Ellenőr, 1877. október (9. évfolyam, 402-459. szám)

1877-10-18 / 434. szám

£ 15 fizetési árai: Egész évre . . 20 frt — kr. Évnegyedre . . 5 frt — kr. Félévre . . . 1© „ — , Egy hónapra . 1 „ »0 , Egyes szám ára 4 lírajczár. Szerkesztési iroda: gfrzdajp­esten, nádor-utcza Q. szám. Semmit sem kértünk, ha nem tudjuk, kitől jön. — Kéziratok visszaküldésért nem vállalkozunk. — Poéta által csak bérmentes leveleket fogadunk ti. 434. szám. hirdetések felvétele «. Zztadó?hiva­talban.: Budapesten, nádor-utcza 6. szám (Légrády testvérek irodájában). Továbbá Havas, Lafite & Cie­ czégnél Parisban (Place de la Bourse Nr. 8). Hirdetésekért járó díj csakis az „Ellenőr“ kiadó-hivatala által nyugtázott számla ellenében fizetendő. Kiadó-hivatal: (Elízde Újtesten, nádor-utcza 6. szám. Jolt intézetül ők az előfizetések és a lap szétküldésére vonatkozó minden felszólalás. Budapest, csütörtök, október 18.1877. DL évfolyam. Budapest, október 17. A franczia lapokon, bármely párthoz tartozzanak különben, meglátszik az igye­kezet úgy írni, mint akik szeretnék egy­mást megérteni. A szélsőbal és a bo­­napartista sajtó természetesen kivételek. Ezekhez nem fér a békülékenység, melyekre a többieket a hazaszeretet tanítja, hogy szinte túllicitálják egymást az aranyhidak építésében. A conservativ lapokat nem há­borgatja senki abban a fictív örömükben, hogy október 14-ikét conservativ nyilatkozás gyanánt ünnepeljék, utalva arra,hogy a köztár­saságiak megfogyatkoztak. Viszont a köztársa­sági párt jogát sem vitatja senki, hogy kétség­telen többségére támaszkodva, elvei s iránya tisztel­tben tartását követelje. Ha ezen az úton haladnak könnyen meg fogják egy­mást érteni a mérsékelt árnyalatok, annál bizonyosabban, minél inkább meggyőződnek arról, hogy torzsalkodásaik csak közös el­lenségüknek a bonapartismusnak válnak ja­vára. Megkönnyíti ezt az a körülmény is, hogy az intransigens elem nemcsak nem gyarapo­dott, de sőt m­egfogyott a választásokban ; mi­által Mac-Mahonnak is megkönnyebbülhetett a lelkiismerete, hogy a köztársaságiakkal kor­mányozni nem annyit tesz, mint a dema­gógia jármát viselni. Egy új coalitio mind valószínűbbé lesz, daczára annak, hogy a Broglie-Fourtou-kormány szívósan ragaszko­dik helyéhez, s még csak ma is azt híresz­­teli, hogy esze ágában sincs lemondani, vagy Mac-Mahonnak megválni tőle. Majd eszébe hozzák a körülmények.“­­ Az ázsiai vereséget, fájdalom, tényül kell tekintenünk, úgy látszik ugyan, mintha a mai esti lapunkban közölt konstantiná­polyi táviratunk egy újabb, 16-iki harczra vonatkoznék, s még lehetne remény, hogy, mint annyi számtalanszor már, most is a törökök javára hajlik az elbillent mérleg. E föltevés azonban igen kétséges alapon nyugszik. Tény mindenesetre, hogy az újabb harczról nem tettek közzé jelentést Kon­stantinápolyban. Az erőviszonyok is ez el­len szólanak; egy eredeti táviratunk szerint 70,000 orosz állt szemben 30,000 törökkel. Napok előtt, még 9-ikén megkezdődött a megkerülő művelet, mely az ütközet sikerét biztosította. 14-én Lazareff már a törökök hátában állt, kik az Aladzsa-hegy elvesztése után, nemcsak a kaczvonalukban ketté törve, de visszavonulásoktól is elmetszve lévén, szerencséről beszélhetnek, hogy a tökéletes katastrophát kikerülhették. A török vigyázó­szolgálat lany­hasága lesz valószínűleg az ok, mely a végzetes megkerülést lehe­tővé tette. Ez ütközet egyébiránt semmiképen nem tekinthető döntőnek a hadjárat kimenetelére nézve. Az oroszok így is úgy is török te­rületen telelhettek volna ki, hátvédük s élés­kamarájuk Alexandropol birtokában. A had­járatot pedig ez ütközet után sem vihetik beljebb Karsznál. Nyertek azonban annyit, hogy Karsz ostromát, a tél beállta előtt előkészíthetik s esetleg egész télen át foly­tathatják. Abból, hogy Karsz megvívása előtt beljebb hatoljanak, a nyári élmények után, valószínüleg gyökeresen kigyógyultak. * Végtelenül fontosabb érvnés ami Bulgáriá­ban készül, ha igazak távirataink jelentései. A Lomon és Plevnánál döntő csapások vár­hatók. Plevna leverése ma az egész vonalon megkezdődött. A törökök viszont Kadikicj­­nél összpontosultak, s úgy látszik, megin­dítják a támadást a jantrai orosz sereg ellen. Szerencse föl! Az országgyűlési szabadelvű párt 1. év október hó 18-án d. u. 6 órakor értekezletet tart. Tárgya : a czukoradó-javaslat. Több lap azt a hírt közölte, hogy a pénzügy­­miniszter jövő héten fogja a képviselőháznak a jövő évi költségvetést előterjeszteni. Ez a „Bud. Corr.“ szerint alaptalan. A pénzügyminiszter csak ha a költségvetés kinyomatása elkészül, fogja azt a törvényhozásnak egy exposéval beterjeszteni. Jakics, horvát képviselő a közlekedésügyi bi­zottságban azt a kifogást is tette, hogy a határő­r­­vidéki alap beruházási bizottsága meg nem kérdez­tetek az őrvidéki vasút kiépítése tárgyában. Ez tévedés. 25 bizottság, melyben a magyar pénzügy­minisztérium képviselve van, már 2 évvel előtt tárgyalta e vasúti ügyet és kimondta egyszerűen azt, hogy ő felsége leirata értelmében a határőr­vidéki alap egy része vasútépítésre fordítandó. E rectificatiót a ,,Bud. Corr.“ alapján közöljük. A bécsi „Presse“ kétségbe vonja a „Budi Corr.“-nnek általunk is közölt ama hírét, mely szerint a véderőről szóló törvény revisiója egy-két esztendőre elhalasztatnék. A Németországgal kötendő kereskedelmi szer­ződés tárgyában interpellációt intéz a haladó párt a reichsváth képviselőházában. Ugyane párt elhatá­rozta kinyilatkoztatni a képviselőházban, hogy a szesz- és czukoradó-törvény tárgyalása által nem tekinti megnyitottak a kiegyezési javaslatok tár­gyalását. Az ilyen logica nem lep meg többé a jeles párt részéről, mióta azt a nevezetes interpellátiót meg­­cselekedte a feltétlen semlegesség fentartása és Szerbia egyidejű megfékezése tárgyában. Táviratok: Tiflisz, okt. 17. (Eredeti távirat.) Az utolsó ütközetben 70,000 orosz küzdött Muktar pasa 30,000 embere ellen. Húsz orosz ezreden kívül, egy lövészdandár és öt egész tüzérbrigáda vett részt a harczban, mely sokáig eldöntetlen maradt. Konstantinápoly, okt. 17. A „Havas“ jelenti: Muktár pasa újabb küzdelméről még nem tettek közzé táviratokat. Izmail pasa állítólag fenyegeti Erivánt. Szulejmán pasa kémszemlét tartott a bjelai után. Az oro­szok Trsztenikben erősen elsánczolták ma­gukat, ütközet várható. A Sipka-szorosban ismét hó esett. Hornby angol admirális Konstantinápoly­ba érkezett. Turnu-Magurelli, okt. 17. Az „Agence Russe“ jelenti: Ma az egész vonalon meg­kezdették Plevna bombáztatását, a döntő actió közel van. Szulejmán pasa elhagyta Razgrádot, és minden csapatait Kadikicj mellett concentrálja. A török katonák a plevnai seregből folyton szöknek. Ozmán pasa összeköttetése Szófiával megszakíttatott. Bécs, okt. 17. A „Politische Correspondenz“ jelenti Belgrádból. Eddig a szerb kormányhoz nem érkezett a portától jegyzék Szerbia hadikészülődé­seit illetőleg, ellenben a nagyvezér rászólólag nyi­latkozott Krisztics konstantinápolyi ágens előtt Szerbia fegyverkezéséről. Krisztics ezt megjelen­tette a szerb kormánynak, és instructiót kért arra az esetre, ha Edhem vagy Szerver pasa újra föl­említené ez ügyet. Krisztics megbizatott, hogy a szerb hadikészületeket a határon történendő gyü­lekezésekkel indokolja, mert reguláris török csa­patok vonattak össze a határon, és a törökök erő­dítéseket kezdettek ott építeni. Krisztics utasítta­­tott továbbá, hogy állomását csak akkor, és pe­dig föltünés nélkül hagyja el, ha a porta kézbesíti útlevelét. Péter­vár, okt. 17. A hir, hogy az orosz császárné Bukarestbe utazik, alaptalan. Az a hir is valótlan, hogy a czár egészségi szempontból Szisz­­továba akarja áthelyezni a főhadiszállást. A főha­diszállásnak Szisztovába való áttétele egyáltalában soha sem forgott szóban. (De későn érnek rá e két hetes hir megc­áfolására. Szerk.) London, okt. 17. Manners közlekedési mi­niszter beszédet tartott Ipsavichben, melyben hang­súlyozta, hogy Anglia folyton kész a háború befe­jezésére segédkezet nyújtani, és oda működni, hogy, ha lehetséges, a harczoló felek katonai becsülete és Európa, érdekei épségben maradjanak. Pétervár, okt. 17. Hivatalosan jelentik Gorni-Sztudenból 16-ról. Tegnap három kis török hadoszlop átkelt a Lomon Jován mellett, kém­­szemle végett; egy minden fegyvernemből álló dé­­tachement Kossics tábornok alatt ellenébe küldetett; de a törökök akkor már megkezdették a vissza­vonulást. Bécs, okt. 17. (Eredeti távirat.) A „Neue freie Presse“ írja : A felsőház kiegyezési bizottsága ma tartotta első ülését. Megál­lapodtak, hogy öt előadót választanak, és pedig a szeszadó kérdésében Plenert, a czu­­koradóéban Belruptot, a bankügyben Mo­­sert, a kereskedelmi ügyben Wintersteint és a 80 milliós adósság kérdésében Hyet. BéCS, okt. 17. (Eredeti távirat.) A „N. fr. Presse“ írja: Pretis pénzügyminiszter nem 19-én terjeszti elő a költségvetést, mint eddig híte volt, hanem a magyar pénzügy­miniszternek adja ez esetben az elsőséget. De az előterjesztés legközelebb megtörténik, és a költségvetés már a kiegyezés pénzügyi v­umentumaira is tekintettel lesz, természe­tesen a kiegyezés változásait a budget­­bizottság kötelessége lesz tekintetbe venni a budget tárgyalása alkalmával. Hasselbacher német megbízott még mindig nem érkezett vissza. Irányadó körökben az hallatszik, hogy a kormány sürgette, hogy a német ka­binet véglegesen nyilatkozzék, azért a leg­közelebbi tanácskozás dönteni fog a szer­ződés megkötése fölött. Azokban a kor­mánykörökben, melyek nem protectionis­­ták, nem tartják a helyzetet oly rosznak, hogy a szakításnak be kell következni. Páris, okt. 17. (Eredeti távirat.) Gam­­betta november 7-ére gyűlésre hívja egybe az összes baloldalt. A „République Fran­­çaise“ fentartja állítását, hogy a köztársa­sági többség 330 szavazatból áll. Zágráb, okt. 17. Filippovics országos fő­­parancsnok tegnap visszatért az ország felső ha­táraihoz tett útjából, és ma ismét Eszék, Vinkov­­cze, Mitrovicz és Zimony városokba utazott. Páris, okt. 17. A „Havas“ jelenti. A hír­lapok tudósítását, hogy a minisztérium lemondott, dementálják. A miniszterek nem is gondoltak arra, hogy lemondjanak, sem Mac Mahon, hogy megvál­jék tőlük. A 14-én megkezdett választási küzdelem, mely a conservativeket 50 szavazattal erősítette, 28-án az utólagos válsztásokban, és nov. 4-én a megyei választásokban a megkezdődött körülmények között tovább fog folytattatni. A belügyminiszter a Párisba hivott valamennyi prefectusnak ily értelmű utasításokat adott. A­ háború. Jóllaktak a bolgárokkal. (Éjjeli posta.) Az orosz főhadiszálláson uralkodó hangulatról ezeket beszélik : A czár nagyon boszúi a bolgárok maguk viselete miatt. Az orosz főhadiszállás, mint tudva van, a dunai átkelés után formális bolgár hadsereget akart szervezni, melynek kereteit a Beszarábiában alakított druzinák képezték volna. De most kitűnik, hogy az egészen kivihetetlen. Három hete 20.000 bolgár ujonczozását rendelték el, de mindez ideig még csak 1000 embert sem lehe­tett besorozni. A fegyverfogható bolgárok mindenestől a törökök által megszállott helyekre menekülnek. Nem sokkal áldozatkészebbek a bolgárok az adók beszolgáltatásában sem. A bolgárok folyton megta­gadják az adókat, és naponként történnek végre­hajtások. De az oroszok azért még inkább utálják a bolgárokat, hogy a török tábornokok leghívebb szolgái. Lépten-nyomon elárulják „szabadítóikat“, és az oroszok sok vereségüket a bolgárok aljas maguk viseletének tulajdonítják. A czár, midőn eze­ket jelentették neki, annyira fölindult, hogy fölkiál­tott : „Ezek az érzés és öntudat nélkül való emberek nem érdemlik meg, hogy vérünket ontsuk érettük.“ Az orosz körökben erősen állítják, hogy az első siker után, melyet az oroszok fegyverei kivívni fognak, a czár maga fog mediátiót indítványozni. Annyi bizonyos, hogy az orosz tisztek, a legfőbb paranc­snoktól kezdve az utolsó tisztig, megunták a háborút, melyet egy „elfajult népért“ viselnek, és hogy az általános hangulat alig teszi lehetővé a háború hosszas folytatását. Osztrák lengyelek a keleti kérdésről. Említettük a múltkor, hogy a resehszab­beli lengyel képviselők egy igazoló iratot fognak in­tézni válaszul a számos feliratokra, melyek hozzá­juk honfiaik részéről a keleti kérdést illetőleg ér­keztek. Ez irat megjelent, szövege a következő: „A lengyel képviselők clubja érti és méltá­nyolja azokat az érzelmeket, melyek sok polgárt arra indítottak, hogy fölhívjanak bennünket a monarchiának a keleti kérdésben való magatartá­sára nézve az ország véleményét és óhajtásait ki­fejezni a képviselőházban. De képviselői köteles­ségünk nem engedi meg, hogy egyedül érzelmek által vezéreltessünk, habár azok még oly ne­mesek is.­­ Sőt a nemzeti ügy elleneinek világos törekvéseire való tekintet azt parancsolja, hogy a legnagyobb óvatossággal járjunk el, hogy ne szolgáljunk idegen vagy éppen káros czéloknak. Honfitársaink véleménye iránt bizonyára nem va­gyunk egykedvűek, de a képviselőházban végbe­vitt tetteinkért egyedül ránk nehezedik a felelősség súlya, és azt senki sem vállalhatja el értünk, azért parliamentáris működésünké­rt, úgyszinte az időért is, a­melyben azoknak történnie kell, a lengyel club számára meg kell őriznünk az elhatározás szabadságát. Engedjék meg tehát nekünk e ret­tenetesen komoly pillanatban kifejezést adni a reménynek, hogy honfitársaink az ország iránt ellenséges elemekkel szemben, béketűrésük vagy óvatosságuk hiánya által , nem fogják meg­ingatni állásunkat; engedjék meg végre, hogy kér­jük honfitársainkat, hogy azt az óvatosságot fogják kifejteni, mely az igaz hazaszeretetet jellemzi, és mely egyedül mentheti meg a nemzetet újabb kiu­­darczoktól, mert a nem rég szenvedettekből még nem gyógyultunk ki, és nem tettük jóvá azokat. A­mi bennünket illet, kik a jelen pillanatban az előttünk nyilvánított érzelmeknek, kívánságoknak és panaszoknak nem felelhetünk meg, mi nyuga­lommal várjuk az ország ítéletét, abban a meggyő­ződésben, hogy az ország túlnyomó többségének véleményét osztjuk, mely történelmünkben ritka példáját adja béketörésének, kitartásának és bá­torságának, melyek a zivataros időkben szüksége­sek, nemcsak az üdvös tettek végrehajtására, ha­nem a veszélyesek kikerülésére is. Romániából, Bukarestből a „Köln. Ztg.“ levelezője a kö­vetkezőket írja október 8-ikáról: A régvárt gárda még mindig nem lépett át teljes számmal a Dunán, mivel egyes ezredek még most is Bukarest közelében vannak. S állítólag ezek sem az utolsók még, úgy, hogy a gárda tel­jes megérkezése még későbbre fog esni, mint a legkedvezőtlenebb számítás szerint gondolták. Mind­­azáltal újabb csapást várnak Plevna alatt. A bu­karesti hivatalos és félhivatalos körök a legna­gyobb bizalommal vannak a feltétlen siker iránt. „A megtett előkészületek kizárják a kudarc­ min­den lehetőségét“, írják a lapok, s a miniszterek­hez közel álló személyek is így nyilatkoznak. Hogy csakugyan hiszik-e ezt maguk is, vagy csak az országban uralkodó kedvetlenséget akarják le­csillapítani, az kérdés. De a­ki Plevnát­­ az egész ottani tényállás ismeri, az jól tudja, hogy a siker bizo­nyosságáról alig lehet szó. Hiúságból és nagyhatalmi vágyból belerohantak a háborúba, s most bámulnak, hogy a koczka megfordult. A hivatalos körök kivételé­vel mindenki a legsötétebb aggodalmakat táplálja. Beszélgetnek önbiztatásul a román csapatok vitéz­ségéről és sikereiről, de ezzel ugyan nem lehet a népbe bátorságot és bizalmat önteni, s valamint an­nak idején, a hadüzenet, az oroszok bevonulása, a függetlenségi nyilatkozat és az első napok győ­zelmei nem gerjesztettek lelkesedést, úgy nincs kilátás erre most sem. Szeretni az oroszokat nem szerették soha, most pedig nagyon haragusznak rájuk, nemcsak mert nem győztek, hanem mert a románoknak nagyon kevés részt juttatnak a szál­lítási üzletből, s inkább saját honfitársaikkal csa­­latják magukat. Ekközben a kormány ellen a leghevesebb tá­madásokat intézik. Aggódnak, hogy mi sors várja Romániát, s szinte Bukarestben látják már a tö­rököt. Habár erre alig kerül a sor, nagyon félnek attól, hogy a törökök Kalaras mellett átkelnek a Dunán, habár csekély erővel is s benyomulnak a román területre. Szóval a háborús kedv, mely az országban sohasem volt valami roppant nagy, ki­vált a hideg beálltával zérusra sülyedt le a baro­meter higanyával együtt. A csárk­jói csatához. Sakavszkoj herczeg, a 11. hadtest parancs­noka következő jelentést tett a szeptember 21-iki csárkjói csatáról: „Tegnap, szeptember 21-kén, délelőtt 11 órakor a törökök több mint 20.000 emberrel és 40 ágyúval megtámadták Tatiszsef tábornok posi­­tióját Cserkovna és Csarkjöi közt. Az előnyomulás kezdetekor megerősített positiónkban az ütegek ké­szen álltak a harczra, s egy negyed óra múlva a csapatok is. Eleinte a törökök a jobb fél ellen nyomul­tak, hol Gorstoff tábornok vezényelt. Az ellenség merészsége annyira ment, hogy az ütegekhez 30 lépésnyire közeledett, de itt Dombrovszki őrnagy zászlóaljával egy lövés nélkül visszavetette, szuronyt fogva a törököket megijesztette s 200 embert te­rített le közülök. A tüzérség itt a legfényesebben működik. A jobb félről visszaszorított törökök most elkeseredett támadást intéztek a balfél ellen, hol az elősietett Vjatka-ezred vetette őket vissza. Végre a törökök dühösen megtámadták cen­trumunkat, de itt is borzasztó veszteséggel vissza­­szoríttattak. A nilzi­ ezred egy lövést sem téve 400 lépésnyire engedte közeledni a törököket, s ekkor borzasztó tűzzel fogadta őket, mely elől rög­tön meghátráltak. A harcz este 8 órakor ért véget, az ellenségnek táborába való gyors visszavonulásá­val , csak halottait és sebesültjeit sem szedte össze. Ma, szeptember 22-ikén, egy parliamentárit küldtünk a törökökhöz, hogy a halottak fölszedé­sét ki eszközölje. Az ellenség veszteségei körülbelül 2000 emberre rúgnak ; a törökök és nekiek segítő katonáink több mint 800 holttestet temettek el. Vesz­tettünk halottakban : 6 tisztet és 60 katonát; sebe­sültekben 20 tiszt és mintegy 300 katonát. Néhány sebesült, a bekötözés után ismét a harczsorba lé­pett. A törökök újra gyűjtik erejöket s elfoglalták sánczaikat.“ A franczia választásokról. (Éjf­éli posta.) A franczia lapok közül, melyek a választások­ól már nyilatkoznak, a „Journal des Débats“ min­denekelőtt megelégedését fejezi ki az eredmény fölött: „A választás eredménye igazolja minden re­ményünket. Daczára a morális és anyagi nyomás­nak, mely felülhaladta a császárság minden erősza­koskodását, a republikánusok óriási többséget nyer­tek. A feloszlatott képviselőház meg van boszulva a rágalmakért, szidalmakért és sértésekért, a­me­lyekkel tét hónap óta elhalmozták. Az általános szavazatjog visszaadta mandátumát, melyet ideje előtt elragadtak tőle. Sohasem halasztotta ily sokára a kormány a parl­amenti interregnumot, sohasem vitt végbe gyűlöletesebb manővereket. A választókra gyakorolt nyomás elérte a brutalitás legutolsó fokát. A vidék valódi rémuralom alatt volt, a közigazgatás, a hatóság, a közoktatás, a vasutak — mind föl­forgattatok a hivatalos jelölt­ség kedvéért. Az ország ellentállott e borzasztó támadásnak. A nemzeti lelkiismeret föltámadt azok ellen, a­kik meg akarták semmisíteni. Az okt. 11-iki választás nemes és célatános tiltakozása az igazságnak, a jó ügynek és józan észnek, melyet alávaló módon félreismertek és megvetettek“. A „Republ. fr.“ a bonapartista „Ordre“-nak felel, mely a választások napján kijelentette, hogy a bonapartistáknak semmi közük sem volt a máj. 16-iki tetthez: „Most már nem lehet többé elsompolyogni a harczból, megtagadni Mac-Mahon tábornagyot s visszautasítani az imádságokat és bűnbocsánatokat, a­melyek hatástalanoknak bizonyultak. Ha jelölt­jeik meg vannak verve, a bonapartisták semmi esetre sem tehetik ezért szövetségeseiket és oltal­­mazóikat felelőssé. Le vannak győzve, és pedig végkép legyőzve. Nem marad egyéb hátra, mint elismerniük a nemzeti akaratot és előtte megha­­jolniuk.“ A „Temps'­ így ír: „Az 1877-iki képviselőház ugyanaz lesz, mint az 1876-iki. Egy pár név változott mindkét ré­szen, egy pár székkel kevesebbet foglalnak el a republikánusok. A többség eclatáns marad, mint a választások előtt. A képviselőházban a republiká­nus többség marad az úr, s ha a két háznak con­­gressussá kellene egyesülnie, ezen congressusban is a republikánusoké lenne a többség. A parliament­­ben nem változott tehát a köztársaság ellenségei­nek és védőinek viszonlagos ereje, s a klerikalizmus megmarad előbbi alárendeltségében. Az országban, melyre a kormány a republikánusok ellen hivat­kozott, a választók nagy többsége elítélte a május 16-ikát és igazságot szolgáltatott a feloszlatott képviselőháznak, midőn nagy többséget küldött vissza Versaillesba.“ A „Frangais“, Broglie herczeg lapja, úgy tesz, mintha teljesen meg volna elégedve a válasz­tások eredményével, s így szól: „Jogunk van kijelenteni, hogy a nemzet meg­hallgatta Mac-Mahon tábornagy fölhívását, hogy Francziaország fölismerte a veszélyeket, a­melyekbe őt a 363-ak programmtalan és jövő nélküli politi­kája sodorta volna; jogunk van bizonyítani, hogy Francziaország józan esze és hazafisága ismét a con­­servativek felé fordítja akaratát, melyet egy pillanatra a baloldal csalárd ígéretei elvakítottak. Haszta­lanul halmozták egymásra a hazugságokat és rá­galmakat, hiába fontak testvéri köteléket radikáli­sok és republikánusok közé, a tegnapi választás conservativ nyilatkozat, mely további folyamában még erősebben fog hangsúlyozódni.“ Nem látja ilyen botor rózsás színben a dol­gokat Paul de Cassagnac úr a „Pays‘­-ben, mely igen levert hangon kesereg. Megtámadja a kormányt s szemére hányja neki, hogy maga okozta a vesze­delmet, mert elmulasztotta a kellő időben az ostrom­­állapot kihirdetését.­ ­ Budapest, október 17. Végig tárgyalhatjuk-e a kiegyezést még ez évben? Ez az egyik kérdés, melyet mos­tanában felvetnek. A másik meg az, hogy egyáltalán lehet-e valami a kiegyezésből a két kormány által megállapított alapokon? A­mi az első kérdést illeti, mi azt hiszszük, hogy igenis végig tárgyalható még ez évben a kiegyezés, talán a bank­ügy kivételével, melynek elintézése nincs annyira ez évhez kötve, mint a vám- és kereskedelmi szövetséggel kapcsolatos kér­dések. De elintézhető még a bankkérdés is komoly akarattal, ha a kiegyezésnek ellen­zői Lajtán innen és túl nem keresnek mind­untalan újabb akadályokat a kiegyezési tár­gyalások megakasztására, mint ma a mi képviselőházunkban a szélsőjobb, mely a szeszadó-törvényjavaslaton az osztrák rész­ről tett módosításokat elegendő oknak ta­lálta arra, hogy a tárgyalásokat egyelőre függeszszük föl. Mi történt tulajdonképpen a szeszadó­törvényjavaslattal ? Az osztrák reichstáb­ egy lényeges módosítást illesztett bele, a kötelező terményadót egy bizonyos határ­időtől, míg a magyar képviselőház pénz­ügyi bizottsága szintén az eredeti kormány­­javaslat ellenében és a pénzügyminiszter ellenzése daczára a lisztes anyagokból nyert szeszre nézve az adókulcsot 6 helyett 5 fokban állapította meg, s a ház is így fo­gadta el. Lényeges módosítás mind a kettő, beis­merjük, de ezek miatt nincs okunk kétség­beesni a felett, hogy lehet-e még valami a kiegyezésből, s itt elérkeztünk a második felvetett kérdéshez. Az előrelátható volt, hogy a parl­amenti tárgyalásoknál is fog­nak differenciák felmerülni. De ezek a differentiák egyeztethetők vagy legalább az egyeztetés megkísértése előtt nem mond­hatjuk azt, hogy a két kormány nem lesz képes a kiegyezést keresztülvinni. Az­után még csak az első stádiumban vagyunk. Hátra van mindenik javaslatra nézve a fel­sőházak tárgyalása. Ezekre mintegy felada­tul hárul az ellentétek kiegyenlítése akár az eredeti javaslatokra való visszatérés ál­tal, akár pedig egyéb után, az egyik vagy másik álláspontnak mindkét részről törté-­­ nendő elfogadása által. A többi emlegetett differencia, mint­­ a 80 milliós bankadósság, azután a bank­alkormányzók választásának vagy kinevezé­sének kérdése, még nem is került a reichs­­rath elé. Nevezetesen a bank-alkormányzó­kat illetőleg a reichsrath kiegyezési bizott­ságában a határozatot csak egy szótöbb­séggel hozták, s a tekintélyes kisebbséghez az alkotmányhű párt vezére és legnevezete­sebb tagjai tartoznak. Van okunk tehát feltenni, hogy a reichstábh maga másként fog határozni. A plénumban könnyebben egyesíthetők lesznek azok az elemek, me­lyek a Magyarországgal való méltányos ki­egyezés meghiúsításából nem űznek sportot vagy nem helyezik egyes cligitek érdekeit a közérdek fölé. Nem hirdetjük mi a további engedé­kenység politikáját. Ragaszkodunk az ala­pokhoz, melyeket a két kormány annyi küzdelem után megállapított, s azt hisz­szük, a magyar törvényhozás a legeszélye­­sebben akkor cselekszik, ha szintén ragasz­kodik ez alapokhoz, s nem bonyolítja to­vább a helyzetet. Állásunkat erősítjük ez­zel az osztrák részről tervezett módosítások ellenében. Mindkét kormánynak erős, feltett szán­déka a kiegyezési javaslatokat még ez év­ben végig tárgyaltatni, s hozzá is fogtak mindkét államfél parl­amentjei a tárgyalá­sokhoz. Semmikép sem ok a megszakításra az, hogy a szeszadó-javaslaton mindkét részről történtek módosítások. Ha e miatt megszakítjuk a tárgyalásokat, s várunk megint egyik a másikra, s ha az osztrákok módosítanak, csak azért módosítunk mi is,­­ akkor persze nem lesz semmi a kiegye­zésből. Az egyik részről történendő módosítá­sok kell hogy a másik fél elé is kerülje­nek, s ezen felül a kiegyezési javaslatok csak együtt terjesztetnek szentesítés alá. Ha azt vennék észre, hogy az osztrákok követ­kezetesen mellőzik érdekeinket, s a kiegye­zést Magyarországra nézve elfogadhatlanná akarják tenni, még mindig lesz időnk és módunk az egész alku megsemmisítésére a későbbi javaslatok bármelyikének vagy a módosítások elfogadásának egyszerű megta­gadása által. Ne zavarjanak tehát bennünket az el­lenzékek folyvást megújuló kísérletei. A provisorium nem áll az ország ér­dekében, s minthogy senki sem tud ben­nünket meggyőzni arról, hogy ennél jobb kiegyezést lenne képes csinálni és keresztül­vinni, valamint arról sem, hogy az egy éves vagy nem tudjuk hány éves proviso­rium leteltével Magyarországra nézve ked­vezőbb körülmények fognak előállani,­­ minthogy ezt nem is garantírozhatja senki,­­ változatlanul megmaradunk annál, hogy a kiegyezést tárgyalják most, s ne mi le­gyünk a netaláni szakításnak okozói, mert akkor következményeiért sem mi leszünk a felelősek. ________

Next