Ellenőr, 1877. augusztus (9. évfolyam, 292-347. szám)

1877-08-15 / 318. szám

Előfizetési árak: Egész évre . . 20 fit — kr. Évnegyedre . . 5 frt — kr. Félévre ... 10 s — „ Egy hónapra . 1 „ 80 „ Egyes szám ára 4 krajczár. (Szerkesztési iroda: Budapesten, Bádor-utcza 6. szám. Semmit sem közlünk, ha nem tudjuk, kitől jön. — Kéziratok visszaküldésére nem vállalkozunk. — Posta által csak Vérmentes leveleket fogadunk el. 318. szám. Budapest, szerda, augusztus 15. 1877.­­Legyeli kiadás. ■:A hirdetések felvétele a Tzzad.óh­iv­atalban , Budapesten, nádor-utcza 6. szám (Légrády testvérek irodájában). Továbbá lluvas, Lali­te & Cie­­ezegnél Páriában (Place de la Bourse Nr. 8). Hirdetésekért járó díj csakis az „Ellenőr“ kiadó­ hivatala által nyugtázott számla ellenében fizetendő. Kiadó-hivatal: Budapesten, nádor­ utcza 6. szám. Ide intézendők az előfizetések és a lap szétküldésére vonatkozó minden felszólalás. IX. évfolyam. A HÁBOIKÚ. Budapest, augusztus 14. Az angolok királynője hazaküldte hű­séges híveit a parliament mindkét házából s üzenetében kissé fanyar megelégedéssel­­ constatálhatta nekik útravalóul Oroszország­­ „barátságos érzületeit*, s az ebből resul­­táló „semleges állást.* A királynő hűséges hívei tehát elszélednek, semlegesen és biza­lommal Oroszország iránt családi tűzhe­lyeikhez, mint ezt a királynő kormánya a közszolgálat érdekében kívánatosnak tartja. De útközben aligha nem gondolkoznak el egy kicsit semlegességük és parliamentari­­tór decretált orosz bizalmuk különösségei fölött. És valóban, ha úgy egy fél hónappal ezelőtt lehetett volna szerencsés az angol parliament feloszolhatni, nehezen vitt volna magával abból a kellemes meglepetésből, hogy ime tudtán kívül mennyire bízik Orosz­országban és mily semlegesen boldog. Akkor még nem látott egyebet a türelmetlen „Member* és haragos „Pear*, mint éjt­­napot egyesítő hangyamunkát a hadi szer­tárakban, műhelyekben, harczolkodó csa­patokat, sütött kazáni hadihajókat, garma­dába hányt golyót, lőszert, eleséget a hadi­­kikötőkben. Akkor még Máltáról, Gibral­tárról, Gallipoliról volt divat naphosszat el­beszélni, az admirality bureausban épp úgy mint a city utczáin végig a bezikai öböl­ben gőzölő angol flotta volt a vezérlő thema. No, erre a tevékenységre a rágalom se igen foghatta rá, hogy valami nagyon ha­sonlított volna ahhoz a bizalomhoz, mely­­lyel gazdagon a Member és Pear ma vo­nulhat vissza a semlegességbe, élvezni a csendes elmélkedést a földi dolgok kellemes változandósága fölött. Nagyon valószínű azonban, hogy ez az élvezet nem lesz za­vartalan. Oroszország e véletlenül felfedezett barátságos érzületei, kevésbbé épületesen hathatnak éppen az által, hogy oly hirte­len fedeztettek fel. A Derby-féle jegyzék, mely Oroszországnak felsorolta az angol semlegesség árát és határát, jó három hó­napos életkornak örvend már, s kevéssel fiatalabb csak az orosz megnyugtató irat, mely az angol érdekek kímélését kissé fur­csa stylusban írta körül. És csodálatos, eb­ben a megnyugtató iratban sem akkor sem azóta fel nem fedeztettek ama barátságos ér­zületek, melyek ma oly nagy bizalomra in­dítják a királynő kormányát Oroszország iránt. Annyira nem, hogy az egész angol sajtó a legnagyobb ridegséggel fogadta a himező-hámozó orosz ígéreteket, s mikor ezelőtt két héttel javában neki indult sub titulo „helyőrségek normális létszámra eme­lése a földközi tenger állomásain* — a fegy­verkezés: ezt, az oroszok balkáni átkelése kapcsában, minden angol igen természetes­nek találta ama sajátságos érdekkímélő el­mélettel szemben, melyet Oroszország a had­járat elején, veretlen állapotban kifejteni ke­gyeskedett. Igen: „veretlenül”. Itt a zárnyitó va­rázsszó, mely mindent megmagyaráz, a mi az angolok orosz bizalmában és semleges bol­dogságában csodálatos van. A királynő kor­mánya és az angol parliament Plema és Eszki-Zára után bizton bizhatik Oroszország­ban, hogy angol érdeket megsérteni nem fog — minthogy erre képtelenné lett. S bízvást bele­olvashatja a megnyugtató orosz jegy­zékbe azt a „barátságos érzületet”, mely a semlegesség indokolására kívánatos, de a­melyet Zevin, Plevna és Bszki-Zára előtt nem lehetett abból a derék orosz jegyzékből ki­olvasni. Nem gondoljuk azonban, hogy az ol­vasási mód e különbözősége miatt az ango­lok vád alá helyeznék kormányukat. S az is kevésbbé valószínű, hogy a miatt, mert az angol érdekek békés megóvására nyílt kilátás, az angol nép teigya magát hazafias bánatában. Ilyesmi egyesegyedül Magyaror­szágon történhetnék meg, ha a szellemi csaplárosok bizonyos faja találna fogyasztó­kat nadragulyás itókájára. Angolországban egy lesz a vélemény arra nézve, hogy a kormány, mely a békét és az érdeket együtt óvja m­eg az országnak, kétszeresen érdemes a nemzet elismerésére. És egy lesz a véle­mény arra nézve is, hogy a „Plevna előtt" és a „Plevna után" lényegesen különböző két dolog. Bizonynyal ránk nézve is az. „Bizal­munk" Oroszország iránt, hogy érdekeinket respectálni fogja, épp oly alapon nyugszik (olvasd: inog) mint az angoloké; semmivel nem újabb keletű, valamint semmivel nem értékesebb az a bizonyos „barátságos érzü­let” nekünk, mint az angoloknak. De éppen azért, valamint az angoloknak szabad meg­bízni Oroszország­­ tehetetlenségében, ha­zaárulás nélkül, úgy nálunk sem okvetetle­­nül szükséges talán megkövezni az embert, még ha miniszter is, aki Plevna után saj­nál kidobni az ablakon oly milliókat, me­lyek Plevna előtt „mozgósíttattak“. S ezt annál kevésbbé, mert abban a nagy nemzeti mozgalomban, melynek e napok tanúi, sok szép, sok lelkes törekvés feltalálható, de olyan törekvés nyilatkozását, mely új ál­lamadósságokért, új adóemelésért lelkesülne, mi legalább nem bírtunk eddig felfedezni. Minekünk Oroszország hatalmi terjesz­kedése ellen van nagy és jogos kifogásunk­ Angliának is. Anglia azonban megszűnt egyelőre hatalmi terjeszkedést látni abban, mikor az embert két világrészben megve­rik, s hol saját földjére üldözik, mint az oroszt Ázsiában, hol pedig egy keskeny földpásztára szorítják össze, mint az oroszt Bulgáriában. És Anglia a védelmi intéz­kedést, mit az előnyomuló Oroszországgal szemben megkezdett, pihentetni fogja a vissza­vonuló Oroszországgal szemben. Azt hiszszük, hogy észszerűen monarchiánk sem tehet máskép. A mi feladataink csak egygyel sza­porodnak, azzal, hogy Szerbiát ne engedjük paczkázni azon érdekeinkkel, melyek meg­­bolygatására Oroszország „barátságos érzü­letei“, hála Prevnának, ez idő szerint tehe­tetlenek. Az ázsiai orosz ,,Ordre de bataille.“ A „N. Fr. Pr.“-nek jelentik Erimezből. A Mukhtár pasa által személyesen szerkesztett, és a foglyok és szökevények adatai nyomán ösz­­szegyűjtött ordre de bataille szerint az orosz had­erő egy hadtestből áll. Ennek részei a kaukázusi gránátos hadosztály Komarov tábornok alatt. Az első dandár: Lidinov tábornok, a 13. és 14. eri­­vani és grúziai gyalog­ezred; ezredesek : Tolstoi és Ridzevszki. Második dandár: Zederfolm tábornok, a 15. 16. tiflisi és mingreliai ezred; ezredes Rusz­­tlinger és Pertaofszki. 39. gyalog hadosztály: De­­vel tábornok, táborkar főnöke Levenics ezredes. Első dandár Polturaczki tábornok, a 153. és 154. bakni és derbenti ezredek; ezredesek Jovanov és Konturanszki. Második dandár a 155. és 156. ku­­báni és elizavettoli ezredek ; ezredesek Kaberpin és Bálám­incskár. Az ezredben négy zászlóalj van, ezenkívül még külön gyalogságot és két műszaki zászlóaljat csatolnak hozzá; e szerint 35 zászlóalj 550 emberével «­» 19,250 harczos. A lovasság: Kolbatovics — Csiftcsamaszov. Az első hadosztályi tábornokok: Teremetov, Gorszki, mozdoki 1. és a kubáni 2 kozák ezredek, a tveri 15. és a nisegorodi 16. dragonyos ezred; ezre­desek Tirkonszki és Szerbohotovszki, Iszakov, Mirza Hadfi Lev, Marzov és Im­ov. Kubán jologszti 1. és 2. kozák —, gradinszki kozák — és a 17. és 18. Szerverszki és Peregoszlavl dragonyos ez­red , ezredes Krazemstrom, Arban­án herczeg, Csipcse­­vasov herczeg, 600 embert és 3 muzulmán ezred, azután muzulmán ezred 440 emberével, összesen 6600 lovas. A tüzérség parancsnoka (az elesett Szofjano helyett) Hobeszkoj ezredes. Kaukázusi tüzérdandár, 6 üteg ; parancsnokokok : Rabenin altábornagy, Gar­­kojszki ezredes, Godkerszki, Konakovszki és Bad­­giako alezredesek, Zadrianov ezredes; 48 ágyú. A 39. tüzérdandár parancsnoka ismeretlen ; 6 üteg; parancsnokok Kirjakov altábornagy, Novikov ezre­des, Jozinovics, Namoszkoj és Barojovics alezrede­sek. 48 ágyú négy fontos ütegekben, 3 üteg 24 ágyúval,­­ összesen 120 ágyú. Az egész hadse­reg 25,850 emberre megy 120 ágyúval. Lorisz­ Melikoff helyett Mirinsski vette át a pa­rancsnokságot. _________ (Éjjeli posta.) A muszka kegyetlenkedés egy gyönyörű esetét jelenti a következő konstantiná­polyi hivatalos távirat. Ozmán pasának egy Plevnában aug. 10-ikén kelt távirata jelentést tesz azon gyalázatos bánás­módról, melyet az orosz katonai hatóság parancsára egy elfogott török katonának szenvednie kellett. Ezen katonát, a Juszuf nevű, tirnovai, — több­ször kikérdezték azon hadtest parancsnokai és szám­ereje felől, a melyhez tartozott. Minthogy állhatosan megmaradt a mellett, hogy, nem tud semmit, ütötték­­verték, levetkőztették és egészen kátrányba mártot­ták. Ezen állapotban három napig kiállították a napra, a legcsekélyebb táplálék nélkül; fenye­gették, hogy megégetik elevenen, s a katonák, a­kik őrizték, szünetlenül bántalmazták. A szerencsét­len, kinek végre sikerült megmenekülnie, az Ottó­mén főhadiszállásra jelentkezett, s Ozmán pasának személyesen beszélte el a fentebbieket. A tábornok tulajdon szemeivel látta Juszifnak tetőtől talpig kátránynyal borított testét, így tiszteli ellenségünk a humanitás törvényeit és a népjog elveit, míg az ott­om­án hadseregnél minden orosz fogolylyal a hadi törvények által megkívánt módon bánnak. A „török atrocitásokéhoz. (Éjjeli ponta.) Idevaló lapok is hűségesen közölték — mert hiszen a „Pol. Corr.“-ben volt! — az orosz tábor­ban lévő néhány hirlaptudósítónak egy protocollu­­mát, mely szemben a sumlai jegyzőkönyvvel a „török atrocitások“ igaz voltát akarta megpecsé­telni. Ezen urakról az „Alig. Ztg.“ egyik levelezője a következőket írja: Brakenburg alezredes, a „Times* levelezője, Dick de Lonlay, a „Moniteur Universel* és a „Monde Illustré“, — Lamothe, a „Temps*, és Pe­­llier, az „Ilustracion Espanola y Americana* leve­lezői — kik közül az első nemrég az orosz Vladi­­mir-rendet kapta ! — július 21-ikén Kazanlikban kölcsönös megegyezéssel egy jegyzőkönyvet szer­kesztettek, mindenféle kegyetlenségekről, melyek állítólag orosz sebesülteken elkövettettek. Itt­­ott előfordulhat, hogy végre a törökök is kény­­szerittetnek a visszatorlásra, s hogy vannak esetek, a melyek sajnálatosak; de a két hadviselő fél alacsony miveltségi foka mellett valóban nem csoda, ha az embertelen mészárlások, melyeket a kozákok kémszemléiben mindenütt elkövetnek, s melyeknek áldozatai, a mi annál gyalázatosabb, nagyobbára védhetlen nők és ártatlan gyermekek, — a törököket végkép elkeserítik s ezek szeget szeggel fizetnek. Az ily módon elveszett orosz ka­tonák száma eltünőleg g­ykély a számtalan sok megbecstelenitett asszony és leány, meggyilkolt gyer­mek és halálra korbácsolt öreghez képest, kik jel­zik az utat, melyben az orosz hadsereg elindult, hogy az általa elhamvasztott békés falvak füstöl­gő romjain a szabadítás lobogóját föltűzze. A ne­vezett urakat alkalmasint nem annyira a humanitás érzelme mint inkább azon vágy vezérelte, hogy ezen cselekmény által a legfelsőbb figyelmet magukra vonják, s gomblyukakba tűzött szalaggal parádéz­hassanak Európa előtt, mint a nyomorgatott ke­resztyének megmentői. Hogy ezen urak véletlenül csak most jutottak arra a gondolatra, hogy nevei­ket ily módon megörökítsék, s ezt nem tették már előbb, midőn a nők vérétől csurgó kozák­ lándzsák még élénkebb bizonyságot nyújthattak, az rég nem csoda már, ha figyelembe vesszük mindazon esemé­nyeket, melyekről ezen háború kitörése előtt ál­modni sem lehetett volna, d­e melyek ma az orosz kényuralom által megdönthetetlen ténnyé válnak. (Éjjeli posta.) Szulejmán pasának Ozmán és Mehemed Al pasákkal való egyesülése — mint a „N. fr. Pressernek Konstantinápolyból jelentik, nehány nap alatt megtörténik. — A „N. W. Tbi.“ a következő táviratokat közli: Ozmán-Bazár, aug. 12. Itt teljes nyugalom uralkodik. Szulejman pasa Kazanlikon át éjszakke­letnek nyomul. Tegnap elfoglalta az oroszok által megszállott Ferdis-szorost Ferdszkjei mellett s az­után megkezdte az előnyomulást Elena felé. Bukarest, ang. 12. Biszkupszki tábornok a 9. hadtest táborkari főnöke, a plevnai vereség után elfogatott és Pétervárra küldetett, hol haditörvény­szék elé fogják állítani. Állítólag az ütközet alatt részeg volt, így jelentik ezt orosz katonai forrásból. (A czár nagyon elhamarkodta volt a dolgot, midőn a muszka tisztek anti-vutkiánus fogadalmáról érte­sülve abban a nagy mondásban tört ki, hogy „ilyen tisztekkel meghódítja a világot.“ A vutki szelleme megboszulja magát. Szerk.­ Zimnicza, aug. 12. A sebesülteket folyton nagy számban hozzák át a hídon. A beteg­létszám aránytalanul nagy a forróság, a vízhiány s a rosz élelmezés következtében. A bolgár lakosság a tir­novai vidékről a dunai városokba menekszik. Macsin, aug. 11. Zimmerman tábornok főha­diszállása még Csernavodában van. Kasztendzsét tegnap még a 14. hadtest két ezrede és egy üteg tartotta megszállva, de a török bombázás megúju­lása esetére a kiürítés el volt határozva. Az idegen alattvalók védelmére Kasztendzse előtt egy angol gőzös állomásozik. A h­arcztérről. A „Neue freie Pressernek jelentik az orosz főhadiszállásról Trsztenikből. Zotov tábornok aug. 9-én hátráló mozdulatot vitt végbe, hogy az Oszma mellett elfoglalja állá­sát, újjászervezi hadtestét és a nehéz ágyukat megvárja. A nagyherczeg Kuszmahalában van. A románok Muszelim Szeloban ütötték föl főhadiszál­lásukat, a­hol ma Czernat tábornok is megjelent. Radovicz hadügyminiszter Magurelliben tartózko­dik, hogy megszemlélje az átvonuló harmadik hadosztályt. Tizenkét nap előtt lehetetlen az üt­közet. Állítják, hogy a törökök kedvező ütközetet vívtak Lovácznál. A császári gárda első csapatai érkezőben vannak. A tábornokok közt nagy né­zetkülönbség van. A nagyherceg láthatólag el van kedvetlenedve. Az ambulanceok szervezete rosznak bizonyult be, mert Plevna mellett sok sebesült hat napig feküdt bekötés nélkül. A román hadsereg bizonyosan átkel a Dunán Korábiánál. A fejedelem Ruszanesztiben vagy Ko­­rábiában fogja fölütni főhadiszállását. A fejedelem 10 én rendeletet írt alá, melyben 12.000 nemzet­őrnek behívását rendeli el. Az orosz diplomatiai körökben közelinek mondják Szerbia részvételeit a hadjáratban. Azt hiszik, hogy Ausztria nem fog interveniálni. A „Fremdenblatt“-nak írják Bukarestből au­gusztus 10-ről. A negyedik román hadosztályt, mely július­­ 29 -e óta Nikápolyban van, legközelebb követni­­ fogja az első és harmadik, míg a második kis Oláh­­országban fog maradni. Ezek átszállítására most­­ hidat vernek Turnu-Magurelli és Nikápoly között,­­ mely állítólag két-három nap alatt elkészül. Károly fejedelem az utolsó napokban Krajovában időzött,­­ a­hova elkísérte Erzsébet fejedelemnőt, ki egyelőre­­ ott fog tartózkodni. Ma visszatér ismét a hadsereg­­é­hez Iszláczba, hogy az átkelésnél jelen legyen. A­­ román hadjárat megkezdődik tehát, és pedig a­­­mi csak nem régen valószínűtlennek látszott volna,­­ az orosz hadvezérlet kívánságára és együttműkö­­­­désével. Az orosz haderőt most lázas sietséggel össze­­­pontosítják Bjelától délre, mintegy 5 hadtest ere­jéig , és e czélból a román vasutak szolgálatképes­ségét, mely Nikoláj nagyherczeg ócsárlása daczára elismerést érdemel, a legnagyobb mértékben föl­­­­használják. Az orosz segélycsapatoknak egyesí­­­­tésére több mint egy hét szükséges , a döntő csa­­­­pás bekövetkezése pedig attól függ, hogy a tö­­­­rökök meddig nézik tétlenül, hogy miképen sza­porodnak kétszer annyira az ellenükben álló had­erők. Annyit már eddig is eléggé bebizonyított a jelen háború, hogy a stratégiai és a tacticai ve­zérlet is nagyon rosz, és e­miatt a két vitéz had­­­­sereg küzdelme mészárlássá fajul, mely a népván­dorlás harczaira emlékezteti. A „Neue fr. Pressernek jelentik Vezinből aug. 10-től. Hogy a musszon-gediki állásokat megszállhassa, Izmail pasa előnyomult hadtestével Arzab faluig, és Akif bej ezredes alatt egy hadi­oszlopot küldött az említett hadállás ellen. Ez mint­egy 4000 orosz ellen megkezdte a csatát, megverte és egészen Gedik Igdirig üldözte őket, mire Izmail pasa Musszon-Galdikig, két óra járásnyira orosz területen hatolt előre, és ott megszállotta Zarjaje­­dát. Az orosz hadosztály Cselli-Gediktől egészen Igdirig vonult vissza, a­hova Lazarov alatt 6 zász­lóalj gyalogságot és Szetramitov alatt két ezred lovasságot küldtek kétségül az oroszok a Korektel mellett álló seregből. A bajazidi török hadtest jól van szervezve . Akif bej ezredes dandár­tábornokává és táborkari főnökévé neveztetett ki. Alasgerdi parancsnokká Musztafa Szafet pasát nevezték ki , Ahmed Fazil pasa hadosztálytábornok pedig visszatér a főhad­­sereghez. Az Európában elterjedt hírek, hogy Ardabá­­non keresztül erős orosz hadtest megy Erzerum el­len, hamisak. Muktár pasa erős lovassági csapatot küldött oldaltámadásra, és szétszóratta az orosz lovasság kis csapatait, melyek Pennek és Ardahán között portyáztak. Romániából, Bukarestből írják a „Fremdenblatt“-nak aug. 10-ikéről : „Az utóbbi napokban a berlini és bécsi lapok sokat beszéltek egy missióról, melyet az orosz főhadiszálláson levő osztrák-magyar katonai meghatalmazott állítólag a czártól kapott. Elte­kintve attól, hogy a tény maga is igen valószínűt­lennek tetszett, össze is cseréltek két személyt, a­mennyiben mindig Löbweysen báróról volt szó, holott nyilván Bechtolsheim bárót, a pétervári nagykövet­ségnél levő katonai attaehót értették, ki Sándor császár főhadiszállásához van beosztva. Lohnersen báró a 7-ik hadtestnél volt a Balkánon túl, s on­nan csak az utóbbi napokban, a kazanliki és eszki­­zárai positiók kiürítése után tért vissza. A mi Bechtolsheim báró utazását illeti, ez csupán Ferencz József császár-király hívására történt. Bechtolsheim báró különben ma visszatért ezen útjából, Welles­ley ez rendes angol katonai attachét is visszavárják a napokban Londonból. Cogalniceanu külügyminiszter sokkép magya­rázott utazásának még egy második felvonása is van, melyről talán keveset tudnak. A miniszter ugyanis Bécsből nem tér vissza egyenesen Buka­restbe, hanem elrándul a Rajnára, állítólag, hogy az utóbbi idő izgalmai után kissé megpihenjen, valóban pedig Károly fejedelemnek egy kis bizal­mas missiójában jár ennek atyjához, Anton von Hohenzollern herczeghez, a­mi nem egyéb, mint egy kis hivatkozás az atyai pénzes zacskóra. Romániára nézve ugyanis elérkezett a legnagyobb pénzszükség pillanata; a hadsereg a requisitiókból élősködik, melyek az országot tönkre teszik. A lakosoktól most már elszednek mindent, a folyampartiak csol­­nakaikat, a hegyi pásztorok gomolyásokat voltak kénytelenek odaadni. Bizonyos szükségleteket azon­ban készpénzzel kell födözni, mert máskép nem is lehet, a pénz pedig itt nincs. Azt hiszik, hogy Cogolniceanu úr missiója igen göröngyös lesz.“ A bolgárok­. A „Kölnische Ztg.”-nak következőket írják a bolgároknak a kegyetlenségekben való részessé­géről : A bolgárok már most is oly messzire vitték, hogy az oroszok előtt is discreditálva vannak, kik­nek elkeseredése naponkint növekszik, mivel a bolgárok cselekedeteiért erkölcsi felelősségre vonat­nak. A bolgárok maguk az oroszokra, különösen a kozákokra tolják a gyilkosságok és gyújtogatások bűnét, ámbár gyakran meggyőződtem, hogy ha­zugságokat álstanak. A török elvonulása után ter­mészetesen másképen alakultak a dolgok. Most már nem lehetett veszélytől félni, és páratlan buz­gósággal kezdett­k meg a török lakosok kirablá­sát és fölgyújtás. Különben nem akarom tagadni, hogy egyes oro­szok súlyos bűnöket követhettek el, azt sem, hogy az elmaradozó török menekülőkből a bolgárok egyese­ket bántalmaztak, sőt talán meg is öltek, a­mint jel­­lemeket véve tekintetbe nem is lehet csodálkozni. Egy orosz ezredes legújabban a sakálokkal ha­sonlította össze őket, és csakugyan ennek sok tu­­lajdonságát osztják. Az angol parliamentből. Az angol alsóház szombati ülésében, mint tá­viratilag már jelentve volt, Mr. Fawcet új felvilá­gosításokat kért a kormánynak a keleti kérdésben való magaviselete felől. Nem kívánja, úgymond, hogy a kormány ki­­elentse, mikép semmi esetre sem szándékozik ki­lépni semlegességéből, csak azt, hogy ha a kor­mány Oroszországgal szemben ellenséges actiót in­dít, ezt ne tegye a parliament egybehívása nélkül. Kérdi továbbá, hogy Layard konstantinápo­lyi nagykövet tiltakozott-e Serker pasának batumi szereplése ellen. Sir Stafford Northcote pénzügyminiszter azt fe­leli, hogy e tárgyban nem kapott külön jelentést, s hozzáteszi, hogy Mr. Layard fölszólalt mindannyi­szor, valahányszor azt a körülmények megköve­telték. A­mi a kormánynak a keleti kérdésben való magatartását illeti, Northcote ismétli, hogy eléggé ismeretes, s szigorú semlegességből áll, mely termé­szetesen bizonyos eshetőségektől függ, olyanoktól, a­melyek érintenék a brit érdeket, s a­melyek igen világosan kifejtettek Lord Derby sürgö­nyeiben. A pénzügyminiszter hozzáteszi, hogy a kor­mány tökéletesen ismeri kötelességét, melyeket az alkotmány ráparancsol, s azoktól nem fog eltérni. Az olasz haderő, Róma erődítéséről s az 1878-iki olasz hadi budget emeléséről lévén többszörösen szó, nem lesz érdektelen ebben a háborús világban közölnünk az olasz haderőnek 1876. szept. 30-iki állományát, midőn is az olasz hadsereg kereteibe 901.700 em­ber volt beírva, még­pedig : 1. Az állandó hadsereg: gyalog­ezredekben 230.998 ember, a katonai kerületek 211.184 em­ber, alszázadok 7232 ember, 39.319 bersaglieri, lovasság 27.445 ember, tüzérség 57.571, műszaki csapatok 10.211 ; a királyi karabélyosok száma 19.706 ember , katonai iskolák és tanintézetek 4331 ember, egészségügyi századok 3705, rokkantak 1315, katonai ménesek 214 ember, disciplináris századok 542 ember katonai fegyintézetek 1827 ember, tényleges szolgálatban levő tiszt 11.166, rendelkezés alatt 168, kiegészítési csapatok tisztjei 1870, össze­sen 628.804 ember. 2. A „milizia mobile“ vagyis nemzetőrség, gyalogság és bersaglieri 251.631 ember, hegyi századok 2024, tüzérség 12.157, genie 2847, tisz­tek 2313 ember, összesen 270.973 ember és eze­­ken kívül 1923 tartalékos tiszt. Az állandó hadseregnek 901.700 emberén és a miliczia capreseibe még 143.943 ember volt föl­­véve, úgy hogy Olaszország múlt év szeptember 30-án több mint 1.045.643 ember fölött rendelke­zett." Ha ebből lehúzzuk a 17.440 lisztet és a 143.943 territoriális milicziát nem vesszük tekin­tetbe, akkor 884.260 volt az olasz hadsereg lét­száma az említett napon; ebből 615.600 állandó hadsereg, és 268.660 tartományi miliczia. TÁVIRATOK A HÁBORÚRÓL Pera, aug. 14. (Eredeti távirati) „Biene freie Fresse“ jelentése : Szulejmán pa­sa jelenti, hogy Rasszin pasa tegnap a balesett után egy fontos állást vett be szuronynyal; az oroszok futásnak ered­tek , 500 embert vesztettek. Bécs, aug. 14. (Eredeti távirat.) Dra­­govics a bosnyák fölkelők megbízottja ma Bécsbe utazott, hogy kérvényt nyújtson be Boszniának Ausztria által leendő elfoglalá­sát illetőleg. (Nem jó volna ezt azt urat i­s Linczbe küldeni, hogy Deszpotovics meg ne unja magát? Szerk.) Konstantinápoly, aug. 14. Mehemned Ali pasától érkezett sürgönyök Balgrád körül folyt jelentéktelen csatát jeleznek. — Szu­­lejmán pasa folyton megszállja az oroszok által odahagyott balkáni falvakat, megszál­lotta a razaliki szorost is Kalefer mellett London, aug. 14. A parliamentet elna­­polták október 30-ig. A „Times“ török köl­csön megkötését jelenti 2.500.000 font ster­ling erejéig. Bukarest, aug. 14. Kruedener tábornok Lastoff tábornok által helyettesíttetett, 01- teniczából jelentik 9-ről: Tegnap este 8 tö­rök hajó, köztük csapatokkal és podgyász­­szal megrakott 8 monitor, Ullineni és Bar­­ezoff faluk mellett tartózkodott félóráig, azután­ pedig visszatért Szilisztriába. Pétervár, aug. 14. A mozgósítás to­vábbi kiterjesztését illetőleg nem adattak ki parancsok; a varsói, vilnai és pétervári kerületeket nagyobbrészt nem érintette az intézkedés; a gárda mozgósítása sem fog megtörténni egész terjedelemben, hanem a vértes hadosztálynak és ,több ütegnek kivé­telével. London, aug. 14. A parliament elna­polására vonatkozó üzenet kiemeli az összes külföldi hatalmakkal való jó viszonyokat. A keleti kérdésre vonatkozó passus így hangzik: A béke fenntartására irányzott fárado­zások sikertelenek voltak: a háború kitöré­sekor Angolország azon szándékát fejezte ki, hogy semleges állást fog fenntartani, mind­addig, a­míg brit érdek nem érintetik, az orosz kormánynyal közöltetett ezen érdekek köre és terjedelme. Oroszországnak erre kö­vetkezett válasza ennek barátságos érzüle­teiről tanúskodik. Angolország, mihelyt ked­vező alkalom érkezik, minden lehető erőfe­szítést meg fog tenni, hogy a béke mielőbb helyreállíttassék, s törekedni fog olyan föl­tételeket ajánlani, melyek a hadviselők be­csületével, a többi nemzetek általános biz­tonságával és jóllétével összeférhetők. Ha azonban brit érdekek érintetnének vagy veszélyeztettetnének, a királynő bízik a par­liament támogatásában, hogy e jogok meg fognak óvatni. Bécs, aug. 14. A „Pol. Corr.“-nek jelentik Spalatóból 13-ról. A Deszpotovics vezérlete alatt állott fölkelők ismét összegyűltek, tegnapelőtt meg­támadták lesből a törököket Gsznipotok mellett, sok embert megöltek, s fegyvereket és lőszert zsákmá­­mányoltak. (Hát ez mi? A Deszpotovics vezérlete alatt állott fölkelők tudtunkkal osztrák területre léptek, ott lefegyvereztettek vezérükkel együtt, ki azóta már Linczben hüsel. Vagy tán osztrák terü­leten kipihenvén magukat, onnan bocsáttattak visz­­sza e szép „lesre?“ s ez a kaland azt jelentené, hogy Rodich tábornok úr haza érkezvén Marienbad­­ból, már megkezdte ismeretes működését ? Szerk.­ Pétervár, aug. 14. Hivatalosan jelentik Gorni Szindj­énből 13-ról. Tegnap 700 emberből álló török lovasság megtámadta Sidinit Razgrád mellett, de egy század orosz huszár visszautasította őket, az ütközet vége felé egy orosz zászlóalj ér­kezett 2 ágyúval; az ellenséges lovasság, melyet látszólag gyalogság és tüzérség is követett, vissza­vonult. Az oroszok vesztesége 1 tiszt és 4 ember, 2 tiszt pedig és 9 ember megsebesült. Konstantinápoly, aug. 14. Ázsiából újabb jelentés nem érkezett. Az orosz balszárny megszál­lotta Kaszuánt. A kozákok kémszemlét tettek az alasgerdi kerületig. EGYÉB TÁVIRATOK. Zágráb, aug. 14. A határőrvidékiek gyű­lése bizottságot választott a királyhoz intézendő ké­relem és a határőrvidékiekhez kibocsátandó procla­­matió szerkesztésére. Az „Agramer Ztg.“ szerint a tartománygyűlés 1. szeptemberre hivatik össze, de csak rövid ideig fog ülésezni. Vasárnap meeting lesz a határőrvidéki vasút ügyében. Jiew-ITorfe, aug. 14. Galvestoriból jelentik a lapok: Mexicói maradeurök Riogrande városában betörtek a börtönépületbe, lelőtték a bírákat és őrö­ket és megszabadítottak két foglyot,­azután Riogran­­dén tértek vissza, a­nélkül, hogy az őket üldöző­csapatok elérték volna.

Next