Ellenőr, 1877. július (9. évfolyam, 235-291. szám)
1877-07-23 / 276. szám
Az oroszok a Balkánban. Konstantinápoly, júl. 22. (Saját tudósítónktól.) A harctérről ide érkezett hírek szerint az oroszok fordírozták a balkáni szorosokat Hitsmán mellett, s Tatar-Bazardsik ellen nyomulnak, honnan vasút visz Filippopoliba. A nagyvezír tegnap értesítette a nagykövetségeket, hogy péntekig 35,000 orosz volt a Balkánon innen. Mint halljuk, legalább 60,000 puskát osztottak szét a bolgárok közt a Balkán déli és éjszaki részein. A bolgárok lehetőleg segítségére is vannak a muszka inváziónak. A napokban is egy bolgár csapatot kaptak rajta, amint Csatalgye mellett a drinápolyi vasutat bontogatták, hogy a katonaságnak Drinápolyba való szállítását megakadályozzák. Ezek közül többeket elfogtak s idehozták őket. Itt azon vélemény uralkodik, hogy az orosz haderő azon része, mely a Balkánon keresztülment, gyors menetekben Gallipoli ellen akar nyomulni. Gallipoli védműveit a krími háború alatt készítették még franczia mérnökök, s a most kiadott szakértői vélemény szerint a vár egy hét alatt teljesen védelmi állapotba helyezhető. Konstantinápoly, júl. 21. Az „Agence Havas“ jelenti . Az oroszokat Kalajev mellett Kaxanlik közelében 12,000 török megtámadta. Az oroszok nagy veszteséggel Bizki Zára irányába vonultak vissza. Hírlik, hogy az oroszok Ozmán pasa győzelme következtében, Bikápoly ostromát abbanhagyták. (Nikápoly megszállását talán ? Szerk.) Az oroszok Lom Palánka mellett kísérletet tettek a Dunán való átkelésre, de visszavezettek. Az oroszok a Dobrudzsában állítólag Szilisztria ellen nyomulnak. Bukarest, júl. 21. (Eredeti távirat.) A „N. fr. Presse“ jelentése : A Balkánban borzasztó események mennek végbe. A bolgárok fölkutatják és az oroszok előtt elárulják a török elmenekült lakosság búvóhelyeit, kik a hegységekben elrejtőztek. Az elfogott törököket az oroszok fölakasztják. A falvakat elhamvasztják. A Balkánban már kitört a népháború. Az oroszok élelmezése igen rosz. A nagyherczeg néhány nap múlva állítólag átmegy a Balkánon. A török főhadsereg mozdulatairól a főhadiszálláson nincsenek tisztában. A trónörökös nagyherczeg halasztja a csatát, hogy befejezhesse Ruszcsuk körülzárolását. Még segédcsapatokra vár, és egy hadosztályt még beosztanak hozzá, miáltal 70,000 emberre fog szaporodni hadereje. Az orosz hadsereg egészségi állapota nem a legjobb. Az orosz balszárnynál (14. hadtest), mely jul. 17. és 18-án közép Dobrudzsában táborozott, e napokban hatszázötvennel növekedett a betegek száma. London, jul. 23. A „Reuter-ügynökség” jelenti Drinápolyból . Szulejman pasa hadtestéből 18.600 ember Jamboliba és Sieni-Zárába küldetett. Szulejman legfölebb csütörtökön követni fogja őket. A sánczmunkák bevégezve és a sánczok el vannak ágyukkal látva. Halta, jul. 23. Szeddin török yacht a török consul számára parancsot hozott, és azután Krétába vitorlázott. London, jul. 22. A Cobden-clubnak tegnap Greenwichben Hartington elnöklete alatt tartott lakomáján Hartington és Forster helyeslőleg nyilatkoztak Anglia magatartása felől. Konstantinápoly, jul. 22. Mehemed Ali pasa a dunai hadsereg főparancsnoka megérkezett Sumlába. Szulejman pasa átvette a parancsnokságot a balkáni hadsereg fölött, melyet Reuf pasa összpontosított. London, jul. 23. A ,,Reuter“ ügynökség jelenti Küsztendséből. Egy kozák ezred hat ágyúval ide érkezett. London, jul. 23. A ,.Reuter ügynökségének jelentik jul. 22-ről Konstantinápolyból. Az „Izeddin“ yacht lepecsételt parancscsal tengerre szállt. Azon hir van elterjedve, hogy Midhát pasa visszakozásával van megbízva. Innen több előkelő bolgárt kiutasítottak, másokat elfogtak. TÁRCZA. Balaton-Füred. Alant úszó lomha felhők. Plaid és Mencsikoff. A fiatal ember szakálla is ősz. Megszorult pagát. Ringat a délibáb. Egyetlen aranyhíd. Finomra szitált köd. Szalmában van kincsed. Akkora darab a kék égből, mint egy nefelejtsszirom. 10 írton venni egy rosz napot. Forintos kanonok és a tombola. „Ellenőr“, „P. Lloyd“ , „Borszem Jankó“. Ki-Boskózni a lapot. Mindenki a muszkát veri. Óriás csata. Megörökítésre méltó kép. Odry a hullámok közt. Szegény matróz. Sirályok. Halász és a muszka czár. Mi kék az ég, mi zöld a föld.) Balaton-Füred, július 22. Az utóbbi napok nem voltak élvezetben valami gazdagok, hűvös szél, 20-án viradóra erős eső, utánna pedig oly alant úszó, lomha felhők borították a láthatárt, hogy ős Tihany templomának tornya alig látszott ki belőlök. Nyirkos, nedves lég, melyet itt rendesen hűvös éjszaki szél szárit fel, ennek a következése pedig a 14—16 foknyi lég ; ugyan ennyi fokú a Balaton-víz, s csak a bátrakat viszi a fürdőház felé, jó vagy rész sorsa, a többi pedig ott gulbaszkodik a sétatér vadgesztenye és platánfái alatt irgalmatlan nagy plaidek, földig érő Mencsikoffokban mint a késő őszszel itt maradt gólyák a Balaton-partokon, vágyva melegebb éghajlatok alá. Ha B.Füreden is ilyen a rég júliusban, hogyan áll akkor a világ Tátra-Füred, Konythniczán, hol a fiatal ember szakálla is őszbe csavarodik sokszor a zord időtől rálehelt ködtől és zúzmarától. Ezek az órák a legtűrhetetlenebbek fürdőn, hát még B.Füreden, hol a sétatér nedves talaját párszor végig sétálván, a lombokról kupádra hulló harmatcseppek mellett, vagy szobádba, vagy száműzve, vagy be kell állítanod Babsch kávéházába, hogy a cigarettek, csibukból pöfékelt füstfellegekben akaratod ellenére is törökké légy, s végig verd a muszkát mérgedben vagy képzeletből, vagy ásítva nézd a megszorult pagátot más kezében, melynél csak magad vagy nagyobb pagát, megfogva az unalomtól ! Rettenetes perczek! Egy ügyes zongorajáték, geniális szavadat, víg társaság öröme egészen meghimporozná óráidat abban a nagy gyógyteremben, melyet ily időkben ringat legközelebb hozzánk a délibáb, pedig tán soha sem volt oly messze, mint most van. A nagy társaság össze van szorítva egy kávéház négy fala közé, már t. i. a férfiak; a nők odahaza gondolkodhatnak a múlandóság felett, a sötét képeket egyetlen aranyhíddal vervén át, mely ide hozza a kedves otthont a csevegő családdal, emlékeiddel s a szeretettek sóhajával. Még az is jólesnék ilyenkor, ha a távolba láthatnál, de a füstgomolyként hömpölygő ólomszürke felhők, a finomra szitált köd bevágják látköröd, s csak képzeletben jutsz el kepeid közé, melyeket készül a cselédség kazalba verni, s eszedbe jutván, hogy jelenleg a szalmában van kincsed, aranyod, ezüstöd, nagyot imádkozol a jó időért! . . Csak akkora sugár a felhők közül, mint egy gyertyaláng; akkora darab a kék égből, mint egy nefelejts szirom, boldoggá tenne, jobb és szebb óráknak hintvén reményét; de le kell tenned az ily ábrándokról, mert a Falu-Füred, A rács feletti tetőket úgy elzárja a Bakony „sötét képekkel“, hogy vigasztalhatlan vagy, s annál vigasztalhatlanabb, minél jobban fogy pénzed, minél inkább nem fürödhetel. 5—6—8—10 foton venni meg egy rosz csapot, az mégis drága, éppen mint az orosz vezéreké Karsz előtt. A reggelit már elköltötted, de mintha hátadra hánytad volna, úgy esett, nem lévén mozgásod; a dél közeleg, de nincs étvágyad, s csakhogy társaságot láss, az evésre is rászánod magadat. . .! A sarókurának ilyenkor vége van ; kevés ember élvezi, ha csak a szobában nem, mert a sáros talaj, nyirkos jég, többet ártanának a betegnek, mint használnának ; veszt tehát a szenvedő, sokat veszt az uradalom ; ha a rész napok árát összeszámítanék annyi év alatt, már ezen összegen lehetne egy gyógytermet építeni; sokszor napokon át boszantja, rontja az embert az idő az évadokban; mily kincs volna ilyenkor egy egészséges menhely. A tombola-estéknek ellenben hasonló időben van legnagyobb keretük, mert az unatkozó, a szabad légről beszorult közönség nem nézi kiadásait, csak szórakozása legyen ? Különös szeszélye a sorsnak, hogy egyik este a Forintos veszprémi kanonok nyerte meg a tombolát, ki már akkor kihúzta a három vörös számot, midőn kanonokká lett; de úgy kell neki! bár a nagy tornát is megnyerné, azon emberek közül való ő, kik ha egy forintot éreznek tárczájukban, kettőt szeretnének kiadni belőle az intézetek, közügyek és szegényeknek , még az is megeshetik rajta adakozásai közt, hogy habár maga is „Forintos“, mégsem lesz egy forintja, mert mindenét eladakozva. Ennek vagyona aztán nem holt kincs, s a veszprémi káptalan több ilye jó és nemesszivüű hazafival dicsekedhetik, kikről már többször volt alkalmunk emlékezni. Képzelhetik önök, hogy ilyenkor van hisze a hirlapolvasásnak; ember ember hátán, a gőzfürdőt ingyért kapod, s ha kilépsz a szabadba, ott van mindjárt rá a hideg zuhany is. — Praenumerálok az „Ellenőrre“, Lépőid ! — Ugyan kérem már azt a „Pester Lloydot“ Ignácz! — kiált egy potrohos hazafi Palotáról. — Nem kapok már lapot, hó pinczér, hiszen két órája előjegyeztem magamat. — A „Borsszem Jankót“ vagy az „Üstököst! ‘ Poldi, meglesz a borravaló. Egyik kiáltás a másik után hangzik, s még sincs lap, mert aki kezébe szoríthatja, az ugyan ki nem adja belőle, mig egy betű van a hasábokon, melyeket megemészteni lehet; s midőn már elfogyott belől, akkor következik a hirdetési rovat, egészen addig, hogy nyomtatják a Légrády-testvéreknél. Azt gondolod, hogy az orosz-török harczokkal jóllakott hirlap-mély, elolvasás után odaadja a megemésztett betűket? Dehogy adja, ekkor görcsösen tenyerébe szorítja , magasra emeli arcza elé, s abban a pozitúrában, melyben ült, megdicsőül . . . vagyis — elalszik ! . . . Most az a kérdés, hogy hortyog-e Guttenberg imádója ? Ha igen, jogod van a keményen összeszorított kézből kiboskózni a lapot, mert az mégis skandalum bármely íróra, hogy keservesen, méhszorgalommal összehordott szintézén elkábuljanak a kávéház halhatatlanai . . . Ha nem hortyog, tehát nem is alszik , ez tettetés ; más kezébe akarja játszani a lapot, ki még távol van, s nem is praenumerálhatott, akkor egyszerűen felszólíitatod Leopold valamelyik szárnysegédével ! — Kérem átadni a lapot másfél óra után. Budapest, július 23. Az ázsiai harcztérről. Szárikamisból jelentik a „Standard“-nak jul. 18-ikáról: Akhmet Muktár pasa Akhunárban van Karsztól négy órai távolságra. Az orosz hadsereg, mely Aleksandropol felé vonul vissza, Kurukdere szomszédságában van. Erzerumból, jul. 18-ikáról a „Reuter“ ügynökség a következő táviratot közli: A vani hadtest csatlakozott a török jobb szárnynyal s az egyesült haderő most Bajazid közelében táborozik. Tergakuszaff tábornok a határon áll, erősítéseket várva. Akhmet Muktár pasa Veznikjei közelében van, Karsztól négy órányira keletnek. Lorisz Melikoff hadserege csak Kurukdereig és Jenikjeiig vonult vissza, s most nagy erősítéseket vár Alexandropolból, hol Mihály nagyherczeg személyesen nyomul előre, e czélból előkészületeket tévén. Július 14-ikén tizenkét orosz lovas ezred egy tábori üteggel szemlét tartott Mukhtár pasa tábora körül. Néhány ágyúlövést váltván, az oroszok viszszavonultak. Bajazidot a lakosság teljesen odahagyta, s a síkságon a falvak el vannak pusztítva. Lakosaik elmenekültek, némelyek Perzsiába s mások orosz területre. A karakilissai és alatgerdi síkságokon is a lakosság legnagyobb része elhagyta a falvakat. Ugyancsak Erzerumból jelentik a „Daily Telegraph“-nak jul. 18-ikáról. A vani hadosztály összeköttetésbe lépett az ottomán jobb szárnynyal, s az egyesült haderő Tapurize mellett szállott táborba. Az éhínség s a háború egyéb bajainak elkerülésére a lakosok elhagyják a vidéket, melyet az oroszok elpusztítottak. Karszból jelentik, hogy Muktár pasa a legnagyobb erőfeszítéssel igyekszik elejét venni annak, hogy a kurdok, az oroszokkal rokonszenvező azon lakosokon, kik az oroszok elvonulása után a törökök által elfoglalt kerületekben megmaradtak, megtorló boszut ne gyakoroljanak a czár csapatai által elkövetett atrocitásokról. A vidék, mely az utóbbi hadműködések színhelye volt, teljesen ki van pusztítva Anglia magatartásáról. A félhivatalos „Montags-Revue“ czikket ír a keleti kérdés állapotáról, melyben Anglia magatartásáról és esetleges átmenetéről a passiv semlegességből az actív semlegességbe, ezeket jegyzi meg. Nem lehet elég gyakran kijelenteni, hogy Európa érdekeinek körét a háború eseményei nem érintik, hanem kizárólag a bekövetkező békekötés pontjai. Azért Európára nézve csak annyiban érdekesek a hadi események, amennyiben azok proejudkálhatnak a béke föltételeinek. Tényleg ezen álláspontot foglalja el az angol sajtó, midőn az újabb események iránti tekintetből, Anglia parallel actióját ajánlja, történjék az bár a tengerszorosba való behajózás, vagy Gallipoli megszállása által. E közben ünnepélyesen kijelentik, hogy nem a törököknek, hanem Angliának érdekeit tartják szemük előtt. És a konstantinápolyi tudósítások csakugyan egyhangúlag állítják, hogy az ilyen actio nehezen találkoznék a porta kész beegyezésével. De Angliának közvéleménye azon nézetből indul ki, hogy Oroszorországnak katonai győzelmei folytán könnyen politikai új szándékai támadhatnak, és a szerény czélpontot, melyet a pétervári kabinet a háború elején kitűzött, sokkal terjedelmesebb és főleg destructív irányzattal cserélhetné föl. Oroszország Törökország ellen visel háborút, nem Európa ellen, de az angol sajtó előrelátó akar lenni, hogy Európa mindenesetre biztosítva legyen, mivel Anglia nem védhette vagy nem akarta védeni Törökországot. Törökország magára hagyását illetőleg Gladstone pártja győzött, de az angol-európai érdekek megvédésének kérdésében, úgy látszik, az ellenkező áramlat jut uralomra.