Ellenőr, 1877. július (9. évfolyam, 235-291. szám)

1877-07-26 / 281. szám

281. szám. hirdetések felvétele a. A cicaló hi­vatalban , Budapesten, nádor-utcza 6. szám (Lógrády testvérek irodájában). Továbbá Havas, ti­te & Cse­ czegnél Páriában (Place de la Bourse Nr. 8). Hirdetésekért járó dij csakis az „Ellenőr“ kiadó­hivatala által nyugtázott számla ellenében fizetendő. iKiadó-hivatal: (£)ul­da­pesten, addor­atcz a 6. szám. Ide intézendők az előfizetések és a lap szétküldésére vonatkozó minden felszólalás. (SzeggéLi Jziadds. Elöfizetési árak: Egész évre . . 30 frt — kr. Évnegyedre . . 5 frt — kr. Félévre . . . 10 „ — „ Egy hónapra . 1 „ 80 „ Egyes szám­ára 4 k­rajczár.­­Szerkesztési iroda: Budapesten, nádor-utcza 6. szám. Semmit sem közlünk, ha nem tudjuk, kitől jön. — Kéziratok visszaküldésére nem vállalkozunk. — Posta által csak bérmentes leveleket fogadunk el. Budapest, csütürtök, julius 26. 1877. IX. évfolyam. A HÁBORÚ Budapest, julius 25. Mialatt Budapesten gyűlésbe seregült a lakosság, hogy kifejezést adjon megbotrán­kozásának a muszka hadviselés gyalázatos­ságai fölött, s tiltakozzék az ellen, mit egy vérengző erőszak az emberiség jelszavai alatt, az emberiség ellen vétkezik: a kínzott áldo­zatok jajkiáltása hivatalosan is eljut végre a magas diplomatiáig. Sürgönyök jelentik, hogy Bécsben és Londonban egyszerre nyújtották át a muszka szörnytettek lajstromát. Lehetetlen ezentúl látatlanba venni hivatalosan is az égreki­­áltó vért. S lehetetlen nem emelni hivata­losan is tiltakozást a népjogot lábbal ta­padó kozák hadviselési mód ellen. Az angol kormány, mely gyakran a leghazugabb mende­mondák alapján is, rög­tön kész volt az intéssel, mihelyt „bolgár vértanukról“ s effélékről volt szó, és ke­ménykedni csak a portán kellett: nem mér­het más mértékkel a muszka kenyur szá­mára sem. Az izlám vértanúinak is fáj a seb; a török anyák szíve is meg tud sza­kadni lándzsára szúrt gyermekeik láttán. Monarchiánk külügyi kormányától pe­dig egyenesen megvárja a magyar nemzet közérzülete, hogy e hallatlan vérengzések miatt erélyes tiltakozást emeljen az orosz főhadiszálláson. Hiszen az mégis csak ret­tenetes volna, hogy Európa szeme láttára, tűrve történjenek dolgok, melyekért a vad­ság századainak is pirulni kellene. Budapest, július 25. A csatatérről igen szép fegyvertényt jegyez föl a törökök javára a hadi krónika. Plevnánál két napi harcz után teljesen meg­verte Ozmán pasa, Schilder-Schuldner orosz tábor­nok seregét. Mint most kitűnik, Plevnánál két csata volt: 19-ikén és 20-án. A harcz mindkét ízben az oro­szok visszaverésével végződött s 21-én a törökök mentek el az offensivába. A harczban két orosz hadosztály vett részt. Tehát egy jelentékeny haderő, s a hivatalosan be­vallott elesettek száma oly nagy, majdnem két­ezer, hogy e csatát méltán a nagyobb csaták közé számíthatni. Eredménye e török diadalnak az, hogy a plevnai út meg van tisztítva az oroszoktól, s most a Rasgrad felé működő hadtest háza fedetlen. Maszka atrocitások. (Éjjeli posta.) Konstantinápolyból újabb két hivatalos távira­tot közölnek a lapok az oroszok és bolgárok iszo­nyú tetteiről, következő tartalommal. A tirnovai kormányzónak a nagyvezérhez in­tézett sürgönye megerősíti mindazon már jelentett kegyetlenségeket, m­elyeket az oroszok és bolgá­rok Tirnova megszállása óta elkövettek. Neveze­tesen egy mecsetnek fölgyujtása, melybe Kamzskeni falu lakosai menekültek. Ezek elevenen megégtek. A sürgöny hozzáteszi, hogy az oroszok halálos fenyege­tésekkel kényszerítették a fogoly muzulmánokat, hogy lőjjenek, a segítségükre érkező törökökre. Szulejm­an pasa tábornagy jelenti a hadügyminiszterhez, hogy 12 fegyvertelen törököt Szokurlu faluból Eszki-Zára szomszédságában, kik megadták magukat, az oro­szok legyilkoltak. A bolgárok ezek közel hetet fej­szével ütöttek agyon, hármat pedig fölkonczoltak a kozákok. A török kormány oly szabatosan , mint csak lehetséges, följegyezteti az elhamvasz­tott házak számát, és azon muzulmánokat, kik eddig legtöbbet szenvedtek. Az eredmény következő: 1. Batakban kizárólag török faluban, a szisztovai ke­rületben : 1. 100 ház, 200 férfi, 300 asszony; ezek közül csak hét menekült meg. 2. Ballovánban, mely török falu az afronovoi kerületben: 250 ház, 700 férfi és 1200 asszony; ezek közül csak egy egyén menekült meg. 3. Czaha-Bonaszban 100 ház, 200 férfi, 300 nő, összesen 500 áldozat; csak ket­ten menekültek meg a haláltól. 4. Kosztambol­­ban 1­50 ház, 300 férfi, 200 nő ; három menekült meg. 5. Csenmnben 60 ház, 120 férfi, 200 nő; csak egy ember menekült meg. 6. Tundjában 250 férfi, 400 nő, 3 menekült meg. A leégetett házak száma azon községekben, melyeket a törökök az oroszoknak megérkezése előtt hagytak el a követ­kező: Tranik Enoviban 40 ház, Veránban 150, Odalárban 180, Armadlukban 80, Burgaszban 100, Kodjinában 70, Oktyillerben 200, összesen 820 ház. 40—50 helység vegyes lakossággal alávetette ma­gát az oroszoknak; sorsuk eddig ismeretlen. A dunai vilajet főkormányzója jelenti Buszosuk­ból, hogy az oroszok és bolgárok múlt szombaton Jenikej falunak lakosságát, Ozmán Bazártól 8 órá­nyira, három asszony és két férfi kivételével mind fölkonczolták. Közli faluban 5 egyént gyilkoltak meg. Muktár pasa a hadügyminiszterhez következő fájdalmas esetekről tesz jelentést: Midőn az ellen­ség a Csurakal és Zarukal kerületeket elhagyta, minden ültetvényt és lakást elpusztított, és a la­kosságot élelem és lakás nélkül, borzasztó álla­potra juttatta. Az orosz csapatok Jusszub bej csu­­rakali kormányzónak nejét és gyermekeit, továbbá testvérét Mehemed bejt elvitték. Ezen foglyok min­den lehetséges sértegetés után Tiflisbe vitettek. Sumlából jelentik, hogy a ruszcsuki angol consul Mr. Bead és Mr. de Torcy franczia katonai attadhé meglátogatták a 21 megsebesített menekü­lőt ; közülök 10 asszony és 11 gyermek. A dunai harc­térről érkező tudósítások sze­rint az oroszok rendszeresen járnak el a nem vé­dett helységek ellenében. Előbb ágyukkal rommá lövik a falukat, az­után fölkonczolják a fegyvertelen lakosságot, és el­viszik­­az asszonyokat és megbecstelenítik, azután megölik őket. Az oroszok hasonlóval fenyegetik a keresztyén faluk lakosait is, ha nem adják meg magukat, vagy a férfiak nem mennek a bolgár légióhoz. • (Éjjeli posta.) Az ötödik orosz hadtestnek, mely most csatlakozik a dunai főhadsereghez, ordre de batailleja a következő: Parancsnok: Möller-Szakometzki báró altábor­nagy és szárnysegéd. A táborkar főnöke: Schaffhausen-Sternberg- Eck-Schauffus. A tüzérség parancsnoka Külchen ve­zér­őrnagy. 8-ik gyalog­hadosztály. Parancsnok: Szara­­zinszky. 1. Gyalog-dandár: Sas vezérőrnagy. 29. és 30-ik gyalogezed. 2. gyalog-dandár : Maim ve­zérőrnagy. 31. és 32-ik gyalog­ezred. 8. tüzér dandár 7-ik gyaloghadosztály. Parancsnok Suman ve­zérőrnagy. Táborkari főnök Bosen báró. 1. gyalog­dandár : Nilsen vezérőrnagy. 25. és 26. gyalog­ezred. 1­2. Gyalog­dandár: Juravloff vezérőrnagy. 27. és 28. gyalog­ezred. 7. tüzér­ dandár. 5-ik lovas hadosztály. Parancsnok: Taube br. altábornagy. Vezérkari főnöke Joaskin ezredes. 2. lovas­dandár : Kratopkin herczeg vezérőrnagy. 5. huszárezred, 5. doni kozák ezred.­­ 1. lovas­dandár: Zergyeutovszki vezérőrnagy, 5 dragonyos ezred, 5. ukránus ezred, 9. és 10. lovas üteg. A plevnai csaták. A „Reuter“-Ügynökségnek jelentik Sumlából jul. 21-ről. Tegnap este megtámadták az oroszok Plev­­nát, de négy óráig tartó harcz után a törökök visz­­sza­verték őket. Ma reggel ismételték a támadást, de 12 óráig tartó harcz után visszavonultak. Oz­mán pasa üldözi őket hadával, de a további rész­letek ismeretlenek. Nikápolyból semmi új hír nem érkezett. Erről a porta következő elöntést tesz közzé : Ozmán pasa Viddin kormányzója távírja Plev­­nából, hogy dühös harcz után, mely hét óráig tar­tott, az ellenség megveretett, és nagy veszteséggel visszavonult. Másnap (pénteken) nagyobb erővel tértek vissza az oroszok, több oszlopra szétoszolva ismét támadást intéztek csapataink ellen. De kép­telenek voltak ellentállani katonáink erélyes roha­mának, az ellenség tehát csakhamar rendetlen fu­tásnak eredt, és borzasztó veszteséget szenvedett. Nagy mennyiségű­ fegyver és lőszer, továbbá há­rom tüzérségi­ szekér esett csapataink kezei közé. A „Reuter“-ügynökségnek jelentik továbbá jul. 21-től Konstantinápolyból. A brit consulatus sürgönyt kapott Plevnából, mely jelenti, hogy Ozmán pasa, Nikápoly fölmen­tésére, két napi harcz után Plevnába érkezett, és megverte az oroszokat. A „Daily Telegraph“-nak jelentik Perából jul. 22-ről, hogy a szultán Mehemet Ali pasát, mi­előtt ez Sumlába utazott volna, aranynyal kivert karddal és két kitűnő lóval ajándékozta meg. Ugyanezen lapnak jelentik Drindpolyból jul. 21-től: Szulejmán pasa csapatai Montenegróból meg­érkeztek a homlokvonalhoz. Reuf pasa Eszki-Zárában táboroz nagy had­erővel. Csatározások folynak az egész vonal hosz­­szában. A bizalom teljesen visszatért. Az oroszok hadereje Kazanlikban 8000 gya­log és 2000 fölkelő. Szulejmán pasa itt van. Az oroszok folytonosan kelnek át a Sipka­szoroson. Filippopoliba török csapatokat küldöttek. A bolgárok fölégették Jeni-Zárát. Drinápoly és Bazardsik között a vasút még érintetlen. A pa­­niqne még mindig tart, és folytonosan menekülnek az emberek. Szulejman pasa tegnap szállott partra Dedeagacsban, és holnap Kuleli Burgasba érkezik. Olaszország magatartása. Az olasz külügyminisztériummal jó viszonyban álló „Italie“ ezeket írja: Az osztrák sajtó, mely Olaszországnak fegy­veres beavatkozási terveiről beszélt, Antivárinak olasz csapatok által való esetleges megszállását jelentette, az orosz-olasz szövetséget és Albániának csapataink által szándékozott megszállását fölfe­dezte, most újra megemlékezik ezen fölfedezéseiről, és beismeri, hogy értesülései nem voltak alaposak. Az osztrák hivatalos lapok voltak az elsők, melyek az Olaszországból jövő dementik bevárása nélkül, ily értelemben nyilatkoztak. Mi részünkről, a külföldi sajtóban majd az állítólagos levásárlásról, majd a szabadságolt tisz­tek behívásáról, majd a hajóhadnak egyik kikötő­ből a másikba tett küldéséről megjelent commen­­tárokra, felelet gyanánt csak annyit mondhatunk, hogy Olaszország a jelen pillanatban tökéletesen azon állapotban van, melyben más években volt ezen időszak körül. Olaszország külföldi politikáját eddig folyton azon kívánság vezette, hogy azon szerencsétlensé­geknek, melyek a háborúval járnak, minél előbb vége szakadjon, de elkülönözötten sohasem járt el, és minden lépése azt mutatta, hogy sohasem vált el a hatalmaktól, melyek a conferentiában részt­­vettek. Az utóbbi időben, mint az „Oesterreichische Corr.“ constatálja, javasolta, hogy a hatalmak együttes lépéseket tegyenek a már elveszettnek gondolt Montenegro javára. Olaszország tisztán csak emberies szándékból cselekedte ezt, de mint­hogy a hatalmak nem tartották szükségesnek ezen lépést, melyet az események különben is fölösle­gessé tették, Olaszország belenyugodott elhatáro­zásukba. Magától értetődik tehát, hogy Olaszor­szágnak a keleti kérdésben nincs más érdeke, mint hogy az ellenségeskedések lehető hamar meg­szűnjenek, hogy a bonyodalmak elkerültessenek, melyek különben jelenleg a Romából ma érkezett jelentések szerint elmellőzöttek gyanánt tekint­hetők. TÁVIRATOK A HÁBORÚRÓL. A plevnai török diadal. Pétervár, jul. 25. (Hivatalos.) Tirnová­­ból jelentik jul. 22-ikéről a követke­zőket : Schilder-Schildner tábornok 20-án az első dandárral és ötödik divisióval megtámadta Plevnát az éjszaki oldal­ról, a Kosztroma ezred pedig 8 ágyúi­val kelet felől. A támadás teljesen meghiúsult. Schilder-Schuldner tábornok visz­­szavonult a bjelai töltésre. 21-kén erő­sítés érkezett, melynek annyi időt en­gedtek, hogy kipihenje magát. A törökök Plevnában maradtak, megtartva azt. Az oroszok vesztesége: 2 ezredes és 14 tiszt elesett. 1 tábornok és 36 tiszt megsebesült, 1878 ember esett el és sebesült meg. További részletek ismeretlenek. — A tüzérség vesztesége csekély volt. (Kar­­samachner Schilder-Schuldner tábornok ur. Szerk.) Bécs, jul. 25. (Saját tudósítónktól.) A porta nagykövete m­a Andrássy grófnak egy közleményt adott át az oroszok iszo­nyatosságairól. E szerint 6 falu telje­sen el van pusztítva és megsemmisítve, úgy hogy gyakran 900 ember közül csak három mentette meg pusztán éle­tét. A lerombolt házak száma már több 800-nál. London, júl. 25. (Eredeti távirat.) Muszurus pasa ma az angol kormánynak terjedelmes mun­kálatot nyújtott át az oroszok kegyetlenségei­ről statisztikai adatokkal együtt. A „Ti­mes“ holnap fogja közleni, a közlemény fen­­sátiót fog kelteni. Szeverin, jul. 25. (Eredeti távirat.) A törökök elhagyják a szerb határt, onnan a csapatok Szófiába mennek. Konstantinápoly, jul. 25. (Eredeti táv­irat.) A porta torpedókat rendel meg Bécs­­ben, a Zubovics mintájára. Újvidék, jul. 25. (Az „Ellenőr“ eredeti táv­irata.) A „Srbski Narod“ irja, hogy Oroszország Szerbiában kétszinüsködik s csodálkozását fejezi ki azon, hogy az agg Gorcsakoff herczeg nem tö­rődik ezzel. A „Narod“ figyelmezteti a bolgárokat és szerbeket, hogy Oroszország a keresztyéneket a szabad nemzetek rovására szabadítja föl. London, júl. 25. Az alsóházban tett kérdésre, váljon a kormány megjelölte-e Oroszország előtt a pontot, a­hol ellenséges állást kell elfoglalnia Oroszország ellenében, kijelentette Northcote, hogy alkalmatlan­nak tartja ezen kérdésre válaszolni. A kor­mány értesíteni fogja a házat, ha közölni való informatiója lesz. Bécs, júl. 25. A „Pol. Corr.“ egy péter­­vári távirata jelenti: Irányadó orosz körökben Angolország lépéseit nem sokat jelentő de­monstrate gyanánt fogják föl; itt azon erős hitet táplálják, hogy az isolált Anglia kerülni fogja a háborús lépéseket; Gallipoli esetleges megszállása csak akkor idézhetne elő összeütközést, ha a brit csapatok a tö­rök csapatokkal egyesülnének; a nem agres­­sív partraszállást Gallipoliban pedig Orosz­ország egyszerűen ignorálná. Köln, jul. 25. A „Köln. Ztg.“-nak jelen­tik Peruból, jul. 24-ikéről. Ázsiában az oro­szok Arda­bánból az oltűi után előrenyo­mulnak. Berlin, jul. 25. A „Prov. Corr.“ írja : A próféta zászlajának kibontása azon esetre, ha Kon­stantinápoly fenyegettetnék, és mely harczra hívja föl a mohamedánokat a keresztyén hivők ellen, — esetleg a semleges hatalmak beleszállását vonná maga­­után. Bécs, jul. 25. A „Pol. Corr.“ jelenti Kon­­stantinápolyból, 23-ikáról. Az oroszoknak a Bal­kánon való előnyomulása következtében itt a vi­szonyok igen fenyegetők. A német nagykövetség titkára Hirschfeld, ki nem rég Bulgáriába külde­tett, jelenti Reus herczegnek, hogy a jenizárai ke­resztyén lakosságot a törökök leölték. Kordurio­­tisz görög követ tegnap Kavarnából táviratot ka­pott, mely jelenti: E pillanatban itt Balcsiktól egy órányira a keresztyéneket öldösik ; ha nincs emberi segítség, holnapig vége lesz mindennek, mutassa meg e táviratot minden nagykövetnek. — Egy Vár­nába küldött Lloyd-gőzös ennek következtében Bal­­csikba ment, hogy esetleg a menekülteket fölvegye. Layard angol nagykövet gyorsan egy hadihajót rendelt oda.­­ A szultánt igen borús hangulatba ejtette Namik pasának jelentése, mely azt mondja, hogy a hadsereg állománya szökés és betegség folytán 40,000 emberrel megfogyott. Mehemed Ali pasa, kinek a szultán személyesen adta át a had­­vezérséget, 8 napi időt kért, hogy a harcztéren tá­jékozhassa magát. Szulejmán pasa 21,000 emberrel és 2000 lóval Drinápolyba érkezett.­­ A porta értesítést kapott, hogy 8 nagyobb angol szállító hajó csapatokkal Anconába indulva útban van. Belgrád, jul. 25. („Budap. Corresp.“) A harczias izgatás mindig nagyobb mérveket ölt. Ne­vezetesen arra hivatkoznak, hogy Szerbia semmit sem fog nyerni, ha Oroszország teljesen megsemmi­síti is Törökországot, ha Szerbia defensív állást foglal el. Szerbiának még Oroszország akarata el­lenére is actióba kell lépnie, hogy szinte zálogot nyerjen. Bécs, júl. 25. (Budap. Corr.) Lord Derby a hatalmakhoz intézett körlevelében már jelezte, hogy Anglia Konstantinápoly közelében török területet akar megszállani, hogy minden eshetőségre készen álljon. Ausztria-Magyarország ezen irányban egyelőre semmi lépéseket nem tesz, és az aratás bevégzése előtt általában semmi katonai elhatározást nem tesz. A Szulina-torkolat beiszapolására vonatkozólag, az itteni külügyminisztérium kezdeményezése folytán, Németország és Anglia is protestálni fognak. Róma, júl. 25. A „Liberia“ jelenti: Tegnap óta jegyzéket váltanak a cabinetek ; azt hiszik, hogy csak a megállapodás létesítéséről van szó, a flotta collectiv-actióját illetőleg, melynek hivatása az egye­sek actióját­ megakadályozni, és az idegen alattva­lókat Konstantinápolyban hathatósan megotalmazni. EGYÉB TÁVIRATOK. Kolozsvár, julius 25. (Az ,,Ellenőrz eredeti távirata.) Browning György ismert angol író és tourista tegnap este Sáromber­­kén, gróf Teleki Samunál torkát elmetszette és meghalt. Törvényszéki bonczolat után temetik. Öngyilkosságának okát nem sejtjük. (Lásd bővebben a Browningról szóló hírün­ket. Szerk.) Marseille, júl. 25. A községi tanácsot föl­oszlatták, és községi bizottságot neveztek ki helyébe, Francziaországból. Caillaux pénzügyminiszter, föllelkesülve Four­­tou példáján, szintén körrendeletet intézett ressortja fő hivatalnokaihoz, melyben a választásokra vonat­kozólag a következőket köti a hivatalnokok szívére: ,,A kérdés, mely nem sokára a választó tes­tület elé kerül, kiváló fontosságot nyer a jelen kö­rülményektől. A conservativeknek az lesz feladatuk, hogy Mac Mahon tábornagy úr, a köztársaság el­nöke számára megadják az eszközt arra nézve, hogy biztosíthassa a fennálló intézmények rendes működését, fentarthassa a békét az országon kívül, s a rendet azon belül. A kormány nem is fog habozni megjelölni a választóknak azon jelölteket, kik támogatják poli­tikáját, s a­kiknek a szavazás előnyét biztosítani óhajtja. Szükséges, hogy a kormány működését ne akadályozzák azok, kik azt bármily fokban is kép­viselik ; ezeknek ellenségeskedését a kormány nem engedheti meg. A belügyminiszter ezt már kijelentette a kor­mány nevében, s kérem önt, figyelmeztesse erre nevemben a rendelkezése alatt álló hivatalnokokat. Fenntartva szavazatuknak föltétlen szabadsá­gát, a pénzügyminisztériumtól függő hivatalnokok és ügynökök oly magatartást kötelesek tanúsítani, mely nem engedi meg, hogy a kormány ellenfelei közé lehessen őket sorozni, s az ellenpártok ja­vára használhassák fel .­azon befolyásukat,a melylyel hivataluk folytán birnak.“ * Ekközben nagy hevességgel folyik a harcz a monarchicus pártok közt. A „Gaulois“ említettük manifestum-féle czikke éppen nem járult a bomla­­dozó összetartás megerősítéséhez. Az „Agence Ha­vas“ útján most a kormány a vidéki lapoknak a következő értesítést küldi: „A „Gaulois“ szombaton este közlött „Szavak és tettek“ czímű czikkét politikai köreinkben élén­ken magyarázgatják, általában Roucher urnak tu­lajdonítják azt, s a conservatív párt szakadását lát­ják benne, a bonapartisták ugyanis elválni akar­ván, ha a kormány nem teljesíti minden követelé­­söket.“ A „Gaulois“ pedig újabban így ír: „Azon esztelenség kifejezésére, melyet elkö­vetnénk, ha folytatnák odaadásunk terméketlen mű­ködését, van egy kifejezés, mely pórias ugyan, de megfelel a tárgynak: „vesszőt hoznának, hogy föl­csapjanak vele.“ Ez bizony ostoba szerep. Nem fo­gadnék el semmi áron még akkor sem, ha sokkal parancsolóbb tekintetek nem tennék kötelességünkké, hogy ügyünket elválaszszuk a k­ormányétól. Nincs kedvünk megmondani azt a­mit láttunk és tapasztaltunk, midőn azt hittük, hogy el va­gyunk hivatva ugyanazon harczot viselni, mint a tábornagy tanácsosai ; a­mit tudunk, akár bizalmas közlések, akár következtetés útján, nem szükség a közönség előtt ismételnünk. De szabad konstatál­nunk a helyzetet s kötelességünk megmagyarázni álláspontunkat. íme. A nagy és igaz ok, melynél fogva, mi azt hiszszük, hogy a bonapartista elemnek meg kell vál­nia az uniótól, melyet a legitimisták is ott akarnak már hagyni, az, hogy a kormány azt tűzte ki fel­adatául, mikép elárulja önmagát, s biztos vereségre kárhoztatja saját vállalatát. A nagy és igaz ok az, hogyha készek vol­nánk is résztvenni a harczban, s elviselni felelős­ségi részünket a vereség esetében , nincs kedvünk összekötött kézzel és lábbal vágóhídra vitetni magun­kat, mint borjukat a szekeren. * Szegény royalisták sehogy sem tudják érteni, hogy miért békétlenkednek úgy a bonapartisták ; egy lapjuk így fakad ki: „A royalista párt saját hasznára zsákmá­nyolja ki a kormánybefolyást ? S minő eszközök­kel ? Eddig azt hitte az ember, hogy a prefek­­túrák és más befolyásos hivatalok szétosztásában, az imperialista párt túlságos kedvezményben része­sült a többi antirepublikánus pártokhoz képest. Azt is hitte az ember, hogy a bonapartistáknak a mi­nisztériumban képviselőik vannak, a­minek a ro­yalistáknak nincsenek. Szeretnék tudni, hogy mit tart mindezek felől a május 16-diki kormány.“ * (Éjjeli posta.) Hugo Viktor a lyoniaknak hoz­záintézett iratára a következő levéllel válaszolt: „A pillanat fenyegető, a megpróbáltatások ideje talán újra kezdődik, de akkor mi is „mind­végig“ elmegyünk. Számunkra, nagyon akaratunk ellenére, veszedelmes helyzetet teremtenek; mint­hogy meg kell lenni, fogadjuk el. A­mi engem illet, a kötelesség semmi következményétől nem fo­gok visszariadni. Ha száműzetésből jövünk, jogunk van arra, hogy a száműzetésbe visszamenjünk, s az élet áldozata semmi a haza áldozatához képest. De ne féljünk semmitől ! Mint szabad Francziaország szabad fiaival a viszonyok hatalma velünk van, s ehhez járul még az eszmék hatalma. Ez a civilisatio két legerősebb áramlata. A jövendő iránt lehetetlen a kétség. Igazság, ész, jog fog győzni, s e nyomorult viszály­ból a szavazati jog mindenhatósága által talán ráz­kódás és harcz nélkül a boldog, enyhe és erős köztársaság fog feltámadni. A franczia nép az em­beriség hadserege, s a lyoni demokráczia ennek elővédje. Hova megy ez a hadsereg? A béke felé! Hova megy ez az elővéd ? A szabadság felé ! Lyon férfiai, testvéreim, üdvözöllek! Hugo Viktor: Az amerikai munkás­háború. Nem zavargás az többé, a­mi az Egyesült­ Államokban a vasúti munkások páratlan strikeja folytán történik, hanem valóságos háború. A ma ér­kezett angol lapokban a „Reuter“ ügynökség kö­vetkező táviratait olvassuk: Július 21. A vasúti munkások strikeja egyra tart, s megbénítja a forgalmat a baltimorei, ohioi, pennsylvaniai és éhiói vasutakon. Baltimoreből, Phi­ladelphiából, Rochesterből és Columbusból milicz­­ezredek mentek a vonatok védelmére. Baltimoreban tegnap este egy 5000 főnyi néptömeg kövekkel és lőfegyverekkel megtámadta a baltimorei mi­­licziát, midőn a kaszárnyából a vasúti állo­máshoz ment. Miután több katona megsebesült, ezek parancs nélkül tüzeltek, mi­által 10 zavargó megöletett és 30 megsebesült. A mob erre felgyúj­totta a vasúti állomást, mely félig elhamvadt, le­rombolta a táviró hivatalt s fölszaggatta a síneket. A miliczia utasítást kapott, hogy maradjon a város­ban és tartsa fenn a békét. A marylandi kormányzó proclamatiót bocsátott ki, melyben felszólítja a za­vargókat, hogy oszoljanak szét. Mint hírlik, a strike elérte már az Atlantic- és a Great Western-pályát is, és St.­Louisban is kitörő­félben van. Júl. 21. Este. A legutóbbi hír nem valósult, ha nem történtek újabb kihágások, de estére több anton zavargásoktól félnek. Azon vasutakon, hol strike uralkodik, a teherszállítás teljesen meg­­riadt. Hayes elnök proclamatiót bocsátott ki, fel­­sósítva a baltimorei és ohioi vasút strikeoló mum-tut. 22. Zavargó tüntetések fordulnak elő szakadatlanul a felizgatott vasúti vonalakon. Bal­­timoreban több személy megsebesittetett s 100 za­vargó elfogatott. Pittsburg tényleg kezében van 3000 strikeolónak és azok barátjainak. A tegnapi zavar­gásban ott 20 ember megöletett és 29 megsebesült. Tegnap este többen megölettek. Három katonát, kik a gépházban el voltak torlaszolva, meglőttek, mikor kiszabadulni igyekeztek. Pittsburgban több helyen tűz volt. A pensylvaniai vasúton a személy­­forgalmat megszüntették. A strike hétfőn valószínü­­leg elhat az ohioi és missisippii vasútra is. A fel­gyújtott baltimorei vasúti épület újabb hírek sze­rint csak kevéssé sérült meg. Jul. 22. Délben, Pittsburgnak borzasztó éjjele volt. A mob rálőtt a pensylvaniai vasút kocsiira, műhelyeire s a mozdonyain ellen egy Gatling­­ágyut állított föl. A miliczia viszonozta a tüzet, ki­rohant a színből, és rálőtt a támadókra. Előbb visszavettetett, de újabb kirohanást intézett erős colonneban s az Alleghány partján levő fegyvertárba nyomult. Hírlik, hogy a harczban 50 személy meg­öletett és sőt megsebesült, 70 mozdonyt, 250 vag­­gont és a gépszint elégették. A kárt 2 millió dol­lárra becsülik. Az izgalom mindenütt igen erős, s nehéz a tényállást kifürkészni. Ma Baltimoreban minden nyugodt. A váltóőrök és fűtők strikeja mindinkább terjed. Szombaton délután a philadelphiai milicziá­­ból 1000 ember érkezett Pittsburgba, s ama helyre vonultak, hol a strikeolók magukat eltorlaszolták. Útjukban kövekkel dobálták meg őket, mire lövé­sekkel feleltek. A strikeolók dühösek lettek, s mi­után nagy erősítést kaptak, kifosztottak több fegy­veres­ boltot, ezen módon sok fegyvert és 3 ágyút ke­rítve hatalmukba. Erre a miliczia a mozdony­szinbe menekült, hol a tömeg ostromolta. A pittsburgi sheriff megöletett, Pearson milicz-tábornok megsebesült. Pennsylvania több pontjáról a miliczia a zavargá­sok színhelyére vonul. A pennsylvaniai mob, úgy látszik, csak részben áll vasutasokból s sok más munkás és garázdálkodó van köztök. Baltimoreba egy csapat sorkatonát és tengerész-katonát össz­­ponsítottak Hancock tánok parancsnoksága alatt. Az ohioi miliczia Newarkba megy, hol szintén za­vargások törtek ki. Altonában is strike van, s a mob ott egy katonával megrakott vasúti vonatot feltartóztatott.

Next