Ellenőr, 1877. július (9. évfolyam, 235-291. szám)

1877-07-31 / 290. szám

(Előfizetési árak: Egész évre . . 20 frt — kr. Évnegyedre . . 5 frt — kr. Félévre . . . 10 „ — „ Egy hónapra . 1 „ 80 „ Egyes szám ára 6 krajczár. Szerkesztési iroda: offizdaj?esten., nádor-zztcza. 6. szám. Semmit sem közlünk, ha nem tudjuk, kitől jön. — Köziratok visszaküldésire nem vállalkozunk. — Posta által csak bérmentes leveleket fogadunk el, 290. szám. ft reggeli kiadás. Budapest, kedd, julius 31. 1877. hirdetések felviteli a. Trdax LeKirrolta ZbarL: Budapesten, nádor-utcza 6. szám (Légrády testvérek irodájában). További Havas, Lati te ft Cie. ezégnél Parisban (Place de la Bourse Nr. 8). Hirdetésekért járd díj csakis az „Ellenőr“ kiadó­ hivatala által nyugtázott számla ellenében fizetendő. K­iadó-hivatal: Budapesten, nádor-atera 6. szám. Ide intézendők az előfizetések it a lap­­zaküldésére vonatkozó minden felszólalás. IX. évfolyam. A* „Ellenőr“ ára marad a régi. Figyelmeztetjük azon t. olvasóinkat, kiknek e hó végével előfizetésük lejár, hogy azt mielőbb megújítani szíveskedjenek, nehogy a lap elküldésében késedelem történjék. Lapunk esti kiadása ezentúl féltve* jelenik meg, anélkül, hogy árát fel­emelnék. Midőn ezt teszszük, csak kötelességet rovunk le a tisztelt közönség irányában, mely anyagi áldozataink és journalistikai igyekezetünk jutalmául, lapunknak rövid idő alatt oly elterjedést biztosí­tott, a minővel még ritka magyar lap dicsekedhetett. S különösen esti lapunknak, a magyar hírlap­irodalomban eddig példátlanul álló elterjedése, ösztönzött arra, hogy e kis lapunkat is épp oly válto­­zatossá és élénkké tegyük, mint reggeli lapunk, ami csak a tér bővítésével érhető el. Féléves esti lapunk már most minden rovatot felölel. Van szórakoztató része: Tárczában és csarnokban, humtorisztikus apróságul s gazdag és pontos üzleti rovata, melyre kiváló gon­dot fordítunk. fél évre...........................................10 frt. — negyed évre.......................................5 frt. — havonként........................................1 frt 80 kr. Ez alkalomból figyelmeztetjük a t, közönséget, hogy az „Ellenérvre a hó bármely nap­jától kezdve előfizethetni. A HÁBORÚ. Budapest, júlus 30. A nap kérdése függőben maradt. Bécs­ben csak holnap tartják meg a miniszterta­nácsot, mely a monarchia állásfoglalását a keleti háború új pbázisával szemben meg­határozni fogja. Tartózkodunk a találgatások számát szaporítani. A teljes bizonyosság úgyis csak rövid idő kérdése. Csak azt kell constatál­­nunk, hogy semmi nem fordult elő ma nap­közben, a­mi e várható határozatokra vo­natkozó véleményünkben megingatott volna. Kitűnő forrásból merítő bécsi tudósí­tónk határozottan kiemelte, hogy a jelen pillanatban valószínűleg elegendő katonai rendszabály lesz, a három határszéli hadtest mozgósítása s a hadi készültség kihirdetése. Ami hírünk azóta érkezett, csak megerősít e föltevésben. De egyszersmind abban is, hogy a szándékolt rendszabály nem marad­hat e mértéken alul. * A mozgósításról, következő véleménye­ket, színezéseket és találgatásokat olvasunk az éjjel érkezett bécsi lapokban: „Neue Frei Presse.“ „A minisztertanács, melynek az esetleges mozgósítás rendszabályaival kell foglalkoznia, holnap fog összeülni. Erősen állítják, hogy na­gyobb ac­ióról, vagy épen megszállásról semmi esetre nincs szó. A miniszteri tanács csak ab­ban fog határozni, váljon a Száva mentében elő­vigyázatból és határerősítés gyanánt fölállí­tandó hadtestek ,ne küldessenek-e már most oda ? Hogy ez nem történt meg akkor, midőn a két parl­amentben, az interpellációkra válasz adatott, ennek az volt főleg az oka, mert aratás idejében — állítólag — nem akarták elvonni a munkaerőt. Most már elenyészett ez az ok, tehát még egyszer megpendítik ezt az elővigyázati intézkedést. A mi­nisztertanács fog határozni: váljon eljött-e ennek az ideje?“ „Fremdenblatt11. A mai nap sem politikai sem katonai értelem­ben nem változtatta meg a helyzetet. Azon ha­tározatokról, melyek ma és holnap fognak hozatni Ausztria-Magyarországnak a keleti kérdésben el­foglalt állására vonatkozólag, aligha fog valami bizonyos nyilvánosságra jutni. „Deutsche Zeitung." „Az összeülő közös minisztertanácsnak czélja az, hogy határozzanak, váljon a keleti viszonyok annyira érettek-e a jelen pillanatban, hogy a mon­archiának oka van semleges politikájának elha­gyására. Azt vélik, hogy a minisztertanács erre igen­nel fog válaszolni, és a hadseregnek részleges moz­gósítását elrendeli. Ausztria a katonai actióba való belépésé­vel ugyan eltérne eddigi semleges politikájától, de ezzel még nem adná föl semleges álláspontját. Állítólag Ausztria-Magyarország, úgy ezután mint azelőtt, sem Törökország sem Oroszország pártjára nem áll, de rendelkezni fog a szükséges katonai hatalommal, hogy a békekötésnél az őt meg­illető befolyást érvényesítse érdekeinek megőrzésére. Mivel a kormány köreiben úgy vélekednek, hogy ezek a tárgyalások már nemsokára megkez­dődnek, azért czélszerűnek tartják a részleges moz­gósítást siettetni. Ennek bárki ellenében sincs támadó czélja. Meg kell akadályoznia, hogy Ausztria Magyaror­szág eddigi semleges politikája utólagosan nem váljék kárára, és elősegítenie, hogy a békekötés alkalmával, a monarchia érdekeivel megegyező kí­vánságainak a szükséges súly megadassék. Ez egyszer az a sajátságos, a történelemben egyedül álló eset történik meg, hogy Ausztria-Ma­gyarország háború után készül kifejteni haderejét, és a fegyveres semlegességet teszi magáévá, miután a háború alatt a fegyverelen semlegességgel is meg­elégedett. „II. Wiener Tagblatt." A tajváninneni minisztereket mind meghív­ták a minisztertanácsba. Ebben az egész politikai helyzetet tanácskozás tárgyává teszik, és az Ausz­tria és Olaszország közötti viszonyról is megkap­ják a miniszterek az utóbbi sok mindenféle hírek miatt szükséges fölilágositást. A plevnai ütközet. (Éjjeli posta.) Az „Alig. Ztg.“ levelezője az orosz táborból a következőket írja jul. 22-ikéről: A 9. hadtest 17. és 19. gyalogezrede 17-kén azon utasítást kapta, hogy a délre Plevnába vez­­zető utón előrenyomuljon és Plevnát foglalja el. ■ Nem lehetett föltenni, hogy Plevnában nagyobb csapattömegek vannak régebb idő óta, mert ezek min­denesetre megmentették volna a nikápolyi csapato­kat a katasztrófától. Elégnek látszott tehát csak egy dandárt kiküldeni. 19-ikén délután a 17. és 19. ezred dandárja egy szotnya kozákkal és 5 üteggel megérkezett Plevna előtt. Plevnát meg­szállva találták, s sikertelen ágyuharcz volt estig. 20-ikán a 17-ik ezred négy zászlóalja benyo­mult Plevnába s ott megerősítette magát. Az összes gyalogság,­­ a tüzérség és az utána küldött 18. ezred által támogatatva megtámadta a török had­állásokat, s a 19. ezred egyes részei be is nyomul­tak a török ütegekbe. Oldalrészről nem érkezett je­lentés, hogy még nagyobb török csapattömegek közelednek, s Viddin felől ez képzelhetetlen is volt. Ekkor azonban a csapatok maguk jelentkeztek. Plevna mellett a terrénum igen egyenetlen s a lej­tők igen csalitosak. A hid hidja a törökök kezé­ben volt, s mint látszik orosz részről semmit sem tettek annak elfoglalására. Nyugat felől már most az orosz ezredeket minden bokorból és csalitból, valamint a töltés fe­lől borzasztó tűz fogadta. A már megsebesült Ro­senbaum ezredes rohamra tüzelte katonáit, de oldalt és szembe golyózápor hullott a katonákra . Rosen­baum ezredes második halálos sebet kapott fején; még 12 tiszt fizette meg hősiességét halállal ; 20 tiszt, majdnem mindannyi kapitány megsebesült; az ezred másnap 1300 főnyi veszteséget számlált. Az elősietett 18. ezred is 20 tisztest és 900 embert vesztett. A 19. ezredet három szakasz lovasság tá­madta meg, s szintén érzékeny veszteségeket oko­zott annak. Egy szotnya kozák leugrott a lovak­ról, s gyalog harczolt; 36 ember esett el és sebe­sült meg a 86-ból. Az elősietett Schilder-Schuldner tábornoknak vissza kellett vonulnia, mivel semminemű segítség nem volt várható. Visszavonta tehát az ezredeket a legközelebbi kedvező positióig. A magaslatok megmászásakor esett a legtöbb veszteség. Csak ke­vés török fogoly maradt az oroszok kezében ; míg ellenben az oroszok sok nehezen sebesültet voltak kénytelenek a törökök kezei közt hagyni , a vissza­vonulásnál is sok sebesült juthatott a hitetlenek ke­zei közt. Még nem lehetséges a csata folyamát kö­zelebbről részletezni, mint éppen így. A nagy üt­közet felsőbb vezérlet nélkül folyt, az ezredek ön­állóan jártak el s fegyvereik győzelmében a meg­szokás folytán bízva, elhamarkodták a dolgot, azt hive, hogy egyedül a bravourtól függ minden. Krüdener tábornoknak még eddig nem sike­rült öszpontosítania hadtestét. A Turnuban levő ro­mán hadtestnek nem volt rendeltetése Nikápolyt megszállani. Krüdener tábornok tehát kénytelen volt egy egész dandárt fordítani a foglyok őrzésére s a sebesültek szállítására. A 124. ezred még min­dig Szisztovában őrizte a hidat. Lehetetlen volt te­hát Plevnát egy gyönge erővel, még egyszer meg­támadni. A hadtest a nikápolyi helyőrséget képező négy zászlóalj kivételével ma Ozmán és Viddin közt Brizlamnál pontosul össze, míg a törökök Vi­­licza mellett 40 zászlóaljjal állanak. Tegnap körüljártuk a brizlámi tábort; nem lehet mondani, hogy nyomott hangulat­a uralkodik; daczára a nikápolyi és plevnai két napon szen­vedett veszteségeknek a táborban harczkedv ural­kodik. Több ismerős tiszt panaszolta derék hajtásai és parancsnokai halálát; a számos elesett tiszt vesz­teségét nehéz pótolni. Krüdener tábornok egyelőre kénytelen lesz bevárni, hogy mit csinálnak a törö­­rökök,­­ csak erejének összepontosítása s megerő­sítése után támadhatja meg az ellenséget. (Éjjeli posta.) Midhat pasának — mint a „D. Ztg.“ írja — a többi közt: Hiteles forrásból tudósítást vettünk, hogy Midholt pasa a többi közt bizalmas missióval bízatott meg, hogy egyengesse a tért, Ausztria és Anglia egyetértésének létesítése végett, a porta javára, harczias értelemben, de a békekötés esetére is, és hogy minden esetben biz­tosítsa e két hatalom támogatását. Állítólag a porta terület-átengedést­­is ajánlott, és a tárgyalásának alapjául ez is számításba vétetik. Midhát pasa ma délelőtt hosszasabban dolgo­zott a török követségnek egyik előkelő hivatalno­kával. Egyidőben távirati jelentések alapján consta­­tálja a „D. Ztg.“ azt a tényt, hogy 60.000 ember­ből álló török sereg Mehemed Ali pasa főparancs­nok közvetlen vezetése alatt, gyorsmenetekben kö­zeledik az orosz hadsereg felé, és vagy már ma, vagy legfelebb holnap Tirnovába ér. Ez a 60.000 ember különben még nem a török haderő zöme, mert ezek hallatlan sietséggel gyűjtettek össze, és erős hadoszlopok követik őket gyorsmenetekben. Pétervárról. A plevnai orosz vereségek alkalmából az „Alig. Ztg.“ pétervári levelezője a következő ész­revételeket teszi: „A plevnai szerencsétlen eset ismét két mo­mentumot világított meg, egyrészről a vigyázatlan­ságot, a­melylyel — a csapatok vitézségére való bizalommal, nem véve tekintetbe a gyöngébb had­erőt az ellenség erős positióival szemben, — az ellenséget megtámadták, s másrészről tiszteink és katonáink hős önfeláldozását. Plevna mellett a mi részünkről három ezred harczolt, körülből 6—7000 ember; veszteségünk több 2000 embernél, tehát egy harmadánál. A leg­nagyobb arány, melyet tudtunkkal a hadi történe­lem fölmutathat. A három ezredparancsnok közül kettő maradt meg, a dandártábornok megsebesült, ötven tiszt meghalt vagy megsebesült. Többet, mint a­mennyit csapataink és tiszteink Plevna mellett tettek, tenni nem lehet. A balaklavai angol lovas­ságról azt mondták: „C’est magnifique, mais ce n’est pas la guerre“ , még nagyobb igazsággal le­hetne e szavakat Plevnára alkalmazni.­­ Kiemelhető ez alkalommal, hogy mily káros befolyással van az egyes csapatvezetőkre a puska-­­ port nem szagoló szláv sajtó szálassága. Komoly politikai körökben már régóta rosz szemmel nézik, hogy mennyit tanultak ebben a tekintetben a fran­­cziáktól a nagyszájú szlavisták. A szláv szélső pár­tok szeretnék a viszonyokat hatalmukba keríteni, s saját politikát csinálni, melynek érdekében Sándor czár pedig nem indította meg a háborút. Ha tehát nem is kell attól tartani, hogy e tekintetben változás áll be, mégsem lehet figyelmen kívül hagyni, hogy a felelősséggel nem bíró szláv sajtó, nagyszájúsága tetemes befolyást nyert. Ultraszláv szellemben terrorizmust igyekeznek gyakorolni, s a­nélkül, hogy puskaport szagoltak volna, ez vagy amaz csapatvezért a lapok támadá­saitól való félelem elhamarkodott lépésekre vezeti. Szükséges lesz föllépni ezen pánszláv eljárás ellen. (Hát csak lépjenek föl, a­mint tetszik — de min­denesetre originális módja ez a vereségek mente­­getésének, legkivált Oroszországban, a­hol oly sok­oldalúig igyekeznek alkalmazni az újonnan fölfe­dezett „közvélemény nyomását.“ Erzerumból jelentik a „N. Fr. Pressernek jul. 27-ikéről: A­zhmed Mukhtár pasa ma reggel két lovasezredet küldött kémszemlére a határon át. Ezen mozdulat födözésére egyúttal egy gyalogságból és lovasságból álló hadoszlop küldetett a török főhad­sereggel szemközt álló orosz csapatok ellen. Az oro­szok meglepetve, a legnagyobb sietséggel, 10 lovasez­reddel és 16 zászlóaljjal csatarendben elitnek nyomul­tak. Nem volt azonban egyéb kölcsönös demostratiónál s néhány ágyulövésnél, mert esti 5 órakor bor­zasztó zivatar és jégeső következtében teljes sötét­ség állott be, s mindkét rész visszavonult táboraiba. A kémszemlére kiküldött török lovasság 3 órányira előrenyomult az orosz területen s azon jelentést hozta, hogy az oroszok sokkal kevesebben vannak, semhogy a sorekeli positjót megvédhetnék, s való­­szinüleg területekre visszavonulva defensivában fog­nak maradni. Az angol készülődések­ Chathamból jelentik a „Daily Telgr.“-nak júl. 27-től. A „Temeraire“ pánc­élos toronyhajót au­gusztus 1-én indítják ,­ a kikötőből, tisztjei és le­génysége 530 ember, rendeltetése a Középtenger. Portsmouthból jelentik a „ Standard “nak . A „Crocodile“, a második indiai csapatszállító hajó, ma este indult el a kikötőből igen lelkes búcsú mellett. A Crocodileon 23 tiszt, 40 altiszt és 840 ember van; ehhez járult még 6 altiszt és 188 em­ber Malta számára. A Crocodile elindultakor mint­egy 300 ember állt a kikötőben s háromszorosan éltetve a törököket, intettek búcsút a távozó kato­náknak. Ma délután a „Tamar“ csapatszállító hajó Devonportba indult, hol kiigazítják s esetleg szol­gálatra alkalmazzák. A „Serapis“, „Malabor“ és „Jumna“ elindu­lására kitűzött napok : augusztus 1., 4. és 8-ika. Valószínűleg legközelebb a 8-ik, 19-ik és 100-ik ezred, a 17-ik dzsidás, a 8-ik huszár, a 3-ik lö­vész-dandár, és az 5-ik tüzér-dandár küldetnek el. A többi csapatszállító hajók élelmezését nagy erélylyel folytatják. Molnárok és sütők a Clarence- Yardban szorgalmasabban dolgoznak, mint a méhek, mert ezek csak nappal működnek. Lehet mondani, hogy kilencz napot dolgoznak egy héten. Egy olasz, forradalmi proclamatio. Táviratilag jeleztük már azt a proclamátiót, melyet a trieszt-isztriai olasz nemzeti comité tett közzé, szövegét itt közöljük: Trieszt, 1877. julius havában. Polgártársak ! Az örök boszut, melyre megesküdtek atyáitok, a régi rómaiak, ti évszázadokon át tápláljátok Ausztria ellen. A diplomatikai eszközök ravaszsága, a szer­ződések hamis becsületessége nem volt képes Olasz­ország minden szögletéből ki nem pusztult idegen uralom szégyenét lemosni, jajkiáltásaitokat elnyomni. Triesztiek! Hagyjátok félbe egy napig munkátokat, a közös ellenséggel szemben feledjétek a pártosko­dást, és legyen az a fölkelés napja! Törjétek szét a méltatlan jármot, mutassátok magatokat a gonosz ellenséggel szemben olyannak, mint a minek vagy­tok, szabadságtok féltékeny őrzői gyanánt, kik ké­pesek vagytok vérrel visszaszerezni a haza szent jogait. A legjobb hazafiak, Garibaldi, Cairoli, Avez­­zana, Fabrizi, az olasz testvérek mindnyájan rátok függesztik szemeiket, és készek segítségetekre sietni. A pillanat ünnepélyes , a hamis politikai egyensúly homokjára épített alaktalan osztrák colossus ing és összedüléséhez közel. Az olaszok emlékeznek kion­tott veretekre , midőn a salvorei csata napját ünne­peltétek, Adria túlsó partjáról válaszolt Velencze és Róma Nápoly, Genua, Milano és Palermo ugyanoly lelkesedéssel vettek benne részt. De a régi elnyo­más iskolájában kipróbált városok hogyan is ta­gadhatnák meg a gondolatnak a vonzalomnak adó­ját ? Miként tagadhatnák meg a hathatós támoga­tást, midőn harezra készültök ? Ha rátok gondolnak, kiket ugyanaz a nap melegít, ugyanaz az eszmény lelkesít, akkor Rómában életre ébred Colának, Veletr­ezében Maniának, Nápolyban Masaniellonak, Genuá­­ban Ballislának, Turinban, Miccának, Palermoban a vecsernyének és Milánóban az „öt napnak“ em­léket Triesztiek! Ne legyen szó a nyugalomról, míg Ausztria nevezi legszentebb jogaitokat a suli és a trieszti alpokról. Ti hatalmas szövetségessel birtok a történelemben és az idők geniusában. Ausztria az absolutismus, mely meghal. Olaszor­szág a népek lelkiismerete, mely fölébredt. Húszba lapokból. Anglia és mindig csak Anglia — ebből a czikk-tárgyból ki nem fogynak a muszka újságok. Valóságos aranybánya. A „St. Peterburgskija Viedomosti“ azt kérdi, hogy kit akar az angol kormány elámítani, mikor azt mondja, hogy a "Gal­lipoli megszállására útban levő hadcsapatok a mai-­­ tai helyőrség erősbítésére küldetnek. A Beacons-­­ field és Derby-kabinet nyomorult politikája nap­fényre jött. A tory minisztereknek nincs elég bá­torsága szándéklatait egyenesen beismerni. Ha ezek azt gondolják, hogy megállíthatják az események menetét s tetteiket előre meghatározhatják, ak­kor nagyon tévednek már azért is hogy An­­golországnak kilépése a semlegességből, a sem­legességnek más részről való megszakítását ma­ga után vonandja. Miután Angolország nem akar mint Törökország szövetségese nyíltan fellépni, be­avatkozása és török területnek elfoglalása csak fe­­lül szolgálhat az ottomán birodalom felosztására. Ugyanazon Anglia mely több éven át gondo­san őrködött a török birodalom felett s ennek fen­­tartására pénzben és vérben áldozatokat hozott, most a legelső olyat kezdeni, a­mi egyértelmű Tö­rökország felosztásával. Hangsúlyozzák más álla­mok önzéstelenségüket mindazonáltal várható, hogy az angol hadcsapatoknak Gallipoliban kiszállása után az olasz hadak Albániába az osztrákok pedig Boszniába és Herczegovinába fognak bevonulni. Diplomatikus nyelven ezt ideiglenes jelentőségű pár­huzamos occupátiónak nevezik, de az egyszerű ha­landók nyelvén egy államnak egynéhány idegen hatalom hadserege által való megszállása annyit jelent, hogy az örökösök az örökösödés jogába léptek. Lord Derby azt állítja, hogy Törökországnak nincs joga Angolország segítségére számítani, s mégis készü­leteket tesznek az angol kormányférfiak a török te­rület elfoglalására. Az angolok nem bíznak Oroszor­szágban, de mily bizalommal viseltethetik Oroszor­szág is oly politika iránt, mely czéljainak elérése végett senkitől és semmitől sem riad vissza ? A „Sovremennyja Izviestija“ okoskodása sze­rint Angolország Gallipolinak megszállása által ki­lép a semlegességből s vagy szövetségese lesz a portának vagy pedig oly foglalást visz véghez, mely szemtelenségénél fogva páratlan a történelem­ben. A szultán állítólag Gallipoli megszállásába bele­egyezett s ha ez áll, akkor szövetségesre tesz szert. Fegyveres szövetség, ha a beleegyezés feltételes is, egyenes ellentétben áll a semlegességgel. Bécsben is forronganak. Ott kellemetlen hatást tettek a Bolgárországban alkalmazásba jövő döntő rendsza­bályok. Ha az angol hadsereg Gallipoliban partra száll, akkor bizonyosan Ausztria is sietni fog Bosz­niának régen óhajtott elfoglalását érvényesíteni s Olaszország sem marad tétlenül, a szerencsétlen Törökországot darabokra fogjuk tépni. Törökország legjobban járna, ha Oroszországgal külön békét kötne, mert ez legalább területi épségét biztosítaná. TÁVIRATOK A HÁBORÚRÓL Bécs, jul. SO.­­Eredeti távirat.) A beje­lentett minisztertanácsot holnap tartják meg. Erősen állítják, hogy semmi esetre sincs szó nagyobb mérvű katonai actióról. Általában a­mit tenni szándékoznak, arra szorítkozik, hogy mozgósítani fogják Jovanovics hadosz­tályát, mely Dalmácziában fekszik, továbbá Mollináry hadtestét, mely Horvátország és Szlavóniában van elhelyezve; ez utóbbihoz tartozik még Szapáry hadosztálya is. Ezen csekély haderő mozgósítására azon­ban minden, még a vasúti menetrend és a kibocsátandó parancsok is készen állanak. És az említett értelemben való határozat, ha az holnap meghozatik, minden késedelem nélkül végre fog hajtatni. A leghatáro­zottabban kétségbe vonják, hogy a tanács­kozás alatti intézkedés támadó jelleggel bírna bárki ellenében is. Az itteni minisz­térium fölfogása az, hogy az interpellá­ciókra 1877. május 4-én és június 8-án adott válaszokban megjelölt politikához ma is változatlanul ragaszkodik. A­mi különösen abban nyilvánul, hogy nagyobb katonai intézkedések költségének fedözésére semmi pénzügyi intézkedés nem létetett, és hogy egyedül bizonyos rendőri természetű intéz­kedések forognak kérdésben, azon eshető­ségre, ha a Balkán félsziget eseményei ál­tal minket közvetlenül érintő új helyzet te­remtetnék. Bukarest, júl. 30. (Eredeti távirat.) Itt azt a hírt terjesztik (de senki sem hiszi), hogy a trónörökös nagyherczeg tegnapelőtt a Lomnál győzelmet vívott ki Akhmet Ejub pasa fölött, s állítólag 5000 törököt fo­gott el. Belgrád, jul. 30. {Eredeti távirat). A gö­rög consul Athénből érkezett fontos távira­tok következtében Kragujeváczba utazott, hogy a szerb kormány­nyal tanácskozzék. Sum­la, jul. 27.­­Eredeti távirat, érke­zett d. u. 3 óra 40 perczkor, s igy esti lapunk számára elkésett.:) Ozmán pasa had­seregéből Adil hadosztálya Tirnova felé elő­nyomult, és bevette Lovcsát. Az oroszok két részre oszolva futottak meg. Az egyik rész Nkápoly felé, a másik Tirnova felé. A törökök erősen üldözték őket. Sumlába bolgárok érkeznek, kik az orosz uralommal elégedetlenek . Várnába is menekülnek bol­gárok. Bécs, jul. 30. Bukarestből jelentik a „Polit. Corr.‘'-nek jul. 30-ról. Állítják, hogy Manu tábornok, a nikápolyi román csapa­tok parancsnoka utasítást kapott az orosz főhadiszállástól, hogy szükség esetében coo­­peráljon az orosz hadsereggel, sőt a harcz­­ban is aktív részt vegyen. Bécs, júl. 30. Athénból jelentik a „Polit. Corr.“-nek e hó 30-ról. Görögország tudatja Fran­­cziaországgal, hogy a politikai helyzet miatt nem vehet részt a világkiállításban. A görög tartomá­nyokból és Törökországból számtalan menekült, úgyszintén a belföldi fiatalságból is sokan állanak be az önkéntes zászlóaljakba. ni i—— ■——-—n­— EGYÉB TÁVIRATOK. Bécs, júl. 30. (Eredeti távirat.) A „N. Fr. Presse“ jelenti: Augusztus 3-án valószí­nűleg összeül az osztrák-magyar vámkonfe­­rencia, hogy az általános vámtarifa beho­zatala fölött tanácskozzék. München, júl. 30. Az osztrák császárné ma ide érkezett, és azonnal folytatta útját Bécsbe. London, júl. 30. A „Reuter ügynökség“ jelenti Konstantinápolyból. A seik-ul-izlamnak rendeletét fölolvasták a mecsetekben; ebben nyu­galmat és megadást ajánl a lakosságnak, és inti a lakosságot, hogy a keresztyénekkel szemben min­den ellenséges cselekedettől tartózkodjék. New-York, júl. 30. Jelenleg mindenütt nyugalom uralkodik, a kabinet nem tart naponként ülést. New­ Orleansban fölfegyverzik a milicziát, mert néhány iparág strikeolni készül. Paris, júl. 30. A „Moniteur“ dementálja azt a hírt, hogy a diplomatiai személyzetben vál­tozás fog beállani. Francziaországból­, Mac-Mahon tábornagy ismét körúton jár. Miu­tán visszatért az avori táborból Bourgesba érkezett hol — mint a hivatalos lap elbeszéli, — 101 ágyu­­lövéssel üdvözölték. A városba való bevonulásakor, a belügymi­niszter, a praefectus, a bourgesi maire és három segédje követték őt kocsikban. A­hol a menet elvonult az utczák föl voltak ékesítve, a házakon zászlók kitűzve, és a nép tisz­telettel köszönte őt. A tábornagy a székesegyház előtt lépett ki a kocsiból, hol Mgr. de la Tour d’Auvergne üdvözölte. A tábornagy azután a praefecturába ment, a­hol a hatóságokat fogadta. A bourgesi maire első szólott és ezt a beszédett mondotta: Tábornagy úr! Ön meg akarta látogatni departementünkat. Én mindnyájunk nevében üdvözlöm önt. Mi büszkék és boldogok vagyunk, hogy önt körünkben látjuk, azt, kit Francziaország képvise­lői legméltóbbnak tartottak az ország első méltó­ságára. Békés és munkás népünk méltányolva az ön gondoskodását, megszakította a be aratás által igénybe vett munkáját, és eljött üdvözölni önt. Ők fölfogták az ön missiójának nagyságát, és tudják, hogy ezt mindez ideig betöltötte. Az ön szava, melyben senki sem kételkedik Európában, igazi biztosíték előttünk; ön nem fog csalatkozni nemes törekvésében. A külföldet illetőleg, ön megszilárdíthatja a békét, és fentarthatja a külfölddel barátságos vi­szonyainkat. Itthon pedig képes lesz ön föntarthatni a ren­det támogatva különbség nélkül mindazokat, kik önnel együtt védelmezik az örök elveket, melyeken ezen rend nyugoszik, azon elveket, melyek ezen két szóban, az ön egész életének jelszavában fog­laltatnak : isten és haza. Legyen tehát üdvözölve ezen régi városban, mely növekszik, boldogul és átalakul. Végig menve rajta, ön saját maga meggyőződ­hetik, hogy az elért haladáson kívül, mennyire szük­sége van az ön kormányának hathatós támogatására, hogy befejeztessék a megkezdett munka, és Szt.-Ja­­kab városa oly jövőt érhessen meg, mely méltó régi és dicső múltjára. A tábornagy így felelt: Maire úr! Örülök, hogy meglátogathattam Bourges vá­rosát, és kedvesen lepett meg a nyert fogadtatás. Köszönetet mondok a lakosságnak és az egész Cher departementnak. Ön­bizalmuknak tanúságát tolmácsolja előt­tem, mely most különösen becses előttem. Bátorí­tanak azon politikának követésére: külföldön, fenntartani a békét; itthon, az al­kotmány terén haladni, a rend minden párthoz tartozó embereinek élén; megvédelmezni őket nem csupán a felforgató szenvedélyek, hanem saját el­ragadtatásuk ellen is; követelni tőlök, hogy ves­senek véget a köztök uralkodó meghasonlásnak, hogy elháríthassuk a radicalizmust, mely közös ellenségünk, íme c­élom, más sohasem volt. Vádolták szándékaimat és elferdítették tettei­met, beszéltek megzavart külviszonyokról, megsér­tett alkotmányról, fenyegetett lelkiismereti szabad­ságról. Sőt visszaidézték, nem tudom minő tervét a régi régiméhez való visszatérésnek, beszéltek nem tudom minő titkos befolyásokról, mit a papok gyakorolnának. Mind megannyi rágalom. A köz­józanész vi­lágos ítéletet mondott erre úgy Francziaországban, mint külföldön. Egy pillanatig sem fognak ezek bátorságom­tól megosztani. Nem fognak megakadályozni abban, hogy betöltsem feladatomat azon emberek segítsé­gével, kik az országban politikám adandó segédei lesznek. Meg vagyok győződve, hogy a nemzet meg fog felelni fölhívásomnak, s hogy új megbízottjai­nak választása által véget fog vetni a viszálynak, melynek meghosszabbítása csak ártalmára lehet az ő érdekeinek, és megakadályozhatja nagyságának békés fejlődését.“ Ezután a megyei tanács elnöke üdvözölte az országnak a gondviselése által adott államfejét. * Bisson tábornok a lapok közlése szerint kö­vetkező levelet intézett a „Gironde“ szerkesztőjéhez: Szerkesztő úr! Ma lapjában idézi ön a „Fi­garo“ egy czikkét, mely azt mondja a többi közt, hogy a május 16-iki coalitio mellett van a kor­mány, az állami hivatalnokok, a tábornokok stb.“ — A „Figaro“ bizonyosan nem tudja, hogy a fran­­czia hadsereg nem tartozik semmiféle koalitióhoz, hogy csak a katonai szabályoknak engedelmeskedik és a kormánynak, melyet az általános szavazati jog adott a nemzetnek. Nekünk katonáknak csak óha­jaink lehetnek. Isten óvjon meg bennünket jövőben oly megláztatásoktól, mint az 1870-iki volt! Fo­gadja stb. Busan oszt.­tábornok.

Next