Ellenőr, 1877. november (9. évfolyam, 460-514. szám)
1877-11-01 / 460. szám
ORSZÁGGYŰLÉS. A képviselőház Illése október 31-én. (Esti lapunk tudósításának kiegészítéséül.) Elnök : Ghyczy K. Jegyzők: Gullner, Molnár, Orbán. A kormány részéről jelen vannak: Tisza, Weill, Trefort, Szende, Bedekovich. Kállay Béni sajátságos állapotunkhoz haonlót nem tud a világon sehol találni. Fejtegeti Magyarország jogát az önálló független bankhoz ; e egyszersmind kérdi : vájjon a jelen viszonyok ort lehetséges-e az önálló bank létesítése? Nincsemmi ok, amely az ily vállalatnak absolut kivihetősége ellen szólna, sőt azt hiszi, hogy még szükséges éretfedezetet is megszerezhetjük, ha minden áron akarjuk. De a jognak és a kivitel lehetőségének ezen ei tétlen elismerése daczára sem járulhatna azok életéhez, kik az önálló magyar jegybanknak rögi felállítását sürgetik. Nem teheti pedig ezt már cak azon egy okból sem, mert meggyőződése szeint a gyakorlati czélok megvalósításánál a férdés nem az, hogy helyes-e a kitűzött czél,mert iszen ez már annak felvetése által eldöntetett nem az, hogy lehetséges-e, mert hisz e nélkül képlenség volna, hanem igenis egyedül az, hogy a cél elérésére fordított erőkifejtés és áldozatok elsúlyoztatnak-e az előnyök által. Beható vizsgálat után előtte úgy tűnik fel,ogy az áldozatok túlhaladják az előnyöket. Ha a jgybank képes volna hitelt teremteni úgy a jegyünk felállítása mellett volna. De ha csak a vatta is helyre volna állítva, akkor is egyszerű olna a kérdés : előlépne a tulajdonképpeni bankérdés. Akkor vitatkozhatnék, melyik bankrendzert honosítsuk meg, miként intézkedjünk a fedett tekintetében. A valuta azonban nincs helyreáltva, s annak helyreállítása ez időszerint leküzdetlen nehézségekbe ütközik. Pedig éppen, midőn ankról van szó, va banqueot nem játszhatunk, hitelviszonyok terén experimentálnunk nem akad. Az ügy jelen stádiumában nincs gyakorlati ■lentősége annak, ha valaki a kormány eljárását z alkudozások körül fejtegeti. A statútumot illőt Heg azonban neki is sok kifogása volna, s pedigemcsak magyar, hanem banküzleti szempontból. De mivel itt egy egyezményről, s nem egy felállmdó bank alapszabályairól van szó, az egyezmény keretében kell mozognia a leírásainak. Ami dotatiót illeti, meglehet, hogy ez — 50 millió — evés , de az ellenkezőnek sem bir biztos tudtával. Nem pedig azért, mert azon években, — t. 1867-től kezdve, — midőn Magyarországban vaban igen nagy mérvű lendület jött létre, a dollió mindig 50 millión alul maradt, és akkor emeledett magasabbra, mikor nálunk a hanyatlás nagy érvben már beállott. E körülményből tehát aztvetkezteti, hogy nálunk igenis közgazdászati lendület lehet 50 milliónál kevesebb dotatióval és lest, hogy a hanyatlást még magasabb dotatió sem sadályozhatja meg. De ha bár csekély e dotatio, azért mégis eladja azt, mert legalább tudni fogják, mit karik. A magángazdálkodásban is a jó gazda megegzik csekélyebb, de biztos jövedelemmel. Ami végre a paritást, s a főtanács túlsági hatáskörét illeti, megvallja, hogy azon paritást, hogy t. i. egyforma legyen a bankigazgatás 3m lelkesült, a jelenlegiért pedig nem lelkesedik, ért e paritás annyi, mintha nem léteznék. De ha ma paritás léteznék is, mi történnék ? Vagy az,ogy a magyar és osztrák érdekek collidálnának , akkor vagy a legnagyobb zavar állna elő a bank etetésében, vagy az egyik fél meghajolna a mák előtt; vagy az, hogy ezen érdekek nem collrálnának, és akkor a paritás nem bírna értékkel. De eltekintve ettől, még azon szempont is mérvre rám nézve, hogy nem elméletileg, hanem ayakorlatban, a bankok igazgatóságában mindent a merev centralisatio elve érvényesül, és peig nemcsak az oly országokban mint Németorság és Francziaország, hol az állam nagy beívással bír a bankra, hanem még Angliában és Egyesült Államokban is. Szóló némi garantiát it az egészség és fejlődésre nézve abban, hogy r. igazgatóság egyöntetű vezetésre képesíttetik. ■nnélfogva a törvényjavaslatot elfogadja. (Helyes,s jobbfelöl.) Orbán Balázs ellene szól a javaslatnak, Helfy különvéleményét pártolja. Prileszky Tádé annak kijelentésével kezdi, így a javaslatot elfogadja, bár tudja, hogy ezenjelentése a túloldalon nem nagy viszhangra talál. Madarász József: Odahaza sem ! (Derítség.) Prileszky Tádé biztosítja Madarászt, hogy hol szóló otthon van, viszhangra talál az, sőt választóinak akarata. Elhiszi, hogy e javaslat nem felel meg a nemzet aspiratióinak, s ő sem érzi kielégítve aspiratióit. De azok, kik utasítják a kormányt, hogy állítsa fel az önálló bankot, mondják meg, miként gondolják lehetségesnek az önálló bank felállítását ? Ráth Károlynak válaszolva mondja, hogy abból, miszerint 1877-ben szóló és elvtársai más irányban működnek, mint 1872-ben cselekedtek, csak az következik, hogy Ráth ott áll ma, hol szóló és elvtársai. Ráth azonban elfelejti, hogy 1877 és 1872 közt óriási különbség van. Ráthoz fordulva kérdi: Azt méltóztatik mondani, hogy Magyarország 1877-ben nem áll ott, a hol állott 1872-ben ? (Közbeszólás balfelöl : Roszabbul !) Azt méltóztatik mondani, hogy politikai viszonyaink, külviszonyaink talán kecsegtetőbbek az 1872-ikieknél ? (Balfelől : Nem bizony!) Vagy hogy a mi pénzviszonyaink rendezettebbek mint akkor voltak, a mi hitelünk nagyobb, mint akkor volt? (Derültség balfelől.) Ami 1872-ben lehetséges volt, abból nem következik, hogy a viszonyok változtával 1877-ben is lehetséges legyen. És azt méltóztatik gondolni, hogy az állam férfia, a politikus akkor cselekszik helyesen, midőn eszmét karol fel és nem gondol avval, vájjon kivihető-e vagy sem ? Egy ponton fordul meg a kérdés: (Halljuk !) ez a pont az: lehetséges-e magyar önálló bankot 1877 október 31 és következő napjain fölállítani, igen vagy nem ? Meggyőződésem szerint, egy ily bankot felállítani, nem lehet. Ráhelyezkedik a szélső bal állítására, hogy a pénz a bankhoz már meglevőnek tekinthető, pedig — úgymond — nagy concessiót tesz ezen feltevés által. A második ami szükséges : az a hitel, az a bizalom. Erre nézve igen helyesen mondják Chorin Ferencz és Lichtenstein József, hogy a bank szervezése, a helyes igazgatás, a soliditás, a kellő alap meg fogják teremteni a hitelt. Tehát: meg fogják teremteni! Mit jelent ez ? Azt, hogy erre idő szükséges, amelyben a bizalom meg „fog“ teremtetni. Ez bizonyos, ez kétséget nem szenved. Ezt a hitelt ki kell érdemelni, azt nem lehet decretálni. Törvényeket lehet hozni, mindent lehet törvénybe iktatni. (Derültség.) De kérdem : hol van az a leszámítoló és váltó bank ? Decretálni lehet az önálló magyar bankot, azt a javaslat ellenzői is megtehetik, de biztosítja őket, hogy ez nem lesz meg, mert nem lehet meg. (Derültség a balon.) Nincs ok nélkül semmi a világon. (Nagy derültség a baloldalon.) Egy újból felállítandó banknak hitele az ország hitelével, ha nem is közvetlenül, de közvetve szoros kapcsolatban van. Egy bank csak úgy nézhet a jövő elé, csak úgy nyerheti meg a bizalmat, hogyha oly factorokkal van környezve, melyek azon hitelt, melyet ő a publikumnak ad, teljesen biztosítani képesek. Képzel önálló bankot felállíthatónak minden veszedelem nélkül rögtön ott, ahol minden rendben van, hol helyre van állítva az állam kiadásai és bevételei nélkül az egyensúly. (Egy hang a szélső baloldalon: Mért nincs helyreállítva ?) Nem képzelhet önálló bankot ott, ahol annyi rendezendő viszony van, ahol az államnak hitele igen drága, ahol egyáltalában az átalakulások korszakában élünk, ahol politikai létünk is igen kérdéses. (Mozgás a középen.) Meglehet a jelen veszélyekből, amelyek ránk nézve már fenyegető alakot öltenek kibontakozunk, meglehet, hogy nem. (Derültség a baloldalon.) Szivéből kívánja, hogy kibontakozzunk, hanem hogy politikai állásunk nem olyan valami nagy reményekre (Hosszan tartó derültség a baloldalon.) jogosít, melytől várni lehessen, hogy ezen intézet az egész világra bizalmat gerjesztenz ezt egyáltalában nem tartja lehetségesnek. Annyi igenis bizonyos, hogy ha mi azon az úton, amelyet megkezdtünk, haladni fogunk, ha a közvagyonosodást képesek leszünk előmozdítani, nem kell sokat tanácskozni (derültség a baloldalon), hanem fel kell állítani az önálló bankot, mert akkor a priori meg lesznek szükséges kellékei. De ne higyje senki, hogy erre 10—20 év elégséges. (Nagy derültség a balon.) Maradjunk és haladjunk ezen az utón, s menjünk folyvást előre. Az igaz, hogy nehéz ezen az utón megmaradni. (Derültség balfelől.) De még nehezebb azon az úton haladni, amelyen önök járnak, az is kétségtelen. Simonyi Ernő közbeszól. Megpróbálta már. (Derültség.) Prilestzky Tádé: Meg van győződve, hogy az ország igenis képes lesz 10 év lefolyása alatt mindazon nagy műveket befejezni, amelyeket megindított, hanem arra több szükséges, mint csupán a parlament intézkedése, mint a törvények ; szükséges az is, hogy egyátalában az egész országban, a népben legyen meg az akarat, legyen meg az akarat főleg a takarékosságra. Annyiból szóló is részt vett a tárgyalásokban, amelyek ezen törvényjavaslat felett folytattattak, hogy figyelemmel kísérte a minisztérium eljárását. A miniszterek fáradhatlan buzgósággal, kitartással és önfeláldozással működtek és kivívták nemcsak szóló hanem ellenfeleiknek is tiszteletét. (Derültség a baloldalon.) És önök ezen nevetnek? (Nagy derültség a baloldalon.) Hát azért tették ezt azon urak, hogy minél többet engedhessenek és minél többet áldozzanak föl az ország jogaiból ? (Derültség a szélsőbaloldalon.) Hát azt hiszik a képviselő urak, hogy ha valaki a véres bársonyszéken ül, nincs más teendője, mint az ország jogait feladni ? (Élénk derültség a szélső baloldalon.) Azt hiszik, hogy az ország haladhat akkor, midőn a kormányt minden lépten-nyomon gyanúsítják ? (Élénk derültség a szélső baloldalon.) Azt hiszik, hogy a kormány, amely bátorsággal bír kimondani, hogy neki is volt magasabb ambitiója, melyről azt hitte, hogy kiviheti, de mert nem birta kivinni, kénytelen arra hajlani, amiről azt gondolja, hogy ha elfogadtatik, az ország mégis jobb állapotban lesz, nem érdemli meg a tiszteletet ? (Nevetés a szélsőbaloldalon.) Ez nem nevetni való ! Ezen sírni lehet! (Nagy derültség.) Ha a miniszterek, az ország legfőbb tekintélyei, ily tiszteletben részesülnek a képviselőház színe előtt, (Derültség a baloldalon.) akkor lehetetlen, hogy a parlamenten kívül is becsületben részesüljenek, főleg midőn a parlamentben folytonosan az állíttatik, hogy nem tudnak egyebet, mint az ország jogait feladni azért, hogy a kormányszékeken megmaradjanak. (Nagy derültség a baloldalon.) Minthogy meggyőződése szerint — meglehet, hogy meggyőződése rosz, de nem mindenki lehet oly bölcs, miszerint jó meggyőződése legyen (Nagy derültség a baloldalon) önálló bankot nem lehet felállítani, a javaslatot részletes tárgyalásra elfogadja. Erre az ülés d. u. 2 órakor véget ért. A főrendiháznak ma délben rövid ülése volt, melyben tudomásul vette, hogy a képviselőház a bagatell-javaslatban tett módosításokat elfogadta. Radvánszky Antal Zólyom és Turócz megye főispánja arról panaszoskodva, hogy habár a közigazgatási bizottság havi ülése rendesen egy napnál több időt nem vesz igénybe, az elintézés, hitelesítés és aláírások 4-5 napba kerülnek, amely főispánnak pedig, mint szólónak két megyéje van, 10 napra van hónaponként lefoglalva ideje, nem volna-e lehetséges, hogy minden hónapban bizonyos meghatározott napokon tartana ülést a főrendiház. Az elnök azon kijelentésére, miszerint gondoskodni fog, hogy a ház tagjai az ülések idejéről jó elve értesitessenek, a felemlített ügy befejeztetett. TARCZA. Visszaemlékezéseim 1848—49-re. Irta: Vándor. fil •' _ (Harmadik sorozat.) XIV. miholt-falvi katona-executiii. Országgyűlési égzés és kormányszéki rendelet az oláh colité feloszlatása iránt. Froelamatiók a vármegéken. A balázsfalvi népgyülés Praelecturákra iztja az országot. A közigazgatás fennakadása. Italános megfélemlés. A kormány kísérletei az anarchia megszüntetésére. A balázsfalvi első népgyülés óta sűrűn forultak elő megyei tiszteknek engedetlenkedési észolgálatmegtagadási esetek, a mik zaj nélkül elítéltettek ; de a kozilárdi és mihált-falvi eset kajnai executio alkalmazását tette szükségessé. Két község jobbágy lakosi földesuraik helyett azon ügy alatt, hogy fölük foglalták volt el, erőharammal elvették, vetéseiket leétették, legelőiket fölírták, a megyei tisztek rendeletének ellene szélltek, ezért a megye hatósága kénytelen volt elmük katonaságot kérni. A vidéken székely határr katonaság volt, a közcsend érdekében már régia kirendelve. Ezt rendelték ide a rend helyrelutására. A kozilárdiak nem állottak ellent, hamar engedelmességre tértek; de mikor a katonaág Miháltfalvára akart menni, a szomszéd Obrása, D. Csesztve, Karácsonyfalva községekből is egy számmal összegyűlt s ott kaszával, bottal, uskával s egyébbel, paraszt módon fölfegyverkeetten várakozó nép a hidasnak az átszállítást nem ngedte meg. A katonaság egy más ponton szállít át a Maroson, s midőn másnap Miháltfalva elé közeledett, az egybecsoportosult nép elébe külött tiltakozva, hogy falujába be ne menjen, mert be nem bocsátja. A főispán elébe terjesztette lépésének helytelenségét s lehető rész következéseit és meggondolkodásra időt adott ; de a nép szándékában megmaradt; azután ismét hozzájuk küldött, figyelmeztette, hogy ha jobb gondolatra nem térnek, a katonaság fegyverét kénytelen lesz használni , de erre sem hajlott, sőt fenyegetvén a katonaságot, a lázadást szító egyik vezér (Vatav) fehér lovon nyargalt szét a nép között azt ellentállásra bátorítva, s amint a katonaság ezt látva, parancsnoka vezényletére a nép felé indult, a búzából jött egy lövés, az első sorból egy katonát leterített, erre a tiszt tüzet vezényelt, 12 ember rögtön halva maradt, 9 megsebesült, a zavargók elfogattak, a csoport szétszaladt, a falu kártérítésre és engedelmességre szoríttatott. Ez 1848. június 2-án volt. Ez esemény hire mindenfelé elterjedt, mint lenni szokott, a halottak számát 30-ra, a sebesültekét 50-re nagyítva, rémületet keltőleg festve a katonaság eljárását, inhumanitással és székely barbarizmussal vádolva a tiszteket. Az idők és viszonyok természetében volt, hogy túlbuzgóság és részakarat az egészen magányjellegű tényből közsérelmet csinált , kivált a hirlapok egy székely század s néhány nagyenyedi nemzetőr által megfenyitetett rendetlenkedő községben az ártatlan oláh nemzetet látták megtámadtatni, az ellene (szerintök, de nem az igazsággal egyezőleg) boszos székely nemzet s a teljesen ártatlan Enyed város által. Oláh és szász lapok védelmére kertek az előbbieknek , megleckéztették, sőt gyalázólag szóltak az utolsókról, úgy, hogy a közlemények ingerlő hatása az egész országra kiterjedett. Egy rész védte a székely katonaságot, más elitélte, védve és sajnálva az oláhok túl szigoru lakoltatását. Ez volt az első vérontás Erdélyben 1848-ban, melynek rendkívüli következményeit láttuk és átéltük; hátrább még megemlékezem róla. A „Siebenbürgen Bote“ czímű, Benigni által szerkesztett nagy-szebeni szász hirlap a titokban árványt szövő reactio javára politikai tőkét csinált ebből. 1848. évi 55-ik számában a Miháltfalván volt székely katonaságot, vármegyei és katonatiszteket oly kisebbítő tényekkel vádolta, hogy az együtt levő országgyűlés felszólalt, s a junius 10. országos ülésében indítvány létetett arra, hogy a kir. főkormmányszék polgári és katonai vegyes bizottság által nyomoztassa ki a dolgot s az illető bűnösöket, ha tettök igazolva lesz, mint a nemzet becsületét megsértőket, ha pedig a vád találtatik igazságtalannak, az említett hírlapírót, mint a székely nemzet rágalmazóját s a népnek békéje fölháboritóját szigorúan bűntettesse meg, egyszersmind pedig a nagy szebeni oláh comitét is, mint e dologban titkos részest, oszlassa el. Az országgyűlésen kívül az említett oláh Comité is fölhasználta az esetet, nem a békítés, de az egymás iránti gyűlölség támasztása czéljából. Balázsfalváról a dolog kinyomozására kiküldötte Muresan Nikoláj írnokot és püspöki levéltárnok Gerendán Józsefet, kik munkálatukról jun. 4 én tett jelentésüket, mely a Torda városba és vidékére kirendelt székely katonaságnak az oláhokon elkövetett méltatlanságaira is kiterjed, a Comitéhoz beadták, ez Barnutiu Simon alelnök és Piponiu János jegyző aláírás alatt a főhadivezérséghez terjesztette, kérve a dologban siető intézkedést, a székely katonaságnak e vidékről, sőt mindenünnen, a hová kiküldve volt, visszahivatását s más katonasággal fölváltását, Balázsfalván pedig a püspöki lak és az ottani oláh nemzeti tanintézetek megvédésére elegendő katonaság küldését . . . Úgy a balázsfalvi kiküldöttek könnyelműen tett jelentése, mint a Comité tapintatlan és alaposság nélküli kérvénye számos valótlanságot foglalt magában a tényre, sértő állításokat és föltevéseket a székely nemzetre nézve, amik az ügyet még inkább elvérgesítették. A főhadvezérség átküldötte azt a kir. főkormányszékhez, a dologban nem érdekelt két főispán és két császári katonatiszt személyében nyomozó bizottság küldetett ki, a Székely határőröket sorezredi katonaság váltotta föl s a nyomozás végrehajtatván , az emelt vádak alaptalansága kiderült, ez a közhatóságokkal nyomtatványilag közöltetett, a balázsfalvi nyomozó kiküldöttek és a Comité kérvényét aláírt egyének közkereset alá vettettek, ellenük büntető per indíttatott meg, egyidejűleg a kir. főkampányszék biztosokat nevezett ki a végre, hogy a többszöri tilalom ellenére törvénytelenül működő oláh combénak ez ügyben a kir. főkormányszékhez beadott kérvényét, mint törvénytelent, az aláíró alelnöknek adja vissza, működésüket vizsgálja meg, a comitét oszlassa fel. A kiküldött biztosok munkálatukat a tényt fölvilágosító iratokkal együtt a főkormányszékhez beadták, abból kiderült, hogy a szebeni oláh izgatás főeszközei : Barnutiu Simon, Pap Sándor, Buttyán János, Román Constantin, Pumne Áron, Mán Miklós nagy szebeni gör. egy. lelkész és Armé Eliseus ; ezeknek közkereset alá vettetése a közügyigazgatóságnak kötelességévé tétetett. A miháltfalvi és kozilárdi lázadási tény kinyomozásakor szintén kiderült, hogy ezen közönségeket s a hozzájuk csatlakozott faluk népét fogarasvidéki Pumne Áron bölcsészettanárnál lefoglalt írásokból kitetszőleg részben ő bírta ellenállásra, sőt ugyan e nyomozási iratok azt is mutatják, hogy a szebeni comité egyik jegyzője Pap Sándor is részes volt abban , a nála tanács kérdeni Szebenben járt mihályfalviaknak , mondotta, hogy ne engedjenek a megyei tiszteknek, szolgálatot ne tegyenek, hanem fegyverkezzenek fel lándjával, kaszával, cséppel, álljanak ellene a katonaságnak ! most — mondá — nincs törvény, míg ők Balázsfalván nem hoznak, nincs vármegye, nincs földesúr stb. Egyik tanú azt is vallotta, hogy a balázsfalvi 2-ik gyűlés előtt, szombaton Pap Sándor és Jánk Ábrahám 13 szekérrel, Ó Csesztvén megjelenvén, kék tollas kalapját fölemelte, s igy kiáltott: nem parancsol nektek senki, csak az isten tartózkodás nélkül jöjjetek a gyűlésbe. . . . A bántatlanul maradt — mert a törvény kezét kikerült — izgatók helyett a tévútra vezetett nép lakott, a meghaltakon és sebesülteken kívül 11 elfogott egyén csak hónapok múlva bocsáttatott ki kezességre a vizsgálati fogságból. Ez elegendő ok volt arra, hogy az oláhság közt a szabadság utáni vágy túlságba menvén át, az ellenmozgalom egészen forradalmi jelleget öltsön. A Comité említett kérvényében kétszer van hangsúlyozva, hogy ha a főhadvezérség ez ügyben gyorsan és sikerrel nem intézkedik, tartani lehet a kitöréstől. De mutatták a tűznek parázs alatt rejtését s már-már lángra lobbanni készülését a vármegyék küldöttségeinek és tisztségeinek a kir. főkormányzókhoz tett hivatalos tudósításai is, melyekben azok az anarchia és fejetlenség gyors terjedését és tovább föl nem tartóztathatását, a földesurak javai megtámadtatását, az adó nem fizetését, a megyei végzések iránti engedetlenséget csaknem mindenünnen egyidejűleg jelentvén, rögtön itélő bíróságot és katonai segélyt kértek, egyszersmind nagyszámú proclamatiókat küldöttek be, melyekkel a balázsfalvi növendékpapok atyjok és atyjok fiai, az esperesek és papok s az ő személyes barátaik által izgatták a népet. Belső Szolnok vármegyéből Orián Simon esperest fiától négy különbféle proclamatió küldetett föl, melyeket Balázsfalváról vitt haza s a lápos-vidéki papsággal közöltetvén, azok a templomokban szószékről hirdették ki. Ezek közül egyik az volt, melylyel az oláhság a betiltott első balázsfalvi népgyülésre hivatott fel, s melyet alsó-szőcsi Popovics János balázsfalvi theológus odavaló bölcsészettanár Pumne Áron művének mondott. Orián esperes fia is annak egy példányát közvetlenül tőle kapta ; egymást Gerendi Moldován Samu clericustól, a harmadikat alsó-fejérmegyei Todorán Elizár clericustól, a negyediket kitől kapta, nincs megnevezve. A gödöllői lóversenyek sorozata 1877. évi november hó 4-én, vasárnap délután 1 órakor. (Félóránként a verseny.) Intézők: Ráday Gedeon gróf, ifj. Almásy Kálmán gróf. — Biró : Szapáry István gróf. — Indítók : Beniczky Ferencz és Blaskovich Ernő. — Mázsáló : Báró Orczy Elek. — Teher-határozó: Szapáry Iván gróf. — Titkár : Sárkány Ján. Fér. I. Reiter-club akadályversenye. — 400 frt az elsőnek, az összes tételek a másodiknak. Tiszteletdij az első és második lovasnak. Futhatnak bármely országbeli és korú lovak, melyek az egylet tagjainak bona fide tulajdonában vannak, és legalább három hónapig semmi gát- és akadályversenyben 500 forintig nem jutottak. A lovasnak egyleti tagnak kell lenni, lovagolni színekben vagy egyenruhában. Távolság circa 4000 méter (2111 mfld), jó vadásztalaj. Az akadályok 1 méter magas és 3 méter szélesek. Teher 75 kgr., 4 évesre 3 kg kevesebb, telivérre 3 kg, több ; belföldi lóra 4 kg kevesebb. Lovak, melyek nyilvános pályán akadályversenyt nem nyertek, 3 kg kevesebb, melyek egy 390 frtos díjat nyertek 21/2 kg, egy ilyen egész 1500 frtig 6 kgrmmal többet. Egy 1500 forintnál nagyobb dij nyertese ki van zárva. Tét 5 forint, fuss v. fizess. (Elzárva 5 nevezéssel.) Beniczky Gábor ur, id. p. h. Zrínyi. Ugyanaz, 4é. p. m. Castaway. Ugyanaz, 4é. p. k. Koziki, Spellinger főh., id. p. h. apj. Carnival. Rohonczy Ged. ur, id. fék. k. Virgine (félv.). II. 200 aranyt adományozva ő felségeik által. Urlovarok. Futhat minden ló. Táv. 4000 méter. Tétel 50 frt, fele bánat. Teher 75 kil., 4. 5 kilóval kevesebbet, ló mely akadályversenyben nem indult 3 kil. kevesebbet visz; ló mely egy 1000 frtos akadályversenyt nyert 3 kilóval többet, több ilyen, vagy egy nagyobb verseny nyerője 5 kilóval többet; ló mely a versenyt megelőző 3 hónap alatt üzleti idomár kezében volt 3 k. többet visz. Második ló a tét és bánatösszeget kapja, levonván az első ló tételét. (Elz. 16 név.) Oehlschläger ur, id. p. m. Cardigan. Hg. Hatzfeld Fér., 6é. p. h. Johnstown. Ugyanaz, 6é. p. h. George. Ugyanaz, id. p. h. Lady Spencer. Ugyanaz, id. p. h. Gorsoon Br. Waecker-Gotter, id. sz. k. Orange. Schawel Jak. ur, id. p. h. Wardler. Ugyanaz, id. sz. k. Alice Grey. Ugyanaz név. Gr. Eszterházy Mihály 5é. p. k. Queen Bess. Herlth Arthur főh., 5é. p. k. Promemoria. Ugyanaz, 5é. sp. k. Hopeful. Hg. Eszterházy Lajos, id. s. h. Frank Lövel. Gr. Szápáry Iván, id. fekete k. Blackflag. Ifj. Gr. Eszterházy Miklós, 4é. ver. der. m. Gr. Apponyi Antal, id. p. k. Vándor. Baltazzi Arist, ur. 50. p. m. Santiago. III. Nagy akadályverseny, amennyi a 3000 frt aláírásból betolt. Handicap. Futhat minden ló. Táv: 5000 méter. Tét 100 frt, fele bánat, teher el nem fogadás 30 frt. Üzleti lovar 4 kil. külön. Nevezési zárnap október 9. Teher közzététel okt. 17. Teher el nem fogadás bejelentése okt. 25. A betétek és bánatok az első és második ló között felosztatnak. (Esz. 20 név.) Gr. Kinsky Oct., 5é. ver der. m. Liverpool. Schawel Jak. ur, id. p. k. Starlight. Hg. Hatzfeld Fer., 6é. p. k. George. Schawel Jak. név. Gr. Eszterházy Mihály, 6é. p. k. Country Girl. Ochlschlaeger ur, id. p. m. Flamingo. Gr. Kinsky Zdenko, id. p. k. Virago. Hg. Hatzfeld Fér., id. p. k. Lady Spencer. Ugyanaz, 5é. p. m. Dieppe. Br. Waecker-Gotter, id. sg. k. Orange. Gr. Kinsky Zdenko, id. p. k. Frolic. Baltazzi Ar. ur, név. Major Grey, 4é. p. m. Karmazyn. Herich Arthur főh., 5é. sp. k. Hopeful. Beniczky Gábor ur, 5é. f. m. Bátor. Ifj. gr. Eszterházy Miks., 4é. vol. m. apj. Sharper. Gr. Kinsky Oct., 4é. p. m. Herodes. Tudományos mozgalmak. A Kisfalully-társaság ülése. (Október 31-én.) A Kisfaludy-társaság mai programmja mindössze kettő, de igen érdekes felolvasást ölelt föl, melyeket élvezettel hallgatott végig a szokatlan nagy számban megjelent közönség. Az ülést Gyulai Pál nyitotta meg 5 óra után, fölkérve Szász Károlyt, hogy Imre Sándor kolozsvári egyetemi tanár bejelentett értekezését olvasná föl. Imre Sándor kitűnő tudósunk hosszabb közleményt küldött a „Budapesti Szemlének,“ melyben „Az olasz költészetnek a magyarra való hatását“ fejtegeti. A tanulmány egy részletét képezi a Kisfaludy Sándorról szóló alapos tudományossággal és szépen írt jellemzés, mely éppen a mai ülésen fölolvasásra került. Kisfaludy Sándor tudvalevőleg az egyedüli magyar költő, kire az olasz költészet emelőleg hatott, sőt Imre szerint annak egyedüli tanítványa, bár a hazai költők sem maradtak reá minden befolyás nélkül. Kisfaludy Sándornak, ki hosszú ideig tartózkodott Olaszországban, elég alkalma volt annak költőivel megismerkedni, tanulmányozta is ezeket buzgalommal, kezdve Tassón s végezve Petrarcán. Imre tanulmánya folyamában érdekesen mutatja ki, hogy mennyit s mit vett át anabból. Megelőzőleg is elmond néhány figyelemre méltó megjegyzést, így, hogy a Henfy szerelmi költeményei korántsem a gondolt okból származnak, hogy tehát nem Szegedi Róza a költemény hősnője, mint később Toldy is belátta. Imre Sándor mindenekelőtt a két költő által használt alakot hasonlítja össze. Petrarca költeményei különféle alakot tüntetnek bár, lényegben ugyanazok — legyen az bár canzone, sonett, bellada vagy madrigal — Kisfaludyra kétségkívül hatott e forma s jóllehet újat nem kísérlett meg, de szolgailag sem utánozta a költőt. Sőt ő inkább egyéni erővel alkotott formát, mi pedig nehezebb, mint a szokott formához való ragaszkodás. Imre szerint Kisfaludy egészen magyaros és az ismeretes s rokon sorokból egy sonettenek megfelelő alakkal élt. Áttér azután a tartalom összehasonlítására. Mindkét költő kedvesét a természet remekének tartja s mindkettő boldogtalan szerelemben keserg. A főtárgyban, az epedő hangulatban megegyeznek, mindkettő alakja a középkori szerelmesekre emlékeztet. Petrarca 20, Kisfaludy 3 évig szeret, az első közeli, de nem szoros, az utóbbi egészen közeli viszonyban állt imádottjához. Petrarca tárgyiasabb, de Kisfaludy őszintébb, az határozottan nagyobb költő, gazdag a képekben s bár sokszor ismétel, de változatos ; ez gazdálkodott erejével, kevésbbé költői, sőt nem ritkán közönséges. Petrarca nemcsak költő, de tudós is, ki ismereteit verseiben is szereti fitogtatni. Kisfaludy nem akart tudós lenni s ismerete nem emelkedett magas színvonalra. Hazája azonban igen kedvelte, a férfiak magyarossága és hazaszeretete, a hölgyek női kultusa , Kazinczy hívei emelkedett hangulata s a tudósok érdekes reflexiói miatt. Kisfaludy határozottan az olasz s némileg a franczia iskola befolyása alatt áll, de utánzójának, jóllehet számtalan költeményben meglepőn találkozik gondolatmenete Petrarcáéval, egyáltalában nem mondható. Kisfaludy csak hatást fogadott el az olasz költőtől, egy-két menetelét átvette, de plagiatorrá nem lett, hanem inkább költői átdolgozója volt. Ő ugyan azt mondja, hogy Petrarca nélkül is lehetett volna költő, de Imre úgy véli, hogy soha sem olyan, mint a minő Petrarca által lett Mert hisz Kisfaludy költeményei mutatják, hogy nem volt valódi lyricus s hogy az olasz költő nélkül bizonyára sokkal kevesebbet s gyengébbet adott volna. E tetszéssel fogadott fölolvasás után Baksay Sándor mutatta be az Iliász első énekének fordítását, melyet e szerény, de kitűnő klassicistánk igen szép zamatos rimes alakban ültetett át nyelvünkre. Az ülés e felolvasást is megéljenezte s ezzel áttért a folyó ügyek elintézésére. Beöthy Zsolt másodtitkár jelenti, hogy a társaság pártolói könyvtárának két első kötete: Szász Károly „Salamonja“ s báró Kemény Zsigmond Férj s nők czímü regénye megjelent. Pulszky Fereez a Toldy-emlékkő-bizottság nevében bemutatja azon tervet, melyet legjobbnak ítélt. E tervet Rauscher készítette; az emlékkő homokkőből, a relief pedig fehér márványkőből készülend. A társaság a bizottságot a végrehajtó hatalommal fölruházza sigy az remény van, hogy ízléses emlékkövet jelesünk sírjánál nem sokára fölállítják. Beöthy azután jelenti, hogy Butler angol író egy levél kíséretében beküldte néhány magyar költeménynek angol fordítását, mit a társaság köszönettel fogad, továbbá, hogy Györy Vilmos elkészült Shakspeare sonettjének lefordításával, melynek megbírálására Zichy Antalt és Lévay Józsefet kérik föl. Beérkezett egy Hornia czímű szomorú játék is, melyet Szigligeti Ede és Rákosi Jenő fognak bírálni. Végül bejelenté a titkár, hogy Csengery Antal akadémiai fizetésének a könyvtári vállalatra fölajánlott második felét is beküldte a társaságnak, amit ez szintén köszönettel vett tudomásul. A jövő ülésen Dux Adolf mond emlékbeszédet Steinacker fölött és Zichy Antal olvas föl néhány fordítást. A mai ülés 7 óra felé ért véget. Fővárosi ügyek. Budapest főváros közgyűlése. (Október 31-én.) A mai folytatólagos közgyűlés a költségvetés részletes tárgyalásával foglalkozott. A csatornák föntartására megszavazta a 30,000 frtot, az utczák és terek tisztán tartására pedig 20000 frtot szánt, elvetvén a pénzügyi bizottság javaslatát, mely ezen tételt 24.000 írttal emelni szerette volna. A házi szemét kihordása cziménél vita eredt meg; ahányszor a közgyűlésen ez a szemét kérdés kisértett, pedig sokszor kisértett, még mindig vita volt. Weisz B. F. kiemelte az előbbi szokást, midőn a szeméthordást bérbeadták, akkor a város 14,000 frt bért kapott, s ő 28 frtot fizetett, most meg a városnak kerül a dolog 70,000 forintjába, s ő neki is 130 frtot kell fizetni. Scheich és Tavaszy a házikezelés és bérbeadás különbségeiről szólván az előbbi Weisz B. F. 28 frt díját onnan magyarázta ki, hogy a bérlők a bizottsági tagoknak kedvezték, mit azonban a főpolgármester visszautasított. A különbség onnan eredt, hogy a bérlők a díjat a lakók után szedték, most meg a házak után szedik. A közvágóhíd kezelési költségek cziménél a közgyűlés Mátyus indítványára utasította a gazdasági hivatalt, hogy gondoskodjék a közvágóhídi fogatok olcsóbb előállításáról, mert e czélra 2 ló után naponta 4 frt sok. A tűzoltósági kiadásoknál Becker indítványozta, hogy e 92,000 frtos tételt felére szállítsák le. Nézete szerint az összeg másik felét a biztosító társulatoknak kellene viselni. A közgyűlés a tételt meghagyta, csak a tartalék lovakra előirányzott 20,400 frtot szállította le 18,650 frtra. A jótékony intézetek segélyezése czíménél Markusz azt óhajtotta kimondani, hogy a főváros szavazzon meg a magyar iparegyesületnek 500 frt segélyt, vagy csak általában hívja föl a segélybizottság figyelmét az egyesület kérvényére. A közgyűlés, miután ez nem tartozott a napirendhez, az indítványt mellőzte. Egyébiránt a fölvett 26.000 frtot jótékony czélra megszavazta, mint a dologházi, betegápolási, s egyéb egészségügyi költségeket is. A vallásügyi kiadások rovatánál Becker elöljáró nem találta renden levőnek, hogy a plébánosok mellett a káplánokat is fizeti a főváros, fizesse őket a főnökük, hisz amely lelkészeknek káplánra van szükségük, jövedelmök is nagyobb. Havas Ignácz felelt meg neki. A reáliskolai kiadásoknál Vidlky azon eszmét pendítette meg, hogy a budai reáltanodát vegye át az állam s fizessen lakbért az államnak. De Scheich kimutatta, hogy ezen eszme kivihetetlen, mert a reáltanoda ügyét a város és állam között szerződés szabályozza. Kellemetlen incidens volt, midőn Vidéky a tandíjbevételekről szólva azt állította, hogy a legjobban tanuló szegény gyermekeket kénytelen a temetkezés módja hajdan és most. (Mivelődéstörténeti vázlat halottak napjára.) Emberi természetünk egyik legsajátságosabb vonása, hogy a halottak iránt rendesen több tiszteletet érzünk és tanúsítunk, mint az élők iránt. Az élőket gyakran föl sem veszszük, vagy -ami még roszabb — üldözzük és bántjuk szóval és tettel, míg ha meghaltak, készek vagyunk őket az egekig magasztalni. Úgy látszik, hogy a halál könnyebben és hamarább teremt hősöket, mint a jeles és nagy tettek, mert a sírkő árnyékát dicsfénynek tekintik az élők. Az ember érdemeit a szomorú jelentésekben szokták igazán méltányolni. Midőn valakinek keletkező hírnevéről először kezdenek susogni, e susogás zaja nem egyéb, mint az illető koporsójára dobott első sirhang koppanásának viszhangja. E sajátságos hajlam, mely szerint vonzalmunkat és becsülésünket többnyire a halál utánra