Ellenőr, 1877. július (9. évfolyam, 235-291. szám)
1877-07-27 / 283. szám
.Hirdetések felvétel IttculóhiveLtabcvr : Budapesten, nádor-utcza 6. szám (Légrády testvérek irodájában). Továbbá Havas, laute & Cseczegnél Parisban (Place de la Bourse Nr. 8). Hirdetésekért járó dij csakis az „Ellenőr“ kiadóhivatala által nyugtázott számla ellenében fizetendő. tgiadó-hivatal: Budapesten, addor-utcza 6. szám. Ide intézendők az előfizetések és a lap szétküldésére vonatkozó minden felszólalás. ^Reggeli ’kiadds. Előfizetési árak: Egész évre . . 20 frt — kr. Évnegyedre . . 5 frt — kr. Félévre . . . 10 „ — „ Egy hónapra . 1 „ 80 „ Egyes szám ára 4 krajczár.Szerkesztési iroda: Budapesten, nádor-utcza 6. szám. Semmit sem közlünk, ha nem tudjuk, kitől jön. — Kéziratok visszaküldésére nem vállalkozunk. — Posta által csak bérmentes leveleket fogadunk el. 283 szám. Budapest, péntek, július 27. 1877. IX. évfolyam. A HÁBORÚ, Budapest, július 26. Midhat pasát a szultán hazahívta a számkivetésből! A nagy török államférfial, az egyetlen, ki a helyzet ura tud lenni e válságos napokban, Plombieresből Bécsen keresztül egyenest Konstantinápolyba utazik, hogy ismét átvegye a kormányrudat, melyet a muszka bérenczek cselszövénye kicsavart kezéből, így jelenti egy eredeti táviratunk. E napon, mely nálunk a muszka gyalázatosságok erkölcsi megbélyegzésének napja lett; e napon, melyen a magyar közérzület lelkesült rokonszenve újra oly hatalmas erővel karolta föl Törökország igazságos ügyét, d e napon nem is érkezhetett volna ennél kedvesebb hirünk. Midhát pasával visszatér Konstantinápolyba a lángész, a czéljatudó akarat, s a végrehajtó vaserő. Visszatér a tájékozottság a rend, s vele az önbizalom és a higgadt cselekvés. Kiknek számítása a sztambuli fejetlenségre futott ki: számításuk keresztül van húzva, s elütve czéljától a muszka hadviselés ama kalandos vállalata, melylyel a Balkán déli oldalán meglepetés által akarta a hadjárat sorsát eldönteni. A meglepetés csak rontott, de még nem rombolt semmit. S erős a hitünk, hogy Midhát pasa elég jókor ér haza, helyre hozni ami baj esett. Mintha már visszatértének puszta hírére is javulni kezdenének a züllött viszonyok. Az erély és higgadtság tényeiről adnak hírt Sztambul felől. S a csatatéren is javulónak indul a helyzet. Buszcsukról lepattant az ostromló gyűrű. Öt mértföldnyi kerületben el van söpörve a muszka had Buszcsuk alól. A diadalittas nagyherczeg visszahúzódott Tirnovából hadiszállásával, s úgy látszik most ismét megelégszik Bjelával is. Jeni-Zárától elvették az orosz portyázókat, s az ázsiai határon is újabb sikert vívtak ki a török fegyverek. Nem, Törökország nem bénult meg. S jajszóval fogják még hirdetni súlyos keze nyomát, kik idő előtt vesztét hirdették. A legnagyobb vész, a politikai fejetlenség, csak környező, de nem ejtette meg. És a vér mezején még soha nem tagadta meg magát a török szívósság és lelkesedés, valahányszor biztos kezekben tudta sorsát a nemzet között. Az oroszok Pirgosból kísérletet tettek az ezen hely és a Lom folyó közötti domblánczolat elfoglalására, melyeket a törökök tartottak megszállva. A legnagyobb erőfeszítések daczára sem sikerült nekik.Egyidejűleg szakadatlan ágyúzást folytattak az oroszok Ruszcsuk ellen, mely alkalommal a Szloboziában fölállított új mozsarak egész 9 kilométernyire dobták a bombát. A török ütegek igen gyengén válaszoltak. Azt hiszik, hogy tekintettel a körülzárolás kikerülhetlenségére, kímélik lőszereiket. A pontosi török flottáról. (Éjjeli posta.) A pontosi török flotta egy osztálya e hónap elején diversióra indult Szebasztopol, Eupatoria és Szulina ellen, erről az osztály parancsnoka a következőket jelenti : Július 6-án „Asszam Tevfik“ fregattal és „Nedimi Sevket“, „Idslaké“ és Muczaffer corvettekkel Szebasztopol alá mentem, hová vasárnap reggel 8 órakor megérkeztem. Közeledtem az erődítményekhez mintegy három tengeri mértföldre. Kémszemlézés után megtudtam, hogy a belső kikötő előtt öt hajó horgonyoz, melyeknek egyike az aladmirál zászlóját viselte. Karmazsinpiros zászlót vonattam föl, mely üldözetre általunk közel a parthoz az erődítések között vetett horgonyt, legénysége pedig csónakokon a partra menekült. Ezalatt a Muczaffer és az Idobalié, továbbá az Asszari Tevfik két bárkája kiküldettek a sóner elfoglalására. Az ellenség erődök sok golyót és bombát lőttek, melyeket mi viszonoztunk. Asszari Tevfik fregatté szétrombolta a város erődjét nyugat felől, és Nedimi Serkef corvette a várost lődözte jól irányzott lövésekkel. Az említett sónerban 70,000 akka sót találtunk. Mivel közel volt az este, a sónert Muczaffer corvett vontatta és elindultunk Szulina felé, hogy az ozmán zászló kitűzése által az ellenséget harczra hivjam föl, és ezalatt előre nyomultunk. De mivel az ellenség nem bízott magában, visszavonult a belső kikötőbe, a város lakói pedig elhagyták házaikat és a várost; az erődítményekből ágyukkal lőttek, mi pedig szétrombolni akartuk azokat. Most könnyű lett volna bemenni a kikötő belsejébe, de meggondolva, hogy számtalan törpédét raktak le, és az veszélyessé válhatnék a hajókra, azért attól elállottunk. Innét Eupatoriába mentünk, megérkezésünkkor a várostól keleti irányban egy sónert vettünk észre, felé indultunk. Azonban másnap reggel heves délnyugati vihar támadt, négy óráig tartott, a hajók tehát négy óráig küzdöttek a szélvészszel, mely azután kdeidéinek fordult meg. Azután 50 nértföldnyi távolságra a Szulinához értünk; itt TÜU-czaffer“, „Idzaiaé“ parancsot kaptak, hogy Dalosába menjen. posta) Bukarestből írják juh 23-ikáról f, ""bf-nak: Károly fejedelem pojánai tónnáiszállásám ma következő hivatalos tudósítás érkezett mely az oroszoknak a románok hadi tetteiről való barátságtalan hallgatását akarja helyreutni: „A 4. hadtest román csapatai a Dunán Nikápoly fölött átkeltek , nagy reconnaissancera indultak Rahován túlig A Duna jobb partján levő lakosok kérték a románuk segítségét a basi-bozukok és török rendetlen csapatok kihágásai és rablásai ellen. Mánu tábornok megszállja Nikápolyt, tegnap délután és ma egész nap heves küzdelem folyt a ruszcsuki török őrség és az oroszok orosz politikai és pénzügyi miséinek. Igen érdekes levelet közöl a „Daily Telegr.“ az orosz főhadiszállás közeléből, melyből átveszszük a következőket: „ Gorcsakoff herczeg még mindig kezében tartja a politikai helyzet fonalait, egynek kivételével — s ez a Gserkovszky-féle működés Bulgáriában, mely nagy boszuságára, kicsúszott ujjai közöl, s az ügyek jelenlegi állása igen nyugtalanítja. Cabinetünk odaműködött, hogy őt teljesen homályban tartsa valódi czéljai iránt, azon törekvést illetőleg, mely hovatovább fejére nő neki és a czárnak — tudniillik Konstantinápolynak, hacsak ideiglenes, elfoglalása is. Ausztria kissé jobban megmutatta körmeit, mint eddig, a román-szerb szövetségre vonatkozólag. Meglehetős nyíltsággal czélzott arra, hogy végtére is valóban csak ő tőle függ, hogy a bulgáriai hadjárat folytassék-e vagy nem, s hogy a közte és Nagy-Britannia közti egyetértés tökéletes és igen szívélyes jellegű. Ezen kellemetlen bizonytalanságok, s hozzá a szerencsétlenségek hosszú sora Kis-Ázsiában, s a herczegnek gyorsan erősbülő meggyőződése, hogy az eszközök, melyekkel az orosz hadügyérség a Törökország elleni kalandba belement, bár óriási nagyok, nem elég hatalmasak arra, hogy Oroszország gyorsan és diadalmasan kivihesse törekvéseit — sőt ellenkezőleg oly elégtelenek, hogy egy komoly baj megsemmisíthet mindent, ami oly végtelen sok fáradsággal és tönkrejuttató költséggel tettek — rendkívül nyugtalanítják. 11A Hogy nemcsak ő, hanem más irányadó oroszok is, mily mélyen érzik a kockázatot, ezt feltűnőleg bizonyítja azon körülmény, hogy Ignatieff tábornok — az az ember, ki minden más élőlénynél sokkal többet tett arra nézve, hogy a háború elkerülhetetlen legyen — a minap, egy személyiséggel a jelen politikai helyzetről beszélgetvén, midőn ez udvariasan azt mondta neki hogy kétes, váljon az európai harcztéren most levő orosz csapatok elég hatékonyak lesznek-e arra, hogy küldetésüket betöltsék, így szólt: „Igaza lehet önnek, de ha czélunk kivitelére még 300,000 emberre lesz szükségünk, ezt előteremthetjük, s elő is teremtjük.“ Szép szó, de miből fizetik majd ezt a 300,000 embert? A legbizonyosabb alapon tudom, hogy az orosz kormánynak a kincstárból az utóbbi három hónapban a hadsereg számára tett kiadások havonként átlag legalább 15.000,000 font sterlingre tehetők. Márpedig a legoptimistább számítás szerint is Oroszország összes bevétele havonként 300,000 font sterling. Miből fizetik tehát a 12—13,000,000 többletet, még az esetben is, ha a három milliót teljesen és en bloc átadják a hadvezérletnek ? Hátha még újabb 300,000 embert hoznának a Dunára isten tudja, honnan? Mindenki beláthatja, hogy a legmerészebb képzeletű győzelem esetére is Oroszországnak a békekötés után legalább 50 évre össze kell esnie, ha ha ugyan harmadrendű állammá nem válik. S e mellett igen lealacsonyító a czálra nézve, hogy bármily fényes győzelmeket arassanak is hadai, ezek gyümölcseiről minden pillanatban le kell mondania Anglia, Ausztria és Németország követelésére. Cserkaszky herczeg terve nem vonja maga után a török földbirtokosnak teljes kifosztását, ámbár tagadhatatlan, hogy fokozatosan erre törekszik. Ő nem rész theoreticus, és azt indítványozza, hogy a mozlimek fokozatosan távolittassanak el, de hogy kapjanak valamit birtokukért, mely a keresztyén birtokosokra ruháztassék, és hogy a bolgárok helyettesítsék őket, és szerezzék meg birtokukat részletes törlesztéssel, körülbelől azon mód szerint, amint az orosz jobbágyok felszabadulásuk óta birtokot szereztek régi tulajdonosuktól. De ha ezen rendszer megvalósul (és valószínű, hogy megtörténik), akkor elkerülhetlen az oroszok beavatkozása európai Törökország közigazgatásába, és annak tartóssága, ami mindenesetre összeegyeztethetlen azon önkénytes kötelezettség pontos betöltésével, melyet azáz az európai hatalmak irányában magára vállalt, és melyet a czár éppen úgy, mint Gorcsakoff herczeg is betű szerint végrehajtani törekesznek. Az nincs a czár ogrammjában, hogy szétdarabolja európai Törökországot és részt vegyen ezen általános fölosztásban. Az ázsiai harcztérről. Az akbunári főhadiszállásról jelenti a „Daily Telegraph“ levelezője júl. 22-ikéről . Pénteken az oroszok megtámadták az Izmail pasa vezérlete alatt álló török jobbszárnyat. Jenikjei mellett erős lovassági harcz folyt három órán át. Az oroszok azonban 6000 kozák erősítést kapván, a harcz újra kezdődött. Most a török lovasság tökéletes rendben visszavonult a főhadtesthez. Egy török fedett üteget hirtelen megnyitottak a támadó kozákok ellen, s egy közéjök tett lövés 28 embert elejtett. Az oroszok, kik újabb erősítést nyertek, nyilván erős támadást szándékoznak intézni a török jobbszárny ellen. Az Erzerumba érkezett hivatalos jelentés így hangzik : „Török főhadiszállás, Akbénártól négy mértföldnyire, júl. 19. Tegnap reggel a Pargetnél táborozó oroszok lovas haderőt küldtek ki jobbszárnyunk ellen. Rendes és rendetlen lovasságunk fogadta őket, s kemény harcz folyt Jenikjei mellett három óra hosszat. Az oroszok már visszavonulni kezdtek, midőn 6000 kozák érkezett hozzájuk, s a harcz újra kezdődött. A törökök kénytelenek voltak hátrálni, s rendben visszavonultak. Azonban egy török üteg megnyittatott s rálőtt az ellenségre, 28 kozákot két lövéssel ártalmatlanná tévén. A harcz reggeli egy órakor végződött. A törökök vesztesége 32 halott és 58 sebesült. Zakaria alezredes és Resid ezredes megsebesültek. Hadzsi Murad és Mustafa, cserkesz parancsnok elestek. Az oroszok veszteségét 250-re becsülik. Akhmet Mukhtár pasa 14 órán át lóháton volt. Azon hír, mintha Bajazid mellett nagy csata lett volna, melynek következtében Fáik és Izmail pasa kénytelen lett volna visszavonulni, nincs megerősítve.“ Júl. 20-ikáról egy másik hivatalos jelentés így hangzik: „Ma az oroszok 8 lovasezreddel és 8 tábori ágyúval kémszemlét tartottak Muktár pasa hadállásától 400 méternyire. Azonnal ellenök nyomult egy dandár, s néhány ágyulövés is változott az ellenséggel, mely csakhamar kénytelen volt visszavonulni, mialatt Karszból egy osztály kirohant a viszszavonulás elvágására. úgy látszott, hogy az oroszok Zaim mellett öszszepontosulnak, de az ott volt lovas haderőt is visszavonták, a sátrakat hátrahagyva. A tábort ma elszállították Djaniszlidasba és Alekszandropolba. úgy látszik mozdulataikból, hogy az egész haderő vissza akar vonulni Alekszandropolba. Karszszal helyreállott a távirati összeköttetés. Maszka atrocitások. A „Daily Telegrap“-nak jelentik Sumlából jul. 22-ről. Százanként érkeznek ide a sebesült nők és gyermekek, sokan közülök lándzsával vannak megsebesítve, nyilván a brutális kozákok által. Sokkal beszéltem ezen szegény teremtések közül, és azt tapasztaltam, hogy az elkövetett kegyetlenségek fölülmúlnak minden vadságot, amiről hallottam valaha. Szívrendítő látni a kis gyermekek testét. Az orosz mészárlások áldozatai ezerekre mennek, és a bolgárok szorgalmasan segítik őket véres munkájukban. Perából pedig a következőket sürgönyzi ugyanezen lap levelezője júl. 23-ról: Éppen most kaptam tudósítást az ország belsejéből a legborzasztóbb kegyetlenségek részleteiről, melyeket az oroszok és bolgárok követtek el török asszonyok, lányok és kis gyermekek serán. A „Reuterö ügynökség“-nek jelentik Filippopoliból jul. 23-ról. Az oroszok birtokában vannak azok névjegyzékének, kik Bolgárországban múlt évben a mészárlások részesei voltak, és aki ezek közül kezükbe esik, irgalmatlanul agyonlövik. Konstantinápolyból pedig jelentik júl. 23-ról. A porta köriratot bocsátott ki, melyben állítja, hogy 6000 mindkétnemű ártatlan egyént mészároltak le a falukban. Az angol parliamentbill. Az angol felsőház 23-iki üléséből Lord Derby Granvillenak a középtengeri mozgósítást illető kérdésére a következő felvilágosítást adta: A középtengeri helyőrségek jelenleg nincsenek teljes létszámban( s Európa jelenlegi zavart állapotában), kívánatosnak tűnik fel, hogy 3000 emberre kiegészíttessenek. Ez egyetlen alapja azon híreknek, melyek a lapokban megjelentek. Az alsóházban ismét szóba kerültek az atrocitások, némely gyér esetei a török rendetlen lovasság és a kurdok által elkövetettt pusztításoknak, de a muszkák gyönyörű tetteiről nem volt szó. Callay azt kérdezi, hogy mit tud a kormány a „Vanity Fair“ azon híte felől, hogy a kaukázusi orosz hadparancsnok 2000 rubelt tűzött ki Sir Arnold Kemnball fejére. Burke constaltája, hogy a kormánynak e tárgyról semmi értesülése nincs annak kivételével, mely a „Vanity Fair“-ben megjelent (Derültség.) A középtengeri mozgósítás s illetőleg Gallipoli megszállása kérdésében Bartington intézett interpellatiót a kormányhoz, melyen Sir Stafford Northcote ugyanazon választ adta,mint a felsőházban Lord Derby. Whalley jelenti, hogy a csapatok keletre küldésére vonatkozólag holnap interpellate fog intézni a kincstári kancellárhoz, hogy valamely, a kormány által előre contemplált esetben, föllépnek-e ellenségesen Oroszországgal szemben, s ha igen, minő eset ez, s egyetért-e ezzel valamely másik európai hatalom. Wait kérdésére Burke külügyi államtitkár kijelenti, hogy a kormányhoz nem érkezett hivatalos jelentés arról, hogy az Adria egy olasz kikötőjében titokban egy expeditio készült, melynek rendeltetése állítólag az albániai part. Arrington kérdi, hogy a külügyi hivatalnak van-e tudomása arról, hogy Claer tábornok, SMoltke hadsegéde hivatalos missióban Rómába küldetett ; ha igen, ismeri-e a kormány ezen missió minőségét, s tény-e, hogy az olasz kormány utóbb 5000 lovat vásárolt. Bourke azt feleli, hogy amaz állítólagos missióról hivatalosan tudomása nincs , az olasz képviselőház előtt van egy javaslat 5000 ló vásárlására, mert az olasz hadsereg lovai tetemesen alul vannak a rendes békeállományon. Az angol lapok a középtengeri mozgósításról. Az angol kormány azon intézkedéseiről, hogy a középtengeri helyőrségeket megerősítse, a „Morning Post“ így szól: „Azon határozat fölött, mely eme lépésre vezetett, lehet gúnyolódni, de félreérteni aligha. Csak bizonyítékául lehet venni annak, hogy midőn brit érdekek vannak fenyegetve, mint most is, készek vagyunk a hadsereg előőrsét előre küldeni, mely végre is szükséges lehet azoknak megvédelmezésére. Ilyen czélt pusztán flotta által nem lehet elérni , mert ha pánczélos hajóink az Aranyszarv előtt horgonyoznának, egy ellenséges hatalom, mely Gallipolit bírná, torpedók és ütegek által fogva tarthatná. Gallipoli katonai megszállása tehát szükséges következménye a Bosporus megszállásának, ha egy ily intézkedés czélszerűnek bizonyul. A Times nem tagadja a kormánylapok Gallipoli megszállása mellett szóló érveinek meggyőző erejét. Nincsenek azonban oly érvek, melyek egy brit haderőnek török földre való kiszállítását védhetnék, s az ily lépést csak a rendkívüli szükség igazolhatná. A Standard igen elégedetlen azon nyilatkozattal, melyet a miniszterek a parliament két házában a csapatok küldésére vonatkozólag tettek. Bizonynyal — úgymond — szegényes fajtája a politikának az, mely minden erélyes tettet elmagyarázni igyekszik, mintha saját erélyöket szégyenlenék, vagy attól megijednének. Egy kissé több nyíltság, sőt kissé több merészség a kormány discretio hírének nem ártana. Egy brit miniszter a mostanihoz hasonló válságban nem követhet el nagyobb hibát, mint hogy arra vár, mikép a közvéleményt határozatlan békebiztosításokkal és az óvatosság kétes szavaival kielégítheti. Ha van háború-veszély, jobb, ha erről mielőbb értesítenek bennünket. A közép-tengeri helyőrség egyszerű megerősítése nem lehet minden, amit tenni szándékozunk, hogy szembeszálljunk az eshetőséggé, mely a legközelebbi két hétben is bekövetkezhetik ; nagyon is kevés, ha Konstantinápolyt Oroszország ellenében megvédeni szándékozunk ; nagyon is sok, ha az a szándékunk, hogy a törökországi eseményeknek szabad folyást engedünk. A Daily Telegraph szintén rászallja, hogy a kormány nem szólt nyíltabban és bátrabban. „Gallipoli — úgymond — azon pont, ahol a legkisebb erőfeszítéssel és a legnagyobb eredménynyel működhetünk, s Gallipoliba kell, hogy menjenek és fognak is menni csapataink, ha Máltába érkezésükkor az események olyan jellegűek lesznek, mint most. Amit Angliának a végső elintézésnél való kellő befolyása biztosítására meg kell tenni, annak ezentúl férfiasan és alaposan meg kell történnie. Minél nyíltabban szólunk tehát mostantól fogva, s minél bátrabb lesz eljárásunk, annál kevesebb a valószínűség arra, hogy a királynő kormányának fegyveres elővigyázata a Középtenger tájain háborús jelleget fog ölteni. A „Wiener Abendpost“ írja : Az európai csatatérről csak jelentéktelen katonai eseményekről érkeztek tudósítások, melyek szerint a siker inkább a török részén áll. Az elhatározó eseményekre nézve, melyek már legközelebb bekövetkezhetnek, a hadiszerencse ezen hullámzása alig lehet döntő befolyással. Eközben mindkét fél legdurvább és legkegyetlenebb kihágásról vádolja a másikat. A porta állítólag az európai sajtó képviselői által az oroszok és bolgárok kegyetlenségeiről jegyzőkönyvet vétetett föl a helyszínen, és azt a hatalmak tudomására hozta. Orosz részről pedig a zerbekek, basibozukok és a cserkeszek kihágásaira hivatkoznak. Athénból pedig panaszok érkeznek, hogy Törökországban a görög elem egészen védtelen. TÁVIRATOK A HÁBORÚRÓL. BéCS, júl. 26. (Eredeti távirat.) A „N. tr. Presse jelenti : Midhát pasát a szultán visszahívta. Midhát Pombiéresből Bécsen át egyenesen Konstantinápolyba megy. Sumla, jul. 26. (Eredeti távirat. Esti lapunkhoz elkésett.) A „N. W. Taglel.“ jelentése: A plevnai csata után a megvert oroszok visszavonultak egészen Vináig, a török lovasság által üldöztetve, futásszerüleg vonultak egészen Szisztováig. Ozmán pasa csapatai az Oszma-vonalon Bulgareniig nyomultak előre. A törökök vesztesége 150 halott és 1000 sebesült; az oroszok vesztesége sokkal nagyobb; az oroszok foglyokat is vesztettek és egész kenyérszállitmányt. Sumla, jul. 26. (Eredeti távirat. Esti lapunkhoz elkésett.) A „N. W. Tagblatt“ jelentése: Mehemet Ali az új főparancsnok jul. 21-én éjjel Namik pasa kíséretében ideérkezett ; a főparancsnok a legnagyobb teljhatalommal van felruházva és lelkesedéssel fogadtatott. Nagy változás van bekövetkezőben. Tirnova mellett Sziatarikában a mohamedán lakosságot bezárták a mecsetbe és ott elevenen megégették. Jul. 21-én Szelami pasa Djerlicza mellett volt, az oroszok előőrse Szilisztria mellett állott, nagy ütközet várható. BéCS, jul. 26. (Eredeti távirat.) A „N. fr. Presse“ jelentése: Zágrábi magánosok és hírlapok a trieszti és isztriai comité által aláírt és titkos betűkkel irt, Fiuméból jul. hóról keltezett fölhívást kaptak. Ebben fölhívják a triesztieket, hogy szabadítsák föl magukat az idegen uralom alól. A fölhívás indítványozza, hogy erre egyetértőleg napot határozzanak. Bukarest, júl. 26. (Eredeti távirat.) A Nikápolyba bevonult románok nem találnak ott fedélre, mivel a vár és a város egészen el van pusztítva, és a szabadban kell táborozniok. Bukaresztben nyomott a hangulat, mert Oroszország kényszeríti a románokat a részvételre. Konstantinápoly, jul. 26. {Eredeti távirat.) A törökök több oldalon megkezdették az actiót. Ruszcsuk vidéke öt mértföldnyire de a száraz felé meg van tisztítva az oroszoktól. Sumla, jul. 26. {Eredeti távirat.) Ozmán pasa üldözés közben Vina mellett elvett egy ágyút az oroszoktól, egy másikat Plevnánál. A Szarancsik folyó mellett a cserkeszek győztek az orosz hadosztály ellen, ez utóbbiak elfutottak, 50 lovat hagyva hátra. London, júl. 26. John Bright tegnap Bradfordban beszédet tartott a keleti kérdésről, amelyben minden kisérletet kárhoztatott, mely akadályozni akarja az oroszok előnyomulását Konstantinápoly felé, ez igazságtalan eljárás lenne és a háborút csak meghosszabbítaná ; ezenkívül Angliának szövetségese sincs, és ilynemű föllépés európai coalitiót idézhetne elő, mely megalázná az országot. Tegnap a mészárosoknak a Cityben tartott lakomáján Hartington marquis beszélt a keleti kérdésről, és tiltakozott Angliának elhamarkodott beavatkozása ellen a háborúba. Angliának nemcsak szigorúan, de egyszersmind szenvedélyesség nélkül kellene fentartania a semlegességet. BéCS, júl. 26. A „Polit. Corr.“-nek jelentik Bukarestből jul. 25-ről . A 4-ik oláh hadtestnek átkelése ma éjjel történt meg. Általánosan hírlik, hogy formális orosz-oláh egyezmény alapján, Károly fejedelem a hadsereg többi részénél átmegy Nikápolyba. Az egyezmény, melynek létezését különben a kormány tagadja, lehangolta a lakosságot. A marhavész több kerületben kiütött. (Most csak az a kérdés, hogy ez a két dolog úgy függ-e össze, mint ok és okozat. Szerk.) Az oroszok kétszersült készlete az esőzések által sokat szenvedett. Konstantinápoly, jul. 26. Beuf pasa jelenti Jeni-Zárából jul. 24-ről, hogy a környéken megjelent kozákok elűzettek. A dunai vilajet kormányzója jelenti jul. 24-ről: A Pizancza mellett táborozó oroszokat a Buszosokból kiküldött csapat visszaverte. Izmail pasa jelenti jul. 24-ről: Az oroszok cselgedik ázsiai orosz-török határ mellett állásaikból elűzettek. BéCS, júl. 26. Belgrádból jelentik a „Polit. Corr.“-nek. A szkupstina elfogadta a költségvetést. A pénzügyminiszter tervet terjesztett elő a külföldön kötendő két millió aranyos kölcsönre vonatkozólag. Fedezete lesz a bányák és a sumádiai erdők. A nisi török helyőrség Szófiába ment. A török hatóságok a Nisben maradt mohamedánokat a keresztyének oltalmába ajánlották. Ugyanazon lapnak jelentik Czettinyéből. A montenegróiak jul. 24-én megszállották Niksics erőműveit, Klacsinát és Moszt-Klacsinát a törökök önkényt elhagyták. Az őrség hátrahagyta lőszereit és Niksicsbe húzódott viszsza; a törökök Nadukh őrházat is elhagyták. A montenegróiak sánczai a Trebjesz hegyen 500 méterrel előbbre tolattak. EGYÉB TÁVIRATOK. Róma, júl. 26.Eredeti távirat.) Ma délben hirdették ki az ítéletet, mely Vendit nyugalmazott pap és Tamburlani majordoma kihallgatását rendeli el, és Gervasi szülésznőét nem, kinekkihallgatásáról a panaszos fél úgyis lemondott. Római jogászok jó jelnek veszik ezen ítéletet Lambertini grófné részére. A kihallgatás nem sokára megszűnik. Nisni-Novgorod, jul. 26. (Eredeti távirat.) A nisni-novgorodi kormányzóságban 16-ka óta borzasztó erdőégés uralkodik, mely a bőség miatt az itteni állambirtokokra is kiterjedt. A kár kiszámithatlan. New-York, júl. 26. A vasúti munkások strikeja a Pacific vasútra is kiterjedt, a többi vasutak helyzete nem igen változott, a hangulat nyugodtabb, csak Chicagóban, St.Louisban és Louisvilleben uralkodik nagy aggodalom az ottani kommunista elemek miatt. A közlekedés részben is megkezdődött. A kormány fölöslegesnek tartja a további elővigyázati rendszabályokat. A petróleum és kőszénkereskedés nagyon szenved, markában is hiányt kezdenek szenvedni. Az amerikai munkásháború. A „Reuter ügynökségnek“ jelentik Washingtonból júl. 23-ról. Tegnap minisztertanácsot tartottak a vasúti strikeoló munkások által előidézett komoly helyzetnek megvitatására. Azt hírlik, hogy Sheridan tábornokot fogják Pittsburgba küldeni, hogy átvegye a parancsnokságot a lázadók ellen. A kormány csapatokat összpontosít a vasúti nagyobb állomásokon, hogy készen legyenek, ha a hatóságok segítségül hívják őket. Baltimoreból jelentik jul. 23-ról: Itt a szövetséges és az állami csapatoktól nagy haderő állomásozik. A lázadók tíz olajoskocsit romboltak szét tegnap, de azóta csöndes a város. Pittsburgból távírják jul. 23-ről . Itt a lázadók a vasúti társaságnak három egész négy millió dollárnyi kárt okoztak, beleszámítva a 125 mozdonyt és 2000 megterhelt kocsit. A raktárakat előbb kirabolták és azután felgyújtották. A polgárok tegnap felvigyázó bizottságot alakítottak, és megakadályozták a további erőszakoskodást. Most ezek őrzik a várost. Erős miliczia-csapatok vannak útban idefelé. Philadelphiából sürgönyzik jul. 23-ról. Tegnap nagy tömegek gyülekeztek a Pensylvania-vasút állomásán, és megakadályozták a vonatok közlekedését. A hatóság proclamatiót bocsátott ki, melyben a polgárokat békére és az utczai csoportosulások elkerülésére inti. A rend nem zavartatott meg. Pensylvania kormányzója Hayes elnököt segítségre hívta föl. New-Yorkból jelentik júl. 23-ról . A strike terjedőben van a Pensylvania, New-York és a Western vonatok munkásai közt; az említett államok milicziája a fenyegetett pontokra rendeltetett. További küzdelemről nincs tudósítás, de a strikeclók folyton akadályozzák a tehervonatok közlekedését. Azt tapasztalják, hogy a miliczia általában véve elégtelen. New York kormányzója proclamációt bocsátott a strikeolókhoz, melyben megparancsolja, hogy az erőszakoskodásokat hagyják abba. Az a híre, hogy a Pittsburg és a Fort Wayne társaságok bocsánatot ígértek a strikeolóknak. Hornellsvilleben és Buffaloban komoly zavaroktól tartanak. A strike kiterjed a Lake Shore vonalra is és a Reading road egyik hídját felgyújtották. A strikeolók St.Louisban elhatározták, hogy a teherszállítmányokat több vonalon megakadályozzák.