Ellenőr, 1877. október (9. évfolyam, 402-459. szám)
1877-10-23 / 443. szám
Előfizetési árak: Egész évre . . 2© frt — kr. Évnegyedre . . 5 írt — kr. Félévre . . . 1© „ — „ Egy hónapra . 1980 „ Egyes szám ára 4 krajczár. (Szerkesztési iroda: (Ejndaj)esten, addor-utcza 6. szám. Semmit sem közlünk, ha nem tudjuk, kitől jön. — Kéziratok visszaküldésire nem vállalkozunk. — Posta által csak bérmentes leveleket fogadunk d. C reggéLV íziadás. Bndapest, kedd, október 23-1877. 443. szám. hirdetések felvétele cl TvdexdcBtvcLtaXbcLTi. Budapesten, nádor-utcza 6. szám (Légrády testvérek irodájában). Továbbá Havas, Lafite & Cio. czégnél Páriában (Place de la Bourse Nr. 8). Hirdetésekért járó díj csakis az „Ellenőr“ kiadó-hivatala által nyugtázott számla ellenében fizetendő.Kiadó-hivatal: sZfizdajpesten, nádor-utczdi 6. szám. Ide intézendők az bőfizetések is a lap szétküldésére vonatkozó minden felszólalás. II. évfolyam. Budapest, október 22. Plevna alatt . . . Plevna alatt! Most kizárólag a románok hátán verték el a bús nótát őrházi Ozmán hősei, és verték el derekasan annyi ütésben „a hány csak rájuk fért“, mint Marjolaine danclná. A poradimi táviratok „rectificálják“ a szégyenlős Románul-t, mely miután néhány oláh hókotróban magyar szabadcsapatokat látott, most csak „jó rendben történt visszavonulást“ tapasztalt a kirohanó törökök által üldözött románok futásában — persze mert éjjel esett a nagy veszedelem. Eddigelé 727 hivatalosan bevallott sebesülttel és 202 halottal gyászolják a plevniczai „hármas rohamot.“ Biz ők szentül meg voltak győződve, hogy a Plevnicza-recouteban török, dehogy van már . . . Emlékezhetünk, hogy mint jelentgették volt diadalmasan az orosz-román táborból, hogy most már fogytán van a törökök puskapora, — már nincs eleségök, — éheznek (igaz, hogy ugyanaznap a túlsó részen 20,000 darab juhot vett el Sefket pasa a muszkáktól, de mely emberi szem láthat keresztül a falakon ?) Szóval pontosan voltak értesülve mindenről, ami ott benn történik, hogy melyik ponton hány ember áll s hány nem ? s ezzel a biztos tudattal rohantak ismét a vészes sánczoknak. S most látják, hogy „nem lehet tudni semmit“, s kezd végre földerengeni a muszka vezérkari agyakban is ez a világosság, hogy Ozmán pasának sem haderejéről, sem ennek dislocatiójáról, sem védelmi eszközeiről csak leghalványabb sejtelmek sincs — pedig milyen szép ábránd volt azt hinni, hogy a redoute már be van véve, mint ezt a hivatalos távirat naivul megvallja. S Tottleben tábornok csak vezeti a „munkálatokat“ egyhangúan tovább . . . tovább.* Oroszországban ismét felütötte fejét a valódi, vagy képzelt, vagy mondvacsinált forradalmi mozgalom. Van is drága dolga a „rendcsinálásának Péterváron és Moszkvában, hol megtiltották az utczai csoportosulásokat. Moszkvában nihilisták számára érkezett fegyvereket fogtak le, Nikolajevben forradalmi összeesküvést fedeztek föl, Varsóban több oroszt elfogtak, kiknél forradalmi röpiratokat és alkotmányt követelő kiáltványokat találtak, így mulatnak otthon, s tüntetnek hivatalosan a pánszlávizmus ellen, mely hovatovább nyakára kezd nőni a hatalmasoknak. E közben a békeközvetítési hírek, melyeknek az ázsiai török vereség adott erősebb lökést, ismét csöndesülni kezdenek. Azon legújabb hírrel szemben, hogy Mr. Loyard egyenes megkérdezését a porta kedvezőtlenül fogadta s kijelentette, hogy Európa elvesztette Törökország ügyeibe való beleszólási jogát, s hogy a mediatio egyetlen módja csak a párisi szerződéshez való viszszatérés lehet, mégpedig úgy, hogy a hatalmak előbb bírják rá a támadót a török terület elhagyására: egy jól értesült angol lap határozottan kijelenti, hogy a brit kabinet egyik hadviselő félnek sem tett közvetítési javaslatot, sőt a dolgok jelenlegi állását egyik nagyhatalom sem tartja alkalmasnak a békejavaslatokra. Egy különös hir szárnyal, melyről reméljük, hogy alaptalan, a t. i. az, hogy a delegációkat nem hívják addig össze, míg a kiegyezés meg nem történik. Miután ennek értelme az volna, hogy a hadügyérség és külügyőrség közös szükségleteinek fedezésére minden felhatalmazás nélkül szolgáltatna pénzt a közös pénzügyminiszter, elképzelhetni, mennyire emelné ezen újabb tapasztalás a delegáltak felséges intézménye iránti szeretetet és ragaszkodást, úgy Ausztriában mint Magyarországon. Monarchiánknak az oláh kormányhoz intézett utóbbi fölszólalásáról a „Daily Telegraph“-nak (mint már tegnap jeleztük) a következőt jelentik Bécsből : ,,Zmedenek úr, a bukaresti osztrák főconsul, utasítást kapott kormányától, hogy tiltakozzék az ismételt vádak ellen, mintha osztrák alattvalók megszegnék a semlegességet, s különösen azon híresztelés ellen, melyet múlt héten a félhivatalos „Románul“ közlött. Az osztrák sürgöny azt mondja, hogy a császár meg van lepetve azon igazolhatatlan rossakarat által, mely a Bukarestben terjesztett hírekben nyilatkozik, anélkül, hogy e híreket illetőleg bármily előleges vizsgálatot indítottak volna, s hozzáteszi, hogy az ilyen híresztelések arra vannak számítva, hogy Ausztriát compromittálják, 8 óvást tesz ezeknek ismétlődése ellen“. A levelező hozzáteszi még: Említettem annak idején, hogy e hírek valószínűleg alaptalanok, de úgy látszik, hogy a kormánynak oka van föltenni, mikép azok részakaratból koholtattak, s el van határozva véget szakasztani. Pest megye törvényhatósági bizottsága ma rendkívüli közgyűlést tartott gr. Szapáry főispán elnöklete alatt. Több sürgős ügyben kelt miniszteri leiratot kellett elintézni; a miniszter nevezeteen a megye új közigazgatási felosztását tetemes módosításokkal hagyta jóvá. A tiszti személyzet létszámának és fizetésének reductióját követeli, nevezetesen a főorvosét 1500 írtról 1000 re, a 7 járási állatorvos helyett egy központi állatorvost kiván; nem engedélyezi az irnoki fizetések s a váczi szolgabirói átalány nagyobbítását, a dijnokok szaporítását, a 7-ik árvaszéki ülnöki hely fölállítását. Azon óhaját fejezte ki, hogy a szolgabirók székhelyét a járásbírókéval lehetőleg összhangba kell hozni. A miniszter módosítására a közgyűlés élénk vita után elhatározta, hogy nagyobbrészt megmarad eddigi módosításai mellett s a minisztert újra fölkéri azok megerősítésére. Megállapították ezután az 1878-iki megyei költségvetést 256.424 frt 50 krban, — a fedezendő deficitet 254.508 frt 50 krban. Továbbá a belügyminiszteri leirat folytán a megyei választások határnapját november 18 átkára tűzte ki a közgyűlés s a választási elnökök és jegyzőkre nézve elfogadta az állandó választmány által javasolt névsort. Végül kimondatott, hogy az új törvényhatósági képviselet az általános tisztújitást december 15. és január 15. közti időben ejtse meg, mire a napirendet letárgyalva, a közgyűlés véget ért. A Németországgal folyó tárgyalásokra vonatkozólag a „Bad. Corr.“ Bécsből a következő táviratot közli: A német megbízottak tegnap távirati utasításokat kaptak, melyek következtében az osztrákmagyar-német vámértekezletnek mára való összehívását kérték. Matlekovics Sándor osztálytanácsos erről értesittetvén, meg is érkezett ma a gyorsvonattal és részt vett egy ma délután tartott rövid ülésben, melyben kitűnt, hogy a ma este érkező Blasselbach oly meghatalmazással érkezik, mely, ha nem is teszi lehetővé azonnal a szerződés megkötését, mégis enyhíti az éles differenciákat. Holnap fontos ülés lesz, mely után valószínűleg ismét össze fognak jönni az osztrák és magyar miniszterek ez ügyben végleg határozni. A mährisch-schönbergi osztrák pártgyűlés a kiegyezés kérdésében ugyanolyan határozatot fogadott el, amilyent már a korábbi párt- és népgyűlések a „Keine Mehrbelastung“ hangsúlyozásával elfogadtak. Táviratok. Bukarest, okt. 22. (Eredeti távirat.) A törököknek plevnai csapat elhelyezései az orosz-román főhadvezérletet teljesen tájékozatlanná tették. Legkisebb tudomásuk sincs arról, hogy a török csapatok mily erőben és mily védelemmel bírnak Plevnában. Itt az a hir van elterjedve, hogy a törökök egy egész hadtesttel erősödtek meg. Kiseneff, okt. 22. (Eredeti távirat.) Babatinszky herczeg tábornagy, az orosz főhadiszállásra tartva itt keresztül utazott. Odessa, okt. 22. (Eredeti távirat.) Az odessai vasúttársaság átvette az unghenijászvásári román vonalat. Páris, október 22. (Eredeti távirat.) A „Neue freie Presse“ jelentése: Audiffret Pasquier herczeg Normandiából visszatért Párisba. A republicánus köröket nyugtalanítja a válságban beállott fordulat. Bukarest, okt. 22. (Eredeti távirati) Egy poradimi távirat helyreigazítja a román veszteségek számát. Az elesett és sebesült románok száma 1028, köztök 285 halott. Górni-Sztuden, okt. 21. (Hivatalos jelentés a plevnai starczokról.) Október 19-ikén délután négy román zászlóalj kénytelen volt a redoute negyedik parallelája ellen intézett támadást a kevés puskatüzelés miatt abbanhagyni és visszavonulni. Este a támadást a 4-ik román divisio megújította ; három román zászlóalj beleugrott az árokba s egy óráig maradt ott, hasztalanul iparkodva megvívni a redouteot; innen származott a hir, hogy a redoute elfoglaltatott. A románok végre visszavonultak. Elvesztettek halottakban: 2 tisztet és 20© közembert, sebesültekben 20 tisztet és 707 közembert. A török tartalékot a román ütegek oldalt és hátulról lövöldözték, minélfogva az ellenségnek is nagy veszteségei kellett hogy legyenek. (A „Romanul“ az ő ismeretes fantáziájával tetszés szerint állapíthatja meg ezt a számot — úgysem árt vele — a törököknek. Szerk.) Bukarest okt. 22. Ma délelőtt egy grá. cátos dandár és tüzérség vonult át Bukaresten, Pál nagyherczeg a főhadiszállásról ma ide érkezett innen Pétervárra megy. Konstantinápoly, okt. 22. A török lapok jelentik, hogy néhány zászlóalj, melyeknek sikerült megmenekülni az Aladsadagról, Mukhtár pasával egyesült. Szulejmán pasa Razgradba tette át főhadiszállását. Bécs, okt. 22. (Eredeti távirat.) A „Neue fr. Presse“ Írja: Andrássy grófot a hét végével Bécsbe várják; ekkor fogják meghatározni a delegátiók egybehivásának idejét és mivel a közös budget sok tekintetben a kiegyezéstől függ, a kiegyezés függőben levő kérdéseire nézve határoznak a provisorium fölött ; végre mind a két kormány ez év vége előtt egyetértésben a közös hadügyminiszterrel a védelmi törvény 11-dik §. értelmében megegyeznek az állandó hadsereg létszámára nézve. A közeli budget három millióval kevesebb lesz az 1877. évinél, de mivel az Aehatius-ágyuk második részlete nyolczadfél millióval mint rendkívüli szükséglet szerepel, mely tétel a tábori tüzérség fölfegyverzése után megszűnik , azért az előirányzat tulajdonképen ötödfél millióval nagyobb mint a tavalyi. Thurn Zsigmond gróf eddig salzburgi tartomány-elnök Felső-Ausztria helytartójává fog kineveztetni. Bari, okt. 22. A montenegrói fejedelemné fiával ide érkezett, holnap Nápolyba utazik. Berlin, okt. 22. A képviselőház és a felsőház is régi elnökeiket újra megválasztották. .A, háború. (Éjjeli posta.) A románok 19-ki vereségbről érdekes híreket terjesztettek Bukarestben, igy jelenti a „Daily News“ ottani tudósítója: A románok a griviczai redoute megtámadása alkalmával 8 . 900 embert vesztettek. Azt mondják, hogy a törökök aláaknázták a redouteot, és vártak, míg a románok megszállják azt, és ekkor fölrobbantották az aknát. A románok újra támadtak, a harcz folyik. A küzdelem eredménye a redoute bevétele lesz. Ugyanezen lapnak egy más távirata így adja elő a románok griviczai vereségét. Háromszoros rohamot kellett intézniök a románoknak a griviczai második redoute ellen, míg ezt az egy sánczot elfoglalták, s midőn végre megszállották, éjjel a törökök kiverték onnan őket. A vérontás borzasztó volt, és a románok hasztalanul hozták az áldozatokat. (Éjjeli posta.) A „Times“ tudósítója Szulejmán pasa hadseregénél jelenti Túriakból 20-ról. A Kadikiöjbe vezető utak rendkívül rosz állapota, és az akadályok, melyekkel a fának és víznek a magaslatokra való szállítása jár, voltak okai, hogy a a török hadsereg visszavonult Razgrádba. Tegnap kezdették meg a visszavonulást. És 21-ről jelentik ugyanazon lapnak Razgrádból, hogy az első detachement oda érkezett, és megjegyzi, hogy a törökök még megszállva tartják a szaloniki és kadibicsi positiókat. Razgrádban minden előkészületeket megtesznek a téli hadjáratra. Szulejmán megtekintette a ruszcsuki erődöket. (Éjjeli posta.) A „Daily News“-nak jelentik Karajaiból okt. 17-től : Heymann Erzerum ellen megy. Karsz körül van zárolva, és tárgyalásokat kezdettek a vár átadása iránt. Eddig 18.000 ezer török és 40 ágyú eset az oroszok kezébe. Minden ellentállás megszűnt. Egy 19-ki távirat szerint a főhadiszállás Vezinkiejben van, Lazareff Izmail pasa ellen vonul. A románok plevnai kudarczáról a „Presse“ levelezője ezt jelenti Poradimból okt. 20-ikáról. A románok tegnap a Plevnicza redoute elleni támadásban súlyos vereséget szenvedtek. Háromszori rohamuk visszavezetett , éjjel a törökök kitörtek és üldözték a románokat, kiknek veszteségei igen nagyok. Nagyon hideg van, ma erős fagy állott be, jéggel“. _____ Oroszországban forradalmi mozgalmak tűnnek föl ismét. Angol lapoknak Kronstadt orosz tengeri várból október 10-ikéről a következőket jelentik : Ma jól értesült körökben az a hír kering, hogy fölfedeztek egy forradalmi összeesküvést, melynek czélja volt a nikolajevi hajógyárat elfoglalni. Ezen hír következtében Pétervárról egy zászlóalj matrózt küldtek külön vonaton délre a kormányépületek őrzésére, s Nikolajevben a kormányzó egy ügyelő bizottság alakítását engedte meg, mely hivatalnokokból és polgárokból áll, a kikötő főtengerészeti tisztviselőjének elnöklete alatt. A bizottság tagjai Csoportonként járnak revolverrel éjjel az utczákon, s a hatóságok azt hiszik, hogy mivel az összeesküvés főczinkosai elfogottak, erőszakosságok nem fognak előfordulni. Részleteket az összeesküvés czéljáról nem lehet megtudni, minthogy a kronstadti tengerészeti hivatalnokok megtagadnak minden felvilágosítást. Moszkvából Krakkóba érkezett legújabb hírek szerint, ott egy egész fegyverszállítmányt foglaltak le, mely ócska vas gyanánt érkezett a nihilisták számára. Péterváron és Moszkvában már meg is tiltották az utczai csoportosulásokat. A bírói függetlenség visszaállítása. Őszinte barátai vagyunk a bírói függetlenségnek. Tudjuk, hogy jogállam nem képzelhető a jó igazságszolgálás garanciáit nyújtó bírói kar nélkül, s tudjuk, hogy nem képzelhető bírói kar, mely e garantiákat nyújtani tudná, függetlenség nélkül. A függetlenség azon szobortalp, melyen a bírói tekintély, a bírói kar tiszteletének piedestálja áll. Aki lerombolná a bírói függetlenséget, lerombolná a bírói kar tekintélyét, pártatlanságát, lerombolná a jó igazságszolgáltatás alapfeltételét. Épp azért csak örömmel üdvözölhetünk minden oly jelenséget, mely arról tesz tanúságot, hogy az ország tudja, érzi, miszerint egy minden tekintetben független bírói kar elkerülhetlenül szükséges a jó igazságszolgáltatáshoz, a jogállam igényeinek kielégítéséhez. Kétszeresen örvendünk pedig, midőn a képviselőház azon oldaláról hallunk a bírói függetlenségre zsolozsmát zengedezni, hol csak közelebb nyilatkozott egy sokat beszélő szónok akként, miszerint az új bírói szervezetnek, tehát a független, elmozdíhatlan bírói karnak, a régi szervezeti, a nem független, kirestaurálható bíróság felett csak azon haszna lett, hogy az igazságszolgáltatás költségei 3 millióról 10 millióra szökkentek fel. Ily értelemben tehát szívesen üdvözöljük Hegyessy mai interpellációját, s csak óhajtjuk, hogy pártja tanuljon tőle tiszteletet a független bírói kar, s modern justitia intézmények és eszmék iránt. Egyéb tekintetben azonban egyszerűen feleslegesnek tartjuk Hegyessy interpellációját. Feleslegesnek azért, mivel ha az igazságügyi kormány nem is szándékoznék javaslatot terjeszteni a ház elé a bírói függetlenség visszaállítása iránt, ez a függetlenség — értve alatta az elmozdulatlanságot, áthelyezhetlenséget stb. — amúgy is visszafoglalná azon helyet, honnét az parancsoló állami tekintetek miatt, ideiglenesen száműzetett. Az a néhány hónap pedig, amennyivel később állítjuk vissza a függetlenséget, mintha még ez évben keresztülhajtunk egy törvényjavaslatot, még azon esetben sem változtatna sokat a dolgon, ha mindazon célok már meg volnának valósítva, melyek a függetlenség ideiglenes korlátozásával össze voltak kötve. Mert hát az ismételten meg lett magyarázva Hegyessy úrnak, s pedig a kormány székéről, hogy a bírói függetlenség ideiglenes korlátozását nemcsak fájdalmas szükségességgé tették a pénzügyi, hanem egyszersmind kívánatossá az igazságügyi tekintetek. Nem akarunk felesleges polémiába bocsátkozni Hegyessynek sarkalatos tévedéseket tartalmazó indokoló beszédével, de bármit állítson is ő, a reductió csak úgy volt helyesen keresztülvihető, ha a függetlenség korlátozását az egész első fokú bírói karra kiterjesztettük. Ezt a pénzügyi helyzet által teremtett alkalmat pedig oktalanság lett volna elmúlni hagyni anélkül, hogy igazságügyi előnyeit ki ne zsákmányoljuk. Tudjuk mindnyájan, s tudja Hegyessy úr is, hogy a boldog hetvenes években valamint készültek családi vasutak, akként állíttattak fel családi törvényszékek is, melyekbe a localis és országos protectió tömegesen vitte be az uj, vagy hagyta meg a régi képtelen elemeket, mely utóbbiakat a boldogult megyei justitia leltározta át. De ha nem is érvényesült volna sem e localis, sem az országos protectió, ha nem is alakultak volna csak felesleges költséget okozó családi törvényszékek, a függetlenségnek egyszerre, minden átmenet nélkül, legnagyobb mérvét alkalmazni az új, a kezdet nehézségeivel küzdő első fokú bírói szervezetre, ez ismét azon boldog elbizakodottságra vezethető vissza, mely a hetvenes éveknek nem egy alkotását jellemzi. Francziaországban egy nagy múlttal bíró, jogászi képzettség s a bíráskodás terén való jártasság irigylendő magas fokán álló bírói kart talált annak idején az új szervezkedés, s mégsem merték ma kigondolni, s holnap egyszerre megvalósítani a teljes függetlenség keresztülvitelét. Az új szervezetnek, úgy mint az egyéneknek ki kellett állniok a próbát, s csak aztán merték felállítani azon magas piedestálra, mely a modern justitia elveinek egyik legszebb diadala. Olaszország, a jó törvényhozók és jó bírói kar classicus földje szintén csak próba után adja meg a bírónak a függetlenség sanctióját. S mi, kiknél a zord idők összetörték a régi, tiszteletreméltó táblabírói gárdát, s új nemzedék csak gyéren növekedett, mind mennyiség, mind minőség tekintetében hiányos elvékkel szemben, egyszerre, minden próba nélkül, nemcsak kiáltottuk, de meg is valósítottuk a teljes függetlenség elvét. Az emiatt támadt bajok orvoslására jó alkalmul kínálkozott a reductió. Elsőfokú bírói szervezetünknek, mivel alakulásakor nem állta ki, utólagosan kellett kiállania a próbaidőt. És dicséretére legyen mondva: becsülettel állta ki. A reductió pénzügyi tekintetben be van fejezve, a próbaidő, ha még tán nem is ért véget, végéhez közeledik. De várjon a törvényben megjelölt idő előtt eljut-e végéhez, ezt megbírálni elsősorban az igazságügyi kormány van hivatva, mert csak ez képes megbírálni, viszszaállítható-e minden aggodalom nélkül az elsőfokú bírói kar függetlensége a törvényben megszabott idő határán innen. De vannak még egyéb tekintetek is. A bagatelleljárás új mozgalmat tehet szükségessé igazságügyi szervezetünkben. Lehetnek törvény- székek, melyek bírói létszámát a semmiségi panaszok sokaság miatt szaporítani kell, míg másutt a bírói létszám több, mint elégséges lesz. Bekövetkezhetik tehát az áthelyezés szükségessége. Hát a büntető törvénykönyv, melynek legközelebbi életbeléptetése többé nem lehet kétséges? Az eljárásra nézve oly körülmények merülhetnek fel, melyek módosításokat idézhetnek elő a törvényszékek létszámára nézve. Ha mindezek daczára az igazságügyi kormány elérkezettnek látja a bírói függetlenség visszaállításának idejét a törvényben megjelölt terminus előtt, úgy csak örvendünk és szerencsét kívánunk a sikerhez. De ha nem, úgy használja az igazságügyi kormány, mint eddig, továbbra is a törvény által adott hatalmát igazságügyünk javára, s az elsőfokú bíróság lehető legjobb berendezésére. Francziaországból. (Éjjeli posta.) Francziaországban a kormány és az új többség közt a viszony mindinkább békülékenyebbé alakul; mai kelettel ugyanis ezeket jelentik Párisból. Az Elysées és a balcentrum közt tárgyalások folynak, hogy egy közigazgatási minisztérium alakítását lehetővé tegyék. De nagyon nehéz megegyezni. A minisztérium lemondása az ülésszak megkezdése előtt okvetlen megtörténik. A politikai helyzetre nézve semmi elhatározás nem fog bekövetkezni az ülésszak kezdete előtt. Az „Assemblée Nationale“ írja : „Az igazság többet ér az erőnél. A tábornagynak előzékeny lépése a többség felé váratlan eredményt szülne. A józan republicánusok jól tudták, hogy a conflictus tartóssága, mely fölzavarja az országot, megváltoztathatná a többséget.“ A senátus elnöke privátim a képviselőház föloszlatásának ismétlése ellen nyilatkozik. A „constitu tionális“ senátorok ilyesmibe nem fognak beleegyezni. Az elyséei mérsékelt párt Berthaut elnöklete alatt egy szakminisztérium alkotását védelmezi. Fourtou ez eshetőségnek útját akarja vágni. * A „Soldi” az orleanisták főlapja, azt állítja, hogy a minisztérium november 5. vagy 6-án viszszalép, de a május 17-ei kabinet lemondását nem lehet a tábornagy megaláztatásának tekinteni, aki nem felelős minisztereinek politikájáért. Másrészről azt tanácsolja e lap a köztársaságiaknak, hogy a dolgot ne vigyék a végletekig, mert a senátus könnyen beleegyezhetik a képviselőház második föloszlatásába is ; a pártoknak le kellene fegyverkezniök, hogy az üzlet ismét fölvirágozzék, és a nagy veszélyben forgó 1878-as kiállítás megtörténhessék. A republicánus választási comité fölhívást bocsátott szét, hogy a szűkebb választásokhoz és a főtanácsok szervezéséhez pénzt gyűjtsön, hivatkozván a választások fontosságára, különösen az utóbbiakére, mivel a főtanácsosok a senátorok választásában részt vesznek. Faurot a Creuzet megye ismét megválasztott republikánus képviselőinek egyike levele miatt, melyet a nevezett megye prefektusához intézett, midőn ez őt fölmentette a polgármesteri állásától, 300 fr. pénzbírságra ítéltetett. A virangaisu jelenti, hogy Gambetta pörbefogatása még éppen nincs befejezve, hanem most előbb a képviselőház beleegyezését kell kikérni. Továbbá a következőket közli: „Mint már tettük, ismét alaptalannak nyilvánítunk minden hírt, mely azt terjeszti, hogy a tábornagy elhatározta lemondani az ellentállás politikájáról a radikalizmus ellen ; a tábornagy megtartja minisztériumát és az alkotmány terén marad, mely a legnagyobb kifejezése e politikának“. Az „Union“ Chambord gróf közlönye írja: „Gyermekes volna eltitkolni a mostani helyzet fontosságát. Az egyesülés tervei leküzdhetlen akadályokba ütköztek. Május 16-ra a közigazgatásban végbevitt változások által nemcsak a politikának két nemét, hanem a kormánynak is két egyéniségét állította egymással szemben. Hogy a politikában engednek, ez nem lenne újság, azonban az egyéneket illetőleg bocsátkozni transactióba a jelen körülmények közt, a baloldal ellen hozott rendszabályok és kötelezettségek után, melyek a tábornagyot lekötik, a többség és az államfő ellen kimondott tehetetlenségi nyilatkozat volna.Mivel a kettőnek kiegyezése lehetetlen, nem ringatózhatunk csalódásokban. A megkezdett válságnak könnyű és békés megoldását nem tudjuk elképzelni. Az ország kétségtelenül nyugodt, de a szívekben izgatottság uralkodik. Minden rugó meg van feszítve és mi iparkodni fogunk, hogy reservált állásunkat el ne hagyjuk. Mi figyelni fogunk és várunk a kormány elhatározására és ehhez szabjuk a magunkét is. Az elyséei tanácsban úgy látszik most az ellentállás van felszínen. Mi lesz következménye az ellentállásnak, mily téren fog az nyilatkozni ? E kérdések különböző eshetőségekkel állítanak bennünket szemközt. Meg fogjuk azokat vizsgálni““. * A „Constitutione” a jelen válságban nem tagadja ugyan meg conservativ hagyományait, de azért független és liberális szempontból ítéli meg azt, és osztja a republikánus lapok bámulását, hogy a minisztérium elhatározta továbbra is próbára tenni szerencséjét. „Mit akar tenni a cabinet? — kérdezte lap. — Szembe állhat az új képviselőházzal. Nincs-e tisztában a fogadtatás iránt, melyben e képviselőház részesíteni fogja őt ? Nem lehet-e kész a leverő napirendre ? Kormányozhat-e többség nélkül ? Merészelni fogja-e ezt? Jól tudjuk, hogy a könynyűvérű politikusok erről így gondolkozhatnak. Az első föloszlatás után 50 szavazatot nyertünk, a második után nyerni fogunk 80 at, és mienk lesz a majoritás, és mi leszünk az urak. Tiszta képtelenség! Ezeket a kártyákat egyszer mindenkorra tegyék félre a miniszterek játékukból. Második föloszlatás nem lesz, a senátus nem fog abba beleegyezni. Sok senátor eléggé sajnálja, amit nem is titkolnak el, hogy az első föloszlatásba beleegyeztek, és erősen el van határozva, hogy ily vállalathoz nem fog segédkezet nyújtani. És nem veszi-e észre a minisztérium, hogy a legitimista lapok hangja is folyton hevesebb lesz ellene? Az Elyséeben vagy a Beaveau téren nem olvassák talán az „Univeral“ és az „Uniont“. A minisztériumnak mint hadviselő félnek alapos és tagadhatlan megveretése után elvágatott visszavonulása. Le kell raknia fegyverét, el kell távoznia és tűnnie. Hamaros visszalépése lehetségessé teszi a becsületes és sikeres kiegyezést. A tűz belekapott a május 16-ki épületbe. Okvetlenül át kell azt engedni a tűznek, ami többé nem menthető meg. De sietni kell, mert különben szerencsétlen nemünk még egyszer fogja hallani a fölkiáltást. Már külön van!“