Ellenőr, 1877. július (9. évfolyam, 235-291. szám)

1877-07-20 / 270. szám

fizetési árak: Egész évre . . 20 frt — kr. Évnegyedre . . 5 frt — kr. Félévre . . . 10 .­­ , Egy hónapra . 1­9­80 „ Egyes szám ára 4 k­raj­czár. Szerkesztési iroda: szvb­Lcij­esten, nádor-utcza 6. szám.. Semmit sem közlünk, ha nem tudjuk, kitől jön. — Kéziratok visszaküldésére nem vállalkozunk. — Posta által csak bérmentes leveleket fogadunk el. 270. szám. (Hegyeli Tcladds. Budapest, péntek, július 20. 1877. hirdetések felvétele a­ Tctac­ó hi­vatalban, Budapesten, Pidor-utcza 6. szám (Légrády testvérek irodájában). Továbbá Havas, Lau­te & Cie. czégnél Parisban (Place de la Bourse Nr. 8). Hirdetésekért járó díj csakis az „Ellenőr“ kiadó-hivatala által nyugtázott számla ellenében fizetendő. Ki­adó-hivatal: t&izcd­apes­ten, addtor-atcz a 6. szám. Me­­ntézendők az előfizetések is a lap szétküldésére vonatkozó minden felszólalás. IX. évfolyam. A HÁBORÚ. Budapest, július 19. ... És ismét egy megdöbbentő vál­ság ... És ismét Konstantinápolyban ! A kapkodás a fejetlenség oly zűrzava­ros képét tárják fel a szűkszavú táviratok, hogy nincs ember, aki Törökország sorsáról egy órafordulóra valószínűt merjen fogadni. Kormányválság, hangulatválság, palota­válság egyszerre. S mindennek tetejébe vál­ság a fővezérletben. Edhem pasa állása megingott a bal­káni földrázkódástól, mely első lökésével már ledöntötte a hadügyminisztert Redif pasát, s a külügyminisztert Savfetet. Ledön­tötte Abdul Kerimet is a fő vezérletről s az alatt lázongó hangulat erjed Iztambul ut­­czáin, s a Dolmabagdse termeiben a sápadt arezu rémület kisért, és a kétségbeesés ad zavaros tanácsokat. És mindezt IS zászlóalj orosz teszi, mely átkél a ferdis-pataki szor­oson magát megveretni s összetörni fejét Kazanlik sán­­czain. Valóban jól számítottak az oroszok,a midőn e kalandos vállalattal, a sztambuli fejetlenségre számítottak. K beütött jól. S mig a Gurgó tábornok vállalatának kato­nai czélja már-már veszendőbe megy, a politikai czél el van érve: Sztambul a feje­­tetején áll s mivel kiszámíthatatlan dolgokat. Nem abban rejlik a helyzet veszélye, hogy Edhem, Redif, Szavfet Abdul Kerim pasákat ez vagy az váltja fel szultán taná­csában vagy a hadsereg élén. Kit nagyve­­zérségre emlegetnek: Mehemed Rusdi pasa, hü­s­eszes szolgája honának ; jeles diplo­mata Aariffi pasa, ki külügyminiszterré lett, és bizonyára derék katonák kiváló hadvezé­­rérek Szulejmán, a montenegrói hős, vagy Ozmán a viddini parancsnok, kiket Abdul Kerim, utódául említenek. Maga a tény veszélyes, hogy ily kri­tikus időben ily változások történhetnek, kapkodva fejetlenül, mert oly állapotokra vallanak , melyek a nyugodt önbizalom s czéltudó erős akarat teljes hiányát mutat­ják. Állapotokra, melyekben az elhatározá­sok rugója a pillanatnyi impressio hatalmá­ban van. Törökországon az ily rázkódásoknak három alakja van : miniszterválság, palota­válság, trónválság. Az első teljes folyamat­ban már, a másodiknak nyomait Mahmud Damat futása sejteti. S ki állhat érte jót, hogy a harmadik nincsen küszöbön, midőn a nép lázong és a palota remegni kezd ? Még nem tudjuk mit akarna jelenteni a kormányváltozás: a háborús politika el­ejtését-e ? vagy a háborús politika erélyét? De tudjuk, hogy mind a két esetben szeren­csétlen az eszköz a czél elérésére. Egy minden áron béke-kormány, döntő csaták előtt gya­lázat és szerencsétlenség együtt. S a háború erélye nem a kapkodás eszközeivel fejthető ki. És legkivált nem a fővezérletben. Egy végrehajtás alatt levő haditervvel, még ha rész is, könnyebb szerencsét érni, mint egy haditervvel, mely a már megtett disposi­­tiokba ütközik, legyen bármily kitűnő e terv. A legnagyobb szerencsétlenségnek tar­tanák, ha a fővezéri változás a haditerv lé­nyeges változását jelentené. Tulajdon az a helyzet rezultálna ebből, melybe Benedek tá­bornok jutott Csehország térein. Tartózkodunk a konstantinápolyi dol­gokból a végső következtetéseket levonni, még teljes összefüggésüket ismernünk nem lehet. Adja Isten, hogy a kíacsból egy szi­lárd új világ keljen elő most is, mint már annyiszor. S ne írhassa senki Törökországra: nem harczban esett el, de elbukott, mert feje szédült vala. leírás, melynek segítségével kisebb ál­nézeti térké­pünkön is könnyen eligazodhatni. Kimovdtól, mely a balkáni orosz operatiók csomópontja lett, két fő­ér a sipkai Ezoros és Demir-kapu vezet át a Balkánon, mely Tirnova alatt keletről nyugatra fekszi át a félszigetet. E hegylánczolat déli lejtőjén, párhuza­mosan a hegységgel nyúlik el a felső­ Tundzsa völgy az úgynevezett „rózsa-völgyek“ nagyobbika más néven „Tulovszko-polye“. E völgy, melyet éjszakról a Balkán, délről pedig Karadzsadagh szegélyez körülbelül 80 kilométer hosszúsága a Balkánnal párhuzamosan futó részében legna­gyobb szélességét pedig derekán Kazanlik mel­lett 12 kilométerrel éri el , s ezt nyugati végéig csekély változásokkal meg is tartja. Kelet felé azonban mindinkább összehúzódik , s Balabandzsinál, mely falu Kazanliktól ke­letre valami harminczör kilométernyire esik , szoros úttá változik, s a Medzselik-dagh és Bair-dagh között még körülbelől 20 kilométert ha­ladva keletnek Binkos táján délkelet felé kezd kanyarodni Jambol­ felé. Ott, hol a völgy szoros­­úttá alakul át, mint már érintettük, északi szegélyét többé nem a Balkán óriási lejtői képezik, hanem egy alacsony bérez. Medzselik-Dagh. E bérez és a Balkán között egy dombokkal áttört katlan terül még el, melyen keresztül a Tvardiska vagy Berdis patak rohanó vize nyargal át északról keletnek, erdős halmok között, a Balkánból torkolva ki, hogy alig 10 kilométerrel alább (Balandzsi fölött) a Tund­­zsába szakadjon. Ennek, a pataknak partjain vívták azt a csatát, melyről esti lapunk távirata szólt. S itt meg kell jegyeznünk, hogy ,,Fedbics“ csak távirati hiba kö­vetkeztében állt esti lapunkban Ferdis helyett. Kiegészítésül szolgáljon még, hogy a Ferdis patak által derékban átszelt katlan nyugat felé Bainkiöj­nél ismét a Tundzsa völgygyel függ ösz­­sze, hol egy a Balkánból eredő kis patak egy­szersmind a katlan határát képezi. Végre megjegy­zendő, hogy úgy a Ferdis patak, mint a Hainkiöjnél kitorkoló hegyi csermely szűk völgyei össze­függésben vannak a Balkán azon alacsony gerinczével, melynek éjszaki lejtői alatt hegyiút köti össze a Sipka szorost a De­mi­rkapu szorossal. Ezek feljegyzése után biztos nyomon követ­hetjük a csapatok mozgásait. Az első távirat, mely a muszka diversióról orosz forrásból érkezett, azt jelentette, hogy Gurkó tábornok II. és 13-ikán átment a Balkánon, s 14-én debouchirozott Jeni-Zára fölött. Kondrából elűzte a törököket, s előcsapatát Jenizáráig vezette. (Jeni- Zara a Bairdaghon túl, azaz, a ferdisi katlan déli szegélye alatt fekszik a Balkántól vagy 15 kilo­méternyire.) Konáro pedig a Ferdis patak és Hain­­kiöj között a Balkán tövében fekszik. Mindennél bizonyosabb tehát, hogy az orosz portyázók e tájon de­­bauchíroztak a Balkánból. Bizonyos továbbá, hogy Konári és Hainkiöj elfoglalására s a Ferdis patak­vonal megszállására redukálódnak az első győzelmi hírek. Ez történt 14-ikén. A tizenötödiki esemé­nyekről szól harc­téri levelezőnk távirata. Emlékez­tetünk egyszersmind arra, hogy tegnapelőtt jelen­tette volt egy távirat, miszerint általános küzdelem folyik Jeni-Zára és Jamboli fölött. Kétségkívül a harc­téri levelezőnk által részletesen leírt csata volt ez. Most világos, hogy az oroszok teljes visszavezeté­­sével végződött, s a törökök akkor megszállották az oroszok visszavonulási vonalát. Ez magyarázza meg azt a tegnap érkezett táviratunkat, hogy az oroszok a sipkái szoros tor­kolata ellen támadnak. Nagyon természetes, mert valamerre ki szeretnének jutni az egérfogóból. S minthogy Hainkiennél és Ferdisnél el van zárva ütjük Sipkánál keresik. Már most tekintsük Sipka fekvését. A sipkai szoros a Ferdis-katlantól nyugatnak, a Tundzsa-völgy derekán Kezanlik fölött torkollik ki. Kezaulik és Sipka megvannak erősítve, a török hadak tartják megszál­lva, és pedig igen valószínű a feltevés, hogy nem azok a hadak, melyek a ferdisi csatában részt vettek. Ezeknek még most is megszállva kell tarta­­niuk a hainkieji kulcspontot, hacsak azóta el nem űzettek onnan, miről egy betű értesítés sem volt eddig. Ha e feltevés áll, akkor Gurko tábornok ke­reszt­tűzbe jutott, s a levelezőnk á­ltal jelzett teg­nap kezdődött csata, melyről e pillanatig semmi értesítés nincs, fog dönteni a kozák invázió sorsa fölött. Szerencséjük, ha meg­nyithatják a Sipka szorost, de végük, ha ezt nem tehetik. Constatálható végre, hogy tegnapig sem Jam­boli nem volt megszállva az oroszok által, sem a vasúti és távirati összekötés megszakítva. Erre az a legjobb bizonyság­, hogy tegnap még lehetett on­nan táviratozni.* Ezek történtek keddig. Hogy azóta miként­­ fordult a hadiszerencse isten a megmondhatója. Egyik táviratunk, azt jelenti, hogy Sztam­bul drinápolyi menekülőkkel kezd meg­telni , s ez nem a legjobbat sejteti. * Ruszcsuk Sumla alól semmi harcztényről nincs hír. Nevezetes hír van azonban a csernavoda-kasz­­tendzsei vonalról; az oroszok mór Csernavodát Budapest, július 19. Mindazt, a­mit e Tundzsa-völgyi orosz por­­tyázók diversiójáról írtunk, a legteljesebb mérték­ben igazolják az érkező authenticus hírek. Combi­­nátiójnk vonásról-vonásra megerősítést nyernek s az egész kaland stratégiai értékét ugyanazon mér­ték alá helyezik a külföld legjelentékenyebb lap­jai, mint mi tettük. Saját harcztéri levelezőnk majdnem ezer szó­ból álló távirata, melyet esti lapunkban közöltünk, mindehhez egészen új s a helyzetet teljesen felde­rítő világítást ad. E távirat segítségével most a legnagyobb praecisióval megállapíthatók a Tundzsa völgyén vasárnap óta keddig előfordult hadmoz­dulatok. Rendkívül sajnáljuk, hogy nagy vezérkari tér­képünk azon lapja, mely a Tundzsa völgyet foglalja magában, technikai akadályok miatt csak vasár­napra jelenhet meg. E térképen a legnagyobb mi­­nutiositással kipontozhatók a hadállások elfordult változásai. De addig is, míg e térképünk a közön­ség előtt lesz, szolgáljon tájékoztatóul a következő is elfoglalták, s most az egész vonal orosz kézben van — ütközet nélkül! A törökök Szilisztriába vonultak vissza. * Egy éjfél után érkező táviratunk újabb Hicb­­posta: görög önkénytesek törtek át a határon Trtessaliába, s ezzel hát a görög­lázadás is megindult, s hátterében az athéni kor­mány már készíti a hadüzenetet. Az orosz táborból. (Éjjeli posta.) A „Neue freie Presse“ nek jelentik Tirnová­­ból jul. 17-éről . Szisztovából két napi utazás után Tirnovoba érkeztem. Az út tömve van élelmi- és hadiszereket szállító kocsikkal. A főhadiszállás né­mileg fölindult a Ruszcsuk előtt bekö­vetkező ütkö­zet miatt. Utamban egészen idáig huszonkét falut számláltam meg, melyeket az oroszok fölégettek. Az összes mohamedán lakosság elhagyta a vidé­ket. Az orosz lovasság Gabrovánál elvágott néhány basibozukat és elfogta őket. Az orosz hadsereg egészségi állapota igen kedvezőtlen a hiányos táp­lálkozás miatt. A mozgó ambulanceok tele vannak, különösen klorkák­ban és kininban hiányt szenved­nek. A levegő meg van mételyezve a számos hul­lák rothadása által. A vezérkarban uralgott véleménykülönbséget megszüntette a czárnak egy ukáza. A czár megpa­rancsolta, hogy a csapatok addig ne hagyják el Tirnovát, míg Nikápoly nincs elfoglalva és Rusz­csuk körülzárva. Azon bír, hogy az oroszok Petrozáni mellett átkelést kísértenek meg, valótlan. Orosz tábornokok nyilatkozatai szerint a tö­rökök igen ügyesen operálnak. Az orosz előcsapa­tok eddig nem voltak képesek érintkezésben ma­radni velük. Tirnovát csak 200 rendes és 300 ren­detlen katona védelmezte. Csak öt törököt fogtak el. Az orosz tábornokok azt mondják, hogy nem tudják, hol áll a törökök főhadereje, váljon csak­ugyan nincsenek-e értesülve, vagy ezt csak állítják, nem lehet elhatározni. Csak azt gondolják, hogy Abdul Kerim Sandánál egyesítette csapatait. Mások úgy vélekednek, hogy a törökök Raszgrádból tá­madást fognak intézni, hogy az oroszok összeköt­tetését elvághassák. Az orosz főhadiszálláshoz beosztott román ezredes biztosítja, hogy Károly fejedelem serege Nikápoly bevétele után azonnal átkel a Dunán. Bulgária összes országútjai, melyeket az oro­szok tartanak megszállva, tömve vannak szállítmá­nyokkal, és mivel a Dunán keresztül mindennek az egyedüli hídon át kell szállíttatni, a szálllmányok lassan haladnak előre, és a csapatok élelmezése igen hiányos. A czár egyelőre Sziszto, Éban marad, és csak a ruszcsuki csata után megy Tirnovába. Klapka a bábomról. A „Köln. Ztg.“ bécsi levelezőjétől most ter­jedelmes tudósítást közöl ennek Klapka tábornok­kal folyt beszélgetéséből, mely alkalommal a tá­bornok, mint esti lapunkban is megjegyeztük, túl­zóan pessimisticus felfogást árult el, különösen a Balkánon való átkelés hírének megérkezte után. A tábornok ezeket mondta: "Mindenekelőtt meg lehet­en győződve, mondá Klapka tábornok, hogy Törökország elég erővel bír, hogy Oroszországot, ha nem is verné le, de annyira meggyöngíthetné, hogy kész lenne ke­vésbé tisztességes föltételek alatt is a békekötésre. Törökországnak ez ereje a katonai anyag kitűnő­ségében és úgy az európai mint az ázsiai biroda­lom geográfiai viszonyaiban rejlik. A­mi az elsőt illeti, ezt csak azért vonják oly gyakran kétségbe, mert a nyűgat európai az első benyomás alkalmá­val, melyet Törökországban nyer, nem lát mást mint restséget, érzéketlenséget és elnagyoltságot, és csak hosszabb tartózkodás és behatóbb tanul­mány árán tapasztalja, hogy még ma is mily erős élet pihen ezen romok alatt. Hogy a kato­nai dolgoknál maradjak , biztosíthatom , hogy a török csapatok mindig megverik az oro­szok túlnyomó hadát, ha jó egységes és köny­­nyen fölfogható terv szabatik elébele, mint ezt most a kis-ázsiai harcrtéren láttuk. Fájdalom, hogy a törököknek nincsenek tábornokaik, kik képesek lennének ily tervet kidolgozni; külföldi katona pe­dig ritkán találkozik, a­kinek kedve lenne ilyes­mire adni magát, mert a törökök gyakran igen makacsok, és a jó tervet nem mindig fogadják el. A Duna melleti topograficus viszonyok már nem olyanok, hogy előre határozottan meg lehetne mon­dani, hogy miképen kell eljárni. De a nagy hibák, melyek itt elkövettettek, idejekorán megjelöltettek Abdul Kerim előtt. Idetartozik mindenekelőtt a had­erők példátlan szétforgácsolása. Oroszország a nyo­morult Montenegrót mutogatta Törökországnak, úgy mint a bikának a vörös posztót, hogy azalatt szü­­gyébe mártsák a kardot, és Törökország csak­ugyan neki ment a vörös posztónak. 125 török zászlóaljat tizedeltettek meg Montenegro határain mi­dőn a Dunánál szükség lett volna rájuk. 30 zászlóalj­jal tisztességes defensivát folytathattak volna Mon­tenegróval szemben. Azután a csapatokat a Duna mellett Viddintől Várnáig hosszú vonalban kinyúj­tották ahelyett, hogy egy nagy hadsereggé egyesí­tették volna azokat Szisztovánál, hol biztosan le­hetett várni, hogy az oroszok főhadserege átkel. De így mindenütt gyöngék voltak a parancsnokok, midőn meglepettek az átkelés által, nem voltak képesek gyorsan helyes parancsokat adni, min­denki elvesztette fejét és visszahúzódtak a Bal­kánba, és lehetségessé tették, hogy az oroszok minden nagyobb veszteség nélkül majdnem beke­rítsék a várnégyszöget. Most már belátják a hibá­kat, de azokat nem lehet többé jóvátenni. Ha azonban a törökök Viddintől Várnáig elszórt csa­pataikat egyesíteni fogják, melyeknek száma leg­alább 200.000 embert tehet, és erélyesen ellenálla­nak, akkor biztosítom önt, hogy az oroszok ta­pasztalni fogják, mennyit ér a törökök ellenállási ereje. De ha a Balkánnál a törökök tökéletesen megveretnek is , még nem kell hinni, hogy Orosz­ország megnyerte a háborút. Lehet hogy akkor Sztambulban azon merész elhatározásra, hogy Eu­rópát föladják, a várak védelmén kívül, a hadse­reg zömével átmennek Ázsiába, ott felhívják az ösz­­szes muzulmán hívőket, legalább egy millió harcz­képes férfi csoportosulna a próféta zászója köré és Oroszországnak ázsiai tartományai ellen régi min­tájú háborút indítanak, de egész az ország szívéig. Oroszország nem bírna elég erővel ellenállani. Mert ha még oly erős lehetne is Oroszország, ma tény­leg gyönge. Az igaz, hogy sok nyomorúságot okozna ez Oroszországnak, de többet nem, mint a­mennyi most pusztít­­ az adriai tenger és az Ararát hegye között. Én egyenesen elnémultam bámulatomban, hogy Európa egy szót sem szól mindezen iszonyatosságokhoz, melyek a hábo­rúk leggyalázatosabbjának eleje óta elkövettet­nek. Vagy nem tudnak itt arról semmit, hogy mi történik a keresztyének és mohamedánok közt ? Mint gyújtogatnak, rabolnak, becstelenítnek, és gyilkolnak mindenfelé ? A keresztyén és muzulmán családok százezrei lettek a nyomor áldozatai. És minde fölött hallgat Európa ? A humánus Európa? Hogy a diplomatia calculusa meg ne háboríttassék, oly iszonyatosságokat tűrnek el, milyeneket 500 év óta nem látott Európa. Azt gondoltam, hogy felin­dulásban találom Európát , és Európa majdnem unalomig csöndesen és egykedvűen nézi, hogy mint követik el a legirtózatosabb kegyetlenségeket a keresztyénség és humanitás nevében. Ha a diplo­matia csakugyan tudja, hogy mily nyomorúságot árasztott ezen háború már eddig is keleti Európa és nyugati Ázsia népeire, és a jövendőben árasz­tani fog, úgy megérdemli, hogy nyárra húzzák, mi­vel megengedte azt. Muszka atrocitások. — A csarfejet vérengzés. Újabb borzalmas részleteket­ hoznak az angol lapok a bulgáriai iszonyatosságokról. Tegnapi és hétfői eredeti táviratainkat kiegészítőleg kö­zöljük most a „Daily Telgr.“ sumlai levelezőjének elbeszélését a csarkjői vérengzésről, arról a dicső­­affitireről,mely orosz győzelem gyanánt a pétervári hivatalos jelentésben is helyet talált, s mely tu­lajdonkép abból állt, hogy a védtelen menekülőket ágyúval lövöldözték halomra a szekereken a kozákok. Éppen most láttam — írja az említett leve­lező­k két szidlikjei menekültet, Ahmed és Szu­lejmán nevezetűeket. Szörnyű elbeszélést hoznak az oroszoknak egy hosszú sor kocsin menekülő fa­lusiakon elkövetett mészárlásáról. Lovas kozákok vették őket körül, s miután a szekereket megállí­tották, elkezdték az azokon ülő asszonyokat és gyermekeket vagdalni és döfni, azután pedig ad­dig lövöldözték őket, mig valamennyiét meg nem ölték. Egy mintegy 3 hónapos gyermeket egy ko­zák keresztül döfte lándzsájával s úgy vitte vállán. Szisztovától lefelé a falvakat elpusztították. Sok esetben a czár elővédő biztosította a lakoso­kat, hogy semmi bántódásuk nem lesz, ha otthon maradnak , de az azután érkező orosz gyalogság és bolgár önkénytesek csak kaczagtak az ígéreten, s elzárván a kijárásokat, fölkonczolták a szeren­csétleneket. Aszlánban a szegény mozlim anyák megbecstelenittettek, miután csecsemőiket karjaik­­ból kiragadták és a tó vizébe hányták. Más he­lyeken a férfiakat és nőket összekötözték s s úgy öldösték le szuronynyal. A szekereken menekülők elfogásakor az elbeszélők egy árokban voltak el­rejtőzve, s látták, hogy az oroszok néhány szeke­ret magokkal vittek, a többit pedig halomra égették. Gobodánban, Sumla mellett, több mint 60 vidéki ember van, borzasztóan megsebesítve. Éppen most látogattam meg — jelenti egy későbbi táviratban a ’levelező — a menekülőket, kik itt különböző házakban ápolásra találtak. Ki­kérdeztem azokat, a­kik beszélni tudtak, s láttam iszonyú sebeket másokon, a­kik csak nyögni vol­tak képesek. Néhány foktól olyan adatokat hallot­tam, melyek teljesen megerősítik a fentebb jelen­tetteket. Júl. 11-ikén követték el e gyalázatos tettet a keresztyén császár csapatai. Heibeli (vagy Ebeit) falu lakosai, több szomszéd falu lakosaival együtt, hosszú szekérsorban menekültek tova. Csarkjői és Kogiapanór közt 600 lovas kozák támadta meg őket. Mind e menekülőket, több száz szerencsét­lent — férfit, nőt és gyermeket, tömegestől lemé­szároltak. Az oroszok, mikor a lándzsával és golyóval öldöklésbe belefáradtak, három táború ágyút hoz­tak elő s úgy lőttek bele a jajveszéklő tömegbe. A sebesültek közöl néhányan kimásztak a haldoklók közöl, másokat utóbb fölkeresték és meg­mentették azok, kik a zavarban élve megmene­­kedtek, s láttam néhányat ezen áldozatok közöl. Az első házban, melybe beléptem volt egy asszony, kardvágásokkal fején és csuklóján, két lándzsa sebbel lábában, s egy tátongó vágással bal emlőjén. Mellette feküdt egy hat éves gyermek, kis melle dzsidával átdöfve. E házban összesen 11 sebesült volt. Egy másik házban egy 8—9 eszten­dős fiacska zokogott a kíntól egy ágyékát átfúrt lándzsaszurás miatt. Egy asszony testén nem kevesebb mint tizennégy lándzsa­szurás volt, s bizonyosan kedvtelésből szurdalták össze­vissza. Egy másik asszony melle és tagjai vol­tak éktelenül összeszurdalva. Mellette egy fiú, kinek válla volt keresztüldöfve, s egy férfit ki leá­nyát látta megölni, egy 4 éves lánykát ápolgatott, melynek hátát egy kardvágás hasította meg. Ösz­­szesen 21 súlyosan sérültet számláltam meg, kik közöl többen halálukon vannak. Ebeli falu a szisztovai kerületben van. Ezen embertelen öldöklés hajnalban ment végbe. A meny­nyire kivehetem, csupán orosz katonák követték el, bolgárok egyáltalában nem, vagy csak néhányan lévén köztök. Ezen adatokat megerősíti a „Standard“ leve­lezője is, ki előbb a híreknek nem akart hitelt adni, túlzottaknak tartva azokat. A harc­térről. A külföldi lapokban napról-napra érkező táv­irati jelentések a legteljesebb mértékben igazolják mindazt, a­mit a balkáni átkelésről írtunk, így Konstantinápolyból a következőket jelentik a „Stan­dardénak, jul. 16 -ról: Megerősítik a hírt, hogy az oroszok Jeni-Zárába érkeztek. Azt mondják, hogy 18 zászlóaljnyi erőben vannak, de minthogy azt is beszélik,a mikép bolgárok vezették őket át a hegyi utakon, melyeket csak a bolgárok ismernek, valószínű, hogy e haderő nagyobbrészt lovasságból áll, s tüzérsége nincs. Tegnap nagy haderőt küldtek Drínápolyba, s azt hiszik, hogy Szulejmán pasa csapatai már De­­dagacsba értek. A „Reuter“ ügynökségnek jelentik Konstanti­nápolyból, júl. 16-ikáról . Minden rendelkezhető csapatot Drinápolyba küldenek innen. Jamboli és Drinápoly közt a vasutat, ha szükség, el fogják rombolni. Szulejmán pasa hadseregének első osztá­lyát csütörtökre Enoszba várják. Egy 15 (nem 18) zászlóaljból álló orosz had­erő átkelt a Hanikjei szoroson. Egy török zászló­alj ellene szegült az átkelésnek, melyről azt hiszik, hogy csak cselfogás volt oly czélból, hogy a török haderőt elvonják a főszorostól, a Sipkától. Az a hír volt, hogy az oroszok a Sipkán keltek át, de ezen jele­ntés valótlannak látszik. Hivatalos értesítés szerint Rauf pasa odasietett s visszaszorította az oroszokat a szorosba. (Ezen ese­ményekhez fűződik közvetlenül mai esti lapunk ter­jedelmes eredeti távirata. Szerk.) Hivatalos sürgöny alapján jelenti a „Reuter“ ügynökség, hogy Ejub pasa összeütközött az oro­szokkal Tim­ovdtól éjszakra. Az oroszok, kiket Ni­­kolaj nagyherczeg vezérelt, 12,000 emberek harcz­­képtelenné tétetvén, megverettek, Nikolaj nagyher­­czeg körül van fogva. Ázsiából. Dervis pasa a következőket jelenti a portára Batumból jul. 14-től: az oroszok három zászlóalj gyalogsággal és hat század lovassággal megtámad­ták Musztafa pasa csapatait, a török jobb szárnyon egy erdőben, de jelentékeny veszteséggel visszave­zettek. A török jobb szárny Ozmán pasa vezérlete alatt elfoglalta a magaslatokat közel két mértföld­­nyi távolságban. Izmail pasa Bajazidból jul. 14-éről ezt je­lenti : Szállítmányaink elkésése miatt nem üldözhet­tük az ellenséget túl a határon, és Ipekben szál­lóinak táborba. Jul. 10-én az oroszok 12 zászló­aljjal, 9 lovas századdal és 16 ágyúval megtámad­ták Bajazidot. Midőn ezt megtudtuk, elhagytuk Ipeket az alasgerti hadosztállyal, és ugyanazon este Bajazidba értünk. Az ellenséget megvertük és kényszerítettük visszavonulni Karabulakig, 3 óra járásnyira éjszaknak. Az ellenség 600 halottat, élelmiszert, és 20 padgyászkocsit vesztett és am­bulance trainjét hátrahagyta. Egy 16-iki erzerumi távirat jelenti Konstanti­­nápolyba, hogy a törökök elfogtak egy perzsa ka­ravánt, mely az oroszoknak élelmi­szereket vitt. Erzerumból jelentik a „Reuter“ ügynökségnek júl. 15-ikéről. Izmail pasa, a török jobb szárny parancsnoka, újabb élelmi készletet kért Erzerum­­ból, mivel azon kerület, a­melyben működik, ki van merítve. 12-ikéről érkezett karszi hírek jelentik, hogy Muktár pasa hadserege Yerankaléban van, s Meli­­koff tábornok hada Karukdarában. TÁVIRATOK A HÁBORÚRÓL London, júl. 19. (Eredeti távirat.) A mai lapok a török miniszterváltozást Mid­­hát pasa visszahivatása előjátékának tekintik. Az angolok egyelőre még nem szállják meg Konstantinápolyt, hanem Gallipolit. Beket, jul. 19. (Eredeti távirat.) A tö­rökök kiürítették Rahovát. Ah­med pasa hadállást foglalt a mis­szófiai vonal fede­zésére. Bécs, jul. 19. A „Polit. Corr.“-nek elöntik Konstantinápolyból e hó 19 rőt. Itt nagy válság uralkodik a kormány kebelében. Folhem pasa visszalépése is várható. Abdul Kerim pasa helyett esetleg Szulejmán pasa veszi át a fő­parancsnokságot, ennek megérkezéséig Ozmán pasa vezeti a főparancsnoksá­got . Ahmed Fjuk pasát is emlegetik Abdul Kerim utódja gyanánt. A város­ban nagy az igerültség. Páris, jul. 19. Az „Agence Havas“-nak jelentik Konstantinápolyból e hó 19-ről. Állítják, hogy Abdul Kerim pasát fölmentet­ték a főparancsnokságtól, és Ozmán pasa által helyettesítették. A hadügyminisztert is elbocsátották. Konstantinápoly, jul. 18. 20.000 főből álló rendes katonaságot és jelentékeny számú önkény­­est küldtek Drinápolyba. A drinápolyi lakosság nagy tömegekben érke­zik ide ; a kormány nyilvános iskolai épü­letekben helyezi el őket. Bécs, jul. 19. A „Polit. Corr­a-nek jul. 19-ről jelentik Bukarestből. A törökök fölégették Czernavodát, és Szilisztriába vo­nultak. Az oroszok megszállották Czernavo­dát és elfoglalták a vasutat. A nikápolyi foglyokat Oroszországba fogják szállítani. Páris, júl. 19. A tőzsde hírei a béke köz­vetítésének kísérleteiről nem nyertek megerősítést. A „Temps“-nek jelentik Athénéből . Görög ön­­kénytes csapatok lépték át a határt; a thess­aliai fölkelés bekövetkezése való­színű. A minisztérium csapatokat moz­gósít és önkényteseket fegyerez föl. Bécs, júl. 14. A „Politische Correspon­­denz“-nek egy félhivatalos commiquéje ismételten óvatosságot ajánl a sensationalis hírek ellenében, és az „Observer“ azon jelentésével szemben , „hogy a bécsi kabinet bizalmasan tudakozódott az orosz kormány békés hajlandósága iránt, de ezen kísér­let sikeretlen maradt“, a leghatározottabban nyil­vánítja, hogy ezen jelentés tartalma minden tény­leges alapot nélkülöz. Belgrád, júl. 19. A „Bud. Corr.“-nek je­lentik: A forradalmi elemek naponként nagyobb tért nyernek, és a fejedelem nem tudja, hogy mibe fogjon. Igen megbízható helyről állítják, hogy Mi­lán kijelentette Wrede herczeg előtt, hogy semmi kifogása sem lenne, ha Ausztria-Magyarország ide­iglenesen megszállaná Szerbiát, sőt ez még kívánatos volna előtte.

Next