Ellenőr, 1877. július (9. évfolyam, 235-291. szám)

1877-07-27 / 283. szám

.Hirdetések felvéte­l IttculóhiveLta­bcvr­ : Budapesten, nádor-utcza 6. szám (Légrády testvérek irodájában). Továbbá Havas, lau­te & Cse­­czegnél Parisban (Place de la Bourse Nr. 8). Hirdetésekért járó dij csakis az „Ellenőr“ kiadó­hivatala által nyugtázott számla ellenében fizetendő. tgiadó-hivatal: Budapesten, addor-utcza 6. szám. Ide intézendők az előfizetések és a lap szétküldésére vonatkozó minden felszólalás. ^Reggeli ’k­iadds. Előfizetési árak: Egész évre . . 20 frt — kr. Évnegyedre . . 5 frt — kr. Félévre . . . 10 „ — „ Egy hónapra . 1 „ 80 „ Egyes szám ára 4 krajczár.­­Szerkesztési iroda: Budapesten, nádor-utcza 6. szám. Semmit sem közlünk, ha nem tudjuk, kitől jön. — Kéziratok visszaküldésére nem vállalkozunk. — Posta által csak bérmentes leveleket fogadunk el. 283­ szám. Budapest, péntek, július 27. 1877. IX. évfolyam. A HÁBORÚ, Budapest, július 26. Midhat pasát a szultán hazahívta a számkivetés­b­ől! A nagy török államférfial, az egyetlen, ki a helyzet ura tud lenni e válságos na­pokban, Plombieresből Bécsen keresztül egyenest Konstantinápolyba utazik, hogy ismét átvegye a kormányrudat, melyet a muszka bérenczek cselszövénye kicsavart kezéből, így jelenti egy eredeti táviratunk. E napon, mely nálunk a muszka gya­lázatosságok erkölcsi megbélyegzésének napja lett; e napon, melyen a magyar közérzület lelkesült rokonszenve újra oly hatalmas erő­vel karolta föl Törökország igazságos ügyét, d e napon nem is érkezhetett volna ennél kedvesebb hirünk. Midhát pasával visszatér Konstantiná­polyba a lángész, a czéljatudó akarat, s a végrehajtó vaserő. Visszatér a tájékozottság a rend, s vele az önbizalom és a higgadt cselekvés. Kiknek számítása a sztambuli fejetlen­ségre futott ki: számításuk keresztül van húzva, s elütve czéljától a muszka hadviselés ama kalandos vállalata, melylyel a Balkán déli oldalán meglepetés által akarta a had­járat sorsát eldönteni. A meglepetés csak rontott, de még nem rombolt semmit. S erős a hitünk, hogy Midhát pasa elég jókor ér haza, helyre hozni ami baj esett. Mintha már visszatértének puszta hí­rére is javulni kezdenének a züllött viszo­nyok. Az erély és higgadtság tényeiről ad­nak hírt Sztambul felől. S a csatatéren is javulónak indul a helyzet. Buszcsukról lepattant az ostromló gyűrű. Öt mértföldnyi kerületben el van söpörve a muszka had Buszcsuk alól. A diadalittas nagyherczeg visszahúzódott Tirnovából ha­diszállásával, s úgy látszik most ismét meg­elégszik Bjelával is. Jeni-Zárától elvették az orosz portyázókat, s az ázsiai határon is újabb sikert vívtak ki a török fegyverek. Nem, Törökország nem bénult meg. S jajszóval fogják még hirdetni súlyos keze nyomát, kik idő előtt vesztét hirdették. A legnagyobb vész, a politikai fejetlenség, csak környező, de nem ejtette meg. És a vér mezején még soha nem tagadta meg magát a török szívósság és lelkesedés, valahányszor biztos kezekben tudta sorsát a nemzet­ között. Az oroszok Pirgosból kísérletet tettek az ezen hely és a Lom folyó közötti domblánczolat elfoglalásá­ra, melyeket a törökök tartottak megszállva. A leg­nagyobb erőfeszítések daczára sem sikerült nekik.Egy­­idejűleg szakadatlan ágyúzást folytattak az oroszok Ruszcsuk ellen, mely alkalommal a Szloboziában fölál­lított új mozsarak egész 9 kilométernyire dobták a bombát. A török ütegek igen gyengén válaszol­tak. Azt hiszik, hogy tekintettel a körülzárolás ki­­kerülhetlenségére, kímélik lőszereiket. A pontosi török flottáról. (Éjjeli posta.) A pontosi török flotta egy osztálya e hónap elején diversióra indult Szebasztopol, Eupatoria és Szulina ellen, erről az osztály parancsnoka a kö­vetkezőket jelenti : Július 6-án „Asszam­ Tevfik“ fregattal és „Nedimi Sevket“, „Idslak­é“ és Muczaffer corvet­­tekkel Szebasztopol alá mentem, hová vasárnap reggel 8­ órakor megérkeztem. Közeledtem az erődítményekhez mintegy három tengeri mért­földre. Kémszemlézés után megtudtam, hogy a belső kikötő előtt öt hajó horgonyoz, melyek­nek egyike az aladmirál zászlóját viselte. Kar­mazsinpiros zászlót vonattam föl, mely ü­ldö­­zetre általunk közel a parthoz az erődítések között vetett horgonyt, legénysége pedig csó­nakokon a partra menekült. Ezalatt a Muczaffer és az Idobalié, továbbá az Asszari Tevfik két bárkája kiküldettek a sóner elfoglalására. Az ellenség erő­dök sok golyót és bombát lőttek, melyeket mi vi­szonoztunk. Asszari Tevfik fregatté szétrombolta a város erődjét nyugat felől, és Nedimi Serkef cor­vette a várost lődözte jól irányzott lövésekkel. Az említett sónerban 70,000 akka sót találtunk. Mivel közel volt az este, a sónert Muczaffer corvett vontatta és elindultunk Szulina felé, hogy az ozmán zászló kitűzése által az ellenséget harczra hivjam föl, és ezalatt előre nyomultunk. De mivel az ellenség nem bízott magában, visszavonult a belső kikötőbe, a város lakói pedig elhagyták há­zaikat és a várost; az erődítményekből ágyukkal lőttek, mi pedig szétrombolni akartuk azokat. Most könnyű lett volna bemenni a kikötő belsejébe, de meggondolva, hogy számtalan törpédét raktak le, és az veszélyessé válhatnék a hajókra, azért attól elállottunk. Innét Eupatoriába mentünk, megérkezésünk­kor a várostól keleti irányban egy sónert vettünk észre, felé indultunk. Azonban másnap reggel he­ves délnyugati vihar támadt, négy óráig tartott, a hajók tehát négy óráig küzdöttek a szélvészszel, mely azután kdeidéinek fordult meg. Azután 50 nértföldnyi távolságra a Szulinához értünk; itt TÜU-czaffer“, „Idzaiaé“ parancsot kaptak, hogy Dalosába menjen. posta) Bukarestből írják juh 23-ikáról f, ""bf-nak: Károly fejedelem pojánai tónnáiszállásám­­ ma következő hivatalos tudósítás érkezett mely az oroszoknak a románok hadi tettei­ről való barátságtalan hallgatását akarja helyre­­utni: „A 4. hadtest román csapatai a Dunán Ni­­kápoly fölött átkeltek , nagy reconnaissancera in­dultak Rahován túlig A Duna jobb partján levő lakosok kérték a románuk segítségét a basi-bozu­­kok és török rendetlen csapatok kihágásai és rab­lásai ellen.­­ Mánu tábornok megszállja Nikápolyt, tegnap délután és ma egész nap heves küz­delem folyt a ruszcsuki török őrség és az oroszok orosz politikai és pénzügyi miséinek. Igen érdekes levelet közöl a „Daily Telegr.“ az orosz főhadiszállás közeléből, melyből átveszszük a következőket: „ Gorcsakoff herczeg még mindig kezében tartja a politikai helyzet fonalait, egynek kivételével — s ez a Gserkovszky-féle működés Bulgáriában, mely nagy boszuságára, kicsúszott ujjai közöl, s az ügyek jelenlegi állása igen nyugtalanítja. Cabinetünk oda­­működött, hogy őt teljesen homályban tartsa valódi czéljai iránt, azon törekvést illetőleg, mely hovato­vább fejére nő neki és a czárnak — tudniillik Kon­­stantinápolynak, hacsak ideiglenes, elfoglalása is. Ausztria kissé jobban megmutatta körmeit, mint eddig, a román-szerb szövetségre vonatkozólag. Meglehetős nyíltsággal czélzott arra, hogy végtére is valóban csak ő tőle függ, hogy a bulgáriai had­járat folytassék-e vagy nem, s hogy a közte és Nagy-Britannia közti egyetértés tökéletes és igen szívélyes jellegű. Ezen kellemetlen bizonytalanságok, s hozzá a szerencsétlenségek hosszú sora Kis-Ázsiában, s a herczegnek gyorsan erősbülő meggyőződése, hogy az eszközök, melyekkel az orosz hadügyérség a Törökország elleni kalandba belement, bár óriási nagyok, nem elég hatalmasak arra, hogy Oroszor­szág gyorsan és diadalmasan kivihesse törekvéseit — sőt ellenkezőleg oly elégtelenek, hogy egy ko­moly baj megsemmisíthet mindent, a­mi oly végte­len sok fáradsággal és tönkrejuttató költséggel tet­tek — rendkívül nyugtalanítják. 11A Hogy nemcsak ő, hanem más irányadó oro­szok is, mily mélyen érzik a koc­kázatot, ezt fel­­tűnőleg bizonyítja azon körülmény, hogy Ignatieff tábornok — az az ember, ki minden más élőlény­nél sokkal többet tett arra nézve, hogy a háború elkerülhetetlen legyen — a minap, egy személyi­séggel a jelen politikai helyzetről beszélgetvén, midőn ez udvariasan azt mondta neki hogy kétes, váljon az európai harcztéren most levő orosz csapa­tok elég hatékonyak lesznek-e arra, hogy küldeté­süket betöltsék, így szólt: „Igaza lehet önnek, de ha czélunk kivitelére még 300,000 emberre lesz szükségünk, ezt előte­remthetjük, s elő is teremtjük.“ Szép szó, de miből fizetik majd ezt a 300,000 embert? A legbizonyosabb alapon tudom, hogy az orosz kormánynak a kincstárból az utóbbi három hónapban a hadsereg számára tett kiadások havon­ként átlag legalább 15.000,000 font sterlingre te­hetők. Már­pedig a legoptimistább számítás szerint is Oroszország összes bevétele havonként 3­00,000 font sterling. Miből fizetik tehát a 12—13,000,000 többletet,­­ még az esetben is, ha a három milliót teljesen és en bloc átadják a hadvezérlet­nek ? Hátha még újabb 300,000 embert hoznának a Dunára isten tudja, honnan? Mindenki beláthat­ja, hogy a legmerészebb képzeletű győzelem ese­tére is Oroszországnak a békekötés után legalább 50 évre össze kell esnie, ha ha ugyan harmad­rendű állammá nem válik. S e mellett igen leala­csonyító a czálra nézve, hogy bármily fényes győ­zelmeket arassanak is hadai, ezek gyümölcseiről minden pillanatban le kell mondania Anglia, Auszt­ria és Németország követelésére. Cserkaszky herczeg terve nem vonja maga után a török földbirtokosnak teljes kifosztását, ám­bár tagadhatatlan, hogy fokozatosan erre törekszik. Ő nem rész theoreticus, és azt indítványozza, hogy a mozlimek fokozatosan távolittassanak el, de hogy kapjanak valamit birtokukért, mely a keresztyén birtokosokra ruháztassék, és hogy a bolgárok helyet­tesítsék őket, és szerezzék meg birtokukat részle­tes törlesztéssel, körülbelől azon mód szerint, a­mint az orosz jobbágyok felszabadulásuk óta birtokot szereztek régi tulajdonosuktól. De ha ezen rendszer megvalósul (és valószínű, hogy megtörténik), ak­kor elkerülhetlen az oroszok beavatkozása európai Törökország közigazgatásába, és annak tartóssága, a­mi mindenesetre összeegyeztethetlen azon ön­­kénytes kötelezettség pontos betöltésével, melyet a­­záz az európai hatalmak irányában magára vál­lalt, és melyet a czár éppen úgy, mint Gorcsakoff herczeg is betű szerint végrehajtani törekesznek. Az nincs a czár ogrammjában, hogy szétdarabolja euró­pai Törökországot és részt vegyen ezen általános fölosztásban. Az ázsiai harcztérről. Az akbunári főhadiszállásról jelenti a „Daily Telegraph“ levelezője júl. 22-ikéről . Pénteken az oroszok megtámadták az Izmail pasa vezérlete alatt álló török jobbszárnyat. Jenikjei mellett erős lovassági harcz folyt három órán át. Az oroszok azonban 6000 kozák erősítést kapván, a harcz újra kezdődött. Most a török lovasság tökéletes rendben visszavonult a főhadtesthez. Egy török fedett üteget hirtelen megnyitottak a támadó kozákok ellen, s egy közéjök tett lövés 28 embert elejtett. Az oroszok, kik újabb erősítést nyertek, nyil­ván erős támadást szándékoznak intézni a török jobbszárny ellen. Az Erzerumba érkezett hivatalos jelentés így hangzik : „Török főhadiszállás, Akbénártól négy mért­­földnyire, júl. 19. Tegnap reggel a Pargetnél táborozó oroszok lovas haderőt küldtek ki jobb­szárnyunk ellen. Rendes és rendetlen lovasságunk fogadta őket, s kemény harcz folyt Jenikjei mellett három óra hosszat. Az oroszok már visszavonulni kezdtek, midőn 6000 kozák érkezett hozzájuk, s a harcz újra kezdődött. A törökök kénytelenek voltak hát­rálni, s rendben visszavonultak. Azonban egy török üteg megnyittatott s rálőtt az ellenségre, 28 kozá­kot két lövéssel ártalmatlanná tévén. A harcz reg­geli egy órakor végződött. A törökök vesztesége 32 halott és 58 sebesült. Zakaria alezredes és Re­­sid ezredes megsebesültek. Hadzsi Murad és Mus­tafa, cserkesz parancsnok elestek. Az oroszok vesz­teségét 250-re becsülik. Akhmet Mukhtár pasa 14 órán át lóháton volt. Azon hír, mintha Bajazid mellett nagy csata lett volna, melynek következtében Fáik és Izmail pasa kénytelen lett volna visszavonulni, nincs meg­erősítve.“ Júl. 20-ikáról egy másik hivatalos jelentés így hangzik: „Ma az oroszok 8 lovas­ezreddel és 8 tábori ágyúval kémszemlét tartottak Muktár pasa hadállá­sától 400 méternyire. Azonnal ellenök nyomult egy dandár, s néhány ágyulövés is változott az ellen­séggel, mely csakhamar kénytelen volt visszavo­nulni, mialatt Karszból egy osztály kirohant a visz­­szavonulás elvágására. úgy látszott, hogy az oroszok Zaim mellett ösz­­szepontosulnak, de az ott volt lovas haderőt is visszavonták, a sátrakat hátrahagyva. A tábort ma elszállították Djaniszlidasba és Alekszandropolba. úgy látszik mozdulataikból, hogy az egész haderő vissza akar vonulni Alekszandropolba. Karszszal helyreállott a távirati összeköttetés. Maszka atrocitások. A „Daily Telegrap“-nak jelentik Sumlából jul. 22-ről. Százanként érkeznek ide a sebesült nők és gyermekek, sokan közülök lándzsával van­­nak megsebesítve, nyilván a brutális kozákok által. Sokkal beszéltem ezen szegény teremtések közül, és azt tapasztaltam, hogy az elkövetett ke­gyetlenségek fölülmúlnak minden vadságot, a­miről hallottam valaha. Szívrendítő látni a kis gyermekek testét. Az orosz mészárlások áldozatai ezerekre mennek, és a bolgárok szorgalmasan segítik őket véres mun­kájukban. Perából pedig a következőket sürgönyzi ugyan­ezen lap levelezője júl. 23-ról: Éppen most kap­tam tudósítást az ország belsejéből a legborzasztóbb kegyetlenségek részleteiről, melyeket az oroszok és bolgárok követtek el török asszonyok, lányok és kis gyermekek serán. A „Reuterö ügynökség“-nek jelentik Filippo­­poliból jul. 23-ról. Az oroszok birtokában vannak azok névjegyzékének, kik Bolgárországban múlt év­ben a mészárlások részesei voltak, és a­ki ezek közül kezükbe esik, irgalmatlanul agyonlövik. Konstantinápolyból pedig jelentik júl. 23-ról. A porta köriratot bocsátott ki, melyben állítja, hogy 6000 mindkétnemű ártatlan egyént mészárol­tak le a falukban. Az angol parliamentbill. Az angol felsőház 23-iki üléséből Lord Derby Granvillenak a középtengeri mozgósítást illető kér­désére a következő felvilágosítást adta: A középtengeri helyőrségek jelenleg nincse­nek teljes létszámban( s Eu­rópa jelenlegi zavart állapotában), kívánatosnak tűnik fel, hogy 3000 em­berre kiegészíttessenek. Ez egyetlen alapja azon híreknek, melyek a lapokban megjelentek. Az alsóházban ismét szóba kerültek az atro­citások, némely gyér esetei a török rendetlen lo­vasság és a kurdok által elkövetettt pusztítások­nak, de a muszkák gyönyörű tetteiről nem volt szó. Callay azt kérdezi, hogy mit tud a kormány a „Vanity Fair“ azon híte felől, hogy a kaukázusi orosz hadparancsnok 2000 rubelt tűzött ki Sir Ar­nold Kemnball fejére. Burke constaltája, hogy a kormánynak e tárgy­ról semmi értesülése nincs annak kivételével, mely a „Vanity Fair“-ben megjelent (Derültség.) A középtengeri mozgósítás s illetőleg Gallipoli megszállása kérdésében Bartington intézett inter­­pellatiót a kormányhoz, melyen Sir Stafford Nor­­th­cote ugyanazon választ adta,m­int a felsőházban Lord Derby. Whalley jelenti, hogy a csapatok keletre kül­désére vonatkozólag holnap interpellate fog intézni a kincstári kanc­ellárhoz, hogy valamely, a kor­mány által előre contemplált esetben, föllépnek-e ellenségesen Oroszországgal szemben, s ha igen, minő eset ez, s egyetért-e ezzel valamely másik európai hatalom. Wait kérdésére Burke külügyi államtitkár ki­jelenti, hogy a kormányhoz nem érkezett hivatalos jelentés arról, hogy az Adria egy olasz kikötőjében titokban egy expeditio készült, melynek rendeltetése állítólag az albániai part. Arrington kérdi, hogy a külügyi hivatalnak van-e tudomása arról, hogy Claer tábornok, SMoltke hadsegéde hivatalos missióban Rómába küldetett ; ha igen, ismeri-e a kormány ezen missió minősé­gét, s tény-e, hogy az olasz kormány utóbb 5000 lovat vásárolt. Bourke azt feleli, hogy amaz állítólagos mis­sióról hivatalosan tudomása nincs , az olasz kép­viselőház előtt van egy javaslat 5000 ló vásárlá­sára, mert az olasz hadsereg lovai tetemesen alul vannak a rendes békeállományon. Az angol lapok a középtengeri mozgósításról. Az angol kormány azon intézkedéseiről, hogy a középtengeri helyőrségeket megerősítse, a „Mor­ning Post“ így szól: „Azon határozat fölött, mely eme lépésre ve­zetett, lehet gúnyolódni, de félreérteni aligha. Csak bizonyítékául lehet venni annak, hogy midőn brit érdekek vannak fenyegetve, mint most is, készek vagyunk a hadsereg előőrsét előre küldeni, mely végre is szükséges lehet azoknak megvédelmezé­­sére. Ilyen czélt pusztán flotta által nem lehet el­érni , mert ha pánczélos hajóink az Aranyszarv előtt horgonyoznának, egy ellenséges hatalom, mely Gallipolit bírná, torpedók és ütegek által fogva tarthatná. Gallipoli katonai megszállása tehát szük­séges következménye a Bosporus megszállásának, ha egy ily intézkedés czélszerűnek bizonyul. A Times nem tagadja a kormánylapok Gal­lipoli megszállása mellett szóló érveinek meggyőző erejét. Nincsenek azonban oly érvek, melyek egy brit haderőnek török földre való kiszállítását véd­hetnék, s az ily lépést csak a rendkívüli szükség igazolhatná. A Standard igen­ elégedetlen azon nyilatkozattal, melyet a miniszterek a parliament két házában a csapatok küldésére vonatkozólag tettek. Bizonynyal — úgymond — szegényes fajtája a politikának az, mely minden erélyes tettet elmagyarázni igyekszik, mintha saját erélyöket szégyenlenék, vagy attól megijednének. Egy kissé több nyíltság, sőt kissé több merészség a kormány discretio hírének nem ártana. Egy brit miniszter a mostanihoz hasonló válságban nem követhet el nagyobb hibát, mint hogy arra vár, mikép a közvéleményt határo­zatlan békebiztosításokkal és az óvatosság kétes szavaival kielégítheti. Ha van háború-veszély, jobb, ha erről mielőbb értesítenek bennünket. A közép-ten­geri helyőrség egyszerű megerősítése nem lehet minden, a­mit tenni szándékozunk, hogy szembeszálljunk az es­­hetőségg­é, mely a legközelebbi két hétben is be­­következhetik ; nagyon is kevés, ha Konstantiná­polyt Oroszország ellenében megvédeni szándéko­zunk ; nagyon is sok, ha az a szándékunk, hogy a törökországi eseményeknek szabad folyást engedünk. A Daily Telegraph szintén rászallja, hogy a kormány nem szólt nyíltabban és bátrabban. „Gal­lipoli — úgymond — azon pont, a­hol a legkisebb erőfeszítéssel és a legnagyobb eredménynyel működ­hetünk, s Gallipoliba kell, hogy menjenek és fognak is menni csapataink, ha Máltába érkezésükkor az események olyan jellegűek lesznek, mint most. A­mit Angliának a végső elintézésnél való kellő be­folyása biztosítására meg kell tenni, annak ezentúl férfiasan és alaposan meg kell történnie. Minél nyíl­tabban szólunk tehát mostantól fogva, s minél bát­rabb lesz eljárásunk, annál kevesebb a valószínűség arra, hogy a királynő kormányának fegyveres elő­­vigyázata a Középtenger tájain háborús jelleget fog ölteni. A „Wiener Abendpost“ írja : Az európai csa­tatérről csak jelentéktelen katonai eseményekről érkeztek tudósítások, melyek szerint a siker inkább a török részén áll. Az elhatározó eseményekre nézve, melyek már legközelebb bekövetkezhetnek, a hadiszerencse ezen hullámzása alig lehet döntő befolyással. E­közben mindkét fél legdurvább és legkegyetlenebb kihágásról vádolja a másikat. A porta állítólag az európai sajtó képviselői által az oroszok és bolgárok kegyetlenségeiről jegyzőköny­vet vétetett föl a helyszínen, és azt a hatalmak tudomására hozta. Orosz részről pedig a zerbekek, basibozukok és a cserkeszek kihágásaira hivat­koznak. Athénból pedig panaszok érkeznek, hogy Törökországban a görög elem egészen védtelen. TÁVIRATOK A HÁBORÚRÓL. BéCS, júl. 26. (Eredeti távirat.) A „N. tr. Presse jelenti : Midhát pasát a szultán visszahívta. Midhát P­ombiéresből Bécsen át egyenesen Konstantinápolyba megy. Sumla, jul. 26. (Eredeti távirat. Esti lapunkhoz elkésett.) A „N. W. Taglel.“ jelen­tése: A plevnai csata után a megvert oroszok visszavonultak egészen Vináig, a török lo­vasság által üldöztetve, futásszerüleg vonul­tak egészen Szisztováig. Ozmán pasa csapatai az Oszma-vonalon Bulgareniig nyomultak előre. A törökök vesztesége 150 halott és 1000 sebesült; az oroszok vesztesége sokkal nagyobb; az oroszok foglyokat is vesztettek és egész kenyérszállitmányt. Sumla, jul. 26. (Eredeti távirat. Esti lapunkhoz elkésett.) A „N. W. Tagblatt“ jelentése: Mehemet Ali az új főparancsnok jul. 21-én éjjel Namik pasa kíséretében ide­érkezett ; a főparancsnok a legnagyobb telj­hatalommal van felruházva és lelkesedéssel fogadtatott. Nagy változás van bekövetke­zőben. Tirnova mellett Sziatarikában a mo­hamedán lakosságot bezárták a mecsetbe és ott elevenen megégették. Jul. 21-én Szelami pasa Djerlicza mellett volt, az oroszok elő­őrse Szilisztria mellett állott, nagy ütközet várható. BéCS, jul. 26. (Eredeti távirat.) A „N. fr. Presse“ jelentése: Zágrábi magánosok és hírlapok a trieszti és isztriai comité ál­tal aláírt és titkos betűkkel irt, Fiuméból jul. hóról keltezett fölhívást kaptak. Ebben fölhívják a triesztieket, hogy szabadítsák föl magukat az idegen uralom alól. A föl­hívás indítványozza,­­ hogy erre egyetértőleg napot határozzanak. Bukarest, júl. 26. (Eredeti távirat.) A Nikápolyba bevonult románok nem talál­nak ott fedélre, mivel a vár és a város egészen el van pusztítva, és a szabadban kell táborozniok. Bukaresztben nyomott a hangulat, mert Oroszország kényszeríti a románokat a részvételre. Konstantinápoly, jul. 26. {Eredeti táv­irat.) A törökök több oldalon megkezdették az actiót. Ruszcsuk vidéke öt mértföldnyire de a száraz felé meg van tisztítva az oro­szoktól. Sumla, jul. 26. {Eredeti távirat.) Ozmán pasa üldözés közben Vina mellett elvett egy ágyút az oroszoktól, egy másikat Plev­­nánál. A Szarancsik folyó mellett a cser­keszek győztek az orosz hadosztály ellen, ez utóbbiak elfutottak, 50 lovat hagyva hátra. London, júl. 26. John Bright tegnap Bradfordban beszédet tartott a keleti kérdés­ről, a­melyben minden kisérletet kárhozta­tott, mely akadályozni akarja az oroszok előnyomulását Konstantinápoly felé, ez igaz­ságtalan eljárás lenne és a háborút csak meghosszabbítaná ; ezenkívül Angliának szö­vetségese sincs, és ilynemű föllépés európai coalitiót idézhetne elő, mely megalázná az or­szágot. Tegnap a mészárosoknak a Cityben tar­tott lakomáján Hartington marquis beszélt a keleti kérdésről, és tiltakozott Angliának el­hamarkodott beavatkozása ellen a háborúba. Angliának nemcsak szigorúan, de egyszers­­mind szenvedélyesség nélkül kellene fentar­tania a semlegességet. BéCS, júl. 26. A „Polit. Corr.“-nek je­lentik Bukarestből jul. 25-ről . A 4-ik oláh hadtestnek átkelése ma éjjel történt meg. Általánosan hírlik, hogy formális orosz-oláh egyezmény alapján, Károly fejedelem a hadse­reg többi részénél átmegy Nikápolyba. Az egyez­mény, melynek létezését különben a kormány tagadja, lehangolta a lakosságot. A marha­vész több kerületben kiütött. (Most csak az a kérdés, hogy ez a két dolog úgy függ-e össze, mint ok és okozat. Szerk.) Az oro­szok kétszersült­ készlete az esőzések által sokat szenvedett. Konstantinápoly, jul. 26. Beuf pasa je­lenti Jeni-Zárából jul. 24-ről, hogy a kör­nyéken megjelent kozákok elűzettek. A du­nai vilajet kormányzója jelenti jul. 24-ről: A Pizancza mellett táborozó oroszokat a Buszosokból kiküldött csapat visszaverte. Izmail pasa jelenti jul. 24-ről: Az oroszok cselgedik ázsiai orosz-török határ mellett ál­­lásaikból elűzettek. BéCS, júl. 26. Belgrádból jelentik a „Polit. Corr.“-nek. A szkupstina elfogadta a költségvetést. A pénzügyminiszter tervet terjesztett elő a külföldön kötendő két millió aranyos kölcsönre vonatkozólag. Fedezete lesz a bányák és a sumádiai erdők. A nisi tö­rök helyőrség Szófiába ment. A török ható­ságok a Nisben maradt mohamedánokat a keresztyének oltalmába ajánlották. Ugyan­azon lapnak jelentik Czettinyéből. A monte­­negróiak jul. 24-én megszállották­ Niksics erőműveit, Klacsinát és Moszt-Klacsinát a törökök önkényt elhagyták. Az őrség hátra­hagyta lőszereit és Niksicsbe húzódott visz­­sza; a törökök Nadukh őrházat is elhagy­ták. A montenegróiak sánczai a Trebjesz hegyen 500 méterrel előbbre tolattak. EGYÉB TÁVIRATOK. Róma, júl. 26.­­Eredeti távirat.) Ma dél­ben hirdették ki az ítéletet, mely Vendit nyugalmazott pap és Tamburlani majordoma kihallgatását rendeli el, és Gervasi szülész­nőét nem, kinek­­kihallgatásáról a panaszos fél úgyis lemondott. Római jogászok jó jel­nek veszik ezen ítéletet Lambertini grófné részére. A kihallgatás nem sokára megszűnik. Nisni-Novgorod, jul. 26. (Eredeti távirat.) A nisni-novgorodi kormányzóságban 16-ka óta borzasztó erdőégés uralkodik, mely a bőség miatt az itteni állambirtokokra is kiterjedt. A kár kiszámithatlan. New-York, júl. 26. A vasúti munkások strikeja a Pacific vasútra is kiterjedt, a többi vas­utak helyzete nem igen változott, a hangulat nyu­­godtabb, csak Chicagóban, St.­Louisban és Louis­­villeben uralkodik nagy aggodalom az ottani kom­­munista elemek miatt. A közlekedés részben is megkezdődött. A kormány fölöslegesnek tartja a további elővigyázati rendszabályokat. A petróleum és kőszénkereskedés nagyon szenved, markában is hiányt kezdenek szenvedni. Az amerikai munkás­háború. A „Reuter ügynökségnek“ jelentik Washing­tonból júl. 23-ról. Tegnap minisztertanácsot tartottak a vasúti strikeoló munkások által előidézett komoly helyzet­nek megvitatására. Azt hírlik, hogy Sheridan tá­bornokot fogják Pittsburgba küldeni, hogy átvegye a parancsnokságot a lázadók ellen. A kormány csapatokat összpontosít a vasúti nagyobb állomásokon, hogy készen legyenek, ha a hatóságok segítségül hívják őket. Baltimoreból jelentik jul. 23-ról: Itt a szö­vetséges és az állami csapatoktól nagy haderő állo­másozik. A lázadók tíz olajoskocsit romboltak szét tegnap, de azóta csöndes a város. Pittsburgból távírják jul. 23-ről . Itt a láza­dók a vasúti társaságnak három egész négy millió dollárnyi kárt okoztak, beleszámítva a 125 moz­donyt és 2000 megterhelt kocsit. A raktárakat előbb kirabolták és azután felgyújtották. A polgárok teg­nap felvigyázó bizottságot alakítottak, és megaka­dályozták a további erőszakoskodást. Most ezek őrzik a várost. Erős miliczia-csapatok vannak út­ban idefelé. Philadelphiából sürgönyzik jul. 23-ról. Teg­nap nagy tömegek gyülekeztek a Pensylvania-vasút állomásán, és megakadályozták a vonatok közle­kedését. A hatóság proclamatiót bocsátott ki, melyben a polgárokat békére és az utczai csopor­tosulások elkerülésére inti. A rend nem zavartatott meg. Pensylvania kormányzója Hayes elnököt se­gítségre hívta föl. New-Yorkból jelentik júl. 23-ról . A strike terjedőben van a Pensylvania, New-York és a Western vonatok munkásai közt; az említett álla­mok milicziája a fenyegetett pontokra rendeltetett. További küzdelemről nincs tudósítás, de a strikec­­lók folyton akadályozzák a tehervonatok közle­kedését. Azt tapasztalják, hogy a miliczia általában véve elégtelen. New­ York kormányzója proclamá­­ciót bocsátott a strikeolókhoz, melyben megparan­csolja, hogy az erőszakoskodásokat hagyják abba. Az a híre, hogy a Pittsburg és a Fort Wayne tár­saságok bocsánatot ígértek a strikeolóknak. Hor­­nellsvilleben és Buffaloban komoly zavaroktól tar­tanak. A strike kiterjed a Lake­ Shore vonalra is és a Reading road egyik hídját felgyújtották. A strikeolók St.­Louisban elhatározták, hogy a teher­szállítmányokat több vonalon megakadályozzák.

Next