Ellenőr, 1877. szeptember (9. évfolyam, 348-401. szám)

1877-09-01 / 348. szám

Budapest, augusztus 31. Budapest, augusztus 31. A bírói függetlenségnek a törvényben megjelent idő előtt való visszaállítása a je­len év folytában ismételten szőnyegre ke­rült. Mi is szót emeltünk már oly értelem­ben, hogyha azon okok, melyek a bírák függetlenségének ideiglenes korlátozását szük­ségessé, vagy kívánatossá tették, teljesen megszűntek, óhajtandó, hogy az igazság­ügyi kormány javaslatot terjeszszen a tör­vényhozás elé, mely a bírói kar független­ségét, elmo­zdu­hatlanságát, áthelyezhetlen­­ségét a törvényben megjelölt határidő előtt visszaállítsa. Az igazságügyminiszter egy a felsőházban történt interpellációra adott vá­laszban ki is jelentette, hogy még az év folytában javaslatot terjeszt be a bírói füg­getlenség visszaállításának tárgyában. Valóban úgy értesülünk, hogy a kép­viselőház őszi ülésszakának megnyitása al­kalmával előterjesztendő törvényjavaslatok közt leend az is, melyet a miniszter kilá­tásba helyezett. Midőn az igazságügyminiszter e tör­vényjavaslat készítéséhez és indokolásához fog, kétségkívül behatóan méltatandja a vi­szonyokat és körülményeket. Mindenekelőtt vizsgálni fogja a bírói függetlenség ideigle­nes korlátozását szükségessé vagy kívána­tossá tevő okokat, s azt, vájjon ezen okok megszűntek-e, vagy sem. Az első és fő ok természetesen a pénz­ügyi tekintetek miatt szükségessé vált re­­ductió keresztülvitele volt. Mert csakis nagy állami tekintetek, az államnak kata­­strófától való megmentése, s az e czélra irá­nyuló, az egész állami szervezetet átható reformok parancsolhatják, hogy a törvényho­zás — bár ideiglenesen is — rést üssön a bírói függetlenség nagy elvén. A politikai és tár­sadalmi élet örökké változó alakzatai köze­­pett szükség van az állandóság képvisele­tére, mely mintegy az állami és társadalmi szervezet csontjait képezze, s ez az igazság­szolgáltatás berendezése, a bíráknak a poli­tikai élet minden háborgásától mentes füg­getlensége. Nagy okoknak kell tehát fenn­forogni, midőn az állam kénytelen a raison d’état hatalmánál fogva a bírói független­séghez nyúlni. Ezek az okok nálunk fenn­forogtak. A költségesen berendezett bírói szervezetet az állam pénzügyi viszonyaihoz képest egyszerűsíteni a törvényszékek szá­mát reducálni kellett. Ez két év alatt meg­történt. Törvényszékeink száma körülbelül azon minimumra szállott le, melynél alább menni az igazságszolgáltatás érzékeny kára nélkül nem lehetne. Eltekintve tehát attól, hogy a reductio következtében még sok bíró és bírósági hivatalnok van rendelkezési ál­lapotban, vagy félnyugdíjon, a törvényszé­kek számának leszállítása be van fejezve, s így e tekintetben meglehet, mi sem áll út­jában a bírák függetlensége visszaállításának. Van azonban a kérdésnek egy másik oldala is. Midőn igazságszolgáltatásunkat modern, európai alapra helyeztük, megtör­tént velünk az, mi a nagy tömegesen ke­resztülvitt reformokkal rendesen együtt szokott járni, hogy hibákat követtünk el. Bírói szervezetünket egyszerre olyanná akar­tuk tenni, mint Európa legelőrehaladottabb államaié, s nem gondoltuk meg, hogy a legjobb intézmény is roszszá válhat alkal­mas közegek hiányában. Míg Francziaor­­szág, a kitűnő bírák classikus földje, nem merte egyszerre, hanem csak fokozatosan életbe léptetni a bírói függetlenséget és el­­mozdu­latlanságot, addig mi, kiknél az év­tizedeken át tartott idegen uralom a régi magyar birói kart megsemmisítette s újat nem teremtett, mi bátorkodtunk a talá­lomra kinevezett birói kart egyszerre, min­ TÁR­CZ­A. Látogatás az országos tanszer múzeumban. Mint vidéki ember, én is tudomására jöttem annak a lapokból, hogy az ország szívében, Bu­dapesten két múzeum nyittatott meg legújabban a tudomány és közmivelődés javára. Elhatároztam tehát, hogy itt időzésem alatt a­­tudomány e két csarnokát meglátogatom, s a­mit ott tapasztalhat­tam, l­írom a következőkben. Utam az üllői­ útra vezetett, s a Köztelek előtt megállapodtam. Nagy, terjedelmes lépcsőzet vezet fel a termekhez, s megvallom, felhaladtamban valami sajátságos, ünnepélyes hangulat fogott el a lépcső­­házban. Az országos tanszermúzeum termei felé tar­tottam. Alig voltam két lépésnyire az ajtó küszö­bé­­t, midőn a múzeum egyik tisztviselője sietett en­bem, s bemutatott az igazgatónak: Girókuti Fe­­rencz úrnak. Az igazgató magyaros nyájassággal fogadott, s mielőtt egy lépést tettünk volna, elém tette a muzeum piros kötésű vendégkönyvét, melybe neve­met bejegyeztem. „Most már indulhatunk“ — mondá az igaz­gató, s az első teremben megmutatta az egy taní­tóval bíró hat osztályú népiskola berendezését. Szép, ízlésesen kiállított tárgyak ezek az iskolapad­tól kezdve egészen az utolsó fali olvasótábláig. Sőt ami a szemléltető olvasó, számoló, ének, természet­rajzi fali táblákat illeti, bátran kimondhatom, hogy a magyarországi táblák úgy az olasz, mint a né­met vagy osztrák e nembeli tárgyakkal a versenyt mindenkor kiállják. Ezután a tanszermúzeum könyvtári helyisé­gébe mentünk át. Nagy, jókora terjedelmű terem ez , de az a n­agy hibája, hogy homályos. Két hatalmas, díszesen alkotott szekrény tü­­nik, mindenekelőtt szemünkbe, melyek a föld csak­nem összes államainak iskolakönyveivel vannak meg­rakva. Még Törökország sem feledkezett meg ró­lünk, a­mennyiben daczára súlyos helyzetének, hat­van darab iskolai tankönyvvel lepte meg a mú­zeumot. A terem közepén álló hatalmas asztalon lát­juk a chalons-sur-marne­i műipar­ iskola növendé­keinek kitűnő rajzgyűjteményét, Horváth Ignácz műegyetemi tanárnak csaknem fél mázsa súlyú gé­pészeti rajzkönyvét, az európai államok iskoláiban használt különféle fali, úgymint: olvasó, számoló, éneklő, természetrajzi és természettani tábláit, me­lyek már legközelebb mintegy 200 példányban a múzeum termeinek falait fogják díszíteni. Megtekintettem futólag csaknem minden fal­képet, s úgy találtam, hogy a hazai természetrajzi és szemléltető táblákat egyetlen más államé sem múlja felül. A számos egyéb megtekintett tárgyak közül csupán a szemléltető kasírozó gépet, két egészen új szerkezetű számoló­gépet említek föl, melyek egyike Raischl Nándor oraviczai néptanító talál­mánya, s méltó arra, hogy vele néhány sorban foglalkozzunk. Raischl Nándor, oraviczai tanító, egy, a tör­tek szemléltetésére szánt, s valóban elmés szerke­zetű számoló gépet talált föl. A számoló gép, áll­ványára nézve, hasonlít az orosz számoló géphez. Ez is, mint amaz, három főrészből áll, t. i. a talapból, két oszlopból és a tulajdonképe­i szerke­zetből ; azon különbséggel, hogy míg az orosz szá­moló­gépnél a mennyiséget golyók által eszközöl­jük, addig a Raischl-féle gépen e golyókat henge­rek helyettesítik. A törtek szemléltetése és összehasonlítása e gép segítségével igen egyszerű. % A, Vs. Vi., valamint az egész szám egy­éb törtrészei mind egyen­­ként szétvehetők, egybetehetők, s szükség szerint ismét egymáshoz illeszthetők. Minél kisebb a tört, annál nehezebb szemléltetése egy osztály előtt, de ezen a bajon Raischl­er két módon igyekezett se­gíteni. Először is azáltal, hogy számoló gépét na­gyobb mértékben construálta, és másodszor a ki­rívó színezés által az egyes törtrészeket egymástól feltűnően megkülönböztette. Csalódnék azonban az, ki azt hiszi, hogy a számoló gépet csak a törtek szemléltetésére lehet használni. A­ki figyelmesen megvizsgálja, azt fogja tapasztalni, hogy a törtművelet magyarázatánál is nagyban veheti hasznát, és ez képezi a találmány­nak saját képi és kitűnő értékét. Csodálatos, hogy a számoló­gép, daczára an­nak, hogy a bécsi világtárlaton is feltűnést keltett, még eddig vevőre nem talált.­­ Németországban valami élelmes könyvkiadó a tulajdonjog megszer­zésével régen ezereket meg ezereket szerezhetett volna. Egy kisebb szekrénybe zárt plastikai kép, mely a tanszerek történetét igyekszik feltüntetni, érdemes a bővebb megfigyelésre. A plastikai kép Compenius Amos, hires s.-pataki tanár tervezete után van össze­állítva, s a múzeumnak Girókuti Ferenczné, szül. Csorba Hermin urhölgy ajándékozta. A tanszermúzeum harmadik termében mindenek­előtt a természettani gyűjtemény vonja magára figyel­münket, mely egy hatalmas és díszes szekrényben van elhelyezve. A gyűjtemény két csoportozatra van felosztva, melyek egyikét a svéd és norvég kormány külde­ménye foglalja el. Az egyes tárgyakat, főleg a me­lyek a hangtan, delejisme­s dörzsvillanyozásra stb. vonatkoznak, páratlan csin és pontosság jel­lemzi. Különben a gyűjteményben a szilárd, híg és légnemű testek egyensúlya­ és mozgásának értelme­zésére vonatkozó tárgyak is benn foglaltatnak. A terem egyik sarkában álló asztalon jókora csomó könyvet s különféle kéziratot láttam felhal­mozva, de jelentőségüket sehol sem találtam jelezve. Kérdezősködésemre az igazgató bővebb felvilágosí­tást nyújtott. A közoktatási miniszter ugyanis tekintettel arra, hogy ma az írói viszketeg általánosan elter­jedt betegség, s csaknem minden második tanító iskolakönyvek írására adja fejét, elhatározta, hogy a gombamódon tenyésző iskolakönyveket bírálat alá véteti, s csakis azokat jogosítja fel közhasz­­nálhatásra, melyeket a tanférfiakból álló bíráló bi­zottság ajánlani fog. A természettani gyűjtemény megszemlélése után a földgömbök gyűjteménye felé fordultunk. Van itt a föld minden művelt államából egy, sőt két földgömb is. A franczia földgömb első te­kintetre valamennyi közül kiválik. A hatalmas gömb, ízléses, a gömb méreteivel teljesen arányos talapzaton áll, tengelyét pedig, melyen forgatható, alig láthatjuk; míg a magyar földgömb nyugvó tengelye mint valami gólyanyak, kidüleszkedve hordja terhét , talapzata pedig idomtalanul nagy. Igaz, hogy az utóbbi talapzata fából, a franczia földgömbé pedig vasból készült; de hát mi áll an­nak útjában, hogy a csinos vastalapzatot mi is ne utánozzuk. Végül még egy igen praktikus jelenséget kell a franczia földgömbről megjegyeznem. Tudva van ugyanis, hogy a földgömböt for­gatás nélkül használni nem lehet, már­pedig ha azt egész éven csupasz és­­izzadt kézzel érintjük, az bizony hamar felmondja a szolgálatot. A francziák, a földgömb tartósságának meg­óvására, egy igen egyszerű mentőeszközt alkalmaz­nak. Földgömbjeik felső végén vagyis az éjszaki sarkon egy galambtojásnyi, reczézett rézgömb lát­ható, melynek segélyével a földgömböt tetszés sze­rint jobbra vagy balra forgathatjuk, s magával a gömbbel közvetlen érintkezésbe hozni ujjainkat fö­lösleges. A földgömb-gyűjtemény közvetlen szomszéd­ságában a váczi siket­néma intézet növendékeinek munkálatai láthatók, így például van itt Biró Te­réz siketnémától egy csinosan készített női ing ; Katona Mária 10 éves siketnémától egy pár csino­san kötött női harisnya; Matzan Gusztáv 14 éves, harmadosztályú növendéktől egy kelme nadrág és mellény ; Thold Kálmán 15 éves növendéktől ugyan­az; Hauser Károly 13 éves növendéktől egy pár csi­nos bőrczipő. Az asztalosmunkából fel kell említe­nem egy kisebb mérvű díszes piperetükröt, mely szintén a váczi siketnéma intézet növendékeinek készítménye stb. stb. Ezen tárgyakat a váczi siketnéma intézet igazgatója , Fekete Károly úr állította, s kiáltóan bizonyságot tesz arról, mily életrevalóan felel meg ezen intézet a szerencsétlen siketnémák sorsának enyhítésében. Balra, a siketnémák gyűjteményétől, a felső­­döblingi vakok intézetének igazgatója, dr. Entli­ed­er Frigyesnek küldeményei vannak elhelyezve. E gyűjtemény néhány mutatványban a vakok tanítására vonatkozó tanszereket akarja fel­tüntetni. A laicus látogató csodálattal eltelve áll meg e gyűjtemény előtt. Itt látja ugyanis azt, mint ta­nítják e szerencsétleneket dombor betűk segélyével a betűket megismerni s aztán olvasni; de nemcsak olvasni, hanem írni, számolni, rajzolni,­­ és végre miként tanulják a szerencsétlenek a földrajzot leg­alább annyiban, hogy hazájuk térképén tájékozni tudják magukat. E térképek, például Magyarország térképe, dombormű. Az ország határvonalai az alsó talap­zatból domborszerűen kiválnak; a hegyeket reszés kiemelkedések jelzik; a folyókat feketére festett szalagszerű vonalak, a vaspályavonalakat sárgaréz sodronyok, a nagyobb városokat nagyobb, a ki­sebbeket kisebb fejű szegek, Magyarország két ta­vát pedig szabályszerű mélyedés jelzi. Valóban, csaknem könyekre fakad az ember e tárgyak szemlélésénél. Sorba következnek ezután : dr. Egger Sá­muel ásvány­gyűjteményei több szekrényben. Ezek némelyike akként van berendezve, amint arra egy kisebb vagy nagyobb osztályt látogató növendék­nek szüksége van, s hozzá tehetjük, hogy az árak is elég mérsékelten vannak tartva, mennyiben egy kisebb jól felszerelt gyűjtemény ára 8—10 forint. Figyelemre méltó az ásványgyűjtemények szomszédságában a pesti népnevelők egyesületének ajándéka. Valódi kis múzeum ez, melyből óvhaj­­tandó volna, hogy hazánk minden népiskolás a birá­jón egy példánynyal. Az alig másfél méter magas szekrény­ben van néhány kitömött állat, egy kis ásványgyű­jtemény, néhány jól összeállított csontváz, különfé­­e gyermek játékszerek, a szekér, kocsi, szán stb. Priniatűr min­tái, Bock tanárnak az emberi test belsejét feltüntető és szétszedhető készülékei, egy kis regécz-, rovar- és lepke-gyűjtemény stb. E két szekrénynyel szemközt álló asztalon a különféle Fröbel-játékszerek vannak felállítva és Kozma Dénes kisdedóvós egy miniature-szövőszék mintája, melyet a múzeumnak ajándékozott. Végül nem hagyhatom említés nélkül Horváth Ignácz műegyetemi tanár két szekrényben kiállított gyűjteményét, mely a franczia fa műipar páratlan haladottságáról tesz tanúságot. Az egyik szekrény­ben ezenkívül számos öntött- és kovácsolt­vasból den átmenet és feltétel nélkül azon piedes­­tálra állítani, melyen csak egy kifejlődött birói kar állhat meg kifogástalanul. E hi­bának meglettek az igazságszolgáltatásra nézve szomorú következményei, melyeken a külön­ben szigorú fegyelmi törvények sem segít­hettek. Szerencsére közbejött a reductió. A bírói elmozdu­hatlanságnak e miatt szüksé­gessé vált felfüggesztése hathatós eszközzé vált a kormány kezében az elkövetett hi­bák kijavítására. A kormány használta is és helyesen használta fel ezen eszközt, úgy hogy igazságszolgáltatásunkat a reductió nemcsak nem rontotta meg, de megjaví­totta. Nem tudjuk, vájjon szüksége van-e a kormánynak még továbbra is ezen esz­közre. Ha első fokú birói szervezetünket, s a reductiót minden következményeivel együtt teljesen befejezettnek, s a birói kart selej­tesebb elemeitől teljesen megtisztítottnak tartja, úgy nyújtsa be a bírói függetlenség visszaállításáról szóló javaslatot. Ellenkező esetben azonban várja be a törvényes határidőt, használja bár kényes természetű, de épp azért kétszeres felelős­séggel járó hatalmát igazságszolgáltatásunk megjavítására. Semmiféle tekintet és sem­miféle tekintély pressiója ne legyen rá nézve irányadó, mert a bírói függetlenség és el­­mozdu­latlanság elvének jövőre szentnek és sérthetlennek kell lennie, s így többé nem lehet a megmaradt hibák számára javítási experimentumokat engedélyezni. Az 1878-diki osztrák költségvetés most készül. Az egyensúlyt a bevételek és a kiadások között nem állítja helyre, de a defic­it jóval kisebbre lesz előirányozva, mint volt az idén, noha az államadós­sági kamatszükséglet a 110 milliós­ arany — és a 28 milliós papír­járadék kibocsátása miatt hat mil­lióval szaporodik. Az adminisztrationális költségek alábbszállítására kiküldött bizottság ugyanis 4—5 millióra rugó megtakarításokat hozott javaslatba, s ezeket a kormány el is fogadta. A többit az adó­bevételek emelkedésétől várják. A czukoradó-törvényjavaslat tárgyalása — jelentik a „Budap. Corr.“-nek — csak lassan ha­lad előre, mert differenciák merültek föl. A határorvidéki vasút ügye. A zágrábi „ Obzor “ azon híreket, mintha a végvidéki vasútra nézve a horvát bán s a magyar kormány között megálla­podás jött volna létre, koholtaknak mondja. A bánnak Budapesten létekor volt szó a határőri vasútról is, de csak a miniszteri tanácson kívül, s ez alkalommal a bán odanyilatkozott s azt ta­nácsolta, hogy a vég­vidéki alap hagyassák meg a határőrvidéknek, a vasutat pedig építse az állam. Az újvidéki „Zásztava“ a I. é. szeptember hó 2-ára Rumára összehívott népgyűlés előestéjén a szerémi szerbséghez felhívást közöl, melyben el­várja a szerbektől, hogy minél nagyobb számban fognak azon megjelenni, s minél nyomatékosabban fogják szavukat hallatni az összes szerbségre nézve felette fontos ügyben. Költeményt is közöl ezen alkalomból, melyben az igazság s a jog vé­delmére hivatik fel a szerb nép. (Verselhetnek, a mennyit tetszik, de az utolsó rímet majd csak mi mondjuk el rá. Szerk.) Mibe került a muszkának — Plevna. A „Pester Lloyd“-nak pétervári levelezője, az állami banknak mérlegei és magán források alapján. Írja Oroszország eddigi hadiköltségeiről: „Az 1875. év pénzügyi tekintetben igen ked­vező volt Oroszországban ; az állami budget, min­den kiadás födözése után, 1876. január 1-ig 40 m­illió rubel fölösleget mutatott föl. De már 1876. szeptember hónap felé ez a fölösleg egészen föl volt emésztve, és pedig hadikészülődésekre; az ál­lami kincstár számlája ez időben egészen eltűnt a bank mérlegéből, és előlegek foglalták el helyét. Az 1876. év szept. 18-ai mérlegben volt fölemlítve először a bank előlege, és pedig 2,9 millió rubel erejéig; ekkor lassanként fogyott, és decz. 25-én teljesen eltűnt a mérlegből. Mint tudva van,ez időtájban 100 millió rubel értékű bankjegy bocsáttatott ki, és ez­­­zel az állam letörlesztette adósságát a banknál. Ez összegből az előlegek törlesztése után még saldója maradt az államkincstárnak, mely decz. 25-ke óta ismét előfordult az állami bank mérlegében. Leg­többre rúgott e számadás az állami banknak 1877. ápril 2-iki mérlegében, i. i. 44­3 millióra. Ez időtől fogva pogressive csökkentek e számadások, és mi­vel a hadüzenet ápril 24-én következett be ,f felte­­hető, hogy a közvetlen készülődés a háborúra már­­czius végével kezdődött. Az eddigi adatokból lát­ható, hogy az előleges mozgósításra 40 millió bud­­getfölösleg és 48 millió a 100 milliós kölcsönből, összesen mintegy 88 millió rubel adatott ki. 1877. márczius végén a kincstárnak 44,3 mil­lió követelése volt a banknál az említett belső köl­csönből. Máj. 13-án ez összeg egészen el volt költve, és a bank 4,25 milliót előlegezett az államnak. Et­től kezdve minden hónapban emelkedett az előle­gek összege, és jún. 13-án 49.5 millióra rúgott, júl. 13-án 79.9 millióra, aug. 13-án 108.5 millióra, aug. 20-án 112.4 millió rubelre. Négy hónapos idő­közben (ápr.—aug.) kivett a kincstár a banktól 44.3 fölösleget és 112.4 millió rubelt új papírje­­gyekben, összesen tehát körülbelül 157 millió ru­belt. Ugyanazon időben kapott a kincstár külföldi bankároktól 18 millió rubel előleget aranyban, vagy 25 milliót papírban„az 1877.külföldi kölcsön" fejében (100 millió font sterling) és a banktól eddig nem egészen ismert összeget a 200 millió rubeles „ke­leti kölcsönre“, mely aláirás végett kitéve volt. Tekintetbe véve tehát, hogy a „keleti kölcsön“ csak 1878. február 27-én lesz teljesen befizetve, és hogy a tulajdonképeni alái­ás nem sikerült, a kötelezvényeknek szabad kézből való eladása pedig végképen nem kedvező, azért ha azt tesz­­szük föl, hogy erre a kölcsönre csak 50 millió ru­bel folyt be, úgy az tűnik ki, hogy a kincstár 40/a hónap alatt több mint 232 millió rubel rendkívüli jövedelemmel rendelkezett, vagyis hónaponként több mint 50 millióval. E számadás szerint, mely az új csapatok mozgósítása folytán nevezetesen emelkedni fog, a háború Oroszországnak 1878 őszig nem kevesebb mint 850 millió rubelébe fog kerülni, melyből 232 millió már kiadatott. A hátralevő 600 millió födö­­zésére szolgál a „keleti kölcsönből“ hátralevő 150 millió rubel. A többi 450 millió rubelnek előterem­tésére, szemben a külső és belső hitel túlfeszítésé­­vel, nem marad más hátra, mint a bankjegysajtót folytonos működésben tartani. Aug. 27-én 877 mil­lió papírjegy volt forgalomban. A tett számítás szerint a jövő őszig, ha a bábom addig tartani fog, 1,33 milliárd rubelre emelkedhetik. Ez az orosz állam pénzügyének helyzete. (És mindezért kapott, tavaly egy Djuniszt, ez idén egy Prevnát Zevinnel és Gediklerrel megnyom­tatva. És éppen most kapandó egy Sipkát. Drága mulatság.) T­a­n­ü­g­y. — Az országos magyar iparegyesület által Bu­dapesten az I. kerületben (Tabánban), II. kerület­ben (vizivárosban), IV. kerületben (belvárosban), V. kerületben (Lipótvárosban), VI. kerületben (Te­rézvárosban), VIII. kerületben (Józsefvárosban) és IX. kerületben (Ferenczvárosban) életbeléptetett ipartanodákban az 1877/78 iki tanfolyamra a beira­tás kezdetét veszi f. évi szeptember 2-án, az illető igazgatóságoknál, vasárnap 2—4 óra közt d. u., a tanítási napokon pedig esti 7—9 óra közt. „Az ipartanodának czélja, azon ipartanulók és segédek elemi vagy további képzése, kik eddig vagy sem­miféle oktatásban nem részesültek, vagy pedig az elemi tanodába jártak ugyan, de magasabb tanfo­lyamot hallgatni alkalmuk nem volt.“ Az előkészítő (I.) osztályba azon ipartanulók vétetnek fel, kik az elemi oktatásban vagy épen nem, vagy hiányosan részesültek. A fejlesztő (II.) osztályt azok láto­gathatják, kik az elemi tanodákat jó sikerrel végezték. A szakelőadásokat (III. osztályt) azok látogathatják, kik az erre megkívántató előismere­tekkel bírnak, vagy a helybeli ipartanodák vala­melyikében a 2-ik osztályt jó sikerrel végezték. Az ipartanodát segédek is látogathatják. Az osztályt, melybe a jelentkező tanoncz vagy segéd léphet, az ipartanodát tanári testület határozza meg. Az ipar­tanodába felvétetik bármily vallásfelekezetű és nem­zetiségű ipartanoncz és segéd. A tanítás ingyen adatik, fölvételi díj nem követeltetik. Azonban mind az iparos tanoncz, mind a segéd beiratáskor igazolni tartozik, hogy valamely iparműhelyben van elfoglalva. A tanulók a szükséges irás- és rajz­szereket — kivéve a papírt és irónt — magában az iskolában való használatra ingyen kapják. Az iparos testületek elöljárói s az egyes mes­terek fölkéretnek, hogy tanonczaikat ezeknek és saját érdekökben az ipartanoda rendes látogatására buzdítani és ösztönözni szíveskedjenek. Egyszersmind figyelmeztetetjük a kéziparos urakat az 1872-iki ipartörvény 40. és 42. §-aira, mely utóbbbiban c) alatt minden iparos köteles ta­­nonczát „az ismétlési esti, illetőleg ipariskolába járásra szorítani“, továbbá a 87. §-ra, mely sze­rint „20 írttól 200 írtig terjedhető birságban el­marasztalandó, a) a ki ... a segédszemélyzet (te­hát tanonczának) iskolai oktatására vonatkozó kö­telességeit nem teljesítik, végül a 90. §-ra, mely szerint ismételt esetekben az iparos tanoncztartási jogától iparhatóságilag megfosztható. A beiratás a tabáni ipartanodába történik. Wener Gyula igazgató urnál (szarvastér melletti elemi tanodában) (I. és II. osztály). A vízivárosi ipartanodába Vidlich Károly igaz­gató urnál (főreáltanodai épületben) I. II. és TIT osztály). A belvárosi ipartanodába Ledényi Ferencz igazgató úrnál (kötő-utczai elemi tanodában) II. és III. osztály). A lipótvárosi ipartanodába Rusz Ferencz igazgató urnái (templom-tér 1. szám a.) (I. és II. osztály.) A terézvárosi ipartanodába Mészner József igazgató urnái (terézvárosi elemi tanoda föld­szint) (I., II. és III. osztály.) A józsefvárosi ipartanodába Barzen János igazgató urnái (Stáczió­ utcza 55. sz. a.) I. és II. osztály.) A ferenczvárosi ipartanodába t. ez. Csőkey János igazgató urnái (templomtér 1. sz. a.) (I. és II. osztály). Az orsz. m. iparegyesület igazgatósága. Fővárosi ügyek.­ ­ A fővárosi középitési bizottság ma délután tartott ülésén a következő ügyek fordultak elő: Bejelentetvén Unger Henrik halála, a bizott­ság ezt sajnálattal veszi tudomásul s mivel a bol­dogult halála folytán a középítési bizottságban s illetőleg ennek világítási, vízvezetéki és magán építési albizottságaiban egy-egy hely jött ürese­désbe, s a bizottság a kő­gyűlés elé a középí­tési bizottságba egy tag választása iránti javaslat­tal lép. Scheich indítványa folytán a budai szegények háza előtt az utcza csatornázása a tanácsnak ajánl­­tatni fog. Próba aszfaltozás iránt tett ajánlatot a fővá­rosnak Kapf örököse. Az engedélyt a bizottság megengedendőnek véli s próbahelyül a városháztérnek a városház­ utczai részét, mely a váczi utczával van egybekötve, jelöli ki. Kármán indítványára a Se­­bestyén tér kövezetének sürgős kijavítását is ajánlja. A Vil­ik kerületi szövetség utezd csatornázását, mit a lakók már másodízben kértek, műszaki ne­hézségek miatt javasolni nem lehet. A hosszú­ utc­a (I. ker.) csatornázási tervét és költségvetését mutatja be a mérnöki hivatal. E sze­rint a város költségetésébe e czélra felvett 3500 frtos tétel másfélezer írttal fölszaporodnék. A bi­zottság abban állapodott meg, hogy a csatornázás a rózsa-utczánál kezdődjék s vitessék tovább ad­dig, a­meddig a budget tétele megengedi. Az első magyar gyapjúmosó és bizományi rész­vény­társaság az V. ker. Ipolyi-utcza kikövezését kéri, mert a legjobb üzleti időszakban elakadnak ott szekerei a feneketlen sár miatt. Egy ipartelep mindenesetre tekintetet érdemel, de az utcza házi uraira költséget nem lehet róni, mert ők a köve­zést nem kívánják. Ha a társaság a költség felét födözni hajlandó, kérelmének elég fog tétetni. A Pannónia gőzmalom kérvénye a Margithíd­­tól a Victóriáig vivő út kikövezése iránt superálva van, mert e kövezés már elrendeltetett s októberre kész lesz. Ezzel kapcsolatban azonban jónak látja a bizottság a külső nádor utcza hallatlan rész kö­vezetének kijavítását javasolni 500 írt költséggel.­­ Az ingyenes népoktatásnak a főváros elemi és polgári iskoláiba való általános behozatala tár­gyában Chorin Zsigmond és dr. Schvarcz Gyula, ügyvéd, mint a terézvárosi iskolaszék tagjai indít­ványt terjesztenek be az összes fővárosi iskolaszé­kek által tartandó közös értekezletnek. Az indít­vány főbb indokai abban központosulnak, hogy a népiskolai oktatásról szóló 1868. 38 tcz. a tanítás kötelezettségéről intézkedik, de anélkül, hogy a tan­könyvek egyik lényeges folyományát az ingyenes elemi oktatást figyelembe vette volna. A vidéken, sőt a fővárosban is tapasztalható, hogy a szülők gyermekeik iskola­látogatásért oly tehernek vannak alávetve, mely különösen a munkás és alsó néposztályt súlyosan érinti, mert a szegénység kimutatása oly elő­feltételekhez van kötve,mely a legszegényebb munkást is visszariasztja e kegy adomány­tól. A főváros, mely elemi iskoláit palotákba elhelyezve e teren való áldozatkészsége által dicsérendő megemlítést érde­mel, évtizedek óta elnézi, hogy a fővárosi elemi tanítók minden hó elején a fővárosi számvevőségi, illetve házi pénztári hivatal pénzbehajtó közegei­ként működnek. Tapasztaltatott továbbá, hogy számtalan szegény gyermek, ki néha szülői pénz­hiánya vagy számtalan más oknál fogva nincs abban a helyzetben, hogy a havi tanpénzt az osz­tálytanítónak átadhassa, a szégyenítő nyilvános ta­nítói megintést kikerülendő, néha 8—10 napon át is kerüli az iskolát. Több eset fordult elő, hogy évi beiratásoknál az iskolába való felvétel a tan­díj le- vagy le nem fizetésétől tétetett függővé. A fővárosi törvényhatóság, mely elemi iskolai után tandíj czímen alig 13.000 frtot vesz be évenkint] egy kivetendő községi pótlékadó által az általános ingyenes népoktatási intézményt léptethetné életbe. HÍREK. (Augusztus 31.) Hivatalos. Kinevezések. A m. kir. igazságügymi­niszter Füstér Gyula budapesti kir kereskedelmi és váltó­­törvényszéki dijnokot ugyanoda Írnokká nevezte ki. — Áthelyezések. A m. kir. igazságügyminiszter Jászt Gyula nagy-kikindai kir. törvényszéki telekkönyvvezetőt és Schwarz Antal ottani Írnokot a nagy-szent-miklósi kir. j birósághoz helyezte át. — Előléptetés. A vallás- és közoktatásügyi m. kir. miniszter Hadik Richárd tanárjelöltet és helyettes tanárt a lőcsei kath. főgymnáziumhoz rendes tanárrá nevezte ki. — Névváltoztatás. Decleva Jenő, Decleva Béla, és Decleva Ilona fővárosi lakosok vezetéknevének „Dékay"-ra kért átváltoztatása megengedtetett. — A budapesti ügyvédi kamara köréből. A budapesti ügyvédi kamara részéről ezennel közhírré tétetik, miszerint dr. Jámbor Ede és Szilvássy László budapesti ügyvédek elhalálozásuk folytán a kamara lajstromából kitöröltettek; előbbinek irodája dr. Barack Benedek, utóbbi részére pe­dig dr. Szedenics János budapesti ügyvédek rendeltettek ki gondnokul. — A kassai ügyvédi kamarából. A kassai ügyvédi ka­mara részéről ezennel közhité tétetik, miszerint Királylaky Gá­bor tokaji lakos ügyvéd, a m. kir. Curia, mint legfőbb itélőszék fegyelmi bírósága által f. évi július hó 25-én ho­zott ítélettel, az ügyvédség gyakorlatától hat hónapra fel­­függesztetett — A kecskeméti ügyvédi kamara köréből. A kecske­méti ügyvédi kamara részéről ezennel közhírré tétetik, mi­szerint Tary Endre kecskeméti lakos ügyvéd a kamara lajstromába folytatólag felvetett, Ujszászy Gyula kecske­méti lakos ügyvéd pedig székhelyét — e kamara terüle­tén belül — Nagy-Kőrösre tette át. — A beszterczebányai ügyédi kamarából. A beszter­­czebányai ügyvédi kamara fegyelmi bírósága ezennel köz­hírré teszi, hogy Zachar András breznóbányai lakos ügy­véd, elmebetegség folytán, gondnokság alá helyezte vén, az ügyvédség gyakorlatától felfüggesztetett. — A király kassai útjáról a következőket ír­ják a „Pester­­Lloyd“-nak. A király a tiszavidéki vaspálya külön vonatán szeptember 8-án reggel 7-kor fog megérkezni, s a bevonulás a Széchenyi-ligeten s a malom­ utczán keresztül történik a királyi szálló­helyül most már határozottan kijelölt püspöki pa­lotába, mig a Dessewffy-palotában Lipót herczeg vesz lakást, ő felsége kísérete 217 személyből áll, köztük 27 külföldi attaehé, s igy Kassa, egy még sohasem látott fényes társaságot fogad falai közé, mihez még az is járul, hogy a lakosok száma az éppen most történendő központosítás által megkét­szereződött. A király Kassán szeptember 3-ig ma­rad. 8-án déleőtt a katonai, egyházi s polgári ha­tóságok tisztelegnek ő felségénél, 8-án s 9-én dél­után a lófuttatást nézi meg, az első nap estéjén pedig színházi díszelőadás lesz. Az ünnepélyes kivilágítást a második estére rendezik; 10., 11. s 12-én lesznek a nagy hadgyakorlatok, s három nap délutánját és a második nap délelőttjét, esetleg szeptember 13-ikát pedig a különféle intézetek megszemlélésével, audiencziákkal, s egyéb kirándu­lásokkal töltik be. A trónörökös valószínűleg csak szeptember 11-én érkezik Kassára. A közönség élénk örömmel várja az uralkodót, s buzgó tevé­kenységet fejt ki, hogy a fogadtatás nagyszerűn sikerüljön. — Báró Edelsheim-Gyulai főhadparancsnok szeptember 4-ikén fog utazni Kassára a nagy had­gyakorlatokra. — A budai udvari palota összes termeinek,­­ a várkert kiválóbb pontjainak fényképészeti felvé­telével foglalkoznak most. A Zsigmond kápolna is helyet foglal a gyűjteményben úgy, a­mint Szent­ István napján szokott földiszitve lenni, mikor köz­szemlére van kitéve az első király szent jobbja. E fényképek felvételével, s gyönyörű albumba fogla­lásával Schrecker Miksa fényképiró van megbízva. Később a fényképeket a közönség használatára is bocsátják. Ugyancsak Schrecker fényképezi le En­­gerth tanár több képét, u. m. a zentai csatát, a koronázási menetet, s a király ifjúkori arczképét, mely festmények a palota nagy termének falait diszitik. Az egyik képnek, a koronázási menetnek rézbemetszésével foglalkozik már több hó óta a palotában Doby Jenő jeles rézmetszőnk, gróf Cren­­newill megbízásából, ki erre legfelsőbb helyről ka­pott engedélyt. — Schuszter Constantin Kassára kinevezett megyés püspök október 2-dikán foglalja el püspöki székét. — Kísérletek asphalt-csövekkel. A vizműtele­­pen hétfőn délután aug. 27. Horváth J. műegye­­temi tanár, Wein vizvezetéki igazgató s több szak­férfiak jelenlétében Kapf Tivadar utóda budapesti magyar asphalt gyárának kitűnő asphalt-csöveivel tétettek érdekes s sikerült kísérleteket, 3, 4 és 8 hüvely átmérejű asphalt-csövek ezen kísérleteknél 15—18 légnyomással ellenállottak. Ezen hazai gyárt­mány annál inkább figyelemre méltó, mert addig míg a vízvezetéki vascsövek csak 3Va — 4 ellenál­lási erővel bírnak, az asphalt-csövek még egy har­maddal olcsóbbak is, és tartósabbak is amazoknál. Gyakorlati alkalmaztatást ezen csövek legközelebb a városligeti vízvezetéknél fognak 60 méternyi te­rületen nyerni.­­ A német császárné kedvenczei. Koblencz vá­rosát minden év nyarán meglátogatja a német csá­szárné, ki azért szereti különösen e helyet, mivel a kastélynak gyönyörű fekvése van. A kertben csaknem órákon át él egyedül Auguszta császára .

Next