Ellenőr, 1877. október (9. évfolyam, 402-459. szám)

1877-10-23 / 443. szám

Előfizetési árak: Egész évre . . 2© frt — kr. Évnegyedre . . 5 írt — kr. Félévre . . . 1© „ — „ Egy hónapra . 1­9­80 „ Egyes szám ára 4 krajczár. (Szerkesztési iroda: (Ejndaj)esten, addor-utcza 6. szám. Semmit sem közlünk, ha nem tudjuk, kitől jön. — Kéziratok visszaküldésire nem vállalkozunk. — Posta által csak bérmentes leveleket fogadunk d. C reggéLV íziadás. Bndapest, kedd, október 23-1877. 443. szám. hirdetések felvétele cl TvdexdcBtvcLtaXbcLTi. Budapesten, nádor-utcza 6. szám (Légrády testvérek irodájában). Továbbá Havas, Lafite & Cio. czégnél Páriában (Place de la Bourse Nr. 8). Hirdetésekért járó díj csakis az „Ellenőr“ kiadó-hivatala által nyugtázott számla ellenében fizetendő.­­Kiadó-hivatal: sZfizdajpesten, nádor-utczdi 6. szám. Ide intézendők az bőfizetések is a lap szétküldésére vonatkozó minden felszólalás. II. évfolyam. Budapest, október 22. Plevna alatt . . . Plevna alatt! Most kizárólag a románok hátán verték el a bús nótát őrházi Ozmán hősei, é­s verték el derekasan annyi ütésben „a hány csak rá­­juk fért“, mint Marjolaine danclná. A po­­radimi táviratok „rectificálják“ a szégyen­lős Románul-t, mely miután néhány oláh hókotróban magyar szabadcsapatokat lá­tott, most csak „jó rendben történt vissza­vonulást“ tapasztalt a kirohanó törökök által üldözött románok futásában — per­sze mert éjjel esett a nagy veszedelem. Ed­­digelé 727 hivatalosan bevallott sebesült­tel és 202 halottal gyászolják a plevniczai „hármas rohamot.“ Biz ők szentül meg voltak győződve, hogy a Plevnicza-recouteban török, dehogy van már . . . Emlékezhetünk, hogy mint jelentgették volt diadalmasan az orosz-ro­mán táborból, hogy most már fogytán van a törökök puskapora, — már nincs elesé­­gök, — éheznek (igaz, hogy ugyanaznap a túlsó részen 20,000 darab juhot vett el Sefket pasa a muszkáktól, de mely emberi szem láthat keresztül a falakon ?) Szóval pontosan voltak értesülve mindenről, a­mi ott benn történik, hogy melyik ponton hány ember áll s hány nem ? s ezzel a biztos tudattal rohantak ismét a vészes sánczok­­nak. S most látják, hogy „nem lehet tudni semmit“, s kezd végre földerengeni a musz­ka vezérkari agyakban is ez a világosság, hogy Ozmán pasának sem haderejéről, sem ennek dislocatiójáról, sem védelmi eszközei­ről csak leghalványabb sejtelmek sincs — pedig milyen szép ábránd volt azt hinni, hogy a redoute már be van véve, mint ezt a hivatalos távirat naivul megvallja. S Tottleben tábornok csak vezeti a „munkálatokat“ egyhangúan tovább . . . tovább.* Oroszországban ismét felütötte fejét a valódi, vagy képzelt, vagy mondvacsi­nált forradalmi mozgalom. Van is drága dolga a „rendcsinálásának Péterváron és Moszkvában, hol megtiltották az utczai cso­portosulásokat. Moszkvában nihilisták szá­mára érkezett fegyvereket fogtak le, Niko­­lajevben forradalmi összeesküvést fedeztek föl, Varsóban több oroszt elfogtak, kiknél forradalmi röpiratokat és alkotmányt köve­telő kiáltványokat találtak, így mulatnak otthon, s tüntetnek hi­vatalosan a pánszlávizmus ellen, mely ho­vatovább nyakára kezd nőni a hatalma­soknak.­­ E közben a békeközvetítési hírek, me­lyeknek az ázsiai török vereség adott erő­sebb lökést, ismét csöndesülni kezdenek. Azon legújabb hírrel szemben, hogy Mr. Loyard egyenes megkérdezését a porta kedvezőtle­nül fogadta s kijelentette, hogy Európa elvesztette Törökország ügyeibe való bele­szólási jogát, s hogy a mediatio egyetlen módja csak a párisi szerződéshez való visz­­szatérés lehet, még­pedig úgy, hogy a ha­talmak előbb bírják rá a támadót a török terület elhagyására: egy jól értesült angol lap határozottan kijelenti, hogy a brit ka­binet egyik hadviselő félnek sem tett köz­vetítési javaslatot, sőt a dolgok jelenlegi állását egyik nagy­hatalom sem tartja al­kalmasnak a békejavaslatokra. Egy különös hir szárnyal, melyről reméljük, hogy alaptalan, a t. i. az, hogy a delegációkat nem hívják addig össze, míg a kiegyezés meg nem tör­ténik. Miután ennek értelme az volna, hogy a had­­ü­gyérség és külügyőrség közös szükségleteinek fe­dezésére minden felhatalmazás nélkül szolgáltatna pénzt a közös pénzügyminiszter, elképzelhetni, mennyire emelné ezen újabb tapasztalás a delegá­­ltak felséges intézménye iránti szeretetet és ragasz­kodást, úgy Ausztriában mint Magyarországon. Monarchiánknak az oláh kormányhoz intézett utóbbi fölszólalásáról a „Daily Telegraph“-nak (mint már tegnap jeleztük) a következőt jelentik Bécsből : ,,Zm­­edenek úr, a bukaresti osztrák főconsul, utasítást kapott kormányától, hogy tiltakozzék az ismételt vádak ellen, mintha osztrák alattvalók megszegnék a semlegességet, s különösen azon hí­resztelés ellen, melyet múlt héten a félhivatalos „Románul­“ közlött. Az osztrák sürgöny azt mondja, hogy a csá­szár meg van lepetve azon igazolhatatlan rossakarat által, mely a Bukarestben terjesztett hírekben nyi­latkozik, anélkül, hogy e híreket illetőleg bármily előleges vizsgálatot indítottak volna, s hozzáteszi, hogy az ilyen híresztelések arra vannak számítva, hogy Ausztriát compromittálják, 8 óvást tesz ezeknek ismétlődése ellen“. A levelező hozzáteszi még: Említettem annak idején, hogy e hírek valószínűleg alaptalanok, de úgy látszik, hogy a kormánynak oka van föltenni, mikép azok részakaratból koholtattak, s el van határozva véget szakasztani. Pest megye törvényhatósági bizottsága ma rend­kívüli közgyűlést tartott gr. Szapáry főispán elnök­lete alatt. Több sürgős ügyben kelt miniszteri leira­tot kellett elintézni; a miniszter nevezeteen a me­gye új közigazgatási felosztását tetemes módosítá­sokkal hagyta jóvá. A tiszti személyzet létszámának és fizetésének reductióját követeli, nevezetesen a főorvosét 1500 írtról 1000 re, a 7 járási állatorvos helyett egy központi állatorvost kiván; nem engedélyezi az irnoki fizetések s a váczi szolgabirói átalány na­­gyobbítását, a dijnokok szaporítását, a 7-ik árva­­széki ülnöki hely fölállítását. Azon óhaját fe­jezte ki, hogy a szolgabirók székhelyét a já­­rásbírókéval lehetőleg összhangba kell hozni. A miniszter módosítására a közgyűlés élénk vita után elhatározta, hogy nagyobbrészt megmarad eddigi módosításai mellett s a minisztert újra fölkéri azok megerősítésére. Megállapították ez­után az 1878-iki megyei k­öltségvetést 256.424 frt 50 krban, — a fedezendő deficitet 254.508 frt 50 krban. Továbbá a belügyminiszteri leirat foly­tán a megyei választások határnapját november 18 átkára tűzte ki a közgyűlés s a választási el­nökök és jegyzőkre nézve elfogadta az állandó vá­lasztmány által javasolt névsort. Végül kimondatott, hogy az új törvényhatósági képviselet az általános tisztújitást dec­ember 15. és január 15. közti idő­ben ejtse meg, mire a napirendet letárgyalva, a közgyűlés véget ért. A Németországgal folyó tárgyalásokra vonat­kozólag a „Bad. Corr.“ Bécsből a következő táv­iratot közli: A német megbízottak tegnap távirati utasítá­sokat kaptak, melyek következtében az osztrák­­magyar-német vámértekezletnek mára való össze­hívását kérték. Matlekovics Sándor osztálytanácsos erről értesittetvén, meg is érkezett ma a gyorsvo­nattal és részt vett egy ma délután tartott rövid ülésben, melyben kitűnt, hogy a ma este érkező Blasselbach oly meghatalmazással érkezik, mely, ha nem is teszi lehetővé azonnal a szerződés megkö­tését, mégis enyhíti az éles differenciákat. Holnap fontos ülés lesz, mely után valószínűleg ismét össze fognak jönni az osztrák és magyar miniszterek ez ügyben végleg határozni. A mährisch-schönbergi osztrák pártgyűlés a ki­egyezés kérdésében ugyanolyan határozatot foga­dott el, a­milyent már a korábbi párt- és népgyű­­lések a „Keine Mehrbelastung“ hangsúlyozásával elfogadtak. Táviratok. Bukarest, okt. 22. (Eredeti távirat.) A törököknek plevnai csapat­ elhelyezései az orosz-román főhadvezérletet teljesen tájéko­zatlanná tették. Legkisebb tudomásuk sincs arról, hogy a török csapatok mily erőben és mily védelemmel bírnak Plevnában.­­ Itt az a hir van elterjedve, hogy a törö­kök egy egész hadtesttel erősödtek meg. Kiseneff, okt. 22. (Eredeti távirat.) Ba­­b­atinszky herczeg tábornagy, az orosz fő­hadiszállásra tartva itt keresztül utazott. Odessa, okt. 22. (Eredeti távirat.) Az odessai vasúttársaság átvette az ungheni­­jászvásári román vonalat. Páris, október 22. (Eredeti távirat.) A „Neue freie Presse“ jelentése: Audiffret Pas­­quier herczeg Normandiából visszatért Pá­­risba. A republicánus köröket nyugtalanítja a válságban beállott fordulat. Bukarest, okt. 22. (Eredeti távirati) Egy poradimi távirat helyreigazítja a ro­mán veszteségek számát. Az elesett és sebesült románok száma 1028, köztök 285 halott. Górni-Sztuden, okt. 21. (Hivatalos jelentés a plevnai starczokról.) Október 19-ikén délután négy román zászlóalj kénytelen volt a redoute negy­edik pa­­rallelája ellen intézett támadást a ke­vés puskatüzelés miatt abbanhagyni és visszavonulni. Este a támadást a 4-ik román divisio megújította ; három ro­mán zászlóalj beleugrott az árokba s egy óráig maradt ott, hasztalanul ipar­kodva megvívni a redouteot; innen szár­mazott a hir, hogy a redoute elfoglal­tatott. A románok végre visszavonul­tak. Elvesztettek halottakban: 2 tisztet és 20© közembert, sebesültekben 20 tisztet és 707 közembert. A török tar­talékot a román ütegek oldalt és há­tulról lövöldözték, minélfogva az ellen­ségnek is nagy veszteségei kellett hogy legyenek. (A „Romanul“ az ő ismeretes fantá­­ziájával tetszés szerint állapíthatja meg ezt a szá­mot — úgysem árt vele — a törököknek. Szerk.) Bukarest okt. 22. Ma délelőtt egy grá­. cátos dandár és tüzérség vonult át Bukaresten, Pál nagyherczeg a főhadiszállásról ma ide érkezett innen Pétervárra megy. Konstantinápoly, okt. 22. A török la­pok jelentik, hogy néhány zászlóalj, melyeknek sikerült megmenekülni az Aladsadagról, Mukhtár pasával egyesült. Szulejmán pasa Razgradba tette át főhadiszállását. Bécs, okt. 22. (Eredeti távirat.) A „Neue fr. Presse“ Írja: Andrássy grófot a hét végével Bécsbe várják; ekkor fogják meg­határozni a delegátiók egybehivásának ide­jét és mivel a közös budget sok tekintet­ben a kiegyezéstől függ, a kiegyezés füg­gőben levő kérdéseire nézve határoznak a provisorium fölött ; végre mind a két kormány ez év vége előtt egyetértés­ben a közös hadügyminiszterrel a védel­mi törvény 11-dik §. értelmében meg­egyeznek az állandó hadsereg létszámára nézve. A közeli budget három millióval kevesebb lesz az 1877. évinél, de mivel az Aehatius-ágyuk második részlete nyolczad­fél millióval mint rendkívüli szükséglet sze­repel, mely tétel a tábori tüzérség fölfegy­­verzése után megszűnik , azért az előirány­zat tulajdonképen ötödfél millióval nagyobb mint a tavalyi. Thurn Zsigmond gróf ed­dig salzburgi tartomány-elnök Felső-Ausztria helytartójává fog kineveztetni. Bari, okt. 22. A montenegrói fejedelemné fiával ide érkezett, holnap Nápolyba utazik. Berlin, okt. 22. A képviselőház és a felső­ház is régi elnökeiket újra megválasztották. .A, háború. (É­jjeli posta.) A románok 19-ki vereségbről ér­dekes híreket terjesztettek Bukarestben, igy je­lenti a „Daily News“ ottani tudósítója: A romá­nok a griviczai redoute megtámadása alkalmával 8 . 900 embert vesztettek. Azt mondják, hogy a törökök aláaknázták a redouteot, és vártak, míg a románok megszállják azt, és ekkor fölrobbantot­ták az aknát. A románok újra támadtak, a harcz folyik. A küzdelem eredménye a redoute bevé­tele lesz. Ugyanezen lapnak egy más távirata így adja elő a románok griviczai vereségét. Háromszoros rohamot kellett intézniök a románoknak a griviczai második redoute ellen, míg ezt az egy sánczot el­foglalták, s midőn végre megszállották, éjjel a tö­rökök kiverték onnan őket. A vérontás borzasztó volt, és a románok hasztalanul hozták az áldo­zatokat. (Éjjeli posta.) A „Times“ tudósítója Szulejmán pasa hadseregénél jelenti Túriakból 20-ról. A Ka­­dikiöjbe vezető utak rendkívül rosz állapota, és az akadályok, melyekkel a fának és víznek a magas­latokra való szállítása jár, voltak okai, hogy a a török hadsereg visszavonult Razgrádba. Tegnap kezdették meg a visszavonulást. És 21-ről jelentik ugyanazon lapnak Razgrádból, hogy az első deta­­chement oda érkezett, és megjegyzi, hogy a törö­kök még megszállva tartják a szaloniki és kadi­­bicsi positiókat. Razgrádban minden előkészülete­ket megtesznek a téli hadjáratra. Szulejmán meg­tekintette a ruszcsuki erődöket. (Éjjeli posta.) A „Daily News“-nak jelentik Karajaiból okt. 17-től : Heymann Erzerum ellen megy. Karsz körül van zárolva, és tárgyalásokat kezdettek a vár átadása iránt. Eddig 18.000 ezer török és 40 ágyú eset az oroszok kezébe. Minden ellentállás megszűnt. Egy 19-ki távirat szerint a főhadiszállás Vezinkiejben van, Lazareff Izmail pasa ellen vonul. A románok plevnai kudarczáról a „Presse“ levelezője ezt jelenti Poradimból okt. 20-ikáról. A románok tegnap a Plevnicza redoute elleni támadásban súlyos vereséget szenvedtek. Háromszori rohamuk visszavezetett , éjjel a törökök kitörtek és üldözték a románokat, kiknek veszteségei igen nagyok. Nagyon hideg van, ma erős fagy állott be, jéggel“. _____ Oroszországban forradalmi mozgalmak tűnnek föl ismét. Angol lapoknak Kronstadt orosz tengeri várból október 10-ikéről a következőket jelentik : Ma jól értesült körökben az a hír kering, hogy fölfedeztek egy forradalmi összeesküvést, mely­nek czélja volt a nikolajevi hajógyárat elfoglalni. Ezen hír következtében Pétervárról egy zászlóalj matrózt küldtek külön vonaton délre a kormány­épületek őrzésére, s Nikolajevben a kormányzó egy ügyelő bizottság alakítását engedte meg, mely hiva­talnokokból és polgárokból áll, a kikötő főtengeré­szeti tisztviselőjének elnöklete alatt. A bizottság tagjai Csoportonként járnak revolverrel éjjel az ut­­czákon, s a hatóságok azt hiszik, hogy mivel az összeesküvés főczinkosai elfogottak, erőszakosságok nem fognak előfordulni. Részleteket az összeeskü­vés czéljáról nem lehet megtudni, minthogy a kron­­stadti tengerészeti hivatalnokok megtagadnak min­den fel­világosítást. Moszkvából Krakkóba érkezett legújabb hírek szerint, ott egy egész fegyver­szállítmányt foglaltak le, mely ócska vas gyanánt érkezett a nihilisták szá­mára. Péterváron és Moszkvában már meg is tiltot­ták az utczai csoportosulásokat. A bírói függetlenség visszaállítása. Őszinte barátai vagyunk a bírói füg­getlenségnek. Tudjuk, hogy jogállam nem képzelhető a jó igazságszolgálás garanciáit nyújtó bírói kar nélkül, s tudjuk, hogy nem képzelhető bírói kar, mely e garan­­tiákat nyújtani tudná, függetlenség nélkül. A függetlenség azon szobortalp, melyen a bírói tekintély, a bírói kar tiszteletének piedestálja áll. Aki lerombolná a bírói füg­getlenséget, lerombolná a bírói kar tekin­télyét, pártatlanságát, lerombolná a jó igazságszolgáltatás alapfeltételét. Épp azért csak örömmel üdvözölhe­tünk minden oly jelenséget, mely arról tesz tanúságot, hogy az ország tudja, érzi, mi­szerint egy minden tekintetben független bírói kar elkerülhetlenül szükséges a jó igazságszolgáltatáshoz, a jogállam igényei­nek kielégítéséhez. Kétszeresen örvendünk pedig, midőn a képviselőház azon olda­láról hallunk a bírói függetlenségre zso­lozsmát zengedezni, hol csak közelebb nyi­latkozott egy sokat beszélő szónok akként, miszerint az új bírói szervezetnek, tehát a független, elmozdí­hatlan bírói karnak, a régi szervezeti, a nem független, kirest­a­u­­rálható bíróság felett csak azon haszn­a lett, hogy az igazságszolgáltatás költségei 3 millióról 10 millióra szökkentek fel. Ily értelemben tehát szívesen üdvözöl­jük Hegyessy mai interpellációját, s csak óhajtjuk, hogy pártja tanuljon tőle tiszte­letet a független bírói kar, s modern justi­­tia intézmények és eszmék iránt. Egyéb tekintetben azonban egyszerűen feleslegesnek tartjuk Hegyessy interpelláció­­ját. Feleslegesnek azért, mivel ha az igaz­ságügyi kormány nem is szándékoznék ja­vaslatot terjeszteni a ház elé a bírói füg­getlenség visszaállítása iránt, ez a függet­lenség — értve alatta az elmozdu­latlan­­ságot, áthelyezhetlenséget stb. — amúgy is visszafoglalná azon helyet, honnét az parancsoló állami tekintetek miatt, ideigle­nesen száműzetett. Az a néhány hónap pe­dig, a­mennyivel később állítjuk vissza a függetlenséget, mintha még ez évben ke­resztülhajtunk egy törvényjavaslatot, még azon esetben sem változtatna sokat a dol­gon, ha mindazon c­élok már meg volnának valósítva, melyek a függetlenség ideiglenes korlátozásával össze voltak kötve. Mert hát az ismételten meg lett ma­gyarázva Hegyessy úrnak, s pedig a kor­mány székéről, hogy a bírói függetlenség ideiglenes korlátozását nemcsak fájdalmas szükségességgé tették a pénzügyi, hanem egyszersmind kívánatossá az igazságügyi te­kintetek. Nem akarunk felesleges polémiába bo­csátkozni Hegyessynek sarkalatos tévedése­ket tartalmazó indokoló beszédével, de bár­mit állítson is ő, a reductió csak úgy volt helyesen keresztülvihető, ha a függetlenség korlátozását az egész első fokú bírói karra kiterjesztettük. Ezt a pénzügyi helyzet ál­tal teremtett alkalmat pedig oktalanság lett volna elmúlni hagyni anélkül, hogy igazságügyi előnyeit ki ne zsákmányoljuk. Tudjuk mindnyájan, s tudja Hegyessy úr is, hogy a boldog hetvenes években va­lamint készültek családi vasutak, akként állíttattak fel családi törvényszékek is, me­lyekbe a localis és országos protectió töme­gesen vitte be az uj, vagy hagyta meg a régi képtelen elemeket, mely utóbbiakat a boldogult megyei justitia leltározta át. De ha nem is érvényesült volna sem e localis, sem az országos protectió, ha nem is alakultak volna csak felesleges költséget okozó családi törvényszékek, a független­ségnek egyszerre, minden átmenet nélkül, legnagyobb mérvét alkalmazni az új, a kez­det nehézségeivel küzdő első fokú bírói szer­vezetre, ez ismét azon boldog elbizakodott­ságra vezethető vissza, mely a hetvenes éveknek nem egy alkotását jellemzi. Francziaországban egy nagy múlttal bíró, jogászi képzettség s a bíráskodás te­rén való jártasság irigylendő magas fokán álló bírói kart talált annak idején az új szervezkedés, s mégsem merték ma kigon­dolni, s holnap egyszerre megvalósítani a teljes függetlenség keresztülvitelét. Az új szervezetnek, úgy mint az egyéneknek ki kel­lett állniok a próbát, s csak aztán merték felállítani azon magas piedestálra, mely a modern justitia elveinek egyik legszebb dia­dala. Olaszország, a jó törvényhozók és jó bírói kar classicus földje szintén csak próba után adja meg a bírónak a független­ség sanctióját. S mi, kiknél a zord idők összetörték a régi, tiszteletreméltó táblabírói gárdát, s új nemzedék csak gyéren növekedett, mind mennyiség, mind minőség tekintetében hiá­nyos elvékkel szemben, egyszerre, minden próba nélkül, nemcsak kiáltottuk, de meg is valósítottuk a teljes függetlenség elvét. Az emiatt támadt bajok orvoslására jó alkalmul kínálkozott a reductió. Elsőfokú bírói szervezetünknek, mivel alakulásakor nem állta ki, utólagosan kellett kiállania a próbaidőt. És dicséretére legyen mondva: becsülettel állta ki. A reductió pénzügyi tekintetben be van fejezve, a próbaidő, ha még tán nem is ért véget, végéhez köze­ledik. De várjon a törvényben megjelölt idő előtt eljut-e végéhez, ezt megbírálni első­sorban az igazságügyi kormány van hi­vatva, mert csak ez képes megbírálni, visz­­szaállítható-e minden aggodalom nélkül az elsőfokú bírói kar függetlensége a törvény­ben megszabott idő határán innen. De van­nak még egyéb tekintetek is. A bagatell­­eljárás új mozgalmat tehet szükségessé igaz­ságügyi szervezetünkben. Lehetnek törvény-­ székek, melyek bírói létszámát a semmiségi panaszok sokaság miatt szaporítani kell, míg másutt a bírói létszám több, mint elégséges lesz. Bekövetkezhetik tehát az áthelyezés szükségessége. Hát a büntető törvénykönyv, melynek legközelebbi életbeléptetése többé nem lehet kétséges? Az eljárásra nézve oly körülmé­nyek merülhetnek fel, melyek módosításokat idézhetnek elő a törvényszékek létszámára nézve. Ha mindezek daczára az igazságügyi kormány elérkezettnek látja a bírói függet­lenség visszaállításának idejét a törvényben megjelölt terminus előtt, úgy csak örven­dünk és szerencsét kívánunk a sikerhez. De ha nem, úgy használja az igazságügyi kormány, mint eddig, továbbra is a tör­vény által adott hatalmát igazságügyünk javára, s az elsőfokú bíróság lehető legjobb berendezésére. Francziaországból. (Éjjeli posta.) Francziaországban a kormány és az új többség közt a viszony mindinkább békü­­lékenyebbé alakul; mai kelettel ugyanis ezeket je­lentik Párisból. Az Elysées és a balcentrum közt tárgyalások folynak, hogy egy közigazgatási minisz­térium alakítását lehetővé tegyék. De nagyon nehéz megegyezni. A minisztérium lemondása az ülésszak megkezdése előtt okvetlen megtörténik. A politikai helyzetre nézve semmi elhatáro­zás nem fog bekövetkezni az ülésszak kezdete előtt. Az „Assemblée Nationale“ írja : „Az igazság töb­bet ér az erőnél. A tábornagynak előzékeny lépése a többség felé váratlan eredményt szülne. A józan rep­ublicánusok jól tudták, hogy a conflictus tartós­sága, mely fölzavarja az országot, megváltoztathatná a többséget.“ A senátus elnöke privátim a képviselőház föl­os­zlatásának ismétlése ellen nyilatkozik. A „constitu­ tionális“ senátorok ilyesmibe nem fognak bele­egyezni. Az elyséei mérsékelt párt Berthaut elnök­lete alatt egy szakminisztérium alkotását védelmezi. Fourtou ez eshetőségnek útját akarja vágni. * A „Soldi” az orleanisták főlapja, azt állítja, hogy a minisztérium november 5. vagy 6-án visz­­szalép, de a május 17-ei kabinet lemondását nem lehet a tábornagy megaláztatásának tekinteni, a­ki nem felelős minisztereinek politikájáért. Másrészről azt tanácsolja e lap a köztársaságiaknak, hogy a dolgot ne vigyék a végletekig, mert a senátus könnyen beleegyezhetik a képviselőház második föloszlatásába is ; a pártoknak le kellene fegyver­­kezniök, hogy az üzlet ismét fölvirágozzék, és a nagy veszélyben forgó 1878-as kiállítás megtör­ténhessék. A republicánus választási comité fölhívást bo­csátott szét, hogy a szű­kebb választásokhoz és a főtanácsok szervezéséhez pénzt gyűjtsön, hivatkoz­ván a választások fontosságára, különösen az utób­­biakére, mivel a főtanácsosok a senátorok válasz­tásában részt vesznek. Faurot a Creuzet megye ismét megválasztott republikánus képviselőinek egyike levele miatt, melyet a nevezett megye prefektusához intézett, midőn ez őt fölmentette a polgármesteri állásától, 300 fr. pénzbírságra ítéltetett. A virangaisu jelenti, hogy Gambetta pörbe­­fogatása még éppen nincs befejezve, hanem most előbb a képviselőház beleegyezését kell kikérni. Továbbá a következőket közli: „Mint már tettük, ismét alaptalannak nyilvánítunk minden hírt, mely azt terjeszti, hogy a tábornagy elhatározta lemon­dani az ellentállás politikájáról a radikalizmus el­len ; a tábornagy megtartja minisztériumát és az alkotmány terén marad, mely a legnagyobb kife­jezése e politikának“. Az „Union“ Chambord gróf közlönye írja: „Gyermekes volna eltitkolni a mostani helyzet fon­tosságát. Az egyesülés tervei leküzdhetlen akadá­lyokba ütköztek. Május 16-ra a közigazgatásban végbevitt változások által nemcsak a politikának két nemét, hanem a kormánynak is két egyénisé­gét állította egymással szemben. Hogy a politikában engednek, ez nem lenne újság, azonban az egyé­neket illetőleg bocsátkozni transactióba a jelen kö­rülmények közt, a baloldal ellen hozott rendszabá­lyok és kötelezettségek után, melyek a tábornagyot lekötik, a többség és az államfő ellen kimondott tehe­tetlenségi nyilatkozat volna.Mivel a kettőnek kiegye­zése lehetetlen, nem ringatózhatunk csalódásokban. A megkezdett válságnak könnyű és békés megoldását nem tudjuk elképzelni. Az ország kétségtelenül nyugodt, de a szívekben izgatottság uralkodik. Minden rugó meg van feszítve és mi iparkodni fogunk, hogy reservált állásunkat el ne hagyjuk. Mi figyelni fogunk és várunk a kormány elhatáro­zására és ehhez szabjuk a magunkét is. Az elyséei tanácsban úgy látszik most az ellentállás van fel­­színen. Mi lesz következménye az ellentállásnak, mily téren fog az nyilatkozni ? E kérdések külön­böző eshetőségekkel állítanak bennünket szemközt. Meg fogjuk azokat vizsgálni““. * A „Constitutione” a jelen válságban nem ta­gadja ugyan meg conservativ hagyományait, de azért független és liberális szempontból ítéli meg azt, és osztja a republikánus lapok bámulását, hogy a minisztérium elhatározta továbbra is pró­bára tenni szerencséjét. „Mit akar tenni a cabinet? — kérdezte lap. — Szembe állhat az új képviselőházzal. Nincs-e tisztában a fogadtatás iránt, melyben e képvise­lőház részesíteni fogja őt ? Nem lehet-e kész a le­verő napirendre ? Kormányozhat-e többség nélkül ? Merészelni fogja-e ezt? Jól tudjuk, hogy a köny­­nyűvérű politikusok erről így gondolkozhatnak. Az első föloszlatás után 50 szavazatot nyertünk, a második után nyerni fogunk 80 at, és mienk lesz a majoritás, és mi leszünk az urak. Tiszta képtelenség! Ezeket a kártyákat egyszer­ minden­­korra tegyék félre a miniszterek játékukból. Második föloszlatás nem lesz, a senátus nem fog abba beleegyezni. Sok senátor eléggé sajnálja, a­mit nem is titkolnak el, hogy az első föloszlatásba be­leegyeztek, és erősen el van határozva, hogy ily vállalathoz nem fog segédkezet nyújtani. És nem veszi-e észre a minisztérium, hogy a legitimista lapok hangja is folyton hevesebb lesz ellene? Az Elyséeben vagy a Beaveau téren nem olvassák ta­lán az „Univeral“ és az „Uniont“. A minisztérium­nak mint hadviselő félnek alapos és tagadhatlan megveretése után elvágatott visszavonulása. Le kell raknia fegyverét, el kell távoznia és tűnnie. Hamaros visszalépése lehetségessé teszi a becsüle­tes és sikeres kiegyezést. A tűz belekapott a május 16-ki épületbe. Okvetlenül át kell azt engedni a tűznek, a­mi többé nem menthető meg. De sietni kell, mert különben szerencsétlen nemünk még egy­szer fogja hallani a fölkiáltást. Már külön­ van!“

Next