Ellenőr, 1877. július (9. évfolyam, 235-291. szám)
1877-07-20 / 270. szám
fizetési árak: Egész évre . . 20 frt — kr. Évnegyedre . . 5 frt — kr. Félévre . . . 10 . , Egy hónapra . 1980 „ Egyes szám ára 4 krajczár. Szerkesztési iroda: szvbLcijesten, nádor-utcza 6. szám.. Semmit sem közlünk, ha nem tudjuk, kitől jön. — Kéziratok visszaküldésére nem vállalkozunk. — Posta által csak bérmentes leveleket fogadunk el. 270. szám. (Hegyeli Tcladds. Budapest, péntek, július 20. 1877. hirdetések felvétele a Tctacó hivatalban, Budapesten, Pidor-utcza 6. szám (Légrády testvérek irodájában). Továbbá Havas, Laute & Cie. czégnél Parisban (Place de la Bourse Nr. 8). Hirdetésekért járó díj csakis az „Ellenőr“ kiadó-hivatala által nyugtázott számla ellenében fizetendő. Kiadó-hivatal: t&izcdapesten, addtor-atcz a 6. szám. Mentézendők az előfizetések is a lap szétküldésére vonatkozó minden felszólalás. IX. évfolyam. A HÁBORÚ. Budapest, július 19. ... És ismét egy megdöbbentő válság ... És ismét Konstantinápolyban ! A kapkodás a fejetlenség oly zűrzavaros képét tárják fel a szűkszavú táviratok, hogy nincs ember, aki Törökország sorsáról egy órafordulóra valószínűt merjen fogadni. Kormányválság, hangulatválság, palotaválság egyszerre. S mindennek tetejébe válság a fővezérletben. Edhem pasa állása megingott a balkáni földrázkódástól, mely első lökésével már ledöntötte a hadügyminisztert Redif pasát, s a külügyminisztert Savfetet. Ledöntötte Abdul Kerimet is a fő vezérletről s az alatt lázongó hangulat erjed Iztambul utczáin, s a Dolmabagdse termeiben a sápadt arezu rémület kisért, és a kétségbeesés ad zavaros tanácsokat. És mindezt IS zászlóalj orosz teszi, mely átkél a ferdis-pataki szoroson magát megveretni s összetörni fejét Kazanlik sánczain. Valóban jól számítottak az oroszok,a midőn e kalandos vállalattal, a sztambuli fejetlenségre számítottak. K beütött jól. S mig a Gurgó tábornok vállalatának katonai czélja már-már veszendőbe megy, a politikai czél el van érve: Sztambul a fejetetején áll s mivel kiszámíthatatlan dolgokat. Nem abban rejlik a helyzet veszélye, hogy Edhem, Redif, Szavfet Abdul Kerim pasákat ez vagy az váltja fel szultán tanácsában vagy a hadsereg élén. Kit nagyvezérségre emlegetnek: Mehemed Rusdi pasa, hüseszes szolgája honának ; jeles diplomata Aariffi pasa, ki külügyminiszterré lett, és bizonyára derék katonák kiváló hadvezérérek Szulejmán, a montenegrói hős, vagy Ozmán a viddini parancsnok, kiket Abdul Kerim, utódául említenek. Maga a tény veszélyes, hogy ily kritikus időben ily változások történhetnek, kapkodva fejetlenül, mert oly állapotokra vallanak , melyek a nyugodt önbizalom s czéltudó erős akarat teljes hiányát mutatják. Állapotokra, melyekben az elhatározások rugója a pillanatnyi impressio hatalmában van. Törökországon az ily rázkódásoknak három alakja van : miniszterválság, palotaválság, trónválság. Az első teljes folyamatban már, a másodiknak nyomait Mahmud Damat futása sejteti. S ki állhat érte jót, hogy a harmadik nincsen küszöbön, midőn a nép lázong és a palota remegni kezd ? Még nem tudjuk mit akarna jelenteni a kormányváltozás: a háborús politika elejtését-e ? vagy a háborús politika erélyét? De tudjuk, hogy mind a két esetben szerencsétlen az eszköz a czél elérésére. Egy minden áron béke-kormány, döntő csaták előtt gyalázat és szerencsétlenség együtt. S a háború erélye nem a kapkodás eszközeivel fejthető ki. És legkivált nem a fővezérletben. Egy végrehajtás alatt levő haditervvel, még ha rész is, könnyebb szerencsét érni, mint egy haditervvel, mely a már megtett dispositiokba ütközik, legyen bármily kitűnő e terv. A legnagyobb szerencsétlenségnek tartanák, ha a fővezéri változás a haditerv lényeges változását jelentené. Tulajdon az a helyzet rezultálna ebből, melybe Benedek tábornok jutott Csehország térein. Tartózkodunk a konstantinápolyi dolgokból a végső következtetéseket levonni, még teljes összefüggésüket ismernünk nem lehet. Adja Isten, hogy a kíacsból egy szilárd új világ keljen elő most is, mint már annyiszor. S ne írhassa senki Törökországra: nem harczban esett el, de elbukott, mert feje szédült vala. leírás, melynek segítségével kisebb álnézeti térképünkön is könnyen eligazodhatni. Kimovdtól, mely a balkáni orosz operatiók csomópontja lett, két főér a sipkai Ezoros és Demir-kapu vezet át a Balkánon, mely Tirnova alatt keletről nyugatra fekszi át a félszigetet. E hegylánczolat déli lejtőjén, párhuzamosan a hegységgel nyúlik el a felső Tundzsa völgy az úgynevezett „rózsa-völgyek“ nagyobbika más néven „Tulovszko-polye“. E völgy, melyet éjszakról a Balkán, délről pedig Karadzsadagh szegélyez körülbelül 80 kilométer hosszúsága a Balkánnal párhuzamosan futó részében legnagyobb szélességét pedig derekán Kazanlik mellett 12 kilométerrel éri el , s ezt nyugati végéig csekély változásokkal meg is tartja. Kelet felé azonban mindinkább összehúzódik , s Balabandzsinál, mely falu Kazanliktól keletre valami harminczör kilométernyire esik , szoros úttá változik, s a Medzselik-dagh és Bair-dagh között még körülbelől 20 kilométert haladva keletnek Binkos táján délkelet felé kezd kanyarodni Jambol felé. Ott, hol a völgy szorosúttá alakul át, mint már érintettük, északi szegélyét többé nem a Balkán óriási lejtői képezik, hanem egy alacsony bérez. Medzselik-Dagh. E bérez és a Balkán között egy dombokkal áttört katlan terül még el, melyen keresztül a Tvardiska vagy Berdis patak rohanó vize nyargal át északról keletnek, erdős halmok között, a Balkánból torkolva ki, hogy alig 10 kilométerrel alább (Balandzsi fölött) a Tundzsába szakadjon. Ennek, a pataknak partjain vívták azt a csatát, melyről esti lapunk távirata szólt. S itt meg kell jegyeznünk, hogy ,,Fedbics“ csak távirati hiba következtében állt esti lapunkban Ferdis helyett. Kiegészítésül szolgáljon még, hogy a Ferdis patak által derékban átszelt katlan nyugat felé Bainkiöjnél ismét a Tundzsa völgygyel függ öszsze, hol egy a Balkánból eredő kis patak egyszersmind a katlan határát képezi. Végre megjegyzendő, hogy úgy a Ferdis patak, mint a Hainkiöjnél kitorkoló hegyi csermely szűk völgyei összefüggésben vannak a Balkán azon alacsony gerinczével, melynek éjszaki lejtői alatt hegyiút köti össze a Sipka szorost a Demirkapu szorossal. Ezek feljegyzése után biztos nyomon követhetjük a csapatok mozgásait. Az első távirat, mely a muszka diversióról orosz forrásból érkezett, azt jelentette, hogy Gurkó tábornok II. és 13-ikán átment a Balkánon, s 14-én debouchirozott Jeni-Zára fölött. Kondrából elűzte a törököket, s előcsapatát Jenizáráig vezette. (Jeni- Zara a Bairdaghon túl, azaz, a ferdisi katlan déli szegélye alatt fekszik a Balkántól vagy 15 kilométernyire.) Konáro pedig a Ferdis patak és Hainkiöj között a Balkán tövében fekszik. Mindennél bizonyosabb tehát, hogy az orosz portyázók e tájon debauchíroztak a Balkánból. Bizonyos továbbá, hogy Konári és Hainkiöj elfoglalására s a Ferdis patakvonal megszállására redukálódnak az első győzelmi hírek. Ez történt 14-ikén. A tizenötödiki eseményekről szól harctéri levelezőnk távirata. Emlékeztetünk egyszersmind arra, hogy tegnapelőtt jelentette volt egy távirat, miszerint általános küzdelem folyik Jeni-Zára és Jamboli fölött. Kétségkívül a harctéri levelezőnk által részletesen leírt csata volt ez. Most világos, hogy az oroszok teljes visszavezetésével végződött, s a törökök akkor megszállották az oroszok visszavonulási vonalát. Ez magyarázza meg azt a tegnap érkezett táviratunkat, hogy az oroszok a sipkái szoros torkolata ellen támadnak. Nagyon természetes, mert valamerre ki szeretnének jutni az egérfogóból. S minthogy Hainkiennél és Ferdisnél el van zárva ütjük Sipkánál keresik. Már most tekintsük Sipka fekvését. A sipkai szoros a Ferdis-katlantól nyugatnak, a Tundzsa-völgy derekán Kezanlik fölött torkollik ki. Kezaulik és Sipka megvannak erősítve, a török hadak tartják megszállva, és pedig igen valószínű a feltevés, hogy nem azok a hadak, melyek a ferdisi csatában részt vettek. Ezeknek még most is megszállva kell tartaniuk a hainkieji kulcspontot, hacsak azóta el nem űzettek onnan, miről egy betű értesítés sem volt eddig. Ha e feltevés áll, akkor Gurko tábornok kereszttűzbe jutott, s a levelezőnk által jelzett tegnap kezdődött csata, melyről e pillanatig semmi értesítés nincs, fog dönteni a kozák invázió sorsa fölött. Szerencséjük, ha megnyithatják a Sipka szorost, de végük, ha ezt nem tehetik. Constatálható végre, hogy tegnapig sem Jamboli nem volt megszállva az oroszok által, sem a vasúti és távirati összekötés megszakítva. Erre az a legjobb bizonyság, hogy tegnap még lehetett onnan táviratozni.* Ezek történtek keddig. Hogy azóta miként fordult a hadiszerencse isten a megmondhatója. Egyik táviratunk, azt jelenti, hogy Sztambul drinápolyi menekülőkkel kezd megtelni , s ez nem a legjobbat sejteti. * Ruszcsuk Sumla alól semmi harcztényről nincs hír. Nevezetes hír van azonban a csernavoda-kasztendzsei vonalról; az oroszok mór Csernavodát Budapest, július 19. Mindazt, amit e Tundzsa-völgyi orosz portyázók diversiójáról írtunk, a legteljesebb mértékben igazolják az érkező authenticus hírek. Combinátiójnk vonásról-vonásra megerősítést nyernek s az egész kaland stratégiai értékét ugyanazon mérték alá helyezik a külföld legjelentékenyebb lapjai, mint mi tettük. Saját harcztéri levelezőnk majdnem ezer szóból álló távirata, melyet esti lapunkban közöltünk, mindehhez egészen új s a helyzetet teljesen felderítő világítást ad. E távirat segítségével most a legnagyobb praecisióval megállapíthatók a Tundzsa völgyén vasárnap óta keddig előfordult hadmozdulatok. Rendkívül sajnáljuk, hogy nagy vezérkari térképünk azon lapja, mely a Tundzsa völgyet foglalja magában, technikai akadályok miatt csak vasárnapra jelenhet meg. E térképen a legnagyobb minutiositással kipontozhatók a hadállások elfordult változásai. De addig is, míg e térképünk a közönség előtt lesz, szolgáljon tájékoztatóul a következő is elfoglalták, s most az egész vonal orosz kézben van — ütközet nélkül! A törökök Szilisztriába vonultak vissza. * Egy éjfél után érkező táviratunk újabb Hicbposta: görög önkénytesek törtek át a határon Trtessaliába, s ezzel hát a göröglázadás is megindult, s hátterében az athéni kormány már készíti a hadüzenetet. Az orosz táborból. (Éjjeli posta.) A „Neue freie Presse“ nek jelentik Tirnovából jul. 17-éről . Szisztovából két napi utazás után Tirnovoba érkeztem. Az út tömve van élelmi- és hadiszereket szállító kocsikkal. A főhadiszállás némileg fölindult a Ruszcsuk előtt bekövetkező ütközet miatt. Utamban egészen idáig huszonkét falut számláltam meg, melyeket az oroszok fölégettek. Az összes mohamedán lakosság elhagyta a vidéket. Az orosz lovasság Gabrovánál elvágott néhány basibozukat és elfogta őket. Az orosz hadsereg egészségi állapota igen kedvezőtlen a hiányos táplálkozás miatt. A mozgó ambulanceok tele vannak, különösen klorkákban és kininban hiányt szenvednek. A levegő meg van mételyezve a számos hullák rothadása által. A vezérkarban uralgott véleménykülönbséget megszüntette a czárnak egy ukáza. A czár megparancsolta, hogy a csapatok addig ne hagyják el Tirnovát, míg Nikápoly nincs elfoglalva és Ruszcsuk körülzárva. Azon bír, hogy az oroszok Petrozáni mellett átkelést kísértenek meg, valótlan. Orosz tábornokok nyilatkozatai szerint a törökök igen ügyesen operálnak. Az orosz előcsapatok eddig nem voltak képesek érintkezésben maradni velük. Tirnovát csak 200 rendes és 300 rendetlen katona védelmezte. Csak öt törököt fogtak el. Az orosz tábornokok azt mondják, hogy nem tudják, hol áll a törökök főhadereje, váljon csakugyan nincsenek-e értesülve, vagy ezt csak állítják, nem lehet elhatározni. Csak azt gondolják, hogy Abdul Kerim Sandánál egyesítette csapatait. Mások úgy vélekednek, hogy a törökök Raszgrádból támadást fognak intézni, hogy az oroszok összeköttetését elvághassák. Az orosz főhadiszálláshoz beosztott román ezredes biztosítja, hogy Károly fejedelem serege Nikápoly bevétele után azonnal átkel a Dunán. Bulgária összes országútjai, melyeket az oroszok tartanak megszállva, tömve vannak szállítmányokkal, és mivel a Dunán keresztül mindennek az egyedüli hídon át kell szállíttatni, a szálllmányok lassan haladnak előre, és a csapatok élelmezése igen hiányos. A czár egyelőre Sziszto, Éban marad, és csak a ruszcsuki csata után megy Tirnovába. Klapka a bábomról. A „Köln. Ztg.“ bécsi levelezőjétől most terjedelmes tudósítást közöl ennek Klapka tábornokkal folyt beszélgetéséből, mely alkalommal a tábornok, mint esti lapunkban is megjegyeztük, túlzóan pessimisticus felfogást árult el, különösen a Balkánon való átkelés hírének megérkezte után. A tábornok ezeket mondta: "Mindenekelőtt meg leheten győződve, mondá Klapka tábornok, hogy Törökország elég erővel bír, hogy Oroszországot, ha nem is verné le, de annyira meggyöngíthetné, hogy kész lenne kevésbé tisztességes föltételek alatt is a békekötésre. Törökországnak ez ereje a katonai anyag kitűnőségében és úgy az európai mint az ázsiai birodalom geográfiai viszonyaiban rejlik. Ami az elsőt illeti, ezt csak azért vonják oly gyakran kétségbe, mert a nyűgat európai az első benyomás alkalmával, melyet Törökországban nyer, nem lát mást mint restséget, érzéketlenséget és elnagyoltságot, és csak hosszabb tartózkodás és behatóbb tanulmány árán tapasztalja, hogy még ma is mily erős élet pihen ezen romok alatt. Hogy a katonai dolgoknál maradjak , biztosíthatom , hogy a török csapatok mindig megverik az oroszok túlnyomó hadát, ha jó egységes és könynyen fölfogható terv szabatik elébele, mint ezt most a kis-ázsiai harcrtéren láttuk. Fájdalom, hogy a törököknek nincsenek tábornokaik, kik képesek lennének ily tervet kidolgozni; külföldi katona pedig ritkán találkozik, akinek kedve lenne ilyesmire adni magát, mert a törökök gyakran igen makacsok, és a jó tervet nem mindig fogadják el. A Duna melleti topograficus viszonyok már nem olyanok, hogy előre határozottan meg lehetne mondani, hogy miképen kell eljárni. De a nagy hibák, melyek itt elkövettettek, idejekorán megjelöltettek Abdul Kerim előtt. Idetartozik mindenekelőtt a haderők példátlan szétforgácsolása. Oroszország a nyomorult Montenegrót mutogatta Törökországnak, úgy mint a bikának a vörös posztót, hogy azalatt szügyébe mártsák a kardot, és Törökország csakugyan neki ment a vörös posztónak. 125 török zászlóaljat tizedeltettek meg Montenegro határain midőn a Dunánál szükség lett volna rájuk. 30 zászlóaljjal tisztességes defensivát folytathattak volna Montenegróval szemben. Azután a csapatokat a Duna mellett Viddintől Várnáig hosszú vonalban kinyújtották ahelyett, hogy egy nagy hadsereggé egyesítették volna azokat Szisztovánál, hol biztosan lehetett várni, hogy az oroszok főhadserege átkel. De így mindenütt gyöngék voltak a parancsnokok, midőn meglepettek az átkelés által, nem voltak képesek gyorsan helyes parancsokat adni, mindenki elvesztette fejét és visszahúzódtak a Balkánba, és lehetségessé tették, hogy az oroszok minden nagyobb veszteség nélkül majdnem bekerítsék a várnégyszöget. Most már belátják a hibákat, de azokat nem lehet többé jóvátenni. Ha azonban a törökök Viddintől Várnáig elszórt csapataikat egyesíteni fogják, melyeknek száma legalább 200.000 embert tehet, és erélyesen ellenállanak, akkor biztosítom önt, hogy az oroszok tapasztalni fogják, mennyit ér a törökök ellenállási ereje. De ha a Balkánnál a törökök tökéletesen megveretnek is , még nem kell hinni, hogy Oroszország megnyerte a háborút. Lehet hogy akkor Sztambulban azon merész elhatározásra, hogy Európát föladják, a várak védelmén kívül, a hadsereg zömével átmennek Ázsiába, ott felhívják az öszszes muzulmán hívőket, legalább egy millió harczképes férfi csoportosulna a próféta zászója köré és Oroszországnak ázsiai tartományai ellen régi mintájú háborút indítanak, de egész az ország szívéig. Oroszország nem bírna elég erővel ellenállani. Mert ha még oly erős lehetne is Oroszország, ma tényleg gyönge. Az igaz, hogy sok nyomorúságot okozna ez Oroszországnak, de többet nem, mint amennyi most pusztít az adriai tenger és az Ararát hegye között. Én egyenesen elnémultam bámulatomban, hogy Európa egy szót sem szól mindezen iszonyatosságokhoz, melyek a háborúk leggyalázatosabbjának eleje óta elkövettetnek. Vagy nem tudnak itt arról semmit, hogy mi történik a keresztyének és mohamedánok közt ? Mint gyújtogatnak, rabolnak, becstelenítnek, és gyilkolnak mindenfelé ? A keresztyén és muzulmán családok százezrei lettek a nyomor áldozatai. És minde fölött hallgat Európa ? A humánus Európa? Hogy a diplomatia calculusa meg ne háboríttassék, oly iszonyatosságokat tűrnek el, milyeneket 500 év óta nem látott Európa. Azt gondoltam, hogy felindulásban találom Európát , és Európa majdnem unalomig csöndesen és egykedvűen nézi, hogy mint követik el a legirtózatosabb kegyetlenségeket a keresztyénség és humanitás nevében. Ha a diplomatia csakugyan tudja, hogy mily nyomorúságot árasztott ezen háború már eddig is keleti Európa és nyugati Ázsia népeire, és a jövendőben árasztani fog, úgy megérdemli, hogy nyárra húzzák, mivel megengedte azt. Muszka atrocitások. — A csarfejet vérengzés. Újabb borzalmas részleteket hoznak az angol lapok a bulgáriai iszonyatosságokról. Tegnapi és hétfői eredeti táviratainkat kiegészítőleg közöljük most a „Daily Telgr.“ sumlai levelezőjének elbeszélését a csarkjői vérengzésről, arról a dicsőaffitireről,mely orosz győzelem gyanánt a pétervári hivatalos jelentésben is helyet talált, s mely tulajdonkép abból állt, hogy a védtelen menekülőket ágyúval lövöldözték halomra a szekereken a kozákok. Éppen most láttam — írja az említett levelezők két szidlikjei menekültet, Ahmed és Szulejmán nevezetűeket. Szörnyű elbeszélést hoznak az oroszoknak egy hosszú sor kocsin menekülő falusiakon elkövetett mészárlásáról. Lovas kozákok vették őket körül, s miután a szekereket megállították, elkezdték az azokon ülő asszonyokat és gyermekeket vagdalni és döfni, azután pedig addig lövöldözték őket, mig valamennyiét meg nem ölték. Egy mintegy 3 hónapos gyermeket egy kozák keresztül döfte lándzsájával s úgy vitte vállán. Szisztovától lefelé a falvakat elpusztították. Sok esetben a czár elővédő biztosította a lakosokat, hogy semmi bántódásuk nem lesz, ha otthon maradnak , de az azután érkező orosz gyalogság és bolgár önkénytesek csak kaczagtak az ígéreten, s elzárván a kijárásokat, fölkonczolták a szerencsétleneket. Aszlánban a szegény mozlim anyák megbecstelenittettek, miután csecsemőiket karjaikból kiragadták és a tó vizébe hányták. Más helyeken a férfiakat és nőket összekötözték s s úgy öldösték le szuronynyal. A szekereken menekülők elfogásakor az elbeszélők egy árokban voltak elrejtőzve, s látták, hogy az oroszok néhány szekeret magokkal vittek, a többit pedig halomra égették. Gobodánban, Sumla mellett, több mint 60 vidéki ember van, borzasztóan megsebesítve. Éppen most látogattam meg — jelenti egy későbbi táviratban a ’levelező — a menekülőket, kik itt különböző házakban ápolásra találtak. Kikérdeztem azokat, akik beszélni tudtak, s láttam iszonyú sebeket másokon, akik csak nyögni voltak képesek. Néhány foktól olyan adatokat hallottam, melyek teljesen megerősítik a fentebb jelentetteket. Júl. 11-ikén követték el e gyalázatos tettet a keresztyén császár csapatai. Heibeli (vagy Ebeit) falu lakosai, több szomszéd falu lakosaival együtt, hosszú szekérsorban menekültek tova. Csarkjői és Kogiapanór közt 600 lovas kozák támadta meg őket. Mind e menekülőket, több száz szerencsétlent — férfit, nőt és gyermeket, tömegestől lemészároltak. Az oroszok, mikor a lándzsával és golyóval öldöklésbe belefáradtak, három táború ágyút hoztak elő s úgy lőttek bele a jajveszéklő tömegbe. A sebesültek közöl néhányan kimásztak a haldoklók közöl, másokat utóbb fölkeresték és megmentették azok, kik a zavarban élve megmenekedtek, s láttam néhányat ezen áldozatok közöl. Az első házban, melybe beléptem volt egy asszony, kardvágásokkal fején és csuklóján, két lándzsa sebbel lábában, s egy tátongó vágással bal emlőjén. Mellette feküdt egy hat éves gyermek, kis melle dzsidával átdöfve. E házban összesen 11 sebesült volt. Egy másik házban egy 8—9 esztendős fiacska zokogott a kíntól egy ágyékát átfúrt lándzsaszurás miatt. Egy asszony testén nem kevesebb mint tizennégy lándzsaszurás volt, s bizonyosan kedvtelésből szurdalták összevissza. Egy másik asszony melle és tagjai voltak éktelenül összeszurdalva. Mellette egy fiú, kinek válla volt keresztüldöfve, s egy férfit ki leányát látta megölni, egy 4 éves lánykát ápolgatott, melynek hátát egy kardvágás hasította meg. Öszszesen 21 súlyosan sérültet számláltam meg, kik közöl többen halálukon vannak. Ebeli falu a szisztovai kerületben van. Ezen embertelen öldöklés hajnalban ment végbe. A menynyire kivehetem, csupán orosz katonák követték el, bolgárok egyáltalában nem, vagy csak néhányan lévén köztök. Ezen adatokat megerősíti a „Standard“ levelezője is, ki előbb a híreknek nem akart hitelt adni, túlzottaknak tartva azokat. A harctérről. A külföldi lapokban napról-napra érkező távirati jelentések a legteljesebb mértékben igazolják mindazt, amit a balkáni átkelésről írtunk, így Konstantinápolyból a következőket jelentik a „Standardénak, jul. 16 -ról: Megerősítik a hírt, hogy az oroszok Jeni-Zárába érkeztek. Azt mondják, hogy 18 zászlóaljnyi erőben vannak, de minthogy azt is beszélik,a mikép bolgárok vezették őket át a hegyi utakon, melyeket csak a bolgárok ismernek, valószínű, hogy e haderő nagyobbrészt lovasságból áll, s tüzérsége nincs. Tegnap nagy haderőt küldtek Drínápolyba, s azt hiszik, hogy Szulejmán pasa csapatai már Dedagacsba értek. A „Reuter“ ügynökségnek jelentik Konstantinápolyból, júl. 16-ikáról . Minden rendelkezhető csapatot Drinápolyba küldenek innen. Jamboli és Drinápoly közt a vasutat, ha szükség, el fogják rombolni. Szulejmán pasa hadseregének első osztályát csütörtökre Enoszba várják. Egy 15 (nem 18) zászlóaljból álló orosz haderő átkelt a Hanikjei szoroson. Egy török zászlóalj ellene szegült az átkelésnek, melyről azt hiszik, hogy csak cselfogás volt oly czélból, hogy a török haderőt elvonják a főszorostól, a Sipkától. Az a hír volt, hogy az oroszok a Sipkán keltek át, de ezen jelentés valótlannak látszik. Hivatalos értesítés szerint Rauf pasa odasietett s visszaszorította az oroszokat a szorosba. (Ezen eseményekhez fűződik közvetlenül mai esti lapunk terjedelmes eredeti távirata. Szerk.) Hivatalos sürgöny alapján jelenti a „Reuter“ ügynökség, hogy Ejub pasa összeütközött az oroszokkal Timovdtól éjszakra. Az oroszok, kiket Nikolaj nagyherczeg vezérelt, 12,000 emberek harczképtelenné tétetvén, megverettek, Nikolaj nagyherczeg körül van fogva. Ázsiából. Dervis pasa a következőket jelenti a portára Batumból jul. 14-től: az oroszok három zászlóalj gyalogsággal és hat század lovassággal megtámadták Musztafa pasa csapatait, a török jobb szárnyon egy erdőben, de jelentékeny veszteséggel visszavezettek. A török jobb szárny Ozmán pasa vezérlete alatt elfoglalta a magaslatokat közel két mértföldnyi távolságban. Izmail pasa Bajazidból jul. 14-éről ezt jelenti : Szállítmányaink elkésése miatt nem üldözhettük az ellenséget túl a határon, és Ipekben szállóinak táborba. Jul. 10-én az oroszok 12 zászlóaljjal, 9 lovas századdal és 16 ágyúval megtámadták Bajazidot. Midőn ezt megtudtuk, elhagytuk Ipeket az alasgerti hadosztállyal, és ugyanazon este Bajazidba értünk. Az ellenséget megvertük és kényszerítettük visszavonulni Karabulakig, 3 óra járásnyira éjszaknak. Az ellenség 600 halottat, élelmiszert, és 20 padgyászkocsit vesztett és ambulance trainjét hátrahagyta. Egy 16-iki erzerumi távirat jelenti Konstantinápolyba, hogy a törökök elfogtak egy perzsa karavánt, mely az oroszoknak élelmiszereket vitt. Erzerumból jelentik a „Reuter“ ügynökségnek júl. 15-ikéről. Izmail pasa, a török jobb szárny parancsnoka, újabb élelmi készletet kért Erzerumból, mivel azon kerület, amelyben működik, ki van merítve. 12-ikéről érkezett karszi hírek jelentik, hogy Muktár pasa hadserege Yerankaléban van, s Melikoff tábornok hada Karukdarában. TÁVIRATOK A HÁBORÚRÓL London, júl. 19. (Eredeti távirat.) A mai lapok a török miniszterváltozást Midhát pasa visszahivatása előjátékának tekintik. Az angolok egyelőre még nem szállják meg Konstantinápolyt, hanem Gallipolit. Beket, jul. 19. (Eredeti távirat.) A törökök kiürítették Rahovát. Ahmed pasa hadállást foglalt a misszófiai vonal fedezésére. Bécs, jul. 19. A „Polit. Corr.“-nek elöntik Konstantinápolyból e hó 19 rőt. Itt nagy válság uralkodik a kormány kebelében. Folhem pasa visszalépése is várható. Abdul Kerim pasa helyett esetleg Szulejmán pasa veszi át a főparancsnokságot, ennek megérkezéséig Ozmán pasa vezeti a főparancsnokságot . Ahmed Fjuk pasát is emlegetik Abdul Kerim utódja gyanánt. A városban nagy az igerültség. Páris, jul. 19. Az „Agence Havas“-nak jelentik Konstantinápolyból e hó 19-ről. Állítják, hogy Abdul Kerim pasát fölmentették a főparancsnokságtól, és Ozmán pasa által helyettesítették. A hadügyminisztert is elbocsátották. Konstantinápoly, jul. 18. 20.000 főből álló rendes katonaságot és jelentékeny számú önkényest küldtek Drinápolyba. A drinápolyi lakosság nagy tömegekben érkezik ide ; a kormány nyilvános iskolai épületekben helyezi el őket. Bécs, jul. 19. A „Polit. Corra-nek jul. 19-ről jelentik Bukarestből. A törökök fölégették Czernavodát, és Szilisztriába vonultak. Az oroszok megszállották Czernavodát és elfoglalták a vasutat. A nikápolyi foglyokat Oroszországba fogják szállítani. Páris, júl. 19. A tőzsde hírei a béke közvetítésének kísérleteiről nem nyertek megerősítést. A „Temps“-nek jelentik Athénéből . Görög önkénytes csapatok lépték át a határt; a thessaliai fölkelés bekövetkezése valószínű. A minisztérium csapatokat mozgósít és önkényteseket fegyerez föl. Bécs, júl. 14. A „Politische Correspondenz“-nek egy félhivatalos commiquéje ismételten óvatosságot ajánl a sensationalis hírek ellenében, és az „Observer“ azon jelentésével szemben , „hogy a bécsi kabinet bizalmasan tudakozódott az orosz kormány békés hajlandósága iránt, de ezen kísérlet sikeretlen maradt“, a leghatározottabban nyilvánítja, hogy ezen jelentés tartalma minden tényleges alapot nélkülöz. Belgrád, júl. 19. A „Bud. Corr.“-nek jelentik: A forradalmi elemek naponként nagyobb tért nyernek, és a fejedelem nem tudja, hogy mibe fogjon. Igen megbízható helyről állítják, hogy Milán kijelentette Wrede herczeg előtt, hogy semmi kifogása sem lenne, ha Ausztria-Magyarország ideiglenesen megszállaná Szerbiát, sőt ez még kívánatos volna előtte.