Ellenőr, 1877. július (9. évfolyam, 235-291. szám)
1877-07-31 / 290. szám
(Előfizetési árak: Egész évre . . 20 frt — kr. Évnegyedre . . 5 frt — kr. Félévre . . . 10 „ — „ Egy hónapra . 1 „ 80 „ Egyes szám ára 6 krajczár. Szerkesztési iroda: offizdaj?esten., nádor-zztcza. 6. szám. Semmit sem közlünk, ha nem tudjuk, kitől jön. — Köziratok visszaküldésire nem vállalkozunk. — Posta által csak bérmentes leveleket fogadunk el, 290. szám. ft reggeli kiadás. Budapest, kedd, julius 31. 1877. hirdetések felviteli a. Trdax LeKirrolta ZbarL: Budapesten, nádor-utcza 6. szám (Légrády testvérek irodájában). További Havas, Lati te ft Cie. ezégnél Parisban (Place de la Bourse Nr. 8). Hirdetésekért járd díj csakis az „Ellenőr“ kiadó hivatala által nyugtázott számla ellenében fizetendő. Kiadó-hivatal: Budapesten, nádor-atera 6. szám. Ide intézendők az előfizetések it a lapzaküldésére vonatkozó minden felszólalás. IX. évfolyam. A* „Ellenőr“ ára marad a régi. Figyelmeztetjük azon t. olvasóinkat, kiknek e hó végével előfizetésük lejár, hogy azt mielőbb megújítani szíveskedjenek, nehogy a lap elküldésében késedelem történjék. Lapunk esti kiadása ezentúl féltve* jelenik meg, anélkül, hogy árát felemelnék. Midőn ezt teszszük, csak kötelességet rovunk le a tisztelt közönség irányában, mely anyagi áldozataink és journalistikai igyekezetünk jutalmául, lapunknak rövid idő alatt oly elterjedést biztosított, a minővel még ritka magyar lap dicsekedhetett. S különösen esti lapunknak, a magyar hírlapirodalomban eddig példátlanul álló elterjedése, ösztönzött arra, hogy e kis lapunkat is épp oly változatossá és élénkké tegyük, mint reggeli lapunk, ami csak a tér bővítésével érhető el. Féléves esti lapunk már most minden rovatot felölel. Van szórakoztató része: Tárczában és csarnokban, humtorisztikus apróságul s gazdag és pontos üzleti rovata, melyre kiváló gondot fordítunk. fél évre...........................................10 frt. — negyed évre.......................................5 frt. — havonként........................................1 frt 80 kr. Ez alkalomból figyelmeztetjük a t, közönséget, hogy az „Ellenérvre a hó bármely napjától kezdve előfizethetni. A HÁBORÚ. Budapest, júlus 30. A nap kérdése függőben maradt. Bécsben csak holnap tartják meg a minisztertanácsot, mely a monarchia állásfoglalását a keleti háború új pbázisával szemben meghatározni fogja. Tartózkodunk a találgatások számát szaporítani. A teljes bizonyosság úgyis csak rövid idő kérdése. Csak azt kell constatálnunk, hogy semmi nem fordult elő ma napközben, ami e várható határozatokra vonatkozó véleményünkben megingatott volna. Kitűnő forrásból merítő bécsi tudósítónk határozottan kiemelte, hogy a jelen pillanatban valószínűleg elegendő katonai rendszabály lesz, a három határszéli hadtest mozgósítása s a hadi készültség kihirdetése. Ami hírünk azóta érkezett, csak megerősít e föltevésben. De egyszersmind abban is, hogy a szándékolt rendszabály nem maradhat e mértéken alul. * A mozgósításról, következő véleményeket, színezéseket és találgatásokat olvasunk az éjjel érkezett bécsi lapokban: „Neue Frei Presse.“ „A minisztertanács, melynek az esetleges mozgósítás rendszabályaival kell foglalkoznia, holnap fog összeülni. Erősen állítják, hogy nagyobb acióról, vagy épen megszállásról semmi esetre nincs szó. A miniszteri tanács csak abban fog határozni, váljon a Száva mentében elővigyázatból és határerősítés gyanánt fölállítandó hadtestek ,ne küldessenek-e már most oda ? Hogy ez nem történt meg akkor, midőn a két parlamentben, az interpellációkra válasz adatott, ennek az volt főleg az oka, mert aratás idejében — állítólag — nem akarták elvonni a munkaerőt. Most már elenyészett ez az ok, tehát még egyszer megpendítik ezt az elővigyázati intézkedést. A minisztertanács fog határozni: váljon eljött-e ennek az ideje?“ „Fremdenblatt11. A mai nap sem politikai sem katonai értelemben nem változtatta meg a helyzetet. Azon határozatokról, melyek ma és holnap fognak hozatni Ausztria-Magyarországnak a keleti kérdésben elfoglalt állására vonatkozólag, aligha fog valami bizonyos nyilvánosságra jutni. „Deutsche Zeitung." „Az összeülő közös minisztertanácsnak czélja az, hogy határozzanak, váljon a keleti viszonyok annyira érettek-e a jelen pillanatban, hogy a monarchiának oka van semleges politikájának elhagyására. Azt vélik, hogy a minisztertanács erre igennel fog válaszolni, és a hadseregnek részleges mozgósítását elrendeli. Ausztria a katonai actióba való belépésével ugyan eltérne eddigi semleges politikájától, de ezzel még nem adná föl semleges álláspontját. Állítólag Ausztria-Magyarország, úgy ezután mint azelőtt, sem Törökország sem Oroszország pártjára nem áll, de rendelkezni fog a szükséges katonai hatalommal, hogy a békekötésnél az őt megillető befolyást érvényesítse érdekeinek megőrzésére. Mivel a kormány köreiben úgy vélekednek, hogy ezek a tárgyalások már nemsokára megkezdődnek, azért czélszerűnek tartják a részleges mozgósítást siettetni. Ennek bárki ellenében sincs támadó czélja. Meg kell akadályoznia, hogy Ausztria Magyarország eddigi semleges politikája utólagosan nem váljék kárára, és elősegítenie, hogy a békekötés alkalmával, a monarchia érdekeivel megegyező kívánságainak a szükséges súly megadassék. Ez egyszer az a sajátságos, a történelemben egyedül álló eset történik meg, hogy Ausztria-Magyarország háború után készül kifejteni haderejét, és a fegyveres semlegességet teszi magáévá, miután a háború alatt a fegyverelen semlegességgel is megelégedett. „II. Wiener Tagblatt." A tajváninneni minisztereket mind meghívták a minisztertanácsba. Ebben az egész politikai helyzetet tanácskozás tárgyává teszik, és az Ausztria és Olaszország közötti viszonyról is megkapják a miniszterek az utóbbi sok mindenféle hírek miatt szükséges fölilágositást. A plevnai ütközet. (Éjjeli posta.) Az „Alig. Ztg.“ levelezője az orosz táborból a következőket írja jul. 22-ikéről: A 9. hadtest 17. és 19. gyalogezrede 17-kén azon utasítást kapta, hogy a délre Plevnába vezzető utón előrenyomuljon és Plevnát foglalja el. ■ Nem lehetett föltenni, hogy Plevnában nagyobb csapattömegek vannak régebb idő óta, mert ezek mindenesetre megmentették volna a nikápolyi csapatokat a katasztrófától. Elégnek látszott tehát csak egy dandárt kiküldeni. 19-ikén délután a 17. és 19. ezred dandárja egy szotnya kozákkal és 5 üteggel megérkezett Plevna előtt. Plevnát megszállva találták, s sikertelen ágyuharcz volt estig. 20-ikán a 17-ik ezred négy zászlóalja benyomult Plevnába s ott megerősítette magát. Az összes gyalogság, a tüzérség és az utána küldött 18. ezred által támogatatva megtámadta a török hadállásokat, s a 19. ezred egyes részei be is nyomultak a török ütegekbe. Oldalrészről nem érkezett jelentés, hogy még nagyobb török csapattömegek közelednek, s Viddin felől ez képzelhetetlen is volt. Ekkor azonban a csapatok maguk jelentkeztek. Plevna mellett a terrénum igen egyenetlen s a lejtők igen csalitosak. A hid hidja a törökök kezében volt, s mint látszik orosz részről semmit sem tettek annak elfoglalására. Nyugat felől már most az orosz ezredeket minden bokorból és csalitból, valamint a töltés felől borzasztó tűz fogadta. A már megsebesült Rosenbaum ezredes rohamra tüzelte katonáit, de oldalt és szembe golyózápor hullott a katonákra . Rosenbaum ezredes második halálos sebet kapott fején; még 12 tiszt fizette meg hősiességét halállal ; 20 tiszt, majdnem mindannyi kapitány megsebesült; az ezred másnap 1300 főnyi veszteséget számlált. Az elősietett 18. ezred is 20 tisztest és 900 embert vesztett. A 19. ezredet három szakasz lovasság támadta meg, s szintén érzékeny veszteségeket okozott annak. Egy szotnya kozák leugrott a lovakról, s gyalog harczolt; 36 ember esett el és sebesült meg a 86-ból. Az elősietett Schilder-Schuldner tábornoknak vissza kellett vonulnia, mivel semminemű segítség nem volt várható. Visszavonta tehát az ezredeket a legközelebbi kedvező positióig. A magaslatok megmászásakor esett a legtöbb veszteség. Csak kevés török fogoly maradt az oroszok kezében ; míg ellenben az oroszok sok nehezen sebesültet voltak kénytelenek a törökök kezei közt hagyni , a visszavonulásnál is sok sebesült juthatott a hitetlenek kezei közt. Még nem lehetséges a csata folyamát közelebbről részletezni, mint éppen így. A nagy ütközet felsőbb vezérlet nélkül folyt, az ezredek önállóan jártak el s fegyvereik győzelmében a megszokás folytán bízva, elhamarkodták a dolgot, azt hive, hogy egyedül a bravourtól függ minden. Krüdener tábornoknak még eddig nem sikerült öszpontosítania hadtestét. A Turnuban levő román hadtestnek nem volt rendeltetése Nikápolyt megszállani. Krüdener tábornok tehát kénytelen volt egy egész dandárt fordítani a foglyok őrzésére s a sebesültek szállítására. A 124. ezred még mindig Szisztovában őrizte a hidat. Lehetetlen volt tehát Plevnát egy gyönge erővel, még egyszer megtámadni. A hadtest a nikápolyi helyőrséget képező négy zászlóalj kivételével ma Ozmán és Viddin közt Brizlamnál pontosul össze, míg a törökök Vilicza mellett 40 zászlóaljjal állanak. Tegnap körüljártuk a brizlámi tábort; nem lehet mondani, hogy nyomott hangulata uralkodik; daczára a nikápolyi és plevnai két napon szenvedett veszteségeknek a táborban harczkedv uralkodik. Több ismerős tiszt panaszolta derék hajtásai és parancsnokai halálát; a számos elesett tiszt veszteségét nehéz pótolni. Krüdener tábornok egyelőre kénytelen lesz bevárni, hogy mit csinálnak a törörökök, csak erejének összepontosítása s megerősítése után támadhatja meg az ellenséget. (Éjjeli posta.) Midhat pasának — mint a „D. Ztg.“ írja — a többi közt: Hiteles forrásból tudósítást vettünk, hogy Midholt pasa a többi közt bizalmas missióval bízatott meg, hogy egyengesse a tért, Ausztria és Anglia egyetértésének létesítése végett, a porta javára, harczias értelemben, de a békekötés esetére is, és hogy minden esetben biztosítsa e két hatalom támogatását. Állítólag a porta terület-átengedéstis ajánlott, és a tárgyalásának alapjául ez is számításba vétetik. Midhát pasa ma délelőtt hosszasabban dolgozott a török követségnek egyik előkelő hivatalnokával. Egyidőben távirati jelentések alapján constatálja a „D. Ztg.“ azt a tényt, hogy 60.000 emberből álló török sereg Mehemed Ali pasa főparancsnok közvetlen vezetése alatt, gyorsmenetekben közeledik az orosz hadsereg felé, és vagy már ma, vagy legfelebb holnap Tirnovába ér. Ez a 60.000 ember különben még nem a török haderő zöme, mert ezek hallatlan sietséggel gyűjtettek össze, és erős hadoszlopok követik őket gyorsmenetekben. Pétervárról. A plevnai orosz vereségek alkalmából az „Alig. Ztg.“ pétervári levelezője a következő észrevételeket teszi: „A plevnai szerencsétlen eset ismét két momentumot világított meg, egyrészről a vigyázatlanságot, amelylyel — a csapatok vitézségére való bizalommal, nem véve tekintetbe a gyöngébb haderőt az ellenség erős positióival szemben, — az ellenséget megtámadták, s másrészről tiszteink és katonáink hős önfeláldozását. Plevna mellett a mi részünkről három ezred harczolt, körülből 6—7000 ember; veszteségünk több 2000 embernél, tehát egy harmadánál. A legnagyobb arány, melyet tudtunkkal a hadi történelem fölmutathat. A három ezredparancsnok közül kettő maradt meg, a dandártábornok megsebesült, ötven tiszt meghalt vagy megsebesült. Többet, mint amennyit csapataink és tiszteink Plevna mellett tettek, tenni nem lehet. A balaklavai angol lovasságról azt mondták: „C’est magnifique, mais ce n’est pas la guerre“ , még nagyobb igazsággal lehetne e szavakat Plevnára alkalmazni. Kiemelhető ez alkalommal, hogy mily káros befolyással van az egyes csapatvezetőkre a puska- port nem szagoló szláv sajtó szálassága. Komoly politikai körökben már régóta rosz szemmel nézik, hogy mennyit tanultak ebben a tekintetben a francziáktól a nagyszájú szlavisták. A szláv szélső pártok szeretnék a viszonyokat hatalmukba keríteni, s saját politikát csinálni, melynek érdekében Sándor czár pedig nem indította meg a háborút. Ha tehát nem is kell attól tartani, hogy e tekintetben változás áll be, mégsem lehet figyelmen kívül hagyni, hogy a felelősséggel nem bíró szláv sajtó, nagyszájúsága tetemes befolyást nyert. Ultraszláv szellemben terrorizmust igyekeznek gyakorolni, s anélkül, hogy puskaport szagoltak volna, ez vagy amaz csapatvezért a lapok támadásaitól való félelem elhamarkodott lépésekre vezeti. Szükséges lesz föllépni ezen pánszláv eljárás ellen. (Hát csak lépjenek föl, amint tetszik — de mindenesetre originális módja ez a vereségek mentegetésének, legkivált Oroszországban, ahol oly sokoldalúig igyekeznek alkalmazni az újonnan fölfedezett „közvélemény nyomását.“ Erzerumból jelentik a „N. Fr. Pressernek jul. 27-ikéről: Azhmed Mukhtár pasa ma reggel két lovasezredet küldött kémszemlére a határon át. Ezen mozdulat födözésére egyúttal egy gyalogságból és lovasságból álló hadoszlop küldetett a török főhadsereggel szemközt álló orosz csapatok ellen. Az oroszok meglepetve, a legnagyobb sietséggel, 10 lovasezreddel és 16 zászlóaljjal csatarendben elitnek nyomultak. Nem volt azonban egyéb kölcsönös demostratiónál s néhány ágyulövésnél, mert esti 5 órakor borzasztó zivatar és jégeső következtében teljes sötétség állott be, s mindkét rész visszavonult táboraiba. A kémszemlére kiküldött török lovasság 3 órányira előrenyomult az orosz területen s azon jelentést hozta, hogy az oroszok sokkal kevesebben vannak, semhogy a sorekeli positjót megvédhetnék, s valószinüleg területekre visszavonulva defensivában fognak maradni. Az angol készülődések Chathamból jelentik a „Daily Telgr.“-nak júl. 27-től. A „Temeraire“ páncélos toronyhajót augusztus 1-én indítják , a kikötőből, tisztjei és legénysége 530 ember, rendeltetése a Középtenger. Portsmouthból jelentik a „ Standard “nak . A „Crocodile“, a második indiai csapatszállító hajó, ma este indult el a kikötőből igen lelkes búcsú mellett. A Crocodileon 23 tiszt, 40 altiszt és 840 ember van; ehhez járult még 6 altiszt és 188 ember Malta számára. A Crocodile elindultakor mintegy 300 ember állt a kikötőben s háromszorosan éltetve a törököket, intettek búcsút a távozó katonáknak. Ma délután a „Tamar“ csapatszállító hajó Devonportba indult, hol kiigazítják s esetleg szolgálatra alkalmazzák. A „Serapis“, „Malabor“ és „Jumna“ elindulására kitűzött napok : augusztus 1., 4. és 8-ika. Valószínűleg legközelebb a 8-ik, 19-ik és 100-ik ezred, a 17-ik dzsidás, a 8-ik huszár, a 3-ik lövész-dandár, és az 5-ik tüzér-dandár küldetnek el. A többi csapatszállító hajók élelmezését nagy erélylyel folytatják. Molnárok és sütők a Clarence- Yardban szorgalmasabban dolgoznak, mint a méhek, mert ezek csak nappal működnek. Lehet mondani, hogy kilencz napot dolgoznak egy héten. Egy olasz, forradalmi proclamatio. Táviratilag jeleztük már azt a proclamátiót, melyet a trieszt-isztriai olasz nemzeti comité tett közzé, szövegét itt közöljük: Trieszt, 1877. julius havában. Polgártársak ! Az örök boszut, melyre megesküdtek atyáitok, a régi rómaiak, ti évszázadokon át tápláljátok Ausztria ellen. A diplomatikai eszközök ravaszsága, a szerződések hamis becsületessége nem volt képes Olaszország minden szögletéből ki nem pusztult idegen uralom szégyenét lemosni, jajkiáltásaitokat elnyomni. Triesztiek! Hagyjátok félbe egy napig munkátokat, a közös ellenséggel szemben feledjétek a pártoskodást, és legyen az a fölkelés napja! Törjétek szét a méltatlan jármot, mutassátok magatokat a gonosz ellenséggel szemben olyannak, mint a minek vagytok, szabadságtok féltékeny őrzői gyanánt, kik képesek vagytok vérrel visszaszerezni a haza szent jogait. A legjobb hazafiak, Garibaldi, Cairoli, Avezzana, Fabrizi, az olasz testvérek mindnyájan rátok függesztik szemeiket, és készek segítségetekre sietni. A pillanat ünnepélyes , a hamis politikai egyensúly homokjára épített alaktalan osztrák colossus ing és összedüléséhez közel. Az olaszok emlékeznek kiontott veretekre , midőn a salvorei csata napját ünnepeltétek, Adria túlsó partjáról válaszolt Velencze és Róma Nápoly, Genua, Milano és Palermo ugyanoly lelkesedéssel vettek benne részt. De a régi elnyomás iskolájában kipróbált városok hogyan is tagadhatnák meg a gondolatnak a vonzalomnak adóját ? Miként tagadhatnák meg a hathatós támogatást, midőn harezra készültök ? Ha rátok gondolnak, kiket ugyanaz a nap melegít, ugyanaz az eszmény lelkesít, akkor Rómában életre ébred Colának, Veletrezében Maniának, Nápolyban Masaniellonak, Genuában Ballislának, Turinban, Miccának, Palermoban a vecsernyének és Milánóban az „öt napnak“ emléket Triesztiek! Ne legyen szó a nyugalomról, míg Ausztria nevezi legszentebb jogaitokat a suli és a trieszti alpokról. Ti hatalmas szövetségessel birtok a történelemben és az idők geniusában. Ausztria az absolutismus, mely meghal. Olaszország a népek lelkiismerete, mely fölébredt. Húszba lapokból. Anglia és mindig csak Anglia — ebből a czikk-tárgyból ki nem fogynak a muszka újságok. Valóságos aranybánya. A „St. Peterburgskija Viedomosti“ azt kérdi, hogy kit akar az angol kormány elámítani, mikor azt mondja, hogy a "Gallipoli megszállására útban levő hadcsapatok a mai- tai helyőrség erősbítésére küldetnek. A Beacons- field és Derby-kabinet nyomorult politikája napfényre jött. A tory minisztereknek nincs elég bátorsága szándéklatait egyenesen beismerni. Ha ezek azt gondolják, hogy megállíthatják az események menetét s tetteiket előre meghatározhatják, akkor nagyon tévednek már azért is hogy Angolországnak kilépése a semlegességből, a semlegességnek más részről való megszakítását maga után vonandja. Miután Angolország nem akar mint Törökország szövetségese nyíltan fellépni, beavatkozása és török területnek elfoglalása csak felül szolgálhat az ottomán birodalom felosztására. Ugyanazon Anglia mely több éven át gondosan őrködött a török birodalom felett s ennek fentartására pénzben és vérben áldozatokat hozott, most a legelső olyat kezdeni, ami egyértelmű Törökország felosztásával. Hangsúlyozzák más államok önzéstelenségüket mindazonáltal várható, hogy az angol hadcsapatoknak Gallipoliban kiszállása után az olasz hadak Albániába az osztrákok pedig Boszniába és Herczegovinába fognak bevonulni. Diplomatikus nyelven ezt ideiglenes jelentőségű párhuzamos occupátiónak nevezik, de az egyszerű halandók nyelvén egy államnak egynéhány idegen hatalom hadserege által való megszállása annyit jelent, hogy az örökösök az örökösödés jogába léptek. Lord Derby azt állítja, hogy Törökországnak nincs joga Angolország segítségére számítani, s mégis készületeket tesznek az angol kormányférfiak a török terület elfoglalására. Az angolok nem bíznak Oroszországban, de mily bizalommal viseltethetik Oroszország is oly politika iránt, mely czéljainak elérése végett senkitől és semmitől sem riad vissza ? A „Sovremennyja Izviestija“ okoskodása szerint Angolország Gallipolinak megszállása által kilép a semlegességből s vagy szövetségese lesz a portának vagy pedig oly foglalást visz véghez, mely szemtelenségénél fogva páratlan a történelemben. A szultán állítólag Gallipoli megszállásába beleegyezett s ha ez áll, akkor szövetségesre tesz szert. Fegyveres szövetség, ha a beleegyezés feltételes is, egyenes ellentétben áll a semlegességgel. Bécsben is forronganak. Ott kellemetlen hatást tettek a Bolgárországban alkalmazásba jövő döntő rendszabályok. Ha az angol hadsereg Gallipoliban partra száll, akkor bizonyosan Ausztria is sietni fog Boszniának régen óhajtott elfoglalását érvényesíteni s Olaszország sem marad tétlenül, a szerencsétlen Törökországot darabokra fogjuk tépni. Törökország legjobban járna, ha Oroszországgal külön békét kötne, mert ez legalább területi épségét biztosítaná. TÁVIRATOK A HÁBORÚRÓL Bécs, jul. SO.Eredeti távirat.) A bejelentett minisztertanácsot holnap tartják meg. Erősen állítják, hogy semmi esetre sincs szó nagyobb mérvű katonai actióról. Általában amit tenni szándékoznak, arra szorítkozik, hogy mozgósítani fogják Jovanovics hadosztályát, mely Dalmácziában fekszik, továbbá Mollináry hadtestét, mely Horvátország és Szlavóniában van elhelyezve; ez utóbbihoz tartozik még Szapáry hadosztálya is. Ezen csekély haderő mozgósítására azonban minden, még a vasúti menetrend és a kibocsátandó parancsok is készen állanak. És az említett értelemben való határozat, ha az holnap meghozatik, minden késedelem nélkül végre fog hajtatni. A leghatározottabban kétségbe vonják, hogy a tanácskozás alatti intézkedés támadó jelleggel bírna bárki ellenében is. Az itteni minisztérium fölfogása az, hogy az interpellációkra 1877. május 4-én és június 8-án adott válaszokban megjelölt politikához ma is változatlanul ragaszkodik. Ami különösen abban nyilvánul, hogy nagyobb katonai intézkedések költségének fedözésére semmi pénzügyi intézkedés nem létetett, és hogy egyedül bizonyos rendőri természetű intézkedések forognak kérdésben, azon eshetőségre, ha a Balkán félsziget eseményei által minket közvetlenül érintő új helyzet teremtetnék. Bukarest, júl. 30. (Eredeti távirat.) Itt azt a hírt terjesztik (de senki sem hiszi), hogy a trónörökös nagyherczeg tegnapelőtt a Lomnál győzelmet vívott ki Akhmet Ejub pasa fölött, s állítólag 5000 törököt fogott el. Belgrád, jul. 30. {Eredeti távirat). A görög consul Athénből érkezett fontos táviratok következtében Kragujeváczba utazott, hogy a szerb kormánynyal tanácskozzék. Sumla, jul. 27.Eredeti távirat, érkezett d. u. 3 óra 40 perczkor, s igy esti lapunk számára elkésett.:) Ozmán pasa hadseregéből Adil hadosztálya Tirnova felé előnyomult, és bevette Lovcsát. Az oroszok két részre oszolva futottak meg. Az egyik rész Nkápoly felé, a másik Tirnova felé. A törökök erősen üldözték őket. Sumlába bolgárok érkeznek, kik az orosz uralommal elégedetlenek . Várnába is menekülnek bolgárok. Bécs, jul. 30. Bukarestből jelentik a „Polit. Corr.‘'-nek jul. 30-ról. Állítják, hogy Manu tábornok, a nikápolyi román csapatok parancsnoka utasítást kapott az orosz főhadiszállástól, hogy szükség esetében cooperáljon az orosz hadsereggel, sőt a harczban is aktív részt vegyen. Bécs, júl. 30. Athénból jelentik a „Polit. Corr.“-nek e hó 30-ról. Görögország tudatja Francziaországgal, hogy a politikai helyzet miatt nem vehet részt a világkiállításban. A görög tartományokból és Törökországból számtalan menekült, úgyszintén a belföldi fiatalságból is sokan állanak be az önkéntes zászlóaljakba. ni i—— ■——-—n— EGYÉB TÁVIRATOK. Bécs, júl. 30. (Eredeti távirat.) A „N. Fr. Presse“ jelenti: Augusztus 3-án valószínűleg összeül az osztrák-magyar vámkonferencia, hogy az általános vámtarifa behozatala fölött tanácskozzék. München, júl. 30. Az osztrák császárné ma ide érkezett, és azonnal folytatta útját Bécsbe. London, júl. 30. A „Reuter ügynökség“ jelenti Konstantinápolyból. A seik-ul-izlamnak rendeletét fölolvasták a mecsetekben; ebben nyugalmat és megadást ajánl a lakosságnak, és inti a lakosságot, hogy a keresztyénekkel szemben minden ellenséges cselekedettől tartózkodjék. New-York, júl. 30. Jelenleg mindenütt nyugalom uralkodik, a kabinet nem tart naponként ülést. New Orleansban fölfegyverzik a milicziát, mert néhány iparág strikeolni készül. Paris, júl. 30. A „Moniteur“ dementálja azt a hírt, hogy a diplomatiai személyzetben változás fog beállani. Francziaországból, Mac-Mahon tábornagy ismét körúton jár. Miután visszatért az avori táborból Bourgesba érkezett hol — mint a hivatalos lap elbeszéli, — 101 ágyulövéssel üdvözölték. A városba való bevonulásakor, a belügyminiszter, a praefectus, a bourgesi maire és három segédje követték őt kocsikban. Ahol a menet elvonult az utczák föl voltak ékesítve, a házakon zászlók kitűzve, és a nép tisztelettel köszönte őt. A tábornagy a székesegyház előtt lépett ki a kocsiból, hol Mgr. de la Tour d’Auvergne üdvözölte. A tábornagy azután a praefecturába ment, ahol a hatóságokat fogadta. A bourgesi maire első szólott és ezt a beszédett mondotta: Tábornagy úr! Ön meg akarta látogatni departementünkat. Én mindnyájunk nevében üdvözlöm önt. Mi büszkék és boldogok vagyunk, hogy önt körünkben látjuk, azt, kit Francziaország képviselői legméltóbbnak tartottak az ország első méltóságára. Békés és munkás népünk méltányolva az ön gondoskodását, megszakította a be aratás által igénybe vett munkáját, és eljött üdvözölni önt. Ők fölfogták az ön missiójának nagyságát, és tudják, hogy ezt mindez ideig betöltötte. Az ön szava, melyben senki sem kételkedik Európában, igazi biztosíték előttünk; ön nem fog csalatkozni nemes törekvésében. A külföldet illetőleg, ön megszilárdíthatja a békét, és fentarthatja a külfölddel barátságos viszonyainkat. Itthon pedig képes lesz ön föntarthatni a rendet támogatva különbség nélkül mindazokat, kik önnel együtt védelmezik az örök elveket, melyeken ezen rend nyugoszik, azon elveket, melyek ezen két szóban, az ön egész életének jelszavában foglaltatnak : isten és haza. Legyen tehát üdvözölve ezen régi városban, mely növekszik, boldogul és átalakul. Végig menve rajta, ön saját maga meggyőződhetik, hogy az elért haladáson kívül, mennyire szüksége van az ön kormányának hathatós támogatására, hogy befejeztessék a megkezdett munka, és Szt.-Jakab városa oly jövőt érhessen meg, mely méltó régi és dicső múltjára. A tábornagy így felelt: Maire úr! Örülök, hogy meglátogathattam Bourges városát, és kedvesen lepett meg a nyert fogadtatás. Köszönetet mondok a lakosságnak és az egész Cher departementnak. Önbizalmuknak tanúságát tolmácsolja előttem, mely most különösen becses előttem. Bátorítanak azon politikának követésére: külföldön, fenntartani a békét; itthon, az alkotmány terén haladni, a rend minden párthoz tartozó embereinek élén; megvédelmezni őket nem csupán a felforgató szenvedélyek, hanem saját elragadtatásuk ellen is; követelni tőlök, hogy vessenek véget a köztök uralkodó meghasonlásnak, hogy elháríthassuk a radicalizmust, mely közös ellenségünk, íme célom, más sohasem volt. Vádolták szándékaimat és elferdítették tetteimet, beszéltek megzavart külviszonyokról, megsértett alkotmányról, fenyegetett lelkiismereti szabadságról. Sőt visszaidézték, nem tudom minő tervét a régi régiméhez való visszatérésnek, beszéltek nem tudom minő titkos befolyásokról, mit a papok gyakorolnának. Mind megannyi rágalom. A közjózanész világos ítéletet mondott erre úgy Francziaországban, mint külföldön. Egy pillanatig sem fognak ezek bátorságomtól megosztani. Nem fognak megakadályozni abban, hogy betöltsem feladatomat azon emberek segítségével, kik az országban politikám adandó segédei lesznek. Meg vagyok győződve, hogy a nemzet meg fog felelni fölhívásomnak, s hogy új megbízottjainak választása által véget fog vetni a viszálynak, melynek meghosszabbítása csak ártalmára lehet az ő érdekeinek, és megakadályozhatja nagyságának békés fejlődését.“ Ezután a megyei tanács elnöke üdvözölte az országnak a gondviselése által adott államfejét. * Bisson tábornok a lapok közlése szerint következő levelet intézett a „Gironde“ szerkesztőjéhez: Szerkesztő úr! Ma lapjában idézi ön a „Figaro“ egy czikkét, mely azt mondja a többi közt, hogy a május 16-iki coalitio mellett van a kormány, az állami hivatalnokok, a tábornokok stb.“ — A „Figaro“ bizonyosan nem tudja, hogy a franczia hadsereg nem tartozik semmiféle koalitióhoz, hogy csak a katonai szabályoknak engedelmeskedik és a kormánynak, melyet az általános szavazati jog adott a nemzetnek. Nekünk katonáknak csak óhajaink lehetnek. Isten óvjon meg bennünket jövőben oly megláztatásoktól, mint az 1870-iki volt! Fogadja stb. Busan oszt.tábornok.