Ellenőr, 1877. október (9. évfolyam, 402-459. szám)
1877-10-01 / 402. szám
lasztási jog érvényesítéséről van szó, nálunk már beállott. A tisztújítás mozgásba látszik hozni azokat, kik állásaikat megőrizni avagy állásokat elérni czéloznak. Ezen mozgalmat az eddig szervezetlen politikai pártárnyalatok is magukévá tették, ha nem is egyforma módon, mert míg az egyik megalakult párt. S a „nyitramegyei szabadelvű kormánypárt“, egész nyíltsággal politikai tendentiákat is foglal programmjába, — a másik, t. i. a „megyei kör“ csak megyei ügyekkel való foglalkozást igér. Azok száma, kik az utóbbi ígéretben komolyan hinnének, nem igen nagy. Gróf Berchthold Lászlónak, ezen mozgékony és ügyes pártembernek, a pesti Senyey-párti klubb elnökének egyénisége és kirívó pártállása, azon kürülmény, hogy csak meghitt úgyszólva Jolvoltsdgolt oly egyéneket hivott meg a conferentiához, kik előreláthatólag csatlakozni fognak eszméihez, nagyon is azt a következtetést engedte meg, hogy a megyei körnek és ha nem is magának a körnek, legalább vezérének van a nyílt czélon kívül oly törekvése is, mely ma még kifejezést nem nyert. Nem akarjuk azt mondani, hogy gr. Berchthold László úr őszintén nem nyilatkozott, de mindenesetre feltűnő, hogy míg egyrészről a megyei administráció ellenőrzését ígéri, mégis azok közül, kik eddig tagadhatlanul tettel is bizonyították, hogy oda, ahová gr. Berchthold László csak evezni akar, már régen megindultak, egyet sem hitt meg a conferentiába, feltűnő, hogy épen ezek sorában van a szabadelvű kormánypártnak legtöbb és legnyíltabb híve; feltűnő, hogy a megyei ismert conservativek mindegyike megjelent az általa egybehitt értekezlethez. Ezen sok feltűnőség jogot ad ahoz, hogy az essber Tamás legyen abban, vájjon ezen „megyei ■ ’,r. Csakugyan olyan ártatlan megyei kör-e, mint amilyennek magát ma még elhitetni szeretné ! ? Már eddig is sok jelenség szól ellene, és a legsajtóbb éppen az, hogy a jelenségek a törvényhatóság közgyűlésein, azon a téren mutatkoztak, ahol a közigazgatás emelésére nézve tett ígéretek őszinteségének foka csakhamar kilátszik. A lefolyt közgyűlésen a megyei kör tagjai által tanúsított magatartás nem volt oly minőségű, hogy tőlünk a megye administratív javítását joggal elvárni lehetne. Az árvapénztár vizsgálatára kiküldött bizottság jelentése ellen irányzott támadások inkább oda látszanak mutatni , hogy a megyei kör tagjai a bírálatban egyéneken felül emelkedni nem tudnak ; és mohón kerestek oly részeket, melyekkel a jelentés beterjesztőit megtámadni lehetne; egész maguktartásán meglátszott, hogy a priori a küldöttség ellen szeretnének fordulni anélkül, hogy csak módjukban is állott volna, a terjedelmes jelentést előlegesen tanulmányozni; szóval az első fellépés nem volt alkalmas az ígéretek elfogadására nézve a szíveket fogékonyakká alakítni, sőt megérlelte a meggyőződést, hogy az, aki a megyei körtől a közigazgatás lendítését várja, nem igen tekint a dolgok mélyébe. Oly párt, melynek többsége tisztviselőkből áll, soha nem lesz jó ellenőrző közeg , mert ellenőrizni a tisztviselőket kell; márpedig azt, hogy a tisztviselők önmagukat ellenőrizzék, öntetteiket esetleg elítéljék, senki józanul követelni nem fogja. Ily indokok vannak arra nézve, hogy az ember feljogosítva érezze magát legalább kételkedni a „megyeikör“ programmjának teljességét, és hinni, hogy ezen megyei körnek ma van egy más czélja is, mely mósban mint a megyei Sennyey-pártnak szervezésében nem állhat. Ezek oly jelek, melyek „összefüggőn és egymást kiegészítőleg“ támogatják állásainkat. . Arra nézve nincs kétség, hogy sem az ország, sem a megye nem tekint nagy bizalommal a Sennyey-párt felé; amit e párt programmjában elmond, az egy részben elfogadható, más részben kiegyenlíthető, de amit a párt programmjában elhallgat, az a valami, ami gyanús; szóval hiányzik a nemzetben a feltétlen bizalom, ez tény és elsőrangú kérdés, hogy azután ezen bizalomnak hiánya alapos-e, az eredményre nézve már másodrendű kérdés. Különben Berchthold gróf óvatos volt, sőt óvatosságában megnyerte a főispánt, alispánt is; de még boldogult eléggé, mert voltak sokan, kik a való törekvést felismerték, és kik, hogy a szabadelvűség fensőbbségét e megyében megőrizzék, Tóth Vilmos felhívására lelkesen megalakították a „Nyitramegyei szabadelvű kormánypártot“ és azzal nemcsak gr. Berchthold László urnak, hanem hívei egy részének törekvéseit is lehetetlenné tették. A megyei kör mint ilyen, hogy a szabadelvű kormánypárt fejlődését megbénítsa, egy u. n. 5 i. sz. a. kelt határozatot közöl, és ebben elhitetni akarja, hogy az 1870. 42. t. sz. nem engedi meg a megyéknek a politikával való foglalkozást. Sajátszerű fatum egy keletkezőben levő pártra nézve, hogy épen a törvényhatósági hatáskörről szóló törvény 1. §-át nem tudja , holott a törvényhatósági ügyekkel való foglalkozást igér; és sajátszerű fátum, hogy első nyílt fellépése jegyzőkönyvi határozatba bujtatott, értelem nélkül való blamage ! A szabadelvű kormánypártról, melynek elnöke herczeg Odeschalchy Gyula épen most táviratilag bejelentette mai ideérkezését, legközelebb, úgyszintén az árvapénztár vizsgálatára kiküldött bízottnak terjedelmes jelentéséről is, mely itt bizonyos körökben rettentő felindulást okozott. 1 1. TÁRCZA. Az ördög klastroma. Novella. Ezer és egyszáz esztendő telt el a Pontius kézmosása után, mikor Európa népeinek eszébe jutott, hogy hiszen Pilatus is mosta a kezeit, mikor Krisztust halálra ítélték, pedig az pogány volt. Nekik tehát mint áldott keresztyén lelkeknek nem szabad azt helybenhagyniok, s minthogy Krisztust magát rectificálni egy kicsit elkéstek, elhatározták tehát, hogy annectálni fogják legalább a helyet, hol az esemény végbement, s meglett a keresztes háború. A tengernép között, kik a szent földért véres harczot vívni mentek, akadt aztán csürhe rablónép is, amint ezt Magyarországon is tapasztalhatták annak idején, elvévén és fejükhöz vervén Zimony városában egy egész hadtestnek összes fegyverzetét. Hanem azért jutott belőlük a szent földre is. Több között egy német Ritternek a hadosztálya állott válogatott gazemberekből, akiket egy augsburgi börtönből bocsátottak ki isten nevében azon czélra és föltétel alatt, hogy nyomban beálljanak vitézeknek. E dicső basaillon vezére lett aztán Ritter Kaderschwanz von Firlefanz. Balduin vezér volt,olyan boldog, hogy főhatalma alá kapta ezeket a jeles férfiakat, kik is rendesen a hadsereg farkavégét képezték, annyira meg lévén rakva mindenféle rablott holmival, hogy libegve és nyelvüket öltögetve tudtak csak nagy nehezen a had után kapaszkodni. Nem is igen tetszett ez az egész coalitio Balduinnak s rajta volt, hogy a legelső alkalommal valahol szép szerével elveszítse őket. Az pedig nagyon könnyen ment, amint ugyanis Joppe körül partra szállott egy ellenséges hadosztály, elküldte őket kémszemére a Lidda patak mentében fölfelé, ő pedig riadót fuvatva felülteté egész népét s még azon éjjel Gophnán keresztül Bethoron városának vette útját, otthagyván Firlefanz lovagot bandástul együtt. Mikor aztán azok úgy éjféltájt elérték a tengert, s látták, hogy itt ellenségnek hite sincs, de ennivaló sincs ám más, mint tengeri rák, meg csiga, — elkezdték keresni nagy bölcsen az irányt, a melyben nekik okvetlenül rá kell találni a Balduin seregére. Minthogy pedig a Lidda patak mentén egy árva foklyát sem láttak legelni, tehát Gath falun át Balathnak indultak, rabolva, pusztítva, s három heti czik-czak vándorlás után, mely alatt felényire soványodott le mindegyik, el is értek a Temes patakának torkolatához, amely beleömlik a holt tengerbe. Nagy ijjedelemmel bámulták meg az idegen vizet, amelynek partján fa meg nem terem, amelyben hal nem él, amely fölött madár élve nem kerül át, csak hulláját dobja partra a nehéz sós hullám, amelybe Sodoma, Sebeim, Adama és Gomorha városok vannak lakóikkal együtt eltemetve. Szörnyű megakadással constatálták, hogy ebbe belemenni nem lesz jó, visszamenni félelmes, mert a csürhe nép felét agyonverték útközben a felindult muzulmánok, — itt maradni nem tanácsos, de megmozdulni innét nagyon kétes eredményű dolog, — ennélfogva kiszemeltek a tengerpart elhagyott sziklái közül egyet, amelyen kész épület állott, valami elhagyott török karaván szernj, amelyben már legalább száz esztendeje nem járt más, csak a Maon-sivatagról feldühöngő Sirocco. Azt elfoglalták egy kardcsapás nélkül, minekutánna az a három örvös keselyű, amely benne lakott, rettentő félelemmel költözött ki belőle az első riadalra. Ritter Kaderschwanz aztán egy életrevaló indítványnyal lépett föl. Ha már így vetette őket e kihalt világba a sors keze, miért ne képezhetnének ők egy állandó bandát, vagyis társulatot, viselvén mindegyik a palaestinai zarándokok barna csuháját, csigahéjas kalapját, csakhogy ne keresztes, végű botot hordjon a kezében, hanem fostélyt meg fringlát. Azt eldugják óvatosan a kámzsa alá, s annál háborútlanabbul támadhatnak meg e szent mez alatt után útfélen minden jámbor utazót. Tizenheten voltak a hősök, kik a karaván szerájt megnépesítették. Minden jól ment volna eleintén, a mennyiben a Cedron patak mentén, mely egy kissé éjszakra Teruel patakából ömlik a holt tengerbe, — Estharaba, Ardan, Aduran és Eugallin falvak jóbirtoku lakosinak birkái és marhái ellátták őket a szükségesekkel. Minden héten csináltak egy kis excusiót, élükön Firlefanz lovaggal s telerakták a csűrt lábas és lábatlan marhával, ugyannyira, hogy az emberséges muzulmánok, kik Jeruzsálem környékén is megfordulván, tudtak már valamit a klastromokról, azt a nevet adták az új szynedriumnak, hogy „Ördög klastroma“, szentül meg lévén győződve affelől, hogy ez bizonyosan valami vallásos szerzet, amelynek alapszabályai között van a lopás. Ebben aztán megnyugodtak, csak a sövényeket javítgatták ki egy kicsit és ellátták magukat és háznépüket mindennemű öldöklő fegyverekkel. Szükség is volt rá, mert amint az ördögklastrombeliek észrevették, hogy könnyű szerrel nem adnak már enni, valóságos ostrommal vették be az egyes tanyákat, fölgyújtván mindent, ami elvihető nem volt, s leölvén mindazokat, akik velük menni nem akartak, ugyannyira, hogy az ördög klastroma nemsokára egy cseppet sem állott jobb hírben a patimusánál, akit még a mahomedanus is respectál. Csak egy baj volt mindezek mellett. Bor nem volt, meg asszony. Firtefanz elhatározta, hogy egyiket vagy a másikat beszerzi minden áron. Minthogy pedig az allah imádó derék muzulmánok bort nem termelnek, tehát asszonyaikra vetette az ő szemét; csakhogy azok inkább megölték magukat, minthogy az ördög klastromába menjenek, úgy annyira, hogy félesztendő múlva a Cedron mentén csupa virágfejű síremlék díszelgett, amely is török nők sirhalmát jelenti. Tűrhetetlen volt ez az állapot a vidék népének, de még Firlefanznak is, amennyiben denique mégsem érte el a mit akart. A vidék lakói tehát deputatiót küldtek a jeruzsálemi pasához orvoslásért, Firtefanz pedig ostromot határozott egy vén török háreme ellen, melyben, minthogy az öreg effendi maga is a deputatióval ment, védtelenül maradt vagy húsz arabs leány. Szerencsétlenül végződött mind a két vállalat, már mint a törökökre nézve, amennyiben a deputatiót elfogta a Jeruzsálem környékét cerukázó ke- HÍREK. — József fó herczeg udvartartásával már beköltözött télire budavári palotájába. — Hajnald Lajoshoz szülővárosából Széchenyből egy tisztelgő küldöttség ment a múlt napokban, hogy püspökségének huszonötéves jubileuma alkalmából szerencsekivánataiknak kifejezést adjanak. — Samassa József, egri érsek ma reggel utazott Esztergomba. — A székelyföldi múzeum érdekében Lázár Ádám volt képviselő melegen felszólal a „Magyar Polgár“ hasábjain. Ugyanis Cserey Jánosnénak, e nemes lelkű úrnőnek igen értékes gyűjteménye van Imecsfalván, melyet a háromszéki múzeum alapjául felajánlott. A székely központi választmány átvétele iránt már meg is tette a szükséges lépéseket. Mint a szemtanuk beszélik, ezen gyűjtemény könyvekben és kéziratokban összesen 2395 darabot, arany, ezüst, bronz, réz, ólom, vas, csont, porczellán, fa, bőrszövetneműekben, továbbá érmekben, képekben, természetrajzi és különféle tárgyakban összen 1137 darabot számlálna, melyeket Vasady Gyula tanár némileg már rendezett is, és a mely becses tárgyak jelenleg még mindig az alapitó és gyűjtő Csereyné házánál vannak elhelyezve, ki azokat lelkes honleányi buzgalommal igyekszik gazdagítani, mint ez nemrégiben is a Kossuth Lajostól nyert Bem József magyar honvédtábornok által viselt 1848. évi első érdemrend egyetlen példányával történt. Tekintve ezen már és 3522 darabból álló gyűjtemény ritka becsét, mely szakértők által részletesen megvizsgálva tüntethetné föl az egyes darabok valódi értékét és jelentőségét; tekintve továbbá, hogy egy ily szakszerűleg rendezendő és gyarapítandó gyűjtemény sokoldalú haszna a tudományos fürkésző búvárok előtt csak biztos kezelés által lenne elérhető; tekintve végre, hogy ezen már meglevő gyűjteménynek tűz- és rablómentes mielőbbi elhelyezése már csak azért is óhajtandó, mivel a tulajdonos helyiségében azon tárgyak jelenleg legkevésbé sem tekinthetők biztosítottaknak, minthogy egy magánház kellő biztosítékot sohasem nyújthat. Lázár Ádám úr melegen felszólítja Cserey Jánosné urhölgyet és Háromszék megye főispánját, hogy e gyűjteményt egy Székelyföldi múzeum érdekében vegye mielőbb azon megye gondozása és őrködése alá, hol nemcsak elég alkalmas és biztos helyiségről rendelkezhetik s ott egy szakképzett múzeumi őrnek illő fizetéssel ellátását akár saját közjövedelmeiből, akár pedig a társ székely megyék aránylagos hozzájárulásával, melyek bizonyosan nem fognak vonakodni egy ilyen hazafias tudományos czélra áldozni, mielőbb intézze el. Azt hisszük, a jóravaló gondolat pártolásra talál a döntő helyen . Háromszékmegye testvériesen megosztozik az ajándékon, illetőleg beleegyezik annak közösségébe. — A sopronyi irodalmi és művészeti kör, a mint ülésről-ülésre bebizonyul, üdvös, és igazán jelentékeny befolyást gyakorol a városra magyarság tekintetében. Soprony műveit közönsége méltányolja is az egyesület nemes törekvéseit. A kör utolsó ülése alkalmával is közelebb a kaszinó kisebb terme már egészen megtelt 7 órára s a karzatokat a tanuló ifjúság foglalta el. A sorrend élvezetes estét ígért s a kik azt várták, nem is csalatkoztakmeg. Az előadások irodalmi részét Dr. Pottyondy Ágoston nyitotta meg. ?„Szózat az ifjúsághoz“ czímű munkájával. A munka meleg, emelkedett hangon van írva; mély érzés s az ifjúság iránti szeretet vonul rajta végig. Ezután Szigethy Sándor olvasott föl egy költeményt, „Divatosan“ czímmel; a Soprony gyarló dolgozatnak mondja. Majd Bayer Ferencz közölt részleteket „A magyar dráma történetéből. A tárgy maga is eléggé érdekes, s kidolgozásának csínja, s a nyelv egyszerű tisztasága élvezetessé tevéki a felolvasást. Az utolsó felolvasás Veres József úré volt, a sopronyi evangélikusok fiatal magyar papjává, ki „A katona a magyar népköltészetben“ czím alatt olvasott fel egy kisebb értekezést. Idézett példái nagyrészt gyöngyei a népköltészetnek, s mindegyik jellemzi, hogyan gondolkodik népünk a katonáskodásról. Egyes példák voltak, melyekben nem a valódi nép termékére le