan 36 heti órát véve föl, a növendékek ez év folytán 2973 órát mulasztottak. Egész év alatt be­tegség miatt nem mulasztott egyetlen órát sem 23 növendék.­­ Az intézetben az ifjúságnak van több egyesülete. Ilyen a leány­ egylet, melynek czélja, hogy az ifjú leányok a társadalom ügyei iránt jó­kor tanuljanak érdeklődni; munkásságukat körük­höz mérten érvényesíteni megkisértsék s mielőtt az iskolát elhagynák, az önképzésben irányt nyerje­nek. A Bazár-egylet czélja: fokozni az önkénytes munkásságot, értékesíteni a munkát s alkalmat nyújtani a kiérdemlett munkadijnak megtakaritta­­tására. Az év folytán két „Bazárt" rendezett ; ösz­­szesen 99 növendék 299 drb. munkával szerepelt, ezek közül elkelt 200 drb. 100 frt 44 kr. érték­ben.­­ Az ifjúsági takarékpénztár már négy éve áll az intézetben. Ez évi forgalma a kimutatás sze­rint ilyen: 52 növendék betett 142 frt 35 krt; 28 növendék az év végén kivett 66 frt 20 krt. 24 növendék­ben hagyott 76 forint 15 krajczárt.­­ Rendeztek ezen egyesületi működésen kívül az in­tézetben pályázatokat, úgy irodalmi, mint kézi munkákra. Mindkettő szép eredményt mutata­­tott föl. Kézi munkát a tanévben összesen 1015 darabot csináltak a növendékek. A tanszemélyzet állt 10 tagból; ezek közül hárman tanítónők vol­tak. A kertészeti gyakorlatokat okleveles kertészeti tanító vezette. Taneszközökkel az intézet meglehe­tősen el van látva. Az ifjúsági könyvtár 702 kötet­ből áll s emellett a növendékek számára ügyesen megválasztott folyó- és szakiratok járnak. A zene­műtár 268 művet foglal magában. Az előadott tan­tárgyak anyagáról és beosztásáról is csak dicsé­rettel szólhatunk, bár egyes tankönyvek ellen lenne kifogásunk. A tandíj osztálykülönbség nélkül egy évre 36 forint. A tartásdíj a tíz hónapból álló tanévre háromszáz forint. Az intézetnek a statisz­tikai kimutatás szerint volt 77 növendéke. Ezek közt legtöbb volt 12 és 13 éves, legkevesebb 8 és 9 éves. Tizenöt évnél idősebb egy sem volt. Év­közben az intézetbe belépett 10 növendék és el­maradt 12. A vizsgálatok eredménye kielégítő volt. Általában azért foglalkoztunk e magán­intézettel kissé bővebben, mert mindenből komoly, öntudatos és őszinte törekvést látunk s a mi fő azt, hogy e törekvés egészen magyar szellemű. A külföldi nyel­vek tanítására elég gondot fordítanak, de nem az anyanyelv rovására, mint sok ily magánintézet­ben, hol a nagy nyelvtanításnál rendesen a magyar nyelv hozza a rövidebbet. Fővárosi ügyek. Budapest főváros közgyűlése. (Július 25-én.) A tanácsterem majdnem egészen megtelt, e nagy érdekeltséget a VI. kerületi orvos választása okozta, mely az első emeleti tanácsteremben 3 óra óta folyt, s melynek eredményét, mint a 4 órakor megnyitott közgyűlés előtt az elnök , Ráth főpol­gármester kijelente, az ülés folyamán fogják beje­lenteni. Az ő indítványa folytán Luczenbacher Já­nos elhalt bizottsági tag emlékét jegyzőkönyvben fogják örökíteni s helyébe az érdekképviselők kö­zül Éberling Józsefet hívják be, Schreier András helyett pedig a IX-ik kerületből Bottlik Mihályt. A vizafogói védgáthoz szükséges terület ki­sajátítási bizottságának elnökségével Békey távol­léte idejére Rupp tanácsost bízták meg. Dr. Lechner és dr. Pohl lemondását a VI. ker. orvosi állomás jelöltségéről tudomásul vették. Következtek a rendes tárgyak. Az igazságügyminiszter leiratát, melyben ez megköszöni az állami fogház részére fölajánlt tel­ket, tudomásul vették, úgy — némi csetepatéján — a belügyminiszter leiratát is a kültelki személy- és vagyonbiztonság ügyében a főváros által hozzá intézett fölterjesztésre, a tanács azon megnyugtatása folytán, hogy a maga hatáskörében is eszközölni fogja a mezei rendőrség szaporítását Kőbányán és másutt. A vízvezeték C. számú gépének eltörött a ten­gelye. A tanács azt javasolja, hogy Müller mérnök ügyes találmányának alkalmazása mellett 8500 írt költséget és tiszteletdíjat szavazzanak meg a ki­javításra , átalakításra, mi 3 hó alatt teljesíthető. A javaslatot elfogadták. A sugárúti lóvasút ügyében legutóbb a bel­ügyminiszter leiratot küldött a fővároshoz. Ebben a pesti társaság s a minisztérium közt folyt tárgya­lások eredménytelensége hangsúlyoztatván,­­ a belügyminiszter fölhívja a fővárost, hogy a közle­kedés más módon való föntartásáról gondoskodjék. E tárgy a fővárosi egylet tegnapi értekezletén is élénk eszmecserére adott okot s ennek határozatá­ból tett ma indítványt Tenczer Pál, hogy vegyék tudomásul a leiratot és az iparrendészeti bizottsá­got szólítsák föl, hogy a fővároshoz méltó gyors és szép omnibusz-közlekedés létesítése iránt adjon véleményt. Emelkedtek ugyan hangok, hogy új fel­iratot intézzenek a miniszterhez, a lóvasút létreho­zását még egyszer megkísértem­, de nem találtak visszhangra, mert rögtön senki sem terjeszthet elő ilyen módozatot. Hanem Ráth (kalapos) indítvá­nyára azt mondta ki a közgyűlés, hogy a miniszteri leiratot egyelőre tudomásul veszi, de az ügyet az ipar­rendészeti bizottsághoz utasítja, melynek fel­adata először egy oly módozatot keresni, a­mi összeegyeztetné a kormány tervét a lóvasúttársa­­ságéval s ez­által a sugárúti lóvasút kiépítését le­hetővé tenné. Ha ily módot nem találna, feladata tanácskozni a fölött, minő rendszabályokkal és in­tézkedésekkel lehetne elérni, hogy az omnibusz­közlekedés gyorsabb és tisztességesebb legyen. Ezután igen nagy fontosságú ügyet terjesztett elő Rózsa Péter jegyző. A főváros határának befá­­sítása már régóta foglalkoztatta az elméket, mert ez a leghathatósabb eszköz, hogy a Budapest körül levő puszta futóhomokját meggátolhassák. Egy bi­zottság már régebben bejárta, megszemlélte a fővá­ros határát, s most előterjeszti, hogy a főváros a határon kellő szélességű évben eszközölje a fásítást. Mindössze 1117 holdat, 11 évi időtartam alatt, s e czélra szavazzon meg évenként 10.000 forintot. Az idén ez összeget az új városliget előirányzati költ­ségéből vegye ki a főváros. Az 1117 hold területből nem egészen ötszáz hold községi birtok. A magá­nosoktól azonban a szükséges részeket csere útján is be lehet váltani. A kivitel munkálatait az erdé­szeti albizottságra bízzák. A középítési bizottság ehhez még azt teszi, hogy ha szüksége forog fönn, az eljáró bizottság tegyen javaslatot a budareszi határ befásítása iránt is, mert a jelenlegi javaslat csak a pesti határra vonatkozik. A közgyűlés ezen előterjesztés ellen nem tett észrevételt , csupán az összeg fölött folyt vita, Weisz B. F., Scheidh és többen 15.000 frtot kíván­tak évenként megszavaztatni a munka mielőbbi befejezése érdekében. A közgyűlés vita után elfogadta a bizottság előterjesztését egész terjedelmében, s nem nagy többséggel elérte a 15.000 frtos indítványt. Ezután bejelentették a VI. ker. orvosi állo­másra történt szavazás eredményét. Dr. Warga Lászlót 122 szavazattal választották meg. Scher­­man 103, Dr. Adler 25 szavazatot kapott. Bead­tak összesen 264 szavazat. Warga nyomban letette a hivatalos esküt. A Rottenbiller-utcza 15 vagy 18 esve kiszé­lesítéséről folyt azután egy kis vita. Végre is a tanács ajánlatára abban állapodtak meg, hogy a 15 öl kiszélesítést pártolják, s felkérik a minisz­tert, hogy város és a közmunkatanács nézetei közt döntsön. A közmunkaváltság behajtásának rendezése érdemében kiküldött vegyes bizottság jegyzőköny­vét tudomásul vették a közmunkatanács idevonat­kozó átiratával együtt. A belügyminiszter betölteni kívánja a kőbá­nyai kerületi orvosi állomást s 800 frt évi fizetés és 200 frt lakbér mellett a pályázat kiírását ren­deli el. Ennek teljesítésére a tanács utasítást is nyer. Ugyancsak Kőbányán egy rendes és két pót­esküdt állomása ürült meg; a választást a közgyű­lés elrendeli s vezetésére Forgó István elnöklete alatt egy bizottságot küld ki. Bars megye átiratát a hadkötelesek nősülési engedélye ügyében tudomásul vették. Az ipartörvény 5. §-ában körülirt iparágak gyakorlatát rendező szabályzatot a miniszter, előbbi módosításaihoz ragaszkodva, másodszor küldi vissza. Tudomásul vették. Békey mutat be ezután két közoktatásügyi miniszteri leiratot, a­mikben közgyűlési határoza­tok megerősítése foglaltatik. Tudomásul szol­gálnak. A közvágóhídi igazgatóságnak nem engedi meg a közgyűlés, hogy a mészárosok és marhake­reskedők közt közvetítő szerepet vigyen. Végül a Miklósy-színkör ügye dőlt el. A je­lenlegi tulajdonos folyamodott, hogy a város vegye meg 5000 forintért. A közgyűlés azonban megma­radt a tanács határozata mellett, hogy 6 hó alatt rombolják le. Ezzel a gyűlés eloszlott. — Új utczanevek a fővárosban. A 3 városból egyesített főváros területén számos utczanév van, melyet több utcza visel, s ez rendkívül sok kelle­metlenségre és zavarra ad alkalmat; e miatt, s mert sok utcza, mely már részben kiépült, máig sem bir névvel: szükséges volt a több hasonnévvel biró utczának más-más, a névteleneknek pedig név­vel való ellátása. E közszü­kséglet pótlása már ége­tővé és annál inkább időszerűvé vált, mert ép most van folyamatban az utczai névtáblák nagy­mérvű szaporítása,­­ a főváros összes házainak teljesen uj katonai számokkal ellátása. E végből megkereste a tanács az erre illetékes fővárosi köz­munkák tanácsát, mely a napokban küldte át az új utczanevek sorozatát. Vannak e nevek között tisztességes hangzá­snak is p., o. Andrássy-út (az eddigi sugár-ut), Al­­másy-tér, Álmos-, apród-u., Bethlen-utcza és tér, Cza­­kó-, Diana-, Dobozy-, Döbrentey-, érsek-, fáczán-, Franklin-utcza, Garay-tér, Hunfalvy-, Kazinczy­­(a volt Vörösmarty-utcza egy része), Mikó-utcza stb. történeti nevezetességű egyénekről elnevezve, de a legtöbb oly köznapi név, milyet bármelyik faluban is keveset lehet találni, mintha csak a leg­­izléstelenebb neveket készakarva keresték volna ki és írták volna össze, valamely kéziszótár alapján. Mutatványul álljanak a következők: abroncs-, ács-, alkotás-, alma-, angol-, ártány-, bagoly-, bajnok-, baraczk-, bazalt-, bimbó-, brazíliai-, cserfa-, cserhát-, csiga-, dalma-, (talmi?!)-, daru-, délibáb-, dereg­lye-, ék-, Ernő-, evező-, fátyol-, felhő-, fenyő-, fo­gas-, folyondár-, fürj-, galagonya-, gát-, gerle-, gesz­tenye-, gomba-, gyékény-, hajadon-, harang-, har­csa-, harkály-, hirnök-, hullám-, ibolya-, jáczint-, japáni-, jávor-, jázmin-, sós-, juhar-, kagyló-, kard-, kavics-, kerék-, kert-, kilátás-,­ kócsag-, korlát-, kökény-, kő-, könyök-, körszin-, kürt-, lant-, lepke-, linczi-, lobogó-, magas-, mandola-, megyfa-, mexikói-, nád-, nefelejts-, nyárfa-, nyúl-, nyit-, opál-, paradicsom-, patak-, pázsit-, ponty-, prater-, regényes-, remény-, repkény-, rigó-, rév-, roham-, róna-, rosta-, rozmarin-, sajka-, salétrom-, sarkantyús- (köz az I-ső, utcza a IV-ik kerületben), sarló-, sármány-, seregély-, síp-, sör-, sövény-, sza­lag-, szarka-, szeder-, szentlélek (az óbudai szt. háromság u.), szilva-, szög, szőnyeg-, tábor-, tár­ RICARDO. IRTA EMILIO CASTELAR. Spanyolból fordította BEKSICS GUSZTÁV. ELSŐ KÖTET. ELSŐ FEJEZET. A BOR GŐZE ÉS AZ ESZMÉK GŐZE. (Folytatás.) — Gyermek vagy, szólt Arturo nevetve; a bor elkedvetlenít. — Feleded, tette hozzá Jaime, hogy mindezen bajok ellen a modern tudomány beható reformokat léptet életbe. — Reformokat említesz? kérdé Federico. Re­formokat ? — Úgy van, reformokat! kiáltottak mind­nyájan. — Reformokat! Mit tanulsz, te, Ramiro ? kérdé két ifjú egyikétől, kik szertartások alkalmával hasz­nálni szokott frakkot viseltek. — Ügyvéddé akarok lenni. — És te, Luis, mit tanulsz te ? kérdé a má­siktól, ki hasonlólag volt öltözve. — Az orvosi tudományokat. — S mit akarsz e kérdésekkel? kérdé Fede­­ricot Arturo. ■— S mit akarsz jelezni ezen szónoklati fordu­lattal? kérdé Jaime. — Nem értitek ? — Nem, válaszolt mindkettő. — Akkor gyenge lábon áll értelmiségiek. Azért kérdeztem őket, hogy lássátok, miszeint az világ mindig ugyanaz marad. Vannak orvosok, mint voltak a Fáraók, s vannak ügyvédek, mint voltak Sulla és Marius korában. Ugyanazon betegségek vannak most, mint voltak negyven század előtt. Testünk az átalános megváltás óta is csak úgy alá van vetve a náthának, mint akkor midőn még semmiféle megváltó sem járkált a földön. Akara­tunkat ugyanazon ügyvédi furfangok bénítják meg, mióta csak ügyvédek léteznek. Most épp úgy bűnre kívánja a felebarát felebarátjának feleségét, épp úgy czivódnak az örökségeken, ép úgy eltagadják az enyémet, s ellopják a tiédet, épp úgy rágal­maznak, épp úgy ölnek, mint az első pillanatban, midőn megjelentünk ezen bolygó felszínén. Ne be­széljetek nekem haladásról, a­míg ügyvédek és or­vosok vannak a világon. — Eredj. Embergyűlölet, csupa embergyű­lölet szól belőled, kiáltott fel Jaime. — Ételező romanticzismus, tette hozzá Arturo. — A lélek titokszerűsége, állítá Ramiro, hogy egyátalán állítson valamit. — A mi korunkban csak úgy láthatjuk ily színben a dolgokat, ha megcsalt bennünket a nő, kit szerettünk, vagy ha elárult barátunk, a­kivel egész éltünket megosztottuk. — S tudjátok, miből áll a szeretett nő hűtlen­,­sége, s a testi-lelki barát árulása? kérdé ünnepé­lyesen Arturo. — Miből? — Abból, hogy barátod nem kiáltott helyet­ted a névsor olvasása alkalmával az iskolában, vagy hogy az imádott nő nem a szokott órában ment a misére, hogy fogfájást okozzon az áldott mamának, a jövendőbeli borzasztó anyósnak. — Így van, helyessé Jaime. Mikor ilyesmi történik velünk, az ég füstös papirosnak, a csilla­gok kialvó szivar hamujának, az egész mindenség alvóháznak tűnik fel, hova két reál a beléptidíj. — Én, szólt Arturo, a legkellemetlenebb dol­gok eredetét és indokát is a legjobbnak tartom. Soha sem fogom fel a dolgokat rész oldalukról. Minden jónak tűnik fel előttem, s még akkor is meg vagyok elégedve, ha fogfájásom van, mert nagyobb bajom is lehetne helyette. Óhajtasz hal­lani egy másik mesét: nők-, tárogató-, torony-, törzs-, tulipán-, túzok-, tücsök-, tündér-, tüske-, üstökös-, üteg-, vándor-, vércse-, vértes- és vidra-utcza stb. Képzeljük, hogy fogják e neveket német ajkú polgártársaink elferdíteni! (például Wesse­­lényi-utcza — Die Wäscher Léni Gasse!) A fővá­ros tanácsa azon meggyőződésben lévén, hogy az utczák neveinek rövideknek, egyszerűknek, könnyen kiejíthetőknek és emlékben tarhatóknak, de minde­nekelőtt tisztességes hangzásuaknak kell lenni, pro­testál az ily — mondhatni idétlen, s faluba sem illő utczanevek alkalmazása ellen, s fölhívja a köz­munkatanácsot azoknak illőbb nevekkel leendő fel­cserélése végett. Valóban, a km. t. félre tehetné a sok jelentéktelen világ- és tárgynevet, s kezébe ve­hetné a magyar történelmet, vagy Nagy Iván jeles munkáját, esetleg Magyarország helynév­tárát, ott találna elég jó hangzású történeti nevet, vagy oly helyneveket, melyekből könnyen kikerülne 5—600 új utcza­név a főváros számára, nem ke­llene ibo­lyához, tulipánhoz, abroncshoz, ártányhoz, vidrához, stb. fordulni, vagy Mexicóba, Braziliába, Japánba stb. menni. A fővárosnak e tekintetben is némi íz­lést, jó példát kellene tanúsítani. HÍREK. (Július 25.) — Rudolf trónörökös tegnap délután 3 órakor udvari ebédet adott, melyhez hivatalosak voltak Latour tábornok, a trónörökös volt nevelője ; gróf Bombelles az új főudvarmester, az uj szárnysegé­dek, s a trónörökös kíséretéhez mindeddig beosztva volt urak. A trónörökös még azon este 7 órakor Ischlbe utazott, minthogy a pólai utat elhalasz­tották. — Haynald Lajos és a párisi magyar­ egylet A párisi magyar egylet, mint pár nap előtt írtuk, menházat szándékozik építeni, s e végett általa beváltandó száz forintos kötvényeket bocsát ki, melyek elfogadására felszólította hazánkfiait. Az első aláiró Haynald Lajos, kalocsai érsek, ki min­dig elő­jár, hol az emberszeretetnek és hazafiság­­nak áldoznia kell. A 100 forintot a következő le­vél kíséretében küldötte el: Tisztelt Egylet! Meg lévén győződve arról, hogy a tisztelt egylet a ma­gyar nemzeti életünket mindenkor emelő és most is a világ bármely országával szemben előnyösen ki­tüntető azon szövetséget tartandja nemes czéljai előmozdításában szem előtt, mely a magyar nem­zet érdekeit a vallás-erkölcsi élet érdekeivel szoros összeköttetésben tartotta mindenkor és tartja még most is, szívesen járulok előttem kifejezett szándé­kuk elősegítéséhez egy 100 p. é. forintnyi kötelez­vény elvállalásával és abba való beegyezésemmel, hogy emlékiratuk alá az én nevemet is tegyék. Járulékomat idecsatolva kérem, fogadják hazafius üdvözletemet és teljes tiszteletem kifejezését. Bécs­­ben, 1877. junius 29-én. Dr. Haynald Lajos, kalo­csai érsek. — Browning György, Magyarországban is ismeretes angol iró és utazó, mint nekünk távi­ratilag jelentik, tegnap este Sáromberken, gróf Te­leki Samu vendégszerető házában torkát elmetszette és kevés idő múlva elvérzés következtében meg­halt. Temetése a törvényszéki bonczolás után le­­end. Öngyilkosságának okát nem is sejtik. Ha azonban gondolkozni kezdünk a szerencsétlen Browning viszonyai fölött, csakhamar megállapod­hatunk az­okra nézve is. Legalább úgy tetszik ne­künk, Browning nyelvtanulmányokkal s az angol hírneves írók ismertetésével foglalkozott; a nyelv­tanulmányozás összehasonlító szempontból volt czélja, e végett több országot beutazott s több nyelvet megtanult ; az angol classikusok ismerte­tése pedig eszköze volt, a melynek segélyével ma­gát föntartani igyekezett az idegen népek között s idegen földön. Browning tehát nem tartozott azon angol touristák sorába, a­kik teli erszénynyel, s az utazás erős szenvedélyétől vonva indulnak el; ő csak küzdelmek között haladhatott tovább, haladott is. A vendégszeretet szívességére tá­maszkodott. Mikor Magyarországba jött, úgy egy éve lehet annak, először Budapesten kötött ki leg­­hosszabban, s itt fölkereste a szerkesztőségeket. Alacsonyas, barna, előre görbedő alakjával, mely a komoly munkásságról és szerénységről legottan bizonyságot tett, mindjárt rokonszenvet ébresztett maga iránt; tudományos ismereteivel pedig csakha­mar tiszteleteket is kiérdemelte. Szerkesztőségün­ket fővárosba érkezte után azonnal meglátogatta, lapunk tulajdonosának, Csernátony Lajos úrnak londoni angol barátaitól ajánló jegyekkel ellátva. Kérelme az volt, ajánlaná lapunk valamely előkelő családba társalkodóul azon ideig, a­mig a magyar nyelvet megtanulhatja ; viszonzás fe­jében ő meg az angol irodalomból és nyelv­ből tartana előadásokat. Kérelmének készség­gel meghajoltunk , és Browning más oldal­ról is támogatva csakhamar szives ellátást és vendégszerető támogatást talált egy alföldi magyar földbirtokos házában. Mielőtt elutazott volna, Bu­dapesten fölolvasást rendezett Izland szigetének is­

Next